A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)

publication.nhmus.hu

A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)

1909.

PHENAKIT BRAZÍLIÁBÓL. 1

ZLMÁNYI KÁROLY-tÓl.

(VII. tábla.)

PHENAKIT VON BRASILIEN.

Yon

KARL ZIMÁNYI.

(Tafel VII.)

Néhány hó előtt meglepő szép phenakitok kerültek forgalomba

Braziliából. A mineralogusok figyelmét és érdeklődését még fokozta,

hogy az előfordulás egyáltalán új, a melyre vonatkozó közelebbi adatokat

HussAK-nak'- a legutóbbi időben megjelent közleményében találunk.

Nemzeti Múzeumunk ásványgvüjteményébe dr. SEMSEY ANDOR úr

bőkezűségéből szintén jutottak kézipéldányok és szabad kristályok ; ezekből

néhányat volt alkalmam megvizsgálni, a minek eredményeit a következőkben

adom.

A phenakit San Miguel di Piracicaba aranybánya közelében egy

keskeny pegmatit-telérről való, kristályai a felületen a kaolinná mállott

kőzetben zöld amazonit (mikroklin), színtelen kvarcz, füstkvarcz és zöld

csillám kíséretében találhatók, mélyebben pedig, a hol a kőzet máiép

az amazonit- és kvarczkristályokra nőttek a phenakitok. A többi

kisérő ásvány (turmalin, monazit, zirkon stb.) ritkább, feltűnő azonban,

hogy a beryll és topáz hiányzik, a melyek pedig gyakran kísérői

a plienakitnak.

A brazíliai phenakit kristályai kissé sárgásak, többé-kevésbbé átlátszók,

csak a kisebbek (0"5—1'5 cm) színtelenek, víztiszták, míg a

nagyobbak ('.1—4 cm) belsejükben fehérek, áttetszők. A kristályok éle-

1

Előterjesztette a szerző a M. Tud. Akadémia mathematikai és természettudományi

osztályának 1909 április 19-én tartott ülésén. Időközben megjelent SLAVIKtól

ugyanerre a tárgyra vonatkozó dolgozat : Bulletin internat, de l'Académie do

Bohème. 1909. p. 1. és Centralblatt für Mineralogie, Geolog, etc. 19->9. Nr. 9. p. 2G4.

2

Centralblatt für Mineralogie, Geolog, etc. 1909. Nr. 9. p. 268.


348 ZIMÁNYI KÁROLY

sen kifejlettek, nagyrészt sima fényes lapokkal; termetük — t. i. az

oszloplapok és a tetőző rliomboéderlapok viszonylagos nagyságát tekintve

— egészben véve leginkább hasonlítanak némely takovajai, 1 de

még inkább framonti 2 kristályokra, a melyeknél a rhomboéderes-tetartoédria

már kifejezésre jut. A környező széles oszloplapoktól és a jól

kifejlett, nagy rhomboéderlapoktól a kristályok zömök termetűek. Hét

kristályon méréssel az alább felsorolt alakokat állapíthattam meg, a

melyek közül a *-gal jelöltek ujak; az alakok betűjelzése ugyanaz, mint

DANA 3 kézikönyvében. W/{2352J harmadrendű rhomboédert, a melyet

SLAVIK 4 figyelt meg először a bal alakokkal megegyezőleg jelöltem.

m {10Ï0} « {2131}

a {1120} s' {3121}

r {1011} *b {3254}

2 {0111} *b'{5234}

d {0112} *e {4377}

p {1123} x {Î322}

p' {2ÏÎ3} w' {2352}

o' {4223} *f {10. 13. 23. 18}

Ezek közül a leggyakoribbak, a mennyiben minden kristályon felismerhetők

: m, a, r, z, d, p', p, s, s' és x. SLAVIK még a o{2243},

W'{10Ï2) és #'{1232) rhomboédereket is megfigyelte; ellenben HUSSAK'"'

mindössze hét alakot sorol fel és ezek közt az (1344] negativ harmadrendű

rhomboédert is, ellenben a leggyakoriabbaklioz tartozó z (0lTl],

^{1123} és Y/{2LL3} alakokat nem említi és szögadatokat egyáltalában

nem ad.

A kombinácziók főjellege, hogy többnyire ^[1123} uralkodik, olykor

azonban y'{2ÎÎ3} sem sokkal kisebb, vagy mind a két alaknak

lapjai körülbelül egyenlő nagyok; az oszlopok közül a{ll20) lapjai

rendesen jóval szélesebbek mint w?{l010) lapjai, de mindegyiken többékevésbbé

sűrű a merőleges rostozás.

Ismeretesen p{\\23} és j/{2ïï3] rliomboéderek a phenakitnak

legközönségesebb alakjai, többnyire együtt és sokszor mint pl. a takovajai,

miaski vagy framonti kristályokon egyensúlyban, mint másodrendű

pyramisok fejlettek ki. KOKSCHAROW g ugyan említi, hogy némely

1

v. KOKSCHAROW: Materialien zur Mineralogie Rußlands. 1S54—1857. II.

p. 316—319. Taf. XL. Fig. 11—12.

2

Annalen d. Physik. 1837 (II.) XLI. p. 321. Taf. III. Fig. 2-4.

3

E. S. DANA : System of Mineralogy. 6-th edition. New-York, 1892. p. 462.

4

Az idézett helyen.

5

Az idézett helyen p. 269.


Az id. helyen.


PHENAKIT BRAZÍLIÁBÓL. 349

takovajai kristályon a két alak tényleg mint rhomboéder fejlett ki, ilyeneket

azonban nem rajzolt.

A florissanti (Colorado) 1 plienakitokon />[1123} lapjai ugyan

nagyobbak, de a jobb és bal rhomboéder lapjainak viszonylagos nagysága

közt távolról sem oly feltűnő a különbség, mint a braziliai kristályokon.

E két rhomboéder lapjai élénkebb vagy gyöngébb fényűek,

de felületük nem ritkán zavart, 2—4 egymáshoz közelfekvő elég éles

képet tükröznek.

o'{4223j másodrendű rhomboéder ritka alak, eddig csak a miaski,

florissanti és gloucesteri (Massachusett) 2 phenakiton állapították meg.

A megmért kristályok közül négyen találtam, sima és jól tükröző lapocskáit

mindig r [lOïl] felső lapjaitól balra figyeltem meg, hasonlóan mint

KOKSCHAROW, :Í SELIGMANN 4 és PENFIELD/' a kik szintén kiemelik ennek

az alaknak csak az egyik oldalon való megjelenését.

SLAVIK még a jobb o {2243} alakot is megfigyelte, megjegyzi azonban,

hogy mindegyik csak egyszer egy-egy kristályon fordult elő.

r* í 1011} és ziOlïl} minden kristályon kifejlődtek, mindig sima

és kifogástalanul tükröző lapokkal, a melyek nagyságra nézve nem sok

kai térnek el egymástól.

d [01 Í2) keskenyebb vagy szélesebb lapjai simák és kitiinő fényűek,

többnyire nem teljes számúak. SLAVIK a pozitiv alakot is megfigyelte ;

kristályaimon néhány [1123: 2Ï13] élet egészen keskeny alig mérhető

csík tompított.

A harmadrendű rhomboéderek közül s [2131} és s'(3ï21] minden

kristályon együtt fejlettek ki, lapjaik felülete mindegyiknél kitűnő, a

jobb rhomboéder többször nagyobb.

X {Î322] lapjai majdnem kivétel nélkül jókora nagyok, simák és

jól tükröznek ; mások felületén még egy és ugyanazon a kristályon is,

sűrűn egymás mellett egészen alacsony domború és kerekded emelkedések

vannak, ilyen lapokról a tükörkép nem éles, hanem többé-kevésbbé

elmosódott. Hasonló felületük van a #[1322} lapjainak a svájczi, 6 a

1

Americ. Journ. Sei. 1887. XXXIII. p. 130.

2

Americ. Journ. Sei. 1907. XXIV. p. 252.

Az id. helyen 327. 1. 18., 19. és 23. ábra.

4

Neues Tahrb. f. Mineral, etc. 1880. I. p. 133. Taf. V. Fig. 1.

5

Americ. Journ. Sei. 1887. XXXIII. p. 132.

ö

Neues Jahrb. f. Mineralogie etc. 1882. II. p. 207.

WEBSKY a svájczi phenakitról szóló munkájában a melléktengelyek szokott

sorrendjét megváltoztatta. Ennek következtében az elsőrendű rhomboéderek lapjainak

sorrendje is más, de az indexek megváltozott sorrendje következtében a másodés

harmadrendű rhomboéderlapok jele is más. WEBSKY megfigyelései szerint p bal


3511 ZIMÁNYI KAROLY

Mt. Antero-ról származó 1 és a csehországi ~ phenakitoknak. SLAYIK a

megfelelő bal alakot gyakrabban találta, megjegyzi azonban, hogy a

jobb és a bal együtt, ugyanazon kristályon nem fordul elő,

Ismeretes, hogy a rhomboéderes tetartoéderes kristályok megforgatásánál

(az alsó oldalt felsőnek véve) a másod- és harmadrendű rhomboéderek

fekvése az elsőrendű rhomboéderekhez képest megváltozik, a jobb.

alakok a bal oldalra jutnak és viszont. Ezt figyelembe véve a kristályokat

ügy orientáltam, hogy a nagyobb vagy uralkodó p{ll23} lapok

mindig mint jobb, o'[4223} kis lapocskái mindig mint bol másodrendű

rliomboéderek, nemkülönben a negativ íc[f322} alak lapjai csak mint

jobb harmadrendű rhomboéderekhez tartozók szerepeltek.

Ezen alakoknak lapjai a kristályoknak alsó oldalán mint a kifejlődött

vagy esetleg hiányzó felső lapoknak párhuzamos párjai jelentek

meg:

tu' [2352] rhomboéder gyakori és jellemző alak, lapjai nagyok,

de megmartak, érdesek, ritkán tükröznek jól, ezért az eltérés a mérés

és számítás közt meglehetősen nagy. A lapok helyzetét négy öv határozza

meg, a melyeket a goniometeren megállapíthattam, ezek az m' {2352]

lapra vonatkozólag:

[m : r = OtlO : 10Ï1 = 101]

[a : d= 1120 : 01Ï2 = 221]

[ a : s = 2ÏÏ0 : 2131 = 124]

[s':p= 1231 : 1123 = 74Ï]

Az 5. rajzban az alak lapjainak

a mért hajlások pedig a következők :

fekvését két főövben tüntettem fel,

mérve

w': m = (23o2) : (01Ï0) = 38° 5'

: a = : (1120) = 31°49'

: a' = : (2110) = 70 0

:p - : (1123) = 35 12

AT. n

4 6

5 9

1 2

3 3

38° 8'20"

31° 37' 58"

70 5 18

35 26 0

Majdnem minden kristályon az [s : />=2l3l : 1123], [s':p'=3121:

21Ï3] és [w ' : £i=2352 : 1123] éleken az űj alakoknak egy vagy két lapját

felismerhetjük. A lapok keskenyek, gyöngén görbültek, tulaj donképen

egy övben fekvő több csík, ezért 2—3 különálló képet tükröznek, a melyek

közül az egyik erősebb és elég jól beállítható. Ámbár a mérések fős

és X pedig jobb alakok, de lapjaik jelei, mint azokat WEBSKY adja, a melléktengelyeknek

rendesen elfogadott sorrendje mellett jobb, illetőleg bal alakokhoz

tartoznának.

1

Americ. Journ. Sei. 1887. XXXIII. p. 133. és 1888. XXXVI. p. 322.

2

Zeitschr. für Krystallogr. 1894. XXIV. p. 120.

S

KOKSCHAROW alapértékéből (1011) : (01ÏÎ) = 116° 36'.


PHENAKIT BRAZÍLIÁBÓL. 351

képen a lapok görbülése irányában 20'—50' is eltérnek egymástól, de

az alakok jelét övekből megállapíthattam, csak az egyiknek indexei magasak.

A lapok fekvését a 4. lehetőleg természethű rajzból és a gömbprojekczióból

láthatjuk.

*b {3254} két kristályon [2131 : 1123 = 2olj, [I2l0 : 10Tl=2ï2j és

[10Î0 : 0112=021] övekben.

mérve kr. n számítva

b : r = (3254) : (10Î1) = 14° 30'—14° 38' 2 3 14° 43'13"

:p= : (1122) = 16° 17' 1 1 16 19 19

*// (5234] megfelelő bal alakot két másik kristályon figyeltem meg,

[3Î21 : 21Ï3 = 271], [1210:1011=212] és [lOlO : 1102=021] övekben.

mérve kr. n számítva

b':p' = (5234) : (2ÏÏ3) = 15° 47'—16° 39' 2 4 16° 19'19"

:r = : (10Î1) = 14° 36'—14° 48' 2 3 14° 43'13"

: m = : (lOlO) = 53°44' 1 1 54 3 59

¥ e {4377} csak egy fényes lappal [2131:1123 = 251] és [1100:

0111 = 111] övekben.

mérve

számítva

e:p = (4377) : (1123) = 10° 3' 10° 1' 32"

(4377) : (10Ï1) = 15° 3' 15 22 59

*f {10.13.23.18} négy kristályon [1123:2352=741] és [2ll0 :

0111 = 122] övekben.

mérve kr. rt számítva

f: z = (10.13.23.18) : (Olli) = 15° 55'—16° 17'

:p= : (1123) = 16° 9'—16° 17'

4 6 16° 16' 27"

4 4 16° 38 6

A mint a projekczión láthatjuk, mind a négy új alak o' {4223}

illetőleg o {2243] közelében fekszik; főképen áll ez f {10.13.23.18} negativ

rhomboéderre, a melynek lapjai o', z, o lapjaival egy övben is fekszenek.

A hét megmert kristálynak a kombinációi a következők:

Alakok :

1. 2.

A kristályok sorszáma :

3. 4

5. G. 7.

m * * * * * * *

a * * * * * ¥

r * * * * + *

z * * * * -X *

d * * * * * ¥

P + * * * * *

P'

* * * * * * *

o' -k * *

s * •k * * * *


352 ZI MÁNYI KÁROLY

sorszám!» :

S

*b

*b'

*c

X

w

A többi alakra vonatkozó szögek nagyobbrészt jól egyeznek KOK-

SCHAROW számított hajlásaival. de meglehetősen nagyok voltak az eltérések

(10'—20') a zavart felületű lapoknál. A következő szögtáblázatban

az r {lOll}, C {Olli}, továbbá JJ{1123), s {2131} jobb és p'{2ÏÏ3},

s'[3Î2l} bal alakokra vonatkozó megegyező liajlásokat az ismétlések elkerülése

végett összefoglaltam. A szögadatok a legjobb mérések középértékei.

mérve

számítva

r : a = (1011) : (1120)=: 58 0 18' «' 58 e IS' 0'

s : a = (2131) : (1120) = 28 21 1 2 28 21 24

P : 1 = (1123) : ilOîli = 20 0 20 4 3

: d = : (0112) = 11 39 11 37 -V/

r : m— (10Ï1) :(1010) 52 37 52 38 39

d : 2 = (01Ï2) : (0111) = 16 31 16 27 56

a :: p =(1120): :(1123)= 66 10 66 12 59

a : o'= (2110) : '{2TÏ3} lapjain _trapéz- és szabálytalan három-


PHENAKIT BRAZÍLIÁBÓL. 353

szögalakú étetési alakok voltak, a trapézek párhuzamos oldalai és az

elnyúlt háromszögnek leghosszabb oldala pedig egyirányúak [r. p] illetőleg

[r.p] élekkel; a háromszögek tompaszögei és a trapézek rövidebb

oldalai cl lapjai felé vannak fordítva. Az egyik kristálynak néhány

simább «{1120} lapján már egyszerű nagyítóval is felismerhető rliomb

és rhomboid alakú étetési alakok voltak, ezeknek oldalai párhuzamosak

az oszlop és az [s. a] illetőleg /V . a] élekkel. Az étetési alakokat és

azok fekvését az 5. és 6. rajzokon láthaljuk.

A méréseket dr. KRENNER JÓZSEF egyetemi tanár úr szívességéből

a budapesti tud. egyetem ásványtani intézetében végeztem, a miért

dr. KRENNER tanár úrnak itt is köszönetemet fejezem ki.

*

Der Phenakit von Brasilien kommt in einem Pegmatitgange in der

Nähe von San Miguel cli Piracicaba vor; vor Kurzem beschrieb HUSSAK 1

dieses neue Vorkommen und SLAVIK 2 die Krystalle.

Im Folgenden theile ich kurz die Ergebnisse meiner Messungen

mit, zu welchen ich an sieben losen Krystallen gelangte.

Die Krystalle sind etwas gelblich, mehr oder weniger durchsichtig

nur die kleineren (0-5—1"5 cm) sind wasserklar, die grösseren (3—4cm) im

Inneren weiss, und durchscheinend. Die Krystalle haben meistens glatte

gutspiegelnde Flächen, ihr Kombinationshabitus ist sehr kurz prismatisch

mit vorwaltenden p {1123] ; sie haben grosse Ähnlichkeit mit einigen

Kombinationen von Takowaja und Framont. 4

An den untersuchten Krystallen konstatierte ich die im Folgenden

aufgezählten Formen ; die Buchstabenbezeichnung ist wie in DANA'S System

(6-th edit. p. 4G2). Das von SLAVIK zuerst beobachtete Bhomboeder

dritter Ordnung co' {2352} bezeichnete ich der Gleichförmigkeit wegen

mit einem Strich, wie die übrigen linksseitigen Formen.

m {1010} s {2131}

a {1120}

s' {3Î2Ï}

r {1011} +b {3254}

z {0111} *b' {5234}

il {0112} *e {4377}

P {1123} X {1322}

P' {2113} u) ' {2352}

o' {4223} V {10. 13. 23. 18}

1

2

;t

Centralblatt für Mineralogie, Geol. etc. 1909. No. 9. p. 268.

Ebendort p. 264 und Bulletin internat, de l'Académie de Bohème 1909. p. 1.

v. KOKSCHAROW: Materialien z. Mineralogie Busslands. 1854—57. II. p.

316-319. Taf. XL. Fig. 11—12.

* Ann. d. Physik. 1837. (II.) XLI. p. 321. Taf. III. Fig. 2—4.

Annules Musei Xationalis Hunr/uhci. VII. 23


354 KAHL ZIMÁNYI

Die mit einem * bezeichneten Formen sind neu für den Phenakit,

von den übrigen kommen an jedem Krystalle vor: m, a, r, z, d, p, p',

s, s' und X. SLAVIK fand noch o {2243}, d' {1012} und x' {1232} : Hus-

SAK zählt nur sieben Formen auf, darunten auch (1344) erwähnt aber

nicht z{0lTl}, p 1123), und p' {2ÏÎ3}, welche zu den gewöhnlichsten

Formen gehören : Winkelwerthe giebt er nicht an.

Meistens waltet das Bbomboëder zweiter Ordnung p (1123] sehr

vor, zuweilen ist es mit p' J2ll3] beinahe im Gleichgewichte entwickelt

das Grössenverhältniss dieser zwei Formen ist viel auffallender als bei

den Phenakitkrystallen von Florissant (Colorado). 1 Die Flächen dieser

beiden Formen sind glänzend, oft von gestörter nicht vollkommen

glatter Oberfläche ; nicht selten haben sie schwächeren Glanz, Folge der

natürlichen Atzung.

Die nicht häufige Form o' {4223} beobachtete ich so wie v. KOK-

SCHANOW,- SELIGMANN und PENFIELD, 4 nur an der linken Seite der oberen

Flächen von r {lOll}. SLAVIK beobachtete auch o {2243}, bemerkt aber

von diesen zwei Formen, dass jede nur einmal, auf je einem Krystall

vorgekommen ist.

r {101} und z {Olli] sind beinahe im Gleichgewicht entwickelt, haben

tadellose, glänzende Flächen, d (01Î2] ist glatt, aber sehr zart nach

den Kanten d. p.] gerieft, dies rührt von Atzung her.

x (1322! meistens mit grossen Flächen, glatt oder eigenthümlicli

höckerig wie an den Phenakiten von der Schweiz 5 M. Antero 0 und Ober-

Neusattel. " Dieses Rhomboëder dritter Ordnung beobachtete ich nur als

rechtes, SLAVIK auch das linke aber niemals in beiden Stellungen an

demselben Krystalle.

eu' [2352] ist eine häufige und charakteristische Form, meistens mit

grossen aber schwach glänzenden Flächen, deren Position durch vier

Zonen bestimmt sind: OHO: lOll = lOT], [1120: 0lT2 = 221 . ;2ÎÏ0 :

2131 = 124], und [1231 : 1123 = 74l (Fig 5).

Die Prismenflächen sind gross, meistens a (1120) vorwaltend über

m (1010}, beide vertikal gerieft.

Beinahe an jedem Krystall findet man 1 — 2 Flächen der neuen

Rhomboëder dritter Ordnung auf den Kanten s:p~ 2131: 1123 , [s':

» Americ. Journ. Sei. 1887. XXXIII. p. 130.

2 L. cit. p. 327 Fig. 18, 10 und 23.

Neues Jahrb. f. Mineral, etc. 1880. I. p. 133. Taf. Y. Fig. 1.

4

Americ. Journ. Sei. 1887. XXXIII. p. 132.

5 Neues Jahrb. f. Mineral, etc. 1882. II. p. 207.

« Americ. Journ. Sei. 18S7. XXXIII. p. 133 und 188S. XXXYI. p. 322.

" Zeitschr. für Krystallogr. 1S94. XXIY. p. 120.


PHENAKIT VON BRASILIEN. 355

p' = 3121 :2113] und [to':p = 2352:1123]. Die Flächen haben guten

Glanz, sind schmal und schwach gekrümmt, zuweilen erscheinen sie nur

als schmale, gerundete Streifen an den betreffenden Kanten, in diesem

Falle sind sie nicht mit Sicherheit zu bestimmen ; sind sie aber breiter

(bis 3 /i mm), da erscheinen dieselben eigentlich als tantozonale schmale

Flächen, welche 1 —3 gut unterscheidbare Reflexe liefern, von welchen

der eine stärker und mit genügender Genauigkeit einstellbar ist. Die

Winkelwerthe schwanken etwas (20'—50'), einige stimmen jedoch sehr

gut mit den berechneten. Das Zeichen der neuen Formen folgt aus den

Zonen, das negative Rhomboëder dritter Ordnung */' [10. 13. 23. 18)

hat hohe Indices, seine Flächen liegen mit o'. z, o in einer Zone. Die

Lage der Flächen sieht man in der Fig. 4, welche möglichst naturgetreu

den Krystall darstellt und aus der stereographischen Projection

Fig. 7.

Ich beobachtete * b {3254] an zwei Krystallen in den Zonen [2131

1123 = 251], [Ï2Ï0: 10Î1 = 2Ï2 und [lOlO: 0112=021]. Die entsprechende

linke Form *b' (5234) an zwei anderen Krystallen in den

Zonen [3121 : 2ÏÏ3 = 271], [1210: lOll =212], und 1010:1102 = OST].

*e (4377 [ mit Sicherheit nur eine Fläche in den Zonen [2131 :

1123 = 251] und [1Ï00: Olli = Iii].

*/(10. 13. 23 18} war an vier Krystallen ausgebidet, es gehört zu

den Zonen [1 123 :2352 = 741] und [2ÏÏ0 : Olli = 122].

Die gemessenen und berechneten Winkel (aus v. KOKSCHAROW'S Elementen)

lindet man auf pag. 352 des ungarischen Textes.

Oft sieht man auf den Flächen von p{ll23}, p' {2113} undd

{Oil 2} seltener auf denen von a (1120 natürliche Atzfiguren von der

Form und Orientierung, wie ich es in den Figuren 5 und 6 veranschaulichte.

•23*

Weitere Magazine dieses Users
Ähnliche Magazine