Dorffmaister István emlékkiállítása - MEK

Dorffmaister István emlékkiállításaGedenkausstellung von Stephan DorffmaisterSzombathelyi Képtár1997. augusztus 29 - november 15.Soproni Múzeum1997. november 30 - 1998. január 25.Tartományi Múzeum, Kismarton1998. február 17 - április 26.Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg1998. május 15 - augusztus 2.Kunsthalle Szombathely29. August - 15. November 1997.Museum Sopron30. November 1997.-25. Januar 1998.Burgenländisches Landesmuseum, Eisenstadt17. Februar- 26. April 1998.Göcseji Museum, Zalaegerszeg15. Mai-2. August 1998.Dorffmaister emlékülésGöcseji Múzeum, Zalaegerszeg1997. augusztus 28-29.Dorffmaister-GedenksitzungGöcseji Museum, Zalaegerszeg28-29. August 1997.

A kiállítás fővédnökei - Hauptprotektoren der AusstellungKonkoly Istvánszombathelyi megyéspüspök - Diözesanbischof von SzombathelyMayer Mihálypécsi megyéspüspök - Diözesanbischof von PécsA kiállítás anyagát válogatta és rendezte - Ausgewählt und organisiertKostyál László, Zsámbéky MonikaA katalógust szerkesztette - RedakteurKostyál László, Zsámbéky MonikaTechnikai szerkesztő - Typographische GestaltungVucskó JánosA katalógus szerzői - Autoren des KatalogsBoda ZsuzsannaBoros László (BL)Buzási Enikő (BE)Galavics GézaKostyál László (KL)Zsámbéky Monika (ZsM)

A kiállítás és a katalógus létrejöttének támogatásáért köszönetet mondunk:Für die Unterstützung bei der Verwirklichung der Ausstellung und des Kataloges danken wir folgenden:Nemzeti Kulturális Alap - Nationale Kulturstiftung UngarnsBurgenländisches Landesmuseum, EisenstadtVas Megye Önkormányzata - Selbstverwaltung des Komitates VasMűvelődési és Közoktatási Minisztérium Múzeumi Osztálya - Ministerium für Kultur und Unterricht,MuseumsabteilungSopron MJ Város Önkormányzata - Selbstverwaltung der Stadt SopronZala Megye Önkormányzata - Selbstverwaltung des Komitates ZalaSzombathelyi Képtár Baráti Köre - Freundeskreis der Kunsthalle SzombathelyMarc Cipőgyártó Kft - Marc Schuchfabrik GmbHSoproni Múzeumért Alapítvány - Stiftung fíir Soproner MuseumZalaegerszeg MJ Város Önkormányzata - Selbstverwaltung der Stadt ZalaegerszegPro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány - Stiftung Pro Renovanda Cultura HungáriáéSzombathely MJ Város Önkormányzata - Selbstverwaltung der Stadt SzombathelyKanizsa Trend Kft - GmbHVas Megyei Területi Építész Kamara - Baukammer des Komitates VasVasiterv Kft - GmbHVásár Kft - GmbH, Zalaegerszeg

A fényképeket készítette - Photographien vonBertalan VilmosCsonka KárolyMazur IldikóMudrák AttilaNémeth AttilaPluzsik TamásMagyar Nemzeti Galéria, Budapest - Ungarische Nationalgalerie, BudapestMagyar Nemzeti Múzeum, Budapest - Ungarisches Nationalmuseum, BudapestSzépművészeti Múzeum Budapest - Museum der Schönen Künste, BudapestNémet fordítás - Deutsche ÜbersetzungBenyó MariannHarmath AnikóSimon EndrénéZwickl OttóNémet nyelvi lektor - Deutsche SprachlektorenHolléné Houben KatrinSchlag, GeraldFelelős kiadó - HerausgeberFabényi JúliaVándor László

A műtárgyak kölcsönzéséért köszönetet mondunk az alábbiaknakFürs Ausleihen der Kunstwerke danken wir folgendenBakonybélBudapestCsempeszkopácsEgerEisenstadtEsztergomGálosfaGyőrMohácsNagyhajmásPannonhalmaPécsRábahídvégSopronSzarvaskendSzigetvárSzombathelyZalaegerszegZanatr. k. plébánia - röm. kath. PfarreDr. Gara GyörgynéHadtörténeti Múzeum - Heeresgeschichtliches MuseumHorváthné Mikszics AlexandraMagyar Nemzeti Galéria - Ungarische NationalgalerieMagyar Nemzeti Múzeum, Történeti Képcsarnok - Ungarisches Nationalmuseum,Historische BildergalerieMolnár JózsefPigler AndorSzépművészeti Múzeum - Museum der Schönen KünsteSzent Mihály templom - Heiliger Michael KircheDobó István Vármúzeum - BurgmuseumD iözesanmuseumKeresztény Múzeumг. к. plébánia - röm. kath. PfarreXantus János Múzeum - MuseumKanizsai Dorottya Múzeum - MuseumPolgármesteri Hivatal - Bürgermeisteramtr.k. plébánia - röm. kath. PfarreFőapátsági Képtár - Bildergalerie der HauptabteiBoros LászlóNagy JózsefPécsi Püspökség - Diözese PécsSzentháromság plébánia - Heilige Dreifaltigkeit PfarreKatolikus Konvent - Katholische KonventSoproni Múzeum - Soproner MuseumSzent György templom - Heiliger Georg KircheSzentlélek plébánia - Heiliger Geist PfarreVárosi Levéltár - StadtarchivZettl-Langer Gyűjtemény - Sammlungr. k. plébánia - röm. kath. PfarreBelvárosi plébánia - Pfarre der InnenstadtEgyházmegyei Könyvtár -DiözesanbibliothekPüspöki Levéltár - DiözesanarchivRózsa EnikőDr. Smidéliusz JenőnéSmidt Múzeum - MuseumSzombathelyi Püspökség - Diözese SzombathelyGöcseji Múzeum - Göcseji MuseumSzent László templom - Heiliger Ladislaus Kirche

Tartalom - InhaltDorffmaister István életrajza 9Der Lebenslauf von Stephan Dorffmaister 13Kostyál LászlóA templomfestő Dorffmaister István I. 1760-1780 17Der Kirchenmaler Stephan Dorffmaister 1. 1760-1780 33Zsámhéky MonikaA templomfestő Dorffmaister István II. 178 l-l797 43Der Kirchenmaler Stephan Dorffmaister II. 178 l-l797 67Galavics GézaDorffmaister István történeti képei 83Die Historienbilder von Stephan DorffmaisterIllBuzási EnikőDorffmaister portréi és megrendelői 127Die Bildnisse und Auftraggeber Dorffmaisters 155Boda ZsuzsannaDorffmaister István világi falképei - kastélyok, középületek dekorációja179Stephan Dorffmaisters Wandbilder mit weltlichen Themen in Schlössernund öffentlichen Gebäuden 197Boros LászlóDorffmaister István Somogy és Baranyai megyei mecénásai 207Stephan Dorffmaisters Auftraggeber und Mäzene in den KomitatenSomogy und Baranya 213Oeovre katalógus 219Oeuvre Katalog 231Katalógus - Katalog 243A rövidített irodalom feloldása - Auflösung der gekürzt zitierten Literatur 317Színes táblák - Farbtafeln 325Személynévmutató - Namensverzeichnis 343Helynévmutató - Ortsverzeichnis 3477

Dorffmaister István életrajza1757-ben Sopron vármegye egyik mezővárosának,Csornának az akkoriban a morvaországiHradischból (Hradisko u Olomouce) kormányzottpremontrei monostora az anya-ház konventjétől újprépostot kapott Schrábl Tádé (Taddeus Schrabl)apostoli protonotárius, addigi strahovi perjel személyében.Az új házfőnök rövidesen úgy döntött,hogy mind itteni rendháza, mind a hozzá tartozóZala megyei türjei monostor is megérett dekorációjánakmegújítására. Erre mestert találni 1759-1760-ban nem lehetett könnyű feladat, hisz a magyarországifestészet éppen nemzedékváltás korszakát élte.Az évszázad középső harmadának a bécsi akadémiaköré csoportosuló vezető mesterei (Troger, M.Unterberger stb.) immár alig jöhettek számításba.Tanítványaik, a következő időszak meghatározóművészei (Bergl, Cimbal, Hauzinger. Kracker,Mildorfer, Sigrist) még nem, vagy alig voltak ismertekMagyarországon. Az itteni művészeti köztudatbasümegi freskóival 1757-1758-ban szinte berobbanóMaulbertsch már alighanem elígérkezettKomáromba, a Szent András templom mennyezetképeinekfestésére. Őt Schrábl valószínűleg márMorvaországból ismerte, hisz Kremsier. aholMaulbertsch az 1750-es évek végén nagyszabásúfreskóciklust készített a püspöki palotába, nincsmessze Hradischtól. A prépost azonban emlékezettrá, hogy Kremsierben együtt dolgozott egy szinteismeretlen, de egyáltalán nem ügyetlen és ugyancsakTroger-tanítvány bécsi festővel, bizonyosStephan Dorffmaisterrel. Egy forrásunk szerintutóbbi korábban Hradischban is munkálkodott, 1 amitovábbi magyarázat lenne Schrábl választására. Ameghívás eredményeképpen Dorffmaister 1760-banmár Csornán tevékenykedett, 1761 és 1764 közöttpedig a türjei templom freskóit és oltárképeit, valaminta rendház falképeit festette. 1764-től sopronilakosként tesz eleget egyre növekvő számú megrendeléseinek.Végső soron tehát Schráblnak köszönhetőenveszi kezdetét - bár eleinte kissé döcögve - amagyarországi késő-barokk festészet legimpozánsabbívű művészpályája.Ennek állomásai többnyire jól dokumentálhatók,de ha az életpályára tekintünk, annak a korai szakaszahomályba vész. A művészettörténet-írás kényszerűenbeismerni tartozik, hogy a művész születésiévéről és helyéről nincsenek biztos adatai. Előbbivelkapcsolatban a Sopronban kelt halotti anyakönyvadatából kiindulva emlegetik 1729-et. vagy - a festőegy ritka, életkort is tartalmazó szignójából következtetve- 1741-et. 2 Csatkai egy helyen - igaz, hivatkozásialap nélkül - 1725-öt említ. 3 A legvalószínűbbnekaz első dátumot éreznénk, születésihelyként pedig nyilvánvalóan Bécs adódna, ahol azakadémiai nyilvántartás szerint 1751-ben aSpittelbergen lakott. A Dorfmeister-család számostagjáról tudott, hogy a császárváros e részén voltotthona, s itt bírt házat („Goldene Sonne" néven) afestőnövendék Stephan apja is - ő műhímző volt(legalábbis az akadémiai bejegyzés szerint). A későbbifestőnek minden bizonnyal a húga volt az1743-ban született és vele egy házban lakó BarbaraElisabeth Dorfmeister, Vinzenz Fischer későbbi felesége,bár az ő apját cipésznek mondják. Unokatestvérlehetett ezzel szemben Johann Georg, a nevesszobrász (ő a „Grüner Adler"-ről elnevezettházban lakott), akiről tudjuk, hogy 1736-ban született,önéletrajza szerint arany hímző, az akadémiaibejegyzés szerint cipész(!) gyermekeként. Ugyancsakvalószínűleg rokon a fiatalon, 23 éves korábanelhunyt, 1742-ben született festő, Johann EvangelistDorfmeister, a szobrász unokaöccse. 4 A Spittelberga Szt. Ulrik-plébániához tartozik, amelynek anyakönyvébenazonban Stephan Dorfmeister (vagyDorffmaister, ahogy maga többnyire írta) 1729 és1741 között nem szerepel (ellentétben például aszobrász Johann Georggal).' 1741 utáni születésealig hihető, hisz az akadémiára 1751. október 13-án 6 iratkozott be. Ebből következően a családja vagymár Stephan születése után költözött oda, vagy pedigennek idejét valóban 1729 elé kell tennünk.A festő 1751-től 1758-ig vagy 1759-ig' végeztea bécsi akadémiát, Paul Tróger és Caspar FranzSambach irányításával. Az Akadémia befejezésétől1760-ig terjedő időszakról nincsenek művekkelalátámasztható adataink. Feltehetően ekkor dolgozottMorvaországban, Hradischban és Kremsierben,utóbbi helyen talán Maulbertsch segédjeként. GarasKlára idézett adata mellett erre látszanak utalni alegkorábbi magyarországi együttesén, a türjei freskókon(csornai képei sajnos elpusztultak) jelenlévőerőteljes maulbertschi hatások. Bizonyos, hogySchrábl prépost hívására festőnk 1760-ban márCsornán, egy évvel később Türjén dolgozott, majdhamarosan Sopronba költözött (az itteni telekkönyv1762-ben említi először a nevét, mint az Esterházypalota lakójáét), 8 gondosan ügyelve rá, hogy lakóvárosaBécshez viszonylag közeli és nagyobbrészt németnyelvű legyen. Itt lakott egészen 1797 május29-én bekövetkezett haláláig. A polgárjogot nem9

szerezte meg (hisz a város polgári lajstromai nemtartalmazzák nevét), a céhtagságra nyilván nem istörekedett (mint ahogy az ugyancsak jónevű sopronifestő, Schaller István sem), hisz az kellemetlen kötelezettségekkelis járt volna (heti fegyvergyakorlat,pénzszolgáltatás). 9 1762. május elsején - egy türjeibejegyzés szerint 10 - feleségével. Francz Annávalegyütt két ezüst szívet ajánlott fel a türjei Máriakegyszobornak.Első házasságából (a festő FranczAnna 1790-ben bekövetkezett halála után GilligKatalint vette feleségül)" kilenc gyermeke született,12 közülük három fia is folytatta apja mesterségét.13 Nehéz életet élt, állandó pénzzavarral küzdött,adósai - mint a soproni bíróság jegyzőkönyveibőlkitűnik - az 1770-es évektől szinte állandóan szorongatták.14 Végrendeletében feleségére és gyermekeireóriási munkássága ellenére alig hagyott valamit,özvegyét azonban adósai még halála után iszaklatták.Pályájának állomásai (ezeket az oeuvre-katalógusbanmai ismereteinknek megfelelően részletezzük)többnyire művekkel dokumentálhatók. írásosanyaggal jóval kevésbé. E szempontból leggazdagabba Szily János szombathelyi püspökkel, az 1779után legfontosabb mecénásával folytatott és az egyházmegyeilevéltárban megőrzött levelezése, melytartalmazza a két jelenleg ismert megbízási szerződésétis, a novai (1779) és a kemenesmihályfai(1785) templom kifestéséről. 15 Megrendelői a legkülönbözőbbtársadalmi körökből kerültek ki, azuralkodón kívül gyakorlatilag minden rétegnek dolgozott(főuraknak [Sárvár, Egyed] és főpapoknak[szombathelyi és pécsi püspökség] ugyanúgy mintkis- és középnemeseknek [Hegyfalu, Sitke], polgároknak[Sopron, Voss-árvaház, számos portré],egyházi [Kiskomárom] és városi [Sopron, városházaés színház] testületeknek, vidéki rendházaknak[Tűrje, Mosonmagyaróvár, Szentgotthárd] és plébániáknak[Kenyéri, Szigetvár]), többnyire azonbannem a legreprezentatívabb központokban. Tudomásunkszerint hazánkban kivétel nélkül a Dunántúlonműködött, bár egy-egy oltárképe, portréja az országmás tájára (Jászó. Temesvár, Zágráb stb.) is eljutott.Tevékenységének súlypontja Sopron. Vas, Zala,Somogy és Baranya megyék területére esett. Rengetegetutazott - ma másfélszáznál is több helyentudunk műveiről - és nagyszámú megbízásánakeleget teendő, nyilván számos segédet foglalkoztatott,közöttük fiait is. A legidősebbnek (József István,sz. 1764) - mint apja architektúra-festőjének -szignóját Szentgotthárdon olvashatjuk is. A műhelymeglétére ugyan közvetlen adatunk nincs, de az atény, hogy 1779-1780-ban öt templom (Kemenesszentpéter,Balf, Kenyéri, Nova, Sopron, ferencesek)kifestésé mellett nagyszámú oltárképet is készített,csaknem bizonyossá teszi - legalább időszakos- működését, vagyis közvetett bizonyítékként isértékelhető. 1769-től (először Sárváron) akadémiaifestőként szignál, ez talán művészstátuszában bekövetkezőváltozásra (külső akadémiai tag?) utal.Egészen haláláig dolgozott, másik fia (István JózsefPál. sz. 1770) mindvégig mellette tevékenykedett.Utolsó, már félbemaradt oltárképét halála utánfia fejezte be (Mágocs. ma Nagyhajmáson, 1798). 16A festő Sopronban kelt végrendelete őt még ellátatlankéntemlíti. 17 Az 1797 után „Stephan Dorffmeister"(ő így szignált) aláírással készült festmények(Lenti, Csesztreg, Galambok, Gelse) már az őnevéhez köthetők.10

Jegyzetek1 Kostyál 1995, 235, 20. jegyzet, hivatkozik AndreasSchweigelnek Garas Klárától (Garas 1960, 192.)idézett brünni (Brno, Zemsky Oblastny Archiv, G11, 787) kéziratárra (A. Schweigel: Verzeichmß derMaler, Bildhauer, Steinschneider P. in Brunn von1588-1800. [p. 51-től:], Mahler in Mähren), melyszerint:1761 ( ! ! ) Stephan DorffmeisterPictor accademicus in Kremsier malte einigegesso[gem]ählde nach Kloster Hradisch.Ha az évszám helytálló, akkor KremsierbenDorffmaister nem Csorna előtt, hanem után dolgozott.Ebből két dolog következne. Egyrészt az, hogySchrábl nem Kremsierben (ahol egyébként a bejegyzésszerint nem a két évvel korábban ott ténykedőMaulbertsch segédjeként, hanem önállóanmunkálkodott) ismerte meg Dorffmaistert, hanemfeltehetően Hradischban (vagy onnan, az anyaházbólajánlották neki). A szöveg alapján tulajdonképpennem kizárható, hogy éppen ő volt az, akiHradischban ajánlotta a festőt, annak sikeres csornaibemutatkozása után. A másik oldalról az is következne,hogy a festő a türjei Szent Anna-kápolnakifestésével párhuzamosan dolgozott Kremsierbenis, nyilván még bécsi lakosként.2 Kostyál í.m. 211.3 Művészeti Lexikon (Szerk. Zádor Anna és GenthonIstván, Bp. 1965, I. 559.), Csatkai Endre szócikkeDorffmaister Istvánról.4 Kostyál i.m. 235.5 Kutatásaink eddig csupán erre az időszakra terjedhettekki, nyilvánvaló azonban, hogy az 1729-etmegelőző éveket is vizsgálni kell, még ha az nem ishozna eredményt.6 E dátum az Akadémia anyakönyvéből való, azonbanannak másolatában már az 1755-ös év szerepel,ugyancsak október 13-ával (1. Kostyál i.m. 235.).Bár az évszám átmásolása minden bizonnyal hibás,mégis felmerül a gondolat, hogy ebben az esetben akésőbbi születési dátum kevésbé tűnne elképzelhetetlennek.Garas Klára adata (1. 7. jegyzet) ugyanakkorelegendő alapot nyújthat annak feltételezéséreis, hogy - mint Galavics Géza véli (in: Barokkművészet 1993, 176.) - Dorffmaister 1751-59 közötttanult volna az akadémián, és utána, 1760-ban,Maulbertsch segédjeként dolgozott Kremsierben.7 Garas 1996, 182, 21. jegyzet8 Csatkai 1968, 253-262; 256.9 Csatkai 1929,236-237.10 Fábián 1936, 18.11 Csatkai 1968,258.12 Mihályi 1916, 14.13 Csatkai 1960,40.14 Csatkai 1968,259-61.15 idézi: Szmrecsányi 1936, 37-38.16 Boros László szíves szóbeli közlése.17 Csatkai 1960. i.m. 40-41.11

Der Lebenslauf von Stephan DorffmaisterIm Jahre 1757 bekam das Prämonstratenser-Kloster Csorna im Komitat Sopron von seinemMutterkloster Hradisch in Mähren (Diözese 01-mütz) einen neuen Vorsteher entsandt. Es war diesProbst Thadeus Schrabl, apostolischer Protonotarund bisheriger Prior des Klosters Strahov. Der neue,kunstsinnige Probst erkannte bald, daß es sowohl inCsorna, als auch in dem dazugehörigen Kloster inTűrje (Komitat Zala) an der Zeit wäre, diesekünstlerisch neu zu gestalten. Doch dafür einengeeigneten Meister zu finden war 1759/60 gar nichtso einfach, da die Malerei in Ungarn gerade mittenin einem Generationenwechsel stand: Die führendenMaler des zweiten Drittels des 18. Jahrhunderts,die sich um die Wiener Akademiegruppiert hatten, wie Paul Troger und MichelangeloUnterberger, konnten kaum noch in Betrachtgezogen werden. Ihre Schüler, die nun den Trendbestimmenden Künstler der nächsten Periode -Johann Bergl, Johann Ignaz Cimbal, JosefHauzinger, Johann Lucas Kracker, Joseph IgnazMildorfer und Franz Sigrist - waren in Ungarnkaum oder noch gar nicht bekannt.Franz Anton Maulbertsch. der mit seinen1757/58 in Sümeg gemalten Fresken in UngarnAufsehen erregte und den Probst Schrabl sicherlichschon aus Mähren kannte, wo Maulbertsch Endeder Fünfzigerjahre im bischöflichen Palais vonKremsier einen großangelegten Freskenzyklusgemalt hatte, hatte sich damals wahrscheinlichschon nach Komorn/Komárom verpflichtet, um dieDeckenbilder der dortigen St. Andreas-Kirche zumalen. Doch erinnerte sich Schrabl, daßMaulbertsch in Kremsier mit einem zwar nochunbekannten, aber talentierten Wiener Malernamens Stephan Dorffmaister zusammenarbeitete.Dieser war auch Schüler von Paul Troger gewesen.Es gibt eine Quelle, die besagt, daß Dorffmaisterfrüher auch in Hradisch gemalt habe, 1 was einweiterer Grund dafür gewesen sein könnte, daß dieWahl Schrabels für sein Vorhaben auf diesen fiel.Jedenfalls arbeitete Dorffmaister auf EinladungSchrabels bereits 1760 in Csorna und zwischen1761 und 1764 malte er die Fresken und Altarbilderder Kirche in Türje und die Wandbilder desOrdenshauses. So war es schließlich Schrabl zuverdanken, daß hier eine der imposantestenKünstlerlaufbahnen der ungarischen spätbarockenMalerei - wenn auch anfangs etwas schwerfällig -begann.Die einzelnen Stationen der KünstlerlaufbahnDorffmaisters sind meistens gut dokumentierbar,wenngleich sich sein frühester Lebensabschnitt inUnklarheit verliert. Die Kunstgeschichtsschreibungmuß anerkennen, daß sie sowohl über dasGeburtsjahr, als auch über den Geburtsort desKünstlers keine sicheren Daten besitzt.Auf Grund der Eintragung in den SopronerSterbematriken kann man als Geburtsjahr das Jahr1729 annehmen bzw. berechnen. Andererseitskönnte man aus einer der seltenen Signaturen desMalers, wo er ein Lebensalter angibt, auch das Jahr1741 ableiten. 2 Csatkai gibt in einem Lexikonartikeldas Geburtsjahr 1725 an, ohne dies näher zubegründen. 3Als Geburtsort kann man mit einiger SicherheitWien annehmen, wo Dorffmaister - nach einerEintragung im Register der Akademie derBildenden Künste - auf dem Spittelberg (heute einTeil des VII. Wiener Gemeindebezirkes) wohnte.Wir wissen auch, daß zahlreiche Mitglieder derDorffmaister-Familie hier wohnten und hier auchder Vater des jungen Studenten, der im akademischenVerzeichnis als Kunststicker bezeichnetwird, ein Haus, genannt „Goldene Sonne", besaß.Barbara Elisabeth Dorfmeister, die 1743 geborenund später die Frau von Vinzenz Fischer wurde,wohnte in einem Haus mit dem späteren Maler unddürfte aller Wahrscheinlichkeit nach seine Schwestergewesen sein, obwohl der Beruf ihres Vaters mitSchuster angegeben wird. Der berühmte BildhauerJohann Georg Dorfmeister (er wohnte in einenHaus, das „Grüner Atler" genannt war) über denman weiß, daß er 1736 geboren wurde, gibt inseiner Selbstbiographie an. daß er das Kind einesGoldstickers gewesen sei, während ihn dasAkademieverzeichnis als Kind eines Schustersangibt; er könnte ein Cousin unseres Malersgewesen sein. Der Maler Johann EvangelistDorfmeister, der wahrscheinlich 1742 geborenwurde und bereits mit 23 Jahren starb, und einVetter des Bildhauers war. dürfte ebenfalls einVerwandter gewesen sein.Eigenartigerweise findet sich in den Geburtsmatrikender Pfarre St. Ulrich, zu der der Spittelberggehörte, zwischen 1729 und 1741 keine Eintragungüber die Geburt von Stephan Dorfmeister(oder Dorffmaister, wie er sich meist schrieb). 5 Daßdieser nach 1741 geboren wäre, ist kaumanzunehmen, da er sich bereits am 13. Oktober13

1751 in der Wiener Akademie einschreiben ließ 6und so damals erst zehn Jahre alt gewesen wäre. Sokönnte man auch annehmen, daß entweder dieFamilie nach der Geburt von Stephan in das Hausam Spittelberg zog, oder daß man sein Geburtsdatumtatsächlich vor 1729 annehmen muß.Stephan Dorffmaister besuchte die Akademievon 1751 bis 1758 oder 1759 7 wobei Paul Trogerund Caspar Franz Sambach seine Lehrer waren.Über die Zeit nach dem Abschluß der Akademie bis1760 findet man keine Daten, die durch Werkebelegt wären. Vermutlich arbeitete er zu dieser Zeitin Mähren, in Hradisch und in Kremsier (hiervielleicht als Gehilfe von Maulbertsch). Neben denschon zitierten Angaben von Klara Garas scheinendie deutlichen Einflüsse von Maulbertsch aufDorffmaisters Fresken in Türje (seine Bilder inCsorna gingen zugrunde) daraufhinzuweisen.Sicher ist, daß der Maler auf Einladung desProbstes Schrabl schon 1760 in Csorna und ein Jahrspäter in Türje arbeitete. Bald darauf zog er nachSopron - das dortige Grundbuch erwähnt seinenNamen bereits 1762 als Bewohner des Esterházy-Palais. 8 Offensichtlich war dafür der Umstandmaßgeblich, daß diese Stadt nicht zu weit von Wienentfernt, und zum größten Teil deutschsprachigwar. Er wohnte hier bis zu seinem Tod am 29. Mai1797. Eigenartigerweise erwarb er jedoch nicht dasBürgerrecht (jedenfalls enthalten die Bürgerregisterder Stadt nicht seinen Namen), auch bemühte ersich - ähnlich wie der bekannte Soproner MalerStephan Schaller - nicht um die Aufnahme in eineZunft. Möglicherweise wollte er damit gewissenunangenehmen Pflichten, wie den wöchentlichenWaffenübungen, gewissen Steuerabgaben etc.,entgehen. 9Am 1. Mai 1762 finden wir in einer Eintragungin Türje, 10 daß er und seine Frau, Anna geb. Franz,dem Marien-Gnadenbild von Türje zwei silberneHerzen stifteten. Aus dieser ersten Ehe stammtenneun Kinder, 11 wobei drei Söhne später den Berufden Vaters fortsetzten. 12 Nach dem Tod seinerersten Frau Anna (1790) heiratete der MalerKatharina Gillig. 13 Sein Leben war nicht leicht, erwar ständig in Geldverlegenheit und seineGläubiger verfolgten ihn - wie man in denProtokollen des Soproner Gerichts sehen kann - seitden Siebzigerjahren fast ständig. 14 In seinemTestament hinterließ er seiner Frau und seinenKindern, trotz seines umfangreichen Lebenswerkes,kaum etwas, ja die Gläubiger bedrängten seineWitwe auch noch nach seinem Tod.Die einzelnen Stationen seines Lebens - diesewerden im Oeuvre-Katalog entsprechend unseremderzeitigen Wissenstand detailliert geschildert -sind meist durch seine Werke dokumentiert, vielweniger mit schriftlichen Quellen. Unter diesemAspekt ist die Korrespondenz des Malers mit demBischof von Szombathely, Johann Szily, derzugleich der wichtigste Mäzen Dorffmaisters in denJahren nach 1779 war, am wichtigsten. Sie wird imArchiv der Diözese Szombathely aufbewahrt undumfaßt auch die jüngst bekannt gewordenen zweiVerträge über die Ausmalung der Kirchen in Nova(1779) und in Kemenesmihályfa (1785). 15Dorffmaisters Auftraggeber waren Hochadelige,z.b. in Sárvár und Egyed, die Bischöfe vonSzombathely und Pécs, Kleinadelige z.b. in Hegyfaluund Sitke und Bürger in Sopron, z.b. beimWaisenhaus von Voss. Er arbeitete für kirchliche(Kiskomárom) und städtische Aufraggeber (beimRathaus und Theater in Sopron), für Ordenshäuser(Türje, Mosonmagyaróvár und Szentgotthárd) undfür Pfarren auf dem Lande (Kenyéri und Szigetvár).Soweit uns bekannt ist arbeitete er in unsererHeimat hauptsächlich in Transdanubien, obwohleinige Altarbilder und Porträts auch in andere Teiledes Landes gelangten (Jászó, Temesvár, Zagrebetc.). Der Schwerpunkt von Dorffmaisters Tätigkeitlag aber auf dem Gebiet der Komitate Sopron, Vas,Zala. Somogy und Baranya. Dabei reiste er vielumher - heute sind seine Werke in über 150 Ortenzu finden - und beschäftigte sicherlich zahlreicheGehilfen, unter ihnen auch seine Söhne. So findenwir in Szentgotthárd auch die Signatur seinesältesten Sohnes, Stephan Joseph (geb. 1764), dervor allem die Architekturen für die Bilder seinesVaters malte. Für die Existenz einer ständigenWerkstatt haben wir keine direkten Angaben, dochbeweist die Tatsache, daß er 1779/80 neben derAusmalung von fünf Kirchen (Kemenesszentpéter,Balf, Kenyéri, Nova und der Franziskanerkirche inSopron) auch zahlreiche Altarbilder ausführte, diewenigstens vorübergehende Existenz einer solchen.Von 1769 an signierte Dorffmaister mit derBeifügung „akademischer Maler" (das erste Mal inSárvár), was vielleicht auf eine Veränderung inseinem künstlerischen Status (auswärtiges Mitgliedder Akademie ?) hinweisen könnte.Dorffmaister arbeitete bis zu seinem Tod, wobeisein zweiter Sohn, Joseph Paul Stephan (geb. 1770)bis zum Ende an seiner Seite blieb. Sein letztes,unvollendetes Altarbild (Mágocs, heute inNagyhajmás) beendete sein Sohn 1798. 16 DasTestament des Malers nennt übrigens diesen alsnoch unversorgt. 17 Die nach 1797 mit „StephanDorffmeister" signierten Gemälde in Lenti,Csesztreg, Galambok und Gelse sind schon mit demSohn zu verbinden.14

Anmerkungen1 Kostyál 1995 S.211-237, nimmt Bezug auf dasBrünner Manuskript (Brno, Zemsky OblastnyArchiv, G 11, 787) von Andreas Schweigel (A.Schweigel: Verzeichnis der Maler, Bildhauer,Steinschneider in Brunn von 1588-1800. /.../Mahler in Mähren) das auch Klára Garas zitiert. In:Garas 1960, S. 192):„1761 (!!) Stephan Dorffmeister,Pictor accademicus in Kremsier malte einigegemählde nach Kloster Hradisch."Wenn die Jahreszahl richtig ist, arbeitete Dorffmaisterin Kremsier nicht vor, sondern nachCsorna. Daraus würde sich ergeben, daß SchrablDorffmaister nicht in Kremsier kennenlernte,sondern ihm in Hradisch (oder davor imMutterhaus) empfohlen wurde. Es wäre dann auchnicht auszuschließen, daß er es wahr, der den Malernach dessen erfolgreicher Arbeit in Csorna nachHradisch empfahl.2 Kostyál a.a.O. S.211.3 Művészeti Lexikon (Hrsg. Zádor, Anna - Genthon,István) Budapest 1965, Bd.I. S.559 (Artikel vonEndre Csatkai).4 Kostyál a.a.O. S.235.5 Die bisherigen Forschungen konnten nur auf diesePeriode eingehen. Es sollten aber auch die Jahre vor1729 untersucht werden, selbst wenn dies keinenErfolg bringen würde.6 Dieses Datum stammt aus den Matriken derAkademie, in deren Kopie aber schon 1755 steht,ebenfalls mit 13. Oktober (siehe Kostyál a.a.O.S.235) Obwohl die Abschrift der Jahreszahl allerWahrscheinlichkeit fehlerhaft ist, erhebt sich derGedanke, daß dann das spätere Geburtsdatum nichtmehr so unwahrscheinlich wäre. Der Beitrag vonKlára Garas (s. Anm. 7.) kann auch genügendGrund zur Annahme geben, daß - wie GézaGalavits meint (Galavits 1993, S.176) - Dorffmaister1751 bis 1759 an der Akademie studiertund dann als Gehilfe von Maulbertsch in Kremsiergearbeitet hat.7 Garas 1996, 182, Anmerkung 21.8 Csatkai 1968, S.253-256.9 Csatkai 1929, S.236-237.10 Fabian 1936, S. 18.11 Mihályi 1916, S. 14.12 Csatkai 1960, S.40.13 Csatkai 1968, S.258.14 Csatkai 1968, S.259-261.15 Zitiert: Szmrecsányi 1936, S.37-38.16 Mündliche Mitteilung von László Boros.17 Csatkai 1960, S.40^U.15

A templomfestő Dorffmaister István I.1760-1780KOSTYÁL LÁSZLÓA hatalmas és rendkívül változatos Dorffmaister-oeuvreleghangsúlyosabb vonulata - térségünkegész művészetének a késő-barokk korábanlegjelentősebb területe - a templomi. Ennek kétrészre osztása terjedelmi okokból is indokoltnak tűnik,másrészt a pálya első felének megvilágítása - arendkívül termékeny 1779-80-as évekkel bezárólag- több lehetőséget ad megvizsgálni egy jellegzeteskéső barokk festőstílus kialakulását. Ezen belül elsősorbanmintaképeire, művészi gyökereire, festésmódjánakfejlődésére és néhány ikonográfiái vonatkozásárakoncentrálunk. Pályafutásának korszakolásaalapvetően Garas Klárának köszönhető, 1 ő különjellemzi a festő 1760-as és 1770-es évekbeli, illetve1780 utáni művészetét. Ennek alapján jelentanulmány az első két pályaszakasz ismertetésére,fejlődési ívének megrajzolására vállalkozik. Az atény tehát, hogy ez az év a művészpálya hosszát és aművek számát tekintve is nagyjából két egyenlőrészre osztja azt, csak az egyik oka e beosztásnak. Amásik ok az 1780 körül bekövetkezett stiláris változás,ami nem kis részben a külső körülményekmegváltozásának eredménye. Dorffmaister ekkorraér művészi teljesítőképessége és kifejezőereje csúcsára.A rokokóval átitatott bécsi akadémizmusbólkiinduló festői kibontakozása ezután a megrendelőiigények és a kor festészeti ízlésének lassú átalakulásamiatt más irányt vesz, és sajátos tükre lesz kétkorstílus keveredésének.Bár a tárgyalt időszak első éve 1760, amikor afrissen Magyarországra hívott bécsi StephanDorffmaister elkészíti a csornai premontrei templomfreskódíszét, 2 vizsgálódásunkat mégis 1761-től,Türjére érkezésétől kell kezdeni, miután a csornaifalképek még a múlt században elpusztultak. Türjéna művész egészen 1764-ig dolgozott. Stiláris bizonytalanságamellett fiatalságára is utal ez, hisz az1770-es évek végén egy évben már akár több hasonlónagyságrendű munkával is megbirkózott -igaz, nyilván munkatársak közreműködésével, amiitt még nem tételezhető fel. Először a késő-románapátsági templomhoz csatlakozó 18. századi SzentAnna-kápolnát festette ki (1761, 1. kép), majd elkészítettea templom szentélyének (2. kép), hajójának(ennek részleteit a napjainkban is folyó restauráláshozta ismét napvilágra) és a barokk rendháznakfreskóit (1762-63), végül pedig az oltárképeket(1764, 3. kép) 3 Itteni munkáit néhány - különösena mennyezetfreskók figuráinak rövidülésénél és térbehelyezésénélszembetűnő - bántó rajzhiba és képszerkezetibizonytalanság mellett erőteljesen frisshangvétel, a más téren is (pl. kompozicionálisadaptáció) jelentkező trogeri és maulbertschi hatásramegnyúlt alakok és a mindössze utalásszerű környezetjelzésjellemzi. Már itt, első megmaradt magyarországimunkájánál is alkalmazza azilluzionisztikusan festett architektúrát és oltárfelépítményt.A Szent Anna-kápolna oltára, e hosszúvonulat első ismert darabja, még kissé szervetlen, akülön konzolon álló festett szobrok elhelyezése és azoltárképhez viszonyított arányai kiérleletlenek. Ehhezképest a templombeli megoldás erőteljes előrelépéstjelent, itt az oszlopok már nem csupán ornamentáliselemként jelennek meg, hanem a felsőpárkányt tartó szereppel bírnak, utóbbi azonban atérbehelyezés logikáját megcáfolva eltűnik az oltárképfelső része mögött.Meglepő, és Dorffmaisternél - mai ismereteinkszerint - vissza nem térő ikonográfiái megoldás,hogy mind a kápolna, mind a templom főoltára fölöttimennyezeten, a Szentháromság ábrázolásánakgyakorlatilag kánonná merevedett helyén az Atyaalakja egyedül (a templomban a Fiút jelképező oltáriszentséggel) jelenik meg. E megoldásra mindmáignincsen megnyugtató magyarázatunk. Bár e kérdéstaligha érinti, meg kell említeni, hogy a türjeiegyüttes eredetileg a ma láthatónál jóval nagyobbterjedelmű volt, és a hajó valamint a rendház nagyrésztlemeszelt falainak jelentős részére is kiterjedt.A teljes ikonográfiái program így ma már nehezenrekonstruálható.Miután Tűrje egy művészpálya első ismert állomása,különösen nagy jelentőséget kap a művészmintaképeire irányuló kérdés. Ezekről más helyen17

már részletesebben szóltunk, 4 így itt csak nagy vonalakbanemlítjük Paul Tróger és Franz AntonMaulbertsch mellett Daniel Gran és Johann MichaelRottmayr egyes kompozícióinak vagy részleteinekátvételét. A pályakezdő Dorffmaister tehát kizárólaga 18. század első felének és közepének bécsi akadémikusfestészete felé orientálódott, a későbbi(közvetlen) itáliai barokk és rubensi motiváció mégnem jelentkezett nála. Már Türjén előfordulnakolyan adaptált vagy saját invenciójából merítettmegoldások, melyeket a későbbiekben máshol - sajátsémaként - újra felhasznált, így tulajdonképpenelső változatnak tekinthetők (A Hit, Remény, Szeretetallegóriája, Mária születése, Angyali üdvözlet,Vizitáció, Jézus bemutatása a templomban stb.). Atemplom Angyali üdvözletet ábrázoló (ismertTroger-metszet nyomán készült) főoltárképe azegyüttes legkifejezőbb jelenete. Dorffmaister mintaképétnem csupán átalakította, hanem lüktető feszültséggelteli expresszivitással töltötte meg, melykülönösen szembetűnő az 178l-es, jóval fáradtabbkiskomáromi replikációval való összehasonlításban.A türjei oltárképek befejezésének évében, 1764-ben a Gyulai Gál család megbízásából freskókat készítetta családnak a Somogy megyei Büssün lévőkis kápolnájába. 5 A főoltár nagyméretű Szent Keresztjemögé, a szentély falára Kálvária-csoportot ésJeruzsálem fiktív látképét festette, a mennyezetre azUtolsó Vacsorát, a diadalívre pedig medalionokbafoglalt ó- és újszövetségi jeleneteket. A mára rendkívülrossz állapotú falképeken is keresztülsugárzikDorffmaister festészetének fiatalos lendülete ésTűrje kapcsán is említett, maulbertschi hatásra utalóexpresszivitása. A mennyezetképen levonta a tanulságota türjei perspektivikus bizonytalanságaiból, ésa kis emelvény tetején játszódó jelenetet nem alulról,hanem (szinte) oldalról láttatja. Ez az megoldásazonban inkább oldalfalra mint boltozatra illene,zsúfoltság érzetét kelti, és ismét rutintalanságrautal. Nem véletlen, hogy a festő csak egészen minimálisanemeli meg a rálátás szögét a kompozíciónaka tabi főoltárképen (1797) való megismétlésénél(más kérdés, hogy éppen ez hiányzik Büssün ahhoz,hog> a tanítványok valóban az asztal körül, s necsupán mellette üljenek, és az előrébb lévők a hátsókatne takarják). Fejlődés Türjéhez képest az amegoldás is, hogy a mennyezetet az ábrázolás teréreilluzionisztikusan megnyitó freskót kísérő négyevangélista-figura nem esetlegesen lebeg a jelenetkörül, mint a Szent Anna-kápolnában, hanem a későbbis vissza-visszatérő helyén, a festett csegelyekbenlévő konzolokon ül. Az ábrázolás ornamentáliskerete ugyanakkor indokolatlanul széles, így zavarjaaz architekturális logikát, mely nem követeli meg,sőt megkérdőjelezi a csegelyek szerkezeti szerepét(hasonlóval találkozunk majd a művész tabi menynyezetképeinélis [1797]).Tűrje és Büssü után Dorffmaister csak 1767-benkap újabb egyházi megrendelést. Ekkor egy másikszerzetesrend, a bencések bízzák meg celldömölkirendházuk Nepomuki Szent Jánost ábrázoló főoltárképénekelkészítésével {4. kép). A népszerű szentoltárkép-ábrázolása ikonográfiailag ugyan erősenkötött, de számos máshoz kötődő apoteózismegjelenítésis mintaképül kínálkozhatott, melyekencsak az attribúciókat kellett felcserélni. Ezekközül mesterének, Paul Trogernek a Szent Donátotmutató säusensteini főoltárképét választotta. 6 A kitártkarokkal mennybeemelt figura testtartása megegyezika két ábrázoláson, de a fiatal, szakálltalanDonáttal szemben Nepomuki javakorabeli, szakállasfiguraként jelenik meg. Mások a kísérő angyalok is- a kép tetején lévő két kis puttót leszámítva - valamint- természetesen - az attribútumok. A legnagyobbváltoztatás azonban az, hogy Dorffmaister45°-kal elforgatja, és ezáltal más nézőpontból mutatjaa szentet. Mikor tizenkét évvel később,Söjtörön újra előveszi e trogeri megoldást (ezúttalifjabb Szent Jakabként), már az eredeti beállítástválasztja. Celldömölkön a művész „Dorffmeister"-ként, „e" betűvel szignál. Türjén, a Szent Annakápolnábankét névaláírása is van, egyszer „a", egyszerpedig „e" betűvel, míg a templomban csak azelőbbi változat olvasható. E tekintetben nem voltkövetkezetes (ami tulajdonképpen kor-jelenség), akésőbbiekben is - bár az „a" betűs változat összességébengyakoribb - használta mindkét variációt.A celldömölki megbízatást (és a másik fejezetbentárgyalt sárvári freskókat, valamint a soproniszínház falképeinek és díszleteinek elkészítését) követőena művész 1770-ben egy harmadik szerzetesrenddel,a ferencesekkel került kapcsolatba, akikKismartonba rendeltek nála festményeket. Az Utolsóvacsorát ábrázoló freskó a kolostor refektóriumánakfalára került, együtt öt ferences szent nagyméretű,vászonra festett képével (utóbbiakat ma a püspökségimúzeumban őrzik, kat. sz. 3-5.).Dorffmaister ezt követően már folyamatosanfoglalkoztatott festő, a következő két és fél évtizedminden esztendeje szignált művekkel dokumentálható.Első korszakváltása minden bizonnyal népszerűségenövekedésének tulajdonítható. 1771-ben -elsősorban báró Sennyey Antal özvegye, Inkey Petronillaadományának köszönhetően - a gutalöttösifreskók és oltárképek elkészítésére kapott megrendelést(5. kép), amelynek ebben és a következő évbeneleget is tett. 7 Az ábrázolások - a két mellékoltárkivételével - a templom patrónájához, Szent Cecíliáhozkötődnek. A három mennyezetfreskó különösenérdekes ikonográfiái szempontból. A szentélybenSzent Cecília megdicsőülése, Szentháromságelőtti megjelenése látható, amely tulajdonkép-18

pen két témának, a Trinitasnak és a szent apoteózisánakközös kompozícióban való egyesítése. A művészígy sikerrel hidalta át a kötött templomi ikonográfiailletve a névadó szent dicsőségének központihelyen való megjelenítésére irányuló igényáltal keltett anomáliát. Az egy nézőpontú jelenet afelhők fölött játszódik, míg alul, a freskó peremén -kisebb léptékű - városképi részlet látszik, mely azazt azonosító Fábián Mária szerint a gutaházai (ma:Gutatöttös) templomot, egy akkoriban még álló kápolnátés Rábatöttös (a mai község másik része) házaitmutatja, 8 sétáló emberekkel. A szakrális témailyen mértékű aktualizálására Dorffmaisternél aligismerünk példát. A hajó két mennyezetképe háromháromovális medalionba foglalt, narratív jelenetbenbeszéli el a szent legendáját, mely már a szentélyfreskójánál is megfigyelhető sűrítő szándék logikusés eredeti továbbviteleként értékelhető (hasonló, deközös kompozícióba foglalt megoldással él majd amester több mint két évtizeddel később, 1793-ban,Kiskomáromban is).1772-ben lakóvárosában, Sopronban magbízástkapott, hogy az özvegy Voss Károlyné által 1771-ben árvaház létesítésére hagyományozott épület kápolnájábaoltárképet fessen Krisztus születésénekábrázolásával (kat. sz. 7.). Ennek vázlata Sopronbana Városi Múzeumban található (kat. sz. 8.) 9 Az alkotáskét képtípust (Királyok imádása, Pásztorokhódolata) egyesít (Galavics Géza véleményünktőleltérően a Krisztus születése-sémát említi harmadikként),központi motívuma azonban mégis a háromkirály hódolata az őket anyja öléből megáldógyermek Megváltó előtt, az adoráló pásztorok csakmintegy mellékesen jelennek meg a kép szélén. Atéma négy évvel későbbi újrafogalmazásánál(Császár 1776) a soproni változat jelentette a kiindulópontot,de az ő alakjuk már hiányzik az ábrázolásról.Ugyancsak elhagyja itt a Sopronban a képfelső részén feltűnő Atyaisten angyalok karától kísértalakját és a Szentlélek felette lebegő galambját,akik révén a Voss Árvaház oltárán a földi (SzentCsalád) és az égi Szentháromság is megjelenik.Ugyanebben az évben dolgozott Dorffmaister amesztegnyői ferences rendházban is, ahol mennyezetfreskókatés oltárképeket is készített. Előbbieksajnos nagyrészt elpusztultak, az utóbbiak is meglehetősenrossz állapotúak. A főoltárképen NepomukiSzent János apoteózisát láthatjuk, de a szent figurájaaz öt évvel korábbi celldömölki megoldástóleltérően a kép felső részére került, míg alul mennybeviteléncsodálkozó hívei és Zsófia királyné rokokóstörékenységű alakja (akiben a sárvári Delila figurájaköszön vissza) utalnak legendájára. A képetkörülvevő festett architektúra nem oltárfelépítményt,hanem klasszicizáló pilasztereket és falfülkéket(utóbbiakban szobrokkal) mintáz. Továbbhaladvaa két rendi szent, Assisi Szent Ferenc ésPadovai Szent Antal sematikus beállítású ábrázolása(a két szent figurája a két évvel korábbi kismartonimegoldásokat idézi) mellett a negyedik oltárképÁrpádházi Szent Erzsébetet mutatja, alamizsnálkodásközben. Mintaképe G. B. Pittoninak a Bad Mergentheim-ikastély kápolnájába festett oltárképe(vázlata a Szépművészeti Múzeumban), 10 ám annakkompozícióját átalakítja, irányultságát centrálisbólvertikálissá alakítja, miután Erzsébet alakját - kísérőinekelhagyásával - a jobb oldalra helyezi át, ígybizonyos mértékig elkülöníti a hozzá sereglőktől.Ma is a mesztegnyői templomban látható az aKálvária-ábrázolás, amely - úgy tűnik - típusteremtőprimátust élvez a művész Kálvária-képeinekhosszú sorában (Bp. MNG 1785 [kat. sz. 29.], Nyúl1786, Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum 1793 [kat. sz.42.], Szombathely, Smidt Múzeum [kat. sz. 48.]stb.). E típus fő jellemzői a sötét háttérből kiemelkedő,magányosan szenvedő, szinte világító bőrűMegfeszített, az alacsony, mélyről megvilágított horizontvonalés a hosszan lecsüngő, finoman festettágyékkötő.A ferencesek e somogyi templomába festett képek(illetve ami ma látható belőlük) nem játszanakigazán hangsúlyos szerepet a dorffmaisteri művészetben.Ennek ellenére hűen tükrözik azt a változást,amely stílusában ez idő tájra végérvényesenbekövetkezett. A rajz biztosabbá válik, az illuzionisztikusrövidülésekben a művész már kellő gyakorlattalrendelkezik, festett architektúrái meggyőzőek.A rokokó jegyek visszaszorulnak, de - mint. afőoltárkép királynő-figurájában láttuk - még nemtűnnek el teljesen. Figurái nem annyira nyúlánkokmint korábban, viszont teátrálisabbá válnak, aTürjén helyenként érezhető belső izzás hiányzikbelőlük, képei ennek ellenére tetszetősek. olykorkimondottan narratívok, jól áttekinthetően komponáltak.A művész érezhetően kezd rutinból dolgozni,ami kifejezőerejének rovására megy. Festésmódjamegrendeléseinek számszerű növekedése következtébengyorsabb, simulékonyabb, ecsetkezeléseoldottabb. Színvilága harmonikus, oltárképeingyakran sötét tónusú. Ezek megvilágítása egyre élesebb,előszeretettel épít rajtuk a sötét-világos kontrasztra.Mintaképeinek köre - a Pittoni-kompozíciókadaptálása Mesztegnyőn illetve Sárváron eztbizonyítja - bővülni kezd, ami e második korszakának(1770-es évek) jellemzője lesz.1773-ban festette Dorffmaister a rábahídvégitemplomban lévő két, Szent Józsefet illetve a FájdalmasSzűzanyát megjelenítő oltárképet. 11 Mindkettőszűk kivágású, a lélek belső történéseire, feszültségérekoncentráló alkotás. A két főszereplőalakja kissé színpadias, amit a festő sejtelmesenhatásos megvilágítással próbál feloldani. Szűzanya-19

ábrázolásának későbbi variánsa (1786?) a pannonhalmiapátság gyűjteményében található [kat. sz.51.] n Bár templomi képén Rábahídvégen hangsúlyozzaelőször akadémiai festő voltát: „Steph.Dorffmaister pinxit Ex Cas. Reg. Vienen Académie1773" 13 (a Szent József-oltárkép jobb alsó sarkában),de az 1769-es sárvári freskókon már e formulaszerepelt, és a későbbiekben is gyakran visszatér.Magyarázatot nehéz adni rá, akadémiai rendes tagkéntsohasem említették. Garas Klára feltételezéseszerint talán tiszteletbeli tag lehetett, 14 vagy egyszerűenképzettségére utalt e félreérthető formában.1774-ben kapta a művész a ferencesektől harmadikmegbízását, ezúttal mosonmagyaróváritemplomuk festészeti dekorációjának elkészítésére.Az oltárképekből, mennyezetképekből, festett architektúrábólálló együttes ma oly mértékben átfestett,hogy Dorffmaister keze nyomára csak a menynyezetfreskókonlehet valamelyest következtetni.Közülük a szentély fölötti a Mária és gyermeke előtthódoló Szent Domonkost mutatja, alul más szentektársaságában. A képmező nagy része üres, a festőeredeti elképzelése nem rekonstruálható. A templomhajóhossznégyszögbe komponált mennyezetképea két rövidebb alapra helyezett két jelenetet mutat,Saul megtérését (6. kép) illetve megérkezésétDamaszkuszba és meggyógyulását Anániás által.Utóbbin a háttérben ma látható városrészlet nyilvánegy beázás utáni dilettáns kiegészítés eredményeképpenkét, egymástól architekturálisan teljesen elütő,újkori illetve antik részből áll. Maga a jelenetaz előtér színpadszerűen keskeny sávján, szintetheatrum sacrumként játszódik. A másik oldal „Saulmegtérése"-kompozíciója teszi még ilyen átfestettállapotában is biztossá az együttes attribúcióját, hiszszámos más, részben szignált változata is ismert.Kisméretű oltárkép alakjában őrzi a zalaegerszegiGöcseji Múzeum (kat. sz. 49, ez is jelzetlen), másformátumban, de egyező beállítással a Pécsi Püspökség(kat. sz. 31.), egy harmadik, tükörképes variációpedig szombathelyi magántulajdonban van(utóbbi jelzett, 1789-ből, kat. sz. 35.). A művészolyannyira kedvelte ezt a - Rubens metszeten isnépszerű (kat. sz. 65.), hasonló témájú képéről 15merített - megoldást, hogy beállítását mind a szentgotthárdi,mind a szigetvári mennyezetfreskójánfelhasználta, csatakép részleteként.Az ábrázolás egészére tekintve festőnknél itt találkozunkelőször azzal a megoldással, hogy - bárkülönböző nézőponttal - közös kompozícióba foglalegymástól eltérő helyen és időben játszódó jeleneteket.E vonulat következő állomása Szigetvár, majdKiskomárom lesz.A magyaróvári freskók évében rendelt megFelsőbüki Nagy György özvegye, Niczky Borbálaegy nagyméretű, Szentháromság-oltárképet a sitkeitemplomba (7. kép)}° Nem sokkal korábban készíthetteDorffmaister a Felsőbüki Nagy család sitkeikastélyának falképeit, s ugyancsak 1774-ben aNiczkyek ligvándi kastélya dísztermének mennyezetfreskóját,vagyis e megbízás egy élő kapcsolatújabb állomásaként értékelhető. Maga az oltárképtöbb a Trinitas egyszerű ábrázolásánál: Ádámnak ésÉvának az alvilágból való. Krisztus keresztje általtörténő kiszabadítása allegorikus jelenetét állítjaelénk, amit az özvegynek elhunyt férjéért való könyörgéseireés kegyes adományaira való utaláskéntis értelmezhetünk. A sokszereplős, mozgalmas jelenetbiztos kézzel komponált. A keresztet angyaloktartják, és ők kísérik az első emberpárt a ködgomollyaljelzett alvilágból (lent) a megváltást szerzőIsteni Háromság felé. A festő a szent allegóriával -bár típust nem teremtett - kibővítette eredeti témáját,és a hittitok mély értelmű és eredeti megvilágításávaltett bizonyságot arról, hogy e megbízásárakülönös gondot fordított.Nyilván a két említett kastély dekorációjánaktetszetőssége is közrejátszott abban, hogy 1775-benDorffmaister kapta az Eszterházy-birtokon, FellnerJakab által épített császári plébániatemplom kifestésérea megrendelést. 17 A művészi kiteljesedés időszakátélő festő egyik legragyogóbb együttesét alkottameg a klasszicizáló késő-barokk épületben(más kérdés, hogy a mágnás-család folyamatosmegrendeléseit ezzel sem sikerült elnyernie). Az ötoltárképet, három mennyezetfreskót, két fülkeszobrotés Krisztus keresztelésének grisaille jelenetétövező festett architektúra illúziója minden eddiginélkiérleltebb és meggyőzőbb. Császári képeit sajátmaga is jól sikerülteknek tartotta, legalábbis erreutal az, hogy több itteni megoldását a későbbiekbenújra felhasználta. Ilyen mindenekelőtt a főoltárkép.A templom patrónusa Szent Péter és Pál, legendájukjelenetei végigvonulnak az egész dekoráción. A főoltárképaz apostolfejedelmek búcsúját mutatja.Dorffmaister nyilvánvalóan Troger-kompozícióból(Gottsdorf, a plébániatemplom főoltára) 18 indult ki,jelentősen átalakította azt, de két pribék figurájaárulkodóan megmaradt. Megoldását nem sokkal későbba tüskeszentpéteri oltárképen finomította tovább,komponálta egységesebbé, majd ez utóbbitismételte meg - az ovális formátumhoz alakítva -1781-ben a kiskomáromi templom mennyezetképén.Ugyancsak Kiskomáromban citálta újra a „Szent Pálprédikációja"-mennyezetkép bal oldalán ülő páncéloskatonát, Balfon a másik oldalon háttal ülő, ruhátlanfelsőtestű nőalakot, Nován az itt grisaille-benfestett, Michelangelo Unterbergertől átvett 19„Krisztus keresztelésé"-t. A pali prédikáció jelenetéta festő kirobbanó elbeszélőkedwel adja elő, és arészletezve megfestett természeti környezetet még abeszédet fára felkapaszkodva hallgató fiúk csintalan20

figurájával is kiegészíti.A „Kulcsátadás" boltozatra festett ábrázolásán(8. kép) - a türjei keresztboltozat nyomán (2. kép) -először jelenetez ovális formátumban az ívelt oldalú,lépcsős emelvény tetején (Maulbertsch által isigen kedvelt módon). A lépcsősor perspektivikus hibáját(Császáron talán ez az egyetlen ilyen) Nován(1779-80), majd Toponáron (1781) javítja ki.Ugyancsak első ízben használja fel (mint már említettük)egy saját korábbi oltárképét a „Királyokimádása" megjelenítésénél, azonban itt még csakegyes részleteket, nem az egész kompozíciót veszielő ismét. Ennek alapján feltételezhetően Császáronjutott el odáig, hogy egyre szaporodó megrendeléseinekmár nem győzött mindig friss invencióvaleleget tenni, és az ismert, eddig is fel-felhasználtsémák mellett elég gazdagnak érezte saját oeuvre-jétis az előkép-kereséshez.Ikonográfiailag meglehetősen sajátos, tartalmilagkissé aktualitását vesztett megoldást alkalmazotta „Mária gyermekével"-oltárképen, ahol a címadóés a „Patrona Hungáriáé"-képsémát egyesítette. Afelhőtrónon ülő Mennyei Királynő fején a magyarkorona díszlik, mögötte egy angyal az ország e nélkülicímerét tartja, lába a holdsarlón tapos, egyértelműutalásként a „Regnum Marianum"-nak a törökfélhold felett aratott győzelmére, ami a kép tanúságaszerint még e kor gondolatvilágára is meghatározószereppel bírt.Ugyancsak 1776-ban festi a somogyszentpálitemplom Szent Antal halálát ábrázoló, szignált ésdatált, és ekkor, vagy nem sokkal később a tüskeszentpéterikis templom már említett, az apostolfejedelmekbúcsúját megjelenítő, jelzés nélküli (de bizonyossággalattribuálható) oltárképét (9. kép).1777-78-ban ismét Kismartonban foglalkoztatják,ezúttal a dóm főoltárképét („Szent Márton apoteózisa"1777) és szentélyének falképeit (1778, elpusztultak)festi. Az egykori főoltárkép (ma az oratóriumfalán) a mesztegnyői Nepomuki Szent Jánosábrázoláskompozicionális leszármazottja. A szentetangyalok serege, alább pedig az általa megajándékozottakhálatelten felemelt, fohászkodó karmozdulataikísérik a mennybe, az előtérben a kettévágottvörös köpenybe öltözött koldussal és a gyermekéttartó, ezúttal felöltözött anyával. A jelenet áttekinthető,jól megkomponált, csoportfűzése laza, afigurák azonban sematizálóan teátrálisak.A következő két esztendő az egész művészpályatalán legtermékenyebb időszaka. Ekkor készült műveinekegy-egy éven belüli, relatív kronológiájameglehetősen bizonytalan, és ennek kiküszöbölésérealig látszik lehetőség, pedig érdekes következtetéseklevonására nyújtana alkalmat. Ebben az időszakbanDorffmaister nyilván több segítőt foglalkoztatott, efeltevést azonban közvetlenül nem tudjuk bizonyítani,hisz kezük nyoma alig vagy egyáltalán nemkülöníthető el az övétől. Ebből következik egyébként,hogy a ma is fel-felbukkanó „Dorffmaisterműhelye"-attribúció legfeljebb művészi modort, denem feltétlenül tényleges műhelytagot takar.1779-ben Horváth Ferenc helyi plébános megbízásáraelkészítette a Vas megyei Kemenesszentpétertemplomának teljes dekorációját. 20 A főoltárképet(„Szent Péter imája") vászonra festette, a többi (apatrónus legendáját illusztráló) oltárképet a falra. Aboltozatot megnyitó festett kupolában Jézus mennybemenetelénekjelenete látható (77. kép), a csegelyekbenaz egyházatyákkal (akiknek székül szolgálókonzolja meglepő módon kockaköves padló szélérehelyezett vánkost kínál ülőhelyül számukra). A figuráknémelyikén megcsillan a művész fiatalkorialkotásainak lendülete és kifejezőereje. A mennybeemelkedő Krisztust angyalok serege, valamintapostolai fohászkodó kézmozdulatai és pillantásaikísérik. Közöttük a sziklán látszik - későközépkorihagyományt őrző, ritka ikonográfiái megoldásként 21- a Megváltó lába nyoma, mellette a fájdalmas arcúSzűz Máriával. Ezt a 18. században már archaikusmotívumot az apjától merítő ifjabb Dorffmeister Istvánismétli majd meg a galamboki templom főoltárképén(1806).A Péter-legenda három jelenetén („Csodálatoshalászat", „Tengeren járás", „Csodálatos szabadulása börtönből") a narratív, elbeszélő hangnem uralkodik.A kompozíciók összefogottak, kifejezők, csupána halászjelenet felső részén, felhőről letekintő angyalfigurája (amely egyébként majdnem tökéletesismétlése a főoltáron látható angyalnak) zavaró egykicsit. A festő alighanem kötött programot kapott,ezért nem volt módja a Császáron kialakított sémákújbóli felhasználására.A kemenesszentpéteri freskókhoz időben és térbenis közel helyezkednek el a Czirákyak megrendelésérekészített 22 kenyéri fal- és oltárképek.Dorffmaister itt csak a szentélyt festette ki (72. kép),és idejének szűkösségét mutatja, hogy mind a főoltárkép,mind az oldalfal Krisztus kereszteléseábrázolásareplikáció, a mennyezetkép pedig azugyanebben az évben készült novai „Szentháromság"(korábbi? későbbi?) változata. Az első a Vizitációjelenetét mutatja, és a türjei szentélyboltozatsémáját ismétli (mint ahogy később Toponáron[1781] és Szarvaskenden [1793] is), kicsit átalakítva(formátumhoz igazítva) és jelentősen kibővítve,misztikusabbá téve (a kísérők és angyalok figurájával)az eredeti kompozíciót. A falképek összhatásánmeglehetősen sokat ront az átfestés, a szentély oldalfalánakgrisaille „Krisztus keresztelése"-képecsupán kompozícionálisan árulkodik a mester elképzeléséről,és a császári, valamint a novai megoldássalvaló szoros rokonságról, illetve mutatja a21

széles körben elterjedt toposz jellegzetes jegyeit. Afőoltár festett architektúrája az ízlés megváltozásáróltanúskodik. Az oltárképet már nem kerek oszloposfelépítmény fogja közre, hanem lapos, klasszicizálópilaszterekkel tagolt pillérek.Az elfoglalt mester sietsége érződik a balfi fürdőkápolnaSopron városának megrendelésére készült23 festményein is. A főoltár Szent József-képemeglehetősen sematikus, bár a Dorffmaister-oeuvrebennem ismétlődik, az oltár-tabernákulum fölötti,rokokó keretezésű kis ábrázoláson Mária - ikonográfiáigyöngyszemként - a Szentlélek jegyesekéntjelenik meg. 24 A szentélymennyezet ovális keretbefoglalt, harsonát fújó angyalábrázolásának kompozíciójakifejezetten, sőt bántóan üres, semmitmondó,a befejezetlenség érzetét kelti. E hiányosság elegendőalapot nyújt arra, hogy segéd(ek) közreműködésétsejtsük mögötte. A hajóboltozat ábrázolása viszonta helyszínhez aktualizált témáját tekintve különösenérdekes: Jézusnak a Betesda tavánál történőcsodás bibliai gyógyítását mutatja (70. kép). A képena gyógyulást várók a tó szélén ülve-fekve várják,hogy az Úr felülről érkező angyala felkavarja avizet, a középen álló Jézus - a bibliai történet szerint- éppen a magatehetetlen bénához fordul (1. Jn.5:1-9). A képen szembetűnően keverednek Dorffmaisterkülönböző kompozícióinak új összefüggésbehelyezett részletmegoldásai (félmeztelen, hátulróllátott, lehajoló férfialak, gyermekét tápláló, ruhátlanfelsőtestű, háttal ülő anya, kitárt szárnyakkal, oldalranyújtott lábbal repülő angyalfigura, timpanonnalzáródó, diadalív-szerű épülethomlokzat, íves, antikizálókulisszafal stb.). Ez a szereplők egy részétaránytalanná torzító rajzhibákkal együtt alátámasztanilátszik műhelyének létét - ami nélkül az 1779-1780-as évek rendkívüli termékenysége alig képzelhetőel - és itteni tevékenységét, mely ennél az ábrázolásnála kompozíció felvázolása és a befejezőecsetvonások közötti munkafázisokat takarhatja.1779-hez két további freskómegrendelés is kötődik,az egyik Nován, 25 az ekkor nemrégiben alapítottSzombathelyi Püspökség első főpásztorától,Szily Jánostól, a másik pedig Sopronban, a ferencesektől,akik immár harmadik templomuk dekorálásátis a festőre bízták. Mikor Szily a Zala megyeimezőváros újonnan épülő plébániatemplománakkifestésére Dorffmaistert kérte fel (75. kép), nyilvánmár kereste a püspöki székhelyének kiépítésénélfolyamatosan foglalkoztatható festőt. A feladat teháthasonló volt a négy évvel korábbi császárihoz, nemcsupán jellegét (a templom teljes festészeti dekorációjánakkialakítása) tekintve, de abból a szempontbólis, hogy a megbízó mintegy kipróbálta a művészt.Mindkét helyen érezhető is, hogy nagy gonddaligyekezett megrendelőjének megelégedéséretenni, de célját egyik alkalommal sem érhette el(Szilyvel szemben érzett, talán még a művész és apüspök által eltérően értékelt novai képeinek fogadtatásábóleredeztethető csalódottsága csendül kiaz évekkel később [1796] a szombathelyi munkálatokkapcsán a főpapnak írt leveléből). 26 Az 1779október 8-án kelt, a novai templom kifestésére vonatkozószerződésben 27 a püspök leírja a teljes ikonográfiáiprogramot, melynek elkészítéséért 1.200guident ígér.Dorffmaister különös műgondjára mutat, hogyaz akkori jelen és közelmúlt legnevesebb bécsimestereinek bevált - olykor hosszú típusfejlődés soránkialakult - sémáit használja fel. Ilyen azAssunta-főoltárkép (14. kép, közvetlen előzményeitTróger obernzelli [1744-46] és Maulbertsch győrioltárképében [1772-74] látjuk), a Jézus megkereszteléseoltárkép (Michelangelo Unterbergertől, esetlegKremser Schmidtől [Sonntagberg, 1774] adaptáltmegoldás), vagy az Angyali Üdvözletmennyezetkép(Tróger, győri jezsuita templom,1747). Bár mindhárom a festő kedvelt, többszörvisszatérő témája, ezúttal nem saját előképekethasznált. Ennek ellenére novai együttese legsikerültebbábrázolásának nem ezeket, hanem Jézustemplombeli bemutatásának boltozati freskójáttartjuk (75. kép). A jelenet gyújtópontját a császáriKulcsátadás-ábrázoláshoz hasonlóan lépcsősor tetejérehelyezte, de attól eltérően nem szabad ég alá,hanem opeionnal áttört (Tróger brixeni megoldásátidéző) kupolatér belsejébe. A lépcső perspektivikusillúziója immár nem zavarja a szemet, a nagyszabású,festett architektúrába magától értetődő természetességgelilleszkedik a templomban állók illetvea vonuló Szent Család csoportja, valamint a kupolanyílásán leereszkedő angyal. Az ábrázolást nagyvonalúmegoldása, kifejezőereje és a belőle sugárzóharmónia Dorffmaister legjobb alkotásainak sorábaemeli.A soproni franci skánusoknak 1779-ben a lépcsőházkupolaképét festette („Assisi Szent Ferenc afeszület előtt"), a következő esztendőben pedig atemplom szintén az „Assunta" jelenetét mutató főoltárképét,„Mária oktatását" megjelenítő mellékoltárképét,valamint az „Immaculata" ábrázolását készítette.Maga a főoltárkép a novai továbbfejlesztettváltozata (bár keletkezésük relatív kronológiája nemtisztázott), a karakterek, mozdulatok részben ismétlődnek(a Máriát közvetlenül kísérő angyal tükörképesen,Mária vagy a jobboldali apostol alakjaminimális változtatással). Érdekes, hogy Sopronbana jelenet sokkal misztikusabb hatású. A tumba-szerüravatalt körülálló, az angyaloktól mennybevitt Máriaelőtt felemelt karral hódoló apostolok körül sejtelmesfelhő gomolyog, mely a Szűzanyát magábafogadandó szállt le. A háttérben állók alakja éppencsak felsejlik e párás-titokzatos kavargásban. A szá-22

azabb novai képen e jelenséggel nem találkozunk,ott Mária felemeltetése szinte racionálisan megfigyelhető,kézzelfogható valóságként játszódik.Meglehet, túl egyszerű lenne az eltérés mögött a 18.századi ferences misztika hatására utalva a művészközvetlen, ilyen irányú instruálását sejteni, mégis,ez tűnik a leglogikusabb megoldásnak. A típus eltérőfelfogásban megfestett két változata utal mindenesetrea kor felvilágosodás által egyre erőteljesebbenmotivált festészetének dilemmáira és változásaira. Eszempontból a soproni „Assunta" inkább képviseli abarokkos konvenciókat, míg a novai klasszicizálóbbhangvételével, világosabb csoportfűzésével, áttekinthetőbbmegoldásával az újabb törekvések megnyilvánulásakéntértékelhető.Az 1779. esztendő megrendelés-dömpingjénekeredményeképpen számos további oltárkép is készülta Dorffmaister-műhelyben, így a felsősegesdiferenceseknek, a jászói premontreieknek, a pannonhalmiés a bakonybéli bencéseknek. Az 1770-esévek végéhez, talán ugyanehhez az esztendőhözkötődnek a söjtöri és a hímesházi templom oltárképei.A festő vázlatkönyvének felhasználásával készültújabb variánsok a munkát gyorsíthatták, talánműhelymunkát is takarnak. Ilyen a söjtöri templommár említett, „Idősebb Szent Jakab apoteózisát" ábrázoló,a trogeri hagyományokra épülő celldömölkikompozíciót felelevenítő képe, vagy a türjei megoldástcitáló „Mária születése" jelenet Hímesházán,melynek további változatai láthatók Sásdon (datálásabizonytalan, 1771-1786 között), 28 Kemenessömjénben(1785) és Ötvösön (1791-1792).Hímesházán a türjei lunetta-kép a formátummegváltoztatásával elveszti antikizáló architekturáliskörnyezetét, amit az alászálló angyalokat kísérőfelhők párás kavargásával pótol a festő. A mozgalmasjelenet az újszülött gyermek mosdatását mutatja.Türjéhez képest jelentős változás a kép szélén, aháttérben gyermekágyon fekvő Annának és a gyújtópontbanlévő gyermekének egy törülköző drapéria-íveés két segítő nőalak jól sikerült mozdulataáltal való kompozicionális összekapcsolása, valamintaz álló formátum képszerkezeti egyensúlyánaka felső angyalfigurákkal való megteremtése. Ezutóbbi megoldás - két ikonográfiái séma összevonásával- a pécsi domonkosoktól Sásdra került, lényegilegaz előbbivel tükörképes oltárképen a Szentháromságmegjelenítésére változik.A másik hímesházi oltárképen („Mária MagdolnaKrisztus keresztjénél") a Mesztegnyőn kialakítottKálvária-típust a festő (Magdolna térdelő alakjántúl) annyiban módosítja, hogy a mélyről megvilágítotthorizontvonalat megemeli, a haldokló Krisztusfeje pedig lecsuklik, inkább már csak sejtett utolsópillantása a rátekintő, megtért bűnös nő felé irányul.A meghallgatott fohászként egymás felé forduló arcokkiemelik a Megváltás elvégeztetett művénekmély misztériumát.Ugyancsak több változata ismert a Bakonybélbefestett, az Egyiptomból visszatérő Szent Családotmegjelenítő oltárképnek (kat. sz. 18.): két évvel később(1781) Dorffmaister - minimális módosítással- Toponáron 29 is megfestette a témát. Ritka ikonográfiáimegoldás a menekülés helyett a visszatérés(hisz a gyermek Jézus már tíz év körüli) ábrázolása,mely tulajdonképpen cselekményt ad a szokványosabbSzent Család-témának.Korszakunk végére Dorffmaister a Dunántúllegtöbbet foglalkoztatott festőjévé vált. Stílusa, bármindenfajta virtuozitást nélkülöz, megbízható, tetszetős.Nem csupán gyorsan, de sikeresen elégítetteki korának komplex festői dekorációt követelő, anagy központok hangulatának felidézésére irányulóigényeit is. Illuzionizmusa, architektúrái többnyiremeggyőzőek, kompozíciói harmonikusak. Színviláganem túlzottan tüzes, dekoratív, kedveli a kontrasztokat,formái egyre kontúrosabbak. Kisebb rajzhibái,csökkenő saját invenciója (azonos témákhoz -már csak idő híján is - egyre inkább korábbi sémáitalkalmazta), bizonyos nehézkessége miatt ugyannem lehetett vetélytársa Maulbertschnek vagyKrackernek, ez azonban népszerűségét más szempontbólinkább emelte, mint rontotta, hisz művészeteszélesebb körben vált elérhetővé (és megfizethetővé).Festészetében egyre erőteljesebben mutatkozottmeg a korszellem átalakulása. Bár ez tematikailagcsak a következő években jelent majd változást,festésmódja szárazabb lesz, a misztikus hangvételmindinkább a háttérbe szorul, lassan eltűnneka sejtelmes felhőgomolyok, csökken a figuráinak arcárólés mozdulatairól leolvasható pátosz. A művészahol tud, egyszerűsít, a belső töltés olykor érezhetővéváló hiányát manírral pótolja. Műveinek színvonalbeliingadozásaiban nyilván jelentősen közrejátszottműhelyének tevékenysége is.Nem állíthatjuk, hogy a felsorolt helyszínekkelés művekkel a templomfestő Dorffmaister első pályaszakaszánakvalamennyi állomásáról megemlékeztünkvolna. A számos bizonytalan attribúciómellett jónéhány biztosan az oeuvre-höz sorolható,de bizonytalan kronológiájú alkotás kérdőjeleinektisztázása bővítheti a sort, elsősorban oltárképek. Anagy együttesek terén kevesebb meglepetés várható,a pályaszakasz fő állomásai ismertek. Az azt lezárólassú stiláris változáson túl a novai templom kifestésémás szempontból is egy új korszak kezdetét jelenti.Mindeddig Dorffmaister - egy-két kivételtől(Császár, Pannonhalma) eltekintve - kisebb jelentőségűrendházak vagy középnemesi családok, illetveplébániák megrendeléseit teljesítette. Pályája másodikfelének legfőbb mecénása azonban Szily Jánosszombathelyi püspök lesz, és őmellette jelentőssé23

válik Esterházy László pécsi püspök szerepe is. Afestőt azonban elsősorban nem a székhelyépítő főpapiszándék foglalkoztatta - hisz e feladatokat nagyobbformátumú művészeknek szánták - hanem aplébániák sorát gyarapító és csinosító pásztori buzgóság.Pályájának első két évtizede Dorffmaistert efeladatra determinálta.Jegyzetek1 Garas 1955, 103-113.2 Garas 1955, 275, hivatkozik: Tomek 1902, 62. Magyarul:Tomek Ödön: Történelmi helyek és műemlékekSopron-Vármegyében, Sopron é. n, 55.3 Részletesebben 1. Kostyál 1995,212-215.4 u. ott.5 Boros 1974a, 61-83; 61. Boros L. - szíves közlésealapján - újabban 1781 körűire teszi a büssüi képekkeletkezését, 1764-ben csupán a kápolna épült volnameg. A freskók mai állapota a stiláris megfontolásokonalapuló kronológiai behatárolást - a leírtakontúl - alig teszi lehetővé.6 Aschenbrenner - Schweighofer 1965, Abb. 103.7 Fábián 1936, 1-2,30.8 u. ott.9 Galavics Géza, in: Barokk művészet 1993, 176-177,27. kép.10 Barokk művészet 1993, 317, 125. kép.11 Fábián 1936, 28-29.12 Mons Sacer 996-1996. Ш. k. 71-72. (Garas K.képismertetőjével).13 Portréit szemügyre véve e dátum 1772. Az akadémikuskéntszignált arcképek sorának első darabja asoproni Voss Károly arcképe volt (szignója: „Steph.Dorffmaister pinxit Ex Caesa. Reg. Viemien. Acad.1772'\ vagyis az évszámot és egy „n" betűt leszámítvaegyezik a rábahídvégivel). Érdekes, hogy azez évből származó soproni oltárkép-vázlaton ennekhangsúlyozását nem tartotta fontosnak.14 Garas 1955,274-275.15 Michael Jaffé: Rubens and Italy, Oxford 1977, 201,160. kép.16 Fábián 1936,26. és 27.17 Szántó 1941.18 Aschenbrenner - Schweighofer 1965, Abb. 95.19 Kostyál 1995,218.20 Fábián 1936, 25-26.21 A kérdéskörrel foglalkozó Erdélyi Zsuzsanna kimutatta,hogy ez a típus a középkori Biblaipauperum képi ábrázolásokon is megjelenő verbálisikonográfiájának elemeit őrzi, amit archaikus jellegű,de a közelmúltban gyűjtött népies imádságokkaltámasztott alá:pl: „Fehér rózsa, Máriakert,Én kilépek én ajtómon aranyos péntekenBelépek Krisztus nyomábaKrisztus nyoma mellett egy szál aranyvessző,Egy szál arany vessző mellett szent szék.Abba ül a Boldogságos Szűz Mária,Sír kesereg..."A kemenesszentpéteri mennyezetfreskón éppen akét lábnyom mögött ül Mária - mintha csak az idézettrészletet illusztrálná - és egyetlenként a szereplőkközül lefelé, a sziklára néz, fiát siratva. L.Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépek, Bp.1976, 415, 120. ima, de a motívum szerepel a 121.imában is (417Д22 Garas 1955,275, 131.23 Csatkai 1956, 464^166.24 Szilárdfy 1996, 207-218.25 Szmrecsányi 1935; Kostyál 1995, 215-220.26 Kapossy 1922, 117-118.27 Szmrecsányi 1935, 37-38. Dorffmaister hatalmasmunkásságából alig néhány megbízási szerződéstismerünk, ilyen a szombathelyi püspöki palotaSzent Pál termére vonatkozó (Fábián 1935. 305-306.), a soproni Szentlélek-templomé (Csatkai1956, 379.) és a jelen kötetben publikált (1.Zsámbéky Monika tanulmányát) kemenesmihályfai.28 Boros 1974, 269-284; 276-77.29 Boros 1974a, 78, 79, 81.24

1. kép Mária oktatása, 1761, Türje, Szent Anna kápolna, oltárképAbb. 1. Unterweisung Mariae, 1761. Türje, die Kapelle der heiligen Anna, Altarbild2. kep Jézus bemutatása a templomban, 1762-63, Türje, plébániatemplom, mennyezetképAbb. 2. Jesu Vorstellung im Tempel, 1762-63. Türje, Pfarrkirche, Deckenbild25

263. kép Angyali üdvözlet, 1764, Tűrje, plébániatemplom, főoltárképAbb. 3. Verkündigung, 1764. Tűrje, Pfarrkirche, Hauptaltarbild

4. kép Nepomuki Szent János apoteózisa, 1767, Celldömölk, plébániatemplom, főoltárképAbb. 4. Apotheose des heiligen Johannes Nepomuk, 1767. Celldömölk, Pfarrkirche, Hauptaltarbild5. kép Szent Cecília legendája, 1771-72, Gutatöttös, r. k. templom, mennyezetképAbb. 5. Legende der heiligen Cecilie, 1771-72. Gutatöttös, r. k. Kirche, Deckengemälde27

6. kép Saul megtérése, 1774, Mosonmagyaróvár, ferences templom, mennyezetképAbb. 6. Die Bekehrung von Saulus, 1774. Mosonmagyaróvár, Franziskanerkirche, Deckenbild7. kép Szentháromság, Sitke, 1774, plébániatemplom, főoltárképAbb. 7. Heilige Dreifaltigkeit, 1774. Sitke, Pfarrkirche, Hauptaltarbild

8. kép Kulcsátadás Péternek 1776 császár plébániatemplom mennyezetfreskó9.kép Szent Péter és Szent Pál búcsúja. 1776 körül, Tüskeszentpéter r. k. templom, főltárkép

11. kép Jézus mennybemenetele, 1779, Kemenesszentpeter, plébániatemplom, mennyezetfreskóAbb. 11. Himmelfahrt Christi, 1779. Kemenesszentpeter, Pfarrkirche, Deckenfresko12. kép A kenyéri plébániatemplom szentélyének festményei, 1779.Abb. 12. Die Gemälde des Chors der Pfarrkirche in Kenyéri, 1779.30

14. kép Assunta, 1779, Nova, plébániatemplom, főoltárképAbb. 14. Assunta, 1779. Nova, Pfarrkirche, Hauptaltarbild31

Der Kirchenmaler Stephan Dorffmaister I.1760-1780LÁSZLÓ KOSTYÁLDie kirchliche Kunst ist - wie übrigens inunserem Raum allgemein im Spätbarock - derbedeutendste Bereich in dem großen und außerordentlichvielfältigen Oeuvre Stephan Dorffmaisters.Sein umfangreiches Lebenswerk legt uns nahe,dieses in zwei Teilen zu betrachten, wobei der ersteAbschnitt, den man bis 1779/80 datieren kann, unsdie Entstehung des charakteristischen spätbarockenStils im Werk des Meisters vor Augen führt. Bei derBetrachtung dieser ersten Periode konzentrieren wiruns auf seine Vorbilder, die künstlerischen Wurzeln,auf die Entwicklung seines Stils und aufikonographische Zusammenhänge. Wir folgen dabeider Periodisierung von Klara Garas, 1 die die Kunstdes Malers in die Sechziger-, in die Siebzigerjahreund die Zeit nach 1780 gliedert. Um das Jahr 1780kam es dann zu einem Wandel im Stil. Dorffmaistererreichte zu dieser Zeit den Höhepunkt seinerkünstlerischen Leistungsfähigkeit und Ausdruckskraft.Sein durch das Rokoko geprägter „WienerAkademismus" veränderte sich durch die Ansprücheder Auftraggeber und durch die damals einsetzendelangsame Metamorphose des malerischen Geschmacks.Es kommt zu einer eigenartigen Widerspiegelungund Vermischung zweier Stilepochen.Obwohl der junge, aus Wien stammendeStephan Dorffmaister bereits 1760 nach Ungarnkam, um ein Fresko 2 in der Prämonstratenserkirchevon Csorna zu malen, kann man mit derUntersuchung seines Werkes erst mit 1761beginnen, als er nach Türje kam, da die CsornaerBilder im vorigen Jahrhundert zugrunde gingen. InTürje arbeitete der Meister bis 1764. Dies weistauch noch auf seine, durch sein jugendliches Alterbedingte stilistische Unsicherheit hin. Als er Endeder Siebzigerjahre bereits größere Routine hatte,bewältigte er gleichzeitig mehrere Aufträge dieserGrößenordnung, damals allerdings mit Mitarbeitern,die ihm anfangs noch nicht zur Verfügungstanden.Zu Beginn (1761) malte Dorffmaister in Türjedie im 18. Jahrhundert an die spätromanischeAbteikirche angebaute Anna-Kapelle aus (Abb. ].).Dann schuf er die Fresken des Chors (Abb. 2.) unddes Schiffes der Kirche (deren Details die derzeitstattfindende Restaurierung ans Tageslicht brachte)und jene im barocken Kloster (1762-63),schließlich die Altarbilder (1764, Abb. 3.). 3 Beidiesen Bildern fallen - neben einigen störendenZeichenfehlern bei perspektivischen Verkürzungenund räumlichen Kompositionen - besonders die aufTroger und Maulbertsch hinweisenden langgezogenenFiguren auf. Schon hier, bei seiner erstenin Ungarn erhalten gebliebenen Arbeit, verwendeter eine illusionistisch gemalte Architektur beimAltaraufbau. Der Altar der Anna-Kapelle ist nochein wenig unorganisch, die Postierung der gemaltenFiguren auf Konsolen und ihr Verhältnis zumAltarbild sind unausgereift. Dazu verglichen bringtdie künstlerische Lösung, die er in der Kircheversucht, einen großen Fortschritt. Hier haben dieKonsolen nicht nur ornamentale Funktion, sondernhalten das Gesims, das allerdings - ohne logischeLösung - hinter dem oberen Teil des Altarbildesverschwindet.Daß sowohl in der Kapelle, als auch in derKirche an der Decke über dem Hochaltar anstelleder hier vorgesehenen Heiligen Dreifaltigkeit alleinGottvater sitzt (in der Kirche mit den Attributen desGottessohnes, dem Altarsakrament), ist eineÜberraschung und auch bei Dorffmaister - unseresWissens - eine nie mehr wiederholte ikonographischeLösung. Für diese Lösung gibt es bis heutekeineeindeutig annehmbare Erklärung.Es muß erwähnt werden, daß die Darstellung inTürje ursprünglich einen viel größeren als denheute sichtbaren Umfang hatte. Sie erstreckte sichauf einen großen Teil der später zum größten Teilgetünchten Wände der Kirche und des Klosters.Dadurch ist das vollständige ikonographische Programmheute nur mehr schwer zu rekonstruieren.Da Türje die erste bekannte Station in derkünstlerischen Laufbahn Dorffmaisters ist, erhältdie Frage nach den Vorbildern des Künstlers hier33

esonderes Gewicht. Darüber wurde an andererStelle schon ausführlich geschrieben, 4 sodaß manhier nur in großen Zügen auf die Übernahmeetlicher Kompositionen oder Details von DanielGran und Johann Michael Rottmayer neben PaulTroger und Franz Anton Maulbertsch hinweisenmuß. Dorffmaister orientierte sich in seinenAnfangen also ausschließlich nach der Wienerakademischen Malerei der ersten Hälfte und derMitte des 18. Jh. Spätere, direkte Einflüsse aus demitalienischen Barock und vom Werk Rubensmeldeten sich damals bei ihm noch nicht.Schon in Türje kommen adaptierte, oder auseigener Erfindung geschöpfte Lösungen vor, die erauch später - als eigenes Schema - von Neuemanwandte. Sie können als erste Version von späteroft verwendeten Themen (die Allegorie von Glaube,Hoffnung und Liebe, Mariäe Geburt, dieVerkündigung Mariens, die Heimsuchung Mariens,die Darbringung des Jesukindes im Tempel)gesehen werden. Das die Verkündigung Mariensdarstellende Hochaltarbild der Kirche, das einembekannten Stich von Troger folgt, ist dieeindruckvollste Szene dieser Gruppe. Dorffmaisterhat dabei sein Vorbild nicht nur umgestaltet,sondern mit Expressivität voll pulsierenderSpannung erfüllt, was beim Vergleich mit der 1781gemalten viel „müderen" Replik in Kiskomárombesonders auffallt.1764, also im Jahr der Fertigstellung derAltarbilder von Türje, malte Dorffmaister imAuftrag der Familie Gyulai Gál Fresken in derenkleinen Kapelle in Büssü im Komitat Somogy. 5 Ermalte hier an die Rückwand des Altarraumes -hinter das große Kruzifix des Hochaltares - eineKalvariengruppe und ein Jerusalem-Panorama, andie Decke ein „Letztes Abendmahl" und an denTriumphbogen in Medaillons gefaßte Szenen ausdem Alten und Neuen Testament. Auch in diesenBildern, die sich heute in einem außerordentlichschlechten Zustand befinden, strahlt der jugendlicheSchwung und die schon in Türje beobachtete, aufMaulbertsch hinweisende Expressivität durch. Aufdem Deckenbild sieht man, daß Dorffmaister bereitseine Lehre aus den perspektivischen Unsicherheitenin Türje gezogen hat. Er läßt die Szene auf einemkleinen Postament nicht von unten, sondern fastvon der Seite her sehen, eine Lösung, die aber eheran eine Seitenwand als auf ein Gewölbe passenwürde. Sie macht einen zusammengedrängtenEindruck und weist so auf eine nach wie vormangelnde Praxis hin. Es ist kein Zufall, daß derMaler seinen Blickwinkel bei der Wiederholung desMotivs auf dem 1797 gemalten Hochaltarbild vonTab nur minimal hebt.Aber es gibt auch eine andere Entwicklung imVergleich zu Türje: die Figuren der vierEvangelisten, die das sich illusionistisch öffnendeDeckengemälde flankieren, schweben nicht mehrwie zufällig im Raum wie in der dortigen Anna-Kapelle, sondern sitzen auf Konsolen in dengemalten Gewölbezwickeln, genauso wie es Dorffmaisterspäter als Motiv immer wieder verwendet.Der ornamentale Rahmen der Darstellung ist aberungebührlich breit und stört die „Logik" der Architektur(ähnliches werden wir bei den Deckenbildernin Tab, 1797, sehen).Nach Türje und Büssü bekam Dorffmaister erstwieder 1767 einen kirchlichen Auftrag. Damalsbeauftrage ihn der Benediktinerorden mit derAusführung eines, dem Heiligen Johann Nepomukgeweihten Hochaltares im Ordenshaus vonCelldömölk (Abb. 4.). Die Darstellung diesesHeiligen war zwar ikonographisch stark gebunden,doch boten sich formal viele Darstellungen vonApotheosen als Vorbild an. wo man nur dieAttribute des Heiligen auszutauschen brauchte. Sowählte Dorffmaister das Säusensteiner Hochaltarbildseines Lehrers Paul Troger, das den HeiligenDonatus zeigt, 6 als Vorbild. Die mit erhobenenArmen gegen den Himmel weisende Heiligenfigurist auf beiden Darstellungen gleich, nur daß auf dereinen der bartlose Jüngling Donatus, auf deranderen der Heilige Johann Nepomuk als „Mann inden besten Jahren" mit Bart zu sehen ist. Auch sinddie begleitenden Engel - bis auf zwei kleine Puttiim oberen Teil des Bildes - anders, und natürlichauch die Attribute verschieden. Der größte Unterschiedzum Vorbild besteht aber darin, daßDorffmaister seinen Heiligen um 45 Grad schwenktund ihn dadurch aus einem anderen Blickwinkelzeigt. Als er zwölf Jahre später in Söjtör diesesTrogersche Vorbild wieder heranzieht, - diesmalals den Hl. Jakobus den Jüngeren - wählt er dieoriginale Stellung der Figur.In Celldömölk signierte der Künstler übrigensals „Dorffmeister". also mit „e". In der Anna-Kapelle von Türje verwendete er zwei Schreibweisenseines Namens, einmal mit „a" und einmalmit „e", während in der Kirche von Türje nur dieerste Variante vorkommt. Er war also in derSchreibweise seines Namens nicht sehr konsequent,was eigentlich ein typisches Phänomen seiner Zeitist, und benützte auch später beide Varianten, wobeidie Version mit „a" öfters vorkommt.Nach dem Celldömölker Auftrag (und den ineinem anderen Aufsatz besprochenen Fresken vonSárvár und den Bildern und Kulissen des SopronerTheaters) nahmen 1770 - als dritter Orden - dieFranziskaner Kontakt mit ihm auf und bestellten beiihm Gemälde für ihr Kloster in Eisenstadt: EinFresko, das das „Letzte Abendmahl" darstellte, für34

die Wand des Refektoriums und Bilder von fünfHeiligen des Franziskanerordens (diese Bilderbefinden sich heute im Diözesanmuseum vonEisenstadt, Kat. Nr. 3-5.).Dorffmaister ist von da an ein schon ständig mitAufträgen gut versehener Maler. Jedes Jahr derfolgenden fünfundzwanzig Jahre ist mit signierenWerken dokumentierbar. 1771 bekam er - in ersterLinie durch eine Stiftung von Petronilla Inkey, derWitwe von Baron Antal Sennyei, ermöglicht -einen Auftrag zur Herstellung von Fresken undAltarbildern in der Kirche von Gutatöttös {Abb. 5).Eine Arbeit, die er noch im selben und imdarauffolgenden Jahr erledigte. 7 Die Werkebeziehen sich bis auf die zwei Nebenaltäre auf dieKirchenpatronin, die Heilige Cäcilia, wobei die dreiDeckenfresken vom ikonographischen Aspektbesonders interessant sind. Im Sanktuarium ist dieApotheose der Heilige Cecilie, ihre Erscheinung vorder Heiligen Dreifaltigkeit, zu sehen, was eigentlichdie Zusammenfügung zweier Themen, die Apotheoseder Heiligen und jener der Trinität, in einerKomposition bringt. Damit überwand der Künstlererfolgreich den Gegensatz zwischen der gebundenenkirchlichen Ikonographie und dem Anspruch,die Apotheose der Kirchenpatronin an zentralerStelle zu zeigen. Die religiöse Szene spielt sich imHimmel über den Wolken ab, während am unterenRand des Freskos - wie Maria Fabian feststellt 8 -die Kirche von Gutaháza (heute Gutatöttös), einedamals noch existierende Kapelle und die Häuservon Rábatöttös (ein Teil der heutigen Gemeinde)mit spazierengehenden Menschen zu sehen sind.Für eine so deutliche Aktualisierung des sakralenThemas wie hier gibt es bei Dorffmaister kaumweitere Beispiele.Die zwei Deckenbilder im Kirchenschiff schildernin je drei Szenen, die in Medaillons gefaßtsind, die Legende der Heiligen, was eine logischeWeiterführung der schon auf dem Fresko des Altarraumesvorkommenden Themas ist. Eine ähnliche,aber in gemeinsamer Komposition zusammengefaßteLösung des Themas wendet der Meister mehr alszwei Jahrzehnte später, im Jahre 1793, inKiskomárom an.1772 bekam Dorffmaister in seiner HeimatstadtSopron den Auftrag, in der Kapelle eines Hauses,das 1771 von der Witwe Karl Voss zur Errichtungeines Waisenhauses bestimmt wurde, ein Altarbildmit dem Thema der Geburt Christi zu malen (Kat.Nr. 7). Die Skizze dazu befindet sich im SoproniMúzeum (Kat. Nr. 8.) 9 Das Kunstwerk vereinigtzwei Bildthemen: die Huldigung der Könige unddie Anbetung der Hirten. Dabei steht fürDorffmaister die Adoration der drei Könige vor demHeiland, der diese als Kind aus dem Schoß derMutter segnet, im Mittelpunkt. Die huldigendenHirten erscheinen quasi nebenbei am Rand desBildes. Bei einer neuerlichen Darstellung desThemas, die vier Jahre später gemalt wurde(Császár 1776), war das Soproner Bild die Vorlage,doch fehlen hier die Hirten bereits ganz.Dorffmaister läßt auch die von Engelscharenumgebene Gestalt Gottvaters und die über ihmschwebende Taube des Heiligen Geistes weg, die inSopron noch im oberen Teil des Bildes auftauchen,sodaß auf dem Altar des Vossischen Waisenhausessowohl die irdische Familie Christi, als auch diehimmlische Dreifaltigkeit erscheinen.Im gleichen Jahr arbeitete der Meister auch imFranziskanerkloster in Mesztegnyő, wo er sowohlDeckenfreskos, als auch Altarbilder malte. Ersteresind zum Großteil zugrunde gegangen, letzterebefinden sich auch in schlechtem Zustand. Auf demHochaltarbild sehen wir die Apotheose des HeiligenJohannes Nepomuk, doch hier befindet sich dieFigur des Heiligen - abweichend von der Lösungdes Themas in Celldömölk - im oberen Teil desBildes, während im unteren Teil gläubiges Volk,das über seine Aufnahme im Himmel staunt, undeine rokokohaft zarte Gestalt der Königin Sophia,die an die Delila-Figur in Sárvár erinnert, auf dieLegende des Heiligen hinweisen. Die das Bildumrahmende gemalte Architektur zeigt nicht einenAltar, sondern klassizierende Pilaster und Wandnischenmit Skulpturen. Neben den Bildern derzwei Franziskaner-Heiligen, des Heiligen Franziskusvon Assisi und des Heiligen Antonius vonPadua, - die Figuren der beiden Heiligen zitierendie zwei Jahre vorher gemalten Bilder vonEisenstadt - zeigt das vierte Bild die HeiligeElisabeth aus der Hause der Arpaden. Das Vorbilddieses Bildes ist ein Altarbild von Giovanni BattistaPittoni in der Schloßkapelle von Bad Mergentheim(die dazugehörige Skizze befindet sich im Museumder Schönen Künste, Budapest), 10 wobei Dorffmaisterdie Komposition umgestaltete: er versetztedie Hauptfigur der Heiligen Elisabeth aus der Mittedes Bildes nach rechts, ließ ihre Begleiter weg undtrennte sie ein wenig von den ihr zuströmendenMenschen.Auch heute ist in der Kirche von Mesztegnyőjene Kalvarien-Darstellung zu sehen, die in derlangen Reihe späterer Bilder (das aus 1785 in derUngarischen Nationalgalerie [Kat. Nr. 29.], aus1786 in Nyúl, aus 1793 im Göcsej Museum inZalaegerszeg [Kat. Nr. 42.], eines im SmidtMuseum in Szombathely [Kat. Nr. 48.] usw.) mitdem selben Thema den Rang des vorbildschaffendenWerkes einzunehmen scheint. Die wichtigstenMerkmale dieses Typus sind der mit fast leutendemInkarnat aus einem dunklen Hintergrund heraus-35

leuchtende Gekreuzigte, der niedrige, von untenbeleuchtete Horizont und der lang herabhängende,fein gemalte Lendenschurz.Die für diese, im Komitat Somogy gelegeneKirche gemalten Bilder - oder das, was man heutevon ihnen sehen kann - spielen in der Kunst vonDorffmaister keine wirklich wichtige Rolle. Siewiderspiegeln jedoch gut die Veränderung, die zudieser Zeit in seinem Malstil endgültig erfolgte: dieZeichnung wird sicherer, bei den illusionistischenVerkürzungen hat der Künstler schon ausreichendeErfahrung, seine gemalten Architekturen sind überzeugend.Die Merkmale des Rokoko werden zurückgedrängt,verschwinden aber - wie wir in der Figurder Königin im erwähnten Hochaltarbild gesehenhaben - nicht vollständig. Seine Figuren sind nichtmehr so langgezogen wie früher, sie werden abertheatralischer. Die in Türje manchmal spürbareinnere Glut fehlt, doch sind die Bilder trotzdemansprechend, manchmal ausgesprochen narratívund übersichtlich komponiert. Man spürt, daß derKünstler bereits mit Routine arbeitet, was aber derAusdruckskraft etwas schadet. Seine Malweise ist -wahrscheinlich wegen der Zunahme seiner Aufträge- schneller, geschmeidiger, sein Umgang mit demPinsel ist gelöster. Seine Farbenwelt ist harmonisch,auf seinen Altarbildern herrschen oft dunkle Tönevor. Die Beleuchtung der Bilder wird immerschärfer, er baut mit Vorliebe auf Hell-Dunkel-Kontraste. Der Kreis seiner Vorbilder - das beweisendie Adaptionen der Pittoni-Kompositionen -beginnt sich zu erweitern, was ein Charakteristikumseiner zweiten Periode - die 1770-er Jahre - wird.1773 malte Dorffmaister zwei, den HeiligenJoseph und die Schmerzhafte Muttergottesdarstellende Altarbilder, die heute in der Kirche vonRábahídvég sind. 11 Beide zeigen einen engenAusschnitt und konzentrieren sich im Thema aufinnere Ereignisse, auf die Spannung der Seele. DieGestalt der Figuren ist ein wenig theatralisch, wasder Maler durch eine gleichzeitig geheimnisvolleund eindrucksvolle Beleuchtung zu erreichenversucht. Eine spätere Variante der Marien-Darstellung (1786?) befindet sich in der Sammlungder Abtei von Pannonhalma (Kat. Nr. 51.)} 2 Hierbetont er zum ersten Mal auf einem kirchlichenBild, ein akademischer Maler zu sein: „Steph.Dorffmaister pinxit Ex Caes. Reg. Vienen.Academia 1773" 13 (in der rechten, unteren Eckeüber dem Heiligen Joseph).Übrigens stand schon auf den Fresken vonSárvár im Jahre 1769 diese Formel und sie wiederholtesich oft auch später. Es ist dies allerdingsschwer zu erklären, da er nie als ordentlichesAkademiemitglied erwähnt wird; nach einerAnnahme von Klara Garas könnte er vielleicht einEhrenmitglied 14 gewesen sein, oder er wollte indieser mißverständlichen Art nur auf seine Ausbildungan diesem Institut hinweisen.1774 bekam Dorffmaister von den Franziskanerneinen dritten Auftrag, uzw. die Schmückungihrer Kirche in Mosonmagyaróvár. Das aus Altarbildern,Deckenfresken und Scheinarchitekturenbestehende Werk ist heute so stark umgemalt, daßman den Spuren Dorffmaisters nur auf denDeckenbildern einigermaßen folgen kann. DasFresko im Altarraum zeigt den vor Maria und demJesukind betenden Heiligen Dominikus im Vereinmit anderen Heiligen. Der Großteil der Bildflächeist heute leer, die ursprüngliche Vorstellung desMalers ist nicht mehr zu rekonstruieren.Das in ein längliches Rechteck komponierte Bilddes Kirchenschiffes zeigt zwei Szenen: DieBekehrung des Saulus (Abb. 6.) bzw. seine Ankunftin Damaskus und seine Heilung durch Ananias. Dieim Hintergrund heute sichtbare Stadtansicht istoffenbar das Ergebnis einer nach Feuchtigkeitsschädendurchgeführten dilletantischen Restaurierungbzw. Ergänzung und besteht aus zwei, architektonischvöllig voneinander abweichenden neuenund alten Teilen. Die Szene selbst spielt auf einembühnenartig schmalen Streifen des Vordergrundes,fast ein „theatrum sacrum". Die Komposition deranderen Seite. „Die Bekehrung des Saulus". machtdie Zuschreibung des Werkes an Dorffmaister auchin dem umgemalten Zustand sicher, da zahlreicheandere, teils signierte Varianten des Bildes bekanntsind. Das Göcsej Museum in Zalaegerszeg besitztein entsprechendes Bild in kleinerem Format (Kat.Nr. 49., es ist ebenfalls unsigniert), die Diözese Pécsbesitzt ein andersformatiges Bild mit demselbenSujet (Kat. Nr. 31.) und schließlich gibt es einedritte, spiegelbildliche Variante im Privatbesitz inSzombathely (diese ist signiert und mit 1789 datiert,Kat. Nr. 65.). Der Künstler hatte diese Darstellung,die er von einem, als Kupferstich (Kat. Nr. 65.) gutbekanntem Rubens-Bild schöpfte, 15 so gern, daß erseine Einstellung sowohl auf dem Deckenfresko vonSzentgotthárd, als auch auf dem von Szigetvár alsDetail eines Schlachtbildes verwendete.Hier stößt man zum ersten Mal auf eine Darstellung,in der der Maler - zwar aus unterschiedlicherAnsicht - Szenen, die auf verschiedenenOrten und zu verschiedener Zeit spielen, in ein Bildkomponiert. Später treffen wir in Szigetvár unddann in Kiskomárom wieder auf diese Eigenheit.Im Jahr der Entstehung der Fresken vonMosonmagyaróvár bestellte Barbara Niczky, dieWitwe von György Nagy von Felsőbük, ein großesDreifaltigkeitsbild für die Kirche von Sitke (Abb.7.). 16 Wahrscheinlich gleichzeitig dürfte Dorffmaisterauch die Wandbilder des Schlosses der Familie36

in Sitke, und 1774 das Deckenfresko des Prunksaalesdes Ligvánder Schlosses der Familie Niczkygemalt haben. Der Auftrag bedeutete somit denBeginn einer neuen lebendigen Beziehung. Dasgenannte Altarbild ist mehr als eine einfacheDarstellung der Heiligen Dreifaltigkeit: es stelltallegorisch die Erlösung von Adam und Eva ausdem Fegefeuer durch den Kreuzestod Christi dar,was wir als Hinweis auf die Fürbitten und frommenGaben der Witwe für die Seele ihres verstorbenenMannes deuten können. Die bewegte Szene mitvielen Personen ist mit sicherer Hand komponiert.Das Kreuz wird von Engeln getragen, die auch daserste Menschenpaar aus der nebelig-wolkigenUnterwelt in Richtung der Heiligen Dreifaltigkeitgeleiten. Dorffmaister hat sich hier sehr eingehendmit dem religiösen Inhalt der Szene auseinandergesetztund das Glaubensgeheimnis in eine originelleAllegorie gefaßt.Die sehr ansprechenden Arbeiten in den zweigenannten Schlössern wirkten offenbar mit, daßDorffmeister 1775 die Berufung erhielt, die vonJakob Fellner gebaute Pfarrkirche von Császár inder Esterházyschen Herrschaft Tata auszumalen. 17Der Maler, der gerade seine Kunst voll zu entfaltenbegann, schuf hier, in dem klassizistisch-spätbarockenGebäude, eine seiner prächtigsten Werke,wenngleich er dadurch sein angestrebtes Ziel, beider Magnatenfamilie in ein dauerhaftes Beschäftigungsverhältniszu kommen, nicht erreichte. Diemit Scheinarchitekturen umgebenen fünf Altarbilder,die drei Deckenfresken, die beiden Nischenfigurenund die in Grisaille gemalte Taufe Christisind ausgereifter und überzeugender als alles bishervon Dorffmaister Geschaffene. Er selbst hielt seineín Császár gemalten Bilder für gut gelungen, wasnicht zuletzt dazu führte, daß er ihre Kompositionspäter neuerlich verwendete. Das gilt vor allem fürdas Hochaltarbild, das den Kirchenpatronen, denHeiligen Peter und Paul gewidmet ist. DasHochaltarbild zeigt den „Abschied der beidenApostelfürsten". Der Meister ging hier offensichlichvon einer Troger-Komposition aus (Hochaltarbildder Pfarrkirche von Gottsdorf), ,8 wobei er diesezwar in wesentlichen Teilen umgestaltete, aber dieFiguren der beiden Henkersknechte gleich ließ. DieDarstellung verfeinerte er etwas später auf demHochaltarbild in Tüskesszentpéter, wobei er sieeinheitlicher komponierte, und verwendete sie 1781noch einmal - diesmal im ovalen Format - auf demDeckenfresko der Kirche von Kiskomárom.Einzelne Figuren und Details aus Császárwiederholt er später immer wieder: In Kiskomáromden auf der linken Seite des Deckenbildes „DiePredigt des Heiligen Paulus" sitzenden geharnischtenSoldaten, in Balf die auf der anderen Seitesitzende, den Rücken zeigende Frauensgestalt mitnacktem Oberkörper, in Nova die von MichelangeloUnterberger übernommene 19 - hier in Grisaillegemalte - „Taufe Christi". Die Szene der „Predigtdes Heiligen Paulus" stellt er mit explosiverErzähllust dar und die ausführlich gemaltenatürliche Umgebung ergänzt er sogar mitausgelassenen Figuren, wie dem Jungen, der voneinem Baum aus der Predigt zuhört.Beim Gewölbefresko mit der „Übergabe derSchlüssel an den Heiligen Petrus" (Abb. 8.)verwendet er zum ersten Mal nach demKreuzgewölbe in Türje (Abb. 2.) ein hochformatigesOval auf einem Stufenpodest, eine Lösung, die auchMaulbertsch gerne verwendete. Die als einzige nochin Császár vorkommenden perspektivischen Fehlerbei den Stufen verbessert er in Nova (1779/80) unddann auch in Toponár (1781). Er bezog sich auchwieder auf eines seiner frühen Altarbilder bei der„Anbetung der Heiligen drei Könige", wobei erallerdings nur bestimmte Details übernahm. Schonin Császár hatten sich seine Aufträge so vermehrt,daß er diese nicht mehr durch neue Einfalleverwirklichen konnte und neben schon bisherbenützten Vorbildern auch in seinem eigenenOeuvre genug Zitate finden konnte.Eine ikonographisch ziemlich einzigartige,inhaltlich aber etwas weniger aktuelle Lösungwandte er beim Altarbild „Maria mit dem Kind" an,wo er das Titelthema mit dem Thema der „PatronaHungáriáé" vereinigte: die auf einem Wolkenthronsitzende Himmelskönigin trägt die ungarischeStephanskrone, hinter ihr hält ein Engel dasWappen des Landes, ihre Füße ruhen auf derMondsichel als deutlicher Hinweis auf den Sieg des„Regnum Marianum" über den türkischenHalbmond; ein Thema, das in der Gedankenweltdieser Zeit - wie auch dieses Bild bezeugt - nochsehr bestimmend war.1776 malte Dorffmaister auch das signierte unddatierte Altarbild „Der Tod des Heiligen Antonius"für die Kirche von Somogyszentpál und zur selbenZeit - sicher nicht viel später - das unsignierte aberihm mit Sicherheit zuzuschreibende, schon erwähnteAltarbild für die kleine Kirche von Tüskeszentpéter„Der Abschied der beiden Apostelfürsten"(Abb. 9.).Mil778 arbeitete Dorffmaister wieder inEisenstadt. Diesmal malte er das Hochaltarbild derStadtpfarrkirche (des heutigen Domes), eineApotheose des Heiligen Martin, und Deckenbilderim Sanktuarium, die jedoch zugrunde gingen. DasHochaltarbild, heute hängt es an einer Seitenwanddes Domes, ist in seiner Komposition ein Nachfolgerdes Johann Nepomuk-Al tares in Mesztegnyö.Der Heiligen Martin, Bischof von Tour, schwebt37

mit erstaunt und ergeben ausgebreiteten Armen aufWolken gegen Himmel, umschwärmt von Engeln,wobei einer seinen Bischofstab, ein anderer - aufdie Legende hinweisend - den entzweigeschnittenenSoldatenmantel und sein Schwert trägt. Unter dieserSzene gruppieren sich ihn verehrende Leute, wobeirechts im Vordergrund der Bettler, umhüllt mit derzweiten Hälfte des roten Mantels, und in der Mitteeine Frau mit einem Kind im Schoß (diesmalbekleidet) sitzen. Die ganze Szene ist überschaubar,gut und locker komponiert, doch sind die Figurenschematisch, mit theatralischem Gestus gestaltet.Die nächsten zwei Jahre waren die vielleichtfruchbarsten seiner ganzen künstlerischen Laufbahn.Die Chronologie der in dieser Zeit entstandenenBilder ist innerhalb der einzelnen Jahreziemlich unsicher und es gibt kaum die Möglichkeithier eindeutige Klarheit zu schaffen, obwohl eseinigen Anlaß gäbe interessante Schlüsse zu ziehen.In dieser Periode beschäftigte Dorffmaister offenbarmehrere Gehilfen. Doch können wir dies nichtdirekt beweisen, da sich ihre Hand von der desMeisters selbst kaum oder gar nicht unterscheidenläßt. Daraus folgt übrigens, daß die Zuschreibungzur „Werkstatt Dorffmaisters" bestenfalls auf Grundder künstlerischen Manier erfolgen kann und nichtunbedingt durch ein namentliches Mitglied dieserWerkstatt abgedeckt ist.1779 malte Dorffmaister im Auftrag von FerencHorváth, dem Pfarrer der Kirche von Kemenesszentpéterim Komitat Vas, die dortige Kircheaus. 20 Das Hochaltarbild „Der betende Petrus" istauf Leinwand, die Seitenaltäre, die jeweils Begebenheitenaus dem Leben des Heiligen Petrus zumThema haben, sind als Fresken an die Wandgemalt. In das Gewölbe malte er eine Kuppel, diedie Himmelfahrt Christi zeigt (Abb. IL). In denGewölbezwickeln sehen wir die Kirchenväter. Anmanchen der Figuren von Kemenesszentpéterscheint noch einmal der Schwung und die Expressivitätaus den Werken des jungen Meistersaufzuleuchten. Im Kuppelfresko wird Christus voneiner Engelschar begleitet, während die zurückbleibendenApostel mit gegen den Himmelerhobenen Blicken und Armen beten. Unter ihnenist auf dem Felsen die Fußspur des Heilands unddaneben die trauernde Muttergottes zu sehen, eineseltene Darstellung, die auf spätmittelalterlicheTraditionen zurückgeht. 21 Dieses im 18. Jahrhundertschon archaische Motjv wiederholteübrigens 1806 der oft aus dem Formenschatz desVaters schöpfende Stephan Dorfmeister der Jüngerein seinem Hochaltarbild für die Kirche inGalambok.In den drei Szenen der Petrus-Geschichte - „Derwunderbare Fischzug", „St. Peters Gang über dasWasser" und „Die wunderbare Befreiung aus demKerker" - herrscht ein erzählender Ton. DieKompositionen sind ausdrucksvoll und konzentriert,lediglich die Figur des von einer Wolkeherabschauenden Engels am oberen Teil derFischfangszene stört etwas (dieser ist übrigens eineexakte Wiederholung des Engels auf demHauptaltar). Dorffmaister muß übrigens bei diesenArbeiten ein streng vorgeschriebenes Programmbekommen haben, da er die in Császár erarbeitetenSchematas hier nicht wiederbenützt.Sowohl zeitlich als auch geographisch nahe zuden Fresken von Kemenesszentpéter sind die WandundAltarbilder von Kenyéri, dessen Auftraggeberdie Familie Cziráky war. 22 Dorffmaister malte hiernur den Chor aus (Abb. 12.). Offensichtlich unterZeitdruck malte er sowohl das Hochaltarbild, alsauch die „Taufe Christi" an der Seitenwand alsReplik früherer Werke. Auch das Deckenfresko isteine (frühere? oder spätere?) Variante der im selbenJahr gemalten „Heiligen Dreifaltigkeit" in Nova.Das Hochaltarbild zeigt eine „Visitation" undwiederholt das Bildschema des Chor-Gewölbes vonTürje (wie auch später, 1781, in Toponár und 1793in Szarvaskend). Die ursprüngliche Kompositionwurde etwas umgestaltet (dem Format angepaßt),wesentlich erweitert und durch Engel und andereBegleiter mystischer gestaltet. Der Gesamteindruckder Wandbilder leidet leider durch Ubermalungsehr, sodaß das Grisaille Bild an der Südwand desAltarraumes, das die „Taufe Christi" zeigt, nurmehr die Idee des Meisters erkennbar ist. Sie verrätuns eine enge Verwandtschaft zu den Bildern inNova und Császár und weist charakterischeMerkmale des im weiten Kreis verbreiteten Toposauf. Die gemalte Architektur des Hochaltares zeugtbereits von dem eingetretenen Geschmackswechsel:das Altarbild umrahmt nicht mehr ein Aufbau mitrunden Säulen, sondern flache, von klassizistischenPilastern gegliederte Pfeiler.Den Zeitdruck des vielbeschäftigten Malersspürt man auch bei den Auftrag der Stadt Soprongefertigten 23 Gemälden in der Kapelle des BalferBades. Das Bild des Heiligen Joseph mit demJesukind am Hochaltar ist ziemlich routinehaft,obwohl es sich im Oeuvre Dorffmaisters nichtwiederholt. Auf dem kleinen Bild mit Rokoko-Umrahmung über dem Tabernakel erscheint Maria- und dies ist eine ikonographische Perle - als dieVerlobte des Heiligen Geistes. 24 An der Decke desChors erscheint in ovalem Rahmen ein Engel, dereine Posaune bläst, die ausgesprochen nichtssagende,ja peinlich leere Komposition vermittelt denEindruck, daß diese nicht fertiggestellt wurde. Manhat Grund anzunehmen, daß es sich hier um dieArbeit eines Gehilfen handelt. Das Fresko am38

Gewölbe des Hauptschiffes ist von dem auf den Ort- als Bad - bezugnehmenden Thema besondersinteressant: es zeigt die „Heilung eines Krankendurch Jesus am Teich Betseda" (Abb. 10.). Auf demBild sieht man, wie sitzend und liegend Kranke amRand des Teiches warten, daß ein Engel des Herrnherabschwebt und das Wasser des Teiches inWallung bringt, worauf jener, der als erster in denTeich steigt, gesund wird. Jesus, in der Mittestehend, wendet sich einem hilflosen Lahmen zu,der lange schon auf Heilung hofft, aber nicht dieKraft hat ans Wasser zu kommen, und heilt ihndurch sein Wort (Johannes-Evang. 5.1-9).Dorffmaister verwendet bei diesem Bild auffallendviele schon verwendete Details aus anderenWerken und setzt sie in neuen Zusammenhang: Dievon hinten gesehene halbnackte und gebeugteMännergestalt, die ebenfalls als Halbakt von hintengezeigte Mutter, die ihr Kind stillt, der mitausgestreckten Flügeln herabschwebende Engel, dietriumphbogenartige Gebäudefassade mit einemTympanon und die gewölbte antikisierende Kulissenwand.Bei einem Teil der Figuren gibt esZeichenfehler und die Proportionen stimmen nicht,was auf Gehilfenarbeiten hinweisen dürfte. Bei denaußerordentlich zahlreichen Werken, die in denJahren 1779/80 entstanden, wäre jedoch die Arbeitohne diese nicht zu bewältigen gewesen.1779 erfolgten noch zwei Bestellungen vonFresken: Der Bischof der kurz davor gegründetenDiözese Szombathely, János Szily, berief Dorffmaisternach Nova, 25 und der andere kam aus Sopron,wo ihm die Franziskaner ihren dritten Auftragübergaben. Als Bischof Szily den Künstlerbeauftragte, die neue Pfarrkirche von Nova, einemDörfchen im Komitat Zala, auszumalen (Abb. 13.),hatte er offenbar schon jenen Maler im Auge, den erbei der Ausstattung seiner bischöflichen Residenzständig beschäftigen wollte. Dieser Auftrag war alsoähnlich jenem, den er vier Jahre vorher in Császárbekam, nicht nur vom künstlerischen Standpunkther - er bekam die Ausgestaltung des* gesamtenKirche übertragen - sondern auch aus dem Aspektheraus, daß ihn der Auftraggeber offensichtlichprüfen wollte. Es ist bei beiden Arbeiten deutlichspürbar, daß sich Dorffmaister große Mühe gab,seinen Auftraggeber zufrieden zu stellen. Ererreichte aber dieses Ziel nicht und noch viele Jahrespäter (1796) klang in einem im Zusammenhangmit den Arbeiten in Szombathely geschriebenenBrief die Enttäuschung heraus, daß die Arbeit inNova von ihm und dem Bischof unterschiedlichgewertet wurden. 26 Im Vertrag 27 über die Ausmalungder Kirche in Nova, der am 8. Oktober1779 geschlossen wurde, setzte der Bischof dasgesamte ikonographische Programm der Malereienfest und versprach für deren Ausführung 1.200Gulden.Von Dorffmaisters intensiver Beschäftigung mitder Kunst seiner Zeit zeugt der Umstand, daß erbewährte Schemata der berühmtesten WienerMeister seiner Zeit bzw. der unmittelbar vergangenenEpochen kannte und anwendete. Dies kannman auch in Nova beobachten. So hat das dortigeHochaltarbild „Maria Himmelfahrt" (Abb. 14.)seine indirekten Vorbilder in Trogers Altarbild vonOberzell (1744-46) und in jenem von Maulbertschin Győr (1772-74). Das Altarbild „Die TaufeChristi" ist eine Bearbeitung einer Vorlage vonMichelangelo Unterberger oder vielleicht vonKremser Schmidts Arbeit in der Wallfahrtskircheauf dem Sonntagberg (1774). Das Deckenbild, dasdie „Verkündigung Maria" zeigt, weist auf TrogersWerk in der Jesuitenkirche von Győr (1747) hin.Dorffmaister benützte also hier - obwohl dieseThemen zu seinen beliebtesten und schon mehrmalswiederholten gehörten - keine eigenen sondernprominente Vorlagen. Doch sind nicht diese dieihm am besten gelungenen Bilder in Nova.Dies ist unseres Erachtens das Gewölbefresko„Die Darbringung Jesu im Tempel" (Abb. 15.). Inden Brennpunkt der Darstellung stellte er hier -ähnlich wie bei der „Schlüsselübergabe" vonCsászár - das Ende einer Treppe, die sich aber hiernicht unter freiem Himmel erhebt, sondern in dasInnere eines mit Opeion durchbrochenen Kuppelraumesführt (eine Brixener Lösung von Trogerzitierend). Die perspektivische Illusion der Treppestört das Auge nicht mehr, in die großzügig gemalteArchitektur passen mit selbstverständlicher Natürlichkeitdie im Tempel den Heiland umstehendenSchriftgelehrten, die herankommenden Eltern Jesuund ein durch die Öffnung der Kuppelherabschwebender Engel. Dieses Werk gehört durchseine großzügige Lösung, seine Ausdruckskraft unddie ausstrahlende Harmonie zu den besten ArbeitenDorffmaisters.Für das Treppenhaus des Soproner Franziskanerklostersmalte Dorffmaister 1779 das Kuppelbild„Der Heilige Franzikus vor dem Kreuz", imnächsten Jahr das Hochaltarbild „Maria Himmelfahrt",die Seitenaltarbilder „Die UnterweisungMarias" und „Die Unbefleckte Empfängnis". DasHochaltarbild ist eine weiterentwickelte Variantedes gleichnamigen Bildes von Nova; man kann diesannehmen, obwohl die zeitliche Reihenfolge derbeiden nicht ganz geklärt ist. Der Charakter und dieBewegung der Figuren wiederholen sich teilweise(der Maria begleitende Engel spiegelbildlich, dieGestalt der Gottesmutter und die des rechtenApostels mit nur minimaler Veränderung). Es istbemerkenswert, daß die Szene in Sopron viel39

mystischer wirkt. Um die Apostel, die die tumbaartigeBahre umstehen und mit erhobenen ArmenMaria huldigen, die von Engeln in den Himmelgetragen wird, ballt sich eine mystische Wolke, diesich herabgelassen hat, um Maria in sich zuempfangen. Die im Hintergrund stehenden Gestaltenkann man durch die nebelig-geheimnisvolleStimmung nur ahnen.Auf dem wesentlich „trockeneren" Bild vonNova findet man diese Erscheinung nicht, dort istdie Szene eine fast rational beobachtbare, greifbareWirklichkeit. Es kann sein, daß es zu einfach wäre,hinter diesem Unterschied eine Auswirkung derFranziskanermystik des 18. Jahrhunderts zu sehen,doch dürfte hier eine klare Vorgabe für denKünstler vorgelegen sein. Die zwei verschiedenenAusführungen ein und desselben Themas weisenauf den Zwiespalt und die geistigen Veränderungenin der Malerei dieser Epoche hin, die bereits vonder Aufklärung immer stärker motiviert ist.Dorffmaister vertrat in seiner Soproner „Assunta"eher noch die Barockauffassung, während er inNova bereits mehr dem klassizisierenden Ton derneuen Geistesrichtung folgt.Als Ergebnis der zahlreichen Bestellungen desJahres 1779 entstanden in der Dorffmaister-Werkstattzahlreiche weitere Altarbilder, so für dieFranziskaner in Felsősegesd, die Prämonstratenserin Jászó, die Benediktiner in Pannonhalma undBakonybél. An das Ende der Siebzigerjahre -vielleicht auch auf das Jahr 1779 selbst - bindensich die Altarbilder der Kirchen in Söjtör undHímesháza. Die unter Heranziehung des Skizzenbuchesdes Meisters ausgeführten neueren Variantenhaben wahrscheinlich die Arbeit beschleunigt underleichtert, sie decken vielleicht sogar reine Werkstattarbeitenab. So frischt das Bild der SöjtörerKirche mit der „Apotheose des Heiligen Jakob desÄlteren" das auf Trogersche Traditionen bauendeCelldömölker Werk auf. Die „Geburt Maria" vonHímesháza zitiert die Türjeer Lösung, der nochweitere Varianten in Sásd (unsichere Datierungzwischen 1771 und 1786), 28 in Kemenessömjén(1785) und in Ötvös (1791/92) folgen.In Hímesháza verliert das Türjeer Lunettenbilddurch eine Veränderung des Formats seinenantikisierenden Architekturrahmen, den der Malerdurch Wolken, die die herabfliegenden Engelumhüllen, ersetzt, wie überhaupt eine wichtigeÄnderung des Vorbildes zu verzeichnen ist. Diebewegte Szene zeigt im Mittelpunkt das Baden derneugeborenen Maria. Im Hintergrund, etwas an denRand gerückt, ruht die Heilige Anna im Kindbett,ein geschwungen drapiertes Handtuch und die demMaler gut gelungene Bewegung der zweiHebammen spannen den Bogen zwischen Mutterund Tochter. Die oben schwebenden Engel gebendem hochformatigen Bild ein kompositorischesGleichgewicht. Letzere Lösung - mit dem Zusammenziehenvon zwei ikonographischen Themen -wandelt Dorffmaister spiegelbildlich bei dem durchdie Dominikaner von Pécs nach Sásd gelangten Bildder „Heiligen Dreifaltigkeit" ab. Auf dem zweitenHímesházer Altarbild „Die Heilige Maria Magdalenaam Kreuz Christi" verändert der Maler den inMesztegnyö erarbeiteten Kalvaria-Typus dadurch,daß er den von unten beleuchteten Horizont hebt.Das Haupt des sterbenden Christus sinkt auf dieBrust, sein letzter, nur mehr erahnter Blick gilt derihn anblickende, bekehrte Sünderin. Die einanderzugewandten Gesichter betonen als erhörtes Gebetdas tiefe Mysterium der erfüllten Erlösung.Auch von dem für Bakonybél gemalten Altarbild„Die Rückkehr der Heiligen Familie aus Ägypten"(Kat. Nr. 18.) sind mehrere Varianten erhalten.Eine davon wurde zwei Jahre später (1781) mitminimaler Veränderung für Toponár 29 gemalt. DieDarstellung der Rückkehr der Heiligen Familie istzum Unterschied zur „Flucht nach Ägypten" einseltenes Genre (Jesus war ja damals schon etwa 10Jahre alt).Am Ende der behandelten Periode wurdeDorffmaister zu dem am meisten beschäftigtenMaler in Westungarn. Sein Stil ist, obwohl wenigvirtuos, verlässlich und attraktiv. Er erfüllte schnellund zufriedenstellend die Ansprüche seiner Zeitnach komplexer malerischer Dekoration und dieWiedergabe großer beliebter Themen. Seine Scheinarchitekturensind meistens überzeugend, seineKompositionen harmonisch. Seine Farbenwelt istnicht zu aufdringlich sondern dekorativ. Er liebtKontraste, seine Formen haben immer starkeKonturen. Wegen seiner kleinen Zeichenfehler, dermangelnden eigenen Ideen - bei ähnlichen Themenwandte er, sicherlich auch aus Zeitmangel, immerwieder schon verwendete Schemata an - und einergewissen Unbeweglichkeit konnte Dorffmaister niezu einem echten Rivalen für Maulbertsch oderKracker werden. Dies hat aber seiner Popularitätnie Abbruch getan, ja seine Beliebtheit ehergefördert, da seine Kunst dadurch für einenbreiteren Kreis erreichbar, oder besser gesagt,bezahlbar war.In der letzten Phase unseres Betrachtungszeitraumeszeigte sich immer stärker der Wandel desZeitgeistes und obwohl dies erst in den nächstenJahren voll durchdrang, wurde seine Art zu malentrockener, der mystische Ton wurde immer mehr inden Hintergrund gedrängt. Langsam verschwindendie ahnungsvollen Wolkengebilde, das Pathosseiner Gesichter und die Bewegung seiner Figurenließ deutlich nach. Der Künstler vereinfacht wo er40

kann, den manchmal spürbar werdenden Mangel aninnerem Gehalt ersetzt er durch Manier. Offensichtlichwirkte aber bei den Qualitätsschwankungenseiner Werke auch das Heranziehen seinerWerkstatt eine wesentliche Rolle.Mit den hier aufgezählten Schauplätzen undWerken wurden nicht aller Stationen des erstenAbschnittes des Dorffmaisterschen Lebenswerkesals Kirchenmaler gedacht. Sicher kann man dieZahl der Werke, vor allem der Altarbilder nocherweitern, wenn man die zahlreichen unsicherenZuschreibungen in Betracht zieht, oder nachKlärung bisher noch offenen Fragen Werke mitunsicherer Chronologie dem Oeuvre zuzählen kann.Im großen und ganzen sind bei den Großen Werkenkeine Überraschungen zu erwarten, da die Hauptstationendes Lebenswerkes bekannt sind.Über den diesen Abschnitt abschließenden, lang-samen Stilwechsel hinaus bedeutet die Ausmalungder Kirche von Nova auch aus einem anderenGrund den Anfang einer neuen Periode. Bis auf einoder zwei Ausnahmen (Császár, Pannonhalma) erfüllteDorffmaister bis dahin Aufträge von kleinerenOrdenshäusern, kleinadeliger Familien und vonPfarren. Der wichtigste Auftraggeber bzw. Mäzenin der zweiten Hälfte seines Schaffens wird nunJohann Szily, der Bischof von Szombathely, undneben ihm Ladislaus Esterházy, Bischof von Pécs.Dabei beschäftigte man den Maler nicht in dengroßen Residenzen - diese Aufgaben wurdenKünstlern größeren Formats übertragen - sondernin einer langen Reihe von Pfarren, die derpriesterliche Eifer der Bischöfe zu vermehren undzu verschönern trachtete. Die ersten zwei Jahrzehnteseiner Laufbahn qualifizierten und bestimmtenDorffmaister für diese Aufgabe.Anmerkungen1 Garas 1955, 103-113.2 Garas 1955, 275 (bezieht sich auf Tomek 1902, 62).3 Ausführlicher siehe: Kostyál 1955, Ъ-А und 212—215.4 a.a.O.5 Boros 1974, 61-83. L. Boros datiert heute dieEntstehung der Bilder in Büssü um 1781; nur dieKapelle sei 1764 gebaut worden. Der heutigeZustand der Fresken macht eine chronologischeEingrenzung auf Grund stilistischer Überlegungen -über die niedergeschriebenen hinaus - kaummöglich.6 Aschenbrenner - Schweighofer 1965, Abb. 103.7 Fábián 1936, 1-2 und 30.8 a.a.O.9 Galavics 1993, 176-177, Bild 27.10 Galavics 1993, 317, Bild 125.11 Fábián 1936, 28-29.12 Mons Sacer 1996, Band 3, 71-72.13 Wenn man seine Porträts untersucht, ist diesesDatum 1772. Das erste Bildnis, das er als„Akademiker" signiert, ist ein Porträt von KarlVoss (Signatur: „Steph. Dorffmaister pinxit ExCaesa.Reg.Viermen.Acad. 1772"; die Signaturstimmt, bis auf die Jahreszahl und einen Buchstaben„n" mit jener in Rábahidvég überein) Es istaber interessant, daß er auf der Skizze des SopronerAltarbildes die Betonung dieses Titels nicht fürwichtig hielt.14 Garas 1955, 274-275.15 Michael Jaffé: Rubens and Italy. Oxford 1977, 201,Bild 160.16 Fábián 1936, 26, 27.17 Szántó 1941.18 Aschenbrenner - Schweifhofer 1965, Abb. 95.19 Kostyál 1995,218.20 Fábián 1936,25-26.21 Die sich mit diesem Fragenkreis beschäftigendeZsuzsanna Erdélyi bewies, daß dieser Typus dieElemente der verbalen Ikonographie des auch aufbildlichen Darstellungen der mittelalterlichen BibliaPauperum bewahrt. Dies begründete sie injüngst gesammelten volkstümlichen Gebeten archaischenCharakters.Auf dem Deckenfresko in Kemenesszentpéter sitztMaria, um den in den Himmel entrückten Sohnweinend, hinter den zwei Fußabdrücken und siehtals einzige auf diese hinab.Siehe: Zsuzsanna Erdélyi: Hegyet hágék, lőtötlépek. (Ich bestieg Berge...). Budapest 1976, 415,Gebet 120 und 121.22 Garas 1955,275, 131.23 Csatkai 1956,464-466.24 Szilárdfy 1996, S. 207-218.25 Szmrecsányi 1935, Kostyál 1995, 215-220.26 Kapossy 1922, 117-118.27 Szmrecsányi 1935, 37-38. Aus der riesengroßenTätigkeit Dorffmaisters kennen wir nur WeinigeVerträge, z.b. aus Szombathely (Bischof-Palais,Saal Heiliger Paulus, S. Fábián 1935, 305-306),aus Sopron (Die Kirche Heiliger Geist, s. Csatkai1956, 379) und aus Kemenesmihályfa (s. die Studievon Monika Zsámbéky).28 Boros 1974/4,269-284,276-277.29 Boros 78, 79, 81.41

A templomfestő Dorffmaister István II.1781-1797ZSÁMBÉKY MONIKA1780 körül Dorffmaister István túljutott pályájánakfelén, ismert és keresett mester volt az egészDunántúlon. Egyházi és világi megrendelői bővenellátták feladatokkal, jelentős falképekkel bizonyítottatehetségét: templomok (Tűrje 1760-1764,Gutatöttös 1772, Sitke 1774, Császár 1775-76, Nova1779, Sopron több templomában stb.), rendházak(Kismarton, ferences rendház 1770, Mesztegnyő ferencestemplom), kastélyok (Sárvár 1769, LigvándNicky-kastély 1773), polgári otthonok őrzik kezenyomát. Soproni lakásán nem sokat időzik, idejenagy részét utazással, a templomok felkeresésével,vázlatok készítésével tölti. Még 17 munkás év adatikmeg neki, melyet igyekszik jól kihasználni, sokmunkát vállal, hullámzó minőségű eredménnyel.Ekkor már ismeri azokat a nemesi és polgári családokat(Hunyady, Cziráky, Nicky, Zichy, Festetich,Szily), plébániákat, szerzetesi rendházakat, akik ellátjákmunkával, és két legjelentősebb főpapi mecénását,Klimó György pécsi és Szily János szombathelyipüspököt is. Klimó halála után Esterházy PálLászló veszi át a püspöki előd megbízói szerepét.Dorffmaister hallatlan munkabírását bizonyítja,hogy ebben a 17 évben kizárólag templomi munkájamajdnem harminc helyen készül el, ezek részbenfreskók és oltárképek együttesei, részben csak oltárképek.Ehhez még hozzájönnek a szép számú portrék,nagyméretű mennyezetképek kastélyokban éspolgárházakban.A jelen tanulmány az 1780 után készült oltárképekkelés templomi freskókkal foglalkozik, így értelemszerűenaz előző tanulmány folytatása. Az ebbenaz időszakban megfestett összes kép részleteselemzésére helyszűke miatt nem vállalkozhatunk,hanem a jelentősebb képegyütteseket vesszük számbaés az azonos témák feldolgozásának változásait,variációit.A közel két évtized alatt az alábbi templomokbanfestett falképeket: Kiskomárom 1781, Füles(Nikitsch, Burgenland) Zichy-Meskó kastély kápolnája1781, Domolospuszta Hoitsy-temetőkápolna1781, Ormándlak 1780-as évek, Toponár, Nagylengyel1787 körül, Sopron Szentlélek-templom 1782,Kemenesmihályfa 1785, Nyúl 1786, Pécs székesegyházCorpus Christi-kápolna 1786 (lebontották),Nagylengyel 1787 körül, Tab 1788 után, Gálosfa,Szombathely szeminárium kápolnája (átépítették),Milejszeg 1792 után, Gyóró 1793-94. Nem foglalkozunka templomokban festett történeti témájúműveivel: Kiskomáromban, Szentgotthárdon,Szigetvárott. Oltárképei a következő templomokbanismertek (a fentieken kívül): Turbékról két festménykerült a szigetvári ferences kolostorba, a szombathelyipüspöki palotába jutott az Utolsó vacsora képe,a soproni Dóm, Kisboldogasszony (Kleinfrauenhaid).Pannonhalma, Felsőőr (Oberwart), Zics (baldachin),Szentivánfa, Vásárosmiske, Incéd (Dürnbach),Kabold (Kobersdorf) ev. templom, Oszkó,Csehimindszent, Szarvaskend, Görcsöny, Zalaegerszeg,Kaposvár, Hímesháza, Lépesfalva (Loipersbach),Kenyéri, Zanat, Kismarton (Eisenstadt) hegyitemplom festményei.Az 1779-80-as években Dorffmaister munkáinakszáma elérte a csúcspontot, a szombathelyi egyházmegyébenis letette névjegyét a novai templomkifestésével. Szily János püspökkel tartott kapcsolataeredményezte a legtöbb megbízást élete utolsókét évtizedében. Ekkorra birtokában volt a megfelelőszakmai tudásnak, tehetségét, amely a hatvanasévek elején talán még többre is feljogosították, aprópénzreváltotta. Könnyed, rokokós, légies figuráisokszor vaskossá, nehézkessé válnak. A számtalanszormegismételt alakok és beállítások sokszor elnagyoltak,elerőtlenednek. A mesterei és a metszetekalapján kialakított kompozíciós sémák néha merevvéválnak. Festői termése meglehetősen ingadozó,bizonyára a nagyobb figyelemmel és több időráfordítássalkészült képek jobban sikerültek, mint arohammunkában megfestett művek, mert a hitelezőkáltal állandóan szorongattatott és a népes családellátásának terhét viselő mester sokszor a jó bormámorába menekült.Az 1781. évben több templomban is dolgozottnagyszabású falképegyüttesen. Kiemelkedik a43

kiskomáromi (ma Zalakomár, Zala m.) templom,ahol három oltárkép mellett 1781-ben megfesti aszentélyben a főoltárkép két oldalán Szent István ésSzent László szoboralakját, a mennyezeten SzentPéter és Szent Pál búcsúját (17. kép), a szentély oldalfalánfülkében álló Mária Immaculatát. 1 A hajókifestésé csak 1793-ban következett be, ide szokatlanmódon történelmi témák kerültek: Szent Istvánfelajánlja a koronát (18. kép), I. András helyreállítjaa kereszténységet, III. Ferdinánd a nagyszombatiSeminarium Generálénak adományozza Kiskomárombirtokát. 2Az 1772-ben épült templom dekorációjának amegrendelője az esztergomi káptalan volt, amely azóbudai prépostság kiskomáromi birtokának kezelőjevolt. A képek témáiban csak a hajó freskói hatottakújszerűen és fontos politikai tartalmat is képviselteka kortársaknak, az oltárképek (Szentháromság,Szent Pál és Angyali üdvözlet) a megszokott képimegfogalmazást mutatják. A Szentháromság-témaDorffmaister képein többször szerepel, oltárképen(Sitke 1774, Toponár 1781, Feketeváros [Purbach]1788 ) és freskón egyaránt (Kenyéri 1778, Nova1779, Ormándlak 1780-as évek). A kiskomáromioltárkép (16. kép) különösen a toponárihoz (19.kép) áll közel, mindkettőn átlós szerkesztésmódotalkalmaz, a meztelen felsőtestű és lábú Krisztusszembefordul és majdnem egyvonalban ül az Atyával.A nagyméretű kereszt Toponáron hangsúlyosabbhelyen szerepel, Kiskomáromban a háttérbeszorul. A két isteni személy mellett Kiskomárombanaz angyalok alárendelt szerepel játszanak, mígToponáron jobb oldalon egy fölfelé nyúló, lebegő,nagyszárnyú angyal erősen kihangsúlyozott. Ezt afölfelé igyekvő, erősen megvilágított angyalfigurátSitkén is láthatjuk, kiterjesztett átlós kéztartásafontos kompozíciós irányt erősít. Míg Kiskomárombanés Toponáron a képmezőt teljesen betöltik azalakok, Sitkén levegősebb a szerkesztésmód, Krisztusaz Atyától, de különösen a fent szárnyalóSzentlélek galambjától jobban eltávolodik.A Szent Pál mellékoltárkép az apostol börtönbelijelenését mutatja be. A kék-sárga ruhában székenülő szent karját széjjeltárva elragadtatva tekint fölfelé,ahol egy angyal suhan el. A bal sarokban vörösköpenyben könyvet tartó alak Pál egyik tanítványalehet. A rossz állapotban lévő, megsötétedett műnem tartozik a mester jól sikerült képei közé.A másik mellékoltárkép az Angyali üdvözlet jelenetétmutatja be, amely a Mária-ciklusok kötelezőrésze. Dorffmaisternek is sok helyen volt alkalmamegfesteni ezt témát: Türjén főoltárképen (1764),Nován (1779), Toponáron (1781) Sopronban aSzentlélek-templomban (1782) és Nagylengyelen(1787 körül) mennyezetképen. A türjei és a kiskomáromioltárkép összevetéséből láthatjuk jól, menynyitváltozott húsz év alatt Dorffmaister festői felfogásaés kifejezőkészsége, véleményünk szerint kedvezőtlenirányban. Kiskomáromban Mária és az angyalfigurája zömök, statikus, Gábriel suta mozdulattalközelít Máriához. Hol van már a türjei angyallégiessége, finom mozdulata, Mária kecses, hódolóalakja! Türjén a helyszín bemutatása is fontos, ittcsak a két szereplőre összpontosít, a környezetrészletezését elhagyja. A kiskomáromi szereplők -hasonlóan a nyolcvanas évek legtöbb szentjeihez -földközelibb, hús-vér emberek, nem misztikus hősök.A szentély mennyezetén az óbudai Szent Péterés Pál prépostság (a plébánia kegyura) titulárisszentjeit találjuk meg. A Szent Péter és Pál búcsújaszintén sokszor előfordul a festő oeuvre-jében(Császár főoltárkép 1775-76, Tüskeszentpéter mellékoltárkép1776, Nova mellékoltárkép 1779,Lépesfalva főoltárkép 1796). Míg az oltárképeken ajelenet az apostolfejedelmek figurájára koncentrálódikés csak néhány mellékszereplővel egészül ki(keresztet tartó katona, angyal, gúnyolódok), addigitt a nagyobb felület több teret ad Dorffmaister mesélőkedvének.A kép középpontjában balról az idősebbés alacsonyabb Szent Péter, jobbról a magasabbSzent Pál egymást átölelve állnak. Pált egy mögötteálló pribék próbálja kötéllel arrébb vonszolni. Csoportjukfelett a vértanúságot jelképező pálmaágattartó angyal lebeg. Az előtérben félmeztelen katonaa többiek segítségével emeli fel Péter keresztjét. Azovális képmező alján félkörívben fegyveres, tarkaruháskatonák helyezkednek el különböző testhelyzetben,nincsenek kapcsolatban a két főalakkal.Ugyanebben az évben kap megbízást FesteticsLajostól, hogy az 1779-81 között épült kegyúritemplomát Toponáron (ma Kaposvár része) fal- ésoltárképekkel díszítse ki. 3 Festetics a festőt esetlegSzily Ádám révén ismerhette meg, akitől 1769-benmegvásárolta Szigetvárt. Dorffmaister Szily Ádámsárvári várának dísztermét és toronyszobáját 1769-ben festette ki. A kegyúr és a festő később is kapcsolatbanálltak, 1786-ban Egyeden festett tájképeketa'gróf számára. Festetics a 18. században közkedveltmarianus tematikát jelölte ki Dorffmaisterszámára. A főoltárkép Szentháromság ábrázolásátfestett architektúra kereteli, a kannelúrázott oszlopokelőtt Szent István és Szent László grisaillealakja áll. A mellékoltárok Mária oktatását és a HazatérőSzent Családot mutatják be. A mennyezetképekegy-egy boltszakaszban Mária életéből merítenektémát: Angyali Üdvözlet, Vizitáció, Jézus bemutatásaa templomban, Mária mennybevitele. Afalképeket kétszer átfestették, 1840-ben tűzvész károsította.1876-ban a bécsi Koggensauer József,1937-ben a kaposvári Soós István javította és festetteát. így a freskók a kompozíciók megtartása44

mellett már kevéssé őrzik Dorffmaister keze nyomát.A főoltárképről a kiskomáromi hasonló kapcsánmár esett szó, ezért lássuk inkább a mellékoltárokat!A baloldalin a Szentcsaládot láthatjuk, amint egyangyal és a Szentlélek galambja oltalma alatt halada köves úton (20. kép). A szakirodalomban a szállástkereső Szentcsaládként említik, de inkább azEgyiptomból visszatérő Szentcsalád vagy a jeruzsálemiünnepre igyekvő Szentcsalád címet adhatjukneki. Mária és József közrefogják a tíz év körüli Jézust,Mária a kezét fogja. Gyengéden tekint fiára,aki fejét hátrafordítva anyját figyeli. József mellettükhalad, vállán botra tűzött batyu, kezével mutatjaaz utat. Teljesen megegyező, csak nagyobb méretű abakonybéli apátsági templom számára 1779-ben készültoltárkép (kat. sz. 18.). Ez utóbbi hibás címmelszerepel a szakirodalomban: Garas Klára óta 4 aMenekülés Egyiptomban címet vették át a későbbiidézők, pedig Jézus itt nem csecsemő, hanem nagyobbgyermek, így életének egy későbbi epizódjátjelölhetjük meg a képpel.A jobb mellékoltár témája: Szent Anna tanítjaSzűz Máriát (21. kép). Szent Anna ölében ül agyermek Mária, mindketten a kezükben tartottkönyvbe mélyednek. Mögöttük áll Joachim, kitekinta képből, arckifejezése merev, nincs bensőségeskapcsolatban az anya és lánya párral. A jelenet szobabelsőbenjátszódik le, a kép több helyen erősenátfestett. Ez a téma is többször előfordul Dorffmaisteroltárképein, 5 de nem emelkedik az átlagosképei fölé, inkább a gyengék közé sorolhatjuk, éppúgy,mint a turbéki mellékoltárképet. Más felfogású,és színvilágában is élénkebb a soproni Szent Annakép,mely az egykori törvényház kápolnájából kerülta múzeumba (kat. sz. 63.) 6 Bár Dorffmaister szerzőségenem bizonyítható, és több érv ellene szól,Anna fejének profilja más Dorffmaister-képeken hasonlómegoldású.A toponári templom szentélye és hajója is freskókkalborított. A mennyezetképek a hajó egy-egyboltszakaszában ellipszis alakú mezőbe készültek, abejárattól a szentély felé Mária életének jelentős állomásaitmesélik el a híveknek. Az első jelenet azAngyali üdvözlet. Mária lépcsős emelvényen térdelvefogadja az angyal híradását. Mögötte szék, egyruháskosár és ólomüveges ablak jelzi a szobabelsőt.A nagy szárnyú, kavargó lepelben érkező angyal hasonlóa röviddel utána a soproni Szentlélektemplombankészülő angyalalakhoz. A szereplőkbeállításában azonos megoldást találunk a novaimennyezetképén is, bár ez olyan rossz állapotbanvan, hogy a részletek nehezen tanulmányozhatókrajta. A második boltszakasz Mária és Erzsébet találkozásátmutatja be (22. kép). Erzsébet egy klaszszicizálóház előtt áll, itt fogadja a lépcsőn felfelélépő Máriát. A természetes környezetben lejátszódójelenetben mindössze a lebegő puttó utal az eseménytermészetfölötti vonatkozására. A képmező nagy részétaz architektúra tölti ki, a jobb oldalon állóépület elég szervetlenül illeszkedik a képbe, derékszögbenelforgatva látható. A két nőalak sokkalhangsúlyosabban szerepel a kenyéri főoltárképen,férjeikkel és mennyei angyalsereggeh körülvéve. Aharmadik boltszakaszban Jézus bemutatása következik(23. kép). A vaskos pillérekkel alátámasztottcentrális templomtér felül kerek opeionnal nyílikmeg. Kétoldalt kőkorlát határolja a teret, amelybennagyjából szimmetrikusan rendeződnek a figurák.Ezt a szimmetriát hangsúlyozza a kitárt karú Simeon,és Mária ill. Anna prófétaasszony alakja. A lépcsőn,kupolatérben megfestett jelenetet Dorffmaisterbarokk elődeitől vette át (Tiziano, Tintoretto,Troger), Tűrj én, Császáron, Nován, Sopronban(Szentlélek-templom) és Kismartonban (Hegyitemplom) is megalkotta. A novai a legsikerültebb,látszatkupolája nagyobb szabású, figurái lendületesebbek.A szentély mennyezetére a Máriamennyebevitele-jelenet került. A barokk által igenkedvelt témát, amely a földi és az égi szférát együttjeleníti meg, Dorffmaister több mint tucatszor festettemeg. A kompozíció fő elemei az alsó sávban anyitott kőkoporsót körülálló csodálkozó apostolok ésa felhőgomolyaggal elválasztott fölső sávban az angyalokáltal mennybevitt Istenanya. Az elliptikusképmező kitöltésére az apostolok figuráit alul széthúzza,különböző testtartásban ülnek vagy térdelnek,de mindegyik fölfelé tekint. A megdicsőült Máriamögött sugárkoszorú szórja fényét, két angyalemeli a magasba. Az apostolok gesztikulálása ellenéreaz egész jelenetet jóval statikusabbnak érezzük,mint a novai vagy a soproni Assuntát. A kompozícióelőképéül Dorffmaister számára a biztosan ismertTróger- (obernzelli oltárkép metszete), Ricci-(Bécs, Karlskirche) vagy Maulbertsch-képek (Győr)szolgálhattak. A toponári freskó figurái az erős átfestésmiatt nem mutatják Dorffmaister megszokottarctípusait. A toponári templom egységes belső díszítésű,a boltozatok üresen hagyott részein, a mellékoltárok,az ajtók és ablakok keretezéseként levéldíszes,akantuszos ornamentika fut körül, vázákkal,volutákal, kagylómotívumokkal variálva. A szentélybenaz oratórium és a sekrestye bejárata fölött azegyházatyák kerek grisailleképe látható. A templomképegyüttese nem emelkedik az átlagos Dorffmaister-művekfölé.Az 1781. év termése afülesi (Nikitsch) Zichy-Meskó kastély kápolnájának mennyezetképe. Akastély a falun kívül, régen Gálosházának nevezettrészen áll egy nagy angolpark közepén, jelenleg is aZichy család tulajdonában. 7 A kastély északi szárnyábantalálható a kápolna ovális szentéllyel. A má-45

sodik világháborúban több találat érte, a főoltár, aberendezés teljesen elpusztult. Ma sem használják,de a Dorffmaister-freskókat részben restaurálták. Azoltáron egykor Mária-kép állt, festett architektúravette körül Szent István és Szent László szobrával.Az oltárkép felett kazettás látszatboltozat, a párkánymagasságfelett helyreállított. A kannelúrázottoszlopokon virágfüzéres díszváza, a szentély menynyezetképekörül gazdagon burjánzó ornamentikalátható. Az ovális képmezőben kék égbolton rózsaszínfelhők között a Hit allegóriája (24. kép). Középennagyméretű keresztet tartó ülő nőalak, melletteputtók, akik a baloldalon nyitott könyvet tartanak„Et verbum caro factum est" felirattal és egy kelyhetlángoló ostyával, jobb oldalon horgonyt, alul szívetés liliomot. Ez a Hit-Remény-Szeretet allegória márTürjén előfordul, kissé más felfogásban. Sopronbana Szentlélek-templom szentélyében hasonló elemekbőlállítja össze az Egyház allegóriáját, de FülesenGábriel angyal is megjelenik, kezében tekerccsel,rajta felirat: „Magnificat anima mea dominum". Azülő nőalak felett rózsaszín virágfüzérből Mária nevénekbetűi vannak felfűzve. Kemenesmihályfán azoltár feletti grisaille allegória ennél egyszerűbb, nőalakjarobosztusabb. A festő szignója a főpárkánymagasságában baloldalon olvasható: „StephanDorffmeister pinxit Ano 1781". A kápolna hajójakétszakaszos, az egyik boltozaton a sarkokban anégy evangélista derékképe. Mindegyik ovális képmezőbenattribútumként szolgáló állataival szerepelnek.1782-ben legtöbbet Sopronban dolgozik, ekkorfesti ki a Szentlélek-templomot. Ez évben a templomotmegnagyobbítják, új berendezést készíttetnek,a freskók elkészítésével Dorffmaistert bízzák meg. 8A feladatot részletesen leíró szerződést május 4-énírja alá, a munkákért járó 670 forintot október 12-énveszi föl. Dorffmaister művei: a szentély kupolájánaz egyház allegóriája, a szentély oldalfalán Izsákfeláldozása és Melchizedek áldozata. A főhajó elsőszakaszában az Angyali üdvözlet, a főhajó középsőszakaszában Mária mennybevitele és megkoronázása,a négy sarkán a négy evangélista festett szobra.A kórus fölötti mennyezeten Jézus bemutatása atemplomban. A főhajó oldalfalain a négy nyugatiegyházatya festett fülkében, talapzaton áll, bronzalaptónussal. 9 Az építészeti tagozatokat, a képkereteketgazdag füzéres, fonatos díszítés borítja, barokkurnákkal. A templombelső Dorffmaister jól sikerültmunkái közé tartozik. Ezt megelőzően Sopronbankét templomban is dolgozott, a bencés templomban(grisaille-képek a karzaton) és kolostorban, meg aSzent György-templomban (oltárkép a Jó tanácsanyja kegykép ábrázolásával 1781 [kat. sz. 25.]), smég korábban az árvaház kápolnájában (kat. sz. 8.),de itt kapta lakóhelyén a legnagyobb megbízást, amia templom egész falfelületének kifestésére vonatkozott.Bizonyára igyekezett összeszedni erejét és tudását,hogy megfeleljen a kívánalmaknak. Úgy tűnik,hogy a városi vezetők meg lehettek vele elégedve(és drágább festőt nem akartak hívni), mert atemplomi munkákkal egy időben megbízzák, hogy avárosháza dísztermének mennyezetképét készítse el.A Szentlélek-templom főoltárán a Szentlélek eljövetelétörökítette meg a mestere. Sokáig Dorffmaisterművének tartották, jóllehet a szerződésecsak a falképek elkészítésére és a mellékoltár Kálvária-képérevonatkozik. Újabban Galavics GézaJoseph Ignaz Mildorfernek tulajdonítja a másikmellékoltárral együtt, ami egy Pieta-kép. 10 A főoltárképnekegy színvázlatát őrzi a Magyar NemzetiGaléria (ltsz. 6476. Id. kat. sz. 70.), későbbi másolataa Soproni Múzeumban található (ltsz. S.84.349.1.).Tekintsük át a templom mennyezetképeit! Aszentély ovális kupoláján az Egyház allegóriájátlátjuk, a fülesi freskó változatát (25. kép). Középenerőteljes nőalak ül bő köntösben, kezében a nyitottevangélium: „In principio erat verbum." Másik kezébenaranyló kehely ostyával. Mellette egy angyaltartja a megváltás keresztfáját, körülöttük puttók lebegnek,keresztet, horgonyt és szívet tartanak, a hitremény-szeretetjelképeit. Lejjebb a sziklára épültszékesegyház (Szent Péter bazilikája) az egyházerejét és megdönthetetlenségét szimbolizálja. Azegész képet az égkék és a rózsaszín felhők játékaszövi át. A kép építészeti keretén a négy sarkalatoserény jelképeit tartják kis puttók.A főhajó első szakaszában az Annuntiatio jelenetekövetkezik (26. kép). A Toponáron kissé szárazrasikerült jelenet itt inkább élettel teli, a festőmesélőkedvét jobban kamatoztatni tudja, a képmezőtjobban kitölti a cselekmény. A függönyökkel,ablakkal jelölt szobában nemcsak a két főszereplő,Mária és a hírvivő Gábriel angyal kap helyet, hanemegy mennyei kíséret is. Jobbra két puttó kőtábláttart idézettel: „Et verbum caro factum est". Balraegy másik puttó harsonát fúj, társa letaszítja a gonoszt,aki egy csontvázzal együtt bukik alá. Az angyalokmozgalmas kavalkádja éles ellentétben állMária áhítatos, alázatos figyelmével. A kompozícióegy háromszög formába illeszkedik, melynek csúcspontjána Szentlélek galambja száll alá arany ragyogásban.A főhajó középső szakaszában festette meg amester a legnagyobb freskót, a Mária mennybeviteleés megkoronázása jelenetet (27. kép). A néző bepillanthata megnyílt égbe, ahol a felemelkedőSzűzanyát az angyalsereggel körülvett mennyeiSzentháromság fogadja. A dicsfénnyel övezett Máriafejére balról Jézus, jobbról az Atya helyezi a koronát.A kompozíció nem a Mária mennybevitele,46

hanem a Szentháromság ábrázolásokhoz áll közelebb,amint azt a sitkei, toponári vagy kiskomáromioltárképekkel egybevetjük. A meztelen felsőtestűKrisztus vörös lepellel és a kereszttel és a veleszembeforduló, földgömbbel megjelenő Atya hasonlóbeállításban látható az említett templomokban.Mária megkoronázását a nyúli templom szentélymennyezeténismétli meg a festő néhány évvelkésőbb.A kórus fölötti boltozaton Jézus bemutatásátlátjuk a templomban. A kép központi alakja itt isSimeon főpap, aki kitárt kézzel a templomlépcsőtetején áll. Mária és Jézus alakját József kíséri. Egyerkélyről zsidók figyelik az eseményt, a mellékszereplőkközött Anna prófétanő is jelen van.A mellékoltárkép erősen megsötétedett. Krisztusa kereszten függ, körülötte gomolygó felhőben angyalfejek.A kereszt mellett álló százados alakjaszokatlan Dorffmaister képein, általában a keresztcsak magában áll, néhány esetben mellékalak kíséri(pl. Mária Magdolna Hímesházán, Szent RókusSzigetváron). A Szentlélek-templom falképegyütteseDorffmaister kiemelkedő munkái közé tartozik.A nyolcvanas évektől a legtöbb megbízást SzilyJános első szombathelyi püspöktől kapja. Szily1777. évi kinevezése után nagy lendülettel fog hozzáaz egyházmegye központjának kiépítéséhez,szemináriumot, új püspöki palotát épít, nyomdát,könyvtárat létesít. Székhelyét a legjobb mesterekkelépíti és díszíti (Melchior Hefele, Franz AntonMaulbertsch, Philipp Prokop stb.), s a Nován kipróbáltDorffmaisternek is számos megbízást ad, jólleheta legfontosabb festői munkákban Maulbertschmellett dönt. Dorffmaister a palota Szent Pál termétdíszíti 1782-ben nyolc nagyméretű pannóval, 111784-ben Szentgotthárdon az apátsági templommennyezetképén a szentgotthárdi csatát örökítimeg. A püspöki palota sala terrenájában az antikSavaria feltárt emlékeit festi meg antik istenek ésantikizáló romok környezetében. A szemináriumbanés a székesegyházban készített oltárképeiről a későbbiekbenesik szó. Szily nemcsak rezidenciájánakfényét emelte, hanem igyekezett a leromlott plébániákatrendbehozatni, új templomokat építem.1781-ben a kemenesmihályfai templomot olyanrossz állapotban találja, hogy folyamodik a helytartótanácshoz,hogy azt az összeget, amit a GeneralisParochum Cassa részére be kell fizetnie (965 forint22 és fél krajcár), a mihályfai templom újjáépítésérefordíthassa. 12 1781-ben kiutalják a szükséges pénzta munkákra, 2896 rajnai forintot, 7 és fél krajcárt. 13Dorffmaister 1785 júliusában nézi meg a templomot,ahová Szily felkérésére a szentélyben freskót ésoltárképet fest. Sűrű levélváltás következik a püspökés Dorffmaister között, a festő többször tartózkodikKenyériben a Cziráky grófoknál, innen jár átMihályfára. A szerződést augusztus 22-én kötikmeg Szombathelyen. 14 Az elkészült munkáért 160forintot kapott a festő, melynek első részét, 60 forintota szerződéskötéskor megkapott, a második részétoktóber 9-én vette fel. 15 A munkák idejére amester és segédei a mihályfai plébánosnál lakhatnak,de ellátást nem kapnak. A püspök gondoskodika festő utaztatásáról Sopronból Mihályfára és amunkák végén vissza. Szeptember 7-én DorffmaisterSzilynek ír kérő levelet, aranyat és festéket akarvásárolni a munkájához egy Candito nevű kereskedőtől,aki Szilynek az aranyfestéket szokta szállítani.Október elejére elkészül a szentély kifestésé ésaz oltárkép is, Dorffmaister már Zala megyei munkákraindul. 16A templom védőszentje Szent István, a főoltárképaz első vértanú megkövezését ábrázolja (28.kép). A festményt festett oszlopos oltárarchitektúraveszi körül, amit Dorffmaister előszeretettel festettfiával együtt. Kétoldalt Szent István és Szent Lászlóaranyszínű grisaille szobra áll. A szentély oldalfaláthúsos akantuszlevelekből kialakított tekergő indákborítják, köztük rozetták és puttófejek. A szentélybal oldalfalát valódi ablak töri át, szemben a jobboldalon hasonló osztású festett ablak. A főoltár fölöttfestett kazettás látszatkupola, előtte a Hit-Remény-Szeretet szimbóluma: könyvet és lángolókelyhet tartó súlyos nőalak, mellette angyalok keresztet,horgonyt és szívet fognak a kezükben. Aszentély mennyezetén ovális mezőben Izsák feláldozása-jelenet.A véres áldozat bemutatására készülőÁbrahám feje kissé elnagyolt, a széles mozdulattalérkező angyal hatalmas leplet húz maga után. Azangyal és az előrehajló Izsák is áttöri a képmező keretét.Ez jellemzi a főoltár feletti falképet is, a gomolygófelhő, amin a Hit nőalakja ül, átvágja azoltárarchitektúra íves keretét. A főoltárkép közepénáll a szent megroggyanó térddel, fehér ruhában, sötétköpenyben. Kitárt karjának átlós iránya a kompozíciófő vonalát határozza meg. Körülötte zsúfoltanalakok, az egyik lehajol kőért, másik ruháját tépi.Balra két férfi beszélget, Szent Pál - ekkor mégSaul - a kövezők ruháját, egy vörös leplet őriz.Fölül angyalok körében a feltámadt Krisztus kereszttel.Atyaisten és a Szentlélek galambja - ez afölső sáv átvétel a Szentháromság-ábrázolásokból.Az egyik angyal pálmaágat és koszorút tart a szentfölé. Szent István felfelé tekintő földre rogyó alakjátellentétes beállításban a mester a szombathelyi püspökipalota Szent Pál termében már megfestette, abbana jelenetben, amikor Pál búcsúzik az efezusi hívektől.Ez utóbbi képen a nagy érzelmi kitörést ésPál beállítását túl patetikusnak érezzük (29. kép).A Győr megyei Nyúl düledező templomát MáriaTerézia személyes költségén építik újjá 1769-1776között. A győri püspök a szombathelyi szeminárium47

ellátására nyúli birtokát adta át, így a templomkegyura Szily püspök lett, aki 1786-ban Dorffmaistertbízza meg a templom kifestésével. 17 A munkákróla megbízást és a levelezést őrzi a szombathelyipüspöki levéltár. Szily 1785. október 12-én ír leveletDorffmaisternek Sopronba, amelyben felvázolja,hogy milyen munkákat kér a nyúli templomban: aszentély teljes kifestését, a fő és mellékoltárokat, aszószékkel szembeni képet hasonlóan a novai Jézusmegkeresztelése freskóhoz, továbbá a szerződés és abérezés megbeszélésére hívja a festőt Szombathelyre.Dorffmaister már október 19-én válaszol a püspöknek,hogy utazik megnézni a nyúli templomot.A következő hónapokban elkészíti az oltárképekvázlatát, majd 1786 tavaszán a nekilát a templomimunkáknak. Áprilistól június 4-ig elkészült valamennyifal- és oltárképpel. A szentély mennyezetképeSzűz Mária koronázása és Szent Norbert látomása(30. kép), a szentély oldalfalán két nagyméretűfalkép szentek alakjaival. A magyar szentekmellett Szent Mihály, Szent Flórián, Szent Márton,Szent Apollónia, Szent Ilona és más női és férfiszentek sorakoznak (31. kép). Az alakok elrendezésetetszetős, világos színeket (sárga, rózsaszín, világoskék,zöld) használ a mester. A főoltárképen is amegdicsőült szentek társasága jelenik meg SzentBorbála vértanúsága mellett (32. kép). A háttérbenaz égi fényességbe emelkedő figurák lazább elrendezésbenjelennek meg és könnyedebb előadásban,mint pl. a csehimindszenti vagy vásárosmiskeiMindenszentek oltárképen. Dorffmaister is büszkénajánlotta Szilynek, hogy jöjjön megnézni a nyúlifestményeket, mert azok jól sikerültek, és meg vanvele elégedve. A főoltárt festett látszatarchitektúraveszi körül két pár oszloppal, Szent István és SzentLászló grisaille alakjával. A díszes párkányon angyalokülnek és az Egyház allegóriája. A diadalívetés a csegelyeket festett puttók, virágfüzérek, ornamentálisdíszítés borítja. A diadalív jobb oldalán akésőbbi mellékoltár felett Dorffmaister festett angyalfigurájaVeronika kendőjét tartja. A falképeket1916-ban erősen átfestették, 1978-8l-ben restauráltakés lefejtették a ráfestett rétegeket. A hajó falánjobb oldalon egy nagyméretű Kálvária-kép függ,amely beleillik Dorffmaister e témájú képsorozatába.A bal oldalon egy kisebb, rossz állapotú festményvárja a szakszerű beavatkozást: Mária bemutatásaa templomban. 18 A Szent Norbert-kép vázlataegykor Sopronban Hiermayer Anna tulajdonábanvolt, Mihályi Ernő fotóját is közli. 19Ez időben egy másik püspöki székhelyen, Pécsettis jelentékeny munkát kap. A középkori székesegyházdéli hajójához csatlakozó Corpus Christikápolnánakkifestéséről Esterházy püspök felszólításáraa káptalan tárgyalt a soproni mesterrel. Afalképegyüttes sajnos nem maradt meg, az 1882-benkezdődő nagyszabású átépítéskor megsemmisültek,csupán Szőnyi Ottó részletes leírása alapján ismerjük.20 A mennyezet boltszakaszaira négy képet festett:1. A Hit allegóriája (Nőalak angyalokkal). 2.Krisztus Emmauszban két tanítványával. 3. Ábrahámés Melkizedek. 4. Zenélő angyalok az orgonakórusfelett. Az északi oldalfalon Mózest ábrázolta ahúsvéti bárányevés közben, a déli oldalon Mózest amannagyűjtő zsidók között. Ez utóbbi képet szignáltaa mester: „Pinxit Stephanus Dorffmaister e.caes. R. Vindobon Academia 1786". A kápolnaészaki oldalán függött az Utolsó vacsora témájúolajkép, amely megmenekült ugyan 1882-ben az átépítésalatti megsemmisüléstől, de hányattatott sorsvárt rá. Előbb a papnevelde ebédlőjét, majd később apüspöki palotát díszítette, innen a pécs-kertvárositemplomba került, ahol 1950 körül ellopták. 21 Anagyméretű pécsi képet így csak leírásból ismerjük,a függőleges formájú festmény az ovális asztal körülülő Krisztust ábrázolta a tanítványok körében. Hasonlókompozícióval a szombathelyi püspöki palotaszámára is festett egy Utolsó vacsora képet 1784-ben, amely jelenleg a palota lépcsőházát díszíti (33.kép). Eredetileg a püspökvár előtti úrnapi oltárrakészült, amint azt Szily 1784. január 28-án kelt leveleemlíti, ezért a festő figyelmét külön felhívja arra,hogy időtálló festékkel dolgozzon, hogy az időjárásviszontagságainak is ellenálljon. 22 A képért 80forintot ígér, ami az utolsó árajánlata. A szignált,sötét tónusú képen középen Krisztus vörös ruhásalakja emelkedik ki, feje körül dicsfény, tekintetétaz égre emeli és megszegi a kenyeret. Az asztal körülülő apostolok figyelmesen Krisztusra néznek, afehér asztalterítőről vetődik a fény az arcukra. A fiatalJános arcán elragadtatás tükröződik és két-kétapostol hátul állva vesz részt az eseményben. Azasztalon a kelyhen és a kenyéren kívül egy nagygyümölcsöstál is helyet kapott, s felülről díszes rézlámpásfügg Krisztus feje fölé. A szombathelyi képhezhasonló lehetett a pécsi is, az alakok elrendezésétés a festésmódot tekintve, amint az Szőnyi Ottóleírásából kiderül. 23A nyolcvanas években Zala megyében is többfalképfestési feladatot kap. A nagylengyelt templomban24 a főoltárkép (ez elpusztult) mellett aszentélyben festett architektúra előtt Szent István ésSzent Imre grisaille alakjai állnak. Az oltár felett azAtyaisten, a szentély boltozatán az Angyali üdvözlet.Mária és az angyal beállítása fordítottja atoponári és novai freskóknak, a kiterjesztett szárnyúangyal gomolygó felhőkön érkezik. A helyszínt nemrészletezi, csak a Mária mögötti vaskos klasszicizálóoszlop jelzi a szobabelsőt. A szentély két festettszobra azért érdemel figyelmet, mert többnyireSzent István mellett Szent László az ábrázolt alak,itt viszont Imre herceg jelenik meg és fordul az48

egykori Szűzanya oltár felé.A templom Szent Sír-kápolnájában ritka képtémákattalálunk: a Jeruzsálemet sirató Jeremiás prófétát,vele szemben fára festve a tengerbe dobott Jónást.A boltozaton két puttó Veronika kendőjéttartja. A kápolna képei rossz állapotban vannak,átfestettek, így csak feltételesen sorolhatjuk Dorffmaisterművei közé.A másik falu Ormándlak, ahol a templom szentélyétfestette ki. Bár ezt a művét sem szignálta,stilárisan jól illeszkedik e korszakbeli freskói közé.A szentély falára készült a Mária mennybevitele főoltárkép,melyet festett oszlopos architektúra keretez.A két pár oszlop között festett fülkében SzentIstván és Szent László grisaille szobra áll. Az oltárképkeretét felül felhők törik át, és így összekapcsolódika boltozat Szentháromság ábrázolásával. Afreskó erősen átfestett, az angyalok és az apostolokfiguráinál több részlet elüt Dorffmaister megszokottsémáitól. A sokszor ismételt jelenetben újítást hoz aháttér ívelt homlokzatú épülete és egy obeliszk,amely az eszköztár klasszicizálódását jelzi. Amennyezet Szentháromság-képét keskeny felhősávválasztja el a főoltárképtől, Mária felfelé haladóalakja majdnem eléri ennek a felhősávnak az alját.A három isteni személy a már Nován, Toponáron ésKenyériben megfestett kompozíció szerint látható,csak kisebb részletekben változtatta meg.Ezekben az években készült a Szigetvár mellettiDomolospusztán Hoitsy Mihály kastélyának kápolnájábana Szent György mennyezetfreskó, ami sajnosazóta elpusztult. 26 A szentély oltárképéről fotótnem ismerünk, Szent Györgyöt a sárkánnyal vívottküzdelemben örökítette meg Dorffmaister. Egy viharsorán a torony a tetőre dőlt és azt beszakította,ekkor semmisült meg a falkép. A kápolnában mesterünkegy stációsorozatot is készített, amiből hírmondónakkét kép maradt meg (jelenleg pécsi magántulajdonban).Szily püspök mecénási tevékenysége továbbimunkaalkalmat jelentett Dorffmaisternek. Zala megyelegprotestánsabb vidékén, a szombathelyi egyházmegyéheztartozó Mi lejen (ma: Milejszeg) 1792-ben Szily saját költségén plébániatemplomot épít, 27és valószínűleg Dorffmaisterrel festeti ki. 28 Atemplom szentélyében festett oltárarchitektúra SzentIstván és Szent László szobrával, az oldalfalonSzent Flórián, felette festett nyitott ablakon a donátortekint a szentélybe. A bajuszos, kopaszodó, magyarruhás férfi rózsafüzért tart a kezében, amelylelóg az ablakpárkány előtt. A szentélyben festettablakot több ízben is készített Dorffmaister, de ilyenjellegű donátorábrázolását máshol nem ismerjük. Atemplom kifestéséről eddig nem találtunk írott forrást,és a képek is átfestettek, de beilleszkednek afestő oeuvre-jébe, és mivel Szily a templom építtetője,kézenfekvő, hogy a már sokszor foglalkoztatottművészt bízta meg ezzel a munkával is.A nyolcvanas évek nagy belsőépítészeti munkájavolt Szily szombathelyi rezidenciájának kialakítása,amelyben Dorffmaister a Szent Pál-terem, a Salaterrena és az Urnapi oltár megfestésével vett részt.1790-ben újabb feladatot jelentett a szeminárium berendezése,kidíszítése. Szily saját értékes könyvtáráta székesegyháznak adta, s a könyvtár két termétméltóképpen dekorálta. A szeminárium házikápolnájábaaz egyházmegye védőszentjének, SzentMártonnak állítottak emléket. A kápolna falát asavariai szent életének - valószínűleg grisaille jeleneteidíszítették, az oltárkép Szent Márton apoteózisátábrázolja. A falképek a szeminárium 1882. éviátépítésekor elpusztultak, de az oltárkép ma is megvana püspöki palotában. A Szent Márton-képetSzily 1790. december 29-én rendeli meg a festőtől,megadva pontos méretét, és vázlatot kér róla. 29Dorffmaister ekkor éppen Ligvándon dolgozik, dehamar elkészíti a képet, csupán az áráról egyeznekmeg nehezen: A festő 8 dukátot kér, Szily hármatígér, végül Dorffmaister hat dukátig hajlandó engedni.A képet Szily Pozsonyban nézte meg, és onnantovábbították Szombathelyre 1791. február 17-én. A mű Szent Mártont díszes püspöki ornátusbanábrázolja, felhőn ülve felfelé tekint. Körülötte angyalokemelik fel attribútumait, a püspökbotot és akatonai múltjára utaló kardot és vértet. A háromszögűkompozícióba foglalt kép kiegyensúlyozott,zárt egységet alkot. Az erősen megvilágított szentarcát, ruházatát aprólékos pontossággal festi meg, adrapériák elrendezése kerüli a mozgalmasságot, inkábbsúlyos eséssel hullnak alá. Az alakok csoportosításánála világos áttekinthetőségre ügyel. Milyenmás szemléletet tükröz az 1777-ben festett kismartoniSzent Márton-főoltárkép! Ez utóbbi jóval nagyobbméretű, átlós szerkesztésű kompozíció. Aszintén püspökként megjelenő szentet kavargó, lebegőangyalok veszik körül, az előtérben szélesengesztikuláló férfiak állnak, és megjelenik a Dorffmaister-képekensokszor ismételt toposz, a gyermekétülve szoptató anya.A szeminárium egy másik termében (scholájában)Dorffmaister Szent Ágoston-képe függött. Eztis csak hírből ismerjük, az 1799. évi leltárban szerepel.30 A kép még a múlt század második felében isa teológushallgatók termében volt, s amikor 1861-ben megalakult a hallgatók Szent Ágoston Egyesülete,Ráth J. restaurálta a képet. 31 Nem tudjuk, hogymilyen lehetett, csupán egy Szent Ágostonoltárképetismerünk Dorffmaistertől, amit 1763-banTürjén festett mellékoltárképnek. E századbanSzombathelyre került a premontrei rendház kápolnájába,de az ötvenes években elveszett, csak fényképemaradt fenn.49

1794-ben a Sopron megyei Gyóró templomábanis készít falképet. A szentély mennyezetén az oltáriszentségetangyalok veszik körül, felül a Szentlélekgalambja, így ritka Szentháromság-ábrázolásnak istekinthetjük. Hasonlóképpen a zicsi baldachinon isa monstrancia központi helyet foglal el a Szentháromság-képben.32 Az oltár mellett architektonikusfestés, a sekrestyeajtóval szemben festett ablak, éskirály bőségszaruval, medaiUonban Szent AnnaMáriával. A főoltárkép jelzett 1794-ből, témája a 12éves Jézus a templomban. 33A fentiekben áttekintettük azokat a falképeket,amelyeket Dorffmaister 1780-1797 között festett.Az elkészült oltárképek száma ennél jóval több, valamennyielemzésére itt nincs módunk. Célszerűbbneklátszik témánként csoportosítva megvizsgálni akésői oltárképfestészetének alakulását!Szűz Mária születéseA pécsi domonkos templom számára festettmellékoltárkép 1878-ban került Sására, ahol kb. félméterrel megcsonkították, ekkor veszett el a szignóis. 34 A fehér lepelbe burkolt kis Máriát egy fiatal nőölében tartja, Anna és a segédkező asszonyok veszikkörül, mögöttük Joachim áll. A csoportfűzés, azalakok beállítása teljesen megegyezik az 1785-benkészült kemenessömjéni oltárképpel (34. kép). Asömjéni igen rossz állapotú, erősen átfestett egyiksem tartozik Dorffmaister jól sikerült munkái közé.A gyermek alakja túl nagy, a nők arcai itt-ott elrajzoltak,az átfestés is sokat rontott rajtuk. Kemenessömjénbena kompozíció a háttérben beszélgetőkét asszony alakjával egészül ki, Sásdon pedig a képfelső szintjén a Szentháromság jelenik meg. Ez aSzentháromság-csoport a kemenesmihályfai SzentIstván vértanúsága képen azonos beállításban készült.A séma elterjedését mutatja egy kevésbé tehetségesmester csempeszkopácsi Szentháromságfestménye(kat. sz. 81.), amelyet sokáig Dorffmaisternektulajdonítottak, azonban durva hibái miattmás festő ecsetjétől származhat. A fent említettkét képnek a tükörképes változatát festi megDorffmaister a hímesházi oltárképen. 35Szent Anna tanítja MáriátA toponári templomképek tárgyalásánál szó voltaz ottani mellékoltárképről. Azonos témájú aturbéki Szent Anna-kép, amely 1781-ből származik,szignált. Jelenleg a szigetvári volt ferences plébánialépcsőházában lóg (kat. sz. 23. ). 36 A toponárráal ellentétbena kis Mária itt az ülő anyja mellett áll, kezétösszetéve figyeli annak oktatását. Mögöttük állJoachim, felül a Szentlélek galambja száll reppenőputtó mellett. A szobabelsőt néhány bútordarab jelzi,jobbra alul varrókosár. Színhatásában és az alakokrészleteiben gyenge alkotás. Sikeresebben megoldotta szarvaskendi templom kis mellékoltárképe,37 amelyet Dorffmaister 1788-ban jelzett (kat. sz.34.). A gyermek Mária Anna ölében lévő könyv föléhajol, mögöttük áll Szent Joachim. Megtaláljuk aszokásos elemeket, felül a galambot, a szobában amózesi kőtáblákat, az asztalon a varróeszközöket.Hasonló témájú, de nagyobb mellékoltárképet festetta kisboldogasszonyi (Kleinfrauenhaid) templombanis (35. kép).Mária mennybeviteleAz egyik leggyakoribb oltárképtémája. A mártárgyalt freskók (Ormándlak, Sopron, Toponár)után nézzük az oltárképeket! Pannonhalmán a Boldogasszony-plébániatemplombanfest 1786-ban főoltárképet(a mellékoltárképek: Szent Benedek halálaés a Feltámadás). 1786. jún. 22-én köt a pannonhalmiapáttal szerződést a szentély és háromoltárkép megfestésére. 38Korai korszakában a novai főoltárképen (1779)szerencsésen használja fel a mesterektől (SebastianoRicci, Martino Altomonte, Paul Tróger) átvett kompozícióssémát, s a következő évtizedekben ennekelemeit variálja. 39 A jelenetben résztvevő szereplőkelrendezésénél hangsúlybeli eléréseket találunk, haösszevetjük néhány kortársa művével. Maulbertschkorai képein egyértelműen Mária és az őt kísérő angyalokvannak kitüntetett helyzetben (Zirc, főoltárkép1754, Schwechat plébániatemplom 1764), a kőkoporsólényegtelen, a kavargó tömegben nem válikel élesen az égi és földi szféra. Későbbi képeinmegjelenik a nagyméretű szarkofág (Székesfehérvárszemináriumi templom 1767, Győr székesegyház1772-74, Pápa plébániatemplom 1783), és nagyobbszerepet kap az apostolok eltérő reakciója. Különösena győri főoltárképet érezzük közelinekDorffmaister Vájsz lón festett oltárképéhez. A vajszlóifőoltárképet 1787-ben készítette el, 40 amelybenaz apostolok szorosan összezsúfolva állják körül afehér lepellel letakart szarkofágot. Az egyik felemelia leplet, melynek iránya tovább folytatódik a jobboldali, kiterjesztett karú apostol mozdulatában. Azapostolok elhelyezése, a baloldali felemelt karú alakés az előtérben ülő alak pontosan megfelel aMaulbertsch-kép beállításának. Mária és az angyalokcsoportját Dorffmaister leegyszerűsítette, kétellentétes testhelyzetű, de kifelé tekintő nagy angyalemeli Szűz Máriát Vajszlón a magasba, mígMaulbertschnél változatosabb, összetettebb égi seregetláthatunk. A vajszlóival teljesen megegyező50

kompozíciót fest a felsőőri templom számára kétévvel később (36. kép). A kép kisebb mérete miatt(kb. 200 x 116 cm) még zsúfoltabbnak tűnik, Máriafigurája zömök, semmi légiesség nincs benne. Nememelkedik felfelé, hanem ül egy gomolygó felhőn. Avajszlói baloldali angyal hasonló hátrahanyatló beállításbanmegismétlődik, itt is csak egy rózsaszínűlepel fedi világos testét. A jobboldali angyal Felsőőrönkisebb puttó, vízszintesen lebegve lefelé, azapostolok csoportjára mutat. A felsőőri kép erősenátfestett volt, amit 1932-ben a restauráláskor leszedettWallischer Ferenc bécsi festőművész. 41Jobban sikerült az incédi (Dürnbach) templomfőoltárképe, amely a késői korszak egyik főművénektekinthető (37. kép). A szignált (Stepha.Dorffmaister inve. et pin. 1794) nagyméretű (520 x260 cm) festményen Dorffmaister elhagyja az átlósszerkesztést és a kiterjesztett karú hangsúlyosapostolfigurát, a két szféra, az alsó és a felső sávegyértelműen elkülönül. Az apostolok inkább a hatalmaskőszarkofággal vannak elfoglalva, a fedelétfelemelik, az egyik tanítvány belehajol, a többiek isbelenéznek. Csak a jobboldali vörös köpenyes állóalak és a térdelő, kezét imára kulcsoló Szent Péternéz felfelé a távolodó Szűzanyára. A koporsófedélfelnyitását és az evvel való hangsúlyos foglalatosságotJohann Lukas Kracker besztercebányai főoltárképéntaláljuk meg (1774), 42 de itt az alakok jóvalelragadtatottabbak, a drapériák lendületesebbek, izgalmasabbak,a fényárnyék játék sokkal érzékletesebb.Dorffmaister incédi képén mozgalmasságotinkább Mária és az angyalok csoportjánál találunk.43 A fehér ruhában, kék köpenyben lebegő Máriafeje körül csillagok fénylenek, két oldalról egyegyhatalmas angyal emeli fel. A jobboldali angyalegészen kitekert testhelyzetben támasztja meg aSzüzet alulról, a baloldali nagyszárnyú, rózsaszínűruhás angyal liliomot tart a kezében. Hármas csoportjukatkisebb puttók röpködik körbe, az egyik rózsátnyújt lefelé. Az incédi oltárkép vázlatát a SoproniMúzeum őrzi (kat. sz. 43.) 4A Ugyanezt a témát1792-ben Felcsúton is megfestette. 45Krisztus megkereszteléseKorai munkáin falképen ill. grisaille képen találjuke kedvelt újszövetségi témát: Császár, Nova,Kenyéri. Főoltárképet Szentivánfán festett a KeresztelőSzent János titulusú templom számára (38.kép) 46 Az igen rossz állapotú festmény restaurálásraszorul. A sötét háttérből kiviláglik Krisztus középenálló előrehajló alakja, mögötte Szent János csészébőlvizet önt rá. János baljában fehér zászló,Ecce Agnus Dei felirattal. A középső csoportot lebegőangyalok veszik körül, felül a Szentlélek és azisteni szem háromszögben. A kép jobb alsó sarkábanegy sisakos, vörös leples katona ül, amiDorffmaister más képeiről ismerős figura. A szombathelyiszékesegyház mellékoltárképét 1792-benkészíti el, előbb a színvázlatokat, amelyeket Szilyéles szemmel bírál, és változtatásokat javasol, 47majd a két oltárképet (a Jézus megkeresztelését és aSzent István megalapítja a pannonhalmi apátságot).A keskeny, igen magas képen Krisztus valószínűtlenhelyzetben hajlik a Jordán fölé, amint János vizetönt rá (39. kép). A mellékfigurák rendezetlenek,zavaros csoportot alkotnak. Felül angyalok seregeérkezik, az előtérben beszélgető férfiak állnak. Azoltárkép színvázlata budapesti magántulajdonban\

gélikus gyülekezet vásárolta meg. Ekkor rendelnekúj oltárképet Dorffmaistertől a meglévő oltárba. 53 Ajó színvonalú festményt balra lent jelezte a művészkézjegyével: „Stephan Dorffmaister / pinxit Ano1787 / Soprony". Az igen díszes, száz évvel korábbifekete-aranyozott oltárépítménybe beépítve némilegzavaróan hat, hogy az oltár szélesen kiülő párkányzatabelelóg a kép két oldalába a vízszintes keresztszármagasságában. Ugyanebben az évben készül ela szigetvári plébániatemplom főoltárképe, amely akeresztre feszített Krisztus mellett Szent Rókust és apestises betegeket ábrázolja. 54 A kereszttől balraálló Szent Rókus a Megváltó alakjára mutat, azelőtérben a gyógyulásra váró betegek ülő és állóalakjai láthatók. A figurák elrendezése háromszögbekomponált, sajnos a komor tónusú színek annyiramegsötétedtek, hogy a részletek alig élvezhetők. Azalaegerszegi helyettes alispán, Mlinarics Lajos felkéréséreSzily közvetítésével festette Dorffmaister1793-ban kisebb méretű Kálvária-képét a vármegyeházaszámára. Az alispáni dolgozószobából amegyeháza dísztermébe, majd a Göcseji Múzeumbakerült a kép (kat. sz. 42.) 55 A kép elkészülésérőlSzily értesíti Mlinaricsot, és tetszéséről biztosítja azalispánt. A kép ára 45 forint, amit májusban ki is fizetettmegbízottja, Schulmann kanonok Dorffmaisternénak.56 A sötét tónusú képen csak Krisztusteste van megvilágítva. A fent említett Kálváriaképekhezviszonyítva a különbség csupán annyi,hogy Krisztus feje nem lefelé billen, hanem a balkarja irányába felfelé fordítja fejét.Szent Pál megtéréseA téma mozgalmassága, lendületessége inkább acsataképekhez közelíti, mint a vallásos áhítat keltéséreszolgáló oltárképekhez. Dorffmaister láthatóannagy kedvvel jeleníti meg a bevett figurákat, mozdulatokat,amelyeket a szigetvári vagy a szentgotthárdicsataképeken is megfest. Az 1789-ben készültszombathelyi Szent Pál megtérése-képen az átlósszerkezetű kompozíció fő irányát a bal alsó saroktóla jobb felső sarokig a lehajló, hátrahanyatló alakokmozdulata alakítja ki, amelyet jobbra a vörös zászlórúdja is kihangsúlyoz (kat. sz. 35.) 51 Az előtérben alóról lehanyatló mellvértes Szent Pál fekszik vörösköpenyen, balról egy meztelen felsőtestű kísérő nyúla farizeus alá, hogy felsegítse a földről. A jobb oldalonSzent Pál fehér lova esik térdre, mögötte tarkaruhás, turbános figura esik hátra a nyergében, mivelfekete lova hirtelen felágaskodik az égi látomás miatt.Balra egy másik páncélos, sisakos katona lovaugrik nagyot, hátsó lábát felkapja, a mellette állóalak és a kutya csak kis részben látható. Középen amegnyílt égből Krisztus tűnik fel, vörös lepelben,karját felemelve vonja kérdőre Sault. A részletekvizsgálatával szembetűnik, hogy Dorffmaister ameglévő típus-készletéből hogyan válogat és helyeziel azokat a kívánt helyen, esetleg az alakok ruházatánváltoztatva a témának megfelelően. így tűnik fela szombathelyi kép baloldali lovas alakja a szentgotthárdimennyezetképen egy ősz hajú, bajuszosmegtorpanó lovas alakjában, vagy Szent Pál lovaegy másik szentgotthárdi barna ló képében. A figurákelőképét leginkább Rubens Szent Pál megtéréseművén találjuk meg, festőnk ismerhette Bolswert eműről készült rézmetszetét (kat. sz. 65.), hiszenfestménye a részletekig megegyezik vele. Ugyanezta témát korábban a mosonmagyaróvári ferencestemplomban festette meg, s két változatát a pécsipüspöki palotában (kat. sz. 31.) ill. jelenleg a zalaegerszegiGöcseji Múzeumban (kat. sz. 49.) őrzik. Akét utóbbi formátuma egyaránt ívelt, többszörösenmegtört vonalú, a pécsi kép beállítása megegyezik aszombathelyiével, a zalaegerszegi ennek tükörképe.A pécsi képen a környezetből többet láttat a festő, aháttérben kékesen gomolygó felhők között hatalmaskeresztet tartva tűnik fel Krisztus alakja.MindenszentekKét Vas megyei faluba készített oltárképet ezzela témával, Vásárosmiskén 1791-ben és Csehimindszenten1793-ban. 58 Mindkettő igen zsúfolt,sok alakos kompozíció. Az előtérben kiemelt helyena koronát felajánló Szent István király áll, körülöttea magyar szentek: Imre herceg, László király,Árpádházi Margit. Feltűnik a két savariai szent,Márton a koldussal és Quirinus a malomkővel. Balraegymást takarva spirálvonalban sorakoznak NepomukiSzent János, Szent Antal, a négy egyházatyaJeromos, Ágoston, Ambrus, Nagy Szent Gergely,Mária Magdolna, Szent Pál. Felettük a Szűzanya,középen istenszem arany háromszögben.Jobbra fent az ószövetségi alakok: Szent Anna ésJoakim, Keresztelő Szent János, Mózes, Dávid, Ábrahámés Izsák. Alattuk Szent Domonkos és SzentFerenc. Az oltárképet 1882-ben átfestették, ZávoryZoltán tisztította meg 1980-ban. Csehimindszentenhasonló tömegben látjuk a szenteket, a kép felső részénaz az eltérés, hogy Krisztus és az Atyaisten kapkiemelkedő helyet, közöttük galamb képében aSzentlélek. A kép felső sávja egészen átfestett, alegutóbbi templomrenováláskor beszakadt a vászon,Závory Zoltán javította ki, így Dorffmaister kezenyomát csak helyenként fedezhetjük fel.A különböző szenteket ábrázoló oltárképek felsorolásáraitt nincs lehetőség, egyedül a sok képpelmegörökített Nepomuki Szent János-ábrázolásokatemeljük ki (Celldömölk, Kaposvár, Szigetvár, Sop-52

on, egykor Hegyfalun). A többi felsorolását lásd azoeuvre-katalógusban.Dorffmaister munkásságának utolsó két évtizedérőlelmondhatjuk, hogy a barokk mozgalmasságábóleljutott egy klasszicizáló, lehiggadt formavilágig.Oltárképein a sokszor ismételt elemek modorossáváltak, alakjainak gesztusai kiüresedtek. Annaka közegnek, amelyben mozgott és alkotott, ez aközepes színvonal megfelelt, nem igényelt ennélDorffmaister szerződése a kemenesmihályfaitemplom szentélyének kifestéséről1785. aug. 22-énPüspöki Levéltár, Szombathely1785. augusztus 22-én alulírottak között éspedigegyrészről Szily János szombathelyi püspök,másrészről Dorffmaister István soproni akadémiaifestő között következő szerződés köttetett, nevezetesen:Én Dorffmaister István kötelezem magamat amihályfai plébániatemplom szentélyét az oltár körül,amint ezt a bemutatott színvázlat mutatja, freskófestéssel, a nyolc láb magas és öt láb széles oltárképetazonban, a készített vázlat szerint olajfestésseljól és szorgalmasan megfesteni, és ezt a munkát mielőbbbefejezni.Viszont én Szily János szombathelyi püspökmegígérem, hogy a fent megbeszélt munkáért 160forintot készpénzben kifizetek, éspedig most 60 forintot,a festmény befejezése után pedig a fennmaradó100 forintot. Még hozzá Dorfmeister urat Sopronbólide és a munka teljes befejezése után visszavitetem.Továbbá neki és segédeinek mihályfai tar-többet. Oltárképeinél előbbre mutató és fontosabbművei voltak a történeti jellegű munkái, amelyek afelvilágosodás eszmeköréhez kapcsolódtak és előrevetítettéka romantika témakörét is.Függeléktózkodásuk ideje alatt, az ottani plébános úrnál ingyenlakást biztosítok, azonban ellátás nélkül.Ennek hiteléül jelen szerződés két egybehangzópéldányban készült el, és mindkét részről adott aláírássalnyer hitelesítést.Szombathely, 1785. augusztus 22.P.H.Stephan Dorffmeister Academ. Mahlerm. p.A fent vállalt munkáért Püspök Úr Őméltóságától60 forint előleget kaptam, amit igazol saját kezűaláírásom.A szerződés eredeti német szövegét lásd a németfordításban (79. old.)Forrásmű: Stojalowsky Sándor: DorffmaisterIstván Kemenesmihályfán. Nyőgér, 1973. Kézirat,Püspöki Levéltár Szombathely. Dr. Kiss Máriánakköszönöm, hogy felhívta a figyelmemet a kéziratra,és a rendelkezésemre bocsátotta. 59Jegyzetek1 A freskók részletes elemzését lsd. Kostyál 1995,224 skk. további, a témára vonatkozó irodalommal.2 A történeti témákkal itt nem foglalkozunk, ezt tárgyaljaa katalógus egy másik tanulmánya GalavicsGéza tollából.3 Boros 1974a, 63. skk.4 Garas 1955,214.5 Tűrj én a premontrei templom Szent Anna-kápolnájánakföol tárfreskóján 1761-ből, az egykoriturbéki mellékoltáron 1787-ből, Kisboldogasszony1784-ből, Szarvaskend 1788, Dabronc 1791.6 Soproni Múzeum ltsz. 54.379.1. Eredetileg a sopronkertesipálos templomban függött, majd a megyeházakápolnájában, onnan került a törvényszékikápolnába. Csatkai 1956, 417.7 Köszönettel tartozom Michael Zichynek, hogy a kápolnafreskóit megtekinthettem és fotókat készíthettem.8 Csatkai 1956, 379. Közli a festő szerződését ül.számláját.9 Mihályi 1916, 28-36. Mihályi 1928, 551., Csatkai1956, 381-382.10 Galavics, Barokk művészet 1993, 291., kat. sz. 108.11 Részletes leírását lsd. Fábián 1935, 305-310.12 Stojalowski Sándor: Dorffmaister István Kemenesmihályfán.Nyőgér, 1973. Kézirat, Püspöki LevéltárSzombathely. 8.13 Zábráczky József püspök értesíti erről Szilyt Pozsonyból1783. okt. 25-én. Stojalowsky i. m. 9.14 Lsd. a függelékben.15 Fábián 1936, 25.16 Október 1-én kelt levelében kéri a neki járó hátralékos100 forintot, és említi, hogy Zala megyébenHostoth (Hosztót) nevű helyen Gaal úrnál a kápolnábanmunkát vett át, és Viczay grófhoz készülTosing?-ba. Stojalowski i. m. 13.53

17 Géfin 1929,69.18 Ez a kép több helyen A 12 éves Jézus a templombancímmel szerepel. Garas 1955, 186, Genthon1959,1.228.19 Mihályi 1916,40. és 29., 11. kép.20 Szönyi Ottó: A pécsi székesegyház leírása az 1882.évi átépítés előtti állapotban. Pécs-Baranya megyeiMúzeum Egylet értesítője 1916., idézi Boros 1974,272.21 Boros 1974,272.22 A levelet közli Fábián 1935, 313.23 Boros 1974,272.24 Építtetője Sárkány Gábor kanonok, aki innen származott.Kostyál 1995, 222.25 Kostyál uo.26 Boros 1974, 281.27 Géfin 1929,93.28 Kostyál 1995, 233. A milejszegi freskókat a nyolcvanasévek második felére keltezi, de mivel atemplom 1792-ben épült fel, csak későbbi lehet.29 Fábián 1935,303.30 Géfin 1929, П. kötet, 183.31 Géfin 1929, П. kötet 236.32 Boros 1974a, 61. A baldachin hátoldalán a mesterszignója: „Stephan Dorffmaister pinxit Accad.Viennae. 1790."33 Csatkai 1956, 530.34 Boros 1974,277.35 Boros 1974, 278.36 Boros 1974,275.37 Jelenleg a szentély bal oldalán a sekrestyeajtó felettfügg. Szignója: „Stepha Dorffmaister pinxit / SopronyAno 1788".38 Garas 1955, 275., Mons Sacer 996-1996, Ш. kötet71. (Garas Klára)39 A novai főoltárképet részletesen elemzi Kostyál L.1995,216.40 Boros 1974,275.41 Fábián 1936, 22.42 Garas 1955, XXXVII. tábla.43 Dorffmaister képéhez hasonlóan, Krackertől eltérőenstatikusabb felfogás jellemzi Vinzenz Fischernagyváradi oltárképét 1779-ből. Garas 1955,LXXXIV. tábla.44 Ltsz. 54.420.1, mérete: 78 x 40 cm.45 Garas 1955,214.46 A falu neve előfordul Uraiújfaluként is az irodalomban,mivel 1970-ben Uraiúj faluhoz csatolták. Aszignált képet Fábián Mária (1936, 196-197.)179l-re datálja a plébános olvasata szerint, a feliratigen rosszul olvasható, megsötétedett, lehet 1773vagy 1779 is.47 Szily és Dorffmaister levelezése 1792-ből, a szombathelyiPüspöki levéltárban. Utal rá Kapossy 1922,60-61. és két levelet közöl (uo. 116-118.).48 Hefele 1994, 137.49 Ltsz. 1060. Mérete: 64,5 x 37 cm.50 Ltsz. S. Kép. 75.12., melyet helyben vásároltak. Aleltárkönyvi bejegyzés szerint egykor a szignó mégolvasható volt rajta.51 Boros 1974, 278.52 Csatkai 1956, 377. A szignált Kálvária-kép felnata:„Stephanus Dorfmaister pinxit Ao 1780".53 Csatkai E., A sopronbánfalvi hegyi templom egykorifőoltárképe. SSz 24, 1970, 362-364., Boros 1974,270.54 Mérete: 500 x 250 cm. Boros 1974, 274.55 Ltsz. 81.1., mérete: 127 x 92 cm.56 Fábián 1936, 198.57 A festményt először Fábián Mária közölte 1935-benGéfin Gyula tulajdonaként (Fábián 1935, 316.), mais a család birtokában van Szombathelyen.58 Garas 1955, 214. A csehimindszenti képről: Fábián1936,22.59 Stojalowski Sándor (1912 Zólyombreznó - 1993Székesfehérvár) szombathelyi egyházmegyés pap,1948—66-ig plébános Kemenesmihályfán, 1966-87-ig Nyőgéren. Történeti kutatómunkájának eredményea kemenesmihályfai templom történetét feldolgozótanulmány. Sok régi templomi szobrot, festménytmentett meg a pusztulástól.54

16. kép Szentháromság. Kiskomarom, plébániatemplom, főoltárAbb. 16. Heilige Dreifaltigkeit. Kiskomarom, Pfarrkirche, Hauptaltar.17. kép Szent Péter és Szent Pál búcsúja. Kiskomarom, plébániatemplom, mennyezetképAbb. 17. Abschiednahme des heiligen Petrus und des heiligen Paulus. Kiskomarom, Pfarrkirche,Deckengemälde.55

18. kép Szent István felajánlja a koronát. Kiskomárom, plébániatemplom, mennyezetképAbb. 18. Der heilige Stephan bietet seine Krone dar. Kiskomárom, Pfarrkirche, Deckengemälde.19. kép Szentháromság. Toponár, г. к. templom, főoltárAbb. 19. Heilige Dreifaltigkeit. Toponár, r. k. Kirehe, Hauptaltar.56

20. kép Hazatérő Szent Család.Toponár, r. k. templom, mellékoltár.Abb. 20. Heimkehr der Heiligen Familie.Toponár, г. к. Kirche, Nebenaltar.21. kép Mária oktatása.Toponár, r. k. templom, mellékoltár.Abb. 21. Unterweisung Mariae.Toponár, r. k. Kirche, Nebenaltar.57

22. kép Mária és Erzsébet találkozása. Toponár, r. k. templom, mennyezetkép.Abb. 22. Begegnung von Maria und Elisabeth. Toponár, г. к. Kirche, Deckenfresko.23. kép Jézus bemutatása a templomban. Toponár, r. k. templom, mennyezetkép.Abb. 23. Darbringung Jesu im Tempel. Toponár, г. к. Kirche, Deckenfresko.58

24. kép A Hit allegóriája. Füles, Zichy-kastély kápolnája, mennyezetkép.Abb. 24. Allegorie des Glaubens. Nikitsch, Kapelle des Schlosses Zichy, Deckenfresko.25. kép Az Egyház allegóriája. Sopron, Szentlélek-templom, mennyezetkép a szentélyben.Abb. 25. Allegorie der Kirche. Sopron, Kirche des Heiligen Geistes, Deckenfresko im Chor.59

26. kép Angyali üdvözlet. Sopron, Szentlélek-templom, mennyezetkép.Abb. 26. Verkündigung. Sopron, Kirche des Heiligen Geistes, Deckenfresko.28. kép Szent István vértanúsága. Kemenesmihályfa, Szent István-templom, főoltárkép.Abb. 28. Martyrium des Heiligen Stephan. Kemenesmihályfa, Hl. Stephan Kirche, Hauptaltarbild.60

29. kép Szent Pál búcsúzik az efezusi hívektől. Szombathely, Püspöki palota. Szent Pál-terem.Abb. 29 Heiliger Paulus verabschiedet sich von den Gläubigen von Ephesus. Szombathely. Bischofspalais,Saal des Heiligen Paulus.31. kép Szentek társasága. Nyúl, plébániatemplom, freskó a szentély oldalfalán.Abb. 31. Gesellschaft von Heiligen. Nyúl, Pfarrkirche, Fresko am Seitenwand im Chor.61

30. kép Szűz Mária koronázása és Szent Norbert látomása. Nyúl, plébániatemplom, a szentély mennyezetképe.Abb. 30. Krönung Mariae und Vision des Heiligen Norbert. Nyúl, Pfarrkirche, Deckenbild im Chor.62

32. kép Szent Borbála vértanúsága. Nyúl, plébániatemplom, főoltárkép.Abb. 32. Martyrium der Heiligen Barbara. Nyúl, Pfarrkirche, Hauptaltarbild.33. kép Utolsó vacsora. Szombathely, Püspöki palota.Abb. 33. Das letzte Abendmahl. Szombathely, Bischofspalais.63

34. kép Szűz Mária születése.Kemenessömjen, r. k. templom, főoltárkép.Abb. 34. Geburt der Jungfrau Mariae.Kemenessömjen, r. k. Kirche, Hauptaltarbild.35. kép Szűz Mária oktatása.Kisboldogasszony, r. k. templom, mellékoltárkép.Abb. 35. Unterweisung Mariae. IKleinfrauenhaid, r. k. Kirche, Nebenaltar. 164

36. kép Mária mennybevitele.Felsőőr, r. k. templom, főoltárkép.Abb. 36. Himmelfahrt Mariae.Oberwart. г. к. Kirche, Hauptaltarbild.39. kép Krisztus megkeresztelése. Szombathely,székesegyház, mellékoltárkép.Abb. 39. Taufe Christi. Szombathely,Kathedrale, Nebenaltarbild.65

Der Kirchenmaler Stephan Dorffmaister IL1781-1797MONIKA ZSÁMBÉKYUm 1780 hatte Stephan Dorffmaister schon dieHälfte seiner beruflichen Laufbahn hinter sich undwar in ganz Transdanubien ein gefragter Mafer. Erwurde von kirchlichen und weltlichen Auftraggebernreichlich mit Arbeiten versehen, er hatteseine Begabung mit bedeutenden Wandgemäldenunter Beweis gestellt: in Kirchen (Türje 1760-1764,Gutatöttös 1772, Sitke 1774, Császár 1775-76.Nova 1779. in mehreren Kirchen von Sopron).Ordenshäuser (Franziskanerkloster in Eisenstadl1770, Franziskanerkirche in Mesztegnyő). inSchlössern (Sárvár 1769. Nicky-Schloß inNebersdorf 1773) und in bürgerlichen Häusernhaben sich seine Pinselstriche bewahrt. Er hielt sichin seiner Wohnung in Sopron kaum auf. war meistauf dem Weg um Kirchen aufzusuchen und Skizzenzu machen. Er sollte damals noch 17 Jahre Arbeitvor sich haben, die er voll auszunützen versuchte.Er engagierte sich bei vielen Aufträgen, denen erdann mit unterschiedlichem Erfolg gerecht werdenkonnte. In dieser Zeit kannte er schon viele adeligeund bürgerliche Familien (Hunyady, Cziráky,Nicky. Zichy, Festetics, Szily). Pfarreien undOrdenshäuser, die ihn mit Arbeit versahen. Er warmit seinen bedeutendsten Mäzenen gut bekannt, wieden beiden Bischöfen György Klimó von Pécs undJános Szily von Szombathely. Nach dem Tod vonKümo übernahm Pál László Esterházy dessen Rolleals Auftraggeber. Ein Beweis für die unglaublicheArbeitsfähigkeit von Dorffmaister ist die Tatsache,daß in diesen 17 Jahren - nur an kirchlichenAufträgen - an fast dreißig Orten Arbeiten fertiggestelltwurden, die zum Teil ganze Ensembles vonFresken und Altarbildern, teilweise nur einzelneAltarbilder sind. Dazu kamen noch meistgroßformatige Deckengemälde in Schlössern undBürgerhäusern sowie Porträts.Diese Studie befaßt sich nur mit den Altarbildernund Kirchenfresken, die nach 1780 entstanden,und ist so die Fortsetzung der früheren Studie. Eineausführliche Analyse sämtlicher in diesem Zeitraumentstandener Gemälde ist hier aber aus Platzmangelunmöglich, sodaß hier nur über die wichtigstenBildensembles und über Variationen jeweilsgleicher Themen die Rede sein kann.In fast zwei Jahrzehnten malte DorffmaisterWandgemälde in folgenden Kirchen: inKiskomárom 1781, in Füles / Nikitsch die Kapelledes Schlosses Zichy-Meskó 1781, in Domolospusztadie Friedhofskapelle Hoitsy 1781, in Ormándlak inden 1780er Jahren, in Toponár und Nagylengyel um1787. in Sopron die Kirche des Heiligen Geistes1782. in Kemenesmihályfa 1785, in Nyúl 1786. dieCorpus Christi Kapelle der Kathedrale von Pécs1786 (abgerissen), in Nagylengyel um 1787, in Tabnach 1788, in Gálosfa. in der Kapelle des Seminarsvon Szombathely (umgebaut) und in Milejszeg nach1792 und schließlich in Gyóró 1793-94. Wir wollenuns hier mit Dorffmaisters Gemälden, die historischeThemen zeigen, nicht befassen, wie jenen inKiskomárom, Szentgotthárd und Szigetvár. Altarbildervon ihm sind - außer in den oben bereitserwähnten - in folgenden Kirchen bekannt: vonTurbék kamen zwei Gemälde in das Franziskanerklostervon Szigetvár, das Gemälde mit dem LetztenAbendmahl kam in das Bischofspalais vonSzombathely, im Dom von Sopron, in den Kirchenvon Kleinfrauenliaid, Pannonhalma, Oberwart, Zics(Baldachin). Szentivánfa. Vásárosmiske, Dürnbach,in der evangelischen Kirche von Kobersdorf, Oszkó,Csehi mindszent. Szarvaskend, Görcsöny, Zalaegerszeg.Kaposvár. Hímesháza, Loipersbach, Kenyéri.Zanat, in der Bergkirche von Eisenstadt.In den Jahren 1779-80 erreichte die Zahl derArbeiten von Dorffmaister einen Höhepunkt. Er hatin der Diözese Szombathely mit der Ausmalung derKirche in Nova seine „Visitenkarte vorgelegt" undbekam in den letzten beiden Jahrzehnten seinesLebens die meisten Aufträge durch seine Beziehungzu dem Bischof János Szily. Damals verfügte erbereits über alle nötigen Fachkenntnisse und Erfahrungen,doch verzettelte er seine Begabung, dienoch am Anfang der Sechzigerjahre vielversprechendwar. Seine leichten, rokokoartigen, ätheri-67

sehen Figuren werden oft grob und schwerfällig.Die unzähligemal wiederholten Figuren und Kompositionensind häufig übereilt gemalt und kraftlos.Seine Kompositions-Schemata - gefertigt nachVorbildern seiner Lehrer und nach Stichen -werden manchmal steif. Seine Malerei ist ziemlichungleichmäßig: Bilder, die mit mehr Zeitaufwandgemalt wurden, gelangen besser als Werke, dieschnell fertiggemalt wurden, da der Meister - dervon seinen Gläubigern ständig gedrängt wurde undunter der Last seine vielköpfigen Familie versorgenzu müssen - häfig „in den Rausch guten Weinesflüchtete".Im Jahre 1781 arbeitete Dorffmaister in mehrerenKirchen an großformatigen Wandbild-Ensemblen.Dabei ist die Arbeit in der Kirche vonKiskomárom zu betonen (heute Zalakomár, KomitatZala), wo er neben drei Altarbildern 1781 in demSanktuarium an die beiden Seiten des Hauptaltarbildesdie Statuen der Heiligen Stephan undLadislaus, an die Decke den Abschied der HeiligenPetrus und Paulus (Abb. 17.) und in die Zelle an derSeitenwand des Sanktuariums eine stehende MariaImmaculata 1 malte. Das Schiff wurde erst 1793bemalt und ungewöhnlicherweise wurden hiergeschichtliche Themen gewählt: Stephan derHeilige bietet die Krone dar (Abb. 18.), Andreas I.stellt das Christentum wieder her, Ferdinand III.schenkt sein Gut Kiskomárom dem SeminariumGenerale von Tyrnau/Nagyszombat. 2Die Bestellung für die 1772 erbaute Kirche hattedas Hochstift von Gran/Esztergom, das das Gut derPropstei von Óbuda in Kiskomárom verwaltete, inAuftrag gegeben. Was die Themen der Bilderanbelangt, wirkten nur die Fresken des Kirchenschiffesneuartig und vertraten gleichzeitig einewichtige politische Botschaft für die Zeitgenossen.Die Altarbilder (Dreifaltigkeit, Heiliger Paul undAve Maria) zeigen gewohnte Bildformulierungen.Das Thema der Dreifaltigkeit kommt auf DorffmaistersBildern von oft vor, sowohl auf Altarbildern(Sitke 1774, Toponár 1781, Purbach 1788)als auch auf Fresken (Kenyéri 1788, Nova 1779,Ormándlak in den 80er Jahren).Das Altarbild von Kiskomárom (Abb. 16.) stehtbesonders dem von Toponár (Abb. 19.) nahe. Aufbeiden Gemälden wird eine diagonale Kompositionverwendet: Christus - mit nacktem Oberkörper undFüßen - wendet sich Gottvater zu und sitzt mitdiesem fast auf der gleicher Ebene. Das großeKreuz hat in Toponár eine mehr betonte Stellung,in Kiskomárom ist es in den Hintergrund gedrängt.Neben den beiden göttlichen Personen spielen dieEngel in Kiskomárom eine untergeordnete Rolle,während in Toponár ein sich nach oben erhebenderEngel mit großen Flügeln stark betont ist. Diesenach oben strebende, stark beleuchtete Engelfigurist auch in Sitke zu sehen, wobei von einer diagonalausgestreckten Armhaltung die wichtige Kompositionsrichtungverstärkt wird. Während die Bildflächein Kiskomárom und Toponár voll mit Figurengefüllt ist, ist die Komposition in Sitke luftiger.Christus ist sowohl vom Vater als auch vom desHeiligen Geist weiter entfernt.Das Nebenaltarbild des Heiligen Paulus schildertdie Vision des Apostels im Gefängnis. Der Heilige -in blaugelbem Gewand auf einem Stuhl sitzend -streckt entzückt seine Arme aus und schaut nachoben, wo ein Engel vorbei schwebt. Die Figur inrotem Mantel mit einem Buch in der Hand in derlinken Ecke dürfte ein Schüler von Paulus sein. Dasdunkel gewordene Bild ist jetzt in schlechtemZustand und gehört nicht zu den gelungenstenWerken des Meisters.Das andere Nebenaltarbild schildert die Szeneder Ankündigung, die ein Pflichtteil der Maria-Zyklen ist. Dorffmaister hatte die Gelegenheit,dieses Thema an mehreren Orten zu malen: inTürje auf dem Hauptaltarbild (1764), in Nova(1779), in Toponár (1781), in Sopron in der Kirchedes Heiligen Geistes (1782) und an demDeckenfresko in Nagylengyel (um 1787).Wenn das Altarbild von Türje und das vonKiskomárom verglichen werden, kann gesehenwerden, wie sehr sich - unser Meinung nach - dieAuffassung über die Malerei und die Ausdrucksfähigkeitdes Meisters in zwanzig Jahren in diefalsche Richtung veränderte. In Kiskomárom ist dieFigur Mariens und des Engels gedrungen undstatisch, der Erzengel Gabriel nähert sich derJungfrau mit einer ungelenken Bewegung. Wobleibt da die ätherische, feine Bewegung desErzengels von Türje, die graziöse, ehrfürchtigeFigur von Maria! In Türje ist auch die Darstellungdes Schauplatzes des Geschehens wichtig, hier aberkonzentriert sich der Maler nur noch auf die beidenHauptfiguren, um eine detaillierte Darstellung derUmgebung kümmert er sich nicht mehr. DieFiguren von Kiskomárom - wie übrigens diemeisten in den Achtzigerjahren gemalten Heiligen -sind irdische, richtige Menschen, keine mystischenHelden mehr.An der Decke des Sanktuariums sind die Titelheiligender Propstei von Óbuda (des Patronatsherrnder Pfarre: die Heiligen Petrus und Paulus) zusehen. Der „Abschied der beiden Heiligen Petrusund Paulus" kommt in dem Werk des Malers auchoft vor. so im Hauptaltarbild in Császár (1775-76).in Nebenaltarbildern in Tüskeszentpéter (1776) undin Nova (1779) und im Hauptaltarbild inLoipersbach (1796). Während sich die Szene aufden Altarbildern auf die Figuren der Apostelfürsten68

konzentriert und nur mit einigen Nebenfigurenergänzt wird (ein Soldat mit dem Kreuz, ein Engel,einige Spötter), gibt hier die größere FlächeDorffmaister mehr Raum zum Fabulieren. ImMittelpunkt des Bildes steht links der Ältere undKleinere, der Heilige Petrus, rechts der Größere, derHeilige Paulus, die einander umarmen. Ein Henkersknechthinter Paulus versucht diesen mit einemSeil weiterzuschleppen. Über der Gruppe schwebtein Engel mit einem Palmzweig, dem Symbol desMärtyrertums. Im Vordergrund richtet ein halbnackterSoldat mit Hilfe von anderen das Kreuz fürPetrus auf. Im unteren Teil der ovalen Bildflächesind Soldaten in verschiedener Körperhaltung zusehen, die aber keinerlei Kontakt zu denHauptfiguren haben.Im selben Jahr wurde Dorffmaister von LajosFestetics beauftragt, seine Patronat skirche inToponár (heute ein Teil von Kaposvár) mitWandmalereien und Altarbildern zu schmücken. 3Festetics wird wohl den Maler durch Ádám Szilykennengelernt haben, von dem er 1769 Szigetvárgekauft hatte. Dorffmaister bemalte den Festsaalund das Tunnzimmer des Sárvárer Schlosses vonÁdám Szily 1769. Festetics und der Maler bliebenauch später im guten Kontakt, 1786 malte dieser fürihn Landschaftsbilder in Egyed. Der Graf bestelltebei Dorffmaister die im 18. Jahrhundert allgemeinbeliebte Marianus-Tematik. Die Darstellung derDreifaltigkeit am Hauptaltar wird durch gemalteArchitektur umrahmt, vor den kannelierten Säulenstehen die Grisaille-Figuren der Heiligen Stephanund Ladislaus. Die Nebenaltäre stellen die„Unterweisung Mariens" und die „Heimkehr derHeiligen Familie" dar. Die Deckenmalerei bringtThemen aus dem Marien-Leben: die Verkündigung,die Heimsuchung, Jesu Darbringung im Tempel, dieHimmelfahrt Mariae. Die Fresken wurden 1840vom Feuer beschädigt, 1876 vom Wiener JosefKoggensauer und 1937 von István Soós ausKaposvár übermalt und verbessert. So werden wohldie Fresken, außer der Beibehaltung der Komposition,wenig von den Pinselstrichen Dorffmaistersbehalten haben.Über das Hauptaltarbild der Kirche wurde schonim Zusammenhang mit dem ähnlichen Bild vonKiskomárom gesprochen, sodaß wir nun etwas überdie Nebenaltäre schreiben sollten. Auf dem linkenNebenaltarbild ist die Heilige Familie zu sehen, wiesie unter der Obhut eines Engels und des HeiligenGeistes auf einem gepflasterten Weg einhergeht(Abb. 20.). In der Fachliteratur wird dieses Bild als„Die herbergsuchende Heilige Familie" erwähnt,doch könnte es eher „Die Heimkehr aus Ägypten"oder „Die zur Feier nach Jerusalem gehende HeiligeFamilie" genannt werden. Maria und Josef habenden ungefähr zehnjährigen Jesus in ihrer Mitte,wobei Maria die Hand ihres Sohnes hält und ihnzärtlich anblickt. Dieser wendet seinen Kopf nachhinten der Mutter zu und hört auf ihre Worte. Josefgeht neben ihnen, auf der Schulter trägt er aufeinem Stock ein Bündel und weist mit der Hand denWeg. Ein Altarbild für die Abteikirche inBakonybél, gemalt 1779, ist diesem vollkommengleich, bloß in größerem Format gemalt (Kat. Nr.18.). Dieses wird in der Fachliteratur seit KláraGaras 4 von Kunsthistorikern fälschlicherweise als„Flucht nach Ägypten" bezeichnet, obwohl Jesushier kein Säugling mehr ist, sondern bereits eingrößeres Kind, sodaß die Szene in einem späterenLebensabschnitt spielen muß.Das Thema des rechten Nebenaltars ist die„Unterweisung der Jungfrau Maria durch dieHeilige Anna" (Abb. 21.). Auf dem Schoß derHeiligen Anna sitzt das Kind Maria und beidevertiefen sich in ein Buch in ihren Händen. Hinterihnen steht der Heilige Joachim, der aus dem Bildherausblickt, sein Gesichtsausdruck ist steif, er hatkeinen innigen Kontakt zu dem Paar Muter-Tochter. Diese Szene, die in einem Interieur spielt,ist stark übermalt. Das Thema wiederholt sichmehrmals in Dorffmaisters Werk, 5 das vorliegendeBild erhebt sich aber nicht über seineDurchschnittsqualität, ja es könnte eher zu denschwächeren Werken gezählt werden, wie dasNebenaltarbild von Turbék. Das Bild der HeiligenAnna von Sopron hat hingegen eine andereInterpretation und seine Farbenwelt ist auchlebhafter (Kat. Nr. 63.). Dieses Bild kam aus derKapelle des ehemaligen Gerichtsgebäudes insMuseum. 6 Obwohl es nicht nachweisbar ist, das esvon Dorffmaister gemalt wurde und mancheArgumente dagegen sprechen, ist das Profil derHeiligen Anna ähnlich wie auf anderen Bildern desMeisters.Sowohl das Sanktuarium, als auch dasKirchenschiff von Toponár sind mit Freskenbedeckt. Die Fresken an der Decke wurden in jeeinem elliptischen Feld in den Wölbungen gemaltund vom Eingang der Kirche weg kann man gegenden Altarraum die wichtigsten Stationen desMarien-Leben verfolgen. Die erste Szene ist dieVerkündigung: Maria empfängt die Botschaft desEngels auf einem Podest kniend. Hinter ihr weisenein Stuhl, ein Wäschekorb und ein bleigefaßtesGlasfenster auf die Situation eines Zimmers hin.Der Erzengel mit großen Flügeln und bewegtemFaltenwurf ist der Engelfigur in der Heiligen Geist-Kirche in Sopron, ähnlich, die kurz danach gemaltwurde. In der Positionierung der Figuren kann manÄhnlichkeiten zur Lösung auf dem Deckfresko inNova finden, das sich allerdings in einem so69

schlechten Zustand befindet, daß man hier kaumEinzelheiten studieren kann. In der zweitenWölbung ist die Begegnung von Maria undElisabeth zu sehen. (Abb. 22.) Elisabeth steht voreinem klassizisierenden Haus und empfangt Maria,die eine Treppe hochkommt. In dieser Szene, dieeine natürliche Umgebung zeigt, weist bloß einschwebender Putto auf die übernatürlicheBeziehung des Ereignisses hin. Den größten Teilder Bildfläche füllt die Architektur aus, dasGebäude auf der rechten Seite fügt sich nichtorganisch ins Bild ein und ist orthogonalweggedreht zu sehen. Auf dem Altarbild vonKenyéri werden die beiden Frauenfiguren viel mehrbetont, umgeben von ihren Männern und von einerEngelschar.In der dritten Wölbung folgt die DarbringungJesu im Tempel (Abb. 23.). Der zentraleTempelraum, gestützt durch gedrungehe Pfeiler,wird oben von einem runden Fenster geöffnet. Anbeiden Seiten wird der Raum von steinernenGeländern begrenzt, die Figuren sind hier ingroßem und in ganzem symmetrisch angeordnet.Diese Symmetrie wird sowohl von Simeon mitseinen weit geöffneten Armen, als auch von Maria,bzw. der Prophetin Anna noch mehr betont. DieseSzene auf der Treppe übernahm Dorffmeister ausbarocken Vorbildern (Tizian, Tintoretto, Troger).Er hat diese Szene sowohl in Türje, als auch inCsászár, Nova, Sopron (Kirche des HeiligenGeistes) und Eisenstadt (Bergkirche) verwendet.Die in Nova ist am besten gelungen, hier ist dieScheinkuppel großzügiger und die Figuren sindschwungvoller. An die Decke des Sanktuariumsmalte Dorffmaister die Szene Mariae Himmelfahrt.Dieses sehr beliebte Thema des Barock, das irdischeund himmlische Sphären vereint, malte er mehr alsein dutzendmal. Die Hauptelemente der Kompositionbilden im unteren Abschnitt die densteinernen Sarkophag umstehenden Apostel, und -getrennt durch Wolkenschwaden - im oberenAbschnitt, die durch Engel in den Himmelgehobene Gottesmutter. Um die elliptischeBildfläche auszufüllen, wurde die Figurengruppeder Apostel auseinandergezogen, sie sitzen oderknien in verschiedenen Körperhaltungen undschauen nach oben. Im oberen Teil leuchtet hinterder verklärten Maria ein Strahlenkranz, der vonzwei Engeln hochgehoben wird. Trotz der lebhaftenGestik der Aposteln empfindet man die ganze Szeneeher statischer als jene von Nova, oder jene derAssunta von Sopron. Als Vorbild für dieKomposition dienten wohl die Dorffmaister sicherbekannten Bilder gleichen Themas von Troger(Altarbild in Obernzeil), Ricci (Wien, Karlskirche)oder Maulbertsch (Győr).Die Figuren der Fresken in Toponár weisen -wohl wegen ihren starken Übermalungen - nichtden bei Dorffmaister gewohnten Gesichtstypus auf.Die Kirche von Toponár hat eine einheitlicheInnendekoration. An den leergelassenen Teilen derWölbung sowie der Umrahmung der Nebenaltäre,der Türen und Fenster gibt es eine Ornamentikvariiert mit Blättern, Akantusblättern, Vasen,Voluten und Muschelmotiven. Im Altarraum, überdem Eingang des Oratoriums und der Sakristei sindrunde Grisaillebilder der Kirchenväter zu sehen.Das gesamte Bildwerk erhebt sich aber nicht überdie Durchschnittswerke von Dorffmaister.1781 wurde das Deckenfresko der Kapelle desSchlosses der Familie Zichy-Meskö in Nikitschgeschaffen. Das Schloß steht außerhalb des Dorfesin einem, Gálosháza genannten Ortsteil inmitteneines großen englischen Gartens und befindet sichauch heute im Besitz der Familie Zichy. 7 Imnördlichen Flügel des Schlosses liegt die Kapellemit einem ovalen Sanktuarium. Sie wurde währenddes Zweiten Weltkrieges mehrmals beschädigt, derHauptaltar und die Einrichtung wurden vollständigzerstört, sodaß sie heute nicht mehr Gottesdienstendient. Allerdings wurden die Dorffmaister-Freskenrestauriert. Auf dem Altar stand früher ein Marien-Bild, umgeben von gemalter Architektur mitStatuen der Heiligen Stephan und Ladislaus. Überdem Altarbild gab es ein Scheingewölbe mitKassettenmalerei, die über der Höhe des Gesimsrestauriert ist. Auf kannelierten Säulen gibt esSchmuckvasen mit Girlanden, um das Deckgemäldedes Sanktuariums reiche Ornamentik. Auf blauemHimmel unter rosa Wolken ist eine Allergorie desGlaubens zu sehen: in der Mitte eine sitzendeFrauenfigur, die ein großes Kreuz hält, und nebenihr Putti, die links ein Buch mit der Aufschrift „Etverbum саго factum est" und einen Kelch mitleuchtender Hostie halten. (Abb. 24.) Auf derrechten Seite sind ein Anker, etwas tiefer ein Herzund eine Lilie zu sehen. Diese Glaube-Hoffnung-Liebe Allegorie hat Dorffmaister schon in Türjegemalt, etwas anders interpretiert. Im Sanktuariumder Heiligen Geist-Kirche in Sopron stellte er dieAllegorie der Kirche aus ähnlichen Elementenzusammen, doch erscheint in Nikitsch der ErzengelGabriel ebenfalls auf dem Bild und hält in seinerHand eine Rolle mit der Inschrift: „Magnificatanima mea dominum." Über der sitzendenFrauenfigur sind aus rosa Girlande die Buchstabendes Namens Maria geflochten. In Kemenesmihályfaist die Allegorie in Grisaille einfacher und dieFrauenfigur robuster. Dis Signatur des Malers istauf der Höhe des Hauptgesimses links zu lesen:„Stephan Dorffmaister pinxit Ano 1781". DasKapellenschiff besteht aus zwei Teilen, an einer70

Wölbung sind in der Ecke die Bilder der vierEvangelisten, in jedem ovalen Bildfeld ihreAttribute.1782 arbeitete Dorffmaister meist in Sopron undmalte die Kirche des Heiligen Geistes aus. Damalswurde die Kirche vergrößert, eine neue Einrichtungangefertigt und mit der Herstellung der Freskenunser Maler beauftragt. 8 Ein den Auftrag detailliertbeschreibender Vertrag wurde am 4. Mai unterschrieben,für seine Arbeit bekam er am 12.Oktober 670 Gulden. Das Werk umfaßte: die„Allegorie der Kirche" in der Kuppel des Sanktuariums,an den Seitenwänden des Sanktuariumsdie „Opferung von Isaak" und das „Opfer desMelchisedech", im ersten Abschnitt des Hauptschiffeseine Verkündigung, im mittleren Teil eineHimmelfahrt und eine Krönung Mariae, in den vierEcken schließlich Statuen der vier Evangelisten. Ander Decke über dem Chor wurde die DarbingungJesu im Tempel dargestellt. An den Seitenwändendes Hauptschiffes sind die vier Kirchenväter aufSockeln in gemalten Nischen in einem Bronze-Grundton zu sehen. 9 Die architektonischenAbschnitte, sowie die Bilderrahmen sind mit reichgeflochtenen Girlanden und barocken Urnengeschmückt. Dieses Kircheninterieur gehört zu denam besten gelungenen Arbeiten Dorffmaisters.Schon vor diesem Auftrag arbeitete er in zweiSoproner Kirchen: in der Benedektienerkirche(Grisaille-Bilder am Chor) und im Kloster und inder Hl. Georgs-Kirche (Altarbild: Mutter von gutemRat. Kat. Nr. 25.) und noch früher in der Kapelledes Waisenhauses (Kat. Nr. 7.). Nun bekam er denbisher größten Auftrag in seiner Heimatstadtnähmlich die Bemalung der ganzen Wandfläche derKirche. Sicherlich versuchte er hier sein Bestes zugeben, um den Ansprüchen seiner Auftraggebergerecht zu werden. Die Stadtväter scheinen auchtatsächlich mit ihm zufrieden gewesen zu sein - siewollten natürlich auch keinen teureren Malerengagieren - zumal er parallel mit den Arbeiten indieser Kirche auch den Auftrag bekam, dasDeckenfresko des Rathaussaales zu malen. AmHauptaltar der Heiligen Geist-Kirche verewigte einMeister die Ankunft des Heiligen Geistes und manhielt es lange Zeit für ein Werk Dorffmaisters,obwohl sich der erwähnte Vertrag nur auf dasWandbild und den Kreuzweg des Nebenaltarsbezieht. In letzter Zeit meinte Géza Galavics, daßdas Bild gleichzeitig mit einem anderen Nebenaltarbild,einem Pietabild, von Joseph Ignaz Mildorfergemalt worden sein soll. 10 Eine Farbskizze desHauptaltares wird in der Ungarischen Nationalgalerieaufbewahrt (Inv. Nr. 6476, Kat. Nr. 70.),eine spätere Kopie ist im Soproner Museum zufinden (Inv. Nr. S 84.349.1).Nun zu den Deckenfresken der Kirche: Auf derovalen Kuppel des Altarraumes ist eine Allegorieder Kirche zu sehen, die eine Variante des Freskosvon Nikitsch ist (Abb. 25.). In der Mitte sitzt einekräftige Frauenfigur, die in der einen Hand dasgeöffnete Evangelium mit der Aufschrift „Inprincipio erat verbum", in der anderen einengoldenen Kelch mit Hostie hält. Neben ihr hält einEngel das Kreuz der Erlösung, um sie herumschweben Putti, die ein Kreuz, einen Anker und einHerz - Symbole für Glaube, Hoffnung und Liebe -in Händen tragen. Tiefer unten sieht man eine aufFelsen gebaute Kathedrale (die Basilika desHeiligen Petrus), die Kraft und Ewigkeit symbolisiert.Das ganze Bild wird vom Spiel himmelblauerund rosa Wolken umgeben. Am architektonischenRahmen halten Putti die Symbole der vierKardinal tugenden.Im ersten Teil des Hauptschiffes ist dieVerkündigungszene zu sehen (Abb. 26.). Die inToponár eher trocken ausgefallene Darstellung isthier voller Leben, der Maler lebt seine Lust zumFabulieren aus und füllt die Bildfläche mit vielmehr Handlung. In einem Zimmer - Vorhänge undein Fenster deute es an - sind nicht nur die beidenHauptdarsteller, Maria und der Verkündigungsengelzu sehen, sondern auch die himmlischeBegleitung des letzteren. Rechts halten zwei Puttieine Steintafel mit der Zitat: „Et verbum сагоfactum est". Links bläst ein anderer Putto in einHorn, wieder ein anderer stößt den Teufel nachunten, der mit dem Tod in die Tiefe stürzt. Diebewegten Figuren der Engel stehen in krassemGegensatz zu der andächtigen und ehrfürchtigenKonzentration von Maria. Die ganze Kompositionist in ein Dreieck gefügt, in deren Winkel die Taubedes Heiligen Geistes im goldenen Strahl nach untenschwebt.Im mittleren Teil des Hauptschiffes malteDorffmaister das größte Fresko, die HimmelfahrtMariae und ihre Krönung (Abb. 27.). DerBeschauer kann hier in den geöffneten Himmelsehen, wo die hinaufschwebende Jungfrau Mariavon der himmlischen Dreifaltigkeit, die von einerEngelschar umgeben ist, empfangen wird. Gottsohnund Gottvater setzen der von einer Glorieumgebenen Maria eine Krone aufs Haupt. DieKomposition steht nicht jener der Himmelfahrten,sondern eher jener der Dreifaltigkeits-Darstellungennahe, wenn man sie mit den entsprechendenAltarbildern von Sitke, Toponár und Kiskomáromvergleicht. Sowohl Christus, der mit nacktemOberkörper und rotem Mantel und ein Kreuz hält,als auch der sich diesem zuwendende Vater, dereine Erdkugel trägt, sind in den erwähnten Kirchenin ähnlicher Stellung zu sehen. Die Krönung71

Mariae wurde übrigens ein paar Jahre später in derKirche von Nyúl wiederholt.In der Wölbung über dem Chor ist eineDarbringung Jesu in dem Tempel zu sehen. DieZentralfigur ist hier der Oberpriester Simeon, dermit gestreckten Armen auf der obersten Stufe einerTreppe steht. Maria und Jesu werden von Josephbegleitet. Von einem Balkon aus betrachten Judendas Ereignis, wobei unter den Nebenpersonen istauch die Prophetin Anna zu sehen ist.Das Nebenaltarbild, das sehr nachgedunkelt ist,zeigt Christus am Kreuz. In den sich zusammenballendenWolken sind Engelköpfe zu sehen.Die Figur des Hauptmannes am Kreuz ist aufDorffmaisters Bildern ungewohnt, da er meist dasKreuz allein zeigt, nur in wenigen Fällen gibt esNebenfiguren, wie z. B. in Hímesháza die HeiligeMagdalena oder in Szigetvár den Heiligen Rochus.Das Wandbildensemble der Heiligen Geist-Kirchegehört zu den hervorragendsten ArbeitenDorffmaisters.Von den Achtzigerjahren an bekam Dorffmaisterdie meisten Aufträge vom ersten Bischofvon Szombathely, János Szily. Dieser begann baldnach seiner Ernennung zum Diözesanbischof imJahre 1777 mit großem Schwung seine neueResidenzstadt auszubauen und zog dafür die bestenBaumeister und Künstler (Melchior Hefele, FranzAnton Maulbertsch, Philipp Prokop, u.a.) heran undgab auch dem in Nova bereits bewährten Dorffmaisterzahlreiche Aufträge, obwohl er beiwichtigen Arbeiten immer Maulbertsch bevorzugte.So bemalte Dorffmaister 1782 den Saal des HeiligenPaulus im Bischofpalais mit acht großenÖlgemälden 11 und 1784 schilderte er in derAbteikirche von Szentgotthárd die Schlacht vonSzentgotthárd/Mogersdorf. In der Sala terrena desPalais verewigte er die Ausgrabungen des römischenSavaria mit antiken Göttern inmitten vonantikisierender Ruinen. Über die Altarbilder desSeminars und des Domes soll erst später gesprochenwerden. Szily wollte nicht nur den Glanz seinerResidenz erhöhen, er versuchte auch die heruntergekommenenPfarren zu restaurieren und neueKirchen zu errichten. 1781 fand er die Kirche inKemenesmihályfa in so schlechtem Zustand, daß ersich mit dem Versuchen an den Statthaltereiratwandte, den Betrag von 965 Gulden, den er in dieGenaralis Parochum Cassa einzahlen müßte, fürden Wiederaufbau der Kirche in Mihályfaverwenden zu dürfen. 12 Noch im selben Jahr wurdeihm das nötige Geld überwiesen (2896 RheinischeGulden und siebeneinhalb Kreuzer). 13 Dorffmaisterbesichtigte die Kirche im Juli 1785, wo er imAuftrag des Bischofs im Sanktuarium ein Freskound ein Altarbild malen sollte. Es folgte ein regerBriefwechsel zwischen Szily und Dorffmaister, dersich mehrmals beim Grafen Cziräky in Kenyériaufhielt und von hier aus nach Mihályfa fuhr, bisschließlich ein entsprechender Vertrag am 22.August in Szombathely abgeschlossen wurde. 14 Fürdie fertige Arbeit bekam der Maler 160 Gulden,wobei der erste Teil (60 Fl.) gleich nach Abschlußdes Vertrages, der zweite Teil am 9. Oktober fälligwurde. 15 Während der Arbeit konnte der Meistermit seinen Gehilfen beim Pfarrer von Mihályfawohnen, jedoch ohne Verpflegung. Der Bischofkümmerte sich auch um die Anreise von Sopronund nach der Beendigung der Arbeit um dieRüchreise des Meisters. Am 7. September schriebDorffmaister einen Brief an Szily mit der Bitte,Gold und Farben für seine Arbeit bei einemLadenbesitzer namens Candito, der Szily dieGoldfarbe zu liefern pflegte, einkaufen zu können.Anfang Oktober war der Künstler mit derBemalung des Sanktuariums und mit dem Altarbildfertig und Dorffmaister brach zu Arbeiten imKomitat Zala auf. 16Der Kirchenpatron der Kirche ist der HeiligeStephan, dessen Martyrium das Hauptaltarbildschildert {Abb. 28.). Das Gemälde wird von einergemalten Architektur umgeben, wie sie vonDorffmaister und seinem Sohn mit Vorliebe gemaltwurde. An den beiden Seiten stehen Skulpturen derHeiligen Könige Stephan und Ladislaus in Gold-Grisaille gemalt. Die Seitenwand des Sanktuariumswird mit sich windenden Ranken dickerAkantusblätter bedeckt, darunter Rosetten undPuttoköpfe. Die linke Seitenwand des Sanktuariumsist von einem Fenster durchbrochen, auf dergegenüberliegenden Seite ist ein gleiches aufgemalt.Über dem Hauptaltar gibt es eine Scheinkuppel mitgemalten Kasetten, davor sind die Symbole desGlaubens, der Hoffnung und der Liebe zu sehen:eine schwere Frauenfigur mit Evangelium undKelch und neben ihr Engel mit Kreuz, Anker undHerz. An der Decke des Sanktuariums ist in einemovalen Feld die „Opferung Isaaks" zu sehen. DerKopf von Abraham, der gerade das blutige Opfervollziehen will, ist zu großzügig gemalt, der inbreiter Bewegung heranfliegende Engel zieht eineriesige Draperie nach sich. Sowohl der Engel, alsauch der sich nach vorn beugende Isaak durchbrechenden Rahmen des Bildfeldes. Dies ist charakteristischauch für das Fresko über dem Hauptaltar:die sich zusammenballende Wolke, auf derdie Frauengestalt des Glaubens sitzt, durchschneidetden gebogenen Rahmen der Altararchitektur. In derMitte des Hauptaltarbildes kniet der HeiligeStephan in weißem Gewand und dunklem Mantel.Die diagonal ausgestreckten Arme bestimmen dieHauptlinie der Komposition. Um ihn stehen dicht72

gemalt Figuren, die eine beugt sich nach einemStein, eine andere zerreißt sein Gewand. Linkssprechen zwei Männer über das Geschehen, Saulusbewacht die Kleider der Steiniger, eine roteDraperie. Oben im Bild steht im Kreise von Engelnder auferstandene Christus mit dem Kreuz, sowieGottvater und die Taube des Heiligen Geistes - soist der obere Teil eine Dreifaltigkeit. Einer derEngel hält einen Palmzweig und einen Kranz überden Heiligen. Die nach oben schauende, auf denBoden niedersinkende Figur des Heiligen Stephanhatte Dorffmaister in einer entgegengesetztenStellung schon im Saal des Heiligen Paulus imBischofspalais von Szombathely gemalt, und zwarin der Szene in der sich Paulus von den Gläubigenvon Ephesus verabschiedet. Auf letzterem Bild hatman den Eindruck, daß der große Gefühlsausbruchbzw. die Haltung des Heiligen Paulus zu pathetischsind (Abb. 29.).Die verfallene Kirche von Nyúl im KomitatGyőr ließ Maria Theresia 1769-1776 auf eigeneKosten wiederherstellen. Der Bischof von Győrstiftete aber das Gut Nyúl zur Versorgung desSeminars in Szombathely, sodaß Bischof Szily nunzum Patronatsherrn dieser Kirche wurde. Erbeauftragte 1786 Dorffmaister mit der Ausmalungder Kirche. 17 Die Dokumente und Korrespondenzenüber diesen Akt werden im bischöflichen Archivvon Szombathely aufbewahrt. Szily schrieb am 12.Oktober 1785 an Dorffmaister nach Sopron einenBrief in dem er die Arbeiten für Nyúl skizzierte: dievollständige Bemalung des Sanktuariums, dieHerstellung des Hauptaltares und von Nebenaltären,ein Bild gegenüber der Kanzlei ähnlich dem Freskomit der Taufe Jesu in Nova. Gleichzeitig wurde derKünstler nach Szombathely gerufen, um denentsprechenden Vertrag zu unterzeichnen. Bereitsam 19. Oktober antwortete Dorffmaister, daß ernach Nyúl aufbräche, um sich die Kircheanzusehen. In den darauffolgenden Monaten machter Skizzen für die Altarbilder und im'Frühling 1786begann er mit der Arbeit in der Kirche. Schon am 4.Juni war er mit sämtlichen Fresken und Altarbildernfertig. Das Deckenfresko des Sanktuariumszeigt die Krönung der Jungfrau Maria und dieVision des Heiligen Norbert (Abb. 30.), an denSeitenwänden des Sanktuariums gibt es zweigroßformatige Fresken mit Heiligen. Neben denungarischen Heiligen sind hier die HeiligenMichael, Florian, Martin, Apollónia, Helene undandere männliche und weibliche Heilige zu finden(Abb. 31.). Die einzelnen Figuren sind schöngeordnet und mit hellen Farben (gelb, rosa,hellblau, grün) gemalt. Auf dem Hauptaltarbildsieht man neben dem Martyrium der HeiligenBarbara ebenfalls verklärte Heiligen (Abb. 32.). Dieim Hintergrund in himmlischem Licht erstrahlendenFiguren erscheinen in lockerer Ordnung und inleichterer Form als jene auf den Allerheiligerbildernvon Csehimindszent oder Vásárosmiske. Stolz ludDorffmaister Bischof Szily ein, die Fresken vonNyúl zu besichtigen, da sie gut gelungen seien under damit zufrieden sei. Der Hauptaltar wird vongemalter Scheinarchitektur umrahmt, mit je zweiSäulen und Grisaille-Figuren der Heiligen Stephanund Ladislaus. Auf dem dekorativen Gesims sitzenEngel und eine Allegorie der Kirche. DerTriumphbogen und die Gewölbezwickel werden vongemalten Putti, Girlanden und ornamentalenDekorationen geschmückt. Auf der rechten Seitedes Triumphbogens, über dem späteren Nebenaltarhält ein Engel das Schweißtuch der Veronika. DieFresken wurden 1916 stark übermalt, doch 1978-81restauriert und die aufgetragenen Farbschichtenentfernt. An der Wand des Kirchenschiffes hängtein großes Kalvarien-Bild, das in die Bildserie desThemas von Dorffmaister hineinpaßt. Ein kleineresBild mit dem Thema „Darbringung Mariae imTempel" ist in schlechtem Zustand und wartet aufeine fachmäßige Restaurierung. 18 Die Skizze desBildes des Heiligen Norbert gehörte einst AnnaHiermayer in Sopron, Ernő Mihályi publiziert einFoto davon. 19Zur selben Zeit bekam Dorffmaister an einemanderen Bischofssitz, in Pécs eine wichtige Arbeit:Die Ausmalung der Kapelle Corpus Christi, die andas südliche Schiff der mittelalterlichen Domesangebaut war. Im Auftrag des Bischofs Esterházyverhandelte das Hochstift mit dem Soproner Meisterüber den Auftrag. Das damals entstandene Wandbildensembleist leider nicht mehr erhalten, da esbei der großen Umbauarbeiten nach 1881 verkam,doch wissen wir aus der ausführlichen Beschreibungvon Ottó Szőnyi über sie Bescheid. 20 Dorffmaistermalte in die Wölbung der Decke vierBilder:1. Die Allegorie des Glaubens (eine weiblicheFigur mit Engeln).2. Christus mit zwei Jüngern in Emmaus.3. Abraham und Melchisedech.4. Musizierende Engel über dem Orgelchor.An der nördlichen Seitenwand wurde Moses unddas Osterlamm dargestellt, an der südlichen SeiteMoses und die das Manna sammelnden Juden. Dasletztere Bild wurde signiert: „Pinxit StephanusDorffmaister e. caes. R. Vindobon. Academia1786". An der nördlichen Seite der Kapelle hing einÖlbild mit dem letzten Abendmahl, das zwar derZerstörung während des Umbaues entging, abereine bewegte Geschichte hatte. Zuerst schmückte esdas Refektorium des Priesterseminars, war dann imBischofspalais und kam schließlich in die Kirche73

der Gartenstadt von Pécs, wo es um 1950 gestohlenwurde. 21 So ist das große hochformatige PécserBild, das Christus im Kreis seiner Jünger darstellt,nur nach Beschreibungen bekannt. Mit ähnlicherKomposition malte Dorffmaister 1784 ein Bild zumThema „Das letzte Abendmahl" für das Bischofspalaisin Szombathely, das zur Zeit das Treppenhausdes Palais schmückt (Abb. 33.). Ursprünglichwurde es als Altar am Fronleichnamprozessionenverwendet, wie in einem Brief von Szily vom 28.Januar erwähnt, wo der Maler ausdrücklichangewiesen wurde, wetterfeste Farben zu nehmen,damit das Gemälde den Unbillen der Witterungwiederstehen könne. 22 Für das Bild verspracht derBischof 80 Gulden, was er als letztes Preisangebotbezeichnete. In dem signierten Bild, das in dunklenTönen gehalten ist, dominiert die Figur Christi, dieim roten Gewand, mit einem Glorienschein um dasHaupt - den Blick gegen den Himmel gerichtet -Brot bricht. Auf die Gesichter der um den Tischsitzenden Apostel fällt helles Licht. Das Gesicht desjungen Johannes wiederspiegelt Entzücken, ein paarApostel nehmen hinten stehend am Ereignis teil.Auf dem Tisch ist es außer dem Kelch und Broteine große Obstschale zu sehen und über dem KopfChristi hängt eine dekorative Kupferlampe. DasPécser Bild soll jenem von Szombathely sehrähnlich gewesen sein, wie man aus derBeschreibung von Ottó Szőnyi entnehmen kann. 23In den Achtzigerjahren bekam Dorffmaisterauch im Komitat Zala verschiedene Freskenaufträge.In der Kirche von Nagylengyel malte erdas Hauptaltarbild 24 (es ist verlorengegangen) undim Sanktuarium Grisaillefiguren der HeiligenStephan und Emmerich. Über dem Altar sieht manGottvater, in der Wölbung des Sanktuariums eineVerkündigungszene. Die Stellung Mariens und desEngels ist umgekehrt wie bei den Fresken vonToponár und Nova. Der Engel nähert sich mitausgebreiteten Flügeln in einer sich zusammenballendenWolke. Der Schauplatz der Szene wirdnicht genau definiert, nur eine dicke, klassizierendeSäule hinter Maria weist auf ein Interieur hin. Diebeiden Figuren des Sanktuariums sind deshalb vonInteresse, weil neben dem Heiligen Stephan meistder Heilige Ladislaus dargestellt wurde, hier jedochder Heilige Emmerich zu sehen ist, der sich derJungfrau Maria am Hauptaltar zuwendet. 25In der Heiligen Grab-Kapelle der Kirchebefinden sich seltene Bildthemen: der ProphetJeremiás, der Jerusalem beweint, und ihmgegenüber - auf Holz gemalt - der Prophet Jonas,der ins Meer geworfen wird. In der Wölbung haltenzwei Putti das Schweißtuch der Veronika. DieBilder der Kapelle sind in schlechtem Zustand, siewurden übermalt und können daher nur bedingt zuDorffmaisters Werken gezählt werden.Das andere Dorf, wo Dorffmaister eiri Sanktuariumbemalte, heißt Ormándlak. Obwohl auchdieses Werk nicht signiert ist, paßt es stilistisch zuden in diesem Zeitraum gemalten Fresken. An dieWand des Sanktuariums wurde das HauptaltarbildMariae Himmelfahrt gemalt. Es ist mit gemalterArchitektur mit Säulen umrahmt. Zwischen zweiSäulenpaaren stehen die Grisaillestatuen derHeiligen Stephan und Ladislaus. Der Rahmen desAltarbildes wird oben von Wolken durchbrochenund so mit der Darstellung der Heiligen Dreifaltigkeitin der Wölbung verbunden. Das Fresko iststark übermalt, bei den Figuren der Engel undApostel unterscheiden sich mehrere Details vomgewohnten Schema Dorffmaisters. In der oftwiederholten Szene bilden ein Gebäude mitgebogener Fassade und ein Obelisk Neuheiten, dieauf eine Klassizierung seiner Auffassung hindeuten.Die nach oben schwebende Maria erreicht fast denunteren Rand des Wolkensbandes, das zurDreifaltigkeit überleitet, die bis auf kleinereEinzelheiten ähnlich jener von Nova, Toponár undKenyéri ist.In diesen Jahren entstand auch in der Kapelledes Schlosses von Mihály Hoitsy in Domolospusztabei Szigetvár das Deckenfresko, das den HeiligenGeorg zeigte. 26 Dieses ist leider verlorengegangen,als ein Sturm den Turm auf das Dach stürzen undso auch das Gewölbe einstürzen ließ. Für dieseKapelle malte der Meister übrigens auch Kreuzwegstationen,von denen insgesamt nur zwei Bildererhalten blieben (zur Zeit im Privatbesitz in Pécs).Das Mäzenatentum von Bischof Szily brachteweitere Aufträge für Dorffmaister. In der überwiegendprotestantischen Gegend des Komitats Zala,das zur Diözese Szombathely gehörte, in Milej(heute Milejszeg) ließ Szily 1792 auf seine Kosteneine Pfarrkirche errichten 2 ' und höchstwahrscheinlichvon Dorffmaister ausmalen. 28 Im Sanktuariumder Kirche gibt es eine gemalte Altararchitektur mitden Statuen der Heiligen Stephan und Ladislaus.An der Seitenwand ist der Heilige Florian zu sehen,über dem durch ein gemaltes Fenster der Stifter indie Kirche schaut. Der kahl werdende Mann mitSchnurbart in ungarischer Tracht hält einenRosenkranz in Händen, der über das Fenstersimsnach unten hängt. Fenster im Sanktuarium wurdenvon Dorffmaister nicht einmal gemalt, doch bisherhatte er nie die Stifter in ähnlicher Weise verewigt.Über diese Arbeit haben wir bis jetzt noch keineschriftlichen Dokumente, auch sind die Bilderübermalt, doch passen sie in das Werk des Malersund da Szily der Bauherr der Kirche war, liegt esauf der Hand, daß auch diese Arbeit dem oft vonSzily herangezogenen Künstler zuzuschreiben ist.74

Die große innenarchitektonische Arbeit derAchtzigerjahre war der Ausbau der Residenz vonSzily in Szombathely, wo Dorffmaister mit derAusmalung des Saales des Heiligen Paulus, der Salaterrena und dem Fronleichnamsaltarbild beauftragtwar. 1790 bekam er den Auftrag, das Priesterseminariumeinzurichten und zu schmücken. Szilyschenkte der Diözese seine wertvolle Bibliothek unddie beiden Bibliothekssäle wurden von Dorffmaisterdekoriert. In der Kapelle des Seminariums wurdedes Schutzheiligen der Diözese, des HeiligenMartins, gedacht. Die Wände der Kapelle wurdendurch Grisailleszenen aus dem Leben des Heiligenaus Savaria geschmückt, das Altarbild stellt dieApotheose des Heiligen Martin dar. Die Freskenverkamen 1882 bei Umbauarbeiten im Seminar, dasAltarbild ist jedoch auch heute im Bischofspalais zufinden. Das Altarbild des Heiligen Martin wurdevon Bischof Szily am 29. Dezember 1790 bestellt,wobei dieser unter Angabe der genauen Maße eineSkizze erbat. 29 Zu diesem Zeitpunkt arbeiteteDorffmaister zwar in Nebersdorf, doch nahm erdiesen Auftrag an und beendete auch die Arbeitsehr rasch. Schwieriger waren jedoch die nunfolgenden Preisverhandlungen, da der Maler achtDukaten verlangte, Szily jedoch nur drei versprach.Schließlich war Dorffmaister bereit sechs Dukatenanzunehmen. Szily besichtigte das Bild in Preßburg,von wo es am 17. Februar 1791 nach Szombathelygebracht wurde. Das Bild zeigt den HeiligenMartin, der auf einer Wolke sitzt und nach obenblickt, in dekorativem Bischofsornat. Engel tragendie Symbole des Heiligen: einen Bischofsstab und -auf seinen urspünglichen Beruf als Soldathinweisend - ein Schwert und einen Harnisch. DasBild ist in einer Dreieckkomposition ausgeglichenund bildet eine geschlossene Einheit. Gesicht undGewand, die in hellem Licht gezeigt werden, sindin allen Einzelheiten genau gemalt, die Drapperiensind ohne große Bewegung und fallen eher schwernach unten. Bei der Gruppierung der Figurenachtete der Maler auf Durchschaubarkeit. Das Bildunterscheidet sich sehr von dem Hauptaltarbild desHeiligen Martin, das Dorffmaister 1777 für diePfarrkirche von Eisenstadt malte. Letzteres ist vielgrößer, die Komposition ist diagonal konzipiert.Auch hier ist der Heilige als Bischof dargestellt,umgeben vön Engeln, während im Vordergrunderscheinen Männer mit weiten Gebärden und - beiDorffmaister ein beleibtes und oft wiederholtesTopos - eine ihr Kind stillende Mutter.In einem anderen Saal des Seminariums (schola)hing das Dorffmaister-Bild des Heiligen Augustinus.Dieses Bild ist uns nur aus einem Inventarvon 1799 bekannt. 30 Es hing noch in der zweitenHälfte des vorigen Jahrhunderts dort und als derSeminaristen-Verein Zum Heiligen Augustinus1861 gegründet wurde, wurde es von J. Ráthrestauriert. 31 Wir wissen nichts über die Qualitätdes Bildes. Es ist nur ein einziges Altarbild vonDorffmaister bekannt das den Heiligen Augustinuszeigt, uzw. jenes, das er 1763 in Türje für einenNebenaltar malte und das in unserem Jahrhundertnach Szombathely kam. Hier befand es sich in derKapelle des Ordenshauses der Prämonstratenser,ging aber in den Fünfzigerjahren verloren, nur einFoto ist erhalten geblieben.1794 malte Dorffmaister Fresken in der Kirchevon Gyóró im Komitat Sopron. An der Decke desSanktuariums sieht man das Heilige Altarsakramentvon Engeln umgeben, oben ist die Taube desHeiligen Geistes zu sehen, sodaß man diese als eineseltene Dreifaltigkeitsdarstellung betrachten kann.In ähnlicher Weise nimmt auch eine Monstranz andem Baldachin von Zics eine zentrale Stellung aufeiner Dreifaltigkeitsdarstellung ein. 32 Neben demAltar in Gyóró gibt es Architekturmalerei, gegenüberder Sakristeitür ein gemaltes Fenster, einenKönig mit Füllhorn und in einem Medaillon dieHeilige Anna mit Maria. Das Hauptaltarbild ist1794 signiert, sein Thema ist der zwölfjährige Jesusim Tempel. 33Damit haben wir einen Überblick über dieWandmalereien, die zwischen 1780 und 1797entstanden. Da die Zahl der Altarbilder viel größerist, ist es nicht möglich sie alle zu analysieren. Esscheint zweckmäßiger, die Entwicklung derspäteren Altarbildmalerei themenweise gruppiert zuuntersuchen.Die Geburt der Jungfrau MariaDas Nebenaltarbild mit diesem Thema aus derDominikanerkirche in Pécs kam 1878 nach Sásd,wo es um ungefähr einen halben Meter beschnittenwurde und dadurch die Signatur des Meistersverloren ging. 34 Das Bild zeigt die kleine Maria, dieeingewickelt in einen weißen Tuch von einer jungenFrau im Schoß gehalten wird umgeben vonhelfenden Frauen und der Heiligen Anna. Hinterihnen steht der Heilige Joachim.Die Zusammenstellung der Gruppe, die Haltungder Figuren ist mit denen des Altarbildes vonKemenessömjén vollkommen identisch. Das Bildvon Sömjén {Abb. 34.) befindet sich in sehrschlechtem Zustand, ist stark übermalt. Keine derbeiden gehört zu den gut gelungenen Arbeiten vonDorffmaister. Die Gestalt des Kindes ist viel zugroß, die Gesichter der Frauen sind mehrmalsverzeichnet, die Übermalung hat sie in hohemAusmaß verdorben. In Kemenessömjén wird die75

Komposition mit zwei sich unterhaltendenFrauenfiguren im Hintergrund ergänzt. In Sásderscheint im oberen Teil des Bildes die HeiligeDreifaltigkeit. Diese ist mit der gleichen Einstellunggemalt worden, wie beim Martyrium des HeiligenStephan in Kemenesmihályfa. Wie sehr diesesSchema verbreitet war, weist auch ein Gemäldeeines unbekannten, wenig begabten Malers ausCsempeszkopács (Kat. Nr. 81.) hin, das lange Zeitals ein Werk Dorffmaisters galt, von dem man abersagen muß, daß es wegen seiner groben Fehlersicher von jemandem anderen geschaffen wurde.Eine spiegelbildlich verkehrte Variante der beidenoben erwähnten Bilder wurde von Dorffmaister aufdem Altarbild von Hímesháza gemalt. 35Die Heilige Anna unterrichtet MariaBei der Behandlung der Kirchenbilder vonToponár wurde bereits das Nebenaltarbild dieserKirche erwähnt. Das gleiche Thema wurde für denAnnen-Altar in Turbék 1781 verwendet. Dieses Bildist signiert. Es hängt zur Zeit im Korridor derfrüheren Franziskanerpfarre in Szigetvár {Kat. Nr.23.). 36 Im Gegensatz zum Bild in Toponár steht diekleine Maria neben ihrer Mutter und hört mitgefalteten Händen dieser zu. Neben ihnen stehtJoachim, über ihnen schwebt die Taube desHeiligen Geistes und neben ihnen fliegen Putti. DasInterieur wird von ein paar Möbeln angedeutet,rechts unten steht ein Nähkorb. In der Wirkung derFarben und der Details der Figuren ist es einschwaches Bild. Das kleine Nebenaltarbild derKirche in Szarvaskend, das von Dorffmaister 1788signiert ist, ist besser gelöst 3 ' (Abb. 34.). Das KindMaria beugt sich über das Buch im Schoß vonAnna, hinter ihnen steht der Heilige Joachim. Sonstsind hier die üblichen Bildelemente zu sehen: obendie Taube, im Zimmer die Tafeln von Moses, aufdem Tisch ein Nähzeug. Ein Nebenaltarbild mitähnlichem Thema, aber von größerem Format malteDorffmaister in der Kirche von Kleinfrauenhaid(Abb. 35.).Mariae HimmelfahrtDas ist eines der häufigsten Themen aufAltarbildern Dorffmaisters. Nach den Fresken(Ormándlak, Sopron, Toponár) wollen wir nun dieAltarbilder analysieren. 1786 malte er das Hauptaltarbildfür die Pfarrkirche der Heiligen Jungfrauin Pannonhalma (dazu die Nebenaltarbilder: „DerTod des Heiligen Benedikt" und „Die Auferstehung").Der Vertrag über diesen Auftrag wurdeam 22. Juni 1786 unterschrieben.Schon früher verwendete Dorffmaister beimHauptaltarbild von Nova mit goßem Erfolg Kompositionsschematader Altmeister (Sebastiano Ricci.Martino Altomonte, Paul Troger) und variierte diehier verwendeten Elemente in den darauffolgendenJahren. 39 Bei der Stellung der Personen setzt erandere Akzente als einige seiner Zeitgenossen. Soist auf den früheren Bildern von Maulbertscheindeutig Maria mit den sie begleitenden Engelnbesonders hervorgehoben (Hauptaltarbild von Zirc1754, Pfarrkirche von Schwechat 1764), dersteinerne Sarkophag hat keine wesentliche Rolle, inder sich zusammenballenden Masse trennt sich diehimmlische Spare nicht so eindeutig von derirdischen. Auf seinen späteren Bildern erscheint eingroßer Sarkophag (in der Seminarkirche vonSzékesfehérvár 1767, im Dom von Győr, 1772-74,in der Pfarrkirche Pápa 1783) und die unterschiedlichenReaktionen der Apostel werden mehrbetont. Besonders das Hauptaltarbild von Győrscheint Dorffmaisters Altarbild in Vajszló, das 1787gemalt wurde, nah zu sein. 40 Auf letzteremumringen die Apostel eng zusammengedrängt denmit einem weißen Grabtuch teilweise abgedecktenSarkophag. Ein Apostel hebt dieses Tuch und seineBewegung wird in den ausgestreckten Armen desrechts neben ihm stehenden Apostels fortgesetzt.Die Aufteilung der Apostel, die Figur links mit demgehobenen Arm und die im Vordergnmd sitzendeFigur entsprechen genau der Verteilung derGestalten auf dem Maulbertsch-Bild. Maria und dieEngelgruppe wurden von Dorffmaister vereinfacht,in Vajszó wird Maria von zwei Engeln, diezueinander gerichtet nach außen schauen, in denHimmel gehoben, während die himmlischen Dienerbei Maulbertsch vielfältiger und komplizierterangeordnet sind. Zwei Jahre später malte Dorffmaisterein mit dem Bild von Vajszló vollkommenidentisches für die katholische Kirche von Oberwart(Abb. 36). Wegen seiner kleineren Maße (ca. 200 x116 cm) erscheint dieses Bild noch dichter gefülltzu sein. Die Figur Mariens ist gedrungen, es gibtnichts ätherisches an ihr. Sie macht keineHimmelfahrt, sondern sie sitzt auf einer zusammengeballtenWolke. Der linke Engel von Vajszló inseiner leicht nach hinten beugten Haltung wird hierwiederholt, auch hier wird sein heller Körper nur ineine rosafarbene Draperie gehüllt. Der rechte Engelist in Oberwart ein kleiner Putto, es schwebtwaagerecht ins Bild und weist auf die Gruppe derApostel hin. Die das Bild lange beeinträchtigendeÜbermalung wurde 1932 von dem Wiener MalerFranz Wallischer entfernt. 41Besser ist das Hauptaltarbild der Kirche inDürnbach gelungen, das als das Hauptwerk der76

späten Epoche angesehen werden kann (Abb. 37.).Auf dem Gemälde, das mit „Stepha Dorffmaisterinve. et pin. 1794" signiert ist, und das ziemlichgroß ist (520 x 260 cm), verwendete der Meisterkeine diagonale Komposition mehr. Die beidenSphären, die irdische und die himmlische, sindvoneinander eindeutig getrennt. Die Apostelwundern sich eher über den leeren Sarkophag.Während einige von ihnen den Deckel wegheben,beugen sich andere suchend über den Rand desSteintroges. Nur die Figur rechts im roten Mantelund der betende Heilige Petrus schauen nach oben,der entschwebenden Muttergottes nach. Die Szenemit der Öffnung des Sarkophages könnte Dorffmaisterauf dem Hauptaltarbild in Besztercebánya(Banská Bystrica), das von Johann Lukas Kracker1774 gemalt wurde, 42 gesehen haben, doch sind hierdie Figuren viel verzückter, die Draperien vielschwungvoller, spannender und das Spiel von Lichtund Schatten viel interessanter. Auf demDürnbacher Bild Dorffmaisters gibt es eherBeweglung bei der Gruppe Mariens mit denEngeln. 43 Um den Kopf Marias, die ein weißesKleid und einen blauen Mantel trägt, glänzenSterne. Sie wird von zwei mächtigen Engelnemporgehoben, die von Putti umschwärmt werden.Der rechte Engel stützt die Jungfrau, der linke mitgroßen Flügeln und rosa Kleid hält eine Lilie in derHand. Die Skizze dieses Bildes ist im SopronerMuseum aufbewahrt (Kat. Nr. 43.), 44 Das gleicheThema hat Dorffmaister auch in Felcsút gemalt. 45Die Taufe ChristiDieses beliebte Thema aus dem NeuenTestament kann man auf einigen frühen WerkenDorffmaisters finden: in Császár, Nova undKenyéri. Ein solches Hauptaltarbild malte er auchfür die Johannes-Kirche in Szentivánfa (Abb. 38.) 46Das Gemälde befindet sich in einem sehr schlechtenZustand, brauchte dringend Restaurierung. Vordunklem Hintergrund leuchtet die sich vorbeugendeFigur Christi, hinter der der Heilige Johannes steht,der aus einer Schale Wasser auf Jesus gießt. In derlinken Hand hält Johannes eine weiße Fahne mitder Aufschrift „Ecce Agnus Dei". Die Gruppe vonHauptfiguren wird von schwebenden Engelnumgeben, oben ist die Heilige Dreifaltigkeit und dasAuge Gottes zu sehen. In der rechten unteren Eckesitzt ein Soldat mit Helm und rotem Mantel, eineschon aus anderen Dorffmaister-Bildern bekannteFigur. Ein weiteres Bild dieses Genres befindet sichauf einem Nebenaltarbild der Kathedrale inSzombathely, das Dorffmaister 1792 schuf. Dieerste Farbskizze dieses Bildes kritisierte BischofSzily scharf und bewirkte einige Veränderungen.Auf dem schmalen, sehr hohen Bild beugt sichChristus über den Jordan in einer unwahrscheinlichenKörperhaltung, während Johannes Wasserauf ihn gießt (Abb. 39.). Die Nebenfiguren sindungeordnet und bilden eine wirre Gruppe. Von obenkommt eine Schar von Engeln an, in demVordergrund stehen sich unterhaltende Männer. DieFarbskizze des Altarbildes befindet sich imPrivatbesitz in Budapest. (Kat. Nr. 40. ) 48Christus am KreuzDieses Bildthema wurde von ihm sowohl alsKabinettstück kleineren Formates, als auch alsgroßformatiges Altarbild gemalt. Statt die Bildereinzeln zu analysieren, möchten wir nur ihreUnterschiede betonen. Für alle seine Bilder diesesThemas, ist ein großes Kreuz charakteristisch, dasfast die ganze Höhe des Bildes ausfüllt. Am oberenEnde des Kreuzes steht auf weißem Blatt einedreisprachige Inschrift, am Fuß des Kreuzes liegtein Schädel mit Knochen. Der Horizont ist sehrniedrig, in der Ferne gibt es ein paar Gebäude. Amwolkigen, dunklen Himmel ist die Sonne halbverdeckt zu sehen. Christus hängt am Kreuz mitgesenktem Kopf und flatterndem Lendentuch. DieZeichnung seines entblößten Körpers ist anatomischgenau. Eine Variation gibt es nur bei derVerknotung und dem Fallen des Lendentuches,manchmal sind die Nebenfiguren verändert. Nachdem frühen Altarbild des katholischen Konvents inSopron wurde 1785 das kleine, auf Kupferplattegemalte Bild der Ungarischen Nationalgaleriegemalt 49 (Kat. Nr. 38. und 29.). Ein ähnlicheskleinformatiges Bild wird im Smidt Museum inSzombathely aufbewahrt 50 (Kat. Nr. 48.). Aufdiesem * schmalen Bild flattert das LendentuchChristi nach rechts, im Hintergrund rechts ist eineGruppe zweistöckiger Häuser zu sehen. Es istunsicher, ob Dorffmaister das Kalvarien-Bild desNebenaltars in Hímesháza malte. Hier wird dieSzene durch die knieende Figur von MariaMagdalena ergänzt. 51 Ein größeres Altarbild (188 x95 cm) wird im Pfarramt der Kirche des HeiligenGeistes in Sopron aufbewahrt 52 (Kat. Nr. 21.). Einneues Element auf diesem Gemälde ist die Schlangeam Fuß des Kreuzes, die in einen Apfel beißt. Hierwird der Sündenfall des alten Testaments mit demGedanken der Erlösung durch Christus am Kreuzverbunden.1786 malte Dorffmaister einen Kalvarienbergfür die Kirche in Nyúl, ein Jahr darauf für dieevangelische Kirche in Kobersdorf. Der Hauptaltar77

von Kobersdorf stammte ursprünglich aus derKlosterkirche der Pauliner von Sopronbánfalva, vonwo ihn die Kobersdorfer nach der Auflösung desOrdens durch Joseph IL ersteigerten. Nun bestelltensie bei Dorffmaister ein neues Altarbild in dasvorhandene Altar. 53 Das Gemälde, das eine guteQualität besitzt, wurde vom Maler links untensigniert: „Stephan Dorffmaister / pinxit Ano 1787 /Soprony". Im gleichen Jahr wurde auch dasHauptaltarbild der Pfarrkirche in Szigetvár gemalt,das neben dem Gekreuzigten den Heiligen Rochusund Pestkranke zeigt. 54 Der links stehende HeiligeRochus weist auf den Erlöser hin. In demVordergrund stehen und sitzen Kranke auf Heilunghoffend. Die Figuren sind in einem Dreieckkomponiert, die düsteren Farben sind aberinzwischen so dunkel geworden, daß die Detailsnicht mehr richtig erkennbar sind.Ein kleinformatigeres Kalvarien-Bild malteDorffmaister 1793 im Auftrag des Vizegespans desKomitates Zala, Lajos Mlinarics, über Vermittlungvon Bischof Szily für das Komitatshaus. Das Bildkam dann vom Kabinett des Vizegespans über denFestsaal des Komitatsverwaltung ins GöcsejMuseum 55 (Kat. Nr. 42.). Wir haben einen Briefvon Szily an Mlinarics in dem dieser berichtete, daßdas Bild fertig sei und es diesem sicherlich gefallenwerde. Der Preis des Bildes betrug 45 Gulden undwurde im Mai desselbes Jahres vom DomherrnSchulmann an die Frau des Künstlers bezahlt. 56 Aufdem dunklen Bild ist nur der Körper Christibeleuchtet. Im Vergleich zu den oben erwähntenKalvarien-Bildern beugt hier Christus sein Hauptnicht nach unten, sondern dreht es nach oben inRichtung seines linken Annes.Die Bekehrung des SaulusDas Thema der 1789 in Szombathely gemaltenBekehrung des Saulus wird mit großer Bewegungund Schwung abgehandelt und erinnert eher an einSchlachtenbild als an ein religiöses Andachtsbild.{Kat. Nr. 35.) Die bekannten Figuren und Kompositionen,die der Maler schon in Szigetvár, oder aufden Schlachtenbildern von Szentgotthárd gemalthat, verwendet er hier offensichtlich mit Freudewieder. 57 Die Hauptrichtung der diagonalen Kompositionwird von den Bewegungen der sichniederbeugenden und nach hinten fallenden Figurengeprägt und durch die Stange der roten Fahnerechts noch betont. Im Vordergrund liegt Saulus imroten Mantel, vom Pferd gestürzt, von linksversucht einer seiner Begleiter, der einen nacktenOberkörper hat, dem Gestürzten aufzuhelfen.Rechts stürzt der Schimmel von Saulus in die Knie,hinter ihm fällt eine Figur mit Turban aus demSattel eines sich aufbäumenden Rappen nachhinten. Links macht ein weiteres Pferd, das einenReiter in Helm und Harnisch trägt, einen großenSprung, seine Hinterbeine hochschlagend. DieFigur daneben und ein Hund sind nicht ganz zusehen. In der Mitte des sich öffnenden Himmelserscheint Christus in rotem Kleid und fragenderhobener Hand. Untersucht man die Einzelheitendes Bildes, fällt ins Auge, daß sich hier Dorffmaisteraus seinem reichen Typus-Vorrat bedienthat und nur manchmal die Kleider der Figuren nachdem Thema veränderte. So taucht die linkeReiterfigur aus dem Szombathelyer Bild imDeckenfresko in Szentgotthárd in der Gestalt einesgrauhaarigen Reiters, der sein Pferd straff zügelt,auf. Das Pferd von Saulus ist wieder in einembraunen Pferd in ebendiesem Fresko zu finden.Vorbilder der Figuren scheinen auch im Bild vonRubens „Die Bekehrung des Saulus' 1 zu finden.Aufgrund dessen machte Schelte Bolswert einenKupferstich, den Dorffmaister sicherlich kannte.(Kat. Nr. 65.)Schon vorher malte Dorffmaister das gleicheThema für die Franziskanerkirche in Mosonmagyaróvár.Zwei weitere Varianten des Themaswerden in dem Bischofspalais in Pécs (Kat. Nr. 31.)und zur Zeit in dem Göcsej Museum vonZalaegerszeg (Kat. Nr. 49.) aufbewahrt. Die beidenletzteren haben einen geschwungenen Bogen, mitmehreren Einbrüchen: die Stellung des Bildes vonPécs, das aber mehr von der Landschaft zeigt, istidentisch mit dem von Szombathely. Das Bild inZalaegerszeg ist ein Spiegelbild davon. ImHintergrund, zwischen blauen Wolken taucht dieFigur Christi mit einem riesigen Kreuz in der Handauf.AllerheiligenDorffmaister malte dieses Thema für zweiDörfer im Komitat Vas: für Vásárosmiske im Jahre1791 und für Csehimindszent im Jahre 1793. 58 BeideBilder sind sehr dicht gefüllt und figurenreich.Im »Vordergrund steht in hervorragenden Positionder Heilige Stephan seine Krone darbietend. Umihn herum weitere ungarische Heilige wieEmmerich, König Ladislaus und Margarethe ausdem Arpadenhaus. Es tauchen auch zwei Heiligeaus Savaria mit ihren Attributen auf: Martin mitdem Bettler und Quirinus mit dem Mühlstein.Links, einander etwas abdeckend reihen sich ineiner Spirale der Heilige Johann Nepomuk, derHeilige Antonius, die vier Kirchenväter Hieronynus,Augustinus, Ambrosius und Gregor der Große,78

Maria Magdalena und der Heilige Paulus an. Überihnen steht die Jungfrau Maria, in der Mitte dasAuge Gottes in goldenem Dreieck. Rechts oben sinddie Figuren des alten Testamentes zu sehen: DieHeiligen Anna und Joachim, Johannes der Täufer,Moses, David, Abraham und Isaak. Unter ihnenstehen der Heilige Dominikus und der HeiligeFranziskus. Das Altarbild von Vásárosmiske wurde1882 übermalt und 1980 von Zoltán Závorygereinigt. In Csehimindszent sind die Heiligen inähnlicher Zahl zu sehen. Auf dem oberen Teil desBildes gibt es eine Abweichung, wobei Christus undGottvater eine betontere Rolle bekommen, zwischenihnen schwebt in Form einer Taube der HeiligeGeist. Der obere Teil des Bildes ist ganz übermalt,bei der letzten Renovierung der Kirche wurde dasBild eingerissen. Es wurde von Zoltán Závorynachgemalt, sodaß man die Pinselstriche vonDorffmaister nur hie und da entdecken kann.Es ist hier nicht möglich, die Altarbilder derverschiedensten Heiligen aufzuzählen die Dorffmaistermalte. Sie sind im Werkskatalog eingeführt.Es sei hier der Heilige Johann Nepomuk erwähnt(Celldömölk, Kaposvár, Szigetvár, Sopron, Hegyfalu).Über die letzten beiden Jahrzehnte vonDorffmaisters Arbeiten kann festgestellt werden,daß er aus der Bewegung des Barock zu einerklassizierenden, beruhigten Formenwelt gelangte.Die oft wiederholten Elemente seiner Altarbildersind maniriert geworden, die Gestik seiner Figurenleer. Dem Geschmack der Leute, mit denen erverkehrte und für die er Werke schuf, reichte diesesmittelmäßige Niveau, mehr wurde von ihm offenbarnicht verlangt. Seine Historienbilder dieser Epochewaren wichtiger und zukunftsweisender als seineAltarbilder. Sie schließen sich den Ideen derAufklärung an und weisen auch auf die Thematikder Romantik hin.AnhangDorffmaisters Kontrakt über die Ausmalung desChors der Kirche in Kemenesmihályfa am 22.August 1785.Bischöfliches Archiv, SzombathelyIm Jahre 785 den 22. Aug. ist zwischen unsEndesgefertigten und zwar eines Theils mir JohannSzily Bischof zu Steinamanger; dann anderenTheils mir Stephan Dorfmeister AcademischenMahler von Oedenburg nachstehender Contracterrichtet worden; als nähmlich:Ich Stephan Dorfmeister verbinde mich dasSanctuarium von der Mihalfaer Pfarrkirchen, nebstdem Altar, wie es der festgesetzte Riss anweiset, inFresco, das Altar blat aber auf Acht Schuh hoch undfünf Schuh breit, nach dem gemachten Sckitzen mitOelfarb gut und fleissig zu mahlen und diese Arbeitehestens zu verfertigen.Hingegen ich Johann Szily Bischof zuSteinamanger verspreche für die obbesagte Arbeitinsgesamt hundert sechzig Gulden, und zwar jetztsechzig, und nach Ververtigung der Malerey dieübrigen 100 fl. baar zu zahlen. Den H. Dorfmeistersowohl von Oedenburg herab, als auch nachgänzlich vollendeter Arbeit wieder zurück führen zulassen. Dann Ihm und seinen Gehilfen durch dieZeit ihres Aufenthaltes in Mihálfa bei dem dortogenH. Pfarrer eine freye Wohnung, doch aber ohneKost zu verschaffen.Urkund dessen ist gegenwärtiger Contract inzwei gleichlautenden Abschriften verfertiget undmit beiderseitigen Namens Unterschrift bestättigetworden.steinamanger, den 22. Aug. 785.L.S.Stephan Dorifmeister Academ. Mahlerm. p.Obstehende Arbeit habe 60 fl acondo von Sr.Bischöfl. Gnaden empfangen zeigt meineeigenhändige Schrift.Quelle: Stojalowsky Sándor: Dorffmaister IstvánKemenesmihályfán. (Stephan Dorffmaister in Kemenesmihályfa)Nyőgér, 1973. Manuskript,Bischöfliches Archiv Szombathely. Ich bedankeFrau Dr. Mária Kiss, damit sie mich auf dasManuskript aufmerksam machte und zur Verfügungstellte. 5979

Anmerkungen1 Die ausführliche Analyse der Fresken siehe Kostyál1995, 224 skk, weiterhin in der Literatur über dasThema.2 Mit den historischen Themen befassen wir unsnicht, das wird von einem anderen Aufsatz desKatalogs, geschrieben von Géza Galavics, getan.3 Boros 1974 a, 63. ff.4 Garas 1955,214.5 In Türje im Hauptaltarfresko der Annen-Kapelle, inder Kirche der Prämonstratenser aus 1761, imeinstigen Nebenaltar in Turbék aus 1787, Kleinfrauenhaid1784, Szarvaskend 1788, Dabronc 1791.6 Soproner Museum, Inv. Nr. 54 379.1. Ursprünglichhing es in der Paulinerkirche in Sopronkertes,später in der Kapelle des Komitatshauses, daherkam es in die Kapelle des Gerichtshauses. Csatkai1956,417.7 Ich bin Michael Zichy dankbar, die Fresken derKapelle besichtigt haben und Photos machen zukönnen.8 Csatkai 1956, 379. Er publiziert den Vertrag, bzw.Rechnung des Malers.9 Mihályi 1916, 28-36., Mihályi 1928, 551., Csatkai1956,381-382.10 Galavics, Barock-Katalog 1993, 291. Kat. Nr. 108.11 Ausführliche Beschreibung siehe bei Fábián 1935,305-310.12 Stojalowski Sándor: Dorffmaister István Kemenesmihályfán.(Stephan Dorffmaister in Kemenesmihályfa)Nyögér, 1973. Manuskript, BischöflichesArchiv Szombathely.13 Bischof Zábráczky aus Preßburg benachrichtigtedarüber Szily am 25. Oktober 1783. Stojanowsky 9.14 Siehe im Anhang.15 Fábián 1936,25.16 In seinem Brief vom 1. Oktober bittet er um 100Gulden, die noch ihm zu zahlen ist und erwähnt,daß er im Komitat Zala in dem Ort Hostoth(Ilosztót) in der Kapelle von Herrn Gaal eineArbeit übernahm und daß er zu Grafen Viczay inTosing? aufbrechen wolle. Stojanowski 13.17 Géfm 1929,69.18 Dieses Bild wird in mehreren Büchern als „Derzwölfjährige Jesus in dem Tempel" erwähnt: Garas1955, 186., Genthon 1959,1. 228.19 Mihályi 1916,40. und 29., Abb 11.20 Szőnyi Ottó: A pécsi székesegyház leírása az 1882.évi átépítés előtti állapotban. (Die Beschreibung derKathedrale in Pécs in dem Zustand vor dem Umbauvon 1882.) Pécs-Baranya megyei Múzeum EgyletÉrtesítője 1916, zitiert von Boros 1974, 272.21 Boros 1974,272.22 Der Brief wurde von Fábián publiziert 1935, 313.23 Boros 1974,272.24 Der Bauherr war Domherr Gábor Sárkány, derdaher stammte. Kostyál 1995, 222.25 Kostyál 1995,222.26 Boros 1974,281.27 Géfm 1929,93.28 Kostyál 1995, 233. Die Fresken von Milejszeg- werden von ihm für die zweite Hälfte der achtzigerJahre datiert, da aber die Kirche erst 1792fertiggebaut wurde, kann es erst später sein.29 Fábián 1935,303.30 Band Géfm П. 1929, 183.31 Band Géfm П. 1929,236.32 Boros 1974a, 61. Auf der Rückseite des Baldachinsist die Signatur des Meisters zu lesen: „StephanDorffmaister pinxit Accad. Viennae 1790."33 Csatkai 1956, 530.34 Boros 1974,277.35 Boros 1974,278.36 Boros 1974,275.37 Zur Zeit hängt es an der linken Seite desSanktuariums über der Tür der Sakristei. SeineSignatur „Stepha Dorffmaister pinxit/Soprony Ano1788."38 Garas 1955. 275, Mons Sacer 996-1996, Band Ш.71. (Garas К.)39 Das Hauptaltarbild von Nova wird von L. Kostyálausführlich analysiert 1995, 216.40 Boros 1974, 275.41 Fábián 1936,22.42 Garas 1955, Tafel XXXVII.43 Ähnlich dem Bild von Dorffmaister, von Krackerabweichend, wird das Altarbild von VinzenzFischer in Nagyvárad aus 1779 von einer mehrstatischen Auffassung geprägt. Garas 1955, TafelLXXXIV.44 Inv. Nr. 54.420.1. Maße: 78 x 40 cm.45 Garas 1955, 214.46 Der Name der Ortes wird auch als Uraiújfalu in derLiteratur geschrieben, da es 1970 Uraiújfaluangeschlossen wurde. Das signierte Bild wird vonMária Fábián (1936, 196-197.) nach dem Pfarrerfür 1791 datiert. Die Aufschrift ist sehr schlecht zulesen, sie ist dunkel geworden, sie könnte sowohl1773 als auch 1779 sein.47 Die Korrespondenz zwischen Szily undDorffmaister aus 1792, im Bischöfliches Archiv vonSzombathely. J. Kapossy bezieht sich darauf:Kapossy 1922, 60-61. und publiziert zwei Briefe(p. 116-118.).48 Hefele 1994, 137.49 Inv. Nr. 1060. Maße: 64,5 x 37 cm.50 Inv. Nr. S. Kép. 75.12, in Szombathely gekauft.Laut dem Inventarbuch war die Signatur damalsnoch zu lesen.80

51 Boros 1974,278.52 Csatkai 1956, 377. Die Aufschrift des signiertenKalvarien-Bildes: „Stephanus. Dorffmaister pinxitAo 1780."53 Csatkai E.: A sopronbánfalvai hegyi templomegykori főoltárképe. (Das einstige Hauptaltarbildder Bergkirche in Sopronbánfalva) SSz 24., 1970,362-364., Boros 1974,270.54 Die Maße: 500 x 250 cm. Boros 1974, 274.55 Inv. Nr. 81.1. Maße: 127 x92 cm.56 Fábián 1936, 198.57 Das Gemälde wurde zuerst von Mária Fábián 1935als ein Besitz von Gyula Géfm veröffentlicht(Fábián 1935, 316.). Es befindet sich auch heute indem Besitz dieser Familie in Szombathely.58 Garas 1955, 214. Über das Bild in Csehimindszent:Fábián 1936,22.59 Sándor Stojanowski (1912 Zólyombreznó - 1993Székesfehérvár) war ein Priester in der DiözeseSzombathely, Zwischen 1948-66 war er Pfarrer inKemenesmihályfa, zwischen 1966-87 in Nyőgér.Die Studie über die Geschichte der Kirche inKemenesmihályfa ist Ergebnis seiner Forschungen.Er rettete viele Kirchenstatuen und Gemälde vordem Untergang.81

Dorffmaister István történeti képeiGALAVICS GÉZADorffmaister Istvánt, a bécsi Akadémia Magyarországonmegtelepedett festőjét, az országban tevékenykedőjeles festőkortársairól mindenekelőtt történetifestményeinek nagy száma különbözteti meg.Ezek a festmények szinte kivétel nélkül a magyartörténelemből merítették témáikat, s megrendelőikkatolikus egyházi személyiségek és intézményekvoltak. Döntésük, hogy megbízásaikkal mindannyiana Sopronban élő Dorffmaister Istvánt kerestékföl, értékítéletet hordoz: úgy találták, hogy a 18.század végi Magyarországon a magyar történeti témákmonumentális méretű megfestésében DorffmaisterIstvánnak nemigen akad párja.Dorffmaister Istvánnak hat műve illetve műegyüttesesorolható magyar történeti tárgyú alkotásaiközé. Mindegyiket 1784-95 között, közel négyévtizedes alkotó pályájának utolsó évtizedében festette.Az elsőt, a szentgotthárdi csatát ábrázolómennyezetképet 1784-ben az ottani cisztercitatemplomba, a másodikat, a két mohácsi csata képétés II. Lajos portréját 1787-ben a pécsi püspök mohácsinyári kastélyába. Ezeket követte 1788-ban a Szigetvárelestét és visszafoglalását ábrázoló mennyezetképa város plébániatemplomának boltozatán,majd 1792-ben a Szent István megalapítja a pannonhalmiapátságot témájú oltárkép a szombathelyiszékesegyház egyik mellékoltárán. Történeti képeineksorát végül 1793-ból a kiskomáromi plébániatemplommennyezetképei - I. András visszaállítja akereszténységet, A nagyszombati Collegium Rubrorummegalapítása - és 1795-96-ból a szentgotthárdicisztercita apátság apáti fogadótermébe készültolajfestrnények - Az apátság története - zárják. Ehat mű fele templomi mennyezetkép, másik fele pedignagyméretű olajfestmény. Funkcióját tekintvenégy közülük szakrális térbe készült, kettő pedigegyházi méltóságok reprezentatív termét - püspökiilletve apáti fogadó - díszítette. 1A három legkorábbi mű, a szentgotthárdi(1784), a mohácsi (1786) és a szigetvári (1788) jellegzetesencentenáriumi jubileumra készült alkotás.Akkortájt volt ugyanis száz éve annak, hogy megtörtéka török másfél évszázados uralmát Magyarországon.Hosszú idő után először Szentgotthárdnálarattak győzelmet a törökök felett 1664-ben, azutánpedig két évtized múltán, a hajdani súlyos vereségekszínhelyén, a mohácsi csatamezőn 1687-ben, majdSzigetvárnál 1688-ban, ahol a Zrínyiek várát foglaltákvissza. 2A magyarországi katolikus egyház a győzelmeketegy évszázad múltán is a kereszténység diadalakéntértékelte s a csaták helyszínén képzőművészetieszközökkel példaként kívánta felmutatni. Elsőkéntaz 1664-es szentgotthárdi csatáét az ottani cisztercitatemplom hajójának mennyezetén. A 12. századbanalapított s a középkor végén feloszlott cisztercitaapátságot a török kiűzése után újra felélesztették.Az apátság birtokait 1734-ben a heiligenkreutziciszterciták váltották meg, s az 1740-esévekben a kolostort is újra telepítették. 1748-64 közötta bécsi Franz Anton Pilgrammal nagyszabásútemplomot építtettek, amelynek belsejét a rend művészei,a szobrász és fafaragó Caspar Schrezenmayerés a festő Matthias Gusner díszítették. 3Ekkor készültek a templom fő- és mellékoltárai,s a szentély és a hajó első kupolájának (M. Gusner)mennyezetképei is. Csak a hajó utolsó boltszakaszáthagyták üresen, hogy ide - mint a rend krónikása1764-ben följegyezte - egy Jobb és méltóbb ecsettel"a szentgotthárdi csata jelenetét festessék majd. 4Tervük megvalósítása azonban két évtizedig váratottmagára, hiszen csak 1784-re találták meg azt afestőt, Dorffmaister Istvánt, akire a csata megfestésétrábízhatták. Ebben az évben készül el a mennyezetkép,amelynek szignatúráján a festő - mint szintemindig - a bécsi Császári és királyi Akadémiai végzettségéthangsúlyozza: Steph. Dorffmaister pinxitEx Ccte. Reg. Vienne. Acad. 1784. A templombanegyütt dolgozott legidősebb fiával, a később kitűnőportréfestővé lett Józseffel, aki jelzése szerint -Joseph Filius pinxit Architecturam - a látszatarchitektúrát,e modern, késő barokk ízlésű gazdagkeretelődíszítést festette.A vörösmárvány színére hangolt festett architektúrábóltűnik elő Dorffmaister szentgotthárdicsatájának színes és mozgalmas mennyezetképe (40.kép). Középpontjában ott van ugyan Magyarországcímerével a Madonna alakja és a Szentháromság is,83

ám a kompozíció meghatározó eleme hangsúlyosana csatajelenet körbefutó fríze lett. Élénk színekkel,mozgalmas csoportfűzéssel, erős tömeghatással kiemelve.A boltozat ovális mezejének szélén fut körbea harcolók jelenetsora, négy nagyobb csoportbólösszeállítva s egy fonott sánckosarakkal megrakottágyúállás képével kiegészítve. A kép bal szélén,ágaskodó fehér lován császári hadvezér vágtat elő,mögötte hadizászlók, lábánál leboruló török, oldalánálpedig egy császári zsoldos lándzsával taszítjaa mélybe turbános ellenfelét. A hadvezér magaMontecuccoli, neki hozza a győzelmi babért a Madonnaoldalától érkező angyal. A sor gyalogosokpárharcával folytatódik. Halott katonák és lótetemközött keresztény katona ragadja meg egy török üstökét,majd a falkép középpontjában a jelenet legmozgalmasabbcsoportja, ágaskodó lovak, földrezuhant lovasok közelharca következik, mindenüttsebesült és halott katonákkal. A csatajelenet körbefutóívét végül egy bravúrosan megfestett lovasfigurazárja, s Montecuccolival átellenben a törökhadvezér menekül vágtatva, hátrahagyva hadseregéneksebesült és elesett katonáit. 5Égi tartomány és földi régió határozottan szétválika kompozícióban, s ez felerősíti a csatajelenethatását, növeli művészi hitelét. A kettő között inkábbgondolati, mint vizuális összefüggés van, s erreutalnak a falképeket értelmező latin chronostichonosfeliratok is. Az első a falkép témáját nevezimeg, s megadja az esemény évszámát is:LVNA LEOPOLDI REGIS PROSTERNITVR ARMJS- (A [féljholdat földre terítik Lipót király fegyverei- 1664), a második pedig a falkép megrendelőjénekprogramját foglalja össze. Ennek felirata múlt és ajelen, s általa égiek és földiek között teremt kapcsolatot,amikor így ír:VT PER TE FIDEI PROSTRATVS FVGERAT HOSTISHIC PER TE MATER TVTVS ET ESTO LOCVSfAhogy általad szétszórva futott a hit ellensége,Úgy legyen oltalmad alatt, Anyánk, biztonságban ehely - 1784).A szentgotthárdi csata példáját idézve a cisztercitaszerzetesek e mennyezetképpel Mária oltalmábaajánlották Szentgotthárdot és lakóit. A szándékukhasonló ahhoz, mint amelyet 1764-ben az alapkőletételkorfogalmaztak meg az alapkőbe helyezettMária-kép feliratával:Tibi Mater Alma Pia!Dedicata sint haec triaLocus, corpus, animaSis ProtectrixNostri Coetus,Neked édes, kegyes Anya!Három légyen felajánlva,E hely, a test, s a lélek.Szószólója légy körünknek,Cujus TU Patrona vetus, Te, védője eleinknek,Vide nostra nominal Tartsd számon nevünket! 6Hasonlóképpen ezt a gondolatot formálták képpéa mennyezetkép alatt helyet kapott Magyar szentekoltárképével, amelyen Szent István, Imre és Lászlóajánlják az országot Mária oltalmába s lent kivontkardú angyal őrzi Magyarország címeres határkövét(M. Gusner, 1764). 7 Itt is és a mennyezetképen is amagyar barokk hagyomány klasszikus és évszázadostoposza, a Patrona Hungáriáé gondolata tér vissza,Szentgotthárdra és lakóira vonatkoztatva. Hagyományosez a gondolkodásmód a mennyezetképnél, sugyanakkor modern is, mert érvelése nagyon iskonkrét, evilági. Példáját a modern történelembőlvette, s a boltozaton a hely eleven hagyományú, országosjelentőségű történeti eseményét idézi. Modernségétmégis mindenekelőtt festői megfogalmazásánakköszönheti, a szokatlanul új hangnak, atörténeti érvrendszer határozott és erőteljes képimegjelenítésének. Dorffmaister érdeme ez, aki atemplom boltozatára a magyarországi barokk egyházifestészetben addig ismeretlen és ezért szokatlan,látványos csataképet festett, a történeti eseményábrázoláshatározott dominanciájával. Bárnincs adatunk arra nézve, megbízói mennyire voltakelégedettek munkájával, mégis a következő évek hasonlótípusú megrendelései, s az a körülmény, hogya heiligenkreutzi/szentgotthárdi ciszterciták egy évtizedmúlva újra Dorffmaisterhez fordulnak a rendtörténetének megfestetésekor, a sikert és az elismeréstjelzi.Két-három évvel szentgotthárdi munkája után1787-ben Dorffmaister István a Dunántúl másikszegletében kap megbízást: két, törökkel vívott csatátkell megfestenie a pécsi püspök mohácsi nyaralókastélyába.Az elkészült képeknek hamar hírement s amikor 1797-ben a fiatal Festetich Lászlót,Festetich György fiát nevelője, Péteri Takács Józsefelvitte Mohácsra, feljegyzésükben a képeket is említik:„Földszint van egy szoba, melynek két oldalánvan vászonra ritka szépséggel Dorfmeister soproniképírótól lefestve egyik oldalon ama szerencsétlenmohácsi ütközet, melyben az ország főembereivelmaga a király is, 11. Lajos 1526-ban elveszett, aCsele nevű patakban, mely akkor a Duna kiáradásátólfeldagadott. Le vagyon fest\>e az ő képe különösenis a történetet ábrázoló kép mellett egy bécsioriginális után. A másik oldalon lévő kép a törököknekPálffy János által legutóbbi megveretésöketa mohácsi mezőn adja elő. ...Ezeket ... megnézegetvén,ki küldött a Püspök ur maga lovain azonhelyre, ahol a közönséges vélekedés szerint veszettel Lajos király. Most azon patak egészen ki voltapadva a nagy szárazság miatt, egyébkor malmothajt ott a víz. Láthatni még ott az oszlopnak alsómárványkövét, melly régenten a szomorú esetnekemlékezetére volt emelve, s amellyet meg akar újítaniő Excellentiája. ,,s Noha a két képet 1859-beneltávolították az épületből, azok fennmaradtak s sokáiga mohácsi temetőkápolnát díszítették. Az öt és84

fél méter széles, hatalmas méretű, félköríves lezárásúfestmények, formailag is és funkciójukat tekintveis, hasonlóak a kolostor ebédlők zárófalát díszítőUtolsó vacsora vagy Kánai menyegző kompozíciókhoz,s itt is egy nagy és reprezentatív teret zárnak lekét oldalán. Témaválasztásuk azonban radikálisanújszerű, mert a megrendelő a festőt két világi jelenet,a hely történetéből választott, országos jelentőségűesemény megfestésével bízta meg.A mohácsi csatavesztést már a 16. század s a későbbikorok politikai irodalma és közvéleménye is,nemzeti tragédiaként élte meg. Innen eredeztettékaz ország romlását, ezért volt mementó számukra amohácsi csatamező. A 18. század vége felé, az utazásikedv megélénkülésével Mohácsot egyre többenkeresték föl. Ott azonban a II. Lajos halálának (vélt)helyszínét jelölő s már félig elenyészett emlékkövönkívül semmit sem találtak, amely az arra járókatemlékeztette volna a tragédiára, segítette volna azeseményt felidézni és átélni. A mohácsi püspökipalota két óriási festményét s hozzá II. Lajos képmását(kat. sz. 28.) e hiány betöltésének igényehívta életre, s a képek megfestésére a pécsi püspökgróf Esterházy László adott megbízást.Dorffmaister István a két csataképet azonos képiszerkezetbe foglalta. Magas, a képfelület kétharmadánhúzódó horizonttal osztotta ketté a képteret,amelynek alsó, nagyobbik részében játszódik a csata,madártávlatszerűen ábrázolva. Az előtér kuliszszaszerűenelhelyezett fái, bokrai és patakmedreután frízszerűen rendezte el jellegzetesen aprófigurásalakokból komponált, harcoló csoportjait. Majdmögöttük hirtelen váltással a távolba vitte a tekintetet,s ott könnyed ecsetvonásokkal csak jelzésszerűenábrázolta a történteket. 9 A két festmény megvilágításmódja,fényértelmezése különös módonerősen eltér egymástól. A második csata (4L kép)megfestése hagyományos, már-már historizáló karakterű.Dorffmaister a 17. századi németalföldicsataképek modorában, éles kontrasztoktól mentes,egyenletes világítással s ennek megfelelően árnyalt,tónusgazdag színezéssel él. Valószínűleg ez a képkészült el elsőként. Alakjai közt sorra feltűnnek aszentgotthárdi falképen szereplő csoportok és kompozícióselemek, a török varkocsát megragadó katonas az ágaskodó és földre roskadó lovascsoportküzdelme, a felfordított lótetem, s más, kissé megváltoztatottmotívumok is. Dorffmaister tehát jártúton haladt, amikor falképkompozíciója elemeitolajfestményén újra felhasználta. A festő a másikképén, az első mohácsi csata ábrázolásán (42. kép)újfajta megvilágítással próbálkozott. Az egész képfelületetéles, de egyenletes fénnyel világította meg,s ez formáit határozottabbá és tisztábban értelmezhetővétette, a kép színvilágát, a különböző részekegymáshoz való viszonyát pedig kevesebb tónusraredukálta.Maga a kompozíció, miként párdarabja is, a barokktradíciót őrzi. Nemcsak szerkezetben, alakrajzban,de még a részletek megfestésmódjában is.Az ábrázolás hitelességét a festő és közönsége néhánypontosan felismerhető részletre bízta: balra aháttérben a kanyarodó Duna csíkjára, a nagyharsányihegynek a horizont fölé magasodó kúpjára, aháttér távoli sátortáborának, a szemben felsorakozóseregeknek elrendezésére, s balra az előtérben acsatatérre látogatóktól felkeresett malomra és a lovávala patakba zuhanó király alakjára (43. kép).Távol a - kép jobboldalán és közepén zajló - csatától,meredek, bokros patakmederbe hanyatlik a király,aki azt a jellegzetes, 16. századi díszpáncéltviseli, amelyet a bécsi udvari fegyvertárban századunkigII. Lajos páncéljaként tartottak számon.Dorffmaister István II. Lajost ebben a mellén nagyLS (valójában ES) betűjelzéssel ellátott páncélbankülön is megfestette (44. kép), s képmásáról a 18.század végi látogatók (nyilván a megrendelő püspökközléséből) még azt is tudták, hogy azt a festő„bécsi originális" után készítette. Az előkép valószínűlegmaga a páncél lehetett s nem pedig a mohácsihozhasonló arckép. Képmásán ifjú, gyermekkirálynéz ki a feltolt sisakrostély alól, s a hadvezériábrázolások toposzának megfelelően oldalán kard.jobbjában vezéri buzogány, balját pedig csípőre teszi.Tájba helyezte Dorffmaister a király alakját,balra erdős, bokros háttér, jobbra tágas mező elé.mintegy a csatára készen. Sisaktollját már feltűzte,kardját felkötötte, s páncélján, buzogányán megcsillana napfény. Ez a fény fonja körül az egészpáncélos figurát, határozott éles kontúrokat rajzolvaa semleges háttér elé, s ettől az arckép kisséhistorizáló karaktert kap. A képet régen felirat díszítette,s a kompozíció alján ez állt:Rex, Pátriám Populosque suos, Regnique pénatesPropugnaturus fortiter occubuit.Honját, népét s ősi hitünket védte királyunk:Hősiesen küzdvén érte a hősi halál.(Sajó Tamás fordítása) 10Ez a három kép a mohácsi csata helyszínén egészenúj jelenség a hazai művészet történetében. Nemvalamely főrangú család tagjának haditettét ábrázolja,s hirdeti általa a család dicsőségét, s nem is azisteni gondviselés vagy a Patrona Hungáriáé gondoskodásánakillusztrálására született. Országos,sorsfordító eseményt ábrázol tanúságul az utókornak,s ehhez a nemzet múltjának egy szeletét s atörténet főszereplőjét idézi fel. Bár egy püspökikastély díszének készült, mégis, úgy tűnik, mindenkiszámára lehetővé tették megtekintését, azaz közösségifunkciót is betöltött. Sokan keresték föl, sleveleikben, naplójegyzeteikben többen is megemlé-85

keztek a képekről. 11 Népszerűségüket e följegyzésekentúl az is mutatja, hogy II. Lajos képmásáról a19. század első felében több másolat is készült(Mohács. Múzeum; Pécs, Püspöki Palota; Siklós.Vármúzeum; Magyar Nemzeti Múzeum), s a fiatalBorsos József 1837-ben megrendelést is kapott,hogy mind a három képet lemásolja (kat. sz. 81-83.). Másolatai fennmaradtak, s közülük az elsőmohácsi csatát (kat. sz. 85.) és II. Lajos páncélosképét (kat. sz. 84.) litográfiában is megjelentették. 1 "Noha a képek megjelenési formája némiképphagyományos, mert azok egy katolikus főpap nyárirezidenciájának díszítését szolgálták, mégis a 18.század végi, 19. század eleji látogatók állandó figyelmeés érdeklődése, az elkészült másolatok viszonylagnagy száma egyértelműen jelzi, hogy világiés közösségi funkciót betöltő, sikeres műalkotásegyüttesszületett. Dorffmaister István mohácsi műveitezért tarthatjuk a magyar történeti festészetelőfutárának, vagy még inkább induló darabjainak,így érezte ezt az egykorú közönség is, s ezért talált ahárom kép utat magának - akár másolatokon keresztül- a reformkor közönségéhez is.Dorffmaister későbbi magyar történeti képei,funkciójukat tekintve a mohácsi képekénél hagyományosabbközegbe készültek, s ez határozta megműfaji sajátosságaikat. Két évvel követte a mohácsiképeket a szigetvári plébániatemplom kupolafestménye,amelyen Dorffmaister 1788-ban Szigetvárelestét és visszavételét festette meg. Mennyezetképez is. mint a szentgotthárdi, hasonló formai és kompozíciósmegoldásokkal. A megrendelő a városkegyura, gróf Festetich Lajos volt. amint ezt unokaöccse,a mohácsi csatamező mellett Szigetvárt isfelkereső ifjú Festetich László és nevelője feljegyezték:1797 szeptember 5-én ^megjártuk a várost- írták -, többek között megnéztük a török általépült s most tsinosan ki írt [festett] Plébánia templomot.Boldogult Festetich Lajos nagybátyám azt atöröktől való visszavételnek századik esztendejébenDorjme ister hires képíró által kifestette [így!] Л'ezen négy különféle esetre [eseményre] mutató szavakatíratta a képek alá." Ezután sorra vették amennyezetkép kronosztikonos feliratait, amelyek,miként Szentgotthárdon is, kijelölik az eseménytörténetfordulópontjait, meghatározzák a falképektematikáját, s tudósítanak a megrendelő szándékaról.13Dorffmaister szigetvári falképe a kupola teljeskörét kitölti, középpontjában az égiek - Szentháromságaz angyalok karával és Szűz Mária - ábrázolásával,a széleken pedig frízszerűen, egymástólnem elválasztva az események megjelenítésével. 14(45. kép) Ezt fogja körbe egy a szentgotthárdihozhasonló festett kupoladob, s az ezen kialakított mezőkhordozzák a feliratokat:SOLIMANJ ZRINIQ VE / FA TÍS S VBDITA(Szolimán és Zrínyi végzetének beteljesedésével elbukott),írják az elsőn, amelynek évszáma, 1566,Szigetvár elestének idejét adja meg. A felirat arrautal, hogy a városvédő Zrínyi Miklós és az ostromlótörök császár, Szolimán élete is egyszerre ért véget.Ezt ábrázolja a felirat fölött a mennyezetkép is. Későbarokk várkapu felé nyomulnak két oldalról a törökkatonák, s közrefogják és megragadják a váratkivont karddal védelmező magyar ruhás ZrínyiMiklós alakját. Zrínyi mögött még magasba emelkedika magyar zászló, de a hőst már legyűrték, s őtekintetével az égiek, a felhőkön lebegő Szűz Máriafelé fordul. Ellenfele. Szulejmán szultán, aki a várostromidején természetes halállal halt meg, a képena várkaputól jobbra, nyitott sátrában, bíborszínűhalotti ágyán fekszik.A jelenettel átellenben kapott helyet a mennyezetképmásodik felirata, s ez a török uralomról szól:SVBL VNA His PLANXIT(122 évig nyögött a félhold alatt). Fölötte fölmagaslófélholdas zászlók alatt turbános török katonákgyülekeznek, s körükből lovon menekül egy császárikatona. E kompozíciós csoport előterében feltűnikújra a szentgotthárdi falképről ismert felfordult lótetem,s hasonlóképpen a fonott kosarú ágyúállásmotívuma is.A harmadik felirat, amely a főoltár fölötti falmezőrekerült. Szigetvár felszabadításáról emlékezikmeg:REVINDICATA FAME JVRE / VETERI EXVLTA VERÁT(Éhség által ősi jogon 1688-ban visszaszerezve örvendezett).A felirathoz tartozó képmezőnek a felszabadításés a diadal a témája, miként a vele átellenbenlévő ábrázolásnak is. Az elsőn császári hadvezér- nyilván a Szigetvárat kiéheztető és megadásrakényszerítő Vecchi ezredes - fogadja a meghódolóelőkelő törököt. (47. kép) A diadal jeleként lábát törökfegyvereken és elesett katona fején tartja, s kivontkardját a győzteseknek járó babérággal fontákkörbe. Oldalán magyar tiszt áll, ő fogja a magyarcímerrel kiegészített kétfejű sasos császári zászlót.Mögöttük magyar katona kenyeret nyújt egy kiéheztetetttöröknek, az előtérben pedig törökülésben ábrázoltturbános fiúcska kukoricát majszol.A szembenéző oldal ábrázolása is ezt a témakörtfolytatja. Lovas csapat küzdelme zajlik itt a szentgotthárdiés a mohácsi képeken is szereplő kompozícióban,s a harcnak a lófarkas törökök a vesztesei.Odébb a vár rácsos kazamatájához hadvezér érkezikkíséretével szabadulást hozva egy falhoz láncolt keresztényfogolynak és egy gyermekeivel rabságbahurcolt asszonynak is. (48. kép) Angyal száll a jelenetfölött a győztesek felé, s kezében kereszttel ésbabérággal hirdeti a kereszténység győzelmét.Triumphus tehát Dorffmaister festménye, s ket-86

tős értelemben is az. Egyrészt, mert megjelenít sláthatóvá tesz egy történetet, amely - amint az amennyezetkép feliratai is elmondják - a bukástól.Szigetvár elestétől indul s a 122 éves török megszállásonát eljut a visszafoglalásig, onnan pedig,mint ezt a kupola negyedik felirata megfogalmazza:HODIE PJCTVRIS EXORNATA / OVANS SAECVLVMSERVAT(Ma, 1788-ban, festményekkel ékesítve ünnepli századikévfordulóját) - saját koráig.Ám a mennyezetkép triumphusa nemcsak a múlttörténéseinek ábrázolása révén jelenik meg, hanemazáltal is, hogy mindezt egy hajdani török mecsetkupolájába festett mennyezetképen mondja el. Amikora törökök elfoglalták Magyarországol, akkormecsetté alakították át (vagy profanizálták) a kereszténytemplomokat s csak később építettek maguknakvalódi török mecseteket. A török kiűzetésekora keresztények újra birtokba vették hajdanitemplomaikat is. De amíg a törökök igen sok korábbikeresztény templomot megtartottak, addig a keresztényeka törökök egyházait csak rövid ideighasználták s helyükön és köveikből új, barokktemplomot emeltek. Szigetváron, a törökök hajdanigyőzelmének színhelyén azonban - ritka kivételként- meghagyták a mecsetet, s a diadal jeleként legyőzésüketennek boltozatára felfestve jelenítették meg.Megoldásuk egyedül áll a magyarországi barokkkultúra történetében, s a képzőművészet reprezentációslehetőségeinek értő alkalmazásáról tanúskodik.Dorffmaister Istvánnak ez a három nagyszabású,a törökellenes harc egy-egy emlékezetes színhelyénfestett műve 1784-88 között, mindössze négy évalatt készült el. Az 1760 táján végzett bécsi akadémiaifestő ekkor már negyedszázada dolgozott dunántúlitemplomok, kolostorok és kastélyok számáraegy igencsak hagyományos témakör és képi nyelvkeretei közt. „A magyar történeti kép" azonban újtípusú feladatot jelentett számára, s tanulságos végigkísérni,hogyan oldotta meg Dorffmaister ezeket.Magát a képi struktúrát illetően a hagyományosmegoldásokat választotta. A táblaképeknél a németalföldizsánerfestészet formai megoldásait (például49. kép), a falképeknél pedig az illuzionista menynyezetfestéseszközrendszerét. A két műfaj közül atáblakép a frissebb, a közvetlenebb hatású, ez azújításokra nyitottabb, s nem csak világi funkciójaokán. Nem véletlen, hogy a mohácsi olajfestményekenerősebb a festő törekvése a hitelességre, a földrajzikörnyezet (a Duna közelsége, a nagyharsányihegy) pontosabb jelzésére, s a főszereplő II. Lajoskirály különleges páncélja révén hiteles megjelenítésére.Bizonyos, hogy rézmetszet inspirálta a Cselepatakbahanyatló király motívumának (43. kép) kiválasztását.Ez a metszet a magyar Corpus Jurist1742-ben illusztráló sorozat része volt, amelyben amagyar királyok (Mausoleumot követő) képmásaitminden arcképnél apró, korukra jellemző, önállóeseményábrázolásokkal kísérték. (50. kép) Újításvolt ez a magyar királyábrázolások képi hagyományaiban,mert a király személye, s az azt megtestesítőportré mögött rendre megjelentek az eseményábrázolásoks általuk a történelem/ó/ya/wa/a. 15 Nemegy, а magyar történeti festészetben később többszörábrázolt jelenet ebben a metszetsorozatban tűnt fölelőször, s maga Dorffmaister István is, más esetbenis ide nyúlt vissza előképért. De fölhasználta s történetiképeibe beillesztette a környezetében föllelhetőhazai török témájú kompozíciók tanulságait is:a szigetvári mennyezetképen megláncolt s megbilincseltrabokat fölszabadító csoportozatot (48. kép)például a pozsonyi trinitárius templom főoltárképérőlvette át. amelyen F. X. Palkó rabváltó trinitáriusokatfestett meg, amint - rendjük célkitűzésénekmegfelelően - keresztény rabokat szabadítanak kitörök fogságból. Dorffmaister ismerte az eredeti oltárképet,de használhatta F. Schmittnernek az oltárképrőlkészült metszetét is. 16 (51. kép)Fölhasználta mennyezetképeinek megfestésekorazokat a kompozíciós toposzokat is, amelyeket afestők évszázadok óta a „küzdedelem", s a „győzelem"megjelenítésénél használtak. Szentgotthárdona „Szent Mihály letaszítja a gonoszt" sémájára császárikatona lándzsájával a képmezőből kibukó törökkatonát döfi le. (52. kép) Szigetváron pedig ZrínyiMiklós harcát Herkules és Anteusz jelenetekéntfestette meg. (46. kép) De Zrínyit nem a hős, nemHerkules képében ábrázolta, hanem a (hazai) földtőlelszakított s ezért erejét vesztő Anteusz szerepében.Az ilyen típusú átvételek között kétségkívül Rubens„Szent Pál megtérése" kompozíciója (kat. sz. 65, 53.kép) volt Dorffmaister számára a leghasználhatóbb.Az ágaskodó és földre rogyó lovak közé rendezettmozgalmas jelenet a szentgotthárdi (54. kép), mohácsi(55. kép) és szigetvári képein egyaránt viszszatér.Ám Dorffmaister Rubens római katonáinakegy részét török ruhába öltöztette, bajuszt és törököshajviseletet festett nekik s kezükbe félholdas, lófarkastörök zászlót adott. A festő Rubens kompozíciójátjól ismerte, hiszen metszet után annak önállóolajfestmény változatát is elkészítette. 17 (56. kép)Módszere a reneszánsz és a barokk festészetkedvelt és általánosan elfogadott gyakorlata volt,amelyben Dorffmaister is oly szabadnak érezte magát,ahogy ezt 1792-ben meg is fogalmazta: „demMahler und Poeten ist alles erlaubt" - A festőnek ésa költőnek minden megengedett.' 8 Az „Ut picturapoesis" nagy hagyományú művészetfelfogása áll abüszke mondat mögött, amelyet Dorffmaister legjelentősebbmecénása. Szily János szombathelyi püspökkritikájával szegezett szembe, s éppen egy tör-87

téneti kép kapcsán.Ez a kép, Dorffmaister következő történeti képe,különös módon egy oltárkép volt a szombathelyiszékesegyház számára. Egyértelműen a történetiképek közé soroljuk, noha szakrális funkcióra készült.Már témaválasztásában is pontosan érzékelhetőaz a határ, amelyen átlépve a kép egy másikműfaji tartományban is értékelhető. A megrendelőSzily püspök ugyanis lemondott a másfélévszázadosképi toposz, a „Szent István felajánlja az országátMáriának" ábrázolási formáról (a kép első vázlatánmég ez szerepelt), s legendás esemény helyett valóságostörténetet, a mai kereszténység kezdeteinekmeghatározó eseményét festette meg: Szent Istvánmegalapítja a pannonhalmi apátságot. (57. kép)Szent István magyar ruhában, s a magyar koronázásipalástban áll egy klasszicizáló diadalkapuelőtt magyarruhás udvari emberei és katonái kíséretében.Németes öltözetű építőmester áll előtte, segy háromhajós templom alaprajzát mutatja a királynak.A király mögött püspöksüvegben és pásztorbottalPannonhalma apátja, aki a szent királlyalegyütt a tervrajzot nézi. Az oltárkép-funkcióra, akép szakrális jellegére csak a Szent István feje körülihalvány dicsfény és a kép legfelső részének angyalcsoportjautal, de egyik sem zavarja a kép világikarakterét. Tiszta, világos szerkezetű, jól áttekinthetőés Jól olvasható" történeti kép, egy határozottés koncepciózus megrendelő szándékainak kifeje-/ője. 19A megrendelő Szily János püspök a vezető magyarkatolikus klérus jellegzetes alakja, a Mária Teréziaalapította szombathelyi egyházmegye elsőpüspöke volt. Művelt, Rómában tanult főpap, újpüspöki palota, új székesegyház, új papi szemináriummegépítője s rangos műalkotásokkal berendezője.A felvilágosodás térnyerését a katolikus egyházranézve veszélyként élte meg s egyházpolitikájamiatt szemben állt a felvilágosult abszolutizmussal,összeütközésbe került II. Józseffel. Ugyanakkor művészetpártolásában,egyházszervezési gyakorlatábana felvilágosodás számos elemét átvette és alkalmazta.20 Maga a „Szent István apátságot alapít" jelenetkiválasztása is ilyen jellegű. Ugyanis azt, a korabeliprédikációkból jól ismert, modern uralkodótnépszerűsíti, aki mindenekfölött „népének boldogítására"törekszik, ezért alapít és támogat egy katolikusegyházi intézményt is. A szombathelyi székesegyházoltárképének témaválasztása ily módon félreérthetetlentiltakozás a II. József által is képviseltegyházpolitikával szemben. Az 1792-ben festetettoltárképen ugyanis Szent István olyan apátságotalapít, amelyet II. József 1786-ban feloszlatott. Szilypüspököt II. József rendelkezése már akkor, a feloszlatásakorkeserűséggel töltötte el: „mindenkitudja, mit várhat a többi apátság, ha az anyát, a legrégebbitsem kímélték" - írta a dömölki bencésapátnak. 21Jelkép volt tehát számára Pannonhalma, különlegesvonzalom fűzte hozzá. Tudta ezt róla Pannonhalmafőapátja is, s közvetlenül a föloszlatás előttőhozzá menekítette a Mária Teréziától ajándékbakapott Szent István palástot, a rend különlegesereklyéjét, (amelyről akkor még úgy tudták, hogyvalóban Szent István korából való). 22 Szily püspökpedig, amikor Dorffmaister Istvánnal székesegyházábaoltárképet készíttetett, azon hiteles Szent Istvántkívánt megfestve látni, valósághű koronázásipalásttal és jelvényekkel. Ezt kérte számon Dorffmaisterenis, aki a hagyományos művészi felfogásszellemében válaszolt a már idézett, „a festőnek ésköltőnek minden megengedett" mondatával. Ámvégül a megrendelő igazsága érvényesült, aki a koronázásipalástról és a koronázási jelvényekről metszetelőképekkövetését kérte a festőtől. Dorffmaisteraz oltárkép megfestésekor használta is a Szilytőlajánlott s ma is azonosítható metszeteket: egy németkiadó lapját, és Czetter Sámuel a koronázási jelvényeketpárnára helyezve ábrázoló rézmetszetét. 23 Azoltárkép történetiségét, az ábrázolás hitelét részbenezek a részletmegoldások hordozzák.Dorffmaister azonban nemcsak a részletek, hanema kompozíció egészének kialakításában is metszetelőképretámaszkodott: Vinzenz Fischernek, abécsi Képzőművészeti Akadémia tanárának „SzentIstván püspökségeket alapít Magyarországon" témájúkompozíciójára. 24 (58. kép) Ezt alakította át azoltárképen, ahol a palástban és koronázási jelvényekkelábrázolt szent királyt nagyszámú magyarruhás kísérővel vette körül, s az építőmestert SzentIstvánnal állította párba.Dorffmaister oltárképe évekkel korábban elkészült,mint a székesegyház, amelybe a megrendelő afestményt szánta. Úgy tűnik, Szily püspök mégismegtalálta a módját annak, hogy az oltárképet elkészülteután leendő közönségével megismertesse.Források szólnak ugyanis arról, hogy Dorffmaisterképe már 1792-ben egyértelműen sikert aratott. Akorszak a II. József halála utáni nagy nemzeti felbuzdulásideje, a magyar nemesi ellenállás diadalaaz uralkodó németesítő törekvéseinek bukását követően.Nemzeti hagyományok éltetése, a magyarruha látványos és demonstratív viselete, a magyarnyelv újbóli térnyerése ennek megjelenési formái.Dorffmaister képe ebben a légkörben született és sikerétis ennek köszönhette. Közönsége ugyanismegérezte benne a témaválasztás újszerűségét, akifejezés frissességét, az ábrázolás modernségét, s aképnek önálló, a megrendelő szándékaitól némiképpeltérő értelmezést adott. Ezt egy egykorú, a képrőlírt magyar versből ismerjük, miként azt is, hogy aközönség e része nem a kolostoralapítás/feloszlatás

kérdéseire figyelt, hanem a magyar király - németépítőmester párosára. Ebben ugyanis saját kora ekkorújra meg újra felvetődő ellentmondását véltefelismerni. Azt, hogy a magyarok a németellenesnemzeti felbuzdulásnak kellékeit - a magyar ruhátés annak díszes ötvösművű kiegészítőit - németmesterektől voltak kénytelenek beszerezni. Szemükbenugyanakkor a festményen ábrázolt németépítőmester magának az oltárképet festő „német"Dorffmaisternek is alteregója, s ezt az ellentmondástfeloldandó nevét a versben „Falumester"-rémagyarosították. Megoldásuk a hazai németség körébenellenvéleményt váltott ki, s ez újabb verset, svele újabb értelmezést hívott életre. 25Dorffmaister István oltárképe valóban úgy funkcionált,mint egy történeti festmény. Megtalálta azutat közönségéhez, s egy történeti esemény felidézéséveladott segítséget ahhoz, hogy saját koruk világábankönnyebben eligazodhassanak. Ebben a folyamatbana történeti kép témaválasztása, a művészikifejezés intenzitása és a kép közönségének megtalálásaolyannyira egyenrangú elemek, hogyha bármelyikükis hiányzik a sorból, a műalkotás hatásacsak korlátozottan érvényesülhet. Dorffmaister Istvánnakkövetkező, 1793-ban készült történeti festménysorozataéppen ennek tanulságát hordozza.Falképsorozat ez, egy dél-dunántúli falusi plébániatemplomhajójának mennyezetén, Kiskomáromban.Szokatlan a helyszín, távol egyházi és világiközpontoktól, s megrendelői bizonyosra vehették,nagyobb közönségre aligha számíthatnak. A menynyezefképekkeletkezésüket annak köszönhetik,hogy a falu egy jelentős egyházi testület, az esztergomiszékeskáptalan birtoka volt, azaz ők voltak atemplom kegyurai. A templom szentélyét DorffmaisterIstvánnal már 1781-ben kifesttették, amennyezeten Szent Péter és Szent Pál találkozásánakjelenetével,a hajóra azonban csak 1793-ban kerültsor. 26 A két időpont közé estek II. József felvilágosultabszolutizmusának a katolikus egyház pozícióitérzékenyen érintő, hagyományos intézményrendszerétátalakító vagy korlátozó intézkedései. Afalképek tematikai rendszerének összeállítására eznem is maradt hatás nélkül.Nem tudjuk, ki volt az ambiciózus megrendelő,aki az esztergomi érsek mellett működő káptalan részérőla falképek témaválasztását meghatározta.Programja átfogó, tematikája következetes, részelemeinek,azaz az egyes ábrázolni kívánt történetieseményeknek kiválasztását tekintve kifejezettenigényes. A falusi plébániatemplom mennyezetéreugyanis - teljesen újszerű módon - a magyar katolikusegyház történetének három fordulópontját választottákki. Pontosabban három magyar királynakolyan, krízishelyzetben hozott döntését, intézkedését,amellyel a katolikus egyház helyzetét alapvetőenbefolyásolták s jó irányba fordították. A kiválasztotturalkodók Szent István, I. András és III.Ferdinánd voltak, a krízishelyzetek pedig a kereszténységfelvétele, kísérlet a pogányság visszaállításaés annak elhárítása, továbbá az ellenreformációmegindítása.Az első boltszakasz mennyezetére a Szent Istvánfölajánlja a koronával országát Máriának jelenet került.(19. kép) Hagyományos a témaválasztás, amelyetazonban a festő némiképp korszerűsíteni igyekezett.Szent István nem egy magánáhítat keretébentérdel Mária elé, hanem hangsúlyosan jelen van akirály udvartartása. Az uralkodót díszes magyar ruhábaöltözött előkelőségek egész karéja veszi körül.Demonstratív a szent király gesztusa. Ő és az akkoriMagyarország vezetői a kereszténység mellett döntöttek,ezért ajánlják az országot Máriának. Az égiek,Szűz Mária és az őt kísérő angyalok a kompozícióbannem kapnak túl nagy szerepet, a főhangsúly,amint a szakrális térbe került kései történeti képeknél,általában magán az eseményábrázoláson van.A templom következő boltszakaszának mennyezetképevalódi krízishelyzetet ábrázol. (59. kép)1046-ban, I. Péter halála után a pogány magyarokVata vezetésével megkísérelték a régi rendet visszaállítani.Elűzték vagy megölték a szerzeteseket és apapokat, lerombolták a templomokat. A kép jobbszélén ezt az eseményt örökítette meg a festő. Ittkarddal, fokossal, furkósbottal támadnak az egyháziakra,köztük Szent Gellértre, aki már a földönfekszik, kerekes kordéja mellett, amelyen a Gellérthegyrőlletaszították. Társai közül van, aki már halott,van, akire most rontanak marcona alakok. Akompozíció középpontjában I. András áll, aki levertea pogánylázadást, visszahívta a papokat ésszerzeteseket, felépítette a templomokat s új adományokkallátta el a katolikus egyházat. Kapuépítményelőtt áll a király, fején a magyar korona, s a hozzájáruló püspököknek adománylevelet ad át. A képbalszélére világi férfiak kerültek, köztük az építőmesterés segédje, kik tervrajzokat készítenek azújjáépítéshez, mellettük az építés szerszámai.Királyi adománylevél átadását ábrázolja az utolsóboltszakasz mennyezetképe is. (60. kép) Ezen III.Ferdinánd 1648-ban adománylevelet ad az újonnanalapított nagyszombati papi szemináriumnak, aSeminarium Generale-nak, másik nevén a CollegiumRubrorumnak. Baldachinos sátor alatt, faragottcímeres trónusán ül az uralkodó, s adománylevelétaz elébe járuló vörös reverendás papoknak, aSeminarium képviselőinek adja át. Balján katonaikísérete, jobbján pedig az akkori esztergomi érsekLippay György áll. A katonákkal átellenben a jeleneteta magyar urak egy csoportja szemléli.III. Ferdinándot a magyarországi ellenreformációigen aktív pártfogójaként tartja számon az egy-89

háztörténet. Nagy figyelmet fordított a papképzésre,bőkezűen támogatta a katolikus egyházat, így anagyszombati papi szemináriumot is, amelyet a rómaiCollegium Germanico-Hungaricum mintájáraesztergomi érsekek hoztak létre, országos hatáskörűintézményként. Fontos szerepet szántak neki az ellenreformációmozgalmában, s az intézmény ennekaz elvárásnak meg is felelt: a magyarországi katolikusegyház vezetőinek jelentős része ebben a szemináriumbanvégezte tanulmányait. 27Az alapítási jelenet a mennyezetkép-sorozatbankettős jelentésű: az egyik a templom kegyuraságávalfügg össze, s kiválasztása az egész falképsorozatbana leginkább hagyományos motivációjú. III. Ferdinándugyanis azt az óbudai prépostsági birtokotadományozta a szemináriumnak, amelynek Kiskomáromis része volt. Ily módon az esztergomi káptalan,a megrendelő, e másfél évszázad előtti gesztusakkori haszonélvezője, jelenlétének legitimációjáttalálta meg e témaválasztásban. A mennyezetképmásik jelentése viszont, hasonlóan a „Koronafelajánlás"és az „I. András visszaállítja a kereszténységet"kompozíciókhoz, politikai aktualitás kifejezője.Általuk az esztergomi káptalan, mint amagyar katolikus egyház egyik vezető testülete, hagyományosmódon, a késő barokk mennyezetfestészeteszközeivel foglalt állást állam és egyház kapcsolatátérintő kérdésekben. A kiskomáromi falképekenolyan királyokat állított példaként saját koraközönsége elé, akik látványos gesztusokkal álltak kia katolikus egyház mellett. Ilyen a kereszténységetmeghonosító, országát Szűz Mária oltalmába helyezőSzent István, ilyen a templomokat, kolostorokatvisszaállító és támogató I. András, s ilyen a papneveléstaz esztergomi érsekek kezébe helyező és támogatóIII. Ferdinánd példája is. Egyértelmű utalásokII. József egyházpolitikájára s annak következményeire:az ősi kolostorok feloszlatására, az egyházmegyékkezéből kivett és centralizált papnevelésintézményesítésére. Hasonlóan ahhoz, ahogy eztSzily János sérelmezte püspöki székesegyháza oltárképén.Csak míg a megyeszékhely közönségeSzombathelyen Dorffmaister oltárképében saját magáraismert, s a képnek aktuális jelentést adott, addigKiskomáromban, e dél-zalai kis faluban jóvalkevesebben lehettek, akik a képi program finomutalásait megérthették. A falképeknek az egykoriközönségre tett hatásáról semmilyen adattal nemrendelkezünk.Dorffmaister valamennyi történeti festménye közülelőkészítő vázlata egyedül a kiskomáromi „I.András visszaállítja a kereszténységet" kompozíciónakmaradt fenn, egy olaj-bozetto a Soproni VárosiMúzeumban. 28 (Kat. sz. 41, 61. kép) A kompozíciómár a vázlaton is kiérlelt volt, s a mennyezetképencsupán annak belső arányait változtatta meg a festő,például a pogány magyarok vadságát ábrázoló, akép dramaturgiájában fontos szerepet játszó részmegnövelésével. A vázlat különösen a festői tónusértékekkontrasztjában, a tónusok, főként fényekrögzítésében erősen barokkos felfogású, s a századközepének akadémiai hagyományait őrzi. A menynyezetképena megvilágítás sokkal egyenletesebb, aformák részletezőbbek és pontosan értelmezettek.Éppen ezek révén érvényesül erőteljesebben az ábrázoláshitelessége.Festőnek és megrendelőnek egyaránt fontos volta történeti esemény hiteles megjelenítése. Ezért isfordult a festő a hazai képi hagyományok ekkor legkorszerűbbforrásához, a magyar királyok képmássorozatát,a Mausoleumot modernizáló nagyszombatiCorpus Juris kiadás illusztrációjához. Ez inspiráltaőt már a mohácsi csata ábrázolásánál is, s akiskomáromi mennyezefkép esetében még közvetlenebba kapcsolat F. Schmittner metszete (62. kép) ésDorffmaister falképe között. A metszet követi a képstruktúráját, középen a király alakjával, akinek azegyik oldalán pogány magyarok -rontanak Gellértpüspökre, míg a másik oldalon építőmester, kőfaragókés építőmunkások közreműködésével egy új ésnagyszabású templom épül. A falképen az építkezésszerszámai mellett a templomok újjáépítésére csakaz ősz építőmester, egy fiatal fiú a templom tervrajzával,s egy a király küldöttével tárgyaló férfi alakjautal. Erősebb hangsúlyt kap a vele átellenben ábrázoltjelenet, Szent Gellért és társai vértanú halála.Dorffmaister ennek megfestésekor is idegen előképethasznált fel, - különös módon - a würzburgi érsekipalota kápolna szentélyének mennyezetképeiEzt az 1730-as években Rudolf Byss készítette afrankok apostoli szentjeinek, Szent Kiliánnak,Kolonátnak és Totnannak vértanúságáról. Bár asvájci születésű festőt a század 20-as éveiben a bécsiHofburg kifestésénél is foglalkoztatták, nem tudjuk,Dorffmaister István hogyan jutott hozzá Byss kompozíciójához,esetleg mindkettőjük közös előképéhez.29Az egy évvel a szombathelyi Szent István oltárképután készült kiskomáromi falképek, a megrendelőszándéka szerint, ugyanúgy a jozefinista egyházpolitikávalés annak következményeivel hadakoznak,mint a Szily püspök rendelte képen. Ám azigényes programhoz választott helyszín (egy félreesőfalusi templom) és műfaj (a lassan erejét elveszítőilluzionista mennyezetkép) párosítása a későbarokk történeti festészet új útjainak keresésébenhalmozott hátrányt jelentett. Nem igazán kínáltmegújulási lehetőséget sem a közönség, sem a festőszámára, s ténylegesen is utolsó lett a hazai templom-mennyezetekrefestett történeti képek sorában.Dorffmaister életművében az utolsó történetifestménysorozat egy olajfestmény-együttes volt. Már90

élete végén, 1795-96-ban festette, első jelentős történetimennyezetképének helyszínén, a szentgotthárdicisztercita apátságban. A hat nagyméretűolajfestmény a kolostor legreprezentatívabb termébe,a főapáti fogadóterembe készült. 30 Témája aszentgotthárdi cisztercita rend története és annakfordulópontjai. A különböző szerzetesrendek rendjük,rendházuk történetét korábban is szívesen ábrázolták,főként ebédlőik kifestésekor. Szentgotthárdanya-apátságában, Heiligenkreuzban vagy akár apannonhalmi bencéseknél a királyi alapítók és birtokadományozókportréikon keresztül jelentek meg,de mintegy a festett program mellékszálaként. 31 Aszentgotthárdi apáti fogadóteremben viszont a történelemlett a főszereplő, s nagy formátumú képeken,művészileg igényes kompozíciókon jelent meg.Nem csupán a királyi alapítók és újralapítók személyénkeresztül (III. Béla és III. Károly), hanemolyan, az egész ország - s benne az apátság sorsát is- meghatározó események ábrázolásain, mint amohácsi és a szentgotthárdi csaták. Külön képenmutatták be a felépült barokk apátságot és birtokait,a sorozatot pedig a rend modernizálódásának példájával,a szombathelyi líceum megalapításávalzárták. Korszerű, történetfilozófiájában a világranyitott, az apátság, önmaguk helyzetét az országtörténetének folyamatában szemlélő, modern festménysorozat.E hat olajkép egyetlen termet díszített. Mennyezetétés oldalfalait a 18. század végének divatos, „ál'antique" ornamentikája fedte, ily módon is erősítvea történeti sorozat korhűségének összképét. A hattörténeti jelenetet Dorffmaister István azonos módonépítette föl. Mind a hat kompozíció horizontjátazonos magasságban, a képfelület 2/3-ánál húztameg, mintha ugyanabban a tájban a történelem hat,különböző időpontban lejátszódó eseményét villantanáföl. Mindegyik jelenet - eltérően például afunkcióban és karakterben hozzá legközelebb állómohácsi püspöki nyaraló történeti képeitől - olyannagyalakos kompozíció, amelynél az előtérben kiemelve,közel életnagyságban a történelem valóságos,egyénített karakterű szereplői jelennek meg:adománylevelet kiállító királyok, csaták hősei vagyvesztesei, s mellettük azonos képi értékkel szentgotthárdiapátok. Dramaturgiai szerep jut a képektöbbségénél a háttér valóságos táj- és városábrázolásainak,amelyek a történeti ábrázolások hitelét erősítikvagy éppen annak hordozói.Dorffmaister Istvánnak ez már a hatodik magyartörténelmi témájú együttese, s így érthető, hogy nemegy képén korábbi művein kiérlelt kompozíciósmegoldások térnek vissza. így például a sorozat indítódarabjánál is, amelynek témája: III. Béla megalapítjaa szentgotthárdi apátságot. (63. kép) Az udvarakíséretében, trónszéken ülő magyar koronás királyelé járulnak a fehérruhás cisztercita szerzetesek,hogy átvegyék az adomány levelet a királytól.Maga a kompozíció változat a már idézett VinzenzFischer metszetre (Szent István püspökségeket alapít,58. kép), amelyet Dorffmaister már fölhasználtaz egyik kiskomáromi falkép (III. Ferdinánd birtokotadományoz, 60. kép) megfestésekor. Csak amígott - a témaválasztása modernsége ellenére - az illuzionistamennyezetkép és formai hagyományaiegy konzervatív képi megjelenítési formát eredményeztek,addig a szentgotthárdi alapítás jelenet esetébenegy szinte kompromisszum nélküli megoldásszületett. A világos színek, a tisztán érvényesülő,egyenletesen megvilágított formák, a jól áttekinthetőkompozíció eredménye: egy friss és modernszellemű történeti kép. a 19. századi felfogás értelmébenis az. E vonatkozásban azonban egyedül áll ahat képből álló sorozatban. A többi öt festményugyanis másfajta hangszerelésű. Mindegyik azt abarokk kori gyakorlatot idézi, amelynél a háttér tájészsánerjeleneteit a festők sötétbarnás tónusból fejlesztikki. Ez adja meg a képek színbeli alaphangjáts ez elé a háttér elé állítják a színnel és megvilágítássalkiemelt, nagyfigurássá növelt történeti szereplőket.így készült a szentgotthárdi olajfestmény sorozatbana mohácsi és a szentgotthárdi csata ábrázolása.(64-65. kép) Kompozíciójuk hasonló a mohácsipüspöki nyaraló csataképeihez. Itt is és ott is sötétháttér előtt apró alakokból formált gomolygó csatazajlik, a középtérben kissé részletezően, a háttérbenszinte csak jelzésszerűen megfestve. A szentgotthárdiolajképeken azonban a festő a mohácsi képekaprófigurás főszereplőit, így a jellegzetes páncélt viselő,fehér lován a mocsárba hanyatló II. Lajost,vagy a császári hadvezérek csoportját erősen felnagyította,kiemelte s az előtérbe helyezte. Ezeken aképeken így arca, személyisége lett a történeti szereplőknek,II. Lajos királynak illetve a csatát azelőtérből vezénylő Montecuccolinak és hadvezértársainak.Ily módon az ábrázolás történetisége hangsúlyosabblett, noha a csataképek barokkos karakteréttovábbra is az erős fény-árnyék ellentétekkeloperáló festésmód határozza meg.A Szentgotthárd múltját bemutató történeti képekmegfestésekor a megrendelő és a festő isTheophil Heimb 1764-ben nyomtatásban is megjelent,latin nyelvű Szentgotthárd történetére támaszkodott.Ő jelölte ki kora jó színvonalán megírt, igényesmunkájában az apátság történetének fordulópontjait.Felfogása szerint a mohácsi csatavesztés azország török megszállásának és a szerzetesi életmegszűnésének kezdetét jelentette, míg az 1664-esszentgotthárdi győzelem a megújulásnak nyitottutat. Ezért is került a sorozatba e két országos jelentőségűesemény ábrázolása. A rendtörténész91

észletes csata-leírása mindkét esetben közvetlenforrása volt a csataképek ábrázolásának.Hasonlóképpen Th. Heimb munkáját használtáka „III. Károly átadja az apátság adománylevelét"kompozíció megfestésénél is. Ezen a képen baldachinostrón előtt áll az uralkodó, s Szentgotthárdrólszóló adománylevelet ad át Heiligenkreuz apátjának.Egy világi és egy egyházi méltóság kíséri a királyts két cisztercita szerzetes az apátot. A háttérben,a baldachin alatt még egyszer föltűnik az apát,amint kifizeti a Kamarának a Szentgotthárdért járómegváltás összegét. (66. kép) Az esemény 1734-ben, 60 évvel a kép megfestése előtt játszódott le, smegfestésekor a történeti hitelesség alapkövetelménynekszámított. így ábrázolták az uralkodót ésHeiligenkreuz apátját Robert Leeb-et, s így a háttérbenPozsony és Heiligenkreuz látképét is. A festményadománylevelére pedig még az eredeti okmánynéhány sorát is ráfestették. 32A szentgotthárdi történeti ciklus két utolsó képeeléggé rendhagyó a szerzetesrendek önábrázolásainaksorában. Birtok-látkép az egyik, amelynek régiesveduta típusát osztrák és bajor kolostorok már a17. században is kedvelték. Az ilyen típusú ábrázolásoknála hangsúly mindig az épületeken volt, s atemplomtól és rendháztól a különböző uradalmiépületekig, a magtároktól az istállókig minden rákerülta képre. 33 A szentgotthárdi birtok látképe azonbannem ilyen alkotás. Ott van ugyan a kép hátterébenaz apátság épület-együttese (67. kép), a templom,a rendház, s több emeletes gazdasági épület, afestményt azonban inkább monumentális tájábrázolásnakszánták, messze nyúló távlatokkal, s a mezővárosSzentgotthárd és a környékbeli falvak távolilátképével. Ezt a tájat Fritz Alberik apát és szerzetestársa- Sternegg Mária feltételezése szerint atörténetíró Theophil Heimb - mutatja be, akik azelőtérben, épületromok szomszédságában állnak. 34(68. kép) Mozgalmas a táj, már-már leltárszerűenaz. Az apátság Rábán inneni birtokán, egy szélesgabonatáblán aratók szorgoskodnak, mellettük szőlőmunkásoktevékenykednek, távolabb a háttérbenszénát gyűjtenek, pásztorok pedig juhnyájat legeltetnek.(69. kép) A megrendelői szándék egyértelmű:bemutatni, hogy a romként megkapott Szentgotthárdbóla rend alig félévszázad alatt új apátságotépített föl, virágzó tájat és kultúrát hozott létre.Szinte bizonyos, hogy a Szentgotthárd környékitáj egy részét Dorffmaister István helyszíni vázlatnyomán festette meg, miként a sorozat utolsó képénekhátterét, Szombathely barokk kori főteréneklátképét is. E festmény témája: Szentgotthárd apátjaa szombathelyi líceum alapítói közé lépett. (Kat. sz.44, 70. kép) A cisztercitákat, s így a szentgotthárdiapátságot is elkerülte a II. Józsefi feloszlatás lendülete.Az apátság megmaradt, s a rend maga is elébement a kor kívánalmainak: 1793-ban MarianReutter főapát tekintélyes alapítványt tett a szombathelyilíceum javára, s két szerzetestanárt küldötta tanári karba.Tudatos a témaválasztás, megfelel a kor közhangulatának.Azt demonstrálja, hogy a cisztercitarend jövedelmei egy részét a közjó szolgálatára fordítja.Reutter apát alapító gesztusa éppen Dorffmaisterfestménye révén olyan erős hangsúlyt kap,hogy azonos értékű és jelentőségű lesz a történetisorozat többi jelenetével. Maga a kép csak néhányévvel a líceum megalapítása után készült s portréhűséggelábrázolja a főapátot és a két szerzetestanárt.35 Kerti teraszon karszékben ül a főapát, melletteáll két rendtársa, s mögöttük balra egy kertre,benne kerti pavilonra nyílik kilátás. Bár a kompozícióbana főhangsúly az előtér szerzetesfiguráiraesik, mégis a csoportfűzés szokványossága és azalakok körül a térelrendezés bizonytalansága is közrejátszikabban, hogy a kép festői középpontja aháttér városábrázolása lett. Szombathely központjátfestette meg Dorffmaister itt, az épülő, fölállványozottszékesegyházzal, a papi szemináriummal, apüspöki palotával, s a közeli megyeházával együtt.Éles fény világítja meg a teret, s az ott tevékenykedőapró alakokat: építőmunkások és kőfaragók dolgoznaka székesegyházon, kispapok vonulnak kettessorban a szemináriumnál, hajdúk húznak deresreegy jobbágyot a megyeháza előtt s lila napernyőspapi előkelőség - a hagyomány szerint maga Szilypüspök - vonul át kísérőjével a téren. A szentgotthárditörténeti sorozat utolsó képének háttere ritkaés szokatlan ábrázolás a magyarországi barokk festészetben,belső látkép egy városról és annak lakóiról.Dorffmaister szentgotthárdi sorozata a festőutolsó nagy megbízatása volt, s ezt akár hattyúdalánakis nevezhetnénk. Annál is inkább, mivel szembetűnőbenne a szándék, összefoglalni négy és félévtizedespályafutásának festői tanulságait s ugyanakkormegmutatni képzettségét azokban a műfajokbanis, amelyeket magyarországi közönsége nemigényelt tőle. így a tájfestészetben, a zsánerfestészetbens a városlátkép műfajában is. AmikorDorffmaister bécsi akadémiai tanulmányait befejezte,már dolgozott Bécsben a nagyhatású JohannChristian Brand, akinek bécsi és Bécs környékihelyszíneket feldolgozó táj-, zsáner-, város- és kastélylátképeiönállóan és metszetfeldolgozásban azottani főrangú és polgári gyűjtők kedvelt darabjaivoltak. A szentgotthárdi sorozat háttér ábrázolásaimutatják, hogy Dorffmaister, ha a 18. század másodikfelében igény lett volna rá, a magyarországi táj-,zsáner és városkép műfajának korai meghonosítójalehetett volna. De mert önálló ábrázolásként nemvolt rájuk igény, Dorffmaister festményei hátterében92

a történeti és topográfiai hűség jelzését és érzékeltetésétbízta rájuk, s kedvvel festett részletei a festő„jutalomjátékának" tűnnek.Dorffmaister Istvánnak ez a festménysorozatakéső barokk festészetünk egyik legmodernebb hazaivállalkozása volt. Nemcsak méretei, igényessége éstematikája okán, hanem mert bennük a festő megújította,korszerűsítette a hazai történeti festészetműfaját, s formai újításaival - ugyanúgy, miként aháttérábrázolásként megjelenő táj- és zsánerfestészetbenis - e műfajok 19. századi önállósodásához,népszerűvé válásához vezető útra lépett. Megrendelőkörének,főként a Dunántúl vezető katolikus köreinekbizalma segítette ebben, amelynek kialakulásáterősen befolyásolta, hogy a festő ekkor már többévtizede Magyarországon, Sopronban élt, s csak hazaimegrendelőknek dolgozott. Közönségének igényeités ízlését éppen ezért hasonló képzettségű bécsifestőkortársainál sokkal jobban és közelebbrőlismerte. S ha - mint a magyar történeti témájú műveiesetében - igényes feladatot kapott, azt sokoldalúan,viszonylag változatosan s újabb és újabbformai megoldásokkal modernizálva készítette el.A Dorffmaister István által megkezdett útnakazonban mégsem lett folytatása. A 19. századi hazaitörténeti festészet kialakulásához ugyanis nem ez azút vezetett. S nem csupán azért, mert a festő mindjárta következő évben, 1797-ben meghalt s művészetee vonulatának nem akadta folytatója, hanemmert a századforduló táján már a hazai közgondolkodáss ennek részeként a művészetek szerepérőlvallott nézetek is megváltoztak. Ennek megfelelőenaz új típusú, 19. századi történeti festészet kialaku-lásához képzőművészeti alkotásnak és közönségéneksokkal intenzívebb kapcsolatára volt szükség,mint amilyet az egymástól távol eső, zömmel egyháziintézményekbe készült Dorffmaister alkotásokkörül létrejöhetett. A francia forradalom s a napóleoniháborúk időszakának elvilágiasodott légkörébena magyarországi közönség történelmi múltjávalimmár nem templomi vagy kolostori környezetbenkívánt találkozni, hanem a képzőművészet számárais a nyilvánosságnak új formáit kereste. Megtalálniazonban csak mintegy két-három évtized múlva, az1820-as években sikerült. Az új forma az irodalmialmanachok metszetillusztrációja lett. s az új típusútörténetábrázolás a magyar történeti témájú irodalomés képzőművészet találkozásából születettmeg. 36 Ezek a műalkotások gyökeresen mások, minta soproni festő történeti témájú festményei, s a 19.század második felének modern hazai történeti festészeteezek nyomán született meg.Dorffmaister történeti képei közül (bár a szigetvárimennyezetképpel Csokonai költeményes kötetétszerette volna illusztrálni), 37 végül egyetlen festménymaradt meg a reformkori magyar közönségtudatában: a mohácsi csatát ábrázoló képe a csatahelyszínén, Mohácson. Eredeti funkciója ugyanis,hogy a Mohácsra látogatók számára a Magyarországsorsára oly végzetes csatát, annak tragikus hősét,odaveszett királyát megidézze, s ennek révén ahonszeretetet, a haza sorsa fölötti aggodalmat fölébressze,töretlenül vállalható volt a reformkor közönsége,a „hős vértől pirosuk gyásztér" helyszínét felkeresőkszámára is. 38Je: ;yzetek1 E történeti képekről s helyükről a magyar művészettörténetében összefoglalóan Galavics 1980, 63-66.2 A három mű centenáriumi jellegét hangsúlyozzaBoros 1974,281.3 A szentgotthárdi apátság barokk kori történetérőlalapvető Sternegg 1981.4 Heimb, Theophil: Notitia historica de ortu etprogressu Abbatiae sacri ordinis Cisterciensis B. M.V. ad St. Gotthardum dictae. Viennae 1764, 139.,idézi Éber 1913,212.5 Éber 1913, 212-214, Fábián 1936a, 38^10, Garas1955, 108-9.6 Mindhárom feliratot a magyar fordítással együttközli Stemegg 1981, 434, 461, 470.7 Képét is közli Sternegg 1981,468,480^181.8 Péteri Takáts József útijegyzeteinek kéziratát azMTA Könyvtárának Kézirattára őrzi (1796dik esztendőbenutazásának rövid leírása; Az 1797-beliutazás) a Kisfaludy Társaság iratai között, К380/30-31 jelzeten. Takáts Sándor: Péten TakátsJózsef. Bp. 1890. 60. nyomán egy rövidebb résztidéz belőle Boros 1974, 279, Galavics 1980, kat.64. - Festetich László nevelőjével 1797 szeptemberébenjárt Mohácson. Látogatásuk idézett leírása akézirat 5. oldalán.9 A két mohácsi csataképről Boros 1974, 279-282,Galavics 1980, kat. 63-64. Mindkét elemzés az1980-as restaurálás előtti állapotban tárgyalja a képeket.Az akkori restaurálás a teljesen besötétedettfestményeket újra értelmezhetővé tette, s eltérőfényértelmezésük is csak ekkor vált láthatóvá.10 A számos változatban ismert П. Lajos király képmásközül - lásd még a 12. jegyzetet - Dorffmaistereredetijét a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumolajfestésü példányában ismertük fel. A királyidíszpáncél valójában Zsigmond Ágost (Sigismund)93

lengyel királyé volt, s arra az alkalomra készült,amikor Habsburg Erzsébetet eljegyezte. Minderrőllásd Galavics 1980, kat. 65. A portrénak a különbözőutazók által említett feliratát Borsos József 1837-ben készült másolata (Magyar Nemzeti MúzeumTörténelmi Képcsarnok) őrizte meg, magyar fordításátSajó Tamásnak köszönöm.11 Azok között, akik Dorffmaister mohácsi csataképeitfölkeresték vagy legalább számon tartották, költő(Péteri Takács József, 1797), történész (KresznericsFerenc, 1802), művelt katona (Csehy József, 1806),orvos (Bene Ferenc, 1833), ügyvéd (Bárány Ágost,1837), Habsburg főherceg (István nádor, 1847) egyarántmegtalálható volt. Naplóföljegyzéseikből, leveleikbőllegtöbbet idéz Boros L. 1974, 279-280.12 A másolatokról s a Borsos kópiákról készült litográfiákrólGalavics 1980, kat. 65.13 Péteri Takáts József tanítványa nevében írt útinaplója- lásd 8. jegyzet - kézirat, 1. oldal.14 Szigetvárról máig a legrészletesebben Éber 1913,193-201 kitűnő, 1910 körül Hollenczer László általkészített felvételekkel. Éber után közöljük achronosztichonos feliratok fordítását is.15 Corpus Juris Hungarici... első, F. L. Schmittnermetszetével illusztrált kiadása Nagyszombatban1742-ben jelent meg, s azt követően ugyanazoknaka rézdúcoknak a felhasználásával többször is kiadták.A metszetekről lásd Rózsa György: Magyartörténetábrázolás a 17. században. Budapest 1973,76, 158 és 135. kép; Galavics Géza: A magyar királyokképmásai a 17-18. században. In: A középkorimagyar királyok képei. Szent István király Múzeum,Székesfehérvár, 1996. Kiállításkatalógus,szerk. Fülöp Gyula.16 F. X. Kari Palkó a pozsonyi főoltárképet 1745 körülfestette-. Schmittner metszete ezt (s nem a kép vázlatát,Chicago, Art Institut) követi. A metszetetSzilárdffy Zoltán gyűjteményéből közlöm, s hozzájárulásátitt is köszönöm.17 A Dorffmaister által jelzett olajfestményt, párdarabjával,egy Mózes az érckígyóval témájú képpelegyütt közli Fábián 1936a, 15,20-21.18 Dorffmaister Szily Jánoshoz 1792 február 10-én írtleveléből idézi Fábián 1936a, 19.19 Az oltárképről kismonográfia - Galavics 1971 - készült,amely a megrendelő, a közönség és a művésznézőpontjából vizsgálja Dorffmaister alkotását.20 A megrendelő Szily püspök művészetpártolásárólGalavics Géza: A szombathelyi püspökség mintműalkotás. Új Művészet, 1991/8. 29-31.21 Szily püspök 1786-ban írt leveléből közli Géfm1929, 72., idézi Galavics 1971, 28.22 A Pannnonhalmán őrzött „Szent István palást"1613-ban, П. Mátyás uralkodása idején készült másolat,amelyet Mária Terézia 1775-ös látogatásátkövetően, 1779-ben ajándékozott Pannonhalmának.Még a két világháború között is Szent István korábólszármazónak tartották. Eredetét, korát, történetétKovács Éva tisztázta, s mindezeket legutóbbösszefoglalta Pannonhalma jubileumi kiállításkatalógusában:Mons Sacer 996-1996, Ш. kat.С18. A palást Szombathelyre menekítésének történetétSólymos Szilveszternek, a pannonhalmi művészetigyűjtemények kezelőjének szíves szóbeliközléséből ismerem. Eszerint Somogyi Dániel főapát(1768-1801) adta át a palástot Szily püspöknekmegőrzésre, s a rend visszaállításakor EölbeyJános kanonok vitte vissza Pannonhalmára.23 Szily levelét (1792 február 2) közli Kapossy 1922,116-117, a metszeteket azonosította és közölteGalavics 1971, 36-38, és 20-21. kép.24 A metszet 1774 előtt készült, s Johann Christophvon Reinsperger metszette. Az oltárképpel való öszszefüggésérőlrészletesen Galavics 1971, 13-14, és6. kép. Vinzenz Fischer a 18. század utolsó harmadábana történeti festészet tanára volt a bécsi Akadémián,s tudatosan kereste a történeti témájú festményeielkészítésekor a hitelesség növelésénekeszközrendszerét. 1775-ben például a székesfehérváriplébániatemplomba festendő „Szent István felajánljaországát Szűz Máriának" témájú képénekelkészítésekor túl azon, hogy a koronázási palástotés a magyar koronát metszetek alapján hűen festettemeg, aziránt is érdeklődött a város tanácsnokainál,hogy vajon hány éves lehetett Szent István a koronafölajánlásakor. A levelet közli Schoen Arnold:Fischer V. festő levelei a Szent István főoltárképről.Székesfehérvári Szemle 1933/3-4. 3.25 A magyar verset (A Sz. István Szombathelyi új képénekleírása) Czinke Ferenc szombathelyi gimnáziumitanát írta, s „Öt magyar óda szent Istványnapjára" címmel Szombathelyen 1792-ben kiadottódagyűjteményében jelentette meg. A vers németfordítását (... Beschreibung Des neuen Gemähidedes heil, ungarischen Königs Stephans inSteinamanger...) pedig a soproni domonkos szerzetestanár, Seraphin Geiger készítette el 1793-ban.Mindkettőt közli s részletesen elemzi Galavics1971,40-5226 Kiskomáromról legrészletesebben Kostyál 1995,225-233, benne a templom kegyuraságáról is pontosításokkal.Korábban Galavics 1980, kat. 67. annakjelzésével, hogy „Kiskomárom a Központi(esztergomi) papi szeminárium (SemmariumGenerale) birtoka volt, s templomát két szakaszbanfesttették ki Dorffmaisterrel". Mivel ez aSeminarium Generale 1793-ban, a templomhajó kifestésénekévében, Pozsonyban működött, így -Kostyál 1995, 225. kritikájával ellentétben - nemlátunk ellentmondást abban, hogy „a pozsonyi„Seminarium Generale" a kiskomáromi falképekmegrendelője".94

27 A nagyszombati Seminarium Generale (CollegiumRubrorum) alapításáról, szerepéről és sorsáról, Ш.Ferdinánd támogatásáról Pauler Tivadar: A budapestiMagyar Kir. Tudomány-Egyetem története.Budapest 1880. 37,86.28 Galavics 1980, kat. 67.29 A würzburgi palotakápolna belső teréről annak reprodukciójávallásd Erich Bachmann: ResidenzWürzburg und Hofgarten. München 1973, 70. és24. kép, továbbá Bernd M.Mayer: Johann RudolfByss (1662-1738). München 1994, 302-303. Amennyezetkép 1945-ben egy bombatámadás soránolyannyira megsérült, hogy restaurálása újrafestéssellett egyenértékű.30 A szentgotthárdi történeti sorozatot részletesen előszörFábián 1936a, 34-35 írta le, s legutóbb alaposlevéltári kutatással az apátság egészének történetébes díszítési rendszerébe ágyazva Sternegg 1981,504-515. dolgozta fel mintaszerűen, s közli valamennyikép reprodukcióját is. A hat festményért ésa mennyezetért az első részletet 1795 májusában, amásodikat 1796 májusában fizették ki. A nyugtákatközli Sternegg 1981, 533. 182. jegyzet, s hasonlóképpenaz apáti fogadó alaprajzát is a képek eredetielrendezésével (506.). Öt történeti jelenetet (és néhánydekoratív térkitöltő pannót) az 1950-es évekkolostorfeloszlatásai során szállítottak a múzeumba,míg a hatodik (66. kép) Heiligenkreuz és Szentgotthárdszétválásakor (1878) Heiligenkreuzba került, sma is ott őrzik. Lásd Sternegg 1981, 533. 182. jegyzet.31 A heiligenkreuzi apátság történetében szereplő magyarkirályoknak - Imrének és I. Andrásnak - aMausoleum metszetei után a kolostor ebédlőjébefestett portréit lásd Klostermarienberg 1996, 97-98színes képpel. Pannonhalmáról legutóbb GalavicsGéza: A pannonhalmi apátság barokk ebédlője.Mons Sacer 996-1996, П. 67-9332 T. Heimb munkájának (lásd 4. jegyzet) közvetlenfelhasználásáról Sternegg 1981, 509-510., aholmagyar fordításban is közli Heimb-nek mindkétcsatára s a visszaváltásra vonatkozó részleteit is. AHeiligenkreuzban őrzött Dorffmaister kép színesreprodukcióját lásd Klostermarienberg 1996, 48.. 33 Ilyen típusú festményt a 17. században kiépítettszentgotthárdi templomról és kolostorról is készítetteka heiligenkreuzi ciszterciek, amikor 1734-bena kolostort és a birtokot magukhoz váltották. Képétközli Sternegg 1981, 387, és 16. kép, továbbá színesbenKlostermarienberg 1996, 50.34 Fritz Alberik apát személyét a festményen SterneggMária azonosította. Lásd Sternegg 1981, 511-51235 A szombathelyi líceumról lásd Vecsey Lajos: Aszombathelyi királyi líceum alapítása és első évei1793-1808. VSz 1934/1, 1935/1-2, 5-6. IdéziSternegg 1981, 533, aki a az apát mellett álló kétszerzetes tanár alakját - Sámpár Ignác, StaresetzBernát - is azonosította (514, 535.).36 Ennek folyamatáról és emlékeiről V. Zibolen Ágnes:Kisfaludy Károly az Aurora képszerkesztője ésillusztrátora. MÉ 1967, 151-176, s Uő: KisfaludyKároly. A művészeti romantika kezdetei Magyarországon.Budapest 1973. Művészettörténeti füzetek5., továbbá Galavics 1980, a tanulmányhoz tartozókatalógus tételekkel együtt.37 Csokonai e tervéről Kaziczy Ferencnek 1804-ben írtlevelében számol be: Kazinczy Ferenc levelezéseШ. (kiadja Váczy János) 201., idézi Csatkai 1968,261.38 A mohácsi Dorffmaister képek reformkori látogatóiróllásd all. jegyzetet.95

41. kép Az 1687. évi ún. 2. mohácsi (nagyharsányi) csata, 1787. Mohács, temetőkápolnaAbb. 41. Die sogenannte zweite Schlacht bei Mohács (im Jahr 1687, am Berg Nagyharsány), 1787. Mohács,Friedhofkapelle42. kép Az 1526. évi mohácsi csata, 1787. Mohács, temetőkápolnaAbb. 42. Die Schlacht bei Mohács im Jahr 1526, 1787. Mohács, Friedhofkapelle.96

43. kép II. Lajos halála. Részlet a mohácsi csata ábrázolásán, 1787. Mohács, temetőkápolna.Abb. 43. Tod des Königs Ludwig II. Ausschnitt aus der Darstellung der Schlacht bei Mohács, 1787. Mohács,Friedhofkapelle.44. kép II. Lajos képmása, 1787. Mohács, Kanizsai Dorottya MúzeumAbb. 44. Bildnis Königs Ludwig И, 1787. Mohács, Museum Dorottya Kanizsai.97

45. kép Szigetvár eleste és visszavétele, 1788. Szigetvár, plébániatemplom, kupolafestményAbb. 45. Der Fall und die Rückoberung von Burg Sziget, 1788. Szigetvár, Pfarrkirche, Kupfelfresko.

46. kép Zrínyi Miklós halála Szigetvár ostromakor. Szigetvár, plébániatemplom, részlet a kupolafestménybőlAbb. 46. Der Heldentod des Miklós Zrínyi bei der Belagerung der Burg Sziget. Szigetvár, Pfarrkirche,Ausschnitt aus dem Kuppelfresko, 1788.47. kép Hódolat Vecchi ezredes előtt Szigetvár visszafoglalásakor. Szigetvár, plébániatemplom, részlet a kupolafestménybőlAbb. 47. Huldigung vor dem General Vecchi bei der Rückoberung von Burg Sziget. Szigetvár, Pfarrkirche,Ausschnitt aus dem Kuppelfresko, 1788.99

48. kép Keresztény rabok kiszabadítása. Szigetvár, plébániatemplom, részlet a kupolafestménybőlAbb. 48. Befreiung von christlichen Gefangenen. Szeigetvár, Pfarrkirche, Ausschnitt aus dem KuppelfreskoFF1788.49. kép Csatakép-részlet a 2. mohácsi csatát ábrázoló festményből, 1787. Mohács, temetőkápolnaAbb. 49. Ausschnitt aus dem zweiten Schlacht bei Mohács: Schlachtgetümel, 1787. Mohács, Votivkirche.100

50. kép Schmittner, Franz Leopold: II. Lajos király, a mohácsi csata és a király halála ábrázolásával, 1742Abb. 50. Franz Leopold Schmittner: König Ludwig II. mit der Darstellung der Schlacht bei Mohács und demTod des Königs, 1742.51. Цер F.X. Palko - F.L. Schmittner: Máthai Szent János és Valois Szent Félix trinitárius szerzetesek keresztényfoglyokat váltanak ki török fogságból, rézmetszetAbb. 51. F. X. Palko - F. L. Schmittner: Die heiligen Johannes von Matha und Felix von Valois aus demTrinitarierordnen kaufen christliche Gefangene aus der türkischen Gefangenschaft los, Kupferstich.101

52. kép Császári katona letaszítja a törököt. Részlet a szentgotthárdi csatát ábrázoló mennyezetképből, 1784.Szentgotthárd, egykori ciszterci templomAbb. 52. Ein kaiserlicher Soldat stoßt den Türken in die Tiefe. Ausschnitt aus dem Deckengemälde mit derDarstellung der Schlacht bei Szentgotthárd. 1784. Szentgotthárd, Pfarrkirche (vormalsZisterzienserkirche)53. kép P. P. Rubens - A. Bolswert: Szent Pál megtérése, rézmetszetAbb. 53. P. P. Rubens - Schelte á Bolswert: Die Bekehrung des heiligen Paulus, Kupferstich102

55. kép Párviadal Rubens nyomán. Részlet a 2. mohácsi csata képéről, 1787. Mohács, temetőkápolnaAbb. 55. Zweikampf nach Rubens. Ausschnitt aus der Darstellung der zweiten Schlacht bei Mohács, 1787.kép Szent Pál megtérése (Rubens után Dorffmaister István), 1789. MagántulajdonAbb. 56. Die Bekehrung des heiligen Paulus nach Rubens, 1789. Privatbesitz103

57. kép Szent István megalapítja a pannonhalmi apátságot, 1792. Szombathely, székesegyházAbb. 57. Der heilige König Stephan stiftet die Abtei Pannonhalma, 1792. Szombathely, Dom58. kép Vinzenz Fischer - Johann Christoph von Reinsperger: Szent István püspökségeket alapít Magyarországon,rézmetszet 1774 előtt.Abb. 58. Vinzenz Fischer - Johann Christoph von Reinspergert: Der heilige König Stephan stiftet Bistümer inUngarn, Kupferstich, vor 1774.104

59. kép I. András visszaállítja a kereszténységet, 1793. Kiskomáróm, plébániatemplomAbb. 59. König Andreas I. stellt das Christentum in Ungarn wieder her, 1793. Kiskomáróm, Pfarrkirche60. kép III. Ferdinánd adománylevelet ad a nagyszombati papi szemináriumnak, 1793. Kiskomáróm, plébániatemplomAbb. 60. Ferdinand III. übergibt die Schenkungsurkunde dem Priesterseminar von Tyrnau, 1793.Kiskomáróm, Pfarrkirche105

61. kép I. András visszaállítja a kereszténységet, 1793. Vázlat a kiskomáromi plébániatemplom mennyezetképéhez.Sopron, Városi MúzeumAbb. 61. König Andreas I. stellt das Christentum in Ungarn wieder her, 1793. Skizze zum Deckengemäldeder Pfarrkirche von Kiskomárom62. kép Schmittner, Franz Leopold: I. András képmása a pogánylázadás és templomépítés háttérjelenetével,1742. rézmetszetAbb. 62. Franz Leopold Schmittner: Bildnis König Andreas I. mit den Szenen der Heidenrevolte und desKirchenbaus im Hintergrund, 1742. Kupferstich106

63. kép III. Béla megalapítjaa szentgotthárdi ciszterci apátságot,1795-96. Magyar Nemzeti GalériaAbb. 63. König Béla III.stiftet die Zisterzienserabtei Szentgotthárd,1795-96. Budapest, UngarischeNationalgalerie64. kép A mohácsi csata,1795-96. Magyar Nemzeti GalériaAbb. 64. Die Schlacht bei Mohács,1795-96. Budapest, Ungarische Nationalgalerie107

65. kép A szentgotthárdi csata, 1795-96. Magyar Nemzeti GalériaAbb. 65. Die Schlacht bei Szentgotthárd, 1795-96. Budapest, Ungarische Nationalgalerie67. kép A szén tgotthárdi apátság és épületei, 1795-95 (részlet a 68. képből)Abb. 67. Die Abtei Szentgotthárd und ihre Gebäude, 1795-96. Ausschnitt aus Abb. 68.108

68. kép A szentgotthárdi apátság és környéke, 1795-96. Magyar Nemzeti GalériaAbb. 68. Die Abtei Szentgotthárd und ihre Umgebung, 1795-96. Budapest, Ungarische Nationalgalerie69. kép Aratók, 1795-96 (részlet a 68. képből)Abb. 69. Schnitter, 1795-96. Ausschnitt aus Abb. 68.109

Die Historienbilder von Stephan DorffmaisterGÉZA GALAVICSStephan Dorffmaister, der in Ungarn seßhaftgewordene Wiener akademische Maler, unterscheidetsich von seinen ebenfalls in Ungarn tätigenZeitgenossen vor allem durch die hohe Zahl seinerHistorienbilder. Die Themen sind fast ausnahmslosaus der ungarischen Geschichte geschöpft, und dieAuftraggeber waren kirchliche Persönlichkeiten undInstitutionen der katholischen Kirche. Darin, daßsie sich alle für den in Sopron lebenden Dorffmaisterentschieden, kommt ein Werturteil zumAusdruck: Man war der Meinung, daß es in derAusführung von historischen Themen in monumentalemFormat wohl keiner mit Dorffmaister aufnehmenkonnte.Sechs Werke beziehungsweise Ensembles lassensich unter seine Arbeiten mit Themen aus derungarischen Geschichte einreihen. Alle wurdenzwischen 1784 und 1795, im letzten Jahrzehntseines beinahe vier Jahrzehnte währenden Schaffensausgeführt. Das erste, die Schlacht bei Szentgotthárd,schuf er 1784 für das Kirchenschiff derdortigen Zisterzienserabtei, das zweite, die Bilderder beiden Schlachten bei Mohács und das BildnisKönigs Ludwig II. im Jahr 1787 für denSommerpalast des Bischofs von Pécs. Diesen folgte1788 Der Fall und die Rückeroberung von BurgSziget in der Kuppel der Pfarrkirche der Stadt und1792 Die Stiftung der Abtei Pannonhalma durchden heiligen König Stephan für einen Seitenaltardes Doms von Szombathely. Die Reihe derHistorienbilder wurde dann 1793 durch dieDeckengemälde der Pfarrkirche von Kiskomárom -König Andreas I. stellt das Christentum in Ungarnwieder her, Stiftung des Collegium Rubrorum vonTyrnau - und 1795/96 durch die Ölgemälde für denEmpfangssaal der Zisterzienserabtei von Szentgotthárdmit Szenen aus der Geschichte der Abteiabgeschlossen. Die Hälfte dieser Werke besteht ausDeckenfresken in Kirchen, die andere Hälfte ausgroßformatigen Ölgemälden. Hinsichtlich ihrerFunktion sind vier für sakrale Räume entstanden,zwei schmückten repräsentative Räume von hohenkirchlichen Würdenträgern - Empfangsräume vonBischöfen beziehungsweise Äbten. 1Die drei frühesten, die Bilder von Szentgotthárd(1784), von Mohács (1787) und Szigetvár (1788),sind von der Hundertjahrfeier der Vertreibung derTürken geprägt. Während der langen Türkenherrschaft,die mit der katastrophalen Niederlage beiMohács im Jahr 1526 begann und bis zurRückeroberung von Buda im Jahr 1686, anderthalbJahrhunderte dauerte, konnte der erste Sieg 1664bei Szentgotthárd erreicht werden, sodann etwazwei Jahrzehnte später, im Jahr 1687, auf demSchauplatz der ersten schweren Niederlage von1526, auf dem Schlachtfeld bei Mohács, undschließlich 1688 bei Szigetvár, wo die Burg Szigetder Familie Zrínyi zurückerobert wurde. 2Die katholische Kirche in Ungarn verstand dieseSiege noch nach einem Jahrhundert als Triumphdes Christentums und wünschte sie jeweils an Ortund Stelle mit den Mitteln der bildenden Kunst alsBeispiel vorzeigen. Zunächst wollte man an derDecke des Schiffes der Zisterzienserkirche vonSzentgotthárd das Andenken an die siegreicheSchlacht von 1664 verewigen. Die Ende des 12.Jahrhunderts gestiftete und im ausgehendenMittelalter aufgelöste Zisterzienserabtei wurde nachder Vertreibung der Türken wiederhergestellt. DieGüter der Abtei wurden 1734 von den Zisterziensernvon Heiligenkreuz zurückgelöst und in den1740er Jahren wurde auch die Abtei wiederbelebt.Zwischen 1748 und 1764 ließen die Zisterzienserdurch Franz Anton Pilgram eine großzügige Kircheerrichten, deren Innenausstattung von Künstlern desOrdens, dem Bildhauer und Bildschnitzer CasparSchrezenmayer und dem Maler Matthias Gusnergestaltet wurde. 3Zu dieser Zeit wurden der Hochaltar und dieSeitenaltäre sowie die Deckengemälde des Chorsund der ersten Kuppel des Schiffes (M. Gusner)ausgeführt. Nur der letzte Abschnitt des Schiffeswurde leer belassen, um dort - wie es 1764 in dieOrdenschronik eingetragen wurde - „mit einembesseren und würdigeren Pinsel" die Schlacht beiSzentgotthárd verewigen zu lassen. 4 Es dauertejedoch zwei Jahrzehnte, bis dieses Vorhabenrealisiert werden konnte, denn der Orden fand erst111

1784 in der Person von Stephan Dorffmaister denMaler, dem er diese Aufgabe übertragen konnte. Indiesem Jahr wurde das Deckengemälde vollendet, indessen Signatur der Maler - wie fast immer - seineakademischen Studien an der Wiener kaiserlichenund königlichen Akademie - betonte: Steph.Dorffmaister pinxit Ex Caes. Reg. Viennae. Acad.1784. Er arbeitete in der Kirche mit seinem ältestenSohn Joseph zusammen, der später ein ausgezeichneterPorträtmaler werden sollte, und der inSzentgotthárd laut Signatur - Joseph Filius pinxitArchitecturam - die Scheinarchitektur, die moderne,reiche Umrahmung nach spätbarockem Geschmackausführte.Aus dieser marmorrot gehaltenen gemaltenArchitektur hebt sich die bunte und bewegteDarstellung der Schlacht bei Szentgotthárd hervor(Abb. 40.). Im Mittelpunkt erscheinen zwar dieMadonna mit dem ungarischen Wappen und dieHeilige Dreifaltigkeit, aber das bestimmendeElement der Komposition ist eindeutig derherumlaufende Fries der Schlachtenszene. AmRand des ovalen Gewölbefeldes verläuft eine Reihevon Szenen aus yier größeren Gruppen vonKämpfern, ergänzt durch die Darstellung einesSchützstandes mit geflochtenen Schanzkörben. Amlinken Bildrand sprengt auf seinem Schimmel derkaiserliche Feldherr hervor, hinter ihm Kriegsflaggen,zu seinen Füßen wirft sich ein Türke zurErde, und zu seiner Seite stoßt ein kaiserlicherSöldner seinen turbangekrönten Gegner mit derLanze in die Tiefe. Der Feldherr ist Montecuccoli,ihm bringt ein Engel von der Madonna denSiegeskranz. Die Komposition setzt sich mitZweikampfszenen von Fußsoldaten fort. Untergetöteten Soldaten und einem Roßkadaver ergreiftein christlicher Soldat den Schopf eines Türken, imZentrum folgt dann die bewegteste Gruppe derSzenenfolge mit sich bäumenden Pferden und zuBoden gestürzten Reitern, ein Nahkampf mitverwundeten und Gefallenen. Der Bogen derSchlachtenszene wird durch eine bravourvollgestaltete Reiterfigur abgeschlossen, gegenüber vonMontecuccoli sprengt der türkische Feldherr davonund läßt seine verwundeten und gefallenen Soldatenzurück. 5Die himmlische Sphäre und die irdische Regiontrennen sich in der Komposition deutlich voneinander,und dies steigert die Wirkung der Schlachtenszenesowie ihre künstlerische Intensität. Zwischenden beiden gibt es einen eher gedanklichen alsvisuellen Zusammenhang, darauf weisen auch dielateinischen Chronosticha. Das erste gibt dasThema des Deckengemäldes und den Zeitpunkt desEreignisses an:LVNA LEOPOLDI REGIS PROSTERNITVR ARMIS(Der [Halb] mond wird durch die Waffen KönigLeopolds niedergestreckt - 1664).Die zweite faßt das Programm desAuftraggebers zusammen. Diese Inschrift stellt dieVerbindung zwischen Vergangenheit und Gegenwart,himmlischer und irdischer Sphäre her:VT PER TE FIDEI PROSTRATVS FVGERAT HOSTlSHIC PER TE MATER TVTVS ET ESTO LOCVS(Wie von Dir zerstreut der Feind des Glaubensgeflohen / so soll dieser Ort von Dir, о unsereMutter, geschützt sein - 1784).Unter Berufung auf die Schlacht beiSzentgotthárd empfahlen die Zisterzienser mitdiesem Deckengemälde die Stadt und ihreEinwohner der Gottesmutter. Ihre Absicht warähnlich wie sie seinerzeit 1764 bei derGrundsteinlegung mit der Inschrift des Marienbildesim Grundstein zum Ausdruck gebrachtworden war:Tibi Mater Alma Pia!Dedicata sint haec triaLocus, corpus, anima,Sis protectrix Nostri Coetus,Cujus Tu Patrona vetus,Vide nostra nominalDir о süße, gnädige Mutterseien dargeboten die drei,der Ort mit Leib und Seele,Beschütze unsre Gemeinschaft,wie von alters her schon immer.Bewahre unsre Namen!Der gleiche Gedanke wurde unter dem Deckengemäldemit dem Altar der ungarischen Heiligennoch einmal bildlich gestaltet: Der heilige KönigStephan, der heilige Emmerich und der heiligeKönig Ladislaus empfehlen das Land der Obhut derMadonna, und unten wird der wappengeschmückteGrenzstein Ungarns durch einen Engel mitgezücktem Schwert gehütet (M. Gusner, 1764). 6Hier, wie im Deckenfresko, erscheint einklassischer, ein Jahrhundert alter Bild-Topos desungarischen Barock, der Gedanke der PatronaHungáriáé, bezogen auf Szentgotthárd und seineBewohner. Beim Deckenbild ist die Denkweisetraditionell und zugleich modern, denn dieBeweisführung ist konkret und im Diesseitsverankert. Das Beispiel stammt aus der modernenGeschichte, und an der Decke ist ein historischesEreignis von landesweiter Bedeutung aus derörtlichen Tradition festgehalten. Die Modernitätliegt aber in erster Linie im malerischen Ausdruck,im ungewöhnlichen neuen Tenor, in der deutlichenund kraftvollen Vergegenwärtigung der historischenArgumentation. Das ist eindeutig DorffmaistersVerdienst, der als erster an der Decke einer Kircheein dekoratives Schlachtenbild malte, wie es in dersakralen Malerei des ungarischen Barock bis dahinunbekannt war und daher als ungewöhnlich wirkte,besonders weil dabei die Darstellung deshistorischen Ereignisses vorherrschte. Wir verfügenzwar über keinerlei Daten darüber, inwieweit die112

Auftraggeber mit Dorffmaisters Arbeit zufriedenwaren, aber die Aufträge ähnlichen Typs derfolgenden Jahre sowie die Tatsache, daß sich dieZisterzienser von Heiligenkreuz/Szentgotthárd einJahrzehnt später, als es galt, die Geschichte desOrdens darzustellen, wieder an Dorffmaisterwandten, zeugen auf jeden Fall von Erfolg undAnerkennung.Zwei, drei Jahre nach der Arbeit inSzentgotthárd erhielt Dorffmaister 1787 in einemanderen Winkel Transdanubiens einen Auftrag: Ersollte für den Sommerpalast des Bischofs von Pécsin Mohács zwei Türkenschlachten gestalten. DieKunde von den beiden Gemälden ging bald umher,gleich aus dem folgenden Jahrzehnt, aus 1797, gibtes eine Aufzeichnung darüber. Der junge GrafLászló Festetich, Sohn des György Festetich, wurdevon seinem Erzieher József Péteri Takács nachMohács mitgenommen, wo sie auch den Bischofvon Pécs besuchten. In ihrem gemeinsamenTagebuch heißt es dazu: „Zw ebener Erde gibt eseinen Saal, in dem an zwei Wänden Ölgemälde desÖdenburger Malers Dorfmeister von seltenerSchönheit hängen. Die eine Leinwand verewigt dieunglückliche Schlacht von 1526, bei der die Großendes Landes fielen und selbst der König Ludwig II.im Bach Csele, der damals wegen des Hochwassersin der Donau angeschwollen war, den Tod fand.Sein Bildnis ist neben dem Historienbild nocheinmal gesondert, nach einem Wiener Originalausgeführt. Das Bild an der anderen Seite des Saalszeigt den neuerlichen Sieg des János Pálffy über dieTürken auf dem gleichen Schlachtfeld... Nach derBetrachtung dieser Bilder schickte uns der HerrBischof mit seinen eigenen Pferden zur Stelle, wolaut Überlieferung der König starb. Der Bach warwegen der Dürre völlig ausgetrocknet, sonstbetreibt er eine Mühle. Wir fanden den unterstenStein der Marmorsäule, die einst zum Andenken andas traurige Ereignis aufgestellt worden war, unddie seine Exzellenz der Bischof zu erneuerngedenkt." 1 Die beiden Bilder wurden zwar 1859vom Palast entfernt, blieben aber dennoch erhalten,sie schmückten bis vor kurzem die Friedhofskapellevon Mohács, heute hängen sie in der Votivkircheder Stadt. Die gewaltigen, fünfeinhalb Meterbreiten, segmentförmigen Gemälde sind ihrer Formund Funktion nach den Kompositionen desAbendmahls und der Hochzeit zu Kana inKlosterrefektorien ähnlich, sie waren auch inMohács dazu angetan, einen repräsentativen Raumvon zwei Seiten abzuschließen. Die Themenwahlwar aber radikal neuartig, denn der Auftraggeberwünschte vom Künstler die Darstellung zweierprofaner Ereignisse aus der örtlichen Geschichte,wiewohl von landesweiter Bedeutung.Die verlorene Schlacht bei Mohács des Jahres1526 wurde bereits im 16. Jahrhundert, aber auchspäter in der politischen Literatur und auch imallgemeinen Bewußtsein als nationale Tragödiegewertet. Der Verfall des Landes wurde von diesemEreignis abgeleitet, deshalb galt das Schlachtfeldbei Mohács als Memento. Gegen Ende des 18.Jahrhunderts, mit dem Aufkommen der Reiselust,wurde Mohács immer öfter und öfter aufgesucht.Man fand aber außer dem halb verfallenenGedenkstein an der (vermeintlichen) Stelle desHeldentodes des Königs Ludwig II. nichts mehr vor,was an die Tragödie erinnert oder das Ereignisheraufbeschwört und erlebbar gemacht hätte. Umdiesem Mangel abzuhelfen, gab Graf LászlóEsterházy, Bischof von Pécs, die beiden gewaltigenGemälde und dazu noch das Bildnis des KönigsLudwig II. (Kat. Nr. 28.) in Auftrag.Stephan Dorffmaister gestaltete die beidenSchlachtenbilder nach der gleichen Bildstruktur.Der ziemlich hoch angesetzte Horizont bei zweiDrittel der Bildfläche teilt das Bild in zwei Teile, inder größeren unteren Hälfte spielt dieSchlachtenszene, gleichsam aus der Vogelperspektivegezeigt. Hinter den kulissenhaften Bäumen,Gebüsch und Bachbett ordnete er die bezeichnendenkleinfigurigen Gruppen der Krieger wie in einemFries an. Hinter diesen wird der Blick mit einemplötzlichen Umschwung in die Weite geführt, wodas Geschehen mit leichtem Pinsel nurandeutungsweise gezeigt wird. Die Beleuchtung, dieLichtführung der beiden Gemälde istmerkwürdigerweise abweichend voneinander. 8 DieGestaltung der zweiten Schlacht (des Jahres 1687)ist traditionell, beinahe von historisierendemCharakter (Abb. 4L). In der Manier derniederländischen Schlachtenbilder des 17. Jahrhundertsarbeitete Dorffmaister mit gleichmäßiger,kontrastfreier Beleuchtung und dementsprechendmit einer fein schattierten, nuancenreichen Farbgebung.Wahrscheinlich wurde dieses Bild zuerstausgeführt. Unter den Gestalten treten der Reihenach die Gruppen und Kompositionselemente vomWandbild in Szentgotthárd auf, der Soldat, der denSchopf des Türken packt, der Reiterkampf mit demsich bäumenden und dem stürzenden Roß, derPferdekadaver und weitere, etwas abgewandelteMotive. Dorffmaister befolgte also einen vorgezeichnetenWeg, als er Elemente seiner Wandbildkompositionauf der Leinwand wiederverwendete.Auf dem anderen Bild, der Darstellung der erstenSchlacht bei Mohács (des Jahres 1526) experimentierteer mit einer neuartigen Beleuchtung (Abb.42.). Die ganze Bildfläche ist durch grelles,einheitliches Licht überflutet, wodurch die Formenan Deutlichkeit und Klarheit gewannen, ande-113

erseits hat er die Farbenwelt, die Tonwerte, dasVerhältnis der verschiedenen Teile zueinanderreduziert.Die Komposition selbst bewahrt, wie bei demPendant, die barocke Tradition. Nicht nur in derStruktur, in der Zeichnung der Gestalten, sondernauch in der Malweise der Details. Die Authentizitätder Darstellung ist im Sinne des Malers und desPublikums einigen genau erkennbaren Detailsanvertraut: dem sich schlängelnden Streifen derDonau links im Hintergrund, der Kuppe des Bergesvon Nagyharsány, die sich über dem Horizonterhebt, dem entfernten Zeltlager des Hintergrundes,der Schlachtordnung, der Mühle links imVordergrund, die von den Besuchern aufgesuchtwurde, und der Figur des Königs, der mit dem Roßin den Bach stürzt (Abb. 43.). Weit entfernt von derSchlacht - die rechts im Bild und in der Mitte tobt -fällt der König von der steilen Uferböschung in denBach. Er trägt den charakteristischen Prunkharnischaus dem 16. Jahrhundert, der in der WienerWeltlichen Schatzkammer noch in unseremJahrhundert als Harnisch Ludwigs II. angesehenwurde. Dorffmaister malte den König in diesemHarnisch mit dem Monogramm LS (in WirklichkeitES) noch einmal in einer selbständigen Komposition{Abb. 44.), die Besucher am Ende des 18.Jahrhunderts wußten (wohl vom AuftraggeberBischof Esterházy), daß das Bild nach einemWiener Original ausgeführt worden war. DieVorlage dürfte der Harnisch selbst gewesen sein,und nicht ein Bildnis von der Art des Gemäldes inMohács. Auf diesem blickt uns ein Jüngling, einKönig im Jünglingsalter mit aufgeklapptem Visierentgegen, entsprechend dem Topos der Feldherrendarstellungen:mit dem Schwert an der Seite, dieKeule in der Rechten, die Linke in die Hüftegestemmt. Dorffmaister stellte ihn in die Landschaft,links mit Bäumen und Gebüsch, rechts wirdder Blick auf ein weites Feld freigegeben, der Königist gleichsam zur Schlacht gerüstet. Die Helmfederist bereits aufgesteckt, das Schwert gegürtet, anHarnisch und Keule glänzt der Sonnenstrahl. DiesesLicht umfaßt die ganze Figur, zeichnet scharfeKonturen vor dem neutralen Hintergrund, und diesverleiht dem Bildnis einen leicht historisierendenCharakter. Das Bild trug ursprünglich am unterenBildrand folgende Inschrift:Rex, Patriam Populosque suos, Regnique pénatesPropugnaturus fortiter occubuit.(Der König fiel im heldenhaften Kampf für dieVerteidigung des Vaterlandes, des Volkes und desalten Glaubens). 9Diese drei Bilder auf dem Schauplatz derSchlacht bei Mohács sind eine neue Erscheinung inder Geschichte der Kunst in Ungarn. Sie stellennicht irgendeine Heldentat eines Mitgliedes einerAristokratenfamilie dar und illustrieren auch nichtdie göttliche Vorsehung oder die Beschützung desLandes durch die Patrona Hungáriáé. Sie haltenvielmehr eine Schicksalswende fest und dienen zurBelehrung der Nachwelt, und dazu werden einAbschnitt der Vergangenheit und die Hauptpersondes Ereignisses heraufbeschwört. Die Bilderentstanden für die Sommerresidenz eines Bischofs,die aber anscheinend auch für die Öffentlichkeitzugänglich war, sie erfüllten also auch einegemeinschaftliche Funktion. Außer den Aufzeichnungen10 zeugen auch die zahlreichen Kopien desKönigsbildnisses aus der ersten Hälfte des 19.Jahrhunderts von der Popularität der Bilder(Mohács, Museum; Pécs, Bischofspalast; Siklós,Burgmuseum; Budapest, Ungarisches Nationalmuseum),und im Jahr 1837 erhielt der junge MalerJózsef Borsos den Auftrag, alle drei Bilder zukopieren (Kat. Nr. 81-83). Diese sind sämtlichüberliefert, und von der ersten Schlacht bei Mohács(Kat. Nr. 85.) und vom Bildnis des Königs (Kat. Nr.84.) in Harnisch wurden auch Lithographienherausgegeben. 11Obwohl die Erscheinungsform der Bildereinigermaßen traditionell war, (dienten sie doch alsSchmuck der Sommerresidenz eines katholischenKirchenfürsten), zeigt die ständige Aufmerksamkeitund das Interesse der Besucher vom ausgehenden18. und vom beginnenden 19. Jahrhundert sowie dierelativ hohe Zahl der Kopien eindeutig an, daß mitdiesen Werken ein erfolgreiches Ensemble entstandenwar, das auch weltliche und gemeinschaftlicheFunktionen zu erfüllen vermochte. Deshalb lassensich die Werke Dorffmaisters von Mohács alsVorläufer der ungarischen Historienmalerei, odergenauer gesagt als deren erste Vertreter ansehen. Soverstand sie auch das zeitgenössische Publikum,und aus diesem Grunde fanden die drei Bilder -wenn auch über Kopien und Lithographien - denWeg zum Publikum der ungarischen Vormärzperiode.Die späteren ungarischen Historienbilder Dorffmaistersentstanden hinsichtlich ihrer Funktion fürmehr traditionelle Milieus, und dadurch wurdenauch ihre gattungsmäßigen Eigenarten bestimmt.Ein Jahr nach den Bildern von Mohács folgte dasKuppelfresko der Pfarrkirche von Szigetvár, in demDorffmaister 1788 den Fall und die Rückeroberungvon Burg Sziget verewigte. Es ist ein Deckenfreskowie in Szentgotthárd, mit ähnlichen formalen undkompositionellen Lösungen. Der Auftraggeber warder Patronatsherr der Stadt, Graf Lajos Festetich,wie es auch in den Aufzeichnungen des jungenLászló Festetich und seines Erziehers festgehaltenwurde. Sie besuchten unter den historischen Stätten114

außer dem Schlachtfeld von Mohács auch Szigetvár,durch dessen Fall im Jahr 1566 ganz Südtransdanubienin die Hand der Türken fiel. Am 5.September 1797 „besuchten wir die Stadt undbesichtigten unter anderen die von den Türkenerrichtete Pfarrkirche, die jetzt hübsch ausgemaltist. Mein Oheim selig, Lajos Festetich, ließ sie zurHundertjahrfeier der Rückeroberung der Burgdurch den berühmten Maler Dorfmeister ausmalenund mit Inschriften bezüglich der vier Ereignisseergänzen" - heißt es in ihrem Bericht. Dann folgtder Text der Chronosticha, die - wie in Szentgotthárd- die Wendepunkte der Ereignisse hervorheben,die Thematik der Wandbilder angeben und vonden Absichten des Auftraggebers berichten. 12Dorffmaisters Fresko in Szigetvár füllt die ganzeHemisphäre der Kuppel aus, im Mittelpunkterscheint die Darstellung der himmlische Sphäre -Heilige Dreifaltigkeit mit Engelschören und derJungfrau Maria -, am Rand friesartig die ununterbrocheneFolge der Ereignisse. 13 (Abb. 45.) Dieswird ähnlich wie in Szentgotthárd durch einengemalten Kuppeltambour umfaßt, deren Felderfolgende Inschriften tragen:SOLIMANI ZRINIQ VE / FA Tis SVBDITA(mit der Vollendung des Schicksals von Suleimanund Zrínyi gefallen), heißt es in der ersten Inschrift,die Jahreszahl ergibt 1566, das Jahr des Falls vonBurg Sziget. Die Inschrift bezieht sich darauf, daßdas Leben des Verteidigers Miklós Zrínyi und desBelagerers, Kaiser Suleiman zugleich zu Ende ging.Das wird auch im Fresko darüber dargestellt: Dietürkischen Soldaten erstürmen das - spätbarocke -Burgtor und umdrängen den ungarisch gekleidetenZrínyi, der mit gezücktem Schwert die Burgverteidigt. Die ungarische Fahne steht noch hinterihm aufrecht, aber der Held ist bereits besiegt, erblickt zum Himmel empor, zur Gottesmutter, dieüber den Wolken schwebt. Sein Widerpart, SultanSuleiman, der während der Belagerung von Szigeteines natürlichen Todes starb, liegt im Bild rechtsvom Burgtor in einem geöffneten Zelt auf seinempurpurfarbenen Sterbebett.Gegenüber dieser Szene wurde die zweiteInschrift des Deckenbildes untergebracht, diesebezieht sich auf die Türkenherrschaft:S VB L VNA HIS PLANXIT(jammerte 122 Jahre lang unter dem'Halbmond).Darüber erheben sich Halbmondfahnen, unter denensich türkische Soldaten mit Turban versammeln, ausihrer Runde flieht ein berittener kaiserlicher Soldat.Im Vordergrund dieser kompositionellen Gruppeerscheint wieder das auf dem Rücken liegendePferdekadaver, das wir von Szentgotthárd kennen,genauso auch das Motiv des Geschützstandes mitgeflochtenen Schanzkörben.Die dritte Inschrift, im Wandfeld über demHochaltar, erinnert an die Befreiung von Szigetvár:REVINDICATA FAME JVRE / VETERI EXVLTAVERAT(aufgrund von uraltem Recht 1688 durch Hungerrückerobert). Das dazugehörige Bildfeld hat dieBefreiung und den Triumph zum Thema, wie auchdie Darstellung diesem gegenüber. Auf dem erstenempfängt der kaiserliche Feldherr - gewiß GeneralVecchi, der Szigetvár aushungern ließ und zurKapitulation zwang - den vornehmmen Türken, dersich ihm ergab. (Abb. 47.) Zum Zeichen desTriumphs hält er den Fuß auf türkischen Waffen undauf dem Kopf eines gefallenen türkischen Soldaten,sein gezücktes Schwert wurde mit einemLorbeerkranz umgeben, wie es dem Sieger zukam.Ihm zur Seite steht ein ungarischer Offizier, er hältdie mit ungarischen Wappen ergänzte kaiserlicheFlagge mit dem Doppeladler in der Hand. Hinterihnen reicht ein ungarischer Soldat einemausgehungerten Türken Brot, im Vordergrund kautein kleiner Junge im Türkensitz mit Turban auf demKopf an einem Maiskolben.Die gegenüberliegende Darstellung setzt diesenThemenkreis fort. Dort wird - in gleicher Kompositionwie auf den Bildern von Szentgotthárd undMohács - eine Reiterschlacht ausgefochten, die Türkenmit dem Pferdeschwanz sind nahe daran, zuverlieren. Ein Stück weiter kommt ein Feldherr amGitter der Kasematte an und bringt einemchristlichen Gefangenen und einer Frau mit ihrenKindern die Freiheit. (Abb. 48.) Ein Engel fliegtüber dieser Szene den Siegern zu und verkündet mitKruzifix und Lorbeerkranz in der Hand denTriumph der Christenheit.Dorffmaisters Gemälde ist also ein Triumphbild,und zwar in doppeltem Sinn. Einerseits, weil es eineGeschichte vergegenwärtigt, die - wie es auch in denInschriften festgehalten ist - vom Fall von Szigetvárüber die 122 Jahre der türkischen Besetzung bis zurRückeroberung und von dort, wie die vierte Inschriftformuliert:HODIE PICTVRIS EXORNATA / о VANS SAECVLVMSERVAT(heute, 1788, durch Gemälde geschmückt dieHundertjahrfeier begeht), bis in die Gegenwartreicht.Der Triumph wird aber nicht allein durch dieHeraufbeschwörung der Vergangenheit präsent,sondern auch durch den Umstand, daß dies inDeckengemälden in der Kuppel einer vormaligentürkischen Moschee festgehalten wird. Nachdem dieTürken Ungarn erobert hatten, gestalteten sie dieungarischen Kirchen in Moscheen um (oderprofanisierten sie), erst später errichteten sie sichechte türkische Moscheen. Nach der Vertreibung derTürken aus dem Lande nahmen die Christen auch115

ihre einstigen Kirchen wieder in Besitz. Währendaber die Türken zuvor zahlreiche christliche Kirchenals Bauten bestehen ließen, gebrauchten die Christendie türkischen Moscheen nur für kurze Zeit, umdann jeweils an derselben Stelle aus denselbenSteinen neue barocke Kirchen zu errichten. InSzigetvár, am Schauplatz des für Ungarn verhängnisvollengroßen Sieges der Türken, hat man aber -als seltene Ausnahme - die Moschee erhalten, undden Triumph der Christen in der Kuppel durchGemälde verkündet. Diese Lösung ist einzigartig inder Geschichte der Barockkultur in Ungarn undzeugt von der sinnvollen Anwendung der Repräsentationsmöglichkeitender bildenden Künste.Die drei monumentalen Arbeiten Dorffmaistersan Schauplätzen denkwürdiger Schlachten derTürkenkriege entstanden zwischen 1784 und 1788innerhalb von vier Jahren. Der Wiener akademischeMaler, der seine Studien um 1760 abgeschlossenhatte, wirkte damals schon seit einem ViertelJahrhundert in Ungarn und arbeitete für Kirchen,Klöster und Schlösser Westungarns im Rahmeneines Themenkreises und einer Bildsprache, diestark traditionell waren. Das „ungarische Historienbild"bedeutete für ihn eine Aufgabe neuen Typs,und es ist lehrreich, zu verfolgen, wie Dorffmaisteran diese Aufgaben heranging und sie meisterte.Hinsichtlich der Bildstruktur wählte er traditionelleLösungen: bei Tafelbildern aus dem Formenrepertoireder niederländischen Genremalerei (z. B.Abb. 49.), bei Wandgemälden aus dem Instrumentariumder illusionistischen Deckenmalerei. Unter denbeiden Gattungen ist das Tafelbild frischer,unmittelbarer in seiner Wirkung, gegenüberNeuerungen aufgeschlossener - und dies nicht nurwegen seiner profanen Funktion. Es ist kein Zufall,daß an den Ölgemälden von Mohács das Strebennach Authentizität mit der genaueren Andeutung derUmgebung (die Nähe der Donau, der Bejg vonNagyharsány) und der authentischen Darstellung derHauptfigur König Ludwigs II. durch den außerordentlichenHarnisch stärker zur Geltung kommt.Das Motiv des in den Bach Csele stürzendenKönigs wurde gewiß durch einen Kupferstichangeregt (Abb. 43.). Dieser Stich gehörte zur Folgeder Illustrationen des Corpus Juris Hungarici, die inden Ausgaben seit 1742 enthalten ist. Die Bildnisseder ungarischen Könige sind dort aufgrund derNürnberger Ausgabe des „Mausoleums für dieglorreichsten Könige Ungarns" von 1664, eineszweisprachigen, reich illustrierten Geschichtswerks,das für die Ikonographie der ungarischen Königezweihundert Jahre lang maßgebend war, 14 durchzeitgerechte winzige Ereignisdarstellungen ergänztwurden. (Abb. 50.) Dies galt als Neuerung in derBildtradition der ungarischen Königsdarstellungen:Hinter der Person der Könige beziehungsweise denBildnissen, die die Könige verkörperten, erschienenjeweils historische Darstellungen und auf dieseWeise wurde der Verlauf der Geschichte greifbar. 15Mehr als eine später in der ungarischenHistorienmalerei oft gestaltete Szene tauchte indieser Stichfolge zum erstenmal auf, StephanDorffmaister griff auch in anderen Fällen daraufzurück. Außerdem verwertete er Kompositionentürkischen Themas, die ihm in seiner Umgebungzugänglich waren: die Gruppe der Befreiung der inKetten gelegten Gefangenen (Abb. 48.) übernahm erzum Beispiel vom Hochaltar der Trinitarier vonPreßburg, dort gestaltete F. X. Palko Trinitarier, die- im Sinne der Zielsetzungen ihres Ordens -christliche Gefangene aus der türkischen Gefangenschaftloskaufen. Dorffmaister kannte das Altarbildim Original, aber er konnte auch den Stich F.Schmittners nach dem Altar verwendet haben. 16(Abb. 51.)Er verwendete bei seinen Deckenfresken auchjene kompositionellen Gemeinplätze, die bei derVergegenwärtigung von „Kampf und „Sieg" seitJahrhunderten in Gebrauch waren. In Szentgotthárdsticht der kaiserliche Soldat den türkischen Soldaten,der aus dem Bildfeld zu stürzen scheint, nach demSchema „Sankt Michael besiegt den Bösen" nieder.(Abb. 52.) In Szigetvár gestaltete er den Kampf vonMiklós Zrínyi nach dem Schema Hercules undAntheus (Abb. 46.) Er zeigt aber Zrínyi nicht in derGestalt des Helden Hercules, sondern als Antheus,der an der Berührung mit der (heimischen) Erdegehindert seine Kräfte verlor. Unter denÜbernahmen dieses Typs war für Dorffmaisterzweifelsohne die „Bekehrung des heiligen Paulus"von Rubens die brauchbarste. (Kat. Nr. 65, Abb. 53.)Die bewegte Szene zwischen sich bäumenden undzur Erde stürzenden Pferden kehrt in den Bildernvon Szentgotthárd (Abb. 54.), Mohács (Abb. 55.)und Szigetvár gleicherweise zurück. Dorffmaisterkleidete einen Teil der römischen Soldaten vonRubens in türkische Tracht, verlieh ihnen Schnurbartund türkische Haartracht, und gab ihnentürkische Fahnen mit Halbmond und Pferdeschwanzin die Hand. Dorffmaister kannte die Kompositionvon Rubens ziemlich genau, er malte nach einemNachstich auch ein Ölgemälde gleichen Themas. 17(Abb. 56.)Diese Methode gehörte in der Renaissance undim Barock zur gängigen Praxis in der Malerei,Dorffmaister fühlte sich in dieser Hinsicht ganz frei,wie er es 1792 selbst formulierte: „dem Mahler undPoeten ist alles erlaubt." 18 Hinter diesem stolzen Satzverbirgt sich die traditionsreiche Kunstauffassungdes „ut pictura poesis", und Dorffmaister wies damitdie Kritik seines bedeutendsten Mäzens Johannes116

Szily, Bischof von Szombathely, zurück, und zwargerade im Zusammenhang mit einem Historienbild.Es handelt sich dabei um Dorffmaisters nächstesHistorienbild, das eigenartiger Weise zum Altarbilddes Doms von Szombathely bestimmt wurde. DasWerk wird eindeutig zu den Historienbildern gezählt,obwohl es eine sakrale Funktion erfüllt. Gleichbei der Themenwahl ist die Grenze genau erkennbar,jenseits der sich das Bild auch in einem anderenGattungsbereich werten läßt. Der Auftraggeber,Bischof Szily, verzichtete nämlich auf den anderthalbJahrhunderte alten Bild-Topos, die Darstellungsform„der heilige König Stephan bringt seinLand der Madonna dar" (die erste Skizze desWerkes hat noch dies zum Thema), und wählte stattdes legendären Ereignisses eine reale Begebenheit,die Stiftung der Abtei Pannonhalma durch KönigStephan, ein Ereignis, das das Christentum inUngarn bis heute maßgeblich prägte. (Abb. 57.)König Stephan steht in ungarischer Tracht undim ungarischen Krönungsmantel vor einemTriumphbogen inmitten seiner Höflinge in ungarischerTracht und in Begleitung von Soldaten. Vorihm steht ein Baumeister, der durch seine Kleidungetwa als ein Deutscher gekennzeichnet ist, und zeigtdem König den Grundriß einer dreischiffigenKirche. Hinter dem König steht mit Mithra undHirtenstab der Abt von Pannonhalma, der mit demKönig den Grundriß studiert. Auf die Funktion desAltarbildes weisen nur der blaße Heiligenschein umdas Haupt des Königs und die Engelsgruppe imobersten Teil des Gemäldes hin, ohne jedoch denweltlichen Charakter des Bildes zu beeinträchtigen.Es ist ein Historienbild von reiner, klarer Struktur,wohl überblickbar und „lesbar", in dem dieAbsichten eines entschlossenen Auftraggebers vonganz bestimmter Konzeption deutlich zum Ausdruckkommen. 19Der Auftraggeber, Bischof Johannes Szily, einecharakteristische Gestalt des führenden ungarischenKlerus, war der erste Bischof der von Maria Theresiagegründeten Diözese Szombathely. Der hochgebildete,in Rom studierte Kirchenfürst erbaute das neueBischofpalais, den neuen Dom und das Priesterseminarund sorgte auch für die Ausstattung alldieser Bauten durch hochrangige Kunstwerke. Ererlebte die um sich greifende Aufklärung als eineGefahr für die katholische Kirche, mit seinerKirchenpolitik widersetzte er sich dem aufgeklärtenAbsolutismus und geriet mit Joseph IL in Konflikt.Zur gleichen Zeit übernahm er zahlreiche Elementeder Aufklärung in seine Mäzenatentätigkeit undseine kirchenorganisatorische Praxis. 20 Das gilt auchfür die Wahl des Themas „Der heilige KönigStephan stiftet eine Abtei". Es popularisiert denmodernen Herrscher, wie er aus Predigten der Zeitbekannt ist, der vor allem bestrebt ist, „sein Volk zubeglücken". Aus diesem Grunde stiftet und fördert erauch eine katholische kirchliche Institution. DieThemenwahl für das Altarbild des Domes vonSzombathely enthält in diesem Sinne einenunmißverständlichen Protest gegen die KirchenpolitikJosephs II. Auf dem 1792 ausgeführtenAltarbild stiftet nämlich der Heilige Stephan eineAbtei, die 1786 von Joseph II. aufgelöst wurde.Diese Verordnung erfüllte Bischof Szily bereitsdamals mit Gram: Jedermann weiß, was auf dieübrigen Abteien zukommt, wenn nicht einmal dieMutter, die älteste, verschont blieb" - schrieb erdem Benediktinerabt von Dömölk. 21Pannonhalma war also für ihn ein Symbol, erfühlte sich davon stark angezogen. Dies war auchdem Erzabt von Pannonhalma bekannt, deshalb ließer unmittelbar vor der Auflösung die besondereReliquie des Ordens, den von Maria Theresiageschenkt bekommenen Mantel des Heiligen KönigsStephan (damals war man noch überzeugt, daß ertatsächlich aus der Zeit des Königs Stephanstammte), heimlich in die Obhut des Bischofs Szilyüberführen. 22 Als der Bischof das Altarbild fürseinen Dom bei Dorffmaister in Auftrag gab, wollteer den authentischen heiligen Stephan dargestellthaben, mit dem wahren Krönungsmantel und denwahren Krönungsinsignien. Er hielt dies auchDorffmaister vor, der jedoch im Sinne dertraditionellen Kunstauffassung mit dem oben bereitszitierten Satz „dem Mahler und Poeten ist alleserlaubt" antwortete. Schließlich hat der AuftraggeberRecht behalten, er bat den Maler, bei der Darstellungdes Krönungsmantels und der KrönungsinsignienStichvorlagen zu befolgen. Dorffmaister kam diesemWunsch tatsächlich nach, die ihm von Bischof Szilybrieflich empfohlenen und von ihm verwendetenStiche können identifiziert werden: Es ist ein Blatteines deutschen Stichverlags und ein Kupferstichvon Samuel Czetter, der die Krönungsinsignien aufeinem Kissen zeigt. 23 Die historische Treue desAltarbildes und die Authentizität der Darstellungliegt zum Teil in diesen Detaillösungen.Dorffmaister stützte sich aber nicht nur bei denDetails, sondern auch bei der Gesamtheit derKomposition auf eine Stichvorlage, auf VinzenzFischers Komposition „Der heilige Stephan stiftetBistümer in Ungarn". 24 (Abb. 58.) Nach Umgestaltungdieser Komposition malte er den heiligenKönig im Krönungsmantel mit den Insignien,umgab ihn mit einer zahlreichen, ungarischgekleideten Gefolgschaft und stellte dem König denBaumeister zur Seite.Das Gemälde Dorffmaisters wurde Jahre vorVollendung des Doms, für den es vorgesehen war,ausgeführt. Bischof Szily scheint aber einen Anlaß117

gefunden zu haben, das Altarbild mit seinemzukünftigen Publikum bekannt zu machen. MehrereQuellen berichten nämlich über den eindeutigenPublikumserfolg von Dorffmaisters Bild im Jahr1792. Diese Epoche nach dem Tod Josephs II. wardurch einen großen nationalen Aufschwung, undnach den Integrationsbestrebungen des Herrschersdurch den Triumph des ungarischen adeligenWiderstandes gekennzeichnet. Dies manifestiertesich im Wiederaufleben der nationalen Traditionen,im demonstrativen Tragen der ungarischen Trachtund - zu einer Zeit, in der Deutsch und Latein dieAmtssprachen waren - im Umsichgreifen der ungarischenSprache. Dorffmaisters Altarbild entstand indieser Atmosphäre und verdankt ihr seinen Erfolg.Das Publikum erkannte nämlich darin die Neuartigkeitder Themenwahl, die Frische des Ausdrucks,die Modernität der Darstellung, und verlieh demBild eine selbständige Bedeutung, die von denursprünglichen Absichten des Auftraggebers einigermaßenabwich. Das ist uns aus einem zeitgenössischenungarischen Gedicht bekannt, so auchder Umstand, daß das Publikum weniger für dieFragen von Klostergründung und -auflösungempfänglich war als für das Duo ungarischer König- deutscher Baumeister. Daraus wurde nämlich einHinweis auf einen immer wieder betonten Widerspruchherausgehört, daß die Ungarn den Zubehörihrer deutschfeindlichen nationalen Aufwallung -die Kleider nach ungarischem Schnitt und dieAccessoirs, die teuren Goldschmiedearbeiten - vondeutschen Meistern beziehen mußten. Der deutscheBaumeister im Bild wurde als Alterego des„deutschen" Dorffmaisters verstanden. Um diesenWiderspruch aufzulösen, wurde der Name desMalers im Gedicht sinngemäß „ungarisiert" als„Falumester" gebraucht. Diese Lösung weckte aberden Protest der Ungarndeutschen, die ihrerseits miteinem anderen Gedicht und einer weiteren Deutungdes Werkes reagierten. 25Dorffmaisters Altarbild funktionierte wirklichwie ein Historienbild. Es fand den Weg zumPublikum und verhalf ihm durch die Heraufbeschwörungeines historischen Ereignisses zurbesseren Orientierung in der eigenen Zeit. In diesemProzeß sind die Themenwahl des Historienbildes, dieIntensität des künstlerischen Ausdrucks und dieBegegnung mit dem Publikum gleichrangigeElemente, und wenn davon nur eines wegfallt, kanndie Wirkung des Kunstwerks nur beschränkt zurGeltung kommen. Die Historienbildfolge Dorffmaistersaus dem Jahr 1793 liefert dafür den Beweis.Es handelt sich dabei um eine Wandbildfolge ander Decke der Pfarrkirche in einem südtransdanubisehen Dorf, Kiskomárom. Der Ort ist ungewöhnlich,das Dorf liegt nämlich weitab vonkirchlichen oder weltlichen Zentren, und dieAuftraggeber mußten damit rechnen, daß das Werkkaum ein größeres Publikum finden würde. DieseDeckengemälde verdanken ihr Zustandekommendem Umstand, daß das Dorf einer bedeutendenkirchlichen Korporation, dem Domkapitel vonEsztergom gehörte. Die Domherren, der Beirat desErzbischofs von Esztergom, des Oberhauptes derungarischen Kirche, waren also die Patronatsherrender Kirche. Sie beauftragten bereits zuvorDorffmaister mit der Ausmalung des Chors, dessenDecke seit 1781 die Szene der Begegnung der beidenApostelfürsten Petrus und Paulus trug. DasKirchenschiff kam aber erst 1793 an die Reihe. 26Zwischen diese beiden Zeitpunkte fallen dieMaßnahmen des aufgeklärten Absolutismus vonJoseph IL, die die Positionen der katholischenKirche empfindlich berührten und die traditionelleStruktur von deren Institutionen umgestalteten oderderen Tätigkeit einschränkten. Dies blieb auch nichtohne Einfluß auf die Thematik der neuenWandbilder.Es ist nicht bekannt, wer der ehrgeizigeAuftraggeber gewesen sein könnte, der im Namendes Domkapitels die Themenwahl bestimmte. SeinProgramm ist umfassend, die Thematik konsequent,die Auswahl der einzelnen Elemente, also dereinzelnen historischen Ereignisse, ist in hohemMaße anspruchsvoll. Für die Darstellungen an derDecke einer Dorfkirche wurden - auf eine ganzneuartige Weise - drei Wendepunkte der Geschichteder katholischen Kirche in Ungarn bestimmt.Genauer gesagt Entscheidungen beziehungsweiseMaßnahmen dreier ungarischer Könige, die die Lageder katholischen Kirche maßgeblich beeinflußtenund zum Guten wandten. Die ausgewähltenHerrscher sind der heilige König Stephan, AndreasI. und Ferdinand III., die Krisenzeiten hingegen dieAnnahme des Christentums, der Versuch zurWiderhersteilung des heidnischen Glaubens unddessen Abwendung, und schließlich die Einleitungder Gegenreformation.Im ersten Joch bringt der heilige König Stephanmit der Krone sein Land der Gottesmutter dar. (Abb.19.) Die Themenwahl ist traditionell, aber der Malerversuchte sie zeitgemäßer zu gestalten. Der heiligeStephan kniet nicht in privater Andacht vor Maria,sondern inmitten des Hofstaates. Der Herrscher wirdbetont von hohen Würdenträgern in ungarischerGalatracht umgeben. Die Geste des heiligen Königsist demonstrativ: Er selbst und die Führer desdamaligen Ungarn haben sich für das Christentumentschieden, deshalb bringen sie das Land Mariadar. Die himmlische Sphäre, die Jungfrau Maria undihre Begleitung, die Engel, erhalten in der Kompositionkeinen besonderen Nachdruck, der Hauptak-118

zent liegt, wie bei den späten Historienbildern insakralem Raum, auf der Darstellung des Ereignissesselbst.Das Deckengemälde im nächsten Joch zeigt einewahre Krisensituation. (Abb. 59.) Im Jahr 1046,nach dem Tod von König Peter I. versuchten dieheidnischen Ungarn unter der Führung von FürstVata die alte Ordnung wiederherzustellen. Sievertrieben die Mönche und Priester oder metzeltensie nieder und zerstörten die Kirchen. Im rechtenBildrand ist ein solches Ereignis festgehalten. MitSchwert und Kriegsbeil werden Kirchenmännerüberfallen, darunter der heilige Bischof Gerhardus,ein vormaliger Vertrauter des heiligen KönigsStephan. Er liegt bereits auf der Erde, neben demWagen, mit dem er vom Berg in die Donau gestürztwurde. Unter seinen Gefährten sind manche bereitsgetötet, andere werden eben von den wildenKriegern ergriffen. Im Zentrum der Kompositionsteht König Andreas I., der die Heidenrevolteniederwarf, die Priester und Mönche zurückrief, dieKirchen wiederherstellte und die katholische Kirchemit neuen Gaben bedachte. Der König steht voreinem Torbau, die ungarische Krone auf dem Haupt,er überreicht einem Bischof, der vor ihn hintritt, eineSchenkungsurkunde. Am linken Bildrand sind dieweltlichen Personen gruppiert, unter ihnen derBaumeister und sein Gehilfe, die zum WiederaufbauArchitekturskizzen verfertigen, um ihnen herumliegen die Instrumente des Bauhandwerks.Das Gemälde auf dem letzten Joch zeigt ebenfallsdie Übergabe einer Schenkungsurkunde. (Abb. 60.)Ferdinand III. überreicht sie im Jahr 1648 demneugegründeten Priesterseminar von Tyrnau, demSeminarium Generale, oder mit anderem NamenCollegium Rubrorum. Unter einem Baldachinzeltsitzt der Herrscher auf einem Thron mitgeschnitztem Wappen, er überreicht den Priestern inroter Soutane, den Vertretern des Seminars, dieSchenkungsurkunde. Zu seiner Linken erscheint seinmilitärisches Gefolge, zu seiner Rechten steht derdamalige Erzbischof von Esztergom, György Lippay.Gegenüber den Soldaten blickt eine Gruppe vonungarischen Herren der Szene zu.Ferdinand III. wird in der KirchengeschichteUngarns als ein äußerst aktiver Förderer derGegenreformation angesehen. Er schenkte derPriesterausbildung große Aufmerksamkeit, unterstütztefreigebig die katholische Kirche, so auch dasPriesterseminar von Tyrnau, das nach dem Vorbilddes römischen Collegium Germanico-Hungaricumvon den Erzbischöfen von Esztergom als eineInstitution mit landesweiter Befugnis ins Lebengerufen wurde. In der Gegenreformation wurde ihreine herausragende Rolle zugesprochen, der sie auchentsprach: Die meisten der führenden Gestalten derungarischen Kirche absolvierten ihre Studien indiesem Seminar. 27Die Stiftungsszene hat in der Deckenbildfolgedoppelte Bedeutung: zum einen hängt sie mit demPatronat der Kirche zusammen, und ihre Wahl istinnerhalb der Bildfolge am ehesten in der Traditionverwurzelt. Ferdinand III. schenkte dem Seminarjenes Gut der Propstei von Óbuda, zu dem auchKiskomárom gehörte. So fand das Domkapitel vonEsztergom, der damalige Begünstigte der anderthalbJahrhunderte zuvor geübten Geste, in derThemenwahl die Legitimation seiner Anwesenheit inKiskomárom. Die andere Bedeutung des Bildesbringt, ähnlich den Kompositionen der Darbringungder Krone und der Wiederherstellung des Christentumsin Ungarn, politische Aktualitäten zumAusdruck. Durch diese Bilder konnte das Domkapitelvon Esztergom, eine der führenden Körperschaftender katholischen Kirche von Ungarn, mit denMitteln der spätbarocken Deckenmalerei in Fragenzum Verhältnis von Staat und Kirche Stellungbeziehen. In den Fresken von Kiskomárom stellte esden Zeitgenossen Könige als Vorbilder hin, die inihrer Zeit der katholischen Kirche mit wirkungsvollenGesten Beistand geleistet hatten: den erstenKönig der Ungarn, den heiligen Stephan, der dasChristentum einführte und sein Land der Obhut derMadonna empfahl, Andreas I., der Kirchen undKlöster wiederherstellte und sie förderte, undFerdinand III., der die Priestererziehung in die Handder Erzbischöfe von Esztergom legte und sieunterstützte. Das sind eindeutige Hinweise auf dieKirchenpolitik Josephs II. und deren Folgen: auf dieAuflösung uralter Klöster, auf die Aufhebung derDiözesanseminare und die Zentralisierung derPriestererziehung. Das sind die gleichen Beschwerden,die auch am Domaltarbild Bischof Szilyszum Ausdruck kamen. Nur daß in Szombathely dasPublikum auf dem Bild sich selbst erkannte und sodem Werk eine aktuelle Bedeutung gab, während inKiskomárom, im kleinen Dorf im Süden des KomitatsZala, wohl nur sehr wenige die feinen Anspielungendes Bildprogramms verstanden. Bezüglichder Wirkung der Fresken auf das einstige Publikumverfügen wir über gar keine Angaben.Unter all den Historienbildern Dorffmaisters isteine einzige vorbereitende Studie zu einer Kompositionerhalten, ein Ölbozzetto zu „Andreas I. stelltdas Christentum in Ungarn wieder her" imStadtmuseum von Sopron. 28 (Kat. Nr. 41, Abb. 61.)Die Komposition war bereits in der Skizze vollausgereift, im Deckengemälde hat der Meister nurdie inneren Proportionen etwas abgewandelt, zumBeispiel durch die Vergrößerung der Szene mit denwilden heidnischen Ungarn, der in der Dramaturgiedes Bildes eine wichtige Rolle zukommt. Der119

Bozzetto zeigt besonders im Kontrast dermalerischen Tonwerte und in der Festlegung derTöne und besonders der Lichter eine ausgeprägtebarocke Auffassung und bewahrt die akademischenTraditionen der Jahrhundertmitte. Im Deckengemäldeist das Licht gleichmäßiger, die Formen detailfreudigerund genauer erfaßt. Gerade durch diesekommt die Authentizität der Darstellung stärker zumAusdruck.Dem Maler und dem Auftraggeber lag esgleicherweise viel daran, das historische Ereignisauthentisch zu vergegenwärtigen. Deshalb wandtesich der Maler der zeitgemäßesten Quelle, denIllustrationen des Tyrnauer Corpus Juris Hungaricizu, die die Bildnisfolge der ungarischen Herrscherim „Mausoleum" modernisierte. Hier hatte er bereitsbei der Darstellung der Schlacht von Mohács dieInspiration geholt, aber im Falle des Deckengemäldesin Kiskomárom ist die Beziehung von F.Schmittners Kupferstich (Abb. 62.) und DorffmaistersFresko noch unmittelbarer. Das Gemälde folgtder Struktur des Stiches mit dem König imMittelpunkt, auf der einen Seite stürzen sich dieheidnischen Ungarn auf Bischof Gerhardus, auf deranderen Seite wird unter Mitwirkung des Baumeisters,von Steinmetzen und Bauarbeitern eineneue monumentale Kirche erbaut. Darauf weisenaber im Wandgemälde außer den Werkzeugen nurder grauhaarige Baumeister, ein Jüngling mit demGrundriß der Kirche und eine weitere männlicheFigur hin, der mit dem Gesandten des Königsverhandelt. Einen viel stärkeren Akzent erhälthingegen die gegenüberliegende Szene, derMärtyrertod des heiligen Bischof Gerhardus undseiner Gefährten. Dabei verwertete Dorffmaister einfremdes Vorbild, und zwar - eigenartiger Weise -das Deckenfresko der Würzburger Residenzkapelle.Dieses wurde in den 1730er Jahren von Rudolf Byssausgeführt und stellte das Martyrium der Missionäreder Franken, der Heiligen Kilián, Kolonat undTotnan dar. Der aus der Schweiz gebürtige Meisterwurde zwar in den 1720er Jahren auch bei derAusmalung der Wiener Hofburg beschäftigt, aber esist nicht geklärt, wie Stephan Dorffmaister an dieKomposition von Byss - oder eventuell an ihregemeinsame Vorlage - herankam. 29Die ein Jahr nach dem Altarbild von Szombathelyentstandenen Fresken von Kiskomárom protestierenim Sinne des Auftraggebers genauso gegen diejosefinische Kirchenpolitik und deren Folgen wie dasBild Bischof Szilys. Bei dem anspruchsvollenProgramm fiel jedoch die Kombination von Standort(in einer weitab gelegenen Dorfkirche), Gattung (dasillusionistische Deckengemälde befand sich bereitsim Erlahmen) und einer Suche der spätbarockenHistorienmalerei nach neuen künstlerischen Möglichkeitendenkbar ungünstig aus. Das Werk botkeine Eraeuerungsmöglichkeiten, weder dem Publikumnoch dem Maler und fand auch keinenNachfolger: Es ist tatsächlich das letzte in der Reiheder Historienbilder an Kirchendecken geworden.Die letzte Folge von Historienbildern war imOeuvre von Dorffmaister ein Ölgemälde-Ensemble.Er führte diese Arbeiten am Schauplatz seines erstenbedeutenden historischen Deckengemäldes, in derZisterzienserabtei von Szentgotthárd, gegen Endeseines Lebens aus. Die sechs großformatigen Ölgemäldewaren für den am meisten repräsentativenRaum des Klosters, für den Empfangssaal des Abtesbestimmt. 30 Zum Thema wurden die Ordensgeschichteund deren Wendepunkte gewählt. Verschiedenereligiöse Orden ließen ihre Ordensgeschichteoder die Geschichte eines Klosters gernedarstellen, vor allem in der künstlerischen Ausstattungder Refektorien. Im Mutterkloster vonSzentgotthárd, in Heiligenkreuz, oder bei den Benediktinernvon Pannonhalma treten die königlichenStifter und die Urheber von großen Schenkungendurch ihre Porträts in Erscheinung, gleichsam alsNebenthema des gemalten Programms. 31 Im Empfangssaaldes Abtes von Szentgotthárd spielt aber dieGeschichte die Hauptrolle, und zwar in großformatigen,künstlerisch anspruchsvollen Kompositionen.Und nicht nur durch die Person der königlichenStifter und Wiederhersteller (Béla II. und Karl III.[VI.]), sondern durch die Darstellung von Ereignissen,die das Schicksal des ganzen Landes - unddamit freilich auch der Abtei - maßgeblichbestimmten: durch die Schlachten bei Mohácsbeziehungsweise Szentgotthárd. Ein weiteres Bildzeigt die wiederaufgebaute barocke Abtei mit ihrenGütern, und die Folge wurde durch ein Beispiel derModernisierung des Ordens, durch die Stiftung desLyzeums von Szombathely, abgeschlossen. Es isteine zeitgemäße, in ihrer Geschichtsphilosophieweltoffene, moderne Bilderfolge, die die Lage derAbtei jeweils im Kontext der Geschichte des Landesbetrachtet.Die sechs Ölgemälde schmückten einen einzigenSaal. Die Decke und die Seitenwände trugen nachder Mode des ausgehenden 18. Jahrhunderts „àl'antique" Ornamentik, wodurch der zeitgerechteGesamteindruck der historischen Folge zusätzlichgestärkt wurde. Die sechs Szenen sind nach demgleichen Schema aufgebaut. Der Horizont liegt beiallen in gleicher Höhe, bei 2/3 des Bildes, als wollteder Meister die sechs historischen Ereignisse ausunterschiedlichen Epochen in der gleichenLandschaft vorzeigen. Alle sechs sind - abweichendvon den Historienbildern des bischöflichen Sommerpalastesvon Mohács, denen sie in Funktion undCharakter am nächsten stehen - großfigurige Kom-120

Positionen, in denen im Vordergrund, deutlichhervorgehoben, historische Persönlichkeiten, individuellcharakterisiert, in annähernder Lebensgröße inErscheinung treten: Könige, die Stiftungsurkundenausstellen, Sieger oder Verlierer von Schlachten, unddaneben - mit gleichem Bildwert - Äbte vonSzentgotthárd. In der Mehrzahl der Bilder kommtden realen Landschafts- und Städtedarstellungen imHintergrund, die die Glaubwürdigkeit der historischenDarstellungen stärken oder geradezu tragen,eine wichtige dramaturgische Funktion zu.Bei dem sechsten Werkensemble mit ungarischerhistorischer Thematik ist es verständlich, daß nichtnur einmal an früheren Werken ausgereifte Kompositionslösungenwiederkehren. So gleich im erstenStück der Folge, das die Stiftung der Abtei Szentgotthárdzum Thema hat. (Abb. 63.) Zisterzienser inweißer Kutte treten vor den inmitten seinesHofstaates thronenden König, der die authentischeungarische Krone auf dem Haupt trägt, um dieStiftungsurkunde in Empfang zu nehmen. Die Kompositionselbst ist eine Variante des bereitserwähnten Stiches von Vinzenz Fischer (Der heiligeKönig Stephan stiftet Bistümer in Ungarn, Abb. 58.),den Dorffmaister bereits bei einem der Wandbilderin Kiskomárom verwendet hat (Ferdinand III.überreicht dem Priesterseminar von Tyrnau eineSchenkungsurkunde, Abb. 60.). Während aber dort -trotz der Modernität der Themenwahl - dasillusionistische Deckengemälde und dessen formaleTraditionen zu einer konservativen bildlichenErscheinungsform führten, ist bei der SzentgotthárderStiftungsszene eine fast kompromißloseLösung zustandegekommen. Die hellen Farben, dieklar zur Geltung kommenden, gleichmäßig beleuchtetenFormen, die klare, übersichtliche Kompositionergaben ein Historienbild von frischem und modernemGeist, auch im Sinne der Auffassung des 19.Jahrhunderts. In dieser Hinsicht steht dieses Bild inder sechsteiligen Folge einzigartig da, die übrigenfünf sind anders orchestriert. Bei allen wurden dieLandschafts- und Genreszenen nach der barockenPraxis aus einem dunkelbraunen Ton herausentwickelt. Dadurch ist der Grundton der Bilderangegeben, und vor diesen Hintergrund werden diedurch Farbe und Beleuchtung hervorgehobenen,großfigurig gezeigten historischen Persönlichkeitengestellt.Nach diesem Schema sind in dieser Folge dieDarstellungen der Schlachten bei Mohács und Szentgotthárdaufgebaut. (Abb. 64-65.) Ihre Kompositionensind den Schlachtenbildern der bischöflichenSommerresidenz in Mohács ähnlich. Hier wie dortist vor dem dunklen Hintergrund eine wirbelndeSchlacht aus winzigen Figuren im Gange, die imMittelgrund einigermaßen detailliert gezeigt, imHintegrund nur angedeutet wird. Die kleinfigungenHauptpersonen der Mohácser Bilder, so den berittenen,geharnischten König Ludwig IL, der in denSumpf herabfällt, oder die Gruppe der kaiserlichenFeldherren hat Dorffmaister bei den Gemälden fürSzentgotthárd stark vergrößert, hervorgehoben undnach dem Vordergrund verlegt. So erhielten andiesen Bildern die historischen Personen, KönigLudwig II. beziehungsweise Montecuccoli, Gesichtund Persönlichkeit. Der historische Aspekt derDarstellung erhielt auf diese Weise einen größerenNachdruck, obwohl der barockhafte Charakter derSchlachtenbilder auch weiterhin von einer Malweisegeprägt wird, die mit starken Helldunkel-Gegensätzenarbeitet.Bei der Gestaltung der Bildfolge von Szentgotthárdstützten sich Auftraggeber und Künstlergleicherweise auf die 1764 gedruckte lateinischeGeschichte von Szentgotthárd des Theophil Heimb.Er stellte die Wendepunkte in der Geschichte derAbtei heraus. Nach seiner Auffassung bedeutete dieNiederlage bei Mohács den Beginn der türkischenBesetzung des Landes und den Verfall desOrdenslebens, während der Sieg bei Szentgotthárdim Jahr 1664 die Möglichkeit der Erneuerungeröffnete. Aus diesem Grunde wurden diese beidenEreignisse von landesweiter Bedeutung in die Folgeaufgenommen. Die ausführliche Beschreibung derSchlachten in der Ordensgeschichte diente in beidenFällen als unmittelbare Quelle für die Gestaltung derSchlachtenszenen.Die Komposition „Karl III. (VI.) übergibt denZisterziensern die Stiftungsurkunde der Abtei"beruht ebenfalls auf der Arbeit des Theophil Heimb.Der Herrscher steht auf diesem Bild vor einembaldachinüberdachten Thron und überreicht dieSchenkungsurkunde von Szentgotthárd dem Abt vonHeiligenkreuz. Der König wird von je einemweltlichen und kirchlichen Würdenträger, der Abtvon zwei Zisterziensern begleitet. Im Hintergrund,unter dem Baldachin, tritt der Abt noch einmal auf,wie er der Hofkammer den Erlös für Szentgotthárdauszahlt. (Abb. 66.) Das Ereignis trug sich 1734, 60Jahre vor der Entstehungszeit des Gemäldes zu, dieAufnahme dieses Motivs in die Darstellung zählte zuden grundlegenden Forderungen der Authentizität.In diesem Sinne wurde der Herrscher, der Abt vonHeiligenkreuz Robert Leeb, und im Hintergrund dieAnsicht von Preßburg und Heiligenkreuz dargestellt.Auf der Stiftungsurkunde sind einige Zeilen derOriginalurkunde deutlich aufgemalt. 32Die beiden letzten Stücke der historischen Folgevon Szentgotthárd fallen unter den Selbstdarstellungenvon religiösen Orden ziemlich aus der Regel.Das eine ist eine Ansicht eines Guts vom traditionellenTyp der Veduten, wie er in österreichischen und121

ayerischen Klöstern bereits im 17. Jahrhundertsbeliebt war. Bei solchen Darstellungen lagen dieAkzente immer auf den Gebäuden, Kirche, Kloster,Gutszentren, Kornhäuser und Stallgebäude wurdengleicherweise verewigt. 33 Die Ansicht des Guts vonSzentgotthárd gehört aber nicht zu diesem Typ. ImHintergrund erscheint zwar der Gebäudekomplex derAbtei mit Kirche, Ordenshaus und mehrgeschossigemWirtschaftsgebäude (Abb. 67.), aber dasGemälde ist eher als ein monumentales Landschaftsbildangelegt, mit weiten Ausblicken, mit denAnsichten des Marktfleckens Szentgotthárd und derumliegenden Dörfer in der Ferne. Die Landschaftwird von Abt Fritz Alberik und einem seinerMitbrüder - nach Annahme Maria Sterneggs vomChronisten Theophil Heimb - vorgestellt, die imVordergrund bei den Ruinen stehen. 34 (Abb. 68.) DieLandschaft ist bewegt, sie kommt einem Inventarnahe. Auf dem Gut diesseits der Raab sind auf einemweiten Kornfeld Schnitter emsig bei der Arbeit,daneben wird auch der Weingarten bestellt, weiterenfernt wird Heu eingetragen und eine Herdegehütet. (Abb. 69.) Die Absicht des Auftraggebers isteindeutig: Er wollte vorzeigen, daß der Orden ausdem verfallenen Szentgotthárd in einem knappenhalben Jahrhundert die Abtei neu erstehen undLandschaft wie Kultur wieder aufblühen ließ.Es darf mit Sicherheit angenommen werden, daßDorffmaister einen Teil der Umgebung von Szentgotthárdaufgrund von eigenen, vor Ort aufgenommenenSkizzen ausführte, wie auch denLandschaftshintergrund des letzten Bildes der Folge,die Ansicht des barocken Hauptplatzes vonSzombathely. Das Thema dieses Bildes ist folgendes:Der Abt von Szentgotthárd schloß sich den Stifterndes Lyzeums von Szombathely an. (Kat. Nr. 44, Abb.70.) Die Zisterzienser, so auch die AbteiSzentgotthárd, blieben von den Maßnahmen JosephsII. zur Aufhebung der religiösen Orden verschont.Die Abtei blieb bestehen, und der Orden kam denForderungen der Zeit entgegen: Im Jahr 1793machte Abt Marian Reutter eine maßgeblicheStiftung zugunsten des Lyzeums von Szombathelyund entsandte auch zwei Lehrer aus dem Orden inden Lehrkörper.Die Themenwahl erfolgte bewußt und entsprachder allgemeinen Stimmung. Das Bild demonstriert,daß der Zisterzienserorden einen Teil seinerEinkünfte auf das Gemeinwohl verwendete. DieGeste des Abtes Reutter erhielt durch DorffmaistersGemälde einen derartigen Nachdruck, daß sie anWert und Bedeutung den übrigen Szenen der Folgegleichkam. Das Gemälde entstand zwei, drei Jahrenach der Stiftung des Lyzeums und zeigt den Abtund die beiden Zisterzienserlehrer mit demAnspruch auf porträthafte Treue. 35 Der Abt sitzt ineinem Armstuhl auf einer Terrasse, neben ihmstehen seine Ordensbrüder, links hinter ihnen öffnetsich eine Aussicht auf einen Garten mitGartenpavillon. In der Komposition fällt zwar derHauptakzent auf die Ordensmänner im Vordergrund,aber die Banalität der Gruppenfügung und dieUnsicherheit in der Anordnung des Raumes um denFiguren haben mit dazu beigetragen, daß dieStadtdarstellung im Hintergrund zum malerischenMittelpunkt des Gemäldes geworden ist. Dorffmaistergestaltete hier das Stadtzentrum vonSzombathely mit dem im Bau befindlichen Dom,dem Priesterseminar, dem Bischofspalast und demnahegelegenen Komitatshaus. Der Platz und diewinzigen Gestalten - Bauarbeiter und Steinmetzenbei der Arbeit am Dom, Alumnen des Priesterseminarsin Zweierreihen beim Spaziergang, einLeibeigener, der vor dem Komitatshaus auf diePrügelbank geschnallt wird, ein Prälat unterviolettem Sonnenschirm, wohl Bischof Szily selbst,der über die Szene geht - durch grelles Lichthervorgehoben. Der Hintergrund des letzten Bildesder Folge von Szentgotthárd ist eine seltene undungewohnte Darstellung in der ungarischen Barockmalerei,die innere Ansicht einer Stadt und ihrerBewohner.Diese Folge war Dorffmaisters letzter großerAuftrag, man könnte sie auch seinen Schwanengesangnennen. Umso mehr, als darin die Absichtzum Ausdruck kommt, die künstlerischen Lehrenaus seiner Künstlerlaufbahn von viereinhalb Jahrzehntenzusammenzufassen und seine Fähigkeitenauch in Gattungen zu manifestieren, die beimungarischen Publikum nicht gefragt waren. So in derLandschaftsmalerei, im Genre und in der Stadtvedute.Als Dorffmaister seine akademischen Studienabgeschlossen hatte, arbeitete bereits in Wiender wirkungsreiche Johann Christian Brand, dessenLandschaften, Genrebilder, Stadt- und Schloßvedutenselbständig oder in Nachstichen bei denaristokratischen und bürgerlichen Sammlern sehrbeliebt waren. Die Darstellungen im Hintergrund derSzentgotthárder Folge können bezeugen, daßDorffmaister - wäre in der zweiten Hälfte des 18.Jahrhunderts eine Nachfrage dafür vorhandengewesen - die Gattungen der Landschaften, GenreundStädtebilder in Ungarn zu einem frühenZeitpunkt hätte einbürgern können. Da sie aber alsselbständige Darstellungen nicht gefragt waren,übertrug er ihnen im Hintergrund seiner Gemäldedie Aufgabe, die historische und topographischeTreue anzudeuten oder zu gewährleisten. Diese mitsichtlicher Detailfreude ausgeführten Darstellungensind gleichsam die frohen „Zugaben" des Malers.Diese Gemäldefolge von Stephan Dorffmaisterwar eines der modernsten Vorhaben in der122

spätbarocken Malerei Ungarns. Nicht nur wegen derAusmaße, der Thematik und der anspruchsvollenAusführung der Bilder, sondern auch darum, weildarin der Meister die Gattung der Historienmalereiin Ungarn erneuerte und modernisierte, ihr mitseinen formalen Neuerungen - genauso wie in derLandschafts- und Genremalerei der Hintergründe -zur Verselbständigung im 19. Jahrhundert verhalfund ihr einen Weg wies, auf dem diese Gattungpopulär werden sollte. Ermöglicht wurde dies durchdas Vertrauen des Auftraggeberkreises, vor allemdes hohen Klerus Westungarns, der Dorffmaisterbeschäftigte. In dieser Hinsicht gereichte es demMaler zum Vorteil, daß er seit mehreren Jahrzehntenin Ungarn, in Sopron lebte, und ausschließlich fürAuftraggeber in Ungarn arbeitete. Er kannte daherdie Ansprüche und den Geschmack seinesPublikums viel besser und genauer als seine WienerBerufskollegen von ähnlicher Ausbildung. Sofern ereine anspruchsvolle Aufgabe erhielt - wie im Falleder Historienbilder ungarischer Thematik -, vermochteer diese vielseitig, verhältnismäßig abwechslungsreich,mit immer neuen Inventionen in derGestaltung der Formen und sich ständig erneuerndauszuführen.Die Pachtung, die Stephan Dorffmaistereinschlug, fand jedoch keine Fortsetzer. Der Weg derHerausbildung der Historienmalerei führte an ihmvorbei. Nicht nur, weil der Maler im darauffolgendenJahr, 1797, starb, sondern auch deshalb,weil sich um die Jahrhundertwende die Mentalitätund so auch die Ansichten über die Rolle der Kunstgewandelt haben. Im 19. Jahrhundert bedurfte es zurHerausbildung der Historienmalerei modernen Typsintensiverer Beziehungen zwischen dem Kunstwerkund seinem Publikum als um den Werken Dorffmaistersan entlegenen Orten und in kirchlichenInstitutionen möglich war. Im verweltlichten Milieuder Epoche der Französischen Revolution und derNapoleonischen Kriege wollte das ungarischePublikum seiner eigenen historischen Vergangenheitnicht mehr in Kirchen oder in klösterlicherUmgebung begegnen, sondern suchte auch für diebildenden Künste nach neuen Formen der Öffentlichkeit.Es dauerte noch zwei, drei Jahrzehnte, bisdiese Formen in den 1820er Jahren gefundenwurden. Die neue Form fand sich in denStichillustrationen der literarischen Almanache, dieGeschichtsdarstellung neuen Typs wurde aus derBegegnung der ungarischen Literatur historischenThemas und der bildenden Künste geboren. 36 DieseKunstwerke sind grundlegend anders als DorffmaistersGemälde historischen Themas, und diemoderne Historienmalerei der zweiten Hälfte des 19.Jahrhunderts entwuchs diesen Ansätzen.Unter den Historienbildern Dorffmaisters bliebschließlich in der Epoche des Vormärz (obwohlCsokonai sein Gedichtband mit der Reproduktiondes Deckengemäldes von Szigetvár illustriert habenwollte), 37 nur ein einziges Kunstwerk im Bewußtseinder Öffentlichkeit lebendig, die Darstellung derSchlacht bei Mohács auf dem Schauplatz desEreignisses, in Mohács. Die ursprüngliche Funktiondes Bildes, für die Besucher der Stadt die für dasSchicksal Ungarns verhängnisvolle Schlacht undderen tragischen Held, den gefallenen König,heraufzubeschwören, konnte zur Zeit des nationalenErwachens vom Publikum des Vormärz genausorestlos akzeptiert werden wie seinerzeit vomPublikum der Aufklärung. 38Anmerkungen1 Zusammenfassend zu all diesen Historienbildernund zu ihrer Stellung in der Geschichte derungarischen Kunst bei Galavics 1980, 63-66.2 Der Hundertjahrfeier-Charakter der drei Werkewird zuerst bei Boros 1974, 281 hervorgehoben.3 Die grundlegende Bearbeitung der Geschichte derAbtei Szentgotthárd zur Barockzeit bei Sternegg1981.4 Heimb, Theophilus: Notitia historica de ortu etprogressu Abbatiae sacri ordinis Cisterciensis B. M.V. ad St. Gotthardum dictae. Viennae 1764. Zitiertbei Éber 1913, 212.5 Éber 1913, 212-214; Fábián 1936a, 38-40; Garas1955,108-109.6 Mitgeteilt, mit Abbildung, bei Sternegg 1981, 468,480-481.7 Das Manuskript der Reiseaufzeichnungen von JózsefPéteri Takáts mit dem Titel: 1796dik esztendőbenutazásának rövid leírása; Az 1797-beli utazás-[KurzeBeschreibung der Reisen des Jahres1796; Die Reise im Jahr 1797] befindet sich in derHandschriftensammlung der Ungarischen Akademieder Wissenschaften in Budapest unter den Schriftender Kisfaludy-Gesellschaft, Signatur К 380/30-31.Ein kürzerer Abschnitt ist davon nach Takáts, Sándor:Péteri Takáts József. Budapest 1860, S. 60 beiBoros 1974, 279 und bei Galavics 1980, Kat. Nr.64 zitiert. - Der junge Graf László Festetich warmit seinem Erzieher im September 1797 in Mohács.Die hier angeführte Beschreibung des Besuchsbefindet sich auf S. 5 des Manuskripts.8 Zu den beiden Schlachtenbildern von Mohács vgl.123

Boros 1974, 279-282 und Galavics 1980, Kat. Nr.63-64. Beide Arbeiten beschreiben die Gemälde imZustand vor der Restaurierung von 1980. ImErgebnis der Restaurierung (József Prudzik) wurdedie Komposition der völlig nachgedunkelten Gemäldewieder erkennbar, auch die unterschiedlicheBehandlung des Lichts wurde erst damals offenbar.9 Unter den zahlreichen Varianten des Bildnisses vonKönig Ludwig JJ. - s. auch Anm. 12 - erkanntenwir das Original Dorffmaisters im Ölgemälde desMuseums Dorottya Kanizsai in Mohács. DerPrankharnisch gehörte ursprünglich dem polnischenKönig Sigismund August und wurde anläßlichseiner Verlobung mit Elisabeth von Habsburghergestellt. Ausführlicher darüber bei Galavics1980, Kat. Nr. 65. Die von mehreren Reisendenerwähnte Inschrift wurde durch die 1837ausgeführte Kopie von József Borsos überliefert(Budapest, Ungarisches Nationalmuseum, HistorischeBildergalerie).10 Unter den Besuchern der Schlachtenbilder vonMohács beziehungsweise unter denen, die sieerwähnt haben, finden sich Dichter (József PéteriTakács, 1797), Historiker (Ferenc Kresznerics,1802), gebildete Offiziere (József Csehy, 1806),Ärzte (Ferenc Bene, 1833), Rechtsanwälte (ÁgostBárány, 1837), und ein Erzherzog von Habsburg(Palatin Stephan, 1847). Die meisten Zitate ausihren Aufzeichnungen und Briefen finden sich beiBoros 1974,279-280.11 Zu den Kopien von Borsos und den Lithographiendanach siehe näheres bei Galavics 1980, Kat. Nr.65.12 Reiseaufzeichnungen des József Péteri Takáts imNamen seines Zöglings (vgl. weiter oben, Anm. 8),Seite 1 des Manuskripts.13 Die bis heute ausführlichste Bearbeitung Szigetvársbei: Eber 1913, 193-201 mit ausgezeichnetenAufnahmen von László Hollenczer aus den Jahrenum 1910. Die Chronosticha bringen wir nach Éber.14 Mausoleum potentissimoram ac gloriosissimoramregni apostoliéi regum et primorum militantisUngariae ducum - Mausoleum für die mächtigstenund glorreichsten Könige des apostolischenKönigtums und für die ersten streitbaren FürstenUngarns. Nürnberg 1664. Faksimileausgabe miteiner Studie von György Rózsa: Budapest 1991.15 Die erste Ausgabe des Corpus Juris Hungaricierschien mit Stichen von F.L. Schmittner 1742 inTyrnau, danach wurde der Band unter Verwendungderselben Drackstöcke mehrfach wiederaufgelegt.Zu den Stichen s. Rózsa, György: Magyar történetábrázolása 17. században [UngarischeGeschichtsdarstellung im 17. Jahrhundert]. Budapest1973, 76, 158 und Abb. 135; Galavics, Géza:A magyar királyok képmásai a 17. században[Bildnisse der ungarischen Könige im 17. Jh.] In: Aközépkori magyar királyok képei [Bilder derungarischen Könige des Mittelalters]. István KirályMúzeum, Székesfehérvár. 1996. Ausstellungskatalog.Hrsg. Fülöp, Gyula.16 F. X. Palkó malte das Hochaltarbild um 1745. DerKupferstich Schmittners folgt diesem (und nicht derÖlskizze des Bildes, Chigaco, Art Institut). DenKupferstich veröffentliche ich hier aus derSammlung von Zoltán Szilárdfy, Budapest, ichmöchte ihm dafür an dieser Stelle meinen Dankaussprechen.17 Das von Dorffmaister bezeichnete Ölgemälde istmit seinem Gegenstück, mit einem „Moses und dieEherne Schlange" mitgeteilt bei Fábián 1936a, 15,20-21.18 Die Stelle aus einem Brief Dorffmaisters an BischofSzily vom 10. Februar 1792 ist zitiert bei Fábián1936a, 19.19 Vom Altarbild gibt es eine Kleinmonographie -Galavics 1971 -, in dem das Werk Dorffmaistersaus den Gesichtspunkten des Auftraggebers, desPublikums und des Künstlers untersucht wird.20 Zur Kunstförderunmg des Auftraggebers BischofSzily vgl. Galavics, Géza: „A szombathelyi püspökségmint műalkotás [Das Bistum Szombathely alsKunstwerk]. Új Művészet 1991/8. 29-31. Indeutscher Sprache: Hefele 1994, 111-113.21 Der Abschnitt aus Bischof Szilys Brief von 1786 istveröffentlicht bei Géfin 1929, 72, zitiert beiGalavics 1971, 28.22 Der auch gegenwärtig in Pannonhalma bewahrte„Mantel des Königs Stephan" ist eine Kopie, die1613 unter Matthas П. gefertigt wurde. MariaTheresia schenkte ihn kurz nach ihrem Besuch von1775 in Pannonhalma, im Jahr 1779 der Erzabtei.Der Mantel wurde noch zwischen den beidenWeltkriegen für das Original aus der Zeit KönigStephans gehalten. Ursprung, Alter und Geschichtedes Stücks wurde von Éva Kovács geklärt undzuletzt im Katalog der Jubiläumsausstellung vonPannonhalma veröffentlicht: Mons Sacer 996-1996.Ш. Kat. Nr. С18. - Die Geschichte derÜberführung des Mantels nach Szombathelyverdanke ich P. Szilveszter Sólymos, dem Kustosder Kunstsammlungen von Pannonhalma. Nachseiner freundlichen mündlichen Mitteilung war esErzabt Daniel Somogyi (1768-1801), der denMantel Bischof Szily zur Aufbewahrung übergab,bei der Wiederherstellung des Ordens brachte ihnDomherr János Eölbey nach Pannonhalma zurück.23 Der deutsche Brief Bischof Szilys (2. Februar 1792)ist gedruckt bei Kapossy 1922, 116-117. Diebeiden Stiche - ein kolorierter Kupferstich einesunbekannten Meisters mit der Inschrift: „1. Diehungarische Reichs-Krone. 2. Der Zepter. 3. Der124

Reichsapfel. 4. Der Stephansmantel. 5. DasSchwert desselben. 6. Der hungarische herold."Budapest, Ungarisches Nationalmuseum, HistorischeBildergalerie, Inv. Nr. T.5834 und derkolorierte Kupferstich Samuel Czetters mit ungarischerund deutscher („Wahre Abbildung derungarischen Krone, des Zepter und desReichsapfels") Inschrift, signiert: Czetter sculp:1790 - sind veröffentlicht und abgebildet beiGalavics 1971, 36-38, Abb. 20, 21.24 Die Komposition wurde vor 1774 von JohannChristoph von Reinsperger in Kupfer gestochen.Über den Zusammenhang mit dem Altarbildausführlich bei Galavics 1971, 13-14. Abb. 6. -Vinzenz Fischer war im letzten Drittel des 18.Jahrhunderts Professor der Historienmalerei an derWiener Akademie, bei der Arbeit an seinenHistorienbildern suchte er bewußt nach denMöglichkeiten der Erhöhung der Authentizität. ImJahr 1775 zum Beispiel schuf er für die Pfarrkirchevon Székesfehérvár das Altarbild „Der heiligeStephan bringt sein Land der Gottesmutter dar". Ergestaltete den Krönungsmantel und die Kroneaufgrund von Stichen authentisch und erkundigtesich beim Stadtrat, in welchem Alter wohl derKönig bei der Darbringung der Krone stand. Dereinschlägige Brief ist veröffentlicht bei Schoen, Arnold:Fischer V. festő levelei a Szent István főoltárképről[Die Briefe des Malers V. Fischer bezüglichdes Hochaltarbildes des heiligen Stephan]. SzékesfehérváriSzemle 1933/3^4. 40-52.25 Das ungarische Gedicht - „A Sz. István Szombathelyiúj képének leírása" [Beschreibung des neuenBildes des heiligen Stephan in Szombathely] hatFerenc Czinke, Professor am Gymnasium vonSzombathely verfaßt und in seiner Odensammlung„Öt óda szent Istvány napjára" [Fünf Oden zumSankt Stephanstag] 1792 in Szombathelyveröffentlicht. Die deutsche Übersetzungteilweise Neufassung - (...Beschreibung Des neuenGemähide des heil, ungarischen Königs Stephans inSteinamanger...) stammt vom DominikanerSeraphin Geiger, Professor in Sopron, aus dem Jahr1793. Beide Gedichte sind abgedruckt undeingehend analysiert bei Galavics 1971, 40-52.26 Über Kiskomárom am ausführlichsten bei Kostyál1995, 225-233, darin auch über das Patronat derKirche, mit Berichtigungen. Zuvor Galavics 1980,Kat. Nr. 67 mit der Bemerkung, „Kiskomáromgehörte zum Besitz des zentralen Priesterseminarsvon Esztergom (Seminarium Generale), ... dieKirche wurde in zwei Etappen durch Dorffmaisterausgemalt". Da das Seminarium Generale im Jahr1793 in Preßburg wirkte, sehen wir - trotz derKritik von Kostyál 1995, 225 - keine Schwierigkeitenin der Annahme, daß „die Wandbilder inKiskomárom vom Preßburger Seminarium Generalein Auftrag gegeben wurden."27 Zu Gründung, Rolle und Schicksal des SeminariumGenerale (Collegium Rubrorum) von Tyrnau sowiezu seiner Unterstützung durch Ferdinand Ш. beiPauler, Tivadar: A budapesti Magyar Kir. Tudomány-Egyetemtörténete [Geschichte der Königl.Ungarischen Universität von Budapest]. Budapest1880.37,86.28 Galavics 1980, Kat. Nr. 6729 Über den Innenraum der Würzburger Residenzkapellemit Reproduktion siehe Bachmann, Erich:Residenz Würzburg und Hofgarten. München 1973,70, Abb. 24, ferner Mayer, Bernd M.: Johann RudolfByss (1662-1738). München 1994, 302-303.Das Deckenfresko wurde 1945 bei einemBombenangriff so stark beschädigt, daß die Restaurierungeiner Neuschöpfung gleichkommt.30 Die historische Folge von Szentgotthárd wurdezuerst von Fábián 1936a, 34-35 ausführlichbeschrieben. Neueste, vorbildliche Bearbeitung aufgrundvon gründlichen Archivforschungen, eingebettetin die ganze Geschichte der Abtei und in dieGesamtheit des Dekorationssystems, mit der Reproduktionsämtlicher Bilder bei Sternegg 1981,504-515. Für die sechs Gemälde und die Deckewurde die erste Rate im Mai 1795, die zweite imMai 1796 ausgezahlt. Die Quittungen sindveröffentlicht bei Sternegg 1981, 533, Anm. 182,genauso der Grundriß des Empfangssaales und dieoriginale Anordnung der Bilder (506). FünfHistorienbilder (und einige raumfüllende dekorativePamieaus) wurden bei der Auflösung der Klöster1950 in Museumsbesitz überführt, das sechste(Abb. 66.) kam bereits 1878 bei der Trennung vonHeiligenkreuz und Szentgotthárd nach Heiligenkreuz,wo es auch heute bewahrt wird. Vgl.Sternegg 1981, 533, Anm. 182.31 Die gemalten Bildnisse der ungarischen Könige, diein der Geschichte der Abtei Heiligenkreuz eineRolle spielten - Emmerich und Andreas I. - gehenauf Stiche im Mausoleum zurück, vgl. Klostermarienberg1996, 97-98, mit Farbabbildung. ÜberPannonhalma zuletzt Galavics, Géza: „A Pannonhalmiapátság barokk ebédlője" [Das Barockrefektoriumder Abtei Pannonhalma], in: Mons Sacer996-1996, П. 67-93.; eine deutsche Version desAufsatzes ist in Acta Históriáé Artium im Druck.32 Zur unmittelbaren Verwendung von T. HeimbsArbeit (vgl. Anm. 4) vgl. Sternegg 1981, 509-510,wo die Abschnitte über beide Schlachten und dieRücklösung von Szentgotthárd abgedruckt sind. Diefarbige Reproduktion des in Heiligenkreuzbewahrten Gemäldes siehe in: Klostermarienberg1996,48.33 Ein Gemälde dieses Typs ließen die Zisterzienser125

von Heiligenkreuz auch von der im 17. Jahrhundertausgebauten Kirche und Kloster anfertigen, als sie1734 das Kloster und das Gut zu sich lösten. DasBild ist veröffentlicht bei Sternegg, 1981 387, Abb.16 ferner in: Klostermarienberg 1996, 50: farbigeIllustration.34 Die Person des Abtes Fritz Alberik auf demGemälde wurde von Maria Sternegg erkannt. Vgl.Sternegg 1981, 511-512.35 Zum Lyzeum von Szombathely siehe Vecsey, Lajos:A szombathelyi királyi líceum alapítása és első évei1793-1808 [Stiftung des Lyzeums von Szombathelyund die ersten Jahre seiner Tätigkeit], in: VSz1934/1, 1935/1-2, 5-6. Zitiert bei Sternegg 1981,533, die auch die beiden Zisterzienserlehrer - IgnácSámpár und Bernát Staresetz - identifizierte (514,535).36 Zum Verlauf und zu den Kunstwerken diesesProzesses vgl. V. Zibolen, Agnes: Kisfaludy Károlyaz Aurora képszerkesztője és illusztrátora [KárolyKisfaludy, Bildredakteur und Illustrator derZeitschrift Aurora]. MÉ 1967, 151-176; dieselbe:Kisfaludy Károly. A művészeti romantika kezdeteiMagyarországon [Károly Kisfaludy. Die Anfangeder Romantik in den bildenden Künsten in Ungarn].Budapest 1973; Galavics 1980, mit deneinschlägigen Katalognummern.37 Csokonai äußerte sich über dieses Vorhaben ineinem Brief an Kazinczy im Jahr 1804. KazinczyFerenc levelezése [Der Briefwechsel von FerencKazinczy] Ш. (Hrsg. Váczy, János) 201, zitiert beiCsatkai 1968,261.38 Zu den Besuchern der Dorffmaister-Bilder in Mohácsseit der Wende des 18. bis zur Mitte des 19.Jahrhunderts s. weiter oben Anm. 10.126

Dorffmaister portréi és megrendelőiBUZÁSI ENIKŐDorffmaister arcképfestői tanultságának eredetétugyanolyan homály fedi mint képzésének egyéb körülményeit,vagy éppenséggel pontos életkorát pályakezdéseidején. Az első „biztos pont" 1751. október13-i beiratkozása a bécsi akadémiára, 1 amelyetegy újabban közzétett 1757. decemberi adat követ, -ekkor még az akadémia növendékei közt említik. 2Tanulmányai befejezésének feltételezett dátuma1759. 3 Hogy ekkor hány éves volt, nem tudjuk. Az175 l-es év jelentős változások ideje a bécsi akadémián.Mindjárt az év elején meghal az intézménytújonnan létrehozó, majd huszonöt éven keresztülrektorként igazgató Jacob van Schuppen, aki sajátműfajában, a portréfestésben lényegében még a 17.századi francia udvari arckép korszerűsített megoldásaitalkalmazta. Helyét Michelangelo Unterbergertölti be, de ugyanebben az évben nevezik ki a festészetprofesszorává Paul Trogert és Joseph IgnazMildorfert is. 4 Mindhárman a monumentális műfajok„nagyjai", akik közül egyedül Tróger érdeklődésetért el olykor a portré irányába. Majd egy évtizedtelik el, amíg 1759-ben Martin van Meytens rektorikinevezésével ismét arcképfestő kerül akadémiaipozícióba, - ez azonban már nem érinti Dorffmaistertanulmányi idejét.Egyértelmű, hogy a magát később is elsősorbanfreskófestőnek valló Dorffmaister, 5 aki 1760 körülaz akadémiai tanulóévek folytatásának tekinthetőenKromefízben Maulbertsch segédjeként dolgozvasajátítja el ezt a technikát, 6 s aki kevéssel utóbbugyancsak falképfeladatai révén kerül Magyarországrais, 1762-es soproni letelepedését követően ahelyi igényekhez igazodva és a gyakrabban adódóarckép megrendeléseknek eleget téve kezd el portrékatfesteni. Bizonyára nem véletlen, hogy ebből aműfajból ismert legkorábbi alkotásai több rokonságotárulnak el 1760-as évekbeli monumentálismunkáinak rokokó formavilágával, mint soron következő1773-as arcképei megoldásával. Ilyen koraiműve egy bizonytalanul, tán 1762-re datált kisméretűférfiképmás amely csupán egy bécsi árverésrőlismert, valamint a beállításban vele szinte teljesenazonos 1764-es Festetich Pál-arckép, amelyről azeddigiekben csak annyi volt tudható, hogy akrasznahorkai Andrássy-gyűjteményből származik,csakúgy, mint a Dorffmaister-kutatás számára eddigismeretlen párdarabja, Festetichné StillfriedKajetána 1765-ös képmása. 7 (Függelék 1, 2, 3. sz.)Ezeken a legkorábbi portréin a lágyan formált lebbenődrapériákban, az alakformálástól teljesen függetlenülalakított felgyűrődő, élénkszínű öltözetekbenugyanazokkal a könnyed formai játékokkal találkozunk,mint amelyek korai freskói (pl. Sárvár)dekoratív összhatását is biztosítják.A Sopronban letelepedett festő, aki Dunántúlszertevállalt monumentális feladatai révén földrajzilagtalán a legkiterjedtebb megrendelőkölt mondhattamagáénak, s aki a helyi konkurencia-harcbanalig hagyott ki alkalmat, hogy megkülönböztetvemagát a „bürgerliche Maler"-éktől akadémiai végzettségéthangoztassa (nem tudásból vagy szándékosan„tévesztve össze" a magasabb szakmai rangotjelentő akadémiai tagsággal), a rendszeres foglalkoztatottságterén a városi festők jellegzetes„karrierjét" járta be. A festői feladatok hierarchiájánakegy bizonyos szintje fölött mindent vállalt - ésmindennel megbízták - amire a városi környezetbenigény volt. A rangosabb, azaz oltárképre, freskóraszóló megbízások mellett például rendszeresen részesülta soproni német színház körül adódó különbözőfestői feladatokból. így 1769-ben a város az ecélra átalakított épület mennyezetének és galériájánakkifestésé mellett a függöny és több garnitúradíszlet elkészítésével is megbízza, 1776-ban a színházakkori bérlője, Starhemberg gróf foglalkoztatja,majd 1779-ben ismét a város, amely 1780-ban aszínházban végzett különböző festői munkákért,1785-ben pedig díszletek felbecsüléséért fizet neki. 8Tudunk olyan esetről, amikor a város vele festtetteki egy magas rangú katonatiszt szállását - ugyanabbanaz évben, amikor a Voss-árvaház kápolnájánakolfárképét készíti el -, évekkel később pedig egyfalkép restaurálását bízták rá. 9 Több alkalommalvolt képszakértő, így a feloszlatott sopronbánfalvaipálosok hátrahagyott javainak felmérésekor, vagy1791-ben, amikor a soproni evangélikusok egy vételrefelkínált oltárkép véleményezésére kérték fel. 10Ismerünk tőle Szent Családot, Megfeszített Krisz-127

tust és Fájdalmas Máriát ábrázoló „ájtatos képeket"- olyat is, amelyik noha szignált, nem haladja mega vásári festők színvonalát 1 ' - különc gyűjtői igényrekészült Vanitas-csendéletet és gyermekalakokból„manierista mintára" összerakott Heródes-fejet -utóbbit feltehetően ugyancsak tőle, két változatbanis. 12 De arra is van példa, hogy szánkót tervez, illetvetemplomi dekorációt fest. 13 Ebbe, a jobbára városifestő-tevékenységnek minősíthető feladatkörbesorolódik be a portréfestés is, annál is inkább, mertúgy tűnik, arcképei legtöbbje Sopronban készült.Portréit sorra véve s az eddigi ismereteket ésmeghatározásokat 14 egyes esetekben korrigálva,vagy újabb tényekkel kiegészítve kiderült, hogy többmegyére kiterjedő tevékenysége ellenére arcképmegrendelőinekköre nem terjedt túl Sopron és szorosabbanvett vonzáskörzete határain. Ábrázoltjukszerint azonosítható képmásainak mintegy háromnegyedeugyanis soproni polgárról, illetve a városbanés környékén élő nemesről készült. Még azokbanaz esetekben is, amikor a portré ábrázoltja nemkötődik ehhez a vidékhez (mint például Adam ésJohann Nepomuk Orsich, Gyömörey György és felesége,valamint Keglevich József), kimutathatókolyan családi szálak, amelyek Dorffmaister sopronimegrendelői körébe vezetnek. Megfigyelhető az is,hogy noha megbízói társadalmi összetétele eléggéváltozatos, inkább a város és a környék felsőbb köreifoglalkoztatták. Ezzel együtt nem ismerünk tőleportrét - adatból sem - Sopron egyházi vezetőirőlsem katolikus, sem evangélikus részről, s egyháziszemélyről is csak egyetlen neki attribuait arcképrőltudunk, Patasich Ádám kalocsai érsek retrospektívábrázolásáról. 15 (Függelék 24. sz.)A város erős polgári hagyományai ellenére feltűnőenkevés portréját ismerjük Sopron kézműves ésiparos rétegének köréből. Korábban csak NeymaierLőrinc építőmester és felesége lappangó arcképeitartoztak egyértelműen ide, most azonban a sort továbbikettővel is kiegészíthetjük: Szalay és feleségeábrázolásaival, akiket egy soproni csizmadia dinasztiatagjaiként azonosíthatunk. Újabban tudottávált Dorffmaister-müvek analógiája alapján ismétaz életműhöz kapcsolható két korábban elvitatott„iparos-portré" is, Hohenecker János kádármesteré,valamint a rövid ideig külső tanácsosi posztot is viselőVaghini Antal kéményseprőé. 16 (Függelék 5-6,17, 22-23 30. sz.) A város hivatali vezetőinek körébőlDorffmaisternek csak alig néhány képe tudott.Eddig jószerével egyetlenként Kamper János Jakabtanácsosét ismertük - helyes olvasatban - 1775-ből,az újabban felbukkant, s ebből az alkalomból azonosítottArtner-portré ábrázoltjáról pedig egyelőrecsupán feltételezhetjük hogy hivatali ember volt. Ezta képen egyetlen „tárgyként" megjelenő CorpusJuris-on kívül a család több évszázados közhivataliszereplése teszi valószínűvé. Pontos kiléte párdarabjánmegörökített feleségével együtt mindazonáltalegyelőre megoldhatatlannak látszó rejtély. 1 '(Függelék 8, 12-13. sz.) Ugyancsak hivatali pozícióban,Sopron város pecsétjének őreként, s egyúttalmagyar nemesként ábrázolta az egyébként karinthiainemesi családból származó Voss János Károlyt,a soproni árvaház számára készült, s ma márcsak leírásból ismert portréján. (Függelék 4. sz.)Jóllehet az irodalom eddig nem vetette fel, s adatsem szól róla, valószínűnek tartom, hogy a képnekpárdarabja is volt, az egykori Voss-árvaház ténylegesalapítójának, Voss Károlynénak a képmása.Pontosításra szorult a megrendelő személyénektisztázása is. A kérdéssel foglalkozók figyelmétugyanis mindeddig elkerülte, hogy az 1768-ban alapítottintézmény Voss Károlyné 1770-es halálát követőenPrimes György városplébános szervezésébenjött létre 1772-ben, aki egyidejűleg az árvaház és ahozzá tartozó kápolna felszereléséről, berendezésérőlis gondoskodott. 18 Dorffmaister tehát minden bizonnyalaz ő megbízásából festette meg a kápolnaoltárképét, ahogyan őt tekinthetjük a portré(k) megrendelőjénekis. Ugyancsak a hivatalnok-ábrázolásoksorát bővíti a kismartoni városbíró, MatthiasPaur képmása. A kutatás számára korábban fotórólnem, egyedül csak közlésből ismert portré párdarabjávalegyütt jól kapcsolható az eddig ismert ésismertetett művekhez, - a képek minden formaiügyetlensége ellenére is. Matthias Paur ábrázolásánakkompozíciója Kamper Jakabéhoz igazodik, míga feleség képmásának némely részletmegoldásaNeymaier Lőrincné ábrázolásával, illetve a Szalaynői arckép egyes elemeivel mutat egyezéseket.(Függelék 15-16. sz.)A felsorolt polgár- és hivatalnok-ábrázolásokon- meglehetősen egységesen - egy leegyszerűsített,attribútum igényű tárgyakra redukált képi világgaltalálkozunk. A csizmadia Szalay arcképén számla,Hoheneckerén egy hordó, Kamper Jakabén, valamintMatthias Paurén íróeszköz és papír, Artneréna magyar nemesi törvénykönyv, a vadászpuskávalmegörökített kéményseprőén pedig egy, az ábrázolttársadalmi helyzetére korántsem jellemző életvitelJelzi" a foglalkozást, a városi vezetés hierarchiájábanelfoglalt pozíciót, vagy egyszerűen - mint azutolsó kép esetében - a jómódot, a vagyoni biztonságot.Feltehető, hogy ezek az arcképek egyfajta ízlésnivellálójózan polgári szemlélet okán sikerültekközel azonos igényűre, mindazonáltal ezek azok aművei - a feleségekről készült párdarabok mellettkiegészítve két 1790-re datált ismeretlen házaspárportréval(függelék 27-28. sz.) - amelyekben nemcsakkorrekt arcképfestői tudást, dé nemegyszer elmélyültséget,emberi közvetlenséget is tapasztalhatunk.128

Változatosabb kompozícióra, igényesebb képimegoldásra - s ami az arcképfestői szemlélet módosulásátjobban követhetővé teszi - a hagyományos ésújabb arcképtípusok bátrabb használatára egyedül akörnyék előkelőbb nemeseinek megrendelésére készültarcképein van példa. Legalábbis azokon,amelyek fennmaradtak, illetve amelyekkel kapcsolatban- az alábbi attribúciós indokok alapján -Dorffmaister szerzőségét lehet feltételezni. Minthogya vitatható, illetve javasolható attribúciók, valaminta művekre vonatkozó adatok bizonytalanságamiatt arcképfestő tevékenységének ebben a körébenmutatkozik a legtöbb probléma, ezekkel a portréivala fentieknél kissé részletesebben kell foglalkoznunk.A bizonytalan körülmények és feltevések egészláncolata kíséri az egyik, csupán említésből tudottművet, Niczky Kristóf temesi bán ábrázolását,amelyről egyedül annyit tudunk, hogy a század elejéna temesvári vármegyeháza tanácstermében függött.(Függelék 37. sz.) Az adatközlő, Berkeszi Istvána vármegyeháza főispán-portréinak sorában elhelyezettképet Dorffmaister munkájának mondjaugyan, de nem tesz említést arról, hogy jelzett lenne,s arról sem, hogy milyen formátumban készült. 19Egyetlen „képes" ábrázolása ismert, egy mellképkivágatú rajz Szentkláray Jenő múlt század végimonográfiájában, amely Dorffmaister portréinak1965-ös közlésekor alapul szolgált a Magyar TörténelmiKépcsarnok akkoriban vásárolt egészalakosNiczky Kristóf-arcképének attribuálásához s egyidejűlegannak feltételezéséhez, hogy az újszerzeményűkép az egykor Temesváron őrzött portré változata.20 A temesvári portréról készült rajz azonbansem az arcvonások megformálásában, sem más - arajzon amúgy is csekély - részletben nem mutatmeggyőző egyezést a Történelmi Képcsarnok festményével.Mivel az attribúció kiindulópontját jelentőadat nem ellenőrizhető, a temesvári képről tudottakpedig úgy vélem, nem elegendőek, 21 illetvenem bizonyító erejűek a két arckép összefüggésének,valamint a festő azonosságának feltételezésére,egyedül stiláris alapon dönthető csak el, hogy aTörténelmi Képcsarnok Niczky-portréjával kapcsolatbanfenntartható-e Dorffmaister vélt szerzősége,vagy nem. Az 1779 köré datált s legutóbbi közlésekora temesvári megyeháza képének sajátkezű replikájakénttárgyalt portrét 22 az időben megelőző, illetvekövető hiteles Dorffmaister-művek (Artner ésfelesége 1776, 1777, valamint Desfours Ferenc1783) sorába stilárisan nem tudjuk beilleszteni. ANiczky-kép szálkás, puha kontúrokkal, kissé foltokbanfestett részletformái, pasztózusan kivitelezettfelülete festőtechnikailag, s a formák kezeléseszempontjából is teljesen idegen nemcsak az említett,időben közeli munkáktól, de Dorffmaister valamennyiismert portréjától is. Meggyőző bizonyítékelőkerüléséig úgy gondolom semmi nem indokolja,hogy a képet továbbra is a festő művei közé számítsuk.A Niczky család mindazonáltal rendszeresenfoglalkoztatta a festőt, több alkalommal, mint ahogyeddig ismert volt. Ligvándi kastélyuk mennyezetképénekelkészítését követően például 1776-ban,amikor Niczky Kristóf idősebbik fiának, Niczky Istvánnakaz arcképét festette meg. (Függelék 11. sz.)A Dorffmaister oeuvre-ben alig előforduló egészalakosábrázolás az eddigi irodalmakban MarianaSchneider nyomán úgy szerepelt, mint Ivan (azazJohann) Rauch, Körös és Zágráb vármegyei főispáns egyidejűleg horvát vicebán arcképe. Ez a meghatározásazonban minden ténybeli alapot nélkülöz.Egyetlen támpontja Rauch mintegy húsz évvel korábbihiteles portréja, korántsem meggyőző hasonlósággal,valamint azzal az azonosítás szempontjábóllényeges különbséggel, hogy ez utóbbi félalakosképmás felirata szerint 1755-ben Rauch hivatali érdemeiértegy gyémántokkal kirakott arany medáltkapott Mária Teréziától, amely azon az ábrázolásánszerepel is, viszont az egészalakos képen nem. 23 ADorffmaister-portré ábrázoltjának Rauchhal valóazonosítása elleni legfőbb érv azonban az, hogy abjelovári vármegyeházáról származó s 1776-ban bizonyárahivatalos megrendelésként festett reprezentatívarckép évtizedekkel Rauch hivatali idejeután készült, tekintve hogy 1756-ban lemondottmindkét főispáni hivataláról, s feltehetően egyidejűlegvicebáni tisztségéről is. 24 Ellene szól a szignatúraszövege is, amely közli, hogy DorffmaisterSopronban festette a képet, - e körülmény pedig ismétnehezen egyeztethető össze mind Rauch személyével(akiről egyébként semmilyen életrajzi dátumnem ismert, még halálozása éve sem), mind amegbízás létrejöttével. Mindezek alapján úgy gondolom,hogy a vármegyeházára készült kép a megfestésidején hivatalban lévő körösi főispánt ábrázolja,azaz Niczky Istvánt, aki 1775-1777-ig állt avármegye élén. 25 Niczky hiteles ábrázolását nemismerjük. A Magyar Történelmi Képcsarnok egyikképéhez, amely közvetve a család tulajdonábólszármazik, csupán feltételezés alapján, s mint megállapítható,tévesen kapcsolódott korábban a neve. 26A félalakos portrén kezében evezővel, szürkészöldalapon kék csíkos öltözetben megjelenő fiatal férfiugyanis Niczky István öccse, Niczky György arcvonásaitviseli. Az eddigi meghatározás ellen szól azis, hogy a képen látható öltözet az 1780 utáni évekbenterjedt el, márpedig Niczky István 1777-benmeghalt.A Niczky György fiatalkori képmásaként meghatározhatóevezős-portrét - amely az irodalombaneddig ismeretlen festő munkájaként szerepelt - stilárisszempontok alapján úgy vélem, szintén129

Dorffmaister alkotásai közé sorolhatjuk. (Függelék18. sz.) Az attribúciót időben közeli jelzett portréitöbb-kevesebb szemléleti és részlet-rokonsággal támogatják.Közülük első helyen a tán egykorú, csakfotóról ismert, Desfours Ferencet fiával ábrázolókettős képmás, (1783) amely hasonlóan szikár megoldású,de amellyel az arc felépítésében, a kézDorffmaisterre jellemző kissé darabos megformálásában,valamint a lombos háttér kialakításában sokegyezés mutatkozik. (Függelék 21. sz.) Ez utóbbirészletekkel egyébként az Artner-portrén, illetveAdam Orsich képmásán is hasonló megoldásbantalálkozunk. Az evezős-kép domináló hideg (szürke,zöld, kék) tónusai ugyanakkor a késői művek színválasztását(Jankovichné Kiss Katalin ravatalképe,1992) előlegezik. Az attribúció szempontjából nemelhanyagolható a család és Dorffmaister rendszeresnekmutatkozó művész-megrendelő kapcsolata sem,aminek legismertebb példája Niczky György későbbi,1790-ben festett ábrázolása. (Függelék 29. sz.)A reprezentatív megoldású portrékban meglehetősenszegény Dorffmaister-életművet két további,típusban Niczky István egészalakos ábrázolását követőarcképpel is kiegészíthetjük. A Cziráky családarcképgalériájának két legigényesebb darabja,Cziráky József és felesége Barkóczy Borbála eddigismeretlen festő alkotásaként számon tartott portréja- még a képek jelenlegi, restaurálatlan állapotábanis - annyi szembetűnő azonosságot mutat elsősorbanNiczky képmásával, de a festő egyéb, részbenmás műfajba tartozó munkájával is, hogy okkal vethetőfel velük kapcsolatban - egyelőre feltételesen -Dorffmaister szerzősége. (Függelék 25-26. sz.) Azattribúció egyik legfontosabb érve a Niczky-arcképés Cziráky József portréjának gyakorlatilag azonoskompozíciója. A két portré teljesen egyező képikörnyezettel készült ugyanis, csupán némely részletbenfigyelhető meg különbség. A közös eredet -amint azt az arcképgalériát feldolgozó Székely Zoltántalálóan megállapította 27 - egy háromnegyedalakosmetszet, amely Rigaud Philipp LudwigSinzendorf 1728 körül festett portréját sokszorosította,s amely két változatban is ismert, ClaudeDrevet, valamint Johann Ernst Mansfeld kivitelezésében.28 Mindkét festményen a metszeten láthatóvalegyező a kannelurázott pilaszterekkel tagoltépítészeti háttér, az azonos formában rögzített drapéria,az alatta elhelyezett asztallal, illetve kőtalapzattal.Amíg azonban a kompozíció baloldalát szegélyezőtoszkán oszlop - vagyis a kompozícióátvételtténylegesen bizonyító részlet - a metszetena figura mögötti képtérben, a háttérkulissza részekéntjelenik meg, addig a két festményen egymássalmegegyezően az előtérben, mintegy kapurészlethatását keltve. Ez a talán lényegtelennek látszókompozíciós különbség a metszetelőkép, valamint aróla készült festmények között, a kompozíció megváltoztatásának,„egyénivé formálásának" azonosmódja, úgy gondolom, ezúttal azonos festőre is vall.A Bjelovárra szánt, s feltehetően elkészülte utánnem sokkal odakerült Niczky-portré kompozíciójánakutólagos átvétele ugyanis aligha jöhet szóba.Niczky István arcképéhez igazodva logikus lenneaz 1776 körüli datálás a Cziráky-portrék számárais, a festői jellemzők azonban inkább egy későbbiidőpontot tesznek elfogadhatónak. Különösen ha akevésbé átfestett női arcképből ítélünk, amelyneklegközelebbi társát Dorffmaister munkái közt 1790-re datált lappangó női portréjában találjuk meg. Akészítési idő meghatározását mindazonáltal nemcsaka restaurálatlan állapot nehezíti meg, hanem aképek különböző festői műfajok megoldását idézőkaraktere is. Barkóczy Borbála ábrázolása világosélénk színekkel festett és „kerekdeden" formált rokokóarckép, amelynek könnyű kézzel megoldottháttérkulisszájában és előtérbe omló drapériájábanDorffmaister mintha díszletfestő gyakorlatát elevenítettevolna fel. A rendelkezésre bocsátott előképekhezpontosabban igazodó női képmás mindazonáltal„hiteles portré" lett, ellentétben Cziráky Józsefábrázolásával, aki akár a festő monumentálisjeleneteinek „marcona" figurái közül is származhatna,nehézkessé egyszerűsített alakja, „típusként"kezelt arcvonásai olyannyira nélkülöznek mindenfajtaegyénítést és portréjelleget.A Czirákyak azok közé a családok közé tartoztak,akik - részben inkább adatokból tudhatóan -rendszeres foglalkoztatói voltak Dorffmaisternek.1779-ben a kenyéri templomot festtették ki vele,előtte azonban eddig meg nem határozott munkánLovasberényben is dolgozott a számukra. 29 Ugyancsakvele készíttették el a ciráki templom egykorifőoltárképét, 30 de valószínűleg a család számáradolgozott 1785-ben is, amikor a kemenesmihályfaitemplom munkáival kapcsolatos levelezésében megemlítiSzily püspöknek, hogy Kenyériben lakikCziráky grófnál. 31 A megbízó valamennyi esetbenCziráky László, Cziráky József idősebb fia, akiegyúttal az arcképeknek is megrendelője volt, - velükszüleinek, elsősorban a család számára grófirangot szerző apjának állítva emléket. A képek erendeltetésnek megfelelően az ősgaléria-portrékreprezentatív típusát követik, s csupán feltételeznilehet velük kapcsolatban, hogy egykor alovasberényi kastély számára készültek. Nemcsakazért, mert Lovasberény 1730-ban az apa, CzirákyJózsef vásárlásaként jutott a család tulajdonába 32 deazért is, mert úgy tűnik, hogy az 1763-ban kibővítettkastély addigi tulajdonosa, Cziráky György halálátkövetően 1776-tól a család központi rezidenciája ésCziráky László egyik legfőbb tartózkodási helye130

Ha végigtekintünk Dorffmaister arcképfestőimunkásságán, a hazai portréhagyományhoz igenkülönböző módon kötődő művekkel és megrendelőkkeltalálkozunk. A retrospektív ősgaléria-kép,valamint a típusban és megoldásban velük szinteazonos hivatali képmás ugyanúgy a portréfestés 17.századi örökségéből származik, ahogyan a ravatalképis, amelynek - a 18. századi hazai emlékanyagbanteljesen egyedi módon - Dorffmaister egészalakoskabinet-változatát festette meg 1792-ben.Jankovich Antalné Kiss Katalin ravatalképének elkészítésébena tradíció hatásának és az aktualitásravaló hivatkozásnak különös keveréke fedezhető fel.(Függelék 31. sz.) Tudjuk, hogy a 17. századi Sopronban- a magyarországi városok közül egyedül -erős hagyománya volt a halotti portré készíttetésének.Lackner Kristóf polgármester 1631-ben ésZichy György plébános 1674-ben festett ravatalképea halott iránti tisztelet evangélikus, illetve katolikusrészről tett megnyilatkozása. 34 Az elhunyttal kapcsolatosreprezentációnak ehhez a kissé konzervatív,hivatalos formájához nyúlt vissza Jankovichnéportréjának megrendelője, akinek e gesztusában elsősorbannem érzelmi indíttatást kell keresnünk. Aképpel kapcsolatban eddig nem volt tudott, hogyKiss Katalin halála előtt egy alapítványt hozott létrecsaládja gyermekeinek neveltetésére, amely még eszázad elején is életben volt. A reprezentatív kompozíció,a képi megoldás hivatalos karaktere arraenged következtetni, hogy a halotti portré megfesttetésetisztelgő megnyilvánulás volt az örökösök részérőla családi alapítvány létrehozója előtt. A megrendelésjellegére vonatkozó feltevést az is alátámasztja,hogy a képtípus, a kompozíció „hivatalos"mintákat követ. Olyan 1790-ben kibocsátott metszeteket,amelyek az uralkodócsalád akkor elhunyttagjait örökítették meg a ravatalon: II. József császárt,valamint Elisabeth Wilhelmine vonWürttemberget, Ferenc főherceg - a későbbi I. Ferenc- első feleségét. 35 Dorffmaisternek ismerniekellett ezeket a gyászeseményt közzétevő ábrázolásokat,amelyeken az elhunyt mindkét esetbenJankovichné portréjához hasonló megoldással, lépcsőzetesravatalon, fokonként elhelyezett gyertyasorokközött látható.Ahogyan határozott megrendelői szándék játszottközre az előző portrék típusválasztásában,ugyanúgy az ábrázolt „alkotó részvételével" számolhatunkDorffmaister néhány további munkájaesetében is. Közéjük sorolható Niczky György fentebbattribuait, s egyértelműen privát karakterű evezősképmása, de egy ugyancsak róla készült másikis, amely tartalmilag talán a legösszetettebb a festőportréi közt. (Függelék 29. sz.) Az oeuvre-ben többszempontból is különlegesnek mondható, a tudós- éshivatalnok-arcképek ikonográfiáját követő ülő kompozíciójúreprezentatív ábrázolás rejtett értelmét, atárgyi hivatkozásokat az építészeti tervrajzzal éskörzővel megjelenő Niczky György szabadkőművesvoltára Galavics Géza már a kép első közlésekorfelfedte. 36 Egyet kell értenünk azzal az értelmezésével,hogy a portré utalásaiban Niczky titkos szervezetheztartozása fogalmazódik meg, még akkor is,ha az ábrázolás nem csupán erről szól. A képenhangsúllyal kezelt építészeti tervrajz, amely önmagábannem értékelhető szabadkőművességre utalójelként, mivel nem tartozik a szabadkőműves szimbólumokközé, egy megkomponált látszat-szituációkelléke. Az „építész" tevékenységet imitáló Niczkya kezében tartott körző mellett - amely valóbanegyik legfontosabb jelképe a szervezetnek - elsősorbana titkos társaság jelképrendszeréhez kapcsolódójellegzetes magatartással és megjelenésmóddal utaltszabadkőművességére. Tette ezt oly módon, hogyélve a maga teremtette alkalommal, az építészetirajzon a család ligvándi kastélyának homlokzatitervét ábrázoltatta. Hogy ezen a „tervrajzon" menynyiaz akkor már meglévő kastély esetleges átépítésérevonatkozó megrendelői elképzelés és mennyi afestői fantáziából származó ötlet, nemigen mondhatómeg. Mindenesetre tény, a képen látható homlokzatnem valósult meg, az 1770 körül épült és maiállapotában lényegesen egyszerűbb kivitelezésűkastélyból a rajzon látható megoldással egyedül aközéprizalithoz kapcsolódó ovális portikusz mondhatóazonosnak, a négy pár toszkán oszloppal, valamintaz első szintre vezető kétkarú lépcsővel. 3 'Csatkai egyhelyütt megemlíti, hogy 1790-ben - abbanaz évben amikor a kép készül - Dorffmaister„ismeretlen okból megfordul Ligvándon". 38 MivelNiczky portréját a szignatúra szerint Sopronbanfestette, talán nem tévedés azt feltételezni, hogy alátogatás oka a kastély megépült részleteinek„felmérése", felvázolása volt, a képen szereplő rajzszámára.A Dorffmaister-portrék sorában ez az egyetlenmű, amellyel kapcsolatban okunk van arra, hogy afestő legidősebb fia, József közreműködését feltételezzük,- elsősorban a háttérarchitektúra kivitelezésében,de esetleg egyéb részletben is. Jóllehet afestmény a háttér megoldásában a ligvándi kastélydísztermének falkiképzését imitálja - a faltükrök, apilaszterfő és a párkányzat díszítése a képen szinteazonos mint Ligvándon 39 -, nemigen különbözikegyes késői munkák festett architektúrájától sem.így a lépcsőzetes sávokkal tagolt, fogrovatsorral díszítettkoronázópárkány a festményen azonos kiképzésűmint az, amelyik a szigetvári plébániatemplomkupolafestményét is kereteli, de rokon megoldássaltalálkozunk a szentgotthárdi ciszter apátság számárakészült sorozat alapítójelenetén is. A III. Bélamögött emelkedő diadalíven éppenséggel nemcsak a131

párkányzat, de a ion oszlopfő volutáiról lecsüngődíszítmény is azonos. Mivel a késői művek architektúrarészleteit nemegyszer Dorffmaister Józsefkészítette - aki a szentgotthárdi kupolafreskó szignatúrájábanjelezte is effajta részvételét apja munkájában40 - számolhatunk esetleges közreműködésévela Niczky-portré megfestésében is. Annál is inkább,mivel a kép Dorffmaister más műveitől eltérőélénk, hideg színvilága, kemény formálásmódja,nem kevés akríbiával kezelt dekorativitása, valaminthistorizáló részletmotívumai a klasszicista szemléletegy későbbi fázisát képviselik, mint ami az idősebbDorffmaister festői megoldásaira és késői munkáistílusára jellemző.Mint láttuk, Niczky György képmásában egypontosan nem körbehatárolható mecénás-építtetőszerep keveredik a szabadkőműves szervezetheztartozás kifejezésével. Nem ez az egyetlen tudott műa festő portré oeuvre-jében, amelynek létrejöttébenés programjában a 18. század végi szellemikulturálisközéletet meghatározó - vagy inkábbszervező - szabadkőműves gondolat jelen volt. Errekövetkeztethetünk a hegyfalui egykori „Képes Szálát"díszítő egyik pannó tartalmából, amelyen - azelpusztult kép Dorffmaistertől származó leírásából,illetve az őt magyarra átültető Czinke Ferenctőltudhatóan - az „Igaz Barátság képe ragyog közepett,két jobb kezet öszve szorítva Nemzeti köntösben,Horváth, Gludovácz Urak együtt állanak..."(Függelék 35. sz.) Horváth Zsigmond és GludováczJózsef valószínűleg egészalakban készült ábrázolásaa leírás alapján a felvilágosodás-kor barátságkultuszánakképi megjelenési formáihoz igazodott, 41azonban a jelenetet kísérő, valamint a mennyezetfreskónszereplő motívumok további, ennél pontosabbanmeghatározható szándékra is utalnak: a szabadkőművesbarátság, testvériség kifejezésére. Azallegorikus ábrázolásnak ezt a jelentését támasztjaalá a két összekulcsolt kéz, amely a jelentősebb szabadkőművesjelképek közé tartozik, továbbá a portréCzinke-féle leírásában említett oszlop, a mennyezetenpedig a saját farkába harapó kígyó (melyenCzinke szerint a „Kaptsolt megválhatatlanság értődik"),valamint a „Hazabéli borostyán" (Dorffmaisternélbabér), melyek ugyancsak megtalálhatók aszabadkőműves szimbólumok közt. Gludovácz Józsefszabadkőműves voltára nincs adatunk, azonbanHorváth Zsigmond az Állandósághoz címzett tekintélyesbécsi páholynak volt a tagja. 42 A magyarországiszabadkőművesség történetét feldolgozóAbafi azt is megemlíti vele kapcsolatban, hogytétényi (nagytétényi) kastélyában „még ma is látható[egy] kápolna alakú terem, mely a szabadkőművesjelképeket viseli, s a mely a hagyomány szerint szabadkőművesikápolna volt." 43 Abafi közlésének különösjelentősége van a fentiek szempontjából is.Okunk van feltételezni ugyanis, hogy a hegyfalui„Képes Szála" dekorációja nem Gludovácz Józsefmegrendelésére készült, ahogyan az eddigi irodalombanszerepel, hanem a helybeli földesúr SzentgyörgyiHorváth Zsigmond számára, aki Dorffmaisterés Czinke Ferenc egybehangzó leírása szerintezen az ábrázoláson családjával együtt látható, ismétcsak bizonyságként arra, hogy a megrendelőt ésprogramadót őbenne kell látnunk. A topográfiaiirodalom szerint ugyanis Hegyfalu Horváth-birtokvolt, 44 míg Gludovácz József a távolabb fekvő Keledenvolt birtokos, - egy ideig egyébként a Horváthcsaláddal közösen. 45 Ez utóbbi körülményre ugyansemmilyen családtörténeti indok nem ismert, mindenesetreegy esetleges rokoni kapcsolat a két családközött adhatna egyfajta magyarázatot arra, hogymiért tekintette bevezetőjében DorffmaisterGludovácz Józsefet a „képes terem" tulajdonosának,miközben leírását „mindkét tekintetes uraságnak"ajánlotta. A címben s a szövegben mindvégig csupána „képes teremről" esik szó, a kastélyra minthelyszínre nincs utalás. Czinke Ferenc, aki szabadfordításban nemcsak átültette, de saját élményei, s amű személyes ismerete alapján ki is egészítetteDorffmaister szövegét és értelmezte magát az alkotástis, tovább megy a hely ismertetésében és elgondolkodtatórészleteket is közöl. Miután összefoglaltaa programot (melynek „Ez a sommája: Barátság")bevezetését ezekkel a szavakkal zárja: „Jöszte haúgy tetszik! Képes Szálába vezetlek... Menjünkrédre! Megállj! Távul kell állanod, így nézd! AMesterségtől szépült Természet előttünk!" - Hajóimeggondoljuk, ez a leírás inkább egy mesterségesenkialakított parkra és egy abban elhelyezett önállóépületre utal (mint tudjuk a „Szála" nyolcszögletűvolt, azaz a kerti pavilonokhoz hasonló centrálisforma!) semmint egy kastély valamely termére. Jóllehetaz angol kertek építészeti emlékeinek a szabadkőművesgondolatkörrel való esetenkénti összefüggésérea kutatás már néhány éve felfigyelt, 46 ahegyfalui kastély és környéke 18. század végi állapotáravonatkozó ismeretek hiánya, a hazai angolkertek történeti irodalmának, valamint topográfiájánakfeldolgozatlansága 4 ebben az esetben legfeljebba fenti óvatos hipotézis megfogalmazását teszilehetővé.Az eddig leírtak alapján nyugodtan elmondhatjuk,hogy Dorffmaister portréfestői tevékenységeesetében a vizsgálódás és értékelés szempontjait elsősorbannem a képek kevéssé változatos kompozíciója- amihez többnyire bizonyos formai egykedvűségtársul - vagy alkotójuk nem különösebb arcképfestőifantáziája adja meg. Az igazi kérdések ésválaszok inkább a festő és megrendelői köre kapcsolattartását(társadalmi és személyes értelemben),a művészeti-kulturális minták megrendelői közegen132

elüli érvényesülésének lehetőségeit és módját érintik.Művész és megrendelő kapcsolata mindig különösenérdekes egy olyan meglehetősen zárt közösségesetében, mint amilyet egy 18. századi város éskulturális környezete jelent. Ezért is érdemel figyelmeta Dorffmaister portré-oeuvre egyik különösjellemzője, a megrendelői kör átláthatósága és -egyes esetekben csupán véletlenszerű - összefüggései.Az ilyen véletlen kapcsolatok közé tartozik,hogy Cziráky László Várkerületen álló soproni palotáját1782-ben az a Jankovich Izidor veszi meg,aki Jankovich Antal örököseként feltehetően egyikmegrendelője volt a Sopronban elhunyt JankovichnéKiss Katalin ravatalképének. A fentebb ugyancsakemlített Desfours Ferenc házassági szerződésén pedignemcsak Cziráky László neve szerepel tanúkéntmint a feleség, Széchenyi Borbála rokona, deLudwig Starhemberg altábornagya is, akit Dorffmaisterheznem csupán többszöri megrendelői kapcsolatfűzött, de feleségével, utóbb pedig lányávalhárom alkalommal keresztapja is volt a festő gyermekeinek.49 Eddig nem volt tudott, hogy Dorffmaisterőt is megörökítette, mindazonáltal korábbanismeretlen portréjáról csak Mansfeld itt közölt metszetébőlalkothatunk fogalmat. (Függelék 14. sz.) ASopron környéki, de jobbára a városban is palotáttartó arisztokrácia köréből Dorffmaister megrendelőikénta fent felsoroltak, valamint a korábban említettNiczkyek mellett még a Festeticheket tartjaszámon az irodalom. Festetich Pál és felesége e tanulmányelején tárgyalt portréin kívül a család háromtovábbi tagjának arcképéről szólnak még múltszázad végi, ma már ellenőrizhetetlen kiállításiadatok. (Függelék 36, 39-40. sz.) Magukról a művekrőltovábbra sincs semmilyen ismeretünk, egyedülaz ábrázoltak közeli rokoni kapcsolatának megállapításávaljutottunk némileg előbbre. Egyelőrenem tudunk arról, hogy Dorffmaister más soproniarisztokrata családokról is készített volna portrét.Úgy tűnik, hogy nem tartozott megrendelői közé azAuersperg és a Mesko család, a Czirákyakkal, valamintgróf Desfours-ral rokonságban álló Széchenyiekpedig inkább a pozsonyi Millitzet foglalkoztatták,- ahogy egyébként több alkalommal magaCziráky László is. Nincs adatunk arról, hogy azEsterházy hercegi családból megörökített volna bárkitis, aminek okát nem annyira arcképfestői képességeiben,mint inkább működésének városi kereteibenkereshetjük.A tanulmányt kísérő portréjegyzék az elmondottakbólkövetkezően részletesen foglalkozik azábrázoltakkal is. A festő munkáit időrendi áttekintésbenveszi sorra, azokat is, amelyekről az eddigiekbennem esett szó.Jegyzetek1 Wien, Archiv der Akademie der Bildenden Künste,Sign. 1/a. Namensregister 1726-1753. FünfzehnteAlphabet, p.312.2 1757 decemberében a kardviselés engedélyezésétkérő növendékek között szerepel a neve. Az adatota bécsi képzőművészeti akadémia aktáira hivatkozvaközli: Garas 1996, 182/21. jegyzet3 Ld. Dorffmaister életrajzi összefoglalását GalavicsGézától in: Művészet Magyarországon 1780-1830,122.4 Wagner, W.: Die Geschichte der Akademie derBildenden Künste in Wien. Wien 1967, 362.5 Kapossy 1922, 117; Galavics 1965, 225.6 Garas 1960, 169.7 Galavics Gézának köszönöm a Bécsben elárverezettkép pontosított évszámát, méretét, valamint szignatúráját,továbbá Festetichné Stillfried Kajetánaképének hátoldalán az ábrázolt kilétére vonatkozófelirat szövegét. Ez utóbbi kép egyéb adatát abetléri (Betliar) Múzeum igazgatónőjének, LázárÉvának a szivességéből közöljük.8 Kugler A.: A soproni színészet története. Sopron,1909, 10; Csatkai 1956, 139; Csatkai 1968, 256-257. Dorffmaister foglalkoztatásáról Starhemberggróf részéről, lásd a függelék 14. számú tételbenírottakat, valamint az ott közölt forrást.9 Csatkai 1956, 139; Csatkai 1968, 257.10 Csatkai 1956,289,441.11 Fájdalmas Mária, magyar magántulajdonban. Jelezve:„Gemahlt von Steph.. Dorffmaister Mitglid (!)der Reg. Wien. Accadem (?) Ao..." Kifejezettengyenge munka, Id. MNG Régi Magyar GyűjteményFotóarchívuma.12 Vanitas-csendélet koponyával és pohárral, 1762.Budapesti magántulajdonból kölcsönként kiállítva aMagyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán. Ld.Mojzer 1982, 259. 20. kép; Zsánermetamorfózisok,1993. A. 31. katalógus szám. A Heródes-kompozícióegyik példánya magyar magántulajdonban, ld.Mojzer 1982, 259-261, 21. kép, egy másik, kivitelezésbenaz előbbivel azonos, de kompozícióbankissé eltérő változata Arcimboldo-követőként elárverezve:Dorotheum, 1989. április 19. 531. szám,olaj, vászon 55 x 41 cm.13 Szánkó terv, MNG Grafikai Gyűjtemény, leltáriszám: F 90.138. A zicsi (Somogy megye) róm. kat.templom Oltári szentséget, valamint a sarkokban anégy evangélista medaillonba festett alakját ábrá-133

zoló, húsvéti 40 órás szentségimádáshoz készültdekorációja, Dorffinaister munkája 1790-ből. Ahátoldalon lévő szignatúra szerint - „Stepha.Dorffinaister pinxit Accad. vien. Soprony 1790." -Sopronban festette.14 Dorffinaister portréfestői tevékenységére, munkáiraGalavics Géza 1965-ös, a témát részletesen tárgyalótanulmánya volt a kiindulópont.15 Nem tartható Dorffinaister művének a soproni VárosiMúzeum Bécsi udvari papot ábrázoló arcképe(olaj, vászon 57 x 46 cm, leltári szám: 54.432.1.),amely korábban Dr. Zehetbauer Ottó prépost tulajdonában,majd az Isteni Megváltó Leányainak zárdájábanvolt, ahonnan adományként jutott a VárosiMúzeumba. Mihályinál (1916, 56) és Csipkésnél(1940, 284) Dorffinaisterként szerepel, Csatkai(1956, 417) és Galavics (1965, 235) azonban márnem tartja a festő munkájának. Ugyancsak Dorffmaisterkéntközöl Fábián Mária (1936, 10, repr.12.) a szombathelyi szeminárium tulajdonából egymellképet Nagy József kanonokról, mindenattribúciós indok nélkül. A kép (olaj, vászon 53,5 x40,5 cm) nemrégiben felbukkant a Magyar NemzetiGaléria bírálatán, s ez alkalomból megállapíthatóvolt, hogy szintén nem hozható összefüggésbeDorffinaisterrel. A kép hátára írt - Nagy Józsefrevonatkozó - egykorú szöveg semmilyen támpontotnem ad a festőt illetően. A portrét a szombathelyipüspökség azóta visszavásárolta.16 Újabban felmerült a soproni Városi Múzeumba jutottKistler János Jakab soproni kékfestő és felesége1765-ben festett portréival kapcsolatban - alaptalanul- Dorffinaister neve. (Leltári szám: 94.275.1;94.275.2.) A képek ismeretlen festő munkájakéntmég soproni magántulajdonból közölve: DomonkosO.: A magyarországi kékfestés. Budapest, 1981, 1-2. kép. Köszönettel tartozom Askercz Évának, aki asoproni tulajdonban lévő Vaghini Antal kéményseprőportréjának felkutatásában a segítségemre volt.17 Itt szeretnék köszönetet mondani a Soproni LevéltárbólVarga Imréné levéltárosnak, aki kérésemreaz Artner család iratanyagát az Artner és Palocsay-Horváth családi kapcsolat szempontjából átnézte -sajnos negatív eredménnyel -, valamint a KőszegiVárosi Levéltárból Bariska Istvánnak, hasonló segítségéért.Az Artner, valamint Palocsay-Horváthcsaládokba tartozók összeházasodásának a SoproniEvangélikus Egyházközség házassági, halotti és keresztelésianyakönyveiben sem találtam meg semmilyennyomát.18 Az alapító személyének és az intézmény alapításának(rendszeresen tévesen közölt) adataira ld. Bán1939, 371-373, itt pontosan megadva Voss JánosKároly és felesége halálozási dátuma, (1761, 1770)az alapítvány létrehozásának körülményei és időpontja,(1768) valamint részletezve van Primes szerepe.19 Berkeszi 1910, 12, itt az uralkodóház tagjairól és amegye főispánjairól készült arcképek felsorolásábancsak Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc portréitmondja egészalakosaknak. Ebben a munkájábanszerepel először a képpel kapcsolatban Dorffinaisterneve. Az arckép legkorábbi említése ugyancsak tőleszármazik (1900), amikor elhelyezését is közölve akis tanácsterem portréi közt sorolja fel. Ennekalapján hivatkozik a képre Szinnyei (1903), ekkormég szintén festőnév nélkül. Berkeszi korábbimunkájában Niczky portréján kívül még további ötfőispán-portrét sorol fel, amelyek ugyancsak a kistanácsteremben találhatóak. Ez esetleg arra utal,hogy Niczky képmása a többivel együtt félalakoskivágató lehetett.20 A temesvári vármegyeháza Niczky-portréjáról készültrajz: Szentkláray 1885, 1. A budapesti kép:Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok,leltári szám: 64.1. Olaj, vászon 158 x 92 cm,Galavics 1965, 227,229-230, 231-232.21 Az egykori temesvári képre vonatkozó pontosabbinformációk (méret, esetleges szignó, illetve archívfotó) beszerzése e tanulmány számára temesvárikolléga (Rodica Vartaciu, Muzeul Judetean) segítségemellett is eredménytelen volt.22 Ld. Főúri ősgalériák, családi arcképek, 1988. С 82.katalógus szám, 116. kép. Tévesen Mária Teréziaportréjának pendantjaként közölve.23 Schneider 1982, 167, 237. katalógus szám.24 Fallenbüchl 1994, 129, 133. Rauchot 1759-ben márnyugállományban lévő vicebánként említik a források:ld. Schneider 1982, 166.25 Fallenbüchl 1994, 129.26 Cennerné Wilhelmb 1982, 169.27 A Cziráky család Dénesfáról származó arcképeit agyőri Xantus János Múzeum 1962-ben a család tulajdonábólmegvásárolta. A családi galéria katalógusszerűleírását, illetve feldolgozását a teljesCziráky-gyűjtemény feldolgozásához kapcsolódóanlegújabban Székely Zoltán készítette el. („ACziráky ősgaléria" Kézirat, 1996.) Cziráky József ésBarkóczy Borbála képmása ebben a feldolgozásbanismeretlen festő munkájaként szerepel a 18. századközepéről.28 Székely Zoltán előző jegyzetben említett kéziratamellett a Rigaud-féle előképre a metszetváltozatokemlítésével: Maria Theresia und ihre Zeit.Ausstellung, Schloß Schönbrunn, 1980. 07.01. katalógusszám. Claude Drevet metszete reprodukálva:Mraz, G. - Mraz, G. : Maria Theresia, ihr Lebenund ihre Zeit in Bildern und Dokumenten. München,1979, p. 95.29 Garas 1955, 275/131. jegyzetben megemlíti, hogy aCzirákyak a kenyéri templom kifestéséhez Lovasberénybőlvitették át Dorffinaister szerszámait.134

30 Ld. Erőss 1943, 159. Itt csak az oltárkép témáját(Szent Mihály) adja meg, s adatok nélkül megemlítiDorffmaister szerzőségét. Ugyanennyi szerepelCsatkainál is (1956, 476.), kiegészítve azzal, hogy akép jelzett volt, s 1945-ben elpusztult.31 Dorffmaister és Szily levelezéséből származó adat.Zsámbéky Monika köszönettel vett levélbeli közlése.(1997. január 20.)32 Ld. Károlyi J.: Fejér vármegye története. IV. Székesfehérvár,1901, 356-357; valamint Fejér vármegyeés Székesfehérvár szabad királyi város általánosismertetője és címtára. Budapest, é.n. (1932) 293.33 Ld. Cziráky László Lovasberényből keltezett leveleita Széchenyi család tagjaihoz 1776-1782 között.MOL P 623 Széchenyi család levéltára VHI. 7.csomó. A lovasberényi kastélyt az 1775-ben elhunytfiatalabb testvér, Cziráky György építtette át 1763-1767 között, ld. Schoen A.: Jegyzetek két kastélytörténetéhez. MÉ V. 1956, 37. A soproni palotára:Csatkai (Dénesfa) 1940, 34; Csatkai 1956, 314.34 Buzási, E.: 17 th century Catafalque Paintings inHungary. AHA XXI. 1975/1-2. 114-115, 117-118a régebbi irodalommal.35 П. József ravatalkép-metszetét Czetter Sámueltől(Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok),valamint Elisabeth Wilhelmine vonWürttemberg ábrázolását ismeretlen osztrák mestertől(uo.) Id.: Pigler, A.: Portraying the Dead.AHA IV. 1956/1-2. 24, valamint 29-30. kép.36 Galavics 1965, 232.37 A kastélyról legújabban az itt reprodukált felvételközlésével: Österreichische Zeitschrift für Kunstund Denkmalpflege, 1995/4. 231, 232.38 Csatkai 1968, 258. Az adathoz tartozó jegyzetben aza feltételezés szerepel, hogy esetleg Niczky Kristóftemesvári portréjának Történelmi Képcsarnokbajutott és a fentiekben elvitatott másolatát készítetteekkor.39 A kastélybelső e részletét fotóról ismerem, amelyetGalavics Gézának köszönök.40 Éber 1913, 213; Fábián 1936, 4; Csatkai 1960,4L41 A felvilágosodás barátságkultuszának hazaiképzőművészeti megnyilvánulásairól, valamint ehhezkapcsolódóan Dorffmaister hegyfalui képéről:Buzási, 1984,228-230.42 Abafí 1900, 140.43 Abafí 1900, 239. A tétényi (nagytétényi) birtokra:Cserey É. - Fülep F.: Nagytétény műemlékei. Budapest,1957, 27; Magyarország műemléki topográfiájaVI. Budapest műemlékei. Budapest, 1962, П.635. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond fia, ugyancsakZsigmond 1822-ben Hugonnay előnévvel grófi címetkapott. (Ld. Kosáry D.: Bevezetés Magyarországtörténetének forrásaiba és irodalmába. Budapest,1970. 679.) Apja halála (1808) után Józsefnevű testvérével együtt közösen örökölte meg anagytétényi birtokot és kastélyt, ugyanis az még1865-ben is a két testvér leszármazottainak (HugonnayKálmán, valamint Pacassiné szül. SzentgyörgyiHorváth Anna) közös tulajdonában van. Lásd: VasárnapiÚjság 1865, 373. Szentgyörgyi HorváthZsigmond leszármazottaira: Nagy Iván (V. 1859.) aHorváth, illetve a Hugonnay családnál szereplőcsaládfákat (162, ill. 185).44 Fényes 1841,1. 391; Fényes 1851,1. 97; MW Vasvármegye, 1898. 41; Vas vármegye és Szombathely1932,253.45 Vályi 1796-1799. П. 331; Fényes 1851, I. 195;MVV Vas vármegye, 1898, 50, 565; Vas vármegyeés Szombathely, 1932,96.46 Hajós, G.: Die neuentdeckte Landschaft der Wiener„Gegenden" und die Freimaurerei in den EnglischenGärten der Spätaufklärung. In: KunsthistorischesJahrbuch Graz ХХШ. 1987, 96-116.47 A magyarországi angol kertek 19. századi történeténeklegújabb áttekintését adja Zádor, A.: TheHistory of the English Garden in Hungary. AHA 33.1987-88.291-344.48 MOL P 623 Széchenyi család levéltára, VU 19. es.9. sz. a Desfours-család által összeállított életrajz.49 Starhemberg és Dorffmaister kapcsolatára: Csatkai1960,40.135

Függelék1. Fiatal férfi képmásaDorffmaister j1762 (?)Rézlemez, olaj 18,9 x 14,4 cmKülföldi tulajdonbanJelzése:(balra lent) „ST: Dorffmai/ster pinxit/1762 (?)"A Dorffmaisternél szokatlan méretű, aprólékosankidolgozott félalakos képmás feltehetően egy fiatalarisztokratát, vagy jómódú polgárt ábrázol,könyvespolccal és dús drapériával jelzett háttérelőtt. Öltözete szürke kabát és aranyos szegélyű kékmellény. A kép az alábbi kiállításon JohannEvangelist Dorfmeister munkájaként szerepelt,1765-re datálva. A festő szóbeli helyes meghatározásaaz eredeti kép alapján Galavics Gézától származik.Irodalom: „Ausstellung Österreichischer Barockmalereides 18. Jahrhunderts" in der GalerieSanct Lucas. Wien, 1983, 23. sz.Lásd 71. kép2. Festetich Pál (1725-1782)1764Olaj, vászon 85,6 x 64 cmBetliar, MúzeumKiállítva: Krásna HőrkaLeltári szám: H - 1026Jelzése: (a hátoldalon) „Stephanus Dorffmaisterpinxit 1764"A barna prémmel szegett élénkvörös kabátot ésugyanolyan színű mellényt viselő férfi portréja azAndrássy család gyűjteményében maradt fenn, feltehetőenazzal összefüggésben, hogy a 18. századfolyamán a család több tagja került különböző fokona Festetichekkel rokonságba. A korábbi irodalmakbanismeretlenként közölt ábrázolt kilétének meghatározásábana párdarab, Festetichné StillfriedKajetána portréja ad támpontot. Festetich PálFestetich József tábornagy (1691-1757) fia ésFestetich Károly testvére volt. (Lásd függelék 36.sz.) 1751-ben Sopron megyei követ, majd aNádasdy huszárezred főhadnagyaként részt vesz aporosz háborúban. 1760-tól kancelláriai tanácsos,1766-ban pedig grófi címet kap. (OSZKK Fol.Germ. 1505. Fol. 237r-238r; Nagy Iván IV. 1858.163.) Apja halálát követően a Vas megyei birtokok,Szécsény és Baltavár örököse. A Festetichek számosíinak jegyzékesoproni háza és palotája közül 1766-ban már az őtulajdonában van a soproni Petőfi tér 7. szám alattiház, 1774-ben pedig a Schilson családtól megvásároljaa Templom utca 6. szám alatti palotát. (Szabó1928, 96; Thirring 1941, 24, 71; Csatkai 1956,279.) Fia, József egy ma már csak adatból tudottportréja szerint szintén Dorffmaister megrendelőiközé tartozott. (Függelék 40. sz.)Irodalom: Mihalik 1913, 26, 309. sz.; Galavics1965, 234/17aj.; Petrová-Pleskotová 1983, 91. 156.kép.Lásd 72. kép3. Festetich Pálné báró Stiüfried Kajetána(?-1819)1765Olaj, vászon 85 x 65 cmBetliar, MúzeumLeltári szám: H-1012Jelzése: (a hátoldalon) „Steph: DorffmaisterFecit 1765"Felirat: (a hátoldalon) „Meine liebe GroßmutterGräfin Cajetane Festetits geborene FreylinStilfried"Festetichné Stillfried Kajetána 1757-től voltFestetich Pál felesége. (Szabó 1928. genealógiaitábla) Ezen kívül csupán halálozási évét tudjuk,valamint azt, hogy csillagkeresztes hölgy volt,(OSZKK Fol. Germ. 1505. Fol. 238r.) feltehetőenaz 1765 utáni évektől, mivel a rendjelet ezen az ábrázolásánmég nem viseli. A kép a férfi párdarabnáljobb állapotban maradt fenn, így a mozgalmas felületű,barna prémmel szegett élénkvörös téli utazóruhamegfestésében a formálásmódnak ugyanazt akönnyedségét figyelhetjük meg, mint amiDorffmaister korai műveire általában jellemző.PublikálatlanLásd 73. kép4. Voss János Károly (?-1761)1772Lappang, 1945 előtt a soproni árvaházbanÁllítólagos jelzése: „Steph. Dorffmaister pinxitEx Caesa. Reg. Viennen. Acad. 1772"Az ábrázolt Ehrenfels-i előnévvel egy karinthiaieredetű nemesi családból származott. Mint a Pálffy-136

ezred hadnagya és szállásmestere került Sopronba,ahol 1719-ben feleségül vette Lanius Anna Dorotytyát,majd 1735-ben hadbiztosi minőségben véglegSopronba helyeztette magát. Itt élt 1761. október30-án bekövetkezett haláláig. Hátrahagyott vagyonábólakaratának megfelelően özvegye 1768-bankelt végrendeletében egy alapítványt hozott létre árvaházlétesítésére. Az intézmény Voss Károlyné1770-es halálát követően végül Primes Györgyvárosplébános szervezésében jött létre, 1772-ben.(Bán 1939, 371-373) Mihályi szerint az árvaháznévadójának félalakos képmása a magyar nemesiarckép ikonográfiáját követte. Prémszegélyü magyaröltözetben, oldalán karddal ábrázolta az egykorihadbiztost, a város pecsétjének őreként: asztalán egy„Conservator sigilli maioris Liberae RegiaequeCivitatis Soproniae" feliratú dobozzal, kezében annakkulcsával, könyvállványán pedig a Corpus Juriskötetével.Irodalom: Mihályi 1916, 55; Mihályi 1928, 552;Bán 1939, 311/4. j.; Garas 1955, 213; Csatkai1956, 360; Galavics 1965, 226, 231; Barokk művészet1993, 178. (Galavics G.)5. Férfiarckép a Szalay családból1773Olaj, vászon 88,5 x 67 cmMagyar Nemzeti GalériaLeltári szám: 8280.Felirat: (a balkézben tartott nyugtán) „... &Cassa f 6550: A 1763 /... Cl: gegen / an HnDorffmeister... / von Selbe"Származás: Vétel Aúner Mihálytól 1943-ban.Restaurálta Cséka Ervinné, 1968, Szutor Katalin,1997.A hagyomány szerint Szalayt és feleségét ábrázolóportrépár feltehetően a soproni csizmadiacsaládkét tagjáról készült. A dátum alapján a férfiarcképábrázoltja valószínűleg Szalay Ferenc csizmadiaidősebbik fia Ferenc, aki maga is csizmadiaként,1769-ben nyert a városban polgárjogot, s neveSopron adózó polgárainak 1784. évi összeírásábanis szerepel. (Házi 1982, 896. Nr. 10848; Thirring1939, 289.) A korai Dorffmaister-portréktól eltérőfestői stílus mellett a polgárjog elnyerésének dátumais azt támasztja alá, hogy a kép a korábbi feltevésekkelellentétben nem 1763-ban, hanem datált, párdarabjávalegyidőben, 1773-ban készült. Az eddigidatálás a képen szereplő számla szövegéhez tartozó1763-as évszámon alapszik, amely - az effajta datálásimód gyakorisága ellenére - a fenti okokalapján úgy gondolom nincs összefüggésben a képkészítési idejével.Irodalom: Garas 1955, 113, 163, XCVII. tábla;Mojzer 1963, 373; Galavics 1965, 226; MNG Magyarremekművek, 1969-1970. 9, 37. 135. kat. sz.;Mojzer MNG 1982, 26, 369. kiállítási szám.Lásd kat. sz. 9.6. Női arckép a Szalay családból1773Olaj, vászon 88,5 x 67 cmMagyar Nemzeti GalériaLeltári szám: 8281.Jelzése: (dublírozás előtt a hátoldalon) „Steph.Dorffmaister pinxit 1773.. Caes (?) Reg. Vienen.Acad"Származás: Vétel Aúner Mihálytól 1943-ban.Restaurálta Révay Kálmánné, 1968, Szutor Katalin,1997.Irodalom: Garas 1955, 113, 163, XCVII. tábla;Mojzer 1963, 373; Galavics 1965, 226; MNG Magyarremekművek, 1969-1970. 9, 37. 136. kat. sz.;Mojzer MNG 1982, 26, 370. kiállítási szám.Lásd kat. sz. 10.7. Magyar ruhás úr portréja1774Olaj, vászon 94 x 78 cm (az 1939-es árverésikatalógus szerint: 98 x 78 cm)Egykor Ernst Lajos gyűjteményébenÁllítólagos jelzése: „Stephan Dorffmeister pinxitex Caes. Reg. Vienen. Acad. 1774."Az Ernst gyűjtemény katalógusa szerint félalakosportré volt.Irodalom: Varjú-Höllrigl 1932, 71. 4. kat. sz.;Galavics 1965, 226-228; M. kir. PostatakerékpénztárÁrverési Csarnok aukciója, XX. 1939 január.Az Ernst Múzeum gyűjteményének árverése. 21.47. sz.8. Kamper János Jakab (1731-1798)1775Olaj, vászon 96 x 73 cmSopron, Városi MúzeumLeltári szám: 57.766.1.Felirat: (a hátoldalon, későbbi írással) „J. JacobKamper Magistratsrat und Stadthaubtman v.Oedenburg. / Nat. 19.na February 1731. /gestorben den 9-ten Sep. 1798."Jelzése: (a hátoldalon) „Steph. Dorffmeisterpinxit Ex Caesa. Reg. Vien(n)en. Acad. 1775.(sic!) 19-ten February"137

Származás: 1945 előtt a VárosházánRestaurálta Lővei Krisztina, 1985-1986Egy soproni kőműves fiaként született, 1756-banlett soproni polgár. 1772-től „Vormund", 1783-tólvárosi tanácsos volt. 1792-ben „Stadt-Hauptmann"-ná választották. (Házi 1982, 202. Nr. 2017; PetzDániel krónikája 149, 172.)Irodalom: Éber 1913, 208; Művészet 1914, 271;Szendrei-Szentiványi 1915, 393. 10. sz.; Mihályi1916, 55; Mihályi 1928, 552; Garas 1955, 213;Csatkai 1956, 417; Galavics 1965, 228, 231;Csatkai 1968, 257; Házi 1982, 202.Lásd hat. sz. 14.9. Gróf Adam Orsich képmása1776Olaj, vászon 95 x 75 cmZagreb, Muzej grada ZagrebaLeltári szám: 1982Jelzése: (restaurálás előtt a hátoldalon) „StephDorffmeister, pinxit 1776"Származás: Gornja BistraAz ábrázolt idősebbik fia volt Johann ChristophOrsich zágrábi főispánnak, valamint Zichy Jozefának,Zichy Ferenc győri püspök húgának. (NagyIván VIII. 1861, 281; XII. 1865, 372.) Háromnegyed-alakosportréja az osztrák hadsereg tisztiegyenruhájában, táji környezetben mutatja, a háttérben„CUI FORTUNA FAVOR" jelmondatot hordozószoborral.Irodalom: Baroque in Croatia, 1993, 339. 296.kat. sz.10. Gróf Johann Nepomuk Orsich (t 1818)1776Olaj, vászon 95 x 75 cmZagreb, Muzej grada ZagrebaLeltári szám: 1981Származás: Gornja BistraJohann Christoph Orsich és Zichy Jozefa ifjabbikfia. Portréján bátyjához hasonlóan osztrák tisztiegyenruhában jelenik meg, dús drapéria éskváderezett kőfal előtt. A kép attribúciója feltehetőenszignált párdarabja alapján történt.Irodalom: Baroque in Croatia, 1993, 339. 295.kat. sz.11. Gróf Niczky István (1747-1777)1776Olaj, vászon 220 x 120 cmZagreb, Povijesni Muzej HrvatskeLeltári szám: 2447Jelzése: (jobbra lent) „Steph. Dorffmeister pinxitSoprony / Ex Caesa. Reg. Vienen. Acad. 1776"Származás: átvétel a bjelovári vármegyeházáról1940-ben.Gróf Niczky Kristóf, a későbbi országbíró idősebbfia. Pályájáról igen keveset tudunk: 1773-banhelytartósági tanácsos lett, 1775-től haláláig pedigKörös vármegye főispáni hivatalát töltötte be.(Fallenbüchl 1994, 129.) Szabadkőműves volt, aMagyarországon érvényes szabadkőműves páholyrendszer,az ún. Draskovich-rendszer egyik alapítójaés alkotmányának - Draskovich János mellett -kidolgozója. Igen korán, 1768-ban Pesten lett tagjaa szervezetnek. A horvátországi szabadkőműves páholyokegy része neki köszönhetően jött létre: így1772-ben az első varasdi páholy, amelynek elsőnagymestere is volt, az 1773-as alapítású eszéki, illetveaz 1775 körül alapított körösi páholy. Ez utóbbiműködése talán főispáni idejéhez kapcsolódott,mivel halálával meg is szűnt. A horvátországi páholyokuniójával 1775-ben létrejött reformált páholy-rendszerelső helyettes nagymestere volt.(Abaß 1900, 35, 43-44, 48, 73-76, 79, 94, 101.) Akép Ivan (Johann) Rauch portréjaként szerepel azeddigi irodalomban. Az ábrázolt új meghatározásáhozlásd a tanulmányban írottakat.Irodalom: Schneider 1982, 166, 236. kat. sz. VI.tábla (Ivan Rauch portréjaként); Bregovac Pisk1990. 30. kat. sz. (Ivan Rauch portréjaként):Baroque in Croatia, 1993, 288. 154. kat. sz. (IvanRauch portréjaként).Lásd 75. kép12. Az Artner család egy tagjának képmása1776Olaj, vászon 98 x 71 cmMagyar Nemzeti GalériaLeltári szám: 87.5. MJelzése: (a hátoldalon) „Steph. Dorffmeisterpinxit / Ex Caesa Reg. Vienae Acad 1776"Származás: Vétel dr. Koós Tibortól.Restaurálta Kázik Márta, 1990-1992.138

A kép alábbi párdarabjával együtt ismeretlenportréjaként került múzeumi tulajdonba. Címerealapján azonban ábrázoltja meghatározható volt: amagyar nemesi viseletben megjelenő fiatal férfi, akikezét egy Corpus Jurison nyugtatja, Sopron egyiklegrégebbi patrícius családjának, a város közéletébenévszázadokon át jelentős hivatalokat betöltőArtner családnak egyik tagja. (Ld. Siebmacher Bd.IV/15. 14. tábla) Annak ellenére, hogy a család 18.századi leszármazása meglehetősen jól ismert, a képábrázoltja nem pontosítható. Levéltári és publikáltadatok alapján csupán annyi biztos, hogy Artner V.Farkas hat fiának egyike: Kristóf Erhard, FarkasKároly, vagy János Lipót tábornok. (Vö.: Házi 1982,37-38; Petz Dániel krónikája, 145, 182; valamintSoproni Levéltár, XIII/1. Artner család iratai,Genealógia Familiae Artner.) Ugyanis egyedülhármójuk feleségének a neve nem ismert a családférfitagjai közül, így esély van arra, hogy egyikük aSzepes megyei Palocsay-Horváth családból nősült, -amint az a párdarabból kiderül. A két kép kompozíciójanem teljesen összehangolt, s egy év eltérés vana datálásban is. A magyarázat talán az, hogy a férfi -arckép még a házasságkötés előtt készült, míg a feleségportréja utólagos párdarab.Irodalom: MNG Évkönyv 1991, 22; MNG Újszerzemények, 1993, 51. kat. sz.Lásdkat. sz. 16.13.Artnerné született báró Palocsay-Horvátharcképe1777Olaj, vászon 98 x 71,5 cmMagyar Nemzeti GalériaLeltári szám: 87.6. MJelzése: (a hátoldalon) „Von Steph. DorffmeisterGemahlen / Ein Mitglied der Königl. WiennerAcademi (!) Anno 1777"Származás: Vétel dr. Koós Tibortól.Restaurálta Kázik Márta, 1990-1992.A fiatal nemesasszonyt címere alapján a szepességiPalocsay-Horváth család tagjaként azonosíthatjuk,(Id. Siebmacher Bd. IV/15. 188. tábla) pontoskiléte azonban - párdarabjához hasonlóan - ismeretlen.Dorffmaister tudott portréi között ez azegyetlen, amelynek szignatúrája nem a megszokottlatin, hanem német nyelvű.Irodalom: MNG Évkönyv 1991, 22; MNG Újszerzemények, 1993, 52. kat. sz.Lásdkat. sz. 17.14. Gróf Ludwig Starhemberg altábornagy(1707-1778)1777Johann Ernst Mansfeld rézmetszete Dorffmaisterképe utánFraknó (Burg Forchtenstein) Herceg EsterházygyűjteményJelzése: „Steph. Dorffmaister pinx. 1777 - J.Era. Mansfeld Sculp."Felirat: (a címer körül) „Ludwig des hl. Röm.Reichs/herr und Graf von Starhemberg, / IhroKay. Königl. Ap. Maj. Kamerer / Ritter deshohen Militaire Mariae Theresiae Ordens, / undGeneral Feld Marschal Lieutenant etc. etc."Ludwig Starhemberg altábornagy, kamarás, aMária Terézia katonai rend lovagja feltehetően1758-ban, nyugállományba helyezésekor telepedettle Sopronban, első felesége ugyanis 1764-ben máritt halt meg. A gróf egy évre rá elveszi báró MeskóÉvát - korábban Bartalotti, majd Herbeville grófnőt-, a Zichy-Meskó-palota akkori tulajdonosát. Agrófnő halálát (1772) követően elhagyja feleségeházát, s 1774-ben megvásárolja a Kolostor utca 3.szám alatti palotát, amely ettől kezdve Sopron társadalmiéletének egyik központja lesz: itt tartják aváros legelőkelőbb báljait. (Csatkai 1936, 70-72;Csatkai 1956, 209) 1776-ban 10 évre bérbe veszi asoproni színházat, s még ugyanabban az évben átalakításokatis végeztet rajta. Minderről örököseikérvényéből értesülünk, melyben tartozásuk elengedésétkérik apjuk meg nem térült költségeire hivatkozva.A mestereknek kifizetett tételek felsorolásában- eddig ismeretlen adatként - Dorffmaister neveis szerepel, meg nem nevezett munkáért ugyan,de jelentős összeggel. (MTA Művészettörténeti Kutatócsoportlevéltári gyűjteménye, MOL. Esterházycsalád hg. ág. Régensek iratai, Valkó A. gyűjtése,7899-7901. sz. cédula) Ebben az időben készült acsupán metszetből ismert félalakos portré is. Nincsadat arról, hogy Starhemberg foglalkoztatta-e korábbanis Dorffmaistert, jóllehet kapcsolatuk ekkormár közel egy évtizedes. A gróf és felesége, MeskóÉva tartotta ugyanis 1768-ban keresztvíz alá a festőÉva nevű leányát, s ugyanő lett a keresztapjaDorffmaister másik két leánygyermekének is 1774-ben, illetve 1775-ben, ekkor már Guidobalda nevűlányával. (Csatkai 1960, 40.)Feltehetően a portrémetszet egy példányáról teszemlítést az az 1807-ben készült jegyzék, amelyik azifjabb Dorffmaister István hátrahagyott képeit vesziszámba, az egyes tételeknél feltüntetve a hagyatéki139

árverés számára becsült összeget is. {Csatkai 1969,170-171.) Mivel a jegyzék szerint aranyozott keretbefoglalt „Starhemberg arckép" egyike a legalacsonyabbértékre (1 ft-ra) tartott képeknek, nem lehetazonos Dorffmaister eredeti olajportréjával. Ugyaneza jegyzék említést tesz egy hasonlóan aranyozottkeretben őrzött Festetich Pál-arcképről is, amelynekértékét harmadik legmagasabb árként 12 ft-ban jelölimeg. Noha az irodalom eddig nem vetette fel,nem zárható ki, hogy szintén az apa egyik munkájárólvan szó - árából ítélve olajképről -, mivelFestetich Pál halálának éve (1782) ellene mond az1770-ben született ifjabb Dorffmaister szerzőségének.PublikálatlanLásd 80. kép15. Matthias Paur kismartoni városbíró1778 (?)Olaj, vászonNezsiderben (Neusiedl am See) családi tulajdonban.Adatait a tulajdonos, Nicolaus Titz szívességébőlközöljükFelirat az ábrázolt kezében tartott papírlapon:„Perillustri ac Generoso Dno Dno Mathiae PaurLiberae Regiaeq. Civitatis KismartoniensisJudici Actualis Merismo Patrono mihi Singularicum Caldo. (?) Kismartoni."A kép az arc-részen 1945-ben kardvágástólmegsérült. 1953-ban restaurálva, új vászonrahúzvaA két portré szerzőségére és készítési idejérenézve csak a tulajdonos közlése áll rendelkezésünkre,szignatúrára, illetve képen szereplő évszámravonatkozóan nincs adatunk. Az arcképek mindazonáltalmeggyőző kompozíciós és részletazonosságokatmutatnak Dorffmaister 1770-es évekbőlszármazó munkáival. A városbíró portréjának példáulcsaknem egyező kompozíciós megfelelője az1775-re datált Kamper Jakab-képmás, különbségcsupán a levelet tartó kéz mozdulatában van.(Függelék 8. sz.) Azonos viszont a csípőre tett másikkéz, beleértve a kézfej megformálását is, a balraálló asztalon pedig mindkét képen megtalálható ahivatali tevékenységre utaló tintatartó, benne a lúdtollal.Mindezeken túl az ábrázoltak arckifejezésébenés vonásaik megformálásában is különös egyezéseketfedezhetünk fel, jóllehet kilétüket mindkétportré esetében felirat igazolja. Ez Paur esetében ahivatali életben használatos latin nyelvű szöveg,amelynek írásképe ugyan némileg eltér Dorffmaisterismert latin feliratainak kalligráfiájától, (pl. Krisztusa kereszten 1785-ből, vagy a zicsi templom fes-tett dekorációja 1790-ből) azonban a levelet tartóujjak formai ügyetlensége már ismét ismerős az1773-ra tehető Szalay-portréról. (Függelék 5. sz.) Aképen arany paszomántos barna kabátot'viselő középkorúférfi életrajzi adatait nem ismerjük. Leszármazottaiközléséből csak annyi tudható, hogy acsalád Franciaországból származik.Irodalom: Galavics 1965, 229; Csatkai 1968,257.16. Matthias Paur kismartoni városbíró feleségénekarcképe1778 (?)Olaj, vászonNezsiderben (Neusiedl am See) családi tulajdonban.Fotóját és adatait a tulajdonos, NicolausTitz szívességéből közöljükA kép az arc-részen 1945-ben kardvágástólmegsérült.1953-ban restaurálva, új vászonra húzvaA férj képmásához hasonlóan a női arcképen istöbb olyan festésbeli és formai jellemzőt fedezhetünkfel, amellyel Dorffmaister más portréján is találkozhatunk.A legszembetűnőbb rokonságNeymaier Lőrinc feleségének ma már csak fotórólismert félalakos képmásával mutatható ki, amely aszignatúrát közlő korábbi említések szerint 1784-ben készült. Az építészfeleség kissé nehézkesenmegfestett ábrázolásán ugyanolyan hálósán kivitelezettcsipkekendőt látunk, mint amilyet Paur feleségevisel, szinte azonos megoldású a ruhaujjak virágmintáinakmegfestése, az egyformán összecsukottlegyezőt tartó kezek megformálása, valamint a keményvonalakkal festett, kissé merev arckifejezésűfejek erőteljes modellálása. Paurné portréja ugyanakkoraz 1773-ra datált Szalay női képmással ismutat egyezéseket: a főkötőt, valamint a ruha elejétdíszítő szalagcsokrok pasztózus festői-formai kivitelezésemindkét képen azonos.Irodalom: Galavics 1965, 229; Csatkai 1968,257.17.Hohenecker János soproni kádármester portréja1770-es évek második feleOlaj, vászon 92,5 x 66 cmSopron, Városi MúzeumLeltári szám: 54.423.1.Új vászonra húzva. Restaurálva 1997-benEgy Graz környékéről származó vendéglős csa-140

Iád tagja, aki 1771-ben lett soproni polgár. 1784-ben háztulajdonosként szerepel a város adózó lakosainakösszeírásában. (Házi 1982, 571, Nr.6595;Thirring 1939, 268.) Portréját Csatkai (1956) egykevés fenntartással, de Dorffmaister munkájánaktartotta, s a festő műveként szerepelt egészenGalavics 1965-ös tanulmányáig. Elvitatása indokolatlannaktűnik, a kádármester arcképe jól illeszkedikDorffmaister 1770-es évek végén készült munkái(pl. Niczky István portréja, 1776) közé.Irodalom: Csatkai 1956, 417. 21. sz.; CenneméWilhelmb G.\ Magyarország történetének képeskönyve.Budapest, 1962, 222; Galavics 1965, 234;Művészet Magyarországon 1780-1830. 1980. 91.kat. sz.Lásd kat. sz. 15.18. Gróf Niczky György (?-1814) evezős öltözetben1780 utánOlaj, vászon 95 x 69,5 cmMagyar Nemzeti Múzeum Történelmi KépcsarnokLeltári szám: 70.1.Származás: korábban a Niczky család tulajdonábanRégi dublírvásznonA kép eddig ismeretlen festő munkájaként szerepeltaz irodalomban, mint Niczky István portréja.Dorffmaister szerzőségéhez, valamint az ábrázoltmeghatározásához lásd a tanulmányban írottakat. Adatálást részben az 1780-as évekre jellemző öltözet,részben pedig az indokolja, hogy a festményenNiczky György néhány évvel fiatalabbnak látszik,mint Dorffmaister 1790-ben készült munkáján.(Függelék 29. sz.)Irodalom: Cennemé Wilhelmb 1982, 169, 4. kép(Niczky István portréjaként).Lásd kat. sz. 26.19-20. Házaspár (?) portréi1783Olaj, vászon 65 x 47 cm1922-ben műkereskedelemben, elárverezve a bécsiDorotheum aukcióján (1922. márc. 3.)Mindkét kép jelzett volt, s feltüntetteDorffmaister akadémiai tanultságát.Irodalom: Csatkai 1940, 285; Galavics 1965,230.21. Gróf Desfours Ferenc (1737-1809) és fia, Vince1783A század elején a csehországi Gross-Rohozecben,családi tulajdonbanÁllítólagos jelzése: „Stephan Dorffmaister pinxitanno 1783."A lotharingiai eredetű, birodalmi grófi címet viselőDesfours 1758-tól különböző ezredek - főként aszász-tescheni regiment - tisztjeként futotta be katonaipályáját egészen 1783 elejéig, amikor főtörzsőrmesterikinevezéssel nyugállományba helyezték.1765-ben császári és királyi kamarás lett. 1777-benmásodszor nősülve Széchenyi Borbálát, SzéchenyiZsigmond leányát vette el. A házassági szerződésmegkötésénél két olyan tanú is szerepelt, akitDorffmaister megrendelőjeként ismerünk: LudwigStarhemberg altábornagy a vőlegény, valamintCziráky László a menyasszony részéről. Első gyermekükVince, akivel a portrén is látható, 1778-banSopronban született. Desfours ugyanis katonai szolgálataéveit főként nyugat-magyarországi - soproni,nagyszombati, pozsonyi - állomáshelyeken töltötte,aktív évei leteltével 1783-ban azonban csehországiKleinskal nevű birtokára vonult vissza. Ebből azidőből való Dorffmaister portréja. 1803-ban báróMeskó Jakabtól megvette a soproni Edlinger-házat,s családjával együtt végleg Sopronba költözött.1804-ben magyar indigenátust kapott. (Ld. MOL P623 Széchenyi család, VII. 19. cs. 9. sz. a Desfourscsaládáltal összeállított életrajz; valamint Thirring1941,261.)Irodalom: Bártfai Szabó 1913, 255; Galavics1965, 230, 232, 85. kép.Lásd 81. kép22. Neymaier Lőrinc soproni építőmester (1751 k.-1811)1784Lappang, korábban Dr. Zehetbauer Ottó préposttulajdonában, SopronbanÁllítólagos jelzése: „Steph. Dorffmaister pinxitAnno 1784"A passaui születésű kőművesmester (neve ezzela foglalkozással szerepel az adózó polgárok 1784-esés 1798-as összeírásában, ld. Thirring 1939, 279,344; Házi 1982, 705. Nr. 8317.) 1779-ben nyertpolgárjogot Sopronban. Városi építőmesterként(Stadtbaumeister) működve jelentős tervezői fel141

adatok is kapcsolhatók a nevéhez. Első nagyszabásúmunkáján, a Szent Lélek templom 1782-es barokkátépítésén együtt dolgozott Dorffmaisterrel. (Bán1939, 380; Csatkai 1956, 142) Ezt követően készülta ma már csupán irodalomból ismert, s leírása szerinteleven színekkel festett félalakos portré, amelyzöldesbarna kabátban, fehér virágokkal hímzett világoszöldmellényben, fekete nyakravalóval mutattaaz építőmestert, kezében tartott kibontott papírtekercsenegy tervrajzzal.Irodalom: Éber 1913, 215; Művészet 1914, 273;Szendrei-Szentiványi 1915, 393. 12. sz.; Mihályi1916, 55-56; Mihályi 1928, 552; Csipkés 1940,284; Csatkai 1942, 118; Garas 1955, 214; Csatkai1956, 139; Galavics 1965, 230, 231; Csatkai 1968,257.23. Neymaier Lőrinc feleségének portréja1784Lappang, korábban Dr. Zehetbauer Ottó préposttulajdonában, SopronbanÁllítólagos jelzése: „Steph. Dorffmaister pinxitAnno 1784"A ma már csak fotóról ismert és Dorffmaisterkevéssé sikerült munkái közé tartozó kép merevenfrontális félalakban, kissé darabosan formálva mutatjabe az építőmester feleségét. Öltözete a mesterember-férjtársadalmi állásához igazodik: fehér virágokkalhímzett világoskék ruháján fekete melleskötényt visel vállán fehér csipkekendővel.Irodalom: Éber 1913, 215, repr.: 216; Művészet,1914, 273; Szendrei-Szentiványi 1915, 393. 12. sz.;Mihályi 1916, 55-56. 22. kép; Mihályi 1928, 552;Csipkés 1940, 284; Csatkai 1942, 118; Garas 1955,214; Csatkai 1956, 139; Galavics 1965, 230;Csatkai 1968, 257.24. Báró Patasich Ádám kalocsai érsek (1717-1784)1784 utánOlaj, vászon 89 x 68 cmZagreb, Povijesni Muzej HrvatskeLeltári szám: 2414Felirat: „ADAMUS L:B РАТАСШСН DEZAIEZDA ARCHI EPPUS COLOCENSIS NECNON AD TABULAM SEPTEMVIRALEMCOJUDEX ANNO 1783.(!) OBIIT."Származás: ismeretlen helyről, esetleg IvanKukuljevic gyűjteményébőlA képmás félalakban ábrázolja az érseket, skarlátszínnel bélelt fakó lila cappában, csipke ujjú fehérkaringben, maga elé emelt jobbjában vékonykönyvet tartva. A képen a Szent István Rend középkeresztjétviseli, amelyet 1778-ban kapott meg. Aportré legutolsó kiállításakor került Dorffmaisteroeuvre-jébe. A meghatározás alapja egy feltételezés,mely szerint a kép azonos azzal a ma már csupánadatból tudott Patasich-portréval, amely egykorVarasdról került Ivan Kukuljevic gyűjteményébe, samelyet a gyűjtemény jegyzéke 1787-es datálássalDorffmaister István művének mond. Mindenesetretény, hogy mindkét esetben retrospektív ábrázolásrólvan szó.Irodalom: Schneider 1982, 148. 207. kat. sz. 87.kép; Baroque in Croatia, 1993, 419, 475. kat. sz.25. Gróf Cziráky József (1690-1742)1780-as évek második feleOlaj, vászon, 195 x 113 cmGyőr, Xantus János MúzeumLeltári szám: 62.10.1.Felirat balra: „Com: Jos: Cziráky de Eadem etDénesfalva Eques Aurát. S. С Rq 3 Maj:Colonellus"Származás: Vétel Cziráky JózseftőlRestaurálta Túri Márta, 1997Cziráky László és Újfalussy Erzsébet fia. Császáriés királyi tanácsos, a kép felirata szerintaranysarkantyús vitéz, császári és királyi ezredes.1723-ban VI. Károlytól grófi rangot kapott. Az örökösödésiháborúban esett el, egy Prága melletti csatában.{Nagy Iván III. 201; Bártfai Szabó 1913,691/152. j.; Csatkai (Dénesfa) 1940, 33; a születésiévhez: MOL P 623 Széchenyi család, XI. 3. cs. 4.sz. genealógia.) A portré feltehetően előkép alapjánkészült, amely a rokon arcvonások szerint esetlegazonos egy korábban családi tulajdonban őrzött, ismeretlenfestőtől származó félalakos képmással. Ezutóbbi - felirat nélküli - képet Erőss (1943, 56.mellett) az apa, Cziráky László portréjaként közli.Az eddig ismeretlen festő munkájaként számontartott egészalakos ábrázolás Niczky István arcképévelrokon kompozíciójához, valamint Dorffmaisterszerzőségéhez lásd a tanulmányban írottakat.Lásd kat. sz. 32.26. Gróf Cziráky Józsefné, Barkóczy Borbála(1699-1772)1780-as évek második feleOlaj, vászon, 195 x 113 cmGyőr, Xantus János Múzeum142

Leltári szám: 62.9.1.Felirat jobbra: „Com: Barb. Barkóczy de Szála.Com: Jos: Cziráky Consors"Származás: Vétel Cziráky JózseftőlRestaurálta Túri Márta, 1997Az eddig meghatározatlan szerzőségű kép aCziráky család arcképgalériájába tartozik. Feltételezhetőelőképe egy ismeretlen festőtől származófélalakos képmás, amely korábban a család tulajdonábanvolt, s amelyet Erőss (1943, 56. mellett) - tévesen- Cziráky Lászlóné Újfalussy Erzsébet arcképekénttett közzé. Az arcvonások és egyes viseletbelirészletek egyezése mellett az ábrázoltak azonosságát,s így a képek összefüggését alátámasztja az is,hogy Csillagkereszt-rendjel mindkettőn szerepel,márpedig a Rákóczi oldalán harcoló Cziráky Lászlófeleségéről, Újfalussy Borbáláról aligha hihető, hogyaz uralkodóház által adományozott rendjelet elnyertevolna. A portré típusa, szcenírozása, a képikörnyezet tárgyai feltűnő hasonlóságot mutatnakMertz János 1780-ban festett ősgaléria-sorozatánaknői portréival, amelyek feltehetően az Apponyicsalád tagjait ábrázolják, s egykor a hőgyészi kastélyberendezéséhez tartoztak. (Ma SzekszárdiKéptár, ld. Bakó Zs.-Szentes Л. in: MÉ 1984/1-2.16-17, 1-3. kép) Dorffmaister szerzőségére vonatkozóanlásd a tanulmányban írottakat.Mindkét kép publikálatlanLásd kat. sz. 33.27. Női arckép1790Olaj, vászon 91 x 71 cmEgykor budapesti magántulajdonban, jelenleglappangJelzése: (a hátoldalon) „Stephan Dorffmaisterpinxit 1790"Forrás: MNG Dokumentációs Főosztály archívuma.Lásd 79. kép28. Férfiarckép1790Olaj, vászon 91 x 71 cmEgykor vidéki magántulajdonban, jelenleg lappangAz előbbi párdarabja, jelzettségére vonatkozóannincs adat.Forrás: MNG Dokumentációs Főosztály archívumaMindkét kép publikálatlanLásd 73. kép29. Gróf Niczky György szabadkőműves képmása1790Olaj, vászon 158 x 92 cmMagyar Nemzeti Múzeum Történelmi KépcsarnokLeltári szám: 63.9.Jelzése: (középen balra az oszlop talapzatán)„Stepha. Dorffmaister pinxit Academicus Ano1790 Soprony"Származás: Vétel Thury Zoltántól. A századmásodik évtizedében Niczky László tulajdonábanRestaurálta Bujdosó Anna, 19711779-től 1803-ig apja, Niczky Kristóf utódakéntVerőcze vármegye főispánja, majd 1804-ben valóságosbelső titkos tanácsos és udvari kamarás lett.{Fallenbüchl 1994, 133; Szentkláray 1885, 9/2. j.)Bátyjával, Niczky Istvánnal együtt szabadkőművesvolt, s hozzá hasonlóan a dél-magyarországi páholyokmunkájában vett részt. 1781-ben újraéleszti apáholytevékenységet a bátyja által alapított eszéki„Éberséghez" címzett páholyban, amelynek főmestereis lett, 1785-ben a monyorókeréki (Eberau) páholymesterei közt szerepel a neve, Martinovics Ignácegyik 179l-es jelentése pedig a pécsi páholy vezetőségénektagjai között említi meg. (Abaß 1900,101, 228, 231; Benda 1957, 481.)Irodalom: Mihályi 1916, 56; Galavics 1965,231-233; Rózsa 1977, 15, 30. 24. kat. sz.; MűvészetMagyarországon 1780-1830. 1980. 75. kat. sz.; Főúriősgalériák, családi arcképek, 1988. С 81. kat.sz. 115. kép.Lásd kat. sz. 37.30. Vaghini Antal soproni kéményseprő(f 1798 előtt)1790 körülOlaj, vászon 80 x 60 cmSoproni magántulajdonbanA Svájcból Sopronba telepedett kéményseprő1770-ben lett a város polgára. 1783-ban külső tanácsossáválasztották, de még ugyanabban az évben lekellett mondania, mivel analfabéta volt. Halálánakévét nem tudjuk, de Új utca 26. szám alatti fél háztulajdona- amelyet 1773-ban vásárolt meg - 1798-ban már özvegye birtokában van. (Petz Dániel krónikája,150; Házi 1982, 409, Nr. 4442.; Thirring1941, 18; Csatkai 1956', 301.) Ülő háromnegyedalakbanmegörökített portréján előkelő polgárkéntjelenik meg: jobbjával puskájára támaszkodva, vadászkutyájatársaságában. Nagygombos fekete ka-143

átot és lila-fekete csíkozású mellényt visel. Képmásátaz 1965-ös tanulmány stiláris megfontolásból elvitattaa festőtől. Azonban az 1790-ből jelzettportrépár (ld. függelék 27-28. sz.), különösen a férfimodellarcának plasztikai megoldása, meggyőzőanalógiát nyújt a Vaghini-portré Dorffmaisterszerzőségéhezis.Irodalom: Mihályi 1916, 56. Galavics 1965,234.Lásd 74. kép31. Gróf Jankovich Antalné, Kiss Katalin (1744-1792) a ravatalon1792Olaj, vászon 66,7 x 38,5 cmGyőr, Xantus János MúzeumLeltári szám: 66.1.Jelzése: (dublírozás előtt a hátoldalon) „StephaDorffmaister pinxit Accad. 1792. Soprony"Származás: A Baditz család tulajdonából, SzilsárkányÚj vászonra húzvaNemeskéri Kiss Katalin férje gróf JankovichAntal (1728-1789) kincstartó, tárnokmester, a HétszemélyesTábla elnöke, Pozsega majd Szerem vármegyefőispánja, a horvátországi Helytartótanácstanácsosa, utóbb valóságos belső titkos tanácsosvolt. (Nagy Iván V. 300-301; Fallenbüchl 1988,128; Fallenbüchl 1994, 130-131.) Özvegye 1791áprilisában lakhelyén, Budán kelt végrendeletébenúgy hagyatkozott, hogy utóda nem lévén vagyonaegy családi alapítvány kezelésében a Kiss családgyermekeinek neveltetésére fordíttassék. (Kiss-Jankovics családi alapítvány, 1912. Függelék.) KissKatalin Tischler Antal róla készült arcképmetszeténekfelirata szerint 1792 szeptemberében Sopronbanhalt meg, bizonyára férjének rokona, Jankovich Izidorkirályi tanácsos Várkerületen ma is álló házában.(Thirring 1939, 269; Csatkai 1956, 314; NagyIván V. 301; a metszethez: Kiss-Jankovics családialapítvány, 1912. frontispicium) Valószínű, hogy aravatalkép is Jankovich Izidor megrendelésének köszönhető.Irodalom: Galavics 1965, 234; Csatkai 1967,356; Csatkai 1968, 258; Válogatás a XJM képzőművészetigyűjteményéből, 1986, 16. kat. sz.;Buzási 1988, 36. kat. sz.; Zsánermetamorfózisok,1993. A. 28. kat. sz.Lásd kat. sz. 39.32-33. Gyömörey György (f 1816) - „Jemeray"- és felesége, Csapody Borbála (1757-1816)1792Dorffmaister 1792. január 17-én kelt levelébenarról ír Szily püspöknek, hogy egy bizonyos„Jemeray" úr februárban fel fogja őt Sopronban keresni,hogy portréját elkészítse. (Szombathely, Püspökilevéltár VI/4.) A levél szerint Dorffmaisternekkorábban Bogátra („Pogat") kellett volna mennie,hogy a portrét megfesse. Noha az adat eddig is ismertvolt, (Kapossy 1922, 116/2. j.; Galavics 1965,235.) a személynév feloldására nem történt kísérlet.Egy másfajta említésből (Darnay Kálmán anekdota-gyűjtéséből- idézi Galavics 1965.) származóadat szerint Dorffmaister megfestette GyömöreyGyörgy Zala vármegyei nemest és feleségét,Csapody Borbálát. A közlés csupán megemlíti a képeklétezését, de egyéb adatot nem hoz. Arra, hogya levélben említett Jemeray Gyömörey Györggyelazonos, nemcsak az idegen neveknél alkalmazott18. századi német helyesírás (Gy=J) szerint írottszemélynévből következtethetünk, hanem aDorffmaister levélben szereplő Bogát helynévből is.A Szombathely közelében fekvő Bogát a Skerleczcsalád birtoka volt. (Fényes 1851, I. 145.) 1792 körülpedig Skerlecz Károly tulajdona, akinek felesége,nemeskéri Kiss Rozália egyfelől testvére voltJankovichné Kiss Katalinnak, azonban sógornője isCsapody Borbála egyik rokonának, Forintos Jozefának.(Ld. Kiss-Jankovics származási tábla, 1903;Gyömörey 1903, 29, 31/2. j.; Turul XLIII. 110.) Arranem találtam semmilyen adatot, hogy GyömöreyGyörgy birtoka, lakhelye merre volt, csupán az biztos,hogy a rokonsági kör alapján Bogátra tervezetttalálkozása Dorffmaisterrel nagyonis elképzelhető.Irodalom: Darnay 1928, 11.48; Galavics 1965,234; Csatkai 1968, 262/38. j.34. Gróf Keglevich József koronaőr (1729-1798)1792-1795Olaj, vászon 94 x 74 cmBécsi műkereskedelembenA kép a hagyomány szerint egy Keglevich grófportréja, valószínűleg Keglevich József kamarásé,aki 1772-1795 között töltötte be a Szent Koronaőrének tisztét. Emellett 1767-től Torna vármegyefőispánja, 1794-től pedig főlovászmester volt, -144

mindkét méltóságot haláláig viselte. (Fallenbüchl1988, 129; Fallenbüchl 1994, 102.) Az árverésikatalógus leírása szerint a képen szereplő kamarásikulcsok II.(I.) Ferenc monogramját viselik, ami akép datálását 1792 utánra szűkíti. Keglevich az1771-ben kapott Szent István-Rend középkeresztjévellátható félalakos portréján, háttérben párnán amagyar királyi koronával. A kép stiláris szempontbóljól illeszkedik Dorffmaister késői műveinek sorába.(Ld. Niczky György portréja, valamint ismeretlenférfiképmás 1790, függelék 28-29. sz.). Afeltehetően hagyományon alapuló attribúciót a stilárismegfontolások mellett elfogadhatóvá teszik azoka rokoni kapcsolatok is, amelyek Dorffmaister megrendelőikörébe vezetnek: Keglevich József öccse.Károly révén a Zichyekkel, s távolról aCzirákyakkal is rokonságban állt. (Vö.: Nagy IvánVI. 153, 159; valamint XII. 373, 387.)Irodalom: Dorotheum Aukció 1978/619. 23. kat.sz. 92. tábla.35. Horváth Zsigmond és Gludovácz József közösképmása1794Olaj, vászonEgykor Hegyfalu, Szentgyörgyi Horváth-kastélyA Czinke Ferenc által leírtak alapján elképzelhető,hogy a korábbi feltevéssel ellentétben egykornem a hegyfalui kastélyban, hanem egy hozzá tartozókerti épületben állt az a nyolcszögletű terem,ahová Dorffmaister saját leírása szerint egypanneau-sorozatot készített. A sorozat egyik darabjaegy portré volt, amely Horváth Zsigmondot ésGludovácz Józsefet ábrázolta a Castor és Pollux általmegszemélyesített „Igaz Barátság" („VeraAmicitia") szabadkőműves allegóriájában, körülöttüka Horváth-családdal. A többi jelenet a hét világcsodátdolgozta fel. (A terem teljes dekorációjáhozlásd Boda Zsuzsa e kötetben szereplő tanulmányát.)Az eddigi irodalomban a hegyfalui kastélyGludovácz-kastélyként szerepelt, annak nyomán,hogy Dorffmaister írása bevezetőjében a „Képestermet" Gludovácz József személyéhez kapcsolta. Atopográfiai irodalom szerint azonban Hegyfalu aSzentgyörgyi Horváth család tulajdonában volt.{Fényes 1841,1. 391; Fényes 1851, I. 97; MW Vasvármegye 1898, 41; Vas vármegye és Szombathely1932, 253.) A sorozat, s a teljes teremdekorációmegrendelőjének tehát a közös képmás másik ábrázoltját,Horváth Zsigmondot kell tartanunk. HorváthZsigmond (1737-1808) jelentős közéleti pozíciókattöltött be. 1760-1766 között a magyar királyi testőrségnélszolgált, majd a Dunántúli kerületi táblánállett biztos. Az 1790, 1792, 1796-os években Sopronvármegye országgyűlési követe. 1798-ban már udvaritanácsos, 1806-tól császári és királyi kamarás,1809-től Békés vármegye főispánja. Jelentős vagyonszerző,birtokai Vas, Sopron, Zala, Veszprém,Somogy, Tolna, Pest, Békés megyékben feküdtek.Szabadkőműves volt, az Állandósághoz címzett bécsiszabadkőműves páholy tagja. (Abaß 1900, 140.Hellebronth 181; Fallenbüchl 1994, 67.) Lehetséges,hogy már első országgyűlési követi megbízásaidején háztulajdonos volt Sopronban, az 1793-asösszeírásban ugyanis az ő neve alatt szerepel aSzent György utca 11. szám alatti ház, 1798-banpedig a város adózó polgárainak sorában említik.(Thirring 1939, 337; Thirring 1941, 8.)A jelenet másik szereplőjéről, Gludovácz Józsefrőlcsak annyit tudunk, hogy Keleden volt birtokos,s 1770-ben a magyar királyi kamaránál titkár volt.(Fényes 1851, I. 195; MW Vas vármegye 1898,50, 565; Vas vármegye és Szombathely 1932, 96;Nagy Iván IV. 415.) Dorffmaister írásában udvaritanácsosnak mondja őt. Egyéb adata nem ismert, ésnem tudunk esetleges szabadkőművességéről sem. Aportré szabadkőműves barátsághoz kötődő ikonográfiájáróllásd a portrétanulmányban írottakat.Irodalom: Dorffmaister, Stephan: KurzeErklärung des historisch-gemahlten Bilder Saals zuHegyfalu. 1794; (Czinke Ferenc) A' Hegyfalvi történetbéliKépes szálának magyarázatja. Vitézi versekbennémetből szabadon fordította egy tisza-hátimagyar... 1794; Szendrei-Szentiványi 1915, 393;Csatkai 1925, 270-271; Fábián 1936, 28-30; Garas1955, 111, 173, 214; Buzási 1984, 230, 234/66-67.j-Említésből tudott, bizonytalan szerzőségit művek:36. Gróf Festetich Károly (1733-1771)1770 körülA portrét a századfordulón Bécsben GoschwinGraf Seidern tulajdonából állították ki, DorffmaisterVince műveként. Dorffmaister István munkájakéntvaló meghatározása Garas Klárától származik. Agróf rábaközi birtokai mellett 1761-től már a SzentGyörgy utca 11. szám alatti soproni palotának istulajdonosa volt. (Szabó 1928, 96; Thirring 1941,8.)Irodalom: Spitzen und Porträtausstellung. Wien,1906.; Garas 1955, 275/134. j.; Csatkai 1960, 43,Galavics 1965, 234/20. j.145

37. Gróf Niczky Kristóf országbíró (1714-1787)1778 utánA kép egykor a temesvári vármegyeháza kis tanácstermébenelhelyezett főispán-portrék sorábanfüggött. Méretére és esetleges jelzettségére vonatkozóannincs adat. Niczky 1778-ban a Temesi Bánságvisszacsatolását intéző királyi biztosként működött,majd 1779-től haláláig Temes vármegye főispánjavolt. Ezt megelőzően 1765-től Verőcze vármegyefőispáni hivatalát töltötte be. 1782-1783 közöttkincstartó és kamaraelnök, 1782-től a közoktatásügyfőfelügyelője. 1783-ban a Helytartótanács elnökévéés tárnokmesterré nevezik ki. 1786-tól haláláigországbíró. 1765-ben kapott grófi rangot, 1764-bena Szent István-Rend kiskeresztjét, 1778-ban pedigparancsnoki keresztjét nyerte el. Kiterjedt birtokaivoltak Sopron, Vas, Zala, Somogy és Veszprémmegyékben. (Szentkláray 1885; Fallenbüchl 1988,134; Fallenbüchl 1994, 100.) 1757-ben megvásároltaSopronban az Orsolya tér 4. szám alatti palotát,amely 1823-ig a család tulajdonában volt.Dorffmaistert ligvándi kastélya dísztermének menynyezetképénélfoglalkoztatta 1773-ban. (Thirring1941, 30; Csatkai 1956, 220-221.)Irodalom: Szentkláray 1885, 1; Berkeszi 1900,61; Szinnyei IX. 1903. col. 1048; Berkeszi 1910, 12;Szendrei-Szentiványi 1915, 393. 11. sz.; Garas1955, 214. Galavics 1965, 229, 230; Főúri ősgalériák,családi arcképek, 1988. C.82. katalógus tételbenemlítve.38. Építész portréja1790 körülIrodalom: Spitzen und Porträtausstellung. Wien,1906.; Galavics 1965, 234.39. Gróf Festetich Ignác (1761-1826)A polgárdi Festetich kastélyban említett Dorffmaister-arcképkészítésének ideje nem ismert. Felmerülhetaz 1786-os dátum, amikor a festő egySzily püspöknek írott levele szerint EgyedenFestetich gróf kastélyának szobáiban tájképeketfestett. (Szombathelyi Újság, 1897, 17. sz., 8; Garas1955, 275/134. j.) A kastély tulajdonosa ugyanisakkor Festetich Ignác volt, annak a Károlynak a fia,akiről ugyancsak ismert egy Dorffmaisternek tulajdoníthatóportré. (Függelék 36. sz.)Irodalom: Garas 1955, 215; Galavics 1965,234.40. Gróf Festetich József (1748/1758-1817)A portrét a századfordulón Bécsben GoschwinGraf Seidern tulajdonából állították ki, mintDorffmaister Vince munkáját. Garas a képet idősebbDorffmaister István műveihez sorolta, utóbbGalavics elvitatta annak alapján, hogy Festetich Józseftábornagy portréjának tartotta, aki Dorffmaistermagyarországi letelepedése előtt, 1757-ben haltmeg. Valószínűbb, hogy e név alatt Festetich Károlytestvérének, Festetich Pálnak és StillfriedKajetánának fia József értendő, aki unokabátyja voltDorffmaister egyik megrendelőjének, Festetich Ignácnak.(Ld. függelék 2-3, valamint 39. sz.; illetveSzabó 1928. genealógia) Festetich József szabadkőművesvolt, a monyorókeréki (Eberau) páholynaka tagja, akárcsak Niczky György. (Abaß 1900, 228.)Az eredeti meghatározás, miszerint a kép a legifjabbDorffmaister-fiú munkája, továbbra sem tarthatófenn. Dorffmaister Vince ugyanis 1798-ban, 10évesen útlevelet kért mint festősegéd, s a későbbiekbensincs adat ehhez a régióhoz köthető működésére.(Csatkai 1960, 43.)Irodalom: Spitzen und Porträtausstellung. Wien,1906.; Garas 1955, 275/134. jegyz.; Galavics 1965,234/20. j.41. Mária Terézia portréjaEgykor Vasszécsényben, az Ebergényi családitulajdonában őrzött életnagyságú térdkép, melyet acsaládi hagyomány Dorffmaister munkájának tartott.Irodalom: Fábián 1936, 44.42-43. Magyar nemes és felesége arcképeOlaj, vászon, egyenként 97 x 72 cmBudapesti magántulajdonbanA képek leírása nem ismertForrás: A Szépművészeti Múzeum bírálatánakszóbeli közlése (1980. április 2.)146

71. kép Fiatal férfi képmása, 1762(?) Külföldi tulajdonbanAbb. 71. Bildnis eines jungen Mannes, 1762. (?) In ausländischem Besitz147

14874. kép Vaghini Antal kéményseprő Л 790 körül. Vidéki magántulajdonbanAbb. 74. Der Schornsteinfeger Anton Vaghini. um 1790. In ländlichem Privatbesitz

75. kép Niczky István. 1776. Zágráb (Zagreb) Povijesni Muzej HrvatskeAbb. 75. István Niczky. 1776. Zagreb. Povijesni Muzej Hrvatske149

76. kép H. Rigaud - С. Drevet:Ph. L. Graf SinzendorffAbb. 76. H. Rigaud - С. Drevet:Ph. L. Graf Sinzendorff77. kép Cziráky József,1780-as évek második feleAbb. 77. József Cziráky,zweite Hälfte der 1780-er Jahren150

79. kép Női arckép, 1790. Budapesti magántulajdonbanAbb. 79. Frauenildnis, 1790. Privatbesitz in Budapest.151

80. kép J. E. Mansfeldrézmetszete Dorffmaister István után:Ludwig Starhemberg. 1777. Fraknó (Forchtenstein)Abb. 80. Kupferstichdes J. E. Mansfeld nach Stephan Dorffmaister:Ludwig Starhemberg. 1777. Frochenstein81. kép Desfours Ferenc és fia. Vince képmása,1783. Külföldi magántulajdonbanAbb. 81. Bildnis des Ferenc Desfoursund seines Sohnes Vince,1783. In ausländischem Privatbesitz152

82. kép Homlokzati tervrajz,részlet Niczky György portréjáról, 1790Abb. 82. Plan einer Fassade, Detailaus dem Bildnis des György Niczky, 1790.83. kép A ligvándi (Nebersdorf)Niczky-kastély homlokzataAbb. 83. Die Fassade desNiczky-Schlosses in Nebersdorf153

15484. kép Czetter Sámuel: II. József a ravatalon, 1790. MTKCSAbb. 84. Samuel Czetter: Joseph II. auf der Bahre, 1790. Historische Portraitgaleriedes Ungarischen Nationalmuseums

Die Bildnisse und Auftraggeber DorffmaistersENIKŐ BUZÁSIDie künstlerische Herkunft Dorffmaisters alsBildnismaler verliert sich genauso ins Ungewissewie die sonstigen Umstände seiner Ausbildung odergar sein genaues Alter zu Beginn seiner Laufbahn.Den ersten sicheren „Anhaltspunkt" bietet dasDatum 13. Oktober 1751, als er sich an der WienerAkademie immatrikulierte, 1 dem folgt eine neuerdingsveröffentlichte Angabe vom Dezember 1757,damals wurde er noch unter den Studenten derAkademie erwähnt. 2 Als Zeitpunkt des Abschlussesseiner Studien wird das Jahr 1759 angenommen. 3Wie alt er damals war, ist nicht bekannt. Das Jahr1751 hatte an der Wiener Kunstakademie bedeutendeÄnderungen gebracht. Gleich zu Beginn desJahres starb Jacob van Schuppen, der die Akademiezu neuem Leben erweckt hatte und ihr 25 Jahrelang als Rektor vorstand. In seiner eigenen Gattung,der Porträtmalerei, hielt er im wesentlichen an denLösungen des höfischen französischen Bildnissesaus dem 17. Jahrhundert fest. Sein Amt ging anMichelangelo Unterberger über, und im selben Jahrwurden Paul Troger und Joseph Ignaz Mildorfer zuProfessoren der Malerei ernannt. 4 Alle drei gehörtenzu den „Großen" der monumentalen Gattungen,allein Trogers Interesse wandte sich von Zeit zuZeit dem Porträt zu. Es sollte noch fast einJahrzehnt vergehen, ehe 1759 mit der Ernennungvon Martin van Meytens zum Rektor wieder einBildnismaler eine Position an der Akademie bezog,dies berührte aber die Studienzeit Dorffmaistersnicht mehr.Wenn Dorffmaister, der sich auch später inerster Linie als Freskenmaler, „Frescand", betrachtete5 - und sich diese Technik um 1760 gleichsamals Fortsetzung seiner akademischen Studien alsGeselle Maulbertschs an der Arbeit in Kromërizaneignete 6 und bald darauf eben durch Freskenaufträgenach Ungarn kam - nach 1762, dem Jahrseiner Niederlassung in Sopron/Ödenburg, Bildnissezu malen begann, geschah dies eindeutig unterAnpassung an die örtlichen Ansprüche und infolgeder immer häufigeren Bildnisaufträge. Es ist gewißkein Zufall, daß seine frühesten bekannten Werke indieser Gattung mehr Verwandtschaft mit derRokoko-Formenwelt seiner Monumentalwerke ausden 60er Jahren als mit den Lösungen seinernächsten Bildnisse aus dem Jahr 1773 verraten.Derartige frühe Werke sind ein etwas ungewiß,vielleicht 1762 datiertes männliches Bildnis vonkleinem Format, das nur von einer WienerAusstellung bekannt ist, ferner ein in derEinstellung mit dieser fast völlig identisches Bildnisdes Pál Festetich aus 1764, von dem bis jetzt nursoviel bekannt war, daß es aus der SammlungAndrássy aus Krasznahorka stammt, genau so wiesein Pendant, das für die Forschung bis jetztunbekannte Bildnis der Gräfin Kajetana Festetich,geborene Freiin Stillfried aus 1765. 7 (Verzeichnis:Nr. 1, 2, 3). In diesen frühen Bildnissen, die bei allihren Unterschieden in der Malweise und in denMaßen in der Einstellung fast völlig gleich sind,begegnet man an den ungegliederten Flächen, denfliegenden Draperien, der Kleidung in lebhaftenFarben, deren Falten völlig unabhängig von derGestaltung der Körperformen verlaufen, denselbenleichten Formspielen, die seinen frühen Fresken (z.B. in Sárvár) die dekorative Gesamtwirkungsichern.Der in Sopron seßhaft gewordene Malerübernahm monumentale Aufträge in ganz Transdanubien,konnte also geographisch gesehen denweitesten Auftraggeberkreis sein eigen nennen undließ im Konkurrenzkampf keine Gelegenheit ungenutzt,um sich von den „bürgerlichen Malern" zuunterscheiden und seine akademischen Studien zubetonen (ob aus Unwissenheit oder vorsätzlich,jedenfalls „verwechselte" er dies mit der Mitgliedschaftder Akademie, die einen höheren fachlichenRang bedeutete). Im Bereich der regelmäßigenBeschäftigung machte er die bezeichnende„Karriere" der Stadtmaler durch. Oberhalb einesgewissen Niveaus in der Hierarchie der malerischenAufgaben übernahm er alles - man beauftragte ihnmit allem -, was in der städtischen Umgebung ebenfällig geworden ist. Neben erstrangigen Aufträgen -Altarbildern, Fresken - beteiligte er sich zumBeispiel regelmäßig an den unterschiedlichenAufgaben um das Deutsche Theater der Stadt. So155

eauftragte ihn die Stadt im Jahr 1769, die Deckeund die Galerien des zu diesem Zweck umgestaltetenGebäudes auszumalen, außerdem sollte erden Vorhang und mehrere Kulissen-Garniturenanfertigen. Im Jahr 1776 wurde er von Graf vonStarhemberg, dem damaligen Pächter des Theatersbeschäftigt, 1779 wieder von der Stadt, die ihm1780 für verschiedene Malarbeiten und im Jahr1785 für die Taxierung von Kulissen Honorareauszahlte. 8 Es ist überliefert, daß die Stadt einmaldas Quartier eines hohen Offiziers durch ihnausmalen ließ - im selben Jahr als er das Altarbildfür die Kapelle des Waisenhauses ausführte -, undJahre später beauftragte man ihn mit derRestaurierung eines Wandbildes. 9 In mehrerenFällen wurde er als Sachverständiger im Bereichder Malerei herangezogen, so bei der Inventarisierungder zurückgelassenen Güter der aufgehobenenPauliner von Sopronbánfalva, oder 1791 vonden Lutheranern von Sopron, als ihnen einAltargemälde zum Kauf angeboten wurde. 10 Wirkennen von ihm „andächtige Bilder" der HeiligenFamilie, des Gekreuzigten Christus und derSchmerzensreichen Gottesmutter - auch solche, dieobwohl signiert, nicht das Niveau der Jahrmarktmalerübersteigen 11 -, ein Vanitas-Stilleben nachden Ansprüchen eines Sonderlings und einen „nachmanieristischem Vorbild" aus Kindergestaltenzusammengesetzten Herodeskopf - letzteren gleichin zwei Varianten, wohl beide eigenhändig. 12 Esgibt auch dafür Beispiele, daß er einen Schlittenentwarf bzw. Dekoration zu liturgischen Zweckenfür eine Kirche malte. 13 In diesen Aufgabenbereich,im wesentlichen der eines Stadtmalers, gliedert sichauch die Bildnismalerei ein, umso mehr, als diemeisten der Bildnisse Dorffmaisters anscheinend inSopron entstanden sind.Nach einer Übersicht seiner Bildnisse, derbisherigen Kenntnisse und Zuschreibugen 14 -letztere konnten in manchen Fällen korrigiert undauch durch neuere Angaben bereichert werden -,hat es sich herausgestellt, daß der Kreis derAuftraggeber seiner Porträts - trotz seiner Tätigkeit,die sich auf mehrere Komitate erstreckte - nichtüber die Stadt Sopron und deren engeres Ausstrahlungsgebiethinausgeht. Etwa Dreiviertel seinerBildnisse, deren Dargestellte bestimmt werdenkönnen, zeigt Bürger von Sopron beziehungsweiseAdelige, die in der Stadt oder in der Umgebunglebten. Selbst in solchen Fällen, in denen dieDargestellten keine Verbindung zu dieser Gegendhaben (Adam und Johann Nepomuk Orsich, GyörgyGyömörey und seine Gattin sowie JózsefKeglevich), lassen sich verwandtschaftliche Fädennachweisen, die nach Sopron, in den AuftraggeberkreisDorffmaisters führen. Obwohl die gesellschaftlicheZusammensetzung der Auftraggeber ziemlichbreit gefächert ist, fällt auf, daß der Malervorwiegend von den oberen Kreisen der Stadt undder Umgebung beschäftigt wurde. Aber es ist keineinziges Bildnis von ihm bekannt - auch ausAngaben nicht -, das kirchliche Würdenträger ausder Stadt, ob von katholischer oder lutheranischerSeite, darstellen würde. Auch sonst gibt es nur eineeinzige ihm zugesprochene Darstellung einesKirchenmannes, des Erzbischofs Adam Patasichvon Kalocsa. 15 (Verzeichnis: Nr. 24)Trotz den starken bürgerlichen Traditionen derStadt sind auffallend wenig Bildnisse Dorffmaistersaus der Schicht der Handwerker und Gewerbetreibendenbekannt. Früher konnten nur die verschollenenBildnisse des Baumeisters Lorenz Neymaierund seiner Gattin eindeutig hierhergezählt werden,nun können wir diese Reihe mit zwei weiterenStücken ergänzen: mit den Darstellungen vonSzalay und seiner Gattin, die sich als Mitgliedereiner Schuhmacher-Dynastie der Stadt identifizierenließen. Aufgrund von neuerdings bekanntgewordenen Werken Dorffmaisters können zweiweitere, früher ihm abgesprochene „Handwerker-Porträts" wieder dem Lebenswerk eingegliedertwerden: das Bildnis des Böttgermeisters JohannHohenecker sowie das des Schornsteinfegers AntonVaghini, der eine Zeitlang auch Mitglied desStadtrates war. 16 (Verzeichnis: Nr. 5-6. 17, 22-23,30) Aus dem Kreis der Vorsteher der Stadt sind nureinige wenige Bilder bekannt. Bislang wareigentlich als einziges Beispiel das Bildnis desMagistratsrates Johann Jakob Kamper - in richtigerLesung - aus 1775 bekannt, und vom Dargestelltendes vor kurzem aufgetauchten und bei diesem Anlaßidentifizierten Bildnisses Artner können wireinstweilen nur vermuten, daß er ein Amtsträgerder Stadt war. Das als einziges „Objekt" im Bildauftretende Corpus Iuris Hungarici und die übermehrere Jahrhunderte hinweg bekannte Rolle derFamilie in öffentlichen Ämtern legt dieseVermutung jedenfalls nahe. Die genaue Bestimmungseiner Person und seiner Gattin, die imPendant verewigt wurde, bleibt jedoch einunlösbares Rätsel. 17 (Verzeichnis: Nr. 8, 12-13)Dorffmaister stellte eine weitere Person alsAmtsträger, als Bewahrer des Stadtsiegels vonSopron, und zugleich als ungarischen Adeligen dar:Johann Karl Voss, der aus dem Kärntner Adelstammte. Sein Bildnis, das heute nur mehr aus einerBeschreibung bekannt ist, entstand für dasWaisenhaus in Sopron (Verzeichnis: Nr. 4).Obwohl es in der Literatur bisher nicht erwogenwurde und keine diesbezüglichen Angabenvorhanden sind, halte ich es für wahrscheinlich, daßdieses Bild ursprünglich ein Gegenstück hatte, das156

Bildnis der tatsächlichen Stifterin des Waisenhauses,der Witwe des Karl Voss. Die Klärung derPerson des Auftraggebers mußte ebenfalls präzisiertwerden. Ein wesentlicher Umstand ist nämlich derAufmerksamkeit der Forschung bisher entgangen:Die 1768 von Frau Voss gestiftete Institution wurdeerst nach ihrem Tod im Jahr 1770, durch dieOrganisationsarbeit des Stadtpfarrers GyörgyPrimes im Jahr 1772 aufgestellt, der zugleich auchfür die Ausstattung des Waisenhauses und derdazugehörigen Kapelle Sorge trug. 18 Dorffmaistermalte also das Altarbild der Kapelle gewiß inseinem Auftrag, wie man ihn wohl auch für denAuftraggeber des Bildnisses (der Bildnisse) haltendarf. Die Reihe der Amtsmannbildnisse wird auchdurch das Porträt des Stadtrichters von Kismarton/EisenstadtMatthias Paur erweitert. Das Bild,das bis jetzt nur nach einer Erwähnung und vonkeinem Foto bekannt war, läßt sich zusammen mitseinem Gegenstück - bei all den formalenUnschicklichkeiten - unter die bekannten undbeschriebenen Werke eingliedern. Die Darstellungdes Matthias Paur richtet sich in der Kompositionnach dem Bildnis Jakob Kamper, während dasBildnis seiner Gattin in so manchen Detaillösungenmit der Darstellung der Frau Neymaier beziehungsweisemit einzelnen Elementen des weiblichenBildnisses aus der Familie Szalay Übereinstimmungenaufweist. (Verzeichnis: Nr. 15-16)Auf den aufgezählten Bürger- und Amtsmann-Darstellungen begegnet man - ziemlich einheitlich- einer vereinfachten Bilderwelt, die auf Gegenständemit Attributcharakter reduziert wurde. Aufdem Bildnis des Schuhmachers Szalay zeigt eineRechnung, auf dem von Hohenecker ein Faß, aufdem von Jakob Kamper zeigen Schreibutensilienund Papier, auf dem Artners das Corpus Iuris Hungária,das Gesetzbuch des ungarischen Ständestaates,auf dem des Schornsteinfegers mit derJagdflinte die Lebensführung, die keinesfalls dergesellschaftlichen Stellung des Dargestelltenentspricht, die Position innerhalb der Hierarchie derStadtführung oder - wie im Fall des letzteren -einfach den Wohlstand, die finanzielle Sicherheitan. Es ist anzunehmen, daß bei diesen Bildnissendas annähernd gleiche Niveau im Anspruch von dergeschmacksnivellierenden, nüchternen bürgerlichenAnschauung herrührt. Trotzdem sind es jene Werke- hinzuzunehmen sind die Gegenstücke von denGattinnen und das auf 1790 datierte Bildnispaareines unbekannten Ehepaares (Verzeichnis: Nr. 27-28) -, in denen man nicht nur die Meisterschaft deskorrekten Porträtisten, sondern oft auch Einfühlungund menschliche Unmittelbarkeit erkennen kann.Beispiele für abwechslungsreichere Kompositionen,anspruchsvollere bildliche Lösungen und einekühnere Einsetzung der traditionellen und neuerenBildnistypen - letzteres ermöglicht am ehesten dieVerfolgung der Wandlung in der Porträtauffassung- lassen sich nur unter seinen Bildnissen fürvornehmere Adelige der Umgebung entdecken,soweit sie erhalten blieben, beziehungsweise soweitbei diesen - aus weiter unten anzuführenden Gründen- die Attribution an Dorffmaister vorausgesetztwerden darf. Wegen der zweifelhaften bzw.vorgeschlagenen Attributionen sowie wegen derUngewißheiten in den schriftlichen Angabenbezüglich der Werke gibt es innerhalb des Bildnisschaffensin diesem Kreis die meisten Probleme,so daß wir auf diese Porträts ausführlicher als beiden obigen eingehen wollen.Eine ganze Reihe verketteter ungewisserUmstände und Annahmen knüpft sich an ein Werk,die Darstellung des Banus von Temes KristófNiczky, das nur aus der Literatur bekannt ist. Es istnur soviel überliefert, daß das Bild zu Beginnunseres Jahrhunderts im Sitzungssaal des Komitatshausesin Temesvár hing (Verzeichnis: Nr. 37). DerVerfasser der Quelle, István Berkeszi, behauptetenur, das zur Folge der Obergespansbildnissegehörige Bild sei ein Werk Dorffmaisters, ohne einWort auf eine etwaige Signatur oder auch auf dasFormat zu verlieren. 19 Es gibt davon eine einzige„bildliche" Darstellung, eine Zeichnung imBrustbildformat in der Niczky-Monographie vonJenő Szentkláray aus dem ausgehenden 19. Jahrhundert,die bei der Bearbeitung von DorffmaistersBildnissen im Jahr 1965 als Grundlage zurAttribution des um jene Zeit erworbenen ganzfigurigenBildnisses von Kristóf Niczky der HistorischenBildergalerie des Ungarischen Nationalmuseumsdiente und zugleich zur Annahme führte,es handle sich bei dem neuerworbenen Bild um eineVariante des einst in Temesvár bewahrten Bildnisses.20 Die Zeichnung nach dem Bildnis inTemesvár zeigt aber weder in der Gestaltung derGesichtszüge noch in den - bei der Zeichnungsowieso reduzierten - Details überzeugende Übereinstimmungenmit dem Gemälde der HistorischenBildergalerie. Da sich die Angabe, auf der dieAttribution beruht, nicht überprüfen läßt, und wasvom Bildnis ehemals im Temesvár bekannt ist,einerseits nicht ausreichend 21 andererseits nichtschlagkräftig genug ist, um den Zusammenhang derbeiden Bilder anzunehmen und die beiden Malergleichzusetzen, bleibt nur die Möglichkeit, aufstilistischer Grundlage zu entscheiden, ob dieangenommene Autorschaft Dorffmaisters beimBildnis der Historischen Bildergalerie aufrechterhaltenwerden kann. Das um 1779 datierte und beider jüngsten Veröffentlichung als Replik desBildnisses von Temesvár behandelte Bildnis 22 läßt157

sich in die Reihe der zeitnahen authentischenWerke Dorffmaisters - Bildnis Artner und Gattin(1776, 1777), Bildnis Franz Desfours (1783) -stilistisch nicht eingliedern. Die grätig, mit weichenKonturen, etwas fleckenhaft gemalten Detailformendes Budapester Niczky-Porträts weichen maltechnischwie in der Behandlung der Formen gleicherweisevon den zeitgleichen, aber auch vonsämtlichen Bildnissen Dorffmaisters deutlich ab.Solange kein schlagkräftiger Beweis zum Vorscheinkommt, glaube ich, daß es nicht begründet ist,dieses Gemälde weiter für das Schaffen des Meistersin Anspruch zu nehmen.Nichtsdestoweniger hat die Familie Niczky denMaler regelmäßig beschäftigt, und zwar inmehreren Fällen als bisher bekannt war. Nach derAusführung des Deckengemäldes im Schloß derFamilie in Nebersdorf erfolgte dies zum Beispiel imJahr 1776, als Dorffmaister das Bildnis des älterenSohnes von Kristóf Niczky, des István Niczky malte(Verzeichnis: Nr. 11). Die im Oeuvre nur vereinzeltvorkommende ganzfigurige Darstellung wurde inder Literatur bisher nach Marianna Schneider alsBildnis von Ivan (das heißt Johann) Rauch,Obergespan der Komitate Körös/Kreutz undZágráb/Agram und gleichzeitg Vizebanus vonKroatien behandelt. Dieser Bestimmung fehlt aberjegliche tatsächliche Grundlage. Der einzigeAnhaltspunkt war ein zwanzig Jahre älteresauthentisches Bildnis Rauchs, mit wenigüberzeugender Ähnlichkeit des Dargestellten, dafüraber mit dem - für die Bestimmung wesentlichen -Unterschied, daß Rauch laut Inschrift desHalbfigurenporträts im Jahr 1755 für seineVerdienste im Amt von Maria Theresia mit einerdiamantenbesetzten Goldmedaille ausgezeichnetwurde, die auf diesem Bild auch verewigt wurde,aber auf dem ganzfigurigen Bildnis nicht vorhandenist. 23 Gegen die Gleichsetzung des Dargestellten desDorffmaister-Bildnisses mit Johann Rauch liefertder Umstand das wichtigste Argument, daß das1776 gewiß in offiziellem Auftrag ausgeführteRepräsentationsbild aus dem Komitatshaus vonBjelovar Jahrzehnte nach Rauchs Amtszeitentstand, nachdem er 1756 nachweislich von beidenseiner Obergespansämter abgedankt hatte - undvermutlich auch ebenso von seinem Amt desVizebanus. 24 Dagegen spricht auch der Texi derSignatur, wonach das Bildnis von Dorffmaister inSopron ausgeführt wurde, und dieser Umstand ließesich mit der Person Rauchs ebensowenig verbinden(von ihm sind übrigens gar keine Lebensdatenbekannt, auch das Sterbejahr nicht) wie mit demZustandekommen des Auftrags. Aufgrund alldessen bin ich der Meinung, daß das Bildnis für dasKomitatshaus den zur Entstehungszeit des Gemäldesamtierenden Obergespan, also István Niczkydarstellt, der von 1775 bis 1777 dem Komitatvorstand. 25 Eine authentische Darstellung des IstvánNiczky ist nicht bekannt. Früher war sein Name -wie es sich inzwischen herausstellte fälschlich - miteinem Bild verbunden, das mittelbar aus dem Besitzder Familie in die Historische Bildergalerie desUngarischen Nationalmuseums gelangt war. 26 DasHalbfigurenbildnis zeigt einen jungen Mann mitRuder in auf graugrünem Grund blau gestreifterKleidung, der die Gesichtszüge von István Niczkysjüngerem Bruder György Niczky trägt. Gegen diefrühere Bestimmung spricht auch die Kleidung, diesich erst in den Jahren nach 1780 verbreitete,während István Niczky bereits 1777 starb.Das Rudererbildnis, das sich als Jugendbildnisdes György Niczky bestimmen läßt - und in derLiteratur bis jetzt als Werk eines unbekanntenMalers geführt wurde -, glaube ich aufgrund vonstilistischen Gesichtspunkten unter die WerkeDorffmaisters einreihen zu dürfen. (Angang. Nr.18) Diese Attribution wird durch zeitnahe, signiertePorträts mit Ähnlichkeiten in der Auflassung und inden Details mehr oder weniger untermauert. Anerster Stelle durch das möglicherweise zeitgleiche,nur von einem Foto bekannte Doppelbildnis desFranz Desfours und seines Sohnes (1783), das mitseinen ähnlich kargen Lösungen, mit der fürDorffmaister bezeichnenden schwerfälligen Gestaltungder Hand und dem belaubten Hintergrund vieleÜbereinstimmungen aufweist. (Angang: Nr. 21)Den zuletzt erwähnten Details begegnet man auchan den Bildnissen Artner und Adam Orsich ingleicher Lösung. Die vorherrschenden kalten Grau-,Grün- und Blautöne des Ruderer-Bildnisses nehmenhingegen die Farbenwahl der Spätwerke (KatalinJankovich geborene Kiss auf der Bahre, 1792,Verzeichnis: Nr. 31) vorweg. Hinsichtlich derAttribution sind auch die regelmäßig zu nennendenBeziehungen der Familie mit Dorffmaister nicht zuvernachlässigen, für die die spätere Darstellung desGyörgy Niczky aus 1790 das bekannteste Beispielabgibt. (Verzeichnis: Nr. 29)Wir sind in der Lage, das an repräsentativenBildnissen ziemlich arme Lebenswerk Dorffmaistersmit zwei weiteren, im Typ der ganzfigurigenDarstellung des István Niczky folgenden Bildnissenzu ergänzen. Die beiden anspruchsvollsten Stückeder Ahnengalerie der Familie Cziräky, die Bildnissedes József Cziráky und seiner Gattin, BorbálaBarkóczy, die bislang als Werke eines unbekanntenMalers galten, weisen - selbst in ihrem gegenwärtigenrestaurierungsdürftigen Zustand - derartviele augenfällige Übereinstimmungen vor allemmit dem Bildnis Niczky, aber auch mit weiterenArbeiten, zum Teil aus anderen Gattungen auf, daß158

die Autorschaft Dorffmaisters - vorerst hypothetisch- mit Recht aufgeworfen werden darf.(Angang: Nr. 25-26) Eines der wichtigstenArgumente liefert die praktisch übereinstimmendeKomposition der Bildnisse Niczky und JózsefCziráky. Beide weisen nämlich das gleiche Milieuauf, in dem sich nur in geringfügigen DetailsUnterschiede beobachten lassen. Der gemeinsameUrsprung läßt sich - wie Zoltán Székely, derBearbeiter der Ahnengalerie treffend festgestellthat 27 - in einem gestochenen Dreiviertelbildnisfinden, der Rigauds um 1728 gemaltes Bildnis desPhilipp Ludwig Sinzendorf vervielfältigte, und zwarin zweierlei Varianten, in der Ausführung vonClaude Drevet beziehungsweise Johann ErnstMansfeld. 28 An beiden Gemälden erscheinen derarchitektonische Hintergrund mit den kanneliertenPilastern, die in ähnlicher Form befestigte Draperiemit dem darunter angeordneten Tisch beziehungsweiseSteinpostament genau wie im Stich. Währendaber die toskanische Säule, die die Komposition vonlinks flankiert, jenes Detail also, das diekompositionelle Übernahme wirklich bezeugt, imStich hinter der Figur als Bestandteil derHintergrundkulisse erscheint, tritt sie in den beidenGemälden, miteinander übereinstimmend, imVordergrund gleichsam als Detail eines Portals auf.Dieser vielleicht belanglos anmutende kompositioneileUnterschied zwischen der Stichvorlageund beiden danach entstandenen Gemälden, dieübereinstimmende Art der Änderung, der „individuellenUmgestaltung" der Komposition, zeugtnach meinem Empfinden von der Hand desselbenMalers. Die nachträgliche Übernahme der Kompositiondes für Bjelovar bestimmten und vermutlichbald nach Vollendung auch dorthin gekommenenNiczky-Bildnisses kommt nämlich kaum in Frage.Richtet man sich nach dem Bildnis IstvánNiczky, wäre es logisch, auch die Cziraky-Bildnisseauf die Zeit um 1776 zu datieren, aber diemalerische Eigenart läßt eher einen späterenZeitpunkt annehmbar erscheinen. Besonders, wennman nach dem weniger übermalten weiblichenBildnis zu urteilen versucht, dessen nächsteVerwandte unter den Arbeiten Dorffmaisters ineinem auf 1790 datierten verschollenen weiblichenBildnis entdeckt werden kann. Die Bestimmung derEntstehungszeit wird aber nicht nur durch denunrestaurierten Zustand erschwert, sondern auchdurch den unterschiedlichen Charakter der beidenGemälde, die die Lösungen verschiedener Gattungenaufweisen. Die Darstellung der BorbálaBarkóczy ist ein „rundlich" geformtes Rokokobildnisin hellen, lebhaften Farben, in dessenHintergrundkulisse und in den Vordergrundherabfallende Draperie Dorffmaister anscheinendseine Erfahrungen als Kulissenmaler einfließenließ. Das weibliche Bildnis, das sich genauer nachden Vorbildern ausrichtet, ist trotzdem ein„authentisches Porträt" geworden, ganz imGegensatz zur Darstellung des József Cziráky,dessen bis zur Schwerfälligkeit vereinfachte Figurund als „Typus" behandelte Gesichtszüge jeglichepersönliche Note und Porträthaftigkeit vermissenlassen; er könnte direkt von den „martialischen"Figuren der monumentalen Szenen Dorffmaistersabstammen.Die Czirákys gehörten zu jenen Familien, die -allerdings eher durch Daten bezeugt - Dorffmaisterregelmäßig beschäftigten. 1779 ließen sie ihn dieKirche in Kenyéri ausmalen, zuvor hatte er aber imDorf Lovasberény, das ebenfalls zu ihrem Besitzgehörte, an einem nicht näher zu bestimmendenAuftrag schon für sie gearbeitet. 29 Sie gaben ihmdas einstige Altarbild der Kirche von Cirák inAuftrag, 30 außerdem war der Maler wahrscheinlichauch 1785 für die Familie tätig, da er in einem Briefan Bischof János Szily bezüglich der Arbeiten inder Kirche von Kemenesmihályfalva erwähnt, daßer zur Zeit beim Grafen Cziráky in Kenyériwohne. 31 Der Auftraggeber war in all diesen FällenLászló Cziráky, der ältere Sohn des József Cziráky,der bei ihm auch die Bildnisse bestellte. Er wolltedamit seinen Eltern, vor allem dem Vater einDenkmal setzen, der für die Familie den Grafentitelerworben hatte. Die Bildnisse folgen entsprechenddieser Bestimmung dem repräsentativen Typ derAhnenportäts, es ist heute nur eine Annahme, daßsie einst für das Schloß Lovasberény bestimmtwaren. Nicht nur, weil Lovasberény 1730 alsErwerb des Vaters, József Cziráky, in den Besitz derFamilie gelangt war, 32 sondern auch deshalb, weiles den Anschein hat, daß das 1763 erweiterteSchloß nach dem Tod des früheren BesitzersGyörgy Cziráky, ab 1776 die Residenz der Familieund der hauptsächliche Aufenthaltsort des LászlóCziráky geworden ist. 33Überblickt man das Porträtschaffen Dorffmaisters,begegnet man Werken und Auftraggebern, diein ziemlich unterschiedlicher Weise mit derungarischen Bildnistradition verbunden sind. Dasretrospektive Ahnenporträt sowie das im Typ und inden Lösungen damit fast übereinstimmendeoffizielle Bildnis stammen gleicherweise aus demErbe des 17. Jahrhunderts, wie auch dasBahrenbild, von dem Dorffmaister 1792 - imungarischen Kunstschaffen auf einzigartige Weise -eine Kabinettvariante ausführte. Im GemäldeKatalin Jankovich geb. Kiss auf der Bahre läßt sichein eigenartiges Gemisch der Wirkung derTradition und des aktuellen Bezugs beobachten.(Verzeichnis: Nr. 31) Es ist bekannt, daß in Sopron159

im 17. Jahrhundert - unter den ungarischen Städtenalleinstehend - die Anfertigung von Bildnissen vonVerstorbenen auf der Bahre ein starke Traditionhatte. Das Bildnis des Bürgermeisters KristófLackner (1631) und des Pfarrers György Zichy(1674) auf der Bahre sind Gesten der Verehrung fürden Verstorbenen von evangelischer beziehungsweisekatholischer Seite. 34 Auf diese etwaskonservative, amtliche Form der Repräsentation imZusammenhang mit dem Verstorbenen griff derAuftraggeber des Bildnisses Katalin Jankovichzurück, und hinter dieser Geste braucht man nichtunbedingt emotionelle Motive zu suchen. Es war bisjetzt nicht bekannt, daß Katalin Jankovich-Kiss vorihrem Tode eine Stiftung zum Zweck der Erziehungder Kinder der Familie ins Leben rief, die nochAnfang unseres Jahrhunderts funktionierte. DieRepräsentative Komposition, der offizielle Charakterder Ausführung des Bildes erlaubt den Schluß,daß es sich dabei um die Huldigung der Erben vorder Gründerin der Familienstiftung handelte. DieAnnahme bezüglich des Charakters des Auftragswird auch durch den Umstand untermauert, daß derBildtyp, die Komposition „offiziellen" Vorbildernnachempfunden ist. Und zwar 1790 veröffentlichtenStichen, die die damals verstorbenen Mitglieder derHerrscherfamilie, Kaiser Joseph II. und die ersteGattin des Erzherzogs Franz - des späteren FranzI. -, Elisabeth Wilhelmine von Württemberg auf derBahre zeigten. 35 Dorffmaister mußte dieseDarstellungen von Trauerfällen gekannt haben, aufdenen der/die Verstorbene in beiden Fällen - wieauf dem Bildnis Jankovich - auf einem stufenförmigenGestell aufgebahrt ruht und die Kerzenauf den Treppenstufen angeordnet sind.Wie an den vorher besprochenen Bildnissen beider Wahl des Porträttyps eine deutliche Absicht desAuftraggebers zum Ausdruck kam, so darf man imFalle einiger weiterer Arbeiten Dorffmaisters mitder „schöpferischen Teilnahme" des Dargestelltenrechnen. In diese Reihe gehört das weiter oben ihmzugesprochene Rudererbildnis des György Niczkyvon eindeutig privatem Charakter, aber auch nochein zweites Bild von ihm, inhaltlich wohl das ammeisten zusammengesetzte unter den Porträts vonDorffmaister. (Verzeichnis: Nr. 29) Auf denverschleierten Sinn der repräsentativen Darstellung,einer sitzenden Figur nach der Ikonographie derWissenschaftler- und Amtsträgerbildnissen, die imSchaffen Dorffmaisters in mehrerer Hinsicht alsaußerordentlich gelten darf, ferner auf diegegenständlichen Hinweise durch Architekturzeichnungund Zirkel auf die Eigenschaft des GyörgyNiczky als Freimaurer hat Géza Galavics bereits beider ersten Veröffentlichung des Bildes hingewiesen. 36 Wir müssen zugeben, daß in den Hinweisendes Bildnisses die Zugehörigkeit des GyörgyNiczky zur geheimen Gesellschaft zum Ausdruckkommt, selbst wenn dies nicht die einzige Aussageder Darstellung ist. Die betont eingesetzte Architekturzeichnungwäre an sich nicht als Hinweis auf dieFreimaurerei zu verstehen, da sie nicht zu denFreimaurersymbolen gehört, es handelt sich dabeium das Requisit einer wohl komponierten„Scheinsituation". Niczky imitierte die Tätigkeit des„Architekten" und wollte dadurch, neben demZirkel in seiner Hand - tatsächlich eines derwichtigsten Symbole der Organisation -, eben durchdiese angenommene Haltung und Erscheinung, dieam Symbolsystem der Geheimgesellschaft anknüpfen,auf sein Freimaurertum hinweisen. Er tat dies,indem er eine selbstgeschaffene Gelegenheit nutzteund in der Zeichnung den Fassadenentwurf desFamilienschlosses Nebersdorf darstellen ließ. Esläßt sich kaum mehr feststellen, welchen Anteil andiesem „Entwurf" die Vorhaben des Bauherrnbezüglich des etwaigen Umbaus des damals bereitsbestehenden Schlosses beziehungsweise diePhantasie des Malers hatten. Es steht jedenfalls fest,daß die Fassade - in der Form wie sie auf derZeichnung zu sehen ist - nicht verwirklicht wurde.An dem um 1770 errichteten und in seinemheutigen Zustand viel einfacher ausgeführtenSchloß sind von der Zeichnung nur der ovalePortikus mit den vier Paar toskanischen Säulen amMittelrisalit beziehungsweise die zweiläufigeTreppe zum Obergeschoß vorhanden. 37 Csatkaierwähnt an einer Stelle, daß sich Dorffmaister 1790- im Entstehungsjahr dieses Bildnisses - „ausunbekannten Gründen in Ligvánd [Nebersdorf]aufhielt". 38 Da das Bildnis laut Signatur in Sopronausgeführt wurde, geht man vielleicht nicht fehl inder Armahme, daß der Zweck des Besuchs die„Vermessung" der bereits ausgeführten Teile desSchlosses für die Zeichnung gewesen sein könnte.Unter den Bildnissen Dorffmaisters ist dies daseinzige Werk, bei dem man die Mitwirkung desältesten Sohnes, József Dorffmaister, mit gutemGrund annehmen kann, vor allem in der Ausführungder Hintergrundarchitektur, aber eventuellauch in anderen Details. Obwohl das Gemälde inder Lösung des Hintergrundes die Wandgestaltungdes Festsaals von Schloß Nebersdorf imitiert - dieWandspiegel, das Pilasterkapitell und die Verzierungdes Gesimses stimmen auf dem Bild fast völligmit denen an Ort und Stelle überein 39 - zeigt erkaum Unterschiede von den gemalten Architektureneiniger seiner Spätwerke. So hat das durchstufenweise vorspringende Faszien und Zahnschnittgegliederte Kranzgesims im Gemälde die gleicheForm wie die Umrahmung des Kuppelfreskos in derPfarrkirche von Szigetvár, und einer ähnlichen160

Lösung begegnet man auch in der Stiftungsszenefür die Zisterzienserabtei von Szentgotthárd. Dortsind nicht nur der Architrav des Triumphbogenshinter König Béla, sondern auch die von denVoluten des ionischen Kapitells herabhängende Zierdie gleichen. Da auf den späten Werken diearchitektonischen Details nicht selten von JózsefDorffmaister gemalt wurden - in der Signatur desKuppelfreskos hat er seine Mitwirkung am Werkdes Vaters auch in diesem Sinne festgehalten 40 - istes naheliegend, seine Mitwirkung auch an derAusführung des Porträts Niczky anzunehmen.Umso mehr als die lebhafte, kalte Farbenwelt, dieharte Gestaltungsweise, die mit nicht wenig Akribiebehandelte Dekorativität sowie die historisierendenDetailmotive des Bildes eine spätere Phase derklassizistischen Auffasssung vertreten als diemalerischen Lösungen und der Stil der Spätwerkedes älteren Dorffmaisters.Wie wir gesehen haben, vermengt sich imBildnis des György Niczky eine nicht näherbestimmbare Rolle eines Mäzens oder Bauherrn mitdem Ausdruck der Zugehörigkeit zur Freimaurerorganisation.Es ist nicht das einzige bekannteWerk im Porträtschaffen des Malers, bei dessenEntstehen und Programm der Freimaurergedanke,der das geistige und kulturelle Leben im ausgehenden18. Jahrhundert prägte oder eher organisierte,zugegen war. Diesen Schluß erlaubt der Inhalt einesPanneaus, der einst den achteckigen „Bilder-Saal"in Hegyfalu schmückte. Vom vernichteten Gemäldebesitzen wir die Beschreibung von Dorffmaisterselbst (beziehungsweise eine ungarische Nachdichtungvon Ferenc Czinke), wonach es ein Bildder wahren Freundschaft war, auf dem sich diebeiden Herren Horváth und Gludovácz in ungarischerTracht die Hand reichten. (Verzeichnis: Nr.35) Die vermutlich ganzfigurige Darstellung vonZsigmond Horváth und József Gludovácz richtetesich nach der Beschreibung zu urteilen nach denbildlichen Formen des Freundschaftskultes derAufklärungszeit, 41 aber die begleitenden Motive derSzene und die Motive des Deckenfreskos verweisenauf eine weitere, deutlicher erkennbare Absicht, aufden Ausdruck der Freimaurerfreundschaft und-brüderschaft. Diese Bedeutung der allegorischenDarstellung wird durch die zu den bedeutenderenFreimaurersymbolen gehörenden verschlungenenHände, durch die in der Beschreibung erwähnteSäule, ferner durch die sich in den Schwanzbeißende Schlange auf der Decke (ein „Schlangenring,welcher vorstellt den ununterbrochenenZusammenhang") beziehungsweise das heimischeEfeu (bei Czinke, Lorbeer in der Beschreibung vonDorffmaister selbst) gleicherweise Freimaurersymbole.Bezüglich der etwaigen Zugehörigkeit desJózsef Gloduvácz zum Freimauerertum verfügenwir über keine Angaben, aber Zsigmond Horváthwar Mitglied der Wiener Loge „Zur Beständigkeit". 42 Abafi, der Bearbeiter der Geschichte desFreimaurertums in Ungarn erwähnt, daß inHorváths Schloß in Tétény (Nagytétény) „auchheute noch ein kapellenförmiger Saal zu sehen ist,der die masonischen Symbole trägt und lautTradition eine Freimaurerkapelle war". 43 AbafisMitteilung hat auch aus dem obigen Gesichtspunkteine besondere Bedeutung. Wir haben nämlichguten Grund anzunehmen, daß die Dekoration des„Bilder-Saals" nicht - wie bis jetzt in der Literaturangenommen - im Auftrag des József Gludováczentstand, sondern für den Gutsherrn von Hegyfalu,Zsigmond Horváth, der laut übereinstimmenderBeschreibungen Dorffmaisters und Czinkes aufdieser Darstellung mit seiner Familie zu sehen war,was wiederum dafür spricht, daß wir in ihm denAuftraggeber und den Schöpfer des Programms zusehen haben. Nach der topographischen Literaturwar Hegyfalu nämlich im Besitz der FamilieHorváth, 44 während József Gludovácz weiterentfernt in Keled seinen Gutssitz hatte, - übrigenseine Zeitlang gemeinsam mit der Familie Horváth. 45Hinsichtlich dieses letzteren Umstands sind keinefamiliengeschichtlichen Gründe bekannt, eineetwaige verwandtschaftliche Verbindung könntejedenfalls eine gewisse Erklärung dafür bieten,wieso Dorffmaister in seiner Einleitung JózsefGludovácz als Eigentümer des „Bilder-Saals"betrachtete, während er sonst seine Beschreibung„den beyden gnädigen Herrschaften" widmete. ImTitel und im Text ist immer nur vom „Bilder-Saal"die Rede, ohne jeglichen Hinweis auf das Schloßselbst. Ferenc Czinke, der Dorffmaisters Text freiins Ungarische übersetzte und aufgrund seinerpersönlichen Erlebnisse und der unmittelbarenKenntnis des Werks den Text ergänzte und dasWerk interpretierte, verrät mehr über dieUmgebung und teilt bemerkbare Einzelheiten mit.Nach der Zusammenfassung des Programms (eslaufe auf eines hinaus, auf die Freundschaft)schließt er seine Einleitung mit folgenden Worten:„Komm, wenn es dir danach verlangt! Ich führedich in den Bildersaal... Gehen wir ins Freie! Bleibstehen! Du sollst weiter weg stehen bleiben und esso betrachten! Was vor uns liegt, ist die Natur,beschönigt durch menschliche Künste!" - Wennman bedenkt, paßt diese Beschreibung eigentlicheher auf einen künstlichen Park und ein darinstehendes selbständiges Gebäude (wie wir wissen,war der Saal achteckig, hatte also eine zentraleForm wie ein Gartenpavillon!) als auf irgendeinenSaal eines Schlosses. Obwohl die Forschung auf denfallweise Zusammenhang der Baudenkmäler der161

englischen Gärten mit dem freimaurerischenGedankenkreis vor einigen Jahren aufmerksamgeworden ist, 46 darf man beim Fehlen derKenntnisse bezüglich des Zustands des SchlossesHegyfalu und seiner Umgebung im ausgehenden 18.Jahrhundert sowie wegen der noch ausstehendenBearbeitung der historischen Literatur und derTopographie der englischen Gärten in Ungarn 47höchstens nur die obige vorsichtige Hypotheseformulieren.Nach all dem kann man gewiß feststellen, daßsich bei den Bildnissen Dorffmaisters dieGesichtspunkte der Untersuchung und der Wertungnicht so sehr aus den weniger abwechslungsreichenKompositionen - wozu sich meistens eine gewisseformale Eintönigkeit gesellt - oder aus der nichtbesonders reichen Porträtistenphantasie des Meistersergeben. Die wahrhaften Fragen und Antwortenbeziehen sich vielmehr auf die Aufrechterhaltungder Beziehungen zwischen dem Maler und demAuftraggeberkreis - in gesellschaftlichem und persönlichemSinne - sowie auf die Art und Weise, wiedie künstlerischen und kulturellen Vorbilder innerhalbdes Auftraggeberkreises zur Geltung kommen.Bei einer derart geschlossenen Gemeinschaft wieeine Stadt und ihre kulturelle Umgebung im 18.Jahrhundert ist das Verhältnis zwischen Künstlerund Auftraggeber immer besonders interessant.Deshalb verdient eine besondere Eigenart vonDorffmaisters Bildnisschaffen, die Übersichtlichkeitdes Auftraggeberkreises und dessen fallweisezufälligen Verflechtungen, unsere Aufmerksamkeit.Es gehört zu diesen zufalligen Zusammenhängen,daß der Soproner Palast von László Cziraky amGrabenring 1782 von jenem Izidor Jankovicherworben wurde, der als ein Erbe des AntalJankovich vermutlich einer der Auftraggeber desTotenbildnisses von Katalin Kiss-Jankovich war.Auf dem Ehevertrag des weiter oben ebenfallserwähnten Franz Desfours steht nicht nur der NameLászló Cziráky - er war ein Verwandter der Braut,der Borbála Széchényi 48 - als Zeuge, sondern auchder des Generalfeldmarschalleutnants Ludwig vonStarhemberg, der mit Dorffmaister nicht nur alsAuftraggeber mehrfach verbunden war, sondernauch in einem anderen Bereich, denn er stand mitseiner Gattin, später mit seiner Tochter dreimal beiKindern des Malers Pate. 49 Es war bis jetzt nichtbekannt, daß Dorffmaister auch ihn verewigt hat.Allerdings kann man sich von dem früher unbekanntenBildnis nur anhand des hier veröffentlichtenNachstichs von Mansfeld einen Begriffmachen (Verzeichnis: Nr. 14). Aus dem Kreis derAristokraten der Umgebung, die meist auch in derStadt einen Palast hielten, wurden in der Literaturaußer den obigen und den früher erwähnten Niczkyauch die Grafen Festetich berücksichtigt. Außer denbeiden Bildnissen des Pál Festetich und seinerGattin, die am Anfang des vorliegenden Aufsatzesbehandelt werden, gibt es noch von Bildnissendreier Mitglieder der Familie heute nicht mehrüberprüfbare Angaben im Zusammenhang mitAusstellungen. (Verzeichnis: Nr. 36, 39-40). Vonden Werken selbst haben wir gar keine Kenntnisse,einigen Fortschritt konnten wir nur durch denNachweis der nahen Verwandtschaft der Dargestelltenerzielen. Einstweilen ist es nicht bekannt,daß Dorffmaister auch von weiteren AristokratenfamilienBildnisse angefertigt hätte. Es hat denAnschein, als gehörten die Familien Auersperg undMeskó nicht zu seinen Auftraggebern, und dieSzéchényis, die mit den Czirákys und dem GrafenDesfours verwandt waren, bevorzugten eher Millitzin Preßburg, wie ihn auch László Cziráki selbstmehrfach beschäftigte. Es ist nicht bezeugt, daßDorffmaister irgend jemanden von den FürstenEsterházy verewigt hätte, was weniger an denQualitäten des Bildnismalers als an den städtischenRahmen seiner Tätigkeit gelegen haben könnte.Im nachstehenden Katalog der Bildnissebefassen wir uns aus den oben angeführten Gründenausführlich mit den Dargestellten. Wir geben einechronologische Übersicht der Werke, auch solcher,die in vorliegendem Beitrag nicht behandeltwurden.Anmerkungen1 Wien, Archiv der Akademie der Bildenden Künste,Sign. 1/a. Namensregister 1726-1753. FünfzehntesAlphabet, p. 312.2 Im Dezember 1757 scheint sein Name unter denStudenten auf, die um die Erlaubnis ansuchen, einSchwert tragen zu dürfen. Diese Angabe ist unterBerufung auf die Akten der Wiener Kunstakademieveröffentlicht bei Garas, К: A soproni Edlinger házés Gregorio Guglielmi [Das Edlinger-Haus in Sopron(Ödenburg) und Gregorio Guglielmi]. In: TanulmányokCsatkai Endre emlékére [Studien inmemóriám Endre Csatkai]. Hrsg. Környei, A. - G.Szende, K. Sopron 1996, 182/Anm. 21.3 Eine Zusammenfassung der Biographie Dorffmaisterss. bei Géza Galavics in: Kunst in Ungarn 1780-1830. 122.162

4 Wagner, W: Die Geschichte der Akademie derBildenden Künste in Wien. Wien 1967, 362.5 Kapossy 1922, 117; Garas 1955, 275/Anm. 135;Galavics 1965, 225.6 Garas 1960, 169.7 Für die Präzisierung der Jahreszahl, der Maße undder Signatur des in Wien versteigerten Bildes sowiefür den Text bezüglich der Dargestellten auf derRückseite des Bildnisses der Kajetana Festetichgeb. Stillfried danke ich Herrn Géza Galavics.Letzteres Bildnis veröffentlichen wir mit freundlicherGenehmigung der Direktorin des Museumsvon Betliar, Frau Éva Lázár.8 Kugler, A: A soproni színészet története [DieGeschichte des Schauspiels in Ödenburg]. Sopron1909, 10; Csatkai 1956, 139; Csatkai 1968, 256-257. Zur Beschäftigung Dorffmaisters durch Grafvon Starhemberg siehe ausführlicher im Verzeichnisder Bildnisse unter Nr. 14, dort auch dieangegebene Quelle.9 Csatkai 1956, 139; Csatkai 1968, 257.10 Csatkai 1956,289,441.11 Schmerzensreiche Gottesmutter, in ungarischemPrivatbesitz. Signiert: „Gemahlt von Steph..Dorffmaister Mitglid [!] der Reg. Wien. Accadem[?] Ao. ..." Eine ausgesprochen schwache Arbeit,siehe Fotoarchiv der Alten Ungarischen Sammlungder Ungarischen Nationalgalerie.12 Vanitas-Stilleben mit Totenkopf und Becher, 1762.Aus Budapester Privatbesitz als Leihgabe ausgestelltin der Dauerausstellung der UngarischenNationalgalerie. S. Mojzer 1982, 259. Abb. 20;Metamorphosis 1993, Kat. Nr. A. 31. Ein Exemplarder Herodes-Komposition in ungarischem Privatbesitz,s. Mojzer 1982, 259-261, Abb. 21, eineandere, in der Ausführung mit ersterem gleiche,aber in der Komposition davon etwas abweichendeVariante wurde als ein Nachfolger von Arcimboldoversteigert: Dorotheum, 19. April 1989, Nr. 531,Öl, Leinwand 55 x 41 cm.13 Der Schlittenentwurf: Budapest, UngarischeNationalgalerie, Graphische Sammlung. Inv. Nr. F90.138. - Die Dekoration zur Anbetung desAllerheiligsten in der röm. kath. Kirche von Zics(Komitat Somogy) zeigt das Heilige Altarsakramentin einer Strahlenmonstranz, und in den Ecken dievier Evangelisten in Medaillons. Laut Inschrift aufder Rückseite führte sie Dorffmaister 1790 inÖdenburg aus: „Stepha. Dorffmaister pinxit Accad.vien. Soprony 1790."14 Hinsichtlich der Tätigkeit Dorffmaisters alsBildnismaler und seiner Arbeiten bildete derausführliche Aufsatz von Géza Galavics aus 1965den Ausgangspunkt.15 Das Bildnis eines Hofkaplans von Wien imStadtmuseum von Sopron (Öl, Leinwand 57 x 46cm, Inv. Nr. 54.432.1.) kann nicht als ein WerkDorffmaisters gelten. Es war früher im Besitz desPropstes Dr. Otto Zehetbauer, dann in dem derTöchter des Göttlichen Erlösers von Sopron, vondort gelangte es in das Stadtmuseum. Bei Mihályi(1916, 56) und Csipkés (1940, 284) wird es unterdem Namen des Meisters geführt, bei Csatkai(1956, 417) und Galavics (1965, 235) bereits ausdem Werk ausgeklammert. - Ein Brustbild desDomherrn József Nagy aus dem Besitz desPriesterseminars von Szombathely wurde von MáriaFábián (1936, 10, repr. 12) ohne jegliche Begründungder Attribution als Dorffmaister veröffentlicht.Das Bild (Öl, Leinwand 53,5 x 40,5 cm) tauchteneuerdings in der Ungarischen Nationalgalerie zurBegutachtung auf, bei diesem Anlaß konntefestgestellt werden, daß auch dieses Bildnis nichtmit dem Namen Dorffmaister in Zusammenhanggebracht werden kann. Die zeitgenössische alteInschrift auf der Rückseite des Bildes bezieht sichauf den Domherrn József Nagy und bietet keinenAnhaltspunkt bezüglich des Malers. Das Bildniswurde inzwischen vom Bistum von Szombathelyzurückerworben.16 Neuerdings wurde im Zusammenhang mit den 1765ausgeführten Bildnissen des Ödenburger BlaudruckersJohann Jakob Kistler und seiner Ehefrau,die ins Stadtmuseum von Sopron gelangt sind, -unbegründet - der Name Dorffmaister ins Spielgebracht (Inv. Nr. 94.275.1; 94.275.2.). BeideBilder wurden noch aus Soproner Privatbesitzveröffentlicht: Domonkos, О: Blaudruckhandwerkin Ungarn. Budapest 1981. Abb. 1-2. - Ich bin FrauEva Askercz aus dem Stadtmuseum von Sopron fürihre Hilfe bei der Auffindung des Bildnisses desSchornsteinfegers Antal Vaghini in SopronerPrivatbesitz zu Dank verpflichtet.17 Ich möchte an dieser Stelle zwei Kollegen meinenaufrichtigen Dank aussprechen: Die ArchivarinFrau I. Varga war so freundlich, für mich imStadtarchiv von Sopron das Material der FamilieArtner hinsichtlich der Verbindung mit der FamiliePalocsay-Horváth - leider ohne Ergebnis - durchzusehen,in ähnlicher Weise half mir im Stadtarchivvon Kőszeg Herr István Bariska. - In den Ehe-,Toten- und Taufmatrikeln der lutherischen Gemeindevon Sopron konnte ich keinerlei Spuren derVermählung der beiden Familien nachweisen.18 Hinsichtlich der (bisher regelmäßig ungenauveröffentlichten) Angaben zur Person der Stiftennund der Stiftung selbst s. Bán 1939, 371-373, hiergenau angegeben das Todesdatum von Johann KarlVoss und seiner Gattin (1761 bzw. 1J770), Umständeund Zeitpunkt (1768) der Stiftung und die Rollevon Pfarrer Primes.19 Berkeszi 1910, 12, erwähnt bei der Aufzählung der163

Bildnisse des Herrscherhauses und der Obergespanedes Komitats nur bei den Porträts von MariaTheresia und Franz von Lothringen, daß es sichdabei um Ganzfigurenbilder handelte. In dieserArbeit fällt im Zusammenhang mit diesem Bild daserste Mal der Name Dorffmaister. Die frühesteErwähnung des Bildnisses ist ebenfalls Berkeszi(1900) zu verdanken, dort zählt er das Bild - unterAngabe seiner Unterbringung - unter denBildnissen im kleinen Sitzungssaal auf. Aufgrunddieser Quelle berief sich Sziimyei (1903) auf dasBild, hier noch ebenfalls ohne Künstlernamen.Berkeszi zählte in seiner früheren Arbeit (1900)außer dem Bildnis Niczky weitere fünf Obergespanbildnisseauf, die sich im kleinen Sitzungssaalbefanden. Dies könnte bedeuten, daß Niczkys Bildnis,wie die anderen, möglicherweise ein Halbfigurenbildniswar.20 Die Zeichnung nach dem Bildnis Niczky desKomitatshauses von Temesvár bei Szentkláray1885. 1. Das Budapester Bild: Ungarisches Nationalmuseum,Historische Bildergalerie, Inv. Nr.64.1. Öl, Leinwand 158 x 92 cm, Galavics 1965,227,229-230,231-232.21 Bemühungen, um genauere Informationen bezüglichdes einstigen Temesvárer Bildes zu beziehen(Maße, etwaige Signatur bzw. Archivfoto), sindselbst bei der Hilfsbereitschaft der Kollegin am Ort(Rodica Vartaciu, Muzeul Jude^ean, Timisoara)ergebnislos geblieben.22 S. Ahnengalerien 1988. Kat. Nr. С 82, Abb. 116.Irrtümlich als Pendant zum Bildnis Maria Theresiaveröffentlicht.23 Schneider 1982, 167, Kat. Nr. 237.24 Fallenbüchl 1994, 129, 133. Rauch wird 1759bereits als Vizebanus im Ruhestand erwähnt:Schneider 1982, 166.25 Fallenbüchl 1994, 129.26 Cennemé Wilhelmb 1982, 169.27 Die Bildnisse der Familie Cziráky aus Dénesfawurden 1962 vom Museum János Xantus von Győraus dem Besitz der Familie erworben. Zoltán Székelybearbeitete im Zusammenhang mit dervollständigen Kunstsammlung der Familie auch dieAhnengalerie und beschrieb sie in einem Katalog.(„A Cziráky ősgaléria" [Die Ahnengalerie Cziráky].Manuskript, 1996). In dieser Arbeit sind dieBildnisse des József Cziráky und der BorbálaBarkóczy als Werke eines unbekannten Malers vonder Mitte des 18. Jahrhunderts angeführt.28 Neben der in der vorangegangenen Anmerkungangeführten Arbeit von Zoltán Székely verweisenwir hinsichtlich der Rigaudschen Vorlage auf:Maria Theresia und ihre Zeit. Ausstellung, SchloßSchönbrunn, 1980. Kat. Nr. 07.01. Claude DrevetsNachstich ist reproduziert bei: Mraz, G. - Mraz, G:Maria Theresia, ihr Leben und ihre Zeit in Bildernund Dokumenten. München 1979, 95.29 Bei Garas 1955, 275/Anm. 131 wird erwähnt, daßdie Cziráky Dorffmaisters Malutensilien aus Lovasberénynach Kenyéri transportieren ließen.30 S. Eröss 1943, 159. Hier wird nur das Thema desAltarbildes (Sankt Michael) angegeben und dieAutorschaft Dorffmaisters erwähnt, allerdings ohnenähere Angaben. Dasselbe auch bei Csatkai (1956,476), ergänzt durch die Mitteilung, daß es sich umein signiertes Werk handelte, das 1945 vernichtetwurde.31 Angabe aus der Korrespondenz von Dorffmaisterund Bischof János Szily. Freundliche Mitteilungvon Monika Zsámbéky in einem Brief vom 20.Januar 1997.32 S. Károlyi, J: Fejér vármegye története [DieGeschichte des Komitats Fejér]. IV. Székesfehérvár1901, 356-357; sowie Fejér vármegye és Székesfehérvárszabad királyi város általános ismertetőjeés címtára [Allgemeine Beschreibung und Schematismusdes Komitats Fejér und der königlichenFreistadt Székesfehérvár]. Budapest o. J. (1932)293.33 Siehe die aus Lovasberény datierten Briefe desLászló Cziráky an Mitglieder der Familie Széchényizwischen 1776 und 1782: MOL P 623 FamilienarchivSzéchényi Vin. Bündel 7. - Das SchloßLovasberény wurde vom jüngeren Bruder GyörgyCziráky zwischen 1763 und 1767 erweitert, s.Schoen, A: Jegyzetek két kastély történetéhez[Anmerkungen zur Geschichte zweier Schlösser]ME V. 1956, 37. - Bezüglich des Palastes in Soprons. Csatkai (Dénesfa) 1940, 34; Csatkai 1956,314.34 Buzási, E: 17 th Century Catafalque Paintings inHungary. AHA XXI. 1975/1-2. 114-115, 117-118mit der älteren Literatur.35 Den Stich Samuel Czetters, Joseph П. auf der Bahre(Budapest, Ungarisches Nationalmuseum, HistorischeBildergalerie) sowie die Darstellung derElisabeth Wilhelmine von Württemberg von einemunbekannten österreichischen Meister (daselbst)siehe bei Pigler, A: Portraying the Dead. AHA IV.1956/1-2. 24 sowie Abb. 29-30.36 Galavics 1965, 232.37 Neuerdings über das Schloß mit der Veröffentlichungder hier abgebildeten Aufnahme: ÖsterreichischeZeitschrift für Kunst und Denkmalpflege,1995/4.231,232.38 Csatkai 1968, 258. In der Anmerkung zur Angabewird die Vermutung geäußert, daß Dorffmaister beidieser Gelegenheit die Kopie von Kristóf NiczkysBildnis aus Temesvár ausgeführt haben könnte, diespäter in die Historische Bildergalerie des UngarischenNationalmuseums gelangte und die wir ihm164

weiter oben abgesprochen haben.39 Dieses Detail des Schloßinterieurs ist mir auseinem Foto bekannt, wofür ich Géza Galavics zudanken habe.40 Éber 1913, 213; Fábián 1936, 4; Csatkai 1960, 41.41 Zu den Ausdrucksformen des Freundschaftskultesder Aufklärung in Ungarn und in diesem Zusammenhangzum Bild Dorffmaisters in Hegyfalu:Buzási 1984,228-23042 Abafi 1900, 140.43 Abafi 1900, 239. Zum Schloß in Tétény (Nagytétény):Cserey, É. - Fülep, F: Nagytétény műemlékei[Die Kunstdenkmäler von Nagytétény]. Budapest1957, 27; Magyaroszág műemléki topográfiájaVI. Budapest műemlékei [Die KunsttopographieUngarns VI. Die Kunstdenkmäler von Budapest].Budapest 1962, U. 635. Der Sohn des ZsigmondSzentgyörgyi Horváth, ebenfalls Zsigmond mitVornamen, erhielt 1822 mit dem Attribut vonHomonnay den Grafentitel. Vgl. Kosáry, D: BevezetésMagyarország történetének forrásaiba és irodalmába[Einführung in die Quellen und in dieLiteratur zur Geschichte Ungarns]. Budapest 1970,679. Nach dem Tod seines Vaters (1808) erbte erzusammen mit seinem Bruder József das Gut unddas Schloß Nagytétény, die sich noch 1865 imgemeinsamen Besitz der Nachkommen der beidenBrüder (Kálmán Flugonnay bzw. Anna Pacassi geb.Szentgyörgyi Horváth) befanden. Vgl. VasárnapiÚjság 1865, 373. Bezüglich der Nachkommen vonZsigmond Szentgyörgyi Horváth siehe die Stammbäumeunter den Stichworten Familie Horváth bzw.Familie Hugonnay bei Nagy Iván (V. 1859, 162.bzw. 185.).44 Fényes 1841,1. 391; Fényes 1851,1. 97; MVV VasVármegye, 1898, 41; Vas Vármegye és Szombathely,1932,253.45 Vályi 1796-1799, П. 331; Fényes 1851, I. 195;MVV Vas Vármegye, 1898, 50, 565; Vas Vármegyeés Szombathely, 1932,96.46 Hajós, G: Die neuentdeckte Landschaft der Wiener„Gegenden" und die Freimaurerei in den EnglischenGärten der Spätaufklärung. In: KunsthistorischesJahrbuch Graz ХХШ. 1987, 97-116.47 Die jüngste Übersicht der Geschichte der englischenGärten Ungarns im 19. Jahrhundert beiZádor, A: The History of the English Garden inHungary. AHA 33. 1987-88,291-344.48 MOL P 623 Familienarchiv Széchényi VU, Bündel19, Nr. 9: von der Familie Desfours zusammengestellterLebenslauf.49 Bezüglich des Verhältnisses von Starhemberg undDorffmaister: Csatkai 1960, 40.165

Beschreibendes Verzeichnis der Bildnisse Dorffmaisters1. Bildnis eines jungen Mannes1762 (?)Kupferplatte, Öl 18,9 x 14,4 cmPrivatbesitz im AuslandSigniert: (links unten) „ST: Dorffmai/sterpinxit/1762 (?)"Das minuziös gearbeitete Halbfigurenbildnis ineinem für Dorffmaister ungewöhnlichen Kleinformatstellt vermutlich einen jungen Aristokratenoder wohlhabenden Bürger in grauem Mantel undgoldgesäumter blauer Weste vor einem mitBüchergestell und reicher Draperie gekennzeichnetenHintergrund dar. Das Bild wurde an derunten angegebenen Ausstellung als eine auf 1765datierte Arbeit von Johann Evangelist Dorfmeistergezeigt. Die mündlich mitgeteilte Richtigstellungder Attribution aufgrund des Originalgemäldesstammt von Géza Galavics (Abb. 71.).Literatur: „Ausstellung Österreichischer Barockmalereides 18. Jahrhunderts" in der GalerieSanct Lucas. Wien 1983, Nr. 23.2. Graf Pál Festetich (1725-1782)1764Öl, Leinwand 85,6 x 64 cmBetliar, MuseumAusgestellt: Krásna HôrkaInv. Nr. H-1026.Signiert: (auf der Rückseite) „Stephanus Dorffmaisterpinxit 1764"Das Bildnis eines Mannes in mit braunem Pelzverbrämtem hellroten Mantel und gleichfarbigerWeste hat sich in der Sammlung der FamilieAndrássy erhalten, vermutlich im Zusammenhangdamit, daß im Verlauf des 18. Jahrhunderts mehrereMitglieder der Familie mit den Grafen Festetich inVerwandtschaft unterschiedlichen Grades standen.Zur Bestimmung des Dargestellten, der in derLiteratur bis jetzt als unbekannt galt, bot dasGegenstück, das Bildnis der Gräfin KajetanaFestetich geb. Freiin Stillfried den Anhaltspunkt.Pál Festetich war Sohn des Feldmarschalls JózsefFestetich (1691-1757) und ein Bruder des KárolyFestetich (vgl. Verzeichnis: Nr. 36). Pál Festetichwar 1751 Abgeordneter des Komitats Sopron, späternahm er als Oberleutnant des HusarenregimentsNádasdy am preußischen Krieg teil. Ab 1760Kanzleirat, 1766 in den Grafentstand erhoben.(OSZKK Fol. Germ. 1505. Fol. 237r-238r; NagyIván IV. 1858, 163.) Nach dem Tod seines Vaterserbte er die Güter Szécsény und Baltavár imKomitat Vas. Unter den zahlreichen Häusern undPalästen der Familie Festetich in Sopron war dasHaus Nr. 7 am Alten Kornmarkt (heute Petőfi Platz)bereits 1766 in seinem Besitz, im Jahr 1774 erwarber von der Familie Schilson den Palast unter Nr. 6der Kirch-gasse. {Szabó 1928, 96; Thirring 1941,24. 71; Csatkai 1956, 279, 324) Sein Sohn Józsefgehörte laut eines nur aus der Literatur bekanntenBildnisses ebenfalls zu den Auftraggebern Dorffmaisters.(Verzeichnis: Nr. 40)Literatur: Mihalik 1913, 26, Nr. 309; Galavics1965, 234/Anm. 17a; Petrová-Pleskotová 1983, 91,Abb. 156.3. Gräfin Kajetana Festetich, geb. FreiinStillfried (?-1819)1765Öl, Leinwand 85 x 65 cmBetliar, MuseumInv. Nr. H-1012Signiert: (auf der Rückseite) „Steph: DorffmaisterFecit 1765"Beischrift: (auf der Rückseite) „Meine liebeGroßmutter Gräfin Cajetane Festetits geboreneFreylin Stilfried"Freiin Kajetana Stillfried war seit 1757 mit PálFestetich verheiratet. {Szabó 1928, genealogischeTafel). Im übrigen ist nur ihr Sterbejahr bekannt,und daß sie eine Sternkreuzdame war (OSZKK Fol.Germ. 1505. Fol. 238r), vermutlich erst seit denJahren nach 1765, denn in diesem Bildnis trägt sieden Sternkreuzorden noch nicht. Das Bild ist bessererhalten als das Pendant, so läßt sich in derGestaltung des hellroten, braun verbrämtenWinterreisekleides von bewegter Oberfläche diegleiche leichte Behandlung der Formen beobachten,die für die Frühwerke Dorffmaisters bezeichnendist.Unveröffentlicht166

4. Johann Karl Voss (?-1761)1772Verschollen, vor 1945 im Waisenhaus von SopronAngebliche Signatur: „Steph. Dorffmaisterpinxit Ex Caesa. Reg. Viennen. Acad. 1772"Der Dargestellte stammte aus der KärntnerAdelsfamilie Voss von Ehrenfels. Als Leutnant undQuartiermeister des Regiments Pálffy kam er nachSopron, wo er 1719 Anna Dorothea Lanius heiratete.1735 ließ er sich als Kriegskommissar endgültignach Sopron versetzen. Dort lebte er bis zu seinemTode am 30. Oktober 1761. Aus seinem hinterlassenenVermögen stiftete seine Witwe 1768 nachseinem Willen ein Waisenhaus. Die Institution kamdann aber erst nach dem Ableben der Witwe AnnaVoss (1770), auf Betreiben des Stadtpfarrers GyörgyPrimes im Jahr 1772 zustande (Bán 1939, 371-373). Nach Mihályi folgte das Halbfigurenbildnisdes Namensgebers des Waisenhauses der Ikonographiedes ungarischen Adelsporträts. Der einstigeKriegskommissar war in pelzverbrämter ungarischerKleidung mit Schwert umgürtet als Verwahrerdes Stadtsiegels dargestellt: Die Schatulle aufdem Tisch trug die Inschrift „Conservator sigillimaioris Liberae Regiaeque Civitatis Soproniae", erhielt deren Schlüssel in der Hand, auf demBüchergestell stand das Corpus Juris Hungarici.Literatur: Mihályi 1916, 55; Mihályi 1928, 552;Bán 1939, 311/Amn. 4; Garas 1955, 213; Csatkai1956, 360; Galavics 1965, 226, 231: Crossroads1993, 178 (G. Galavics).5. Bildnis eines Mannes aus der Familie Szalay1773Öl, Leinwand 88,5 x 67 cmUngarische Nationalgalerie, BudapestInv. Nr. 8280.Signiert: (auf der Quittung in der Linken) „... &Cassa f 6550: A 1763 / ... Cl: gegen / an HnDorffmeister .../ von Selbe"Herkunft: Erworben von Mihály Aúner 1943Restauriert von E. Cséka, 1968; Katalin Szutor,1997Das Bildnispaar verewigt traditionsgemäß dasEhepaar Szalay, vermutlich aus der Schuhmacher-Dynastie von Sopron. Aufgrund der Datumsangabekönnte der Dargestellte der ältere Sohn des FerencSzalay, Ferenc d. J. sein, der ebenfalls alsSchuhmacher 1769 das Bürgerrecht erhielt, seinName scheint auch in der Steuerliste der Stadt imJahr 1784 auf (Házi 1982, 896. Nr. 10848; Thirring1939, 289). Neben dem Stil, der sich von denfrühen Bildnissen Dorffmaisters unterscheidet,spricht auch das Datum der Erlangung desBürgerrechts dafür, daß das Bild entgegen denfrüheren Annahmen nicht 1763, sondern gleichzeitigmit dem 1773 datierten Gegenstück ausgeführtwurde. Die ältere Datierung beruhte auf derJahreszahl 1763 im Text der Quittung, die sichjedoch - trotz der Häufigkeit derartiger Datierungen- in diesem Fall aus den oben angeführten Gründenwohl nicht auf die Entstehungszeit des Gemäldesbezieht.Literatur: Garas 1955, 113, 163, Tafel XCVII;Mojzer 1963, 373; Galavics 1965, 226; UNGUngarische Meisterwerke 1969-1970, 9, 37, Kat.Nr. 135; Mojzer MNG 1982, 26, Nr. 369.Siehe Kat. Nr. 9.6. Bildnis einer Frau aus der Familie Szalay1773Öl, Leinwand 88,5 x 67 cmUngarische Nationalgalerie, BudapestInv. Nr. 8281.Signiert: (vor der Dublierung auf der Rückseite)„Steph. Dorffmaister pinxit 1773 ... Caes (?)Reg. Vienen. Acad"Herkunft: Erworben von Mihály Aúner 1943Restauriert von K. Révay, 1968; Katalin Szutor,1997Literatur: Garas 1955, 113, 163, Tafel XCVII;Mojzer 1963, 373; Galavics 1965, 226; UNGUngarische Meisterwerke 1969-1970. 9, 37, Kat.Nr. 136; Mojzer MNG 1982, 26, Nr. 370.Siehe Kat. Nr. 10.7. Bildnis eines Herrn in ungarischer Kleidung1774Öl, Leinwand 94 x 78 cm (laut Auktionskatalogvon 1939: 98x78 cm)Einst in der Sammlung Lajos ErnstAngebliche Signatur: „Stephan Dorffmeisterpinxit ex Caes. Reg. Vienen. Acad. 1774."Laut Katalog der Sammlung Ernst war es einHalbfigurenporträt.Literatur: Varjú-Höllrigl 1932, 71, Kat. Nr. 4;Galavics 1965, 226-228; M. kir. PostatakarékpénztárAukciója [Auktion der königl. ung.Postsparkasse]. XX. Januar 1939: Az Ernst Múzeumgyűjteményének árverése [Versteigerung derSammlung des Ernst-Museums]. 21, Nr. 47.167

8. Johann Jakob Kamper (1731-1798) 10. Graf Johann Nepomuk Orsich (f 1818)1775Öl, Leinwand 96 x 73 cmSopron, StadtmuseumBeischrift: (auf der Rückseite von spätererHand): „J. Jacob Kamper Magistratsrat undStadthaubtman v. Oedenburg. / Nat. 19.naFebruary 1731. / gestorben den 9-ten Sep.1798."Signiert: (auf der Rückseite) „Steph.Dorffmeister pinxit Ex Caesa. Reg. Vien(n)nen.Acad. 1775. [sie!] 19-ten February"Herkunft: vor 1945 im Rathaus von SopronRestauriert von Krisztina Lővei, 1985/86Als Sohn eines Maurermeisters geboren, wurdeKamper 1756 Bürger der Stadt. Ab 1772„Vormund", ab 1783 Ratsherr. 1792 zum „Stadt-Hauptmann" gewählt (Házi 1982, 202. Nr. 2017;Familienchronik Petz 149, 172).Literatur: Éber 1913, 208; Művészet 1914, 271;Szendrei-Szentiványi 1915, 393, Nr. 10; Mihályi1916, 55; Mihályi 1928, 552; Garas 1955, 213;Csatkai 1956, 417; Galavics 1965, 228, 231;Csatkai 1968, 257; Házi 1982, 202.Siehe Kat. Nr. 14.9. Graf Adam Orsich1776Öl, Leinwand 95 x 75 cmZagreb, Muzej grada ZagrebaInv. Nr. 1982Signiert: (vor der Restaurierung, auf der Rückseite)„Steph Dorffmeister, pinxit 1776"Herkunft: Gornja BistraDer Dargestellte war der ältere Sohn des JohannChristoph Orsich, Obergespan des KomitatsZágráb/Agram, und der Jozefa Zichy, der jüngerenSchwester des Bischofs Ferenc Zichy von Győr(Nagy Iván VIII. 1861, 281; XII. 1865, 372). DasKniestück zeigt den Grafen in der Uniform derÖsterreichischen Armee in landschaftlicher Umgebung,mit einer Statue im Hintergrund, die dieInschrift „CUI FORTUNA FAVOR" trägt.Literatur: Baroque in Croatia 1993, 339, Kat.Nr. 296.1776Öl, Leinwand 95 x 75 cmZagreb, Muzej grada ZagrebaInv. Nr. 1981Herkunft: Gornja BistraJüngerer Sohn des Johann Christoph Orsich undder Jozefa Zichy. Ähnlich seines älteren Bruderserscheint der Dargestellte in österreichischerOffiziersuniform vor einer reichen Draperie undquadrierter Wand. Die Attribution des Gemäldeserfolgte vermutlich aufgrund des signierten Pendants.Literatur: Baroque in Croatia 1993, 339, Kat.Nr. 295.11. Graf István Niczky (1747-1777)1776Öl, Leinwand 220 x 120 cmZagreb, Povijesni Muzej HrvatskeInv. Nr. 2447Signiert: (rechts unten) „Steph. Dorffmeisterpinxit Soprony / Ex Caesa. Reg. Vienen. Acad.1776"Herkunft: Übernahme vom Komitatshaus vonBjelovar, 1940Der Dargestellte war der ältere Sohn desspäteren obersten Landesrichters Graf KristófNiczky. Von der Laufbahn des Grafen István ist nurwenig bekannt: 1773 ist er Mitglied des Statthalterratesgeworden, von 1775 bis zu seinem Todebekleidete er das Amt des Obergespans im KomitatKörös/Kreutz (Fallenbüchl 1994, 129). Er warFreimaurer, Mitbegründer des in Ungarn gültigenLogensystems, der Draskovich-Observanz, derenVerfassung er zusammen mit János Draskovicherarbeitete. Sehr früh, bereits 1768 ist er dem Bundin Pest beigetreten. Die Freimaurerlogen inKroatien sind zum Teil auf seine Anregung hinentstanden: so 1772 die erste Loge vonVarasd/Varaschdin, der er als erster Großmeistervorstand, die 1773 gegründete Loge vonEszék/Esseg beziehungsweise jene um 1775gegründete in Körös/Kreutz. Die Tätigkeit derletzteren war wohl mit seiner Obergespanschaft168

verbunden, denn sie wurde bei seinem Todaufgehoben. Er war auch der erste stellvertretendeGroßmeister des reformierten Logensystems, dasdurch die Union der kroatischen Logen im Jahr1775 entstand (Abaß 1900, 35, 43-44, 48, 73-76,79, 94, 101). Das Bild galt in der Literatur bis jetztals Bildnis des Ivan (Johann) Rauch. Zur neuenBestimmung des Dargestellten siehe dieAusführungen im Aufsatz.Literatur: Schneider 1982, 166, Kat. Nr. 236,Tafel VI (als Bildnis Ivan Rauch); Bregovac Pisk1990, Kat. Nr. 30 (als Bildnis Ivan Rauch); Baroquein Croatia 1993, 288, Kat. Nr. 154 (als Bildnis IvanRauch).Siehe Abb. 75.12. Bildnis eines Mannes aus der Familie Artner1776Öl, Leinwand 98 x 71 cmUngarische Nationalgalerie, BudapestInv. Nr. 87.5. MSigniert: (auf der Rückseite) „Steph. Dorffmeisterpinxit / Ex Caesa Reg. Vienae Acad 1776"Herkunft: Erworben von Dr. Tibor KoósRestauriert von Márta Kázik, 1990-1992Das Bild kam mit seinem nachstehenden Gegenstückals unbekanntes Bildnis in Museumsbesitz.Aufgrund des Wappens ließ sich aber derDargestellte bestimmen: Der junge Mann in derungarischen Adelstracht, dessen Hand auf demBand des Corpus Juris Hungarici ruht, war einMitglied der Familie Artner, einer der ältestenPatrizierfamilien von Sopron, die jahrhundertelangwichtige Posten im öffentlichen Leben der Stadtbekleideten (s. Siebmacher Bd. IV/15. Tafel 14).Obwohl die Genealogie der Familie im 18.Jahrhundert ziemlich genau bekannt ist, läßt sichder Dargestellte nicht näher bestimmen. Aufgrundvon Archivmaterial und veröffentlichten Angabensteht nur soviel fest, daß er einer von folgenden dreider sechs Söhne des Farkas V. Artner war: KristófErhard, Farkas Károly, oder der General JánosLipót (vgl. Házi 1982, 37-38; FamilienchronikPetz, 145, 182; ferner Stadtarchiv von Sopron,XIII/1. Schriften der Familie Artner: GenealógiaFamiliae Artner). Bei diesen drei sind nämlich dieNamen der Ehefrauen nicht bekannt, so wäre esmöglich, daß sich einer unter ihnen mit einerTochter aus der Familie Palocsay-Horváth aus demKomitat Szepes vermählte - wie dies aus demPendant des Bildnisses hervorgeht. Die Kompositionder beiden Bildnisse ist nicht vollkommenharmonisch aufeinander abgestimmt, auch in derDatierung gibt es ein Jahr Unterschied. DieErklärung dafür mag darin liegen, daß dasmännliche Bildnis noch vor der Eheschließung, dasGegenstück mit der Gattin aber erst nachträglichausgeführt wurde.Literatur: UNG Jahrbuch 1991, 22; UNGNeuerwerbungen 1993, Kat. Nr. 51.Siehe Kat. Nr. 16.13. Bildnis der Frau Artner, geb. Baronin Palocsay-Horváth1777Öl, Leinwand 98 x 71,5 cmUngarische Nationalgalerie, BudapestInv. Nr. 87.6. MSigniert: (auf der Rückseite) „Von Steph.Dorffmeister Gemahlen / Ein Mitglied derKönigl. Wienner Academi [!] Anno 1777"Herkunft: Erworben von Dr. Tibor KoósRestauriert von Márta Kázik, 1990-1992.Die junge Edelfrau läßt sich aufgrund desWappens als Mitglied der Familie Palocsay-Horváthaus dem Komitat Szepes identifizieren (s.Siebmacher Bd. IV/15. Tafel 188), ihre Identitätbleibt aber - wie im Fall des Pendants - ungewiß.Unter den bekannten Bildnissen Dorffmaisters istdies das einzige, das anstelle der gewohntenlateinischen eine deutsche Signatur trägt.Literatur: UNG Jahrbuch 1991, 22; UNGNeuerwerbungen 1993, Kat. Nr. 52.Siehe Kat. Nr. 17.14. Generalfeldmarschalleutnant Graf Ludwigvon Starhemberg (1707-1778)1777Kupferstich des Johann Ernst Mansfeld nacheinem Bildnis von DorffmaisterBurg Forchtenstein, Fürstlich EsterházyscheSammlungenSigniert: „Steph. Dorffmaister pinx. 1777 - J.Em. Mansfeld Sculp."Inschrift: (um das Wappen herum) „Ludwig deshl. Rom. Reichs/herr und Graf von Starhemberg,/ Ihro Kay. Königl. Ap. Maj. Kamerer / Ritterdes hohen Militaire Mariae Theresiae Ordens, /und General Feld Marschal Lieutenant etc. etc."Generalfeldmarschalleutnant Graf Ludwig vonStarhemberg, kaiserlicher Kämmerer und Ritter desMilitär Maria Theresia Ordens, ließ sich vermutlich1758, nach seiner Versetzung in den Ruhestand, in169

Sopron nieder, denn seine erste Gattin verstarb1764 bereits in der Stadt. Ein Jahr darauf heirateteder Graf die Baronin Éva Meskó - verwitweteGräfin Bartalotti und d'Herbeville -, die damaligeEigentümerin des Zichy-Meskó-Palastes. Nach demTod der Gräfin (1772) verließ er den Palast seinerGattin und erwarb 1774 den Palast unter Nr. 3 derKlostergasse, der von nun an ein Zetrum desgesellschaftlichen Lebens von Sopron sein sollte:Dort wurden die vornehmsten Bälle der Stadtveranstaltet {Csatkai 1936, 70-72; Csatkai 1956,209). 1776 pachtete er das Theater von Sopron für10 Jahre, und ließ noch im selben Jahr Umgestaltungendarin vornehmen. Dies geht aus dem Gesuchseiner Erben hervor, die unter Berufung auf dienicht ersetzen Ausgaben ihres Vaters um den Erlaßihrer Schulden ansuchen. In der Aufzählung der anHandwerker ausgezahlten Posten scheint - alsbisher unbekannte Angabe - auch der NameDorffmaister auf, er erhielt für eine nicht näherbestirnte Arbeit eine stattliche Summe (Archivsammlungder Forschungsgruppe für Kunstgeschichteder Ungarischen Akademie der Wissenschaften,MOL Fürstlich Esterházysche Familie,Schriften der Regenten. Sammlung von A. Valkó,Nr. 7899-7901) In dieser Zeit entstand dasHalbfigurenbildnis, das nur über einen Kupferstichbekannt ist. Es gibt keine Angaben darüber, daßGraf von Starhemberg Dorffmaister auch schonzuvor beschäftigt hätte, obwohl ihre persönlichenBeziehungen damals schon nahezu auf einJahrzehnt zurückreichten. Der Graf und seineGattin Éva Meskó standen 1768 bei der Tochter desMalers namens Eva Pate, und er übernahm auch diePatenschaft der beiden anderen Töchter Dorffmaistersin den Jahren 1774 und 1775, nun schonmit seiner Tochter Guidobalda {Csatkai 1968, 40).In einem 1807 angelegten Verzeichnis über diehinterlassenen Bilder des jüngeren StephanDorffmaister mit den taxierten Preisen für dieVersteigerung ist vermutlich auch ein Exemplar desPorträtstichs erwähnt {Csatkai 1969, 170-171). Dalaut Verzeichnis das Bildnis Starhemberg invergoldetem Rahmen zu den Stücken mit denniedrigsten Preisen gehörte (1 fi.), kann es nicht mitdem originalen Ölbildnis identisch sein. DasselbeVerzeichnis erwähnt auch ein Bildnis des GrafenPál Festetich ebenfalls in vergoldetem Rahmen, dasmit dem dritthöchsten Preis, 12 fl., angegeben ist.Obwohl dies in der Literatur noch nicht erwogenwurde, kann es nicht ausgeschlossen werden, daß essich dabei ebenfalls um eine Arbeit des Vaters -nach dem Preis zu schließen um ein Ölbild -handelte, da das Sterbejahr des Pál Festetich (1782)der Autorschaft des 1770 geborenen jüngerenDorffmaisters widerspricht.UnveröffentlichtSiehe Abb. 80.15. Matthias Paur, Stadtrichter von Eisenstadt1778 (?)Öl, LeinwandNeusiedl am See, in FamilienbesitzAngaben bringen wir mit freundlicherGenehmigung des Besitzers, Nicolaus TitzInschrift auf dem Zettel in der Hand desDargestellten: „Perillustri ac Generoso Dno DnoMathiae Paur Liberae Regiaeq. Civitatis KismartoniensisJudici Actualis Merismo Patronomihi Singulari cum Caldo. (?) Kismartoni."Das Gemälde erlitt in der Gesichtspartie 1945durch Schwerthieb einen Schaden.Restauriert und dubliert 1953Hinsichtlich der Autorschaft und der Entstehungszeitdieses Gemäldes und seines Pendantsstehen uns nur die Mitteilungen des Besitzers zurVerfügung, bezüglich Signatur oder Datierungbesitzen wir keine Angaben. Die Bildnisse zeigenaber in der Komposition und in manchen Detailsüberzeugende Übereinstimmungen mit DorffmaistersBildnissen aus den 1770er Jahren. Die Kompositionentspricht zum Beispiel fast völlig dem 1775datierten Bildnis Jakob Kamper, ein Unterschiedliegt nur in der Geste der Hand mit dem Brief.(Verzeichnis: Nr. 8) Übereinstimmend sind hingegendie in die Hüfte gestemmten Linken, die Gestaltungder Hand inbegriffen. Links von der Figurstehen auf dem Tisch in beiden Bildern als Hinweisauf die Amtstätigkeit das Tintenfaß und die Gänsefeder.Darüber hinaus zeigen die Gesichtszüge undder Gesichtsausdruck merkwürdige Übereinstimmungen,obwohl die Identität beider Personen durchInschriften bezeugt ist. Im Fall von Paur ist es einder Amtssprache entsprechender lateinischer Text,dessen Schriftbild zwar etwas von der Kalligraphievon Dorffmaisters bekannten lateinischen Beischriften(Christus am Kreuz, 1785, Dekoration in derKirche von Zics, 1790) abweicht, aber die ungelenkgeformten Finger, die den Brief halten, sindwiederum von dem Bildnis Szalay aus der Zeit um1773 bekannt. (Verzeichnis: Nr. 5) Die Lebensdatendes Dargestellten in goldverschnürtem braunemMantel sind nicht bekannt. Laut Mitteilung derNachkommen stammt die Familie aus Frankreich.Literatur: Galavics 1965, 229; Csatkai 1968,257.170

16. Bildnis der Gattin des Stadtrichters vonEisenstadt Matthias Paur1778 (?)Öl, LeinwandNeusiedl am See, in FamilienbesitzAngaben bringen wir mit freundlicher Genehmigungdes Besitzers, Nicolaus TitzDas Gemälde erlitt in der Gesichtspartie 1945durch Schwerthieb einen Schaden.Restauriert und dubliert 1953Ähnlich dem Bildnis des Gatten kann man auchhier mehrere formale und maltechnische Eigenartenentdecken, die an anderen Porträts von Dorffmaisterebenfalls vorkommen. Am augenfälligsten ist dieVerwandtschaft mit dem heute nur mehr von einemFoto bekannten Halbfigurenbild der Gattin desLorenz Neymaier, das laut älterer Erwähnungen derSignatur 1784 ausgeführt wurde.(Vgl. Verzeichnis:Nr. 23.) An der etwas schwerfälligen Darstellungder Baumeisterin Neymaier fällt das gleicheSchultertuch aus Netzspitze wie am Bildnis derFrau Paur auf, fast übereinstimmend sind dieMalweise des Blumenmusters an den Ärmeln, dieGestaltung der Hände mit dem geschlossenenFächer, desgleichen die kraftvolle Modellierung derKöpfe und die Gestaltung der starren Gesichtszügedurch harte Linien. Das Bildnis der Frau Paur zeigtaber auch mit dem Weiblichen Bildnis aus derFamilie Szalay aus 1773 Ähnlichkeiten: einerseitsdie Haube, andererseits die malerisch änlichepastose und formgleiche Ausführung der Schleifenam Vorderteil des Kleides.Literatur: Galavics 1965, 229; Csatkai 1968,257.17. Bildnis des Johann Hohenecker, Böttgermeistervon SopronZweite Hälfte der 1770er JahreÖl, Leinwand 92,5 x 66 cmSopron, StadtmuseumInv. Nr. 54.423.1.Dubliert, Restauriert 1997Hohenecker war Nachkomme einer Gastwirtfamilieaus der Umgebung von Graz, er erwarb1771 das Bürgerrecht von Sopron. In der Steuerlistedes Jahres 1784 wird er als Hausbesitzer geführt{Házi 1982, 571, Nr. 6595; Thirring 1939, 268).Csatkai (1956) hielt das Bildnis mit einigemVorbehalt für eine Arbeit Dorffinaisters, und es galtdenn auch bis zum Aufsatz von Galavics im Jahr1965 als ein Werk des Malers. Die Ausklammerungaus dem Werk scheint mir unbegründet, denn dasBildnis des Böttgermeisters fügt sich sehr wohlunter die Arbeiten Dorffinaisters vom Ende der 70erJahre (z. B. Bildnis István Niczky, 1776) ein.Literatur: Csatkai 1956, 417, Nr. 21; CennernéWilhelmb G: Magyarország történetének képeskönyve[Das Bilderbuch der Geschichte Ungarns].Budapest 1962, 222; Galavics 1965, 234; Kunst inUngarn 1780-1830. 1980. Kat. Nr. 91.Siehe Kat. Nr. 15.18. Graf György Niczky (?-1814) in RudererkostümNach 1780Öl, Leinwand 95 x 69,5 cmBudapest, Ungarisches Nationalmuseum, HistorischeBildergalerieInv. Nr. 70.1.Herkunft: früher im Besitz der Familie NiczkyAlte DublierleinwandDas Gemälde wurde bisher als Bildnis des IstvánNiczky von einem unbekannten Maler geführt. Nähereszur Autorschaft Dorffinaisters und zurBestimmung des Dargestellten siehe im Aufsatz.Die Datierung ist durch die für die 80er Jahrebezeichnende Kleidung sowie durch den Umstandbegründet, daß György Niczky hier um einige Jahrejünger zu sein scheint als in Dorffinaisters 1790ausgeführter Arbeit (vgl. Verzeichnis: Nr. 29).Literatur: Cennerné Wilhelmb 1982, 169, Abb.4 (als Bildnis des István Niczky)Siehe Kat. Nr. 26.19-20. Bildnisse eines Ehepaares (?)1783Öl, Leinwand 65 x 47 cm1922 im Kunsthandel, versteigert bei einer Auktiondes Dorotheums (3. März 1922)Beide Bilder waren signiert, wobei die akademischeBildung Dorffinaisters angegeben war.Literatur: Csatkai 1940, 285; Galavics 1965,230.21. Doppelbildnis des Franz Desfours (1737-1809) und seines Sohnes Vinzenz1783Zu Beginn unseres Jahrhunderts in Groß-Rohozec in Böhmen, im Besitz der FamilieAngebliche Signatur: „Stephan Dorffmaisterpinxit anno 1783."171

Der aus Lothringen stammende ReichsgrafFranz Desfours durchlief ab 1758 als Offizierverschiedener Regimenter - hauptsächlich desRegiments Sachsen-Teschen - eine militärischeLaufbahn, bis er zu Beginn des Jahres 1783 imRang eines Generalfeldwachtmeisters in den Ruhestandversetzt wurde. 1765 erhielt er die Ernennungzum kaiserlichen und königlichen Kämmerer. 1777heiratete er in zweiter Ehe Borbála Széchényi, dieTochter des Zsigmond Széchényi. Auf demEhekontrakt sind gleich zwei Zeugen angegeben,die wir als Auftraggeber Dorffmaisters kennen:Generalfeldmarschalleutnant Graf Ludwig vonStarhemberg seitens des Bräutigams, LászlóCziräky seitens der Braut. Ihr erstes Kind, Vinzenz,der im Bild erscheint, wurde 1778 in Soprongeboren. Franz Desfours verbrachte seine aktivenJahre zumeist in westungarischen Garnisonen - inSopron, Tyrnau und Preßburg -, danach zog er sich1783 auf sein Gut Kleinskai in Böhmen zurück.Aus dieser Zeit stammt Dorffmaisters Porträt.Desfours kaufte 1803 von Baron Jakab Meskó dasHaus Edlinger in Sopron und zog mit seiner Familieendgültig in die Stadt. 1804 erhielt er dasungarische Indigenat (s. MOL P 623, FamilieSzéchényi VII, Bündel 19, Nr. 9: der von derFamilie Desfours zusammengestellte Lebenslauf;ferner Thirring 1941, 261).Literatur: Bártfai Szabó 1913, 255; Galavics1965, 230, 232, Abb. 85.Siehe Abb. 81.22. Bildnis des Lorenz Neymaier, Baumeister inSopron (um 1751-1811)1784Verschollen, früher im Besitz des Propstes Dr.Ottó Zehetbauer, SopronAngebliche Signatur: „Steph. Dorffmaisterpinxit Anno 1784"Der aus Passau gebürtige Maurermeister (in denSteuerlisten von 1784 bzw. 1798 ist er mit diesemBeruf angegeben, s. Thirring 1939, 279, 344; Házi1982, 705, Nr. 8317) erwarb 1779 das Bürgerrechtvon Sopron. In seiner Eigenschaft als Stadtbaumeisterwar er an bedeutenden Bauvorhaben derStadt beteiligt. An seiner ersten großangelegtenArbeit, dem barocken Umbau der Heilig-Geist-Kirche im Jahr 1782, wirkte er mit Dorffmaisterzusammen (Bán 1939, 380; Csatkai 1956, 142).Danach entstand das heute nur mehr aus derLiteratur bekannte Halbfigurenbildnis, das lautBeschreibung mit lebhaften Farben gemalt war, derBaumeister erschien darauf in grünlichbraunemRock, in hellgrüner Weste mit gestickten weißenBlumen und mit schwarzer Halsbinde, eineausgerollte Papierrolle mit einem Architekturentwurfin der Hand.Literatur: Éber 1913, 215; Művészet 1914, 273;Szendrei-Szentiványi 1915, 393, Nr. 12; Mihályi1916, 55-56; Mihályi 1928, 552; Csipkés 1940,284; Csatkai 1942, 118; Garas 1955, 214; Csatkai1956, 139; Galavics 1965, 230, 231; Csatkai 1968,257.23. Bildnis der Gattin des Lorenz Neymaier1784Verschollen, früher im Besitz des Propstes Dr.Ottó Zehetbauer, SopronAngebliche Signatur: „Steph. Dorffmaisterpinxit Anno 1784"Das heute nur mehr von einem Foto bekannteBildnis, eine weniger geglückte Arbeit Dorffmaisters,zeigt die Halbfigur der Gattin des Baumeistersetwas ungelenk, in frontaler Einstellung. IhreKleidung entspricht der gesellschaftlichen Stellungdes Handwerker-Ehemannes: Sie trägt über demhellblauen, mit weißen Blumen besticken Kleid eineschwarze Schürze und ein Spitzentuch um dieSchultern.Literatur: Eber 1913, 215, reproduziert 216;Művészet 1914, 273; Szendrei-Szentiványi 1915,393, Nr. 12; Mihályi 1916, 55-56. Abb. 22; Mihályi1928, 552; Csipkés 1940, 284; Csatkai 1942, 118;Garas 1955, 214; Csatkai 1956, 139; Galavics1965, 230; Csatkai 1968, 257.24. Baron Ádám Patasich, Erzbischof von Kalocsa(1717-1784)Nach 1784Öl, Leinwand 89 x 68 cmZagreb, Povijesni Muzej HrvatskeInv. Nr. 2414Inschrift: „ADAMUS L:B PATACHICH DEZAIEZDA ARCHI EPPUS COLOCENSIS NECNON AD TABULAM SEPTEMVIRALEMCOJUDEX ANNO 1783. [!] OBIIT."Herkunft: unbekannt, eventuell aus der Sammlungvon Ivan KukuljevicDas Bildnis zeigt den Erzbischof in Halbfigur,in scharlachrot gefütterter blaßvioletter Cappa, inChorhemd mit Spitzenmanschette, ein schmalesBuch in der vor sich angehobenen Rechten. Er trägtdas Kommandeurkreuz des Sankt-Stephans-Ordens,172

das ihm 1778 verliehen wurde.Das Bildnis wurde bei seiner letzten Ausstellungins Oeuvre Dorffmaisters eingegliedert. DieZuschreibung beruht auf einer Annahme, wonachdas Bild mit einem nur aus der Literatur gekanntenBildnis des Erzbischofs Patasich identisch seinkönnte, das einst von Varaschdin in die Sammlungdes Ivan Kukuljevic gelangt war und in derenVerzeichnis als ein Werk Dorffmaisters mit derDatierung 1787 eingetragen wurde. Es steht jedenfallsfest, daß es sich dabei um ein retrospektivesBildnis handelt.Literatur: Schneider 1982, 148, Kat. Nr. 207,Abb. 87; Baroque in Croatia 1993, 419, Kat. Nr.475.25. Graf József Cziráky (1690-1742)Zweite Hälfte der 1780er JahreÖl, Leinwand 195 x 113 cmGyőr, Xantus-János-MuseumInv. Nr. 62.10.1.Inschrift links: „Com: Jos: Cziráky de Eadem etDénesfalva Eques Aurat. S. С Rq3 Maj:Colonellus"Herkunft: Erworben von József CzirákyRestauriert von Mária Túri, 1997Der Dargestellte, ein Sohn des László Czirákyund der Erzsébet Ujfalussy, war laut Inschrift desBildes Ritter vom Goldenen Sporn und kaiserlicherund königlicher Kolonell. 1723 erhielt er von KarlVI. den Grafentitel. Er fiel im Erbfolgekrieg ineiner Schlacht bei Prag {Nagy Iván III. 201; BártfaiSzabó 1913, 691/Anm. 152; Csatkai (Dénesfa)1940, 33; zum Geburtsjahr: MOL P 623 FamilieSzéchényi IX, Bündel 3, Nr. 4, Genealogie). DasBildnis entstand vermutlich nach einer Vorlage, dieaufgrund der Gesichtszüge möglicherweise identischist mit einem Halbfigurenbildnis eines unbekanntenMalers, das sich früher im Besitz derFamilie befand. Letzteres Bild ohne Inschrift wurdevon Erőss (1943. gegenüber 56) als Bildnis desVaters, László Cziráky, veröffentlicht.- Zur kompositioneilenVerwandtschaft des Ganzfigurenporträtsmit dem Bildnis István Niczky, ferner zur AutorschaftDorffmaisters siehe Näheres im Aufsatz.Siehe Kat. Nr. 32.26. Die Gattin des Grafen József Cziráky, geb.Gräfin Borbála Barkóczy (1699-1772)Zweite Hälfte der 1780er JahreÖl, Leinwand 195 x 113 cmGyőr, Xantus-János-MuseumInv. Nr. 62.9.1.Inschrift rechts: „Com: Barb. Barkóczy de Szala.Com: Jos: Cziráky Consors"Herkunft: Erworben von József CzirákyRestauriert von Mária Túri, 1997Das Bildnis von bisher unbestimmter Autorschaftgehört zur Ahnengalerie der Familie Cziráky.Die anzunehmende Vorlage war ein Halbfigurenbildniseines unbekannten Malers, das sich zuvorim Besitz der Familie befand und von Erőss (1943.gegenüber 56) fälschlich als Bildnis der Gattin desLászló Cziráky, geb. Erzsébet Ujfalussy veröffentlichtwurde. Neben der Ähnlichkeit der Gesichtszügeund der Übereinstimmung einiger Details derKleidung mit unserem Bild wird die Übereinstimmungder Dargestellten, also der Zusammenhangder beiden Gemälde, auch dadurch untermauert,daß beide Damen mit dem Sternkreuzordendekoriert erscheinen. Von der Gattin des LászlóCziráky, der an der Seite von Rákóczi gegenHabsburg gekämpft hatte, ist es kaum anzunehmen,daß sie vom Herrscherhaus diesen Orden verliehenbekommen hätte. Typ, Inszenierung und gegenständlichesBeiwerk zeigen auffallende Ähnlichkeitmit weiblichen Bildnissen einer Ahnengalerie, die1780 von János Mertz gemalt wurden undvermutlich Mitglieder der Familie Apponyiverewigt haben. Diese gehörten zur Ausstattung desSchlosses Hőgyész (heute: Szekszárd, Bildergalerie,s. Bakó, Zs. - Szentes, A. in: MÉ 1984/1-2. 16-17,Abb. 1-3). Zur Autorschaft Dorffmaisters sieheNäheres im Aufsatz.Beide Bildnisse unveröffentlichtSiehe Kat. Nr. 33.27. Weibliches Bildnis1790Öl, Leinwand 91 x 71 cmEinst in Budapester Privatbesitz, zur ZeitverschollenSignatur: (auf der Rückseite) „Stephan Dorffmaisterpinxit 1790"Quelle: UNG, Archiv der Hauptabteilung Dokumentation28. Männliches Bildnis1790Öl, Leinwand 91 x 71 cmEinst in ungarischem Privatbesitz auf demLande, zur Zeit verschollen173

Gegenstück des vorangegangenen, bezüglich deretwaigen Signatur besitzen wir keine Angabe.Quelle: UNG, Archiv der Hauptabteilung DokumentationBeide Bildnisse unveröffentlicht29. Bildnis des Grafen György Niczky alsFreimaurer1790Öl, Leinwand 158 x 92 cmBudapest, Ungarisches Nationalmuseum, HistorischeBildergalerieInv. Nr. 63.9.Signiert: (links auf halber Höhe am Sockel derSäule) „Stepha. Dorffmaister pinxit AcademicusAno 1790 Soprony"Herkunft: Erworben von Zoltán Thury. Im zweitenJahrzehnt unseres Jahrhunderts im Besitzdes László NiczkyRestauriert von Anna Bujdosó, 1971Der Dargestellte war von 1779 bis 1803 alsNachfolger seines Vaters Kristóf Niczky Obergespandes Komitats Verőcze/Witrowititz, ab 1804wirklicher innerer Geheimrat und Hofkämmerer{Fallenbüchl 1994, 133; Szentkláray 1885, 9/Anm.2). Gleich seinem Bruder István Niczky war erFreimaurer und nahm, wie jener, an der Tätigkeitder südungarischen Logen teil. 1781 hat er die vonseinem älteren Bruder gegründete Loge „ZurWachsamkeit" von Eszék/Esseg wiederbelebt undist dann deren Großmeister geworden. 1785 ist erunter den Meistern der Loge von Eberau angeführt,und Ignác Martinovics erwähnte ihn 1791 in einemseiner Berichte im Vorstand der Loge von Pécs(Abaß 1900, 101, 228, 231; Benda 1957, 481.).Literatur: Mihályi 1916, 56; Galavics 1965,231-233; Rózsa 1977a. 18. 37. Kat. 24, Tafel 24;Kunst in Ungarn 1780-1830, Kat. Nr. 75; Ahnengalerien1988. Kat. Nr. С 81, Abb. 115.Siehe Kat. Nr. 37.30. Anton Vaghini, Schornsteinfeger in Sopron(t vor 1798)Um 1790Öl, Leinwand 80 x 60 cmSopron, PrivatbesitzDer aus der Schweiz nach Sopron übergesiedelteSchornsteinfeger erwarb dort 1770 das Bürgerrechtder Stadt. 1783 zum Ratsherrn gewählt, mußte erjedoch seines Amtes im Stadtrat noch im selbenJahr entsagen, weil er nicht schreibkundig war. SeinTodesdatum ist nicht überliefert, aber sein halbesHaus unter der Nr. 26 der Neugasse, das er 1773erworben hatte, war 1798 bereits im Besitz seinerWitwe (Familienchronik Petz, 150; Házi 1982, 409,Nr. 4442; Thirring 1941, 18; Csatkai 1956, 301).Im sitzenden Dreiviertelporträt erscheint er alsvornehmer Bürger: mit der Rechten auf einemSchießgewehr aufstützend, in Gesellschaft seinesJagdhundes. Er trägt einen schwarzen Rock mitgroßen Knöpfen und eine violett-schwarz-gestreifteWeste. Das Bildnis wurde 1965 im Aufsatz vonGalavics aus stilkritischen Überlegungen herausDorffmaister abgesprochen. Das datierte Bildnispaaraus 1790 jedoch (vgl. Nr. 27-28), besondersdie plastische Modellierung des männlichen Gesichts,liefern eine überzeugende Analogie zurAutorschaft Dorffmaisters im Falle des Vaghini-Bildnisses.Literatur: Mihályi 1916, 56; Galavics 1965,234.Siehe Abb. 74.31. Gräfin Katalin Kiss, geehelichte Jankovich(1744-1792) auf der Bahre1792Öl, Leinwand 38,5 x 66,7 cmGyőr, Xantus-János-MuseumInv. Nr. 66.1.Signiert: (vor der Dublierung auf der Rückseite)„Stepha Dorffmaister pinxit Accad. 1792.Soprony"Herkunft: Aus dem Besitz der Familie Baditz,SzilsárkányDubliertDer Gatte der Katalin Nemeskéri Kiss, GrafAntal Jankovich (1728-1789), war Schatzmeister,dann Oberschatzmeister, Vorsitzender der Septemviraltafel,Obergespan des Komitats Pozsega/Poschega,dann Szerém/Syrmien, Mitglied des Statthalterratesvon Kroatien, später wirklicher innererGeheimrat (Nagy Iván V. 300-301; Fallenbüchl1988, 128; Fallenbüchl 1994, 130-131). Kinderlosgeblieben, bestimmte seine Witwe in ihrerletztwilligen Verfügung, die in Buda aufgesetztwurde, daß ihr Vermögen in der Verwaltung einerFamilienstiftung der Erziehung der Kinder derFamilie Kiss dienen sollte (Kiss-Jankovics Familienstiftung,1912. Anhang). Laut Inschrift vonAntal Tischlers Porträtstichs der Katalin Kiss starbsie im September 1792 in Sopron, vermutlich im bisheute am Grabenring stehenden Haus desköniglichen Rates Izidor Jankovich, eines Verwand-174

- •ten ihres Gatten (Thirring 1939, 269; Csatkai 1956.314; Nagy Iván V. 301; zum Stich: Kiss-JankovicsFamilienstiftung, 1912. Frontispiz). Es ist anzunehmen,daß auch das Totenbildnis im Auftrag desIzidor Jankovich entstanden ist.Literatur: Galavics 1965, 234; Csatkai 1967,356; Csatkai 1968, 258; XJM Kunstsammlung1986. Kat. Nr. 16; Buzási 1988, Kat. Nr. 36;Metamorphosis 1993, Kat. Nr. A. 28.Siehe Kat. Nr. 39.32-33. György Gyömörey (t 1816) - „Jemeray" -und seine Gattin, geb. Borbála Csapody(1757-1816)1792Dorffmaister erwähnte in einem Brief vom 17.Januar 1792 gegenüber Bischof Szily, daß ihn eingewisser Herr „Jemeray" im Februar aufsuchenwerde, damit er ihn porträtiere (Szombathely,Bischofsarchiv VI/4). Laut ebendiesem Brief hätteDorffmaister bereits früher nach Bogát („Pogat")fahren müssen, um dieses Bildnis zu malen.Obwohl die Angabe bereits bekannt war (Kapossy1922, 116/Anm. 2; Galavics 1965, 235), wurde zurAuflösung des Familiennamens bisher kein Versuchunternommen.Aus einer Erwähnung ganz anderer Art (aus derAnekdotensammlung von Kálmán Darnay, zitiertbei Galavics 1965) geht hervor, daß DorffmaisterGyörgy Gyömörey, einen Edelmann aus dem KomitatZala, und seine Gattin, geborene BorbálaCsapody, porträtiert hat. Dort wird - ohne weitereAngaben - nur das Vorhandensein der Bildnisseerwähnt. Die Gleichsetzung des György Gyömöreimit dem im Brief erwähnten Herrn „Jemeray" wirdeinerseits durch die Schreibweise untermauert - beifremden Namen wurde das ungarische Gy (einweiches D) mit einem J wiedergegeben -, andererseitsauch durch die Erwähnung des OrtsnamensBogát. Bogát in der Nähe von Szombathely gehörtezu den Gütern der Familie Skerlecz (Fényes 1851,I. 145), um 1792 befand es sich im Besitz vonKároly Skerlecz, dessen Ehefrau, Rozália NemeskériKiss eine Schwester von Katalin Jankovich geb.Nemeskéri Kiss und zugleich eine Schwägerin voneiner Verwandten der Frau Gyömörey, geb.Csapody, nämlich der Jozefa Forintos war. (Kiss-Jankovich Genealogie, 1903; Gyömörey 1903, 29,31/Anm. 2; Turul XLIII. 110.) Hinsichtlich derGüter und des Wohnsitzes des György Gyömöreyließen sich keine Angaben ermitteln, soviel stehtaber fest, daß aufgrund dieses Verwandtschaftskreisesein vorgesehenes Treffen Dorffmaisters mitGyömörey in Bogát sehr wohl möglich gewesenwäre.Literatur: Darnay 1928, IL 48; Galavics 1965,234; Csatkai 1968, 262/Anm. 38.34. Der Kronhüter Graf József Keglevich (1729-1798)1792-1795Öl, Leinwand 94 x 74 cmIm Wiener KunsthandelDas Bild verewigt traditionsgemäß einen GrafenKeglevich, vermutlich den Kämmerer JózsefKeglevich, der zwischen 1772 und 1795 das Amtdes Kronhüters bekleidete. Dabei war er ab 1767Obergespan des Komitats Torna, ab 1794 auchOberst-Stallmeister, diese beiden Ämter trug er biszu seinem Tode (Fallenbüchl 1988, 129;Fallenbüchl 1994, 102). Laut Beschreibung desAuktionskatalogs weisen die Kämmererschlüsseldas Monogramm von Franz II. (I.) auf, wodurch dieMöglichkeit der Datierung auf die Zeit nach 1792eingeengt wird. Keglevich erscheint im Bild mitdem 1771 erhaltenen Kommandeurkreuz des Sankt-Stephans-Ordens, im Hintergrund ruht dieungarische Königskrone auf einem Kissen. DasBildnis fügt sich in stilistischer Hinsicht sehr wohlin die Reihe der Spätwerke Dorffmaisters (vgl.Bildnis eines unbekannten Mannes und BildnisGyörgy Niczky aus 1790, Verzeichnis: Nr. 28 und29) ein. Die vermutlich auf der Überlieferungberuhende Attribution erscheint neben stilistischenÜberlegungen auch wegen der verwandtschaftlichenBeziehungen annehmbar, die in den AuftraggeberkreisDorffmaisters führen: Der Dargestellte warüber seinen jüngeren Bruder Károly mit den Zichys,und entfernt auch mit den Czirákys verwandt (vgl.Nagy Iván VI. 153, 159 ferner XII. 373, 387).Literatur: Auktionskatalog des Dorotheums1978/619. Kat. Nr. 23, Tafel 92.35. Doppelbildnis des Zsigmond Horváth und desJózsef Gludovácz1794Öl, LeinwandEinst Hegyfalu, Schloß Szentgyörgyi HorváthAufgrund der Beschreibung von Ferenc Czinkeist es denkbar, daß sich der achteckige Saal, für denDorffmaister seinem eigenem Bericht zufolge einePanneauserie ausführte, entgegen den früherenAnnahmen nicht im Schloß von Hegyfalu, sondern175

in einem dazugehörigen Gartenpavillon befand. EinStück der Folge zeigte Zsigmond Horváth undJózsef Gludovácz in der von Castor und Polluxverkörperten Freimaurerallegorie der WahrenFreundschaft („Vera Amicitia"), umgeben von derFamilie Horváth. Die übrigen Bilder hatten dieSieben Weltwunder zum Thema. (Zur vollständigenDekoration des Saales siehe den Beitrag von ZsuzsaBoda im vorliegenden Band.) In der bisherigenLiteratur galt das Schloß als Besitz der FamilieGludovácz, da Dorffmaister in der Einleitung zuseiner Schrift den „Bilder-Saal" mit der Person desJózsef Gludovácz in Verbindung brachte. NachAussage der topographischen Literatur gehörte aberHegyfalu der Familie Szentgyörgyi Horváth.(Fényes 1841,1. 391; Fényes 1851,1. 97; MW VasVármegye, 1898, 41; Vas Vármegye és Szombathely1932, 253.) Wir müssen also den anderenDargestellten des gemeinsamen Bildnisses, ZsigmondHorváth für den Auftraggeber der Folge undder gesamten Dekoration des Saales halten.Zsigmond Horváth (1737-1808) bekleidete bedeutendeÄmter, er diente zwischen 1760 und 1766 beider Königlich Ungarischen Adeligen Leibgarde,dann war er Kommissär bei der Gerichtstafel desDistrikts Transdanubien. In den Jahren 1790, 1792und 1796 war er Landtagsabgeordneter des KomitatsSopron, 1798 Hofrat, ab 1806 kaiserlicher undköniglicher Kämmerer, ab 1809 Obergespan desKomitats Békés. Er erwarb erhebliche Besitztümer,seine Güter lagen in verschiedenen Teilen desLandes, in den Komitaten Vas, Sopron, Zala,Veszprém, Somogy, Tolna, Pest und Békés. Er warFreimaurer, Mitglied der Wiener Loge „ZurBeständigkeit". (Abaß 1900, 140; Hellenbronth181; Fallenbüchl 1994, 67.) Möglicherweise war erbereits zur Zeit seines ersten Mandats Hausbesitzerin Sopron, in der Konskription von 1793 istnämlich das Haus Nr. 11 der St. Georgengasseunter seinem Namen verzeichnet, im Jahr 1798wird er in der Steuerliste der Stadt angeführt.(Thirring 1939, 337; Thirring 1941, 8.)Von der anderen Person der Szene ist nur so vielbekannt, daß er in Keled sein Gut hatte und 1770Sekretär der Königlich Ungarischen Kammer war.(Fényes 1851, I. 195; MW Vas Vármegye 1898,50, 565; Vas Vármegye és Szombathely 1932, 96;Nagy Iván IV. 415.) Dorffmaister nannte ihn inseiner Schrift Hofrat. Sonstige Angaben zu seinerPerson sind ebensowenig bekannt wie seine etwaigeZugehörigkeit zum Freimaurertum. Zur Ikonographiedes Bildnisses im Zusammenhang mit derFreimaurerfreundschaft siehe Näheres im Aufsatz.Literatur: Dorffmaister, Stephan: Kurze Erklärungdes historisch gemahlten Bilder-Saals zuHegyfalu. 1794; dasselbe auf Ungarisch: (Czinke,Ferenc) A' Hegyfalvi történetbéli Képes szálánakmagyarázatja. Vitézi versekben németből szabadonfordította egy tisza-háti magyar ... 1794; Szendrei-Szentiványi 1915, 393; Csatkai 1925, 270-271;Fábián 1936, 28-30; Garas 1955, 111, 173, 214;Buzási 1984, 230, 234/Anm. 66-67.Nur aus schriftlichen Angaben bekannte Werkevon ungewisser Autorschaft:36. Graf Károly Festetich (1733-1771)Um 1770Das Bildnis wurde um die Jahrhundertwende inWien als ein Werk des Vinzenz Dorfmeister ausdem Besitz von Goschwin Graf Seidern ausgestellt.Die Zuschreibung an Stephan Dorffmaister stammtvon Klára Garas. Graf Festetich hatte Besitzungenam Raab, und ab 1761 besaß er auch einen Palast inSopron unter Nummer 11 der St. Georgengasse(Szabó 1928, 96; Thirring 1941, 8).Literatur: Spitzen und Porträtausstellung. Wien1906; Garas 1955, 275/Anm. 134; Galavics 1965,234/Anm. 20.37. Landesrichter Graf Kristóf Niczky (1714-1787)Nach 1778Das Bild hing einst im kleinen Sitzungssaal desKomitatshauses von Temesvár in der Reihe derObergespanbildnisse. Hinsichtlich der Maße odereiner etwaigen Signatur gibt es keine Angaben.Niczky wirkte 1778 als königlicher Kommissär ander Rückgliederung des Banats Temes, war dann ab1779 bis zu seinem Tode Obergespan des KomitatsTemes. Davor bekleidete er seit 1765 das Amt desObergespans im Komitat Verőcze/Wirowititz. Zwischen1782 und 1783 war er Schatzmeister undKammervorsitzender, ab 1782 Oberinspektor desUnterrichtswesens. 1783 wurde er zum Vorsitzendendes Statthalterrates und Oberst-Schatzmeisterernannt. Von 1786 bis zu seinem Tode war erLandesrichter. 1765 erhielt er den Grafentitel, 1764das Ritterkreuz, 1778 wiederum das Kommandeurkreuzdes Sankt-Stephans-Ordens. Er hatteausgedehnte Besitzungen in den Komitaten Sopran,Vas, Zala, Somogy und Veszprém (Szentkláray1885; Fallenbüchl 1988, 134; Fallenbüchl 1994,100). 1757 erwarb er in Sopron den Palast unter Nr.176

4 am Ursulinerplatz, der bis 1823 im Besitz derFamilie blieb. Dorffmaister malte 1773 in seinemAuftrag das Deckengemälde des Festsaals vonseinem Schloß Nebersdorf (Thitring 1941, 30;Csatkai 1956,220-221).Literatur: Szentkláray 1885, 1; Berkeszi 1900,61; Szinnyei IX. 1903. col. 1048; Berkeszi 1910, 12;Szendrei-Szentiványi 1915. 393. Nr. 11; Garas1955. 214; Galavics 1965, 229. 230; Ahnengalerien1988. erwähnt bei Kat. Nr. С 82.38. Bildnis eines BaumeistersUm 1790Literatur: Spitzen und Porträtausstellung. Wien1906; Galavics 1965.234.39. Graf Ignác Festetich (1761-1826)Die Entstehungszeit des Gemäldes, das als imSchloß Festetich in Polgárdi befindlich erwähntwird, ist nicht bekannt. In Frage käme das Jahr1786, als der Maler laut eines Briefes an BischofSzily in Egyed, in den Zimmern des SchlossesFestetich Landschaftsbilder ausführte (SzombathelyiÚjság 1897, Nr. 17. 8; Garas 1955. 275/Anm. 134).Eigentümer des Schlosses war zu jenem ZeitpunktIgnác Festetich, der Sohn jenes Károly Festetich,von dem ebenfalls ein Bildnis bekannt ist, dasDorffmaister zugeschrieben werden kann (Verzeichnis:Nr. 36).Literatur: Garas 1955. 215; Galavics 1965, 234.40. Graf József Festetich (1748/58-1817)Das Bildnis wurde um die Jahrhundertwende inWien als ein Werk des Vinzenz Dorfmeister ausdem Besitz von Goschwin Graf Seidern ausgestellt.Garas reihte das Bildnis unter die Werke des älterenStephan Dorffmaister ein, später sprach es ihmGalavics aufgrund der Annahme, es handele sichum das Bildnis des Feldmarschalls József Festetich.der 1757 gestorben war. wieder ab. Es hat abermehr Wahrscheinlichkeit, daß hier ein andererJózsef, ein Sohn von Pál Festetich (einem Bruderdes Károly Festetich) und der Kajetana Stillfriedgemeint ist. ein Vetter von Dorffmaisters AuftraggeberIgnác Festetich (siehe Verzeichnis: Nr. 2-3 und 39; ferner Szabó 1928, Genealogie). JózsefFestetich war Freimaurer. Mitglied derselbenEberauer Loge wie György Niczky (Abaß 1900.228). Die ursprüngliche Zuschreibung an denjüngsten Dorffmaister-Sohn läßt sich auch so nichtaufrechterhalten. Vinzenz Dorfmeister suchte nämlich1798 im Alter von 10 Jahren als Malergeselleum einen Paß an. und nach dieser Zeit gibt es garkeine Angaben mehr zu seiner Tätigkeit in dieserRegion (Csatkai 1960. 43).Literatur: Spitzen und Porträtausstellung. Wien1906; Garas 1955. 275/Anm. 134; Galavics 1965,234/Anm. 20.41. Bildnis der Maria Theresia, Königin vonUngarnDas Kniebild in Lebensgröße, einst in Vasszécsény,im Besitz der Familie Ebergényi, sollte lautFamilientradition ein Werk Dorffmaisters gewesensein.Literatur: Fábián 1936, 44.42-43. Bildnisse eines Edelmannes und seinerGattinÖl, Leinwand, je 97 x 72 cmIn Budapester PrivatbesitzDie Beschreibung der Gemälde ist nichtüberliefert.Quelle: Mündliche Mitteilung nach der Begutachtung(2. April 1980) im Museum der BildendenKünste, Budapest.177

Dorffmaister István világi falképei - kastélyok, középületekdekorációjaBODA ZSUZSANNADorffmaister István hatalmas életművében a világitémájú falképek száma elég csekély, és sajnosmára ezeknek is fele már nem látható, mert a régiépületeket a barokkot nem kedvelő múlt századbanelbontották. Az a kilenc dunántúli objektum, amirőlitt szót ejthetünk, azonban egyenletesen oszlik elidőben a festő életművében, így végigkövethetjük asárvári rokokó falképektől kezdve egészen a szombathelyimár klasszicizáló mennyezetképekig Dorffmaisterfestői stílusának változását, amely egyúttalkorstílus-váltást is jelent. A feladatok maguk is igenváltozatosak, hiszen kastélydekorációkra, soproniközépületek díszítésére, vagy a szombathelyi püspökipalota egykori régiségtárának, az ország elsőnyilvános archeológiai gyűjteményének otthont adóteremnek freskódíszére szóltak a megbízások. 1 Amegrendelők a dekorálandó épületektől függőenkörnyékbeli fő- vagy köznemesek, Sopron városelöljárói voltak, valamint a szombathelyi püspök.A világi falképekről ezidáig külön összefoglalásnem készült. A sárvári és szombathelyi emlékek kivételévelmeglehetősen régi szakirodalom áll rendelkezésre.Elsőként Éber László „fedezte fel"Dorffmaistert, majd Mihályi Ernő és Fábián Máriakészített összefoglaló elemzéseket munkáiról, azokattopográfiai alapon összegyűjtve, Sopronban éskörnyékén, ill. a szombathelyi egyházmegyében. 2Különösen az utóbbi tartalmaz értékes levéltáriadatokat. Garas Klára a XVIII. század festészetétösszefoglaló alapvető munkájában Dorffmaisterszinte minden világi falképét szerepeltette. 3Kastélyok1769-ben Dorffmaister Sárváron, a Nádasdykastélybandolgozott. Nagyszigethi Szily Ádámnak,a kastély birtokosának megrendelésére készült el amennyezetén akkor már Hans Rudolf Miller freskóivalékes díszterem oldalfalainak kilenc ótestamentumijelenetből álló díszítése Dorffmaistertől. Akastélyt további 18. századi festett termek is díszítik,így a Télemakhosz-jelenetekkel és egyéb rokokóornamensekkel teli szobák szintén Szily Ádám megrendelésére,valamint az allegorikus mennyezetdíszűtoronyszoba. 4A levéltári adatok csekély volta miatt SzilyÁdámról sajnos keveset, a megbízás körülményeirőlsemmit sem tudunk. Annyi bizonyosnak látszik,hogy 1764-ben már Sárváron volt, ekkor ugyanisgyermeke született itt. A nagyszigeti Szily-családaktív birtokszerzője és merész vállalkozójaként főkéntSomogy és Vas megyében vásárolt birtokokat.Ezek közül legjelentősebb sárvári uradalma volt,amelytől végül pénzzavarában kellett megválnia1775-76 körül. 5A reprezentatív díszterem falainak díszítésemás. konzervatívabb ízlést, más megrendelői célokattükröz, mint a száz évvel korábbi mennyezeté. Abibliai jelenetek, amelyek jó részének asszonyok afőszereplői, általánosabb értelemben vett erényeketés hősiességet hirdetnek.A terem ajtókkal és ablakokkal sűrűn tagolt háromfalán Józsua, Dávid és Abigél. Jáhel és Sisera,Dávid felkenése, Ahasvér és Eszter, Gedeon áldozata(85. kép), Sámson és Delila (86. kép), Dávid ésGóliát (87. kép), valamint Judit és Holofernes történeténekjelenetei láthatók. 6 A komor, nem egy esetbenvéres ószövetségi epizódokat a festő a rokokófestészet könnyed, dekoratív modorában ábrázolta.Dorffmaister a sorozatot a Sámson és Delila-képenszignálta, ezúttal is hangsúlyozva bécsi akadémiaitanultságát: St. Dorffmaister pinxit, ex Caesa. Reg.Vien. Academia / Ano 1769. Minden egyes bibliaiképet gazdag virágdíszes rokokó keretelés aranyozottképkeretként fog körbe, így vászonképek hatásátkeltik, még a festett keretek falra vetődő árnyékátis láthatjuk. A technikával is ezt a hatást erősítia festő, amikor a figurális ábrázolásokat olajjal festi,míg a keretek al fresco, illetve al secco technikájúak.A negyedik fal várudvarra néző két ablaka közénem került jelenet. A rózsafüzérrel díszített, kékesszínűre festett falszakaszt lehet, hogy már ekkor istakarta valami, pl. bútor, de esetleg festett ablakként179

is értelmezhetjük.Dorffmaister a bibliai képek megfestésekor többesetben konkrét mintaképeket használt fel. s azokatváltoztatás nélkül alkalmazta. Valószínűleg még abécsi akadémiáról ismerte Pietro Monacónak ésFrancesco Berardinak Giovanni Battista Pittoni képeiután készült metszeteit s ezeket másolta. ' Ilyenkonkrét átvétel Francesco Berardi metszeteiről azegyébként talán két legjobban sikerült kompozíció, aDávid felkenése és a Gedeon áldozata. 8 A hasonfekvő, halott Góliát és a testére diadalmasan rálépőDávid figura-csoportjának szintén Pittoni képén találhatóa mintája. 9 A Józsua-jelenetén az éppenmost legyőzött király és az őt fogva tartó katonaalakja Rembrant Sámson megvakíttatása-képénekpontos ismeretét mutatja. 10 Ugyanezen a képen Józsuafigurája Pittonitól származik. 11 HasonlóképpPittoni-kompozíciót követ az Eszter Ahasvérus előttés a Dávid és Abigél-kép: ezeket a firenzei Salvadori-gyűjteménykét képével hozhatjuk kapcsolatba. 12Dorffmaister sárvári falképein szinte minden esetbenjelen vannak azok a kép előterében vagy sarkábanfelbukkanó díszes, nagy edények, kannák, azazoknak támasztott tálak, illetve az oldalról a képtérbebelépő lándzsás, páncélos katonák, amelyekPittoni képeire oly jellemzőek. A fémedények, dekülönösen az antikizáló kosztümök és a gyöngyösékszerek aprólékos megfestése kifejezett dekorativitástad a képeknek. Az erőteljes, sötét színekkelfestett tetszetős rokokó jeleneteken a bájos nőalakok(Judit, Delila) mellett Dorffmaister jellegzetes arcú,kissé vaskos, darabos férfialakjai is feltűnnek.Világosabb színtónusú, csiszoltabb és higgadtabbformavilágú Dorffmaister 1773-ban festett mais jó állapotban lévő freskója, amely a ligvándi(Nebersdorf) Niczky-kastély földszinti díszterménekmennyezetére készült. A megrendelő Niczky Kristóf,a Mária Terézia bécsi udvarában kedvelt és népszerűmagyar főúr. ebben az időben valóságos belsőtitkos tanácsos és Verőce vármegye örökös főispánja,a Szent István-rend kiskeresztjének birtokosa,akiben a család 1765-ben grófi rangra emeltetett. 13Az állam- és jogtudományban jártas, ambiciózusnemes pályája meredeken ívelt felfelé. Ligvándibirtokán 1770-ben épült fel a főúri ranghoz illő koraklasszicista kastély. Dísztermének színes, márványutánzatúfalait copf díszű pilaszterek tagolják. Tükörboltozatánkörben festett kazetták, a freskótprofilait stukkókeret szegélyezi. A kép, amelyet aszignatúrája szerint Stepha. Dorffmaister pinxit. Ao.1773, egy, az ókori görög mitológiából vett jelenetlátható: Phaeton Helios szekerén, körülötte a felhőkönülő olimposzi istenekkel (88. kép)} 4A mitológiai történet szerint Phaeton, a napistenfia. egy napra elkérte apjától kocsiját, hogy bizonyságotnyerjen isteni származásáról. A nyugtalan lovakhúzta aranyos szekér felett azonban nem tudotturalkodni, az vágtájában felgyújtotta a Földet, s ekkora még nagyobb katasztrófát elkerülendő, Zeuszvilláma lesújtott rá, s Phaeton a mélységbe zuhant. "Az egy nézetre komponált képen középen, féligalulnézetből, napkorong előtt őt látjuk, amint fehérlovak vontatta aranyos szekéren áll. de lovai márnem engedelmeskednek, felágaskodnak. Phaetongörcsösen próbálja tartani őket, de szekere körülmár lángok csapnak fel s közeledő bukását jelzik.Ezt a drámai jelenetet fogják körül a kék ég előtt,barnás felhőkön ülő vagy lebegő, változatosan elrendezettisten-alakok, Vulcanus, Minerva, Ámor.Kronosz. írisz, Jupiter és Junó, Venus, Herkules,valamint Apollo (89. kép). Ettől a körtől kissé félrehúzódvaül a bal sarokban Janus. az idő múlásánakistene.Különös, hogy egy pályája csúcsán lévő főúr miértegy ilyen tragikus végű jelenetet festet kastélyába.Talán önmaga számára is figyelmeztetésként -és ebben az esetben a megrendelő önismerete ésbölcsessége is figyelemreméltó - arra vonatkozóan,hogy a helytelen kormányzás milyen veszélyekkel éskövetkezményekkel járhat. A kompozíció felépítése,a figurák csoportosítása, a kép előterében élénk és aháttérben visszafogott világos színkezelés egyértelműenDorffmeister akadémiai tanárának PaulTrogernek. valamint Dániel Grannak hatását mutatja.A Soproni Múzeum Storno-gyűjteményébenfennmaradt a mennyezethez készített színes olajvázlat(90. kép)} 6 amely egy-két formai változtatástóleltekintve, megegyezik a freskóval. A menynyezetena vázlathoz képest hangsúlyozottan nagyés díszes lett Helios aranyos kocsija, valamintApollo mellé nem került fel egy. a hajában és ruhájánvirágokkal ékes istennő alakja. A festő valószínűlega helyszínt pontosan nem ismerve készítette avázlatot, amelyen a képtükör a hosszú oldalak közepénkihasasodik, ellentétben a díszterem sima. csaksarkain derékszögben bevágott téglalap formájával.Ebből a középső ívből tör fölfelé, igen hatásosan.Phaeton alakja. A főalak és a lovak mozdulata expresszívés lendületes, mint ahogy az olimposzi istenekalakjai is arányosabbak és mozgalmasabbak. Azegész kompozíció sűrítettebb. összefogottabb, festőimegoldásaiban érzékenyebb és kifejezőbb. CsatkaiEndre a ligvándi vázlatot Maulbertsch kirchstettenimennyezetvázlatával hozta kapcsolatba. 17 A kompozíciófelépítése, a főalak elhelyezése a képtérben,az ágaskodó fehér ló ábrázolása mindenképpen hasonlóságotmutat.Valószínűnek tartom, hogy Dorffmaister ennél amunkájánál is előképet vagy -képeket követelt. Abal sarokban kuporgó Janus figuráját pl. Agostino180

Carracci Plútót ábrázoló modenai képéről másolta. 18Érdekes lehet megemlíteni, hogy a ligvándiéval teljesenmegegyező, de tükörképes kompozíció jelenikmeg a dobói (Dubovica) Dobay-kastély díszterménekmennyezetén Jozef Lerchtől, 1782-ből. Valószínű,hogy a két festő közös előkép után dolgozott.A magyarországi késő barokk kastélydekorációnakigen érdekes és ritka példája lehetett a hegyfaluiHorváth-kastély dísztermének dekorációja 1794-ből. 20 A barokk kastély ma már nem áll, helyéreklasszicista épületet emeltek.Díszteremének mennyezetét a Barátság allegóriája,nyolc falát a hét világcsodának, valamint HorváthZsigmondnak, a kastély urának, egyben a megrendelőnekés családjának, valamint barátjának,Gludovácz Józsefnek. Keled urának falra feszítettvászonképei díszítették. 21 A különleges együttesrőlDorffmaister saját, 16 oldalas német nyelvű („nachaltdeutscher Mundart" írott) leírásából van tudomásunk,amelyet Czinke Ferenc költő versbe szedvemagyarra is lefordított. 22 Ennek címében a festő alkotásátmindkét nemesúrnak ajánlotta.A leírás szerint a mennyezeten az Isteni Gondviselésnőalakja volt látható egy kibontott hajú és egy.a nemességre utaló Minerva-pajzsot tartó, lefátyolozottarcú allegorikus nőalak fölött. Saturnus farkábaharapó kígyót tart. mint a töretlen, folyamatos kapcsolatjelképét. Egy géniusz az örökké lángoló szeretetfáklyájával látható, egy másik pedig babérkoszorúthelyez a két nemesúr címerére, amelyetCybelé tart mindkét kezével. Végül az alább elhelyezkedőhegyen a főnixmadár az örökkévalóságrautal. A következőkben sorra jön az ókori világ hétcsodájának és történetüknek leírása, majd a barátság-portréé,végül az ajtók és ablakok fölötti képeké.A festő leírja, hogy a világcsodák ábrázolását pontosan,bárminemű változtatás nélkül vette át különbözőhíres festőktől, de a körülöttük elhelyezett történelmiszemélyeket saját elgondolásai alapján festettemeg. A Babilon bástyáit bemutató kép esetébenkonkrét forrását is megjelöli Semiramis portójánakmegfestéséhez: Joachim von Sandrart TeutscheAkademie című munkáját. 23 Az ebben láthatóSemiramis-profilkép kibontott, lobogó hajjal ábrázoljaa babiloni uralkodónőt, ahogyan Dorffmaisterszövegében is megjelenik." 4 Az egyiptomi piramisokatmutató hangsúlyozottan történeti képen Kheopsfáraónak az építőmester éppen az utolsó nagy piramisrajzát mutatja, amelynek folyamatban lévő építésea háttérben látszik. A Mausoleos sírját ábrázolóképen az épület mellett Szókratész és Teopompuszmond halotti beszédet. Az alexandriai világítótornyotés a mellette elhaladó hajót holdfényes éjszakaimegvilágításba helyezi, s megjegyzi, hogy ez aNachtstück egyike volt a legnehezebben megoldhatófeladatoknak.Sandrart szövegeinek többé-kevésbé hű követéseegyébként végig jellemzője Dorffmaister írásának.Ez több esetben szó szerinti átvételt jelent, s mindenbizonnyal inspirációt a képi megformáláshoz is,mint pl. a római Kolosszeum (Amphiteatrum),Babylon tornyainak, illetve az ajtók és ablakok felettidíszítések megfestésénél. Utóbbiaknál, úgygondolom, biztosak lehetünk abban, hogy a festőnemcsak a sandrarti szöveget követte betűhíven,hanem a római költők és írók portréit, valamint avázákat is a Teutsche Akademie metszetei alapjánkészítette. Az öt ablak fölé Aratus, Alkaiosz.Pindarosz, Pittakosz és Filemon antik bronz érmekről,illetve Pindarosz esetében márvány mellszoborrólvett képmása került. 25 Eredetileg Aratus ésFilemon, valamint Alkaiosz és Pittakosz egy-egyéremnek díszítették elő-, illetve hátlapját. A háromajtó fölötti falfelületeket díszes római vázák, kancsók,korsók díszítették. Sandrart négy kitűnő vázasmetszetlapot is közöl; Dorffmaister idevonatkozószövegrésze az első és harmadik metszethez tartozókbólvan összeállítva. 26 Bizonyosak lehetünk abbanis. hogy Dorffmaister más forrásmunkát is felhasznált.Több helyütt, mint pl. az egyiptomi piramisokés Mausoleos sírjának leírásánál bővebbentájékoztat, mint Sandrart. és olyanokról is kell írjon(a rodoszi kolosszus vagy a pharoszi világítótorony),amelyeket Sandrart meg sem említ munkájában.A nyolcadik falat a mennyezet hagyományos barokkeszközökkel megalkotott allegóriájához kapcsolódóan,de az annál közérthetőbben és egyenesebbenmegfogalmazott barátság-portré borította,amelyen a két uraság egymás jobb kezét fogva áll,mellettük mitológiai előképként Castor és Pollux.Barátságuk az igaz férfibarátság példája, mintahogy a kép címe és az egész terem programja is ez:Vera Amititia. A képciklus a német „Freundschaftstempersajátos és egyedülálló hazai példája. 2Adatból van tudomásunk két további, ma márnem létező munkájáról Dorffmaisternek. A festőSzily püspökhöz írott egyik, 1786. májusában keltleveléből értesülünk arról, hogy az évben Egyeden,a Festetics-kastélyban is dolgozott. Megírja Szilynek,hogy június 4-ig a nyúli templomban a rábízottmunkát elvégzi, s onnan Egyedre (szerinte Egek)megy Festetics gróf néhány szobájába tájképet festeni.28 Az ebben az időben igen divatos tájképfreskókeme darabjáról sajnos részletesebbet nem tudunk:a kastélyt 1880-ban lebontották.Dorffmaister feltehetően utolsó világi témájúmunkája volt a nagycenki kastély fürdőházának kifestése.Az 1789. májusában leégett cenki fürdőházhelyén - még a kastély átépítését megelőzően - új,„igényesen kiképzett" fürdőépületet emeltek 1796-181

an. A kastély kertjében állott új „Bath Cabinet"freskóval való díszítésére a festő gróf Széchényi Ferenctőlkapott megbízást, s a munkáért a SoproniLevéltárban fennmaradt számla szerint 70 forintotvett fel. 29Középületek1769 őszén Dorffmaister különleges, városimegbízatásnak tett eleget Sopronban: a színház falképeit,függönyét és díszleteit festette. Az intenzívenfejlődő barokk Sopronban is a polgári szórakozásegyik formája a színház volt. A 18. század másodikfelében a legkorábbi iskolai színjátszás és afőúri kastélyszínházak mellett a polgári színjátszásis erős fellendülésnek indult. Pozsony után másodikkéntSopron ebben is élen járt: német színjátszóvándortársulatok - főként a szomszédos Ausztriából- már a század eleje óta jártak a városba előadásokattartani, de ezeknek az előadásoknak állandóhelyük nem volt, főképpen pedig kőépületbennem. 30Sopronban ez idő tájt színielőadások bemutatásáraa régi szárazmalom épületét használták, de ennekállaga egy idő után annyira leromlott, hogy azigényesebb közönség már nem szívesen látogatta.1769-ben a város hozzájárult az épület rendbehozatalához,és „március 29-i feliratában kéri az udvarikamarát, hogy a malmot herceg Esterházy építészénektervei szerint átalakíthassa". A munkát1769. júliusában kezdték meg, s szeptemberre márbe is fejezték. Az új épületet, a pozsonyi után a másodikállandó és első kőszínházat Magyarországon,1769. október 15-én nyitották meg. 31A barokk kori soproni német színjátszásról, arégi színház mennyezetdíszéről és az egyébDorffmaister által ott végzett munkákról ma márcsak Csatkai Endre és Vatter Ilona alapos levéltárikutatásai nyomán 32 nyerhetünk képet, hiszen azépületet 1847-ben lebontották. A színháznak semmilyen,sem külső, sem belső képi ábrázolására nemleltem, mindössze az alap- és metszetrajza reprodukált.33 Eszerint az épület alakja egy sarkán lecsapotttéglalap volt egyik oldalán kis toldaléképülettel,amelynek ajtaja a színpadra vezetett. A kisméretűlépcsőházból lehetett bejutni a patkó alakú nézőtérre,amelyen tíz üléssor helyezkedett el, a színpadtéra nézőtérnél nem sokkal volt kisebb. A metszetrajzaz épületet kétemeletesnek és nyeregtetősnek mutatja.A Ratsprotokoll forrása szerint a nézőtéren 12páholy volt, a földszinten 28, az erkélyen 8 padonülhetett a közönség. A színház freskóiról, és 8 ölhosszú és 8 öl széles függönyéről sajnos bővebbetnem tudunk. A munkákért mindösszesen 270 forintotfizettek ki Dorffmaisteraek. 34 A díszletekrőlmár bővebb források állnak rendelkezésre. A hatféledíszlet utca, erdő, terem, kert, börtön és szoba berendezéséttette lehetővé a színpadon. Ezek a díszletek,mivel gyenge vászonra készültek, 13 évihasználat után tönkrementek. 35 Egy 1779-es leltár,amely a színház tulajdonos-váltásakor készült, említia fent leírt hat színt, kibővítve azzal, hogy a teremhez,az erdőhöz, a kerthez és a szobához hat, abörtönhöz négy, az utcához pedig két kulissza tartozott.36 Hogy a színpadterek megtervezéséhez és kivitelezéséhezhelyi, német vagy osztrák mestertkértek fel, általános volt a városi színházaknál, ígytörtént ez Pozsonyban, Kassán vagy Budán is,szemben a kastélyszínházak hagyományával, amelyaz olasz színpadképek és művészek alkalmazásáhozkötődött. 37 Ennek ellenére - egy adat szerint -1771-ben Dorffmaister is végzett díszletfestő munkákataz eszterházi hercegi színház számára. 38Később, 1780-ban Sopron újra foglalkoztattaDorffmaistert a színházban. A számadáskönyv bejegyzéseszerint különböző festészeti munkákért 100forintot kapott, de feladata nincsen pontosan megjelölve.39Sopron városától Dorffmaister a második nagymegrendelést 1782-ben kapta, a városháza tanácstermének(97. kép) kifestésére. Ez a terem a 12személyes tanács munkahelye volt. Az 1676-ban leégett,Lackner Kristóf emblémáival díszes régi városházátfolyamatosan állították helyre, majd 1712-től nagyobb építkezésbe kezdett a város. 1782-benújra tatarozni kellett a városházát, és egyúttal felvetődötta tanácsterem díszítésének gondolata is. Aköltséges stukkó helyett freskódíszítést választottaka városatyák, s a feladatot Dorffmaisterre bízták,mellette az architektúra festését Steiner Bálint rajztanárvégezte.A mennyezet történeti allegóriája akkor aktuálisvárosi problémára utalt. A város lakossága és vezetőségerendezetlen gazdasági és pénzügyi viszonyokmiatt évtizedek óta szemben állt egymással. II. Józsefennek a haragnak felszámolására Schilson Jánoskirályi biztost küldte ki, aki 1782. július 25-éntartotta meg beszédét ebből az alkalomból. 41 Őt ábrázoltaallegorikus figurák körében a freskó (92.kép), amely ma már nem látható; az 1892-ben elbontottépület helyére új városházát emeltek. A régivárosháza tanácsterméről szerencsénkre készült párfényképfelvétel, 42 s ami még fontosabb, megmaradta mennyezethez festett olajvázlat (93. kép) 43 Afényképek alapján a terem gazdagon és nemes kőanyagokkaldíszített belső tér benyomását kelti. Falaitfestett kompozit oszlopok, párkányok és egyébépítészeti elemek tagolták. A mennyezet alatti párkányondíszes kőkorlát futott végig, amely az allegorikusjelenet keretelését adta. Az egy nézetre182

komponált freskón középen lépcsős emelvényen állSchilson János antik rómait utánzó páncélzatban;jobb kezének lendületes mozdulatával éppen okiratotemel le egy vörös párnáról, amit a mögötte állóférfialak tart. A lépcsőn álló egyik gyermek Magyarországcímerére támaszkodik. Jobb oldalrólférfiak, Sopron város polgárai zászlókkal igyekezneka császári kiküldött felé, a mellettük álló gyermekSopron címerét fogja. E „földi" csoportot allegorikusalakok veszik körül: Schilson feje fölött azIgazság mérleggel és karddal, valamint a Béke ésJólét nőalakjai, lábuknál II. József profilképével.Felettük harsonákkal kezében a Hír szárnyal. BaloldalonKronosz taszítja a mélységbe a gonoszság ésirigység figuráit, a felette lebegő fáklyás géniusz babérágattart a magasba. Jobbra a főnixmadár a megújhodásszimbóluma. A mennyezetkép voltaképpena rendet teremtő Schilson és az uralkodó dicsőítésea barokk apoteózisok hagyományos formájában. Acsászár kiküldötte elhozza az igazságot, s ezáltal abékét és a jólétet is a városra. Ez az aktualizálás korábbannem volt szokásos a magyarországi városházákdíszítésénél. A II. József alatti politikai változások,reformok, amelyek a hazai polgárság politikaibeállítottságát is megváltoztatták, annak művészetébenis változást hoztak. A városházák dekorációjábana hagyományos ábrázolásokat (pl. Utolsó ítélet)aktuális városi és politikai témák váltották fel. Itt azUtolsó ítélet-kompozícióknak egy parafrázisát islátjuk, amelyben visszatér a jók megjutalmazása ésa gonoszok megbüntetése, de a Világbíró helyét II.József és Schilson foglalja el. 44Egyházi megrendelésre készült világi épületekAz 1777-ben újonnan megalakult szombathelyiegyházmegye művelt és ambiciózus első püspöke,Szily János elsősorban új székesegyház, püspöki rezidenciaés papi szeminárium felépítését, valamintegész egyházmegyéjének fejlesztését tűzte ki célul.A felvilágosodás idején, II. Józsefnek az egyház tevékenységétrendeletekkel korlátozó időszakábanSzily püspök székhelyének kiépíttetését csak lassúütemben, de tudatos és egységes megrendelői koncepciószerint valósította meg. A több, mint húszéven át elhúzódó munkák folyamán először a szeminárium,majd a püspöki palota, végül a székesegyházépült fel, egységes, tudatos elgondolás szerint,amelynek kialakítója és következetes végrehajtójaa püspök maga, s ebben segítőtársa MelchiorHefele építész és Franz Anton Maulbertsch, valamintDorffmaister István is. Ezekkel a művészekkelSzily püspök még győri kanonok korában ismerkedettmeg Zichy Ferenc győri püspök udvarában, skésőbb, saját székhelyének kiépítésekor komolymegbízásokkal látta el őket.A püspöki palota 178l-re készült el, következőévben Maulbertsch a díszterem oldalfalait az ókoriSavaria történetének jeleneteivel díszítette négy,domborművet imitáló falképen, s erre két évre,1784-ben, Dorffmaister az akkor kertre néző földszintiterem falaira a püspök megbízásából rómaiistenek szobrait, antik romokat és mellettük Savariaókori kőemlékeinek hiteles képeit festette (94.kép) 46 A sala terrena freskói sokáig nem szerepelteka művészettörténeti szakirodalomban. A régiségtárkéntműködő terem falait vitrinek takarták,ahogyan az egy 1910-ben készült fényképen is látszik,s a képeket nem lehetett rendesen szemügyrevenni. Elsőként Fábián Mária vetette felDorffmaister nevét a freskókkal kapcsolatban, 47amelyet aztán a később előkerült szignatúra -Stepha. Dorffmaister pinxit CJCIDCCLXXXIV. - isigazolt. A freskók és a hozzá kapcsolódó kőtöredékekrészletes elemzését, értelmezését B. ThomasEdit kutatásainak köszönhetjük.A mai püspöki palota és környéke az ókoriSavaria központja volt; a katedrális területén volt aforum, a palota pedig a hajdani capitolium helyénáll. Az építkezéskor előkerült kőemlékeket a püspökösszegyűjtette, Schönvisner Istvánnal, korának jelestudósával földolgoztatta, s a palota sala terrenájábanelhelyezett archeológiai gyűjteményben kiállította,amelyhez az értelmező gondolati körítéstDorffmaister falképei adták. Ez, az ókor iránti elevenérdeklődés és sokoldalú általános műveltségnemcsak a 18. század végének antikvitás-újrafelfedezésévelhozható kapcsolatba, hanem konkrétan apüspök tanultságával. Szily ifjú korában a rómaiCollegium Germanicum-Hungaricumban tanultévekig, s őt is lenyűgözték az antik Róma emlékei, abarokk Róma épületei és terei, s ez egész későbbiéletét, egyéniségét, gondolkodását, munkáját meghatározta.Szombathelyi palotájában lakosztályánakelőszobáját is Piranesi római metszeteivel díszíttette.48 Tudatosan hirdette az antik Savaria fénykorátés dicsőségét, komolyan vállalta ezt az antik örökséget,amelyet püspöki palotájának dísztermében éssala terrenájában is megjeleníttetett. Ugyanide tartozika kőemlékek Schönvisner-féle tudományosföldolgozása, amely a mai archeológusoknak isfontos forrásmunka. 49A sala terrena téglalap alakú termének falain azókori Savaria kőtöredékei és az antik Róma épületmaradványaiés isten-szobrai együtt láthatóak. Azistenek Vergilius Aeneiséhez kapcsolódó figurák,olyanok, akik Róma alapításának legendájában provagy kontra, de tevékeny résztvevők. így a teremhárom részre tagolt rövid oldalainak festett fülkéiben(mindössze egy a valódi fülke) a következő festettszobrok láthatók: Venusé Aeneas anyjáé,183

Tiberinusé, a Tiberis folyó istenéé, aki egy szökőkútszobordíszeként jelenik meg lábánál a játszadozóRomulusszal és Remusszal, Apollo istené, majd aszemben lévő oldalon Turnusé a rútulok királyáé,akivel Aeneasnak meg kellett küzdenie, melletteDea Muta, a fecsegő nimfából lett néma istennő,akinek története Ovidiusnál olvasható, végül a sortMinerva istennő szobra zárja. 50 Venus, Apollo,Turnus és Minerva alakja fehér márvány posztamensenálló aranyozott szobrokat, míg Tiberinuséés Dea Mutáé kerti díszkutak kőszobrait imitálja.Hátterük minden esetben maga a természet, egykert, s a rózsaszín és fehér felhőkkel tarkított kékég. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a freskók készítéseidején a terem egy szép építészeti kertre nyílott, sa festő ennek a természeti látványnak felidézésére,folytatására törekedett a belső tér kiképzésében is. 51Dorffmaister a hosszanti falakat is a már meglévőépítészeti adottságok figyelembevételével tagolta.Az ablaksorral szembeni falra festett három tájképközül kettő - Titus diadalívének romja és a PortaMaggiore - valóságos épület-romokat mutatPiranesi Vedute di Roma sorozata (vö. kat. sz. 66.)nyomán, míg a harmadik romos antik épületet ábrázolóideálkép. 52 A római tájba szervesen illeszkednekaz előtérben földön heverő, vagy a romoknaktámasztott, ezúttal savariai figurális vagy feliratoskőtöredékek, úgy ahogyan az a Piranesi-metszetekenis látható (95. kép). Ez az aktualizálás teszi asala terrena képeit a Piranesi másolók között isegyedülállóvá. Dorffmaister, bizonyára a püspökkülön óhajára, a savariai kőemlékek pontos és léptékhelyesábrázolására törekedett, a léptéket különmeg is jelölve. Közülük is legkiemelkedőbbek annaka két nagyméretű istenszobornak a torzói,amelyek a Tiberinus és a Dea Muta koronázta kutaktövében állnak. Jupiter és Minerva szürkével erezettfehér márvány szobortöredékei a hajdani kapitóliumterületéről kerültek elő, s minden bizonnyal az ottelhelyezett három főisten szoborcsoportjához tartoztak,amelynek mintája a római kapitóliumi triászvolt. 53Az Aeneis legendájában, Róma alapításában, arómai veduták ábrázolásában gondolati párhuzamátláthatjuk az új szombathelyi püspökség alakításának,s benne Szily János fontos, építtető és műpártolószerepének, hiszen az ő tudatos fejlesztéseinyomán vált Szombathely kisvárosból jelentős püspökiszékhellyé. 'Az ábrázolt savariai töredékek jó része jelenlegis megvan vagy a múzeumban vagy helyben, a szépenrestaurált falképek mellett kiállítva, s így a mailátogató is részese és élvezője lehet Szily püspökeredeti elgondolásának. Itt meg kell említenünk ennekaz együttesnek történeti és archeológiai fontosságamellett muzeológiai értékét is. A régészetiemlékek tudatos összegyűjtésével és feldolgoztatásával,valamint a bemutatásukra szánt tér kialakításávala püspök egy majdan rendszeresen gyűjtő múzeumot,archeológiai gyűjteményt alapított meg,Magyarországon az elsőt.Itt teszünk említést a szombathelyi szemináriumkönyvtárának és tantermének freskóiról is, bár azelső esetében a téma nem világi, s maga az épület iselsősorban egyházi célokat szolgált, azonban akönyvtár nyilvános könyvtárként is működött. SzilyJános székhelyének kiépítésekor első feladatának apapi szeminárium létrehozását tekintette, hogy amegye kis létszámú papsága minél előbb gyarapodhassak.A Melchior Hefele tervezte épület 1780 tavaszárael is készült de II. József tiltó rendelete értelmébena szeminárium nem kezdhette meg működéséta következő tíz évben. Az oktatásnak - amelycsak 1790-ben, a rendelet visszavonásával indulhatottel - fontos részét képezte a könyvtár. A könyvtáranyagát, mint sajátját, Szily János maga gyűjtötteegybe évek hosszú során át tartó szorgalmas éskörültekintő munkával (ebben a munkábanSchönvisner István volt segítőkész társa), majd1791-ben teljes gyűjteményét „a tiszteletre méltóklérus iránti őszinte és lángoló szeretettől vezérelve"a székesegyháznak ajándékozta, és használatárólis szigorúan rendelkezett. Eszerint - többek között- meghatározott nyitvatartási időben világiszemélyek is használhatták, tehát - a pécsi után másodikként- nyilvános könyvtárként is működött. 54A szeminárium épületén belül a második emeletennyert elhelyezést a könyvtár két, mennyezetükönfestett teremben. A freskók elkészítésével Szilypüspök Dorffmaistert bízta meg, aki igyekezett is afeladatnak minél inkább eleget tenni, mert a székesegyházdíszítésében, egyenesen a hajó freskóinakelkészítésében további megbízást remélt. 179l-es,könyvtárbéli freskóját valóban az egyik legsikerültebbnektarthatjuk. Szignatúrája, Stepha Dorffmaisterinve et pinxit. 1791 ezúttal a festő saját invenciójátkülön hangsúlyozza. A nagyobbik terembe anégy nyugati egyházatya élénk színű, világos tónusúábrázolása került, míg a kisebbikbe, az olvasóterembea művészetek és tudományok allegorikusgrisaille-képe. 55 Utóbbi Pallas Athénét ábrázoljameztelen gyermekalakok körében, akik tevékenységükkelaz irodalom, zene, történelem, festészet,szobrászat, valamint a csillagászat és a matematikatudományait reprezentálják (98. kép). Az éles feketekontúrokkal és erős fehér csúcsfényekkel festett jelenetszinte dombormű hatását kelti. Rendkívülgazdag a képet körbefogó rozettás, levélcsokrosklasszicizáló díszítés. A könyvtárterem négyzet alakúmennyezetképét is hasonló, bár nem ilyen gazdag,növényi ornamentikával és rozettákkal díszített184

építészeti keretezés övezi. A négyzet egy-egy oldalánülnek az egyházatyák: Szt. Gergely pápa darában(97. kép), a Szentlélek galambjával, Szt. Ágoston,kezében az égő szívet tartva, Szt. Jeromos, lábánálaz oroszlánnal és Szt. Ambrus az ékesszólásárautaló méhkassal és könyvekkel. A szentek mellettváltozatos figuracsoportok helyezkednek el. PéldáulAmbrus haragja elől Theodosius császár menekül,akit a püspök nyilvános bűnbánatra kényszerítettthesszaloniki vérfürdője miatt. A gyermekekettanító Szent Jeromos képén az egyik gyermek Szilypüspök címerét tartja. A Dorffmaisternél megszokottarctípusok mellett feltűnik egy-egy egyénítet-tebb arc is, amely feltehetően portréábrázolás szándékávalkészült. 56 Az alacsony mennyezet középenmennyei magasságokba nyílik: egy tükröt tartó angyalsugárzó háromszögben lévő Isten szemre mutat,amely egyúttal a Szentháromság szimbóluma is.A freskót éles megvilágítás, tiszta, világos színek ésegyértelmű formák, határozott kontúrok jellemzik.Az áttekinthető kompozíció, higgadt előadásmód aszázad harmadik negyedében bekövetkezett stílusváltástmutatja. Ez a festői előadásmód jellemziDorffmaister ugyanebben az évben, a szemináriumikápolna számára készített Szent Márton-oltárképétJegyzetek1 Dorffmaisterről tudjuk, hogy sokat és gyorsan dolgozott;az örökké anyagi gondokkal küszködő festőaz igazi művészi feladatok mellett mindenféle festőmunkátelvállalt, amit lehetett (pl. csekély összegértkimázolta egy óbester lakását; Csatkai 1925,270.). Ugyanakkor büszke volt bécsi akadémiai tanultságáraés művészi munkájára.2 Éber 1913; Mihályi 1916; Fábián 1936.3 Garas 1955. Az itt még Dorffmaister munkájánakfeltételezett soproni Zichy-Meskó palota díszterménekmennyezetképét később Garas Klára feltételesenDániel Gran műveként határozta meg: NeueBücher über den Barock. AHA XXV. 1979. 323;Ugyanakkor Dorffmaister Kismartonban az apácáknálfestett chinoiserie tájképeihez nem találtamsemmilyen adatot.4 A Télemakhosz-képekről: Galavics Géza: Franciaregény két XVEL századi falképsorozaton. In: Művészetés felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok.Budapest 1978, 393-^115; A toronyszobafreskója ez idáig Dorffmaister műveként szerepelt aszakirodalomban, amely a díszterein falképeivel egyidőben készült. Szignálatlan volta már eleve különös,hiszen az öntudatos Dorffmaister ennél kisebbmunkáit is legtöbbször jelezte, de festői világábansem hasonlít a díszterem falképeihez, azokénálkvalitásosabb, szintén bécsi tanultságú mestermunkája lehet.5 Szily László családtörténeti kutatásai. Kézirat azOrszágos Levéltárban, P 638, 3. tétel6 Éber 1913, 204; Hekler Antal: A magyar művészettörténelemföladatai. Budapest 1922, 10; Fábián1936, 36-37; Garas 1955, 104; H. Takács Marianna:A sárvári vár. Budapest 1957, 33-38; Galavics1983,280.7 Garas 1955, 104.8 Garas 1955, 104; Pigler 1974, I. 118; Franca ZavaBoccazzi: Pittoni. Venezia 1979, 220, Fig. 118, 119.9 Dávid és Góliát, olaj, vászon, 250 x 150 cm,Bergamo, Capella Colleoni.10 Olaj, vászon, 236 x 302 cm, Frankfurt am Mam,Städelsches Kunstinstitut. A képnek több másolatais ismert.11 Polyxena feláldozása, Szentpétervár, Ermitázs.12 Eszter Ahasvérus előtt és A győzedelmes NagySándor. Képük: Laura Coggiola Pittoni: G. B.Pittoni. Firenze 1921, 22, 23.13 Szentkláray 1885. Niczky később is foglalkoztattaDorffmaistert, aki egészalakos portréját készítette el1779-ben. Galavics 1965, 229-230, 84. kép14 Mihályi 1916, 17-18; Frey 1929, ХХП. Abb. 93;Garas 1955, 105; Dehio 1980, 201; A freskót 1991-92-ben restaurálták, az erről szóló beszámoló:Österreichische Zeitschrift für Kunst und DenkmalpflegeXL VI. 3/4, 1992, 199-202. A kastély teljeshelyreállítása folyamatosan halad előre.15 A történetet leírja: Ovidius: Metamorphoses, П.könyv, 1-332.16 Olaj, vászon, 45,5 x 72,5 cm, ltsz. S.84.67.1.(restaurált, dublírozott)17 Csatkai 1956, 139, 188. A kép címe: Az Aranykorallegóriája. Elfriede Baum: Katalog des ÖsterreichischenBarockmuseums im Unteren Belvedere.München 1980,1. Kat. 177.18 Olaj, vászon, 109 x 130 cm, Modena, GalleriaEstense.19 Művészet 1903, 66. (festőjét még nem ismeri); Művészet1904, 387; Petrová-Pleskotová 1983, 84,ХХХГХ. kép. A képen a mennyezetképnek csakrészlete látható (teljes felvételt nem találtam),azonban az pontosan megegyezik a ligvándival.20 Az épület a szakirodalomban idáig Gludováczkastélykéntvolt ismert. Birtokosának új meghatározásaBuzási Enikő érdeme.21 Hekler 1922, 10; Fábián 1936, 28-29; Garas 1955,111. A kézirat leadása óta a hegyfalusi kastély-185

díszterem paimóival kapcsolatban újabb érdekesadalékokra bukkantam, amelyeket külön tanulmánybanszeretnék közzétenni.22 Kurze Erklärung des historisch-gemahlten Bilder-Saals zu Hegyfalu. Den beyden gnädigen Herrschaftengewidmet von Stephan Dorfmeister. 1794; A'hegyfalvi, történetbéli képes szálának magyarázatja.Vitézi versekben, németből szabadon fordította egytisza-háti magyar. Mind a' két ttes uraságnak ajánlottapozsonyi Dorfmeister Istvány. 1794. A lelkesköltő fordításán érződik, hogy nemcsak Dorffmaisternémet szövegét ismerte, hanem az elkészültmunkát személyesen is látta; Csatkai 1983, 62.23 Joachim von Sandrart: Teutsche Académie deredlen Bau-, Bild-, und Malerei Künste. J. J.Volkmann kiadása, Nürnberg 1768-75.24 Sandrart i.m. VI. Band 105, Platte hh25 Képeik: Sandrart i.m. VI. Band Platte n/5, n/3, o/5,w/6, u/3.26 Sandrart i.m. VI. Band 106, Platte ii, kk, 11, mm.27 Buzási 1984, 230, 234. A portréról részletesen Id.még Buzási Enikő tanulmányát e kötetben.28 A levél a szombathelyi Püspöki Levéltárban van.Köberl János: Adatok a szombathelyi székesegyháztörténetéhez VI. Szombathelyi Újság 1897, 17. sz,8.29 Gerőné 1973. 484-485. Az adatra Garas Klára hívtafel figyelmemet, amelyet ezúttal is megköszönök.30 Vatter Ilona: A soproni német színészet története1841-lg. Budapest 1929, 14.31 Kugler Alajos: A soproni színészet története. Sopron1909, 9-10; Vatter i.m. 14-15.32 Vatter i.m; Csatkai 1956, 111, 321; Csatkai Endre:Milyen volt a soproni színház berendezése 150 évelőtt? Sopron vármegye 1925. aug. 5, 4; CsatkaiEndre: A soproni színház ruhatára 1800-ban. SSz1938, 170; Csatkai 1968, 256. Továbbá: Kugler i.m.9-10; Gantner Antal: A soproni színház és színészettörténete. Sopron 1941. 3-9; Garas 1955, 104, 194;Belitska-Scholtz Hedvig: Színházi díszlet. In: MűvészetMagyarországon 1780-1830. 104.33 Gantner i.m. 9; Sopron színházi gyűjteménye. SSz1944,97-99.34 Vatter i.m. 15.35 Csatkai 1925,270.36 A leltárt közli Vatter i.m. 20, nyomában Gantneri.m. 8.37 Belitska-Scholtz i.m. 104-105.38 Horányi 1959,68.39 Az adatot közli: Csatkai 1968, 257. Ugyanitt szerepel,hogy 1785-ben színházi díszletek felbecsüléséreis hívták a festőt, amely munkáért a város 1 forintotfizetett ki neki.40 Éber 1913, 210-211. (közli a kifizetésről szólórészt a tanácsjegyzőkönyvből); Mihályi Ernő: Sopronrenaissance és bárok stílusban épült házai. 38,40; Mihályi 1916, 40; Csatkai Endre: A sopronipiktúra történetének vázlata. MM IV. 1928, 554.Említi, hogy Steiner sokkal népszerűbb volt, mintDorffmaister és az architektúra festésért kétszerannyi fizetséget kapott, mint ő; Csatkai 1956, 196-198; A Lackner-féle városházáról: Payr: A régi sopronivárosháza. Soproni Napló 1917. dec. 25; RózsaGyörgy: Lackner Kristóf, a rézmetsző I-П. SSz1971, 194-207,312-322.41 Rede, welche der Hochgebohrne Herr JohannFreyherr von Schilson, seiner römisch-kaiserl.königl. apostolischen Majestät wirkl. Kammerer,und einer hochlöbl. königl. ungarischen HofkammerRath als abgeordneter königl. Kommissar in derkönigl. Freystadt Oedenburg an dem im dasigenRathhause versammelten Magistrat, und dieGemeinde den 25-sten Julii 1782. gehalten.42 Rupprecht Mihály több felvételét a Soproni Múzeumőrzi.43 Olaj, vászon, 71,5 x 52,7 cm. Soproni Múzeum,ltsz. 54.367.1. A leltárkönyv szerint a régi városházárólszármazik.44 Galavics, Géza: Kunst, Bürgertum und aufgeklärterAbsolutismus in Ungarn. In: Actes du XXJJeCongres International d'Histoire de l'Art, Budapest1969. Tome П. Budapest 1972, 221-225.45 Géfin 1929, 28-32; Genthon: Magyaroszág művészetiemlékei. Bp. 1974, 436-^137; Szentléleky Tihamér-HVladár Ágnes: Savaria-Szombathely,Püspöki központ az ókori város romjai felett. MűemlékvédelemXXXV. 2. sz. 1991, 118-128;Galavics Géza: A szombathelyi püspökség mintműalkotás. In: Hefele 1994. 105-107, valamint ue.Új Művészet 1991. augusztus, 29-31; Szily Jánosmecénási tevékenységéről: Entz Géza: Magyar főpapokművészeti és műveltségi tevékenysége a 18.században. Budapest 1943, 11-12; Enikő D. Buzási:Maulbertschs ungarische Auftraggeber in Bildnissen,hi: Franz Anton Maulbertsch und sein Kreis inUngarn. Langenargen 1984, 101-103; ZsámbékyMonika: Melchior Hefele mecénásai, hi. Hefele1994,29-32.46 Sajnos sem a püspök megbízólevele, sem a programmeghatározása nem maradt fenn a püspöki levéltárban,pedig bizonyosan volt, mert Szily János mindigminden részletre kiterjedően meghatározta a készítendőmű programját. B. Thomas Edit: Affreschi diDorffmaister a Szombathely. AHA 1966, 117.47 Fábián 1936a, 16.48 Cs. Dobrovits Dorottya: Piranesi. Budapest, 1993.237.49 Schoenvisner, S: Antiquitatum et históriáé Sabariensisab origine usque ad praesens tempus, libriГХ. Pest, 1791.50 A legenda szereplőinek részletes leírása irodalmihelyük pontos megjelölésével: B. Thomas 1966,186

121-130.51 A kertről В. Thomas Edit i.m. 120-121.52 Dobrovits i.m. 238.53 B. Thomas Edit i.m. 132, 134.54 Entz i.m. 20-21; A könyvtár történetéről és gyűjtőmunkájáról:Dobri Mária: A Szombathelyi EgyházmegyeiKönyvtár története 1791-1991. VSz 1991/4.521.55 Éber 1913, 216; Mihályi 1916, 42; Fábián 1936a,6-7; Garas 1955, 111.56 Fábián 1936a, 6.57 Galavics 1971, 34-35; Jávor Anna: Egyházi festészet.In: Művészet Magyarországon 1780-1830, 84-85, 198.187

85. kép Gedeon áldozata, 1769. Sárvár, Nádasdy-vár dísztermeAbb. 85. Opfer des Gideon 1769. Sárvár, Nádasdy-Schloss, Prunksaal86. kép Sámson és Delila, 1769. Sárvár, Nádasdy-vár dísztermeAbb. 86. Samson und Delila 1769. Sárvár, Nádasdy-Schloss, Prunksaal

87. kép Dávid és Góliát. 1769. Sárvár. Nádasdy-vár dísztermeAbb. 87. David und Goliath 1769. Sárvár. Nádasdy-Schloss, Prunksaal.88. kép Phaeton bukása, 1773. Nebersdorf (Ligvánd), Niczky-kastély dísztermeAbb. 88. Sturz des Phaeton 1773. Nebersdorf, Niczky-Schloss. Prunksaal.

89. kép Apolló és Herkules, 1773. Nebersdorf (Ligvánd), Niczky-kastély dísztermeAbb. 89. Apollo und Herkules 1773. Nebersdorf, Niczky-Schloss, Prunksaal.90. kép Phaeton bukása, 1773. Vázlat a ligvándi kastély dísztermének freskójához. Soproni MúzeumAbb. 90. Sturz des Phaeton 1773. Entwurf zur Deckengemälde des Niczky-Schlosses in Nebersdorf190

91. kép A régi soproni városháza tanácsterme (lebontották). Archív fotóAbb. 91. Beratungssaal des alten Rathauses in Sopron (abgerissen). Archives Photo.191

92. kép Schilson János királyi biztos apoteózisa, 1782. A soproni régi városháza tanácsterménekmennyezetképe.Abb. 92. Apotheose des königlichen Komissars Johann Schilson 1782. Deckenbild des Beratungssaales imalten Soproner Rathaus.93. kép Schilson János királyi biztos apoteózisa. 1782. Vázlat a soproni régi városháza tanácsterménekmennyezetképéhez. Soproni MúzeumAbb. 93. Apotheose des königlichen Komissars Johann Schilson 1782. Entwurf zum Deckenbild desBeratungssaales im alten Soproner Rathaus.192

94. kép A Sala terrena falképei. 1784. Szombathely, püspöki palotaAbb. 94. Wandbilder in der Sala terrena 1784. Szombathely, Bischofspalais.95. kép Római romok, részlet a Sala terrena falképeiről. Szombathely, püspöki palotaAbb. 95. Römische Ruinen. Detail aus der Wandbilder der Sala terrena 1784. Szombathely, Bischofspalais.193

96. kép Puttók építészeti keretben, részlet a Sala terrena mennyezetéről. Szombathely, püspöki palotaAbb. 96. Putti in architektonischem Rahmen 1784. Detail von der Decke des Sala terrena. Szombathely,Bischofspalais.97. kép Nagy Szent Gergely pápa, 1791. Szombathely, a szeminárium könyvtártermeAbb. 97. Papst Gregor der Heilige 1791. Szombathely, Bibliothek im Seminarium.194

98. kép Paliasz Athéné gyermekekkel, a tudományok és a művészetek allegóriája, 1791. Szombathely, aszeminárium kisebb könyvtártermeAbb. 98. Pallas Athene mit Kindern, Allegorie der Wissenschaften und Künste 1791. Szombathely, kleinererRaum der Bibliothek im Seminarium.

Stephan Dorffmaisters Wandbilder mit weltlichen Themenin Schlössern und öffentlichen GebäudenZSUZSANNA BODAIm ungewöhnlich reichen Lebenswerk StephanDorffmaisters gibt es nur wenige Wandbilder mitweltlichen Themen. Von diesen sind heute nurmehr etwa die Hälfte vorhanden, da im vorigenJahrhundert, als man das Barock nicht schätzte,zahlreiche Gebäude dieser Epoche abgerissen unddamit auch Dorffmaisters Gemälde zerstört wurden.So können wir hier lediglich neun in Transdanubienbefindliche Objekte behandeln, deren Entstehungsich jedoch über die gesamte Schaffensperiode desMeisters erstreckt und so den Wechsel seinesMalstils im Wandel der Stile dokumentiert - vonden Rokoko-Fresken in Sárvár bis zu den sichbereits dem Klassizismus nähernden Deckenbildernin Szombathely. Die Aufgaben, denen sich Dorffmaisterstellen mußte, waren ziemlich mannigfaltig,da er mit der Ausschmückung von Schlössern, mitder Dekorierung öffentlicher Gebäude in Sopronund schließlich der Ausmalung des Saales imBischofs-Palais von Szombathely beauftragt wurde;letzterer beherbergte die berühmte archäologischeSammlung des Bistums, die übrigens die ersteöffentliche Sammlung ihrer Art war. 1 Die Auftraggeberdieser Arbeiten waren Adelige, der Stadtratvon Sopron und der Bischof von Szombathely.Über die Wandbilder mit profanem Inhalt wurdebisher keine zusammenfassende Darstellunggeschrieben. Mit Ausnahme der Denkmäler inSárvár und Szombathely steht uns nur eine ziemlichalte Fachliteratur zur Verfügung. Als erster hatLászló Éber Dorffmaister „entdeckt", dann habenErnő Mihályi und später Mária Fábián zusammenfassendeAnalysen über jene Werke Dorffmaistersangefertigt, die sie in Sopron und in der Umgebungdieser Stadt bzw. in der Diözese Szombathely auftopographischer Grundlage erfaßten. 2 Besonders imletztgenannten Werk sind wertvolle Angaben ausden Archiven enthalten. Klára Garas hat in ihre,der Malerei des 18. Jahrhunderts gewidmete Monographiefast alle in weltlichen Bauten befindlicheWandgemälde von Dorffmaister aufgenommen. 3Die Gemälde in SchlössernIm Jahre 1769 arbeitete Dorffmaister imNadasdy-Schloß in Sárvár. Sein Auftraggeber warder damalige Besitzer des Schlosses, Adam Szilyvon Nagyszigeth, der großen Grundbesitz in denKomitaten Somogy und Vas erworben hatte.Dorffmaister malte neun Fresken aus dem AltenTestament an den Seitenwänden des Prunksaales,dessen Decke bereits von durch Hans Rudolf Millergemalten Fresken geschmückt war. Im Schloßbefinden sich weitere Säle, deren Dekorationebenfalls aus dem 18. Jahrhundert stammt.Beachtenswert sind die mit Szenen aus dem Lebenvon Telemach, dem Sohn des Odysseus, und mitRokoko-Ornamenten geschmückten Zimmer sowiedas Turmzimmer, an dessen Decke allegorischeFiguren dargestellt sind. 4 Auch diese Werke wurdenim Auftrag von Ádám Szily angefertigt.Über die Beziehungen Adam Szilys zu Dorffmaisterliegen in den Archiven nur spärlicheAngaben auf. Es scheint nur sicher zu sein, daß sichder Künstler bereits 1764 in Sárvár aufhielt, da ihmdamals hier ein Kind geboren wurde. Szilysbedeutendstes Gut war jenes von Sárvár, das er aberinfolge Geldschwierigkeiten bereits 1775/76 wiederverkaufen mußte. 5Die Ausschmückung an den Wänden desrepräsentativen Prunksaales widerspiegelt einenanderen, konservativeren Geschmack, andereAbsichten des Auftraggebers, als die 100 Jahrefrüher entstandenen Fresken der Decke. Diebiblischen Szenen, in denen meistens Frauengestaltenin Erscheinung treten, verkünden dieverschiedenen Tugenden und die Tapferkeit imallgemeinen Sinne des Wortes.An drei, durch Türen und Fenster starkgegliederten Wänden des Saales sind Szenen ausfolgenden Geschichten des Alten Testamentsdargestellt: Josua, David und Abigal, Jahel undSisera, die Salbung von David, Ahasver und Esther,das Opfer des Gideon (Abb. 85.), Samson und197

Delila (Abb. 86.), David und Goliath (Abb. 87.)sowie Judit und Holofernes. 6 Die düsteren, inmanchen Fällen sogar blutigen Szenen aus demAlten Testament, stellte Dorffmaister im leichten,dekorativen Stil der Rokoko-Malerei dar. Ersignierte die Serie auf dem Bild, das Samson undDelila darstellt, mit „St. Dorffmaister pinxit, exCaesa. Reg. Vieri. Academia /' Afto 1769", womit erauf seine Ausbildung an der Wiener Akademiehinweisen wollte. Jedes Bild wird von einemreichen Rokoko-Blumenschmuck umgeben. Da diesden Eindruck eines vergoldeten Bilderrahmenserweckt, hat man das Gefühl, daß man aufLeinwand gemalten Bildern gegenübersteht, undzwar umsomehr, als an den Wänden sogar derSchatten der Rahmen zu sehen ist. Dieser Eindruckwird auch dadurch verstärkt, daß die Figuren mitÖlfarben, während die Rahmen al fresco bzw. alsecco gemalt wurden. Zwischen den beidenFenstern der dem Schloßhof zugekehrten Wand,wurde keine Szene abgebildet. Vermutlich stand ander mit einer Rosengirlande geschmückten, bläulichgefärbten Wand ein Möbelstück, wobei auch nichtauszuschließen ist, daß die Dekoration als eingemaltes Fenster diente.Bei der Darstellung der biblischen Szenenstützte sich Dorffmaister auf konkrete Vorbilder, dieer ohne jegliche Änderung wiedergab. Er lerntewahrscheinlich noch an der Wiener Akademie dievon Pietro Monaco und Francesco Berardi nach denBildern von Giovanni Battista Pittoni angefertigtenStiche kennen, die er auf seinen Bildern kopierte. 7Konkrete Beispiele für eine unmittelbare Wiedergabeder Stiche von Francesco Berardi sind dievielleicht am besten gelungenen Kompositonen,namentlich die Salbung von David und das Opferdes Gideon. 8 Das Vorbild für die Figur Davids, derseinen Fuß triumphierend auf den Körper des amBoden liegenden Goliath setzt, ist ebenfalls ineinem Werk von Pittoni zu sehen. 9 Der besiegteKönig und der ihn gefangenhaltende Soldat in derJosua-Szene ist ein Beweis dafür, daß Dorffmaisterdas von Rembrandt stammende Werk „SamsonsBlendung" genau kannte. 10 Die auf demselben Bilddargestellte Gestalt des Josua stammt von Pittoni."Ähnlich richten sich die Szenen „Ester vorAhasver" sowie „David und Abigal" nach Kompositionenvon Pittoni. Diese lassen sich mit zweiBildern der Salvadori-Sammlung in Florenzverknüpften. 12 Auf den von Dorffmaister in Sárvárgemalten Wandbildern sind fast in jedem Fall imVordergrund oder in der Ecke zierliche, großeGefäße, Kannen, an diese angelehnte Platten bzw.von der Seite her in das Bildfeld tretendegeharnischte, mit Lanzen bewaffnete Soldaten zusehen, die für Pittonis Bilder kennzeichnend sind.Die minutiöse Wiedergabe der Metallgefäße, derantikisierenden Kostüme und der mit Perlengeschmückten Juwelen verleiht den Bildern eineausgeprägte Dekorativität. In dem mit kräftigen,dunklen Farben gemalten, ausdrucksvollen Rokokoszenentreten neben den niedlichen Frauengestalten(Judit und Delila) die für Dorffmaister kennzeichnenden,etwas vierschrötigen Männergestalten mittypischen Gesichtern in Erscheinung.Das an der Ecke des Prunksaales des Niczky-Schlosses in Nebersdorf befindliche Fresko, das1773 entstand und sich heute noch in gutemZustand befindet, hat viel hellere Töne und weisteine ausgeglichene Formenwelt auf. Der Auftraggeberwar Christoph Niczky, ein am Hof derKaiserin Maria-Theresia allgemein beliebter ungarischerAristokrat, wirklicher Geheimrat, Erobergespandes Komitates Verőce und Träger deskleinen Kreuzes des St. Stephan-Ordens, der 1765zum Grafen erhoben wurde. 13 Die Karriere des inden Staats- und Rechtswissenschaften bewanderten,ehrgeizigen Adeligen stieg steil an. Auf seinemBesitz in Nebersdorf ließ er 1770 ein seinem Rangentsprechendes Schloß in klassizistischem Stilerrichten, in dem die bunten Wände mit Marmormusterdurch im Zopfstil gestaltete Pilaster geliedertsind. Am Spiegelgewölbe befinden sich rundherumgemalte Kassetten und das Fresko wird von einemprofilierten Stukkorahmen umgeben. Das Bild mitder Signatur „Stepha. Dorffmaister pinxit Ao.1773", zeigt eine der griechischen Mythologieentnommenen Szene: Phaeton auf dem Sonnenwagenvon den auf den Wolken sitzenden Götterndes Olymp umgeben (Abb. 88.). XALaut der mythologischen Geschichte erbat sichPhaeton von seinem Vater, dem Sonnengott Helios,für einen Tag den Sonnenwagen lenken zu dürfen,als Beweis für seine göttliche Abstammung. DerJüngling verlor die Gewalt über die einherstürmendenSonnenrosse, geriet aus der Sonnenbahnund verursachte einen gewaltigen Brand, sodaß ihnZeus, um einer noch größeren Katastrophe vorzubeugen,mit einem Blitz erschlug, woraufhinPhaeton in die Tiefe stürzte. 15 In der Mitte desBildes sieht man schräg von unten Phaeton - vorder Sonnenscheibe - auf einem von weißen Pferdegezogenen, goldenen Wagen stehen. Er hat dieGewalt über die sich aufbäumenden Pferde bereitsverloren. Um den Wagen schlagen Flammen in dieHöhe und deuten seinen baldigen Sturz an. Diesedramatische Szene wird von den vor blauemHimmel auf bräunliche Wolken sitzenden oderschwebenden, abwechslungsreich plazierten GöttergestaltenVulcanos, Minerva, Amor, Chronos, Iris,Jupiter, Juno, Venus, Herkules und Apollo (Abb.198

89) umgeben. Etwas weiter von diesem Kreis sitztin der linken Ecke Ianus, der Gott der Ein- undAusgänge sowie des Beginns.Es ist merkwürdig, warum ein Magnat an derSpitze seiner Lebensbahn eine solche tragischeSzene in seinem Schloß malen ließ. Vielleicht alsWarnung für sich selber - bezüglich dessen, mitwelchem Gefahr und Ergebnis sich die unrechteRegierung verbunden sein kann. Der Aufbau derKomposition, die Gruppierung der Figuren und dieFarbtönung, die im Vordergrund des Bildes lebhaft,im Hintergrund dagegen gedämpft ist, verweiseneindeutig auf den Einfluß von Paul Troger, desLehrers von Dorffmaister an der Akademie, sowievon Daniel Gran.In der Storno-Sammlung des Soproner Museumsblieb eine für dieses Deckenbild angefertigte farbigeÖlskizze erhalten (Abb. 90.), ]6 die - bis auf einigeFormänderungen - mit dem Fresko übereinstimmt.Im Gegensatz zur Skizze wurde auf dem Bild derSonnenwagen betont größer und prachtvollerdargestellt, dagegen fehlt neben Apollo die in derSkizze abgebildete Göttin, die in den Haaren undam Kleid Blumenschmuck trug. Als er die Skizzeanfertigte, kannte Dorffmaister den zukünftigenStandort des Freskos wahrscheinlich nicht genau,da sie sich in der Mitte der langen Seiten nach vornwölbt, wogegen der Prunksaal eine ebene viereckigeDecke hat, die an den Ecken rechtwinkligeEinschnitte aufweist. Aus diesem mittleren Bogenragt die Gestalt des Phaeton sehr wirksam empor.Die Bewegungen der Hauptfigur und der Pferdesind expressiv und schwungvoll, wie auch dieGestalten der Götter des Olymp proportionierterund bewegter sind. Die gesamte Komposition iststraffer und kompakter, in den malerischenLösungen sensitiver und ausdrucksvoller als dieSkizze. Endre Csatkai brachte die Skizze für dasDeckenfresko in Nebersdorf mit der vonMaulbertsch für das Deckenfresko in Kirchstettenangefertigten Skizze in Verbindung. 17 Der Aufbauder Komposition, die Plazierung der Hauptgestaltim Bildfeld und die Darstellung des sichaufbäumenden weißen Pferdes weisen auf jeden FallÄhnlichkeit auf.Ich halte es für wahrscheinlich, daß sichDorffmaister auch bei diesem Werk eines Vorbildesoder sogar mehrerer Vorbilder bediente. Die Figurdes in der linken Ecke kauernden Ianus malte erz.B. nach dem Muster des in Modena befindlichenPluto Bildes von Agostino Carracci. 18 Es sei hiererwähnt, daß das von Josef Lerch im Jahr 1782gemalte Deckenbild im Prunksaal der Dobay-Schlosses in Dubovica ein in allen Einzelheitenübereinstimmendes Spiegelbild des Deckengemäldesin Nebersdorf ist. 19 Aller Wahrscheinlichkeitnach arbeiteten beide Maler nach dem gleichenVorbild.Die aus 1774 stammende Ausschmückung desHorváth-Schlosses in Hegyfalu mag ein sehrwertvolles und seltenes Beispiel der spätbarockenSchloßdekoration in Ungarn gewesen sein. 20 Dasbarocke Schloß existiert heute nicht mehr, an seinerStelle wurde ein Gebäude im klassizistischen Stilerrichtet.Die Decke des Prunksaales war mit der„Allegorie der Freundschaft" und die acht Wändemit den auf Leinwand gemalten Bildern der „SiebenWeltwunder" sowie Porträts von ZsigmondHorváth, des Schlossherrn und Auftraggebers mitder Familie und József Gludovátz des Besitzers desbenachbarten Keled geschmückt. 21 Von der sonderbarenKomposition haben wir auf einer auf 16Seiten erhalten gebliebenen eigenhändigen deutschsprachigenBeschreibung („nach altdeutscherMundart") Kenntnis, die der Dichter Ferenc Czinke- in Versform - ins Ungarische übersetzte. 22Dorffmaister widmete sein Werk - wie es im Titelzu lesen ist - den beiden adeligen Herren.Laut dieser Beschreibung war an der Ecke übereiner Frauengestalt mit gelösten Haaren und eineranderen allegorischen Frauengestalt mit verschleiertemGesicht und einem auf den Adelsstandverweisenden Minerva-Schild, die „GöttlicheVorsehung" in Form einer Frauengesalt zu sehen.Saturn hält eine Schlange in der Hand, die sich inden eigenen Schwanz beißt, was das Symbol derungebrochenen, stetigen Verbundenheit ist. EinGenius ist mit der Fackel der ewig flammendenLiebe dargestellt, während ein anderer auf dieWappen der beiden Adeligen einen Lorbeerkranzlegt, die von Kybele mit beiden Händen gehaltenwerden. Schließlich weist der auf dem weiter untendargestellten Berg zu sehende Phönix auf dieEwigkeit hin. Nachher folgt die Schilderung derSieben Weltwunder und ihrer Geschichte, dann desFreundschaftsporträts und schließlich der über denTüren und Fenstern befindlichen Bildern. Dorffmaisterteilt mit, daß er die Darstellungen derSieben Weltwunder von verschiedenen berühmtenMalern ohne jegliche Änderungen übernahm, dieum sie dargestellten historischen Gestalten jedochnach seinen eigenen Vorstellungen abbildete. Beidem Bild, auf dem die Mauern von Babylondargestellt sind, gibt er die Quelle, der sich beimMalen des Porträts der Semiramis bediente, genauan. Es handelt sich dabei um das Werk „DeutscheAkademie" von Joachim von Sandrart. 23 Das indiesem enthaltene Profilbild der Semiramis zeigtdie babylonische Herrscherin mit gelösten Haaren,wie sie auch im Text von Dorffmaister erscheint. 24199

Auf dem die Pyramiden von Ägypten darstellenden,betont historischen Bild zeigt ein Baumeister demPharao Cheops den Plan der letzten Pyramide, diein halbfertigen Zustand im Hintergrund zu sehenist. Auf dem Bild, das das Grabmal des Mausolosdarstellt, halten Sokrates und Theopomp - nebendem Bauwerk stehend - eine Leichenrede. DenLeuchtturm von Alexandrien und ein vorbeifahrendesSchiff stellt Dorffmaister im Mondscheindar und bemerkt in seiner Beschreibung, daß dieses„Nachtstück" eine der am schwierigsten zulösenden Aufgaben war.Die mehr oder weniger getreue Nachfolge desTextes von Sandrart ist für die Schrift vonDorffmaister durchwegs kennzeichnend. Diesbedeutet in manchen Fällen eine wörtlicheÜbernahme und aller Wahrscheinlichkeit nach aucheine Inspiration bei der Bildgestaltung, wie z.B.beim Malen des römischen Kolosseums (Amphitheaters),der Türme von Babylon bzw. derOrnamente über den Türen und Fenstern. Beiletzteren kann man mit Sicherheit annehmen, daßDorffmaister nicht nur dem Text von Sandrartfolgte, sondern daß er auch die Porträts derrömischen Dichter und Schriftsteller sowie dieVasen aufgrund der Stiche im Werk „TeutscheAkademie" anfertigte. Über den fünf Fenstern sinddie nach antiken Bronzemünzen gemalten Bildnissevon Arat, Alkaios, Pindar, Pittakos und Philemonzu sehen. Dem Bildnis von Pindar diente eineMarmorbüste als Vorbild. 25 Ursprünglich warenArat und Philemon bzw. Alkaios und Pittakos aufder Vorder- und der Rückseite je einer Münzeabgebildet. Die Wandflächen über den drei Türenwaren mit prachtvollen römischen Vasen undKrügen geziert. Im Werk von Sandrart sind sogarvier hervorragende Stiche mit Vasen enthalten. Derdiesbezügliche Textteil von Dorffmaister wurde ausden Begleittexten zum ersten und dritten Stichzusammengestellt. 26 Es kann mit Sicherheitangenommen werden, daß sich Dorffmaister auchanderer Quellen bediente. An mehreren Stellen, soz.B. bei der Schilderung der Pyramiden vonÄgypten und des Grabmales von Mausolos sagte ermehr als Sandrart. Andererseits schilderte er auchsolche Werke (z.B. den Koloß von Rhodos und denLeuchtturm von Pharos), die bei Sandrart gar nichterwähnt werden.An der rechten Wand befand sich ein sich aneinem mit den herkömmlichen Mitteln desBarockstils geschaffene Allegorie anschließendes,jedoch allgemeinverständlich formuliertes „Freundschaftsporträt".Das Bild zeigt die beiden AdeligenHand in Hand, neben ihnen stehen die mytologischenVorbilder Castor und Pollux. Ihre Verbundenheitist ein Beispiel der echten Männerfreundschaft,worauf auch der Titel des Bildes„Vera Amititia" verweist, der auch das Programmdes ganzen Saales zum Ausdruck bringt. DerBildzyklus ist ein eigenartiges, in Ungarneinmaliges Beispiel des deutschen „Freundschaftstempels".27Aufgrund von archivalischen Angaben habenwir von zwei weiteren, nicht erhalten gebliebenenWerken von Dorffmaister Kenntnis. Einem im Mai1786 an den Bischof Szily geschriebenen Brief desMalers ist zu entnehmen, daß er im gleichen Jahrauch im Festetics-Schloß in Egyed arbeitete. Erteilte dem Bischof mit, daß er die Arbeit in derKirche von Nyúl, mit der er beauftragt wurde, biszum 4.Juni fertigstellen und sich dann nach Egyed(er schreibt Egek) begeben werde, um in einigenZimmern des Festetics-Schlosses Landschaftsbilderzu malen. 28 Von diesen Exemplaren der damalsäußerst beliebten Landschaftsfresken ist leidernichts Näheres bekannt, da das Schloß 1880abgerissen wurde.Dorffmaisters vermutlich letztes Werk mitweltlichem Thema befand sich im Badehaus desSchlosses von Nagycenk. An der Stelle des im Mai1789 abgebrannten früheren Badehauses wurde1796, noch vor dem Umbau des Schlosses, ein„anspruchsvoll gestaltetes", neues Badehauserrichtet. Mit der Ausschmückung des neuen „BathCabinets", das im Schloßgarten stand, mit einemFresko wurde Dorffmaister durch den Grafen FranzSzéchényi beauftragt. Für diese Arbeit erhielt er lautder im Archiv der Stadt Sopron erhaltengebliebenen Rechnung 70 Gulden. 29Öffentliche GebäudeIm Herbst 1769 erhielt Dorffmaister denAuftrag, die Wandbilder, den Bühnenvorhang unddie Dekoration für das Theater in Sopron zu malen.In der Stadt, die sich im Zeitalter des Barockdynamisch entwickelte, war der Theaterbesuch fürdas Bürgertum eine beliebte Vergnügungsform. Inder zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts begann sichneben Bühnenspielen in Schulen und Schlössernder Adeligen auch die bürgerliche Schauspielkunstintensiv zu entwickeln. Damit folgte Sopron demBeispiel von Preßburg. Wandernde Ensembles, vorallem aus dem benachbarten Österreich, kamen seitBeginn des Jahrhunderts in die Stadt, um hierTheaterstücke aufzuführen. Für die Vorstellung gabes jedoch kein ausschließlich diesem Zweckdienendes Gebäude. 30Die Vorstellungen fanden damals in einerehemaligen Mühle statt, aber das Gebäude war im200

Laufe der Zeit in einen solchen Zustand geraten,daß das anspruchsvolle Publikum den Vorstellungenimmer mehr fernblieb. 1760 stimmte derMagistrat der Stadt der Renovierung des Gebäudeszu und bat die „Hofkammer in einer Adresse vom29. März um die Genehmigung des Umbaus derMühle nach den Plänen der Architekten vonEsterházy". Die Arbeit, mit der man im Juli 1769begann, wurde im September bereits beendet. Dasneue Gebäude, das nach dem in Preßburg, daszweite ständige und das erste aus Ziegeln gebauteTheatergebäude in Ungarn war, wurde am 15.Oktober 1769 eröffnet. 31Von den damaligen deutschsprachigen Theatervorstellungenin Sopron sowie dem Deckenschmuckdes alten Theaters und den sonstigen Werken vonDorffmaister kann man sich heute nur aufgrund dergründlichen Nachforschungen von Endre Csatkaiund Ilona Vatter in den Archiven 32 ein Bildmachen, da das Theatergebäude 1847 abgerissenwurde. Ich fand keinerlei Innen- oder Außenansichtdes Theatergebäudes, es blieben lediglich Reproduktionendes Grundrisses und eines Schnitteserhalten. 33 Aus diesen ist ersichtlich, daß es sichbeim Theater um ein an der einen Eckeabgeschnittenes, viereckiges Gebäude handelte, demsich an der einen Seite ein kleiner Bau anschloß,dessen Tür zur Bühne führte. Man konnte aus demkleinen Treppenhaus den hufeisenförmigenZuschauerraum erreichen, der nur etwas größer warals die Bühne und in dem sich zehn Sitzreihenbefanden. Das zweistöckige Gebäude hatte einSatteldach. Gemäß dem Ratsprotokoll gab es 12Logen, und für das Publikum waren im Parterre 29und auf dem Balkon 8 Bänke vorgesehen. Über dieFresken an den Wänden des Theaters und den 8Klafter langen und 8 Klafter breiten Vorhang istleider nichts Näheres bekannt. Für die Arbeit erhieltDorffmaister insgesamt 270 Gulden. 34 Über dieDekoration stehen nähere Informationen zur Verfügung.Es gab sechs verschiedene Bühnenbilder(Straße, Wald, Saal, Garten, Gefängnisse undZimmer). Diese sind aber, weil sie auf eineLeinwand von minderwertiger Qualität gemaltwurden, nach 13 Jahren zugrundegegangen. 55 ImInventar, das anläßlich eines Wechsels desTheaterbesitzers aufgenommen wurde, wirderwähnt, daß zu dem Saal, dem Wald, dem Gartenund den Zimmern sechs, dem Gefängnis vier undzur Straße zwei Kulissen gehörten. 36 In denstädtischen Theatern wurden - sowohl in Preßburgals auch in Kaschau und Buda - mit der Planungund Gestaltung des Bühnenraumes örtliche,österreichische oder deutsche Meister beauftragt.Dagegen hat man in den Schloßtheatern italienischeBühnenbilder angewendet und italienische Künstlerengagiert. 37 Trotzdem malte Dorffmaister - lauteiner Angabe - im Jahre 1771 Bühnenbilder für dasTheater des fürstlichen Theaters in Esterháza. 38Der Magistrat der Stadt Sopron beauftragteDorffmaister im Jahre 1780 mit weiteren Arbeitenim Theater. Laut einer Eintragung im Verrechnungsbuchwurden an Dorffmaister für nicht näherbezeichnete Arbeiten 100 Gulden ausgezahlt. 391782 erhielt Dorffmaister den zweiten großenAuftrag von der Stadt Sopron. Es handelte sichdabei um das Ausmalen des dem zwölfköpfigenStadtrat als Arbeitsplatz dienenden Beratungssaalesim Rathaus (Abb 91.). Das mit dem Emblemen vonChristoph Lackner geschmückte alte Rathaus, das1676 abbrannte, wurde laufend renoviert. Als 1782das Rathaus wieder renovierungsbedürftig wurde,hat man auch die Frage der Dekorierung desBeratungssaales aufgeworfen. Die Stadtväter habensich anstelle des aufwendigen Stukkó für Freskenentschieden und mit der Herstellung Dorffmaisterbetraut. Mit der Architekturmalerei hatte man denZeichenlehrer Bálint Steiner beauftragt. 40Die in der Decke gezeigte historische Allegorieverweist auf ein aktuelles Problem der Stadt.Zwischen den Einwohnern und der Leitung derStadt gab es wegen der ungeregelten wirtschaftlichenund finanziellen Verhältnisse bereits seitmehreren Jahrzehnten eine Kontroverse. Joseph II.entsandte zur Beilegung des Konflikts denköniglichen Kommissär Johann Schilson nachSopron, der am 25. Juli 1782 dort eine Ansprachehielt. 41 Auf dem Fresko war er im Kreiseallegorischer Figuren zu sehen (Abb. 92.). Das Bildexistiert nicht mehr, da an der Stelle des 1892abgerissenen alten Rathauses ein neues errichtetwurde. Glücklicherweise wurden vom Beratungssaaldes alten Rathauses einige Fotos gemacht. 42Was aber noch wichtiger ist: Es blieb eine in Ölgemalte Skizze des Deckenbildes erhalten (Abb.93.) 43 Auf den Fotos macht der Saal den Eindruckeines mit edlem Steinmaterial reich geschmücktenInnenraumes. Die Wände waren durch gemalteKompositkapitäle, Gesimse und sonstige architektonischeElemente gegliedert. Auf dem Gesims unterder Decke befand sich rundherum ein prachtvollesSteingeländer, das der allegorischen Szene alsRahmen diente. In der Mitte des Freskos steht dienach antikem römischen Muster in einen Panzergekleidete Figur des Johann Schilson. Mit derrechten Hand nimmt er gerade ein Dokument voneinem roten Kissen, das von einer hinter ihmstehenden Männergestalt gehalten wird. Eines derauf der Treppe stehenden Kinder stützt sich auf dasWappen Ungarns. Auf der rechten Seite nähern sichMänner, die Bürger der Stadt, mit Fahnen dem201

kaiserlichen Delegierten. Das neben ihnen stehendeKind hält das Wappen der Stadt Sopron. Diese„irdische" Gruppe wird von allegorischen Gestaltenumgeben: über dem Kopf von Schilson sind Justitiamit Waage und Schwert sowie die weiblichenFiguren des Friedens und des Wohlstandes zusehen. Zu ihren Füßen sieht man ein Profilbild vonJoseph II. Über ihnen fliegt - mit Fanfaren in derHand - die Figur der Botschaft. Auf der linken Seitewerden die symbolischen Gestalten des Bösen unddes Neides von Chronos in den Abgrund gestoßen.Der über ihm schwebende Genius hält eine Fackelund einen Lorbeerkranz in Händen. Der rechtserscheinende Phönix symbolisiert die Erneuerung.Das Deckenbild diente eigentlich der Lobpreisungdes für Ordnung sorgenden Schilson und desHerrschers in der herkömmlichen Form derbarocken Apotheosen: Der Delegierte des Kaiserssorgt für Gerechtigkeit, Frieden und Wohlstand inder Stadt. Früher war diese Aktualisierung nichtgebräuchlich an der Dekoration von Rathäusern inUngarn. Die politischen Änderungen in der ZeitJoseph IL, die die politische Einstellung deseinheimischen Bürgertums veränderten, brachtenWandlungen auch in seiner Kunst. Im Schmuck derRathäuser wechseln die konvenzionalen Abbildungen(z. B. das Jüngste Gericht) mit aktuellenpolitischen Themen. Hier sehen wir die Paraphraseder Jüngstes Gericht-Komposition, in der dieBelohnung der Guten und das Bestrafen der Bösenwiederkehren, aber den Platz des Gottes alsWeltrichter nehmen Joseph II. und Schilson ein. 44Kirchliche GebäudeDer hochgebildete und ehrgeizige Bischof vonSzombathely János Szily setzte sich bald nach derGründung der Diözese 1777 den Bau eines Domes,einer bischöflichen Residenz und eines Priesterseminars,sowie einer geistlichen und organisatorischenEntwicklung der neuen Diözese zum Ziel.Im Zeitalter der Aufklärung - als Joseph II. dieTätigkeit der Kirche durch Reformen undentsprechende Verordnungen beschränkte - konnteBischof Szily den Ausbau seines Sitzes nurlangsam, aber nach einer bewußten undeinheitlichen Konzeption verwirklichen. Inf Laufeder sich über mehr als 20 Jahre hinziehendenBauarbeiten wurde zunächst das Priesterseminar,dann das bischöfliche Palais und zum Schluß dieKathedrale nach einer einheitlichen Vorstellungfertiggestellt, die vom Bischof selbst entwickelt unddann konsequent verwirklicht wurde. Ihm standender Architekt Melchior Hefele sowie Franz AntonMaulbertsch und auch Stephan Dorffmaister bei.Diese Künstler lernte Szily noch in Győr kennen,als er Chorherr am Hof des Győrer Bischofs FranzZichy war. Später beauftragte er sie beim Bau seinerResidenz mit bedeutenden Arbeiten. 45Das Palais wurde im Jahr 1781 fertiggestellt. Imdarauffolgenden Jahr schmückte Maulbertsch dieSeitenwände des Prunksaales mit vier Reliefs,imitierenden Wandbildern, auf denen er Szenen ausder Geschichte der römischen Stadt Savariaabbildete. Zwei Jahre später, 1784, malte Dorffmaisterim Auftrag des Bischofs an den Wänden desnach dem Garten hinaus liegenden Saales imErdgeschoß Skulpturen römischer Götter, antikeRuinen und steinerne Denkmäler aus derRömerstadt Savaria {Abb. 94.). 46 Über die Freskender „sala terrena" wurde in der kunsthistorischenFachliteratur lange Zeit nichts erwähnt. An denWänden des Saales, in dem eine Antiquitätensammlunguntergebracht war, standen Vitrinen, wiesie auf einem 1910 angefertigten Foto zu sehensind, sodaß man die Wandbilder nicht richtigbetrachten konnte. Maria Fabian war die erste, dieden Namen von Dorffmaister mit den Fresken inVerbindung brachte. 47 Ihre Vermutung wurde danndurch die später zum Vorschein gekommeneSignatur „Stepha. Dorffmaister pinxitCICIDCCLXXX1V\ bestätigt. Eine eingehendeAnalyse und Interpretation der Fresken und der mitihnen verknüpften Steinfragmente sind Edit В.Thomas zu verdanken.Die Stelle, an der sich der bischöfliche Palastbefindet, war einst das Zentrum von Savaria. Woheute die Kathedrale steht, befand sich einst dasForum, und der Palast steht an der Stelle, wo einstdas Capitol stand. Die bei den Bauarbeiten zumVorschein gekommenen Steinfragmente ließ derBischof zusammentragen und durch StephanSchoenvisner, einen namhaften Wissenschaftler derZeit, aufarbeiten und in der, in der „sala terrena"des Palastes untergebrachten archäologischenSammlung ausstellen. Dorffmaisters Wandbilderdienten dabei als Erklärung. Dieses lebhafteInteresse an der Antike ist nicht nur derWiederentdeckung des Altertums am Ende des 18.Jahrhunderts, sondern auch der Bildung desBischofs zuzuschreiben. Szily studierte in seinerJugend jahrelang im römischen CollegiumGermanicum-Hungaricum und war von denDenkmälern Roms sowie den Gebäuden und Plätzendes antiken und barocken Rom so tief beeindruckt,daß dies sein ganzes Leben, seine Persönlichkeit,seine Denkweise und Arbeit bestimmte. Er ließ dasVorzimmer seines Appartments im SzombathelyerBischofs-Palais mit römische Veduten darstellendenStichen von Piranesi schmücken. 48 Bewußt rühmteer die Blütezeit und den Ruf der römischen Stadt202

Savaria und bekannte sich stolz zu diesem antikenErbe, das er sowohl im Prunksaal, als auch in der„sala terrena" seines Palastes darstellen ließ.Hierher gehört auch die wissenschaftliche Aufarbeitungder Steinfragmente durch Schoenvisner, dieselbst für die Archäologen unserer Zeit einewichtige Quelle ist. 49An den Wänden der viereckigen „sala terrena"sind gemeinsam Steinfragmente von Savaria, sowieBauteile und Götterstatuen aus dem antiken Rom zusehen. Die dargestellten Götter sind mit dem„Aeneis" von Vergil verknüpfte Figuren, die an derlegendären Gründung der Stadt Rom in positivemoder negativem Sinn mitwirkten. In den gemaltenNischen (es gibt nur eine einzige reale Nische) anden in drei Teile gegliederten kürzeren Wänden desSaales sind die gemalten Standbilder der Venus, derMutter von Aeneas, des Gottes des Flusses Tiber,der als eine Springbrunnenfigur mit den zu seinenFüßen spielenden Kindern Romulus und Remusdargestellt ist, des Gottes Apollo, dann an dergegenüber befindlichen Wand die Statuen desRutulen-Königs Turnus mit dem Aeneas kämpftenmußte, der Dea Muta, der aus einer geschwätzigenNymphe gewordenen stummen Göttin, derenGeschichte bei Ovid zu lesen ist, und schließlichdas Standbild der Göttin Minerva zu sehen. 50 DieFiguren von Venus, Apollo, Turnus und Minervaähneln auf weißen Marmorpostamenten stehendenvergoldeten Statuen, während die Gestalten desTiber und der Dea Muta den Figuren vonZierbrunnen ähnlich sind. Der Hintergrund ist injedem Fall die Natur, ein Garten und ein blauerHimmel mit weißen und rosaroten Wolken. Hiebeiist zu bemerken, daß zur Zeit der Anfertigung derFresken aus dem Saal ein schön angelegter Gartenzu sehen war und daß der Maler bei der Gestaltungdes inneren Raumes eine Fortsetzung diesesAnblickes wiedergeben wollte. 51 Dorffmaister gliederteauch die längeren Wände unter Berücksichtigungder architektonischen Gegebenheiten. Zweivon den an die, der Fensterreihe gegenüberliegendenWand gemalten drei Landschaften - derTriumphbogen des Titus und die Porta Maggiore -stellen Ruinen von historischen Bauten nach demMuster der Serie „Vedute di Roma" von Piranesi(siehe Kat. Nr. 66.) dar, während es sich bei derdritten antiken Ruine um ein Phantasiebildhandelt. 52 Die im Vordergrund auf dem Bodenliegenden oder an die Ruinen angelehnten, mitFiguren verzierten oder beschrifteten Steinfragmenteaus Savaria gliedern sich ähnlich wie auf denStichen von Piranesi, in die römische Landschaftorganisch ein (Abb. 95.). Infolge dieser Aktualisierungsind die Bilder der „sala terrena" unter denPiranesi-Kopien einzigartig. Dorffmaister trachtete- wahrscheinlich auf Wunsch des Bischofs - dieSteinfragmente aus Savaria genau und maßstabgetreudarzustellen, wobei er auch den Maßstabangab. Am bedeutendsten sind die Torsos derbeiden großen Götterstatuen, die am Fuße der mitden Figuren des Tiber und der Dea Muta gekröntenBrunnen stehen. Die Fragmente der aus graugeädertem und weißem Marmor angefertigtenStandbilder von Jupiter und Minerva wurden aufdem Gelände des ehemaligen Kapitols gefundenund gehörten offensichtlich zu der Skulpturengruppe,die drei Hauptgötter darstellte und nachdem Vorbild der Trias geschaffen wurde, die aufdem römischen Kapitol stand. 53In der Legende des Aeneas, jener der Gründungvon Rom, und der Darstellung der römischenVeduten kann man eine gedankliche Parallele zurGründung des neuen Bistums von Szombathely undzu der wichtigen Rolle erblicken, die János Szily alsBauherr und Mäzen spielte. Ist es doch seinerbewußten Entwicklungstätigkeit zu verdanken, daßaus der Kleinstadt Szombathely ein bedeutenderBischofsitz wurde.Da die abgebildeten Steinfragmente zumGroßteil erhalten geblieben und entweder imMuseum oder unmittelbar neben den schönrestaurierten Wandbildern ausgestellt sind, werdendie ursprünglichen Vorstellungen des Bischofs Szilyauch für die heutigen Besucher erkennbar. Nebender historischen und archäologischen Bedeutungdieser Sammlung ist auch ihr museologischer Werthervorzuheben. Dadurch, daß er die archäologischenFunde sammeln und aufarbeiten und fürihre Ausstellung einen besonderen Raum schaffenließ, hat Bischof Szily in Ungarn das erste Museumund die erste archäologische Sammlung gegründet.An dieser Stelle sollten auch die Fresken in derBibliothek und im Unterrichtssaal des Priesterseminarserwähnt werden, obwohl die ersterenkeinem weltlichen Thema gewidmet sind, und dasGebäude kirchlichen Zwecken diente. Die Bibliothekwar jedoch zugleich eine öffentliche Bibliothek,die auch für weltliche Leser offenstand. JánosSzily betrachtete beim Ausbau seines Sitzes dieSchaffung eines Priesterseminars als seinewichtigste Aufgabe, damit die geringe Zahl der inder Diözese tätigen Priester sobald wie möglicherhöht werden könne. Das von Melchior Hefeleentworfene Gebäude wurde bis zum Frühjahr 1780fertiggestellt, es konnte jedoch, wegen eines Verbotsvon König Joseph II. erst 1790 - nach Widerruf derVerordnung - seiner Bestimmung übergebenwerden.Im Unterricht des Seminars spielte die Bibliothekeine wichtige Rolle. Die Bücher wurden durch203

János Szily selbst in jahrelanger fleißiger undumsichtiger Arbeit gesammelt (wobei ihm StephanSchoenvisner behilflich war). 1791 schenkte erseine ganze Büchersammlung „durch eine aufrichtigeund glühende Liebe zum erwürdigen Klerusgeführt" der Kathedrale und verfügte auch überderen Benutzung indem er strenge Öffnungszeitenfestlegte in denen diese auch von Laien besucht undbenutzt werden konnte. So war diese Bibliothek,nach jener von Pécs, die zweite Büchersammlung,die auch als eine profane Bibliothek funktionierte. 54Die Bibliothek wurde im zweiten Stock desSeminars in zwei Sälen mit bemalten Deckenuntergebracht. Mit der Anfertigung der Freskenbeauftragte Bischof Szily Dorffmaister der sichbemühte die Aufgabe so gut wie möglich zuerfüllen, da er hoffte, daß man ihn auch mit derAnfertigung der Fresken im Schiff der Kathedralebeauftragen werde. Sein in der Bibliothek 1791gemaltes Fresko kann tatsächlich als eines seinerbesten Werke betrachtet werden. Durch die Signatur„Stepha Dorffmaister inve et pinxit 1791" wirddiesmal die eigene Invention des Malers extrabetont. Während im größeren Saal die vierwestlichen Kirchenväter mit lebhaften, hellenFarben wiedergegeben sind, ist der kleinere Saal,der Lesesaal, mit einem allegorischen Grisaille-Bildder Künste und der Wissenschaften geschmückt. 55Letzteres zeigt Pallas Athene im Kreise unbekleideterKindergestalten, die durch ihre Tätigkeitdie Literatur, die Musik, die Geschichte, dieMalerei, die Bildhauerei sowie die Astronomie unddie Mathematik repräsentieren (Abb. 98.). Die mitscharfen schwarzen Konturen und starken weißenSpitzenlichtern gemalte Szene macht fast denEindruck eines Reliefs. Das Bild wird von einembesonders reichen, klassizisierenden Ornament mitKassetten und Blattgebinden umgeben. Auch dasviereckige Deckenbild des Bibliotheksaales hateinen ähnlichen, mit pflanzlicher Ornamentik undKassetten versehenen, allerdings weniger reichverzierten Rahmen. Auf jeweils einer Seite desVierecks sind die Kirchenväter sitzend dargestellt.Papst Gregor der Heilige mit der Tiara (Abb. 97.)und der den Heiligen Geist symbolisierenden Taube,der Heilige Augustinus mit einem glühenden Herzin der Hand, der Heilige Hieronymus mit demLöwen zu seinen Füßen und der Heilige Ambrosiusmit dem auf seine Gelehrsamkeit verweisendenBienenkorb und Büchern. Neben den Heiligen sindGruppen von abwechslungsreichen Figuren dargestellt.So sieht man z.B. den vor dem Zorn desAmbrosius flüchtenden Kaiser Theodosius, den derBischof wegen des in Thessalonike angerichtetenBlutbades zur öffentlichen Buße verpflichtete. Aufdem Bild, das den Heiligen Hieronymus beimUnterricht von Kindern zeigt, hält das eine Kinddas Wappen des Bischofs Szily in der Hand. Nebenden bei Dorffmaister üblichen Gesichtstypen,erscheinen auch einige individuelle Gesichter, dievermutlich als Porträts angefertigt wurden. 56 Dieniedrige Decke öffnet sich in der Mitte inhimmlische Höhen: ein Engel, der einen Spiegel inder Hand hält, zeigt auf das Auge Gottes in einemstrahlenden Dreieck, das zugleich auch die heiligeDreifaltigkeit symbolisiert. Für das Fresko sind einegrelle Beleuchtung, klare helle Farben, eindeutigeFormen und deutliche Konturen kennzeichnend.Die übersichtliche Komposition und besonneneVortragsweise, deuten auf den im dritten Viertel desJahrhunderts erfolgten Stilwechsel hin. Diesemalerische Vortragsweise ist auch für das, den hl.Martin darstellende Altarbild kennzeichnend, dasDorffmaister für die Kapelle des Priesterseminarsmalte. 57Anmerkungen1 Es ist bekannt, daß Dorffmaister viel und schnellarbeitete. Der ständig von finanziellen Schwierigkeitengeplagte Maler übernahm neben künstlerischenAufträgen auch sonstige Arbeiten jederArt (so strich er z.B. gegen eine geringe Summe dieWohnung eines Obristen, Csatkai 1925, 270.).Gleichzeitig war er stolz auf seine Ausbildung ander Wiener Akademie und auf seine künstlerischeTätigkeit.2 Éber 1913, Mihályi 1916; Fábián 1936.3 Garas 1955. Das Deckenbild des Prunksaales desZichy-Mesko-Schlosses in Sopron, das man hierbedingt für ein Werk von Dorffmaister hielt, hatKlara Garas später, ebenfalls bedingt, dem MalerDaniel Gran zugeschrieben: Neue Bücher über denBarock. AHA XXV. 1979. 323.; Gleichzeitig fandich über die von Dorffmaister im Nonnenkloster inEisenstadt gemalten Chinoiserie-Landschaftsbilderkeinerlei Angaben.4 Über die Telemach-Bflder: Galavics Géza: Franciaregény két XVIII. századi falképsorozaton (Einfranzösischer Roman auf zwei Wandbilderserienaus dem 18. Jh.) In: Művészet és felvilágosodás(Kunst und Aufklärung), Művészettörténeti tanulmányok,Budapest 1978, 393-215. Das Fresko imTurmzimmer, das zur gleichen Zeit angefertigt204

wurde wie die Wandbilder des Prunksaales, wurdein der Fachliteratur bis jetzt für ein WerkDorffmaisters gehalten. Das Besondere daran ist,daß es keine Signatur trägt, obwohl Dorffmaisterauch seine weniger bedeutenden Werke fast immersignierte. Allerdings ist das Fresko den Wandbilderndes Prunksaales auch in seiner malerischenWelt nicht ähnlich. Es ist von höherer Qualität undmag das Werk eines Meisters sein, der seineAusbildung ebenfalls in Wien erhielt.5 Familiengeschichtliche Forschungen von LászlóSzily. Manuskript im Staatsarchiv, Budapest Inv.Nr. P 638/36 Éber 1913, Hekler Antal: A magyar művészettörténelemföladatai (Aufgaben der ungarischen Kunstgeschichte)Budapest 1922, 10; Fábián 1936, 36-37; Garas 1955, 104; H. Takács, Marianna: A sárvárivár (Die Burg Sárvár) Budapest 1957, 33-38.;Galavics 1983,280.7 Garas 1955, 104.8 Garas 1955, 104; Pigler 1974, 118; Franca ZavaBoccazzi: Pittoni, Venezia 1979, 220, Fig. 118,119.9 David und Goliat, Öl auf Leinwand, 250 x 150 cm,Bergamo Capella Colleoni10 Öl aufWand, 236 x 302 cm, Frankfurt am Main,Städelsches Kunstinstitut. Es sind mehrere Kopiendes Bildes bekannt.11 Aufopferung von Polixene, St. Petersburg,Ermitage.12 Ester von Ahasver und Der siegreiche Alexanderder Große, Ihr Bild: Laura Coggiola Pittoni: G. B.Pittoni, Florenz 1921, 22, 23.13 Szentkláray 1885. Niczky beschäftigte Dorffmaisterauch später. Dieser fertigte 1779 ein ganzfigurigesPorträt des Grafen an. Galavics 1965, 229-230,Bild 84.14 Mihályi 1916, 17-18; Frey 1929, XXII. Abb. 93;Garas 1955, 105; Dehio 1980, 201; Das Freskowurde 1991-1992 restauriert. Ein Bericht darüberist in der Österreichischen Zeitschrift für Kunst undDenkmalpflege XL VI. 3/4, 1992, 199-202. Dieallgemeine Wiederherstellung des Schlosses ist imGange.15 Die Beschreibung der Geschichte befindet sich inOvidius: Metamorphoses, ПВцсЬ, 1-332.16 Öl auf Leinwand, 45,5 x 72,5 cm, Inv. Nr.S.84.67.1. (restauriert, dubliert)17 Csatkai 1956, 139, 188. Der Titel des Bildes ist:Die Allegorie des Goldenen Zeitalters. ElfrideBaum: Katalog des Österreichischen Barockmuseumsim Unteren Belvedere, München 1980, I. Kat.177.18 Öl auf Leinwand, 109 x 130 cm, Modena, GalleriaEstense.19 Művészet 1903, 66 (der Maler ist noch nichtbekannt); Művészet 1904, 387; Petrová-Pleskotová1983, 84, Bild ХХХГХ. Auf dem Bild ist nur Teildes Deckenbildes zu sehen, (eine Aufnahme vomganzen Bild habe ich nicht gefunden), der jedochmit dem von Nebersdorf völlig überstimmt.20 Bisher war das Gebäude in der Fachliteratur alsGludovácz-Schloss gekannt. Die neue Identifizierungdessen Besitzers ist Verdienst von EnikőBuzási.21 Hekler 1922, 10; Fábián 1936, 28-29; Garas 1955,111. Seit der Abgebung des Manuskriptes fand ichneuere interessante Angaben in Zusammenhang mitden Pannobilder des Schlosses von Hegyfalu, dieich in einem anderen Aufsatz publizieren möchte.22 Kurze Erklärung des historisch-gemahlten Bilder-Saals zu Hegyfalu. Den beiden gnädigen Herrschaftengewidmet von Stephan Dorfmeister. 1794; Ahegyfalvi, történetbéli képes szálának magyarázatja.Vitézi versekben, németből szabadon fordította egytisza-háti magyar. Mind a két ttes uraságnak ajánlottapozsonyi Dorfmeister Istvány. 1794. Aus derÜbersetzung des begeisterten Dichters ist zuschließen, daß er nicht nur den Text von Dorffmaisterkannte, sondern auch das fertiggestellteWerk persönlich sah; Csatkai 1983, 62.23 Joachim von Sandrart: Teutsche Académie deredlen Bau-, Bild- und Malerei Künste. Ausgabe vonJ. J. Volkmann, Nürnberg 1768-75.24 Sandrart a.a.O. VI Band 105, Platte Im.25 Ihre Bilder: Sandrat a.a.O. VI Band 106, Plattenn/5, n/3, o/5, w/6, u/3.26 Sandrart a.a.O. VI Band 106 Platten ii, kk, 11, mm27 Buzási 1984, 230, 234. Siehe weiteres über dasPorträt im Aufsatz von Enikő Buzási in demselbenBand.28 Der Brief befindet sich im Bischöflichen Archiv inSzombathely. Köberl, János: Adatok a szombathelyiszékesegyház történetéhez (Angaben zur Geschichteder Kathedrale zu Szombathely) VI. SzombathelyiÚjság (Szombathelyer Zeitung) 1897, Nr. 17, 8.29 Gerőné 1973, 484^185.; Auf die Angaben wurdeich durch Klára Garas aufmerksam gemacht, wofürich ihr auch an dieser Stelle danke.30 Vatter Ilona: A soproni német színészet története1841-ig (Geschichte des deutschen Schauspielwesensin Sopron bis 1841) Budapest, 1929, 14.31 Kugler Alajos: A soproni színészet története (Diegeschichte des Soproner Schauspielwesens) Sopron1909, 9-10; Vatter a.a.O. 14-15.32 Vatter a.a.O.; Csatkai 1956, 111, 321; Csatkai,Endre: Milyen volt a soproni színház berendezése150 év előtt? (Wie war die Einrichtung desSoproner Theaters vor 150 Jahren?) Sopronvármegye5. Aug. 1925, 4; Csatkai, Endre: A soproniszínház ruhatára 1800-ban (Die Gardarobe desSoproner Theaters im Jahre 1880) SSz 1938, 170;Csatkai 1968, 256; Femer: Kugler a.a.O. 9-10;205

Gantner, Antal: A soproni színház és színészet története(Geschichte des Soproner Theaters undSchauspielwesens) Sopron 1941. 3-9; Garas 1955,104, 194; Belitska-Scholz, Hedvig: Színházi díszlet.(Die Theaterdekoration.) In: Művészet Magyarországon1780-1830, 104.33 Gantner a.a.O. 9; Sopron Színházi gyűjteménye.(Die Theatersammlung von Sopron) SSz 1944, 97-99.34 Vatter a.a.O. 15.35 Csatkai 1925, 270.36 Das Inventar wurde veröffentlicht von Vatter a.a.O.20. ihr von Gantner a.a.O. 8.37 Belitska-Scholtz a.a.O. 104-105.38 Horányi 1959,68.39 Die Angabe befindet sich in: Csatkai 1968, 257;Daselbst ist zu lesen, daß der Maler 1785 mit derSchätzung des Wertes der Theaterdekorationbeauftragt wurde, wofür er von der Stadt 1 Forinterhielt.40 Éber 1913, 210-211. Mihályi, Ernő: Sopronrenaissance és barokk stílusban épült házai. (Die inRenaissance- und Barockstil gebauten Häuser vonSopron) 38, 40; Mihályi 1916, 40; Csatkai, Endre:A soproni piktúra történetének vázlata. (Skizze derGeschichte der Soproner Malerei) Magyar Művészet1928, 554; Es wird erwähnt, daß Steiner vielpopulärer war als Dorffmaister und für dieArchitekturmalerei zweimal soviel Geld als diesererhielt; Csatkai 1956, 196-198.; Über dasLacknersche Rathaus: Prayr: A régi soproni városháza(Das alte Soproner Rathaus) Soproni napló 25.Dez. 1917; Rózsa, György: Lackner Kristóf, a rézmetsző(Kristóf Lackner der Kupferstecher) 1-П,SSz 1971, 194-207,312-322.41 Rede, welche der Hochgebohme Herr JohannFreyherr von Schilson, seiner römisch-kaiserl.königl. apostolischen Majestät wirkl. Kammerer,und einer hochlöbl. königl. ungarischen HofkammerRath als abgeordneter königl. Kommissar'in derkönigl. Freystadt Oedenburg an dem im dasigenRathhause versammelten Magistrat, und dieGemeinde den 25-sten Julii 1782. gehalten.42 Mehrere Aufnahmen von Mihály Rupprecht werdenim Soproner Museum aufbewahrt.43 Öl auf Leinwand, 71,5 x 52,7 cm, SopronerMuseum, Inv. Nr.: 54.367.1. Stammt lautInventarbuch aus dem alten Rathaus.44 Galavics, Géza: Kunst, Bürgertum und aufgeklärterAbsolutismus in Ungarn. In: Actes du ХХПеCongres International d'Histoire de l'Art, Budapest1969. Tome П. Budapest 1972, 221-225.45 Géfin 1929, 28-32; Genthon 1974, 436-^37;Szentléleky, Tihamér - H. Vladár, Ágnes: Savaria -Szombathely; Püspöki központ az ókori város romjaifelett. (Bischöfliches Zentrum auf den Rumender antiken Stadt) Műemlékvédelem XXXV. Nr. 21991, 118-128; Galavics, Géza: A szombathelyipüspökség mint műalkotás (Das Bistum Szombathelyals Kunstwerk) In: Hefele 1994, 105-107;sowie in. Új Művészet August 1991, 29—31.; Überdie Mäzenentätigkeit von János Szily: Entz, Géza:Magyar főpapok művészeti és műveltségi tevékenységea 18. században (Kunst- und kulturelle Tätigkeitungarischer geistlicher Würdenträger im 18.Jh.) Budapest 1941, 11-12; Enikő D. Buzási:Maulbertsch und sein Auftraggeber in Bildnissen.In: Franz Anton Maulbertsch und sein Kreis inUngarn. Langenargen 1984, 101-103; ZsámbékyMonika: Melchior Hefele mecénásai (Die Mäzenevon Melchior Hefele). In: Hefele 1994, 29-32.46 Leider sind im bischöflichen Archiv weder dasAuftragsschreiben des Bischofs, noch die Festlegungdes Programms erhalten geblieben, obwohldiese sicherlich existierten, weil János Szily dasProgramm für die anzufertigenden Werke in jedemFall in allen Einzelheiten festlegte. B. Thomas1966, 117.47 Fábián 1936a, 16.48 Cs. Dobrovits, Dorottya: Piranesi. Budapest 1993,237.49 Schoenvisner, S.: Antiquitatum et históriáé Sabariensisab origine usque ad praesents tempus, libriГХ. Pest, 1791.50 Ausführliche Beschreibung der Gestalten der Legendeunter genauer Angabe ihres Platzes in derLiteratur: B. Thomas, Edit: a.a.O. 121-130.51 Über den Garten: В. Thomas, Edit а.а.О. 120-121.52 Dobrovits a.a.O. 238.53 В. Thomas, Edit a.a.O. 132, 134.54 Entz a.a.O. 20-21.; Über die Geschichte und dieSammeltätigkeit der Bibliothek: Dobri, Mária: ASzombathelyi Egyházmegyei Könyvtár története1791-1991. (Geschichte der Bibliothek der DiözeseSzombathely 1791-1991.) VSz 1991/4, 521.55 Éber 1913, 216.; Mihályi 1916, 42.; Fábián 1936a,6-7; Garas 1955, 111.56 Fábián 1936a, 6.55 Galavics 1971, 34-35; Jávor, Anna: Egyházi festészet(Kirchliche Malerei) In: Művészet Magyarországon1780-1830. (Kunst in Ungarn. 1780-1830)Ausstellungskatalog, Ungarische Nationalgalerie1980,84-85, 198.206

Dorffmaister István Somogy és Baranyai megyei mecénásaiBOROS LÁSZLÓSomogy megyében a földbirtokos családok közüla török hódoltságot csak a tóti Lengyel család vészelteát, s tartotta meg a Lengyeltóti körüli falvait.A 18. század első felében kialakult nagybirtokoktulajdonosai, az Eszterházyak, Nádasdyak, Széchenyiek,Festetichek, Hunyadyak éppen úgy betelepültekvoltak, mint a kisebb birtoktulajdonos Bosnyák,Jankovich, Szegedy vagy Kisfaludy és Bogyaycsaládok.A török utáni építkezés nem a kastélyokkal, kúriákkal,hanem a török elől áttelepült horvát, illetvenémet telepes családok által újra benépesülő falvakházaival, sövény- és fatemplomaival indult. A korábbiakhelyébe az első újabb sövénytemplomokat a17. és a 18. század fordulója körül emelték, amelyekközül számos még a 18. század közepén is funkcionált.Az 1730-as évek elején már helyreállított középkori,valamint egy-két új kőtemplom is állott. 1A veszprémi egyházmegye igazgatása alá tartozóSomogy a megerősödő nagybirtokok építkezőfundátorai, mecénásai számára a Bécsből Pozsonyközvetítésével érkező új művészi formarend és kifejezésbeliízlés átvételében a püspöki főtemplomnyújtott követendő példát, ugyanis a messze környékelső barokk falképei a veszprémi székesegyházban,illetve a Szent Imre templomban létesültek. 2Kezdetben Baranya megye gazdasági fejlődésétis a települések rendezési munkálatai jellemezték.Somogyhoz hasonlóan az egyházi körök bécsi éspozsonyi kapcsolatából Baranyában is az egyházmegyeközpontjában honosodott meg először az újművészi irányzat, majd szertesugárzott a környezőés távolabbi településekre. A szerzetesi vagy püspökiépítkezésekkel, a rendi és plébánia templomokbarokk ízlésű megjelenítésével egyidejűleg az anyagierejükben és művészi befogadókészségükben egyarántgyarapodó főúri rendek, kis- és nagybirtokosokáltal emelt új épületek számos munkaalkalmatnyújtottak az építészet és társművészetei számára.A 18. század második felének festészetét műfajilehetőségeiben is növelték a tágas templomok, kastélyok,kúriák falfelületei, ezért a freskómunkálatokszáma nagyban növekedett. Bécs fokozódó hatásaabban is megmutatkozott, hogy a megrendelők általmegszabott tematikán alapuló kompozíciók megfestéséreeleinte az ekkorra felnevelődött új osztrákfestőnemzedék mestereit foglalkoztatták. A Magyarországonműködő festők közül a legjelentősebbFranz Anton Maulbertsch, aki negyven éven át volta hazai világi és egyházi főurak megbecsült festője.Maulbertschet tehetségében ugyan nem, de hazaifoglalkoztatottságában mindenképp felülmúltaDorffmaister István. A oécsi akadémián tanultmester soproni műhelyétől távol, főként a nyugatdunántúlimegyékben, valamint Somogyban és Baranyábanis festett a köznemes kegyurak, polgárok,szerzetesek, s az előkelő főpapi körök számára is. 3Elsősorban a freskófestésben jeleskedett. Ezt őmaga is így vallotta ajánlkozó leveleiben, amelyekbenbizonyságul jelentősebb munkáira, a kiskomáromi,a szentgotthárdi és a szigetvári freskóirahivatkozott. 4 A bécsi akadémián tanult festőkortársainakegyike sem folytatott olyan műfajbelisokoldalúságot tanúsító gyakorlatot, mint Dorffmaister.A főképp fal- és oltárképfestészetben tevékenymester kisebb jelentőségű restaurációs munkákat,stáció-sorozatokat, valamint portrékat egyarántalkotott, s mindezek megrendelői körének szélestársadalmi skáláját, illetve a művészetekhez valókötődését bizonyítják. A hazai festészeti gyakorlattalnem támasztható alá e művészi értelemben sokrétűés nagy területre kiterjedő alkotói szorgalom. Agyakran úton lévő mestert elsősorban nem az őtfoglalkoztató megrendelői kör elvárásai, hanem népescsaládjának eltartási gondjai is sarkallták.Dorffmaisternek a dél-dunántúli megrendelőivellétrejött kapcsolata alig dokumentálható. Levéltáriadattal mindössze a pécsi, 1882-ben elpusztult freskóművetámasztható alá. Egy-két esetben a plébániairattárak megjelölik ugyan a mecénás személyét,több alkalommal azonban a mesterközvetítés és akapcsolatfelvétel valószínű módját a templomok ismertkegyuraságának társadalmi összeköttetései révénhatároltuk körül.Dorffmaister első jelentősebb Somogy megyeimunkáját a felvidéki eredetű Hunyady család megbízásaalapján végezte. Hunyady Antal mint Barsmegyei alispán, a majki kamalduli szerzetesek207

endházában 1730-ban alapítványt tett. 1753-banbárói címet és a somogyi Kéthelyre birtokadománytnyert, amelyhez Mesztegnyő is tartozott. Amarianus ferencesek mesztegnyői alapítólevelétHunyady Antal adta ki, amelyet Mária Terézia hagyottjóvá. Az alapító kegyúr a szerzetesek számárakolostort és templomot építtetett, de a munkálatokathalála miatt fia, Hunyady Nepomuki János fejeztettebe. A templomot 1750-ben felszentelték, bár azépületen még 1756-ban is dolgoztak. 5Dorffmaister és a Hunyadyak kapcsolatát amajki szerzetesektől, esetleg a festő mesterétől,Maulbertschtől eredeztetjük, aki 1771 előtt Majkona kamalduliak templomát mennyezet-freskókkalékesítette. A mesztegnyői megrendelő és Dorffmaisterközötti összefüggésben további szálakat erősíthetünkmeg a Hunyadyak Bécsre, Pozsonyra, Nagyszombatrais kiterjedő társadalmi, egyházi és művészetikapcsolataikkal, de legfőképpen az oltárképektémaválasztásában felismerhető családi vonatkozásokkal.Az építkezést és a belső díszítést befejezőHunyady Nepomuki János védőszentjének apoteózisátábrázolja a főoltárkép, amelyen saját magát isszerepelteti. Felesége, Haller Erzsébet arcvonásainalapul az alamizsnát osztó Szent Erzsébet-kép főalakjátjellemző bájos megjelenés. Végül az alapítókegyúr, Hunyady Antal, a Szent Antal-oltár festményénjelenik meg a fiúi tisztelet, illetve Dorffmaisterecsetjének jóvoltából 1772-ben.A divatos festőknek a mecénások egymás közöttiajánlásán túl a falképekkel díszített épületek közelebbi-távolabbikörzetében a freskófestő mester másmásmegbízótól rendelt oltárképeit is megtaláljuk.Erre a gyakorlatra lehetne példa a kéthelyi birtokközpontközelében fekvő Somogyszentpál templománaka falú védőszentjét ábrázoló oltárképe, de eztugyancsak Hunyady megbízásból 1776-ban festetteDorffmaister. 6Az óriási kiterjedésű Hunyady birtoktest határéstulajdonváltozásait követni nehéz feladat. Mégisfeltehető, hogy a dél-somogyi Dorffmaister-alkotásokmint a segesdi ferencesek 1945-ben elpusztultSzent Katalin-képe, valamint az ismeretlen helyrőlSzulokra került Szent Simon és Júdás-kompozícióka mesztegnyői ferences atyák vagy a Hunyadyakközvetítése nyomán készülhettek.Dorffmaister tehetségének elismeréseként őtMagyarország egyik legősibb családjának magastársadalmi rangú megrendelői is foglalkoztatták.Niczky György Zala vármegyei követ által 1767-benépíttetett berzencei templom festményeinek elkészülteután a kegyúr fiának, Niczky Kristóf országbíró,királyi biztosnak Temes vármegye számára1779-ben festett portréja a közvetlen családi kapcsolatrévén jött létre Dorffmaister ecsetje által. 7A Somogy megyei Dorffmaister-alkotások egymásik körzetre koncentrálható megrendelői központjaaz 1703-tól Festetich-birtokként számontartottToponár volt. Földesura, Festetich Lajos Somogymegyei alispán volt 1760 és 1770 között. Hivataliidejének utolsó évében Szily Ádámtól megvásároltaSzigetvárt, majd a katonai kincstártól a nevezetesvár is birtokába került. Toponári kastélyánakházi kápolnáján kívül a faluban istentiszteletihely nem volt, ezért a földesúr által betelepítettcsaládokkal bővült lakosság lelki szükségletére kétév alatt felépült az 1781-ben a Szentháromság tiszteletérefelszentelt templom. A consecratiot HódosiPierer József győri kanonok, címzetes püspök végezte,aki gyakran vendégeskedett a toponáriFestetich családnál. 8Az egyházi és világi mecénások körében ismertés foglalkoztatott Dorffmaisternek a Festetichekkelvaló kapcsolatát sokáig az a levél dokumentálta,amelyet a festő a szombathelyi püspökhöz, Szily Jánoshozintézett 1786-ban. E levélben a nyúli templomfreskóinak befejezéséről ad számot, majd megemlíti,hogy Egyedre készül, ahol Festetich grófszámára tájképeket fog festeni. 9A kutatás jóvoltából ma már tudjuk, hogyDorffmaister és a Festetich család közötti kapcsolat- a toponári jelzett munkák szerint - már 1781-benlétrejött. Abban a kérdésben, hogy a toponári templomkifestésére miért Dorffmaister kapott megbízást,nem lehet kétségünk afelől, hogy a festőtajánló személyt a győri káptalani testület egykoritagjai között kell keresnünk. Nagy Józsefnek Győrbenkanonoktársai voltak Hódosi Pierer József és akésőbb Szombathelyre kinevezett püspök, Szily Jánosis. A szombathelyi püspökség alapításától,1777-től Nagy József is Szombathelyre került, ahol1780-ban Dorffmaister megfestette a kanonok arcképét.10 Az új püspök pedig már 1779-ben szerződtettea novai feladatra. Kézenfekvő, hogy SzilyvelNagy kanonokkal, illetve a Festetich családdalgyakran érintkező Hódosi Pierer József az általa felszentelttoponári templom festményei és festője tárgyábanközvetítő szerepet vállalt.A toponári boltozatok festészeti programjában a18. század végi nemesi ellenállási mozgalmakkalnemcsak szimpatizáló, hanem teljes mértékben azonosulószellemiség tükröződik. Festetich Lajos újtemplomának falfelületei az újra hangsúlyosabbávált Mária-kultusz gondolatkörének képi megfogalmazásábana jozefinizmus elnémetesítő politikájávalszemben a magyar érzület megvallásáraszolgáltattak művészi példát: a főoltár grisaillealakjaia két magyar szent királyt ábrázolják, s amennyezetfreskók marianus tematikája - az időbena templom közelében, ma a Kaposvár központjábanálló - magyar címeres Mária-oszlop, a PatronaHungáriáé politikus megfogalmazásában zárult. ' '208

Igen valószínű, hogy Festetich Lajosnak mintalispánnak vagy nejének, Nagy-Jókai Farkas Krisztinánakjótékony adományából készült Dorffmaisterneka kaposvári Szent János-kápolna számárafestett olajképe, amely jelenleg a Somogy megyeiLevéltárban van. 12A toponári példát és alkalmat, a Festetichekkelkapcsolatban álló környékbeli földbirtokos családokművészet iránti érdeklődését sejtjük a közeliCsombárdon a Csák-kúria kápolnájában, valamint abüssűi Gyulai-Gaál-kápolna Dorffmaistertől származómennyezetképeinek közel egyidejű megrendelésében,illetve megvalósulásában.Somogy megyében Dorffmaisternek még egyfreskóműve ismert. A tabi plébánia templom falképeitfeltehetőleg az 1780-as évek vége felé festette.Az épület 1756-tól 1762-ig épült, s addig az andocsiferencesek gondozták a híveket. Szentélyénekmennyezetén a Hit allegóriája, oratóriumaiban, sekrestyéjébenszentek, egyházatyák ábrázolásai kizárólagegyházi tematika alapján készültek, ezért amegrendelő személyét elsősorban Bajzáth Józsefpüspök veszprémi környezetében, talán a kapolcsitemplomot is építtető Kiss György prépost személyébenkell megjelölnünk.A nágocsi Zichy birtokközpont templomának elpusztultfreskóit Zichy Ferenc győri püspök közvetítésenyomán Zichy József rendelte meg. Ugyanőépíttette a település templomát 1757-ben. Ha hiteltadhatunk a hagyománynak, akkor a nágocsi freskókatDorffmaister munkái közé sorolhatjuk. 13Nem kétséges, hogy a szintén Zichy Józsefkegyurasága alá került szomszédos Zics községtemplomának festett felületű körmeneti baldachin) áta kegyúr a korábbi kapcsolat alapján, de már nem agyőri püspök közvetítésével rendelte meg, mert azegyházfő - aki korábban a zicsi templom anyagigondjait vállalta - 1786-ban elhunyt. A sugárkévévelövezett Oltáriszentséget és kelyhet, valamint azevangélistákat ábrázoló baldachint Dorffmaister ajelzése szerint 1790-ben festette. 14Különböző, egyelőre fel nem derített eredetűmegrendelések alapján valósultak meg a szakirodalomáltal eddig nem említett további oltárképek, ígyDorffmaistert szerződtették az Eszterházy-birtokonépült szentbalázsi templom két mellékoltárképére.Szintén publikálatlan volt a Szerdahelyi család régitemetői imaháza számára készült Szent Lukács-képGálosfán, amely a Festetich család által 1810-benépült mai templomban nyert elhelyezést.Dorffmaister Somogy megyei művei nagyobbrésztvilági megrendelések alapján készültek, ezzelszemben jelentősebb baranyai feladatokkal az egyházbízta meg. Ennek okát abban látjuk, hogy Baranyábana Lipót király-féle nova donatio nagy földterületeketjuttatott vissza az ősi pécsi egyházmegyetulajdonába. A potenciális tényezők lehetővé tették,hogy az egyház ne késlekedjen a barokk átvételébenegyrészt, mert az ellenreformációs tendenciák számottevőgyengülése ezen országrészben még nemérvényesült, másrészt mert a hitélet mielőbbi fellendítésébena püspöki székhelyek főtemplomainak kiemelkedőszerepet szántak. Ezzel szemben a világitársadalomnak a barokk művészet befogadásárakész, ugyanakkor kellő anyagi erővel is rendelkezőrétege az új stílus meghonosításában csak az 1740-es évektől vált hatékony tényezővé Baranyában.Dorffmaister legelső, Baranya megyében fellelhetőoltárképeit a pécsi domonkos rend templomaszámára 1771-ben Poppin György vikárius kezdeményezésérefestette. 15 Az elszegényedett rend számáraOrszágh András segédpüspök közvetítettKlimó György püspök felé, aki - akár a mohácsi ferencesekesetében - oltárképpel ajándékozta meg aszerzetesek új templomát. Klimó püspök ésDorffmaister 1771-ben már élő kapcsolatát megerősíti,hogy a nagy mecénás főpap ekkor már a pécsidóm Corpus Christi-kápolnájának kifestését napirendretűzte. 16 Amikor II. József a szerzetesrendeketfeloszlatta, Eszterházy Pál László pécsi püspök adomonkosok oltárait a festményekkel együtt az1796-97-ben épült sásdi templomnak adományozta.A Szűz Mária születését ábrázoló főoltárkép napjainkbanis Sásdon van, míg az ugyancsak 1771-benkészült Borromei Szent Károly-festményt a balmellékoltár retabulumából ellopták. 17Hímesháza második templomának három oltárképétKlimó püspök megrendelésére 1775 körülfestette Dorffmaister. A főoltárkép témájában, kompozíciójábanegyezik a sásdiéval, de annak tükörképiváltozata. A mellékoltárok Mária Magdolnát afeszületnél, illetve Szent Antal látomását ábrázolják.18Baranya megyében 1781-ben kapta Dorffmaisteraz egyetlen világi megrendelőjétől származó megbízását.Az ekkor még Somogyhoz tartozó Domolospusztátés udvartelket birtokló Hoitsy Mihály, korábbanBaranya megye alispánja, 1771-1783 közötta pécsi domonkosokkal személyes kapcsolatban állott,tehát Dorffmaister ottani oltárképei nem voltakelőtte ismeretlenek. Hivatali összeköttetése Klimópüspökkel lehetővé tette számára, hogy a sopronifestőről megbízható információk birtokába jusson,továbbá Hoitsy alispán Poppin vikárius ajánlását ismérlegelhette Dorffmaisterrel kapcsolatban, amikoraz 1781-ben elkészült domolosi családi kápolnájamennyezetének és stációképeinek festőjéről döntött.A fehér lovon ülő s a sárkánnyal küzdő SzentGyörgy mozgalmas freskó-ábrázolása 1904-benmegsemmisült. A stációképek (olaj, vászon) közülkettőnek a sorsa ismert, a többi lappang vagy elpusztult.19 209

Hoitsy Mihály ugyanez alkalommal a turbékitemplom számára két oltárképet festtetett, ANepomuki Szent János-kép jó kvalitású, míg párdarabja,a Mária oktatása, Dorffmaisternek az 1770-esévek eleji színvonalát éri el. Mindkét kép jelzett, skiváló példát szolgáltat a mester hullámzó művésziteljesítményére.A pécsi egyházmegye legnagyobb tevékenységű18. századi mecénása Klimó György püspök volt.Nagy volumenű, Pécs városát, Baranya és Tolnamegyét érintő kulturális vonatkozású tervei csakrészben valósulhattak meg. A nagy mecénás igazibarokk főúr volt, aki Mária Terézia feltétlen bizalmátélvezte. A királyi udvarnál gyakran tartózkodófőpap különös gondot fordított egyházmegyéjénekművelődésére, valamint a barokk művészet hanyatlókorszakát jellemző fő stílusváltozásainak haladéktalanátvételére. Építkezéseiben, egyéb megrendeléseibennehézség nélkül követhető azon törekvése,amellyel a legújabb, legkorszerűbb művészeti iránynakkívánt megfelelni. Halála után befejezetlenülmaradt elképzeléseit a püspöki székben utóda, immára jozefinizmus egyre súlyosbodó terheit viselőEszterházy Pál László saját feladatának tekintette.1786 és 1788 között Eszterházy püspök foglalkoztattaDorffmaistert, akit egyre fokozódó jelentőségűfeladatok elé állított. 1786 júliusában felszólítottaa káptalant, hogy a székesegyház CorpusChristi-kápolnája - Klimó püspök által tervezett -kifestésé ügyében vegye fel a kapcsolatot a sopronifestővel. Pethő József őrkanonok megegyezett akáptalan előtt megjelent festővel, aki a kápolna titulusánakmegfelelő mennyezet- és falképeketugyanebben az évben befejezte. 20Ez alkalommal készíttette Eszterházy püspök avédőszentjével kapcsolatos témájú festményt, SzentPál megtérésének a 17. századbeli Laurent de LaHyre vagy Franz Joachim Beich csataképein szereplő,egyébként Rubenstől eredeztethető jelenetét.E kompozíciós elemet az előbbi csataképek metszetmásolatairólvagy a győri Szent Ignác-templomegyik mellékoltárának festményéről kölcsönözhetteDorffmaister, s alkalmazta a mosonmagyaróvári, aszentgotthárdi és a szigetvári boltozatokon, illetvemohácson és szombathelyen is. Az utóbbi olajfestmény,akárcsak pécsi változata, az illető püspöki rezidenciáktulajdonában vannak.1787-ben Eszterházy püspök további jelentősfeladattal bízta meg Dorffmaistert: a második mohácsicsata centenáriumára a nemzeti múlt irányábanmegnyilvánuló érdeklődés jeleként a két mohácsihadieseményt felidéző, tehát történelmi témára adtamegrendelését. A két nagy méretű kompozíció amohácsi püspöki kastély számára, sala terranajánakkét egész falát kitöltő és boltozatához illeszkedőíves keretezéssel készült. Ez alkalommal festetteDorffmaister az ugyanitt elhelyezett II. Lajospáncélöltözetes portréját is. E festmények a 19. századihazai és külföldi utazók és írók tollából számottevőirodalmi visszhangot keltettek, s napjainkbanis Mohács látnivalói közé tartoznak.A plébánia-templommá alakított szigetváridzsámiban, az 1787-re barokkizált belső tér főoltáránállott a templom titulus-szentjének, Szent Rókusnaknagy méretű festménye. A felszentelésre készültkép, akár a várost akkor tulajdonló FestetichLajos, aki toponári templomában már foglalkoztattaDorffmaistert, akár az egyházmegye feje, Eszterházypüspök megrendelésére is készülhetett, mégisa püspöki megbízatásnak kell elsőbbséget adnunk.Az egyházfő donációját erősíti, hogy Eszterházypüspök számára szintén 1787-re festette meg azUtolsó vacsora-képet, amely a Corpus Christikápolnábatemetkező mecénás főpap jeltelen nyughelyefölött őrizte megrendelőjének emlékét. 21A divatos barokk festészeti és ellenreformációstémák nagy hasonlósággal ismételt változataibólvaló a vajszlói templom oltárképe. Ez a típus aTiziano, Rubens, főként Sebastiano Ricci bécsiKarlskirche-beli festményéről ismert, s valamelyközös metszet-előkép - talán Paul Tróger obernzellioltárképéről készült és elterjedt metszet - alapjánfestette Mária mennybevitelének analóg változatátMaulbertsch (Zirc, Győr), Schaller (Borsmonostor)és Dorffmaister Nován 1779-ben, Sopronban 1780-ban, majd Vajszlón 1787-ben. Ez utóbbi kép megrendelőjébena Nagyszombatban teológiát végzettSzányi Ferencet sejtjük, aki 1773-ban a pécsi szemináriumtheológia morális tanára, s korábban,1747-től Vajszló első plébánosa volt. 22A 18. század nyolcvanas éveire az abszolutizmussalszembenálló nemesi-nemzeti gondolatköráltalános kiszélesedését jelzi, hogy a megrendelők alátomások és a hitvilág jelképi ábrázolásai helyettegyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a históriairealitások felé. E külső hatásból eredő eszmeitartalmiháttér előtt valósult meg a nemzet önállósodásának,a nemzeti tudat kifejezésének addig ritkafestészeti példája Szentgotthárdon 1784-ben, Eszterházypüspök rendelésére a mohácsi csataképeken1787-ben, s egy évvel később, de akkor már monumentalitásábanis emelt hangsúllyal a szigetvári kupolában.Dorffmaisternek e fő művében nemcsak a 18.századi európai és a hazai festészet egy részét, hanema megrendelőnek a magyar történelmi múlt feléirányuló érdeklődésében a II. József nemesítő politikájávalszembehelyezhető állásfoglalását is értékelnünkkell. A mohácsi és a szigetvári alkotások újformai és tartalmi tendenciájukkal a barokk művésziszemlélettől utat nyitottak a klasszicizmus felé.A szigetvári kupolafreskó jelentőségét, politikus210

tartalmi mondandóját a nagy nyilvánosság lelkesedővisszajelzéseiből is megítélhetjük. A korabeli leírások,útikalauzok számtalan dicsérő jelző kíséretébenméltatják mint Szigetvár és Baranya megye ritkanevezetességeit. A két mohácsi csataképpel együttvalóban olyan alkotásokról van szó, amelyeknek aközvélemény formálásában, a politikai közhangulatés a magyar történelmi szemlélet irányításábanmegrendelőjük meghatározott szerepet szánt.Ha nem is igazán politikus indíttatású és szándékúEszterházy püspök Dorffmaistert utoljára foglalkoztatómegrendelése, mégis úgy tűnik, hogy afeloszlatás előtt álló pálos rend számára rendeltNepomuki Szent János-képpel az uralkodói döntésellenében egy gesztus értékű ajándékot kívánt nyújtania szétszóródás előtt álló rendtársai számára.A mágocsi pálos atyák ősi birtokukon az elpusztultközépkori templomuk köveiből építették felúj egyházukat, amelyet a pécsi pálos konvent priorjaszentelt fel 1769-ben. Eszterházy Pál László magais pálos szerzetes, majd a máriavölgyi nagykáptalanáltal választott rendfőnök volt. Pécsi püspökségealatt is szoros kapcsolatot tartott a szerzettel, ezért amágocsi pálosoktól Nagyhajmásra került NepomukiSzent Jánost a szegények között ábrázoló képet apüspök megrendeléséből származó kegyes, de megkésettajándéknak tartjuk.A festmény az idős Dorffmaister rendkívül gazdagoevre-jének legutolsó példánya, amelynek befejezéséremár nem volt ereje. A befejezetlenül maradtkép csak megkésve érkezhetett megrendelőjéhez,aki megbízását nyilván jóval korábban adta az egyrefáradó mesternek. E tényt a kép alján, az 1797-benelhunyt Dorffmaisternek István fia igazolta jelzésével1798-ban.Dorffmaisternek a távoli Dél-Dunántúlra is kiterjedőművészi tevékenységét a kor társadalmi hatóerőinekvizsgálata nélkül a magányos mester hamisés torz jelmezében rajzolnánk meg. Ezzelszemben számos, jobbára egyházi körökből származómegbízatása, s nem a vándorfestő véletlenszerűalkalmi megrendeléseinek teljesítése jellemeztékmunkásságát. Működési területét, alkotói kifejezőeszközeinekkelléktárát azok a nagy jelentőségű tényezőkhatározták meg, amelyek a 18. századi Közép-Európaművészetének vezető ízlését, formavilágátmeghatározott irányba, a 19. század klasszicizmusafelé terelték.A mestert foglalkoztatók társadalmi sokrétűségeaz alkotásoknak nemcsak a témakörét, hanem művésziszínvonalát is meghatározta. A főrangú egyháziés világi mecénások nagyobb volumenű megrendeléseinek,igényeinek - a szélesebb körű publicitás,tehát az újabb munkalehetőség reményében -alaposabb gonddal igyekezett megfelelniDorffmaister. akit megbízói a stációképektől a nagyfalfelületeket, kupolákat borító falképekig mindenművészi irányú feladattal elláttak.Ebben a széleskörű műfajválasztékban - későbbfüggetlenül a megrendelések egyházi vagy világijellegétől - tendenciózusan megjelenik és egyrehangsúlyozottabbá válik az eszmei-politikai tartalom,amely a kompozíciók témájában a történelmimúltból merít, majd kifejezetten magyar nemzetiérzelmiirányba fordul. Az abszolutizmus a hatásellenhatástörvényszerűségéből következően felerősítettea nemesi mozgalmakat, s azok képi megfogalmazásánakkívánalmát. E megrendelői törekvésbenalkalmas partnernek bizonyult a magyar érzelmeitnem titkoló Dorffmaister. aki grisaille-mellékalakjaibanvagy jelentős freskó-kompozícióiban amegbízói útmutatás mellett a saját hazafias indíttatásúformarészleteit is megjelenítette.A Somogy- és Baranya megyei egyházi és világimecenatúra művészeti tartalmi-formai igénye szervesfolytatása volt a töröktől meg nem szállt vagykorábban felszabadult országrészek hasonló indíttatásúszellemi áramlatának, amely a tiltakozásánakképletes vagy nyílt irodalmi, főként képzőművészetimegfogalmazásban hangot adó nemesség által, elsősorbanDorffmaister István munkássága révén áradtszét a 18. század végi Dél-Dunántúlon.Je; ;yzetek1 Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei.Művészettörténet-Műemlékvédelem Ш. Budapest,1993,44.2 Garas 1955,203,207.3 Boros 1974.4 Fábián 1936,3,25.5 Lángi 1995,231.6 Helyszíni vizsgálat, 1971.7 Garas 1955,214.8 Boros 1974a, 64.9 Garas 1955,275.10 Fábián 1936, 10. Galavics 1965. nem említi.11 Ez a gondolati kivezetés a rokokó festészet amakompozíciós megoldására emlékeztet, amikor azeszmei vagy valós képcentrumot a képmezőn kívülrehelyezi.12 A festmény eredetileg a kaposvári Szent Jánoskápolnaszámára készült. Épült 1766-ban. 1788-ban211

a kép még nem volt a kápolnában (Veszprémi PüspökiLevi, Protocollum v.cleri p. 330., valamintkaposvári plébánia-levéltár, Visitatio Canonica1778. p. 2.) A kápolnát 1849-ben lebontották. Akép az 1863-ban létesített rabok kápolnájában voltannak megszűnéséig, 1907-ig. Ezután került jelenlegihelyére. (Somogy 1907. évi. 29. sz. júl. 21.)13 Garas 1955, 215. Dorffmaister munkái között említi.Számos forrás azonban az ugyanazon kegyuraságalá tartozó szomszédos Zics templomának freskóités oltárképeit is Dorffmaisternek tulajdonította,holott e müveket Franz Xaver Bücher 1786-banfestette. Lásd Boros László: A zicsi templom festményei:Bücher Xaver Ferenc művei 1786-ból. In:MÉ. 1984. 4.14 Boros 1974a A zicsi baldachin, 61.15 Németh Béla: A pécsi dominikánus-ház története.Pécs, 1903,46.16 Boros László: A pécsi székesegyház a 18. században.Budapest, 1985, 49, 254.17 A sásdi rendőrség jegyzőkönyvei 1966. október 12-13. A megcsonkított festmény felső részéből megmaradtputtó pécsi magántulajdonban van.18 Boros 1974,278-279.19 А ХП. stáció pécsi magántulajdonban. Felirata:„Xn.Statio. Az Ártatlan Jesus A Kit Meg FeszéttettLatrok Kőzött Mint Leg Nagyobb Bűnös Középen, aMagas Keresztre Főiemeltetett Tisztulást Nyerhetni."20 Pécsi Káptalani Magánlevt. Protocollum VI. 1786.júl. 9. - Pécsi Székesegyházi Levt.Fasc. 30. Nr. 40.- A freskó a székesegyház 1882. évi átépítésekorelpusztult. Jelzése ez volt: „Pinxit StephanusDorfmeister /sic!/ e Caes.Reg. Vindobonen. Academia1786."21 A festményt a keretéből ellopták. Eszterházy püspöksírhelyére a kép keretéhez illeszkedő feliratutalt.22 Aigl Pál, História brevis venerabilis CapituliCathedralis Ecclesiae Quinque-Ecclesiensis.Quinque-Ecclesiis, 1838, 109.212

Stephan Dorffmaisters Auftraggeber und Mäzene in denKomitaten Somogy und BaranyaLASZLO BOROSVon allen Grundherren des Komitates Somogyüberdauerte nur die Familie Tóti Lengyel die Zeitder Türkenherrschaft, wobei sie ihre Dörfer umLengyeltóti behalten konnte. Die übrigen Grundherrn,wie die Magnatenfamilien Esterházy,Nádasdy, Széchenyi, Festetich und Hunyady warenin der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts genausoneu zu Besitz gekommen wie die kleinadeligenFamilien Bosnyák, Jankovich, Szegedy oderKisfaludy und Bogyay.Nach der Vertreibung der Türken bauten dieseAdelsfamilien hier zunächst keine Schlösser oderAdelssitze, sondern trachteten die nach Abzug derTürken fast menschenleeren Gebiete neu zubesiedeln - mit deutschen und kroatischen Familien- und Dörfer zu errichten. Dabei baute man anfangsneben Bauernhäusern nur einfache Holz- oderFachwerkkirchen. Von diesen, meist an Stelle deralten Kirchen um die Wende des 17. zum 18.Jahrhundert errichteten Sakralbauten blieben einigebis um die Mitte des 18. Jahrhunderts funktionsfähig.Zu Beginn der Dreißigerjahre des 18. Jahrhundertshatte man aber bereits viele mittelalterlicheKirchen wiederhergestellt und auch einigeneue erbaut. 1Somogy gehörte zur Diözese Veszprém und sowar für die Gründer und Stifter der neuen Kirchendie neue künstlerische Form und Ausgestaltung desDomes von Veszprém und der dortigen Kirchenbeispielgebend, wobei diese wieder ihr Vorbild ausPreßburg und Wien schöpften. Auch die erstenbarocken Wandbilder auf dem Territorium derDiözese entstanden im Dom von Veszprém bzw. inder dortigen St.Emmerich-Kirche. 2Auch im Komitat Baranya war aus wirtschaftlichenGründen zunächst ein Ausbau derSiedlungen wichtig und auch hier - wie in Somogy- wurden die neuen Tendenzen der Kunst durchKirchenkreise in Wien und Preßburg vermittelt.Gleichzeitig mit dem Entstehen der barockenKloster- und Bistumsbauten, den Ordens- undProbsteikirchen wuchs auch - durch einewiedergewonnene Wirtschaftskraft und geistigeNeuorientierung - die Entwicklungsmöglichkeit fürdie Architektur und die sie begleitenden Künste aufden Grundherrschaften der Orden, des Klein- unddes Hochadels.In der zweiten Hälfte des 18. Jahrhundertserfuhr die Malerei durch die großen Wandflächender neugebauten, meist geräumigen Kirchen,Schlösser und Adelskurien große Entfaltungsmöglichkeiten.Die Aufträge für Fresken mehrten sich.Der zunehmende Einfluß Wiens auf das Geschehenzeigte sich auch darin, daß man zu Beginn Aufträge- vom Stifter dem Künstler meist vorgegebeneThemen - an österreichische Künstler vergab. Vonden in Ungarn tätigen Malern war Franz AntonMaulbertsch der bedeutendste, der über vierzigJahre lang der anerkannte Meister bei weltlichenund geistlichen Herren war.Stephan Dorffmaister überragte Maulbertschnicht dem Talent nach, aber umso mehr in derAnzahl der Aufträge. Der an der Wiener Akademieausgebildete Künstler arbeitete vor allein in denwestungarischen Komitaten und auch - weit vonseiner Soproner Werkstatt entfernt - in denKomitaten Somogy und Baranya für den Adel,Bürger, Orden und Kreise des vornehmen HohenKlerus. 3 Er zeichnete sich dabei vor allem alsFreskomaler aus. In seinen Bewerbungsschreibenempfahl er sich dadurch, daß er vor allem auf seineArbeiten in Kiskomárom, Szentgotthárd undSzigetvár hinwies. 4 Keiner seiner Malerkollegen,die an der Wiener Akademie studiert hatten, bewiesaber eine solche Vielseitigkeit an Techniken wieDorffmaister. Der vor allem durch Wandmalereienund Altarbilder bekannte Künstler führte gleichermaßenbedeutende und weniger bedeutende Arbeitenaus, wie Restaurierungen, Kreuzweg-Folgen undPorträts, die sowohl auf die breite gesellschaftlicheSkala seiner Auftraggeber hinweisen, als auch aufseine Vorlieben für diverse Kunstzweige. Es gibtkeinen zweiten unter den hiesigen Künstlern, denman in seiner Vielseitigkeit und dem sich auf ein213

großes Gebiet erstreckenden Fleiß mit ihmvergleichen könnte. Dabei war für ihn, der so vielunterwegs war, weniger die Erwartung seinerAuftraggeber als die Sorgen um seine FamilieAntriebskraft.Die vertraglichen Verbindungen Dorffmaisterszu seinen südwestungarischen Auftraggebern sindkaum dokumentierbar. Mit archivalischen Quellenkann nur seine Freskoarbeit in Pécs, die leider 1882vernichtet wurde, belegt werden. In ein, zwei Fällennennen uns Zeugnisse aus Pfarrarchiven dieAuftraggeber, in vielen Fällen konnten wir aber nurauf Grund bekannter gesellschaftlicher Beziehungendes Patronatsherrn der Kirche die vermutlichenVerbindungen zum Künstler einkreisen.Dorffmaister führte seine erste, bedeutendeArbeit in unserem Raum im Auftrag der ausOberungarn stammenden Familie Hunyady aus.Antal Hunyady, der als Vizegespan des KomitatesBars 1730 im Kamaldulenserkloster von Majk eineStiftung getan hatte und diesem Haus auch weiterverbunden blieb, erhielt 1753 das Baronat und dieHerrschaft Kéthely im Komitat Somogy zu der auchMesztegnyö gehörte. Hier gründete er mitGenehmigung Maria Theresias ein Franziskanerkloster.Er ließ für die Patres eine Kirche und einKloster bauen, wobei nach seinem Ableben seinSohn, Johann Nep. Hunyady, das Werk zu Endeführte. Die Kirche wurde 1750 eingeweiht, obwohlam Gebäude noch 1756 gearbeitet wurde. 5Die Beziehungen Dorffmaisters zur FamilieHunyady führen wir auf das Kloster in Majk zurück,oder vielleicht auf den Lehrer des Künstlers FranzAnton Maulbertsch, der vor 1771 in Majk in derKamaldulenserkirche Deckenfresken malte. Bei denBeziehungen zwischen dem Auftraggeber vonMesztegnyö und Dorffmaister kann man auf diegesellschaftlichen, kirchlichen und künstlerischenZusammenhänge der Familie zu Wien, Preßburgund Tyrnau (Nagyszombat) hinweisen, aber vorallem auf die Themenwahl bei den Altarbildern, beidenen deutlich familiäre Bezüge erkennbar sind. Sostellt das Hauptaltarbild die Apotheose desNamenspatrons des jungen Hunyady, des HeiligenJohannes Nepomuk, dar. Auf einem anderen Altarträgt die Heilige Elisabeth, Almosen verteilend, dieGesichtszüge seiner Gattin, Elisabeth Haller. ZumSchluß wurde - als sichtbares Zeichen des Dankesdes Sohnes an seinen Vater - 1772 der Stifter derKirche, Antal Hunyady, auf dem Gemälde desSt. Antonius-Al tares dargestellt.Daß die einzelnen Auftrageber und Mäzeneeinander immer wieder die damals in Modestehenden Künstler weiterempfahlen, zeigt unsauch, daß wir in der näheren und weiterenUmgebung weitere Altargemälde Dorffmaisters -gemalt im Auftrag von anderen Stiftern - finden.Als Beispiel sei hier das Altarbild des HeiligenPaulus, des Schutzheiligen des Dorfes Somogyszentpál,in der Nähe von Kéthely, erwähnt, das1776 von Dorffmaister ebenfalls im Auftrag derHunyady s geschaffen wurde. 6Die Veränderungen innerhalb der weitverzweigtenHunyadyschen Besitzungen zu verfolgen istschwierig, man kann aber trotzdem vermuten, daßDorffmaisters Arbeiten im südlichen Teil desKomitates Somogy, wie das Gemälde der HeiligenKatharina in der Franziskanerkirche von Segesd -es wurde 1945 zerstört - oder die Bilder desHeiligen Simon und Judas in Szulok - sie kamenvon einem unbekannten Ort dorthin - entwederüber Vermittlung der Franziskaner von Meszegnyö,oder jener der Hunyadys entstanden.In Anerkennung seiner Begabung wurdeDorffmaister von den ältesten und angesehendstenFamilien Ungarns auch mit kleineren Aufträgenbeschäftigt. Nach Fertigstellung der Gemälde fürdie Kirche in Berzence, die vom Abgeordneten desKomitats Zala, Georg Niczky, erbaut worden war,entstand 1779 das Bildnis dessen Sohnes, ChristophNiczky, der Landesrichter und königlicherKommissarius des Komitates Temes war. 7Im Komitat Somogy gab es einen weiterenBrennpunkt Dorffmaisterscher Werke in Toponar,das seit 1703 im Besitz der Familie Festetich war.Der Herrschaftsinhaber Ludwig Festetich war 1760bis 1770 Vizegespan des Komitats Somogy. Imletzten Jahr seiner Amtszeit kaufte er von AdamSzily die Herrschaft Szigetvár und bekam vomHofkriegsrat die gleichnamige Burg übertragen. Daes in Toponar außer der Schloßkapelle keine Kirchegab und die Siedlung durch Ansiedlung neuerBewohner stark wuchs, mußte zur seelsorglichenBetreuung eine neue Pfarre und Kirche geschaffenwerden. Innerhalb von zwei Jahren wurde eine neueDreifaltigkeitskirche errichtet. Die Einweihungerfolgte durch den Raaber Weihbischof József Pierervon Hódos, der oft bei der Familie Festetich inToponar weilte. 8Die Beziehung des damals bereits im Kreisweltlicher und kirchlicher Mäzene wohlbekanntenDorffmaister zur Familie Festetich war lange nurdurch einen Brief bekannt, den der Maler 1786 anden Bischof von Szombathely, Johann Szily,schrieb. In diesem wurde über die Fertigstellung derFresken in Nyúl berichtet und dabei erwähnt, daßDorffmaister bald nach Egyed aufbrechen werde,um dort für den Grafen Festetich Landschaftsbilderzu malen. 9 Dank neuerer Forschungen weiß manheute, daß die Beziehungen des Künstlers zu denGrafen Festetich schon 1781 bestanden, wie dasauch die signierten Arbeiten in Toponar beweisen.214

Den Schlüssel zur Beantwortung der Frage, warumgerade Dorffmaister den Auftrag bekam die Kirchevon Toponár auszumalen, muß man in Györsuchen. Unter den Kanonikern dieser Diözesebefanden sich nämlich József Nagy, József HódosiPierer und der später zum Bischof von Szombathelyernannte Johann Szily. Nach Gründung der neuenDiözese Szombathely kam 1777 auch József Nagynach Steinamanger, wo Dorffmaister ein Porträtdieses Domherrn malte 10 und der neue Bischof mitDorffmaister 1779 einen Vertrag über dieAusmalung der Kirche von Nova schloß. Es istplausibel, daß József Hódosi Pierer, der sowohl mitBischof Szily, als auch mit dem Domherrn JózsefNagy befreundet war und der, wie erwähnt mit derFamilie Festetich häufig verkehrte, den Künstler fürdie Ausschmückung der von ihm geweihten Kircheempfahl bzw. dessen Engagement vermittelte.Im künstlerischen Programm der Deckengemäldeder Kirche von Toponár widerspiegelt sichdeutlich Sympathie für den Widerstand gegen denvordringenden Josephinismus des ausgehenden 18.Jahrhunderts, ja sogar eine völlige Identifikationmit dieser „Freiheitsbewegung". Die Wandflächender neuen Kirche von Ludwig Festetich boten diegeeignete Möglichkeit im Gedankenkreis einesneuen Marienkults gegen die GermanisierungstendenzenJoseph II. Stellung zu beziehen und einBekenntnis zum Ungartum abzulegen: DieGrisaille-Figuren des Hauptaltares stellen diebeiden heiligen ungarischen Könige dar und diemarianische Thematik des Deckengemäldes, dieMarien-Säule mit dem ungarischen Wappen - diedamals in der Nähe der Kirche stand und sich heuteam Hauptplatz befindet - schließt auch an diepolitische Symbolik der „Patrona Hungáriáé" an. 11Es ist sehr wahrscheinlich, daß durch einefromme Spende von Ludwig Festetich oder seinerGattin, Christine Nagy Jókai Farkas, Dorffmaisterden Auftrag erhielt, ein Ölbild für die Kapelle desHeiligen Johannes in Kaposvár zu malen. Diesesbefindet sich heute im Archiv des KomitatesSomogy. 12Das Vorbild von Toponár, die persönlichenBeziehungen verschiedener Adelsfamilien zu denFestetich und natürlich nicht zuletzt künstlerischeInteressen stehen vermutlich auch hinter denAufträgen für die Kapelle in der Kurie von Csák -in der Nachbarschaft von Csombárd gelegen - undden Deckengemälden der Gyulai-Gaál Kapelle inBüssü, die fast gleichzeitig in Auftrag gegeben undebenfalls von Dorffmaister ausgeführt wurden.Im Komitat Somogy ist noch eine FreskoarbeitDorffmaisters bekannt. Es sind dies dieWandgemälde der Probsteikirche von Tab, die ervermutlich Ende der Achtzigerjahre schuf. An derDecke der Apsis malte er eine Allegorie desGlaubens, in den Oratorien und in der Sakristeieinzelne Heilige und Kirchenväter. Den Auftraggebermüssen wir im Umkreis des Bischofs vonVeszprém, József Bajzáth, oder in der Person desProbstes György Kiss, der auch der Kirche vonKapolcs errichten ließ, suchen.Die nunmehr verfallenen Fresken der Kirche desZichyschen Herrschaftszentrums in Nágocs hatteJózsef Zichy über Vermittlung des Raaber Bischofs,Franz Zichy, bestellt. Die Kirche wurde 1757errichtet und wenn man der örtlichen ÜberlieferungGlauben schenken darf, kann man die Fresken vonNágocs zu den Arbeiten unseres Künstlers zählen. 13Es ist ohne Zweifel, daß József Zichy auch einenProzessions-Baldachin für die Gemeinde Zics, diezu seiner Herrschaft gehörte, von Dorffmaistermalen ließ. Da Bischof Zichy, der bis dahin diefinanziellen Sorgen der Kirche von Zics persönlichabdeckte, 1786 starb, kam dieser Auftrag vomHerrschaftsinhaber selbst, zu dem Dorffmaisterinzwischen ebenfalls gute Beziehungen hatte. DerBaldachin zeigt das mit einem Strahlenkranzumgebene Allerheiligste, darunter einen Kelchsowie die vier Evangelisten; laut Signatur maltedies Dorffmaister im Jahre 1790. 14Dorffmaister hat damals auch weitere Altarbildergeschaffen, die in der Fachliteratur bishernicht behandelt wurden. So erhielt er den Auftragüber zwei Gemälde für die Seitenaltäre in derKirche von Szentbalázs, die auf EsterházyschemTerritorium lag. Ebenso in der Literatur bisherunpubliziert ist das Bild des Heiligen Lukas imBethaus der Familie Szerdahelyi im alten Friedhofvon Gálosfa; dieses wurde später in der 1810 vonder Familie Festetich erbauten heutigen Pfarrkircheuntergebracht.Während die Aufträge im Komitat Somogy imwesentlichen aus Kreisen des weltlichen Adelskamen, war in der Baranya vor allem der Klerus derBesteller. Dies hing damit zusammen, daß hier die„nova donatio" Kaiser/Königs Leopold I. großeLändereien dem Bistum Pécs bzw. der Kirche gab.Diese materielle Grundlage war die Basis für eineBlüte des Barock, wobei auch die Gegenreformationhier noch ungebrochen war. Insbesondere denHauptkirchen der Bischofsstadt war dabei eine ganzbesondere Rolle zugedacht, sie sollten dieGläubigen beeindrucken. Die weltlichen Kreise desKomitates Baranya waren erst um 1740 finanziellund ideell bereit die Barockkunst als neuen Stilwirksam werden zu lassen.Dorffmaisters erste nachweisbare Arbeit in derBaranya war das Altargemälde, das er im Auftragdes Vikars Georg Poppin 1771 für dieDominikanerkirche in Pécs malte. 15 Für diesen215

damals verarmten Orden richtete WeihbischofAndreas Országh die Bitte an den DiözesanbischofGeorg Klimó, daß er - ähnlich wie bei derFranziskanerkirche in Mohács - ein Altarbild fürdie neuerbaute Kirche stifte. Noch im selben Jahr1771 beauftragte Bischof Kümo den Künstler dieCorpus Christi-Käpelle des Pécser Domesauszumalen. 16 Nach der Klosteraufhebung JosephII. schenkte der damalige Bischof von Pécs, PaulLadislaus Esterházy, die Altäre der Dominikanerkirchesamt Gemälden der Kirche in Sásd, die1796/97 erbaut wurde. Das Hauptaltarbild mit derDarstellung der „Geburt der Jungfrau Maria" istheute in Sásd, während das Gemälde des HeiligenKarl Borromäus aus der Retabel des rechtenNebenaltares gestohlen wurde. 17Im Auftrag Bischof Klimós wurden 1775 dreiweitere Altäre für die Kirche von Himesházagemalt. Das Hauptaltarbild entspricht sowohl imThema als auch in der Komposition spiegelbildlichjenem von Sásd. Die beiden Nebenaltäre stellen die„Heilige Magdalena am Kruzifix" und die „Visiondes Heiligen Antonius" dar. 18Aus dem Jahre 1781 stammt Dorffmaisterseinzige Arbeit aus dem Kreis weltlicher Auftraggeberim Komitat Baranya: Das damals noch zuSomogy gehörende Domolos Puszta erhielt MihályHoitsy, vorher Vizegespan des Komitates Baranya,der 1771-1783 mit den Dominikanern von Pécs engverbunden war und so Dorffmaisters Arbeiten in derDominikanerkirche kannte. Sicherlich hat ihmseine dienstliche Zusammenarbeit mit BischofKlimó ermöglicht, zuverläßliche Informationenüber den Künstler aus Sopron zu erhalten. ImAuftrag Hoitsys lies auf die Decke der Familien-Kapelle von Domolos eine Heilige-Figur dorstelltefresken-Gemälde molen. Ebendorthin hatDorffmaister auch Stations-Bilder geschaffen. Vonihnen sind zwei Exemplare in Privateigentum, dieanderen sind verloren. 19Mihály Hoitsy ließ nun von Dorffmaister inTurbék zwei Altarbilder malen. Dabei erreichte dasBild des Heiligen Johannes Nepomuk hohe Qualität,während das Pendent dazu, eine „Unterrichtung derHeiligen Maria" nur jenes durchschnittliche Niveauerreichte, das wir aus Dorffmaisters Werken aus denSiebzigerjahren kennen. Beide Bilder, die übrigenssigniert sind, sind augenscheinliche Beispiele dafür,wie wechselvoll die künstlerische Qualität inDorffmaisters Arbeit auch bei zeitgleichen Werkenimmer wieder war.Der wichtigste Mäzen und großzügigsteKunstförderer der Pécser Diözese war, wie erwähnt,Bischof Georg Klimó. Er war einer der wahrhaftgroßen Barockfürsten und genoß das uneingeschränkteVertrauen Maria Theresias. DerBischof, der sich häufig am Kaiserhof aufhielt,sorgte sich besonders um das Bildungswesen inseiner Diözese wobei er auch auf eine rascheÜbernahme der zeitgenössischen Kunstströmungen- eben das Spätbarock - Wert legte. In seinenBauaufträgen und sonstigen Kunsterwerbungenkann man dies verfolgen. Seine ehrgeizigen Pläne,die die Stadt Pécs und die Komitate Baranya undTolna betrafen, konnte er aber nur bedingt erfüllenbzw. vollenden. Nach seinem Tod übernahm seinNachfolger, Paul Ladislaus Esterházy, damals schonunter den erschwerten Bedingungen des Josephinismus,die Fortsetzung seiner Intentionen undunvollendet gebliebenen Werke.Zwischen 1786 und 1788 beschäftigte auchBischof Esterházy unseren Künstler, der zunehmendwichtige Aufträge erhielt. Im Juli 1786wurde das Domkapitel vom Bischof aufgefordert,mit dem Soproner Künstler Kontakt aufzunehmen,um die Corpus Christi-Kapelle des Domes denPlänen Bischof Klimós entsprechend ausmalen zulassen. Der Domherr József Pethö schloß mitDorffmaister eine entsprechende Vereinbarung undnoch im selben Jahr konnte das Deckengemälde derKapelle geschaffen werden. 20Gleichzeitig gab Bischof Esterházy ein Gemäldein Auftrag, das seinen Namenspatron in derDarstellung „Die Bekehrung des Heiligen Paulus"darstellen sollte. Dabei stützte sich der Maler aufdem ähnlichen Darstellung von Rubens und aufSchlachtendarstellungen des 17. Jahrhunderts wiejene von Laurent de La Hyre oder Franz JoachimBeich. Dieses Kompositionselement hatte Dorffmaisterentweder von zeitgenössischen Stichen dergenannten Gemälde, oder aus dem Bild einesSeitenaltares der Kirche des Heiligen Ignatius inGyőr übernommen. Er verwendete diese auch beiden Deckengemälden der Kirchen in Mosonmagyaróvár,Szentgotthárd, Mohács und Szombathely.Das letztere Ölgemälde ist wie die PécserVariante im Besitz der jeweiligen BischöflichenSammlung.1787 vergab Bischof Esterházy einen weiterenAuftrag an Dorffmaister: Zum hundertsten Jubiläumder zweiten Schlacht von Mohács (1687)sollte diese wie auch jene von 1526 als Ausdruckdes Interesses an der nationalen Vergangenheitdargestellt werden. Die beiden großformatigenKompositionen sollten die Sala terrena desBischofspalastes schmücken und füllten jeweilszwei ganze Wandflächen. Gleichzeitig malteDorffmaister auch ein Porträt König Ludwig II. involler Rüstung, das ebenfalls hier untergebrachtwurde. Ungarische und ausländische Reisendeberichteten schon im 19. Jahrhundert oft über dieseBilder, wie sie auch heute noch zu den Sehenswür-216

digkeiten von Mohács gehören.In der zur Probsteikirche umgebauten Dschamiin Szigetvár, die im Inneren bis 1787 barockisiertwurde, stand ein großformatiges Bild desKirchenpatrons, des Heiligen Rochus. Das Bild, dasbis zur Einweihung der Kirche fertig war, dürftevom damaligen Grundherrn der Stadt, LudwigFestetich - er beschäftigte Dorffmaister bereits inseiner Kirche in Toponar - oder von BischofEsterházy bestellt worden sein. Eine Auftraggabedurch den Bischof dürfte wahrscheinlicher sein, dafür diesen Dorffmaister ebenfalls im Jahr 1787 einBild des Letzten Abendmales malte. Dieses sollte inder Corpus Christi-Kapelle, die der Kirchenfürst zuseiner letzten Ruhestätte bestimmte, Aufstellungfinden. 21Das Altarbild der Kirche von Vajszló. eine„Himmelfahrt Mariens", ist ebenfalls ein typischesBeispiel jener Werke, die geläufige Motive desBarock und für die Gegenreformation typischeThemen wiederspiegeln. Der hier verwendete Typusist durch Werke von Tizian und Rubens, vor allemaber durch Sebastiano Riccis Werk in derKarlskirche von Wien bekannt geworden. Verbreitungfand es vermutlich durch einen Stich vonPaul Trogers Altarbild in Oberzeil, der auchAnalogien zu den Maria Himmelfahrtsbildern vonMaulbertsch in Zirc und Győr. zu Schallers inKlostermarienberg und schließlich zu jenen vonDorffmaister selbst in Nova (1779) und Sopron(1780) aufweist. Als Auftraggeber des Bildes vonVajszló kann man Ferenc Szányi annehmen, der inTyrnau (Nagyszombat) Theologie studiert hatte,dann ab 1773 in Pécs Lehrer für Moraltheologieund ab 1747 der erste Probst von Vajszló war. 22Am Ende der Achtzigerjahre des 18. Jahrhundertsbewirkte die Verbreitung nationalenGedankengutes, daß sich die Auftraggeber weg vonreligiös-visionären Themen hin zu historischen undaktualitätsbezogenen Darstellungen wandten. Soentstanden durch äußere geistig-inhaltliche Einflüssedie Bilder mit nationalen Themen 1784 inSzentgotthárd, 1787 in den Schlachtenbildern vonMohács und ein Jahr darauf in der Kuppel vonSzigetvár, wo auch die Monumentalität der Bildereine neue Ausdrucksform bekam. Die Werke vonMohács und Szigetvár eröffneten durch ihre neuenformalen und inhaltlichen Tendenzen bereits Wegezum Klassizismus.Bei der Bewertung dieser Hauptwerke Dorffmaistersmuß man nicht nur seine Position in derungarischen und europäischen Malerei sehen,sondern auch die Position der Auftraggeber, die sichdadurch der Politik Joseph II. symbolisch entgegenstellten.Die Bedeutung der politischen Aussage derKuppelfresken in Szigetvár kann man in denbegeisterten Reaktionen der Öffentlichkeit messen.Zeitgenössische Beschreibungen und Reiseberichtewürdigen die Fresken als wichtigste Sehenswürdigkeitvon Szigetvár, ja des gesamten KomitatesBaranya. Sie waren tatsächlich gemeinsam mit denbeiden Mohácser Gemälden in der Öffentlichkeitmeinungsbildend und spielten in der politischenStimmung und Motivation jene Rolle, die sich ihreBesteller von ihnen erwartet hatten.Selbst wenn der letzte Auftrag BischofEsterházys an Dorffmaister nicht gerade politischmotiviert war, scheint es doch so, daß er mit demGeschenk des Bildes, das den Heiligen Nepomuk -also einen Märtyrer des Widerstandes der Kirchegegen die Herrschergewalt - zeigt, an den kurz vorder Auflösung stehenden Paulinerorden eineGegengeste setzen wollte. Paul Ladislaus Esterházywar ja selbst Mitglied des Paulinerordens und wardurch das Ordenskapitel von Máriavölgy zu derenProvinzial gewählt worden. Auch während seinesBischofsamtes in Pécs hielt er zu seinem Ordenengste Verbindung, sodaß man das Gemälde des„Heiligen Nepomuk unter den Armen", das von denMágocser Paulinern nach Nagy haj más gelangte, alsein - allerdings verspätetes - Gnadengeschenkbetrachten kann. Dieses Gemälde ist übrigens dasletzte im reichen Oevre des alten Dorffmaister. Erhatte nicht mehr die Zeit es zu vollenden. Dasunfertig gebliebene Bild wurde verspätet an denBesteller geliefert, der den Auftrag an den bereitsmüden Meister bestimmt deutlich früher erteilthatte. Dieses Faktum bestätigt der Sohn des 1797verstorbenen Malers im Jahre 1798 unten im Bild.Ohne daß man die gesellschaftlichen Umständeder Zeit in Betracht zieht, kann man die Kunst desalternden und vereinsamten Meisters nicht ganzverstehen. Sein Schaffen in Südtransdanubien istnicht durch Gelegenheitsarbeiten, sondern durchkirchliche Auftragswerke bestimmt, wie sie füreinen „Wandermeister" typisch sind. Sie sindgeprägt durch die in Mitteleuropa des 18. Jahrhundertsgängige Geschmacksrichtung, die sichdamals bereits in Richtung des Klassizismusbewegte. Die breite gesellschaftliche Streuungseiner Auftraggeber beeinflußte nicht nur seineThemen, sondern auch das Niveau seiner Werke.Auch Aufträgen von größerem Ausmaß sowohl fürkirchliche Stifter als auch weltliche Mäzeneversuchte er - in der Hoffnung auf größerePublizität und weitere Aufträge - nachzukommen.Die Spannweite seiner Werke reichte vonkleinformatigen Kreuzwegbildern bis hin zuKuppelfresken.Innerhalb dieser breitgefächerten Auftragsskala- gleich ob es sich um kirchliche oder weltliche217

Aufträge handelte - erscheint eine geistig-politischeTendenz, die aus historischen Themen schöpft undsich später in eine ausgesprochen nationalungarischeRichtung wendet. Im Sinne des Gesetzesvon actio und reactio verstärkte sich als Gegenwirkunggegen den Absolutismus eine Bewegungdes Adels, die sich in anspruchsvollen Bildformulierungenmanifestierte. Dabei erwies sich Dorffmaisterals geeigneter Partner, der aus seiner ungarischenGesinnung kein Hehl machte und sowohl inden in Grisaille gemalten Nebenfiguren, als auch inbedeutenden Kompositionen seiner Fresken seineeigene nationalbewußte Gesinnung verewigte.Der künstlerische Anspruch, den sowohlweltliche als auch kirchliche Mäzene in Somogyund in der Baranya in formaler und inhaltlicherWeise formulierten, war eine organische Fortsetzungder geistigen Strömungen, die in jenenGebieten Ungarns herrschten, die früher nicht odernur kurzzeitig unter türkischer Herrschaft gestandenwaren und nicht zuletzt durch DorffmaistersWerke nun auch eine weite Verbreitung - imAnschluß an literalische Vorlagen oder abstraktekünstlerische Formulierungen des Adels - inSüdtransdanubien des 18. Jahrhunderts erfuhren.Anmerkungen1 Koppány, Tibor: A Balaton környékének műemlékei(Die Kunstdenkmäler des Balaton-Gebietes). Művészettörténet- Műemlékvédelem (Kunstgeschichte- Denkmalschutz) Ш. Budapest 1993, 44.2 Garas 1955, 203, 205.3 Boros 1974,269-284.4 Fábián 1936,25.5 Lángi 1995,231.6 Lokalforschung 1971.7 Garas 1955,214.8 Boros 1974 a, 64.9 Garas 1955, 275.10 Fábián 1936, Galavics 1965 erwähnt es nicht.11 Dieser Gedanke erinnert an eine kompositioneileLösung der Barockmalerei, die das theoretischeoder das reale Bildzentrum außerhalb des Bildfeldessetzt.12 Das Gemälde wurde ursprünglich für die HeiligeJohannes Nepomuk-Kapelle in Kaposvár, die 1766erbaut wurde, gemalt. Im Jahre 1778 war aber dasBild noch nicht in der Kapelle. (Archiv des BistumsVeszprém, Protocollum v. cleri p. 330 und Archivder Pfarre Kaposvár, Visitatio canonica 1778. p.2).13 Garas 1955,215.14 Boros 1974 a, 61. Baldachin von Zics15 Németh, Béla: A pécsi dominikánus-ház története(Geschichte des Dominikanerhauses in Pécs) Pécs1903,46.16 Boros, László: A pécsi székesegyház a 18. században(Der Dom von Pécs im 18. Jahrhundert) Budapest1985, 49, 354.17 Protokoll der Polizei von Sásd vom 12./13.Oktober1966. Der vom oberen Teil des verstümmeltenGemäldes übriggebliebene Putto befindet sich inPrivatbesitz in Pécs.18 Boros 1974, 278-279.19 Das Bild der ХП. Station befindet sich inPrivatbesitz in Pécs.20 Privatarchiv des Pécser Domkapitels, Prot. VI. (9.Juli 1786). Domarchiv von Pécs, Fase. 30, Nr. 40.Das Fresko wurde anläßlich des Umbaues desDomes im Jahre 1882 zerstört. Seine Signaturlautete: „Pinxit Stephanus Dorfmeister (sic!) eCaes. Reg. Vindobonen. Academia 1786".21 Das Gemälde wurde aus dem Rahmen geschnitten:Die zum Bildrahmen gehörende Inschrift verweistauf das Grabmal von Bischof Esterházy.22 Aigl, Pál: História brevis venerabilis CapituliCathedralis Ecclesiae Quinque-Ecclesiensis.Quinque-Ecclesiis 1838, 109.218

Dorffmaister István oeuvre-katalógusa1760 Csorna, premontrei prépostság. Falképek atemplomban és a nagyteremben (elpusztult).Irod(alom)} Tomek 1902, 55, Garas 1955,165.1761-1764 Tűrje, premontrei prépostság. Fal- ésoltárképek: Szt. Anna, A Mennyország Királynője,A négy evangélista, TrónolóAtyaisten, Kardinális erények (1761, szign:„S. Dorffmaister pinxit 1761" és „S. Dorffmeisterpinxit", a Szt. Anna-kápolnában:),Angyali üdvözlet (főoltárkép, 1764), Szt.Ágoston és Szt. Norbert (e két mellékoltárkép[1764] 1900-ban a premontreiek szombathelyiren ! házába került átvitelre, maismeretlen helyen), Mária születése, Máriaeljegyzése, A trónoló Atyaisten a keresztetvivő angyalokkal, Vizitáció, Jézus bemutatásaa templomban, Mária bemutatása atemplomban, angyalok, festett architektúra,további lemeszelt képek (1762-1763,szign: „Steph. Dorffmaister pinxit ao1763", a templomban), A hollótól tápláltIllés próféta a pusztában és Jézus asamáriai asszonnyal, Pad. Szt. Antal(rendház, refektórium és lépcsőház, 1762-1763).írod: Fábián 1936, 299, Lux 1944, 244,Garas 1955, 202, Genthon 1959, I. 399,Boros 1974, 269, Németh 1979, 106-107,Mezey 1992, Kostyál 1995, 212-215.1762 Budapest, magántulajdon. Vanitas-csendélet,szign. („Dorffmaister 1762 ) o.v.írod: Pigler 1974, 619, Mojzer 1982, 259,Zsánermetamorfózisok 1993, 189. (RozgonyiEtelka)1762 (?) Külföldi tulajdonban. Fiatal férfi képmása,o. rézlemez, szign. („ST: Dorffmai/sterpinxit/1762[?]")írod: Buzási 1996 * 21763 Budapest, MNG (ltsz. 8280). Férfiportré aSzalay családból, o.v, szign. *1764 Krásna Hôrka (Krasznahorka), vár(Betliar [Betlér], Múzeum, ltsz. H-1026).Festetich Pál portréja, o.v, szign. *1764 Krásna Hôrka (Krasznahorka), vár(Betliar [Betlér], Múzeum, ltsz. H-1012).Festetich Pálné báró Stillfried Kajetánaportréja, o.v, szign. *1767 Celldömölk, bencés templom. Nep. Szt.János (főoltárkép), szign. („Dorffmeister")írod: Garas 1955, 163, Genthon 1959, I.53, Boros 1974, 270.1769 Budapest, magántulajdon. Szent József(o.v, ismeretlen helyen).írod: Garas 1955, 213.1769 Sárvár, Nádasdy-vár. Falképek a díszterembenés a toronyszobában: Mardukháj ésEszter, Sámson és Delila (szign: „St.Dorffmaister pinxit, ex. Casa Reg. Vien.Academia / Ano 1769."), Dávid és Góliát,Ahasvér és Eszter, Józsué, Judit ésHolofernész, Jáhel és Sisera, Gedeon áldozata,Dávid királlyá kenése (díszterem).írod: Garas 1955, 192, Genthon 1959, I.288, Boros 1974, 270, VM 1983, 329,Galavics 1983, 280-281.1769 Sopron, színház. Mennyezetkép és galériák,hat díszletkép (város, erdő, terem, kert,börtön, szoba) (elpusztult).írod: Csatkai 1925, 270-271, Csatkai1956, 139. és 321, Garas 1955, 194, MSzM170.1769 Sopron, Orsolya apácák temploma. Oltárkép:Szt. Angéla (elpusztult)írod: Csatkai 1956, 139.1770 Eisenstadt (Kismarton), ferences kolostorrefektóriuma. Olaj- és falképek: Utolsó vacsora(freskó), Alcantarai Szt. Péter (szign:„Steph. Dorffmaister pinxit / Ao 1770"),Szt. Bonaventura, Pad. Szt. Antal, Ass.Szt. Ferenc, Toulouse-i Szt. Lajos.írod:. Garas 1955, 178, Dehio 1980, 73.219

1771 Fertőd, Eszterházy-kastély színháza. Díszletek(elpusztultak).írod: MSzM 170. Horányi 1959, 68.1771 Sásd, plébániatemplom. Szűz Mária születése(főoltárkép, a pécsi domonkos templomból,a.e. szign. [megcsonkították]), BorromeiSzt. Károly, o.v. (ellopták, puttófigurátmutató töredéke magántulajdonban).írod: Garas 1955, 192, Genthon 1959, I.289, Boros 1974, 276-277.1771-1772 Gutatöttös, plébániatemplom. Oltár- ésfalképek: Szt. Anna halála, Szt. József (oltárképek),Szt. Cecília legendájának jelenetei,holttestének megtalálása, megdicsőülése(freskók), szign. („Steph. Dorffmeisterpinxit").írod: Garas 1955, 171, Genthon 1959, I.107, VM 1983, 117.1772 Mesztegnyő, ferences templom. Oltár- ésfalképek: Nep. Szt. János, Pad. Szt. Antal,Ass. Szt. Ferenc (szign: „Steph. Dorffmaisterpinxit"). Árpádházi Szt. Erzsébet(szign: „Step. Dorffmaister inve. pinxit1772"), (oltárképek), Kálvária (olaj), falképek(nagyrészt lemeszelve).írod: Garas 1955, 182, Genthon 1959, I.196, Lángi 1995.1772 Sopron, Voss árvaház kápolnája. Királyokimádása (oltárkép, vázlata a Soproni Múzeumban,Itsz. 54.373.1. szign: „Dorffmaisterpinxit"), szign.írod: Mihályi 1928, 551, Mihalovits 1936,Garas 1955, 194, Csatkai 1956, 359-360,Genthon 1959, I. 305, Barokk művészet1993, 176-178. (Galavics)1772 Sopron, a.e. az árvaházban. Voss JánosKároly arcképe, szign (ismeretlen helyen)1772 Sopron, Weismandl-ház. Falképek.írod: Csatkai 1956, 139.1773 Budapest, MNG (Itsz. 8281). Női portré aSzalay családból, o.v, szign. *1773 Nebersdorf (Ligvánd), Niczky-kastélydíszterme. Mennyezetfreskó: Az olimposziistenek (Phaeton bukása), szign. („Stepha.Dorffmaister pinxit Ao 1773", vázlata aSoproni Múzeumban, Itsz. S.84.67.1.)írod: Frey 1929, 22. tábla, Fábián 1936,304, Garas 1955, 180, Galavics 1965. 230,Boros 1974, 270, Dehio 1980, 201.1773 Rábahídvég, plébániatemplom. Oltár- ésfalképek: Szt. József a gyermek Jézussal,Mater Dolorosa (oltárképek, szign: „Steph.Dorffmaister pinxit Ex. Cas. Reg. VienenAcadémie 1773"), freskók lemeszelve.írod: Fábián 1925, 559, Garas 1955, 191,Genthon 1959,1. 277, VM 1983, 313.1773-1774 Sitke, Felsőbüki Nagy-kastély. Falképek(elpusztultak).írod: Garas 1955, 193, VM 1983, 353.1774 Budapest, magántulajdon (a.e. az Ernstgyűjteményben,annak 1939-es árverése ótanyoma veszett). Férfiképmás, o.v, szign. *1774 (Moson)Magyaróvár, ferences templom.Mennyezetfreskók: Mária Szt. Domonkossal,Saul megtérése és megérkezése Damaszkuszba.Az oldalfalak képei és az oltárképekerősen átfestettek, attribúciójukbizonytalan, eredetileg valószínűleg Dorffmaisteréi.írod: Garas 1955, 181.1774 Sitke, plébániatemplom. Főoltárkép:Szentháromság, szign. („Stef. Dorfmeisteracad. Vindobon. p. 1774"), színvázlata aszombathelyi Püspöki Palotában (ld. mégGéfin 1929, II. 183.)írod: Fábián 1936, 26-27, Garas 1955,193, Genthon 1959, I. 293, Boros 1974,270, VM 1983, 354.1775 Sopron, Soproni Múzeum (Itsz. 54.776.1).Kamper János Jakab képmása, o.v, szign. *1770-es évek második fele Sopron, Soproni Múzeum(Itsz. 54.423.1.). Hohenecker Jánossoproni kádár portréja o.v. *1775-1776 Császár, plébániatemplom. Oltár- ésfalképek: Szt. Péter és Szt. Pál búcsúja,Patrona Hungáriáé, Királyok imádása,Kálvária, Nep. Szt. János (oltárképek).Szentháromság, Kulcsátadás (szign: „StephanDorffmeister pinxit 1776"), Szt. Pálprédikációja, Jézus megkeresztelése, Szt.György, Szt. Mihály (falképek), festett architektúra.írod: Szántó 1941, Garas 1955, 164,Genthon 1959,1. 58-59, Boros 1974, 270.220

1776 Budapest, MNG (ltsz. 87.5.M) Férfiképmásaz Artner-családból, o.v, szign. *1776 Somogyszentpál, tótpáli r.k. templom. Főoltárkép:Pad. Szt. Antal, szign.Írod: Garas 1955, 213, Genthon 1959, I.297, Levárdy 1975, 100.1776 Zagreb (Zágráb), Povijesni MuzejHrvatske (ltsz. 2447). Gróf Niczky Istvánképmása, o.v, szign. *1776 Zagreb (Zágráb), Muzej grada Zagreba(ltsz. 1982). Gróf Orsich Ádám képmása,o.v, szign. *1776 Zagreb (Zágráb), MGZ (ltsz. 1981). GrófOrsich Nepomuki János képmása, o.v. *1776 k. Tüskeszentpéter, r.k. templom. Főoltárkép:Szt. Péter és Szt. Pál búcsúja.írod: VES 1975, 178, Kostyál 1995, 215.1777 Budapest, MNG (ltsz. 87.6. M). Artnerné.sz. báró Palocsay-Horváth arcképe, o.v,szign. *1777 Forchtenstein (Fraknó), Herceg Esterházy-gyűjtemény.J. H. Mansfeld rézmetszeteDorffmaister festménye után: GrófLudwig Starhemberg altábornagy portréja,szign. *1777-1778 Eisenstadt (Kismarton), Szt. Mártonplébániatemplom. Szt. Márton apoteózisa(volt főoltárkép, szign: „Stephann Dorffmeisterpinxit 1777"), szentélyfreskók (elpusztultak).írod: Frey 1929, 9. tábla, Garas 1955, 178.Dehio 1980, 68-70.1778 Wien (Bécs), magántulajdon. Heródes-fej,csupa gyermektestből, szign. (o.v, ismeretlenhelyen).írod: Csatkai 1940, 285.1778 Neusiedl am See (Nezsider), magántulajdon.Matthias Paur kismartoni városbíróportréja, o.v. *1778 Neusiedl am See (Nezsider), magántulajdon.Matthias Paur kismartoni városbírófeleségének portéja, o.v. *1770-es évek vége Hímesháza, r.k. templom. Oltárképek:Szűz Mária születése (főoltárkép).Kálvária, Pad. Szt. Antal álma.Írod: Boros 1974, 277-279.1779 Bakonybél, bencés apátsági templom. Oltárkép:Hazatérés Egyiptomból, szign.(„Stephan / Dorffmaister inve. et pinxit /Ao. 1779")írod: Garas 1955, 158.1779 Balf, fürdőkápolna. Oltárkép és mennyezetképek:Szt. József (főoltárkép), Mária, aSzentlélek jegyese (az oltártabernákulumon).Angyalok kara, Jézus beteget gyógyít(freskók), szign. („Stephan Dorffmaisterpinxit 1779")írod: Garas 1955, 159, Csatkai 1956, 464-466 (részletes bibliográfiával), Genthon1959, I. 30, Boros 1974, 270. A MáriaképreSzilárdfy 1996.1779 Budapest, magántulajdon. Szent Család,o.v, szign.1779 Felsősegesd, ferences templom. Oltárkép:Szt. Katalin.írod: Garas 1955, 169.1779 Jasov (Jászó), premontrei prépostság házikápolnája. Oltárkép: Levétel a keresztről,szign.írod: Garas 1955, 174-175, Boros 1974,270.1779 Kemenesszentpéter, plébániatemplom.Oltárképek, falképek: Szt. Péter imája (főoltárkép),Csodálatos halászat, Jézus a tengerenjár, Péter megtagadja Krisztust, Szt.Péter kiszabadítása a börtönből (oltárfreskók),Krisztus mennybemenete (mennyezetkép),Nep. Szt. János, Szt. Pál, festettarchitektúra, szign.írod: Fábián 1936, 25-26, Garas 1955,177, Csatkai 1956, 541, Genthon 1959, I.155, Boros 1974,270.1779 Kenyéri, plébániatemplom. Oltár- és falképek:Vizitáció (főoltárkép), Jézus megkeresztelése,Szt. József, Szt. Borbála, Szentháromság.írod: Garas 1955, 177, Boros 1974, 270,VM 1983, 162.1779 Nova, plébániatemplom. Oltár- és falképek:Mária mennybevitele (főoltárkép, vázlatátCsatkai helymegjelölés nélkül említi[Csatkai 1956, 262-263.]), Jézus megke-221

csztelése, Kálvária (elpusztult), Szt. Péterés Szt. Pál búcsúja (oltárképek), Szentháromság,Jézus bemutatása a templomban,Angyali üdvözlet, zenélő angyalok, festettarchitektúra.Írod: Szmrecsányi 1935, Garas 1955, 186,Genthon 1959, I. 20, Boros 1974, 270,Kostyál 1995, 215-219.1779 Sopron, Soproni Múzeum. Szentháromság,szign. „Inven und gemalt von StephanDorffmaister Mitglit der Kais. Wien. Univ.Acad. 1779", o.v, (ltsz. 54.424.1.)1779 Sopron, Smidegg-ház. Falképek.írod: Csatkai 1956, 139.1779 Uraiújfalu (Szentivánfa), r.k. templom.Főoltárkép: Krisztus keresztelése, szign.(„Stephan / Dorffmaister pinxit / Ao1779.")írod: Fábián 1936, 198, Garas 1955, 198,Genthon 1959, I. 348, Boros 1974, 270,VM 1983,471.1779 Magántulajdon. Madonna a gyermekkel,o.v, szign.1779 k. Söjtör, plébániatemplom. Oltárkép: Nep.Szt. János, szign. („St. Dorffmaister")írod: Németh 1979, 100, Kostyál 1995,219. és 221-222.1779-1780 Sopron, ferences templom és rendház.Oltár- és falképek: Mária mennybevitele(főoltárkép, vázlata Teicher K. majd BánfiG. gyűjteményében [Csipkés K. SSz 1940,258.]), Szt. Anna, Immaculata (oltárképek),Ass. Szt. Ferenc a feszület előtt(a lépcsőház kupolaképe), szign.írod: Mihályi 1928, 548, Garas 1955, 194,Csatkai 1956, 262-263, Genthon 1959, I.321.1780 Rust (Ruszt), Halász-templom. Szt. DomonkosSzűz Mária előtt, szign. („StephanDorfmeister pinxit 1780")írod: Dehio 1980, 261.1780 Sopron, Szentlélek plébánia. Krisztus a kereszten,o.v, szign. („Stephanus Dorfmeisterpinxit Ao 1780")írod: Garas 1955, 193, Csatkai 1956, 377.1780 Zanat, plébániatemplom. Főoltárkép: Szt.László, szign. („Steph. Dorffmaister pinx.Ao 1780")írod: Fábián 1936, 198-199, Garas 1955,205, Genthon 1959,1. 439.1780 után Budapest, MNM Történelmi Képcsarnok(ltsz. 70.1.). Gróf Niczky György evezősöltözetben, o.v. *1781 Domolospuszta, a.e. a kastély kápolnában.14 stációkép (13 elpusztult vagy lappang, a12. stáció magántulajdonban).írod: Boros 1974,281.1781 Nikitsch (Füles, Gálosháza), Zichy-, a.eMeskó-kastély kápolnája. Mennyezetfreskó:A Hit allegóriája + látszatarchitektúra,szign. („Stephan Dorffmeister pinxit Anno1781")írod: Frey 1929, 143 (az elpusztult oltárfotójával). Garas 1955, 170, Dehio 1980,216.1781 Sopron, Szt. György-templom. Oltárkép aJó tanács anyja-kegykép (Genazzano) ábrázolásával,szign. („Gemahlen von StephanDorffmaister Ao 1781")írod: Mihályi 1928, 552, Garas 1955, 194,Csatkai 1956, 239, Genthon 1959,1. 315,Barokk művészet 1993, 178-180. (SzilárdfyZoltán)1781 Szigetvár, plébánia (a.e. ferences) templom(lépcsőház). Oltárképek (a turbékitemplomból): Nep. Szt. János (szign:„Stepha. Dorffmaister 1781") és Szt. Anna(szign: „Stepha. Dorffmaister").írod: Éber 1913, Garas 1955, 202, Boros1974, 275.1781 Toponár, plébániatemplom. Oltár- és falképek:Szentháromság (főoltárkép), Szt.Anna (szign: „Stepha. Dorffmaister inve. etpinxit Ao 1781"), Szt. Család (szign:„Steph. Dorffmaister inve. et pinxit")(oltárképek). Angyali üdvözlet. Vizitáció,Jézus bemutatása a templomban, Máriamennybevitele (mennyezetképek).írod: Boros 1974/a 64-81, Levárdy 1975,101.1781 k. Büssü, r.k. kápolna. Falképek: Háttér aKálvária-főoltárhoz, Jeruzsálem látképével.Utolsó vacsora, medalionba foglalt ó- és újszövetségijelenetek.írod: Garas 1955, 163, Genthon 1959, I.52, Boros 1974/a 61.

1781 v. 1785 Kaposvár, Megyei Levéltár (a.e. abörtönkápolnában). Oltárkép: Nep. Szt. János1781 és 1793 Kiskomárom, plébániatemplom. Oltár-és falképek: Szentháromság (főoltárkép),Szt. Pál, Angyali üdvözlet (oltárképek),Szt. Péter és Szt. Pál búcsúja (szign:„Stepha Dorffmaister pinxit A 1781 EtCasa. Reg. Vien. Acad."), Szt. István felajánljaa koronát, I. András helyreállítja akereszténységet (szign: „Stepha Dorffmaisterinve. & pinxit Ano. 1793", vázlata aSoproni Múzeumban, ltsz. 54.368.1.),, III.Ferdinánd a nagyszombati Központi Szemináriumnakadja Kiskomáromot (1793,mennyezetképek), festett architektúra.írod: Garas 1955, 177-178, Genthon 1959,I. 163, Galavics 1971, 63 (95. jegyzet). Boros1974. 270, Németh 1979. 117, MűvészetMagyarországon 1780-1830. 167 (GalavicsGéza), Kostyál 1995. 224-233.1781-1785 k. Ormándlak, r.k. templom. Freskók:Mária mennybevitele (főoltárkép). Szentháromság,festett architektúra.írod: Garas 1955, 187. Németh 1979. 91,Kostyál 1995, 223-224.1782 Sopron, városháza. A díszterem mennyezetképe:Schilson báró. királyi biztos apoteózisa(elpusztult, vázlata a Soproni Múzeumban,ltsz. 54.367.1.).írod: Garas 1955, 194, Csatkai 1956, 198-199.1782 Sopron, Szentlélek-templom. Oltár- és falképek:Kálvária (oltárkép). Ábrahám ésIzsák, Melkizedek áldozata (grisaille). AzEgyház allegóriája. Angyali üdvözlet, Máriamennybevitele. Jézus bemutatása atemplomban.írod: Csatkai 1925. 270-271. Mihályi1928, 549. és 551, Garas 1955, 193-194,Csatkai 1956, 379. és 382-383. Genthon1959, I. 321, Barokk művészet 1993, 291.(Galavics)1782 és 1784 Szombathely, püspöki palota. Falképek:római látképek, mitológiai alakok(sala terrena), Szt. Pál életének kilenc jeleneteés hat supraporta (Szt. Pál-terem).írod: Fábián 1936, 305-306, Garas 1955,199-200, Genthon 1959,1. 365, B. Thomas1966, 121-130, Boros 1974. 270, VM1983, 396.1783 Wien (Bécs), magántulajdon. Férfi és női(házaspár) arcképe (o.v.). (A bécsi Dorotheumaukcióján 1922-ben kerültek árverésre,azóta ismeretlen helyen), szign. *1783 a.e. Gross-Rohozec (Csehó.). Desfours-kastély.Franz Desfours és fia, Vinzenz képmása,o.v. szign. *1784 Kleinfrauenhaid (Kisboldogasszony),Mária mennybemenetele-kegytemplom. Oltárképek:Szt. Anna tanítja Máriát (szign.),Szt. József a gyermek Jézussal (szign.)írod: Dehio 1980, 147, Schmeller-Kitt1993. 552-560.1784 Sopron, magántulajdon (a.e. Dr. ZehetbauerOttó prépost tulajdonában, ma ismeretlenhelyen). Neimayer Lőrinc építész portréja,o.v, szign. *1784 Sopron, magántulajdon (a.e. Dr. ZehetbauerOttó prépost tulajdonában, ma ismeretlenhelyen). Neimayer Lőrinc feleségénekportréja, o.v, szign. *1784 Szentgotthárd, ciszterci templom. Menynyezetfreskó:A szentgotthárdi csata, szign.(„Steph. Dorffmaister pinxit Ex cae. Reg.Viena Acad. 1784./ Joseph Filius pinxitArchitecturam")írod: Fábián 1936. 32-34, Garas 1955,198, Genthon 1959, I. 347, Boros 1974,270, Sternegg 1981, VM 1983, 372, Galavics1983,313.1784 Szombathely. Püspöki Palota. Utolsó vacsora,o.v. szign.Írod: Fábián 1936. 311.1784 után Zagreb (Zágráb), Povijesni MuzejHrvatske (ltsz. 2414). Báró Patasich Ádámkalocsai érsek portréja, o.v.írod: Baroque in Croatia 1993. 419, kat.sz. 475.*1785 Budapest, MNG. Krisztus a kereszten,szign. („Morientem Jesum pinxi StephaDorffmaister Ao. 1785. aetat. mae 44.Anor:") o.v. (ltsz. 1060.)írod: Garas 1955, 214, Csatkai 1956, 139.1785 Gálosfa, r.k. templom. Szt. Lukács a Szűzanyátfesti (a szentélyben), szign.írod: Levárdy 1975, 101, 1. még Boros L.tanulmányát.223

1785 Kemenessömjén, plébániatemplom. Főoltárkép:Mária születéseírod: Garas 1955, 177, Genthon 1959, I.155, VM 1983, 161.1780-as évek második fele Győr. Xantus János Múzeum(ltsz. 62.10.1.). Gróf Cziráky Józsefportréja, o.v. *1780-as évek második fele Győr, Xantus János Múzeum(ltsz. 62.9.1.). Gróf Cziráky Józsefné,Barkóczy Borbála portréja, o.v. *1780-as évek második fele Milejszeg, r.k. templom.Falképek: Szt. Flórián, donátorportré, festettarchitektúra, további lemeszelt freskók.írod: Garas 1955. 182-183, Genthon 1959.I. 198-199, Németh 1979, 85, Kostyál1995, 233-234.1786 Egyed, Festetics-kastély. Falra festett tájképek(elpusztultak).írod: Garas 1955, 167.1786 Kemenesmihályfa, plébániatemplom. Oltár-és falképek (a szentélyben): Szt. Istvánmegkövezése, Izsák feláldozása, Szt. Istvánés Szt. László (grisaille).írod: Fábián 1936. 24-25, Garas 1955.176-177, Genthon 1959, I. 154-155. Boros1974, 270, VM 1983, 157.1786 Nyúl, plébániatemplom. Oltár- és falképek:Szt. Borbála vértanúsága (főoltárkép). Kálvária,A 12 éves Jézus a templomban, Szt.Norbert látomása, Mária megkoronázása,szentek, festett architektúraírod: Garas 1955, 186. Genthon 1959, I.228.1786 Pannonhalma, plébániatemplom. Oltárképek:Mária mennybevitele (főoltárkép), Szt.Benedek halála. Krisztus feltámadása (sorsukismeretlen).írod: Garas 1955, 187, Mons Sacer 996-1996, III. 71. (Garas Klára)1786 Pécs, székesegyház. Corpus Christi kápolna.Falképek: A Hit allegóriája (a mennyezeten).Krisztus Emmausban, Ábrahám éselkizedek találkozása, Mannaszedés (szign:„Pinxit Stephanus Dorffmaister e caes. R.Vindobon Academia 1786" [állítólag]),Mózes a páskabárány evése közben (elpusztultak).Az Utolsó vacsora с olajképaz É-i falon lógott, a papnevelőből ellopták.írod: Szőnyi 1916, 88, Garas 1955, 188,Boros 1974,271-272.1787 Kobersdorf (Kabold), ev. templom. Oltárkép:Keresztrefeszítés, szign. („StephanDorffmaister / pinxit Ano 1787 / Soprony")írod: Garas 1955. 175, Csatkai 1970, 362-364, Boros 1974, 270. Dehio 1980, 155.1787 Mohács, temetőkápolna. A két mohácsicsata (1526 és 1687, o.v. Borsos József másolataaz elsőről a Mohácsi PolgármesteriHivatalban, a másodikról az MNG Új MagyarKéptárában, ltsz. FK 3749).írod: Garas 1955, 183, Boros 1974, 279-281. Művészet Magyarországon 1780-1830,. Kat. 63. és 64.1787 Mohács, Kanizsai Dorottya Múzeum. II.Lajos képmása, o.v. (ltsz. 70.1.21. másolataBorsos Józseftől a Magyar Nemzeti MúzeumTörténeti Képcsarnokában)írod: Boros 1974, 279, Művészet Magyarországon1780-1830, 165-166, kat. 65.(Galavics Géza)1787 Szombathely, magántulajdon (a.e. dr.Pintér Lajos tulajdonában). Levétel a keresztről,szign.írod: Fábián 1936,21.1787 Vajszló, r.k. templom. Főoltárkép: Máriamennybevitele, szign. („Stepha. Dorffmaisterinve. et pinxit Ex Cesa. Reg. VieneAcad. 1787. Soprony")írod: Boros 1974,275-276.1787-1788 Szigetvár, r.k. templom. Főoltárkép ésfreskók: Szt. Rókus beteget gyógyít (főoltárkép,szign: „Stephan Dorffmaister inve.et pinxit Ano 1787"), Krisztus a kereszten,Szigetvár eleste és visszavétele (szign:„Stepha Dorffmaister inve. et pinxit"), Dávidkirály zenélő angyalokkal (utóbbi elpusztult).írod: Éber 1913, 220, Csatkai 1925, 270-271, Garas 1955, 198, Genthon 1959, I.362. Boros 1974, 270, 272-274.1787 k. Nagylengyel, plébániatemplom. Falképek:Angyali üdvözlet, oltárarchitektúra, A tengerbedobott Jónás, A Jeruzsálemet siratóJeremiás (utóbbi kettő a Szt. Sír kápolnában).írod: Garas 1955, 184, Németh 1979, 88,Kostyál 1995, 222.224

1788 Purbach (Feketeváros), plébániatemplom.Oltárképek: Szentháromság és Szt. Miklós,a vízbefülók segítője (főoltárkép, szign: „I.v. Dorffmaister pinxit 1788."), A Szt.Család Egyiptomból jövet (szign: „DiesesBild habe ich Stephan / Dorffmaister indiese Kirche geopfert / Gott zur Ehre DemVolckh zur Andacht")írod: Garas 1955, 168, Dehio 1980, 243.1788 k. Domolospuszta, Hoitsy-kastély kápolnája.Mennyezetkép: Szt. György harca a sárkánnyal(megsemmisült).írod: Boros 1974,281.1789 Budapest, magántulajdon. A gyermekgyilkosHeródes, o.v, szign. (a hátoldalon:„Stepha. Dorffmaister / inve. & pinxit1789").1789 Oberwart (Felsőőr), plébániatemplom.Főoltárkép: Mária mennybevitele, szign.(„Stepha Dorffmaister pinxit")Írod: Fábián 1936, 22, Garas 1955, 169,Schmeller-Kitt 1974, 312, Dehio 1980,221.1789 Szombathely, a.e. püspöki palota, ma magántulajdonban.Saul megtérése, szign.(„Stepha Dorffmaister Ao 1789") o.v.Írod: Fábián 1936,316.1789 a.e. Szombathely (ma: ismeretlen helyen).Mózes a rézkígyóval (o.v.)írod: Fábián 1936, 316.1790 Budapest, MNM Történeti Képcsarnok(ltsz. 63.9.). Gróf Niczky György arcképe,o.v, szign. *1790 Budapest, magántulajdon (ma ismeretlenhelyen). Férfi arckép, o.v, szign. *1790 Sopron, Katolikus Konvent Gyűjteménye.Kálvária, o.v, szign. („Steph. Dorffmaisterpinx / Ao. MDCCLXL ex Casa. / Regi.Wien. Acad.")írod: Garas 1955, 213.1790 Zics, plébániatemplom. Körmeneti (úrnapi)baldachin, szign. a hátoldalon(„Stepha. Dorffmaister pinxit Accad. Vien.Soprony 1790.")írod: Boros 1974/a 61-63, Levárdy 1975,101.1790 Magántulajdon (ma ismeretlen helyen).Női arckép, o.v, szign. *1790 k. Sopron, magántulajdon. Vaghini Antalsoproni kéményseprő portréja, o.v. *1791 Ötvös, r.k. templom. Oltárkép: Szűz Máriaszületése, szign. („Stepha. Dorffmaisterpinxit Ex Casa. Reg. Vien. Accad. Ano.1791. Soprony")írod: Genthon 1959,1. 65. (téves adattal)1791 Oszkó, plébániatemplom. Piéta, szign.(„Steph. Dorffmaister pinxit / Ex. Cesa.Reg. Wien. Acad./ Anno 1791 Sopronii")írod: Fábián 1925, 559, Garas 1955, 187,Genthon 1959, I. 53, Boros 1974, 27, VM1983, 292.1791 Szombathely, szeminárium. Négy egyházatya(könyvtár), az olimposzi istenek (tanterem),szign. („Stepha. Dorffmaister inve.& pinxit 1791")írod: Fábián 1935, 301, Garas 1955, 199,Genthon 1959,1. 364, VM 1983, 404.1791 Szombathely, szeminárium, házikápolna.Szt. Márton o.v., szign. („Stepha. Dorffmaister/ inve & pinxit Ano 1791 Soprony")írod: Fábián 1936, 302, Hefele 1994, 136.(Zsámbéky Monika)1791 Vásárosmiske, plébániatemplom. Főoltárkép:Mindenszentekírod: Garas 1955, 203, Genthon 1959, I.412, VM 1983, 412.1792 Győr, Xantus János Múzeum (ltsz. 66.1.).Jankovich Antalné Kiss Katalin ravatalképe,o.v, szign. *1792 Felcsút, r.k. templom. Főoltárkép: Máriamennybevitele, szign. („Dorfmaister")írod: Garas 1955, 168, Genthon 1959, I.96.1792 a.e. Gógánfa. Gyömörey György és felesége,Csapody Borbála arcképe. *1792 Szombathely, székesegyház. Oltárképek:Jézus megkeresztelése (vázlata magántulajdonban,ld. Hefele 1994, kat. 137.[Zsámbéky Monika]), Szt. István megalapítjaa pannonhalmi apátságot, szign.225

írod: Fábián 1936, 314, Garas 1955, 199,Galavics 1971, VM 1983, 403.1792-1795 Wien (Bécs), magántulajdon. GrófKeglevich József koronaőr portréja, o.v. *1793 Csehimindszent, plébániatemplom. Főoltárkép:Mindenszentek, szign. („StephaDorffmaister / pinxit Academ... / 1793Soprony")írod: Garas 1955, 164, Boros 1974, 270,VM 1983, 81.1793 Szarvaskend, plébániatemplom. Oltárképek:Vizitáció (főoltárkép), Szt. Anna,szign. („Stepha Dorffmaister pinxit / SopronyAno 1793." [vagy 1788.])írod: Jaksa 1937, 186, Garas 1955, 196,Genthon 1959, I. 336, Boros 1974, 270,VM 1983, 362.1793 Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum (a.e. megyeháza,alispáni szoba). Kálvária o.v,(ltsz. 81.1.)írod: Fábián 1936, 198, Garas 1955, 205,Genthon 1959,1. 434.1793-1794 Gyóró, r.k. templom. Oltárkép és aszentély freskói: A 12 éves Jézus a templomban(főoltárkép), Szentháromság (aszentély mennyezetén), festett oltárarchitektúraírod: Garas 1955, 171, Csatkai 1956, 530,Genthon 1959,1. 108.1794 Dürnbach (Incéd), r.k. templom. Főoltárkép:Mária mennybevitele, szign. („StephanDorfmeister inve. et pin. 1794", vázlataa Soproni Múzeumban, ltsz. 54.420.1.)írod: Fábián 1936, 24, Garas 1955, 174,Boros 1974, 270, Schmeller-Kitt 1974,440.1794 Hegyfalu, Szentgyörgyi Horváth-kastély.Falképek: A barátság allegóriája, A hét világcsoda(elpusztultak)írod: Csatkai 1925, 270-271, Fábián 1936,22-24, Garas 1955, 173, Boros 1974, 274.1795-1796 Szentgotthárd, ciszterci apátság, prelatura(ma: MNG). Olajképek: A szentgotthárdicsata (ltsz. 55.385.), Fritz Alberikapát bemutatja a szentgotthárdi apátságot(ltsz. 55.386.), A mohácsi csata (ltsz.55.387.), Tájrészlet (55.388), III. Bélamegalapítja a szentgotthárdi apátságot(ltsz. 55.389.), Tájrészlet (ltsz. 55.390.),Tájrészlet (55.391.), Reutter Marian apát aszombathelyi líceum tanáraival (ltsz.55.392.), Tájrészlet (ltsz. 55.393.)írod: Fábián 1936, 34-36, Garas 1955,198, Műv. Mo. 1980, 166, Sternegg 1981,Galavics 1983,313.1795-1796 Szentgotthárd, ciszterci apátság, prelatura(ma: Heiligenkreuz, ciszterci apátság,könyvtár). R. Leeb apát 1734-ben visszaváltjaSzentgotthárdot III. Károlytól (o.v).írod: Sternegg 1981. Kostermarienberg1966.1796 Loipersbach (Lépesfalva), plébániatemplom.Főoltárkép: Szt. Péter és Szt. Pál búcsúja,szign. („Stephan Dorfmeister 1796")írod: Dehio 1980, 176. Schmeller-Kitt1993,289.1796 Nagycenk, Széchenyi kastély. A fürdőházkifestésé (elpusztult).írod: Gerőné 1973.1797 Eisenstadt (Kismarton), Hegyi templom.Főoltárkép: Vizitáció (ma az eredeti 1889-es másolata látható).írod: Garas 1955, 178, Dehio 1980, 89.1797 Tab, plébániatemplom. Oltár- és falképek:Utolsó vacsora (főoltárkép), Szt. István felajánljaa koronát, szentek képei (oldalfalon),A Hit allegóriája négy grisaille ószöv.jelenettel (Izsák feláldozása, Melkizedekáldozata, Páskabárány, Mannahullás - aszentély mennyezetén), festett architektúra.írod: Garas 1955, 215, Genthon 1959, I.378, Levárdy 1975, 101.1797-1798 Nagyhajmás, r.k. templom. Főoltárkép:Alamizsnás Szt. János (a Dorffmaister általelkezdett képet halála után fia, ifj. DorffmeisterIstván fejezte be 1798-ban, a szignóis az övé).226

Bizonytalan dotálásúDorffmaister-művek:Berzence, r.k. templom. Oltárkép: Mária mennybevitele(főoltárkép), Jézus megkeresztelése,szign.írod: Garas 1955, 159, Gentium 1959, I.36, Levárdy 1975, 100.Budapest, MNG (Graf. Oszt. ltsz. F.90.138.).Szánkóterv, szign. („Dorffm..."), papír,lav. tus, tollBudapest, magántulajdon. Heródes-fej gyermektestekből,o.v.írod: Mojzer 1982, 259.Budapest, magántulajdon. Fájdalmas Mária (mellképkivágat),szign.Olbendorf (Obér), r.k. templom. Oltárkép: SzentLőrinc mártíromságaírod: Garas 1955, 186.Pécs,püspöki palota. Saul megtérése o.v.a.e. Sokorőpátka, magántulajdon (ma ismeretlenhelyen). Férfiarckép.Szombathely, Smidt Múzeum. Krisztus a kereszteno.v, (ltsz. S.kép. 75.12.)Szombathely, a.e. a szemináriumban. Szt. Ágoston,elveszett.írod: Géfin 1929, II. 183, 236.Szombathely, magántulajdon. Jáhel és Sisera o.v.Szombathely, a.e. a szeminárium házikápolnájában.Szent Márton életének jelenetei, reliefszerűképek. 1882-ben elpusztultak.írod: Fábián 1936, 302.Feltételesen Dorffmaisternek tulajdonított müvek: 1a.e. Wien (Bécs), ma ismeretlen helyen. Ismeretlenépítész arcképe, 1906-ban Bécsben kiállítva,1790. k.írod: Bécs, kat 1906, 85-105, idézi:Galavics 1965, 234.a.e. Wien (Bécs), Goschwin Graf Seidern tulajdonában,ma ismeretlen helyen. FesteticsKároly arcképe, 1906-ban Bécsben kiállítva,1770 k. *a.e. Wien (Bécs), Goschwin Graf Seidern tulajdonában,ma ismeretlen helyen. Festetics Józsefarcképe, 1906-ban Bécsben kiállítva.*Budapest, magántulajdon. A 12 éves Jézus atemplomban.Budapest, magántulajdon. Magyar nemes és feleségearcképe, o.v. *Cirák, r.k. templom. Főoltárkép, Szt. Mihály(1945-ben a kenyéri Cziráky-kastélyban elpusztult).írod: Garas 1955, 165, Csatkai 1956, 476.Dozmat, plébániatemplom. Főoltár- és falkép: Szt.György és lebegő szentek.írod: Garas 1955, 165, Genthon 1959, I.70, VM 1983, 95.Drassburg (Darufalva), plébániatemplom. Főoltárkép.Szt. Imreírod: Garas 1955, 165. Dehio 1980, 60. (J.I. Cimbal műveként)Eger,Eger,Dobó István Vármúzeum. Az utolsó vacsora(o. rézlemez, ltsz. 55.17.)Dobó István Vármúzeum. Két kerub (o.v,ltsz. 55.47.)Eisenstadt (Kismarton), Burgenländisches Landesmuseum(ltsz. BLM-KS 2001). NepomukiSzent János gyóntatja a királynőt o.v.Farad, r.k. templom. Oltárkép: Ker. Szt. János fővétele,1785 után (a mai Weiser Ferdinándmásolata 1861-ből)írod: Garas 1955, 168, Csatkai 1956, 489.Győr,Orsolya apácák temploma. Mennyezetképek:Mária eljegyzése (vázlata: Sopron,Zettl-Langer-gyűjtemény, 1. Csatkai 1956,338. és 340.), Szt. Orsolya megdicsőülése,Szt. Cecília (erősen átfestve). ÚjabbanSchallernek tulajdonítva.írod: Garas 1955, 172, Genthon 1959, I.124.a.e. Hegyfalu, magántulajdon. Nep. Szt. János o.v.írod: Fábián 1925, 560.Káld,plébániatemplom. Oltárképek: Jézus megkeresztelése(főoltárkép), Szt. Kozma ésSzt. Dámján.\227

Kám,írod: Genthon 1959, I. 151, VM 1983,153.plébániatemplom. Oltárkép: Szt. András.írod: Garas 1955, 175, Genthon 1959, I.152.Kisbárapáti, plébániatemplom. Szentélyfreskók,festett architektúra, (részben elpusztult ill.1928-ban átfestve)írod: Hist. DomusKőszeg, Szent Imre-templon. Oltárkép: Vizitáció.írod: Lelkes István: Kőszeg, Bp. 1960. 29,20. kép, Bariska István: Kőszeg, Szombathelyé.n. 55.Lovasberény, r.k. templom (vagy kastély?). Falképek(elpusztultak)írod: Garas 1955, 180. és 275 (131. jegyzet).Nágócs, r.k. templom. Két oltárkép: Szt. Család(?)és egy női szent, falképek (elpusztultak),körmeneti baldachinírod: Garas 1955, 183, Boros 1974/a61.Neudorf bei Parndorf, plébániatemplom. SzentCsalád és Szent Márton (ovális képek a kétmellékoltáron)írod: Dehio 1980, 205.Magyarfalva, r.k. templom. Szt. Péter és Szt. Andrásvértanúsága o.v.írod: Genthon 1959,1. 189.Pécs,Pécs,magántulajdon. Kálvária (o. rézlemez)magántulajdon. Madonna a gyermek Jézussalo.v.Pinnye, r.k. templom. Oltárképek: Szt. Anna, Szt.Joachim, Szt. Pálírod: Garas 1955, 189, Genthon 1959, I.271.Polgárdi, kastély. Gróf Festetics Ignác arcképe. *Pornóapáti, plébániatemplom. FőoltárképIrod.VM 1983,311.Siklós, várkápolna. Oltárkép: Oroszlánszívű Richárd(sorsa ismeretlen)írod: Garas 1955, 193.Sopron, Soproni Múzeum. Vonuló háromkirályoko.v, (ltsz. 54.374.1.)írod: Csatkai 1956, 417, Mojzer 1984. 76.Sopron, Soproni Múzeum (a.e. a törvényház kápolnájában).Szt Anna (oltárkép, ltsz.54.379.1.)írod: Mihályi 1928, 552, Garas 1955, 195.Sopron, Soproni Múzeum. Két puttófej o.v, (ltsz.S.84.68.1.ésS.84.69.1.)Sopron, Soproni Múzeum. Magyarországi Szt. Erzsébetalamizsnát oszt o.v, (ltsz.S.84.354.1.)írod: Csatkai 1956, 188.Sopron, Soproni Múzeum. Kistler Jakab portréjao.v, (ltsz. 94.275.1.)Sopron, Soproni Múzeum. Szent György vértanúságao.v, (ltsz. 54.381.1.)írod: Csatkai 1956, 417.Sopron, mgt. Oltárkép: Vizitáció (Soproni Múzeumfotó ltsz. 5229.)Sopron, Szentlélek utcai plébániaépület. Nep. Szt.János oktatja a királynét o.v, (ovális) ésSzent Flórián.írod: Csatkai 1956, 377.Sopron, katolikus konventház. Falkép: Immaculataírod: Csatkai 1956, 309, Genthon 1959, I.308.Sopron, bencés templom sekrestyéje. Krisztus a kereszten.Sümeg, ferences templom. Oltárkép: NepomukiSzent János gyóntatja a királynét.írod: Kovács 1995, 12.Szentbalázs, r.k. templom. Oltárképek: Piéta,Borromei Szt. Károly o.v.Szulok, r.k. templom. Oltárkép: Szt. Simon és Szt.Júdás o.v.írod: Genthon 1959,1. 174.Tarany,r.k. templom. Keresztelő Szent János fővétele(mennyezetkép a szentélyben), KeresztelőSzent János (grisaille figura, falképa szentélyben)írod: Garas 1955, 200, Levárdy 1975, 99.228

Timi§oara (Temesvár), megyeháza (a.e.). NiczkyKristóf arcképe, o.v. (másolata a MNMTörténelmi Képcsarnokban, ltsz. 64.1.),1778 után. *Tét,szentkúti r.k. templom. Oltárképírod: Genthon 1959,1. 393.Vasszécsény, magántulajdon. Mária Terézia, o.v.*Várpalota, ev. templom. Oltárkép: Krisztus a keresztenIsmeretlen helyen. Építész portréja, 1790. k. *Jegyzetek1 E téren nem törekedhettünk teljességre. Célunk ajelentősebbnek vélt irodalomra való utalás, valaminta Garas Klára által több mint negyven éveösszeállított, egyes emlékekre vonatkozóan igen bőségesbibliográfia (Garas 1955) kiegészítése az azótamegjelent fontosabb művekkel.2 A *-gal jelzett tételek részletesen és bő irodaiom-mai megtalálhatók Buzási Enikő tanulmányánakFüggelékében.3 Ezek jelentős része elpusztult (ha erről tudomásunkvan, külön jelezzük), csupán korábbi említésből ismert,közülük jónéhánynak a jelenlegi feltalálásihelye (ehhez kötődően sorsa is) ismeretlen, ilyenesetben az utolsó adatolt helyet említjük (ha van).229

Lebenswerkkatalog von Stephan Dorffmaister1760 Csorna, Prämonstratenser Propstei. Freskenin der Kirche und in dem Festsaal(zugrundegegangen)Lit: 1 Tomek 1902, 55, Garas 1955, 165.1761-1764 Türje, Prämonstratenser Propstei. Freskenund Altarbilder. Heilige Anna, Die Königindes Himmels, Die vier Evangelisten,Der Gottvater auf dem Thron, KardinaleTugenden. (1761, sign: „S. Dorffmaisterpinxit 1761" und „S. Dorffmeister pinxit",die Kapelle der heiligen Anna). Verkündigung(Hauptaltarbild, 1764), Der heiligeAugustin und der heilige Norbert (dieseNebenaltarbilder wurden in den Prämonstratenserordenshausin Szombathely gebracht,heute befinden sie sich am unbekanntenOrt). Die Geburt Mariae, DieVerlobung Mariae, Der Gottvater auf demThron mit das Kreuz tragenden Engeln,Visitation, Jesu Vorstellung im Tempel,Engel, gemalene Architektur, weiteregeweißte Bilder. (1762-1763, sign: „Steph.Dorffmaister pinxit ao 1763", in derKirche), Der Prophet Elias, gefüttert vondem Raben in der Wüste bzw. Jesus unddie Samaritanerin, Der heilige Anton vonPadua (Ordenshaus, Refektorium undTreppenhaus, 1762-1763).Lit: Fábián 1936, 299, Lux 1944, 244,Garas 1955, 202, Genthon 1959, I. 399,Boros 1974, 269, Németh 1979, 106-107,Mezey 1992, Kostyál 1995, 212-215.1762 Budapest, Privatbesitz. Das StillebenVanitas, sign. („Dorffmaister 1762"), Öl,Leinwand.Lit: Pigler 1974, 619, Mojzer 1982, 259,Zsánermetamorfózisok 1993, 189. (EtelkaRozgonyi)1762 (?) In ausländischen Besitz. Bildnis einesjungen Mannes, Öl, Kupferplatte, Sign.(„ST: Dorffmai/ster pinxit/1762[?]")Lit: Buzási 1996 * 21763 Budapest, Ung. Nationalgalerie (Inv. Nr.8280) Bildnis eines Mannes aus derFamilie Szalay, Öl, Leinwand, sign. *1764 Kr ásna Hôrka, Burg (Betliar, Museum,Inv. Nr. H-1026) Das Bildnis von PaulFestetics, Öl, Leinwand, sign. *1764 Krásna Hôrka, Burg (Betliar, Museum,Inv. Nr. H-1012) Bildnis von Frau PálnéFestetics, geborene Freifrau von KajetánaStillfried, Öl, Leinwand, sign. *1767 Celldömölk, Benediktinerkirche. HeiligerJohannes Nepomuk (Hauptaltarbild), sign.(„Dorffmeister")Lit: Garas 1955, 163, Genthon 1959, I. 53,Boros 1974, 270.1769 Budapest, Privatbesitz. Heiliger Joseph(am unbekannten Ort)Lit: Garas 1955, 213.1769 Sárvár, Nádasdy-Burg. Fresken in demFestsaal und in dem Turmzimmer. Mardukhaiund Esther, Samson und Delila(sign: „St. Dorffmaister pinxit, ex. CasaReg. Vien. Academia/ Ano 1769") Davidund Goliath, Ahasver und Ester, Josue,Judit und Holofernes, Jahel und Sisera,Opferbringung von Gedeon, Die Ölungzum König von David (Festsaal).Lit: Garas 1955, 192, Genthon 1959. I.288, Boros 1974, 270, VM 1983, 329,Galavics 1983, 280-281.1769 Sopron, Theater. Fresken und Galerien,sechs Kulissen (Stadt, Wald, Raum,Garten, Gefängnis, Zimmer) (zugrundegegangen).Lit: Csatkai 1925, 270-271, Csatkai 1956,139 und 321, Garas 1955, 194, MSZM170.1769 Sopron, Die Kirche der Ursuliener.Altarbild: Heilige Angela (zugrundegegangen).Lit: Csatkai 1956, 139.1770 Eisenstadt, Refektorium des Franziskanerklosters.Ölgemälde und Fresken: Dasletzte Abendmahl (Fresko), Heiliger Petervon Alcantar (sign: „Steph. Dorffmaister231

pinxit / Ao 1770"), Heiliger Bonaventura,Heiliger Anton von Padua, HeiligerFranziskus von Assisi, Heiliger Ludwigvon Toulouse.Lit: Garas 1955, 178, Dehio 1980, 73.1771 Fertőd, Das Theater des EsterházySchlosses. Kulissen (zugrundegegangen).Lit: MSZM 170, Horányi 1959, 68.1771 Sásd, Pfarrkirche. Die Geburt der JungfrauMaria (Hauptaltarbild, aus der Dominikanerkirchevon Pécs, Früher sign, (wurdeverstümmelt), Heiliger Karl von Borromei,Öl, Leinwand, (gestohlen, sein Fragmentmit Puttos im Privatbesitz).Lit: Garas 1955, 192, Genthon 1959, I.289, Boros 1974, 267-277.1771-1772 Gutatöttös, Pfarrkirche. Altarbilder undFresken: Der Tod der heiligen Anna,Heiliger Joseph (Altarbilder), Szenen ausder Legende der heiligen Cecilie, Auffindenseiner Leiche, ihre Apothese (Fresken),sign. („Steph. Dorffmeister pinxit")Lit: Garas 1955, 171, Genthon 1959, I.107, VM 1983, 117.1772 Mesztegnyő, Franziskanerkirche. Altarbilderund Fresken: Heiliger Johannes Nepomuk,Heiliger Anton von Padua, HeiligerFranziskus von Assisi (sign: „Steph.Dorffmaister pinxit"), Heilige Elisabethvon Ungarn (sign: „Steph. Dorffmaisterinve. pinxit 1772") (Altarbilder), Kaivaria(Öl), Fresken (meist geweißt)Lit: Garas 1955, 182, Genfhon 1959, I.196, Lángi 1955.1772 Sopron, Die Kapelle des WaisenhausesVoss. Die Anbetung der Könige (Altarbild),die Skizze dazu im Museum vonSopron, Inv. Nr. 54.373.1. sign: „Dorffmaisterpinxit"), sign.Lit: Mihályi 1928, 551, Mihalovits 1936,Garas 1955, 194, Csatkai 1956, 359-360,Genthon 1959, I. 305, Crossroads 1993,176-178. (Géza Galavics)1772 Sopron, früher im oben erwähntenWaisenhaus. Bildnis von János KárolyVoss, sign, (am unbekannten Ort) *1772 Sopron, Weismandl-Haus. Fresken.Lit: Csatkai 1956, 139.1773 Budapest, Ung. Nationalgalerie (Inv. Nr.8281). Bildnis einer Frau aus der FamilieSzalay, Öl, Leinwand, sign. *1773 Nebersdorf, Festsaal des Schlosses Niczky.Deckfresko: Die Götter vom Olymp (DerFall von Phaeton), sign. („Stepha. Dorffmaisterpinxit Ao 1773", Seine Skizze imMuseum von Sopron, Inv. Nr. S.84.67.1)Lit: Frey 1929, Taf. 22, Fábián 1936, 304,Garas 1955, 180, Galavics 1956, 230,Boros 1974, 270, Dehio 1980, 201.1773 Rábahídvég, Pfarrkirche, Altarbilder undFresken: Heiliger Joseph mit dem Jesuskind,Mater Dolorosa (Altarbilder, sign:„Stepha. Dorffmaister pinxit Ex. Cas. Reg.Vienen Académie 1773"), die Freskengeweißt.Lit: Fábián 1925, 559, Garas 1955, 191,Genthon 1959,1. 277, VM 1983, 313.1773-1774 Sitke, Das Schloß Nagy von Felsőbük.Fresken (zugrundegegangen).Lit: Garas 1955, 193, VM 1983, 353.1774 Budapest, Im Privatbesitz (früher in derErnst-Sammlung, aber seit ihrer Versteigerungim Jahre 1939 verschollen) Bildniseines Mannes, Öl, Leinwand, sign. *1774 (Moson)Magyaróvár, Franziskanerkirche.Deckenfresken: Maria mit dem heiligenDominik, Die Bekehrung von Saulus undseine Ankunft in Damaskus. Die Bilder anden Seitenwänden und die Altarbilder sindstark übermalt, ihre Attribution istunsicher, ursprünglich wahrscheinlich vonDorffmaister konzipiert.Lit: Garas 1955, 181.1774 Sitke, Pfarrkirche. Hauptaltarbild: HeiligeDreifaltigkeit, sign. („Stef. Dorfmeisteracad. Vindobon. p. 1774"), die Farbskizzeist im Bischofspalais von Szombathely(siehe noch Géfin 1929, II. 183.)Lit: Fábián 1936, 26-27, Garas 1955, I.293, Boros 1974, 270, VM 1983, 354.1775 Sopron, Museum von Sopron (Inv. Nr.54.776.1.) Bildnis von János JakabKamper, Öl, Leinwand, sign. *Die zweite Hälfte der 70er Jahre Sopron, Museumvon Sopron (Inv. Nr. 54.423.1.) Bildnis des

Soproner Böttchers János Hohenecker. Öl,Leinwand. *1775-1776 Császár, Pfarrkirche. Altarbilder undFresken: Abschiednahme des heiligenPetrus und Paulus, Patrona Hungáriáé, DieAnbetung der Könige, Kaivaria, HeiligerJohannes Nepomuk (Altarbilder), HeiligeDreifaltigkeit, Schlüsselübergabe (sign:„Stephan Dorffmaister pinxit 1776"), DiePredigt des heiligen Paulus, Die TaufeChristi, Heiliger Georg, Heiliger Michael(Fresken), gemalte Architektur.Lit: Szántó 1941, Garas 1955, 164,Genthon 1959,1. 58-59, Boros 1974, 270.1776 Budapest, Ung. Nationalgalerie (Inv. Nr.87.5.M.) Bildnis eines Mannes aus derFamilie Artner, Öl, Leinwand, sign. *1776 Somogyszentpál, die röm. kath. Kirchevon Tótpál. Hauptaltarbild: Der heiligeAnton von Padua, sign.Lit: Garas 1955, 213, Genthon 1959, I.297, Levárdy 1975, 100.1776 Zagreb (Agram), Povijesni MuzejHrvatske (Inv. Nr. 2447) Bildnis desGrafen István Niczky, Öl, Leinwand, sign.*1776 Zagreb (Agram), Muzej grada Zagreba(Inv. Nr. 1982) Bildnis des Grafen ÁdámOrsich, Öl, Leinwand, sign. *1776 Zagreb (Agram), Muzej grada Zagreba(Inv. Nr. 1981) Bildnis des Grafen JohannesNepomuk von Orsich. Öl, Leinwand.•Um 1776 Tüskeszentpéter, röm. kath. Kirche.Hauptaltarbild: Aschiednahme des heiligenPetrus und des heiligen Paulus.Lit: VES 1975, 178, Kostyál 1995, 215.1777 Budapest, Ung. Nationalgalerie (Inv. Nr.87.6.M.) Bildnis der Frau Artner, geborenePalocsay-Horváth, Öl, Leinwand, sign. *1777 Forchtenstein, die Sammlung des FürstenEsterházy. Der Kupferstich von J. H.Mansfeld nach dem Gemälde von Dorffmaister:Bildnis des FeldmarschalleutenantsGraf Ludwig Starhemberg, sign. *1777-1778 Eisenstadt, Die Pfarrkirche HeiligerMarthin. Die Apotheose des HeiligenMarthins (früheres Hauptaltarbild, sign:„Stephann Dorffmeister pinxit 1777"),Fresken in der Sakristei (verkommen).Lit: Frey 1929, Abbildung 9, Garas 1955,178, Dehio 1980, 68-70.1778 Wien, Privatbesitz. Der Kopf von Heródes,aus lauter Kinderkörpern, sign. Öl, Leinwand,(am unbekannten Ort)Lit: Csatkai 1940, 285.1778 Neusiedl am See, im Privatbesitz. Bildnisdes Stadtrichters in Eisenstadt MatthiasPaur. Öl, Leinwand. *1778 Neusiedl am See, im Privatbesitz. Bildnisder Gattin des Stadtrichters in EisenstadtMatthias Paur, Öl, Leinwand. *am Ende der 70er Jahre Hímesháza, röm. kath.Kirche. Altarbilder: Die Geburt der JungfrauMaria (Hauptaltarbild) Kaivaria, DerTraum des heiligen Antons von Padua.Lit: Boros 1974, 277-279.1779 Bakonybél, Benediktinerkirche. Altarbild:Heimkehr aus Ägypten, sign. („Stephan /Dorffmaister inve. et pinxit / Ao. 1779")Lit: Garas 1955, 158.1779 Balf, Badekapelle. Altarbild und Fresken.Heiliger Joseph (Hauptaltarbild), Maria,die Verlobte des Heiligen Geistes (an demAltartabernakulum), Chor der Engel, Jesusheilt Kranke (Fresken), sign. („StephanDorffmaister pinxit 1779")Lit: Garas 1955, 159, Csatkai 1956, 464-466. (mit ausführlicher Bibliographie),Genthon 1959, I. 30, Boros 1974, 270.Über das Maria Bildnis Szilárdy 1966.1779 Budapest, Im Privatbesitz. Die HeiligeFamilie, Öl, Leinwand, sign.1779 Felsősegesd, Franziskanerkirche, Altarbild:Die heilige Katharina \Lit: Garas 1955, 169.1779 Jasov, Hauskapelle der PrämonstratenserPropstei. Altarbild: Christus wird vomKreuz hinuntergenommen, sign.Lit: Garas 1955, 174-175, Boros 1974,270.233

1779 Kemenesszentpéter, Pfarrkirche. Altarbilder,Fresken: Das Gebet des heiligenPetrus (Hauptaltarbild), WundersameFischerei, Jesus geht auf dem Meer, Petrusverleugnet Christus, Die Befreiung desheiligen Petrus aus dem Gefängnis (Altarfresken),Himmelfahrt Christi (Deckenfresko),Heiliger Johannes Nepomuk, HeiligerPaul, gemalte Architektur, sign.Lit: Fábián 1936, 25-26, Garas 1955, 177,Csatkai 1956, 541, Genthon 1959, I. 155,Boros 1974, 270.1779 Kenyéri, Pfarrkirche. Altarbilder undFresken: Visitation (Hauptaltarbild), DieTaufe Christi, Der heilige Joseph, Dieheilige Barbara, Heilige Dreifaltigkeit.Lit: Garas 1955, 177, Boros 1974, 270,VM 1983. 162.1779 Nova, Pfarrkirche. Altarbilder undFresken: Mariae Himmelfahrt (Hauptaltarbild,seine Skizze wird von Csatkai ohneOrtsangabe erwähnt [Csatkai 1956, 262-263.]), Die Taufe Christi, Kalvarie(verkommen), Abschiednahme des heiligenPetrus und Paulus (Altarbilder), Dreifaltigkeit,Jesu Vorstellung in der Kirche, Verkündigung,Musizieredne Engel, gemalteArchitektur.Lit: Szmercsányi 1935, Garas 1955, 186,Genthon 1959, I. 20. Boros 1974. 270,Kostyál 1995, 215-219.1779 Sopron, Museum von Sopron (Inv. Nr.54.424.1). Dreifaltigkeit, sign. („Inven.und gemalt von Stephan DorffmaisterMitglit der Kais. Wien. Univ. Acad. 1779",Öl, Leinwand.1779 Sopron, Smidegg-Haus. Fresken.Lit: Csatkai 1956, 139.1779 Uraiújfalu (Szentivánfa), röm. kath.Kirche. Hauptaltarbild: Die Taufe Christi,sign. („Stephan / Dorffmaister pinxit/Ao.1779")Lit: Fábián 1936, 198, Garas 1955, 198,Genthon 1959, I. 348, Boros 1974, 270,VM 1983, 471.1779 Privatbesitz. Madonna mit dem Kind, Öl,Leinwand, sign.Um 1779 Söjtör, Pfarrkirche. Altarbild: HeiligerJohannes Nepomuk, sign. („St. Dorffmaister")Lit: Németh 1979, 100, Kostyál 1995, 219.und 221-222.1779-1780 Sopron, Franziskanerkirche und Ordenshaus.Altarbilder und Fresken: MariaeHimmelfahrt (Hauptaltarbild, die Skizzedazu in der Sammlung von K. Teicher,später von G Bánfi [Csipkés 1940, 258.])Die heilige Anna, Immaculata (Altarbilder)Der heilige Franziskus von Assisi vor demKreuz (Das Kuppelbild des Treppenhauses),sign.Lit: Mihályi 1928, 548, Garas 1955, 194,Csatkai 1956, 262-263, Genthon 1959, I.321.1780 Rust, Fischer-Kirche. Der heilige Dominikusvor der Jungfrau Maria, sign.(„Stephan Dorfmeister pinxit 1780")Lit: Dzhio 1980, 261.1780 Sopron, Pfarre Heiliger Geist. Christus amKreuz, Öl, Leinwand, sign. („StephanusDorfmeister pinxit Ao 1780")Lit: Garas 1955, 193, Csatkai 1956, 377.1780 Zanat, Pfarrkirche. Hauptaltarbild: Derheilige Ladislaus, sign. („Steph. Dorffmaisterpinx. Ao 1780")Lit: Fábián 1936, 198-199, Garas 1955,205, Genthon 1959,1. 439.nach 1780 Budapest, Ung. Nationalmuseum, HistorischePortraitssammlung (Inv. Nr. 70.1.)Graf György Niczky im Ruderergewand.Öl, Leinwand. *1781 Domolospuszta, früher in der Schloßkapelle.14 Stationenbilder (13 verkommenoder sind versteckt, die 12. Station ist imPrivatbesitz).Lit: Boros 1974. 281.1781 Nikitsch, Die Kapelle des Schlosses Zichy-Meskó. Deckenfresko: Allegorie des Glaubens+ Scheinarchitektur, sign. („StephanDorffmeister pinxit Anno 1781")Lit: Frey 1929, 143. (mit dem Foto desverkommenen Altars), Garas 1955, 170,Dehio 1980, 216.1781 Sopron, Die Kirche Heiliger Georg. Altarbildmit der Darstellung des Gnadenbildes„Die Mutter des guten Rates" (Genazzano),sign. („Gemahlen von Stephan Dorffmais-

terAo 1781")Lit: Mihályi 1928, 552, Garas 1955, 194,Csatkai 1956, 239, Genthon 1959, I. 315,Crossroads 1993, 178-180. (Zoltán Szilárdfy)1781 Szigetvár, Pfarre, früher Franziskanerkirche(Treppenhaus). Altarbilder (aus derKirche von Turbék): Heiliger Johannes Nepomuk(sign. „Stepha. Dorffmaister 1781")und heilige Anna (sign: „Stepha. Dorffmaister")Lit: Éber 1913, Garas 1955, 202, Boros1974, 275.1781 Toponár, Pfarrkirche. Altarbilder undFresken: Heilige Dreifaltigkeit (Hauptaltarbild),Die heilige Anna (sign: „Stepha.Dorffmaister inve. et pinxit Ao 1781") DieHeilige Familie (sign: „Steph. Dorffmaisterinve. et pinxit") (Altarbilder), Verkündigung,Visitation, Die Vorstellung Jesu inder Kirche, Mariae Himmelfahrt (Deckenfresken).Lit: Boros 1974/a 64-81, Levárdy 1975,101.Um 1781 Büssü, röm. kath. Kapelle: Fresken:Hintergrund zum Kalvarie-Hauptaltar, mitdem Anblick von Jerusalem, LetztesAbendmahl, Szenen aus dem Alten unddem Neuen Testament in Medaillons.Lit: Garas 1955, 163, Genthon 1959, I. 52,Boros 1974/a 61.1781 oder 1785 Kaposvár, Komitatsarchiv (früherin der Gefängniskapelle). Altarbild: HeiligerJohannes Nepomuk.1781 und 1793 Kiskomárom, Pfarrkirche. Altarbilderund Fresken: Heilige Dreifaltigkeit(Hauptaltarbild), Der heilige Paulus, Verkündigung(Altarbilder), Abschiednahmedes heiligen Petrus und Paulus, sign.(„Stepha. Dorffmaister pinxit A 1781. EtCasa. Reg. Vien. Acad.") Der heiligeStephan bietet die Krone an, András I.festigt das Christentum (sign: „Steph.Dorffmaister inve. & pinxit Ano. 1793"),die Skizze dazu ist im Museum von Sopronzu finden, Inv. Nr. 54.368.1.), FerdinándIII. schenkt dem Zentralen Seminar inNagyszombat Kiskomárom (1793, Deckenfresken),gemalte Architektur.Lit: Garas 1955, 177-178, Genthon 1959,I. 163, Galavics 1971, 63. (Fußnote 95.),Boros 1974, 270, Németh 1979, 117,Művészet Magyarországon 1780-1830,167. (Géza Galavics), Kostyál 1995, 224-233.Um 1781-1785 Ormándlak, röm. kath. Kirche.Fresken: Mariae Himmelfahrt (Hauptaltarbild),Heilige Dreifaltigkeit, gemalte Architektur.Lit: Garas 1955, 187. Németh 1979, 91,Kostyál 1995, 223-224.1782 Sopron, Rathaus. Das Fresko desFestsaales: Die Apothese des königlichenKommissars, des Freiherrn von Schilson(verkommen), die Skizze dazu im Museumvon Sopron, Inv. Nr. 54.367.1.)Lit: Garas 1955, ií>4, Csatkai 1956, 198-199.1782 Sopron, Die Kirche Heiliger Geist.Altarbilder und Fresken: Kalvarie (Altarbild),Abraham und Isaak, Die Opferbringungder Melkisedek (Grisaille), DieAllegorie der Kirche, Verkündigung,Mariae Himmelfahrt, Jesu Vorstellung inder Kirche.Lit: Csatkai 1925, 270-271, Mihályi 1928.549. und 551, Garas 1955, 193-194,Csatkai 1956, 379. und 382-383, Genthon1959, I. 321, Crossroads 1993, 291. (GézaGalavics)1782 und 1784 Szombathely, Bischofspalais.Fresken: Der Anblick von Rom, Figurenaus der Mythologie (Sala terrena), NeunSzenen aus dem Leben des Heiligen Paulusund sechs Supraportas (Heiliger Paulus-Saal).Lit: Fábián 1936, 305-306, Garas 1955,199-200, Genthon 1959,1. 365, В. Thomas1966, 121-130, Boros 1974, 270, VM1983, 369.1783 Wien, im Privatbesitz. Bildnis einesMannes und einer Frau (eines Ehepaares),Öl, Leinwand. (Es wurde in der Auktiondes Wiener Dorotheums 1922 versteigert,seitdem befindet sich am unbekanntenOrt), sign. *1783 Gross-Rohozec (Tschechien), SchloßDesfours, Bildnis von Franz Desfours undseines Sohnes Vinzenz, Öl, Leinwand,sign. *235

1784 Kleinfrauenhaid, Gnadenkirche der HimmelfahrtMariae. Altarbilder: Die heiligeAnna unterrichtet Maria (sign.), Derheilige Joseph mit dem Jesuskind (sign.)Lit: Dehio 1980, 147, Schmeller-Kitt 1993.552-560.1784 Sopron, Privatbesitz, (früher im Besitz desPropstes Dr. Otto Zehetbauer. heutebefindet sich am unbekannten Ort). Bildnisdes Architekten Lőrinc Neimayer. Öl.Leinwand, sign. *1784 Sopron, Privatbesitz, (früher im Besitz desPropstes Dr. Otto Zehetbauer, heutebefindet sich am unbekannten Ort). Bildnisder Ehegattin von Lőrinc Neimayer, Öl,Leinwand, sign. *1784 Szentgotthárd, Zisterzienserkirche. Deckenfresko:Die Schlacht von Szentgotthárd,sign. („Steph. Dorffmaister pinxitEx. Cae. Reg. Viena Acad. 1784 / JosephFilius pinxit architecturam").Lit: Fábián 1936, 32-34. Garas 1955, 198,Genthon 1959, I. 347, Boros 1974, 270,Sternegg 1981, VM 1983, 372, Galavics1983,313.1784 Szombathely, Bischofspalais. LetztesAbendmahl, Öl. Leinwand, sign.Lit: Fábián 1936, 311.nach 1784 Zagreb (Agram), Povijesni MuzejHrvatske (Inv. Nr. 2414). Bildnis desErzbischofs von Kalocsa Ádám Patasich.Öl, Leinwand. *Lit: Baroque in Croatia 1993. 419, Kat. Nr.475.1785 Budapest, Ung. Nationalgalerie (Inv. Nr.1060.), Christus am Kreuz, sign. („MorientemJesum pinxi Stepha Dorffmaister Ao.1785 aetat. mae 44. Anor:"), Öl, Leinwand.1785 Gálosfa, röm. kath. Kirche. Der heiligeLukas malt die Jungfrau (im Chor), sign.Lit: Levárdy 1975, 101, siehe noch dieStudie von L. Boros.1785 Kemenessömjén, Pfarrkirche. Hauptaltarbild:Die Geburt Mariae.Lit: Garas 1955, 177, Genthon 1959, I.155, VM 1983, 161.Die zweite Hälfte der 80er Jahre Győr, MuseumJános Xantus (Inv. Nr. 62.10.1.) Bildnisdes Grafen Joseph Cziráky. Öl, Leinwand.Die zweite Hälfte der 80er Jahre Győr, MuseumJános Xantus (Inv. Nr. 62.9.1.) Bildnis derGräfin Frau Józsefné Cziráky, geb. BorbálaBarkóczky. Öl, Leinwand. *Die zweite Hälfte der 80er Jahre Milejszeg, röm.kath. Kirche. Fresken: Der heilige Florian,Portrait des Donators, gemalte Architektur,weitere geweißte Fresken.Lit: Garas 1955, 182-183, Genthon 1959,I. 198-199, Németh 1979, 85, Kostyál1995,233-234.1786 Egyed, Schloß Festetics. Landschaftsbilderan der Wand (verkommen)Lit: Garas 1955, 167.1786 Kemenesmihályfa, Pfarrkirche. Altarbilderund Fresken (im Chor): SteinigungStephan des Heiligen, Isaaks Aufopferung,Heiliger Stephan und Heiliger László(Grisaille).Lit: Fábián 1936. 24-25, Garas 1955, 176-177. Genthon 1959, I. 154-155, Boros1974, 270, VM 1983, 157.1786 Nyúl, Pfarrkirche. Altarbilder und Fresken:Das Martyrium der heiligen Barbara(Hauptaltarbild), Kaivaria, Der zwölfjährigeJesus in der Kirche, Die Vision desheiligen Norberts, Die Krönung Mariae,Heilige, gemalte Architektur.Lit: Garas 1955, 186, Genthon 1959, I.228.1786 Pannonhalma, Pfarrkirche. Altarbilder:Mariae Himmelfahrt (Hauptaltarbild), DerTod des heiligen Benedictus, Die AuferstehungChristi (ihr Schichksal ist unbekannt).Lit: Garas 1955, 187. Mons Sacer 996-1996.11. 71. (Klára Garas)1786 Pécs, Kathedrale, die Kapelle CorpusChristi. Fresken: Die Allegorie des Glaubens(an der Decke), Christus in Emmaus,Begegnung von Abraham und Melkisedek,Das Auflesen des Manna (sign: „PinxitStephanus Dorffmaister e caes. R. VindobonAcademia 1786" [angeblich]) Moses236

eim Essen des Paskalammes (sind verkommen).Das Ölbild Das letzte Abendmahlhing an Nordwand, von dem Seminarwurde es gestohlen.Lit: Szőnyi 1916, 88, Garas 1955, 188,Boros 1974, 271-272.1787 Kobersdorf, ev. Kirche. Altarbild: Kreuzigung,sign. („Stephan Dorffmaister / pinxitAno 1787 / Soprony")Lit: Garas 1955, 175, Csatkai 1970, 362-364, Boros 1974, 270, Dehio 1980, 155.1787 Mohács, Friedhofskapelle. Die beidenSchlachten von Mohács (1526 und 1687),Öl, Leinwand. Die Kopie von József Borsosvom ersten Bild ist im Bürgermeisteramtvon Mohács zu finden, von dem zweiten inder Neuen Gemäldegalerie der UngarischenNationalgalerie.Lit: Garas 1955, 183, Boros 1974, 279-281, Művészet Magyarországon 1780-1830.1787 Mohács, Museum Dorottya Kanizsai (Inv.Nr. 70.1.21). Bildnis Lajos II. Öl, Leinwand,seine Kopie von József Borsos ist indem Historischen Portraitsgalerie der Ung.Nationalgalerie zu finden).Lit: Boros 1974, 279, Művészet Magyarországon1780-1830, 165-166, Kat. 65.(Géza Gglavics)1787 Szombathely, Privatbesitz, (früher imBesitz von Dr. Lajos Pintér). Abnahmevom Kreuz, sign.Lit: Fábián 1936, 21.1787 Vajszló, röm. kath. Kirche. Hauptaltarbild:Die Himmelfahrt Mariae, sign. („Stepha.Dorffmaister inve. et pinxit Ex Cesa. Reg.Viene Acad. 1787. Soprony").Lit: Boros 1974, 275-276.1787-1788 Szigetvár, röm. kath. Kiche. Hauptaltarbildund Fresken: Der heilige Rokusheilt einen Kranken (Hauptaltarbild, sign.„Stephan Dorffmaister inve. et pinxit Ano1787"), Christus am Kreuz, Der Fall vonSzigetvár und seine Rückeroberung (sign:„Stepha Dorffmaister inve. et pinxit"),König David mit musizierenden Engeln(das letztere ist verkommen).Lit: Éber 1913, 220, Csatkai 1925, 270-271, Garas 1955, 198, Genthon 1959, I.362, Boros 1974, 270, 272-274.Um 1787 Nagylengyel, Pfarrkirche. Fresken:Verkündigung, Altararchitektur, Der insMeer geworfene Jonas, Der Jerusalembeweinende Jeremiás (die beiden letzten inder Kapelle Heiliges Grab).Lit: Garas 1955, 184, Németh 1979, 88,Kostyál 1995, 222.1788 Purbach, Pfarrkirche. Altarbilder: Dreifaltigkeitund der heilige Nikolaus, der Helferder Ertrunkenen (Hauptaltalbild, sign: „I.v. Dorffmaister pinxit 1788."), Die HeiligeFamilie aus Ägypten heimkehrend (sign:Dieses Bild habe ich Stephan / Dorffmaisterin diese Kirche geopfert / Gott zu EhreDem Volckh zur Andacht")Lit: Garas 1955, 168, Dehio 1980, 243.Um 1788 Domolospuszta, die Kapelle des SchlossesHoitsy. Deckenfresko: Der Kampf desheiligen Georgs mit dem Drachen (verkommen)Lit: Boros 1974, 281.1789 Budapest. Privatbesitz. Der KindermörderHeródes, Öl, Leinwand, sign, (auf derRückseite: „Stepha. Dorffmaister / inve &pinxit 1789")1789 Oberwart, Pfarrkirche. Hauptaltarbild:Die Himmelfahrt Mariae, sign: („Stepha.Dorffmaister pinxit")Lit: Fábián 1936, 22, Garas 1955, 169,Schmeller-Kitt 1974, 312, Dehio 1980,221.1789 Szombathely, früher gehörte dem Bischofspalais,heute ist im Privatbesitz. DieBekehrung von Saulus, sign. („StephaDorffmaister Ao 1789"), Öl, Leinwand.Lit: Fábián 1936,316.1789 Szombathely, (heute am unbekannten Ort)Moses mit der Kupferschlange, Öl, Leinwand.Lit: Fábián 1936,316.1790 (früher) Budapest, Historische Bildergaleriedes Ungarischen Nationalmuseums (Inv.Nr. 63.9.), Bildnis des Grafen GyörgyNiczky, Öl, Leinwand, sign, *1790 Budapest, Privatbesitz (heute befindet sicham unbekannten Ort). Bildnis eines Mannes,Öl, Leinwand, sign. *237

1790 Sopron, Sammlung des KatholischenKonvents. Kalvarie, Öl, Leinwand, sign.(„Steph. Dorffmaister pinx / Ao.MDCCLXL ex Casa. / Regi. Wien. Acad.")Lit: Garas 1955, 213.1790 Zics, Pfarrkirche. Baldachin für dieProzessionen, sign, auf der Rückseite(„Stepha. Dorffmaister pinxit / Accad.Vien. Soprony 1790")Lit: Boros 1974/a 61-63, Levárdy 1975,101.1790 Privatbesitz (heute befindet sich amunbekannten Ort). Bildnis einer Frau, Öl,Leinwand, sign. *Um 1790 Sopron, Privatbesitz. Bildnis des SchornsteinfegersAntal Vaghini. Öl, Leinwand.*1791 Ötvös, röm. kath. Kirche. Altarbild: DieGeburt der Jungfrau Maria, sign. („Stepha.Dorffmaister pinxit Ex Casa. Reg Vien.Accad. Ano. 1791. Soprony")Lit: Genthon 1959, I. 65. (mit falscherAngabe)1791 Oszkó, Pfarrkirche. Pieta, sign. („Steph.Dorffmaister pinxit / Ex Cesa. Reg. Wien.Acad./Anno 1791 Sopronii")Lit: Fábián 1925, 559, Garas 1955, 187,Genthon 1959, I. 53, Boros 1974, 27, VM1983, 292.1791 Szombathely, Seminarium. Vier Kirchenväter(Bibliothek), Die Götter des Olymp(Klassenzimmer), sign. („Stepha. Dorffmaisterinve. & pinxit 1791")Lit: Fábián 1935, 301, Garas 1955, 199,Genthon 1959,1. 364, VM 1983, 404.1791 Szombathely, Seminarium, Hauskapelle.Der heilige Marthin, Öl, Leinwand, sign.(„Stepha. Dorffmaister / inve & pinxit Ano1791 Soprony")Lit: Fábián 1936, 302, Hefele 1994, 136(Monika Zsámbéky)1791 Vásárosmiske, Pfarrkirche. Hauptaltarbild:AllerheiligenLit: Garas 1955, 203, Genthon 1959, I.412, VM 1983, 412.1792 Győr, Museum Xantus János (Inv. Nr.66.1.) Die Aufbahrung von Frau AntalnéJankovics, geb. Katalin Kiss, Ol, Leinwand,sign. *1792 Felcsút, röm. kath. Kirche. Hauptaltarbild:Mariae Himmelfahrt, sign. („Dorffmaister")Lit: Garas 1955, 168, Genthon 1959,1. 96.1792 früher Gógánfa, Bildnis von György Gyömöreyund seiner Gattin Borbála Csapody*1792 Szombathely, Kathedrale. Altarbilder: DieTaufe Jesu (die Skizze dazu im Privatbesitz,siehe Hefele 1994, kat. 137.[Monika Zsámbéky]), Stephan der Heiligestiftet die Abtei Pannonhalma, sign.Lit: Fábián 1936, 314, Garas 1955, 199,Galavics 1971, VM 1983, 403.1792-1795 Wien, Privatbesitz. Bildnis des KronwächtersGraf József Keglovich. Öl, Leinwand.*1793 Csehimindszent, Pfarrkirche. Hauptaltarbild:Allerheiligen, sign. („Stepha Dorffmaister/ pinxit Academ ... / 1793Soprony")Lit: Garas 1955, 164, Boros 1974, 270,VM 1983, 81.1793 Szarvaskend, Pfarrkirche. Altarbilder:Visitation (Hauptaltarbild), Die heiligeAnna, sign. („Stepha Dorffmaister pinxit /Soprony Ano 1793" (oder 1788)).Lit: Jaksa 1937, 186, Garas 1955, 196,Genthon 1959, I. 336, Boros 1974, 270,VM 1983, 362.1793 Zalaegerszeg, Museum Göcseji (Inv. Nr.81.1, früher Komitathaus, Zimmer desVizegespans) Kalvarie, Öl, Leinwand.Lit: Fábián 1936, 198, Garas 1955, 205,Genthon 1959,1. 434.1793-1794 Gyóró, röm. kath. Kirche. Altarbild unddie Fresken des Chors: Der zwölfjährigeJesus in der Kirche (Hauptaltarbild),Dreifaltigkeit (an der Decke des Chors),gemalte Altararchitektur.Lit: Garas 1955, 171, Csatkai 1956, 530,Genthon 1959,1. 108.1794 Dürnbach, röm. kath. Kirche. Hauptaltarbild:Mariae Himmelfahrt, sign. („StephanDorfmeister inve. et pin. 1794"), die Skizze

dazu ist in dem Museum von Sopron zufinden, Inv. Nr. 54.420.0.)Lit: Fábián 1936, 24, Garas 1955, 174,Boros 1974, 270, Schmeller-Kitt 1974,440.1794 Hegyfalu, Schloß Szentgyörgyi-Horváth.Fresken: Die Allegorie der Freundschaft.Die sieben Weltwunder, (verkommenbeide)Lit: Csatkai 1925, 270-271, Fábián 1936,22-24, Garas 1955, 173, Boros 1974, 274.1795-1796 Szentgotthárd, Zisterzienserstift, Prelatur(heute Ung. National galerie), Ölgemälde:Die Schlacht von Szentgotthárd (Inv.Nr. 55.385.) Der Abt Fritz Alberik stelltden Stift Szentgotthárd vor (Inv. Nr.55.386.), Die Schlacht von Mohács (Inv.Nr. 55.387.), Landschaftsbild, Ausschnitt(Inv. Nr. 55.388), Béla III. stiftet die AbteiSzentgotthárd (Inv. Nr. 55.389.) Landschaftsbild,Ausschnitt (Inv. Nr. 55.390.),Landschaft, Ausschnitt (Inv. Nr. 55.391.),Der Abt Marian Reutter mit den Lehrerndes Lizeums in Szombathely (Inv. Nr.55.392.), Landschaftsbild, Ausschnitt (Inv.Nr. 55.393.).Lit: Fábián 1936, 34-36, Garas 1955, 198,Műv. Mo. 1980, 166, Sternegg 1981,Galavics 1983,313.1795-1796 Szentgotthárd, Zisterzienserstift, Prelatur(heute Heiligenkreuz, Zisterzienserstift,Bibliothek) Der Abt R. Leeb kauft Szentgotthárdbei Karl III. zurück. Öl, Leinwand.Lit: Sternegg 1981, Klostennarienberg1996.1796 Loipersbach, Pfarrkirche. Hauptaltarbild:Abschiednahme des Heiligen Petrus unddes heiligen Paulus, sign. („Stephan Dorfmeister1796")Lit: Dehio 1980, 176, Schmeller-Kitt 1993,289.1796 Nagycenk, Schloß Széchenyi. Bemalungdes Badehauses (Verkommen).Lit: Gerőné 1973.1797 Eisenstadt, Bergkirche. Hauptaltarbild:Visitation (heute ist eine Kopie des Originalsaus dem Jahr 1889 zu sehen.)Lit: Garas 1955, 178, Dehio 1980, 89.1797 Tab, Pfarrkirche. Altarbilder und Fresken:Das letzte Abendmahl (Hauptaltarbild),Der heilige Stephan bietet die Krone an,Bilder von Heiligen (an der Seitenwand),Die Allegorie des Glaubens mit vierSzenen in Grisaille aus dem Alten Testament(Die Aufopferung von Isaac, DieOpferbringung von Melkisedek, Paskalamm,Mannaregen - an der Decke desChors), gemalte Altararchitektur.Lit: Garas 1955, 215, Genthon 1959. I.378, Levárdy 1975, 101.1797-1798 Nagyhajmás, röm. kath. Kirche. Hauptaltarbild:Heiliger Johann Nepomuk (dasvon Dorffmaister begonnene Bild wurdenach seinem Tod von seinem Sohn.Stephan Dorffmeister dem Jüngeren vollendetund wurde von ihm signiert).Dorffmaisters Werke mit unsicheren DatierungenBerzence, röm. kath. Kirche. Altarbild: MariaeHimmelfahrt (Hauptaltarbild), Die TaufeJesu, sign.Lit: Garas 1955, 159, Genthon 1959, I. 36,Levárdy 1975, 100.Budapest, Ung. Nationalgalerie (Graf. Inv. Nr.F.90.138.). Schlittenentwurf, sign.(„Dorffm...") Papier, lav. Tusch, Feder,Budapest, Privatbesitz, Herodeskopf aus Kinderkörpern.Öl, Leinwand.Lit: Mojzer 1982, 259.Budapest, Privatbesitz. Mater Dolorosa (Büstenbild),sign.Olbendorf, röm. kath. Kirche. Altarbild DasMartyrium des heiligen Laurentius.Lit: Garas 1955, 186.Pécs,Bischofspalais: Die Bekehrung von Saulus.Öl, Leinwand.früher Sokorópátka, Privatbesitz (heute ist amunbekannten Ort zu finden). Bildnis einesMannes.Szombathely, Museum Smidt (Inv. Nr. S.kép.75.12.), Christus am Kreuz.Szombathely, früher im Seminarium. Der heiligeAugustin, verloren.Lit: Géfin 1929, И. 183, 236.239

Szombathely, Privatbesitz. Jahel und Sisera. Ol,Leinwand.Szombathely, früher in der Hauskapelle desSeminariums. Szenen aus dem Leben desheiligen Martins, reliefartige Bilder. 1882verkommen.Lit: Fábián 1936, 302.Bilder, die bedingt für Arbeiten von Dorffmaistergehalten werden: 3früher Wien, heute am unbekannten Ort. Bildniseines unbekannten Architekten, 1906 inWien ausgestellt, 1790.früher Wien, im Besitz von Goschwin Graf Seidern,heute am unbekannten Ort. Bildnis vonKarl Festetics, 1906 in Wien ausgestellt,1770. *früher Wien, im Besitz von Goschwin Graf Seidern,heute am unbekannten Ort. Bildnis vonJózsef Festetics, 1906 in Wien ausgestellt.*Budapest, Privatbesitz. Der zwölfjährige Jesus inder Kirche.Budapest, Privatbesitz. Bildnis eines ungarischenAdeligen und seiner Gattin. Öl, Leinwand.*Cirák, röm. kath. Kirche. Hauptaltarbild, Derheilige Michael (1945 im Cziräky Schloßvon Kenyéri verkommen)Lit: Garas 1955, 165, Csafkai 1956, 476.Dozmat, Pfarrkirche. Haupt- und Nebenaltarbild:Der heilige Georg und schwebende HeiligeLit: Garas 1955, 165, Genthon 1959, I. 70,VM 1983, 95.Drassburg, Pfarrkirche. Hauptaltarbild. Der heiligeEmericusLit: Garas 1955, 165, Dehio 1980, 60. (alsein Werk von J. I. Cimbal)Eger, Burgmuseum István Dobó (Inv. Nr.55.17.). Das letzte Abendmahl, Öl,Kupferplatte.Eger, Burgmuseum István Dobó (Inv. Nr.55.47). Zwei Cherubs, Öl, Leinwand.Eisentandt, Burgenländisches Landesmuseum,(Inv. Nr. BLM-KS 2001) Der heilige JohannesNepomuk beichtigt die Königin.Öl, Leinwand.Farad, röm. kath. Kirche. Altarbild: Die Köpfungdes heiligen Johannes des Taufers, nach1785 (Das heutige Bild ist eine Kopie vonFerdinand Weiser aus dem Jahr 1861)Lit: Garas 1955, 168, Csatkai 1956, 489.Győr, Kirche der Ursulienernonnen. Deckenfresken:Die Verlobung Mariae (Skizze:Sopron, Zettl-Langer Sammlung, s. Csatkai1956, 338 und 340.), Die Apothese derheiligen Ursula, Die heilige Cecilia (starkübermalt) Neuerlich zu Schaller attribuiert.Lit: Genthon 1959,1. 124.früher Hegyfalu, im Privatbesitz, Heiliger JohannesNepomuk, Öl, Leinwand.Lit: Fábián 1925, 560.Káld,Kam,Pfarrkirche. Altarbilder: Die Taufe Christi(Hauptaltarbild), Der heilige Kosma undder heilige Damjan.Lit: Genthon 1959,1. 151, VM 1983, 153.Pfarrkirche. Altarbild: Der heilige Andreas.Lit: Garas 1955, 175, Genthon 1959, I.152.Kisbárapáti, Pfarrkirche. Fresken im Chor, gemalteArchitektur (zum Teil verkommen,bzw. 1928 übermalt)Lit: Hist. Domus.Kőszeg, Die Kirche Heiliger Emericus. Altarbild:VisitationLit: Lelkes, István: Kőszeg, Bp. 1960. 29,Abb. 20, Bariska, István: Kőszeg, Szombathely,55.Lovasberény, röm. kath. Kirche (oder Schloß?)Fresken (verkommen)Lit: Garas 1955, 180, und 275. (Note Nr.131.)240

Nágócs, röm. kath. Kirche. Zwei Altarbilder: DieHeilige Familie (?) und eine Heilige,Fresken (verkommen), Baldachin für Prozessionen.Lit: Garas 1955, 183, Boros 1974/a61.Neudorf bei Parndorf, Pfarrkirche. Die HeiligeFamilie und der heilige Marthin (ovaleBilder an den beiden Nebenaltären)Lit: Dehio 1980, 205.Magyarfalva, röm. kath. Kirche. Das Martyrumdes heiligen Petrus und des heiligen Andreas.Öl, Leinwand.Lit: Genthon 1959,1. 189.Neudorf bei Parndorf, Pfarrkirche. Die HeiligeFamilie und Der heilige Marthin.Lit: Dehio 1980.Pécs,Pécs,Privatbesitz. Kalvarie, Öl, Kupferplatte.Privatbesitz. Madonna mit dem Kind Jesus.Öl, Leinwand.Pinnye, röm. kath. Kirche. Altarbilder: Die heiligeAnna, Der heilige Joachim, Der heiligePaul.Lit: Garas 1955, 189, Genthon 1959, I.271.Polgárdi, Schloß. Bildnis des Grafen Ignaz Festetics.*Pornóapáti, Pfarrkirche. Hauptaltarbild.Lit: VM 1983,311.Siklós, Burgkapelle. Altarbild: Richard mit demLöwenherzen (das Schicksal des Bildes istunbekannt).Lit: Garas 1955, 193.Sopron, Museum von Sopron (Inv. Nr. 54.374.1.).Die heiligen drei Könige, Öl, Leinwand.Lit: Csatkai 1956, 417, Mojzer 1984, 76.Sopron, Museum von Sopron (Inv. Nr. 54.379.1,früher in der Kapelle des Gerichtshofes).Altarbild: Die heilige AnnaLit: Mihályi 1928, 552, Garas 1955, 195.Sopron, Museum von Sopron (Inv. Nr. 84.68.1. und84.69.1.). Zwei PuttoköpfeSopron, Museum von Sopron (Inv. Nr. S84.354.1.). Heilige Elisabeth von UngarnAlmosen austeilend, Öl, Leinwand.Lit: Csatkai 1956, 188.Sopron, Museum von Sopron (Inv. Nr. 94.275.1.).Bildnis von Jakab Kistler. Öl, Leinwand.Sopron, Museum von Sopron (Inv. Nr. 54.381.1).Das Martyrum des heiligen Georg, Öl,Leinwand.Lit: Csatkai 1956, 417.Sopron, Museum von Sopron (Foto, Inv. Nr. 5229),Altarbild: Visitation.Sopron, Heiliger Geist-Pfarre. Heiliger JohannesNepomuk unterrichtet die Königin, Öl,Leinwand, oval) und Heilige Florian.Lit: Csatkai 1956, 377.Sopron, katholisches Konventhaus. Fresko: ImmaculataLit: Csatkai 1956, 309, Genthon 1959, I.308.Sopron, Sakristei der Benedictienerkirche. Christusam Kreuz.Sümeg, Franziskanerkirche. Altarbild: HeiligerJohannes Nepomuk beichtigt die Königin.Lit: Kovács 1995, 12.Szentbalázs, röm. kath. Kirche. Altarbilder: Pieta,Der heilige Karl von Borrome. Öl, Leinwand.Szulok, röm. kath. Kirche. Altarbild: HeiligeSimon und Heilige Judas. Öl, Leinwand.Lit: Genthon 1959,1. 174.Tarany, röm. kath. Kirche. Die Köpfung desheiligen Johannes des Taufers (Deckenfreskoim Chor), Heiliger Johann derTauf er (Grisaille-Figur, Fresko im Chor).Lit: Garas 1955, 200, Levárdy 1975, 99.Timiçoara (Temesvár), Komitatshaus (früher).Bildnis von Kristóf Niczky. Öl, Leinwand.(Eine Kopie in der Historischen Portraitsgalerieder Ungarischen Nationalgalerie,Inv. Nr. 64.1.), nach 1778. *241

Tét, röm. kath. Kirche in Szentkút. Altarbild. Várpalota, Evang. Kirche. Altarbild. Christus amLit: Genthon 1959,1. 393.Kreuz.Vasszécsény, im Privatbesitz. Maria Theresia. Öl,Leinwand. *Es befindet sich am unbekannten Ort. Bildnis einesArchitekten, um 1790. *Anmerkungen1 Auf diesem Gebiet konnten wir uns nicht nachVollkommenheit streben. Wir hatten vor, auf diewichtigere Literatur hinzuweisen, und die von KláraGaras vor etwa vierzig Jahren zusammengestellte,in Beziehung bestimmter Bilder sehrreiche Bibliographie (Garas 1955) mit den seithererschienenen Werken zu ergänzen.2 Die mit * bezeichneten Thesen sind ausführlichund mit reicher Literatur in dem Anhang der Studievon Enikő Buzási zu finden.3 Ein bedeutender Teil davon ist verkommen (wennes bekamit ist, wird es bescheidgegeben), sind nurnach früheren Berichten bekamit. Viele davon sindzur Zeit an unbekannten Orten zu finden. (So istauch ihr Schicksal unbekannt) In solchen Fällenwird der letzte Ort (wenn es einen gibt) erwähnt.242

KatalógusKatalog1. Vanitas csendélet, 1762.vászon, olaj, 32,3 x 42,3 cmszign: „Dorffmaister 1762."Budapest, magántulajdonA festmény Dorffmaister fiatalkori műve, a türjeipremontreieknél való munkálkodásának idejéből, startalmára tekintve talán összefüggésbe is hozhatóvele. A csendélet mint műfaj meglehetősen ritka művészetében,képünk is erőteljesen kötődik - mintMojzer Miklós megállapítja - templomi festészetéhez.Motívumai, a kotta, az emberi koponya és a kicsorbultpohár a kifolyó borral - a földi élet mulandóságáraés hiábavalóságára utalnak. A - mindig állkapocsnélküli - fekvő koponya a művész feszületes képeinekis visszatérő kelléke.írod: Pigler 1974, 619, Mojzer 1982, 259, Zsánermetamorfózisok1993, 189.KL1. Stilleben Vanitas, 1762.Leinwand, Öl, 32,3 x 42,3 cmSignatur: „Dorffmaister 1762."Budapest, Privatbesitz.Das Bild ist ein Jugendwerk von Dorffmaister,aus der Zeit seiner Arbeit bei den Prämonstratensernin Türje und was seinen Inhalt anbelangt, kann esvielleicht damit in Beziehung gebracht werden. DasStilleben als Gattung ist ziemlich selten in seinemLebenswerk, auch dieses Bild ist stark, wie es vonMiklós Mojzer festgestellt wurde, mit der Kirchenmalereiverbunden. Seine Motive, die Noten, dermenschliche Schädel und das schartig gewordeneGlas mit dem ausfließenden Wein weisen auf dieVergänglichkeit des irdischen Lebens hin. DerSchädel, der immer ohne Unterkiefer gemalt wird,ist zurückkehrendes Requisit seiner Bilder zusammenmit dem Kreuz.Lit: Pigler 1974, 619, Mojzer 1982, 259.Metamorphosis 1993, 189.KLKat. sz. 1. Kat. Nr. 1.243

2. Jáhel és Sziszera, 1769 k.vászon, olaj, 59 x 88 cm, j.n.Magántulajdon.Az ótestamentumi jelenet azt a történetet illusztrálja,amelyben a zsidó Jáhel megöli a kánaáni királyt,Sziszerát. (Bírák könyve 4, 17.) A kánaáni seregSziszera vezetésével tört az izraelitákra, majdamikor Debora prófétaasszony felszólítására a zsidókszembeszegültek az ellenséggel, Isten segítségévellegyőzték őket. Sziszera Jáhel sátrába menekült avendégjogban bízva, de az asszony szöget ütött azalvó király fejébe. A festményen Jáhel már bevégeztetettét, a halott férfira mutat, és beengedi a katonákata sátorba. A fekvő király erős rövidülésben látszik,meztelen teste vörös lepelbe burkolt. A díszes öltözetűJáhel kezében kalapács, arca elégedettséget tükröz.A háttérben feltűnő marcona sisakos katonákDorffmaister sárvári freskóiról ismerősnek tűnnek. Amester a sárvári vár dísztermébe megörökítette azószövetség zsidó hősnőit, Esztert, Juditot, Delilát ésJáhelt. Ezekkel a művekkel összevetve az olajképet afreskók előtanulmányának, változatának tekintjük.Jáhel alakja nagy hasonlóságot mutat az említett sárvárifigurákkal a ruhakezelés, az arcok, kezek megformálásában.Végül a sárvári freskón más beállításbankerült Jáhel a jelenetbe: diadalmasan, kiegyenesedveáll kalapáccsal a kezében, lábánál a halott királyhever. A jelenetek megformálásánál DorffmaisterPittoni-metszetekből merített.A festmény a Sárvárhoz közeli Vátról került acsaládhoz.Publikálatlan.ZsM3. Alcantarai Szent Péter, 1770.vászon, olaj, 141 x 93 cmA hátoldalán jelzés: „Steph. Dorffmaister pinxit /Ao. 1770."Eisenstadt, DiözesanmuseumAz Esterházy Pál által alapított kismartoni(Eisenstadt) ferences kolostor refektóriumába 1770-ben Dorffmaister öt ferences szent portréját festettemeg. A képek utóbb a templom főoltár mögöttigyóntatókápolnájában függtek, majd az egyházmegyeimúzeumba kerültek kiállításra. Az itt láthatóhárom szenten kívül Assisi Szent Ferenc és SzentBonaventura tartozik a sorozathoz. A sötét tónusúfestményen az aszkéta szent ferences szerzetesi ruhát2. Jaël und Sisera, um 1769.Leinwand, Öl, 59 x 88 cm, ohne Signatur.Im PrivatbesitzDie Szene aus dem alten Testament illustriert dieGeschichte, in der die Jüdin Jaël den König vonKanaan, Sisera tötet (Buch der Richter 4,17). DasHeer aus Kanaan unter der Leitung von Siseraüberfiel die Israeliten und als die Juden sich aufAufforderung der Profetin Debora den Feindgegensetzten, konnten sie sie mit Gottes Hilfebesiegen. Sisera flüchtete in Jaëls Zelt, auf dasGästerecht hoffend, aber die Frau schlug demschlafenden König einen Pflock in den Kopf. Aufdem Bild hat Jaël ihre Tat schon vollendet, sie weistauf den toten Mann hin und läßt die Soldaten in dasZelt hinein. Der liegende König ist in starkerVerkürzug zu sehen, sein nackter Körper ist in einrotes Tuch gehüllt. Jaël in prunkvoller Bekleidunghält einen Hammer in der Hand, ihr Gesicht spiegeltZufriedenheit zurück. Die kriegerischen Soldatenmit Helmen im Hintergrund kommen nach denFresken von Sárvár bekannt vor. Der Meisterverewigte in dem Festsaal der Burg in Sárvár diejüdischen Heldinnen des Alten Testaments, Esther,Judith, Delila und Jaël. Wenn man das Ölbild mitdiesen Werken vergleicht, wird es als eine Studie fürdie Fresken, eine Variante betrachtet. Die Figur vonJaël weist viele Ähnlichkeiten mit den Figuren vonSárvár auf, was die Kleiderbehandlung, dieMalweise der Gesichter und Hände anbelangt.Schließlich wird Jaël auf dem Fresko von Sárvár ineiner anderen Stellung dargestellt: triumphierend,aufgerichtet mit dem Hammer in der Hand, vor ihrenFüßen liegt der tote König. Bei der Formulierung derSzene schöpfte Dorffmaister aus den Kupferstichenvon Pittoni. Das Gemälde kam von Vát in der Nähevon Sárvár zu dieser Familie.Nicht publiziert.ZsM3. Heiliger Peter von Alcantar, 1770.Leinwand, Öl, 141 x 93 cm.Auf der Rückseite die Signatur: „Steph. Dorffmaisterpinxit / Ao. 1770."Eisenstadt, DiözesanmuseumFür das Refektorium des Franziskanerklosters inEisenstadt, gegründet von Pál Esterházy, malteDorffmaister die Bildnisse von fünf Franziskanerheiligen.Die Bilder hingen zuerst in der Beichtkapellehinter dem Hauptaltar, später kamen sie indas Diözesanmuseum zur Ausstellung. Außer dendrei hier zu sehenden Heiligen gehören noch derheilige Franziskus von Assisi und der heiligeBonaventura zu dieser Serie. Auf dem Gemälde244

visel, kezében attribútuma, a koponya és a könyv. Ajobb oldali nagyméretű keresztre tekint átszellemültarccal. A sötét környezetéből csak az arca és a kezekap erős megvilágítást. A szigorú ferencesi szabályzatotkövető Szent Péter (1499-1562) portugáliaikolostorokban élt a világtól elvonultan, a testét sanyargatvacsak a szellemieknek élt. Aszkétizmus, aprófétálás adománya jellemezte, híres lelkivezetővolt. Legendája szerint, ha hosszabb útra indult, magaácsolta keresztet emelt, hogy a keresztet mindennap lássa, és azt állította fel a csúcson. Ezért került afestményre a nagy kereszt, a koponya pedig a bűnbánatrautal.ZsMdunkler Töne trägt der asketische Heilige Franziskanermönchbekleidung,in der Hand hält er seineAttribute, den Schädel und das Buch. Er schaut zudem großen Kreuz auf der linken Seite mit einemverklärten Gesicht. Aus den dunklen Tönen werdennur sein Gesicht und seine Hände stark beleuchtet.Der der strengen Franziskanerregelung folgendeheilige Peter (1499-1562) lebte in portugiesischenKlöstern, weit weg von der Welt, seinen Körperquälend lebte er nur für die Geistlichkeit. Er warvom Asketismus, vom Profetieren geprägt, er warein berühmter geistlicher Leiter. Nach der Legendesoll er vor längeren Reisen ein selbst gezimmertesKreuz aufgestellt haben, um es jeden Tag sehen zukönnen, wurde es auf dem Gipfel aufgestellt. Deshalbkam das große Kreuz auf das Bild. Der Schädelweist auf die Buße hin.ZsMKat. sz. 3. Kat. Nr. 3.245

Toulouse-i Szent Lajos, 1770.vászon, olaj, 140 x 91 cmEisenstadt, DiözesanmuseumAz uralkodói családban 1274-ben született LajosII. Anjou Károly nápolyi király fia volt, aki a családjábanés környezetében megdöbbenést váltott ki,amikor belépett a ferences rendbe és lemondott atrónról testvére javára. Fiatalon halt meg 1297-benToulouse-i püspökként. A festmény ifjú ferencesszentje a feszületet szemléli elmélyülten, mögötte azuralkodásra utaló korona (a magyar koronára emlékeztet),mellette a püspöksüveg és bot, az egyházijelvényei.ZsM4. Heiliger Ludwig von Toulouse, 1770.Leinwand, Öl, 140 x 91 cm.Eisenstadt, DiözesanmuseumLudwig II. wurde 1274 in einer königlichenFamilie, als der Sohn des Königs von Neapel, KarlAnjou II. geboren. Er schockierte seine Familie undseine Umgebung, als er dem Franziskanerordenbeitrat und auf den Thron zu Gunsten seines Brudersverzichtete.Er starb in seinen jungen Jahren im Jahre 1274als der Bischof von Toulouse. Der junge Franziskanerheiligebetrachtet vertieft das Kreuz, hinter ihmdie Krone, die auf Herrschaft anspielt. (Sie erinnertan die ungarische Krone.) Daneben die Bischofsmützeund der Bischofsstab.ZsMKat. sz. 4. Kat. Nr. 4.246

5. Paduai Szent Antal, 1770.vászon, olaj, 140 x 91 cmEisenstadt, DiözesanmuseumA sorozat leggyengédebb ábrázolása a kis Jézustimádó Szent Antal (1195-1231) alakja. A ferencesrend egyik legnépszerűbb szentje missziós lelkületűhíres szónok, teológiai tanár volt. Kiemelkedő szociálisérzékenységgel volt megáldva, s az utókor is elsősorbanmint a szegények, elesettek pártfogójáttiszteli. Látomásában többször megjelent neki a kisJézus, és szeretettel átölelte, megáldotta. A 16. századtólez a jelenet vált leggyakoribb ábrázolási témávávele kapcsolatban, a szent a gyermek kezétvagy a lábát csókolja meg. Dorffmaister más koraiművein is hasonló felfogásban készült az itt ábrázoltpufók gyermekfigura (Sopron, Szarvaskend, Gutatöttös).ZsM5. Heiliger Anton von Padua, 1770.Leinwand, Öl, 140 x 91 cm.Eisenstadt, DiözesanmuseumDie zärtlichste Schilderung der Serie ist der dasJesuskind anbetende heilige Anton (1195-1231).Einer der populärsten Heiligen des Franziskanerordenswar ein berühmter Redner mit der Seele einesMissionars und Lehrer für die Theologie. Er hatteeine starke soziale Sensibilität und er wird auch vonder Nachwelt in erster Linie als ein Helfer derArmen und Elenden geehrt. In seinen Visionen istihm das Jesuskind mehrmals erschienen und wurdevon ihm umarmt und gesegnet. Ab dem 16.Jahrhundert wurde diese Szene im Zusammenhangmit ihm geschildert. Der Heilige küßt entweder dieHand oder den Fuß des Kindes. Auch auf anderenFrühwerken von Dorffmaister wurde die vollbäckigeKinderfigur in ähnlicher Auffassung dargestellt(Sopron, Szarvaskend, Gutatöttös).ZsMKat. sz. 5. Kat. Nr. 5.247

6. Puttó. Töredék, 1771.vászon, olaj, átmérő: 33 cmPécs, magántulajdonA pécsi dominikánus templom számára KlimóGyörgy pécsi püspök (1751-1777) kapcsolatai révéna Dorffmaistertől rendelt oltárképeket a rend feloszlatásaután a sásdi templomban helyezték el. A balmellékoltár festménye az alamizsnát osztó BorromeiSzent Károlyt ábrázolta. 1966-ban e képet ellopták.A keretből kihasított Dorffmaister-műből csak azegykori kompozíció jelenetére letekintő angyalkarészlete maradt meg.BL7. Krisztus születése (Királyok imádása), 1772.vászon, olaj, 387 x 221 cmJelzés jobbra lent: „Stephanus / Dorffmaister /pinxit Ano 1772"Sopron, Halász u. (volt árvaházi) kápolnaDorffmaister a soproni Voss Károlyné által alapítottárvaház kápolnájába festette 1772-ben anagyméretű oltárképet. A lendületesen, tüzes színekkelmegfestett kép három témát kapcsol össze: Jézusszületését, a Királyok imádását és a Szentháromságot.A sokalakos kompozíción nagy mesélőkedweljeleníti meg balra a pásztorok csoportját, jobbra azapródok kíséretében megjelenő napkeleti királyokat,felül pedig az angyalkoszorúval körülvett Atyaistentés Szentlelket. Az oltárkép a művész legsikeresebbművei közé tartozik. 1997-ben a kápolna felújításávalegy időben Marosfalvi Antal restaurálta, ekkorkerült elő a megsötétedett jobb sarokban a festő jelzése.írod: Barokk művészet 1993, 176. (Galavics Géza)további régebbi irodalommal.ZsM6. Puttó. Fragment. 1771.Leinwand, Öl, Durchmesser: 33 cmPrivatbesitz in Pécs.Für die Dominikanerkirche von Pécs wurden vondem Pécser Bischof György Kümo (1751-1777)durch seine Beziehungen bei Dorffmaister Altarbilderbestellt. Nach der Auflösung des Ordenskamen die Bilder in die Kirche von Sásd. DasGemälde des linken Nebenaltars schildert denheiligen Karl von Borrome Almosen gebend. 1966wurde das Bild gestohlen. Von dem Dorffmaisterwerk,ausgerissen aus den Rahmen, ist nur noch dasEngelchen, das auf die Szene der Kompositionherunterblickt, geblieben.BL7. Die Geburt Christi (Die Anbetung der Könige),1772.Leinwand, Öl, 387 x 221 cmSignatur rechts unten: „Stephanus / Dorffmaister/ pinxit Ano 1772"Sopron, Halász Str. (frühere Waisenhauskapelle)Kapelle.Das Altarbild großen Formats für die Kapelle desWaisenhauses, gegründet von Frau Kérolyné Vosswurde von Dorffmaister 1772 gemalt. In demschwungvollen, mit feurigen Farben gemalten Bildwerden drei Themen vereinigt: Die Geburt Christi,die Anbetung der Könige und die Dreifaltigkeit. Aufder Komposition mit vielen Figuren wird mit vielLust am Fabulieren links die Gruppe der Hirten,rechts die heiligen drei Könige, begleitet von Pagen,oben der Gottesvater und der Heilige Geist imEngelskranz dargestellt. Das Altarbild gehört zu denerfolgreichsten Werken des Künstlers. 1997, parallelmit der Renovierung der Kapelle wurde es von AntalMarosfalvi restauriert und erst dann kam in derdunkel gewordenen oberen Ecke die Signatur desMalers zum Vorschein.Lit: Crossroads 1993, 176. (G. Galavics) mitweiterer älterer Literatur.ZsM248

8. Krisztus születése (Királyok imádása), 1772.vászon, olaj, 52,8 x 32,4 cmJelzése j. 1. „Dorffmaister pinxit"Soproni Múzeum, ltsz. 54.373.1.A fenti oltárkép színvázlata.8. Die Geburt Christi (Die Anbetung der Könige),1772.Leinwand, Öl, 52,8 x 32,4 cmSignatur rechts unten „Dorffmaister pinxit"Sopron, Stadtmuseum, Inv. Nr. 54.373.1.Das ist die Farbskizze des oben beschriebenenAltarbildes.Kat. sz. 8. Kat. Nr. 8.249

9. Férfiarckép a Szalay családból, 1773.vászon, olaj, 88,5 x 67 cmFelirat: (a balkézben tartott nyugtán) „...& Cassaf 6550: A 1763/... Cl: gegen / an H n Dorffmeister.../von Selbe"Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 8280.Származás: Vétel Aúner Mihálytól 1943-ban.Restaurálta Cséka Ervinné, 1968, Szutor Katalin,1997.Párdarabjánál valamivel keményebben formált,de színvilágában vele egyező képmás jómódú polgárkéntábrázolja a soproni iparost, feltevésünk szerintifjabb Szalay Ferenc csizmadiát. Hoheneckerkádár portréjával ellentétben foglalkozását nem idézifel attribútum, kezében csupán egy papírlapot tart.Ez töredékes szövege alapján egy számlának látszik,amelynek felirata a 16. század itáliai portréfestészetébőleredő megoldással festő és ábrázolt egy korábbiüzleti kapcsolatára utalva Dorffmaister nevét is megőrizte.Az ábrázoltra, valamint a mű irodalmára vonatkozóanlásd a portrétanulmányhoz kapcsolódófüggelék 5. tételét.BEMännerbildnis aus der Familie Szalay, 1773.Leinwand, Öl, 88,5 x 67 cmAufschrift: (auf der Quittung in der linken Hand)„...& Cassa f 6550: A 1763/... Cl: gegen / an H nDorffmaister.../ von Selbe"Ungarische Nationalgalerie, Inv. Nr. 8280.Herkunft: Kauf von Mihály Auner im Jahre 1943Restauriert von Ervinné Cséka, 1968, von KatalinSzutor, 1997.Dieses Werk ist etwas härter gestaltet, als seinGegenstück, aber seine Farbenwelt ist damitidentisch. Der Handwerker von Sopron wird hier alswohlhabender Bürger dargestellt. Wir nehmen an,daß er der Stiefelmacher Ferenc Szalay der Jüngeresein soll. Im Gegensatz zu dem Bildnis des BöttchersHohenecker wird hier auf den Beruf von keinemAttribut hingewiesen, er hält bloß ein Blatt Papier inseiner Hand. Nach dem fragmentarischen Textscheint es eine Quittung zu sein, was durch eineLösung der italienischen Portraitmalerei des 16.Jahrhunderts auf eine geschäftliche Beziehung desMalers und des Dargestellten hinweisend, auch denNamen von Dorffmaister aufbewahrt hat. Über denDargestellten und über die Literatur des Bildes ist inder These 5. des Anhanges zu der Portraitstudie zulesen.BEKat. sz. 9. Kat. Nr. 9.250

10. Női arckép a Szalay családból, 1773.vászon, olaj, 88,5 x 67 cmJelzése: (dublírozás előtt a hátoldalon) „Steph.Dorffmaister pinxit 1773 ... Caes (?) Reg.Vienen. Acad"Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Itsz. 8281.Származás: Vétel Aúner Mihálytól 1943-ban.Restaurálta Révay Kálmánné, 1968, Szutor Katalin,1997.A feltehetően Szalay Ferenc feleségéről készültarckép a polgárasszonyt szalagcsokros vörös ruhában,barna prémmel és paszománttal díszített, a férfimentékjellegzetességét magán viselő hasított ujjúkék köntösben ábrázolja. A meleg színhatás, azélénkvörös ruha pasztózus modellálása még a rokokóperiódus erőteljesebb festőiségének maradéka. A műirodalmára vonatkozóan lásd a portrétanulmányhozkapcsolódó függelék 6. tételét.BE10. Frauenbildnis aus der Familie Szalay, 1773.Leinwand, Öl, 88,5 x 67 cmSignatur: (vor dem Dublieren auf der Rückseite)„Steph. Dorffmaister pinxit 1773 ... Caes (?)Reg. Vienen. Acad"Ungarische Nationalgalerie, Inv. Nr. 8281.Herkunft: Kauf von Mihály Aúner im Jahre 1943Restauriert von Kálmánné Révay, 1968, KatalinSzutor, 1997.Höchstwahrscheinlich ist das Bildnis über dieEhefrau von Ferenc Szalay gemalt. Die Bürgerin istin einem roten Kleid mit Schleifen, mit braunemPelz und in einem mit Posament geschmücktenblauen Mantel gekleidet, der die Charakteristika desmännlichen Dolmans auf sich trägt. Die warmeWirkung der Farben und die pastose Modellierungdes hellroten Kleides ist eine Reminiszenz derkräftigeren Malerei der Rockokozeit. Über dieLiteratur des Werkes siehe die These 6. desAnhanges zu der Portraitstudie.BEKat. sz. 10. Kat. Nr. 10.251

11. Szent József a gyermek Jézussal, 1773.vászon, olaj, 150 x 76,5 cmJelzés j. 1. (az oszlop lábazatán): „Steph. Dorffmaister/ pinxit Ex Caes. Reg. Vienen. Academic1773".Rábahídvég, Szentháromság plébániatemplomA templom jobb mellékoltára, amelyet DorffmaisterFájdalmas Mária-képével együtt 1869-benvásárolt Csontos Ferenc plébános Bécsben. A képösszhatása világos, derűs, József a szabadban rózsaszínű-lilásruhában, sárgás köpenyben áll, karján agömbölyded Jézuska ül. A szent egy oszloplábazatelőtt lépcsőn lép lefelé, körülöttük angyalok lebegnek.A kis Jézus bal kezében kereszt, bő leplét Józsefjobbra hosszan elhúzza. A bal sarokban egy puttó liliomottart. A főalakok beállítása igen közel áll azegy évvel korábbi gutatöttösi Szent Józsefoltárképéhez.Fábián Gyula restaurálta 1925 előtt. Az oltárképetaz 1934. évi szombathelyi műtörténeti kiállításonbemutatták.Lásd kat. sz. 41.ZsM12. Phaeton bukása, 1773.vászon, olaj, 44,5 x 72 cmVázlat a ligvándi Niczky-kastély mennyezetképéhez.Soproni Múzeum, ltsz. S.84.67.1.Gróf Niczky Kristóf felkérésére 1773-ban festetteDorffmaister a ligvándi (Nebersdorf) kastély dísztennénekmennyezetképét. A nyújtott téglalap alakúfreskó témája a görög mitológiából vett jelenet,Phaeton bukása. Az Olimposzon trónoló istenek elliptikuskörbe rendeződnek, míg Phaeton Hélioszszekerén vágtat. Az apjától elkért égi szekeret nemtudja kormányozni, a ló megbokrosodik, és a napistenfia villámtól sújtva lezuhan a mélybe. A félmeztelen,leplekbe burkolt istenek csoportokban ülnek,attribútumukat tartják kezükben. A vázlaton Hélioszkocsija hangsúlytalan, míg a freskón kiemelkedő,arany színű jármű. Az alakok lendületesek, sokféleérzelmet fejeznek ki. Dorffmaister a kép megkomponálásakorelőképeket használt fel '(JBoda ZsuzsaAgostino Carracci modenai képét említi a tanulmányában).írod: Csatkai 1956, 139, 188. Mihályi 17-18.Burgenland. Dehio-Handbuch, Wien 1980, 201.Lásd 90. képZsM11. Der heilige Joseph mit dem Jesuskind, 1773.Leinwand, Öl, 150 x 76,5 cmSigniert (am Fuß der Säule): „Steph. Dorffmaister/ pinxit Ex Caes. Reg. Vienen. Academic1773".Rábahídvég, Pfarrkirche DreifaltigkeitEs handelt sich um den rechten Nebenaltar, dender Pfarrer Ferenc Csontos 1869 mit dem BildDorffmaisters Mater Dolorosa in Wien kaufte. DerGesamteindruck des Bildes ist hell und heiter,Joseph ist im Freien in einer rosa-lila Bekleidung,auf seinem Arm sitzt das rundliche Jesuskind. DerHeilige geht vor einem Säulenfuß eine Treppehinunter, um sie schweben Engel. In der linkenHand des Christkindes ist ein Kreuz, sein langesTuch wird von Joseph lange nach rechts gezogen. Inder linken Ecke hält ein Putto eine Lilie. DieEinstellung der Hauptfiguren steht der vor einemJahr auf dem Altarbild über den heiligen Joseph inGutatöttös nah. Es wurde vor 1925 restauriert. DasAltarbild wurde 1934 in der Kunstausstellung inSzombathely präsentiert.Siehe Kat. Nr. 41.ZsM12. Der Niedergang von Phaeton, 1773.Leinwand, Öl, 44,5 x 72 cmSkizze zu dem Deckenfresko des Niczky-Schlosses in NebersdorfSoproner Museum, Inv. Nr. S.84.67.1.Im Auftrag des Grafen Kristóf Niczky wurde dieDecke des Festsaales in dem Schloß Ligvánd(Nebersdorf) von Dorffmaister gemalt. Das Themades gedehnten Rechteckes entnahm der Künstler derGriechischen Mythologie, der Niedergang vonPhaeton. Die auf dem Olymp thronenden Götter sindin einem elliptischen Kreis geordnet und Phaetonrast auf der Karre von Helios. Die Karre, um die erseinen Vater gebeten hat, kann er nicht lenken, diePferde sind durchgegangen und der Sohn desSonnengottes stürzt von einem Blitz getroffen in dieTiefe. Die halbnackten Götter in Draperien gehülltsitzen gruppenweise und halten ihre Attribute in derHand. Auf der Skizze ist die Karre von Helios nichtbetont, dafür ist am Fresko sie ein betontes, goldenesFahrzeug. Die Figuren sind schwunghaft und siedrücken viele Gefühle aus. Bei dem Komponierendes Bildes wurden von Dorffmaister Vorbildergebraucht. (Boda Zsuzsa erwähnt in ihrer Studie dasBild in Modena von Agostino Carracci.)Lit: Csatkai 1956, 139, 188, Mihályi 17-18.Burgenland. Dehio-Handbuch, Wien 1980, 201.Siehe Abb. 90.ZsM252

13. Szentháromság, 1774.vászon, olaj 77,3 x 41,5 cmSzombathely, Püspöki PalotaA sitkei templom főoltárképét Felsőbüki NagyIstván özvegye, Niczky Borbála rendelte meg 1774-ben. A Szentháromságot ábrázoló főoltárkép színvázlataez a kép. A lendületes, átlós kompozíciójúfestmény felső részén helyezkedik el az Atya-Fiú-Szentlélek hármasa, alul nagy szerepet kapnak azasszisztáló angyalok. Balra hatalmas keresztet emelneka magasba, jobbra egy élesen megvilágított angyalmutatja felfelé az üdvözülés útját az alvilágbólfelbukkanó emberpárnak.ZsM13. Dreifaltigkeit, 1774.Leinwand, Öl, 77,3 x 41,5 cmBischofspalais SzombathelyDas Hauptaltarbild für die Kirche in Sitke wurdevon der Witwe von István Nagy, von Borbála Niczky1774 bestellt. Dieses Bild ist die Farbskizze desHauptaltarbildes über die Dreifaltigkeit. Auf demoberen Teil des schwungvollen Bildes mit einerdiagonalen Komposition ist die Dreiergruppe desVaters, des Sohnes und des Heiligen Geistes zusehen. Unten kommt den assistierenden Engeln einegroße Rolle zu. Links wird ein mächtiges Kreuz indie Höhe gehoben, rechts wird von einem grellbeleuchteten Engel dem, aus der Unterweltaufgetauchten Menschenpaar, der Weg nach obenzum Seligwerden gezeigt.ZsM14. Kamper Jakab képmása, 1775.vászon, olaj, 96 x 73 cmFelirat: (a hátoldalon, későbbi írással) „J. JacobKamper Magistratsrat und Stadthaubtman v.Oedenburg. / Nat. 19. na February 1731. /gestorben den 9-ten Sep. 1798".Soproni Múzeum, ltsz. 54.776.1.A soproni hivatalnokportrék sorába tartozikKamper Jakab városi tanácsos képmása. A divatoshajviseletet és sötét rozsdabarna magyaros ruháthordó férfi foglalkozására a papírlap és toll utal. Asötét tónusú képen Kamper csípőre tett kézzel, öntudatosantekint a nézőre, jobbra háttérként zöld függönyszolgál. Az ábrázolt személy részletes életrajziadatait, a portré elemzését és irodalmát lásd BuzásiEnikő tanulmányában ill. a Függelék 8. pontjában.Restaurálta Lővei Krisztina 1985-1986-ban.ZsM14. Bildnis von Jakab Kamper, 1775.Leinwand, Öl, 96 x 73 cmAufschrift: (auf der Rückseite, mit einer späterenSchrift) „J. Jacob Kamper Magistratsrat undStadthaubtman v. Oedenburg / Nat. 19 na February1731 / gestorben den 9-ten Sep. 1798".Soproner Museum, Inv. Nr. 54.776.1.Das Bildnis von Jakab Kamper gehört zu denBeamtenportraits von Sopron.Auf den Beruf des modische Frisur und einrostbraunes ungarisches Gewand tragenden Mannesweisten das Papierblatt und die Feder hin. Auf demBild von dunklen Tönen schaut Kamper mit demAnn auf der Hüfte selbstbewußt auf den Betrachter,rechts als Hintergrund hängt ein grüner Vorhang.Die detaillierten Daten über das Leben derdargestellten Person, die Analyse des Bildnisses unddie Literatur siehe in der Studie von Enikő Buzási,bzw. im Punkt 8. des Anhangs.Restauriert von Krisztina Lővei 1985-1986.ZsM253

Kat. sz. 14. Kat. Nr. 14.15. Hochenecker János kádármester arcképe,1770-es évek második felevászon, olaj, 92,5 x 66 cmSoproni Múzeum, ltsz. 54.423.1.A polgári öltözékben ábrázolt kádár mesterségejelképével, a hordóval jelenik meg. Sötétbarna ruhátés felöltőt, divatos nyaksálat visel, gyűrűs jobbjátkardja markolatán nyugtatja. Ëal karjával a hordóratámaszkodik. A figura beállítása hasonló módonmegoldott, mint a többi félalakos polgári portré esetében.Az ábrázolt életrajzára vonatkozó adatokat ésaz irodalmát lásd Buzási Enikő tanulmányában és aFüggelék 17. pontjában.ZsM15. Bildnis des Böttgermeister János Hochenecker,zweite Hälfte der 1770er JahreLeinwand, Öl, 92,5 x 66 cmSoproner Museum, Inv. Nr. 54.423.1.Der in bürgerlicher Tracht dargestellte Böttgerwird mit dem Symbol seines Berufes, mit einemBottich dargestellt. Er trägt einen dunkelbraunenAnzug und Mantel, mit einem modischen Schal umden Hals, seine rechte Hand ruht auf dem Griffseines Schwertes. Mit seinem linken Arm stützt ersich auf den Bottich. Die Stellung der Figur istgelöst wie bei den anderen bürgerlichen Portraits.Angaben über den Lebenslauf des Dargestellten unddie Literatur siehe in der Studie von Enikő Buzásiund in dem 17. Punkt des Anhanges.ZsM254

Kat. sz. 15. Kat. Nr. 15.255

16. Az Artner család egy tagjának képmása, 1776.vászon, olaj, 98 x 71 cmJelzése: (a hátoldalon) „Steph. Dorffmeisterpinxit / Ex Caesa Reg. Vienae Acad 1776"Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 87.5. MSzármazás: Vétel dr. Koós Tibortól.Restaurálta Kázik Márta, 1990-1992.Sopron egyik legelőkelőbb, német eredetű polgárcsaládjánaktagját barna prémmel szegett, ezüstzsinórozással díszített vörös nemesi viseletben, a hazaibarokk nemesi férfiportrék közhelyszerű megoldásávala magyar törvénytárra, a Corpus JurisHungarici vaskos kötetére támaszkodva örökítettemeg Dorffmaister. Ezzel a gesztussal az akkoriakszámára közérthetően jelezte, hogy ábrázoltja a városvezető hivatalnokainak egyike. Az egyöntetű világoszöldháttér és az élénkvörös ruha hűvös összhatástkelt, melyhez a modelláló részletek kemény,erőteljes megformálása társul, a festő 70-es évek másodikfelében készült portréi együttes jellemzőjeként.Az ábrázolt azonosítását, valamint a mű irodalmátlásd a portrétanulmányhoz kapcsolódó függelék 12.tételében.BE16. Bildnis eines Mitgliedes der Familie Artner,1776.Leinwand, Öl, 98 x 71 cmSigniert: (auf der Rückseite) „Steph. Dorffmeisterpinxit / Ex Caesa Reg. Vienae Acad 1776"Ungarische Nationalgalerie, Inv. Nr. 87.5.MHerkunft: Kauf von dr. Tibor Koós.Restauriert von Márta Kázik, 1990-1992.Ein Mitglied einer der vornehmsten bürgerlichenFamilien deutscher Herkunft von Sopron wird inroter Adelstracht, geschmückt mit Silberborten,dargestellt. Er wird von Dorffmaister mit einerbanalen Lösung der Barockmalerei geschildert: sichauf das dicke Band des Corpus Juris Hungaricistützend. Mit dieser Gestik wurde für die damaligenMenschen eindeutig darauf hingewiesen, daß derDargestellte einer der führenden Beamten der Stadtist. Der gleichmäßig grüne Hintergrund und dashellrote Kleid machen einen kühlen Eindruck, zudem die modellierenden Teile hart und kräftigformuliert werden. Das ist ein Charakteristikum derBildnisse des Malers in der zweiten Hälfte der 70erJahre. Die Identifizierung des Dargestellten und dieLiteratur des Bildnisses siehe in der These 12. desAnhanges zu der Portraitstudie.BEKat. sz. 16. Kat. Nr. 16.256

17. Artnerné született báró Palocsay-Horvátharcképe, 1777.vászon, olaj, 98 x 71,5 cmJelzése: (a hátoldalon) „Von Steph. DorffmeisterGemahlen / Ein Mitglied der Königl. WiennerAcademi (!) Anno 1777"Budapest. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 87.6. MSzármazás: Vétel dr. Koós Tibortól.Restaurálta Kázik Márta, 1990-1992.A fiatal nemesasszony félrehúzott zöld függönyés sötétzöld képháttér előtt, színes virágokkal hímzettés csipkerátéttel gazdagon díszített kékesszürkeruhában, csipkefőkötővel, kezében összecsukott legyezőttartva jelenik meg. Mellette márványlaposasztalkán tűpárna, amely a gyakrabban előfordulóvarrókészlethez, hímzőrámához, orsóhoz hasonlóana házias, meghitt légkört idéző rokokó női arcképtartozéka. Az ábrázolt azonosítását, valamint a műirodalmát lásd a portrétanulmányhoz kapcsolódófüggelék 13. tételében.BE17. Das Bildnis der Frau Artner, geborenerPalocsay-Horváth, 1777.Leinwand, Öl, 98 x 71,5 cmSigniert: (auf der Rückseite) „Von Steph. DorffmaisterGemahlen / Ein Mitglied der Königl.Wienner Academi (!) Anno 1777"Ungarische Nationalgalerie, Inv. Nr. 87.6.MHerkunft: Kauf von dr. Tibor KoósRestauriert von Márta Kázik, 1990-1992.Die junge Adelsfrau wird mit dem Hintergrundeines auseinandergezogenen grünen Vorhangesdunkelgrüner Farbe in mit bunten Blumen undSpitzenaufsatz reich geschmücktem blaugrünlichemKleid, in einer Spitzenhaube, in ihrer Hand einengeschlossenen Fächer haltend, dargestellt. Neben ihrsteht ein Tischchen mit Marmorplatte, darauf liegtein Nadelkissen. Das ist ein Bestandteil desZuberhörs der Frauenportraits der Rokokozeit, wiedie gemütliche Atmosphere hervorrufende, öftersverwendete Nähetuis, Spindel oder Stickrahmen. DieIndentifizierung der Dargestellten und die Literaturdes Bildnisses siehe in der These 13. des Anhangeszu der Portraitstudie.BEKat. sz. 17. Kat. Nr. 17.257

18. Hazatérés Egyiptomból, 1779.vászon, olaj, 300 x 180 cm (kerettel együtt)szign: „Stephan / Dorffmaister inve. et pinxit /Ao. 1779"Bakonybél, bencés apátsági templomAz oltárkép a Szent Család-ábrázolások meglehetősenritka típusaként az Egyiptomból hazatérőföldi Trinitast ábrázolja. A képen mind a gyermekJézus, mind Szent József bizalommal és szeretetteltekint a Szűzanyára, aki ezt alázatosan felemelt kézzelés hódolattal meghajtott fejjel viszonozza, csodálatosankifejezve hármójuk bensőséges viszonyát.Útjukat a Szentlélek galambja kíséri, aki mögött ahold korongja képez glóriát. Jézus és Mária alakjábanmég megcsillan valami Dorffmaister fiatalkoriképeinek rokokó ízességéből, amely a következőévekben elhalványul a klasszicizáló manír mögött.Két évvel később, 1781-ben minimális módosítássalújra megfestette a kompozíciót a toponári templommellékoltárképén.Kb18. Rückkehr aus Ägypten, 1779.Leinwand, Öl, 300 x 180 cm (zusammen mitdem Rahmen)Signiert: „Stephan / Dorffmaister inve. et pinxit /Ao. 1779"Bakonybél, Abteikirche der Benedikter.Das Altarbild, als eine ziemlich seltene Darstellungder Heiligen Familie, stellt die irdische Trinitätaus Ägypten heimkehrend dar. Auf dem Bildschauten sowohl das Jesuskind, als auch Joseph mitVertrauen und Liebe auf die Jungfrau, die all demmit demütig hochgehaltener Hand und mit Ehrmchtgebeugtem Kopf entgegnet, das innige Verhältnisder drei wunderschön ausdrückend. Ihr Weg wirdvon der Taube des Heiligen Geistes begleitet, hinterder die Scheibe des Mondes eine Glorie bildet. Inden Gestalten von Jesus und Maria ist noch etwasvon der Schmackhaftigkeit des Rokoko zu sehen, diein den darauffolgenden Jahren hinter der klassizisierendenManier verbleicht. Zwei Jahre später, imJahre 1781 malte er diese Komposition noch einmal,mit minimalen Veränderungen auf dem Nebenaltarbildder Kirche in Toponár.KLKat. sz. 18. Kat. Nr. 18.258

19. Szentháromság, 1779.vászon, olaj, 80 x 68 cmszignált, a hátoldalán: „Inven. und gemalt vonStephan Dorffmaister Mitglit der Kais. Wien.Univ. Acad. 1779"Soproni Múzeum, ltsz. 54.424.1.A Soproni Múzeum nyilván magánáhítat céljárakészült szentképén Dorffmaister a hagyományosabbSzentháromság sémával szemben intimebb hangulatúmegoldást választott. A bensőségesen egymásmellett ülő Atya és feltámadt fiú oldalra hajló fejtartásaés áldó kézmozdulata ritmikus hullámzás hatásátkelti, melynek jobbról balra tartó vertikalitását azellenkezően átlós irányú jogar ellensúlyozza. Mozdulatukés pillantásuk a kitárt szárnyú Szentlélekgalambrairányul, akit így mintegy elküldenek apünkösdöt váró emberekhez.KL19. Dreifaltigkeit, 1779.Leinwand, Öl, 80 x 68 cmSigniert, auf der Rückseite steht geschrieben„Inven. und gemalt von Stephan DorffmaisterMitglit der Kais. Wien. Univ. Acad. 1779"Soproner Museum, Inv. Nr. 54.424.1.Auf dem Heiligenbild des Soproner Museums,das offensichtlich zur Privatandacht gemalt wurde,gegenüber den traditionellen Dreifaltigkeitsschemenentschied sich Dorffmaister für eine intimereLösung. Die intim nebeneinder sitzenden Vater undder auferstandene Sohn mit der Kopfhaltung zurSeite und mit einer segnenden Handbewegung machtden Effekt rythmischer Wellen, deren sich von rechtsnach links richtende Vertikalität von dem Zepterdiagonal ausgeglichen wird. Ihre Bewegungen undihre Blicke richten sich zu dem Heiligen Geist, zuder Taube, die so, als ob zu den Menschen, die aufPfingsten warten, geschickt worden wäre.KLKat. sz. 19. Kat. Nr. 19.259

20. Szent László apoteózisa, 1780.vászon, olaj 153 x 81 cmJelzés: „Steph. Dorffmaister pinx. Ao 1780" (Azutolsó szám bizonytalan.)Zanat, Szent László-templomA ma már Szombathelyhez csatolt Zanat templománakfőoltárképe Dorffmaister festménye. A képetvalamikor elmozdították, mert 1934-ben helyeztékvissza az oltárra restaurálás után, a sekrestyéből.Többszörös átfestés borította a szignót, ami csak az1997. évi restaurálás alkalmával vált láthatóvá. Aképet azonban levéltári adat alapján korábban isDorffmaisternek tartották. Szily János püspök egy1785. évi levelében hivatkozik Dorffmaister korábbizanati oltárképére. A szent király díszes magyarosöltözetben féltérdre ereszkedik, felfelé tekint, kezébena harci bárdja. Előtte angyal tartja párnán a koronát.ZsM20. Die Apothese des heiligen Ladislaus, 1780.Leinwand, Öl, 153 x 81 cmSigniert: „Steph. Dorffmaister pinx. / Ao 1780"(Die letzte Zahl ist unsicher)Zanat, Heilige Ladislaus KircheDas Gemälde von Dorffmaister ist das Hauptaltarbildder Kirche in Zanat, das heute Szombathelyangeschlossen ist. Das Bild wurde irgendwanndeplaciert, weil es 1934 nach einer Restaurierungaus der Sakristei auf den Altar zurückgestellt wurde.Die Signatur wurde mehrmals übermalt, erst nachder Restaurierung von 1997 ist sie wieder sichtbargeworden. Das Bild wurde aber auch früher, nacharchivaren Angaben Dorffmaister zugeschrieben.Der Bischof János Szily bezieht sich in einem Briefaus dem Jahr 1785 auf das frühere Altarbild vonDorffmaister in Zanat. Der heilige König inprunkvoller ungarischer Bekleidung kniet auf einKnie nieder, schaut nach oben, in seiner Hand hälter seine Kampfaxt. Vor ihm hält ein Engel dieKrone auf einem Kissen.ZsMKat. sz. 20. Kat. Nr. 20.260

21. Krisztus a kereszten, 1780.vászon, olaj, 187 x 96 cmszignált (j.l.): „Steph. Dorffmaister pinxit Ao1780"Sopron, Szentlélek plébánia21. Christus am Kreuz, 1780.Leinwand, Öl, 187 x 96 cm) Signiert (rechts unten): „Steph. Dorffmaisterpinxit Ao 1780"Sopron, die Pfarre Heiliger Geist.A nagyméretű feszületes kép legközelebbi párhuzamaDie nächste Parallellé zu dem großen Bild mita művész oeuvre-jében a zalaegerszegi Göcseji l Kreuz ist die Kalvariendarstellung im GöcsejiMúzeum Kálvária-ábrázolása, illetve a várpalotai levangélikus templom jelzetlen oltárképe. Utóbbin lolyannyira hasonló az egész Kálvária-sorozat jellemzőjegyein túl az arc, az egészen enyhe oldalnézet, a ltest által leírt S vonal, az éles megvilágítás, az ecsetkezelés,hogy éppen ezáltal sorolhatjuk be nagy valószínűséggelaz életműbe. A szokványostól elütő motívuma képen a horizontot uraló várossziluett hiánya,valamint a bűn-almába harapó sátán-kígyó,amely újabb jelentésréteget kölcsönöz az alkotásnak.KLMúzeum in Zalaegerszeg, bzw. das Altarbild ohneSignatur in der evangelischen Kirche in Várpalota.Auf dem letzteren ist die Ähnlichkeit über diecharakteristischen Züge der ganzen Kalvarienseriehinaus so groß, was das Gesicht, den Seitenanblick,die S-Linie des Körpers, die grelle Beleuchtung, diePinselhandhabung anbelangt, daß es mit größerWahrscheinlichkeit in das Lebenswerk aufgenommenwerden kann. Von den gewohnten abweichendeMotive sind das Fehlen einer Stadtsiluette, die denHorizont beherrscht bzw. die Satan-Schlange, die inden Sündenapfel beißt und die dem Gemälde eineneue Interpretierungsschicht gewährleistet.KL22. Nepomuki Szent János, 1781.vászon, olaj, 180 x 100 cm.szign: „Stepha.Dorfmaister 1781"Szigetvár, belvárosi plébánia22. Heiliger Johannes Nepomuk, 1781.Leinwand, Öl, 180 x 100 cmSigniert: „Stepha.Dorfmaister 1781"Szigetvár, Pfarrkirche der Innenstadt.Hoitsy Mihály Baranya megyei alispán (1747- Mihály Hoisty, der Vizegespan des Komitats1789), a Szigetvár közelében fekvő Domolos-puszta l Baranya (1747-1789) der Großgrundbesitzer vonföldbirtokosa megrendelése nyomán az alábbi Szent t Domolos-Puszta in der Nähe von Szigetvár bestellteAnna-képpel, párdarabjával együtt a turbéki templommellékoltárai számárakészült 1781-ben.Heilige Anna. Die beiden Bilder wurden für diedieses Bild zusammen mit einem Bild über dieAz imájában elmélyült Nepomuki Szent Jánost t Nebenaltäre der Kirche in Turbék 1781 gemalt.cellájában ábrázolta a festő, aki a kompozíció anyagszerűségéreés részletgazdagságára különös gondot t wird von dem Maler in seiner Zelle dargestellt. DerHeilige Johannes Nepomuk, vertieft in das Gebet,fordított. A szentnek a 18. század közepétől fokozottanterjedő tiszteletét több metszet-sokszorosító » ähnlichkeit der Komposition und um den ReichtumMaler kümmerte sich besonders um Materialműhelyalkotása segítette elő, amelyeket a festők : an Details. Die Ehrung des Heiligen wurde von derkompozíciós előképül használtak fel.Mitte des 18. Jahrhunderts an von den Bildern,BL vervielfältigt in Kupferstich-Werkstätten, stark gefördert.Diese Stiche wurden von den Malern alsKompositionsvorbilder gebraucht.BL23. Szent Anna tanítja Máriát, 1781.vászon, olaj, 180 x 100 cmszign: „Stepha.Dorfmaister"Szigetvár, belvárosi plébániaDorffmaister e kompozíciója művészi színvonaltekintetében lényegesen gyengébb alkotás, amely a23. Die Heilige Anna unterrichtet Maria, 1781.Leinwand, Öl, 180 x 100 cmSigniert: „Stepha.Dorfmaister"Szigetvár, Pfarrkirche der InnenstadtDiese Komposition von Dorffmaister ist, was daskünstlerische Niveau betrifft, ein viel schwächeres261

párdarabon belül is érzékelteti a festő hullámzó műalkotóitevékenységét. A Mária oktatása-téma kedveltés gyakori a 18-19. századi táblakép- és freskófestészetben.A turbéki plébánia megszűntekor a szigetvári ferencesrendházban helyezték el a fenti két képet,amelyek 1984-ben a pécsi püspöki palotába kerültek.Felületüket Pfeiffer Tibor akkori egyházmegyei restaurátortisztította, majd a festményeket jelenlegihelyükre, a szigetvári plébániára szállították.BLWerk. Es weist darauf hin, daß sogar innerhalb vonPaarbildern der Maler ungleichmäßige Leistungendarbot. Das Thema des Unterrichtens von Maria istin der Bild- und Freskenmalerei des 18.-19.Jahrhunderts ein beliebtes und oft gewähltes Thema.Mit dem Aufheben der Pfarre in Turbék kamendie beiden obigen Bilder in das Ordenshaus derFranziskaner in Szigetvár. Im Jahre 1984 kamen siein das Bischofspalais in Pécs. Ihre Oberfläche wurdevon dem damaligen Restaurator der Diözese, TiborPfeiffer gereinigt, nachher wurden die Bilder in diePfarre in Szigetvár, wo sie auch heute zu findensind, befördert.BLKat. sz. 24. Kat. Nr. 24.24. ХП. Stáció, 1781.vászon, olaj, 45 x 36,5 cmPécs, magántulajdonHoitsy Mihály Baranya megyei alispán (1747-1789) által a domolos-pusztai magánkápolnája számárarendelt stációsorozatának napjainkban ismertegyetlen példánya. A többi 1945-ben részben elégett,illetve lappang. A 19. század közepén az Igmándy-Hegyessy család tulajdonába került kápolna mennyezetét1904-ig a még Hoitsy által foglalkoztatott24. Die Station XII, 1781.Leinwand, Öl, 45 x 36,5 cmPrivatbesitz in Pécs.Das ist das einzige, erhalten gebliebene gekannteStück der Station-Bilder, bestellt von Mihály Hoitsy,von dem Vizegespan des Komitates Baranya (1747-1789) für seine Privatkapelle in Domolospuszta. Dieanderen sind zum Teil im Jahre 1945 verbrannt,beziehungsweise verschollen. Bis zu der Mitte des19. Jahrhunderts war die Decke der Kapelle, die262

Dorffmaister Szent György freskója díszítette, amelyekkor elpusztult.A kálváriát ábrázoló stációképet eldobott rongykéntvette át Tarai Teri festőművész-restaurátor, akinekállagmegóvó beavatkozása mentette meg apusztulástól 1972-ben. Az eredeti vászon hátoldalángrafittal írva ez állt: „Dorfmeister 1781". A kép alsórészén áll a festő által írott nehéz olvasatú szöveg:„XII. STATIO. AZ ÁRTOTLAN JESUS A KITMEG FESZÉTTETTLATROK KŐZÖTT MINT LEG NAGYOBBBŰNÖS KÖZÉPEN,A MAGAS KERESZTRE FŐLEMELTETETTTISZTULÁST NYERHETNI."BL25. Oltárkép a Jó tanács anyja kegykép ábrázolásával,1781.vászon, olaj, 167 x 101,5 cmjelezve j.l: „Gemahlen v. Steph Dorffmaister A°1781"Sopron, Szent György templomA soproni oltárkép „kép a képben", ahol a Jó tanácsanyja kegyképet angyalok tartják romantikustáji környezetben. A képtípus eredetére - Eleousza -és a kegykép csodás történetére vonatkozó kutatásaitSzilárdfi Zoltán a budapesti 1993. évi barokk kiállításalkalmával fejti ki.Írod: Barokk művészet 1993, 178-180. (SzilárdfyZoltán)ZsM26. Gróf Niczky György evezős öltözetben, 1780utánvászon, olaj, 95 x 69,5 cmBudapest, Magyar Nemzeti Múzeum TörténelmiKépcsarnok, ltsz. 70.1.Származás: korábban a Niczky család tulajdonábanRégi dublírvásznonA mintegy 30 év körüli, kissé testes ábrázolt, akitaz eddigi irodalom Niczky György bátyjával, NiczkyIstvánnal azonosított, szürkészöld alapon kék csíkosöltözetben, oldott, természetes tartással, könyöklőjobb kezében egy evezőt tartva jelenik meg. Balrakevés lombú fatörzs, jobbra víztükör, csónakban evezőfigurával. A kép domináló hideg tónusait a komorszürkés égháttér is hangsúlyozza, amely csupán adamals in den Besitz der Familie Igmándy-Hegyessykam, von dem Fresko Dorffmaisters über denheiligen Georg bis 1904 geschmückt. In diesem Jahrging aber das Fresko zu Grunde.Das Station-Bild über den Kalvarienberg wurdevon der Malerin-Restauratorin Teri Tarai als einweggeworfener Lappen übernommen und ihr Eingriffzum Substanzschutz des Bildes rettete es vordem Zugrundegehen im Jahre 1972. Auf der Rückseiteder originalen Leinwand stand mit Graffitgeschrieben: „Dorffmaister 1781." Auf dem unterenTeil des Bildes steht der von dem Maler geschriebene,schwer lesbare Text:„XII. STATIO. AZ ÁRTOTLAN JESUS A KITMEG FESZÉTTETTLATROK KÖZÖTT MINT LEG NAGYOBBBŰNÖS KÖZÉPEN,A MAGAS KERESZTRE FŐLEMELTETETTTISZTULÁST NYERHETNI."BL25. Altarbild mit der Darstellung des Gnadenbildes:Die Mutter des guten Rates, 1781.Leinwand, Öl, 167 x 101,5 cmSignatur: „Gemahlen v. Steph. Dorffmaister A°1781"Sopron, die Kirche Heiliger Georg.Das Altarbild von Sopron ist „ein Bild im Bilde".Das Gnadenbild Mutter des guten Rates wird vonEngeln in einer romantischen Umgebung gehalten.Zoltán Szilárdfy erörtert seine Forschungen über denUrsprung des Gnadenbildes Eleousa - und über seinewunderbare Geschichte zum Anlaß der Barockausstellung1993 in Budapest.Lit: Barokk katalógus 1993, 178-180. (ZoltánSzilárdfy)ZsM26. Graf György Niczky im Ruderergewand, nach1780.Leinwand, Öl, 95 x 69,5 cmHistorische Bildergalerie des Ungarischen Nationalmuseums,Inv. Nr. 70.1.Herkunft: früher im Besitz der Familie NiczkyAlte Dublier LeinwandDer etwa 30 jährige, korpulente Mann, der vonder Literatur bisher mit dem Bruder von GyörgyNiczky, mit István Niczky identifiziert wurde, trägteine blau auf graugrünem Grund gestreifte Bekleidungund wird in lockerer, natürlicher Körperhaltung,in der rechten Hand ein Ruder haltend,dargestellt. Links ein Baumstamm mit wenig Laub,rechts der Wasserspiegel, mit einer rudernden Figur.263

víztükör fölötti szakaszon vált narancsos-barnás árnyalatba,e megoldásban erősen emlékeztetveDorffmaister 1785-re datált kisméretű Krisztus a kereszten-kompozíciójának(MNG Kat. sz. 29.) színösszeállítására.Az ábrázolt azonosítását és a képDorffmaister műveként való meghatározását lásd aportrétanulmányban, a korábbi irodalmat ugyanott afüggelék 18. tételében.BE27. Schillson báró apoteózisa, 1782.vászon, olaj, 71,5 x 52,8 cmVázlat a régi városháza mennyezetképéhez.Soproni Múzeum, ltsz. 54.367.1.A soproni városháza tanácstermének mennyezetéreDorffmaister 1782-ben festett meg egy történetiallegóriát. A sokalakos kompozíció csak fényképenmaradt meg, mivel a házat 1892-ben lebontották. Azégiek küldötteként érkezik Schillson János királyibiztos, hogy elsimítsa a viszályt a város vezetése éslakossága között. Az antik ruhában emelvényenmegjelenő férfit a soproniak küldöttsége köszönti.Az égben lebegő allegorikus figurák II. József dicsőségéthirdetik. A kép részletes elemzését lásd BodaZsuzsa tanulmányában.Írod: Éber 1913, 210-211, Csatkai 1928, 554,Csatkai 1956, 196-198.Lásd 93. képZsM28. II. Lajos király képmása, 1784 körülvászon, olaj, 95 x 74 cm, j.n.Mohács, Kanizsai Dorottya Múzeum, ltsz.70.1.21.A kép jelzetlen, a korabeli leírások, valamint atechnikai sajátságok alapján azonban Dorffmaistermunkájának fogadja el a kutatás.II. Lajos portréjának több, 19. századi változataismert: a mohácsi múzeum egy fémlemezre készült,a siklósi vármúzeum, s a pécsi püspöki levéltár egyegyvászonra festett példánya (117 x 74,5 cm.), továbbáa Borsos József által másolt páncélos portré.Lásd Kat. sz. 84.Lásd 44. képBLDie dominierenden kalten Töne des Bildes werdenauch von dem düsteren Hintergrund des graulichenHimmels betont, der nur auf dem Streifen über demWasserspiegel orangenbräunlich wird, und dieseLösung erinnert einen an die Farbenzusammensetzungdes Bildes Christus am Kreuz, datiert 1785,(Ungarische Nationalgalerie Kat. Nr. 29.) kleinenFormats, von Dorffmaister. Die Identifizierung desBildes und seine Bestimmung als ein Werk vonDorffmaister siehe in der Portraitstudie und diefrühere Literatur auch dort, in der These 18. desAnhanges.BE27. Die Apothese des Freiherrn von Schillson,1782.Leinwand, Öl, 71,5 x 52,8 cmSkizze zum Deckenfresko des alten Rathauses.Soproner Museum, Inv. Nr. 54.367.1.An die Decke des Beratungssaales des Rathausesin Sopron wurde 1782 eine historische Allegorie vonDorffmaister gemalt. Die Komposition mit vielenFiguren ist nur auf Fotos erhalten geblieben, da dasHaus 1892 abgerissen wurde. Als ein Gesandter derHimmlischen kommt János Schillson, königlicherKomissar an, um den Zwist zwischen der Stadtleitungund der Bevölkerung zu schlichten. DerMann auf dem Podium im antiken Gewand wird voneiner Delegation der Soproner begrüßt. Die imHimmel schwebenden allegorischen Figuren rühmenJoseph II. Eine ausführliche Analyse über das Bildbefindet sich in der Studie von Zsuzsa Boda.Lit: Éber 1913. 210-211, Csatkai 1928. 554,Csatkai 1956, 196-198.Siehe Abb. 93.ZsM28. Bildnis des Königs Ludwig II, um 1784.Leinwand, Öl, 95 x 74 cmMohács, Kanizsai Dorottya Múzeum. Inv. Nr.70.1.21.Das Bild hat keine Signatur, nach zeitgenössischenSchriften und nach seinen technischenEigentümlichkeiten gilt es aber für die Forscher alseine Arbeit von Dorffmaister. Das Portrait von LudwigII. hat mehrere Varianten aus dem 19. Jahrhundert:eines aus dem Museum in Mohács, gemaltauf eine Metallplatte, eines aus dem Burgmuseumvon Siklós und eines aus dem Bischofsarchiv inPécs, gemalt auf Leinwand (117 x 74,5 cm) weitersdas von József Borsos kopierte Portrait im Harnisch.Siehe Kat. Nr. 84.Siehe Abb. 44.BL264

29. Krisztus a kereszten, 1785.rézlemez, olaj, 64,5 x 37 cmszign. b. 1: „Morientem Jesum pinxi / StephaDorffmaister Ao. 1785. aetat. mae 44 Anor"Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 1060.Dorffmaister hosszú sorozatot készített Kálváriaábrázolásokból(Mesztegnyő [1772] és Nyúl [1776],r.k. templom, Szombathely, Smidt Múzeum [?], Zalaegerszeg,Göcseji Múzeum [1793] stb.) melyekneksajátos típusát fejlesztette ki. Ezek fő jellemzői azalacsony horizont várossziluettel, a sötét felhők közülelőbukkanó hold, a magányosan szenvedő Megváltófinom érzékletességgel megfestett, széllibbentetteágyékkötője, a kereszt tövében az alsóállkapocs nélküli koponya, a kevés szín stb. A feszületretűzött cédula többnyire héber, görög és latinnyelven is megörökíti a Jézus elleni vádat.A Nemzeti Galéria képének - ilyen szempontbólegyedülálló - szignója a művész születési évére vonatkozókövetkeztetésre nyújt alapot. Míg a halottianyakönyv adatából az 1729-es születési év következik,az idézett jelzetből az 174l-es dátum olvashatóki. Bár az aláírás nyilvánvalóan sajátkezű, az életkorbanmégis kételkednünk kell, hisz az életrajz többállomását (akadémiai tanulmányok, házasságkötésstb.) alig megmagyarázhatóan koránra helyezné.írod: Garas 1955, 214, Csatkai 1956, 139.KL30. Szent Lukács látomását festi, 1785.vászon, olaj, 181 x 92 cm.Szign: „Stepha.Dorffmaister pinxit 1785"Gálosfa, r. k. templomFeltehetően Festetich Lajos közvetítése'révén aSzerdahelyi-család rendelte a Szent Lukács tiszteletűrégi temetőkápolnája számára. A képet a Festetichcsaládáltal 1810-ben épült gálosfai templomban helyeztékel. A festménnyel kapcsolatban felmerült,hogy Dorffmaister a főalak arcvonásaiban a sajátarcképét festette meg.BL29. Christus am Kreuz, 1785.Kupferplatte, Öl, 64,5 x 37 cmSigniert: „Morientem Jesum pinxi / StephaDorffmaister Ao. 1785. aetat. mae 44 Anor"Budapest, Ungarische Nationalgalerie, Inv. Nr.1060.Dorffmaister malte eine lange Serie vonKalvarienberg-Schilderungen (Mesztegnyő [1772]und Nyúl [1776], röm. kath. Kirche, Szombathely,Museum Smidt [?], Zalaegerszeg, Göcseji Museum[1793] u.s.w.) und er entwickelte einen speziellenTyp dieser Darstellungen. Eines der Hauptmerkmaledieser Darstellungen ist der niedrige Horizont miteiner Stadtsilhouette, der Mond mit dem Hintergrunddunkler Wolken, das von dem Wind bewegteLendentuch des am Kreuz einsam leidenden Erlösers,gemalt mit viel Sensibilität, am Fuße des Kreuzesein Schädel ohne Unterkiefer, die Anwendungvon wenig Farben, u.s.w. Der an das Kreuzbefestigte Zettel beschreibt die Anklage gegenChristus sowohl in Hebräisch, als auch in Griechischund Latein.Die Signatur des Bildes in der Nationalgaleriebietet eine Grundlage zu einer Schlußfolgerung überdas Geburtsjahr des Malers und in dieser Hinsicht istes einmalig. Obwohl er nach der Todesurkunde 1729geboren sein soll, ist in dieser Signatur das Jahr1741 zu lesen. Obwohl die Unterschrift offensichtlicheigenhändig ist, müssen wir an dem Lebensaltertrotzdem zweifeln, denn es würde ja die anderenStationen des Lebenslaufes auf unerklärlich früheJahre setzen (akademische Studien, Eheschließung,u.s.w.).Lit: Garas 1955, 214, Csatkai 1956, 139.KL30. Heiliger Lukas malt seine Vision, 1785.Leinwand, Öl, 181 x 92 cmSigniert: „Stepha.Dorffmaister pinxit 1785"Gálosfa, röm. kath. Kirche.Durch die Vermittlung von Lajos Festetics dürftedie Familie Szerdahelyi für ihre alte Friedhofskapelledes heiligen Lukas das Bild bestellt haben.Das Bild wurde in der Kirche von Gálosfa, gebautvon der Familie Festetics im Jahre 1810 untergebracht.Im Zusammenhang mit diesem Bild ist derGedanke aufgetaucht, daß Dorffmaister in denGesichtszügen der Hauptperson sein Selbstportraitgemalt haben dürfte.BL265

Kat. sz. 29. Kat. Nr. 29.31. Saul megtérése, 1787 körülvászon, olaj, 200 x 125 cmPécs, püspöki palotaA Dorffmaistert gyakran foglalkoztató EszterházyPál László pécsi püspök (1780-1799) megrendelésérea festmény eredetileg a püspöki szemináriumszámára készült. 1949 óta van a püspöki palotában.Felületét Pfeiffer Tibor restaurátor tisztította1980 körül.A damaszkuszi úti jelenetet számos festő kölcsönözteRubens egy hasonló témájú képéről, ám legtöbbesetben Dorffmaister alkalmazta, így a mosonmagyaróvári,szentgotthárdi és szigetvári freskóin,illetve a pécsin kívül a mohácsi és a szombathelyiolajfestményeinek kompozícióiban.BL31. Die Bekehrung von Saulus, um 1787.Leinwand, Öl, 200 x 125 cmPécs, Bischofspalais.Auf Bestellung des Dorffmaister oft Aufträgegebenden Bischofs von Pécs Pál László Eszterházy(1780-1799) wurde das Bild ursprünglich für dasBischofsseminar gemalt. Es befindet sich seit 1949im Bischofspalais. Seine Oberfläche wurde um 1980von Tibor Pfeiffer gereinigt.Die Szene auf der Straße nach Damaskus wurdevon zahlreichen Malern nach einem Bild vonRubens gemalt, aber meistens wurde es von Dorffmaisterverwendet. So ist es an seinen Fresken inMosonmagyaróvár, in Szigetvár und Szentgotthárd,bzw. außer dem Bild in Pécs auch in den Kompositionenvon Ölbildern in Mohács und Szombathelyzu sehen.BL266

32. Gróf Cziráky József portréja, 1780-as évekmásodik felevászon, olaj, 195 x 113 cmFelirat balra: „Com: Jos: Cziráky de Eadem etDénesfalva Eques Aurát. S. С Rq3 Maj:Colonellus"Győr, Xantus János Múzeum, ltsz. 62.10.1.Származás: Vétel Cziráky JózseftőlCziráky barna prémmel szegett vörös nemesi viseletben,jobbját csípőre téve, balját prémes fövegénnyugtatva egészalakban látható, némileg kulisszaszerű,oszlopos-pilléres reprezentatív környezetben. Akissé darabosan formált képet kellemesebb összhatásúpárdarabjával együtt e kiállítás alkalmával soroltukDorffmaister oeuvre-jébe, egyelőre feltételesen.Az attribúcióhoz és a kompozíciós előképhez lásd aportrétanulmányban írottakat, míg Cziráky életrajzához,valamint a retrospektív ábrázolás előzményéhezugyanott a függelék 25. tételét.Lásd 78. képBE33. Gróf Cziráky Józsefné Barkóczy Borbálaportréja, 1780-as évek második felevászon, olaj, 195 x 113 cmFelirat jobbra: „Com: Barb. Barkóczy de Szála.Com: Jos: Cziráky Consors"Győr, Xantus János Múzeum, ltsz. 62.9.1.Származás: Vétel Cziráky JózseftőlA portré gazdagon szcenírozott, kastélykörnyezetetimitáló képtérben mutatja Czirákynét, előreomlósötétzöld függöny előtt, egy dézsába ültetett kisnarancsfával - akkori értelemben a luxus egyik jelképével- kezében a fa egy leszakított gyümölcsével.A megjelenésmód nem áll összhangban mindazzal,amit a kegyes életű Barkóczy Borbáláról tudunk, s ezmegerősíti a feltevést, miszerint a kép retrospektívalkotás, amely elsősorban az ősgaléria-portrék kívánalmainakfelel meg. Az ábrázolt koránál későbbikészítési időre vall az inkább a 18. század másodikfelére, semmint a fiatal Czirákyné idejére jellemzőöltözet megfestésében észrevehető bizonytalanság is.Az első változatban rövidebbre vett szoknyát és csipkekötényta festő - igazodva a mintegy fél évszázaddalkorábbi divathoz - utóbb ugyanis kissé hosszabbrajavította. A portréelőképre, valamint a kompozícióravonatkozóan lásd még a portrétanulmányhozkapcsolódó függelék 26. tételét.Lásd 79. képBE32. Das Bildnis des Grafen József Cziráky, zweiteHälfte der 1780er JahreLeinwand, Öl, 195 x 113 cmAufschrift links: „Com: Jos: Cziráky de Eadem etDénesfalva Eques Aurat. S. С Rq 3 Maj:Colonellus"Győr, Xantus János Museum, Inv. Nr. 62.10.1.Herkunft: Kauf von József CzirákyCziráky wird in einem roten Adelsgewand, eingesäumtmit braunem Pelz, seine rechte Hand auf dieHüfte legend, seine linke Hand auf seiner Kopfbedeckunghaltend mit seiner vollen Figur, in einerrepräsentativen Umgebung etwas kulissenartigerSäulen, dargestellt. Das etwas rauh geformte Bildwurde zusammen mit seinem Gegenstück, das imganzen einen angenehmeren Eindruck macht, zumAnlaß dieser Ausstellung vorläufig bedingt, in dasLebenswerk von Dorffmaister aufgenommen. Zu derAttribution und zu den Kompositionsvorbildernsiehe die Portraitstudie. Über den Lebenslauf vonCziráky und die Vorgeschichte der retrospektivenSchilderung siehe die These 25 des Anhangs.Siehe Abb. 78.BE33. Bildnis der Gräfin Józsefné Cziráky, geboreneBorbála Barkóczy, zweite Hälfte der 1780erJahreLeinwand, Öl, 195 x 113 cmAufschrift: „Com: Barb. Barkóczy de Szala.Com: Jos: Cziráky Consors"Győr, Xantus János Museum, Inv. Nr. 62.9.1.Herkunft: Kauf von József CzirákyFrau Cziráky wird in einer Umgebung, die reichinszeniert ein Schloß imitiert, vor einem grünen,nach vorn faltenden Vorhang, mit einem kleinenOrangenbaum in einem Bottich, damals ein Symboldes Luxus, in der Hand eine Frucht des Baumes haltend,dargestellt. All das weicht davon ab, was vonder mildtätigen Borbála Barkóczy bekannt ist unddas spricht dafür, daß das Bild retrospektiv gemaltist und vor allem den Bedingungen einer Ahnengalerieentspricht. Auf eine spätere Zeit als der geschilderteZeitraum weist die Unsicherheit in der Schilderungder Bekleidung der jungen Frau Cziráky hin,nämlich es war eher in der zweiten Hälfte des 18.Jahrhunderts üblich. In der ersten Version trug sieeinen kürzeren Rock und eine Spitenschürze, mitdieser Bekleidung schilderte Dorffmaister die Modevor fünfzig Jahre davor, aber später korrigierte er esin der Weise, daß der Rock etwas verlängert wurde.Über die Portraitvorbilder und über die Kompositionsiehe die These 26. des Anhangs zu der Portraitstudie.Siehe Abb. 79.BE267

34. Szent Anna tanítja Szűz Máriát, 1788.vászon, olaj, 161 x 85 cmJelzés: „Stepha Dorffmaister pinxit / SopronyAno 1788"Szarvaskend, Szent Mihály-templomRestaurálta Lakos Lajos 1987-benDorffmaister a szarvaskendi templomba a főoltárképet(Szűz Mária és Erzsébet találkozása) és egykisebb oltárképet festett. Szűz Mária oktatását. A sorozatban„gyártott" Mária-képek ugyanarra a sémáraépülnek, alig változtatott rajtuk. A szobabelsőbennagy karosszékben ül Szent Anna kék-sárga ruhában,mellette áll a kis Mária és az anyja ölében tartottkönyvbe mélyed. A háttérben Joachim áll, a szobábanAnna foglalatosságának tárgyai: varrókosár,ruhaanyag. Felettük sugárzó fényben a Szentlélekgalambja lebeg. A szarvaskendinél gyengébb aturbéki (jelenleg Szigetváron) és a toponári oltárképe,sikerültebb a nagyobb kisboldogasszonyi (Kleinfrauenhaid)festménye.ZsM34. Die Heilige Anna unterweist die JungfrauMaria, 1788.Leinwand, Öl, 161 x 85 cmSigniert: „Stepha Dorffmaister pinxit / SopronyAno 1788"Szarvaskend, Die Kirche Heiliger Michael.Restauriert von Lajos Lakos, 1987.Dorffmaister malte für die Kirche in Szarvaskenddas Hauptaltarbild (Die Begegnung der JungfrauMaria mit Elisabeth) und ein kleineres Altarbild, dieUnterweisung der Jungfrau Maria. Die serienhaftgemalten Marienbilder wurden auf gleiches Schemagebaut, kaum etwas wurde dabei geändert. In einemInterieur in einem großen Sessel sitzt die heiligeAnna in blau-gelbem Kleid, neben ihr steht diekleine Maria und vertieft sich in das Buch, gehaltenauf dem Schoß ihrer Mutter. Im Hintergrund stehtJoachim, in dem Zimmer sind die Utensilien vonAnna zu sehen: Nähkörbchen, Stoff. Über ihnen imstrahlenden Licht schwebt die Taube des HeiligenGeistes. Die Altarbilder von Turbék (zur Zeit inSzigetvár) und von Toponár sind schwächer, als dasvon Szarvaskend. Das größere Gemälde vonKleinfrauenhaid ist aber besser gelungen.ZsMKat. sz. 34. Kat. Nr. 34.268

35. Saul megtérése, 1789.vászon, olaj, 66 x 88 cm, szign: „Stepha DorffmaisterAo 1789"Szombathely, magántulajdonA „Saul megtérése"-kompozíció rubensi előképekrevezethető vissza. A flamand mester kedvelttémái közé tartoztak az állatábrázolások, a több változatbanmegfestett „Oroszlánvadászat" számosrészletében (pl. hátrafelé kirúgó illetve ágaskodó ló)megegyezik képünkkel, közvetlen előzményét azonbanmégsem ebben, hanem a metszet-változatbanszéles körben ismertté vált, hasonló témájú kompozíciójábanlátjuk (kat. sz. 65.). Dorffmaister többször ismegfestette önálló jelenetként (mennyezetfreskókénta magyaróvári templomban, oltárképként a pécsipüspökség [kat. sz. 37.] illetve a zalaegerszegi GöcsejiMúzeum [kat. sz. 49.\ tulajdonában), de - csatarészlettéátfogalmazva - felhasználta a szentgotthárdiés a szigetvári mennyezetképen is.A szombathelyi kép megrendelése nyilván Szilypüspökhöz kötődik. 1936-ban Fábián Mária GéfinGyula pápai kamarás birtokában említette, az ő örököseitőlkerült mai tulajdonosához. A tizenöt esztendővelkorábbi magyaróvári freskónak illetve a zalaegerszegioltárképnek tükörképes beállítása, egyezőena pécsi oltárképpel. Utóbbitól is eltér, egyrésztformátumában, másrészt pedig annak csataképmetszetrőlnyert háttér-részlete miatt. A fekvő formátummiatt az arányok nyomottak, a Sault a megnyílóégből megszólító Krisztus a többi variációhozképest meglehetősen szervetlenül illeszkedik a kompozícióba.Írod: Fábián 1935, 316.Lásd 56. képKL36. A gyermekgyilkos Heródes, 1789.vászon, olaj, 59 x 49,2 cmJelzés a hátoldalon jobbra lent: „Stepha. Dorffmaister/ inve. & pinxit 1789".Magántulajdon.A groteszk Heródes-mellkép alig kivehető csecsemőtestekbőlvan kialakítva. A király arca balprofilból látható, koronát és turbánt visel a fején,vállán prémes palást, széles aranylánc éremmel. Amedálon egy római császár egészalakos képe, karddal,kezében csecsemőt lógat fejjel lefelé. A medálfelirata: HERÓDES INFANTICID. A képet 1959-35. Die Bekehrung von Saulus, 1789.Leinwand, Öl, 66 x 88 cmSigniert: „Stepha Dorffmaister Ao 1789"Szombathely, Privatbesitz.Die Komposition von „der Bekehrung von Saul"ist auf Vorbilder von Rubens zurückzuführen. Zuden beliebten Themen des Meisters gehörten dieTierschilderungen. Die in mehreren Versionengemalte Löwenjagd stimmt in vielen Einzelheitenmit unserem Bild überein (das nach hinten kickendePferd, bzw. das sich bäumende Pferd). Sein direktesVorbild sehen wir aber nicht in diesem Bild, sondernin der Komposition ähnlichen Themen, breitverbreitet als Kupferstich (Kat. Nr. 65.). Es wurdevon Dorffmaister mehrmals als eine selbstständigeSzene dargestellt (als Deckenfresko in der Kirchevon Magyaróvár, als Altarbild im Besitz desBischoftums von Pécs [Kat. Nr. 37.], bzw. desGöcseji Museums von Zalaegerszeg [Kat. Nr. 49.],aber in eine Schlachtsszene umfunktioniert wurde essowohl bei dem Deckenfresko von Szentgotthárd, alsauch bei dem von Szigetvár verwendet.Die Bestellung des Bildes von Szombathely istoffensichtlich mit dem Bischof Szily verbunden. ImJahre 1936 wird es als ein Besitz des päpstlichenKammerherrn Gyula Géfin von Mária Fábiánerwähnt, von seinen Erben ist es zu dem heutigenBesitzer gekommen. Es ist eine Spiegelbildeinstellungdes Freskos von Magyaróvár vor fünfzehnJahren, bzw. des Altarbildes von Zalaegerszeg, sowie das Altarbild von Pécs war. Es weicht aber vondem letzteren ab: einerseits wegen des Formats,anderseits wegen des Hintergrundes nach demSchlachtbild. Wegen des liegenden Formats sind dieProportionen gedrückt, der Saulus von dem sichöffnenden Himmel anredende Christus fügt sich derKomposition ziemlich anorganisch an, im Vergleichmit den anderen Varianten.Lit: Fábián 1935,316.Siehe Abb. 56.KL36. Der Kindermörder Heródes, 1789.Leinwand, Öl, 59 x 49,2 cm.Signiert, auf der Rückseite rechts unten: „StephaDorffmaister / inve. & pinxit 1789"PrivatbesitzDas groteske Brustbild von Heródes ist vonSäuglingskörpern gestaltet. Das Gesicht des Königsist von dem linken Profil zu sehen, er trägt Kroneund Turban auf dem Kopf, auf seinen Schultern trägter einen Mantel mit Pelz, eine dicke Goldkette mitMedaillon. Auf dem Medaillon die Figur einesrömischen Kaisers mit Schwert, in der Hand läßt er269

en bírálták a Magyar Nemzeti Múzeumban, amirőla vakkeret matricáján olvasható szám (235/59) éspecsét tanúskodik. A jelen képnél még ijesztőbb egymásik Heródes-fej, amit a festője egy keretes fülkeelé állított, a fent idézett felirattal. (Lásd Mojzer1982, 259.) A nagyfokú hasonlóság miatt ez utóbbiképet is Dorffmaister művének tartjuk, előképülmindkettőhöz Giuseppe Arcimboldo Heródes-képéthasználhatta.A festményt Kotier Péter restaurálta 1996-ban.Publikálatlan.ZsMeinen Säugling hängen mit dem Kopf nach unten.Die Aufschrift des Medaillons heißt: HERÓDESINFANTICID. Das Bild wurde 1959 vom UngarischenNationalmuseum beurteilt, welches die Nummer(235/59) auf der Matrize des Blindrahmens unddem Siegel bewiesen. Ein anderes Herodes-Bild istnoch fürchterlicher als dieses, das von dem Malervor eine Nische mit Rahmen gestellt wird und mitder oben zitierten Aufschrift ergänzt ist (SieheMojzer 1982/259). Wegen der großen Ähnlichkeitwird auch das letztere Bild für ein Werk vonDorffmaister gehalten, als Vorbild mag das HeródesBild von Arcimboldo gedient haben. Das Gemäldewurde 1996 von Péter Kotier restauriert.Nicht publiziert.ZsMKat. sz. 36. Kat. Nr. 36.

37. Gróf Niczky György szabadkőműves képmása,1790.vászon, olaj, 158 x 92 cmJelzése: (középen balra az oszlop talapzatán)„Stepha. Dorífmaister pinxit Academicus Ano1790 Soprony"Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok,ltsz. 63.9.Származás: Vétel Thury Zoltántól. A század másodikévtizedében Niczky László tulajdonábanRestaurálta Bujdosó Anna, 1971Gróf Niczky Kristóf ifjabb fiát Dorífmaister márványlaposasztalkára könyökölve, építészeti tervrajzzal,kezében körzőt tartva örökítette meg, ezzel amegjelenéssel a mecénás építtetőre és a szabadkőművesszervezet tagjára egyaránt utalva. A világos,élénk színezés - melyben domináló az öltözet erőskékje, valamint a támlásszék vöröse -, továbbá arészletek rajzos, aprólékos kidolgozása kissé távol állDorffmaister 90-es évekbeli klasszicizáló munkáinakjellemzőitől, így felmerülhet Dorffmaister fia, Józsefbizonyos fokú részvétele a kivitelezésben. A kép ikonográfiájához,valamint a tervrajz azonosításáhozlásd a portrétanulmányban írottakat, Niczky Györgyszabadkőműves tevékenységéhez és a kép irodalmáhozpedig ugyanott a függelék 27. tételét.BE37. Bildnis des Freimaurers Graf György Niczky,1790.Leinwand, Öl, 158 x 92 cm,Signiert: (in der Mitte links, an dem Säulensockel)„Stepha. Dorffmaister pinxit AcademusAno 1790 Soprony"Historische Bildergalerie des UngarischenNationalmuseums, Inv. Nr. 63.9.Herkunft: Kauf von Zoltán Thury. Im zweitenJahrzehnt des Jahrhunderts befandes sich imBesitz von László Niczky.Restauriert von Anna Bujdosó, 1971Der jüngere Sohn des Grafen Kristóf Niczky ist,sich auf ein Tischchen mit Marmorplatte mit demEllbogen stützend, mit einem architektonischen Entwurf,in der Hand einen Zirkel haltend, dargestellt.Mit dieser Schilderung wird sowohl auf sein Mäzenatentumals Bauherr, als auch auf seine Mitgliedschaftals Freimaurer hingewiesen. Die hellen,lebhaften Farben, wobei das starke Blau desGewandes und das Rot des Lehnstuhles dominieren,weiterhin die detaillierte zeichnerische Ausarbeitungdes Bildes sind weit von den Charakteristika derklassizierenden Arbeiten von Dorffmaister in den90er Jahren entfernt. So taucht der Gedanke auf, daßder Sohn von Dorffmaister, Joseph, in bestimmtemMaße an der Verwirklichung dieses Bildnissesmitgewirkt haben soll. Zu der Ikonographie desBildes und zu der Identifizierung des Entwurfessiehe die Portraitstudie, zu der Freimaurertätigkeitvon György Niczky und zu der Literatur des Bildesauch die These 27. des Anhanges.BE271

Kat. sz. 37. Kat. Nr. 37 Kat. sz. 38. Kat. Nr. 38.38. Krisztus a kereszten, 1790.vászon, olaj, 123 x 80,5 cmszignált (b.l.): „Steph. Dorffmaister pinx /MDCCLXL ex Casa / Regi. Wien. Acad."Sopron, Katolikus Konvent gyűjteményeAo.A sötét tónusú feszületes kép amellett, hogy magánviseli Dorffmaister Kálvária-sorozatának jellegzetességeit,a többi változatnál szigorúbb frontalitásával,a nap és a hold együttes feltűnésével, a keresztfárahelyezett ecetes edénnyel vagy a Megfeszítettágyékán átvetett, de meg nem csomózott drapériávalilletve a feje körüli sugárkoszorúval el is térazoktól. Az ábrázolás szigorú szimmetriáját csupán aháttérben látható várossziluett oldja.KL38. Christus am Kreuz, 1790.Leinwand, Öl, 123 x 80,5 cmSigniert (links unten): „Steph. Dorffmaister pinx/Ao. MDCCLXL ex Casa / Regi. Wien. Acad."Sopron, Sammlung des Katholischen KonventsDas Bild von dunklen Tönen ist geprägt von denMerkmalen der Kalvarien-Serie von Dorffmaister,mit seiner strenger als sonst Frontalität, mit demgleichzeitigen Auftauchen der Sonne und desMondes, mit dem Essigtopf am Kreuz, oder mit derDraperie an der Lende des Gekreuzigten, die nichtgebunden ist, bzw. mit dem Strahlenkranz um seinenKopf weicht es davon aber auch ab. Die strengeSymmetrie der Darstellung wird nur von derStadtsilhouette im Hintergrund gelöst.KL272

39. Gróf Jankovich Antalné Kiss Katalin a ravatalon,1792.vászon, olaj, 38,5 x 66,7 cmJelzése: (dublírozás előtt a hátoldalon) „StephaDorffmaister pinxit Accad. 1792. Soprony"Győr, Xantus János Múzeum, ltsz. 66.1.Származás: A Baditz család tulajdonából, SzilsárkányÚj vászonra húzvaA 17. században elterjedt ravatalkép műfaj késői,kabinet méretű változatában Dorffmaister azoknak ametszeteknek a kompozíciós példáját követte, amelyeka Habsburg család akkoriban elhunyt tagjait aravatalon fekve örökítették meg. A kevés fénnyelmegoldott, s gyakorlatilag két szín, a kék és a fekete,valamint a fény és a sötétség ellentétére épülő, méreténélfogva is meghitt, személyes ábrázolásbanDorffmaistert láthatóan elsősorban a szituáció festőihangulatiproblémája foglalkoztatta. A feketével borítottkörnyezet, amelyből a kék ruha szeszélyes körvonalávalkísért alak szinte lebegőn bontakozik ki,csaknem teljesen elnyeli a formákat s a teret. Az ígyelért különös hatást Dorffmaister tovább fokozza azzal,hogy a képfelületet szinte teljesen felszabdalógyertyasorokat síkszerű rendbe, a térbeliség teljes hiányátvállalva sorakoztatja fel. Az ábrázolt személyére,valamint a megrendelés körülményeire a mű eddigiirodalmával együtt lásd a portrétanulmányhozkapcsolódó függelék 31. tételét.BE39. Gräfin Antalné Jankovich geborene KatalinKiss auf der Totenbahre, 1792.Leinwand, Öl, 38,5 x 66,7 cmSigniert: (vor dem Dublieren auf der Rückseite)„Stepha Dorffmaister pinxit Accad. 1792.Soprony"Győr, Xantus János Museum, Inv. Nr. 66.1.Herkunft: Aus dem Besitz der Familie BaditzSzilsárkány.Auf neue Leinwand gezogen.In dem späten Kabinetbildmaß der Bahrenbilder,verbreitet als Bahrenbildgattung im 17. Jahrhundert,folgte Dorffmaister dem Kompositionsbeispiel jenerKupferstiche, auf denen die damals verstorbenenMitglieder der Familie Habsburg, auf der Bahreliegend, dargestellt wurden. In der auch wegen deskleinen Formats persönlich und vertraut wirkendenSchilderung, mit wenig Licht gelöst und praktischauf den Kontrast von zwei Farben, des Blauen unddes Schwarzen außerdem des Lichtes und derDunkelheit gebaut, wird vor allem die malerischeStimmung der Situation betont. Von der schwarzbedeckten Umbegung, von der die Figur, begleitetvon den kapriziösen Umrissen des blauen Kleides,sich fast schwebend enfaltet, werden die Fonnen undder Raum fast völlig verschluckt. Der dieser Arterreichte besondere Effekt wird weiter gesteigert, indem die Kerzenreihen, die die Bildfläche völligaufschneiden, in eine flächenhafte Ordnung geordnetwerden, sich für das vollkommene Fehlen derRäumlichkeit engagierend. Über die dargestelltePerson und über die Umstände der Bestellung, mitder Literatur des Bildnisses zusammen siehe dieThese 31. des Anhanges zu der Portraitstudie.BE40. Krisztus megkeresztelése, 1792.vászon, olaj, 79 x 39 cmMagántulajdon.Dorffmaister a szombathelyi székesegyházban kétmellékoltárkép megfestésére kapott megbízást SzilyJános püspöktől: Krisztus megkeresztelése és SzentIstván király megalapítja a pannonhalmi bencésapátságot című képekre. Az előbbinek a vázlata ismegmaradt, az itt bemutatott festmény. A kép kompozíciójaelég zsúfolt, Krisztus természetellenesenhajol előre a Jordán vize fölé, körülötte férfiak, aszszonyokcsoportja. Szily számos kifogást emelt amegfestett alakokkal és a beállítással kapcsolatban,de a festő önérzetesen utasította vissza művészi szabadságánakmegkötését. Ugyanezt a jelenetet koráb-40. Die Taufe Christi, 1792.Leinwand, Öl, 79 x 39 cmIm PrivatbesitzDorffmaister wurde von dem Bischof János Szilybeauftragt, in der Kathedrale von Szombathely Bilderfür zwei Nebenaltäre zu malen: Die Taufe Christiund Stephan des Heilige stiftet die Benediktienerabteiin Pannonhalma. Von dem ersten Bild ist auchdie Skizze erhaltengeblieben, das hier präsentierteGemälde.Die Komposition des Bildes ist ziemlichzusammengedrängt, Christus beugt sich in einerunnatürlichen Körperhaltung über das Wasser desJordans, um ihn herum eine Gruppe von Männernund Frauen. Szily hatte zahlreiche Einwände gegen273

an falképen Császáron, Nován, Kenyériben, olajképenSzentivánfán is megfestette Dorffmaister.ZsMdie Figuren und die Einstellung, aber der Künstlerwies selbstbewußt die Verletzung seinerkünstlerischen Freiheit zurück. Die gleiche Szenewurde früher auf einem Wandbild in Császár, Nova,Kenyéri, auf Ölbildern in Szentivánfa von Dorffmaistergemalt.ZsMKat. sz. 40.Kat. Nr. 40.41.1. Endre visszaállítja a kereszténységet, 1793.vászon, olaj, 37 x 61 cm, j.n.vázlat a kiskomáromi plébániatemplom mennyezetképéhezSoproni Múzeum, ltsz. 54.368.1.Dorffmaister 1781-ben festette ki a kiskomáromitemplom szentélyét és készítette el oltárképeit, majd1793-ban a hajó mennyezetképei következtek. Azépület kegyura de jure ugyan az óbudai prépostságvolt, a megrendelő azonban a kiskomáromi birtokotekkor már a nagyszombati papnevelő javára igazgatóesztergomi káptalan (Galavics Géza véleményét41. Endre I. restauriert das Christentum, 1793.Leinwand, Öl, 37 x 61 cm, ohne Signatur.Skizze zu dem Deckenfresko der Pfarrkirche inKiskomáromSoproner Museum, Inv. Nr. 54.368.1.Der Chor und die Altarbilder der Kirche inKiskomárom wurden von Dorffmaister 1781 gemalt.1793 folgten die Deckenfresken. Der Kirchenherrdes Gebäudes war de jure zwar die Propstei vonÓbuda, der Besteller war aber schon das Kapitel inEsztergom, der das Gut damals schon zu Gunstendes Priesterseminars von Nagyszombat verwaltete.274

[lásd jelen kötetben írt tanulmányának 26. jegyzete]nem fogadhatjuk el, mivel a pozsonyi SeminariumGenerale közvetlenül II. József halála után, 1790 tavaszátólmegszűnt, és a teológusjelölteket ekkortólismét saját egyházmegyéjükben képezték). Az egyháznagyokatfogadó I. Endre alakjának mellékjelenetekéntjobboldaltSzent Gellért vértanúságát látjuk.A kereszténység helyreállításának gesztusa a katolikusegyház II. József halálát követő részleges restaurációjárautal, korábban elképzelhetetlen módonaktuálpolitikai eseményt ábrázolva egy templom liturgikusterében.írod: Galavics 1971, 63, Művészet Magyarországon1780-1830, 167. (Galavics Géza), Kostyál 1995,230-231.Lásd 61. képKL42. Krisztus a kereszten, 1793.vászon, olaj, 127 x 92 cm, j.n.Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum, ltsz. K.81.1.Restaurálta: Marosfalvi Antal, 1991.Dorffmaister Kálvária-sorozatának e késői darabjakorábban a Zala megyei alispán irodáját díszítette.Szily János püspök 1793. május 8-án kelt,Mlinarics Lajos helyettes alispánnak szóló, latinnyelvű leveléből tudjuk, hogy a kép megrendelésére amegye kérte fel a festővel ekkoriban folyamatos kapcsolatbanálló püspököt. Az elkészült festmény megérkezettSopronból Szombathelyre, s Szily kéri amegyét továbbszállítására, valamint a festő 45, és aszállítási alkalmatosságul szolgáló ládát készítőasztalos 1 forintos követelésének kielégítésére.Az erősen besötétedett festmény bizonnyal eredetilegis csaknem monokróm volt, színvilága csupán abarnára épül. A művész érzékletesen hangsúlyozzaezzel a Jézus halálakor az evangélium szerint háromórától hat óráig beálló sötétséget, amelyben - nemcsak átvitt értelemben - világít a ruhátlan Megfeszítettsápadt bőre.írod: Fábián 1936, 198.KL(Die Meinung von Géza Galavics [26. Fußnoteseiner Studie in diesem Buch] kann nicht akzeptiertwerden, da das Seminarium Generale in Preßburgunmittelbar nach dem Tod von Joseph II, ab 1790aufgehoben wurde und die Theologenkandidaten abdieser Zeit wieder in ihrer Diözese ausgebildetwurden). Als Nebenszene bei der Gestalt Endre I.der die hohen Priester empfangt, ist das Marthyriumdes heiligen Gellérts rechts. Die Tatsache derWiederherstellung des Christentums ist eine Anspielungauf die partielle Restaurierung der katholischenKirche nach dem Tod Joseph II. Früher wäre esunvorstellbar gewesen, daß in dem liturgischenRaum einer Kirche ein aktualpolitisches Ereignisdargestellt wird.Lit: Galavics 1971, 63, Művészet Magyarországon1780-1830, 167 (Géza Galavics), Kostyál1995,230-231.Siehe Abb. 61.KL42. Christus am Kreuz, 1793.Leinwand, Öl, 127 x 92 cm, ohne Signatur.Zalaegerszeg, Göcseji Museum, Inv. Nr. K.81.1.Restauriert von Antal Marosfalvi, 1991.Dieses späte Stück der Kalvarienberg-Serie vonDorffmaister schmückte früher das Kabinett desVizegepans des Komitats Zala. Aus dem Brief anLajos Mlinarics, den Vizegepan, geschrieben vondem Bischof János Szily am 8. Mai 1793 inlateinischer Sprache, geht hervor, daß der zu dieserZeit mit dem Maler in kontinuierlichem Kontaktstehende Bischof um die Bestellung des Bildes vomKomitat gebeten wurde. Das fertiggemalte Bild kamvon Sopron in Szombathely an und das Komitat wirdvon Szily gebeten, es weiter zu befördern, weiterhindie Forderung von 45 Forint des Malers und die desTischlers für die angefertigte Truhe zum Transportim Wert von 1 Forint auszugleichen.Die Farbenwelt des stark dunkel gewordenenursprünglich wohl monochromen Bildes wurde nurauf braune Töne aufgebaut. In den drei Stunden dervon 3 bis 6 Uhr anhaltenden Dunkelheit zur Zeit desTodes Christi leuchtet laut Evangelium- und nichtnur in übertragenem Sinne - die blaße Haut desGekreuzigten.Lit: Fábián 1936, 198.KL

Kat. sz. 42. Kat. Nr. 42.43. Mária mennybemenetele, 1794vászon, olaj, 78 x 40 cmVázlat az incédi (Dürnbach) plébániatemplomfőoltárképéhez.Soproni Múzeum, ltsz. 54.420.1.Az incédi plébániatemplom nagyméretű főoltárképeutolsó korszakának egyik főműve. A sokszormegfestett téma - Mária mennybevitele - monumentálishatású darabja. Két elkülönülő sávba, az égiés a földi szférába rendezi a festő az alakokat. Alulaz apostolok zárt csoportot alkotnak, a hatalmas koporsóvalfoglalkoznak. Felül a kék köpenyes SzűzMáriát nagy angyalok emelik a magasba. (A képrészletes leírását lásd Zsámbéky M. tanulmányában.)A művész felhasználta mestereinek és kortársainak -Trogernek, Maulbertschnek és Krackernak - hasonlótémájú munkáit. E kompozíciót variálta a novai,vajszlói, felsőőri és felcsúti oltárképeken.Az oltárkép vázlata az orsolyita zárdából került amúzeumba az államosításkor. Új vászonra húzták az1980-as években.írod: Fábián 1936, 22, Csatkai 1956, 417. VI.színes tábla, Schmeller-Kitt 1974, 440, Dehio 1980,62.ZsMKat. sz. 43. Kat. Nr. 43.43.Mariae Himmelfahrt, 1794.Leinwand, Öl, 78 x 40 cmSkizze zu dem Hauptaltarbild der Pfarrkirche inDürnbachSoproner Museum, Inv. Nr. 54.420.1.Das Hauptaltarbild von großem Format in derPfarrkirche von Dürnbach ist eines der Hauptwerkeseiner letzten Epoche. Das ist ein Bild vonmonumentaler Wirkung über das oft gemalte Thema,über die Himmelfahrt Mariae. Die Gestalten werdenin zwei voneinander getrennte Streifen geordnet.Unten wird von den Aposteln eine geschlosseneGruppe gebildet, sie sind mit dem riesengroßen Sargbeschäftigt. Oben wird die Jungfrau Maria im blauenMantel von Engeln emporgehoben. (Eine ausführlicheBeschreibung des Bildes ist in der Studievon M. Zsámbéky zu finden.) Der Meister benutztedie Arbeiten ähnlichen Themas seiner Meister undZeitgenossen, Troger, Maulbertsch und Kracker. Diegleiche Komposition wurde auf den Altarbildern vonNova, Vajszló, Oberwart und Felcsút variiert.Die Skizze des Altarbildes kam von dem Ursulinerklosterin das Museum, nach der Verstaatlichung.In den 80er Jahren wurde es auf eine neue Leinwandgespannt.Lit: Fábián 1936, 22, Csatkai 1956, 417. farbigeTafel VI, Schmeller-Kitt 1974, 440, Dehio 1980, 62.ZsM276

47. Szánkótervpapír, lavírozott tus, toll, 307 x 358 mmJelzés j. 1: „Dorffm..." a többi leszakadt.Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, GrafikaiOsztály, ltsz. F. 90.138Díszes kialakítású szánkó rajza, elöl két puttó díszítivirágfüzérrel, a két talp felnyúló végén turbánosszerecsen fej. Dorffmaister valószínűleg a soproniszínház díszleteihez készítette (lásd erről Boda Zsuzsatanulmányát).A Galéria gyűjteményébe 1989-ben került vásárlásútján.Publikálatlan.ZsM47. Entwurf eines SchlittensPapier, lavierte Tusche, Feder, 307 x 358 mmSigniert rechts unten: „Dorffm... , ' der Rest istabgerissen.Abteilung für Graphik der UngarischenNationalgalerie, Inv. Nr. F. 90.138.Die Zeichnung eines dekorativen Schlittens, vornvon zwei Puttis mit Girlanden geschmückt, auf denbeiden Enden der hölzernen Kufen der Kopf einesMohren mit Turban. Dorffmaister wird es für dieKulissen des Theaters in Sopron gezeichnet haben(Siehe die Studie von Zsuzsa Boda).1989 ist es in die Sammlung der Galerie durchKauf gekommen.Nicht pub liziert.ZsM48. Krisztus a keresztenvászon, olaj 82 x 38,5 cmSzombathely, Smidt Múzeum, ltsz. S.kép. 75.12.A képet szombathelyi magántulajdonból vásároltaa múzeum 1975-ben. A leltárkönyvi bejegyzésszerint ekkor még látható volt rajta szignó. A keskeny,hosszúkás alakú képet teljesen kitölti a vaskoskeresztfa. A keresztre feszített Krisztust Dorffmaisterszámos alkalommal megfestette, beállítása mindighasonló: anatómiailag jól kidolgozott vékony férfitest,feje előrebillen, megkötött ágyékkendője jobboldalon szabadon lebeg. A kereszt tövében koponyahever, a távolban városkép épületei láthatók. A horizontalacsony, az eget haragos sötétkék, zöldes felhőkborítják, balra a nap elhomályosult korongja. Akisméretű kabinetkép párja a Magyar Nemzeti Galériatulajdona (a kiállításon kat. sz. 29.), nagyméretűoltárképet őriznek a soproni Szentlélek plébánián(kat. sz. 21.), a soproni katolikus konvent gyűjteményében(kat. sz. 38.), a nyúli plébániatemplomban, akaboldi evangélikus templomban, a szigetvári plébániatemplomban,a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban.A képet Marosfalvi Antal restaurálta 1991-ben.Publikálatlan.Lásd kat. sz. 42.ZsM48. Christus am KreuzLeinwand, Öl, 82 x 38,5 cmMuseum Smidt, Szombathely, Inv. Nr. S.kép.75.12.Das Bild wurde 1975 vom Privatbesitz in Szombathelyvon dem Museum gekauft. Nach derEintragung in das Inventarbuch muß damals nochdie Signatur zu sehen gewesen sein. Das schmale,längliche Bild wird von dem breiten Kreuzvollkommen ausgefüllt. Christus am Kreuz wurdevon Dorffmaister vielmals gemalt, die Einstellung istimmer gleich: der anatomisch gut ausgearbeitete,dünner Körper eines Mannes, sein Kopf fällt nachvorn, sein gebundener Lendenschurz schwebt freiauf der rechten Seite. Am Fuße des Kreuzes liegt einSchädel, in der Ferne sind Gebäude der Stadt zusehen. Der Horizont ist niedrig, der Himmel ist mitzornigen dunkelblauen grünlichen Wolken bedeckt,links ist die Scheibe der Sonne verblaßt. DasPaarstück des Kabinetbildes kleinen Formats istEigentum der Ungarischen Nationalgalerie (in derAusteilung die Kat. Nr. 29.), ein Bild großenFormats wird in der Pfarre der Kirche Heiliger Geistin Sopron aufbewahrt (Kat. Nr. 21.), in derSammlung des katholischen Konventes in Sopron(Kat. Nr. 38.), in der Pfarrkirche von Nyúl, in derevangelischen Kirche von Kabold, in der Pfarrkirchevon Szigetvár, im Museum Göcseji von Zalaegerszeg(Kat. Nr. 42.). Das Bild wurde von Antal Marosfalviim Jahre 1991 restauriert.Nicht publiziert.Siehe Kat. Nr. 42.ZsM279

Kat. sz. 47. Kat, Nr. 47.Kat. sz. 48. Kat. Nr. 48.280

49. Szentháromságvászon fára erősítve, olaj, 72 x 49 cm, j.n.Pannonhalma, Főapátsági Képtár, ltsz. A.28.A képet - kérdőjellel - legutóbb Garas Kláraattribuálta Dorffmaisternek, megemlítve a hasonlótémájú esztergomi Cimbal-kompozícióval való rokonságát.Maga a téma - Imago Pietatis - más változatbannem ismeretes a festőtől, noha számos Szentháromság-ábrázolástkészített. Ennek magyarázatalehet Garas feltevése, miszerint ún. Aufsatzbilddel,vagyis egy oltárépítmény kiegészítő, oromzati képévelállunk szemben, míg a Szentháromságábrázolásokáltalában oltárképen vagy mennyezetfreskónjelennek meg. Festményünk leginkább a művész1786-ban, Pannonhalmán festett, elveszett oltárképeihez,talán a „Feltámadás"-kompozícióhozköthető. Ezt erősíti, hogy ecsetkezelése, figuráinaksúlyossága Dorffmaister 1780-as évekbeli képeivelmutat rokonságot.írod: Mons Sacer 1996. III. 54. (Garas Klára)KL49. Die heilige DreifaltigkeitLeinwand auf Holz gespannt, Öl, 72 x 49 cm,ohne Signatur.Pannonhalma, Gemäldegalerie der Hauptabtei,Inv. Nr. A.28.Das Bild wurde das letzte mal von Klára Garasein Werk von Dorffmaister genannt, erwähnend dieÄhnlichkeiten mit der Cimbal-Komposition inEsztergom. Selbst das Thema - Imago Pietatis - istvon dem Maler in anderen Versionen bekannt,obwohl er zahlreiche Dreifaltigkeitsschilderungenmalte.Garas nimmt an, daß es sich hier um einAufsatzbild handelt, das heißt es ist ein Giebel-Bild,das ein Altargebäude ergänzt, während die Dreifaltigkeitsschilderungenim allgemeinen entwederauf Altarbildern, oder an Deckenfresken erscheinen.Dieses Gemälde ist vor allem mit dem im Jahre 1786in Pannonhalma gemalten, verlorenen Altarbild,vielleicht mit der Auferstehung-Komposition inBeziehung zu bringen. Diese Vermutung verstärktdie Pinselhandhabung, die Gewichtigkeit der Figuren,die mit denen der Bilder Dorffmaisters in den1780er Jahren verwandt sind.Lit: Mons Sacer 1996. III. 54. (Klára Garas)KLKat. sz. 49. Kat. Nr. 49.28]

50. Bűnbánó Magdolna (Gyászoló Mária)vászon, olaj, 110 x 63 cm, j.n.Pannonhalma, Főapátsági Képtár, ltsz. A.46.A képet Csányi Károly, és az ő nyomán GarasKlára