Untitled - European Borderlands

I g o r M a r o j e v i ć - P r o z a c P l u s
(A hegyek belevágódnak a tengerbe, olyannyira, hogy időnként a sós víz egyszerű folyosójává
változtatják.)
Mušika Giljen, aki a perasti lábadozásom idején törődött a tüdőmmel és a fejemmel, mesélte
el ezt a történetet Danilo Janjesnek, a barcelonai orvosnak. Janjes pedig nekem adta tovább a
történetet, a „prozacos” csomaggal együtt, mely csak ürügy volt, hogy felhívjon. Ahogyan azt
javasoltam, a Barrio Gotico negyedben találkoztunk, az „A medias” nevű kávézóban. A barcelonai
általános orvos az asztalra helyezte a csomagot, ami alapján felismertem, s amelyben a „prozac”ürügy
rejlett. Amint leültem Janjeshez, s megkaptam tőle az antidepresszánst, elújságolta nekem,
hogy éppen most tért vissza a Belgrádban töltött szabadságáról, azzal, hogy közben meglátogatta
Perastot, pontosabban a halott apjának birtokát. Megkérdeztem tőle, mi történik Belgrádban, mire
ő azt mondta, hogy a háztartási gépek még mindig elképesztően olcsóak, s hogy olykor történik
is valami, de csak azokban a városrészekben, amelyek őt teljesen hidegen hagyják. A kérdésemre,
hogy van-e valami újdonság Bokában, Janjes azt válaszolta, hogy az ottani gyógyszerárak
csökkenőben vannak, ezen kívül semmi újság. Hogy az Öbölben nincs semmi új hír, hogy ott
továbbra is többnyire öröktől fogva ugyanazok a dolgok ismétlődnek, azt ebből a történetből is
ki lehet silabizálni, amelynek bizonyos részei miatt Giljen „maga is használni kezdte a ‘prozacot’.
Teljesen elégedett a hatékonyságával, azt mondja, hogy szemben más antidepresszánsokkal,
semmiféle függőséget és más mellékhatást nem okoz, s hogy néha whiskyvel is lehet inni, bár ő
ezt nem javasolja. A gyógyszer tulajdonságai miatt megkért arra, hogy továbbítsak önnek vagy egy
kis üveget vagy egy levélnyi tablettát. Mindenesetre, emlékbe és a szerény figyelmesség jegyében
küldi azt önnek”, idézte Janjes Giljent, aki azt válaszolta neki:
„Az első betegem a szent Aranđel napjának éjjelén egy középkorú magányos ember volt, aki a
nullás véradók csoportjába tartozott, tehát rendkívül körülményes, ha neki van szüksége vérre.
A perasti kórházban lévő vértartalékok nem segítettek rajta. Amikor elhozták hozzám, nem
számítottam a halálára, legalábbis nem arra, hogy el fog vérezni – időben indultunk a kotori
kórházba. Egyedül az zavart, hogy pont aznap este játszották a bokelji 1 liga döntőjét. ‘Perast’
összemérte erejét a tivati ‘Arsenallal’, ennek dacára minden különösebb gond nélkül érkeztünk
meg Kotorba. Noha fényt láttam néhány kórházi ablakban, a kórházi épület zárva volt. Erőteljesen
belerúgtam a bejárati ajtóba, amitől megnyílt – ha nem is az épület maga, de legalább a lakatocska.
Az orrát kidugó portás azt javasolta, térjek vissza reggel, amikor a városi orvosok és ápolónők
már biztosan itt lesznek. Miután meghallotta, hogy addigra az egyik beteg ájultságában minden
bizonnyal nagy mennyiségű vért fog veszíteni, a portás érdeklődést mutatott az eset iránt. A
perasti ünnepségen a helyiek összeverték a beteget a meccs eredményén vitázva, ami pedig
a másik páciensemet illeti – ezt legalább halogatás nélkül elárulom –, személyesen én juttatam
bajba. Igazából az egyedülálló férfi balsorsáról én tehetek – amiből az derül ki, hogy az orvos
legintenzívebben azzal öli meg a páciensét, ha meg akarja menteni.”
„Én erre”, mondta Janjes, „egészen másként tekintek mint Giljen, az ő helyében nemcsak
hogy az idő előtti nyugdíjazásra nem gondolnék, más sem jutna az eszembe. Bátorítani akartam,
a belgrádi tanulmányai óta ismerem, azt is tudom, hogy munkát kínáltak neki az egyetemen.
Időnként továbbra is találkozgatunk, s ha jól értettem, maga is elég jól ismeri Giljent”, mondta
Janjes, és én kétely nélkül bólintottam. „Azzal vágtam vissza, kötve hiszem, hogy ő képes lenne
bármi rosszra”, fűzte hozzá Janjes, „s meggyőződésem, hogy a betegek örömmel adták kezébe a
sorsukat.” Giljen azt mondta, hogy ez nem kizárt, s hogy határozottabban kellett volna fellépnie a
portással szemben:
„Azt kellett mondanom, amennyiben nem engedi, hogy megkeressem a vértartalékokat
és megmentsem a beteget, szólni fogok az illetékes szerveknek, hogy a kórházban nincs egy
orvos és ápolónő sem, de eszembe jutott, hogy mint egyszerű, általános perasti orvos könnyen
1 Kitalált, nem létező szerb, horvát, montenegrói játék. (A ford.)
10 Prozac Plus