Untitled - European Borderlands

I v a n a S a j k o - A c s a l á d o m t ö r t é n e t e 1 9 4 1 - t o l 1 9 9 1 - i g , é s a r á k ö v e t k e z o k b e n
a hallgatókat, hogy épp megalakult az új állam, és fölhívta őket, hogy engedelmeskedjenek az
önmagát megválasztó hatalomnak. Aztán megszólalt egy olasz sláger. Például a Parlami d’amore,
Mariu Vittorio De Sica előadásában.
És most mi lesz?
Semmi, mondta anya.
Fölfüggesztették a többpártrendszert. Bevezették a kijárási tilalmat. Meghozták a fajvédő
törvényeket, és elrendelték az általános mozgósítást. Ez az a pillanat, amikor a legjobb, ha nem
csinálsz semmit, vagyis semmit, amit épp nem nagyon muszáj. Otthon kell maradni, ha azt
mondják. Kimenni az utcára, ha hívnak. Fölemelni a kezed, amikor elhaladnak. Ujjongani, integetni
és tapsolni. Guten Tag. Willkommen. Csak lassan és kimérten, bármilyen hirtelen mozdulat nélkül,
ahogy azt éppen tenni kell, hiszen nem először fordul elő, hogy épp semmit sem csinálni muszáj,
kizárólag ujjongani, integetni, tapsolni, és várni, hogy elmenjenek ezek, akik épp most jöttek, és
hogy megjöjjenek az ezután következők. És azok sem lesznek különbek semmivel, már amennyire
ő ért a politikához.
Tolvajok. Ezt mondja.
De halkan.
Fordította: Ladányi István
174 A rádióban Slavko Kvaternik usztasa ezredes is valami hasonlót mondott, arról tudósította