44/11. - Egyetem TÃ©r

2 

2006. április

2006. április 

EGYETEMI HÍREK 

Kossuth-klub / Az észt ábécéskönyvek ........................................ 4 

TUDOK 2006 / Kürt Rt. .............................................................. 4 

Köszöntés / Protokoll / Kitüntetettek / Rezesek versenye ........... 5 

Körúti Színház Debrecenben ..................................................... 6 

Gyere be, hogy kimehess! ........................................................... 6 

HÁTTÉR 

Újra van Közalkalmazotti Tanács ................................................ 8 

Régi-új hagyomány ....................................................................... 9 

Az internethez én is odaférjek .....................................................11 

Lélekharang kondul .....................................................................12 

Az élet könyvtára ........................................................................13 

ZOOM 

Top Gun a Kazánházban ............................................................ 15 

„Színház az egész világ” .............................................................16 

SZÉP-SZELET 

Osvát László és Nyírő Gy. Gábor versei ................................... 19 

NÉZÕPONT 

Határon túli magyar hallgatók a felsőoktatásban ....................... 20 

Kistanárok .................................................................................. 21 

Zságer-lista ................................................................................. 22 

Sörre bor – kocsmateszt ............................................................. 23 

A hatásos Placebo / Feltálaló ...................................................... 24 

COSMO 

Bulgária, a cirill írás és az EU ................................................... 26 

DE-FICIT 

Hogyan keressünk sok pénzt a tőzsdén ...................................... 27 

SPORT 

Sport és más semmi ................................................................... 29 

BALU ......................................................................................... 30 

A szerkesztőség 

a beérkezett hirdetések tartalmáért 

nem vállal felelőséget. 

TARTALOM 

Tekerj 

az egészségért! 

Lázban égve taposom otthon a szobakerékpárt. 

Fél óra alatt gondolatban 

eljutok Karakószörcsögig, újabb fél 

óra, s már itthon is vagyok jól ismert 

szobámban. Közben repkednek fejemben 

a jobbnál jobb ötletek, melyeket 

nem oszthatok meg senkivel, nehogy 

valaki lenyúlja őket. Koperta Peti 

haverom hívott a minap, amikor megtudta, 

már csak néhány nap van hátra 

a Critical Mass nevű rendezvényig. 

Tudják, ez az, amikor sok megszállott 

biciklire pattan, és az eltunyult motorizáció-függőknek 

megmutatja, milyen 

is, amikor stramm, egészséges csávók 

tömege teker át bőszen a városon. Én 

is köztük voltam, vagyok és leszek, 

alig várom már, hogy a friss levegőn 

nyomhassam a pedált. 

Családunkban nagy hagyománya 

van ám a drótszamarazásnak. Egyik 

ősünk például ezerkilencszáztizenháromban 

felbiciklizett Budapestre, ahol 

meg sem állt a Városligetben működő 

vurstliig. Reményei szerint biciklis 

akrobata számokat mutatott volna be 

az érdeklődő publikumnak, de a sors 

és Staimhoffer Gedeon nevű főnöke 

némileg keresztülhúzta számításait. 

Ede bácsi évekig kikiáltóként, jegyszedőként 

és majomketrec-takarítóként 

kereste meg a bicikliküllőre valót, 

de egy idő után már nem panaszkodott. 

Minden vasárnap felpattant kétkerekűjére, 

és bejárt vele ungot-berket, aztán 

vett egy üres telket, kölcsönből épített 

házat, nem is egyet, hanem százat, azt 

meg aztán jól eladta, s a haszonból 

élt az ebadta. Attól kezdve mindenki 

csak úgy emlegette: „A Szerencsés 

Ember.” 

Félre a tréfát, óvjuk környezetünket, 

pattanjunk mindannyian bicajra! 

Küküllő István 

Egyetemi Élet, a Debreceni Egyetem lapja 

– A Debreceni Egyetem megbízásából kiadja a Debreceni Campus Kht. – Felelõs kiadó: 

Dr. Nagy János rektor – Fõszerkesztõ: Ölveti László – Lapmenedzser: Bánfalvi 

Gyõzõ – Fotó: Gerõ Tamás – Olvasószerkesztõ: Szabó Tibor – Állandó munkatárs: 

Szabó Ivett, Szabó Laci – Korrektor: Kovács Éva – Tördelõ: Barna Ildikó – Levilágítás: 

Betűvető Bt. – Nyomda: Vider-Plusz Bt. – Terjesztés: Meló-Diák – ISSN 

0230 7731 – Megjelenik kéthetente 4000 példányban – A szerkesztõség levélcíme: 

Pont Szolgáltató Központ, 4010 Debrecen, Pf: 75 – A szerkesztõség telefonszáma: 

(52) 512-900/ 22884 – A szerkesztõség e-mail címe: egyetemielet@pszk.unideb.hu 

– Hirdetésfelvétel: 06-(30)-9953-041, bgyozo@puma.unideb.hu 

Lapunkat rendszeresen szemlézi 

Magyarország legnagyobb médiafigyelõje, az 

3

HÍREK 


Kossuth Klub 

Március 30-án, dr. Závodszky Péter akadémikus volt a vendége a Kossuth 

Klub Tanulságos életutak előadás-sorozatának. A professzor előadásának 

címe: Fehérjék – a szerkezettől a funkcióig, fizikától a biológiáig. A beszélgetést 

a KLTE Baráti Köre szervezte a Természettudományi Kar dékáni 

tanácstermében. 

Az észt ábécéskönyvek 

A Debreceni Egyetem Finnugor 

Nyelvészeti Tanszéke a Magyarországi 

Észt Intézettel közösen kiállítását 

szervez a Debreceni Egyetemen az 

észt ábécéskönyvek történetéről. A kiállítás 

május 9-18-ig tekinthető meg a 

főépület harmadik emeleti kerengőjén. 

A téma az észt ábécéskönyvek több 

mint 400 éves története. A képek az 

első ábécéskönyvekről sajnos nem 

maradtak fenn, a tárgyalt anyag nagy 

része a 19. századot öleli fel, de olyan 

tv-sorozatokat is felelevenít, mint a 

„Mackó és az ABC”, mely minden 

észt generáció kedvence volt. 

4 

TUDOK 2006 

1995-ben egy olyan rendhagyó kezdeményezés indult el az országban, 

amely jelenleg már csaknem ötezer kiemelkedően tehetséges itthoni és 

környező országbeli magyar középiskolás diák számára biztosít kutatási 

lehetőségeket a legjobb hazai kutatóhelyeken, neves mentorok irányításával. 

A kutató diákok első országos konferenciáját 1997-ben rendezték meg. A 

Tudományos Diákkörök VI. Országos Konferenciáját (TUDOK 2006) idén 

a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma szervezte. A 

konferencián 152 magyarországi és határon túli diák vett rész, összesen 121 

előadással, 16 szekcióban. A legjobb diák 2002 óta a Nobel-díj átadás vendége. 

A rendezvényre április 7-8-án látogathattak el az érdeklődők. A konferencia 

helyi védnöke professzor dr. Nagy János a Debreceni Egyetem rektora volt, 

aki a rendezvény megnyitóján emlékérmet adományozott Titkó Istvánnak, 

aki már 25 éve igazgatja a Kossuth gimnáziumot. 

A világ legjobb vállalkozója 

Dr. Kürti Sándor, a Kürt Rt. cégalapító-tulajdonosa 

tartott előadást 

április 5-én Mitől leszel a világ legjobb 

vállalkozója címmel? a Közgazdaságtudományi 

Karon. A Kürt Rt. 

– adatmentéssel és biztonságtechnikával 

foglalkozó cég – méltán híres az 

egész világon, mindenhonnan futnak 

be hozzájuk hibás winchesterek. Dr. 

Kürti Sándor 2004-ben elnyerte Az 

év üzletembere címet, ugyanebben az 

évben Széchenyi-díjban is részesült.


Köszöntés 

Dr. Borsos Jánost április 4-én 

ünnepélyes keretek között köszöntötték 

hetvenedik születésnapján a 

Debreceni Egyetem Agrártudományi 

Centrum színháztermében, ahol 

az Életfa Emlékplakett kitüntetést dr. 

Magyar József, az FVM főosztályvezető-helyettese 

nyújtotta át. A 

köszöntésen túl tudományos ülést is 

rendeztek a professzor tiszteletére 

„Az agrárinnovációtól a társadalmi 

aszimmetriáig” címmel. 

Protokoll 

Március végén a Közgáz Tavasz 

rendezvénysorozat zárásaként Görög 

Ibolya protokollszakértő tartott háromnapos 

kurzust a Közgazdaságtudományi 

Karon. A hivatalos kapcsolattartás 

egyik legismertebb hazai szakembere 

tizenhárom évet töltött a legfelsőbb 

államigazgatási protokoll szervezésével, 

ismereteit és tapasztalatait foglalta 

össze előadásaiban. 

Kitüntetettek 

Április 3-án a Rektori tanácsteremben 

dr. Nagy János rektor köszöntötte 

a Debreceni Egyetem azon oktatóit, 

akik a március 15-ei nemzeti ünnep 

alkalmából állami kitüntetéseket 

vehettek át. A kitüntetettek névsora 

megtalálható az Egyetemi Élet 44/10 

számában. 

Rezesek versenye 

Április 10-11. között 29. alkalommal rendezte meg a Debreceni Egyetem 

Konzervatóriuma az Országos rézfúvós és ütőhangszeres találkozót és 

versenyt. Idén az eddigi legtöbb, 73 versenyző lépett pódiumra a következő 

kategóriákban: trombita, kürt, harsona, tuba és ütőhangszerek. A tízfős zsűriben 

helyet foglalnak a Zeneakadémia tanárai, valamint neves budapesti és 

külföldi zenekarok művészei. A legeredményesebb versenyzők a különböző 

díjak és felajánlások mellett átvehették a Debreceni Egyetem, valamint 

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának különdíjait. 

HÍR4 

ide kell egy kis szöveg 

5

HÍREK 


Tanulj külföldön az ERASMUS-szal! 

Az ERASMUS program segítségével a felsőoktatásban tanuló hallgatók tanulmányaik egy részét külföldön tölthetik. 

Az ERASMUS programhoz szorosan kötődik az Erasmus Student Network hálózat, amely Európa közel húsz országában 

körülbelül 1230 aktív szekciót fog egybe, s összesen körülbelül 50 000 diákot képvisel évente. A 2006/2007-es 

évre szóló Erasmus-pályázatok leadási határideje vészesen közeleg, április 28-ig kell benyújtani a pályázatokat a 

tanszéki ERASMUS-koordinátoroknál. Érdemes tehát gyorsan dönteni a külföldi tanulmányokat illetően, amihez 

segítséget adhat a http://erasmus.unideb.hu internetes oldal, vagy az itt következő élménybeszámolók: 

* * * 

„Az egyetemen a tanárok nagyon segítőkészek és toleránsak a külföldiekkel szemben, bár a vizsgákon (tekintve, 

hogy a teljesített tárgyakat itthon elfogadják) ők is megkövetelik a felkészültséget. Ösztöndíjasnak lenni a 

tanulmányok szempontjából is előnyös, különösen a nyelvtanulás miatt – hazatérésem után nem sokkal sikeresen 

letettem a felsőfokú nyelvvizsgámat.” (Harmati Judit) 

* * * 

„A külföldön való tanulás nagyon jó dolog, nem is értem, miért nem mennek külföldre többen.” (Kovács Balázs) 

* * * 

„Kár lett volna elszalasztani ezt a lehetőséget, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy egyetem után bármikor is 

adódik ilyen alkalom. Aki csak teheti, fogjon bele, utazzon ki, a külföldi egyetemen töltse el az időt minél színesebben, 

minél hasznosabban. Higgyétek el, ha tehetnénk, mindannyian visszamennénk…” 

összeállította: Szabó Laci 

Körúti Színház Debrecenben 

Telt ház előtt, hatalmas sikerrel játszotta a Körúti 

Színház Molnár Ferenc A doktor úr című darabját a 

Lovardában. A társulat előadásainak azonban ezzel 

még nincs vége. John Patrick Teaház az augusztusi 

holdhoz című vígjátékát április 24-én nézhetik meg 

az érdeklődők szintén a Lovardában. A szereposztás 

igen változatos, találkozhatnak a nézők a színpadon 

többek között Őze Áronnal, Szakácsi Sándorral, 

Hadházi Lászlóval, Szabó Erikával és Gyebnár 

Csekkával is. A Lovardában ez év őszétől egyébként 

még nagyobb hangsúlyt fektetnek a színházi élet 

megelevenítésére. Ennek érdekében színházbérleti 

rendszert vezetnek be, amelynek részleteiről a 

www.unideb.hu honlapon és a Napló oldalain 

olvashatnak az érdeklődők. 

6 

Gyere be, hogy kimehess! 

Április 4-5. között idén tavasszal 

immár hetedik alkalommal szervezte 

meg a Debreceni Egyetem Hallgatói 

Külügyi Bizottsága a Külügyi börzét, 

ahol közel húsz kiállító kínált különféle 

külföldi ösztöndíj- és nyelvtanulási 

lehetőséget, csereprogramot. A rendezvény 

idén is sok látogatót vonzott, 

de ha Te mégsem voltál közöttük, 

akkor kérdéseiddel nyugodtan megkeresheted 

a DE Hallgatói Külügyi 

Bizottságot vagy Külső Kapcsolatok 

Igazgatóságát, ahol minden külföldi 

ösztöndíjjal kapcsolatos kérdésedre 

választ kaphatsz.

2006. április HIRDETÉS 

7

HÁTTÉR 

Újra van Közalkalmazotti Tanács 

Beszélgetés a 


Dr. Mikita János, a II. Belgyógyászati 

Klinika docense lett 

a Közalkalmazotti Tanács elnöke 

a Debreceni Egyetemen. 

A tanács megalakulásának 

körülményeiről faggatta lapunk 

az elnököt. 

EÉ: — Március eleje óta működik a 

Közalkalmazotti Tanács a Debreceni 

Egyetemen. Korábban létezett-e már 

ez a testület? 

– A kilencvenes évek elején országgyűlési 

határozat írta elő, hogy 

az intézményekben Közalkalmazotti 

Tanácsot kell választani, így nálunk 

is megalakult. 2000-ben létrejött az 

egységes Debreceni Egyetem, ami 

azt tette szükségessé, hogy egy új, az 

egyetem és részintézményeit is reprezentáló 

tanácsot válasszanak. Mindez 

2004 őszéig működött, amikor újabb 

választást kellett kezdeményezni, de 

az a kis részvétel miatt sikertelen volt. 

Az említett időszakban az előző tanács 

elnöke, dr. Fekete Istvánné dr. Csótó 

Edit rektori megbízottként képviselte 

a közalkalmazottakat. Másfél évi teljes 

szünet után 2006 márciusától van újra 

megválasztott tanácsa a Debreceni 

Egyetemnek, s a 13 tagú testület első 

hivatalos ülésén a tagjai közül személyemben 

választotta meg az elnökét. 

EÉ: — Miként lett Ön az elnök, 

hogyan került fel a tanács választási 

listájára? 

– Hozzájárulhatott egyetemi és 

városi közéleti gyakorlatom, s talán 

az is, hogy klinikusként sok emberrel 

kerülök kapcsolatba. Mindezen 

túl feltétlenül élveztem az engem 

delegáló DOTESZ szakszervezet 

bizalmát is. 

EÉ: — Mennyi időre szól a megbízatása? 

– Eredendően három éves megbízásról 

van szó, de miután ez ismételt 

választás volt, két évre szól a mandátum. 

EÉ: — A Közalkalmazotti Tanácsnak 

mik a legfontosabb feladatai? 

– A közalkalmazottak jogainak 

érdekérvényesítésében kell munkálkodnia. 

A szabályozás pontosan kö- 

rülírja feladatait és lehetőségeit, így 

együttdöntési-, véleményezési-, tájékozódási 

joga van a közalkalmazottakat 

érintő kérdésekben. Kiemelném 

a részvételi jogot, vagyis az egyetem 

állami vezetésének minden területű 

munkájában partnerként, konszenzusra 

törekedve vehetünk részt. 

EÉ: — Milyen időközönként találkoznak 

a Közalkalmazotti Tanács 

tagjai? 

– Ezt pontosan ki kellett munkálnunk, 

ma már úgy látjuk a legracionálisabbnak, 

hogy havonta, másfél 

havonta találkozzunk. Természetesen 

aktuális esetek megtárgyalásakor 

rendkívüli megbeszélésekre is sor 

kerülhet. A tanács képviseletében az 

elnök hivatalból meghívott a Rektori 

Tanács és a Szenátus ülései mellett 

a centrumok vezetésének tanácskozásira 

is. 

EÉ: — Jelenleg mik azok az aktuális 

témák, amikkel mindenképpen foglalkozniuk 

kell? 

– A legfontosabb feladat a munka 

újbóli beindítása. Másfél éves 

kihagyás után ennek nagyon sok 

formai és tartalmi feltétele van. 

Rendkívül fontos az egyetem állami 

vezetésével, a Rektori Hivatallal való 

szoros kapcsolattartás, de mindennél 

lényegesebb a választóinkkal, a több 

ezer közalkalmazottal, a szakszervezetekkel 

pontosan kimunkálandó 

formájú és tartalmú párbeszéd. A 

tanács tevékenységének központját, 

a rendszeres ülésezést a rektori tanácsterembe 

kívánjuk áthelyezni a 

jövőben, ezzel is demonstrálva, hogy 

a Közalkalmazotti Tanács valóban a 

Debreceni Egyetem közös feladatait 

ellátó testülete. 

Szabó Ivett 

8


Régi-új hagyomány 

A KLTE Baráti Köre azon túl, 

hogy állandó programokkal 

várja az érdeklődőket, idén egy 

régi nagy egyetemi hagyomány 

feltámasztásába is belefogott. A 

részletekről dr. Lenkey Bélát, a 

Baráti Kör vezetőjét kérdeztük. 

– Milyen rendezvényekkel készül a 

közeljövőben a Baráti Kör? 

– A Kossuth Klub rendszeres 

programjai sorában ebben a félévben 

3 akadémikus, illetve egyetemi tanár 

előadásait hallgathatják meg az érdeklődők. 

Az előadás-sorozat címe 

Tanulságos életutak, amiből az következik, 

hogy idősebb előadók mesélik 

el az életük legfontosabb állomásait. A 

legközelebbi a 90. életévét betöltő dr. Vojnárovics Elek 

professzor úr előadása lesz, aki arról nevezetes, hogy 16 

fejlődő országban tanította meg a haltenyésztés fortélyait 

az embereknek, hogy legyen mit enniük. 

– Csak hallgatókat várnak ezekre az előadásokra, vagy 

bárki ellátogathat? 

– Nem, azoknak a szakmáknak a képviselőit is szívesen 

látjuk, amit az előadó is képvisel. Már volt fizikus, biokémikus, 

biológus, néprajzos előadónk és még sorolhatnám 

a szakterületeket. Elsősorban a hallgatók felé, de a szakma 

képviselői előtt is nyitottak vagyunk. 

– Egy régi hagyományt elevenítenek fel most a 

Debreceni Egyetemen, mely szerint az intézmény ezüst 

pecsétgyűrűjét megrendelhetik a diplomájuk mellé a 

végzős hallgatók. 

– Úgy gondoljuk, egy közösséget arról is meg lehet ismerni, 

hogy valamilyen szimbólumot, jelképet viselnek. A 

szívükben, az értelmünkben tudják, hogy hova tartoznak. A 

’70-es években a Kossuth Lajos Tudományegyetemen egy 

pecsétgyűrűt vásárolhatott meg magának minden végzős 

hallgató. Ezt szeretnénk újból feleleveníteni. Az 1538- 

as egyetemi nagykollégiumi szimbólum, a földgömbön 

álló, zászlót vivő bárányt álmodtuk rá a gyűrűre, 

és reméljük, hogy ebből is- mét 

hagyomány lesz. 

– Kik vehetik meg ezt a gyűrűt, 

bárki, aki a Debreceni Egyetemen 

végez? 

– Bárki, hiszen az egyetemnek 

számtalan kara van, és minden karnak 

a végző polgára igényt tarthat erre a 

gyűrűre. 

– Mitől válhat személyessé a pecsétgyűrű? 

– A gyűrű két oldalára felvéshető a 

végzés évszáma, valamint a karnak a 

monogramja, ahol a hallgató végez. 

– Mennyire kell jó előre szólni, ha 

valaki szeretné megrendelni? 

– Reméljük, hogy kicsit időzavarban 

szenvedünk majd, hiszen hogyha 

sok megrendelés van, akkor a gyűrűk 

elkészítése több időt vesz igénybe. De 

mindentől függetlenül egy másfél hónapos teljesítési idő 

elegendő, tehát ha április folyamán leadják a hallgatók a 

megrendelést, akkor egészen biztosan kézhez vehetik a 

diplomaosztón a gyűrűjüket. 

– Hol lehet megrendelni? 

– A KLTE Baráti Köre ebben az évben magára vállalta 

a gyűrűk elkészíttetésének lebonyolítását, tehát a 

kémia épület B/19-es szobájában megrendelhetők. A 

gyűrűről egyébként fénykép is készül, ami látható lesz 

az egyetemi hirdetőtáblákra kifüggesztett plakátokon, de 

a kémiai épületben élőben is megnézhető. A lényege a 

gyűrűnek – azon túl, hogy egy gyönyörű ékszer – az, hogy 

kifejezze a debreceni 

hallgatók együvé 

tartozását, és szép 

emléket kapjanak 

az ifjúkoruk egyik 

meghatározó időszakáról. 

Szabó 

Ivett 

9

HÁTTÉR 


10

2006. április HÁTTÉR 

Az internethez én is odaférjek 

Manapság az internet szerves 

részét képezi az életünknek, 

mégis meglepődtem azon, 

hogy az egyetemen bóklászva 

bizonyos helyeken IP-címek 

és webes felületek próbáltak 

csak úgy a semmiből betörni 

a koponyámba. Az Egyetemi 

Élet utánajárt annak, hogy hol 

és hogyan foghatók be ezek a 

hullámok. 

Az utóbbi időben egy újabb betűszó 

lépett be az életünkbe, ami nem más, 

mint a WiFi (Wireless Fidelity): az 

IEEE 802.11b elnevezésű szabványnak 

megfelelő, helyi vezeték nélküli 

hálózatot megvalósító adatátviteli 

eszközök márkaneve, a hangtechnikából 

ismert Hi-Fi rövidítés informatikai 

párja. A WiFi-nek megfelelő eszközök 

olyan hálózati eszközök, amelyek 

segítségével rádiós adatátviteli összeköttetetést 

tudunk megvalósítani. 

A hordozható számítógépek, a 

notebookok, laptopok egyre inkább 

elérhetőek az egyetemisták számára 

is, s az új modellekben már gyárilag 

benne van a Wireless 802.11b/g, ami 

lehetőséget biztosít számunkra a kósza 

hullámok befogására. A Debreceni 

Egyetemen a közelmúltban mikrohullámú 

bázisállomásokat telepítettek 

több helyre is, így könnyedén csatlakozhatunk 

laptopunkkal az internetes 

hálózathoz. Ennek azonban vannak 

feltételei, ugyanis ha mindenki használhatná, 

akkor egy-két hónapon belül 

az egész város az egyetemre járna 

ingyen internetezni. 

Minden egyetemi hallgató rendelkezik 

Neptun-azonosítóval, ami fontos 

szerepet játszik az egyetemi vezeték 

nélküli internetelérés rendszerében is. 

Első feladatunk ellátogatni a https:// 

directory.unideb.hu/adataim/ oldalra, 

ahol a Neptun-kódunk segítségével 

létrehozunk magunknak egy hálózati 

azonosítót, ami jogosulttá tesz minket 

kapcsolódni az egyetemi WiFi hálózathoz, 

aminek leírását, beállításait, 

szükséges technikai paramétereit a 

http://diszk.unideb.hu/wifi/ oldalon 

érjük el. Kicsit bonyolultnak tűnik 

eligazodni az IP-számtól kezdődően 

a PEAP-on át a DHCP szerverig 

tartó összes varázslaton, de az ábrák 

segítenek nekünk, s ha nagyon nem 

megy, akkor még mindig kérhetünk 

segítséget az informatikai szakemberektől. 

Ha laptopunkat felvérteztük a 

megfelelő beállításokkal, már csak azt 

érdemes tudni, hogy hol használhatjuk 

ezt a csuda dolgot. 

Az új Élettudományi Épület egész 

területén van alkalmunk előkapni gépünket, 

és megnézni a postafiókunkat, 

de a szemben található Könyvtár-Informatika 

Épület harmadik emeletén 

is bátran pötyörészhetünk, ráadásul ott 

igazán kiválóak a technikai feltételek, 

mert vannak konnektorok, ahova bedughatjuk 

gépünket, plusz a hagyományos 

UTP-kábelen folyó adatátvitelre 

is ott van lehetőségünk. A főépület 

második és harmadik emeletén szintén 

elérhető a szolgáltatás, már el is 

képzelem, ahogy a hallgatók ülnek az 

előadótermekben üzembe helyezett 

notebookokkal, s a tanár azt hiszi, 

hogy azon jegyzetelnek, miközben ők 

nagyban nyomják a messengert. 

Ezeken kívül van még néhány 

olyan elérési mód és hely, ahol nem 

kell semmilyen regisztráció, nincs 

szükség bonyolult beállításokra. A 

Kémia Épületben, az Elméleti Tömbben 

és az Agrártudományi Centrumon 

(például a könyvtár olvasótermében) 

is vannak bázisállomások, amelyeket 

el lehet érni: én fél perc alatt csatlakoztam 

egy ilyen szerverre, hogy 

pontosan melyikre, azt nem tudom, de 

működött, s nagyon gyenge jel mellett 

is gyorsabb volt, mint bármelyik telefonos 

netelérés. 

Érdemes azonban a regisztrációt 

választani, mert egyetemünk éppen 

csatlakozik az eduroam (Educational 

Roaming) nemzetközi hálózathoz, 

ami azt jelenti, hogy Európa legtöbb 

országában az itt megszerzett hálózati 

azonosítóval tudunk kapcsolódni 

az internetre, természetesen kábel s 

minden extrabeállítás nélkül. 

Mivel a mai világban még a vitaminok 

is rákkeltők, én már azt várom, 

hogy az okosok kitalálják, hogy ez 

a wireless internetsugárzás legalább 

annyira agydaganatot okoz, mint a 

mobilozás. 

Szabó Laci 

11

HÁTTÉR 


Lélekharang kondul 

Hiszem, hogy az erő, melyet kaptunk 

azért adatott, hogy teljesítsük, amire elhívattunk. 

Hiszem, hogy a Lélek munkálkodik bennünk 

Megszabadít minket a félelmeinktől és aggodalmainktól. 

Hiszem, hogy a gyengeségeink alázatosságra tanítanak 

és arra, hogy ne ítéljünk meg másokat. 

(Marianne Putallaz, Svájc, ford: Balázsi N.) 

12 

Az Egyetem központi épületének, 

az egykori alma maternek mázsás 

ajtaján szerény gyászjelentés 

tudatja a szomorú hírt, hogy 90. 

életévében eltávozott körünkből a 

kőzettan-vulkanológia, a geokémia 

és ércgenetika, az agyagásványtan 

nemzetközi hírű geológus kutatója, 

Székyné dr. Fux Vilma Széchenyidíjas 

professor emeritus, akinek élete 

többszörösen összefonódott szeretett 

szülővárosával, Debrecennel. A tudóst 

egyetemünk és a Természettudományi 

Kar saját halottjának tekinti. 

Kiemelkedő tehetségével, szorgalmával, 

hivatástudatával fiatal 

úttörője lett az akkor még konzervatív 

tudományos élet fellegvárait ostromló 

hölgyek nagy generációjának. 

A természet iránti rajongását a család 

egykori származási helyéről, a patinás 

múltú felvidéki Gölnicbányáról 

hozta, ahol fiatalon több nyarat is eltöltött. 

Erdélyország vadregényes tájaihoz 

jogász férjének rokonsági szálai fűzték. 

Számára természetes volt a határokon 

átnyúló gondolkodás, így hazánkban 

elsők között szervezett hallgatóinak 

külföldi tanulmányutakat. 

Eseményekben gazdag életútja a 

humanisztikus lélektan klasszikus 

példája, ahol az öröklött és a szülőktől, 

tanítóktól átvett készségek és 

tudás mellett központi elemmé válik 

az egyén önfelépítő szerepe. Alapja a 

tanulás, az átélés, a lehetőségek felismerése, 

az emberi méltóság, a maga 

választotta út felelős végigjárása, s ha 

mindez igényes, akkor ezer szálból 

fonódik kreatív személyiséggé és 

maradandó életművé, ahogy ez nála 

történt. 

Szülei négy gyermeküket tanári fizetésből 

nevelték fel a cívis városban. 

A Debreceni Tudományegyetemen 

1939-ben szerzett természetrajz-kémia 

szakos diplomát, ugyanitt gyakornok, 

majd tanársegéd 1943 őszéig, s ez 

alatt védi meg doktori disszertációját 

kőzettan-földtanból summa cum 

laude. Ezt követően került a Budapesti 

Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani 

Intézetébe, ahol Mauritz majd 

Szádeczky professzorok munkatársa 

lett. 1946-ban adjunktussá, 1951-ben 

docenssé nevezték ki. Témaválasztásai, 

felismerései gyakran bizonyultak 

úttörő jellegűnek. Sikeres kutatómunkájának 

csúcspontját jelentette 

a Telkibánya ércesedését feldolgozó 

összefoglaló munkája, amely alapját 

képezte akadémiai doktori értekezésének. 

Az egykori „aranygombos” 

bányavároska méltán választotta őt 

díszpolgárává. 

1974-ben került vissza szeretett 

Debrecenébe, ahol tanszék- és intézetvezetőként 

az ingázást is vállalva 

megújította a képzést és a kutatást, 

akadémiai és társulati szakosztályok, 

munkabizottságok, nemzetközi 

szervezetek tagjaként munkatársait 

is bekapcsolta a szakmai közéletbe. 

Míg erővel bírta, 85 évesen is aktívan 

segítette tanítványai munkáját. 

100-nál több tudományos közleménye 

és fontosabb jelentése, számos 

konferenciai részvétele, akadémiai, 

társulati és állami kitüntetések sora 

jelzi kimagasló tudományos aktivitását, 

amellyel nemzetközi elismerést 

vívott ki. Kiváló német és francia 

nyelvismerete segítette ebben. 

Az életútját kísérő nehéz történelmi 

időszakokat szakmaszeretetének, a 

Magyarhoni Földtani Társulatban és a 

hazai tudományszervezésben betöltött 

szerepének, s mindenek előtt férjének 

és két gyermekének, a belsőséges és 

meghitt családi közegnek, evangélikus 

hitének köszönhetően, erős lélekkel 

élte át. Geológusok, biológusok, vegyészek, 

földrajz szakosok, tanárok és 

kutatók sok generációjának nevelésében 

lelte örömét. Ez volt az a tápláló 

erő, amely szeretett férjének hosszú 

hadifogsága, fiának, majd férjének 

korai halála ellenére újra és újra erőt 

adott neki. 

Ajtaja mindig nyitva állt a tehetséges 

hallgatók, az emberi vagy 

egyéb problémákkal vívódó kollégák 

előtt. Sokan büszkék arra, hogy ilyen 

személyiség ösztönözte életútjukat, 

nemegyszer a tudományos diákkörtől 

az akadémiai doktorátusig. 

Emlékét és szellemi hagyatékát 

megőrizzük, nyugodjék békében! 

„Vannak kik a tér és idő 

mélyére látnak, 

s ha renddé érik bennük e vetés, 

szétszórják, erre hivatottak, 

ez a pedagógus küldetés.” 

A tanítványok és munkatársak 

nevében: 

Dr. Kozák Miklós


A felsőoktatási intézmények 

rangsorolásánál a tanári kar 

nagy egyéniségei mellett 

könyvtárállományuk minősége, 

nagysága és használhatósága 

mindig fontos szerepet játszott. 

A híres külföldi egyetemek 

mindig nagy gondot 

fordítottak könyvgyűjteményük 

fejlesztésére. Így volt ez Debrecenben 

is. 

A debreceni Református Kollégium 

tudós tanárainak és az innen kikerült 

irodalmároknak művei már magyar 

nyelven jelenhettek meg. Misztótfalusi 

Kis Miklós Amszterdamban szerzett 

nyomdásztechnikai tudásával nemcsak 

a nagynevű egyházi intézetek könyvállományának 

növelését segítette elő, 

hanem nyelvészeti és kiadói tevékenysége 

serkentően hatott minden 

hazai nyomtatott könyvgyűjtemény 

fellendülésére is. 

A Sárospatakon tanító Comenius 

nagy jelentőségű pedagógiai működése 

nemzetközi elismerést szerzett, 

neve a nagy görög, római bölcselők 

mellett a New York-i Columbia 

Egyetem Tanárképző Intézetének 

falán ma is megtalálható. De túllépte 

az ország határait Karácsony Sándor 

neve is, aki a Tisza István Egyetemen 

a neveléstudományok területén végzett 

munkájával nemcsak szülőfaluját, 

Földest, emelte ki az ismeretlenség 

homályából, hanem Debrecen hírnevét 

is gyarapította. 

Debrecenben az Egyetem téri 

központi épületben 1932-ben elhelyezett 

Egyetemi Könyvtárban 

az ötvenes években jöttek létre a 

különgyűjtemények, köztük a Zeneműtár 

is. Hankiss János professzor, 

a könyvtár munkatársa, az állami 

tulajdonba vett értékes, régi kották, 

könyvek megmentésével megalapozta 

a könyvtár zenei gyűjteményét. A 

százezres állomány ekkor már Közép-Európa 

legjelesebb gyűjteményei 

közé tartozott. 1958-ban nyit a Zeneműtár 

a központi épületben, s 1988-tól 

a kötelespéldányok használatba adása 

Az élet könyvtára 

ideális feltételek között megvalósult 

azáltal, hogy a zenei gyűjtemény az 

Egyetemi templom karzatán reprezentatív 

elhelyezést nyert. 

Mivel közös megállapodás alapján 

a Bolyai utcai kápolna építése 

megvalósult, így a Borsos József 

által tervezett Egyetemi templomot 

még ez évben átadták az új zenei 

könyvtárnak Előadások, koncertek, 

könyvbemutatók, filmvetítések, nyári 

egyetemi szemináriumok is helyet 

kaptak a templom karzatán lévő Zeneműtárban. 

A zenei anyagok rendszeres 

növelése, a könyvtári állomány 

javítása, a legmodernebb technikai 

felszerelések beszerzése megfelelő 

infrastrukturális hátteret biztosítottak 

ahhoz, hogy 1995-re a számítógépes 

szolgáltatást és az elektronikus katalogizálást 

bevezethessék. 

Az utóbbi években ránk zúduló 

információhalmaz az amúgy is mindig 

helyproblémával küszködő könyvtárakat 

ráébresztette arra a szomorú tényre, 

hogy ma már a régi könyvtári struktúra 

nem képes ellátni az egyetemes tudományok 

és művészetek „Repository 

Library ”-ja szerepét. 

A debreceni felsőoktatási intézetek 

egyesülési gondolatának felvetése után 

a vezetőség – dr. Virágos Mártával 

az élen –, felismerte, hogy egy új 

könyvtár felépítése halaszthatatlanná 

vált. 2006. január 9-én átadták az 

épületet, és a főigazgatónő megnyitó 

szavaival elindították a modern, a 

mai igényeknek mindenben megfelelő 

Kenézy Élettudományi Könyvtár 

működését. Az Egyetemi templom 

újra egyházi célokat fog szolgálni 

és ezért a zenei gyűjtemény az Élettudományi 

Könyvtár földszintjén 

nyert elhelyezést, megújult névvel 

immár Médiatárként. 

Az átköltözés éppen Mozart születésének 

250-ik születésnapjára fejeződött 

be. Két tehetséges fuvolista és a 

nagymester Don Juan című operájának 

vetítése adott ünnepi hangulatot a megnyitónak. 

Dr. Virágos Márta főigazgató 

tárgyalta a könyvtár történetét, és 

előrevetítette az épületben elvégzendő 

feladatokat, aminek megvalósítása 

naggyá tehet egy gyűjteményt. E szolgáltatásokba 

bevonni szándékoznak 

nemcsak a többi tanszakok hallgatóit, 

hanem a városban és a vidéken lakók 

zenei igényét is a legmesszebbmenőkig 

kívánják kielégíteni. 

A kitűzött célok között szerepel a 

Jazzbarátok Körének megszervezése, 

a Videótár fejlesztése. Sürgető feladatnak 

tekintik a kézikönyvállomány felfrissítését, 

kották számítógépes feldolgozásának 

gyorsítását, a kölcsönözhető 

dokumentumok számának növelését és 

a többi zenei könyvtárral való szorosabb 

kapcsolat kibővítését is. 

Az eddigi tapasztalatokból ítélve, 

ezen projektek megvalósíthatónak 

tűnnek, mert a zenei részleg minden 

dolgozója nemcsak szakmai felkészültséggel 

és odaadó lelkesedéssel végzi 

munkáját, hanem rendelkezik azzal a 

ritka képességgel is, amely udvarias 

kiszolgáláson keresztül egy életre 

beoltja a zene szeretetét a könyvtárlátogató 

szívébe. 

A Médiatár elkezdte működését: a 

több mint 21 000 hanganyag – komoly 

zenétől a könnyű zenéig – CD, kazetta 

és bakelitlemezek formájában áll az 

érdeklődők rendelkezésére. Közel ezer 

művész- és szórakoztató film található 

meg itt videón és DVD-n. A közelmúltban 

értékes összkiadásokkal gyarapodott 

a gyűjtemény: J. S. Bach és 

W. A. Mozart műveinek, valamint R. 

Wagner összes operáinak felvételével 

és egy nagyszabású jazztörténeti sorozattal 

lett gazdagabb a zenei állomány. 

Kézikönyveken és szótárakon kívül 

zenehallgatási és filmezési lehetőség 

is adva van egy rugalmas nyitvatartási 

idő alatt: hétfőtől péntekig 8.00–20.00 

óra között. Az Egyetemi Könyvtárba 

beiratkozott olvasók számára (5 CD 5 

napra) ingyenes kölcsönzési lehetőség 

is nyílt. 

Katalóguselérhetőség interneten: 

www.lib.unideb.hu 

Tel.: 52-512-900-6269 

Mail: zenemutar @ lib.unideb.hu 

Dr. Géczy Károly 

13

HIRDETÉS 


14

2006. április ZOOM 

Április 6-án este a Kazánházban 

bepillantást nyerhettünk a légierő 

pilótaképzésébe. A számítógépes 

repülőgép-szimulátorokon nevelkedett 

generáció tagjaként egyből 

érdekelni kezdett az esemény, s 

titkon azt reméltem, hogy megtanulom 

olyan hanyagul levenni és 

cipelni a pilótasisakomat, ahogy 

azt Tom Cruise tette a Top Gun 

című filmben. 

A Hajdú-Bihar Megyei Hadkiegészítő 

Parancsnokság és a Mezőgazdaságtudományi 

Kar Hallgatói Önkormányzatának 

szervezésében a Kazánházban informálódhattunk 

arról, hogy az egyetemisták 

miként kapcsolódhatnak be a magyar 

pilótaképzés rendszerébe. Nagy Zoltán 

őrnagy, a toborzó iroda vezetője tájékoztató 

előadásában kitért minden fontos tudnivalóra, 

még a fogtömések problémáját 

is érintette. 

Magyarország 2002 márciusában 

kötött megállapodást Kanadával a légierő 

pilótáinak képzésről, ami azt jelenti, 

hogy 2021-ig ott folyik majd a magyar 

légtér őrzőinek felkészítése. Na persze 

Top Gun 

a Kazánházban 

nem utazik egyből mindenki a juharfalevelek 

hazájába, hosszú az út odáig, s 

csak nagyon keveseknek sikerül, egészen 

pontosan 100 jelentkező közül mindöszsze 

1-nek. Hogy miért? Mert meg kell 

felelni a szigorú követelményeknek: A 

jelentkezőnek rendelkeznie kell felsőfokú 

oklevéllel, középfokú angol nyelvtudással, 

megfelelő egészségi állapottal. A diploma 

és a nyelvtudás ma már nem számít akkora 

extrának, de az egészség annál inkább. A 

jelentkezők három napon keresztül csak 

orvosi vizsgálatokon vesznek részt, ahol 

tényleg mindenhova benéznek. Egészséges 

kell legyen a gerinc, a szem (max. 0,5 

dioptria eltérés a megengedett), bármilyen 

belgyógyászati műtét kizáró ok, vagyis 

akinek már kivették a vakbelét, az már 

pilóta nem lehet. De az sem, aki nem felel 

meg a 160-189 centiméter közötti magasság-kritériumnak, 

s túllépi a 89 kilót (ez 

azért fontos, mert a katapultülés 90 kilónál 

többet nem visel el). Azt a tévhitet viszont 

sikerült Nagy Zoltánnak eloszlatnia, hogy 

pilóta csak az lehet, akinek nincs tömött 

foga. Tizenöt tömött fog ugyanis megengedett, 

s extrában még hozzá lehet csapni 

hat hiányzót is, de azokat már pótolni kell. 

Ha a sok jelentkező közül megvan az az 

egy, aki eleget tesz a feltételeknek, akkor 

ő elkerül Szolnokra, ahol 8-12 hónap alatt 

felkészítik a katonai szolgálatra. Reggeli 

csuklógyakorlatok, a katonai hierarchia 

ismeretének elsajátítása, ejtőernyős 

ugrások, szóval van ott minden, amit 

egy átlag egyetemista igyekezett addig 

elkerülni. A szolnoki felkészítést követi a 

23 hónapos kanadai kiképzés, ahol megtanulhatja 

leendő pilótánk a repülés minden 

csínját-bínját. Ide – ha már van neki – a 

családját is magával viheti, s tisztességes 

jövedelem mellett ismerheti meg a kanadai 

kultúrát (is). 

A tájékoztató előadás után lehetőségünk 

volt kipróbálni a teljesen élethű repülőgépszimulátort, 

amit a 102. RICSI Virtuális 

Vadászosztály segítőkész munkatársai 

állítottak be nekünk, és repülhettünk egy 

virtuális MIG-29-es vadászgéppel. Volt 

minden irányba tekerhető botkormány, 

tele különféle hasznos gombokkal, amelyeket 

nagyon jól esett nyomkodni, de 

funkciójukra nem tudtam rájönni. A bal 

kezemre esett a gázkar vagy mi a túró, 

az a valami, amivel a tolóerőt adtam a 

madárkának, meg lefékeztem, ha éppen 

le akartam száguldani a kifutóról. 

Irányítani egy ilyen gépet szimulátoron 

sem volt egyszerű, hát akkor milyen lehet 

élőben! Én annyira lelkes voltam az elején, 

hogy a kifutópályán kétszer is felrobbantam. 

Harmadik próbálkozásra sikerült csak 

fölszállnom, ami szép is volt egy ideig, 

úgy éreztem, hogy nagyon megy, ám 

valami furát csinálhattam, s elvesztettem 

az uralmam a gép fölött, kénytelen voltam 

katapultálni (még jó, hogy nem érem el a 

89 kilót). A negyedik és ötödik repülésnél 

már minden simán ment, bele lehet 

ebbe tanulni (bár rájöttem, hogy végig 

kieresztett kerékkel csókolgattam a sztratoszférát), 

s ekkor már arra koncentráltam, 

hogy legyenek társak az égen, s lehessen 

harcolni. De valahogy csak nem érkeztek 

meg, én meg miután már körberepültem 

Európát széltébe és hosszába, és még csak 

egy ellenséges sirály-rajjal sem találkoztam, 

gyorsan kiugrottam és könnyed ejtőernyőzéssel 

értem földet. Tanulságként 

megállapítottam, hogy a sisakomat nem 

tudom még „tomkrújzian” lazán lengetni, 

ám a botkormányon található katapultgombot 

takaró biztonsági fedlapot már 

nagyon elegánsan pattintom fel. 

Akinek felkeltettük az érdeklődését, az 

bővebb tájékoztatást kaphat a debreceni 

hadkieg 314-200-as telefonszámán. De 

az se keseredjen el, aki esetleg nem válik 

be pilótának, mert keres a honvédség 

elhivatott ejtőernyős-búvárokat is. 

Egy dolog jutott még eszembe: vajon 

Kanadában ismerik a Pilóta-kekszet? 

Szabó Laci 

15

ZOOM 


„Színház az 

egész világ” 

Idén május első hétvégéjén ismételten megrendezésre kerül a 

Nemzetközi Drámafesztivál a kamaraszínházban (volt Víg mozi). A 

rendezvényre évről évre többen látogatnak el, és nem csak Debrecenből. 

A fesztivál népszerűsége folyamatosan nő, az viszont kevéssé 

közismert, hogy mi áll e mögött:az, hogy hét éve az egész csak úgy 

kezdődött, mint az egyetem Bölcsészettudományi Karának angol 

szakos, dráma specializációs hallgatóinak „záróvizsgája”. 

16


„Drama Specialisation/Theatre 

Studies”. Ezek a szavak egyetemünk 

kevésbé jól tájékozott diákjainak nem 

mondanak túl sokat, gyakran még az angolosoknak 

sem, maximum hallottak róla, 

mikor specializációt kellett választaniuk 

(feltéve, hogy egyszakosok). Pedig ez 

itt a Bölcsészettudományi Kar – angolul 

Faculty of Arts, vagyis a művészetek 

kara – és mint ilyen leginkább itt kellene, 

hogy érdekelje az embereket a színház, a 

színjátszás. Egyszerűen nem lehet, hogy 

nem érdekli, legfeljebb csak nem tudnak 

a lehetőségről. 

Szerencsére a helyzet azért nem „drámai”, 

mindig vannak jó páran, akik részt 

vesznek a hallgatói produkciókban. Idén 

is öt-hat darab készül a drámafesztiválra, 

csak a mi egyetemünkön. Sajnos ezekben 

nagyrészt még mindig csak angol szakosok 

vesznek részt, pedig a lehetőség 

– elvileg – mindenki előtt nyitva áll. 

Eredetileg úgy terveztem, hogy cikkem 

egyfajta napló lesz a saját produkciónkról, 

de mivel ennek próbái még csak most 

kezdődtek el igazán, és az egyetemen körbekérdezve 

a drámafesztiválról, csak üres 

és kérdő tekintetekbe ütköztem, inkább 

úgy döntöttem, írásom célja a hallgatók 

megismertetése lesz a specializációval, a 

fesztivállal és a tervezett magyar nyelvű 

képzéssel. 

Fontos tudni, hogy a „Drama Specialisation/Theatre 

Studies” jelenleg elsősorban 

a harmad-negyed éves angol szakos 

hallgatók számára meghirdetett egyik 

specializáció. Specializáció létezik több 

is (Business English, Theatre Studies, 

General and Literary Translation 

Studies, English for Information Design), 

melyek közül minden angol szakos 

hallgató választhat egyet vagy többet 

(egyszakosoknak egy kötelező), és így az 

egyetem elvégzésekor a diploma mellé 

megkapja a megfelelő oklevel(ek)et is. 

Maga a „Theatre Studies”-képzés 

ezért angol nyelven folyik, négy féléves, 

van gyakorlati és elméleti része is. Ezzel 

általában eddig mindenki tisztában van, 

aki egy kicsit is tájékozottabb, az viszont, 

hogy ez a képzés bárki számára elérhető, 

még engem is meglepetésként ért. Szilágyi 

Szabolcstól, a specializáció gyakorlati 

részének vezetőjétől azt az információt 

kaptam, hogy bár lehet, a Neptun nem 

engedi, a kurzus mindenki számára nyitott, 

bárki végezhet dráma specializáción. 

Ami a képzés céljait illeti, a lényeg 

nem a színész, színháziszakember-nevelés 

– esetleg ilyen is lesz, magyarul, 

majd később –, hanem egyrészt, hogy 

az emberek megismerkedhessenek a 

színházzal, és megszeressék azt, illetve, 

hogy pl. nyelvtanárként felhasználhassák 

tapasztalataikat az órák szórakoztatóbbá, 

színesebbé tételéhez (Angliában bevett 

gyakorlat a nyelv drámákon keresztül 

történő oktatása). 

Az elméleti részben a színháztörténet 

és színházelmélet mellett a hallgatók 

megismerkednek egy írott mű színpadra 

vitelének nehézségeivel, járnak előadásokra, 

és írnak „kritikákat”, megismerik 

a színház részeit, ezáltal egyre közelebb 

kerülnek hozzá, egyre kézzelfoghatóbbá 

válik számukra ez a világ. 

A gyakorlati képzés utolsó fázisa az ún. 

„Student Production”, ahol az óra során a 

hallgatók, először segítséggel, majd önállóan, 

feldolgoznak és színpadra állítanak 

drámákat, amelyeket – ha készen állnak, 

és megfelelőnek tartják – be is mutatnak 

a minden tavaszi félév év végén tartandó 

drámafesztiválon. 

Ezzel el is érkeztünk magához a fesztiválhoz, 

amelynek története 1999-ben 

kezdődött, amikor az első specializációs 

osztály végzett. Drámákat addig is gyakran 

adtak elő az Angol-Amerikai Intézet 

dolgozói és diákjai, de most, hogy már volt 

egy „osztály”, aki befejezte az ún. színházi 

képesítését, kellett egyfajta vizsga. Ez lett 

a – most már – nemzetközi drámafesztivál. 

Először persze csak a vizsgadarabokat 

adták elő a diákok, de később a produkciók 

száma egyre nőtt, a kör egyre bővült, 

idén pl. jönnek előadók Nagyváradról, 

Lengyelországból, Toledóból (USA) és a 

Pázmány Péter Katolikus Egyetemről is. A 

fesztivál most már nyitott, tulajdonképpen 

minden felsőoktatási hallgató számára, 

aki beszél angolul, ez azért is fontos, mert 

nemzetközi fesztivál lévén az előadások és 

az értékelés is angol nyelven zajlanak. 

Persze az egész „vizsga” nem lenne az 

igazi zsűri nélkül, ők évről évre rangos 

szakemberek, a világ minden részéről, 

akik egyfelől díjazzák a produkciókat, 

másrészt átadják a British Council különdíját 

(egyhetes londoni utazást, részvétellel 

egy ottani „workshop”-ban) a 

szerintük legkiemelkedőbb alakítást 

nyújtott diáknak. 

Már többször szó esett egy későbbi, 

magyar nyelvű képzésről. Ennek a terve 

már megvan, jövő szeptembertől indul, 

struktúrájában az angolos mintát követi, és 

legnagyobb előnye – nyilván –, hogy azok 

számára is nyitott, akik nem beszélnek 

angolul. Viszont ez a képzés nem áll meg 

itt, a későbbiekben az egyetem – a Csokonai 

Színház új vezetésével összefogva 

– színházi szak indítását, esetleg külön 

akadémia létrehozását is tervezi. 

Most, hogy nagyvonalakban már mindenki 

tisztában van azzal, hogy mi is ez 

az egész, ideje beszélnem arról is, amiről 

eredetileg akartam, a mi drámánkról. 

Másodévesként még csak nagyon kezdőnek 

számítunk a dráma specializációsok 

között (hivatalosan még nem is vagyunk 

azok, csak – paradox módon – az utolsó 

tárgyát vehettük fel, a „Student Production 

2-t”), de közülünk már többeknek vannak 

színházi tapasztalatai. 

Sok halogatás és hosszú keresgélés 

után a választásunk a rendkívül ismert író, 

D. M. Bocaz-Larson „Somebody Famous” 

(a tartalma alapján kb. Valami híresség…) 

című komédiájára esett. A dráma nem 

rendelkezik igazán nagy, fajsúlyos mondanivalóval, 

célja a könnyed szórakoztatás, 

és mint ilyen, első darabnak tökéletesen 

megfelel. A történetről nem árulok el túl 

sokat, a lényeg, hogy egy lepukkant színházban 

játszódik, a főszereplők pedig egy 

női börtön rabjai és két őr, akik megtudják, 

hogy „Valaki híres” költözik be nemsoká 

hozzájuk, a fegyházba, ezzel tökéletes 

alkalmat teremtve egy fondorlatos terv 

megvalósításához… 

Ami nekik végül vagy sikerül, vagy 

nem. Nekünk viszont a darab tényleges 

megvalósulásáig még rengeteg teendőnk 

van. A próbák most kezdődtek, a szerepét 

nagyjából már mindenki tudja, de még 

rengeteg munka és gyakorlás van hátra, 

az időnk pedig egyre fogy, hiszen már 

csak kevesebb mint egy hónap maradt a 

fesztiválig. 

Sok mindent el lehetne még mondani, 

de a lényegesebb dolgokat már említettem, 

és a cikk határait már így is meglehetősen 

kitágítottam, így most jöjjön a leglényegesebb 

információ: 

Drámafesztivál 2006: 

Kamaraszínház (volt Víg mozi) 

2006. május 5-6., 

a belépés nézőknek díjtalan! 

Laczkovich Attila „Neo” 

Megjegyzés 1.: Akit érdekel a „Theatre 

Studies Specialisation”, az keresse fel az 

intézet honlapját a következő címen: http:// 

ieas.arts.unideb.hu/specialisationtheatre.htm 

Megjegyzés 2.: A mellékelt fotók, a 

Somebody Famous című darab próbáin 

készültek, író: D. M. Bocaz-Larson, 

rendező: Szilágyi Szabolcs, szereplők: 

Tóth Mónika, Tóth Ildikó, Balogh Emese, 

Lipták Fanny, Sophie Kecskeméti, Simkó 

László, Laczkovich Attila 

17

HIRDETÉS 


18

2006. április SZÉP-SZELET 

Osvát László: Csöndes árnyak 

Csöndes árnyak, csöndes vágyak – 

mint a hajnal enyészetéből 

kibomló kósza kabátok, bolyonganak, 

becserkésznek – mind csak egyre, s egyre jő. 

Csöndes árnyak, csöndes vágyak – 

táncot lejtő varjak mind az avaron, 

tetemtesten Csőrkirályok így koncolnak, 

kis forró patak, bíborsebbel fut már a havon. 

Csöndes árnyak, csöndes vágyak! 

Tetemtesten tolluk suhog valcert lejtve, 

és mikor fagyos rózsája bomlik a hajnalnak, 

dermedt bíborpatakról rebbennek szerte. 

Vágyárnyak ha jót mulattak, pőre testet 

felkoncolva, tollkabátban viszik szerte, messze… 

Nyirő Gy. Gábor: Átvivő 

(n. l. után) 

Az elem ha végleg lemerült, 

csak nyelek majd mélyet, keserűt, 

szemétbe ezt az aparátot, 

eztán legyek csak a barátod, 

régen volt, amint fogadkoztam, 

más foga már, amin fogad koccan, 

s a dacban abrakra lel a dac: 

majd letagadlak, ha letagadsz, 

dúdoljunk feledés-márszejezt, 

hogy mást szeretek és mást szeretsz, 

elemünk végleg lemerülve, 

nyeljünk hát mélyet, keserűt, de 

mint gólya ölben pici fiát, 

a szerelmünket ki viszi át? 

Nyirő Gy. Gábor: Mikora 

(a biológia érettségi emlékére) 

Mikor a vizsgán átment a kedves, 

a tanárra nézett: ne nevettess, 

mikor tegnap még azt hitte méltán, 

elhasal a darwini létrán... 

virágszálakra rá se csekkolt, 

szívhez, begyekhez kedve sem volt, 

és pechjére minden tanára férfi: 

az édes bók árát tudásra méri, 

de mikor hűsen belépett, egyből 

galambok lettek a vérebekből, 

a gyökérnél, ágnál már gyúlt a villany, 

s mint kisfiúcskát, csodálták vígan, 

mikor a kettes mint a gipsz állt, 

a vérnyomása újra fikszált, 

s ment, mint egy angyal, mint egy kislány, 

a kedves, mikor átment a vizsgán. 

Jelenés – Somlyai Imre felvétele 

Az Egyetemi Élet folyamatosan várja verseiteket, prózáitokat 

a lek@estmail.hu-ra vagy a szerkesztõség címére! 

19

NÉZŐPONT 

Határon túli magyar hallgatók 

a felsőoktatásban 

A Regionális Kutatócsoport munkájának egyik fontos területét 

képviseli a határon túli magyar hallgatók hazai, illetve 

határ menti felsőoktatásban való részvételének feltérképezése. A 

kutatócsoport korábbi vizsgálataiból kiderült, hogy a Magyarországon 

tanuló határon túli magyar hallgatók elsősorban a határ 

menti megyékből származnak, magyar tannyelvű középiskolába 

jártak, magasabb iskolázottságú szülők gyermekei, jelentősebb 

mértékben rendelkeznek használható nyugati nyelvtudással, s 

többségében maguk is munkát vállalnak tanulmányaik finanszírozása 

érdekében. Fontos számukra a szülőföldhöz való 

kötődés, de ott érzik otthon magukat, ahol lehetőség van az egy 

helyen élők közös érdekérvényesítésére, ahol jó elhelyezkedési 

lehetőségeik vannak, s ahol jól hasznosítható a diplomájuk. Jelen 

elemzés a határon túli felsőoktatásban tanuló egyetemisták 

interjús vizsgálatára épül. Az interjúk kolozsvári hallgatókkal 

készültek, s ezek főbb tanulságaival szeretném megismertetni 

az olvasót. 

A megkérdezett diákok döntően magyarlakta vidékekről, 

úgynevezett tömbmagyar településekről származnak. Szülőhelyükön 

magyarul beszéltek a családjuk és ismerőseik körében. A 

román nyelvvel az általános iskolában találkoztak először, ahol 

anyanyelvi szinten oktatták a román irodalmat, holott a magyar 

származású diákok még a nyelv használatában sem mozogtak 

otthonosan. Hasonló középiskolába jártak. Többségük már 

középiskolás éveik alatt is jelenlegi szakterületét választotta, ki 

a középiskola hírneve miatt, ki pedig szakmai elhivatottságból. 

Most a Babes-Bolyai Egyetemen folytatják tanulmányaikat. 

A magyar nyelvű tagozatok biztosítják számukra az 

anyanyelvi képzést, és meghatározott napokon magyar 

nyelvű ügyintézésre is lehetőségük nyílik. 

A beszélgetésekből kiderül, hogy a Regionális 

Egyetem kutatási, valamint más, 

kérdőíves vizsgálatok eredményeihez hasonlóan 

a kolozsvári diákok erősebb vallási 

és felekezeti öntudattal rendelkeznek, 

a családi terveiket illető- 


en korábbi életkorban 

szeretnének 

házasságot kötni, 

és többet olvasnak 

– főleg szépirodalmi 

műveket, ami 

az identitás megőrzése 

szempontjából 

meghatározó 

jelentőséggel bír 

– magyarországi 

diáktársaiknál. 

Az interjúkból 

kirajzolódó főbb 

mondanivaló alapján 

kiderül, hogy 

annak ellenére, 

hogy román irodalomból 

is érettségiztek, számos problémát vet fel számukra a 

hétköznapi életben való eligazodáshoz szükséges román nyelv 

használata. Ebből fakadóan szorongással tölti el őket már egy 

buszjegy vásárlása is, de legfőképpen az egyetemi és a hivatalos 

ügyintézésben való eligazodás. Beszámoltak arról, hogy gyakran 

kerülnek kellemetlen szituációba a nyelvhelyesség miatt, tehát 

közvetetten a magyarságuk miatt. Ennek következtében szívesebben 

barátkoznak egymással, ami megjelenik a szórakozási 

szokásaikban is. A magyar szervezésű, kizárólag magyarok által 

látogatott bulik élveznek elsőbbséget a körükben, ahol „magyarul 

lehet például elnézést is kérni” (idézet egy interjúból). 

A fiatalok a jövőjükkel kapcsolatos terveiket illetően arról 

számoltak be, hogy elsősorban szülőföldjükön képzelik el életüket. 

Ott érzik otthon magukat, és oda kötik őket a családtagok, 

barátok. A bennük rejlő ragaszkodást, összetartást, vendégszeretetet 

viselkedésük is tükrözte. 

Összességében elmondható, hogy az anyaországi felsőoktatás 

a határon túl működő, s a társadalmi igényeket sajnos még mindig 

nem kielégítő magyar oktatási 

rendszer kiegészítését szolgálja sok 

határon túli fiatal számára. 

Takács Tamara 

20


Kistanárok 

Egyetemünk tanrendje szakonként 

tizenöt órányi debreceni 

és tizenöt órányi vidéki tanítást 

tesz kötelezővé. Sejthető 

azonban, hogy ez nem mind 

leányálom. 

Kalandozásaim első napján, hajnali 

fél nyolckor egy kisfiú mellett kaptam 

helyet a trolin. Eleinte azt hittem, 

a fiú a barátainak integet, de nem: 

a trolivezető mozdulatait utánozta! 

Három megállónyit utaztunk együtt, 

s a kisfiú végig szemmel tartotta az 

utat, indexelt, amikor kellett, sebességfokozatot 

váltott, megtett mindent, 

ami a biztonságos közlekedéshez 

szükséges. 

Gondoltam, hogy ez rossz ómen, és 

ebben nem is csalatkoztam. A gimnáziumba 

járó diákok ugyanis nem ájulnak 

el a kistanároktól, sőt! Úgy kell 

utat törnünk magunknak a folyosón, 

na meg a gimi kapuja elé dohányozni 

igyekvő középiskolások között. A kis 

életkori különbség érezteti hatását, 

a diákok néha már túl közvetlenek 

is. Azért jó fejek: mindig kitalálnak 

valamit. Nem lehet túltervezni-túlszervezni 

az órát, mert mindig felmerül 

egy váratlan kérdés. 

Hogy kerek legyen a világ, a tankönyvek 

sem jók. Egyik sem. Minél 

színesebb, annál rosszabb, a legújabb, 

sokezerszer javított, „mindennel kompatibilis” 

tankönyvek a leginkább. Így 

már nem csoda, hogy hiába vetetik 

meg a gyerekekkel. Jómagam is a saját 

jegyzeteimből adtam le az anyagot, és 

öt könyvből állítottam össze, illetve 

fogalmaztam át a feladatokat. 

Sok-sok órányi készülés, hospitálás 

és előadások végighallgatása után eljő 

a rettegett nap: kiállni harminc gyerek 

elé, és elmagyarázni nekik a dolgokat. 

Meg a témát. Meg a hogyishívjákot. 

Harminc eleven lény, mind a saját 

gondjával-bajával, ábrándjaival. Egyik 

sem akar órán lenni, meg kell őket ragadni, 

meg kell fogni, motiválni őket. 

És ez nem könnyű feladat. Sokszor 

még a tanárjelöltnek sincs kedve az 

órához, mit szóljon a diák? 

Egy barátom azt mondta az első 

tanításom előtt, hogy egyszerűen 

csak magyarázzam el a diákoknak, 

amit a témáról el akarok mondani. 

És ez nagyon is bejött; ha egyszerűen 

csak emberi lényként (és nem eleven 

ördögfiókaként) kezeljük a diákokat, 

meglepő eredmények születhetnek. 

A legviccesebb az ülésrend kérdése. 

A kistanár egy osztályt kap általában, 

és ott kell boldogulni. De a neveket 

megjegyezni lehetetlen, ráadásul mindig 

máshová ülnek a gyerekek, a tanteremtől 

és a kedvüktől függően. Persze a 

hetes sem a tanár szemszögéből készíti 

el az ülésrendet, hanem a sajátjából, az 

első padból, úgyhogy csak kapkodhatjuk 

a fejünket, hogy ki hol ül. Úgyhogy 

vidáman el lehet hajítani az ülésrendet, 

ahová való, és rögtönözni. Jelentkeznek 

azok a diákok, és nyolc-tíz óra megtartása 

után csak megtanulja néhányuk 

nevét az ember. 

Ne feledkezzünk meg a könyvtárról, 

ahol kedves könyvtáros hölgyek állnak 

az eltévedt hallgatók rendelkezésére, 

és mindig türelmesen elmagyarázzák, 

mikor lesz a következő előadás, illetve, 

hogy mit lehet ott a könyvtárban 

művelni. Sőt a leselejtezett (50 Ft-os) 

könyvek között igazi kincsekre lehet 

bukkanni, én például egy amerikai 

kifejezések eredetével foglalkozó 

kötetbe ruháztam be, de találtak már 

ott káoszelméleti, atomfizikai és egyéb 

hasznos tudományos könyveket is a 

kollégák. 

A legjobb mégiscsak dolgozatot 

íratni: no nem a fenyítési hajlamok 

kiélése miatt, hisz a kistanárok úgyis 

lelépnek pár hét elteltével, egy kis 

fenyegetőzés nem sokat nyom a latban. 

Inkább azt érdekes megfigyelni, 

hogy a diákok mit értettek meg a 

munkánkból, és mit tudnak belőle 

visszaadni; hogy a gyerek, aki mindig 

kiabál órákon, vajon miért nem tudja 

írásban is átgondolni a megoldást; a 

sokat hiányzó cicababa vajon hogy 

pótolja be a lemaradást; végignézni, 

hogy a harminc kis emberke milyen 

tükröt tart elénk, mit hibáztunk el. 

Hisz ők ebből az anyagból érettségizni 

fognak valamikor. 

A nyelvszakosok valamivel könynyebb 

helyzetben vannak a többieknél: 

mivel a 11-12. osztályos diákok nagy 

részének van nyelvvizsgája, nem kell 

nyelvórákra járjanak, így az egész tanóra 

kiscsoportos foglalkozássá alakul 

át; az első órán beszélgetésre, ismerkedésre 

is van idő. Sőt a hírek szerint 

a BTK-s hallgatók vidéki tanítással 

kapcsolatos utazási költségeit is állja 

a kar, méghozzá egy Szent István királyunk 

arcképével díszített bankóval. 

Mert bizony, mikor már fellélegezne 

az ember, hogy végre vége, akkor 

kezdődik a vidéki tanítás. Ami szintén 

nem leányálom. 

kstnr 

21

NÉZÕPONT 


Zságerlista 

22 

A Zagar Quartet sokadjára 

varázsolta el a Lovarda közönségét 

április 8-án, a Fesztelen 

Fesztivál másnapján. A jó hangulatú 

buli után Zságer Balázs, 

a csapat vezetője, billentyűse 

nyilatkozott lapunk stábjának. 

EÉ: — Az a fajta zene, amit ti csináltok, 

azt feltételezi, hogy a zenekar vagy rengeteget 

próbál, vagy nagyon sokat koncertezik. 

Hogy áll nálatok össze a dolog? 

– A lemezkészítések előtt elég sokat 

próbáltunk, de nem az a zenekar vagyunk, 

amely rendszeresen próbál. A többiek általában 

erőltetik, de nekem tetszik az, hogy 

meghagyjuk a kötetlenséget, a durvaságot 

vagy a lehetőség esélyét, hogy bármi, bármikor 

megtörténhet a koncerteken. Tehát 

inkább az utóbbi igaz: sokat játszunk. Tök 

mást játszik mindenki az emberek előtt 

és mást, egy hermetikus térben egymás 

között. Teljesen más dolgok jönnek elő, 

amikor tudod, hogy hallgatnak mások. 

Hagyom a többieket kibontakozni. Úgy 

vannak a szerkezetek „megépítve” a gépeken, 

hogy bármikor változtathatok, illetve 

bármeddig mehet egy téma. 

EÉ: — Ez érdekes, mert vannak zenekarok, 

amelyek csak élő hangszereket 

használnak… 

– …de fix szerkezeteket. Ezen én is 

gondolkodtam már… Azt hányják az 

elektronikus zenészek szemére az élő 

előadók, hogy a gép meghatározza azt, mit 

játszol. Nálunk nem arról van szó, ahogy 

a Quimby mondja, hogy: „Mi már nem 

muzsikálunk, csak egy 

jelet adunk a gépnek”. 

Nem mindegy, mikor 

és milyen időben 

használod a gépeket. 

EÉ: — Úgy 

tudom, első 

zenekarodba 

tizennyolc 

évesen kerültél. 

– Igen, elhívtak egy blues bandába 

zongorázni. Ott indult be számomra az élő 

zene, az improvizatív jellegű dolgok. Amit 

most csinálunk, abban is van improvizáció, 

de már vannak programozott, előre 

megírt témák. Ez a banda Mercedes Band 

névre hallgatott, és az tetszett meg benne, 

hogy az én addigi steril zenei környezetemhez 

képest kötetlennek, érdekesnek 

tűnt. Velük játszottam először színpadon… 

Annak a zenésznek az életében, aki 

improvizatív dolgokra törekszik, fontosak 

a bluesgyökerek. Török Feri Szezon című 

filmjében a Karcag bluesnál volt is egy 

konkrét visszatekintés erre a műfajra. Én 

nem vagyok az a zenész, aki megtalálta a 

hangját, és azon „rajta marad”. 

EÉ: — Fontos a változás? 

– Nagyon, legalábbis nekem. 

Sokan elítélik ezt, meg 

azt gondolják, zenei 

kaméleon vagyok, 

mert mindenbe 

bele tudok illeszkedni. 

Most 

megmagyarázom a bizonyítványom… 

Nem kényszerből illeszkedek bele valamibe, 

hanem azért, mert érdekel. Egy 

idő után megunom a stagnáló dolgokat. 

Lehet, hogy ez rossz, meg furcsa a karrier 

szempontjából. Nem az vezérel, hogy kitaláljak 

valamit, ami betölt egy piaci rést. 

Mondhatjuk azt is, hogy sodródom… 

EÉ: — A saját bandád Yonderboi kísérőzenekaraként 

állt először színpadra. 

– Az is egy kísérlet volt. Azelőtt már 

létezett a Garderobe, ami az első saját zenekaromnak 

tekinthető. Ez teljesen a saját 

koncepciómra épülő bandaként funkcionált. 

Otthon elkészítettem a szólamokat, 

próbán mondtam, kinek mit kell játszani. 

Ez is egyfajta útkeresés volt. Megjelent 

egy bakelitmaxink, a Golden Age, ennyi 

maradt fenn abból a korszakból. Yonder 

hallott minket azzal a csapattal, én felkértem 

egy remixre, tőle akkoriban jelent 

meg a Future Sound of Budapest albumon 

a Pink Solidism című Doors-feldolgozás. 

Amikor csinálta a remixet, rakta fel a 

sávokat, én kimentem hozzá megnézni, 

hogyan dolgozik. Tetszett az egész metódus, 

ő mondta, hogy van még ez, meg az, 

nem játszanék-e abban. Kialakult valami 

műhelymunka, így ment tovább a dolog. 

Tagadhatatlan, hogy ő nagyon nagyot 

nyitott az én zenei szemléletemen. Előtte 

is akadtak csapongásaim, de ő egy teljesen 

új utat nyitott meg. 

EÉ: — Te vagy a zenész, ő pedig az, 

aki apró mintákból ragasztgatja össze a 

muzsikáját. 

- Nekem az ő hozzáállása nagy újdonság 

volt. Amit ő csinál, abban én csak egy 

billentyűs voltam, de ő egy új szemléletet 

mutatott meg nekem. 

H. Bóna Zsombor


Sörre bor 

Újra kocsmateszt! 

Biztos mindenki emlékszik: ez az a rovat, melynek 

darabjai úgy készülnek, hogy az időnként perrel fenyegetett 

hős teszterek elmennek az egységbe, és úgy 

tesznek, mintha ők lennének a huszonhétezer egyetemista. 

Visszafogottan szórakoznak, közben megjegyzik, 

milyen volt a fogadtatás, kiszolgálás, felhozatal, berúgás 

és kirúgás. 

Mármost azért nem jelentkeztünk jó ideje, mert rém 

kedvezőtlen tapasztalatainkkal nem akartuk kedvét 

szegni az ifjúságnak. A következő számban közöljük a 

rém kedvezőtlen tapasztalatokért felelős helyek listáját, 

addig még jelentkezhetnek az érintett kocsmák tulajdonosai, 

hogy már nem úgy van, menjünk megint... 

Hanem nézzük most már, mi került 

az fürkész pillantású lakmusz-legények 

útjába ezúttal! Vagy még ennél is stílszerűbben: 

mit teszünk a borcső alá? Mert 

hogy a Batthyány Borozóról van szó. 

Vezércselként sört kértünk. Tehát sörcső. 

Zavarba ejtőek akartunk lenni. 

Április 11-én, a költészet napján telepedtünk 

le egy sarokasztalhoz, ahol így 

szóltam: „Nézzük, mire költesz ma!” A 

főszerkesztő megdöbbent, és kért egy 

itallapot is. 

Aggódott kicsit, mert hát mégiscsak a 

belváros legbelvárosabbában, a Batthyány 

14-ben vagyunk, tehát nem kizárt, hogy a 

sokcsillagos égig érnek az árak, és megint 

tanácstalanul csapkodhatjuk majd egymás 

zsebeit. A sörünk megjött, ja igen, volt sör 

a borozóban, másfél percnyi üveges és 

csapolt. Ennyi ideig sorolta a listát dekoratív 

kiszolgálónk, állva közben elrévedt 

tekintetünket. A csapoltat választottuk, 

az volt a végén. Szóval megjött a sörünk, 

hűvösen, habosan, kívánatosan. Ekkor 

óvatosan körülnéztünk, és láthattuk, sehol 

egy vakolatba karcolt „kabe köcsög”, vagy 

egy kitört lábú szék. Hanem derűs színű 

falak, barátságos asztalok, élvezhető zene 

és kedves lányok a pult mögött. Ültünk ott 

a nívóban, és egyre inkább éreztük a vesztünket. 

A főszerkesztő vesztét, mert ugye 

ő költ. Aztán megjött az itallap. Úgy vetettük 

rá magunkat, mint léha bölcsészek 

a pótvizsgaidőpontokra. Az itallap terjedelmében 

elmenne egy harmadvonalbeli 

költő életművének is, az elemzés nem volt 

egyszerű. Hat sűrűn szedett oldal bort és 

két rövidekről szóló fejezetet lapoztunk 

át lázasan, hogy a sörökhöz érjünk, és 

akkor kis híján porrá zúzta a hamutartót a 

szívünkről leeső kő. 340 a korsó. Kértünk 

gyorsan még egy kört, 

és immáron higgadtan 

tekintettünk körbe. Vajon 

mit vettek észre lelki tusánkból 

a törzsvendégek? 

A törzsvendégek arcát 

fürkészve főleg huszonéves 

vonások kerültek a 

látóterünkbe, és egyik láttán 

sem fogott el minket 

a rettegés, úgyhogy ezt 

is pozitívumként vettük 

föl a teszteredmények közé. Kedd késő 

délután volt, nem voltak sokan, mondjuk 

a cirka 80 helyre 30-an. A hangulat családias, 

mely leginkább a házigazdák szerepét 

betöltő lányoknak köszönhető. Ők 

nemcsak a kommunikáció terén mutatott 

eredményeik okán érdemelnek említést, 

hanem a fürgeség, kedvesség és persze 

az esztétikai hatás dolgában való jeleskedésük 

miatt is. Egyébiránt a jelen lévő 

vendégek hölgytagjai szintén kellemes 

nyugvópontokat kínáltak a fáradhatatlanul 

pásztázó tekinteteknek. 

Észre is vettük magunkat, hogy ezt 

azért mégse illik, úgyhogy újra a méltatlanul 

lap-nak titulált italkönyvbe temetkeztünk. 

Teszteredmények címszavakban: 

hetvenféle bor, minden magyar borvidékről, 

mindenféle típus, üvegben, egyesek 

kimérve is. Van különösen jeles napokra 

illő árú palack, de a többsége a megfizethető 

minőség kategóriába tartozik. 700 

Ft alatt egri borokhoz juthat a társaság, 

kimérve pedig 90/dl áron furmint kapható. 

Kivéve csütörtökön, amikor csak 60, mert 

az mindig a tolcsvai borok napja. Rövidezni 

is lehet a sörökhöz való átvezetésként. 

Ezt szintén hosszas válogatás után lehet 

elkezdeni, és a végén nem kell egy ökör 

árát kifizetni. Vodka 

180, Napóleon 260, 

Unicum 360, Tequila 

340, és még sokan mások. 

10-féle üveges sör 

(szőke, barna, búza, 

mentes...) 290-től 380- 

ig. Baráti. Üdítők a 

szokott módon és áron: 

minden van, 60-80 Ft/ 

dl áron. Kávé 140, és 

van koffeinmentes is! 

De az igazi fegyvertény, hogy lehet 

enni. Például zsíros kenyeret hagymával, 

70-ért. Vagy éppen a HUNburgert, ami 

teszterkülöndíj-várományos. És itt is még 

sokan mások. 

Közben kértünk még sört, aztán egyszer 

szintén kértünk még, és addigra elég 

bátrak lettünk, hogy kérdezzünk. Így 

tudtuk meg, hogy lesz terasz (éljen május 

egy!), hogy idebent légkondi van, hogy 

minden nap van akció, amiben vagy az 

egy áráért kapott második valamiben lehet 

gyönyörködni, vagy a hostess lányokban, 

meg abban, amit ők adnak csak úgy. Részleteket 

nem árultak el... 

A hallgatóbarát nyitva tartás is kiderült: 

10-től hajnal egyig, pénteken, szombaton 

3-ig, de hétvégén csak négykor nyitnak, 

addig tanulás!. Megtudtuk, hogy törzsvendég-centrikusak, 

ezért inkább csak 

egy-egy termet (3 van) adnak ki szívesen 

zártkörű bulihoz, de azt is lehet. Meg 

asztalt foglalni telefonon, és azt érdemes 

is bulicsúcsidőszakban. 

Közben voltunk a sok sörtől pisilni is, 

de az sem rontotta el a kedvünket. 

Részünkről az adható öt korsóból ez 

megkapja mind az ötöt. 

Freisinger Balázs 

23

NÉZŐPONT 


A hatásos Placebo 

Nemrégiben kósza hírek terjengtek 

arról, hogy Brian Molko-ék szünetet 

tartanak, mert hát mindenkire ráfér 

egy kis pihenés, azonban egy majd’ 

tízéves zenekar esetében az ilyesmit 

hajlamosak vagyunk a feloszlás előszeleként 

értelmezni. Szerencsére nem 

kellett ilyesmitől tartanunk, hiszen idén 

márciusban meg is érkezett erőteljes 

cáfolatként az új album, a Meds, ami a 

Billboard európai eladási listáján több 

héten keresztül állt az előkelő vezető 

pozícióban. 

Igazi „placebós” album született 

hatodikként, nem hazudtolva meg a 

megelőző korongok hangulatát. Megvan 

benne az első album (akkor még 

kissé kidolgozatlan) dühe, a második 

magányos melankóliája, a harmadik 

sodró lendülete, a negyedik fülbemászó 

refrénje, és az ötödik felépített szerkezete, 

nem is beszélve a szürke, meztelen 

testet ábrázoló borítóról, ami szintén ez 

utóbbit idézi… A vezérfonalat ismét a 

kapcsolatok, az emberi érzések adják, 

siker és kudarc, szédítő magasságok 

és ijesztő mélységek ugyanabban az 

életben. Ennek megfelelően pörgősebb 

és lassabb számok jönnek sorban, 

azonban a teljesen vidám nótát ismét 

eredménytelenül keresnénk. Brian 

hangja biztosan szól, nincsenek már elcsuklások, 

a dobos Steve szokás szerint 

pontos, és Stefanra sem lehet panasz. 

Emellett ismét több billentyűs dallam 

csendül fel, ami jóval változatosabb 

hangzást eredményez, mint a náluk 

klasszikusnak számító gitár-dob-baszszus 

felállás, pl. az első, Placebo című 

albumon. Az elektronika is nagyobb 

teret nyer, persze azért stílusváltástól 

nem kell félni, éppen csak okosan 

csempészték a megfelelő helyekre, 

megfelelő mennyiségben, jó példa erre 

a Blind című nóta. A lemez tökéletesen 

megfelel a csúnya, télikabátos tavaszi 

délelőttökre, de akkor sem kell sutba 

dobni, ha végre kisüt a nap. Aki pedig 

szeretné élőben is végigtombolni mindezt, 

megteheti június 12-én, a Placebo 

ugyanis harmadjára is meglátogatja 

hazánkat. Érdemes megnézni, hiszen 

a zenekar magáénak tudhatja 2005 

legjobb koncertjének díját. Ezek után 

csak egy jó tanács maradt hátra: don’t 

forget to take your Meds! 

Sántha Szilvi 

24 

A múltkorában igen-igen meglepődtem, 

mikor Semsey Ödön barátom azért 

hívott fel telefonon, hogy magyarázzam 

el neki a palacsintasütés rejtelmeit, mert 

Oszkár nevű szobatársával rendkívül 

megkívánták, de lövésük sincs, hogy 

kell elkészíteni. Gyors közvéleménykutatás 

után világossá vált számomra, 

hogy ezzel a problémával nincsenek 

egyedül. 

Palacsinta 

Hozzávalók: 

2 tojás 

liszt 

tej 

olaj 

só 

szénsavas ásványvíz 

(A hozzávalók árát nehéz meghatározni. 

Ha nagyon keveset akartok 

sütni, akkor akár a szomszédoktól is 

össze lehet szedni minden szükséges 

alapanyagot.) 

Első lépésként üssünk fel két tojást, 

és jól dolgozzuk össze, kavarjuk, amíg 

Feltálaló 

tudjuk. Az így kialakult anyaghoz 

adjuk evőkanalanként a lisztet, amit 

folyamatosan kavarjunk bele a két 

tojásba. Ha sok palacsintát akarunk 

készíteni, akkor ezt sokszor meg kell 

ismételni. Egy idő után rendkívül sűrű, 

már-már keverhetetlen lesz a massza, 

ilyenkor öntsünk bele egy deci tejet. 

Adjunk hozzá egy deci olajat, és egy 

kis kanál sót. Kínáljuk meg szénsavas 

ásványvízzel is, ebből kell vagy két 

deci (18 palacsintához). Jól kavarjuk el, 

szép sárga és sima legyen, s ne legyen 

nagyon sűrű. Ezek után kell elővenni a 

palacsintasütőt, amit meg kell olajozni, 

na nem azért, hogy ne nyikorogjon, 

hanem hogy ne ragadjon le a palacsintánk. 

Érdemes merőkanállal adagolni 

bele a löttyöt. Egy merőkanállal zúdítsunk 

bele a serpenyőbe, és oszlassuk 

el egyenletesen. Tegyük rá a sütőre, 

s amikor már egyként mozog benne, 

akkor fordítsuk meg. Ez tényleg a filmekből 

ismert „feldobom, és fordítva 

érkezik vissza”-figura. Nagyon hamar 

Az EÉ továbbra is várja ötleteiteket az egyetemielet@pszk.unideb.hu címre. 

megsül, úgyhogy figyeljetek rá, nehogy 

leégjen, mert az már nem lesz finom. 

Én mikor először készítettem eme 

eledelt, akkor kettőt sikerült odaégetni, 

ráadásul a megfordításnál a padlóra 

is leestek mindketten. Minden egyes 

elkészült palacsinta után olajozzátok 

meg egy kicsit a serpenyőt. Addig kell 

ezt folytatni, amíg van hozzá kikevert 

alapanyag. Semsey Ödönék nagyon jól 

szórakoztak az elkészítés közben, párat 

ők is odaégettek, de azokat megette a 

macska. Kakaóval tömték tele a kisült 

palacsintákat. Ja, és a tejen és kakaón 

kívül nekik tényleg mindent a szomszédok 

adtak. 

-scampy-

2006. április HIRDETÉS 

25

COSMO 

България, кирилицата и ЕС 

Bulgária, a cirill írás és az EU 

Точно преди една година бе подписан договорът 

за присъеди-няване на България към ЕС. В духа на 

демократичните принципи на Съюза в него е отбелязано, 

че с признаването на българския за официален и работен 

език на европейските институции „кирилицата ще стане 

една от трите азбуки, които ще се използват официално в 

Европейския съюз. Тази съществена част от културното 

наследство на Европа представлява специфичен български 

принос към езиковото и културното многообразие на 

Съюза”. 

Българите с особено вълнение и гордост приемат този 

факт. България е родината на кирилицата и сега именно чрез 

България тя ще стане азбука и на Съюза. Преди повече от 10 

века от България тръгна разпространяването славянската 

книжнина. Това беше истинска културна революция в 

живота на тогавашния християнски свят. Безспорно е, че 

делото на първоучителите се ражда с езика на българските 

славяни, по българските места, в българска среда. Затова 

българите повече от 200 години на 24 май честват светите 

братя Кирил и Методий като основатели на славянската 

азбука, книжнина и просвета. За тях това е най-красивият, 

най-светлият празник, който отбелязват с най-голямо 

въодушевление, където и да се намират по света. 

Днес е времето на компютрите и комуникациите, време, 

което изисква да се правят компромиси. Използването на 

различни азбуки създава препятствия, които се налага да 

бъдат преодолявани. Доминирането на езици, ползващи 

латиница, по естествен път наложи съобразяването с нея. 

Така се стигна до дублирането на надписите по пътищата 


на България, в документите на българските граждани 

с транслитерирани на латиница, а в регистрационните 

номера на българските автомобили вече присъстват само 

кирилски букви, които съвпадат с латинските. Досега обаче 

липсваше единен държавен стандарт за транслитерация 

на българските собствени имена на латиница. По-точно 

се използваха различни стандарти, известни като френска, 

чешка, английска транслитерация. Така едно и също име 

по пътищата на България, на пътните карти и в Интернет 

може бъде видяно изписано по различен начин. Например 

Велико Търново на латиница съществува във вариантите: 

Veliko Tarnovo, Veliko Turnovo, Veliko Tyrnovo, Veliko 

Tirnovo. Също и името България на форумите на ЕС и ООН 

в момента се изписва по различен начин. За да се преодолее 

възникналото неудобство съвсем неотдавна по проект с 

атрактивното име „Разбираема България” бе разработен 

единен стандарт за транслитерация на българските собствени 

имена на латиница. Следващата важна стъпка на този 

проект е създаването на държавен стандарт за кирилизация 

на клавиатурата, при която местата на кирилските букви до 

голяма степен ще съвпадат с латинските (така наречената 

фонетична кирилица). Тогава и Microsoft ще трябва да 

предложи този начин за кирилизация на клавиатурата като 

една от възможностите на Windows, защото фирмата работи 

само с държавни стандарти. Така ще бъде преодоляно едно 

наистина голямо препятствие за ползване на кирилицата по 

целия свят. Всичко това безспорно ще направи общуването 

по-лесно, ще хвърли мост над културната пропаст, създадена 

през вековете и запазена като богатство. 

26 

Pontosan egy évvel ezelőtt írták alá a 

Bulgária EU-csatlakozásáról szóló szerződést. 

Az unió demokratikus szellemének 

megfelelően megemlítik benne, hogy a 

bolgár mint hivatalos és munkanyelv elismerésével 

a „cirill írás az Európai Unióban 

a hivatalosan használt ábécék sorában 

a harmadik lesz. A bolgár nyelv mint a 

kulturális örökség egy jelentős eleme az 

unió kulturális és nyelvi sokszínűségét 

gazdagítja majd.” 

A bolgárok különös aggodalommal és 

büszkeséggel fogadják ezt a tényt. Bulgária 

a cirill írás hazája, és most éppen 

Bulgárián keresztül válik az unió egyik 

ábécéjévé. Több mint 10 évszázaddal 

ezelőtt Bulgáriából indult el a szláv írásbeliség. 

Az akkori keresztény világban ez 

igazi kulturális forradalomnak számított. 

Kétségtelen, hogy Cirill és Metód, az 

első tanítók munkája bolgár környezetben, 

a bolgár szlávok nyelvéből születik 

meg. Ezért a bolgárok több mint 200 éve 

május 24-én ünneplik a szláv ábécét, 

írásbeliséget és oktatást megalapító szent 

testvérpárt. A bolgároknak ez a legszebb, 

legnemesebb ünnep, amit a lehető legnagyobb 

lelkesedéssel ünnepelnek, akárhol 

is vannak a világban. 

Ma a számítógépek és a kommunikáció 

korát éljük, a kompromisszumok századát. 

A különböző ábécék használata akadályokat 

állít, amelyeket le kell küzdenünk. 

A latin ábécét használó nyelvek dominanciája 

rányomta bélyegét a cirill írásra 

is. A bolgár utakon, a bolgár hivatalos 

dokumentumokban kétféle írást találunk: 

cirillt és annak latin átírását, a bolgár autók 

rendszámtábláin pedig csak olyan cirill betűk 

szerepelhetnek, amelyek egybeesnek 

a latinnal. Eddig hiányzott egy egységes 

állami szabvány a bolgár személynevek 

latin átírását illetően. Pontosabban különféle 

standardokat használtak, mint a 

francia, cseh és angol transzliteráció. Így 

ugyanaz a név a bolgár utakon és térképeken, 

valamint az Interneten többféle 

verzióban szerepelhet: Veliko Tarnovo, 

Veliko Turnovo, Veliko Tyrnovo, Veliko 

Tirnovo (Велико Търново). Jelenleg Bulgária 

nevét is különféleképpen írják át az 

EU és az ENSZ fórumain. E kellemetlen 

helyzet áthidalására az igen attraktív elnevezésű 

„Megérthető Bulgária” projekt 

keretein belül kidolgoztak egy egységes 

transzliterációs standardot a bolgár személynevek 

latin átírására vonatkozóan. E 

projekt következő fontos lépése egy olyan 

állami standard kidolgozása, amely szabályozza 

a cirill klaviatúrát, ahol a cirill betűk 

nagymértékben egybeesnek a latin betűkkel 

(az úgynevezett fonetikus cirill írás). Így a 

Microsoft is kénytelen lesz felajánlani ezt a 

fajta klaviatúralehetőséget a Windowsban, 

mivel csak állami standardokkal dolgozik. 

Ily módon egy valóban nagy akadály, amit 

a cirill írás használata jelentett, leküzdhetővé 

válik az egész világon. Mindez 

könnyebbé teszi majd a kommunikációt, 

megszünteti azt a kulturális szakadékot, 

amelyet évszázadokon keresztül mint 

értéket őriztünk. 

Koleva-Zlateva Zsivka 

(Jivka, Zhivka, Živka), 

bolgár lektornő

2006. április DE-FICIT 

Egy előző cikkünkben volt már arról szó, hogy milyen könnyen tönkre lehet menni a tőzsdén. A 

DEFICIT rovatnak ez a cikke azt mutatja be, hogy milyen módszerekkel próbálnak meg minél 

biztosabban nyerni azok, akik tőzsdézésre adják a fejüket. Amennyiben másképp gondoljátok: 

visszajelzéseket, bírálatokat és kommentárokat továbbra is örömmel várunk a muhely@dex. 

unideb.hu elektronikus postacímen. 

Hogyan keressünk sok pénzt a tőzsdén 

Amióta világ a világ, az emberek 

a nagy vagyonok, a mesés gazdagság 

bűvöletében élnek. Valószínűleg mindenki 

elábrándozott már azon, milyen 

lenne rövid idő alatt, kis befektetéssel 

hatalmas vagyont szerezni. Mi más 

magyarázná a középkori alkimisták 

erőfeszítéseit, az aranyásók fáradozásait, 

vagy az olyan irracionális játékok 

népszerűségét, mint a lottó. A modern 

gazdaság újabb színteret adott hasonló 

jellegű álmodozásainknak: a tőzsdét. 

Jelen cikk arra a kérdésre próbál választ 

találni, hogy létezik-e recept a tőzsdén 

való biztos meggazdagodáshoz, és ha 

van, akkor mi az. 

Mi sem könnyebb feladat annál, 

mint a tőzsdén sok pénzt keresni. 

Egyetlen, nagyon egyszerű szabályhoz 

kell hűnek lennünk: akkor kell venni, 

mikor egy papír olcsó, és 

akkor kell eladni, mikor 

drága. Miután megfogadtuk 

ezt a meglehetősen 

bölcs alapigazságot, már 

csak arra a kérdésre kell 

választ találnunk, hogy 

mikor számít egy értékpapír 

olcsónak, és mikor drágának. A 

különböző befektetők igen leleményes 

módszereket találtak ki a fent említett 

kérdés megválaszolására. Ezeket a módszereket 

alapvetően két nagy csoportba 

lehet sorolni, az egyiket fundamentalista 

elemzésnek, a másikat pedig technikai 

elemzésnek nevezzük. A két vizsgálati 

módszert a részvénybe való befektetés 

példáján keresztül fogom bemutatni. 

A fundamentalista elemzés a részvények 

értékelésének hagyományos módja. 

Egy lelkiismeretes fundamentalista 

elemző a következő vizsgálatokat végzi 

el, mielőtt megvásárolja egy vállalat 

részvényét: először is tájékozódik a 

gazdaság általános állapotáról, elemzi 

a kamatvárakozásokat, az inflációs előrejelzéseket 

és a különböző konjunktúramutatók 

értékeit. Ezután megvizsgálja 

a szektort, ahol a vállalat tevékenykedik, 

milyen a külföldi, belföldi verseny, 

milyen kilátások vannak. Végül pedig 

magát a vállalatot veszi szemügyre: 

megismerkedik a termékszerkezettel, 

szállítókkal, vevőkkel. Átnézi az éves 

jelentéseket, negyedéves gyorsjelentéseket, 

likviditási, tőkeáttétel-, jövedelmezőségi 

és megtérülési mutatókat számol. 

Esetleg még néhány interjút 

is elolvas a cég vezetőjével, 

hogy megértse mi a vállalat 

stratégiája. Összefoglalva: 

egy korrekt fundamentalista 

elemzés elkészítéséhez át 

kell rágni magunkat úgy 

1500-2000 oldalnyi anyagon 

a vállalattal kapcsolatban. Így meg 

tudjuk állapítani, hogy a cég részvénye 

alulértékelt vagy túlértékelt; érdemes-e 

befektetni a vállalat papírjába vagy sem. 

Ha nem szeretnénk ennyit vesződni, 

próbálkozhatunk a másik módszerrel, a 

technikai elemzéssel. 

Egy technikai elemző a fent említett, 

fáradságos munkával összegyűjtött 

információhalmazt egy 

gyors és határozott mozdulattal 

elhelyezi a szemétkosárban, 

kihegyezi 

a ceruzáját, furcsa ábrák 

rajzolgatásába kezd, miközben 

olyan különös 

szavakat mormol, mint 

„váll-fej-váll”, „oldalszárny” 

vagy „csészealj”. 

Miről is van szó valójában? A 

technikai elemzés csak és kizárólag a 

részvény árfolyamának alakulására koncentrál, 

mert az az egyik alapfeltevése, 

hogy az árban minden olyan információ 

tükröződik, amit a fundamentalista 

analízis vizsgálni próbál. Az elemzők a 

részvény árfolyamára vonatkozó különböző 

adatokat (például nyitóárfolyam, 

záróárfolyam, napon belüli legmagasabb, 

legalacsonyabb árfolyam) ábrázolják 

az idő függvényében, és az így 

kapott ún. charton keresnek felismerhető 

alakzatokat. Teszik ezt mindazért, mert 

a technikai elemzés másik alapfeltevése, 

hogy a történelem ismétli önmagát, azaz 

a piaci szereplők hasonló szituációkban 

hajlamosak hasonlóan viselkedni. Ezeket 

az alakzatokat illetik a fent említett 

fura nevekkel, s pontosan tudják, hogy 

mi várható, ha valamelyiket felfedezik. 

Jogosan merül fel a kérdés, hogy 

mennyire lehet hatásos ez az első 

hallásra talán meghökkentő módszer. 

André Kostolany, a magyar származású 

„tőzsdeguru” írta egyik könyvében a 

chartokról: „Az árfolyamtrend alapján 

lehet a legjobban látni, hogy mi volt tegnap 

és mi van ma. De ez minden. A mai 

napig húzott görbe a valóság, ha tovább 

húzzuk, akkor az költészet, méghozzá jó 

vagy rossz.” Valóban, sokan úgy tekintenek 

a chartistákra, mint sarlatánokra, 

a tőzsde önjelölt tenyérjósaira, fekete 

mágiák művelőire. Továbbá a téma 

tudományos irodalma sem áll ki teljes 

vállszélességgel a technikai elemzés 

hatásossága mellett. 

Ha összehasonlítjuk 

a fundamentalista és 

a technikai elemzést, 

azt lehet elmondani, 

hogy a gyakorlatban 

a befektetők mind a 

kettőt alkalmazzák. 

Azonban egyikről sem 

bizonyosodott be idáig, 

27

DE-FICIT 

28 

hogy teljesítménye tartósan fölülmúlja 

a másikét, vagy hogy segítségével tartósan 

magas profitra lehetne szert tenni. 

Sőt vannak olyan elméletek, amelyek 

egyenesen azt állítják, hogy mindkét 

elemzési módszer teljes mértékben 

haszontalan, mert nem nyújtanak plusz 

információt a jövőben kialakuló árfolyammal 

kapcsolatban. 

A Kedves Olvasó most bizonyára 

csalódott. A cím azt sugallja, hogy biztos 

receptet nyújtok a tőzsdén való meggazdagodáshoz, 

erre most kiderül, hogy az 

eddig vázolt módszerek csak kis mértékben 

vagy egyáltalán nem járulnak hozzá 

a hőn áhított mesés vagyonhoz. Nem 

kell megijedni, az izgalmasabb dolgok 

még csak most jönnek! Nézzük meg, 

mit kezdett a „tudomány”, a pénzügyi 

közgazdaságtan a kérdéskörrel. 

A történeti hűség kedvéért térjünk 

vissza 1929. október 24- 

ére. Ez a nap úgy vonult 

be a pénzügyi piacok történelmébe, 

mint „fekete 

csütörtök”, a Wall Streeti 

összeomlás és a nagy 

világgazdasági válság 

kezdetének időpontja. Az események 

teljesen felforgatták a befektetésekről 

vallott elképzeléseket, ugyanis addig a 

részvényvásárlás biztonságos befektetésnek 

számított. Az ember vásárolt a 

számára szimpatikus vállalatok részvényeiből, 

majd ezeket évekig tartotta, bezsebelte 

az osztalékot, és közben élvezte 

az árfolyamok folyamatos növekedését 

is. 1929 világos üzenete az volt, hogy a 

pénzügyi piacok kockázatosak. A fejlemények 

emberek ezreinek kedvét vették 

el a tőkepiacokon történő kereskedéstől, 

ők más, biztonságosabb befektetési alternatívák 

után néztek. Azonban akadtak 

olyanok is, akiknek éppen ez, a pénzügyi 

piacok kiszámíthatatlansága keltette fel 

az érdeklődését. 

Ők alkották a pénzügyi közgazdászok 

új generációját. Előmerészkedtek 

egyetemi íróasztalaik mögül, gondosan 

feljegyezték a kötvények, részvények és 

más pénzügyi termékek árfolyamadatait, 

majd visszatértek eldugott irodáikba, s 

ott teljes fegyverarzenáljukat bevetették, 

hogy az összegyűjtött adathalmazt beszédre 

bírják. Nem kisebb fegyverekkel 

voltak felvértezve, mint a statisztika, 

a valószínűség-elmélet, a differenciálegyenletek 

vagy a sztochasztikus 

folyamatok elmélete. S hogy milyen 

kérdésekre keresték a választ? Többek 

között az érdekelte őket, hogy hogyan 

lehet jellemezni a hozamok eloszlását, 

milyen folyamattal lehet leírni az árfolyamok 

mozgását, hogyan lehet mérni és 

csökkenteni a pénzügyi eszközök kockázatát, 

és hogy hogyan lehet meghatározni 

egy pénzügyi instrumentum árát. Az 

évtizedekig tartó szorgos munka meghozta 

gyümölcsét. Számos 

elmélet született, melyek 

egyre pontosabban írták le 

a tőkepiacok viselkedését, 

s megalkotóiknak nem kis 

elismerést és jó néhány 

Nobel-díjat jelentettek. 

Hogyan vezet ez a tőzsdén való meggazdagodáshoz? 

A kutatóknak sikerült 

számos – a kötvényeknél és a részvényeknél 

kicsit bonyolultabb – pénzügyi 

eszköz árazási képletét megalkotnia. 

Mikor ezeket felhasználva kiszámolták, 

hogy mekkorának kellene lenni 

ezen instrumentumok árának, rájöttek, 

hogy a valós árfolyamok ennél kisebbnagyobb 

mértékben eltérnek. Ahhoz, 

hogy ezt a különbséget kiaknázhassák, 

kissé átalakították a cikk elején említett 

tőzsdei alapigazságot: egy eszközt 

abban a formában kell megvásárolni, 

amelyikben olcsó, s ezzel egyidejűleg 

abban a formában kell eladni, amelyben 

drágább. Ezt a módszert arbitrázsnak 

nevezzük, és kockázatmentes profitot 

jelent az alkalmazójának. Elméletben 

tehát megszületett a biztos út a meggazdagodáshoz, 

de vajon mire megyünk 

vele a gyakorlatban? 

A kérdés megválaszolásához egy 

nagyszerű vállalkozás, a Long-Term 

Capital Management (LTCM) rövid 

történetét szeretném elmesélni. Az 

LTCM-et 1993-ban alapították, s a 

vállalkozás egyetlen célja az volt, hogy 

a piacon adódó arbitrázslehetőségeket 


kíméletlenül kihasználva minél nagyobb 

nyereséget termeljen. Az alapítók közt 

sokak mellett ott volt a tudományos 

pénzügytan két Nobel-díjasa, Myron 

Scholes és Robert C. Merton. Már önmagában 

ez is jelezte, hogy valami nagy 

dolog van készülőben. Az eredmények 

nem maradtak el. Nem kérdés, hogy az 

LTCM bizonyult a világ legnagyobb 

pénzgyárának. Az alapítók milliókat 

kerestek, a világ legnagyobb befektetési 

bankjai félelemmel vegyes tisztelettel 

bámulták. A kormányok értékes partnerként 

kezelték őket, még Kína nemzeti 

bankja is stratégiai befektetőjévé vált. 

1997 végére százmilliárd dollárnyi 

eszköz és a különböző piacokon 1 billió 

dollárnyi névértékű ügylet felett rendelkeztek. 

Szinte minden pénzt kifacsartak 

a világ pénzügyi piacaiból, és sokáig 

úgy tűnt, hogy az egyenlet hibátlanul 

működik. 

1998 szeptemberében azonban az 

LTCM összeomlott. A világ kötvény- és 

cserepiacai megbénultak az összeomlás 

hírére, és csak egy közel négymilliárd 

dolláros mentőcsomagnak köszönhető, 

hogy a bukás nem rántotta magával a 

világ vezető befektetési bankjait. Hogyan 

történhetett mindez? Az emberek 

megfeledkeztek arról, hogy modelljeik, 

árazó-képleteik akkor működnek 

megfelelően, ha a piacon bizonyos 

feltételek teljesülnek. Ezzel nincs is 

gond addig, amíg a piacok a megszokott 

körülmények között működnek. 

Azonban 1998-ban az orosz válsággal 

kezdődő pénzügyi válság következtében 

bizonyos feltételek nem valósultak meg, 

ami az LTCM pénzcsináló gépezeteinek 

leállásához vezetett. 

A tanulság a következő: Sosem 

szabad elfelejteni, hogy a különböző elméletek 

és modellek bizonyos megszorításokkal 

élnek az általuk leírt világgal 

kapcsolatban, ezért eredményeiket nem 

lehet feltétel nélkül alkalmazni a gyakorlatban. 

A kutatóknak rengeteget kell 

még dolgozniuk ahhoz, hogy pontosan 

megértsék, hogyan működnek az egyes 

pénzügyi piacok. 

Attól függetlenül, hogy eddig nem 

sikerült megtalálnunk a pénzügyi piacokon 

történő meggazdagodás biztos 

receptjét, próbálkozni azért lehet! 

Faragó Ádám 

DEX Műhely

2006. április SPORT 

Sport és más semmi 

Buzánszky Jenő, vagy ahogy 

mostanában inkább szólítják, Jenő 

bácsi, az Aranycsapat egykori 2-es 

számú játékosa, április 6-án, csütörtökön 

látogatott el a Debreceni 

Egyetemre, hogy előadást tartson 

Sport és/vagy politika címen 

– főleg – a Bölcsészettudományi 

Kar negyedéves, történelem 

szakos hallgatóinak. Nem ő az első 

a csapatból, aki egyetemünkre 

látogatott, nem is ő a mostanában 

legfelkapottabb, de talán az itt 

tanuló diákok mégis az ő nevét 

ismerik a legjobban, persze nem 

véletlenül… 1 

Jenő bácsi kicsit kevesebb mint egy 

hónap múlva ünnepli 81. születésnapját, 

de még ma is fitt és fiatalos. Ahogyan 

azt előadása elején elmondta, ez annak 

köszönhető, hogy naponta kétszer tornázik 

(fut, erősíti a hasizmát, gyakran szobabiciklizik, 

vagy dolgozik a taposógépén), 

szerinte mindennek az alapja a mozgás. 

Az ember egész életét meg kell hogy 

határozza a sport (És nem csak a foci! Akinek 

ahhoz nincs tehetsége, találjon mást, 

valamiben mindenki jó.), hiszen ez frissen 

tartja a testet és a szellemet is. Viszont sok 

sportolóval ellentétben szerinte az elme, az 

észbeli képességek fejlesztése is fontos, 

ezért nem elhanyagolható a tanulás, az 

értő(!) tanulás jelentősége. 

Az előadás (beszélgetés) reggel – vagy, 

ahogy az egyetemista szlengben inkább 

elterjedt, hajnali – nyolc órakor kezdődött. 

Bár ez az időpont a legtöbbeknek még 

inkább az éjszaka végét, mint egy új nap 

kezdetét jelentette, és így nem telt meg a 

120 fős előadó sem, érdeklődők akadtak 

szép számmal. 

Ugyan az előadás Sport és/vagy politika 

címen futott, Jenő bácsi inkább a saját 

életéről, élményeiről és tapasztalatairól 

beszélt, mint hogy politizáljon, de ezért 

inkább mindenki csak hálás volt, így a 

kampányidőszak hajrájában. 

Buzánszky Jenő 17 évesen kezdte 

profi labdarúgó pályafutását a harmadosztályban, 

a dombóvári gárdában – már 

amennyire ez akkor lehetséges volt, abban 

a korban ez inkább azt jelentette, hogy 

játszhatott a csapatban, részt vehetett a 

bajnokságokon, de pénzt nem kapott érte, 

és mellette még dolgoznia is kellett, hiszen 

a tényleges profi sportot „elkorcsosult 

nyugati nyavalyának” tartották. Itt még 

csatár volt (nem is eredménytelen, a gólok 

háromnegyedét ő lőtte), csakúgy, mint 

később az NB II-es Pécsben és először az 

NB I-es Dorogban is. Az Aranycsapatban 

betöltött védői szerepet csak azelőtt 

osztották rá, hogy először válogatott 

játékos lett. Buzánszky hat éven keresztül 

viselhette a címeres mezt, ez alatt 48 

válogatott mérkőzésen játszott, tagja volt 

a 1952-ben olimpiai arany-, majd 1954- 

ben világbajnoki ezüstérmes csapatnak. 

Aktív játékosként eltöltött évei után 17 

évig edzőként dolgozott, néhány év kivételével 

végig Dorogon. Sok helyre hívták 

(például Iránba is), 

több pénzért, jobb 

ajánlatokkal, de nem 

ment, és még ma is 

úgy érzi, mindig jól 

döntött, hogy végül 

hűséges maradt régi 

együtteséhez. 

Az előadás során sok érdekes dolgot 

tudhattak meg a jelenlévők. Például, hogy 

milyen kivételes mentségeket kaptak 

az Aranycsapat tagjai, többek között a 

vámszabályok alól (a nejlonharisnya mint 

prémium, lehet, jobban motiválná a mai játékosokat 

is), hogy milyen fontos lehetett 

egy-egy meccs az ország vezetése számára, 

és hogy mennyivel jobban támogatták 

régebben központilag a sportot, mint ma, 

hiszen ún. „profi sport” nem létezett, az 

„amatőr” csapatokat pedig kizárólag az 

állam finanszírozta. 

Az életkép színes elmesélése és az 

érdekes korrajz után Jenő bácsi felolvasta, 

hogy miket tart ő a „20. század ujjlenyomatának”. 

A legkevésbé sem meglepő módon 

– ezek szerinte a labdajátékok, illetve 

maga a labda. Ezt követően, a hallgatók 

kérdezhettek a legendás futballjátékostól, 

majd az egyetemi bajnokság címerével 

díszített aranycsapatos képeslapokat dedikáltathattak 

vele, először a helyszínen, 

majd az Élettudományi Könyvtár földszintjén 

lévő kávézóban. 

Bár a politika nem igazán került előtérbe, 

a címtől való eltérés senkinek sem 

tűnt fel – már maga a rendszerváltás előtti 

korkép is felér egy politikai tanulmánnyal, 

és a kérdések között is szerepelt ezzel kapcsolatos 

– egészen a legvégéig. Ekkor Jenő 

bácsi elővette mappájából a hétoldalas, 

előre megírt előadását, amelyben 

minden benne volt, amiről 

eredetileg beszélni szeretett 

volna. Ennek valószínűleg 

több köze lett volna a megadott 

témához, de nem hiszem, hogy 

rosszul döntött, mikor nem 

a politikáról beszélt, hiszen 

három nappal a választások 

előtt mindenki szívesebben 

hallgatta – és hallgatta volna 

még tovább is – egy élő legenda 

élménybeszámolóját, 

mint bármit, aminek a legkisebb köze is 

van a pártokhoz, politikusokhoz, 4 évhez, 

megcsináltuk-hoz, Kovács Pisti-hez, felnőtt 

emberekhez stb. 

Laczkovich Attila „Neo” 

Kevésbé tájékozott olvasóink kedvéért: 

Buzánszky Jenő „amellett”, hogy 

(illetve pont azért, mert) az Aranycsapat 

tagja volt, az egyetemi labdarúgó kupa 

névadója is. 

29

BALU 


A világtörténelem legrövidebb könyvei 

(extended edition) 

A kékkabátos utcaseprő 

A magyar futball jövője 

A mongol anyagtudomány eredményei 

A német humor ezer éve 

A szerénység mint erény megnyilvánulása 

Rózsa György életében 

A vegyipari géptan érdekességei 

Albán dollármilliomosok 

Arnold Schwarzenegger teljes szókincse 

Az angol konyha gyöngyszemei 

(Nagy Britannia legjobb ételei) 

Az ír antialkoholisták címtára 

Biztonságos vezetés Olaszországban 

Eszkimó fürdőruhamodellek 

Liechtenstein rakétaprogramja 

Működő demokráciák az ókortól napjainkig 

Sylvester Stallone tanácsai drámai színészeknek 

Gyors és hatékony Windows-alkalmazások 

Teljesített választási ígéretek, i.e. 487-től napjainkig 

30


31

44/11. - Egyetem TÃ©r

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?