46/8 - Egyetem TÃ©r

2 www.egyetemter.hu 2008. MÁRCIUS

Kitaibel Pál élete és öröksége 

„1757-ben 

született az egyik 

legsokoldalúbb és 

legnagyobb hatású 

természettudós: 

Kitaibel Pál. 

Sokrétű és úttörő 

munkássága miatt 

szinte csak szuperlatívuszokban 

lehet róla beszélni… Méltán 

és büszkén vallja számos tudományterület 

saját kutatójának… A legmaradandóbbat 

a növénytan területén alkotta: a Kárpátpannon 

régió sajátságos fajainak sokaságát 

fedezte fel.” – írja a neves kutatóról könyvében 

Dr. Molnár V. Attila. A „Kitaibel Pál 

élete és öröksége” című kötet bemutatójára 

február 28-án látogathattak el az érdeklődők 

a Debreceni Egyetem Természettudományi 

és Technikai Karának dékáni tanácstermébe. 

A könyvbemutatót a KLTE Baráti Kör 

rendezte a Kossuth Klub keretében. 

Tudományos ülés 

Prof. Helmeczi Balázs, a talaj- és a mezőgazdasági 

mikrobiológia szaktekintélyét 

köszöntötték nyolcvanadik születésnapja 

alkalmából február 19-én, A láthatatlan 

világ látható jelentőségei mikrobiológia 

a mezőgazdaság szolgálatában című, az 

Agrár- és Műszaki Tudományok Centrumában 

tartott tudományos konferencián, 

ahol előadást tartott: prof. dr. Kátai János 

dékán, dr. Nagy Károly agrármérnök, prof. 

dr. Nemessályi Zsolt és dr. Lánszki Imre 

agrármérnök. 

Friss diplomások 

Átvehették diplomájukat a TEK három karának és az AMTC Műszaki Karának hallgatói. 

A Bölcsészettudományi, az Informatikai, Természettudományi és Technológiai 

Kar végzősei február 15-én kapták meg oklevelüket a Díszudvaron. Összesen 180 tanár, 

pszichológus, néprajzos, szociológus, informatikus, programtervező matematikus, informatikus 

könyvtáros, biológus, geográfus, környezettudományi szakember és vegyész 

végzettségű friss diplomás (fent) kezdheti meg elhelyezkedését a munkaerőpiacon. Február 

23-án került sor a Műszaki Kar diplomaosztó ünnepi tanácsülésére az Aulában, ahol pedig 

mérnökhallgatók vehették át diplomájukat (lent). 

A Játék öröméért 2 

A Bölcsészettudományi Kar Francia 

Tanszéke a 2006/2007-es tanév őszi szemeszterében 

arra az elhatározásra jutott, 

hogy a gimnáziumokkal való szorosabb 

kapcsolattartás kialakítása és a francia 

nyelv iránti érdeklődés erősítése érdekében 

játékos vetélkedőt szervez az Észak- 

Alföld és Észak-Magyarország Régiók 

francia nyelvet tanuló diákjai számára. A 

folytatásra február 15-én a Főépületében 

került sor, ahova ezúttal a 11. és a 12. (13.) 

osztályos tanulókat várták a szervezők. A 

Pour l’amour du jeu 2 című vetélkedőre 

9 csapat jutott be előzetes gyűjtőmunkája 

alapján. A régió különböző pontjairól, így 

Berettyóújfaluból, Debrecenből, Miskolcról, 

Nyíregyházáról és Kisvárdáról utaztak 

a Debreceni Egyetemre a diákok. 

Ösztöndíj 

A Fulbright Magyar-amerikai Oktatási Csereprogram 

meghirdeti a 2009-2010-es tanévre szóló ösztöndíjait. 

Fulbright-ösztöndíjra azok a magyar állampolgárok pályázhatnak, 

akik felsőfokú végzettséggel, valamint megfelelő szintű angol nyelvtudással 

rendelkeznek, és az Egyesült Államokban szeretnének oktatni, kutatni vagy továbbtanulni. 

Pályázni bármely tudományterületen és művészeti ágban lehet. Pályázati űrlapok letölthetők 

a www.fulbright.hu honlapról, az angol nyelvű pályázatot a szükséges mellékletekkel 

együtt, beadási határidő: május 16. 

4 www.egyetemter.hu HÍREK 

2008. MÁRCIUS

A Zeneművészeti Kar 

márciusi nagyrendezvényei 

Március 14-én indul és 16-ig tart a 

Bárdos Szimpózium, amelyet 23. alkalommal 

szervez meg a Zeneművészeti 

Kar. A tudományos konferenciáktól eltérő 

szimpóziumon egy-egy zenei, zenetudományi 

részterületről hangzik el előadás, de 

bemutató tanítások és kórushangversenyek 

is szerepelnek a programban. 

Március 16-18. az időpontja a Zeneművészeti 

Kar egyik legrégebbi, igen 

rangos szakmai eseményének, a XXXI. 

Rézfúvós és Ütőhangszeres Találkozó és 

Versenynek, ami a zenei felsőoktatási társintézményekből 

és - idén újból - a határon 

túli zenei képzőhelyekről várja a trombita-, 

kürt-, harsona-, tuba- és ütőhangszer szakos 

versenyzőket. Ez a rendezvény fontos 

szerepet tölt be az eredményes és értékes 

debreceni rézfúvós és ütőhangszeres képzés 

tradícióinak megőrzésében, találkozó 

jellegét pedig előadások, koncertek teszik 

teljessé. 

Idén is volt külügyi börze 

Február 27-én ismét megrendezték a Debreceni Egyetem főépületének díszudvarán a 

külügyi börzét, ahol külföldi ösztöndíjakról, nyelvtanulási lehetőségekről, munkavállalási 

programokról egyaránt informálódhattak az érdeklődők. Serbán Györgyi, a szervező DE 

Hallgatói Külügyi Bizottság elnöke lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a 24 kiállító elégedett 

volt a X. külügyi börzével, hiszen az elmúlt évekhez képest több érdeklődő, motivált 

hallgató kereste fel a standokat. 

1956 emlékezete 

Dr. Glant Tibor, a Bölcsészettudományi 

Kar Angol-amerikai Intézet Észak-amerikai 

Tanszékének tanszékvezetője február 28- 

án mutatta be legújabb kötetét, melynek 

címe: Remember Hungary 1956: Essays 

on the Hungarian Revolution and War of 

Independence in American Memory. A 

kötet az 56-os forradalom amerikai emlékezetének 

öt nagy területét vizsgálja egy-egy 

tanulmányban. 

A 34. Éjféli 

Március 1-jén rendezték meg a Zeneművészeti Kar Liszt Termében a debreceni felsőfokú 

zenei képzés hagyományos diákrendezvényét, az Éjféli Koncertet. A program gyökerei 

az 1970-es évekre nyúlnak vissza, akkor szervezték meg először a Zeneművészeti Kar 

jogelődjének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának diákjai a 

koncertet, amely a zenei humort helyezte előtérbe. A márciusban megszokott, országos 

hírnevet szerző Éjféli Koncert mára egész estés zenei kikapcsolódást biztosít nem csak a 

komolyzenét kedvelő közönségnek. A hallgatói zenekarokon és a megszokott bolondozáson 

kívül idén is meghívott vendégek színesítették az estét, így például Szendőfi Péter 

formációját, a Loop Doctorst (a 2008-as Fonogram-Díj jazz kategóriájának nyertese) 

láthatta a közönség közvetlenül az éjfélkor kezdődő szórakoztató műsor előtt. 

2008. MÁRCIUS HÍREK 

EGYETEMI ÉLET 5

A hallgatók centruma 

Harmadik alkalommal rendezték 

meg a kapcsolat napját a Debreceni 

Egyetem Orvos- és Egészségtudományi 

Centrumában. A rangos esemény 

a DEOEC politikai, gazdasági 

és nemzetközi partnerei, valamint a 

média és minden érdeklődő számára 

nyújt betekintést centrumunk 

életébe. 

A Hallgatói Önkormányzat is igyekezett 

részvételre buzdítani a hallgatóság 

körében, hiszen ezen a napon a 

hallgatók is megismerhetik az OEC 

működését – kicsit más oldalról, mint a 

hétköznapokon. 36 különböző előadás, 

kerekasztal-beszélgetés alkotta az idei 

programsorozatot, közte a DEOEC 

HÖK szokásos év eleji tájékoztató 

gyűlésének feltuningolt változatát. A 

szombat reggel 9 órakor a Szülészeti 

Klinika tantermében megtartott fórumon 

100 hallgató vett részt. 

Az eseményt prof. dr. Csernoch 

László, az Általános Orvostudományi 

Kar dékánja nyitotta meg. A kapcsolat 

napján természetesen a kapcsolatról, az 

egyetem és hallgatóinak kapcsolatáról 

beszélt, és reményét fejezte ki, hogy 10- 

20-30 év múlva a most padsorokban ülő 

hallgatók továbbra is kapcsolatban maradnak 

alma materükkel, és ha máskor 

nem is, de majd egy későbbi kapcsolat 

napján ismét ellátogatnak a debreceni 

Klinikatelepre. A magyarul és angolul 

is elhangzó nyitóbeszédében reményét 

fejezte ki, hogy az egyetemünkről a 

nagyvilágba szétszóródó hallgatók az 

itt kialakult kapcsolataikból is profitálni 

tudnak, valamint hogy jó hírét viszik az 

egyetemi vezetés és a hallgatóság között 

fennálló harmonikus kapcsolatnak. 

A dékán köszöntője után Fürjes 

Gergely ÁOK HÖK-elnök mutatta be a 

Hallgatói Önkormányzatok működését, 

a DEOEC 4 Debrecenben működő karának 

hallgatói életét és a munkamegosztás 

fontosságát. Az ősztől megalakuló 

Hallgatói Központról is beszámolt, és 

szólt a rezidensképzés várható átalakításáról 

is. 

Ezt követően Bakó Károly ismertette 

a tavaszi programokat – ezek közül 

kiemelendő az április 4-6. között Szegeden 

megrendezésre kerülő Medikus 

Kupa, melyre a sportolókon kívül kedvezményes 

áron 100 fős szurkolótábor 

is elutazhat. A rendezvények bemutatása 

közül természetesen nem maradt ki a 

medikus filmklub, a medikus koribuli, 

a medikus hét (április 14-18.) és a csütörtöki 

medikus bulik, évfolyamestek, 

szakestek, póker- és egyéb sportbajnokságok 

sem. 

Jakab András bemutatta a www. 

aokhok.hu honlapot, mely a DEOEC 

összes hallgatójának folyamatosan 

nyújt értékes információt, majd Lánczi 

Levente a DEOEC-hallgatók lapjáról, 

a Medikus Lapról, valamint a www. 

deoec.hu oldalon működő „Hallgatóink 

írták” rovatról beszélt. Péter Sándor az 

aktuális tanulmányi ügyekről tájékoztatta 

a hallgatóságot. 

Természetesen a többi hallgatói 

szervezet is képviseltette magát. A Magyar 

Orvostanhallgatók Egyesületének 

előadását Kiss Csaba, a MOE-DHB 

közegészségügyi koordinátora tartotta 

meg. Bemutatta az egyesület tevékenységi 

körét, a prevenciós programokat, a 

Teddy Maci Kórházat, illetve a cseregyakorlati 

lehetőségeket. A tudományos 

kutatásokba való bekapcsolódásról is 

2008. MÁRCIUS HÁTTÉR 

szó esett a TDT (Tudományos Diákköri 

Tanács) bemutatása kapcsán. 

A kapcsolat napjáról természetesen 

nem hiányozhatnak a DEOEC hallgatói 

létszámának lassan felét kitevő térítéses 

orvosképzésben (TOK) részt vevő (külföldi) 

hallgatók sem. Az FMSA (Foreign 

Medical Students’ Association) elnöke, 

Daniel Trotzky mutatta be az FMSA 

működését. Rávilágított, hogy több 

mint 40 ország hallgatóit képviselik 

az egyetemen, akiknek a magyar hallgatókétól 

eltérő problémákkal is meg 

kell küzdeniük (bevándorlási hivatal, 

tandíj, egyesek számára hadkötelezettség 

saját hazájukban stb.). Kiemelte és 

megköszönte, hogy Magyarországon 

az egyetlen kapcsolat(rendszer), melyre 

számíthatnak, az egyetemen kialakult 

– egyetemvezetés, többi hallgató és 

hallgatói szervezet – kapcsolatok, és 

reményét fejezte ki, hogy az FMSA és 

a HÖK között továbbra is folyamatos 

párbeszéd áll majd fent. 

Az előadássorozatot állófogadás 

zárta, ahol kötetlen formában folytatódhatott 

a hallgatók ügyeinek megbeszélése. 

A rendezvényt követően pedig 

lehetőség nyílt a hallgatók számára a 

Kapcsolat Napja többi programjának 

meglátogatására. 

Lánczi Levente 

EGYETEMI ÉLET 7

Első Talentum Díj Debrecenben 

A Debreceni Egyetem fiatal tudósa 

kapta a 2007. évi Talentum 

Akadémiai Díjat „Élettudomány” 

kategóriában. Holb Imre a Debreceni 

Egyetem Agrár- és Műszaki 

Tudományok Centrumának docense 

és az MTA Növényvédelmi 

Kutatóintézetének főmunkatársa. 

Munkája során a fenntartható 

gyümölcstermesztés fejlesztésében 

ért el olyan nemzetközi 

eredményeket, amelyeket a nyugat-európai 

gyümölcstermesztési 

szektor növényvédelmi gyakorlata 

közvetlenül is hasznosít. Holb 

Imre kitüntetése azért is különleges, 

mert Debrecenből eddig ő az 

első, akit Talentum Díjjal ismer el 

a Magyar Tudományos Akadémia. 

A kutatót munkájáról és természetesen 

a díjról faggattuk. 

– A díjat a Közép-Európai Tehetségkutató 

Alapítvány hozta létre – Kenyeres 

Sándor jóvoltából – a tehetséges 

fiatal kutatók kiemelésre. A választást 

a legilletékesebbekre bízta, vagyis a 

Magyar Tudományos Akadémia vezető 

testületére. Három nagy terület kutatóit 

jutalmazzák társadalom-, természet-, és 

élettudomány kategóriában. Én szerencsésnek 

nevezhetem magam, hogy az 

élettudomány területén megkaptam ezt 

a kitüntetést. Érdekes, hogy ebben a kategóriában 

általában az orvostudomány 

kutatóit díjazzák, ezért is külön öröm 

számomra, hogy idén az agrárium is 

teret nyert. Kivételes erkölcsi elismerés, 

hiszen ma Magyarországon ez a legrangosabb 

tudományos díj, amit fiatal 

kutató megkaphat. 

EÉ: — A növényi kórokozók elleni 

védekezés az egyik fő kutatási területe, 

a díjhoz kötődő pályázata is erről szólt. 

Milyen újdonságokat fedezett fel ebben 

a témában? 

– A növényvédelemben végzett 

munkám lényege három kulcsfogalommal 

jellemezhető: járvány, előrejelzés 

és környezetkímélő védekezés. 

A járvány a növényvédelemben a 

kórokozók tömeges elszaporodása 

egy adott termőterületen. A tömeges 

elszaporodásnak specifikus biológiai 

jellemzői vannak, melynek megismerése 

megkönnyítheti a járványok elleni 

védekezés lehetőségét. Munkám során 

eddig nem ismert, új kulcsfontosságú 

járványbiológiai jellemzőket sikerült 

feltárni két modellként szolgáló növényi 

kórokozó csoportban: a gyümölcsök 

varasodását előidéző Venturia, valamint 

a gyümölcsfák virág- és ágelhalását 

előidéző Monilinia gombafajokon. Az 

előbb említett új járványbiológiai ismeretek 

akkor igazán értékesek, ha már a 

járvány bekövetkezte előtt meg tudom 

mondani a tömeges elszaporodás mikor 

és milyen valószínűséggel fog fellépni, 

azaz előre tudom jelezni. Ezeket az 

előrejelzési információkat napjainkban 

matematikai információkká alakítják és 

a számítógépes technika segítségével ún. 

számítógépes előrejelző rendszereket 

hoznak létre. Munkám során ezeket az 

előrejelző rendszereket gazdagítottuk új 

elemekkel és fejlesztettük tovább, hogy 

még precízebben meg lehessen határozni 

a védekezés időpontját. Az előrejelző 

rendszerek elsősorban a vegyi anyagok 

kijuttatásának időzítését szolgálják. 

Viszont éppen ezeket a vegyi, kémiai 

permetezőanyagokat akarjuk helyettesíteni 

környezetkímélő módszerekkel. 

Munkám során olyan új, nem-kémiai 

védekezési lehetőségeket dolgoztunk ki 

az előbb említett két modellszervezetre, 

amelyek a gyakorlatba is beépíthetők 

voltak és tovább csökkenthették a kémiai 

anyagok kijuttatását. Munkámban 

igazán lényeges eredményének azt 

tartom, hogy az általunk feltárt új járványbiológiai 

információkat, a továbbfejlesztett 

előrejelzési lehetőségeket és 

új környezetkímélő védekezési módszereket 

kombináltuk egy olyan védekezési 

stratégiává, amely mindhárom előbbi 

elemet egy egységgé szintetizálta. 

EÉ: — Mikorra juthatunk el odáig, 

hogy egyáltalán ne használjunk vegyszereket? 

– Nem lehet pontosan tudni, nagyon 

hosszú az út. Az biztos, hogy kutatásunkkal 

ezen az úton egy olyan lényeges 

lépést tettünk, amire a nyugati világ is 

felfigyelt. 

EÉ: — Hogyan lehet ilyen fiatalon 

ilyen kiemelkedő eredményeket elérni, 

hogyan jut ideje az oktatásban, kutatásban 

és a magánéletben is helyt állni? 

– Egy szóval és világosan: nehezen. 

Estéket és hétvégéket kíván, a nap 24 

óra helyett legalább 36-ból kellene, 

hogy álljon. Félretéve a tréfát, nagyon 

komoly kitartás kell hozzá. Ráadásul 

sok külföldi csábítás is ér, aminek tudni 

kell ellenállni. 

Szabó Ivett 

10 www.egyetemter.hu HÁTTÉR 

2008. MÁRCIUS

4032 Debrecen, Egyetem tér 1. (Főépület) 

www.egyetemiajandek.hu 

(a főépületben, a büfével szemben) 

2008. MÁRCIUS HIRDETÉS 

EGYETEMI ÉLET 11

Induló egészségtudományi mesterképzések 

a Debreceni Egyetemen 

A DE Orvos- és Egészségtudományi Centrum érintett 

karainak (Általános Orvostudományi Kar, Egészségügyi 

Kar, Népegészségügyi Kar) konszenzusán alapuló, 

az egészségtudományi képzés jövőjét középtávon 

meghatározó, a DE Szenátusa által 2008. március 

6.-i ülésén elfogadott stratégiai terv hangsúlyozza: 

„(1) az oktatásfejlesztés szükségletorientált, azaz a 

társadalmi igényekre reflektáló jellegét biztosítani kell, 

(2) a képzésfejlesztés során az Európai Felsőoktatási 

Térségben érvényesülő és prosperáló gyakorlatot 

figyelembe kell venni, a képzés versenyképességének 

és a képesítés európai konvertibilitásának biztosítása 

miatt, (3) a DE OEC keretei között zajló képzések 

magas minőségének biztosítása a hazai és nemzetközi 

versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú.” 

A kétciklusú képzési rendszer teljes körű bevezetése a magyar 

felsőoktatásba 2006 szeptemberével történt meg. Képzési területektől 

függően, 2009-ben vagy 2010-ben kapnak majd először 

diplomát az e rendszer alapképzési szakain jelenleg tanuló hallgatók, 

akiket a mesterképzések kínálata elsősorban érint. Fontos 

azonban hangsúlyozni, hogy a korábbi rendszer egyetemi és 

főiskolai szakain e tanévben diplomát szerző, sőt a már korábban 

diplomát szerzettek előtt is nyitva állnak ezek a mesterképzések; 

azaz adott a lehetőség, hogy szakterületükön az európai munkaerő 

piacon is versenyképes, s a jövőben a magyar munkaerőpiacon 

is meghatározó szerephez jutó, mester-diplomát szerezzenek. A 

Debreceni Egyetemen orvos- és egészségtudományi képzéseinek 

hazai és nemzetközi reputációja egyértelmű; híre, rangja is kötelezi 

az OEC-t arra, hogy olyan mesterképzéseket létesítsen és indítson, 

melyek jó hírét öregbítik, melyekkel hazai és nemzetközi versenyképességét 

és ezzel elismertségét tovább növeli, olyan mesterdiplomákat 

bocsásson ki, melyek iránt egyértelmű a társadalmi igény, 

s birtokosai biztos egzisztenciára számíthatnak. 

A 2008/2009-es tanévben induló mesterképzések 

2008. március 15-ig lehet jelentkezni releváns egyetemi és főiskola 

diploma birtokában (vagy e tanévben megszerzésre kerülő 

diplomával) az államilag finanszírozott és térítéses képzésként 

egyaránt meghirdetett molekuláris biológia, népegészségügyi, 

táplálkozástudományi, egészségpszichológia és egészségügyi 

szociális munkás mesterszakokra. 

A molekuláris biológia mesterszak az egyetemünkön folyó 

molekuláris biológus képzés 15 éves hagyományát folytatva olyan 

szakembereket képez, akik képesek a molekuláris biológiai ismeretek 

alkotó hasznosítására a bioanalitika, a biokémia-genomika, 

a genetika, az immunológia és mikrobiológia, az agrobiológia, 

az evolúcióbiológia és az orvosbiológia területén. 

A népegészségügyi mesterszak négy szakirányra (népegészségügyi 

felügyelő, környezet- és foglalkozás-egészségügyi, 

epidemiológia és egészségfejlesztés) fogad hallgatókat. Olyan 

szakembereket képez, akik a népegészségügyi tevékenység 

tudományos alapjait és az ahhoz kapcsolódó módszertani és 

gyakorlati ismereteket elsajátítva képesek lesznek a lakosság 

egészségi állapotának javítását célzó népegészségügyi programok 

tervezésére, irányítására és értékelésére. 

A táplálkozástudományi mesterszak olyan multidiszciplináris 

ismeretekkel rendelkező szakemberek képzésére vállalkozik, akik 

képesek fejlesztő, kutató, tanácsadó és egészségnevelő munkára, 

az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos szabályozási rendszer 

kialakítására, működtetésére és felügyeletére. 

Az egészségpszichológia mesterképzés hazánkban új környezetben, 

új tartalommal megjelenő pszichológus mesterképzés, 

mely a mentális egészségmegőrzés, -fejlesztés és -helyreállítás 

szakembereit képzi ill. készíti fel a klinikai szakpszichológus 

képzésre. Az OEC elméleti intézetei és klinikái ideális képzési 

és gyakorló környezetet biztosítanak a magas szintű szakemberképzéshez. 

A szak várja azokat a pszichológusokat (később majd 

viselkedéselemzőket), akik tevékenységüket az egészségügy 

területén kívánják kifejteni. 

Az egészségügyi szociális munkás mesterszak széleskörű elméleti 

és gyakorlati egészség- és társadalomtudományi ismereteket 

nyújt, melyhez magas óraszámban gyakorlat is társul, különös 

tekintettel az idősgondozás, a fogyatékos ellátás, a szenvedélybetegségek, 

pszichiátria és kórházi szociális munka területére 

A 2009/2010-es tanévben induló 

ill. kimunkálás alatt lévő mesterképzések 

A DE OEC Népegészségügyi Kara (az ELTE Egészség-gazdaságtani 

Kutató Központjával és a DE Közgazdaságtudományi 

Karával együttműködve) az elmúlt évben munkálta ki az 

egészségpolitika, tervezés és finanszírozás mesterszak képzési 

és képesítési követelményeit az OKM már megjelentette. A DE 

mesterszak indítására irányuló kérelme a MAB-nál elbírálás 

alatt van; a tervek szerint a mesterszak a jövő tanévben két 

szakiránnyal (egészségpolitika tervezés és egészség gazdaságtan) 

indul a Népegészségügyi és a Közgazdaságtudományi Karok 

gesztorálásában. A szak ill. a szakirányok neve pontosan jeleníti 

meg tartalmukat. Hiánypótló jelleggel jelenik meg a magyar 

felsőoktatás képzési palettáján az egészségpolitika szakszerű 

alakítására, az ellátás racionális tervezésére képes szakemberek 

képzése. Senkinek sem kell ma magyarázni, hogy a képzés elindítására 

milyen égető szükség van. 

Az EK tervezi az egészségügyi menedzser mesterképzés későbbi 

indítását is. A DE kezdeményezésében jelenleg már zajlik 

a rehabilitációs mesterszak létesítési eljárása, s hamarosan indul 

a klinikai laboratóriumi kutató mesterszak létesítési eljárása is. 

Folyik a radiográfus és sürgősségi ápoló mesterszakok létesítésének 

előkészítése. 

A jövő e mesterei előtt természetesen nyitva állnak az OEC 

kísérletes és klinikai orvostudomány, valamint egészségtudomány 

területén működő, magas reputációjú doktori iskolái is. 

Meggyőződésünk, hogy ezeket a szakembereket keresni, alkalmazni 

és megbecsülni fogják az egészségügyi és államigazgatási 

intézmények, az egészségbiztosítás központi és területi intézményei, 

de közoktatási és magángyógyászati intézmények is. 

12 www.egyetemter.hu 

HÁTTÉR 

2008. MÁRCIUS

Újabb felújítás az Egyetem téren 

Az elmúlt másfél évben a Kossuth 

Lajos Kollégiumok teljesen új külsőt 

kaptak, amely magával hozta a 

szomszédos Nagyerdei étterem 

külső felújításának és környezettel 

való harmonizálásának igényét is. A 

20 évvel ezelőtt felújított épületen 

az elmúlt évtizedekben csak kisebb 

állagjavító munkálatokat végeztek, 

a teljes külső rekonstrukció eddig 

váratott magára. Az arra járók már 

tapasztalhatták, hogy a téli vizsgaidőszakban 

megújult az épület, és 

esztétikusabb, korszerűbb körülmények 

között várja vendégeit. 

Megújult a naponta közel ezer látogatót 

fogadó Egyetem téri menza (Nagyerdei 

étterem), illetve a Pont Szolgáltató 

Központ épülete. A munkálatok három 

hónapig tartottak, ez idő alatt komplett 

homlokzatfelújítást hajtottak végre az 

építményen. Mindemellett a felületet hőszigetelték, 

és a Műemlékvédelmi Hivatallal 

egyeztetve új színt is kapott az épület, ami 

tökéletesen illeszkedik a nagyerdei környezetbe 

és a szomszédos, szintén megújult 

Kossuth Lajos Kollégiumok épületeihez. 

A homlokzatfelújításon, -szigetelésen és 

-festésen túl nyílászárócsere is megvalósulhatott. 

A régi elavult nyílászárók helyére 

korszerű műanyagok kerültek, amelyek 

nemcsak esztétikusabbak, de lényegesen 

jobb a hőszigetelő képességük is. Mindez 

jelentős gazdaságossági előrelépés az üzemeltető 

szempontjából. A Pont Szolgáltató 

Központban a majdani légkondicionálás 

előkészületi munkái befejeződtek. A beruházás 

költsége mintegy 60 millió forint volt, 

a felújítást a HUNÉP Universal Építőipari 

Zrt. végezte. Az épület vagyonkezelői jogaival 

a Debreceni Egyetem rendelkezik, 

de a kivitelezés költségeit az egyetem vezetésével 

egyeztetve a Debreceni Campus 

Nonprofit Közhasznú Kft vállalta magára. 

A belső megújulás is szükségesnek látszik, 

amelyre pályázat útján keres forrást az 

üzemeltető, de addig is apróságokkal próbál 

kedveskedni a vendégeknek. Ennek jeleként 

kerültek új székek a dolgozói étterembe. 

Szabó Ivett 

Debrecenbe érkezett „Európa” 

Egy kamion székelt másfél héten át a Debreceni 

Egyetem főépülete előtt. Nem akármilyen járműről 

volt szó, nem egy hétköznapi teherautó pihent a 

parkolóban. 

Az „Egyetemes Európa Info-járat” című rendezvénysorozat 

kamionjára szállhattak fel az egyetemisták, hogy megismerhessék 

az Európai Unióban rejlő lehetőségeket. A jármű február 15. és 26. 

között fogadta az érdeklődőket személyre szabott tanácsadással. 

A kamionban három számítógép állt a látogatók rendelkezésére 

interneteléréssel, totókitöltési lehetőséggel, esélyegyenlőségi 

játéktárral. Ezen túl a kocsi belső falán LCD tv-n az EU-val és 

az egyetemekkel kapcsolatos filmmontázst lehetett megtekinteni, 

hátul a fotósarokban pedig egy kamera előtt mindenki személyesen 

tehette fel kérdéseit, mondhatta el véleményét, javaslatait a 

programsorozattal kapcsolatban. Ezzel egy időben a főépület I. 

emeleti kerengőjében érdekes előadásokat hallhattak az egyetemisták 

az önkéntességről, EU-s munkavállalásról, de szót 

ejtettek az Erasmus-programról, továbbképzési és továbbtanulási 

lehetőségekről az EU-ban, illetve arról, hogy hogyan ismerik el a 

szakmai gyakorlatokat és a diplomákat az unióban, de felmerültek 

más hasonló aktuális kérdések is. Kitértek az előadók például az 

egyházak szerepére az Európai Unióban, a „bolognai folyamatra” 

az újonnan csatlakozó országokban, sőt élőben beszélgethettek az 

érdeklődők erasmusos diákokkal Skype-on, MSN-en keresztül. 

Szórakoztató-informatív vetélkedőkre is benevezhettek csapatok, 

az egyik vitaversenynek nem kis tétje volt, hiszen brüsszeli 

kirándulást nyerhettek a legügyesebbek. 

A szórakozásnak, kultúrának, színháznak is áldozhattak a 

résztvevők. Szalay Kriszta „És a 8. napon…” című darabját 

nézhették meg az érdeklődők, az előadás után a színészekkel 

is szóba elegyedhettek. A programsorozat bő másfél hete alatt 

tökéletesen megismerhették a hallgatók a saját uniós lehetőségeiket, 

és jót vitázhattak Európa jövőjéről és a globális kihívásokra 

adható válaszokról. 

2008. MÁRCIUS HÁTTÉR 

EGYETEMI ÉLET 13

14 www.egyetemter.hu HIRDETÉS 

2008. MÁRCIUS

„…nem feltétlenül a szavak a legfontosabbak” 

Beszélgetés Kozma Andrásssal , a Csokonai Színház dramaturgjával 

EÉ: — Éppen most próbáljátok 

Puccini operáját, a Manon 

Lescaut-t. Mondanál néhány 

szót általában a darabról és a 

folyamatban levő munkából? 

– Lassan a véghajrába érünk, 

ha mondhatom így, hiszen tegnap 

kerültünk színpadra. Az 

eddigi munka a színészekkel 

és a kórussal tulajdonképpen 

kísérleti szakasz volt. Különböző 

megközelítésekbe, eltérő 

szituációkba helyeztük a jeleneteket. 

Ez a rendező, Szergej 

Maszlobojscsikov munkamódszere. 

Szergejnek elsősorban 

vizuális elképzelései vannak egy 

jelenetről, ezt próbálja az operaénekesekkel 

együtt kibontani, 

ebből próbálja – a színészekkel 

folyamatosan kommunikálva – 

kidolgozni az adott szituációt. 

Természetesen az ilyen munka 

során mindig vannak zsákutcák 

és vargabetűk, de a Tosca óta az 

énekesek már megszokták és elfogadták 

ezt a módszert. Szergej 

nem arra törekszik, hogy vizuálisan 

elmeséljen egy történetet, 

hanem a zenéből, a librettóból 

és ha van, az alapszövegből 

indul ki, ezekből bontja ki az 

előadást, például jelen esetben 

Prévost szövegét is felhasználta. 

Ez nem egy hagyományos rendezési 

forma, de a zenével sem 

megy szembe. Nem múzeumi 

látványosságot akar létrehozni, 

hanem a mai néző számára is 

átélhetővé kívánja tenni a színpadon 

zajló eseményeket, az 

abból kibontakozó érzelmeket, 

energiákat. 

EÉ: — A rendező mellett menynyire 

sokrétű a te feladatot? 

Tolmácsként is dolgozol, de 

dramaturgként is. 

– Nincs pontosan meghatározva 

a munkaköröm. Mióta 

rendezők mellett, színházban 

dolgozom, mindig arra törekedtem, 

hogy egy kreatív közeget 

hozzak létre. Próbák előtt és után 

mindig konzultálunk a rendezővel, 

elmondom a véleményemet, 

esetleg egyéb szempontokat 

vetek fel, vannak ötleteim, javaslataim, 

amiket aztán a rendező 

saját belátása szerint hasznosít. 

De bárkivel is dolgozom együtt, 

akár Vidnyánszky Attilával, akár 

külföldi rendezőkkel, ez mindig 

az adott személyes viszonyból 

alakul ki. 

EÉ: — Viktor Rizsakovval, a 

Vihar című produkció rendezőjével 

mennyiben volt más a 

munka? 

– Nézd, az opera sokkal 

kötöttebb műfaj, nem kíván 

hagyományos értelemben vett 

dramaturgi munkát. Természetesen 

le kellett fordítani a 

librettót, és értelmezni kellett a 

szöveget, de alapvetően a zene 

a meghatározó. A Vihar ilyen 

értelemben sokkal kevésbé 

kanonizált szöveg, jobban bele 

lehet nyúlni. A prózai szöveg 

intenzívebben, látványosabban 

keresi a dráma határait, feszegeti 

a kereteit. Viktor Rizsakovval, 

aki a Moszkvai Művész Színház 

vezetője, egy nagyon termékeny 

viszony jött létre, nemcsak velem, 

hanem a színészekkel is. 

Így együtt dolgozva született 

meg ez az előadás: nemcsak 

a szövegből, hanem a közös 

munkából. Egyébként az orosz 

színjátszásban ez bevált gyakorlat, 

gyakran látjuk a plakátokon 

a feliratot: az előadás XY szerző 

motívumai nyomán jött létre. A 

vihar esetében is valami ilyesmi 

történt, bár Rizsakov még ennél 

is tovább megy. A kortárs orosz 

színjátszás egyik kiemelkedő 

alakjaként az „új dráma” és a 

„kortárs dráma” közti különbségeket 

próbálja megragadni. 

Az én saját értelmezésemben az 

„új dráma” egy újfajta, érvényes 

megszólalásmódot, kifejezésformát 

jelent. Arról van szó, 

hogy attól, hogy valami kortárs 

még nem biztos, hogy új… Az 

új drámai gondolkodás – talán 

pontosabb így nevezni – klaszszikus 

művekhez is nagyon 

termékenyen tud nyúlni. Ahhoz, 

hogy a színpadon „új dráma” 

szülessen, nem feltétlenül kell 

kortárs szöveg, sőt. Jó lenne 

minél pontosabban árnyalni, 

definiálni ezeket a fogalmakat. 

Ebből a szempontból nagyon 

fontos volt számomra az idei 

DESZKA Fesztivál egyik szakmai 

beszélgetése, melyet Sárból 

poézis címmel tartottunk. Úgy 

érzem, hogy itt nagyon fontos 

problémaköröket jártunk körül. 

Örülök, hogy ezen a beszélgetésen 

felvetődött az „opus posth” 

fogalma, mely – röviden fogalmazva 

– azt a színházi felfogást 

jelöli, mely szerint nem a szöveg 

az elsődleges a színházban. 

Rizsakov is tudatosan válaszotta 

a Vihar Opus Posth. címet. 

EÉ: — Térjünk vissza ahhoz 

a kreatív közeghez, amelyet 

igyekszel a munkád során megteremteni. 

Egy ilyen helyzetben 

nem érzel kísértést arra, hogy 

Te rendezz, hogy Tiéd legyen a 

végső szó? 

– Mindig van véleményem, 

de amikor valakit segítek a 

munkában, akkor a legelejétől 

kezdve megpróbálom ezt viszszafogni, 

igyekszem magamat 

mint személyt szinte kizárni, 

minimálisra redukálni. Azt is 

mondhatnám, hogy szupravezetőként 

működök: igyekszem 

minimálisra csökkenteni az 

ellenállást, közvetítő vagyok. 

Ugyanakkor a tolmácsolás során 

nem a pontosság a legfőbb szempont. 

Megpróbálok egyfajta 

szóbeli műfordítást adni, hiszen 

a rendező szeretne érzelmeket, 

energiákat átadni, de ez csak 

verbális úton nem működhet. 

Nekem kell létrehozni egy érzelmi-szellemi 

hidat a rendező és a 

színészek között. Tulajdonképpen 

a feladatom egyben színészi 

feladat is: energiákat közvetítek. 

Ebben sokat segít az, hogy én 

magam is játszottam, így jobban 

érzem a beszéd ritmusát, és hogy 

hogyan tudom megfelelően 

átadni, amit kell. Időnként egy 

kis humort is próbálok belevinni 

a munkába, hogy felrázzam egy 

picit a társulatot, amikor úgy 

érzem, hogy fáradnak, lankad 

a figyelmük. Nagyon fontos, 

hogy fenntartsam, megőrizzem 

a kommunikáció ritmusát. 

Mert nem feltétlenül a szavak 

a legfontosabbak, hanem az, 

hogy átmenjenek az energiák. A 

színész – főleg, amikor külföldi 

rendezővel dolgozik – sokszor 

nem is a szavakon keresztül érti 

meg az instrukciót. Ezért nem 

szabad túlértékelni a verbális 

megnyilatkozás jelentőségét. 

EÉ: — Nemsokára, március 

13-án, bemutatjátok a Manon 

Lescaut-t. Végéhez ér egy munka. 

Milyen más feladatok várnak 

még rád? 

– Természetesen mindenféle 

munkával párhuzamosan tovább 

építem a Csokonai Színház 

nemzetközi kapcsolatait. Most 

elsősorban Kijevvel és a Toruni 

KONTAKT Fesztivál szervezőivel 

tárgyalunk. Emellett Viktor 

Rizsakov kérésére le kellene fordítanom 

egy darabot, amit talán 

a Zsámbéki Színházi Bázissal 

közösen fogunk létrehozni. 

Szóval minél többet szeretnék 

fordítani, nemcsak kortárs, hanem 

klasszikus darabot is. 

EÉ: — Sok sikert kívánunk 

hozzá! 

16 www.egyetemter.hu ZOOM 

2008. MÁRCIUS

Felezés!!! 

Nem, nem a felezési időről és a kormeghatározás módszereiről 

ejtek szót a következő néhány mondatban, 

hanem az igazi, eredeti és legendás agráros felezésről 

írnék egy kicsit. Hogy mi az a felezés? Tanuljon az ember 

agráros fia vagy lánya régi vagy új képzési rendszer szerint, 

mikor tanulmányainak feléhez ér, ezt méltó módon 

megünnepli. Kulisszatitkokat az esemény egyik szervezőjétől, 

Kenéz Norbert hallgatótól tudtam meg, aki egyébként 

maga is felez. 

„A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, 

melyet nélkülözünk.” (Richard Wagner) 

Bukta Imre Munkácsy-díjas 

képzőművész életének első 

retrospektív kiállítása a 

Modemben „Kibontott táj” 

címen nyílt meg dec.13-án, 

és — ahogy mondani szoktál 

— a „nagy sikerre való tekintettel” 

az eredetileg feb. 

24.-re tervezett tárlatzárás 

helyett márc. 2-ig voltak 

megtekinthetők munkái. 

A felezés hagyománya korántsem olyan régi, mint a híres sárgulásé, 

de a lényege ugyanaz: Egyedi tradíció, fergeteges buli, amely (ez 

évben) közel 500 agrárost, felezőt mozgat meg! Ez a rendezvény kibővített 

szakestekből nőtte ki magát, a fél-egy napos programot négy 

napig tartó mulatság váltotta fel. Persze e hangulat nemcsak a szervezőkön, 

hanem a résztvevők kreativitásán is múlik, és erre aligha lesz 

panasz. A közös felezés jelképeként minden felező egyenpólót kap, a 

két kar, MTK és AVK, a felezés és a 140. év előtt tisztelgő logókkal, 

és a csuklókon csattan egy karszalag is, jó pár kedvezményt rejtve. 

Hogy mikor lesz? Március 16-19-ig. És hogy mi lesz? A szervezők a 

következőkkel várják az érdeklődőket: vasárnap este egy óriási retro 

partival fűtenek be a Kazánházba, és miután mindenki kitáncolta magát, 

egy-két óra alvás múlva kezdődnek a hétfői programok. Sportos 

és szellemi vetélkedők, az agrár koli mögött sörsátrak és főzés várják 

a felezőket. Elég egyszerű lenne, ha csak egymás ellen játszanának, 

ezt gondolhatták az oktatók is, ugyanis mind a szellemi, mind a 

sportos vetélkedőkben részt vesznek, már hosszú évek óta. A tanári 

csapatot Kiss Szendille tanárnő fogja össze a kellemes harcok során. 

Persze a buli nem ér véget a naplementében való gyönyörködéssel, 

a Kazánház ismét kitárja kapuit, hogy egy érdekes, kissé amerikaias 

traffic light partira 

invitálja a még mindig 

nem elég fáradt felezőket. 

Belépés a jelzőlámpa három 

színében, pirosban menj, ha tilos 

közeledni, sárgában, ha elvileg 

nem lehetne, de te szívesen 

elmélkednél egy újabb ismerőssel, 

és zöldben, ha minden 

szabad! A hajnali nulla óra 

pihenés után megtörve bár, 

de fogyva nem, kezdetét 

veszik a keddi időtöltések, 

úgymint csocsó- és pókerbajnokság, 

sörsátrak és társai. 

Természetesen a diákok most 

sem maradhatnak megfelelő 

oktatói támogatás nélkül. A kedd 

éjszaka szórakozása garantált, éjfélig 

karaoke lesz, ahol minden tehetséges és kevésbé az, majdnem mindent 

előadhat, azután pedig (a változatosság kedvéért) buli és buli. A hajnal 

valószínűleg ekkor is eljön, persze hiába, mert a felezők a biológia 

törvényeit felrúgva nekilátnak az utolsó napnak. A tornacsarnokban 

foci- és kosármeccsek, tanár-diák megmérettetések űzik el az unalmat. 

Az este vacsorával búcsúznak a négy naptól, ami, mint ahogy azt 

megtudtam, újítás, elegáns, zenés zárása a csak az agráron előforduló 

hagyománynak. Persze nem kell szomorkodni, bár a felezés egyre 

halkuló zene kíséretében véget ér, a nem sokkal később kezdődő 

sárgulás újabb felejthetetlen bulit hoz magával. Addig is mindenki 

készülődjön, elő azokkal a jelzőlámparuhákkal (a fekete is jó, vagy 

nem?) hiszen, bár a felezés a felezőké, a szervezők szeretettel és 

zenével, meg sörsátorral, meg Kazánházzal várnak minden agráros 

és más karra járó hallgatót! Már csak egy hét van hátra… 

Kun Alíz 

Mert valahova visszavágyunk… 

Művészünk – Bukta Imre 

(1952–) a kortárs vidéki képzőművészet 

kiemelkedő alakja, aki 

egészen fiatalon, immár több 

mint harminc éve fogott bele 

sajátos arculatának kialakításába, 

és Mezőszemerén töltve életét 

megteremtette ún. mezőgazdasági 

művészetét. 

Alkotásainak témája a falusi 

élet; a mezőgazdaság, paraszti 

munkák: gyümölcsszedés, földművelés, 

trágyahordás, melyeket 

évezredeken át alkalmazott 

mindennapi munkavégzésében 

az emberiség 99%-a. A kemény 

munkavégzést és az utána következő 

pihenést a szabad ég alatt, 

valamint a természettel való harmonikus 

kapcsolatot az urbanizált 

környezetben élő városi embernek 

már esélye sincs abban 

a teljességben megélni, ahogy 

felmenőinknek lehetősége volt 

egykor. Ezt a hiányt próbálja 

pótolni természeti formákat és 

környezeteket megidéző installációin 

(szoborművein) és térkonstrukcióin 

Bukta művészete! 

Bár mindezt sokszor ironikusan 

teszi, néhol mégis transzcendens 

jelentéssel ruházza fel az 

ősi cselekvéssorokat, melyek 

a természeti környezetben élő 

parasztember mindennapi gyakorlatait 

jelentették. 

Személyes mitológiájában 

egyszerű tárgyak – kasza, 

öntözőkanna, veder – jelennek 

meg úgy, mint a hétköznapok 

emlékművei így pl. a 

„Zsebkaszakészlet” címet viselő 

munkája kis kaszamodellt formáz, 

aminek szemüvegtartóra 

emlékeztető tokja a mai zsebszámítógépekhez 

hasonlóan 

hordozhatóvá teszi a funkcióját 

vesztett, miniatürizált tárgyat. 

De vajon nem nyerhetne-e új 

funkciót megfelelő menedzsmenttel 

egy efféle tárgyacska 

ha például sorozatgyártásban 

megjelenne a piacon? Vicces, 

de korán sem komolytalan 

példaképp a fingerboard-ok 

esetét említhetjük (miniatürizált 

gördeszkák, amiken az újjukat 

használva játszanak a gyerekek), 

hisz ehhez igen hasonló 

szituációt teremthetne egy ilyen 

gyerekjátékként a nagyközönség 

elé tárt zsebkasza… 

A viccet félretéve Bukta 

Imre művészete nem merül 

ki a festmények, installációk, 

performanszok, emellett nagyszabású 

tereminstallációkat is 

megvalósított, melyek közül 

néhány megtekinthető is volt. 

Ezekben a nézőt a környezet 

részévé avatva teremtődik meg 

egy átlelkesített világállapot, 

mely a paraszti világra jellemző 

anyagokból barkácstechnikával 

épített tárgyak sorára épül. Például 

az „Okos táj” c. munka 

egy hatalmas fehér falfelületet 

„kukoricacső-emberkékkel” beborító 

tereminstalláció, melynek 

építőelemei olyan egyformák, 

mintha csak klónozták volna 

őket, pedig csak hibridkukoricák 

voltak… 

Áfra János 

2008. MÁRCIUS ZOOM 

EGYETEMI ÉLET 17

Templomosok 

Az Egyetemi Templom széles körű szolgáltatásokat, közösségteremtő 

programokat kínál a hallgatóknak. Mindezeken túl ez a központi 

kampusz legmagasabb építménye. Tudjuk, hiszen jártunk ott. 

Egyszer volt, hol nem volt, Dunán 

innen, Tiszántúl (sic!), a DEAC-pályán 

is túl, de még a Kossuth Lajos Kollégiumokon 

is egy sánta arasszal túl, volt egyszer 

egy férfi, s annak egy nagy álma. 

Főhősünk, nevezzük Lacinak, évek óta 

arra vágyott, hogy felmenjen az Egyetem 

téri református templom tornyába. 

No hiszen, ilyet aztán nem mindenki talál 

ki magának! De ahogy teltek, múltak 

az évek, lassan eljött a pillanat, amikor 

Laci álma valóra válhatott. 

Hej, azért nem megy az ám egyről a 

kettőre, rögtön háromra volt szükség: a 

legidősebb, tervekkel teli Lacihoz csatlakozott 

még két Laci, egy középső, és 

egy legfiatalabb. Nem voltak testvérek, 

Lacik voltak. Nem kellett szerencsére 

nagy fondorlat, csak egy-két telefon, 

s másnap, ahogy megpitymallott, már 

készült is a három fiú a nagy utazásra, 

az égig érő torony meghódítására. No 

de nem volt az félelem nélkül való, ott 

munkálkodtak a fiúkban az előre megsúgott 

tanácsok és információk. Mondta 

a kulcsos ember, hogy a lépcsőkorlátot 

meg ne fogd, fiam, lefelé tekinteted 

soha ne vesd, odafent a magasságban a 

korlátnak neki ne dőlj. A legkisebb viszszahőkölt 

már a torony alján, s megkérdezte, 

hogy tízes skálán ugyan milyen 

veszélyességi fokon visz a lépcső az 

egekig. Alig hallható tízest dörmögött 

a kulcsos ember, de haj, akkor már nem 

volt visszaút. 

Úgy mentek fel, szépen sorba, ahogy 

három fiak sosem szoktak, elől a legifjabb, 

mögötte a legidősebb, a középső 

meg zárta a sort. Így jártak míg fel nem 

értek, Lacik lépcsőn hárman mentek. A 

legidősebb álomgyáros, kétszer mondta, 

ő megáll most, a többiek rábeszélték, 

tériszonyát, hej, legyőzték. 

Bizony, nem csak pár lépcsőfokból 

állt a túra, nem láttak a pallón túlra, 

onnan szűkült csak a lépcső, a Laciknak 

libasorban nem volt könnyű. De várta 

már a három fiút a templomóra hűvös 

tere, ahol igen-igen kellett vigyázni, nehogy 

egy mutatóforgató rudat lefejelve 

kizökkentsék az idő kerekét, hisz nem 

lett volna, ki éppen ott helyretolja azt. 

Fénykép készült nem kevéske, az elődök 

nyoma rajtuk ma is látszik: hátrahagyott 

fekete aktatáska magányosan bezárult az 

idő templomába. Na, de mit csinálnak a 

Lacik? Továbbment a három felfedező, 

mentek hetedhét lépcső ellen, feltörtek a 

felhők felé, de hirtelen egy ajtó útjukat 

állta. A legidősebb nyitni próbálta, a 

legkisebb támaszt adott, végül a középső 

tudta elmozdítani a templomtoronyba 

nyíló feljárat veretes deszkáját. Abban 

a pillanatban, ahogy kiléptek a huzatos 

toronyba, elámultak a magasságon, bámészkodtak, 

a korlátnak véletlenül sem 

dőltek neki, kihajolni nem próbáltak. 

Elkövetkezett a tizedik perc, a lentiek 

már félni kezdtek, a kulcsos ember 

köpött kettőt, de a bátor ifjak megérezték 

az aggodalmat és leindultak nagy 

merészen. A probléma itt kezdődött, a 

záródeszka Istennek sem mozdult, még 

azon a helyen sem. A középső megint 

húzta, vonta ide, vonta oda, végül csak 

megoldotta. Az óránál megpihentek, a 

legkisebb leguggolt, a tartórúdba fejét 

verte, de nem mozdult el a mutató, nem 

előzte le magát az idő. Szusszanásnyi 

erőgyűjtés után ismét a falépcsőn találták 

magukat, de ezúttal megfordították 

a sorrendet. Legelöl ment a középső, 

középen a legidősebb, a sort a legifjabb 

zárta, s merészen tekintett le Lacira, az 

elsőre, aki éppen akkor a középső volt, 

vagyis a középső, aki elől haladt. 

Lent a kulcsos ember mosolyogva 

fogadta őket, gratulált, biztosította a 

fiúkat, hogy kiállták a próbát, s abban 

a pillanatban átváltozott egy szépséges 

tündérkisasszonnyá, akinek a kezét 

azonban csak az egyik fiú nyerhette el. 

De ez már egy másik mese… 

18 www.egyetemter.hu ZOOM 

2008. MÁRCIUS

A Debreceni Egyetem főépülete 

mellett található az Egyetemi Templom, 

amelyet bizonyára már nemcsak az 

idősebb hallgatók, hanem a fiatalabbak 

is ismernek. A felsőbb évesek még 

emlékezhetnek az egyetem folyóiratés 

zeneműtárára, amely a templomban 

működött, a legifjabbak viszont már az 

átalakult épület szolgáltatásait veszik 

igénybe. 

Mindez azért következhetett be, mert 

tavaly februárban visszakerült a református 

egyház tulajdonába az épület, ami 

így eredeti funkcióját látja el. Nyugat-Európában 

megszokott, hogy az egyetemi 

kampuszokon istentiszteleteket tartanak 

az egyetemi polgároknak. Ha van templom, 

akkor ott, de ha nincs, akkor az 

egyetemek termet biztosítanak ezekre 

az összejövetelekre. Olyan templomot 

azonban, ami az Egyetem téren működik, 

valószínűleg igen keveset találnánk. 

A külső szemlélőnek egyből az tűnik 

fel, hogy kávéház működik a legalsó 

szinten, ráadásul igen ügyesen csinálják, 

hiszen az épületbe csak a két oldalsó 

ajtón lehet bejutni, azok viszont a kávézóba 

vezetnek. A kávé mellé pedig 

adnak egy karamellás kekszet, amiből 

egy fél kilós zacskónyit bármikor meg 

tudnék enni. Komolyan, finomabb, mint 

a vaníliás karika. A kávézóról annyit 

jegyeznék még meg, hogy van benne két 

akvárium, az egyikben édes, a másikban 

sós vízzel, a nekik megfelelő haltípusokkal 

(apró halak, nem pontyméretűek). 

Az Egyetemi Templom betölti hagyományos 

funkcióját is, istentiszteletek 

szerdánként 19 órától vannak a 

karzaton. Ez az a hely, ahol régen a zeneműtár 

működött. Ott lehetett néhány 

éve még videózni, mai napig sajnálom, 

hogy sosem próbáltam ki. Volt ott egy 

régi tévé és videó egy kanapéval, ahol 

a kikölcsönzött filmet meg lehetett 

nézni, ráadásul még sötétítő függöny is 

volt. 4-5 éve gondolkoztam azon, hogy 

felmegyek oda aludni. Azt a hangulatot 

véleményem szerint az új könyvtárépületben 

lehetetlen megidézni. 

Püski Dániel, egyetemi lelkipásztor 

kérdésünkre elmondta, hogy az első 

egyetemi istentisztelet 1990-ben volt, 

mégpedig a Kémia épületben. Az elmúlt 

tizennyolc évben Dani szerint az ifjúság 

igen sokat változott, komoly nehézséget 

okoz közösséget formálni a fiatalok 

nagy csoportjából, de mégis túl vagyunk 

már a mélyponton, hiszen mind az egyetemi 

istentiszteletekre, mind a kedd esti 

bibliaórákra egyre többen járnak. Ehhez 

hozzájárul az is, hogy az istentisztelet 

liturgiáját tekintve klasszikus, formáját 

tekintve viszont egyáltalán nem, hiszen 

gitárral, énekléssel próbálják fiatalossá 

tenni ezeket az eseményeket. 

A templom óriási belső terét egyelőre 

még nem tudják kihasználni, bár 

a folyóirattár bonyolult vasszerkezetes 

belső építményét már kibontották, s 

a lifteket is üzemen kívül helyezték. 

Aranyos elgondolás, hogy a vasépítményből 

meghagytak egy szószékre 

emlékeztető darabot, amit valószínűleg 

használni is fognak a későbbiekben. Az 

átalakítás ebben az évben kezdődik, a 

tervek szerint olyan termet alakítanak 

ki, amely az istentiszteletek mellett 

konferenciáknak, hangversenyeknek, 

színházi előadásoknak adhat helyet, 

vagyis modern szolgáltató centrumként, 

multifunkciós térként üzemelne. Ez nem 

áll messze a valóságtól, ugyanis jelenleg 

is képzések, tanfolyamok zajlanak a 

templom tantermeiben. 

Külön fontos kiemelni, hogy számítógépterem 

is működik az épület 

alagsorában, amelyet az egyetemisták 

este 8-tól reggel 8-ig szabadon használhatnak. 

A 80 gép tantárgyfelvételi és 

vizsgajelentkezési időszakban non-stop 

a hallgatóké, lehet etr-ezni. Torrentezni 

nem. Végül is régebben is a templomban 

lehetett a legkönnyebben szabad géphez 

jutni a tantárgyfelvételi időszakban: a 

zeneműtár mellett volt egy eldugott, 

körülbelül 10-15 gépes terem, amelyet 

kevesen ismertek. 

Az Egyetemi Templomról azt még 

mindenképpen érdemes tudnotok, hogy 

tornyának csúcspontja magasabban van, 

mint a Nagytemplomé, sőt felülről a Zeneművészeti 

Kar (ZK) kilencemeletes 

épülete, de még az Elméleti Tömb is alacsonyabbnak 

látszik. Bár a ZK tetejéről 

meg a templom látszik alacsonyabbnak. 

Legközelebb lemérjük centivel. 

Szöveg: Szabó Laci 

Fotó: Bolváry Laci 

Résztvevő: Ölveti Laci 

2008. MÁRCIUS ZOOM 

EGYETEMI ÉLET 19

Egy el nem készült dráma zárlata 

Szereplők: 

Ezredes 

Első tiszt 

Második tiszt 

Futár 

Fiatal fiú 

Csupasz terem fehérre meszelt falakkal, a mennyezetről középen egy 

meztelen izzó csüng alá. Igen gyenge a fénye. Középen egy széken díszegyenruhás, 

idősödő férfi ül, szivarozik. Fekete csizmás lábait átvetette 

egymáson, félig lecsúszva a derekán ül. Mellette a földön, jobb oldalon 

nagy kiterjedésű sötét folt. Előtte a földön hatalmas térkép, rajta talpas 

zászlócskák és műanyag katonák több színben. Figyeli a térképet, időnként 

a közönség felé néz, tekintete a semmibe téved. Mögötte, a szoba hátsó 

részében néhány felmosóvödör valami sötét folyadékkal, mindegyikben 

egy beleállított felmosórúd. Jobb oldalon ajtó, rajta nagy betűkkel kiírva: 

TISZTELEGJ! 

Nyílik az ajtó, belép egy fiatal fiú, kezében felmosóveder vízzel és 

felmosórúd. Nehezen mozog, cipekednie kell. Megfordul, bezárja az ajtót, 

meglátja a feliratot, leengedi a kezeit, a vödör a földhöz koccan. 

(Szünet) 

Hirtelen megfordul, belemártja a rudat a vízbe, és mosni kezdi a fekete 

rászáradt foltot. 

Amíg befejezi a munkát, az ezredes nem szivarozik, a szivar ki is alszik, 

de nem veszi észre, maga elé néz, faarccal. 

A fiú befejezi a munkát, a vedret hátraviszi a többihez, beleállítja a rudat, 

az ajtóhoz megy, meglátja a feliratot, keze a kilincsen. 

(Szünet) 

Senki sem mozdul, az ezredes lassan rágyújt, beszívja a füstöt, visszatartja. 

A fiú kinyitja az ajtót, kimegy, és gyorsan becsapja maga mögött, az ezredes 

kifújja a füstöt, köhög, az izzó fénye vibrálni kezd. 

(Szünet) 

Az ezredes szivarozik, a hamut a térképre szórja. Lábait cserélgeti egymáson. 

Néha sóhajt egy mélyet. 

Nyílik az ajtó, belép az első tiszt egyenruhában, megfordul, beteszi az 

ajtót, meglátja a feliratot, sarkait erősen összecsapva tiszteleg az ajtó 

felé, megfordul és odalép az ezredes mellé. 

Első tiszt 

– Ezredes Úr, várjuk a parancsot! A szorost elhagyták az előretolt ellenséges 

megfigyelők. Itt az ideje támadnunk! 

Az ezredes kiveszi a szivart, lassan felnéz a tisztre, visszafordítja a fejét, 

a térképre néz. 

(Szünet) 

Feláll, visszateszi a szivart, ölbe teszi a kezét. 

(Szünet) 

Nyílik az ajtó, belép a második tiszt civilben, megfordul, becsukja az ajtót, 

meglátja a feliratot, sarkait összecsapva tiszteleg, megfordul, megáll az 

első tiszt mögött közvetlenül, annak hátához beszél, lihegve. 

Második tiszt 

– Uram! A hadtesteket parancsára összevontuk, az áttörés félig sikerült. 

A szorost még tartják az előretolt csapataink, de félő, hogy túl kevesen 

lesznek. Erősítést kérünk! 

(Rövid szünet.) 

Az első tiszt a térképet nézi. Szivart vesz elő, rágyújt. 

(Rövid szünet) 

Az ezredes leül, kiveszi a szivart a szájából, megszagolja. A második tiszt 

figyeli őket, értetlen arccal. Az égő fénye megremeg. 

Nyílik az ajtó, belép a futár viseltes kabátban, szakadt, sáros nadrágban, 

megfordul, becsapja az ajtót, meglátja a feliratot, sietve tiszteleg, megfordul, 

a második tiszt háta mögé áll, annak beszél lihegve. 

Futár 

– Uram! A szorost bevették. Parancsára mindannyian megadtuk magunkat, 

a tiszteket tíz percen belül a ház elé várják! 

Az ezredes kiveszi a szivart, feláll, mosolyog, visszateszi a szivart, a 

térképre néz, közel hajol. Kiveszi a szivart megint, a második tisztre néz, 

visszateszi a szivart, a térképre néz, közel hajol, leül. 

Az első tiszt kiveszi a szivart, törzsével hátracsavarodik, a második tisztre 

néz szemrehányón, visszateszi a szivart, megszívja majd a füstöt visszatartja, 

visszafordul az ezredes felé, a térképre néz, kifújja a füstöt. 

A futár lihegése alábbhagy, a többiek meredten állnak. 

(Szünet) 

Az ezredes feláll. 

Az első tiszt leül a földre a térkép elé. 

A második tiszt szembefordul a futárral. 

A futár a vödrökre néz. 

(Szünet) 

Az ezredes leül, végig előre néz. 

Az első tiszt feláll, a vödrökre néz. 

A második tiszt a vödrök felé fordul. 

A futár a közönség felé fordul. 

Csendben állnak, a tisztek és az ezredes ölbe tett kézzel szivaroznak. 

(Szünet) 

Az izzó kialszik, sötétség borul a szobára, a futár lihegése újraindul, erős 

és egyenletes. A közönség felől csak a két szivar izzása látszik. 

Neszezés hangzik, egy gyufa fényénél megjelenik az első tiszt arca, amint 

cigarettára gyújt. 

Mindhárom fénypont a közönség felé néz. 

(Hosszabb szünet) 

A három vörös fénypont hol erősebben látszik, hol gyengébben, ahogy 

dohányzanak. 

Egy idő múlva a fénypont az ezredes helyén kialszik, pár másodperc 

múlva a tőle jobbra eső is. A maradék fénypont jobb felé mozdul, a 

lihegés megszakad, a pont még egyszer felizzik, majd kialszik. A lihegés 

lassan elhalkul, majd megszűnik. 

(Szünet) 

Az izzó vagy két másodpercig vibrálni kezd, fényénél fekvő alakok 

látszanak egymás hegyén-hátán, köröttük sötét tócsák, majd az izzó 

újból kialszik. 

(Szünet) 

A mély csendet messziről lábdobogás, majd erősödő idegen nyelvű 

kiáltozás zavarja meg. 

Durva ütés hallatszik és egy igen erős ajtócsapódás. Idegen nyelvű erős, 

pattogó utasítások, cipekedés zajai. 

Valaki szuszogva erőlködik, majd egymás után kétszer izzótekergetés 

hangzik fel. 

Az izzó újra világít, a díszletek ugyanazok. A széken egy díszegyenruhás 

férfi ül, erősen hasonlít az előző tábornokhoz, azonban az egyenruha 

színei mások. Lábait kinyújtva figyeli a térképet, jobbjában vodkás 

üveget tart tele itallal, időnként beleiszik. Tőle jobbra nagy foltokban 

odaszáradt sötét folyadék nyomai. 

Nyílik az ajtó, belép a fiatal fiú, kezében felmosó veder és felmosó rúd. 

Megfordul, bezárja az ajtót, meglátja a feliratot, leereszti a kezeit, a 

vödör víz a földnek koccan. Mozdulatlanul megáll. 

Az ezredes kiissza a maradék italt, előregörnyed, tekintetét előrefelé 

szegezi, majd felfelé görbíti, közben az italt nem nyeli le, pofazacskójában 

tárolja. Lassan hátradől, lábait keresztbeveti, tompa tekintettel mered 

a közönség felé, a semmibe. 

(Függöny) 

Phaeton 

Az Egyetemi Élet folyamatosan várja verseiteket, prózáitokat a szepszelet@gmail.com-ra vagy a szerkesztõség címére! 

20 www.egyetemter.hu SZÉP-SZELET 

2008. MÁRCIUS


EGYETEMI ÉLET 21

Egyetemi legendák 

A diákok vizsgára várakoztak egy 

teremben, mikor belépett egy fiatal, 

lepukkant külsejű egyén, kopott 

zakóban és tarisznyával. Az egyik 

diák megkérdezte: „Mi van, b… 

meg, te így jöttél vizsgázni?“, mire 

a srác azt felelte: „Tudod, b… meg, 

én így jöttem vizsgáztatni.” 

Egyetemeken, főiskolákon különösen 

terjednek az efféle történetek. Ez az egyik 

legismertebb egyetemi sztori, ami állítólag 

az egyik egyházi egyetem jogi karán történt. 

Amikor először hallottam ezt a történetet, 

meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg 

nem úgy volt, ahogy mesélték. Hiszen aki 

mondta, arra a karra járt, igaz, ő nem volt 

ott, mikor ez történt, de mindenki erről 

beszélt. Úgyhogy amikor én is elmeséltem 

valakinek, az közölte, hogy ez nem is ott 

történt, hanem ott, ahova ő járt. Kérdés 

akkor, mi az igaz ezekből a történetekből? 

Az alaptörténet és annak elemei általában 

misztikusak, félelmetesek vagy 

viccesek. Néhány közülük széles körben 

terjedő álhit, mint például az, hogy a félévben 

lévő összes vizsgánkat gond nélkül 

teljesíthetjük az egyetemen, ha a szobatársunk 

öngyilkos lesz. Miután útjára indul 

egy ilyen legenda-babona, szájról szájra 

terjedve, számos vicces vagy veszélyes 

elemmel bővül. 

A vizsgáztató tanár állítólag végignézett 

a vizsgázókon, akik szépen kiöltözve 

várták a sorukat, és azt mondta: „Mindenki 

jöjjön be a terembe, a pincér és a prosti 

azonban maradjon kint.” A pincérnek titulált 

fiú csokornyakkendőt, a prostituáltnak 

nevezett lány miniszoknyát viselt. A sztori 

futótűzként terjed, és innentől kezdve 

kibogozhatatlan, ki kezdte. 

Egy srác felvételizett pszichológia 

szakra, és az volt a vizsgakérdés, hogy 

mi a bátorság? A srác meg ráírta nagy 

betűkkel a papírra hogy EZ. Beadta aztán 

meg felvették. 

Az a történet is ismerős lehet sokaknak, 

amikor egy fiú biológia szakon vizsgázott, 

és a tanár madarak lábáról készített fotókat 

rakosgatott elé. Az volt a feladata, mondja 

meg, milyen fajta szárnyashoz tartozhat 

a végtag. A felkészült vizsgázó persze 

izzadt is a képek felett, az oktató pedig 

lazán meghúzta a vizsgán. A srác felháborodva 

szó nélkül ment ki a teremből, 

amikor a vizsgáztató utána szólt, hogy 

„Fiatalember, nem mondta meg a nevét!” 

Erre a srác, nem jött vissza, csak kitartotta 

a lábát az ajtó mögül: „Maga szerint hogy 

hívnak?” 

A szakállas legendák közé tartozik az az 

eset, amikor egy lányt puskázáson kapott 

a férfi tanára. Ez önmagában még nem is 

lenne egyedi eset, de a lány a bugyijában 

tartotta a puskát. Hogy miért pont ezt a 

helyet választotta, arról nem szól a fáma, 

de sikerült lebuknia, gondolom feltűnő 

lehetett a ki-be nyúlkálás. A tanár úr nem 

volt rest, felállította a lányt, és közölte 

vele, hogy mint férfi nem tehetné meg, de 

mint tanár igen, és belenyúlt a bugyijába, 

elkobozva ezzel a puskát. Erre a lány: mint 

diák nem, de mint nő megtehetem, és erre 

pofon vágta a tanárát. 

Mindenki egyetérthet azzal, hogy ilyen 

legendák vannak, voltak, és valószínűleg 

lesznek is, de a kérdés az, hogy ezeknek 

mennyi valóságalapja van. Dénes Zoltán 

a Néprajzi Tanszék kutatója szerint az 

összes ilyen legendának valós alapja van, 

ezek mind megtörténtek, esetleg apróságokat 

változtatnak, színeznek ki benne. 

Ezt bizonyítva elmondta, volt már olyan 

vizsgán, ahol a diáktól azt kérdezték, hogy 

mi Hitler keresztneve, mire a hallgató rávágta: 

Heil! Vagy régebben egy történelem 

felvételin arra a kérdésre, hogy vázolja 

Deák Ferenc portréját, többen lerajzolták 

a haza bölcsét. De még említhetem azt a 

földrajz vizsgát is, amikor a Don-kanyarról 

kellett volna beszélnie a delikvensnek, aki 

azt hitte, hogy az egy személy, és miután 

megkérdezték, min gondolkodik, azt válaszolta: 

a széken! 

Ehhez csak Albert Einstein gondolatát 

lehet hozzáfűzni: 

„Két dolog végtelen: a világűr és az 

emberi hülyeség, bár az elsőben nem 

vagyok biztos!” 

Boros Judit 

A hallgatók véleménye: 

– Sanyi: szerintem simán megcsinálta 

a srác, miután meghúzta a biosz 

tanár, még lightos is volt szerintem, 

amit csinált. 

Ami vicces és van benne egy kis 

realitás, azt elhiszem, sőt még lehet, 

hogy tovább is adom, mondjuk egy 

társaságban, ahol gyér a hangulat, egy 

ilyen oda tök poén. 

* * * 

– Betti: az ilyen egyetemi pletykákat 

bírom, én szívesen hallgatok ilyen 

sztorikat, szerintem viccesek. 

* * * 

– Feri: Szerintem ezeket csak kitalálják, 

vagy ha történtek is hasonló esetek, 

nem pont így. Kicsit átírták őket. 

* * * 

– Kitti: Sok ilyen sztorit hallottam 

már, és el is hittem őket. Vannak durva 

történetek, azoknak kételkedem kicsit 

a valóságalapjában, de végül is annyi 

bolond van, kinézem a diákokból ezeket 

az őrültségeket. 

22 www.egyetemter.hu NÉZŐPONT 

2008. MÁRCIUS

Lesz-e pénzünk az egyetem után? 

1. rész 

Pénz. Fontos, és mindig több kell 

belőle, mert valahogy sosem elég, 

ami van. Ezért dolgozunk, diákhitelt 

veszünk fel, vagy többet tanulunk, 

hogy minél több ösztöndíjunk 

legyen. A pénzre szükségünk van, 

és szükségünk is lesz. De hogyan 

kezdjük majd el a nagybetűs életet, 

ha esetlegesen semmi pénzünk nem 

maradt a kezdésre, mert mindent 

elköltöttünk: szórakozásra, vásárlásra, 

könyvre, utazásra és minden 

másra? 

A magyar fiataloknak a boldogságindexe 

nagyban függ attól, hogy mennyi pénz 

található a zsebükben. Egy nemrég a Gfk. 

Hungária Kft. által készített felmérésből 

ez olvasható ki. A kutatás szerint ezen 

társadalmi csoport nagy részének egyszerűen 

csak egy vágya van: gazdagnak lenni, 

hogy mindenre, amire szükségük van, azt 

megvehessék. 

Egy téves kép alakult ki az egyetemisták 

egy jelentős részében. Ez a többségi réteg a 

fogyasztáshoz és a megvásárolt értékeihez 

méri önmagát. Szemükben az „akkor vagy 

valaki, ha ezt a cuccot megvetted, és ez neked 

megvan”-kép uralkodik, ezért ők úgy 

gondolják, érvényesülésüknek fő záloga 

azon ruhaneműk, elektronikai cikkek valamint 

állandó fogyasztási és más termékek 

megvétele, melyek alapján a külső személők 

számára – szerintük – ők „menővé”, 

„naggyá” vagy amerikai kifejezéssel élve 

„cool”-lá válnak. 

De mi történik akkor, ha már vége van a 

„paradicsomi éveknek” az egyetemen? 

Természetesen felvetődnek személyes 

infrastrukturális igényeink, amitől sikamlósabbá 

és jobbá válik életünk, könnyebbé 

válik munkavégzésünk, mobilizációnk: 

saját lakás, saját személygépkocsi vagy 

motorkerékpár, esetleg akár saját cég, 

vállalkozás stb. 

Szóval megint a pénz jön elő. Az, hogy 

legyen elég pénzünk arra, hogy ezeket 

beszerezzük, vagy annyi pénzünk, hogy ha 

véletlenül nem találnánk egy ideig állást, 

akkor is legyen miből megélni. 

De hogyan legyen elég pénzünk, ha ami 

volt is, feléltük? Elbuliztuk, elköltöttük, 

ezt vettünk belőle, azt vettünk belőle? 

„Nem az a probléma, ha valaki elmegy 

bulizni, szórakozni. A legnagyobb 

gond az, hogy az egyetemisták többsége 

rosszul gazdálkodik a pénzével. Pedig 

ha minden hónapban képesek lennének 

erre odafigyelni, és megtakarítani, majd 

befektetni egy bizonyos összeget, akkor 

az életkezdetük sokkal könnyebbé válna az 

egyetem elvégzése után” – mondja Szabó 

Krisztián ötödéves környezettudományi 

szakos hallgató, aki egy ismert európai 

pénzügyi tanácsadó cég fiókvezetőjeként 

tevékenykedik az egyetem végzése mellett. 

Elmondása szerint több olyan megtakarítási 

alternatíva is kínálkozik a fiatalok 

számára, mellyel az egyetem végzése 

mellett már megalapozhatják pénzügyeiket 

az egyetemi évek utáni időkre. 

És ekkor felvetődnek a kérdések: hogyan 

mondjunk le olyan dolgokról, ami 

legtöbbször élvezettel jár számunkra? 

Most vagyok fiatal, mikor éljem ki magam? 

Mi lesz velünk az egyetem elvégzése 

után, ha visszatekintve azt láttuk, hogy 

lemondtunk a bulizásról és egyéb más 

dolgok megvásárlásáról azért, hogy kiegyensúlyozott 

legyen a jövőnk, és minden 

olyan buliból kimaradtunk, minden olyan 

dolgot nem sikerült kipróbálnunk, amit 

másoknak igen? 

„Még nehezebb lesz majd lemondani 

majdan szülőként, ha szól a gyereked, 

hogy apa vagy anya, vedd már meg ezt, 

vedd már meg azt. És erre neked azt kell 

válaszolnod: bocs, de nem tudom megvenni, 

mert a hitelemet kell törleszteni.” 

– vélekedik ezen kérdéseimre válaszolva 

Krisztián. Fiatalként átérzi a szituációt, és 

véleménye szerint toleránsnak kell lenni 

ahhoz, hogy a fiatalok szeretnek eljárni 

bulizni, és szeretik elkölteni a pénzüket. 

De pénzügyi tanácsadóként úgy gondolja, 

érdemes megtakarítani, félrerakni, hiszen 

a jövőben – főleg a „nagybetűs” életkezdésékor 

– jelentkező esetleges gondok így 

előzhetők meg a legjobban. Ezzel a fent 

említett problémák is elkerülhetők. 

„5 év alatt 1 millió 500 ezer forintot 

veszünk fel diákhitelként. Egy okos befektetéssel 

ez a felvett összeg visszafizetés 

mellett az egyetemi évek után következő 

öt év alatt, akár több mint 3 millióra is 

gyarapodhat.” – tesz megjegyzést ezzel 

kapcsolatosan. 

Ez mit jelent a gyakorlatban? Következő 

lapszámunkban Krisztián segítségével számokkal 

és módszerekkel is szemléltetjük. 

Koterle Gábor 

2008. MÁRCIUS NÉZŐPONT 

EGYETEMI ÉLET 23

DEBRECENI EGYETEM ORVOS - és EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM 

KÖZMŰVELŐDÉSI TITKÁRSÁG KULTURÁLIS ÉS SZERVEZÉSI IRODA 

Március 

Kiállítások: 

Élettudományi Galéria – 

Tudományegyetem Botanikus kert között 

Látogatható mindennap 8-20 óráig 

Losonczi József festőművész kiállítása 

Megtekinthető: március 1–14-ig 

Bánki Tóth Mari, festőművész 

Megtekinthető: március 15–28-ig 

Nagyváradi festőművészek csoportos kiállítása 

Megtekinthető: március 29-től április 11-ig 

Elméleti Galéria 

Látogatható mindennap 8-20 óráig 

Dr. Kövér József szobrászművész kiállítása 

Megtekinthető: március 2-14-ig 

Katona Bálint képzőművész kiállítása 

Megtekinthető: március 16-28-ig 

Weintragen Adolf festőművész emlékkiállítása 

Megtekinthető: március 30-április 11-ig 

A DEOEC Közművelődési titkárság 

és a Déri Múzeum rendezvénye 

Mohai Gábor Elmondom mind a sok tréfát című estje 

Összeállítás József Attila szerelmes verseiből és leveleiből 

Közreműködik: Dévai Nagy Kamilla 

Helye: Déri Múzeum díszterme 

Ideje: 2008. március 10-én, 18 óra 

Világjáró Klub előadásai a Gyermekklinika tantermében 

Március 11., 18 óra dr. Batár István: Malaysia III. 

Március 25., 18 óra dr. Vámos Péter: 

Etiópia és Szudán keleti része, Dzsibuti 

A jövő pilótáit keresi a Magyar Honvédség 

Magyarország 2001-ben 14 db Saab Jas-39 Gripen 

vadászgép vásárlására kötött szerződést, melyek 

2006. és 2007. között kerültek leszállításra. Ezek az 

eszközök képezik gerincét a magyar légierőnek, 

és visszautalva a címre, ezekre a gépekre várjuk 

a leendő repülőhajózókat. Egy 2002-ben kötött 

államközi szerződés keretében 2019-ig évente 7 fő 

pilóta kiképzésére van lehetőségünk Kanadában. 

Bekerülni persze nem könnyű, mert a jelentkezőknek 

egy nagyon komoly alkalmassági vizsgálaton 

kell megfelelnie, ahol vizsgálják a jelentkező testi-fizikai állapotát, nyelvi felkészültségét, általános ismereteit. Akit 

alkalmasnak találnak -megfelelő felkészítés után -, egy stabil, kiszámítható karrier elé néz, amit a mai világban kevesen 

mondhatnak magukénak. A jelöltek egy 10 hónapos hazai, és egy 23 hónapos kanadai képzés után kapják meg az első 

tiszti beosztásukat a repülőalakulatnál. De miért érdemes választani ezt a hivatást? Milyen előnyökkel jár ez számomra? 

Pilótaként, a repüléssel együtt járó nagyobb fokú veszélyesség miatt dupla szolgálati időszorzó van (1 év szolgálati idő 

hajózó beosztásban kettő évnek számít), valamint évente jogosult a 25 

nap alapszabadságon felül 14 nap repülő pótszabadságra. A fizetés már 

a kiképzés ideje alatt is jár, ráadásul beosztásba kerülés után különféle 

pótlékok is növelik. A tanulmányi idő szolgálati időnek számít, és mindenki 

jogosult a jogszabályokban meghatározott illetményre, a külföldi tanulmányok 

alatt pedig devizaellátmányra is. És hogyan lehet erre a pályára 

kerülni? Amennyiben még nem töltötted be a 27. életévedet, magyar 

állampolgár vagy, előéleted büntetlen, legalább középfokon beszélsz 

angolul, diplomával rendelkezel, vagy az utolsó évet gyűröd, jelentkezz 

a Toborzó Irodában (4026 Debrecen, Péterfia u. 58/a. tel: 52/314-200). 

24 www.egyetemter.hu NÉZŐPONT 

2008. MÁRCIUS

Emlékszem, bátyám vinillemezei közül 

kerültek elő annak idején olyan alapművek, 

mint a Másik Jánossal közösen előadott 

Levél nővéremnek és a többi, mára 

klasszikussá érett anyag: a Fehér babák 

takarodója, a Frontátvonulás, a Műcsarnok. 

Azok közé a fiatalok közé tartozom, 

akiknek van némi fogalmuk Cseh Tamás 

életművéről, remélem, nem vagyok ezzel 

egyedül kortársaim között. 

A hatvanas éveiben járó dalnok az 

évek során megmaradt annak, amilyennek 

a nálunk idősebbek megismerhették őt. 

Valami kamaszos, suta bájjal, ugyanakkor 

férfias, hol derűvel, hol iróniával átitatott 

pátosszal vezette elő látszólag apró-cseprő 

ügyekről, történésekről szóló dalait. Némi 

pauzától eltekintve Bereményi Géza volt 

az, aki konkrét szövegeket faragott az 

egyszerű dallammenetű harmóniákhoz. A 

Debrecenben lépten-nyomon 

zenekarokba botlik a mit sem sejtő 

rockrajongó. Ha nem vigyáz, még 

meg is szeret közülük egyet-kettőt. 

A 2005-ben alakult Lights Go Out 

olyan vehemensen nyomja fajsúlyos 

zenéjét, hogy nehéz nekik ellenállni. 

Legközelebb március 21-én fedezhetik 

fel őket azok, akik még nem 

ismerik, a Klinika Egyetemi Klubban, 

a Fresh Fabrik társaságában. 

Az egész amolyan próbahelyi dzsemmelésnek 

indult. Az egykori Skizodigital 

két tagja, Nagy Attila gitáros és Szabó 

Máté dobos kezdtek közösen ötletelni, 

s 2005 nyarának végére össze is dobtak 

egy háromszámos demót. Ahhoz, hogy a 

projekt igazi zenekarrá váljon, kellett még 

Árva Péter basszusgitáros, Móricz László 

gitáros és a találó nevű Bálint Song énekes. 

A Szeg Home Stúdióban készült újabb háromdalos 

anyag, mely promóciós EP-ként 

Beszélni sok mindenről lehet. Az emberek általában nem szívesen nyilatkoznak 

magukról, de akadnak helyzetek, amikor megnyílnak a nyilvánosság 

előtt. Az egyszeri földi halandók persze nem igazán érdekelnek senkit, az 

ismert személyiségek azonban nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Közéjük 

tartozik a bulvársajtótól jókora távolságot tartó, kevésszer nyilatkozó 

Cseh Tamás is, akivel Bérczes László készített rendhagyó interjúkötetet. 

Nicsak, ki beszél? 

nem mindennapi szerzőpáros egy egész 

nemzedéknek tudott érvényes dolgokat 

mondani. Sőt ma már elmondhatjuk, hogy 

szerzeményeik jó része kiállta az idő próbáját, 

és sok, ma is érvényes gondolatot 

mazsolázhatunk ki belőlük. 

A beszélgetéseket tartalmazó könyv 

mindjárt a dolgok közepébe vág. Megtudhatjuk, 

hogy Cseh Tamás rákkal küzd, és 

e döbbenetes bejelentés baljós hangulata, 

annak következményei végigvonulnak a 

fejezeteken. Kis túlzással az élettől való 

búcsúzást is jelenthetné ez a mű, de Cseh 

Tamás szerencsére még él, és ha nem is virul, 

de állapota stabilizálódott, van reménye 

a kór legyűrésére. 

A diskurzusok során érezhető a szerző 

által feltett kérdésekben az, hogy itt két, 

egymást jól ismerő ember értekezik a 

világról. A könyv főszereplője akarvaakaratlanul 

belefeledkezik néha az apró 

részletekbe, emlékezéseit megszakítva 

Kihunynak a fények 

2006 márciusában látott napvilágot, már 

teljes fegyverzetében mutatta a bandát. 

Súlyos és modern – e két kulcsszó jellemzi 

legtömörebben az anyagot. 

Az érvényesülés útjai nem könnyen járhatók 

egy ma induló rockzenekar számára. 

Az élő koncertekre egyre nagyobb igény 

mutatkozik, de a színpadokon rengetegen 

tülekednek a közönség kegyeiért. A tavaly új 

énekessel – aki immár a harmadik a sorban 

Busa Gergő után – kiálló csapat nemrégiben 

elkészítette első, komplett lemezét. Nemes 

kifejti, milyen egyszerű dolgok jelentik 

az élet értelmét. A pályaívre kíváncsiak is 

megkapják, amit akarnak, és azok is, akik a 

színpadi személyiség mögött megbúvó civil 

ént szeretnék inkább megismerni. Mindezt 

elegánsan, csöppet sem tolakodón vezényli 

Bérczes László, aki úgy van jelen, hogy az 

fel sem tűnik az olvasónak. 

Hölgyeim és uraim, a remény hal meg 

utoljára, Cseh Tamással együtt reméljük, 

hogy lesz még alkalmunk színpadon látni, 

és hallani jellegzetes orgánumát. Akinek 

célja és küldetése van az életben, az nem 

hagyhatja csak úgy itt az árnyékvilágot. A 

könyv böngészése közben ajánlott a dalnok 

valamelyik lemezét feltenni, és elmerülni 

az általa teremtett sajátos atmoszférájú 

világban. 

Cseh Tamás 

Bérczes László beszélgetőkönyve, 

Palatinus, 2007 

Hillel Slovak 

Krisztián neve ismerősen csenghet az 

egykori Necropsia zenekar ismerőinek, az 

ő veretes és a műfajhoz illően elborult magyar 

nyelvű szövegei és a magyar hardcore 

hagyományaira épülő énekstílusa viszik új 

irányokba a Lights Go Out-ot. 

A hazai lemezpiac pang, ha valaki elad 

néhány százat soros hanghordozójából, 

az már örülhet. Az LGO sem tudja még, 

pontosan milyen formában juttatja el az 

emberekhez dalait, közülük néhány már 

meghallgatható a minden zenész számára 

nélkülözhetetlen fórumot jelentő myspaceen. 

A társaság elmúlt rázós és rizikós félévének 

lenyomatát őrzi az anyag, melynek 

címe stílszerűen: Remény romjain. 

A Lights Go Out nem a csili-vili, könynyen 

emészthető rockzenét játszó csapatok 

sorát szaporítja, intenzív és felkavaró 

műsoruk intenzív figyelemre készteti a 

hallgatót. Itt az alkalom, március 21-én 

tegyenek próbát! 

Fény Ede 

2008. MÁRCIUS NÉZŐPONT 

EGYETEMI ÉLET 25

Megint 

Lengyelország… 

Nem lehet megunni 

Immáron hatodszorra szervez lengyelországi tanulmányi kirándulást 

a Lengyel Nyelv és Irodalom Tanszék. A „tematikus” 

kiruccanások (eddig Gdansk és környéke, Mazuri-tavak, Dél- 

Lengyelország stb.) célja, hogy a lengyeles, szlavista és a pusztán 

kíváncsi hallgatók megismerjenek egy-egy régiót, találkozzanak 

lengyel diákokkal, megnézzenek egy lengyel előadást, megkóstolják 

a lengyel konyha remekeit. Idén a hangsúlyt a fővárosra, Varsóra 

helyeztük, de az 5 napos kirándulás során ellátogatunk Krakkóba 

és a nedeci várba is. Varsóban a klasszikus néznivalók mellett a 

programban (Királyi vár, Óváros, wilanówi kastély, Lazienki park, 

a Tudomány és Kultúra Palotája) a Varsói Felkelés Múzeumának 

megtekintése és egy színházlátogatás is szerepel. Krakkóban természetesen 

elmegyünk, megnézzük a Wawelt, a Piacteret, azonban 

Auschwitz idén a fakultatív programok részét képezi. Hazafelé 

beugrunk, s megcsodáljuk Nedec várát, majd hazabuszozunk. Az 

elszállásolás Varsóban és Krakkóban is hostelekben lesz, az ár a 

reggelit, a buszköltséget, a városnézéseket és a múzeumbelépőket 

tartalmazza. A kirándulás menete a következő: 

Április 

21., hétfő – esti indulás Varsóba az egyetem elől 

22., kedd – ebéd a varsói Oktatási Minisztériumban 

– délután varsói városnézés 

23., szerda – a Varsói Felkelés Múzeuma, szabad program 

24., csütörtök – Wilanów, szabad program, színház 

25., péntek – indulás Krakkóba, délután Wawel 

26., szombat – szabad program Krakkóban vagy fakultatív 

kirándulás Auschwitzba, helyi idegenvezetéssel 

27., vasárnap – indulás haza a reggeli órákban, 

útközben Nedec vára, esti érkezés Debrecenbe 

Jelentkezni Farkas Melindánál e-mailben (panilinda@freemail. 

hu) vagy Ewa Urbaniecnél és Ujj Beatrixnál lehet személyesen, 

a Lengyel Tanszéken. 

Sto lat, sto lat, 

niech żyje, żyje nam… 

Az ismert lengyel dal ezúttal a Szent József Gimnázium 

dísztermében hangzott fel, ahol az egykori és jelenlegi 

oktatók, valamint hallgatók köszöntötték Ádámné dr. 

Porcsalmy Éva egyetemi adjunktust 60. születésnapja 

alkalmából. 

A Szent József Gimnázium felújított, patinás épületében 

egykoron a Csokonai-gimnázium működött, ahol Porcsalmy 

Éva szülei igazgatóhelyettesként, illetve tanárként évtizedekig 

tevékenykedtek. Egészen a Csokonai-gimnázium néhány évvel 

ezelőtti költözéséig ebben az épületben végezték gyakorló tanításukat 

a lengyel szakos hallgatók, így a jelenlévők mind személyes 

élményeikkel kötődnek e falakhoz. Amiért február 9-én mégis 

összegyűltek itt, az Éva néni kedves személyéhez köthető. 

Az egyetem hallgatói közül a Lengyel Tanszék nevének 

hallatán kinek ne a családi hangulat jutna eszébe? Azonban már 

kevesen tudják, hogy ennek megteremtésében a legnagyobb 

szerep kétségkívül Éva néninek jutott, aki így méltán kaphatta 

hallgatóitól a babcia (nagyi) és ciocia (néni) beceneveket. 

Éva néni, aki 1975 óta a Lengyel Tanszék oktatója, mindig 

nagy hangsúlyt fektetett tanítványai megismerésére, akik így 

mindenkor bátran fordulhatnak problémáikkal tanárnőjükhöz. 

A tananyag átadásán túl nagy figyelmet fordított, és fordít ma is 

hallgatói testi és lelki egészségére egyaránt. Szinte valamennyien 

hallgattunk mondattant vagy igeszemléletet egy csésze tea mellett; 

az esős, borús napokon pedig gyakran csokoládéval édesítette 

meg a száraz tananyagot. Így már azon sem csodálkozhatunk, ha 

a lengyel szakosok szenteste otthon lengyel karácsonyi dalokat 

is dúdolgatnak. 

Érdekes adalék Porcsalmy Éva tanárnő életrajzához, hogy 

minden Debreceni Egyetemen végzett polonista az ő tanítványa. 

A lengyel szakot végzett hallgatók az egyetem végeztével 

diplomájukkal együtt biztosan magukkal visznek Éva nénihez 

kapcsolódó kedves emlékeket és történeteket is. Ezekből az élményekből 

készítettek a diákok és oktatóik albumot, amelyben 

a jókívánságok mellett kedves történetek, anekdoták, régi-új 

fotók és rajzok is helyet kaptak. Gratulációikat azok az egykori 

hallgatók is eljuttatták, akik nem tudtak személyesen részt venni 

a rendezvényen. 

26 www.egyetemter.hu COSMO 

2008. MÁRCIUS


EGYETEMI ÉLET 27

Új dolgokat kitalálni rendkívül nehéz, pedig az újdonságok, új eljárások, anyagok, termékek kifejlesztése 

fontos részét képezik annak, hogy egyre jobban éljünk. Érthető tehát, hogy annak, aki 

képes erre, időt és energiát is áldoz az innovációra, valamilyen előnyben kell részesülnie. Ilyen 

előny biztosítására találták ki a szabadalmi rendszert, de ahogy a következőkben látni fogjuk, az 

sem mindegy, hogy miképpen biztosítjuk ezt az előnyt… Visszajelzéseket, bírálatokat és kommentárokat 

továbbra is örömmel várunk a muhely@dex.unideb.hu elektronikus postacímen. 

A szabadalmi rendszer és alternatívája 

A világ első szabadalmi törvényét 1474- 

ben a velencei Nagytanács hozta. Azóta 

sok idő eltelt, és a szabadalmi rendszer 

sokat fejlődött, de az az alapvető vonása, 

hogy a monopóliumok képződését segíti, 

mindmáig nem változott. Napjainkban sok 

támadás éri, jellemzően a szabad szoftverek 

és a szabadalmi rendszer egységesítésének 

híveitől. A viták leggyakoribb tárgya 

az, hogy mi tartozzon hatókörébe és mi ne, 

de magának a rendszernek a hatékonyságát 

kevéssé érintik. Ezt a csorbát szeretném 

kiköszörülni azzal, hogy bemutatok egy 

alternatív szabadalmi rendszert, valamint 

ennek összehasonlítását a fennállóval. 

A szabadalom a találmányok védelme 

és a fejlesztések ösztönzője. A szabadalmi 

rendszert azért hozták létre, hogy egyrészt 

a feltalálókat találmányaik közzétételére 

ösztönözzék, így a párhuzamos kutatások 

elkerülésével erőforrásokat takarítsanak 

meg, másrészt a biztosított monopolhasznosítás 

által extraprofitra tegyenek szert, 

így érdemes legyen fejlesztésekre pénzt 

költeniük. A feltaláló a találmány leírását 

eljuttatja a szabadalmi hivatalhoz, és ha a 

szabadalmi hivatal szakértője úgy találja, 

hogy tényleg újdonságról van szó, megadja 

a szabadalmat. A feltaláló közzéteszi 

találmányát, cserébe megkapja az ideiglenes 

monopólium jogát. Ennek ideje alatt, 

amely jelenleg Magyarországon 20 év (országonként 

eltérő), a szabadalom birtokosa 

kizárólagos joggal rendelkezik a találmány 

hasznosítására. A szabadalom birtokosa 

megakadályozhat másokat abban, hogy a 

szabadalommal védett tudást alkalmazzák, 

ezért ezt a módszert a továbbiakban tudás 

terjedését korlátozó szabadalmi rendszernek 

röviden KR-nek nevezem. 

Egy alternatív megoldás, ha a fejlesztést 

nem időleges monopólium biztosításával 

ösztönözzük, hanem úgy, hogy a szabadalom 

tulajdonosa részesedést kap az összes 

olyan termék forgalmazási bevételéből, 

amit az általa kifejlesztett új technológia, 

eljárás alkalmazásával állítanak elő. Ekkor 

értelemszerűen az innovátor cég nem kapja 

meg az újdonság kizárólagos hasznosítási 

jogát. A fejlesztő abban lesz érdekelt, hogy 

az újdonságot minél többen hasznosítsák, 

ezért ezt a módszert a továbbiakban tudást 

terjesztő szabadalmi rendszernek, TRnek 

fogom nevezni. 

A KR szerint tehát az egyik cél az 

újdonságok eltitkolásának megakadályozása, 

monopoljog biztosításával. A 

hatásosság abból a szempontból kétséges, 

hogy az eltitkolt tudás hasznosítása is 

monopolprofitot eredményez, ha biztosítani 

tudják, hogy ténylegesen is titokban 

maradjon. Itt a szabadalom azt a plusz 

előnyt biztosítja, hogy a találmány első 

megalkotójának nem kell tartania a későbbi 

azonos fejlesztések versenyétől a 

szabadalom lejártának idejéig. Ez az előny 

semmivé foszlik, ha korszakalkotó jelentőségű 

áttörésről van szó, ami többnyire a 

véletlen műve, és nem valószínűsíthető, 

hogy húsz éven belül másnak is lesz ilyen 

szerencséje. Ebben az esetben a KR nem 

nyújt elegendő biztosítékot a tudás eltitkolásának 

megakadályozásához, pedig 

az ilyen újdonságok a legfontosabbak a 

technológia fejlődésében. 

A TR módszerével az eltitkolás teljesen 

kizárható, mivel a szabadalom birtokosa 

annál több profitra tesz szert, minél többen 

alkalmazzák az eljárását (a rendszer technológiai 

fejlesztésekre specializálódott, 

termelő tevékenység nélküli vállalatok 

térnyerését eredményezi, ezt később részletesebben 

is tárgyalom). A tudás terjesztésében 

érdekelt, sőt még az is érdekében áll, 

hogy a technológiai átállás költségeinek 

egy részét átvállalja az első erre jelentkező 

termelő vállalatnál, a gyorsabb bevezetés 

érdekében, és az utána következőknek is 

minden lehető segítséget megadjon. 

A második cél, a fejlesztések ösztönzésének 

megvalósulása szintén problémás 

a KR-ben, ez a legjobban a szabadalom 

érvényességének időtartamában érhető 

tetten. A megadott húsz évnek, mint az 

ideiglenes monopoljog idejének meghatározása 

meglehetősen bonyolult. Egyrészt 

biztosítania kell a vállalati fejlesztések ösztönzését, 

ebből a szempontból a hosszabb 

időtartam több monopolprofitot garantál, 

másrészt nem szabad akadályoznia az öszszes 

iparág szintjén a technológiai fejlődését 

a már bejegyzett szabadalmakra épülő 

továbbfejlesztések korlátozásával, aminek 

érdekében a védettség időtartamát minél 

rövidebbre kell szabni. Látható, hogy a 

két kritérium egymásnak ellentmond, 

28 www.egyetemter.hu DE-FICIT 

2008. MÁRCIUS

így igen nagy feladat elé állítja a maximális 

hatékonyságú időtartamot kereső 

döntéshozókat. A gyakorlatban tizenöt és 

huszonöt év közé szokták helyezni, de a 

pontos időtartam megadása statisztikai 

számításokat és számottevő becslést is 

igényel, így hogy tényleg megfelelő-e, az 

nagyban függ az alkalmazott módszertől 

és az alkalmazó képességeitől. 

TR-ben a vállalatok ösztönzésére a 

legcélszerűbb az új tudás felhasználásával 

előállított termékek beszedett forgalmi 

adójából visszaosztani a fejlesztőnek egy 

előre meghatározott hányadot, ami állami 

koordinációt igényel. Egy-egy termék 

előállításában több szabadalmaztatott 

technológiát is felhasználnak, így azok 

rangsorolása válik szükségessé, annak 

meghatározása érdekében, hogy az újabb 

alkalmazások rendszeresítése melyik másikat 

szorítja ki az állami fizetési listáról, 

ha teljesen új, vagy melyiket váltja fel, ha 

egy már alkalmazottnál modernebb eljárásról 

van szó. Rendkívül fontos, hogy a 

rangsorolási eljárás kiszámítható és stabil 

legyen, így ne jelentsen plusz kockázati 

tényezőt a fejlesztők versenyébe belépni 

kívánó cégek számára. Itt a szabadalom 

idejének megadása nem szükséges, bár 

kérdéses, hogy ez, vagy a technológiák 

rangsorolási szabályának felállítása-e 

nehezebb feladat. A mikro és makro 

szintű technológiai fejlesztésösztönzés 

KR esetén felmerült ellentmondása nem 

jelentkezik. 

A TR olyan vállalatok elterjedését 

eredményezi, amik csak kutatásfejlesztési 

tevékenységet végeznek, jellemzően technológiai 

újításokra, gyártási hatékonyságnövelő 

fejlesztésekre specializálódnak, tudatosan 

törekednek olyan kutatási irányok 

kiválasztására, amelyek 

eredményei aktuálisan 

is, vagy a közeljövőben 

széleskörűen, iparági 

szektoroktól függetlenül 

alkalmazhatóak. Ennek 

következtében csak a 

termékinnováció, termékfejlesztés 

marad 

meg a termelő vállalatoknál, 

mert az specifikus 

korlátozottan alkalmazható újításokat 

eredményez, ami csak a termelő versenytársainak 

érdeklődésére tarthat számot. 

A termelő cég versenytársa szabadon 

dönthet, hogy bevezeti-e az újítást, ezáltal 

biztosítva ellenfelének a saját termékeire 

jutó újra elosztott ÁFA-hányadot, vagy 

nem vezeti be, és alulmarad a fogyasztókért 

folytatott versenyben. Látható, hogy 

egyik sem jó megoldás, és a kiutat csak 

az jelentheti, ha saját maga is használható 

újdonsággal áll elő, és versenytársát hasonló 

dilemma elé állítja. Ezek a kényszerítő 

hatások valamint a csak fejlesztéssel foglalkozó 

vállalatok tudáskoncentrálódást 

erősítő jellege egy a mainál gyorsabb 

technikai fejlődési ütemet eredményez. Az 

innováció nem tárgyalt harmadik típusát, 

a szervezeti innovációt, egyik szabadalmi 

típus sem befolyásolja, mert például – az 

amerikai szabadalmi rendszerrel ellentétben 

– az európai gyakorlatban szervezeti 

újításokat nem lehet levédetni. 

A KR versenykorlátozó, ezért hatékonyságveszteséggel 

jár. A garantált 

monopoljog miatt a szabadalom birtokosa 

úgy állapíthatja meg az előállított termék 

piacra vitt mennyiségét, hogy monopolprofitja 

maximális legyen. Ez azt eredményezi, 

hogy a termék ára meghaladja 

a versenypiaci árakat, és az összes olyan 

fogyasztó igénye kielégítetlen marad, aki 

hajlandó lenne valamely a monopolár és 

a versenyzői ár közötti összeget fizetni az 

adott termékért. 

Ezzel szemben a TR nem korlátozza a 

versenyt a termékfejlesztő cégek között, 

és míg a monopólium lehetősége azáltal 

ösztönzi a fejlesztést, hogy előnyt biztosít, 

addig a TR nem a fejlesztőt hozza előnybe, 

hanem a nem fejlesztőt hátrányba, így 

kényszeríti a termelőket az újításokra, a 

versenyben való lemorzsolódás elkerülése 

végett. A nem termelő, csak technológiai 

innovációra specializálódott vállalatnál 

a versenyben való helytállás nehezebb 

feladat. Figyelemmel 

kell kísérnie versenytársai 

mellett a potenciális 

technológiahasznosító 

vállalatok tevékenységét, 

a fogyasztói szokások 

változásait, és az általános 

gazdasági trendeket, 

valamint ezek várható 

alakulását, és gyakorta 

jóslatokra kell hagyatkoznia, 

hogy a fejlesztésre érdemes technikai 

ágakat kiválassza. Saját versenytársai 

kapcsán arra kell különös tekintettel lennie, 

hogy ha azonos fejlesztési irányokkal 

rendelkeznek, akkor a túl sok versenyző 

újításai egymást gyorsan felváltják, vagy 

kiszorítják az adott termékekre jutó újítások 

rangsoráról, lehetetlenné téve a kutatásokra 

fordított erőforrások megtérülését. 

Ez a mechanizmus további cégenkénti 

fejlesztési irányokra való specializálódást 

tesz szükségessé, de nem eredményezi 

monopolisztikus helyzet kialakulását, 

mert semmi sem korlátoz új szereplőket a 

versenybe való belépésben, vagy régieket 

kutatási területük kiterjesztésében, amenynyiben 

a lehetséges profitkilátások alapján 

erről döntenek. 

A TR kritikus pontja a már említett 

egy termékre eső újítások rangsorolása, 

még egyszer hangsúlyozva a rangsorolási 

szabályok tartósságát és kiszámíthatóságát, 

ugyanis e nélkül a rendszer teljesen 

működésképtelen, míg ha a szabályok 

nem kellőképp átgondoltak, de stabilak, 

a fejlődés irányát torzítva, de hatékonyan 

működhetnek. Második probléma a különböző 

termékek és újítások sokasága, 

nagy számuk miatt a forgalmazási járulékok 

fejlesztőkhöz való visszaosztásának 

bonyolult adminisztrációja és az ezzel 

járó költségei. Ennek jelentősége az információs 

technológiák fejlődésével egyre 

csökken. Végül problémát jelenthet a két 

rendszer különböző országokban való 

egymásmellettiségének fenntartása, a szabadalmak 

kölcsönös elfogadtatása. 

A fenti cikk szakítva az eddigi hagyományokkal 

nem ismeretterjesztő szándékú. 

Egy saját elmélet ismertetését célozza. A 

vázolt rendszer következményeit, tudtommal, 

kutatási tapasztalatok nem támasztják 

alá, a következtetéseket létező gazdasági 

elméletekre alapozva intuitíven vontam 

le. Az ismertetett elmélettel kapcsolatos 

hozzászólásokat és kritikákat szívesen 

fogadom, és várom a Dex Műhely e-mail 

elérhetőségén. 

Pusztai Zoltán 

DEX Műhely 

2008. MÁRCIUS DE-FICIT 

EGYETEMI ÉLET 29

Bridzseljünk! 

A sakkal egyetemben a 

bridzs is hivatalos sportnak 

számít. A DEAC-nak sakk 

szakosztálya már van, és 

mostantól kezdve ez vonatkozik 

a talán legnehezebbnek 

tartott kártyajátékra is. A 

hazai bajnokságban eddig is 

szereplő debreceniek (Debreceni 

Bridzs Sport Egyesület) 

bizonyos megfontolásokból 

úgy döntöttek nemrég, 

hogy ebben a formában 

nem tudják vállalni tovább 

az egyesület fenntartását, 

ám ahhoz, hogy csapatuk 

bajnokikon szerepelhessen, 

mindenképpen valamiféle 

szervezett formába kellett 

tömörülniük. Így vetődött fel 

először ötlet szintjén, hogy 

a DEAC népes táborához 

(immár 20 szakosztálya van a 

patinás klubnak) csatlakoznának. 

Mint látjuk, már ennél is 

előrébb jutottak a bridzselők, 

a DEAC ugyanis befogadta 

őket – az is igaz, hogy jó 

pár helyi egyetemi oktató 

szerepel a csapatban –, így 

a február 29-én esedékes 

országos bajnokságon már új 

„színekben” indulhatnak dr. 

Mátyus Lászlóék. 

Az említett úr egyébként éppen 

jó példa a kötődésre, mivel a Debreceni 

Egyetemen az Általános Orvosi 

Karon dolgozik egyetemi tanárként, 

tovább szűkítve a tevékenységi kört, 

a Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet 

a munkahelye. A kedvenc – a beszélgetésünk 

során kiderült, hogy 

nem is időtöltés ez már nála, hanem 

szenvedély –, munkán és családon 

kívüli tevékenységéről diskurálni 

vele nem két percbe telik. Amint 

szóba került a bridzs, már mondta 

és mutatta, mi is ez valójában, s 

lelkesedése gyorsan átragadt a 

játékot egyébként pontosan nem 

ismerő cikkíróra is. Miután ez egy – 

többek között – nagy koncentrációt 

és éles elmét kívánó kártyajáték, 

amelyből természetesen nemcsak 

hazai bajnokságot, hanem világeseményeket 

is rendeznek (a profiknál 

nem kis pénzdíjakért), talán nem 

véletlen, hogy számos oktató, kutató 

választotta hobbijának Magyarországon. 

Igen, hobbiról beszélhetünk 

elsősorban, mivel hazánkban még 

kevesen mondhatják el magukról, 

hogy ebből élnének, bár a versenyek 

általában mind nevezési díj fejében 

és pénzdíjakért zajlanak, ám ez 

utóbbi nem olyan mértékű, hogy 

arra biztosan alapozni lehessen egy 

egzisztenciát. 

Röviden a játékról: több verziója 

van, sőt a világhálón is zajlanak 

hivatalos versenyek, ám alapból 

négyen játsszák, a két szemben ülő 

egy párt alkot, az ütéseik együttesen 

számítanak a végén, és a játék 

kezdetén (francia kártya kerül az 

asztalra) a három jolly nélküli paklit 

teljesen szétosztják, magyarán 

mindenki 13 lapot kap kézbe. Ezt 

követően van egy licitálási és egy 

lejátszási szakasza egy menetnek. 

A játékosok közül a hívó a kezében 

lévőkből egy lapot kitesz az asztalra, 

majd a többiek sorrendben 

megpróbálják ütni azt. Alapszabály, 

hogy színre színt kell tenni, de nincs 

adukényszer, tehát lehet taktikázni, 

el lehet engedni egy adott partit, ha 

a játékos úgy dönt. A lapok szín 

szerint és szám szerint is különböző 

értéket képviselnek. A legkisebbtől 

a legnagyobb felé haladva treff, 

káró, kőr, pikk a sorrend (ez csupán 

a licit szakaszában számít), a 

többi a pókerhez hasonló. Ebből is 

látszik, hogy egy adott kört az nyer, 

aki a hívott színből a legnagyobbat 

vagy a legnagyobb adut rakta le. 

Miután besöpri a kártyákat, hívóvá 

válik. Addig tart a parti, amíg el 

nem fogynak a lapok (nincs húzás 

menet közben, nem is lenne honnan), 

illetve van egy időkorlát is. 

Egészen pontosan 7,5 percig tart 

egy adott parti. 

A párok közötti kommunikálás 

tilos, sőt vannak versenyek, ahol 

egy paravánszerű alkalmatossággal, 

amit az asztalra helyeznek, el is 

választják őket egymástól – furának 

tűnik, de a bridzselő a mellette ülő 

egyik ellenfelet láthatja, ám a saját 

társát nem. Sőt a nagyon komoly 

versenyeken már a lapokat is egy 

középtájon található kis lyukon 

keresztül mutatják be, és ténylegesen 

kivitelezett lapmozgás nem is 

történik, gyakorlatilag csupán jelzik, 

mire mit raknak, ami után az a kártya 

természetesen kiesik a további 

játékból, de nem kerül senkihez, 

csak arrébb tolják. 

Bizonyára feltűnhetett sokaknak, 

hogy említettük a licitálási szakaszt, 

amely a valós játékot megelőzi, 

mégsem ecseteltük bővebben. Nos, 

az egész parti kezdetén, a licitek 

megtétele során minden játékosnak 

meg kell „tippelnie” (voltaképpen 

ez a lelke az egész bridzsnek), hogy 

ő saját maga szerint hány ütést tud 

majd kivitelezni a parti végéig. Ezt 

felírják, majd amikor véget ér a játék 

(minden lap elfogyott), megszámolják, 

hogy ki mennyiben tért el a saját 

„jóslatától”. Ekkor egy speciális 

rendszer alapján pontokat kapnak a 

játékosok. Magyarán a maga lapjai 

erejét a legjobban felmérő játékos 

éri el a legtöbb pontot. Nyilván, 

telitalálat is előfordulhat, de abba 

most talán ne menjünk bele, hogy ez 

mely esetekben ér mégis kevesebbet, 

mint például egy majdnem tökéletes 

tipp. Akit egészen behatóan érdekel 

ez a nagyon érdekes kártyajáték, 

az látogasson el egy-egy tornára, 

vagy böngésszen az interneten 

(bridge.ecosoft.hu). A tapasztaltak 

azt mondják, hogy egy-másfél év 

rendszeres játék kell ahhoz, hogy 

viszonylag jó viszonyba kerüljön 

egy kezdő a briddzsel. 

Visszatérve a hazai módira, 

Magyarországon jelenleg úgy zajlik 

a bajnokság végső fázisa (ide 

jutott be a most már DEAC néven 

vitézkedő debreceni gárda), hogy 

a keleti, a nyugati és a budapesti 

legfelső osztály ad 3, 3, illetve 6 

csapatot a tizenkettes mezőnybe 

(nyilván az előcsatározások során 

legelöl végzőket). A debreceniek 

általában a legjobbak ebben a régióban, 

legutóbb, január 19-én éppen 

a kelet-magyarországi bajnokságot 

nyerték meg Miskolc két, valamint 

Eger és Nyíregyháza egy-egy csapata 

előtt, ám az egyéni ranglistán 

(mintegy bő ezren űzik ezt a sportot 

itthon) a közvetlen élmezőnytől kissé 

hátrébb találhatók a játékosaink, 

mivel az itteni helyezés nagyban 

függ attól, ki mennyi versenyre tud 

elmenni. Azok, akik már inkább a 

bridzs köré formálják az életüket 

és nem fordítva, gyakorlatilag hetente 

egyszer ott vannak valamilyen 

viadalon, ez azonban nagyon sok, 

kevesen teszik, tehetik meg a honi 

mezőnyből. Egyébként a debreceni 

bridzs jelenlegi legjobbja egy hölgy, 

Dr. Kertész Zsófia, aki az ATOMKI 

fizikusa – kis érdekesség, hogy nemzetközi 

szinten a magyarok egyre 

nagyobb elismertségnek örvendnek. 

Pedig tarthatnánk akár még előrébb 

is, ám a második világháborút követően 

évtizedekig vegetált a bridzs 

Magyarországon (mondván, úri 

sport, nincs rá szüksége a magyar 

népnek, holott a századelőn még 

nagy keletje volt nálunk is). Jó hír, 

hogy az utóbbi években kezd újra 

magára találni! 

A közelgő országos bajnokságot 

követően Debrecen is tervezi egy 

verseny megrendezését, erre minden 

valószínűség szerint májusban kerül 

sor. Akinek felkeltettük az érdeklődését, 

kukkantson be oda (a www. 

sport.unideb portálon olvasható 

lesz a pontos idő és helyszín), mint 

ahogy tette azt Mátyus professzor 

annak idején egy amerikai, kiemelt 

szintű viadal során, ahol – akkor még 

lehetett – egy nagyhírű résztvevő 

mellett kibicelhetett egy parti alatt. 

Mint mondja, hihetetlen élmény volt 

ez a számára, amatőr bridzselőként 

betekintést nyerhetett egy vérprofi – 

emellett rendkívül sportszerű – játékos 

produkciójába. Lehet követni! 

Koppányi Szabolcs 

Az egyetem sportja az interneten: www.sport.unideb.hu 

30 www.egyetemter.hu ELÁN SPORT 

2008. MÁRCIUS

Interjú Kisteleki Istvánnal 

Mennyiség és minőség együtt 

jellemzi a Buzánszky-kupát egyetemünkön, 

ami akár az egyik építőköve 

is lehet egy későbbi futball Ebnek 

Magyarországon. A futball pedig 

ma már nemcsak játék, de kemény 

üzlet, a szerény magyar körülmények 

közt is. Kisteleki Istvánnal, az 

MLSZ elnökével Sándor Mihály: 

Vasutasból aranybányász című, 

Buzánszky Jenőről szóló életrajzi 

könyvének budapesti bemutatója 

után készítettünk interjút. 

EÉ: — Az UEFA által életre hozott, és 

az MLSZ által megvalósított Grassrootsprogramban 

milyen szerepet tölt be a Debreceni 

Egyetem Buzánszky Jenő Labdarúgó 

Kupája? 

– Az UEFA-nál ezeket az alapprogramokat 

– amelyek a Grasrootshoz kötődnek – nagyon 

komolyan veszik, mert úgy gondolják 

– és ez nem is áll messze a valóságtól –, hogy 

a labdarúgás üzleti alapjait teremti meg: 

azokat a rétegeket futballoztatja, akik utána 

meccsre mennek, szeretik a csapatukat, sört, 

sálat, jegyet vásárolnak. A Grassroots ezért 

is fontos dolog. Magyarországon ennek még 

nincs akkora hagyománya, csak az utóbbi 

időben került a programjaink közé is. A női 

labdarúgásból indult ki, és azok a rétegek, 

akik nem professzionálisan játszanak, azokra 

épít. A debreceni egyetemi kupa ebből 

egy kicsit kiemelkedik. Debrecenben olyan 

emberek szervezik ezt, akik presztízskérdést 

csinálnak belőle, mert érdekük az, hogy a 

kupa tényleg jó legyen. Ez a Buzánszkykupa 

lényege, hogy ilyen kezdeményezés 

bár több helyen van, de ezt a fajta minőséget, 

mennyiséget, játékosszámot nem tudják 

elérni. Ez mutatja, hogy nagyon komoly 

szervezőmunkával, nagy odaadással végzik 

ott a munkát, és ezért olyan sikeres. 

EÉ: — Milyen fejlődési lehetőséget és 

klubszintre jutást biztosíthat a Buzánszkykupa 

a részt vevő játékosok számára? 

– Azok a játékosok vesznek részt sokszor, 

akik huszonéves korukig nem tudtak 

professzionális körülmények között játszani 

Az, hogy valaki csak Grassrootson vesz 

részt, önmagában kevés, hogy olyan futballt 

játsszon, ami már hivatásos labdarúgóvá 

teszi. Akik ezeken a szinteken játszanak és 

nem játszottak idáig rendezett, napi edzéssekkel 

tarkított körülmények közt, nem 

valószínű, hogy feljebb juthatnak, a mai kor 

labdarúgása ugyanis nem engedi ezt meg. 

Ritkaságnak tartanám azt, ha valaki onnan 

át tudna kerülni a profik közé. 

EÉ: — A szponzorációs és marketinglehetőségek 

a közeljövőben nőni fognak-e a 

Grassrootsban és a futsalban? 

– Eleve a szponzoráció Magyarországon 

rendkívül szerény. A futsal csapatok 

szponzorációja jelenleg úgy működik, 

hogy a támogatók futballszeretete révén 

baráti csapatokat alkotnak, amelyek mögött 

tehetős barátok, üzletemberek állnak, és 

ezek tartják fent a csapatokat. Mivel ezek 

baráti szerveződések, nincs meg ezeknek 

az igazi rendszere, ennek függvényében a 

piaci értékük is igen alacsony. Az ellenoldalon 

a teljesítmény kevés, ez a probléma. 

Egy hirdető ma már nem szívességi vagy 

érzelmi alapok szerint hirdet, hanem egész 

precízen felméri a piacot, hogy miért érdemes, 

milyen szegmensben és hol kell 

hirdetni. Mi az MLSZ-nél nap mint nap 

tapasztaljuk, hogy nagyon keményen meg 

kell harcolni minden forintért. Ma már senki 

nem ad pénzt pusztán azért, mert ő szereti a 

focit, hanem az érdekli, hogy mit tud kapni 

a pénzért cserébe. 

EÉ: — Egy fiktív kérdés a végére: 2016- 

ban egy debreceni Eb-csoportmeccsen 

láthatjuk még Önt a lelátón? 

– Ha lesz, akkor én ott leszek, de én ebben 

nagyon szkeptikus vagyok, ismerve az 

eddigi helyzetet. Ha Eb-ről esik szó, mindig 

a csodavárást látom az emberekben, és a 

napi tevékenységeinkben valójában keveset 

teszünk érte. Ezt szerintem meg kéne fordítani, 

és mindennap sokat tenni érte, akkor 

magától jöhetnének ilyen események. Én 

abban bízom Debrecen kapcsán, hogy lesz 

egy szép stadionjuk pár éven belül, ami méltó 

lenne a városhoz, mert én úgy gondolom, 

Debrecen egy csodálatos város, csodálatos 

szurkolókkal és csapattal, de a stadionja nem 

üti meg azt a szintet, amit a város megérdemelne. 

Ez a magán véleményem, és nagyon 

örülnék neki, ha lenne ott egy szép pálya, 

legalább 15 ezres befogadóképességgel. 

Az interjú teljes szövege a 

www.egyetemter.hu honlapon olvasható. 

Koterle Gábor 

2008. MÁRCIUS ELÁN SPORT 

EGYETEMI ÉLET 31

SPORTOS ESEMÉNYEK A KÖZELMÚLTBÓL SPORTOS ESEMÉNYEK A KÖZELMÚLTBÓL 

SAKK (NB II) 

DEAC - Betű SE 10,5 - 1,5 

Az NB II Barcza csoportban szereplő 

sakkozóink nem várt különbségű 

győzelmet arattak a másik debreceni 

csapat ellen a február közepi fordulóban 

(a legutóbbi meccsük lapzárta után zajlott), 

amely így a kieső zónába került, a 

DEAC viszont megerősítette 2. helyét 

a tabellán. 

Győzött: 

Félegyházi, Petteri, Horváth, Hajbók, 

Cselényi, Szabó, Hidegh, Filep, 

Bényei. 

Döntetlen: 

Forgács, Farkas, Bakos. 

A mérkőzés első két órájában még 

nem remélhettek nagy különbségű 

sikert a sakkozóink, a sötéttel játszók 

ugyanis nem egy esetben hátrányosan 

jöttek ki a megnyitásokból. A vendég 

nyomdász csapat azonban nem tudta 

tartani a jó állásait, így a jól kombináló 

DEAC-osok szinte minden partit 

a maguk javára tudtak fordítani.Ez a 

bizonyos össznépi fordulat egyébként 

Hidegh Gábornál kezdődött, aki gyaloghátrányos 

vesztő gyanús állásban 

ellenfele hibáját kihasználva tisztet és 

játszmát nyert. Előbb a hátsó táblákon 

dőlt el a küzdelem, Filep Ferenc és 

Bényei Antal szerzett döntő anyagi 

előnyt, s csak Bakos Leventének kellett 

esélyesebb állásban a fél ponttal 

beérnie. Ezután a DEAC éltáblásai 

éltek a világos bábuk adta előnnyel 

(Félegyházi és Horváth Károly látványos 

kombinatív motívumokkal 

könnyedén hozták a partijukat), s 

magabiztosan túljátszotta ellenfelét 

sötéttel a fiatal Hajbók is. 

A nehéz, elhúzódó játszmák szintén 

az egyetemistacsapat sikerét hozták. 

Szabó Zsolt fokozatosan felőrölte 

ellenfele ellenállását, Petteri passzív 

állásából egyre jobban kibontakozva 

nyerő végjátékot ért el, az ötödik órában 

pedig Cselényi az egyenlő állásban 

való birkózás során felülkerekedett, 

míg Farkas Ádám vesztett állását szívós 

küzdelemben döntetlenre mentette. 

A DEAC NB II-es sakkcsapata 

meggyőző produkcióval stabilan 

második a bajnokságban, ám az egy 

szem külföldiként elinduló munkácsiakat 

vélhetően nem fogja beérni, 

a kárpátaljai gárda úgy tűnik, hogy 

túl erős az NB II Barcza csoport honi 

mezőnyének. 

Tabella: 

Munkács 53, DEAC 47,5, 

Kazincbarcika II. 43,5, 

Edelény és Lokomotív Nyíregyháza 

41-41, 

Hajdúszoboszló 40,5, 

Piremon Nyíregyháza 31,5, 

Mezőkövesd és Tiszavasvári 29-29, 

EMSE II. 26, 

Betű SE 25,5, 

Tiszaújváros 24,5 pont. 

HATTUSA 

Az egyetemi HATTUSA következő 

programja a kerékpározás lesz. Mint 

már többször említettük, a próbákon 

való részvétel 1-1 testnevelési alkalomnak 

felel meg, viszont a tanrendi 

testnevelés órán való hiányzást nem 

pótolja, tanrendi órával nem vonható 

össze. 

Időpont: 2008. márc. 16. 

30 km, Debrecen – Martinka – 

Hármashegy – Haláp – Debrecen 

Részvételi díj: 500 Ft 

Jelentkezési határidő: március 14. 

Jelentkezni: 30-2484-589. 

32 www.egyetemter.hu ELÁN SPORT 

2008. MÁRCIUS

2008. 

MÁRCIUS 

EGYETEMI ÉLET 35

46/8 - Egyetem TÃ©r

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?