Célegyenes

EGYSZER/
Középiskola előtti nyár. Tizennégy vagyok.
Könyöklök és űzöm a labdát. Kapura lövök –
eldől a pálya. Kicsúszik alólam a lábam.
Estére nem érzem őket. Szimptóma vagyok.
A rossz hírek telefonon jönnek.
Utálom a szerencsejátékot.
A kockának nincs akarata,
véges számú a helyzet,
de biztos lehetsz benne,
hogy 1 és 6 között vagy.
Válassz halálnemet.
Úgyis magadra maradsz.
A diagnózis: SM.
Azon az estén ördögöt avattam.
Szadista lett a testem,
a gerincem. Az agyam.
Kihagy a kommunikáció. Elérzéktelenedtem.
Belül a mazochista bőg,
mély párnába szívódik a könny.
A loopolt éjszakában vajúdok,
Nappal transzba ránt a görcs.
Van, ami már nem változik meg,
mert már minden megváltozott.
Soha többé nem leszek üres.
Betelt a jövőm. Egytől hatig valami vagyok.
Sclerosis Multiplex. A nyereményt
a fogadófülkénél beválthatom.