teljes könyv letöltése - Magyarország felfedezése

A kereszt gombja 

PÜNKÖSTI ÁRPÁD 


Akeresztgombja 

OSIRIS

PÜNKÖSTI ÁRPÁD A kereszt gombja

Magyarország felfedezése � 

A KURATÓRIUM TAGJAI 

Andor Mihály 

Gombár Csaba (elnök) 

Letenyei László 

Õrszigethy Erzsébet 

Pótó János 

Pünkösti Árpád 

Tóth Pál Péter 

Végvári Imre


A kereszt gombja 

Az ORFI esete az Istenes Szent János 

Betegápoló Renddel 

OSIRIS KIADÓ 

Budapest, 2010

A kötet megjelenését 

az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta. 

© Osiris Kiadó, 2010 

© Pünkösti Árpád, 2010

Tartalom 

Vissza, vissza! Mit vissza? 12 

A mérleg nyelve 53 

Hat törpe 70 

A mézesmadzag szopogatása 86 

Hátrább az agarakkal! 103 

Iszapbirkózás 130 

Sajtó alatt a kormány 158 

Újrakezdés 204 

Élveboncolás 226 

Vörös kámzsa 252 

Rendes libikóka 272 

Kitüntetés? Eltüntetés! 302 

A mi atyánk 319 

Búcsúszavak 354 

Történeti kronológia 359

Ars poetica: Csak a tények és a szavak 

összhangja számít, az egyén, a hivatás, a 

rang nimbusza nem. P. Á. 

Történetünk arról szól, hogy a Magyarországon épphogy csak létezõ 

irgalmas rend, teljes nevén Istenes Szent János Betegápoló 

Rend miképpen szerzett-kapott vissza – félig-meddig akarata ellenére 

– egy kórházat, becsvágyó embereknek, bal- és jobboldali 

kormányfõknek, valamint az elvarázsolt orvosi karnak köszönhetõen. 

Vagyis: miképpen fûrészelték ketté a jól mûködõ Országos 

Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetet (ORFI), mivel jórészt az 

1951-ben államosított rendi kórházra épült. Egy szegénybõl kettõt 

ugyan mért csináltak? Ez a história a rendszerváltás kétbalkezes 

eseteinek egyike. Egymásra talált itt a politika, a katolikus egyház 

és az egészségügy (az orvosi kar). Mindhárom szereplõ önmagában 

is magyarosan egyedi; hárman együtt csodákra képesek. 

Kor-házakra. 

Az ORFI patológus fõorvosa, Neumark Tamás indította el a 

lavinát. Ráérzett, hogy az 1989-es társadalmi felhorgadások kedveznek 

efféle zúdulásnak. Sokan ugrottak talpra akkor, hogy na, 

végre, eljött az idõnk! Ám a nagy idõk kevés markáns egyéniséget 

és gondolatot szültek. Nagy akarás, nagy nyögés; tiltott, elfojtott 

jobbítás alig-alig, inkább naftalinszagú álmok. Egeret szültek a 

hegyek. Neumark doktor elképzelése közvetve buzdítást kapott 

magától az egészségügyi minisztertõl, a magyar rendfõnöktõl, a 

katolikus egyháztól, no meg fõorvostársaitól – ennyi kísértésnek 

egy nála kevésbé lelkes ember sem tudott volna ellenállni. A fõorvos 

elõbb-utóbb szembekerült kórháza új fõigazgatójával, Bálint 

Gézával, majd az új minisztériummal, egy idõ után a katolikus 

püspöki karral, sõt az irgalmas rend római generálisával, a bécsi 

provinciálisával, de talán még korábbi önmagával is. Ám egyházat 

érintõ ügyrõl lévén szó, Neumarkot négy éven át alig-alig fékez- 

7

ték, így szent buzgalommal és vaskos naivitással dirigálta a volt 

rendi kórház visszaszerzését. Õ részben magánbiztosítók és bankok 

segítségével mûködtetett intézményrõl álmodozott már több 

mint húsz évvel ezelõtt, ami Magyarországon újszerû, ismeretlen 

volt a szponzorok, hitelezõk számára, és idegen a gyógyításban a 

pénztõl, a vállalkozástól (élet)idegenkedõ egyház, a rend, és sok 

politikus számára is. Neumarkot négy-öt év után többé-kevésbé 

ráébresztették, hogy sorsszimfóniát vezényel. Miután sem az irgalmas 

rend római központjában és osztrák tartományában, sem 

a magyar katolikus püspöki karban nem talált igazán pártfogóra, 

azt vélte megoldásnak, hogy a kórházat a Máltai Szeretetszolgálat 

vegye át. Megpróbálta vezetõjét, Kozma Imre atyát az ügy mellé 

állítani. Bár P. Kozma Imre O. H. apostoli protonotárius kanonok 1 

példás alakja az elesettek gyámolításának, mindenféle humánus 

tettnek, eleinte mégsem mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy 

ezt a keresztet is a nyakába vegye. Ám õ ezt tagadja, ahogy azt is, 

hogy végül az ORFI két-három fõorvosának a kérése, biztatása 

ébresztette rá, mennyire Istennek tetszõ cselekedet volna, ha belépne 

a halódó rendbe, és felvirágoztatná azt. A szeretetszolgálat 

mellé illene egy kórház is. 

Mi a különbözõ dokumentumokból mégiscsak arra következtetünk, 

hogy Kozma Imre fokozatosan jött rá, micsoda lehetõség, 

mekkora rang és hatalom egy gyógyintézet tulajdonosának, kilencszáz 

alkalmazott szürke (fekete?) eminenciásának lenni; a betegeken 

segíteni. Amikor aztán 1996-tól kezébe vette a gyeplõt, senki 

sem tudta vagy merte útját állni, nemcsak itthon, hanem Rómában 

és Bécsben sem, ahol közben az irgalmas rend reális szemléletû 

vezetõi helyére új, konzervatívabb perjelek léptek. 

Nem lenne teljes a nyitány Csilla von Boeselager (1941–1994) 

említése nélkül. Ez a Venezuelán, USA-n, Németországon keresztül 

„hazatérõ”, szívét és több milliárd forintnyi segélyt Magyarországra 

hozó asszony – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, 

8 

1 A protonotárius egyházi cím (régen ítélõmester), a kanonok papi mél- 

tóság, a káptalan tagja.

a keletnémet menekültek 1989-es védangyala – látnoki módon 

azt mondta 1988 karácsonyán a Magyar Nemzetnek: „Szeretne 

közremûködni egy katolikus kórház és ápolórend létrehozásában. 

A felszerelést magára vállalná és persze pénzt is »kunyerálna« 

vállalatoktól, bankoktól. A kórház, amelyben kápolna is lenne, 

a magyar katolikus egyház kezelésében mûködne, a megújuló társadalombiztosítás 

közremûködésével.” 2 Vajon ezek a mondatok 

adtak-e valamelyik szereplõnknek ötletet, felfigyelt-e közülük 

erre bárki is? Kozma Imrével õ szoros kapcsolatban dolgozott. Ha 

megéli, másként alakulhatott volna a Budai Irgalmasrendi Kórház 

(BIK) sorsa és alighanem szellemisége is. 

Amikor 1989-ben elindult a harc az elbirtokolt kórház visszaszerzéséért, 

hét hetven év fölötti tagja volt a magyarországi irgalmas 

rendi tartománynak. Mikor 2008 márciusában hozzákezdtem 

a történet megírásához, az akkor már mindössze háromtagú rend 

átlagéletkora jóval alacsonyabb volt. Egyetlenegy fiatal atya bajlódott 

a pécsi rendházban az idõsotthon-kórházukkal, Budapesten 

pedig ketten szolgáltak. 

Neumark, Bálint, Kozma, sõt Horn Gyula és Orbán Viktor miniszterelnökök 

neve mellé még százak említése kívánkozna, akik 

akarva-akaratlan szereplõi voltak a históriának. Közülük többen 

meg is jelennek az elbeszélõk sorában, de számosan említetlenül 

maradnak, mert – elsõsorban az orvosok – még névtelenül sem 

kívánták megosztani emlékeiket a nyilvánossággal, noha többségük 

nyugdíjas, és azt hinnénk, õk már senkitõl és semmitõl nem 

függnek. De van szakmai összetartás, vallási kötõdés, vagy tartózkodás 

a katolikus egyház és az egyházi személyek „kibeszélésétõl”. 

A nyudíjas korú, de még mindig aktív fõorvos így indokolja saját 

és kollégái szájzárát: 

– Tudja, háborúban hallgatnak a múzsák! – felnézek a jegyzetembõl. 

– A háborút úgy értse, hogy túlélésért küzd az egészségügy 

és azon belül a BIK még inkább, és szinte szüntelenül. 

2 Kertész Péter: A bárónõ látogatásai. Magyar Nemzet, 1988. december 24. 

9

A világi kórház, az ORFI mellett elkötelezett, ma is aktív fõorvos 

így indokolta hallgatását: 

– Elég visszataszító történet, különösen a szétválás utolsó évét 

felejteném. 

Egykori fõorvostársa tíz éve már csak heti két órát rendel az 

irgalmasoknál, beszélgetésünk után mégis felhív, hogy nem kíván 

szerepelni… 

– Milyen félnivalója van? – kérdem tõle. 

– Mi lenne? De annyit fáradoztam a rendi szellemiségû gyógyításért, 

hogy munkásságommal ellentétes lenne a részvételem 

egy kritikus szemléletû könyvben. Nem fordulhatok szembe azzal, 

amit eddig tettem. A családunk is tiszteletben tartott minden egyházat, 

minden papot, mert õk mindig jót akarnak. 

Betléri István doktor (1927), aneszteziológus fõorvos sem kívánt 

semmkiképp sem szerepelni. Sokatmondó vizsgáztatásom 

közben kétszer is fel akartam állni, szerencsémre nem tettem, 

mert végül kötélnek állt: 

– Beszélt Kozma Imrével? – kezdte a faggatásom 2008 novemberében. 

– Még nem, de a Budai Irgalmasrendi Kórház elsõ fõigazgatójával, 

Naszlady Attila professzorral megüzentem neki, hogy könyvet 

írok a kórház újjáalakulásáról, és késõbb jelentkezem. 

– Mi az ön premisszája? 

Elsorolom az elsõ bekezdésben írtakat. 

– Eszerint hiba volt a kórház visszaadása? 

– Az új, háromszáz ágyas, Árpád fejedelem úti ötemeletes épülettel 

talán már mégsem kellett volna kistafírozni õket. 

– Ami a rend telkére épült, és törvény szerint az irgalmasokat 

illette! 

– A Marczibányi Alapítvány telkére, ahogy eredetileg a Császár–Komjádi 

uszoda is. Örülnék, fõorvos úr, ha az a püspök beszélhetne 

most önnel, aki azt mondta nekem, hogy a volt egyházi 

vagyon hûbelebalázs módra történõ visszaadása több kárt okozott 

az egyháznak, mint amennyi haszonnal járt! 

– Ki volt az a püspök? 

– Nem szóvivõ vagyok. 

10

– Felkérésre készíti a könyvet? 

– Sõt felbujtásra! 

– Megírja, hogy nincs elég pénze az irgalmas rendi kórháznak, 

és szüntessék meg? – Értetlenül nézek rá. – Az újságírás a legnagyobb 

hatalom! 

– Hol van ez már, fõorvos úr! Az újságíróknál kisebb hitelük 

csak a politikusoknak van! A bulvár, na és a kereskedelmi televíziók 

meg a politika úgy leértékelte a szavakat, hogy bármit világgá 

lehet kürtölni, visszhang nélkül. A BIK mellett lévõ virágüzletet 

sem tudná egy újságíró becsukatni! Célom csupán megörökíteni, 

ami történt, tükröt tartani az eseményeknek, hogy lássák magukat, 

és mi õket. 

– Megírja azt is, hogy a kórháznak azért nincs pénze, mert a mai 

ocsmány posztkommunista hatalom nem adja meg az egyháznak, 

amit Horn Gyula a vatikáni egyezményben vállalt? 

– Ha így van, miért ne? Egyelõre csak azt tudom, csupán a katolikus 

egyház évente nagyjából ötvenmilliárd forintot kap az adófizetõk 

pénzébõl különbözõ célokra. 

– A posztkommunista Népszabadság cikkírója bírálhatja a posztkommunizmust? 

– Honnan veszi, hogy posztkommunista a lap? Olvasója? 

– Nem, a másik komoly újság, a Magyar Nemzet az én lapom. 

De miért ne lenne posztkommunista, ha a nevét is megõrizte? 

– Magyarország is megtartotta a nevét. 

– Jó válasz! – mosolyodik el. – Ha én azt mondom, van Isten, 

ön azt, hogy nincs, nem számít, a lényeg, hogy kell elkötni a vakbelet! 

Súlyos beteg emberként, maga az utolsó, akire rábízom a 

gondolataimat – nyitja ki kérdéseim elõtt a kaput a bõ négy évtizedes 

orvosi tapasztalat birtokosa, Betléri fõorvos. (1958–1994 

ORFI-ban, majd nyugdíjasként a BIK-ben 2007-ig, nyolcvanéves 

koráig készített altatási terveket.) A ritkaságszámba menõ irodalmi 

és filozófiai tájékozottságú orvos szavaiból, sajnos, csupán a kitérõktõl 

mentes szövegnek van helye. 

Bájos történet Surján László volt miniszteré is. A bevezetõ öt 

sor „meredekebb” változatával meglepve õt, kértem, találkozzunk, 

szánjon rám egy órát. Neki nem tetszett az „irányzékom” és to- 

11

vábbküldte drótpostámat a rendi kórház „csodálatos kezû” orvos 

igazgatójának, nézné már meg! Õ fanyalogva olvasta, majd megnyomta 

gépe válaszgombját, és mivel én voltam az eredeti feladó, 

én is megkaptam a sorait, és a magamét is: „Olvasva a »felütést«, 

semmi jó nincs benne, csak felkavarja a dolgokat, és ez is a célja, 

valószínû, megrendelésre készül, és a szponzorokat sem kell sokáig 

keresni.” (Szóljon, kedves Tamás, ha megkerülnek!) Levelének hatására 

Surján László – nem tudni, milyen értesülés alapján – „feltárta”, 

hogy az ORFI fennmaradt részében félelemben élnek, jövõképük 

elhomályosult – beh szép! Az õ félelmeik lehetnek tervezett 

írásom hátterében, pedig ez az önérdek nem érdemes a kiszolgálásra; 

sokkal jobb témákat is találhatnék a hazai egészségügyben. 

Mégis úgy határozott, leírja, amit tud, de azzal a feltétellel járul 

hozzá a közléshez, hogy mindezt szó szerint beépítem az anyagba. 

De nem vitt rá a lélek, hogy az õ szentírása vendégszöveg legyen 

apokrif kéziratomban. 

Idézném még utolsó „karthauzimat”, akitõl nem kaptam ennyi 

bizalmat sem: 

– Nem kívánok nyilatkozni, mert a szétválasztáskor feszültség 

támadt még az egyetértõ emberekben is, mindkét oldalon. Hetvenévesen 

nekem nincs mitõl tartanom, de mind az ORFI-ban, 

mind a BIK-ben sok jó ismerõsöm, barátom van, nem szülne jó 

vért a történtek legjobb szándékú felelevenítése sem. Ennek a 

históriának is annyiféle változata van, ahány szereplõje; olyan ez, 

mint A vihar kapujában. 

A vihar kapujában? Vajon az ORFI feldarabolása Akutagawa 

novellájához hasonlóan az igazság létét kérdõjelezi meg, vagy inkább 

Kurosawa filmjének megfelelõen, akadhatott volna kiút a 

reménytelenségbõl? 

Vissza, vissza! Mit vissza? 

A Dunába futó budai hegyek lábánál több gyógyító hatású hõforrás 

van; ez a hazai fürdõkultúra bölcsõje. A 12. században a 

mai Császár és Lukács fürdõk környékére telepedtek a betegápoló 

12

Szent János lovagok, konventjükhöz templomot, kórházat és fürdõt 

építettek. II. Endre 1211-es oklevelében az óbudai egyházkerület 

határa a felfakadó hévizeknél van. Zsigmond és Mátyás 

királyok korából számos budai fürdõ leírása maradt fenn. A török 

uralom emléke nem egy ma is mûködõ fürdõ. A (gyógy)fürdõzés 

igazi kora mégis a 19. század második és a 20. század elsõ fele lett. 

Budapest – a világ legtöbb termálvízkútjának gazdája! – megkapta 

a fürdõváros címet az 1930-as évek elején, majd 1937-ben, az elsõ 

Nemzetközi Fürdõügyi Kongresszuson, a Gellért fürdõben létrejött 

a Nemzetközi Fürdõszövetség, amelynek örökös székhelyéül 

Budapestet jelölték ki… 

Az Istenes Szent János Rend 1571-ben alakult betegek ápolására, 

példaképük az irgalmas szamaritánus volt. A nevét a rendre 

örökítõ János barát imigyen koldult a betegeinek: „Emberek, legyetek 

jók magatokhoz: tegyetek jót!” A szerzetesrend önállóságát 

1611-ben ismerte el a pápa. Jelképük az ezermagú gránátalma, 

kereszttel. Az irgalmas rend célja, hogy „szegény és elhagyott betegeket 

vallás és nemzetiségi különbség nélkül ingyen gyógyítson, 

ápoljon, testileg úgy, mint lelkileg”. A laikus rend túlnyomó többsége 

betegápolókból, orvosokból, gyógyszerészekbõl áll, csak a betegek 

lelkipásztorai papok. A török elleni háború kezdetén a pápa 

a seregeket könnyen szállítható tábori kórházakkal kísértette. A 

versengést az irgalmas rend nyerte. A jól képzett barátok fizetést 

nem kaptak. 1684-ben, a budai vár elsõ, sikertelen ostroma alkalmával 

az „elsõrangúan felszerelt tábori kórházban” hat héten át 

ápolták a sebesülteket. Két évvel késõbb, Buda visszafoglalásakor 

is itt voltak, ám a magyar rendtartomány csak 1856-ban vált önállóvá. 

A mecénási ténykedésben Széchenyihez mérhetõ Marczibányi 

István 1806-ban megvásárolta a Császár fürdõt és környékét 

az irgalmasok részére, hogy a „fürdõ jövedelmébõl annyi beteget 

és szerzetest tartsanak el”, ahányat lehet. Neki köszönhetõ a rend 

elsõ kórháza, valamint a Császár klasszicista épülete is. 

A budai kórháznak volt Marczibányi alapítványi és városi osztálya 

is, mivel Buda volt a kórház legnagyobb támasza. Anyagi kérdéseken 

mégis szüntelen vitáztak. Azt pedig, hogy az irgalmas barátok 

kötelezhetõk-e a nõi betegek fogadására, a királynak kellett eldön- 

13

tenie. Eszerint kényszeríteni nem lehet õket, azonban kötelesek a 

város nõi kórházának betegeit élelmezni és gyógyszerrel ellátni. 3 

Az irgalmasok tizenhárom intézményébõl a Trianon körbevágta 

területen csupán öt kórház maradt (Eger, Vác, Pápa, Pécs, Budapest). 

1950 nyarán internálták, szétzavarták a szerzeteseket, 

szeptember 7-én az Elnöki Tanács törvényerejû rendelete pedig 

bevonta a szerzetesrendek mûködési engedélyét. Mielõtt a magyar 

irgalmas rendi tartományra rácsukódott volna a sötétség, 46 tagja 

közt 3 orvos, 12 gyógyszerész és 4 kórházlelkész volt. A rendtartomány 

újjászervezésének kezdetére, 1989 õszére – mint említettem – 

mindössze hét aggastyán élt szétszóródva és fogyatkozóban. Ám 

az Istenes Szent János-szobor, és alatta a gránátalma a fõépület, az 

úgynevezett Nagykórház bejárata fölött túlélte a hányattatást. 

A rendi kórház elsõ épületét – a Kiskórházat – 1815-ben nyitották 

meg Budán. Mint már említettük, Marczibányi István 

nagylelkûségének köszönhetõen. A nevét viselõ alapítványban 

megfogalmazottak szerint a Császár fürdõ jövedelme szolgált az 

irgalmas rendi kórház szegény betegeinek az ellátására. Az alapító 

arról is rendelkezett: „ha Istenes Szent János ezen szent rendje redukáltatna, 

vagy ha ezen rend tagjai megszûnnének betegápolással 

foglalkozni, vagy hatósági intézkedés ezen rend tagjainak hasonló 

alapok kezelését meg nem engedné, ezen elõrebocsátott esetekben 

a Császár fürdõ családomat illeti, azzal a feltétellel, hogy 

családom beleegyezésével, ugyanaz vagy annak ellenértéke ismét 

hasonló szent és jámbor célra fordíttassék”. (Cinikus megjegyzés: 

ezek szerint az államosítással az alapító szándéka nem sérült 

– „csupán” a rendet szüntették meg, gazdátlanul maradt jószágát 

pedig elkonfiskálták. Az 1980-as évek végén Korondi István fõigazgató 

felajánlotta a Marczibányi-örökösöknek a Lukács épület 

egyik legszebb szobáját ellátással, gyógykezelésekkel. Egyszer állítólag 

éltek is a lehetõséggel.) 

3 Tokaji-Nagy Tivadar: Az irgalmas rend mûködése Pesten és Budán. Budapest, 

2001, Mikes Kiadó. (Az irgalmas rendi szerzetes szerzõ 1949-es doktori 

értekezése – a téma legjobb leírása – bõ fél évszázados késéssel jelent meg.) 

14

Az irgalmas rend 1842-ben hozzáfogott a Császár fürdõ átépítéséhez. 

Hild József volt a tervezõ. A ma is látható klasszicista-empire 

stílusú, európai színvonalú, 85 kádas, a régi törökfürdõt körbeölelõ 

fürdõépület két év alatt készült el. Az árkádos, platános Hild-udvar 

a társasági és kulturális élet kedvelt helye esetenként ma is. Szemben, 

az Országút (ma Frankel Leó utca) túloldalán ugyanekkor 

épült a Szent István-kápolna, illetve a kétemeletes, ma rendházi, 

Budai Irgalmasrendi Kórház (Kiskórház) igazgatósági épülete. 

Az irgalmas rendi épületegyüttesbõl a szoborral is jelzett Nagykórház 

1900-ban kezdett formálódni. Fogantatását szépen kalligrafált 

írás õrzi: 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Ezen rend- és kórházat a magyarországi irgalmasrend* budai rendháza 

építtette Isten dicsõségére ’s a szenvedõ emberiség javára. 

Ezen rend- és kórház építését az 1900. évben határozta el a rend ezidei 

fõnöke Füzy Szaniszló, királyi tanácsos, a vaskorona és a Ferencz 

József rend lovagja, mikoris a rend budai házának fõnöke Thuróczy 

Kornél, s a ház syndicusa Dr. Simonyi Semadam Sándor ügyvéd országgyûlési 

képviselõ volt. 1900. február 11én, hétfõn kezdették a régi 

rend és kórház lebontását, 1901. március 12én, kedden kezdették meg 

az alapásásokat, 1901. augustus 10én, szombaton volt meg a falegyen. 

Az új épület telke 10352.52 □méter, s a beépített terület 3407.76 

□méter. 

A terveket Kiss István mûegyetemi magántanár készítette, azonban 

az építés kezdetén lemondván a mûvezetésrõl, az épületet Fligauf 

Károly mûépítész fejezte be. A kõmûves munkát Kauser Gyula építõmester 

nyerte el pályázat útján. Mai, 1902. július 8. napján a torony 

keresztje Kirner Károly apát, belvárosi plébános által beszenteltetvén, 

és feltétetvén, ezen okmány az utódok emlékezetéül a torony gombjába 

zárattatott. 

Kelt Budapest, 1902. július 8án. 

(* Az irgalmas rend kifejezést ettõl fogva általában egybeírják, a helyesírási 

szabályok ellenére.) 

15

De ha gombba zárattatott az alkotó rend gyönyörû emléke, miképp 

kerülhetett a kezünkbe? 

1948-ban az államosítás földrengésszerûen tört rá a legalább 

száz fõt foglalkoztató üzemekre. A kommunizálás dühe átterjedt 

az egyházi kórházakra is. Az 1951. májusi kisajátítási határozatra 

ráüttették az Irgalmasrend Közkórháza bélyegzõt is – bár a rend 

már nem létezett –, mert a látszatra adtak. A köztulajdonba vételkor 

a szegényes kórtermekkel, orvosi szobákkal, a személyzeti 

vécékkel azonos sorsra jutott a kórház kápolnája is… Sõt, a fátum 

– vagy csupán a felújítás a hatvanas években? – el is sodorta a tetõ 

alatt, a fõépület közepén lévõ kápolnát. A szenteltvizes (keresztelõ?) 

medence 1958-ban állítólag még az udvaron hevert, a szépen 

faragott padok talán Szentendrére kerültek, mások szerint Vácra, 

és minden tönkrement. A kápolnából két kórterem lett (224-es és 

a 225-ös), belmagassága miatt a felsõ részébe nõvéröltözõ került. 

Aztán már csak a fõépület fölé emelkedõ tornyocska jelezte, hajdan 

valami más lehetett alatta. Vagyis a „zárattatás” a kórteremmé 

alakításig, a kereszt eltávolításáig tartott. Szerencsére az írás 

nem jutott ebek harmincadjára. (A BIK megalakulása után a két 

kórtermet visszaalakították legalább ideiglenes misézõhellyé, mert 

az öltözõ maradt. Nem kerültek vissza az üvegablakok sem.) 

Visszatérve „a magyar birodalmi irgalmasrend budapesti kórháza 

és rendháza” építéséhez: két esztendõ alatt „tízmillió tégla egymásra 

rakódott”, és 1903. szeptember 29-én ünnepélyesen átadták 

az akkor még Duna-partinak számító, „gót modorban készült” 

új kórházat, és a déli szárnyán található konventet. Avatóbeszédében 

Thuróczy Kornél perjel kiemelte, hogy vallási különbség 

nélkül várnak minden gyógyításra szoruló szegény sorsú pácienst. 

A betegek nyugalma érdekében a kórtermek és a rendelõk a 

dunai oldalra és nem a forgalmas Zsigmond utcára néztek. Szegénykórházi 

luxus az is, hogy ingyenes volt a foghúzás; évente 

negyvenezer pácienst szabadítottak meg a gyötrelemtõl. A belgyógyászaton 

csak 24 ágyas kórtermekre futotta, de így is levegõsek 

voltak az akkor szokásos 4,5 méteres belmagasság miatt. 

Néhány kétágyas, négyágyas különszoba is akadt, meg bujakóros 

– azaz vérbajos (szifiliszes) – részleg, de nõgyógyászat, hatágyas 

16

szülészet, és 69 ágyas sebészet, meg fül-gége- és torokbeteg osztály 

is létezett. 

A rendnek 1815 óta gyógyszertára is volt. A múlt században 

a Gránátalma patika igen népszerû lett, mivel a rászorulóknak 

kedvezményesen adta a gyógyszereket. Államosításkor megszûnt 

a patika, és csak 2003-ban nyitották meg újra ambuláns betegek 

számára. 

Ahogy elkészült a budai mintakórház, a tartományfõnökség 

Pozsonyból átkerült ide (a rangot csak 1906-ban kapták a rend 

Rómából idelátogató generálisától). A felkészült és odaadó személyzet 

modern eszközökkel szolgálta a betegeket. Többek között 

innen került egyetemi katedrára Heim Pál. 4 

A rendek felszámolásakor a magyar birodalmi irgalmas rend 

budapesti kórházából és rendházából Kunfi Zsigmond utcai Állami 

Kórház lett. Nem tudni, kicentizték vagy véletlenül, de napra 

pontosan a rend törvényi felszámolása után egy évvel, 1951. 

szeptember 7-én jegyeztette be a budapesti központi járásbíróság a 

telekkönyvbe a Marczibányi István és Mária-féle Alapítvány telkeit 

az állam javára: kezelõje az állami kórház. 5 Maga a helyszín, az 

utca sem köznapi, noha méltó nevei voltak, úgy váltogatták õket, 

mint a fehérnemût. Az Országút, késõbb Zsigmond utca feltehetõen 

Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) magyar, német és cseh 

király, német-római császár után kapta a nevét. De hát keresztes 

hadjáratot szervezõ király volt, sõt a nyugati egyházszakadás felszámolója. 

„Le is váltották” – stílszerûen – Kunfi Zsigmond utca 

lett belõle. Kunfi (1879–1929) sem akárki. Tanár, a Népszava helyettes 

szerkesztõje, aki Ady Endrével és a Huszadik Század polgári 

radikális körével barátkozott. A Károlyi-kormány tagja, a Tanácsköztársaság 

idején közoktatásügyi népbiztos, ám 1919 júniusában 

lemondott, és követelte a diktatúra felszámolását. De mivel 

szociáldemokrata volt, ezért 1953-ban õ is elõdje sorsára jutott. 

4 http://www.irgalmas.hu/web/guest/history-new. 

5 MOL-XIX-C-2-a-3011-I-2-17-1951. (Magyar Országos Levéltár – Egészségügyi 

Minisztérium – Titkársági fõosztály.) 

17

„Utóda” Frankel Leó (1844–1896), a párizsi kommün munka- és 

kereskedelemügyi bizottságának vezetõje. Õ a halálbüntetés elõl a 

kommün bukása után Londonba menekült, és ott Marx és Engels 

munkatársa lett. 1890-ben a Magyarországi Általános Munkáspárt 

egyik alapítója. Frankel Leó túlélte a rendszerváltás utáni átkeresztelési 

attakokat. 

A Kunfi Zsigmond utcai Állami Kórház viszont megúszta Frankel 

Leó nevének felvételét, és ez a kórház élére kinevezett miniszteri 

biztosnak, dr. Szántó Lászlónak is köszönhetõ. Az õ örökbecsû 

ötlete volt az általános kórház és az Állami Rheumakórház, 

valamint az ebben mûködõ Országos Balneológiai Kutatóintézet 

egyesítése. Így jött létre 1951. július elsején az elsõ országos gyógyintézet, 

az ORFI, vagyis az Országos Rheuma és Fürdõügyi Intézet. 

Hét épületéhez nyolcadikként 1980-ban csatlakozott az Árpád 

fejedelem úton épült új, ötemeletes, 300 ágyas hotelszárny. A 

BIK kiválása után megmaradt ORFI fõépülete a Lukács uszodával 

szemben található hatemeletes, hajdani Esplanade Szálloda lett, 

és a 19. század második felében épített Lukács fürdõ tömbjének 

egy része is hozzá tartozik. A nyolc épületbõl kettõ maradt. Az intézet 

a 20. század harmincas éveiben alapított Rheuma- és Fürdõkutató 

Intézetet tekinti szellemi elõdjének. Bár kényszer hatására, 

de a rendi és az állami intézmény története közel félszázadon át 

összefonódott. Érdekes lehetne a vita arról, hogy az intézet mikor 

élte fénykorát. Ellentétben sokakkal, a kiváló Szántó László doktor 

– aki mindig fõigazgató-helyettes maradt, és sohasem akart 

följebb kerülni – az Irgalmasrendi Kórházra így emlékezett vissza: 

„A kívülrõl mutatós, nagy kórházi komplexum mélyen az ötvenes 

évek színvonala alatt a múlt századot tükrözte mind a mûszaki 

ellátottság, mind az egészségügyi felkészültség tekintetében … Az 

elsõ, legsürgõsebb teendõ a kórház didergõ betegei számára a fûtés- 

és melegvíz-szolgáltatás megteremtése volt. A sürgetõ szükség 

leleményes megoldásra késztetett. Szocialista összeköttetés segítségével 

az Erzsébet királyné hajó felszínre került kazánjai segítettek 

ki a bajból, melyek azután hosszú ideig ellátták a fûtés- és melegvízszolgáltatást 

… A kórház élelmezése sem nélkülözte a romantikát. 

Élelmiszert magunknak kellett szállítani, de szállítóeszközünk csu- 

18

pán egy csacsifogat volt. A csacsi csak akkor indult el, ha az Intézet 

birkája is a társaságában volt. A birka a Wassermann vizsgálatokhoz 

volt szükséges, és a csacsival jó barátságban ügettek végig a 

városon a járókelõk nagy örömére.” 6 

Az államosításkor az ún. Kiskórházzal egybeépített másik kápolna 

ugyancsak a leendõ ORFI-hoz került, de az Esztergom–Budapest 

Fõegyházmegye igazgatásával viszonylag háborítatlanul szolgálta 

tovább a híveket, „csupán” kórházi oldalbejáratát falazták 

le. Aztán az ORFI-ingatlanok 198 négyzetméterének tulajdonjogát 

– nem tudni miért éppen 1985 augusztusában – átruházták 

a Szent István Kápolnára. Az ötvenhárom éves Neumark Tamás 

fõorvos ekkor már a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karának 

rendkívüli hallgatója volt… 

Számos esemény kínálkozna még a nyitányba, de fel a függönyt! 

Történetünk egyik fõszereplõjének útját követve, az egészségügyi 

reformvita végeláthatatlan sorából kiszemeltünk egy archimedesi 

pontocskát, és történetünket innen fordítjuk a papírra. 

Helyszín: a Parlament, az Országgyûlés Szociális és Egészségügyi 

Bizottságának ülése. Idõpont: 1989. február 23-a. A téma rágós: 

„A szociálpolitikai és egészségpolitikai reform koncepciója, az ebbõl 

adódó korszerûsítési feladatok.” A vitában a kívülálló Neumark 

Tamás a humánusabb gyógyítás érdekében javasolta a vallási 

szertartások engedélyezését a kórházakban és a szociális otthonokban, 

továbbá azt, hogy az egyházak karitatív szolgálatát, a betegek 

lelkipásztori gondozását vonják be az egészségügyi ellátásba. 

Neumark úgy említi a történteket, hogy „a Parlamentben szakértõként 

elmondtam, és az újságok is írtak róla”. A pontosság kedvéért 

tegyük hozzá, ekkor még nem volt az egészségügyi bizottság 

szakértõje, és felszólalását a Hitelben õ maga tette közzé. 7 

6 A történelmi rész a Poór Gyula szerk.: Az ORFI ötven éve, 1951–2001. 

Budapest, 2002, ORFI, 216 o. [a továbbiakban Az ORFI ötven éve] és a Naszlady 

Attila szerk.: Budai Irgalmasrendi Kórház Centenáriumi Évkönyv 1903– 

2003. Budapest, 2003, Budai Irgalmasrendi Kórház Kht., 300 o. + képmelléklet 

[a továbbiakban Centenáriumi Évkönyv] felhasználásával készült. 

7 Dr. Neumark Tamás: Hozzászólás. Hitel, 1989. 12. szám. 

19

A lényeg mégiscsak az, hogy az ambiciózus fõorvos azok közé 

tartozott, akik sokat tettek azért, hogy az egyházak humanista elkötelezettsége 

újból magára találjon a gyógyításban, erõsödjék az 

ökumenizmus, mindenekelõtt pedig oroszlánrésze volt az irgalmas 

rendi kórház feltámasztásában. Egyre inkább egészségpolitikussá 

vált, részt vállalt – baloldaliként! – az MDF egészségügyi 

programjának kidolgozásában, és 1990–1994 között a szociális és 

egészségügyi bizottságot vezetõ, újpesti dr. Kis Gyula József mellett 

volt tanácsadó. Ügybuzgalma határtalan. Mindig kereste a kitörési 

lehetõséget, ha valamibe beleszorult a fejszéje, nyomban 

másba fogott. Sebész volt, de Verebély Tibor fõorvos kerek perec 

megmondta neki: nem áll rá a keze. Tamás gondolkodott, hogy 

belgyógyász vagy reumatológus legyen. Röntgenorvos lett, le is 

szakvizsgázott. Ám patrónusa, az intézet igazgatója, Farkas Károly 

felajánlott neki egy helyet az osztályán, így lett végül patológus. 

Szerinte itt – elméleti téren – kifutotta magát. Orvosi pályája csúcsán 

japán elektronmikroszkóp-felvételeivel elsõk között adta elõ 

a WHO 1976-os londoni reumakonferenciáján azt a feltételezést, 

hogy a sokízületi gyulladás vírusos eredetû. A kongresszus elõadásait 

közlõ vaskos kötet címlapját Neumark doktor elõadásának 

impresszív mikroszkópos felvétele díszíti. (Cambridge-ben járva a 

neves kiadó könyvesboltjában is megtalálta a „könyvét”, és büszkén 

mutatta a gyerekeinek. Bálint Géza szerint Neumark színes 

polarizációs mikroszkópos és fekete-fehér elektronmikroszkópos 

képei gondolatébresztõ absztrakt grafikák. Kiválasztottak jó pár képet, 

és ezekben közös barátjuk, Gink Károly fotómûvész is fantáziát 

látott, és kidolgozta õket. De az absztrakt fotókiállítás már 

nem jött össze.) 

Neumark Tamás orvos, egészségpolitikus, sõt késõbb szociológus, 

szociálpolitikus. Neve nemcsak a Pázmány Péter Egyetem 

Hittudományi Karának volt hallgatói vagy a Jeruzsálemi Szent Sír 

Lovagrend tagjai között, hanem az MSZP honlapján is szerepel: 

„Neumark Tamás, ügyvivõ (Baloldali Tömörülés Platform)”. Igazi 

kalandja a kórházszervezés volt. Vajon azért kevergett-kavargott 

ennyit, mert jámbor lélek, vagy azért, mert polihisztor? Sokszínû 

pályája a társadalom – az egyház? a rend? – új iránti érzéketlen- 

20

sége, a maradiság miatt sem teljesedhetett ki. Másrészt mintha 

átlagosnál hosszabb életbõl sem futná ennyi mindenre. 

– Ambivalens emlékeim vannak Neumark Tamásról – mondja 

egykori fõnöke, Tanka Dezsõ (1927) professzor. – Furcsa ember 

volt. Elõször az MDF-ben volt benne nyakig, aztán az MSZP-ben. 

Szimpatikus, kedves, nyitott – önkritikára is hajló –, esendõ 

embernek ismertem meg õt, aki alkalmanként még saját rovására 

is segített a munkámban. (Második találkozásunk alkalmával 

pertuba is fogadott, ám ezt, a szokáshoz híven a könyvben nem 

jelenítem meg.) Tamás adottságai közül kiemelkedõ a magával ragadó 

beszédkészség. Történetünk menete során kiderül, õ egész 

életében saját magát kereste, az érvényesülés lehetõségeit, sokakkal 

ellentétben, mind a négy égtáj irányában. Három gyermek felnevelése 

mellett egy élet munkájával mindössze egy panellakásra 

futotta, no meg festékre, vászonra, mert amatõr festõ is. 

Zavarja, hogy becsvágyónak tartom. Pedig anélkül lyukas garast 

ér a lét. Ellentmondásoktól sem mentes élete ellenére Neumark 

neve lábjegyzetként bekerülhet a hazai egészségügy történetébe, 

mivel az ORFI osztályvezetõjeként az õ fejében fogant meg a gondolat, 

hogy – gyakorlatilag csupán államosítási papírokból – újból 

összerakja az irgalmas rend kórházát. 

A Szociális és Egészségügyi Minisztériumban Csehák Judit minisztersége 

idején nem beszélték le errõl. Neumark egykettõre 

levette a lábáról az ORFI akkori fõigazgatóját, Korondi Istvánt, 

majd fehér hollónyi kivétellel az egész orvosi kart meggyõzte, hogy 

kizárólag ekképp újíthatják meg az intézetet: ez lehet a szebb jövõ! 

1989 májusában Neumark megírta az irgalmas rend magyar tartományi 

fõnökének, Hilár atyának – civil nevén Dömötör Lászlónak 

– Pécsre, hogy vissza akarják szerezni a volt rendi kórházat. 

Dömötör Hilár megörült az égi üzenetnek, és barátja, Cserháti 

József megyés püspök biztatására bécsi és római elöljáróival is 

tudatta, mit forgat a fejében egy hithû fõorvos. Meg is mondta 

Neumark Tamásnak, amikor július 12-én felkereste, hogy Isten 

áldása fogja kísérni munkálkodását, de mindenekelõtt a Pécsi Orvostudományi 

Egyetemtõl kellene visszaszerezni a korábbi rendházat, 

hiszen már novíciusjelöltjük is van! Egyetértettek abban, 

21

hogy jó lenne meghívni Magyarországra a rend római generálisát. 

Neumark nem csupán ezekrõl számolt be levélben a fõnökének, 

a fõigazgató Korondinak, hanem arról is, hogy tájékozódó megbeszéléseket 

folytat a ferences rendfõnökkel és más illetékes egyházi 

személyekkel az ápolórendek (apácák) munkájáról az ORFI-ban. 

(Augusztusban például a szatmári Irgalmasnõvérek Társulat magyarországi 

fõnöknõjével, Csáki Margittal egyezkedett arról, hogy 

munkabíró tagjaik jöjjenek ápolónõnek az intézetbe. Bõ fél év 

múlva négy irgalmas nõvér – fityulával megkülönböztetve – kezdett 

dolgozni naponta 8-tól 12 óráig az ORFI-ban. Fizetésüket a 

rendháznak utalták.) Neumark Tamás a Keresztény Értelmiségiek 

Szövetségének vezetõségi tagjaként hamarosan találkozik Csehák 

Judit miniszter asszonnyal, és mint írta Korondinak, szeretné megszerezni 

az õ támogatását is. 

– Emlékszik Neumark Tamásra? – kérdem Csehák Judittól 

(1940). 

– Óh, hogyne! Tamás ötezerszer elõfordult a környezetemben, 

1990 után négy évet lehúztam vele a parlament szociális és egészségügyi 

bizottságában, és mivel reggeltõl estig mindig valami rettentõen 

fontos ügyet akart elintézni, aminek aztán a fõ vezetõje, 

felelõse természetesen õ lett volna, felejthetetlen maradt. Tamás 

– aki az MDF-es dr. Kis Gyula József mellett volt tanácsadó – még 

a jó ügyet is el tudta rontani azzal, hogy túlaktivizálta magát. 

Ha nem is mindig a saját érdekében intézte a dolgokat, hanem 

csupán a szereplésért; bizonyos távolságtartás volt bennem vele 

szemben, nem tudtam pártolni az ügyeit. A pazar süteményekkel 

körített nyitott üléseinknek bukolikus varázsa volt, és Tamás 

mindig ott volt – megjelent uzsonnázni. Ezt a bizottsági hangulatot, 

a közös kávézásokat a harag meg a szembenállás aztán teljesen 

kiirtotta. 

22 

* * * 

Bár Hófehérkének is több a törpéje, mint amennyi rendtag élt 

Pécsett, ha Neumark kórházat akart, vissza kellett szereznie a 

rendházukat, hogy legalább postai címük legyen. Nem mese ez:

levélpapír, bélyegzõ kellett a rend jelképével, a számlálhatatlan 

magvú gránátalmával. Induláskor még Csehák Judit is biztatta 

a Pécsi Orvostudományi Egyetemet, hogy belgyógyászati, illetve 

sebészeti klinikájuk érintett részét adják vissza a rendnek. Noha 

lényegi vita nem volt errõl, közel egy év ment el a bizarr feladatra 

– félszázados jogtalansághoz mérve semmi –, így aztán a pécsi 

konventavatásra már csak a rendszerváltás után került sor, új államformában, 

új miniszterrel (Surján László), új minisztériummal 

(Népjóléti). 

– Hogy biztattam-e a pécsieket? – keresgél az emlékei között 

Csehák Judit. – Lehetséges, mivel az intézményeink felújítására, 

felszerelésére nem tudtunk pénzt adni. Ha valaki ezeket a feladatokat 

átvállalja, tegye. Már akkor is az volt az álláspontom, hogy 

az egészségügynek vegyes tulajdonúnak kell lennie. 

– Itt még nem az irgalmas rend pécsi kórháza, hanem csak a 

rendház visszaadásáról volt szó… 

– Mivel ateista vagyok, nem a pietizmus (kegyes vallási buzgóság) 

miatt támogattam akár ezt is. 

De kanyarodjunk vissza oda, hogy Neumark Tamás hazajött 

Dömötör László Hilártól, és meghívta Brian O’Donnell generálist 

Rómából az ORFI-ba – „amelynek egy része korábban az irgalmas 

rendhez tartozott”. Kérte a fõperjelt, tartson elõadást a rendrõl, 

vagy tevékenységének egészségügyi, orvosi, erkölcsi és vallási 

vonatkozásairól. Látogatása alkalmával találkozhat a Szociális és 

Egészségügyi Minisztérium képviselõivel is. Kiemelte, „katolikus 

orvosként” megtisztelõ számára, hogy elsõ kézbõl tájékozódhat 

a rendrõl. Aláírás: „T. Neumark MD, PhD, DSc.” Kész rejtvény! 

(A megfejtés: Medical Doctor, Philosophiae Doctor, Doctor of 

Scientiarum, ami angol levélben hivalkodás nélkül használható, 

bár N. T. nem volt DSc.) 

A fõperjel, O’Donnell, külföldi útja miatt csak két hónap múlva 

fogadta el a meghívást december elsõ hetére. A „modest” (szerény) 

ágyat Neumark már az intézet fõigazgatóval együtt ajánlotta 

fel, és ebben a levélben egyúttal tudatták a vendéggel, hogy 

jövetelérõl értesítették Várszegi Asztrikot, a Magyar Katolikus 

23

Püspöki Konferencia (MKPK) titkárát is. Végül a fõperjel és egykét 

kísérõje nem a kórházban, hanem a központi szemináriumban 

szállt meg. 

– A nyolcvanas évek végén lehetett tudni, hogy változás jön. 

Úgy gondoltam, ha a kórházi rend visszakapná az intézményt, akkor 

nemzetközi támogatást is lehetne szerezni, így felgyorsíthatnánk 

a korszerûsítést – idézi fel Neumark Tamás (1932). – Nem a 

kegyesség lebegett a szemem elõtt, nem az, hogy akár az egyháznak, 

akár a rendnek kórháza legyen, hanem egy modern, európai 

szintû gyógyintézetet szerettem volna létrehozni. Sokat jártam 

külföldön, láttam magas színvonalú rendi kórházakat is. Akkor 

támadt az a gondolatom, hogy itt a lehetõség, hiszen számítani 

lehetett az egyházi vagyon visszaadására. A magyar egészségügyet 

akartam gazdagítani egy olyan kórházzal, amilyen még nem volt. 

Ma sem sajnálom, hogy belekezdtem. 

– Tamás önálló akciója volt az irgalmas rendi kórház feltámasztása; 

így kívánta felépíteni a karrierjét – mondta ki kertelés nélkül 

Bálint Géza fõorvos (1935), aki 1991-ben vette át az ORFI 

fõigazgatói tisztségét, és majdnem egy évtizeden át küzdött azért, 

hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon, vagyis 

tisztességesen, az alig létezõ tagság teherbírásának megfelelõen 

kártalanítsák a rendet, és közben az országos intézet gyógyítási 

lehetõségei se csorbuljanak. – A fõorvosi karnak tetszett Tamás 

ötlete – folytatta Bálint doktor –, mondván, biztosan lesz pénz. 

Katolikus vagyok, tudom, hogy az irgalmas szerzetesrend nem vagyonos 

és nem is a magyar katolikus egyház része, anyagi támogatásra 

tõlük sem lehetett számítani. Ábrándokat kergettek. 

1989 augusztusában a szemfüles Neumark Tamás javasolta Korondi 

István fõigazgatónak, hogy a társadalmat átható változások 

jegyében és „az intézet hírneve és tradíciója érdekében” a vezetõi 

munka támogatására hozzanak létre orvosi tanácsadó testületet. 

A fõorvosi kar „tárt karokkal” demokratizált, egy évre megválasztotta 

a legtekintélyesebb fõorvosokból álló elsõ tanácsot. Tagok: 

Gerencsér Ferenc fül-orr-gégész osztályvezetõ fõorvos; prof. Gömör 

Béla, az Orvostovábbképzõ Egyetem Reumatológiai Tanszékének 

vezetõje; Kisida Elek sebész osztályvezetõ fõorvos; prof. Ne- 

24

mesánszky Elemér belgyógyász osztályvezetõ fõorvos és Neumark 

Tamás. (Nincs köztük a szakma ásza, a majdani fõigazgató, dr. Bálint 

Géza – aki a „rendszerváltási” választást nyeri.) 

– Nem gittegylet volt a fõorvosi tanács: belgyógyász, sebész, 

reumatológus, gégész – sorolja az egyik „néma” fõorvos, aki utólag 

visszavonta nevét a szerepléstõl. 

– És Neumark? Õ kakukkfióka! 

– Egészségügyi szervezõi szerepe volt az átalakításban, talán 

érezte, hogy a kutatás sem fekszik neki, váltott hát. 

– Nélküle aligha lett volna valami az irgalmas rendi kórházból 

– provokálom. 

– Biztos, de ezt érdemnek is be lehet tudni. 

Hõsünk olyasvalakiként került a kiemelt ötök közé, aki szívén 

viseli az ORFI sorsát, aki azt álmodta, hogy a rendi kórházzal elhozza 

nekik a Kánaánt, amibõl neki is jut. 

Mikor is járt 1956 után Magyarországon római perjel? Már tudjuk, 

hogy 1989. december másodikától kezdve öt napot töltött 

itt. Az ORFI-ban érdeklõdéssel kísért elõadást tartott az irgalmas 

rend szociális gondoskodásban és egészségügyben betöltött történelmi 

szerepérõl. Tõle várták a megváltó mondatot, amit végül, 

bármilyen meglepõ is, a miniszter Csehák Judit mondott ki, 

méghozzá a vendégnek: „Tisztelt Brian atya, ha át tudják venni, 

már holnap visszaadhatjuk önöknek a volt budai irgalmas rendi 

kórházat.” A generálist elkísérõ Neumark Tamás szerint a válasz 

az volt, hogy „Magyarországon a rend még nincs abban az állapotban, 

hogy felelõsséggel átvegyen egy kórházat.” 

Majd látni fogjuk, hogy Neumark doktornak magával a renddel, 

legalábbis annak római generálisával is harcolnia kell az irgalmasok 

kórházának visszaállításáért. Sebaj, Róma messze van! 

– Csehák Judit mondata nem szép dolog – lep meg a véleményével 

majdnem két évtizeddel késõbb a vagyon visszaadását 

messzemenõen pártoló prof. Gömör Béla (1938), aki a Budai Irgalmasrendi 

Kórházból ment nyugdíjba, és ott hetente pár órát 

ma is rendel. Véleményébõl sejthetõ, hogy a miniszter asszony 

kijelentése annak idején nem került nyilvánosságra. Neumark 

Tamásnak nyilván nem volt érdeke közhírré tenni, hogy a rend 

25

generálisa nem osztja a vágyát. Gömör professzor meg azt gondolhatta, 

hát akkor kár volt a sok csata? 

– Valóban felajánlottam az irgalmas rend generálisának, hogy 

megkaphatják akár az egész ORFI-t is – erõsítette meg Csehák 

Judit Neumark Tamás szavait. – Az egészségügyre sosem volt elég 

pénz. Segítséget jelentett volna, ha az egyház vagy a rend tõkét 

hoz ide. Ám O’Donnell úr tisztában volt a helyzettel, és nem kapott 

az alkalmon. 

– Na, de hát az ORFI országos intézet, amit ördögi tett akár 

csak megérinteni is, és maga elpasszolta volna „ingyér”? 

– Az, hogy egyházi vagy önkormányzati, netán magántulajdonú 

kórház nem lehet országos intézmény, tévedés, babona. Dániában 

éves szakmai értékelés alapján az az „országos intézet”, ahol a legjobban 

dolgoznak. 

– Nem hiszem Csehák Judit O’Donnellnek mondott szavait – 

kommentálja Németh Miklós (1948), volt kormányfõ. – Semmi 

alapja, semmi joga nem volt arra, hogy 1989-ben ezt mondja. Tulajdont 

vissza? Netán egyházi birtokot is? 

– Bár vizuális típus vagyok, egyáltalán nem emlékszem a találkozásra 

a perjellel – döbbent meg egy évvel a 2008-as beszélgetésünk 

után Csehák Judit. – Ha Neumark Tamás úgy emlékszik, 

hogy voltak nálam, biztos úgy van. Németh Miklóssal nem egyeztettem 

errõl, nem kértem kormányzati állásfoglalást a saját véleményemrõl. 

A zsidó hitközségnek is volt kórháza. Mivel arra az 

álláspontra helyezkedtünk, hogy nem akarjuk az állami tulajdont 

intézményesen megõrizni, hanem csak a szolgáltatás felelõsségét 

kézben tartani, és mivel az önkormányzatok is megkapták a kórházakat, 

természetes volt, hogy az egyházakat sem lehet kizárni 

ebbõl a körbõl. A minisztérium nem akart kórházakat mûködtetni, 

mert az állammal együtt a legalkalmatlanabb erre (ennek ellenére, 

véres viták után ma is gazdája az országos intézeteknek 

– P. Á.). Ha valaki pénzzel tud beszállni egy egyébként nem túl 

jó helyzetben lévõ kórház feljavításába, és betartja az általános 

játékszabályokat, mondjuk, nem csak a katolikusokat akarja gyógyítani, 

miért ne kaphatna meg egy kórházat? 

26

A miniszter asszony feledékenysége végül magánügy maradt, 

mivel a Németh Miklóst megrendítõ kijelentésének nem lett semmiféle 

következménye, hiszen az ajánlatot a perjel elhárította. 

* * * 

Hazatérve O’Donnell, kísérete nevében is, köszönetet mondott 

Neumarknak a meleg fogadtatásért, és a különbözõ állami és egyházi 

személyiségekkel megszervezett találkozókért. Ám az udvariassági 

tiszteletkörök után következett a lényeg, amelybõl már 

1989-ben kiderült, hogy a generális komolyabb feladatra, alkalmatlannak 

tartja a parányi magyar rendet. „Bármiféle segítséget, 

amit mi adhatunk ebben a helyzetben, a német és az osztrák tartományokon 

keresztül fogjuk nyújtani.” Az ausztrál származású generális 

magyarországi tapasztalatairól szóló 21 oldalas útijelentését, 

noha a pestiekkel angolul levelezett, német nyelven küldte az 

ORFI-ba, feltehetõen már az említett két tartomány miatt. 

De mintha a tartományfõnök Hilár atya sem tudott volna a 

perjel véleményérõl – vagy nem akarta tudomásul venni? Három 

hónappal a látogatás után, 1990 februárjában meghatalmazta 

Neumark Tamást, hogy „a jelenleg ORFI – volt Irgalmas-kórház – 

renddel kapcsolatos ügyeit lebonyolítsa, és véglegesítés céljából 

hozzám továbbítsa”. A katolikus püspöki kartól pedig a fõorvos úr 

még jelentõsebb meghatalmazást kapott, de csupán egy évvel késõbb. 

Az egyház nagy ívû tervének kidolgozását megelõzte az 

Ichtys (görögül ’hal’) Alapítvány 1990. májusi bejegyzése, amelynek 

ugyancsak Neumark volt a spiritusz rektora: a négy történelmi 

egyház összefogásának fõ szervezõje. 

– Az Ichtys saját ötlet volt? – kérdem tõle. 

– Igen. Mikor felmerült a kórház visszaadása, felvetõdött az is, 

hogy a mûködtetéséhez valami alapítványféle kellene. Várszegi 

Asztrik akkor nemcsak a püspöki kar titkára volt, hanem a papi 

szeminárium rektora is. Felkerestem, és elmondtam neki, hogy az 

irgalmas rendi kórház reformátusokat, zsidókat, mindenkit befogadott, 

gyógyított. Akkor került szóba, hogy a négy történelmi 

egyház hozza létre közösen az alapítványt, de az ötlet tõlem szár- 

27

mazott. Asztrik azt mondta, próbáljam meg. Jól ismertem Frenkl 

Robit, az evangélikusok országos felügyelõjét. Õk benne voltak. 

A barátom bátyja volt a református zsinati iroda egyik vezetõje, 

tehát már csak a zsidókat kellett meggyõzni. Schöner fõrabbi kifogásolta 

a nevet, hogy a hal keresztény jelkép… Mondtam, hogy 

biztosan a zsidó hagyományban is fellelhetõ a hal, ebbe ne kössenek 

már bele. Így sikerült a négy történelmi egyházat összehozni. 

Amikor az egyházi vezetõk Asztrik papi szemináriumi szobájában 

összejöttek az alapító okirat aláírására, nagyon boldog voltam. 

– Ki fogalmazta az alapító okiratot, amelybe minden elképzelhetõ 

cél belekerült? 

– Jávor András államtitkár ügyvéd öccse, Jávor Béla az egyházak 

számára is dolgozott, így lett a kuratórium tagja, és mint jogász 

õ volt a megfogalmazó. 

A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet keretében mûködõ alapítvány 

„jegyzõi”: Várszegi Asztrik katolikus püspök, Kocsis Elemér 

református püspök, Harmati Béla evangélikus püspök és Schöner 

Alfréd fõrabbi. Céljuk az egyházak karitatív és egészségügyi tevékenységének 

és intézményeik mûködésének segítése, új egészségügyi 

intézmények létrehozása, különös tekintettel az idõsek, 

rokkantak és más hátrányos helyzetûek életfeltételeinek javítására. 

Továbbá, az ökumenizmus szellemében az egyházi közösségek 

diakóniai tevékenységének serkentése, a magyar lakosság 

megbetegedési, halálozási és elszegényedési trendjének fékezése, 

egészségügyi állapota és általános életkörülményei felmérésének 

támogatása… Szóval minden, ami szép és jó. Többek között ezek 

voltak egy rendszerváltás lázában égõ ország egyházainak megfogalmazott 

céljai, vágyai. 

– Milyen tevékenységet fejtett ki végül is az Ichtys? 

– Vagy 35-40 millió forintnyi segélyt osztottunk szét – mondja 

Neumark Tamás. – Az alapításkor a KHB-tõl kaptunk alaptõkét, 

amelynek a kamatait használhattuk fel. Az OEP-tõl 8 is kaptunk 

pénzt, miniszter korában Mikola István 3-4 milliót adott… Kü- 

8 1963–1993 között Országos Társadalombiztosítási Fõigazgatóság, azt követõen 

pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. 

28

lönbözõ egészségügyi berendezések vételétõl kezdve, gyerekek táborozásáig 

sok mindent támogattunk és nem csak egyházi intézményeket; 

az ORFI-nak is jutott belõle. Bécsbõl a Boltzman Intézet 

segítségével érkeztek leselejtezett osztrák altatógépek. De évek 

óta egyetlen szponzor sincs már mögötte, jobb lenne megszüntetni, 

mert a 7 milliós alaptõke kamata semmi, és csak rengeteg gond, 

adóbevallás, adminisztráció van vele. 

– Hogyan álmodtak ekkorát? – kérdeztem 2008-ban Várszegi 

Asztrik (1946) fõapáttól. 

– Az egyházi intézmények szegények voltak, az alapítvány célja 

az volt, hogy toborozzunk, anyagi eszközöket gyûjtsünk, és a felekezetek 

között szétosszuk. A szerteágazó célokat szakemberek 

fogalmazták meg úgy, hogy a mûködés során az alapító okiratot 

ne kelljen állandóan módosítani. Az evangélikusoknak és a reformátusoknak 

több szociális intézményük volt akkoron, mint a katolikusoknak. 

Neumark Tamás javaslatára még egy osztrák ágát is 

létrehoztuk az Ictysnek. Ha Ausztriában valahol lecserélték a kórházi 

garnitúrákat, azokat próbáltuk megszerezni. Bankok támogatását 

is élveztük, szép munkát végeztünk az elsõ években. Érdekes, 

hogy a rendszerváltás elõtt a katolikusok, de mindenki aktívabb, 

együttmûködõbb volt, és ahogy a felekezetek megerõsödtek, úgy 

csökkent a lelkesedés. Az alapítvány azért betöltötte a küldetését. 

Az Ichtys örökös elnöke én maradtam, és most Jávor Bélát kértük 

meg a felszámolásra, mivel három éve nem mûködik. 

Bizonytalan, akár zárójelben is, helye van-e itt a fõapát úrral való 

kapcsolatom történetének. De ha valaki nem ismerné Várszegi 

Asztrik püspök emberi arcát, annak talán ebbõl felvillanhat nyitottsága, 

humanitása, kedvessége. Több helyen nem is említem, 

hogy az õ tanácsa is segítségemre volt e könyv írásában. E-mailben 

kerestem fel 2008 áprilisának végén: „Tisztelt Fõapát Úr! Büntetésbõl, 

vagy kegybõl könyvet kívánok írni a Magyarország felfedezése 

szociográfiai sorozatban az ORFI/BIK történetérõl. Többen 

emlegették Önt, és látom hivatalos leveleibõl is, hogy püspökkari 

titkárként aktív szerepet játszott a történet kezdetén. Örülnék, 

ha sok elfoglaltsága mellett valamikor megosztaná velem az em- 

29

lékeit.” Május elején kaptam tõle választ: „Tisztelt Pünkösti Úr! 

Kedves Árpád! Megértését kérem, hogy csak most válaszolok, 

rengeteg gondom és munkám volt a közelmúltban. Rövid és érdemi 

választ az alábbiakban tudok Önnek írni: l990 júniusától 1993. 

március elejéig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára 

voltam. Az egyházi ingatlanigények összeírása, benyújtása, majd 

visszaadása ekkor kezdõdött. E témában többször tárgyaltam az 

illetékes (mûvelõdési, ill. egészségügyi) minisztériumokban, sõt 

katonaügyekben még a honvédelemmel is. Az ORFI kérdését akkor 

az irgalmasok Pécsett élõ elöljárója, Hilár atya, valamint az 

ORFI-ból Neumark Tamás fõorvos úr mozgatták. Hivatalból nem 

maradhattam ki az ügyek intézésébõl… Ha Árpádnak még további 

kérdése van, vagy más anyagra is bukkant, ahol nevem szerepel, 

kérdezzen és válaszolok. Dokumentumok nincsenek a birtokomban, 

és azóta másfél évtized eltelt. Tisztelettel köszöntöm Rómából, 

itt vagyok a püspöki karral ad limina látogatáson. Várszegi 

Asztrik.” 

Nyomban válaszoltam: „Tisztelt Fõapát Úr! Kedves Asztrik! 

Megtisztelõ, hogy Rómából… Szóval köszönöm. Félõ, hogy ilyen 

odaadással sem úszhatja meg a személyes találkozást. Fenyegetõzésem 

enyhítendõ: van idõnk. A részletek többsége persze, ha kicsit 

nyögvenyelõsen is, de levélváltással is tisztázható – személyes 

emlékek, benyomások, véleménycsere kevésbé… 

Bálint Gézának olyan világosan fejtette ki levélben, hogy mit 

jelent egy kórház katolikus volta, amivel megnyugvást keltett – 

ami »asztriki« volt (közölni kívánom). Szíves segítségét köszönve, 

tisztelettel üdvözli…” 

Engem ezután sorban utasított el a rendi kórház több fõorvosa, 

elsõ fõigazgatója stb. Megijedtem, hogy a fõapát urat is beállították 

a sorba, júliusban rákérdeztem hát: „Nem tudom, ki vagy mi 

ijesztette el tõlem, hogy májusban küldött levelemre nem érkezett 

válasz, holott elõtte Rómából is írt. Elküldöm az elkészült elsõ fejezetet, 

nem azért, hogy rengeteg munkája mellett ezzel bíbelõdjön, 

hanem hogy belekukkanthasson, nézze meg eddigi szerepeltetését, 

és ez alapján döntsön arról, hogy el tud-e fecsérelni rám 

egy-két órát. Örülnék, ha így döntene.” 

30

Rossz érzéseimet augusztusban megcáfolta: „Kedves Árpád, a 

változatosság kedvéért most nem Rómából, hanem São Paulóból 

válaszolok. Másutt mindig több nyugalmam és idõm van, mint 

otthon, saját monostorunkban. Itt most rendtársaimat vizitálom 

hivatalból, mint fõapát. A monostort pannonhalmi bencések alapították 

1954-ben. Megértését kérem, de az a mondat, hogy idõnk 

még van, teljesen megnyugtatott, sõt ennek örömében ezek szerint 

nem is válaszoltam. Bocsánatot kérek. 

A teljesebb írást viszont csak legutóbbi leveléhez csatolta, és 

meg kell vallanom, ennyi idõ távlatából, lebilincselõ, érdekes olvasmány 

volt még úgy is, hogy magam is tudom, fájdalmas a történet. 

Rész-újdonságokat találtam, és az események sorrendisége 

is érdekes – így messzirõl. Szeptember 10- vagy 11-tõl püspökkari 

konferencián leszek Budapesten három napig, ezen napok egyikén, 

késõ délután nyélbe lehetne ütni találkozásunkat. Kérem, hogy 

augusztus 25-e után keressük egymást, ill. akkor már konkrét idõben 

is megegyezhetünk. (Pedig azt hittem, hogy ezek után rám már 

nem is lesz szükség.) Tisztelettel köszöntöm: Várszegi Asztrik.” 

„Kedves Asztrik! Köszönöm szíves sorait, és ha már rendre »világ 

körüli« utazásai helyszíneirõl kapok híradást, engedje meg, 

hogy egy São Paulóhoz kötõdõ szeretett emlékem felidézzem 

Az alsó fiók címû családtörténetembõl (mélyvénás trombózissal 

kerültem kórházba az 1989-es brazíliai apalátogatóból hazatérve, 

ugyanis apám – a hajdani nyilas fõispán – ott kapott menedéket). 

Az idézet: 

»Kórházi látogatóim között feltûntek drága volt szerelmeim. Utólag 

tudtam meg: búcsúzni jöttek. Ugyanis Eszter (a feleségem – P. Á.) nekik 

megsúgta, májdaganatom van, de vigyázat, nem tudok róla! Nem is 

sejtettem, hogy a végzet szele legyezget, és én, az átokfajzat, fel is nyúltam 

a halálos ágyam mellett szavakat keresgélõ sudár lány szoknyája 

alá, és megsimogattam. Húsz évvel volt fiatalabb, és nemrég vitte el az 

istentelen rák. 

Meglátogatott maga az Úristen is. Mozdulatlansághoz, kórházhoz 

gyötrötten egy téli szürkületkor elnyomott az álom. Eszter kérdésére 

– Na, ki van itt? – észrevettem, hogy valaki áll az ágyam végében hófe- 

31

hér hajjal, szelíd mosollyal az arcán. Megismertem, és elöntött a belõle 

sugárzó békesség. 

– Látod, ki van itt? – szakította félbe Eszter az áhítatot. 

– Hát mégsem álmodom? – csodálkoztam magamban, hiszen ott állt 

Õ teljes valójában. 

– Imre páter, São Paulóból! 

Felébredtem. Júliusban dr. Gácser Imre vendégei voltunk São Paulo 

Szent Imre utcájában egy bõ délutánra a brazíliai magyar bencés kolostorban 

és a hozzá tartozó Szent Imre Gimnáziumban. Írtam róla, 

róluk, a hazalátogató Imre páter telefonon keresett, és eljött, hogy gyors 

gyógyulást kívánjon.« 

Ha még nem volt a sírjánál, hajtson fejet az én nevemben is. 

Jaj, még valami bugyuta kérés, ha nem kellemetlen. Apám, Pünkösti 

Mihály, barátja, a néhai Zolcsák István gyáros levéltárára hagyta 

a levelezését Nyírõ Józseffel, de a Lakitelekre került hagyatékban 

csak az Erdélyi Világszövetség anyaga található. Nem keveredett ez 

a pár levél véletlenségbõl – okosan – a rendház könyvtárába? 

Keresem, augusztus 25-e után, és jó munkálkodást. Tisztelettel 

köszöntöm…” 

Válasz tõle még aznap: „Itt még kora reggel van. Úgy látom, 

hogy majdnem éjféli levelem telitalálat volt Árpádnak! Még ma 

lemegyek Imre atya sírjához és a többiekéhez, akiket még ismerhettem, 

és nagyon szerettem. Megkérdezem a levelezést is. Árpád 

hányas évjárat? Melyik évben született? Tisztelettel köszöntöm. 

Asztrik” Nyomban: „Kedves Asztrik, telitalálat, igen. Tíz évvel 

vagyok idõsebb – ami borban igen jó. Csoda lenne, ha a levelekre 

bukkannának, egy megtért nyilas író (közepes író, a madridi rendházból) 

és a nagyon közepes képességû apám, mirõl tudtak irkálni 

egymásnak az ’50-es évek elején? Köszönettel…” 

Személyes találkozásunkkor kiderült, hogy a fõapát úr felforgattatta 

egész São Paulót – a Magyar Ház Könyvtárát, a rendét – 

apám levelei után, sajnos hiába, és ott az Óperencián túl felolvasta 

az övéinek azt a könyvrészletet, amit küldtem. Illetve az odaillõ 

lényeget, szóval nem az egészet… 

32 

* * *

Alig száradt meg a tinta a „hal” alapítvány okiratán, Korondi István 

fõigazgató már érdeklõdött Várszegi Asztriknál, hogy a leromlott, 

csak külföldi segéllyel felújítható kórházzal mi az egyház 

szándéka. A püspök válasza szerint Surján László népjóléti miniszter 

közölte vele, hogy „az ORFI egyházi kézbe való visszaadása 

komoly gondokat okoz, egyelõre nincs szó róla”. 

Bõ fél év telt el, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar az 

Ichtys Alapítványban is körvonalazott teendõit Neumark Tamásra, 

és az õ elképzeléseiben fantáziát látó prof. dr. Josef Dézsyre, 

egy bécsi magánklinika ügyvezetõ igazgatójára bízta. A tandem 

tekerhetett: 

„…anyagi kötelezettség vállalása nélkül tárgyalásokat kezdjenek el egy 

Budapesten, majd vidéken is felállítandó katolikus kórház létrehozására. 

Ennek érdekében: 

– Akár önálló pályázóként, akár versenytárgyalás keretén belül 

tegyenek szándéknyilatkozatot, vagy ajánlásokat a fentiekre vonatkozóan… 

– Terjesszenek be javaslatot a volt budapesti, majd vidéki irgalmas 

rendi kórház felújítására, illetve újjászervezésére. 

– Folytassanak tárgyalásokat fentiek megvalósításához vállalatokkal, 

pénzügyi csoportokkal, illetve intézményekkel. 

Az említett és létrehozandó kórházban a szegények karitatív ellátását 

napi 1200 ÖS külföldi hozzájárulásból fedezze. A Caritas Hungarica 

keretében ehhez 20-30 ágyat biztosítson. 

A Magyar Katolikus Egyház ezt a megbízását egyelõre 1992. január 

31-ig tartja érvényesnek. 

A meghatalmazás érvénybe lépésével dr. Dézsy és dr. Neumark az 

MKPK bizalmát élvezik, és egyben az MKPK tulajdonosi érdekeit képviselik. 

Dr. Várszegi Asztrik püspök, az MKPK titkára.” 9 

9 A jelen és az összes említett irat vagy levél másolata a szerzõ birtokában 

van. Ennek a dátuma: Budapest, 1991. január 8. 

33

– Minden lépésemet, amelyet az irgalmas rendi kórház megvalósítása 

érdekében tettem, a rendfõnök, illetve elöljáróinak egyetértésével 

és megbízása szerint végeztem – erõsíti meg Neumark. – 

Tudtam én is, hogy a magyar rend alkalmatlan kórházvezetésre, 

-fenntartásra, ezért kezdtem el Dézsyvel, az osztrákokkal tárgyalni. 

Nem véletlenül jártam ki a bécsi tartományi rendfõnökhöz, 

Langthalerhez, és voltam jóban Várszegi Asztrikkal. 

– Egy fõorvos miért adja kórházszervezésre a fejét? 

– Reméltem, hogy valami értelmeset, nagyon jót sikerül létrehozni. 

– Neumark Tamás túlment önmagán – fogalmazza meg lényeglátón 

Betléri István fõorvos. – Olyan volt, mint Mohamed koporsója; 

lebegett, sehová sem tartozott, és mindenhová. 

Neumarkék megbízása szerint a katolikus egyház saját jussaként 

is kezelte az irgalmas rend mind az öt hajdani kórházát. Nem 

kapzsiságból, inkább a rend tehetetlensége miatt. Dömötör Hilár 

perjel például – már díszes, fejléces papíron – Várszegi Asztrikot 

kérte meg, hogy szíveskedne visszaigényelni a Kiskórházban néhány 

szobát a rendtagok számára… Neki panaszolta el: „A kápolna 

még nincs helyreállítva, bár a perjelnek a fõigazgató úr ezt 

megígérte. A pécsi rendházból egynyolcad részt visszakaptunk. 

Igen magas összegért helyreállítják, így karácsonyra a noviciátus 

megindulhat.” Várszegi Asztrik elegánsan kitért a kijáró szerep 

elõl. Amikor aktuális kérdésére 1990 decemberében Korondi István 

azt válaszolta: „tudomásom szerint az egyháznak, azon belül 

az irgalmas rendnek nincs terve egykori kórházát illetõen”, elküldte 

az ORFI fõigazgatójának Hilár atya levelének a másolatát is. 

Korondi visszakérdezett: milyen elhelyezésre tart igényt az egyház, 

hogy „azt a lehetõségeinkkel összevetve, megfelelõen teljesíthessük”. 

Szolgálatkészségében talán ott munkálhatott az is, hogy 

lejáróban volt a fõigazgatói megbízása. Megkérdezte hát Dömötör 

Hiláriustól is, mit kívánnak. A tartományfõnök „Kedves Pistám!” 

megszólítással írt válaszában meg is írta, hogy három idõs rendtársa 

– egyik közülük pap –, „szívesen laknának a régi rendházba 

[sic] – vagy az ún. kiskórházba [sic!], a Csaszival [Császár uszoda 

– P. Á.] szemben”. 

34

Folytatás: „Az elgondolásunk az, hogy újak jelentkezése esetén 

lassan benépesítjük elsõsorban a központi kórházunkat – a jelenlegi 

ORFI-t. Belátható idõn belül ez nehezen valósul meg, de – és 

ez fontos a jövõ számára – lesz egy kialakított rész, ami klauzúra, 

vagyis a rendtagok lakóhelye és egy-két vendégszoba … mintegy 

öt szobáról és egy kis ebédlõrõl lenne szó. 

Nem vagyok nagyétvágyú, ugye Pistám? Mivel pápalátogatás 

is lesz ez évben – a Szentatyát az irgalmasok ápolták, mikor meglõtték, 

azóta különös szeretettel gondoskodik rólunk, ahol tud –, 

bizonyára ország-világ tudomást szerezne errõl a gesztusodról. 

Itt szeretném megemlíteni, hogy nem szeretnélek elveszíteni a 

kórház élérõl; Te olyan elegáns és úri magatartást tanúsítottál ottlétünkkor, 

hogy én halvány visszfényét sem tudtam kimutatni. 

Itt ezekben a napokban folyik a visszakapott 7 szoba takarítása 

így én már benn is lakom… 

Ennyi egyenlõre [sic!]. Úgy van, hogy még e hónapban az ügyvédünkkel 

úgyis fel kell mennem Bp.-re, akkor jelezni fogom, hogy 

hervadó barátságunk újra felvirágozzék… 

Ugye nem haragszol, hogy egy hivatalos levélre baráti hangot 

ütöttem meg … szeretnélek biztosítani, hogy ezután is számítok 

Rád, és szeretnélek magam mellett »arkangyalnak«…” 10 

Ha a rendfõnök ilyen viszonyban volt Korondival, minek sündörgött 

a püspöki kar titkára körül is? 

Egyébként a budapesti útja elmaradt. A történet a következõ. 

A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia titkársága azt 

kérte a minisztériumtól, hogy az ORFI Frankel Leó utca 17–19. 

szám alatti fõépületében mûködõ budai irgalmas rendi kórházat 

adják vissza eredeti tulajdonosának. Ennek a megbeszélésére Jávor 

András, a Népjóléti Minisztérium (NM) közigazgatási államtitkára 

1991. január 15-ei keltezéssel hívta össze az érintetteket 

az irodájába. Noha Hilár atya már tíz nappal korábban úgy tudta 

(Neumark Tamástól), hogy neki a rend ügyvédjével Budapestre 

kell utaznia, az a cifraság történt, hogy magát a tartomány fõ- 

10 Pécs, 1991. január 5. 

35

nökét nem invitálta, hiszen volt egy megbízottja (Neumark) és 

ügyvédje is… 

Korondi István fõigazgató a megbeszélésrõl azt híresztelte, 

hogy Várszegi Asztrik, illetve Neumark felajánlotta: cserébe az 

ORFI-ért lemondanak az egri és pápai volt irgalmas rendi kórházakról. 

Ám Neumark errõl nem tudott, a püspöki kar (Várszegi) 

nem nyilatkozhatott a rend nevében. Korondi végül Hilárhoz 

fordult („Igen tisztelt Laci Bátyám!”), ugyan mondja már el, mi 

a szándékuk. Ugyanakkor sajnálkozott, hogy „nem volt lehetõségünk 

személyesen is megbeszélni rendtársaid visszatérését a régi 

rendházba, mivel a Népjóléti Minisztérium január 24-én tartott 

megbeszélésén nem vettél részt.” Ám a minisztérium és õ maga 

is egyetért a konventre vonatkozó kérésükkel. „Úgy gondolom, 

nem lesz akadálya annak sem, hogy a Szent István Kápolna és a 

Kiskórház között helyreálljon az összeköttetés [említettük, hogy 

lefalazták az átjárót – P. Á.], és a rendtagok elhelyezést nyerjenek, 

és a Szentatya látogatásakor az Irgalmas Rend már budapesti otthonnal 

is rendelkezzen. 

Ezúton szeretném megköszönni a számomra megtisztelõ invitációd 

a kórház élére. Azonban Miniszter Úr úgy döntött, hogy 

1991. június 30-án lejáró vezetõi megbízásom – megköszönve 

eddigi eredményes munkámat – nem kívánja meghosszabbítani, 

így csupán reménykedhetem abban, hogy a rekonstrukció mégis 

megvalósul, és közös céljainkat fogja szolgálni” – írta a távozó fõigazgató. 

11 

A múlt század utolsó évtizedeiben Bálint Géza és Gömör Béla 

volt az ORFI két legismertebb reumatológusa. Kínálkozott, hogy 

közülük kerüljön ki az intézet vezetõje. 

– Nem akartam fõigazgató lenni – mondja Gömör Béla profeszszor 

–, már 1983-ban agitáltak a II. kerületi pártbizottságon, de 

akkor sem vállaltam. (Így került akkor az ORFI élére a Tétényi úti 

Kórház igazgatói székébõl a két éve még a minisztériumban dolgozó 

szemész szakorvos, dr. Korondi István.) 

36 

11 Budapest, 1991. február 5.

– 1990-ben, tudva, hogy Korondi megbízatása lejár, Bálint Gézát 

beszéltem rá – folytatja a professzor. 

– Lehet, hogy Gömör is ajánlott – idézi fel Bálint Géza. – 1990ben 

egy kongresszusról az õ kocsijával jöttem haza, és útközben 

mondta, a legjobb megoldás az lenne, ha elvállalnám az ORFI vezetését. 

Gondolkodom rajta, válaszoltam, de akkor Korondi még 

két lábon állt. 

– Õ megbukott? 

– Kelemen András helyettes államtitkár eljött az intézet diplomásainak 

1991. januári értekezletére. Akkor a kórházakban 

is lehetett szavazni az igazgatókra. Korondi alkalmassága volt a 

téma. Érvek hangzottak el mellette és ellene, de igazából nem nagyon 

támadta senki. Azt én is elmondtam, a reumatológiát mint 

szakmát nem tartotta sokra, nemigen pártfogolta. Jó minisztériumi 

kapcsolatai voltak, az ORFI mégsem lett modellkórház, mint 

például a Tétényi úti vagy a Dél-pesti, ahol felújítások, építkezések 

folytak, és emelték a fizetéseket. Mi azt gondoltuk, hogy 

Korondinak is meg lett volna a puvoárja, hogy többet tegyen az 

ORFI-ért. Emiatt volt marginális a támogatottsága: a többség 

– tizenöt szavazattal – alkalmatlannak tartotta. Engem viszont a 

legtöbb szavazattal választottak meg az új orvosi tanács tagjának, 

így automatikusan én lettem az elnök. Ez után várható volt, hogy 

engem bíznak meg az intézet vezetésével, hiszen mindkét oldal 

elfogad. Soha, semmi közöm nem volt az állampárthoz, KISZ-tagsággal 

sem vádolhattak; közismert volt katolikus elkötelezettségem, 

hogy a piaristákhoz jártam az államosításig, és a gyerekeimet 

is egyházi iskolába írattam. A megbízatást elnökké választásomnak 

és Jávor András államtitkárnak köszönhettem. Õt ismertem, 

az édesanyját kezeltem is, és õ volt a reformtitkárság vezetõje. 

Fel is kértek. Nyugodtan mondtam igent. Surján 1991. március 

elsejével megbízott a fõigazgatói teendõk ellátásával. Egyértelmû 

volt számomra, hogy az ORFI-t jobbá, korszerûbbé, európaibbá 

kell tenni. Biztató volt, hogy Jávor és Surján is kifejtette, nincs 

realitása, hogy az irgalmas rend mûködtesse a kórházat, de jó 

szándékunk jeleként adjunk helyet a rendi konventnek, hogy a 

szerzetesek újra közösségben élhessenek. Ezek után nyugodtan 

37

gondolhattam, ha valaki tud valamit tenni, akkor én tudok: a 

mérleg nyelve lehetek. 

– Mielõtt Bálint megbízott igazgató lett, nem ismertem – reagál 

dr. Jávor András (1947), volt államtitkár, az Egészségügyi Informatikai 

Intézet igazgatója. – Édesanyámat Gömör Béla kezelte, 

Bálinthoz csak fõigazgatói kinevezése után került anyám. Nincs 

jelentõsége a dolognak, neki a felemelkedéshez nem volt szüksége 

az én segítségemre. 

Bálint Géza megbízása elõtt két héttel „Újból irgalmas rendi 

kórház lesz az ORFI-ban” címmel közölte a Népszabadság Neumark 

Tamás nyilatkozatát. Ebben hangsúlyozta, hogy csak az 

ORFI egy részérõl van szó, és „valójában a közös rendi-állami 

kórházvezetés és kórház-finanszírozás új modelljét szeretnénk kialakítani, 

ami precedensként szolgálhatna más kórházak és más 

felekezetek számára… Természetesen továbbra is világi, szakmai 

vezetés lesz. A legkevésbé sem a gyógyítás szakmai részét próbálnánk 

kegyeskedéssel pótolni, a kórház szándékaink szerint az európai 

orvoslás csúcsszínvonalán fog mûködni. Az irgalmas rend 

mindehhez a szellemi vezérfonalat fogja nyújtani. Azt a szemléletet, 

hogy a test és a lélek gyógyítására egyforma súlyt helyezünk. 

A kórház »keresztény« volta nem fog mást jelenteni, mint az emberi 

élet mindkét dimenziójának tiszteletét, így például abortuszt 

nem lehet majd itt végeztetni, és a személyzettõl sem várják el a 

vallásosságot.” (Az ORFI-nak a 80-as évek elejéig volt nõgyógyászata, 

ahol terhességmegszakítást is végeztek – P. Á.) 

Arra a kérdésre, hogy ki finanszírozza a kórházat, a fõorvos 

azt válaszolta: „Részletekrõl nem szívesen nyilatkozom, hiszen a 

tárgyalások kellõs közepén vagyunk. Várjuk hazai magán-betegbiztosítók 

megjelenését, alapítványok, segélyek is szóba kerültek. 

Az egyház általános elvét követjük, hogy csak annyit kívánunk 

reprivatizálni, amennyit funkciójában fenn tudunk tartani.” Záró 

mondat: „Szeretnénk még ebben az évben tetõ alá hozni a megállapodást” 

12 – ám erre kilenc esztendõ múlva került sor: kormányhatározattal. 

38 

12 Népszabadság, 1991. február 19. (Bethlenfalvy).

A cikk után az ÁB Generali Budapesti Biztosító Rt. levelet 

írt Neumark Tamás „professzornak”, hogy részt kívánnak venni 

a magán-betegségbiztosítási rendszer magyarországi kiépítésében, 

„amely várhatóan a biztosítók fontos és jelentõs üzletága lesz”. 

A lelkes Neumark Tamás pár hasonló jelzéssel együtt ezt a levelet 

is úgy könyvelte el, mintha bármiféle anyagi elkötelezettséget 

vállaltak volna. 

Az állandóan nyüzsgõ, reményteli Neumark doktor „bemutatkozó 

látogatáson” járt Angelo Acerbi érsek, budapesti nunciusnál 

is. A Jávor András államtitkárnál tartott megbeszélés után frissiben 

értesítette a vatikáni követet, hogy megegyezett a magyar 

püspöki kar és a Népjóléti Minisztérium arról, hogy a korábbi irgalmas 

rendi kórházat katolikus kórházként szervezik újjá… A fõorvos 

angol nyelvû levelében a tanácskozás résztvevõinek protokoll-listájára 

név szerint felkerült a rend pécsi ügyvédje, és a helyettes 

államtitkár is, de az ORFI-t csak „jelenlegi igazgatója és 

helyettes igazgatója” képviselte. Noha Neumark szerint sínen van 

az ügy, mégis azt írja: „Kedves Monsignor Acerbi, muszáj kérni, 

segítse törekvésünket, és közvetítsen ebben az ügyben. Elõre is 

köszönöm erõfeszítését, remélem, újból találkozom Önnel.” 

– A Szentszékkel leveleztünk! A nuncius Acerbi is támogatta 

a dolgot – büszkélkedett Neumark doktor. 

A Szentszéket Fiorenzo Angelini bíboros személyesítette meg, 

akinek az egyik beosztottja nem is angolul, Neumark beszámolójának 

nyelvén, hanem franciául köszönte meg az Egészségügyben 

Dolgozók Pápai Tanácsának elnöke nevében a kitûnõ hírt, hogy 

„az Istenes Szent János által alapított Betegápoló Irgalmas Rend 

visszakapja a kórházat, amelyet a kommunizmus alatt elveszített”. 

P. José L. Redrado, O. H. így fejezte be sorait: „Még egyszer fogadja 

hálánkat az erõfeszítésért, amit az ügy érdekében tesz, és kívánom, 

hogy sikerüljön véghezvinni vállalkozását.” Ám ez valaki másnak 

sikerült, nyolc év múlva. 

– Ön nem kérte a pápai nuncius segítségét, aki állítólag „támogatta” 

Neumarkot? – érdeklõdtem Bálint Gézánál. 

– 1993-ban, amikor nem tudtunk Tamással megegyezni, jártam 

Acerbinél, aki azt mondta, semmit sem tud tenni. Késõbb Rauber, 

39

az új nuncius megismételte, ahogyan elõdje, és a püspöki kar is 

reagált, hogy ez nem tartozik a kompetenciájukba. Kérésünket elküldheti 

a kongregációnak – a rend „minisztériumának” –, de mire 

õk megemésztik, sem õ, sem én nem leszünk az élõk sorában… 

Visszatérve 1991-be dr. Szinnyai Attila, a pár hónappal korábban 

megalakult Szülészek az Életért Társaság elnöke, felkereste 

az mb. fõigazgatót, hogy hozzanak létre egy olyan szülészet-nõgyógyászati 

osztályt, amely deklarálja, hogy nem végez mûvi abortuszt. 

Bálint dr. ugyan számtalan ellenérvet sorolt fel, elmondva, a 

zsúfolt volt rendi épületbe lehetetlen egy új osztályt belepréselni; 

ha az irgalmas rend vissza is kapja a kórházat, szakorvosi gondba 

ütközik a nõgyógyászat mûködése, mivel országos intézetként, 

elsõsorban reumás betegek terhességével kellene foglalkozniuk; a 

gyulladásos reumás betegek terhessége és a szülés komoly gondokkal 

járhat, nem beszélve arról, hogy bizonyos reumás betegségek 

esetén ajánlott megszakítani a terhességet. 

Szinnyai doktort azonban nem ingatták meg sem a szakmai érvek, 

sem Bálint Géza ellenérvei, remélte, más kerül majd a helyére. 

Õsszel levélben fordult a miniszterhez, hogy társaságuknak tudomása 

van az irgalmas rendi kórház újraindításáról szóló tárgyalásokról, 

és emlékeztette Surján Lászlót, hogy korábban azt írta: 

abortuszmentes nõgyógyászati osztály mûködhetne az egyházi intézményben. 

„Ugyancsak tudomásunk van arról, hogy pályázatot 

írtak ki a kórház igazgatói posztjának betöltésére [az ORFI vezetésére 

– de errõl még lesz szó – P. Á.]. Társaságunk számára a keresztény 

szemléletû szülészeti-nõgyógyászati ellátás tárgyi feltételeit 

jelen pillanatban csak az irgalmas rendi kórház tudná biztosítani. 

Tisztelettel kérjük a Miniszter Urat, hogy a kórház vezetésében az 

irgalmas rend képviselõi kapjanak helyet, akikkel együttmûködve 

az alapvetõen keresztény értékrenden álló, felekezetek feletti 

szemlélettel bíró szülészeti, nõgyógyászati tevékenységünket meg 

tudnánk valósítani.” 

Surján László azzal továbbította a levelet Bálint Gézának, hogy 

„az abban foglaltak határozott támogatásomban részesülnek anélkül, 

hogy az ORFI helyi viszonyait ismerném”. Ezzel a kör bezárult. 

Annyira, hogy bár 2000-ben felkerült a homlokzatra a gránátal- 

40

ma, a Budai Irgalmasrendi Kórházban máig sincs nõgyógyászati 

osztály, nem is tervezik a létrehozását. 

Bár a Dézsy–Neumark tandem csak 1991. január elején kapta 

a megbízását, két hónap alatt elkészült „Az irgalmas rendi testvérek 

budapesti kórházának terve”, hogy a kormány még abban 

az évben visszaadhassa a rendnek a tulajdont. A cél: harmonikus 

együttmûködés a megmaradó állami kórházzal, illeszkedés az állami 

egészségügyi programhoz, és hogy a költségvetést ne terheljék 

„tetemesen”. 

Az alapállás: az ORFI-nak továbbra is egészségügyi centrumnak 

kell maradnia. A rendi kórház leendõ hightech(!) felszereléseinek 

az ORFI mellett a többi kórház betegeit, sõt külföldieket is el kell 

látniuk. A politikai és gazdasági élet átrendezõdése következtében 

különösen Budapesten van szükség korszerû betegellátásra. 

A Frankel Leó utca 17–19 sz. alatti kórház újjáélesztése ugyanakkor 

egy lehetõség, hogy ez legyen a Magyarországon kiépítendõ 

katolikus kórházhálózat elsõ láncszeme. A tanulmányírók szerint 

a fõvárosban a külföldi cégek mintegy tízezer embert foglalkoztatnak, 

akik nem részesülnek komfortos magánorvosi ellátásban. Ez 

önmagában is a magánbiztosítók gyors alapítása mellett szól, amelyek 

a saját érdekükben is részt vesznek majd az elsõ privátkórház 

finanszírozásában. 

1991-ben az ORFI 1408 ágyon fogadott betegeket (ebbõl 1008 

a „reumaágy”), továbbá kialakult az ambuláns ellátás. Az egyháznak 

készített terv szerint a reumatológia összes ágya, plusz a kezelés, 

a kutatás, az oktatás, továbbá az iskola (az Orvostovábbképzõ 

Egyetem Fõiskolai Kara, Fizioterápiai Tanszéke, ahol gyógytornászokat 

képeztek, aminek az ORFI csak helyet adott) vagyis – az 

említett fõépület kivételével – minden az államé maradna, noha 

a Frankel Leó utca 29–31. (Hild-épület) szintén az irgalmas rendet 

szolgálta. (Mint említettük, a Marczibányi Alapítvány volt a 

tulajdonos és a fürdõ bevételét a betegek gyógyítására fordították 

– P. Á.) A Hild-épületet az államnak meg kellene váltania, az 

54. szám alatti egykori kolostort (a benne lévõ 100 ágyat) pedig 

kivennék a kórházrészlegbõl, és ott újra kolostor lenne, valamint 

szociális részleg. 

41

A rend leendõ kórházának négyszáz ágyát az állam százzal csökkenti, 

ami gond nélkül megoldható, mivel az új diagnosztikai berendezések 

lerövidítik az ápolási idõt. Az új kórházban nem lesznek 

osztályok (belgyógyászat, sebészet stb.); az ágyak kihasználása optimális 

lesz. Az osztályvezetõ fõorvosokat törzsorvosként alkalmaznák, 

és betegeik beutalásakor elõnyt élveznének. Úgy tervezték, 

hogy összesen heten lesznek (sebész, belgyógyász, ortopédus, szemész, 

urológus, fül-orr-gégész és nõgyógyász), és honoráriumuk egy 

részének ellenében konzultációs helyiséget kapnak a földszinten. 

A fõépületet teljes egészében fel kell újítani és át kell alakítani. 

Az U-alakú épületegyüttes Dunára nyitott részét lezárnák egy új 

szárnnyal, és ez az „A épület adna helyet a szükséges új egységeknek 

is, és régi részei felújításával komfortos 1, 2 és 3 ágyas szobákat 

alakítanának ki” (a harmadik emeleten tetõteraszos szobákkal). 

A kórház mellett fel kell építeni egy „B épületet a diagnosztikai 

és operatív berendezéseknek”. A képalkotó diagnosztikai intézet 

(röntgen, ultrahang, CT, MR) mellett helyet kapna még benne a 

nukleáris orvoslás, az EEG, EKG, az elektronmikroszkópia, összesen 

öt mûtõ, és a különféle laboratóriumok. 

1991-ben – idestova két évtizeddel ezelõtt – úgy tervezték, 

hogy a törzsorvosok és tíz háziorvosuk is csak alapfizetést kapna, 

a befogadott szakorvosok pedig saját „szakállukra” dolgoznának, 

maguk hoznák a pácienseket, és bérelnék a kórház eszközeit. 

Az Irgalmas Testvérek Kórháza (ITK) hosszú lejáratú szerzõdést 

köt majd egy létesítési és üzemeltetési kft.-vel, az finanszírozná 

is az építkezést. A kórházat német/osztrák érdekeltségû menedzsment 

vezetné, õk szerzõdnének a magánbiztosítókkal. 

„A finanszírozás (lizingbank) Ausztriából történik. A következõ részesedésekre 

gondoltunk: 

Victoria – Versicherungen, Németország 10% 

Ausztria – biztosító Magyarországon alapított részlege 5% 

Generali – 5% 

Arge Holzmann – Macuto építési vállalkozók 10% 

OKHB Budapest – 5-10% 

társadalombiztosító – 10-15% 

42

Keresni kell még további tagokat is, vagy a részesedéseket kell megemelni, 

hogy a folyamatos kiadásokat csökkentsük. A szállítócégek gépeket 

és a berendezéseket hosszúlejáratú hitelre adnák az elsõ csúcstechnológiával 

mûködõ magyarországi magánkórháznak.” 

A vakmerõ, és Magyarországon azóta is csak néhány magánkórházban, 

és ott sem teljesen megvalósított elképzelésnek a leggyengébb 

pontja a finanszírozás terve volt. Merészet gondolva is 

csak fantomhitelezõkre futotta, és az is, mint kiderül a számok 

összeadásából, csupán az elképzelések 50 százalékára. A felsorolt 

cégek közül vajon hányan hallottak az Irgalmas Testvérek Kórházáról? 

Közülük egy sem nyilatkozott írásban, hogy részesedést 

kíván szerezni az elsõ korszerû magyar magánkórházban. 

Az angolszász országokban mûködõ osztályok nélküli, úgynevezett 

mátrix kórház, vagy akár csak mátrix osztály, Bálint Géza 

szerint, nálunk még ma is illúzió. Egy ilyen osztály vezetésére magasan 

kvalifikált, fõiskolai végzettségû nõvérre van szükség, és jól 

képzett beosztott nõvérekre, akik el tudják látni akár a mélyvénás 

trombózisos, akár a gerincsérvvel operált betegeket. A törzsorvos 

csak saját pácienseit viziteli, és írásban megadja a nõvérnek 

a gyógyszerelési, ápolási teendõket. Ennek ma sincsenek meg a 

feltételei Magyarországon. (Kár, hogy Bálint dr. ezeket a súlyos 

szakmai kifogásokat csak majdnem két évtizeddel a gyilkos viták 

után fogalmazta meg, és akkor is csupán a szerzõ számára.) 

Visszatérve az utópisztikus elképzeléshez: az ITK igazgatótanácsában 

az irgalmas rendet kórházi szakemberként prof. Dézsy, 

a magyar püspöki konferenciát pedig orvosi tanácsadójuk, dr. 

Neumark képviselte volna kiegészítve még a társadalombiztosító 

képviselõjével, plusz a kórház vezetésével – „keresztény-katolikus 

elvek alapján”. 

Mivel Magyarországon a betegek kezelési költsége lényegesen 

kisebb a nyugat-európainál, esély van arra, hogy külföldi biztosítókkal 

is szerzõdéseket kötnek. Tervezték, hogy a magas színvonalú 

laboratórium nyugati – elsõsorban osztrák – kórházakat is 

ellátna (ezt „szerény mértékben beépítettük a bevételbecslésbe”), 

43

a dialízisosztály pedig szerzõdést kötne európai dialízistársaságokkal, 

hogy elláthassák a Magyarországon üdülõket. 

A költségbecslés többek között az ORFI adataira épült, illetõleg 

arra az (állítólagos) állami ígéretre, hogy a rendi kórház ápolási 

naponként 1 500 forint támogatást kap. Kiragadunk néhány 

érdekesebb adatot: kihasználtság 75%; átlagos tartózkodás: 8 nap; 

az ápolószemélyzet évi bruttó bére 70 ezer osztrák schilling, az 

adminisztrátoroké és a segédmunkaerõké 50 ezer, a vezetõség 

tagjainak és a háziorvosoknak 100-100 ezer ATS/év. (Ez akkor 

640 ezer forint lett volna, most elmaradna az évi kétmilliótól – 

P. Á .) A törzsorvosok és az orvosok jövedelmüket a biztosítóktól 

kapják, amibõl 10%-ot leadnak a kórháznak, újabb 10% az ún. 

„háziorvosi gyûjtõbe” kerül az asszisztencia költségeire. A finanszírozás 

formája lízingelés, mivel sem a katolikus egyház, sem az irgalmas 

rend nem tud hitelt felvenni. A tandem remélte, hogy a 

minisztérium is támogatja a tervet. 

Közben az ORFI frissen megbízott fõigazgatója kemény kérdéseket 

szögezett minisztériumi fõnökei mellének. Nemhogy a kórház 

visszaadásának, hanem a minisztérium által sürgetett rendház 

kialakításának is firtatta a jogi alapjait. „A magyar jog szerint az 

irgalmas rendnek milyen jogi feltételeknek kell megfelelnie, hogy 

számukra állami tulajdon megnyugtató módon átadható legyen?” 

És mindehhez hozzátette, hogy osztrák rendi vélemény szerint a 

magyar rend jelenleg nem alkalmas kórház fenntartására, irányítására. 

Sejthetõ már, hogy mire ment el tíz év? De a katolikus egyház 

és a rendek is hosszú távú játékosok. 

A püspöki kar azzal a kéréssel fordult Surján László népjóléti 

miniszterhez, hogy szeretnék, ha az ORFI területén mûködhetne 

ismét a magyar irgalmas rend, és bejelentették, várható, hogy 

a törvényi rendezés során a rend igényt tart a korábbi ingatlanaira 

is. Az ORFI Orvosi Tanácsa szerint az irgalmas rend szerepvállalása 

csak emeli a gyógyító munka és betegápolás színvonalát 

a kórházban, kedvezõ feltételeket teremt a kórház esetleges rekonstrukciójához, 

sõt a fejlesztéséhez is. Nem tudni, hogy egy rakás 

okos ember mire alapozta ezt a véleményét. 

44

Surján László ismételten kérte az mb. fõigazgató Bálint Gézát, 

hogy segítse a konvent megalakulását. „A jogi és egyéb feltételek 

tisztázásában munkatársaim készséggel állnak rendelkezésére.” 

Célszerû lenne, ha a rend mûködésének feltételei megteremtõdnének 

„még az egyházi ingatlanok tulajdonjogát rendezõ törvény 

hatályba lépése elõtt, de a törvényjavaslat szellemének megfelelõen”. 

(1991. április.) 

Bálint Géza már ezelõtt eszmecserét kezdett az egyházzal, és 

Várszegi Asztrik jó partner volt. Találkozójuk után a fõapát-püspök 

írásban is rögzítette álláspontjukat. 

„A katolikus egyház szeretne a magyar egészségügy segítségére 

sietni erkölcsi, lelki-szellemi tartalékaival és természetesen anyagiakkal 

is. Ez utóbbival azonban – mint ma hazánkban sokan – 

nem rendelkezünk. Ezért, amennyiben külföldi segélyszervek, nemzetközi 

segélyalapok, a minisztérium mellett, az egyház garanciáját 

elfogadva anyagi feltételeket biztosítanak, konkrétabb lépéseket 

tehetünk katolikus kórház irányában. 

Mitõl katolikus egy kórház? Mindenekelõtt szellemétõl, és 

azoktól a vezetési feltételektõl, amelyek ezt a szellemet biztosítják. 

Továbbá attól, hogy valamilyen módon a katolikus egyház szervezetéhez, 

pl. egy szerzetesrendjéhez tartozik. A katolikus szellemiséget 

sokféle módon lehet biztosítani, mindenekelõtt az ápolók 

képzésével, nevelésével, lelkipásztori szolgálattal a kórházban… 

Az ORFI egy része hagyományosan katolikus kórház volt, az Irgalmas 

Rend tevékenykedett ott. Kézenfekvõ, hogy itt gondoltunk 

katolikus kórházra azért is, hogy hosszabb távon megteremtsük az 

irgalmasok újjáéledésének feltételeit. Ez történnék egyrészt olyan 

módon, hogy keressük a feltételeket, miként tudunk egyházi segítséggel 

kórházat teremteni, másrészt az irgalmasok letelepítésével, 

hogy növendékeket felvéve elindulhassanak, fejlõdhessenek. 

Ez azonban idõigényes, és majd csak évek múltán válik el, 

hogy a katolikus kórház milyen alternatívája realizálódik; rendi 

kórház-e, vagy általános katolikus kórház a fentebb vázolt feltételrendszerben. 

Nos, erre a távlatra vonatkozik Seregély érsek úr 

megbízása, amelyet rajtam keresztül közölt Neumark fõorvos úrral 

és Dézsy József professzor úrral. Minden lépéshez további döntés 

45

szükséges a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, illetve az Irgalmas 

Rend részérõl. 

Amit eddig katolikus kórház irányában léptünk, szándék és 

tájékozódás. Támogatjuk az Irgalmas Rend azon kérését, hogy a 

kórház területén letelepedhessenek, és életüket közösségben alakíthassák. 

Mindezen szándékunkat azok figyelembevételével fejeztük 

ki, hogy a kórház funkcionális egységét, mûködését megbontani, 

akadályozni semmi esetre sem akarjuk. Szakkérdések 

szakemberekre tartoznak, velük kell konzultálnunk, ez meghaladja 

az egyházi szándékot és hatásköröket. Továbbá úgy gondoltuk, 

hogy mindenki a helyén marad, a fejlõdés, átalakulás hosszú távon 

realizálódnék. 

Amennyiben az egyház garanciájával nem sikerül külön anyagi 

forrásokat biztosítani, akkor is kész szellemi, lelki, erkölcsi támogatással 

jelen lenni. Ennek a módozatairól is készségesen tárgyalunk.” 

Bálint Géza fõorvosi értekezleten felolvasta a püspöki kar titkárának 

a levelét, és azt írta Várszegi Asztriknak: „bízvást mondhatom, 

hogy tárgyilagos hangneme, megállapításai sok félreértést 

oszlattak el”. Részben. Noha a püspök úr a levele másolatát elküldte 

Neumark Tamásnak is, õ annak lényeges megállapítását, 

miszerint: „a kórház funkcionális egységét, mûködését megbontani, 

akadályozni semmi esetre sem akarjuk” elengedte a füle mellett. 

Bálint Géza megírta a püspöki kar titkárának azt is, hogy „A majdani 

irgalmas rendi konvent végleges kijelölése még sok tárgyalást 

igényel, hisz kórházon belüli érdekekkel kell megküzdeni. Ebben a 

szívós meggyõzést jobb politikának tartom, mint az esetleg ellenreakciót 

kiváltó adminisztratív intézkedést. Több alternatív lehetõséget 

is megbeszéltünk a minisztérium és a rend illetékeseivel. 

Püspök Úr tanácsa szerint okvetlen felveszem a kapcsolatot Dömötör 

László Hilár atyával, a Rendtartomány fõnökével.” 

Az orvosi tanáccsal egyetértésben javasolta, hogy az intézet legyen 

a katolikus nõvérképzés bázisa. Kérte, a püspöki kar vizsgálja 

meg ennek a lehetõségeit. (Utólag látható, hogy a fõigazgatót is 

elragadta a hév, hiszen a rendszerváltás után az egyház pozícióinak 

idõleges erõsödését stagnálás, vegetálás, majd elsõsorban a 

46

szerzetes- és apácarendek fogyása, gyöngülése követte. Az elmúlt 

húsz esztendõben számos magyar szerzetesközösség idegenbõl hozott 

tartományi elöljárót; ez az utolsó szalmaszál volt, amelybe 

próbáltak megkapaszkodni, hogy talpra álljanak. Ez az egyház tragédiája. 

Az idõs nõvérek is kihalnak és maga a klérus is vészesen 

öregszik.) 

Áprilisban egy minisztériumi tárgyaláson, ahol a konvent elhelyezése 

volt a téma, Bálint Géza – a gyakorlati együttmûködés 

próbájaként? – felajánlotta, hogy szervezzenek a renddel közösen 

ingyenes reumatológia rendelést. Neumark elfogadta a javaslatot, 

és nyomban el is felejtõdött. Hiszen ingyenes volt a gyógyítás minden 

állampolgárnak, az irgalmasok pedig legfeljebb egy keresztet 

tudtak volna adni a rendelõbe. 

Az új ország gründolása, a nagy szabadság (és szabadosság) 

mintha elkapta volna prof. Gömör Bélát is, aki szerepet vállalt abban, 

hogy az ún. Kiskórháznak legalább egy részét „privatizálják”, 

bár ezt õ tagadja. Pedig vitathatatlan tény, hogy az osztálya rovására 

lemondott 300 négyzetméternyi területrõl, és az izraeli International 

Medical Services Kft. éppen ennyit kívánt bérelni. Erre 

fel az irgalmasok éppen ennyit kértek (vissza) rendházuk számára. 

Gömör prof. állítására egyesek azt mondják: lárifári, akkor minek 

költöztette át az osztályát – az erõsebb jogán – a Kiskórházba? 

– Ott Koó Éva vezette a reumatológiai osztályt, és a jó szimatú 

Gömör Béla kifúrta onnan, mert így az Árpád fejedelem úti ötemeletes 

épületbõl, még Korondi idejében, átkerült a jobb pozíciót 

ígérõ irgalmas rend hóna alá – súgja meg egy fõorvos. 

– Semmi köze az osztály átköltözésének az izraeli kft.-hez – 

mondja a professzor úr. – Mániákus rendpárti vagyok, a reuma-fõépületben 

pedig a klinikai osztály átjáróház volt, ahol sem a gyógyítás, 

sem az oktatás nem ment zavartalanul, ezért kértem a cserét. 

Attól kezdve marha rend volt. 

Bálint Géza az izraeli kft. ajánlatát elutasító levelében azt írta 

Gömör Bélának: „Természetes, hogy nem a bérleti szándék keltette 

fel a Rend érdeklõdését az épület iránt, legfeljebb sürgetõvé 

tette, hogy a korábban kezelésében lévõ épületet visszakérje.” 

Az elutasítás indoka: „Nem tartottuk helyesnek, hogy a kórház 

47

ármely volt épületén belül külsõ, magáncég általános betegellátó 

(diagnosztikus és terápiás) mûködést fejtsen ki… [Ezen morfondírozhatnánk 

– P. Á.] Nem találtuk megfelelõnek a tervezett bérleti 

szerzõdés feltételeit sem – a javasolt évi 50 000 DM bérleti öszszeget, 

nem igazán elegendõ akkor sem, ha a kft. az épület homlokzatának 

felújítását, a C osztály számítógépekkel való felszerelését, 

illetve a C osztály részére a kft. komputer tomográfiájának 

és ultrahang diagnosztikus berendezéseinek díjtalan használatát is 

felajánlotta … Végezetül tudomásul vettem, hogy a Frankel Leó 

út 54. sz. alatti épület homlokzatát fel kellene újítani … de nem 

gondolom, hogy a bérleti szerzõdés ellenzõinek kellene a pénzrõl 

gondoskodnia. Szeretném azonban megjegyezni, hogy amikor 

néhány hónapja osztálya átköltözését kérelmezte, semmiféle kifogása 

nem volt az épület állapotával kapcsolatban.” 

– A kiskórház „privatizációja” Váradi András filmrendezõ 

ügye – állítja dr. Gömör Béla. – Neki mániája volt, hogy privát 

egészségügyet valósítson meg, ne szocialista stigmát hordozó rendelõt… 

Idejöttek, ha kapnának két szobát, itt rendelnének. A felesége 

orvosnõ, és ma is van valahol rendelõjük. Tatarozásra nem 

volt pénz, õk vállalták volna, én felterjesztettem a kérésüket, a fõorvosi 

kar egy orvos kivételével egyöntetûen elutasította. Nekem 

semmi elõnyöm nem lett volna a kft. betelepedésébõl. 

– Csak névtelenül írhatja meg – mondja egy reumatológus fõorvos. 

– Az izraeli buli csupán próbajárat volt. Gömör a privatizáció 

lehetõsége miatt ment át a Kiskórházba. Szûkebb körben nem 

titkolta, ha a magánosítás elkezdõdik, õ ezt kikapja magának. Az 

irgalmas rend is csábította. Mikor megkérdeztem tõle: Béla, minek 

ez a nagy virbli, azt felelte: Nézd meg, hány éves a pápa! A 

rendnél sincs nyugdíjkorhatár! Az irgalmasoknál egy nyolcvanéves 

is osztályvezetõ lehet. Más kérdés, hogy nem így alakult a 

helyzet, valamiért önként elment nyugdíjba, sõt az osztályvezetést 

is átadta. Abban reménykedett volna, hogy fõigazgató, de 

legalább helyettes lesz az irgalmasoknál? Hókon vághatta, hogy 

az osztálya bejelentette, õk átmentek az ORFI-ba. De neki annyi 

vasa van a tûzben, hogy maga sem tudja, melyiket húzza ki. Csillogó-villogó 

pasas, ám talán egy hajszállal gyöngébb a szakmában, 

48

mint a hangyaszorgalmú, és jóval szerényebb Bálint Géza, de ezt 

rajtuk kívül csak páran tudjuk. Õk tisztában vannak vele, jó, ha a 

másik dudás is ott fújja a csárdában: „dana, dana, dan”. 1989-ben 

ketten írták, szerkesztették a Reumatológia szakkönyvet. Nekünk 

kétszeresen is szemet szúrt a szerzõk sorrendje. 13 Több író, szerkesztõ 

felsorolása ugye ábécé szerint megy, ezen a borítón mégis 

Gömör Béla neve van elõre írva, nem Bálint Gézáé. Géza nem is 

szerepelteti ezt a kötetet a mûvei között a Ki kicsodában: nem cipeli 

magával Bélát. Mellesleg a tartalomjegyzékbõl is kiderül, hogy 

Gézának több munkája fekszik a kötetben, mint Bélának. A sorrendcserét 

a minden hájjal megkent Gömör az utolsó pillanatban, 

a nyomdában bulizhatta ki. Hiúság! De akkor a fõigazgatói címért 

miért nem szállt ringbe? Ráadásul lehet, hogy jobb menedzser lett 

volna, mint a naiv Bálint Géza. És milyen az élet? A professzor 

kandidátus maradt – nem is került be a Ki kicsodába –, a fõigazgató 

meg akadémiai doktor. 

Elõször kételkedtem abban, hogy két ilyen kiváló orvosról egyáltalán 

felvethetõ, melyikük jobb. Ám igaz, az újságírók, az írók, 

a költõk is ugyancsak tisztában vannak azzal, közülük ki mit ér. 

A félreértések elkerülése végett, a szerzõ a világért sem szeretné 

bármiben elmarasztalni Gömör Béla emeritus professzort. Már 

azért sem, mert kitûnõ tollú író, publicista, szerkesztõ kolléga is. 

Vagy húsz könyv fedelén szerepel a neve, és a többségük nem orvostudományi 

témájú, hanem mûvészeti, vagy ismeretterjesztõ 

mû, sõt riportkötet – például huszonkét élsportoló orvosról készült 

portrékötet. („Sok mindent tanultam tõlük” – nyilatkozta.) 

A kis fotótéka, vagy a Bäck Manciról, az elfeledett szegedi fotográfusról 

írott könyve után nyugodtan nevezhetõ akár fotóesztétának, 

fotótörténésznek is. Noha gyûjteményébõl több kiállítást 

láthatott a közönség, õ mégis inkább mûbarátnak, nem mûgyûjtõnek 

tartja magát; kalandként éli meg az egészet. Könyveinek jó 

részét a fiával együtt alapított saját kiadójuk jelentette meg. Polihisztori 

sokoldalúsága is cáfolja, hogy õ nyolcvanéves koráig kí- 

13 Gömör Béla – Bálint Géza: Reumatológia. Budapest, 1989, Medicina. 

49

vánt volna osztályvezetõ maradni. 2000-ben, 62 éves korában 

nyugdíjba vonult, de vezette tovább az osztályát, majd két évvel 

késõbb átadta egy 25 éven át vele együtt dolgozó fiatalabb fõorvosnak, 

mert „kiérdemli a vezetõi munkakört”, ám az ambulanciát 

megtartotta, és ott még 2010-ben is rendelt. 

50 

* * * 

Az izraeli kft. ügye felkavarta a rendieket. 1991 nyarán Dömötör 

Hilár azt írta Bálint Gézának: „Ha kft-nek az Irgalmas Kórház 

egy része felszabadítható lett volna, nem tudom, hogy az Irgalmas 

szerzetesek részére ugyanez miért nem szabadítható fel.” A perjelt 

elkeserítette a május 29-én nélküle megtartott minisztériumi 

tárgyalás is. Nem tudni, hogy ezt miért Bálint Géza szemére veti, 

hiszen Jávor András államtitkár hívta össze a megbeszélést. Bár 

ennek eredményét nem ismerte Hilár atya, nem értette, miért keresnek 

többfelé helyet nekik, hiszen „a régi konvent egy részének 

helyreállításával oldható meg a legkisebb összegbõl a pár szerzetes 

elhelyezése”. 

1991. június közepén az irgalmas rend két képviselõje – a leendõ 

konvent lakói – Lovistyék Laurus kijelölt házfõnök és Schild 

László Richárd testvér ellátogattak az ORFI-ba. Az intézetben 

megtekintették a létesítendõ konvent számba jöhetõ helyszíneit. 

Az államtitkár elõzetesen a Frankel Leó út 17–19. szám alatti különálló 

épület Duna felé esõ részén, három emeleti lakás helyét 

ajánlotta, de ezt õk elvetették a konyha közelsége és a zaj miatt. 

A kiskórházbeli elhelyezés közül legjobbnak Neumark javaslatát 

tartották. Ez négy elsõ emeleti hatágyas kórterem átalakításával 

járt volna – 6-8 millió forintért. A látogatásról készült beszámolót 

megkapták mind az egyház, mind a rend, mind a minisztérium 

illetékesei. A Dömötör Hilárnak küldött levél miatt Neumark 

kemény „helyreigazítást” írt Bálint Gézának. „Tõled senki nem 

várja el, hogy egyházjogi kérdésekben illetékes légy, azért vannak 

a rendi megbízottak, hogy tudják mik a feltételei egy konvent felállításának 

és egy rendi kórház vezetésének!” Az „ügyintézés” õt 

a rendszerváltás elõtti idõkre emlékezteti. Szakértõik számításai 

szerint az átalakítás költsége alig haladja meg az egymillió forintot.

Végül Bálintra hárította a felelõsséget azért, hogy egy helyben topognak 

a tárgyalások a konventrõl és a rendi kórházról. 

A parlament már javában tárgyalt a volt egyházi ingatlanok 

visszaadásáról és 1991 nyarán törvénybe iktatta. 14 Az Országgyûlés 

még a rendszerváltás elõtt deklarálta, hogy az egyházak kulturális, 

nevelési-oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységükkel 

is jelentõs szerepet töltenek be, ám az államosítással elkövetett 

jogsértéseket akkor még nem tudták orvosolni. 

A XXXII. törvény óvatos és meggondolatlan. Az 1948 után 

kártérítés nélkül elvett, beépített ingatlanok (!) igénylés után kerülhetnek 

a volt tulajdonos birtokába „az egyház tényleges tevékenysége 

szerint szükséges mértékben és idõben” – de a lényegrõl 

nem esik szó. Ki mondja meg, mi a szükséges? A gyakorlatban 

ezt maga az egyház állapította meg, nem igazán átgondoltan és 

semmiképpen sem szûkmarkúan. Megállapodás alapján csereingatlant 

vagy pénzbeli kártalanítást is kaphattak. A rendezésre 

egyházanként egyeztetõ bizottság alakult, feladata „az átadásra javasolt 

ingatlanok jegyzékének összeállítása. Az a leghelyesebb, ha 

az ingatlan kezelõje és az egyház közvetlenül megállapodik. Ha ez 

nem sikerül, akkor a bizottság dönt. Mindenképp rögzíteni kell 

„a birtokba adás idõpontját, a használó elhelyezésére, a felmerülõ 

költségekre és azok viselésére vonatkozó rendelkezéseket”. Végül: 

„A jegyzékbe felvett ingatlanokat – évenkénti egyenletes, értékarányos 

ütemezésben – 2001. december 31-ig kell az egyháznak 

átadni.” Ám az „Adj Uramisten, de mindjárt!” ledarálta a határidõt 

is, az 1997-es országgyûlési határozattal, majd az 1999. évi 

LXX. törvény révén a tíz évbõl húsz lett: 2011. 15 

– Fõképpen a kisgazdák sürgették a föld privatizációját – idéz- 

14 A törvényt az Országgyûlés az 1991. július 10-ei ülésnapján fogadta el. 

Megjelent a Magyar Közlöny 1991. július 22-ei számában. 

15 Az 109/1997. (XII. 8.) OGY. határozat megerõsítette a Magyar Köztársaság 

és az Apostoli Szentszék között 1997. június 20-án aláírt megállapodást. 

Az 1999. évi LXX. törvény kihirdetve 1999. július 5. In Egyházakra 

vonatkozó hatályos jogszabályok gyûjteménye 2002. Kiadja a Nemzeti Kulturális 

Örökség Minisztériuma, 2002. 

51

te fel a kezdeti idõket dr. Fedor Tibor (1962), aki példa nélküli 

módon az egyházi ügyekkel foglalkozó fõosztály vezetõje vagy 

helyettese tizenhat éve, találkozásunkkor éppen az Oktatási és 

Kulturális Minisztériumban. – Végül a téma az Alkotmánybíróság 

elé került, és az úgy döntött, hogy tulajdoni formák között nem 

szabad különbséget tenni, minden formát azonosan kell kezelni, 

nem lehet semmit kiemelgetni. Felvetõdött, miképp lehetne az 

egyházaknak mégiscsak visszaadni valamit. A törvény-elõkészítõ 

Isépy Tamás, kiváló jogász volt. A szûk lehetõségek között született 

konstrukció szerint alapvetõen az egyház hitéleti és közéleti 

tevékenységét kell támogatni. Formálisan nem reprivatizáció, ám 

mégiscsak voltak reprivatív elemei. Csak beépített ingatlanokat 

kaphattak vissza: hitélet és a közfeladat ellátására (oktatás, nevelés, 

szociális és egészségügyi funkciójú ingatlanok). Kizárólag állami 

vagy önkormányzati tulajdonban lévõ egyházi javak jöhettek 

szóba, privatizált egyházi vagyon nem járt vissza. 

Semmiféle felmérés nem készült arról – folytatja Fedor –, hogy 

mennyibe fog mindez a költségvetésnek kerülni. A magyarországi 

megoldás a környezõ országokénál sokkal költségesebb, ám méltányosabb. 

Szlovákiában, Romániában átírják az egyház nevére a 

volt ingatlanát, csak éppen nem adják át. Egyezkedjenek a használójával. 

Ez tele van feszültséggel. Szlovákiában, Erdélyben ellentétek 

keletkezhetnek a kisebbségi egyház és a többségi felhasználó 

között. A közfeladat ellátása igen költséges. Magyar specifikum, 

hogy ezeket majdnem teljes egészében az állam finanszírozza… 

Számításaim szerint ’91-tõl körülbelül 200 milliárd forintot fordított 

az állami költségvetés az egyházi ingatlan rendezésére. 

– Csak az általam vizsgált példa alapján gondolom úgy, hogy az 

egyházak nyakló nélkül igényeltek vissza sok olyan ingatlant, amivel 

nem igazán tudnak mit kezdeni, és az állam visszaadott neki 

mindent – mondom dr. Fedornak. 

– Kilencven százalékban eredményesnek tartom az egyházi vagyon 

visszaszármaztatását és szerintem a privatizációnál jobban 

sikerült. 

Pálos Miklós, az Antall-kormány egyházi kárpótlásért felelõs 

államtitkára 1992-ben – habár októberre elfogyott a költségve- 

52

tési keret –, az elsõ év tapasztalatai alapján ezt nyilatkozta: „Lehet, 

hogy ez a törvény nem a magyar jogalkotás csúcsa, de hogy 

végrehajtható, abban biztos vagyok … A probléma az, hogy a 

költségvetésbõl kapott évi egymilliárd forint nagyon kevés az önkormányzatok 

kártalanítására, hiszen néha az egyes ingatlanok 

értéke önmagában is több ennél … A katolikus egyház 3120, a 

református 2423, az evangélikus 450 ingatlanra jelentette be az 

igényét, míg a többiek a listán összesen csak mintegy 170 ingatlant 

szerepeltetnek. Ez a 6170 körüli lista gyakorlatilag végleges, 

miután az igénybejelentés idõszaka lezárult.” Öt évvel a vatikáni 

egyezmény megkötése elõtt, fõképp az új egyházakkal kapcsolatban 

azt mondta: „Azt szeretnénk, ha az egyházak nem a költségvetésen 

csüngenének, hanem a hívõ közösségek tartanák el õket, 

illetve jövedelmezõ gazdálkodást folytathatnának.” A riporter 

megkérdezte: valóban készül egy második egyházi kárpótlási törvény, 

amely földtulajdonhoz, szabad rendelkezésû ingatlanokhoz 

juttatja majd a felekezeteket?… Pálos (KDNP) válasza: „Nem errõl 

van szó, bár azért az ön által említett megoldás elvi lehetõségét 

sem lehet kizárni.” 16 

A mérleg nyelve 

Nem túl békés idõpontban került sor a vezetõváltásra az ORFIban. 

A fõigazgató tisztségére kiírt pályázatnak Bálint Géza volt 

az egyetlen esélyese. Megbízottként öt hónapon át bizonyította 

vezetõi, szakmai, emberi rátermettségét. A kollégái körében legnépszerûbb 

fõorvos 55 éves korában állt a kihívás elé. Érdemes 

megismételni, miért vállalta ezt a posztot: 

– Azt gondoltam, ha valaki tud valamit tenni, akkor én tudok: 

a mérleg nyelve lehetek. 

16 Tömöry Ákos: „Szeretnénk, ha az egyházak nem a költségvetésen 

csüngenének.” Válaszol az egyházi kárpótlás kormányfelelõse, Pálos Miklós. 

HVG, 1992. november 7. 

53

Bálint Géza apja és a keresztapja is orvos volt, ám neki esze 

ágában sem volt hivatásukat követni. Mit ér az a szakma, amelyik 

sem a vasárnapra, sem az éjszakára, sem a családra nincs tekintettel? 

Gézát, a három Bálint gyermek legidõsebbjét meglepõen kora 

gyermekkorától fogva vonzotta a könyv, az irodalom, a történelem, 

a mûvészetek, a vallás, a filozófia – az élet értelme. Sem az 

emberi szervezet, sem annak a mûködése nem érdekelte különösebben, 

sõt a motorok, az autók, vasutak, repülõk szerkezete sem. 

Zakatolnak és kész. 

Tizennégy évesen szellemi olimpiát nyer a Szent László életérõl 

írt tanulmányával és verseivel. Magyar történelembõl szaktekintély 

az osztályban. Szorgalmasan olvassa a világirodalmat otthon 

és a könyvtárakban, a görögöktõl Thomas Mannig, Teilhard de 

Chardinig. 

Sokféle hatás formálta kiváló, nyitott emberré, mély felelõsségtudat 

pedig kiváló orvossá. Mint minden tisztességes magyar 

családfa a Bálintoké is ágas-bogas. Akadnak rajta svábok, elzászlotaringiaiak, 

morvák, õsei között volt pénzügyi fõtanácsos, ám 

mesteremberek is – több ács meg asztalos, vagy például kertész, 

akit hol ide, hol oda sodort az élet. Felmenõi közül az egyik emlékezetes 

sors a hûség-nagynénié, aki 17 éves korától, 1909-tõl kezdve 

negyven esztendõn át volt a mindenkori földmûvelési miniszter 

titkárnõje, és 95. születésnapján még elsorolta összes miniszterét. 

(Harmincas a lista, és micsoda színskála! Például nagyatádi Szabó 

István, Kállay Miklós, Teleki Mihály gróf, Jurcsek Béla, Nagy 

Imre, Kovács Béla, Dobi István.) 

– Hol laktak? 

– A Damjanich utcában, ahol mindenféle kultúrával találkozott 

az ember. Szervezett munkástól tisztviselõig, egyetemi tanárig 

mindenki elõfordult már a kétudvaros házban is. Itt a vicéné megpofozhatta 

a bárónõ kisfiát, ha úgy adódott, és nem szólt miatta 

senki. 

– Miképp lett végül mégis orvos? 

– A szüleim mindenáron rá akartak beszélni az orvosegyetemre. 

Azzal érveltek, hogy értelmiségi származásom miatt biztosan 

nem engednek tanári pályára, meg miképp akarok tanári fizetés- 

54

õl családot fenntartani, gyerekeket nevelni? Más se hal éhen, 

érveltem. Orvosként gyorsabban lábra állhatok, a családnak még 

két fiút kell kitaníttatnia, nem tudnak segíteni, mondták. Végeláthatatlan 

viták mentek. Legyek csak orvos, amellett foglalkozhatok 

irodalommal, történelemmel, hiszen hány orvos író volt 

akár Magyarországon is! Igaz, de én szabad életet akartam, nem a 

kötelesség rabszolgaságát. 

Anyám leány korában, a Földtani Hivatalban dolgozott, és 

nagyra tartotta a szakmát. Az érettségi évében kitaláltam, hogy 

geológus leszek. Ugyan keveset tudtam az egészrõl, de azt gondoltam, 

sokat van a szabadban, ez csak jobb, mint kiszolgáltatva 

lenni a betegeknek. Választásomba a család is beleegyezett. Azonban 

a felvételim nem sikerült. Hiába voltam kitûnõ, nem voltam 

igazán jó fizikából, és matematikából sem. Mindez 1954-ben történt, 

Nagy Imre elsõ miniszterelnöksége idején, amikor enyhébb 

szelek fújtak, utólag is lehetett jelentkezni más helyre. A kudarc 

után beadtam a derekam, és mivel a pesti létszám már betelt, irány 

Szeged. Ott voltak apámnak ismerõsei, és ezért, vagy a bizonyítványom 

alapján felvettek orvostanhallgatónak. Öröm és bánat, 

hiszen én magyar szakos szerettem volna lenni. Gondoltam, majd 

írok az orvosi hivatás mellett, ám ez nem sikerült. De az irodalomból 

megismert rengeteg jellem, viselkedésmód, konfliktus segített 

az orvosi pályán. Az olvasás elmélyítette a magyartudásomat, szabatossá 

tette gondolkodásomat, beszédemet, írásomat. 

Ahol Bálinték laktak, a VII. kerületi Damjanich utcában volt 

a Regnum Marianum katolikus kongregáció, a 10-18 éves fiúk iskolán 

kívüli nevelõje. Tizennégy éves korában Bálint Géza náluk 

nyert szellemi olimpiát. 

A Regnum Marianumot – Mária országát – hittant oktató világi 

papok szervezték a 19. század végén. Különösen a szegény 

gyerekekre fordítottak figyelmet. A Mária-kongregációt 1902-ben 

jegyezték be Rómában. 1950-ben a szerzetesrendeket betiltották, 

ám a Regnum Marianum megúszta. Mivel Magyarországon nem 

volt jogi személyiség, nem lehetett betiltani. Házukat „önként” 

átadták az államnak. És a Regnum egyedüli katolikus ifjúsági szervezetként 

titokban tovább élt, szervezte csoportjai – „népei” – ta- 

55

lálkozóját, táborozását stb. Papjai és laikus vezetõi ellen három 

koncepciós per folyt (1961, 1965 és 1971). Napjainkban a Regnum 

papok és a legfiatalabbtól az idõs korosztályig terjedõ laikus 

hívek közössége; terület nélküli plébánia. 

– A Regnum nagyszerû szervezet – erõsíti meg Bálint Géza. 

– Rengeteg tehetséges gyereket mentett meg az elkallódástól. Teljesen 

nyitott társaság. 16 éves koromban vittem a kicsiket táborozni, 

Zánkát mi „találtuk fel”. 18-20 évesen mi, regnumi fiatalok 

családoknál összegyûlve oktattuk 8-12 fõs gyermekcsoportjainkat, 

vasárnaponként kirándulni, nyaranta táborba vittük õket. Ez keresztény 

életre nevelés és nem politikai ellenállás volt. Tudtuk 

persze, hogy elõbb-utóbb lebukunk. Elõször 1961-ben szedték öszsze 

az atyákat és néhány idõsebb tisztet, és a bíróság több év börtönre 

ítélte õket. Sokunkat beidéztek a Gyorskocsi utcába. Engem 

reggel 8-tól délután 3-ig hallgattak ki, minden erõszak nélkül. Sikerült 

a csapdákat elkerülnöm, senkit nem mártottam be. Nagy 

megkönnyebbülésemre a végén kiengedtek. Volt barátom, akit az 

ország minden egyetemérõl kitiltottak. Kihallgatásom után jóval, 

két civil jelent meg nyomorúságos diákotthoni társbérletünkben 

és a feleségemet kifaggatták a barátaimról, errõl-arról. Aztán ez, 

vagy két másik ember közölte az ORFI nagyon tisztességes párttitkár 

asszonyával, ne csodálkozzanak, ha a fiatal orvosok a rendszer 

ellenségei, amikor ilyen körülmények között laknak. Azt hiszem, 

nekik is köszönhetõ, hogy amikor az ORFI három szövetkezeti 

lakást kapott a Fazekas utcában, az egyiket nekünk utalták ki. 

A Regnum-ügy még növelte is a renomémat. Soha nem próbáltak 

beszervezni a pártba, soha nem maceráltak, hogy a gyerekeimet 

miért írattam a ferencesekhez Szentendrére. 

Bálint Géza bizalmából elolvashattam a családja számára írt 

„Orvosságom története” címû közel tizenötíves visszaemlékezését. 

Minden hivatás ráüti a bélyegét mûvelõje stílusára, az õ szilárd 

nyelvi alapjait az orvosi szakzsargon alig tudta kikezdeni. Külön élmény, 

hogy a zárt szakmai összetartáson felülemelkedve kritikusan 

és kemény önkritikával ír; kisebb-nagyobb esettanulmányok sorával 

értékeli a saját, a kollégái, a fõnökei munkáját. Megelevenítõen 

ír érdekesebb betegeirõl, ismerõseirõl, külföldi tanulmányútjairól, 

56

ott megismert kollégákról, helyszínekrõl és eseményekrõl is. Néhány 

mondatos portréiban karakteresen jeleníti meg az arra érdemesnek 

tartottak alakját. Óhatatlanul felmerül az emberben: vajon 

pályája éppen olyan sikeres lett volna íróként is, mint orvosként? 

– Kézzel-lábbal tiltakozott az „orvosság” ellen, én pedig azt hallom 

a betegeitõl, a kollégáitól – akik önre bízzák a famíliájukat –, 

hogy „Bálint Géza született orvos”. 

– Pályám elején azt gondoltam, ha az ember meghallgatja a 

betegeket, megfelelõ empátiával viseltetik irántuk, igyekszik pszichés 

problémáik megoldásában is segíteni, ezzel meggyógyíthatja 

õket. Ma már tudom, hogy a gyógyuláshoz életük kedvezõ fordulatára 

is szükség van. Szerencsére, mindig érdekeltek az emberek, 

a sorsuk, a gondjaik, mindenkivel meg tudtam találni a megfelelõ 

hangot. Nagy névrokonomtól, Bálint Mihálytól megtanultam, 

hogy az orvos maga is gyógyszer, és ezt a kezdetektõl fogva szem 

elõtt tartottam. 

Négy évtizeden át szolgálta az ORFI-t, itt lett reumaszakorvos, 

majd 1976-tól osztályvezetõ, 1987-tõl pedig az OTE Fõiskolai 

Kara Fizioterápiás Tanszékének vezetõje. 

1991 augusztusában Surján László miniszternek címezve beadja 

pályázatát: „Az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet 

meghirdetett fõigazgató fõorvosi állását ezennel megpályázom.” 

Leírta, hogy klinikai balneológiával foglalkozik. „A világon elsõnek 

szerveztem kettõs vak, kontrollált balneológiai kísérleteket, 

számos külföldi elõadásomban a hazai balneológiát népszerûsítettem.” 

(Bár rendszeresen megmerítkezett a kutatásban, mint 

említettem, több eredményt nem publikált, és hosszú éveken át 

szándékosan nem állt be a tudományos babérokért munkálkodók 

sorába. Végül hozzá közel állók rábeszélésére mégis ringbe szállt, 

méghozzá nem is a kandidátusi, hanem egybõl az akadémiai doktori 

címért, és ezt 1996-ban sikerrel meg is szerezte.) 

A pályázathoz mellékelte önéletrajzát, könyvei, tudományos 

munkái jegyzékét, továbbá szakmai programját, és ennek kommentárját. 

Megerõsítette, hogy az ORFI egyedülálló, hiszen a 

világ legnagyobb ágyszámú reumakórháza, ugyanakkor kutatólaborokkal 

felszerelt általános kórház is. Fontos szerepet játszik a 

57

nõvér-, a masszõr-, asszisztens-, a gyógytornász-, még az orvosképzésben 

is, valamint a továbbképzésben. Tehát kicsiny hazánk reuma-nagyhatalom 

volt, itt-ott alig elmaradva a világszínvonaltól. 

Vagy húsz éve még lehetett abban reménykedni, hogy ez pénzt 

hozhat az országnak. Bálint Géza a gyors megtérülésre hivatkozva 

kérte, hogy az egészségügy és a társadalombiztosítás karolja fel az 

intézet fejlesztését. „Örvendetes lenne a külföldi tõke részvétele a 

rekonstrukcióban. Elképzelhetõ profitorientált vállalkozás gyorsdiagnosztikai 

központtal; 100-150 ágyas amerikai típusú kórházzal 

fizetõ betegek vagy plusz-biztosítottak részére [ez az általa megkérdõjelezett 

realitású mátrix kórház, ami állítása szerint a személyzet 

tisztességes díjazásával mégis kivitelezhetõ – P. Á.]; nyugdíjas ház 

reumás és mozgásszervi rokkantak számára; fogászati ellátás külföldi 

és fizetõ betegeknek; kórházi és szanatóriumi ellátás, fizetõvendég-szolgálat 

külföldi betegeknek.” 

Óvott attól, hogy „a pénzes és a mezei betegek nagyon különbözõ 

ellátásban részesüljenek”. A fizetõsök elhelyezése lehetne lényegesen 

jobb, ám a diagnosztika azonos, és nem lehet túl nagy 

eltérés az õket ellátó személyzet keresetében sem. „…a paraszolvenciát 

az intézet egész területén meg kellene szüntetni” (akarta õ 

már ekkor, amit az irgalmas rendi kórház 2000-ben). 

Bármilyen fejlesztés, privatizáció elõtt rendezni kell az ORFI és 

az irgalmas rend viszonyát. Bálint dr. a következõ lehetõségeket 

ajánlotta: 

1. A rend visszakapja a Kiskórházat (Frankel Leó u. 54. sz.). 

2. A rend lemond igényeirõl, illetve másutt kap kárpótlást. 

3. A rend tõkével is részt vesz az intézet mûködtetésében és 

fejlesztésében. 

4. A rend visszatelepül, és részt vesz a keresztény elkötelezettségû 

nõvérek képzésében, és az intézet irányításában is. 

Megismételte, hogy szerinte a reumatológia képes visszatéríteni 

a gyógy-idegenforgalmi befektetéseket; a bevételük ebbõl az egész 

magyar egészségügy hasznára lehetne. Mindennek elõfeltétele a 

megegyezés a renddel. „A pályázat elnyerése esetén legelõször is 

azt kérném, ebben vesse latba tekintélyét” – írta Surján László 

miniszternek. 

58

Látható, hogy a Bálint Géza nevével fémjelzett csapatnak a 

Neumark–Dézsy-tervre emlékeztetõ, bár kevésbé merész – realistább? 

– elképzelése volt a fejlesztésrõl. Lényegében, sajnos, egyikébõl 

sem lett semmi, csak az ORFI kétharmadára új cégtábla 

került, és sok pénz elfolyt az intézet szétvágásával. Noha e sommás 

kijelentés túlzásnak tûnhet, de a nagyszerû elképzelésekhez képest 

mégis ez áll legközelebb az igazsághoz. 

– Nyáron beadtam a pályázatot, és bár lejárt a határidõ, nem 

válaszoltak – idézi fel Bálint Géza. – Szeptemberben másodszor is 

megjelent a pályázat a Népjóléti Közlönyben, de ekkor már nem 

volt feltétel a reumatológus szakorvosi képesítés. Úgy gondoltam, 

a mór megtette kötelességét: nem engem akarnak fõigazgatónak. 

Az ORFI-ból legfeljebb Gömör Béla professzornak lehetett volna 

még esélye a fõnöki székre, de miatta abszolút nem kellett 

volna a szakképesítést törölni a pályázatból. Õ túlságosan is szerénykedik: 

– Legyen tisztában az ember azzal, hol van a kompetenciahatára 

– és viccesen hozzáteszi –, nálam a határ az a terület, amit még 

körül lehet pisilni. 

Vajon a minisztérium hol talált nagyobb területre illetékes jelöltet? 

A saját kádereibõl akart valakit az ORFI élére ejtõernyõzni, 

vagy akadt volna az egyháznak Bálintnál kedvesebb gyermeke? 

Akárhogy is gondolták, verseny közben lejjebb tenni a lécet tisztességtelen. 

„Tisztelt Miniszter Úr! 

A Népjóléti Közlöny 1991. szeptember 12-én megjelent hirdetménye 

alapján megpályázom az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás 

Intézet fõigazgatói állását. 

Az alábbiakban szeretném röviden összefoglalni az irgalmas 

renddel egyeztetett és a Magyar Katolikus Püspökkar Titkárságától 

kapott megbízásom alapján kialakított szakmai tevékenységre 

és irányításra, valamint az Intézet rekonstrukciójára és átszervezésére 

vonatkozó elképzeléseimet. 

Kérem ehhez Miniszter Úr támogatását. 

Tisztelettel: 

Neumark Tamás.” 

59

Neumark Tamás is „beleszületett az egészségügybe”, az apja kiváló 

orvosi mûszerész volt, a fia miatta is választotta az orvosi hívatást. 

Szegedi diplomázás után, 1957-ben, az ORFI legendás igazgatója, 

Farkas Károly örömmel vette fel a kis Neumarkot az intézetbe 

(Tamás szerint nem volt más pályázó). 

Családjuk újpesti házától három sarokra volt az iskola, ahová õ 

már másodikba is egyedül járt. Minden szerda hittanórával kezdõdött, 

közben a hat-nyolc zsidó gyereknek szabadfoglalkozása volt. 

Tamásnak többször megfordult a fejében, vajon milyen izgalmas 

titkokból zárják ki õket. Családjuk annyira belesimult a keresztény 

környezetbe, hogy a kisfiúcska együtt zsidózott a társaival, 

amíg a gyors kézjárású anyja pár pofonnal helyre nem billentette 

a fejét. 

A Neumark família a 40-es évek elején úgy döntött, hogy kikeresztelkedik. 

Anyjával, öccsével, két nagynénjével és az unokaöccsével 

beiratkoztak egy pár hetes katekézisre. Miután megtanulták 

legalább a Miatyánkot és a Hiszekegyet, a Terézvárosi 

templom sekrestyéjében gyülekeztek, sorba állították õket és 

egyesével kellett az oltár elé vonulni és ott letérdelni. A díszes 

barokk templom oltárához közeledve a tinédzser gyerek egyre kényelmetlenebbül 

érezte magát, és mielõtt rájuk került volna a sor, 

megfordult, hogy õ erre képtelen, és elindult kifelé. A család követte. 

Bár a kikeresztelkedés nem hozott volna alapvetõ változást 

megbélyegzettségükben, a família a szerencse kegyeltje volt. 

Megúszták a deportálást. Amikor Újpesten, 1944 tavaszán a 

zsidókat gettóba költöztették, a munkaszolgálatból éppen otthon 

tartózkodó apja átmenekítette õket a szüleihez Pestre, egy 

Király utcai bérházba, ahol novemberig együtt volt a család. Az 

anyja és nagynénje vöröskeresztes ápolóként elhagyott gyermekeket 

és idõs embereket gondozott. Csoportjuk végül átköltözött 

a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész védnöksége alatt álló fasori 

evangélikus gimnázium pincéjébe; itt élték meg a felszabadulást. 

Az apja, útban Mauthausenbe, Sopronkõhidán megszökött, civil 

ruhát szerzett, és egy német katonai autó hozta vissza Budapestre; 

így 1944 karácsonyán mindnyájan együtt voltak a pincében. 

A szülõk, praktikusan gondolkodva, a nyári szünetekben orvosi 

60

mûszerésszé taníttatták a gimnazista fiukat. A nyugtalan ifjú a 

friss segédlevél birtokában otthagyta a gimnáziumot és elszegõdött 

a Budapesti Orvostudományi Egyetem mûszerjavító mûhelyébe. 

Ám hamar rájött, hogy a gimnáziumi pad kényelmesebb 

és a felnõtté válás két éve után leérettségizett, majd sikeresen 

felvételizett a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Végzéskor elvette 

egy mélyen katolikus kolléganõjét, aztán kikeresztelkedett. 

A zsidóságot ért szörnyûségek miatt nincs jelentõsége, hogy a felesége 

vagy a gyerekek miatt szánta el magát erre a lépésre, a 

riasztó indok így szól: 

– Áttértem, hogy késõbb ebbõl ne legyen probléma. 

– Milyen orvos volt Neumark Tamás? – kérdeztem a fõnökétõl, 

Tanka Dezsõ professzortól. 

– Orvosként nem tudom megítélni, gyakorló patológus nem 

volt, de kutatóként, mint a buldog. Elektronmikroszkópia elõtt 

polarizációs optikai munkából, szubmikroszkópiából kandidált. 

Farkas Károly segítségével az ország második, vagy harmadik 

elektronmikroszkópját kapta. A szakirodalomba világviszonylatban 

is beírta a nevét. A reumatoid artritisz víruseredetekor Tamás 

neve mindig felmerül. 

– De a Farkas Károllyal közös felfedezése a tankönyvekbe már 

nem került át! 

– Más irányt vett a kutatás. Gondolja, hogy az én eredményeimre 

emlékszik még valaki? Az egerek rágják a disszertációinkat. 

Tamás nem volt rossz szakember, de konoksága miatt nagyon nehéz 

volt vele együtt dolgozni. Kedves volt, amíg az ember nem 

akart az elektronmikroszkópjához ülni. Hiába kértem, nem engedte, 

hogy a fiatal kollégák megtanulják a kezelését. 

Neumark Tamás extravagáns lépése volt, hogy 1982-ben beiratkozott 

a Hittudományi Fõiskolára. Bár nekem azt mondta, 

hogy tíz szemesztert végzett és csak a licenturája nincs meg, a kar 

nyilvántartása szerint négy féléven át szerepel a beiratkozott tanulók 

között. Persze lehet, hogy késõbb is bejárt pár órára. Kiruccanását 

nemigen propagálta, kollégái közül kevesen tudtak róla, 

késõbb pedig már arról beszélt, hogy elvégezte a teológiát. 

– Mit keres egy fõorvos a Hittudományi Fõiskolán? 

61

– Beiratkoztam a teológiára rendkívüli tanulóként, mert semmit 

nem tudtam az egyházról. Rendi kórházat akartam szervezni, 

de jóformán azzal sem voltam tisztában, mi fán terem a katolicizmus. 

Meg akartam ismerni a világ másik oldalát is. Addig csak a 

marxista filozófiát hallgattam. Nem tudtam, hogy ki volt Arisztotelész 

vagy Kant. Rengeteg érdekes dolgot tanultam krisztológiá tól 

kezdve egyházjogig. Ez utóbbiból Erdõ Péternél vizsgáztam, Nyíri 

Tamást hallgattam filozófiából. Egy új világ nyílt meg elõttem. Jöttek 

persze olyan tantárgyak, amelyek kevésbé érdekeltek. Muszáj 

volt valami alapot szerezzek ahhoz, hogy egyházi kórházat tudjak 

szervezni. Sok egészségügyi, szervezési dolgot még külön kellett 

elsajátítanom. 

– De hiszen az irgalmas rendi kórház csak hét évvel késõbb, 

1989-ben került terítékre! 

– Valóban… Ezek a negyedszázados történetek már összemosódnak. 

Egyik asszisztensnõje emléke szerint: 

– Egy budapesti munkáskerület papja, Arató Miklós íratta be a 

fõorvos urat a hittudományi fakultásra. 

Dr. Arató Miklós Orbán O. Cist. (1923–2003) jeles tagja volt 

egyházának. Francia fogságban ébredt föl benne az elhivatottság, 

de szülõi intésre elõbb befejezte jogi tanulmányait, majd jelentkezett 

Zircre a ciszterciekhez. A rendek feloszlatása után végezte el a 

szemináriumot, aztán huszonhét évig a XXII. kerületi Baross Gábor 

telep plébánosa volt. Hittanóráira egyetemisták, értelmiségiek 

százai jártak. Arató a Magyar Katolikus Püspöki Kar Egyházmûvészeti 

Tanácsának vezetõje, a Liturgikus lexikon társszerzõje is volt. 

Hetvenéves korában elöljárói rábízták a Pécsi Ciszterci Rendház 

vezetését, így tetõzte be életmûvét a rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának 

újraindításával. 

– Az én döntésem volt, hogy beiratkozom a fõiskolára – mondja 

Tamás. – Arató révén ismertem meg Várszegi Asztrikot, aki akkor 

dékán volt, így könnyebb volt eligazodnom. 

– Egy fõorvosnak hogy volt ideje akárcsak a tantárgyak egy részének 

a hallgatására is? 

62

– Fõorvosként nem kellett elszámolni a munkaidõmmel, ami 

reggel 6-tól este 10-ig tartott. Mivel a feleségem sokat mondogatta 

a három gyereknek, nem tudom, apátok mikor jön már haza, 

otthon õk csak úgy hívtak: „apátok”. A hittudományi akadémián 

jóban voltam a professzorokkal, és arra gondoltam, hogy megírom 

a Medicina Pastoralist, az egyházi orvoslás könyvét. Hozzá 

is kezdtem. Jó kapcsolatba kerültem a MP bécsi professzorával, 

aki többek között a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja is volt. 

Õ javasolt az újjászervezett magyarországi lovagrend tagjának, a 

bíboros úr kardütéssel avatott föl. 

– Mintha a bizonyítási vágy hajtaná, neofita buzgóság. Feledtetni 

akarta a zsidóságát? 

– Nagy fába vágtam a fejszémet, de soha nem akartam kibújni 

a zsidó mivoltomból, nem akartam bizonyítani, hogy nagyobb keresztény 

vagyok akár a pápánál is. 

– Az ördög ügyvédjeként megkérdezem, miért tüsténkedett 

mégis a Keresztény Értelmiségiek Szövetségében, miért szervezte 

meg a Magyar Kórházszövetség Egyházi Kórházak Szövetségének 

Szekcióját, vagy miért írta O’Donnellnek, hogy mint „katolikus 

szellemû ember” vesz részt a rendi kórház feltámasztásában? 

– Az embert néha elkapja a gépszíj, hatással volt rám a környezet 

is. 

– Mégiscsak küldetéstudat vezéreli folyamatosan! 

– Persze. Szerettem volna a magyar egészségügy részére egy 

olyan kórházat létrehozni, amilyen még nem létezett, amilyennek 

napjainkban egy modern európai szintû egészségügyi intézmény 

elképzelhetõ. Az ORFI az ország egyik legjobb intézete volt. Jó lett 

volna ezt nemzetközi támogatással korszerûsíteni, fejleszteni. Ehhez 

az irgalmas rendi cégér jónak ígérkezett, csak megfelelõ gazdasági 

és pénzügyi hátteret kellett találni mögé. Úgy gondoltam, ha a 

kórházat visszaadják a rendnek, a korszerûsítés nemzetközi támogatással 

felgyorsítható. Los Angeles rendi kórháza, de Rómából, a 

rendi kórházak központi gyógyszerellátója is hajlandó lett volna 

segíteni bennünket. A megvalósíthatósági tervünk a karitatív tevékenység 

mellett egy nonprofit, ám mégis gazdasági érdekeltségû 

63

intézmény mûködésérõl szólt. Úgy képzeltük, hogy behozzuk ide a 

körzeti orvosokat is, akik fizetnek valami bérleti díjat, de a kórház 

eszközeit és lehetõségeit, felszerelését használhatják, vagy a sebészek 

bejárnak mûteni. Menedzsment irányított volna alapítványi 

háttérrel. Én sosem akartam vezetõ lenni. 

– Azért megpályázta az ORFI fõigazgatói székét, hátha… 

– De meg kell nézni, mivel: az irgalmas rendi kórház tervével. 

Min folyik a vita ma az egészségügyben: a magántõke bevonásán! 

Mi ezt tizenhét évvel ezelõtt akartuk megcsinálni. 

– Elnézést, a pályázatnál nem stimmelt valami. Nem tudom, ön 

mozgatta-e szálakat, vagy egy jóakarója, netán a rend jóakarója. 

Az elsõ pályázatot nem zárták le, Bálint Gézát nem utasították el, 

ám kiírtak egy új pályázatot, mondjam, hogy Neumark Tamásra 

szabva, mert a reumatológus szakvizsga és gyakorlat már nem volt 

feltétel! 

– Ez ma így néz ki, de akkor Bálint Géza volt az egyértelmû 

favorit. Soha fel nem merült bennem, hogy én igazgató legyek. 

A rendiek ötlete volt. Az irgalmas rendi kórház megvalósítására 

pályáztam, a Bécsben készített anyagot adtam be. 

– De hát eleve tisztességtelen volt a második pályázat kiírása. 

Ki állt a háttérben, ki mozgatta a szálakat? 

– Volt más erkölcstelenség is! Az én személyem ebben semmi 

szerepet nem játszott. Azt tudom, hogy Hilár is írt egy levelet 

Surjánnak. Nem az én érdekemben, hanem, hogy végig kellene 

gondolni, ki lesz a kórház vezetõje. Még a miniszter válasza is megvan, 

hogy nem érti a kérdést, hiszen a legjobb szakembert sikerült 

megtalálniuk a posztra. Surján azt is megírta Hilárnak, hogy tulajdonképpen 

miért szól bele? Mivel nem volt csak egyetlen pályázó, 

bõvíteni akarták a kört. 

– Egy kisebb szakképzettségû emberrel? És ha fel sem merült 

önben, hogy fõigazgató legyen, miért pályázott? 

– Az elsõ pillanattól fogva tudtam, semmi remény, hogy megkapjam 

ezt az állást. Én sem tartottam magam alkalmasnak rá, 

inkább elméleti ember vagyok. 

– Így akarta kiugrasztani a nyulat a bokorból, megtudni a véleményt 

a kórházi tervükrõl? – segítem a magyarázkodásban. 

64

– Igen. Kaptam is róla egy papírt, hogy nem ez a pályázati anyag 

nyert… Nekem az volt a fontos, hogy errõl hivatalos állásfoglalás 

legyen. Akkor én Surjánnal már rossz viszonyban voltam, mivel az 

Esti Hírlapban vízfejnek neveztem a minisztériumát. 

Pedig ezt megelõzõen a miniszter állítólag még azt mondta neki: 

„Tamás, ha sikerül a renddel kapcsolatos terved, márványtáblát 

kapsz az ORFI bejáratánál!” 

Nemesánszky Elemér (1942) professzor így vélekedett hajdani 

kollégájáról: 

– Tamás volt az elsõ, aki kidugta a fejét, mint valami forradalmár 

jött, de az egyénisége nem olyan, hogy maga mögé csapatot 

tudna fölsorakoztatni. Az aláírásainkat megkapta a kórházhoz, de 

azt, hogy õ legyen a fõigazgató, nemigen szavazta volna meg senki; 

habitusa miatt nem volt alkalmas erre. 

Neumark a fõigazgatói pályázatra az ismert, kicsinosított tervet 

nyújtotta be. Ennek a gerince: „l. A volt budai irgalmas rendi 

kórház újjászervezése és mûködtetése egy közös rendi-állami egység 

keretein belül, vegyes helybiztosítású általános kórház formájában. 

2. A súlyos problémákkal küzdõ magyar egészségügy számára, 

valamint az egyházak és felekezetek karitatív szolgálatának 

támogatásához magas szintû szakmai színvonalon mûködõ, oktatási 

feladatokat is ellátó kórházegység létrehozása. 3. Az ORFI 

reumatológiai fekvõbeteg és járóbeteg-ellátásának korszerûsítése, 

valamint profitorientált gyógy-idegenforgalmi központ felállítása. 

A kórház több önálló költség-elszámolású, egymásnak is szolgáltatásokat 

nyújtó szerkezeti egységbõl áll. Az egyes egységek a 

karitatív feladatok ellátása mellett vegyesen végeznének profit és 

non-profit jellegû tevékenységet.” 

Az összefoglalás szerint a tervhez már megvannak a befektetõk 

szándéknyilatkozatai. Ezek közül csak a Generali fentebb ismertetett 

érdeklõdését láttam. 

– Miért fektetett Neumark Tamás ilyen sziszifuszi munkát az 

irgalmas rendi kórházba? – kérdeztem Gömör professzortól. 

– Biztos valami vezetést involvált magának. Honnan tudjuk, 

hogy az õ biztosítós-bankos elképzelésébõl mi lett volna? 

– Onnan, hogy egyetlen hivatalos szándéknyilatkozat sem ke- 

65

ült elõ. Lehet, hogy mondták a biztosítók, hogy nagyszerû, vagy 

azt, hogy jelentkezzenek, ha meglesz. Továbbá a biztosítók és bankok 

telefonkönyvbõl is kiírhatók. 

Egy héttel Neumark Tamás pályázatának benyújtása után Bálint 

Géza levelet írt a mélyen tisztelt Surján László miniszter úrnak: 

„Meglepõdve olvastam a Népjóléti Közlöny szeptember 12-i 

számában, hogy a minisztérium újra meghirdette az Országos 

Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet fõigazgató fõorvosi állását. 

A pályázati feltételek az elõzõ kiírástól teljesen különböznek, 

sõt országos intézeti fõigazgatói állások pályázatnál eleddig szokatlan 

kiírás szerepel, ti. a szakképesítés és a szakmai gyakorlat 

nincs meghatározva. Ebbõl a magam részére azt a következtetést 

vontam le, hogy Miniszter Úr nem talált megfelelõ jelöltet a szakmából. 

[? – P. Á.]. 

Kérem, ha ez így van, tekintse 1991. augusztus 14-én benyújtott 

pályázatomat semmisnek. Amennyiben tévedtem kérem, 

hogy a levelemet tekintse tárgytalannak.” 

– Október közepén benn voltam a minisztériumban, és Jávor 

mondta, hogy kineveznek – idézi fel Bálint doktor. – De akkor 

miért írtatok ki új pályázatot? Nem akarta elhinni. Elõvette a 

közlönyt. Tamás intéztette el Jávor távollétében az új pályázatot 

(állítja – P. Á.), és annak rendje-módja szerint be is nyújtotta az 

anyagát, elvégre neki írták ki az állást. Jávor feje elvörösödött a 

méregtõl, mert az õ megkerülésével csinálták ezt a virblit. 

Nem sokkal késõbb Surján kijött és átadta a megbízólevelemet. 

Nem suttyomban, hanem az intézet dolgozói elõtt rövid, frappáns 

beszéd kíséretében. Az idõsebbeknek eszükbe is jutott, hogy 

bezzeg 1980-ban Schultheisz Emil miniszter nem volt hajlandó 

részt venni az Árpád fejedelem úti új, háromszáz ágyas, ötemeletes 

kórházépület átadásán. Okkal, mert az eredetileg gyógyszállónak 

tervezet épület maga a tömény szerencsétlenség. Az olajválság 

idején öt évig állt az építkezés, késõbb átkeresztelték kórházépületnek, 

csak éppen a terveken nem változtattak. A szûk, háromágyas 

szobák keskeny mûanyag ajtóin kerekes kórházi ágyak nem 

férnek be. Kevés a kiszolgálóhelyiség, az orvosi szobák is túl szûkek. 

Az alacsony, keskeny, sötét folyosók börtönhangulatot árasz- 

66

tanak. Mellékhelyiség, raktár sincs elég, tornaterem, betegvizsgáló 

helyiség sem. Schultheisz Emil „klozetmániájáról” is ismert volt, 

ha ebbõl sincs elég, õ nem avat! Aztán az „ORFI-Hilton”-ban kórtermeket 

és betegtársalgókat alakítottak át tornateremmé, orvosi 

szobává. 

* * * 

A bizarr kettõs pályázat történetérõl elõször dr. Jávor András volt 

államtitkárnál érdeklõdtem. 

– Olyan aranyos ez az ügy, de passz. Tizenhat év távlatából nem 

emlékszem rá, nem tudom mi történt. Ha lett volna felelõsségre 

vonás, biztos eszembe ötlene. Annak idején statisztikát készítettünk, 

hogy az államtitkár hány ügyben dönt óránként, az átlag 

tizenkettõre jött ki, ezek zöme akták aláírása. 

2008 végén az Egészségügyi Minisztériumban próbáltam megtudni, 

ki haverkodta össze ezt a gazemberséget. Nem jártam sikerrel, 

noha az eset nem a bal-, hanem a jobboldali kormány idején 

történt. Hiába segített a szakállamtitkár is, a beosztottai válogatott 

kifogásokat találtak. Elõkerült a csaló személyiségi joga (!), 

majd kiderítették rólam, hogy nem tartozom a pályázat elbírálói 

közé… Oly elánnal védték a mundér becsületét, hogy arra gondoltam: 

eltûnhettek a papírok. Mivel az államtitkár asszony is beletörõdött, 

hogy ilyen tehetséges tehetetlenséggel van körülvéve, 

hónapok multán feladtam én is a küzdelmet. 

Égi jelnek is lehetne tekinteni, hogy a fondorlatos pályázat lezárásával 

egy idõben az új fõigazgató bejelenthette, hogy végre 

megoldódott a konvent elhelyezése. A rend és a minisztérium is 

elfogadta, hogy a szerzetestelep a kiskórházba kerüljön, de nem a 

kórtermek ominózus 300 négyzetméterére, hanem a beépítendõ 

tetõtérbe. Ott a betegellátás csorbulása nélkül akár tánctermet is 

nyithatnak. Noha az építkezésre a minisztérium adott tízmillió 

forintot, a tetõteret csak a rend húzatta fel 2006-ban. (Húszszobás 

panzió, és egy klubhelyiség is található ezen a 700 m 2 -en.) 

Vagyis – mint annyiszor, és annyi helyen – az ideiglenes megoldás 

állandósult addig, amíg ketté nem vágták az ORFI-t. A konvent 

„átmenetileg az intézet jól elkülöníthetõ négy egyágyas vendég- 

67

szobájába került a Lukács uszoda fõbejáratával szemben lévõ 

épületbe, a hajdani Esplanade Hotel (Frankel Leó út 38–40.) 

VI. emeletére”. Éppen egy hete iktatták be Bálint Gézát, mikor 

ezen a helyen találkozott O’Donnell generális, és Langthaler, az 

osztrák rendtartományi provinciális társaságában azzal a négy budapesti 

szerzetessel, akik az új otthonukra vártak. A generális 

megállapította: egyelõre ez a hely a legjobb megoldás. De két szerzetes 

nem fogadta el az ajánlatot, ám Lovistyék István Laurus atya 

és Schield Richárd testvér örömmel kapott a lehetõségen, és november 

végén be is költöztek. Negyven év szünet után 1991. december 

1-jén „újranyitottak”, de a felszentelésre csak fél évvel 

késõbb került sor, akkor azonban maga Paskai László bíboros prímás, 

esztergomi érsek kért áldást a munkájukra. 

(A konvent mellett volt dr. Saád Judit szobája. Akkor még létezett 

az Újságírók Szanatóriumi Egyesülete, és õ annak is a reumatológusa 

volt. Soromra várva többször láttam Laurus atyát. Nem 

sejtettem, hogy valaha írni fogok errõl a szelíd tekintetû emberrõl.) 

A rend egykori betegszállítóját, Fráter Laurust szép ívû élet röpítette 

a mennybolt közelébe. A feloszlatás után Dunakeszin élt a 

sógorával, Richárd testvérrel, és vele települt a konventbe, ahol 

rögtön meleg ételt kaptak. Az atya túlkorosan érettségizett és végezte 

el a papi szemináriumot; éveken át õ volt a budai irgalmas 

rendi perjel. A beteghordóból megbecsült kórházi lelkész lett, a 

Szent István-kápolna „gazdája”, és hamarosan az állami kórház 

állományába került káplánként! Késõbb pedig Richárd testvér az 

ORFI sekrestyése lett. Mindketten odaadóan szolgáltak, a betegek 

is, és az orfis kollégák is hálásak voltak áldozatkészségükért. 

(Bálint Géza felhívta az orvosok – elsõsorban a szomszédos Saád 

Juditék figyelmét –, hogy vigyázzanak csetlõ-botló kisöregjeikre.) 

Laurus atya 1997-ben – orvosi óvatosságból – már karácsony elõtt 

az intenzív osztályon feküdt, de az ünnepen a tiltás ellenére háromszor 

átbotorkált a százméternyire lévõ kápolnába misézni, 

mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy éppen karácsonykor nem 

látja el lelkészi feladatát. Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban, 

december 27-én távozott az élõk sorából. Richárd testvér több 

mint egy évvel elõtte. 

68

Visszatérve 1991-re: Pécsett megegyezett a rend az egyetemmel, 

és a szerzõdést elküldték az ORFI-ba is mintának. Bálint Géza megírta 

Várszegi Asztrik fõapátnak, hogy nekik – ellentétben a Pécsi 

Orvostudományi Egyetemmel – nem jó a tíz évre szóló szerzõdés. 

„Nyilvánvaló, hogy a POTE tíz éven belül máshol fogja elhelyezni 

a II. sz. Belgyógyászati, illetve II. sz. Sebészeti Klinikáját, és addig 

nem fog komoly összeget invesztálni az épületbe. Nekünk mihamarabb 

fel kellene újítanunk a Frankel Leó út 17–19 sz. épületet, 

de bizonytalan tulajdonviszonyok mellett erre aligha vállalkozhatunk. 

Kórházunk olyan területen fekszik, melyet a városrendezés 

a budapesti, sõt magyarországi gyógy-idegenforgalom lehetséges 

központjának tekint. Gyógyszállókat, gyógyászati intézmények sorát 

szeretnék itt vállalkozók megépíteni, legtöbben az ORFI szakmai 

kompetenciájára számítva. Az ilyen fejlesztés rendkívül elõnyös 

lenne. Addig azonban nem vesznek komolyan bennünket, 

amíg a tulajdonviszonyok nem tisztázottak. Kérjük ezért Püspökfõapát 

Urat, vesse latba tekintélyét, hogy a megegyezés az irgalmas 

renddel mielõbb létrejöhessen. Kórházunk, az Irgalmas Rend és a 

magyar katolikus egyház érdeke egyaránt ezt követeli meg.” 

Minisztériumi érdeklõdésre a fõigazgató közölte, bár több külföldi 

céggel tárgyalnak az intézet jobb hasznosításáról, a bevételek 

növelésérõl, de az egyházi igények kielégítéséig semmit sem visznek 

társaságokba. Ám ezekrõl az érdeklõdésekrõl emlékeztetõt 

sem találni. 

A másik táborban, Neumark zászlaja alatt is hasonló elképzelések 

keringtek, Tamás így beszélt ezekrõl: 

– A tervek szerint a kórháznak lett volna egy kétszáz ágyas profitorientált 

részlege, amire a biztosítóknak volt igénye külföldiek 

és hazaiak számára egyaránt. Ennek a bevételébõl akartunk egy 

százágyas karitatív részleget fenntartani, ahol az arra rászorulókat 

ingyen gyógyítottuk volna. Ennek érdekében részletes osztrák–magyar 

terv készült a régi épület átépítésére. A Generali be 

akart szállni az ORFI rekonstrukciójába. Maszlag, hogy az egyház 

vagy a rend meg a pénz nem férnek össze. 

Visszakanyarodva a perjel második látogatásához: feltételezhetõ, 

nem azért jött Budapestre, hogy megtekintse az ORFI konvent- 

69

té elõléptetett vendégszobáit. O’Donnell atya és a nála két évvel 

fiatalabb Bálint Géza fõigazgató között bensõséges viszony alakult 

ki. Megbeszélésükön mindketten úgy vélték, az a cél, hogy a rend 

visszakapja jogos tulajdonát, és a kórház maradjon egyben. 

Hat törpe 

1991 decemberében a tévékamerák elõtt vitázott Bálint Géza és 

Neumark Tamás. Kiderült, az egyház és az ORFI álláspontja azonos: 

a hazai irgalmas rend megerõsödése hosszú folyamat, amihez 

együttmûködésre van szükség. A rend pillanatnyilag nem alkalmas 

a kórházvezetésre, „jogosítványa elsõsorban karitatív gondozási, 

testi és lelki ápolásra szól”. Az ORFI-elképzeléssel szemben 

Neumark azt javasolta, hogy az irgalmas rend tulajdonát egy vállalkozó 

cég mûködtesse, a hasznot pedig a rászorulók ingyenes 

gyógyítására, illetve felújításra fordítsák. 

Dr. Bálint: Mi a biztosíték arra, hogy egy magyar kórház képes 

hasznot hozni, és ha nem, veszélybe kerül a léte? Továbbá hogy 

fogadná a közvélemény, ha az egyház ahelyett, hogy használná a 

visszaigényelt ingatlant, vállalkozásba adja? Az ORFI-koncepció 

szerint az állami és egyházi tulajdonú rész egyben, modellkórházként 

dolgozna, továbbra is állami támogatással. A kooperáció alapítványi 

formában is történhetne, akár a hajdan irgalmas rendi 

kórházat mûködtetõ Marczibányi Alapítvány néven, és ebbe kerülhetne 

minden vagyon. Az állam közvetlenül, vagy az alapítványon 

keresztül folyósítaná a támogatást. Az ORFI gyógy-idegenforgalmi 

szolgáltatása mûködhetne vállalkozásként, de a haszna a 

kórházé lenne. 

Neumark Tamás azzal érvelt, hogy õk teljes felújítással, vadonatúj, 

európai színvonalú, menedzserek vezette kórházat teremtenének. 

A mibõl kérdésre azt felelte, hogy elsõsorban a Közös Piac 

250 millió dollárjából, és biztosítók és más cégek is beszállnának, 

egy egész nemzetközi társaság. Bálint Géza kétségbe vonta, hogy a 

grandiózus tervnek van anyagi fedezete. A vita hevében Neumark 

lehazugozta a fõigazgatót. 

70

– Én ezután kirúgtam, netán nyugdíjaztam volna – jegyeztem 

meg Bálint Gézának. 

– Fát lehet vágni az én hátamon – legyintett a volt fõigazgató. 

Utána Neumark Tamásnak is megismételtem, hogy én kirúgtam 

volna. 

– Kicsit provokált Bálint és én süket voltam, ezt ma nem tenném 

meg. De nem beosztottként kerültem vele szembe, hanem az 

irgalmas rend megbízottjaként, és õ tudott disztingválni. 

– Hogy ajánlott a Közös Piac 250 millió dollárt? 

– Egy Markovits nevû magyar–olasz fickó felhívta a figyelmet, 

hogy Afrikából visszamaradt pénz. Megvádoltak, hogy ezt az öszszeget 

levonnák Magyarország támogatásából, a külügytõl kellett 

igazolás, hogy ez nem igaz. Surján így is ellenezte, meg kellett várni, 

amíg elmegy külföldre, csak akkor kaptuk meg a minisztériumi 

támogatást. Aztán itt volt Laszló Horvath Amerikából és miután 

megnézte a kórházat, nyilatkozott, hogy támogatja az elképzelést. 

Mindegyiket felvittem a minisztériumba! Tessék, itt van a nyilatkozatban, 

hogy Markovits minek az elnöke. Günther Behrents is 

hajlandó lett volna befektetni, vele sokat leveleztem. 

Betûhíven másolom ide Laszló Horvath fejléc és pecsét nélküli 

papírra írott Szándéknyilatkozatát, és Markovits de Spizza Ferenc 

Budapestre címzett fejléces papírra gépelt levelét: 

Szándéknyilatkozat 

Alulírott László Horváth, dr Neumark Tamás, a Magyar Püspökkari 

Konferencia megbízottja jelenlétében, az alábbi szándéknyilatkozatot 

teszem. Mint a Contraction Company Elnöke, vezérigazgatója, valamint 

az USA kormányzat kelet-európai befektetések vezérigazgatója, 

egy amerikai–magyar segélyprogram keretében a Budapest-i Irgalmasrendi 

Kórház újjáépítéséhez, felszereléséhez, müködtetéséhez kivánok 

támogatást nyújtani. Mindezt az amerikai kormány 101. sz. törvénye 

alapján, amelyet 1991-92-re szavazott meg a magyar egészségügy megsegítésére. 

[Sem a Contraction Company, sem az említett törvény, 

sem az amerikai–magyar segélyprogram nem létezett – P. Á.] 

Az amerikai törvény által kinevezett Kutató Intézet a Cassidy and 

Associates teljesjogú meghatalmazással bír, hogy az említett segélyt a 

71

különbözõ magyarországi kórházak között szétoszthassa. Ennek a Kutató 

Intézetnek adaminisztratív költsége a felhasználásra kerülõ teljes 

segélyösszeg kb. 1%-a. [A Cassidy & Associates nem kutatóintézet, 

hanem a legbefolyásosabb washingtoni lobbicég, a nevét az 

elnökérõl, a lobbiguru Gerald Cassidyrõl kapta – P. Á.] Én, László 

Horváth elnök, a segélyprogram elosztásának kelet-európai megbízottja 

és tanácsadója részvényesként, vagy valamilyen szerzõdéses megbízás 

formájában kívánok részt venni. 

A fenti nyilatkozatban foglaltakat a Magyar Püspöki; Konferencia 

titkárságával összhangban kívánom megvalósítani. 

László Horváth 

Budapest, 1991. január 23. 

Associazione Italo-Ungherese di Medicina Chirurgia e Odontoiatria 

Olasz–magyar Orvosi és Fogorvosi Egyesület 

Róma, 1991. április 24. 

Tisztelt Tanár Urak! 

Kiegészítésként a következõ felvilágosítást kaptam verbálisan az illetékes 

fórumtól. 

Az Európa-i Közös Piactól a Consorziumtól megszerzett összeg 

nem folyásolja be az egyéb más financialis lehetõséget, amely a Magyar 

Állam számára rendelkezésére bocsátottak vagy bocsátanak. Ez csak 

elõnyt jelenthet a Misericordia számára az állam felé. 

– A Consorzium meg fogja keresni azt a módot, amelyen keresztül 

Prof. Dézsy és Prof Neumark mint konszulensek szerepelnek a Consorziumnál. 

– A munka kivitelre képes vállalatokat a haszonélvezõ (Misericordia+Állam) 

jelöli meg. 

– Amennyiben a munkálatok teljes kivitelezésére szükséges teljes 

összeg nem állna rendelkezésre a Consorzium a fennmaradó összeget 

alacsony kamatú kölcsönnel pótolja (erre való megegyezés tárgyalásos 

alapján.) 

Budapesti konkretizációig kedves családjaikkal mindannyiukat 

üdvözli: 

Markovits de Spizza Ferenc 

72

– Miután a fõperjel O’Donnell kifejezte, hogy nincs magyar 

rend, nem kell a kórház, mit akart még? – kérdeztem Neumark 

Tamástól. 

– Bálint Géza tûzzel-vassal harcolt az irgalmas rendi kórház ellen 

– felelte. 

– Elnézést, ez nem így van! A rend nem adhatta a nevét profitorientált 

vállalkozáshoz! 

– A grazi vagy a Los Angeles-i kórházat sem a levegõbõl tartják 

fenn! 

– Más adományokból, mint bevételbõl mûködtetni – kötekedtem. 

– Mi ezt elsõsorban az Európai Gazdasági Közösségtõl kapott 

250 millió dollárból akartuk csinálni. 

– A Közös Piac, a Magyar–olasz, olasz–magyar Orvosi és Fogorvosi 

Egyesület, egy amerikai nem tudni kicsoda. Ezek komolytalan 

dolgok! 

– Mondtam már, hogy Kelemen András államtitkár is tárgyalt 

velük. 

Vajon hány emberrel tárgyalt az államtitkár úr, és mennyi pénz 

dõlt ezek után az államkasszába? 

1992 elején Bálint Géza a püspöki kar három tagjához fordult 

segítségért: „Intézetünk vezetése és munkatársai mindig tudatában 

voltak, hogy az ORFI-t túlnyomórészt az irgalmas rendi kórház 

javaira alapozva hozták létre. Ez a tény, az Irgalmas-rendet 

ért igazságtalanság mellett azonban azt is eredményezte, hogy intézetünk 

sokat megõrzött a rend szellemiségébõl. A tárgyalások 

három lépcsõben folynak: a) a konvent elhelyezése az ORFI-ban; 

b) a rend egykori tulajdonának jogi tisztázása; c) a tulajdon visszaadásának 

módja.” 

A fõigazgató idézte Várszegi Asztrikot, aki „az irgalmas rend 

konventjének újragyökerezõdését és megerõsödését hosszabb folyamatnak 

tekinti, ennek során válhat el, hogy a rend milyen mértékben 

vállalhatja fel egy ekkora méretû egészségügyi intézmény 

irányításában való részvételét”. Valamennyi érintett fél egyetértett 

ugyanis abban, hogy az ORFI-ban megtestesülõ szellemi és anyagi 

kincs a jövõben is egységes keretek között és szellemben kell, hogy 

73

szolgálja az egészségügyi kötelezettségbõl fakadó állami és egyházi 

feladatokat. Az intézet felelõs a magyar reumatológiai és fizioterápiás 

betegellátásért, az orvos- és nõvérképzésért, valamint saját 

dolgozóik sorsáért: „kötelezettségeit új, megváltozott tulajdoni 

viszonyok között is teljesítenie kell”. Kéri, legyenek segítségükre 

abban, hogy az állami bizottság esetleg hosszú ideig elhúzódó tárgyalásai 

helyett közös megegyezéssel rendezzék az ORFI tulajdoni 

megosztását. Õk készek az irgalmas rend és a katolikus egyház 

szellemében vezetni és mûködtetni a kórházat, és bíznak abban, 

hogy az egyház is átérzi a tulajdonnal járó kötelezettségét és felelõsségét. 

Válaszában Gyulai Endre, szeged-csanádi megyés püspök is 

úgy vélekedett, hogy a rend „jelen létszáma és korállapota miatt 

az ellátásra nem képes, de ha az alapok biztosítva vannak, megindulhat 

az új tagokkal való gyarapodásuk, s hosszú távon valóban 

sok minden megoldódhat”. Tájékoztatást kért a fejleményekrõl, 

hiszen a tárgyalásokat neki kell majd vezetnie a minisztériumban. 

1992. január 28-án O’Donnell atya, a rend római generálisa, 

az ORFI-ban értekezett a lehetséges megállapodásról, Laurus 

atyáék jelenlétében. Nem hiszem, hogy az egyház ne értesült 

volna O’Don nell látogatásáról; a kívülálló számára meglepõ hát, 

hogy nem képviseltették magukat a megbeszélésen, ám annak 

sincs nyoma, hogy a fõperjel vagy Bálint Géza hívta volna õket. 

A „Curia Generalis Ordinis Hospitalarii S. Ioannis De Deo. 

Via Della Nocetta, 263-00164 Roma” fejléces papíron írott, angol 

nyelvû feljegyzést O’Donnell atya így kezdi: az alábbiak az „említett 

ülésen megtárgyalt fontosabb ügyeket tartalmazzák, ahogy 

azokra emlékszem”. 

„A Rend helyzete: 

1. A Rend jelenleg nem képes átvenni és használni azokat az 

ingatlanokat, amelyekre a vonatkozó (XXXII.) törvény értelmében 

jogot formálhat. A Rend azért van ebben a helyzetben, mert: 

tagsága Magyarországon nagyon kicsi (hat, átlagéletkor 78 és fél 

év); a tagság növekedése a Rend által toborzott új tagoktól függ, 

akiknek a képzése normálisan hat vagy hét évet vesz igénybe, 

74

mielõtt képesek lennének az apostoli hivatást a Rendben aktívan 

gyakorolni (hároméves elõzetes vallási képzés, majd három-négy 

év szakmai oktatás). A magyarországi Rend anyagi helyzete korlátozott, 

a Rendtõl, mint autonóm tartományokból álló nemzetközi 

testülettõl csak minimális pénzügyi támogatást várhat. 

2. A Rend a Frankel Leó u. 54. és Frankel Leó u. 17–19. ingatlan 

tulajdonjogára tart igényt, mivel ezek a Rend és a magyarországi 

egyház vagyonának részét képezik, és a Rend jövõje az 

országban attól is függhet, hogy rendelkezik-e ingatlanvagyonnal. 

3. Nem szándékszik visszakövetelni a Császár-épület tulajdonjogát 

az államtól, de az épületért kártérítésre tart igényt. A kártérítés 

lehetõvé tenné a Rend számára, hogy mind területileg, mind 

pénzügyileg hozzájáruljon az ORFI-val való bármilyen jövõbeni 

kapcsolathoz. 

4. A Rend miután jogilag is elismertette a Frankel Leó u. 54. 

és Frankel Leó u. 17–19. cím alatti ingatlanokban való tulajdonjogát, 

kész arra, hogy azokat korlátlan idõre átadja az ORFI-nak 

egészségügyi szolgáltatások céljára. 

Az ORFI helyzete: 

Ahogy én értettem, az ORFI helyzete az alábbi elemeket tartalmazza: 

1. Az ORFI fenn kívánja tartani a jelenlegi épületegyüttes egységét, 

és az intézet szolgáltatásait. 

2. Az ORFI-nak szüksége van arra, hogy az intézetet alkotó 

épületek tulajdonjogát tisztázza… és arra, hogy a Rend tisztázza, 

milyen jogokat és milyen feltételekkel kíván adni az intézetnek. 

3. Az ORFI vezetõségének szüksége van arra, hogy olyan szervezetekkel 

kerüljön kapcsolatba, amelyek segítségére lennének a 

rendkívül szükséges további alaptõke és befektetések megszerzésében. 

4. Az ORFI a Rendet és a katolikus egyházat megfelelõ testületeknek 

tartja arra, hogy az intézmény vezetésében együttmûködjenek. 

Néhány lehetséges intézkedés: 

1. Megállapodás a Rend, mint a nevezett ingatlanok tulajdonosa 

és az ORFI, mint az ingatlanok hosszú távú használója között. 

75

Ebben a) törvényesen elismerik a Rend tulajdonjogát; b) a Rend 

által a Császár-épületért kézhez vett kártérítést az ORFI rendelkezésére 

bocsátja jóhiszemû cselekedetként, tekintettel arra, hogy a 

minisztérium hozzájárult a Rend állandó elhelyezéséhez a Frankel 

Leó u. 54. szám alatt; c) A Rend fenntartja a jelenlegi épületegyüttes 

és az intézetet alkotó szolgáltatások egységét azzal, hogy 

egészségügyi szolgáltatások nyújtására korlátlan idõre az ORFI 

rendelkezésére bocsátja a Frankel Leó u. 54 sz. és Frankel Leó u. 

17–19. sz. alatt lévõ ingatlanait. 

2. Az ORFI jövõbeni igazgatására és vezetésére igazgatóság felállítása. 

A Rendet és az egyházat fel lehet kérni az intézet együttes 

szponzorálására. Az együttes szponzorálás új dimenziót nyitna az 

ORFI életében, lehetõvé tenné, hogy külföldi, egyházi vonatkozású 

pénzügyi támogatásra támaszkodjon. 

Befejezés: 

A fent említett tárgyalásokkal kapcsolatban két központi kérdés 

merül fel: 

1. A tulajdonjog tisztázása és az ORFI egységének fenntartása… 

2. Az ORFI olyan vezetésének létrehozása, amely lehetõvé teszi 

számára anyagi helyzetének megszilárdítását és további pénzügyi 

támogatás szerzését. (A Rend elfogadhatja az ORFI igazgatósági 

tagságát, és az egyháznak is javaslatot tehetne erre. Akkor az 

egyháznak módjában állna, hogy külföldi anyagi támogatást szerezzen.) 

Meg kell azonban jegyezni, hogy a Rend és az egyház csak akkor 

tudja elfogadni az igazgatóságbeli tagságát, ha az intézet politikája 

és vezetése tiszteletben tartja a római katolikus egyház etikai és 

morális elveit. 

Brian P. O’Donnell O. H., fõperjel 

1992. január 30.” 

Neumark Tamás tiltakozott Bálint Gézánál: „ismert megbízásaim 

ellenére megint személyem bevonása nélkül történnek az intézetben 

az irgalmas renddel kapcsolatos döntések, ill. állásfoglalások”. 

Mellõzésének számtalan oka lehetett, a tárgyaláson Laurus atyáék 

76

képviselték a rendet, de nem Neumark és Dömötör Hilár rendfõnök 

álláspontját. 

– Miképp lehet az, hogy semmiféle összhang nem volt a római 

irgalmas rendi prior és a magyar püspöki kar között a rendi kórház 

sorsát illetõen? – kérdeztem Várszegi Asztriktól 2008-ban. 

– Más vonalon futottak ezek a dolgok. A püspöki kar véleménye 

az volt a ferences rendiek Széher úti kórházával és az irgalmas 

rendi kórházzal kapcsolatban is, ha a szerzetesrend tudja és bírja, 

semmi kifogásunk, ha visszaveszi az intézményeit, de mi (püspöki 

karként) sem erkölcsi, fõképp anyagi felelõsséget nem vállalunk. 

A koncepciót tekintve a püspöki kar nem szólt bele a dolgokba, 

de óva intett a túlzó vállalás ellen akkor is, amikor ostromolták 

emiatt. A kar végig kitartott abbéli nézete mellett, hogy nem tud 

felelõsséget vállalni. 

Várszegi Asztrikot kinevezték pannonhalmi fõapátnak, ezért 

1991 decemberében lemondott a püspökkari titkárságról. Nekem 

küldött késõbbi levelében azt írta: „Egy kísérletem volt az 

ügy rendezésére, ez már elég késõi, talán 1992 tavaszán lehetett, 

meghívtam Pannonhalmára az osztrák irgalmas rend tartományfõnökét 

és megkérdeztem, tudnak-e a magyar tartomány, ill. kórházuk 

talpra állításában segíteni. A legegyszerûbben megvallotta: 

nem tudnak. Magam ezután hivatalból is lezártnak láttam közremûködésemet.” 

Elgondolkodhatunk rajta, vajon a kérdés hibázik-e, vagy a válasz. 

Talpra kell-e, és lehet-e állítani a budapesti rendi kórházat? 

Egyáltalán hol a talpa? Az már az eddigiekbõl kitûnt, hogy a római 

rendfõnök a realitást, az MKPK inkább a távoltartást képviselte. 

A hazai katolikus egyház vezetése sem egységes, sem következetes 

nem volt ebben. Maga Várszegi Asztrik is azt írta már idézett 

korábbi levelében Bálint Gézának: „majd csak évek múltán válik 

el, hogy a katolikus kórház milyen alternatívája realizálódik; rendi 

kórház-e, vagy általános katolikus kórház… Minden lépéshez további 

döntés szükséges a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 

illetve az Irgalmas Rend részérõl.” 

Úgy tûnik, hogy a katolikus egyházat – a püspökök zömét – a 

szabadság és az azzal együtt járó terhek, új lehetõségeik meglepték, 

77

csak kapkodták a fejüket. Nem volt egységes koncepciójuk. Elõre 

kevesen gondolkodtak, a többség mintha 1938 felé, a diadalmas 

katolikus év egyébként tiszteletre méltó eseményei felé fordult 

volna, félszázadnyival vissza – akárcsak a politikusok jó része. Az 

egyházi férfiak közül többnek kényelmes is volt az ilyetén fordulat, 

mert ily módon zárójelbe kerülhetett a Kádár-rendszerben 

betöltött szerepük. A különféle dokumentumok elárulják – elég 

például csak Gyulai és Várszegi püspökök fentebb idézett leveleire 

utalnunk –, hogy koncepcionális hiányosságok és meghatározó 

különbözõségek voltak a karban, amit az egyház jól palástolt. 

A Neumark–Dézsy tandem egy éves püspökkari megbízása sejteni 

engedte, hogy annak lejártakor, 1992-ben mérleget kívánnak 

készíteni. Ám a páros változatlan tartalmú és meghatározatlan 

idejû felhatalmazása – hónapokkal az elsõ megbízás lejárta után – 

arra mutat, hogy kitértek ez elõl, feltehetõen azért is, mert a püspöki 

kar nem értett egyet a reprivatizáció részleteiben, elsõsorban 

abban, hogy kimazsolázzák, szétszedjék-e az ORFI-t vagy sem. 

Az állammal történõ korábbi kényszerközösködésekre többször 

ráfizettek, bizalmatlanok lettek hát az együttmûködéssel szemben. 

Annál inkább, mert a törvény adta joguk alapján õk diktálhattak. 

(Felidéznénk még egy mondatot O’Donnell atya feljegyzésébõl. 

Szerinte megegyezés esetén „A Rendet és az egyházat fel 

lehet kérni az intézet együttes szponzorálására.” Ez naivitás volt a 

részérõl.) 

Ahogy elutazott a fõperjel, Bálint Géza nyomban értesítette 

Surján Lászlót a történtekrõl és kérte a minisztert, hogy fogadja, 

mert személyesen kíván neki beszámolni az ORFI jövõjével kapcsolatos 

elképzelésekrõl, és tanácsát is szeretné kérni. Három héttel 

késõbb a miniszteri kabinetbõl egy hölgy azt válaszolta, hogy a 

miniszter úr szeretett volna idõpontot megjelölni, „de sajnos jelenleg 

zsúfolt naptárában nem találtunk erre lehetõséget” – majd 

jelentkeznek. Surján ugyan biztatott a gyors megegyezésre, de 

mintha nem gondolt volna arra, hogy az ORFI sorsáért a minisztérium 

is felelõs, és netán õ is tehetne valamit. Noha Bálint Géza 

fõigazgatói kinevezésekor – mint azt már említettük, Jávor András 

78

államtitkárral együtt – kifejtette: nincs realitása, hogy az irgalmas 

rend mûködtesse a kórházat; ám nem tett e „realitás” érdekében 

semmit. 

– Több alkalommal voltunk Neumark Tamással együtt is Jávor 

Andrásnál, Surjánnál, aki jó gyerek volt, csak semmit nem csinált 

– idézi fel az ügyben járatos püspök. 

– Egy ekkora kórház ügyeivel, ilyen drága intézettel miért akarom 

az egyházat tönkretenni, kérdezte tõlem Surján – állítja Neumark 

Tamás. 

Mikor tizenöt évvel késõbb elmondtam Jávor Andrásnak, hogy 

a miniszter sorsdöntõnek tûnõ pillanatban sem volt hajlandó fogadni 

Bálint Gézát, kurtán csak annyit felelt: 

– Hozzám Bálint Géza mindig bejutott. 

Akárcsak a népjóléti tárca vezetõi, valószínûleg Antall József 

miniszterelnök sem érzékelte, hogy veszély fenyegetheti az ORFI-t, 

hiszen hat aggastyán mihez kezdene egy ekkora intézménnyel? 

Hihetetlennek tûnt, hogy az irgalmas rendi kórháznak lenne bármiféle 

realitása – pedig már létezett a nem igazán szerencsés megoldásokat 

prejudikáló törvény az államosított egyházi vagyon viszszaszolgáltatásáról. 

Mesélik, hogy Dömötör Hilár atya fel is kereste a katolikus egyházi 

iskola volt diákját, Antall Józsefet, hogy közbenjárását kérje 

a rend egri, váci, pécsi, pápai és budai kórházának a visszaszerzéséhez. 

– Hányan is vagytok, Hilár atya? – kérdezte a miniszterelnök. 

– Hatan – hangzott a válasz. 

– Nagyszerû. Mindenkinek jut egy kórház, te pedig folyamatosan 

körbelátogatod õket! – élcelõdött állítólag Antall, annyira 

komolytalannak tartotta az egészet. 

Egyébként a miniszterelnök korábban „tiszteletbeli” orfis volt. 

Ugyanis 1951-ben az államosított Irgalmasrendi Kórház könyvanyagára 

alapították – a leendõ ORFI-val szervezeti egységben – 

az Országos Orvostörténeti Könyvtárat. 1968-ban a könyvtárat 

egyesítették a Semmelweis Orvostörténeti Múzeummal. A két 

különálló intézetbõl jött létre a Semmelweis Orvostörténeti Mú- 

79

zeum, Könyvtár és Levéltár 17 – itt lett Antall József elõbb kutató, 

végül fõigazgató –, de az intézmény gazdasági ügyeit továbbra is az 

ORFI intézte, ezért „tõlük kapta” miniszterelnöksége elõtti utolsó 

fizetését is. 

– Szervusz-szervusz viszonyban voltunk a hajdani kollégával 

– idézte fel Neumark Tamás. – Az irgalmas rendi kórház ügyében 

neki címzett segélykérõ levelemet átküldte Surjánnak. Az MDFkongresszuson 

– az egészségügyi bizottságuk tagja voltam – elkaptam, 

hogy szeretnék vele a kórházról beszélni, ám orfis múltja ellenére 

nyomban azt mondta: forduljak Surjánhoz. Az Antall-anekdota 

újdonság számomra. Nem is hiszem, hogy Hilár járt nála, 

mert jó viszonyunk alapján, õ ezt megemlítette volna nekem. 

A kitûnõ viszony vitán felüli, de nem lehet, hogy a kudarcával 

nem akarta az ügy legbuzgóbb hívének a kedvét szegni? Töretlenül 

kizárólag csak Neumark fõorvos képviselte az ORFI visszaegyházasítását. 

Eltökéltebben az egész püspöki karnál, a rend hazai, 

bécsi, római fõnökeinél; magánál a realitás istenénél is. 

Neumark Tamás Bálint Gézánál, Dömötör Hilár – ügyvédjükkel 

és a fõorvossal együtt – Surján László miniszternél sürgette az 

állításuk szerint egy éve félbeszakadt tárgyalások folytatását. „A 

Rend részérõl teljes az egyetértés a Miniszter Úr álláspontjával; 

a visszavétel nem zavarhatja az ORFI folyamatos betegellátását. 

Ismerve az ország, ezen belül a minisztérium gazdasági helyzetét, 

kérem támogatni a már korábban benyújtott Dézsy–Neumark-féle 

tervezetet, mely külföldi anyagi hozzájárulást tesz lehetõvé.” Ez a 

két mondat nem békíthetõ össze; hiszen a feje levágása mégiscsak 

zavarná az ORFI-t. Surján László is átlátott a szitán, és azt írta 

– „baráti üdvözlettel”, ám magázva – Neumarknak: „Az általam 

ismert dokumentumok, amelyek a Rend generálisától származnak 

egészen más hangvételûek, mint az Ön levele.” 

17 Dr. Antall József – Dr. R. Harkó Viola: A Semmelweis Orvostörténeti 

Múzeum és Könyvtár. In Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Jubileumi 

Évkönyv, 1951–1971. Budapest, 1971, Interpress, 456 o. + képmelléklet 

(365–369. o.). 

80

„A négy évtizedes mûködés és a fejlesztések az ORFI-t hatalmas 

méretû, egységes kórház-konglomerátummá, tudományos és 

oktató mûhellyé formálták” – írta dr. Bálint Géza a csanádi megyéspüspöknek. 

A fõigazgató Gyulay Endre kérését messze túlteljesítve 

az 1951-es megalakulástól kezdve összefoglalta az ORFI 

történetét (még alaprajzi vázlatot is mellékelt a rendházról és kórházépületrõl, 

a Nagykórházról), majd így folytatta: 

„Az Intézet jelenlegi összértékét csupán becsülni lehet. A mûködtetés 

költségei jelenleg évente mintegy 800 millió Ft-ot tesznek 

ki, amelyet túlnyomórészt a társadalombiztosítás, kisebb 

részben a felügyelõ Népjóléti Minisztérium folyósít. Ez az összeg 

azonban a megfelelõ mûködéshez elégtelen. 

Az utóbbi tíz évben az Intézet mûszaki állaga jelentõsen leromlott, 

a vállalt feladatokhoz az eredeti épületek elégtelenek, a 

költségvetés az értékvesztés folytán még a szinten tartáshoz is csak 

jelentõs megszorításokkal elegendõ. Mindezek miatt az Intézet vezetése 

elõtt álló legsürgetõbb feladat: olyan szolgáltatások nyújtása, 

melyek az Intézet felújítását és mûködését fedezõ befektetõt és 

finanszírozót vonzanak. Jelenleg a tulajdonos állam és finanszírozó 

társadalombiztosítás e szerepet csak korlátozottan, és elégtelenül 

tudja betölteni. 

Tekintetbe véve, hogy az irgalmas rend és a mögötte álló magyar 

katolikus egyház igényt tart a rendi tulajdonban volt kórházrészekre 

– és a vonatkozó törvény alapján vállalnia kell, hogy 

az ingatlan továbbra is egészségügyi célokat szolgál –, szükségesnek 

érzem, hogy Püspök Urat és a Püspöki Kart tájékoztassam az 

ORFI valós helyzetérõl. 

Az Intézet vezetésének szándékai szerint az irgalmas rendnek 

helyet kell kapnia az Intézet életében: a gyógyítás és betegápolás 

lelki-szellemi támogatásában, a gyógyító-ápoló személyzet attitûdjének 

alakításában. Ezen kívül folyamatosan tájékoztatni kívánom 

a Rend képviselõit az Intézet helyzetérõl és a Rend által 

vállalt közös felelõsség arányában fokozatosan be kívánom õket 

vonni a vezetõi döntéshozatalba. Mindez – akár a rendi konvent 

kialakítása – független a rend tulajdonjogaival kapcsolatos tárgyalásoktól 

és a helyzet jövõbeni alakulásától… 

81

E tartós együttmûködés elengedhetetlen feltételének érzem az 

irgalmas rend tulajdoni arányának pontos, egyértelmû körülhatárolását. 

Szeretném hangsúlyozni azt a már többször kinyilvánított 

és eddig egyetértéssel fogadott véleményünket, hogy az ORFI egységének 

megbontása pótolhatatlan kárt jelentene a reumatológiai 

és fizioterápiás szakmának és a gyógyászati idegenforgalomnak. 

Ezért bízom abban, hogy az irgalmas rend és a Magyar Katolikus 

Egyház és Püspöki Kara átérzi annak jelentõségét, ha egy ekkora 

intézetben valósul meg az állami és egyházi egészségügy együttmûködése. 

…Fõtisztelendõ Püspök Úrtól azt kéri az ORFI, hogy nyújtson 

segítséget megegyezés kimunkálásában, amelyben 

– az irgalmas rend és az ORFI kötelezi magát, hogy a tulajdonában 

(használatában) lévõ ingatlanok gyógyítási, szociális és oktatási 

célokat szolgálnak, ezen belül az ORFI gyógyítási feladatai 

elõnyt élveznek; 

– az irgalmas rend és az ORFI egyeztetett módon, közösen gondoskodnak 

az ingatlanaik fenntartásáról és a bennük folyó tevékenységek 

finanszírozásáról, 

– az irgalmas rend és az ORFI – a tulajdonosi jogokkal bíró magyar 

állam, a felügyelõ Népjóléti Minisztérium és a magyar katolikus 

egyház egyetértésével és részvételével – olyan felügyelõi testületet 

alakítanak, amely ellenõrzi és biztosítja az intézet egységes, a 

jellemzett elvek szerinti mûködését.” 

A fõigazgató minden szalmaszálba belekapaszkodott. Még négy 

esztendõ volt hátra a majd semmibe hulló Bécs–Budapest Világkiállításig, 

de õ arra hívta fel a „Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr” 

figyelmét, hogy legyen a felkészülés része a gyógy-idegenforgalom 

újjászervezése. Antall József a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban 

kutatta ennek magyar hagyományait, és többször hangoztatta, 

mekkora része lehetne hazánk imázsában, sõt a gazdasági 

fellendülésben. Bálint szerint a múlt rendszer érthetetlen bûne a 

szakmai háttér elhanyagolása. A hazai termálvízkincsre alapozva 

„elsõsorban a mozgásszervi betegségek kezelésében, esetleg a 

kardiológiai rehabilitációban lehetne a külföldiek részére megfelelõ 

szolgáltatásokat nyújtani”. E stratégia lehetne a világkiállí- 

82

tás egyik célja. Az idõ rövidsége miatt is szükséges lenne, hogy a 

gyógy-idegenforgalom bevételeit részben a szakma támogatására 

fordítsák… 

Nemcsak ez, hanem maga a budapesti világkiállítás is elmaradt. 

Ha valami mérlegfélét kívánunk készíteni az ORFI reprivatizálásának 

helyzetérõl, akkor 1992 elején O’Donnell kiállása és 

Bálint Géza állhatatossága és rugalmassága miatt 60-40-re az õ 

javukra állt a mérkõzés Neumark Tamás „hipp-hopp” tervével 

szemben. Nem tudunk arról, hogy Neumark álláspontját, a Dézsyvel 

közösen készített, két évtizeddel késõbb is impozáns – ám 

gazdaságilag irreális – tervüket akár a magyar rend, akár a püspöki 

kar magáénak vallotta volna. Egyedül Hilár atya támogatta. Bár a 

terv kidolgozására a püspöki kar adott megbízást, noha még a kórházalapítvány 

létrehozását sem pártolták, mégis megújították dr. 

Neumark Tamás és dr. Josef Dézsy megbízását. Mintha másfél év 

alatt semmi sem történt volna, a szövegen – a célon – vesszõnyit 

sem módosítottak („Terjesszenek be javaslatot a volt budapesti, 

majd a vidéki irgalmas rendi kórház felújítására, illetve újjászervezésére.”). 

A változás mindössze annyi, hogy 1991-ben az MKPK 

titkára volt az aláíró, 1992-ben pedig az elnök, dr. Seregély István 

érsek – és a megbízás már nem csupán egy esztendõre szólt! 

– Mi az irgalmas rend döntésére bíztuk az egész ügyet – idézte 

fel 2010-ben Seregély István (1931) nyugdíjas egri érsek. – Mert a 

rend nem az egyházé, az egy autonóm társaság. Neumark Tamást 

abszolút egyenes embernek ismertem meg. Ha megvan az anyagi 

háttér, akkor egy ilyen emberre, nyugodtan rá lehetett volna bízni 

a kórház sorsát. 

Az év közepére Neumark Dömötör László Hilárt, a Magyarországi 

Irgalmas Rend tartományfõnökét, is rábeszélte, hogy újítsa 

meg, sõt bõvítse is a meghatalmazását. Feladata immár, hogy „a 

Rend Budai Házának (kórház és gyógyszertár, Bp. Frankel L. u. 

17–19., Frankel L. u. 54., »Császárfürdõ«) a Rend szellemében 

történõ újjászervezését mindenre kiterjedõen végezze”. 

A bizalom Neumark Tamásnak azt jelentette, hogy álláspontjából 

jottányit sem kell engednie, így az ORFI vezetõ testületeinek 

83

ülésén folytatódó kétoldalú megbeszélés – Dömötör Hilár rendfõnök 

jelenlétében! – állóháborúvá alakult. Bálint Gézáék Neumark 

elképzelésének két elemét kockázatosnak és az irgalmas rend szellemiségével 

ellentétesnek tartották. Szerintük túlzott a kórházfinanszírozó 

tõkés konzorciummal szemben az elkötelezettség, és 

túl nagy profitot remélnek. A fõigazgató Seregély István érsekhez, 

az MKPK elnökéhez fordult: „Intézetünknek elvi érdeke, hogy az 

irgalmas renddel, tulajdona visszaállítása ügyében, mielõbb megegyezzünk. 

Az elmúlt esztendõben mindent meg is tettünk ezért, 

mint azt mellékelt levelezésünk bizonyítja.” A fenti okok miatt 

Neumark szándékát egy évvel elõbb a népjóléti miniszter, és a 

püspöki kart képviselõ Várszegi Asztrik is elvetette. „Mi úgy látjuk 

– írta Bálint Géza –, hogy dr. Neumark Tamás tervei szerint 

felveendõ 700 millió ATS hitel visszafizetését, a kórház korszerû 

mûködtetését, a 20-40 karitatív ágy fenntartását, a diagnosztika és 

a 100 fizetõ ágy mûködtetése nem biztosítja.” 

– Neumark szerint azért kifogásolhatják a tevékenységét, mert 

õ zsidó. Ha jól emlékszem, nem is õ írta ezt nekem, hanem a felesége 

– mondta Seregély érsek úr. – De Jézus Krisztus is zsidó 

volt, az édesanyja is az volt! Egyébként Várszegi Asztrikkal egyetértésben 

én sem tartottam elfogadhatónak, hogy egy külföldi rend 

helyt tud állni egy magyar kórházért. Az irgalmas rendnek nincs 

meg az a gazdasági háttere, ami egy ilyen intézmény fenntartásához 

szükséges, a rendi kórház hosszú távon is a külföldi támogatásra 

számít. 

Visszatérve Bálint Géza leveléhez: „Intézetünk egyetért azzal, 

hogy a Frankel Leó u. 17–19., 54., és a Hild udvar-Császár fürdõkomplexum 

tulajdonjoga az irgalmas rendet illeti. Ezeken az ingatlanokon 

azonban az elmúlt évtizedekben jelentõs állami fejlesztés, 

építkezés zajlott és az intézet profilja, szellemi tõkéje, a kórházi 

mûködés az ingatlanoktól elválaszthatatlan értéket képvisel. 

Legjobb megoldásként épp ezért javasoljuk, hogy az egyház 

és a magyar állam hozzon létre közalapítványi formában mûködõ 

kórházat, és a Frankel Leó u. 17–19., vagy az 54. sz. alatti volt 

rendházban mûködjön a rend konventje. 

E javaslatunkat az alább érvekkel támasztjuk alá: 

84

– Az alapítványnak hagyományai vannak a kórház történetében. 

– Az alapítvány egyházi és világi erõforrásokat is egyesíthetne. 

– Megoldódnának az irgalmas rend által igényelt ingatlanok és 

a hátramaradó állami kórház kapcsolatából fakadó problémák. 

– Az irgalmas rend állami (társadalombiztosítási) garanciát szerezhetne 

a kórház mûködtetési költségeinek biztosítására. 

– Az irgalmas rend szellemisége és az ORFI szellemi kapacitása 

koncentrálódhatna. 

– Az alapítványba való invesztíció esetleg tõkeerõs magánvállalkozókat, 

biztosítókat vonzhatna az adókedvezmények miatt. 

– Az alapítvány egyesítené az eddigi külön adminisztrációt 

igénylõ különféle, a kórházat támogató kisebb alapítványi felajánlásokat. 

Van két másik megoldási javaslatunk is. Az egyik, amelyet 

O’Donnell perjel generális úrral munkáltunk ki ez év januárjában, 

s melyrõl készült memorandumot mellékelten küldjük. A másik, 

hogy a Neumark–Dézsy-féle koncepció az eredetinél elõször sokkal 

kisebb tõkét vonjon be, s azt a leghamarabb visszatérülõ tevékenységekbe, 

a diagnosztikába, s a reumatológiai-fizioterápiás 

ellátásba, gyógy-idegenforgalomba fektesse be… 

Javaslatainkat Neumark dr. elvetette, saját alternatívával nem 

állt elõ, így félõ, hogy tárgyalásaink megrekednek. Kérjük az Érsek 

Urat, hogy a püspöki karral egyetemben tanulmányozza javaslatunkat, 

s tegye lehetõvé, hogy elgondolásunkat a püspöki kar elõtt 

kifejthessük.” 

Itt a vége. „Minden körül lett járva, minden el lett mondva.” 

Csak egy bátor ember kell, aki a-t mond, vagy b-t, és felkerülhet a 

pont az I-re. Miképp lehetett ezzel az üggyel még nyolc évet bajlódni? 

De ha már ennyit elszöszmötöltek, miért elégedtek meg a 

legbénítóbb megoldással, és végül miért kapkodtak? Hiszen hol 

volt még 2011, amíg a végére kell járni az elbirtokolt vagyon viszszaadásának? 

Nem a szerzõ a bugyuta, ilyen ellentmondásokkal 

teli ez a história. 

Seregély István egri érsek, az MKPK elnöke jelen esetben kitért 

a „koordináló szerep” elõl is: „Sajnálom, hogy nincs módomban 

85

levelére egyértelmû állásfoglalással válaszolni. Az egyházi tulajdon 

visszaigénylése illetékességi körök feladata, így az Irgalmasok 

kórháza ügye az Irgalmas Rend jelenlegi tartományi fõnöke, 

esetleg az Esztergomi Egyházmegye ordináriusa, dr. Paskai László 

illetékességi körébe tartozik. A püspöki kar elnöke csupán koordináló 

szerepet tölt be a magyar egyházvezetésben. 

Mindenesetre valamennyi illetékes személyes találkozójára, s a 

felmerülõ kérdések aktuális tisztázására kellene sort keríteni egy 

ilyen kiemelten kezelendõ ügy érdekében. 

Eger, 1992. május 8.” 

Ilyen találkozóra nem került sor. 

– Én nem voltam illetékes az ügyben – erõsíti meg tizennyolc 

év múltán az érsek úr. – Az érintett feleknek és a minisztériumnak 

kellett volna a koordinálást elvégeznie. A világegyház jogrendje 

nem ad lehetõséget arra, hogy ez ügyben a katolikus egyház bármit 

is vállaljon. 

A mézesmadzag szopogatása 

Az ORFI-nak 1992 áprilisára már három alternatív javaslata volt 

a kettõs tulajdonú kórházegyüttes kialakítására, az intézet fõorvosainak 

többsége – fõleg a volt irgalmas rendi épületekben dolgozó 

fõorvosok, és egy-két egyházhoz húzó reumatológus fõorvos – 

mégis az „irgalmas rend világi igényei magyarországi megbízottjának” 

hittérítõ kampányában bízott. A reumatológusok zöme látta, 

hogy madzag sincs, nemhogy méz, de hallgattak, végtére is elsõsorban 

nem róluk szólt a történet. A fõorvosi értekezleten Neumark 

persze a saját ábrándját adta elõ a fantom irgalmas rend elképzelése 

gyanánt. Csurgatta a mézet: „A rend kifejezésre juttatta 

azt a szándékát, hogy az irgalmasrendi kórház újjászervezésére és 

mûködtetésére vonatkozó tárgyalások eredményeirõl a jelenlévõ, 

illetve meghívott osztályvezetõ fõorvosokat és részlegvezetõket folyamatosan 

tájékoztatni fogja és kikéri szakmai véleményüket és 

javaslataikat.” Oszd meg és uralkodj ilyen semmi ajánlattal? Ám 

az intézet vezetése még ilyen semmit sem ígért. A fõigazgató he- 

86

lyettese szárazon közölte: „a tárgyalások elkezdõdtek, de az átadás 

tárgyi, anyagi és együttmûködési feltételeinek kidolgozása még 

hosszabb idõt vesz igénybe”. Leszögezte, hogy az igazgatóság is 

egyetért a kórház átadásával úgy, hogy az intézet szakmai mûködése 

biztosított legyen. De melyik lobogó alatt? Legalább megkérdezték 

volna: nem mennénk többre együtt? Ha összefog ez a nagyszerû 

csapat és a rend, huzavonák és gyûlölködések nélkül övék a 

világ! Ehelyett: „A jelenlévõk felszólították az irgalmas rend képviselõit 

és az ORFI fõigazgatóját, mint a szóban forgó ingatlanok 

kezelõjét, hogy haladéktalanul folytassák tárgyalásaikat a tulajdonjogi 

rendezésrõl és az irgalmas rendi kórház újramûködtetésérõl.” 

Ez utóbbi kifejezést Neumark használta elõszeretettel, és sikeresen! 

Követelését a fõorvosok aláírásukkal is megerõsítették. 

– Orvosi értekezleten felálltam és ismertettem, hogy szeretnénk 

európai színtû irgalmas rendi kórházat létrehozni, egyetértetek? 

– idézte fel a történteket Neumark dr. – Ez vonzó elképzelés 

volt! Aztán az egyik asszisztensnõm ment sorba aláíratni. A korábbi 

párttitkár, Vígh Jóska hezitált, aztán õ is alákanyarította a 

nevét. 

Bár az ORFI szakmai és gazdasági vezetése féltette a dilettáns 

és fedezet nélküli „egyházi elképzelésektõl” az intézetet, hiszen 

kaotikus bizonytalanságba ránthatják a reumatológia bázisát, de 

mit tettek, hogy ezt a veszélyt elhárítsák? Az, hogy a fõorvosi kar 

flottatüntetése elfogadta Neumark javaslatát kórházuk jövõjének 

– és saját sorsuknak! – a meghatározására, azt eredményezte, hogy 

az ORFI-vezetés vereséget szenvedett. A tévévita elfelejtõdött; az 

intézet vezetõi elmulasztották kifejteni a terv buktatóit, nyilvánosságra 

hozni a minisztérium, vagy a római perjel véleményét a 

magyar irgalmas rendi tartomány lehetõségeirõl, végül, bár nem 

utolsósorban, részletesen ismertetni a saját javaslataikat az ORFI 

egyben tartására. Azt nem mondhatjuk, hogy itt veszett el a csata 

– hiszen nyolc év múlva hirdettek eredményt –, ám deklaráltan 

ekkor tûnt el a vezetés mögül a hátország. A menedzsment egyik 

meghatározó tagja szerint pontatlan a fogalmazás: hátország nem 

is létezett soha, csak õrlõdõ – egyházi és rendi ügyekben, lehetõségekben 

abszolút tájékozatlan – fõorvosi kar. Maradjunk akkor 

87

annyiban, hogy felszínre került a belsõ megosztottság. És ne feledjük, 

hogy e küzdelem kimenetelében mekkora szerepe lehetett 

volna a fõorvosi kar – és külön Bálint Géza – érdekérvényesítõ 

képességének! Ennek ereje az egyházéval vetekedett, hiszen az 

orvosok személyesen és a pácienseken („elkötelezett híveiken”) 

keresztül is képesek közhangulatot teremteni, eljutni a legfelsõ régiókba 

– az egyházban és a politikában is. A fõorvosok által aláírt 

ív sejteti, hogy az intézet létezõnek látszó egységének vége. 

– A három reális alternatív javaslatot végül megtoldottuk azzal, 

hogy az irgalmas rendi kórház teljes autonómiát élvez az ORFI-n 

belül, személyzeti ügyekben is, és az õ javukra befolyó összegekkel 

szabadon gazdálkodhat – idézte fel Bálint Géza. – Ez volt a minisztérium, 

a rend és az ORFI közötti utolsó háromoldalú tárgyalás 

témája. Dr. Gerinczy András ügyvéd – aki Surján László javaslatára 

képviselte a rendet –, igyekezett Neumarkot rábeszélni: fogadja 

el, ez korrekt, tisztességes ajánlat. Õ háromnapi gondolkodás után 

nemet mondott. Bálint Géza szerint a fõorvosi kar tudott errõl az 

ajánlatról, fõorvosi értekezleten ez téma volt, és a nagyházbeliek 

(sebészet, belgyógyászat, ortopédia, szemészet, fül-orr-gégészet, 

urológia) mégis kizárólag a rendtõl várták a megváltást: szétváláspártiak 

voltak. A reumatológusok között is akadtak irgalmaspártiak 

– például a nagy tekintélyû Gömör Béla –, a túlnyomó többség 

azonban közömbös volt, úgy érezték, a vita nem róluk szól. A reumatológusoknak 

– ha a Császár–Hild épület az intézeté marad – 

nemigen volt esélyük arra, hogy õk is a rendi kórházba kerüljenek. 

A Nagykórház viszont erõsebbnek, fontosabbnak érezte magát, 

szinte egyetemi klinikának. A reumatológusok kicsit még örülhettek 

is, hogy kiszabadulnak a Nagykórház dominanciája alól, amott 

pedig azt hihették, ha megszabadulnak a reumatológia névtõl, önmagában 

elég ahhoz, hogy szárnyra kapjanak. 

– A Nagyház – tisztelet a kivételnek – utálta Bálint Gézát, elõször, 

mert kitûnt a fõorvosi karból, másodszor meg azért, mert azt 

hitték, elõnyben részesíti a reumatológiát – mondja Saád Judit 

(1941) reumatológus fõorvos. – Az általános osztályok vezetõi közül 

többen sértve érezték magukat, hogy mindent a szakmai osztályok 

kapnak, közben mi is éppen olyan szegények voltunk, mint 

88

õk. A nagyházbeli csapat dolce vitát várt a rendtõl. Nem egy vagy 

két fõorvos bokázott a püspökök, na meg Kozma atya körül. Ám 

végül az irgalmasokkal sem jött el a Kánaán. 

– Valóban nem fogadta el Bálint Gézát a Nagyház fõorvosi gárdája? 

– kérdem Nemere Gyulát (1940), az urológiai osztály volt 

vezetõjét. 

– Reumacentrikussá tette az egész intézetet. Ez volt Bálinttal a 

baj. Késõbb ugyanezt követte el Naszlady a kardiológiával. 

– De hát ez mégiscsak reumatológiai intézet volt! 

– Volt azért itt minden. Elmondom a holmiumlézer példáját. 

Az ára miatt keveseknek adatik meg, hogy dolgozhatnak vele, 

még világviszonylatban is. Megvették, hogy térdkezelésre fogják 

használni, csak erre nem volt alkalmas. Orvoskongresszuson láttam, 

hogy ezzel a lézerrel veseköveket zúznak! Hazajöttem és a 

sarokban álló mûszerrel országos hírnévre tettem szert. 1997-ben 

már az orvoskongresszuson is bemutattam. Üvegszállal rámegyek 

a kõre, bekapcsolom és szétrobbantja a követ! 

– Ilyesmivel lehet hangulatot kelteni – mondja Bálint Géza. 

– Elõször is nem vettük, hanem kaptuk, nekünk egy vasunkba 

sem került a 22 millió forintos készülék, állami pályázaton nyertük 

artroszkópos meniszkusz és térdmûtétek végzésére. Másodsorban 

alkalmas volt erre a célra, csak az ortopédeket nemigen érdekelte 

az artroszkópia, mert a protézis sokkal egyszerûbb és mutatósabb 

dolog, mint piszmogni a térdekkel. Arról szó sincs, hogy a sarokban 

állt volna, az intézet profiljába illõ mûszer volt, de miután 

Nemere rászállt, sterilizálási gondok miatt nem tudtuk az eredeti 

célra használni, mert nem lehetett a végbélbe dugni, utána meg a 

térdbe. Az ortopédia veszni hagyta. 

Az ORFI kisebb-nagyobb részéért folytatott harcban, egyre elõnyösebb 

helyzetbe kerültek a keresztes vitézek, az irgalmas párti 

„támadók”, noha õk is megosztottak voltak. Pécs messze esett 

Rómától; a püspöki kar távolságtartó volt. Neumark elfogadtatta 

Hilár atyával, hogy az egyetlen út a földi üdvözüléshez a „mindent 

vissza!”, majd foggal-körömmel védte a saját, a magyar árnyrend 

állásponjaként elõadott nézetét, még püspökkari megbízóival 

szemben is. 

89

1992. június elsején a pécsi perjel, Neumark és az ügyvédjük 

aláírásával együttmûködési tervet küldtek az ORFI-nak. (Egyedül 

ebben az iratban szerepel a rendtagok kórházi státusa. Eszerint õk 

a kórház alkalmazottai, „fizetésüket viszont a perjel jogosult egy 

személyben felvenni és az csak a rendház közös kiadásaira fordítható, 

rendtagnak (beleértve jelöltet, novíciust és a fogadalmasokat 

is) saját jövedelme a rendi elõírásokra tekintettel nem lehet”. 

Ebbõl az írásból értesülhettünk arról is, hogy a rend jogi személyiségét 

a Komárom Megyei Bíróság jegyezte be 1990-ben, mert 

az Esztergomi Egyházmegye vezetõje, Paskai László bíboros hatáskörébe 

tartozott az ilyen jellegû egyházi kérelmek elõterjesztése.) 

Leírták, hogy a rend tudomásul veszi minden „állami tulajdonba 

tett ingatlan visszaadását”. Ráadásul: a jelenlegi ORFI egységes 

egészségügyi intézmény, amit a tulajdonjog változása nem befolyásol 

– ugyanis „az átvevõ Irgalmas Rendnek is az a szándéka, 

hogy a kialakult egészségügyi tevékenység egységes maradjon, az 

átadással tehát az ingatlanokból az átadónak nem kell kiköltöznie”. 

Az ORFI mindössze „szektorsemleges rendi-állami katolikus 

kórházként mûködik tovább”. A bukfenc vége: „A rendi kórház az 

ORFI részére államilag biztosított költségvetésbõl és egyéb támogatásból 

a megfelelõ hányad arányában részesül, az állami részhez 

szervesen illeszkedik.” Vagyis az ORFI úgy „marad egységes”, hogy 

két részre oszlik? De nézzük tovább: a tulajdonlási forma alapítványi, 

biztosítói és magántulajdoni lesz, és „Az így egységesen maradó 

ORFI egészét, tulajdonosi irányítását és képviseletét közös 

rendi-állami Felügyelõ Bizottság látja el.” Az ORFI irgalmas rendi 

kórházának (? – P. Á.) mûködésére „a Katolikus Egészségszolgáltatások 

Etikai és Vallási Direktívája, valamint az általános egyházi, 

rendi elõírásai vonatkoznak” és „az állami vezetéstõl független 

igazgatóság vezeti”. 

Bálint Géza a zavaros megfogalmazások ellenére remélte, hogy 

végre tárgyalhatnak valamirõl. Kérte, Neumark végre küldje el 

neki a katolikus kórház ismérveinek konkrét leírását… Cserébe 

eljuttatta hozzájuk a három ismert javaslatát. Neumark ezeket 

csípõbõl elutasította a rendiség megõrzésére hivatkozva. „A kórház 

keresztény szellemiségû mûködését ugyanis csak az illetékes 

90

egyházi szervek által jóváhagyott Szervezeti és Mûködési Alapszabályzatban 

lefektetett elvek szigorú betartásával lehet biztosítani 

úgy, hogy elkerülhetõ legyen a rendi kórház keresztény integritásának 

és küldetésének torzulása az adott társadalom erkölcsi, 

gazdasági és politikai légkörének kényszerhelyzetében.” 

A rend – fogalmazzunk pontosan, Neumark Tamás – a következõ 

tulajdonjog-rendezési és együttmûködési megállapodást már 

aláírásra készen küldte, de a formai bûvészkedés mögött semmiféle 

engedmény nem volt: „az Egyház a mai világban sem térhet 

ki gyógyító tevékenységének kétezer éves apostoli küldetése elõl”. 

A megoldás: önálló rendi kórház. Pont. Másik megközelítésben: 

„az intézet érintett fõorvosainak egyhangú állásfoglalása szerint is 

adottak már az újramûködtetés feltételei…” 

Az intézet kevésbé magasröptû elvei: 1. A rend tulajdonjogi és 

karitatív mûködési igénye jogos. 2. Az ORFI egységét fenn kell 

tartani. 3. Garanciák kellenek a kórházi feladatok ellátására, finanszírozására. 

A fa-vaskarika elgurult a miniszterig – de tudtunkkal õ nem 

reagált. Az ORFI Igazgató Tanácsa úgy vélte, partnerük olyan 

mértékben eltér a közösen elfogadott elképzelésektõl, hogy nem 

tudható, mirõl lehetne tárgyalni. 

Bálint Géza válasza szerint a korábbi status quo helyreállítása 

nem válhat újabb igazságtalanság forrásává, vagyis az intézet megszüntetésévé. 

Ugyanis, ha a rendi kórház kiválna, elengedhetetlen 

az intézeti infrastruktúra – élelmezés, energia, mûszak; diagnosztika: 

röntgen, laboratórium, patológia –, és a nélkülözhetetlen klinikai 

osztályok – akut belgyógyászat, sebészet, ortopéd sebészet, 

ambulanciák – pótlása. Ez irreálisan nagy költségvetési terhet jelentene. 

De egyáltalán. Mi lenne a status quo? Tudni kellene a 

minisztérium és a társadalombiztosítás álláspontját: az irgalmas 

rendi kórház ORFI-n belül, vagy önállóan mûködve is vállalhatja 

az országos intézet – többek között egyetemi oktatási – feladatait, 

és azokhoz milyen költségvetési és társadalombiztosítási támogatást 

kap? A katolikus egyház elfogadja, vagy nem, hogy a rendi 

kórház egy állami intézmény keretében mûködjön? A tárcaközi 

bizottság hozzájárul-e, hogy az irgalmas rend a visszaigényelt in- 

91

gatlanjait az ORFI keretei között mûködtesse, vagy csupán önálló 

kórházként? 

Felkérik a rendet, vizsgáltassa meg, hogy a visszaigényelt ingatlanok 

kerülhetnek-e alapítványi tulajdonba, és egy alapítványi 

kórház megkaphatja-e az állami és egyházi jogosítványokat? Noha 

ez de facto ellentmond a törvénynek, hiszen az ingatlant az egyháznak 

kell visszaadni, az intézet különös helyzetében az alapítványi 

forma jelenthetné a megoldást. Megvalósíthatná az egyház 

igényét, és az intézet is elláthatná állami szakmai feladatait. 

A Kiskórház átadása lenne a legegyszerûbb. Az ORFI az itt 

lévõ energiaközpontjának használata fejében kész fizetni az épület 

fenntartását és közüzemi díjait. A Hild–Császár mûemlék komplexum, 

ideiglenesen sem vonható ki az állami tulajdonból. (Akár 

véglegesen is kivonható parlamenti jóváhagyással és a védettség 

fenntartásával – P. Á.) Egyébként is ott folyik az ORFI reumatológiai, 

fizioterápiás és rehabilitációs tevékenysége, amit „ismereteink 

szerint a rend szakmailag nem képes és nem is óhajt mûködtetni”, 

ezért errõl csak a késõbbiekben tárgyaljanak. (Az idézett mondat 

után óhatatlanul felmerül kérdés, a sebészetet vagy a belgyógyászatot 

mitõl képes a rend mûködtetni? – P. Á.) 

Bálint Géza egyszerûen azt hitte, hogy a minisztérium, a társadalombiztosítási 

fõigazgatóság az egyházzal – a törvényi kötelezettséggel! 

– szemben is az állam érdekét – vagyis az õ javaslataikat! 

– fogja védeni. Ám most is, mint húsz éve folyamatosan, a 

kormány zavarba jön egyházi ügyekben, és kiszámíthatatlan döntések 

születnek. 

A fõigazgató ekkor már csak egy alternatívát, azaz két megoldást 

javasolt a rendnek. Az alapítványi változat szerint a rend 

és az ORFI felkéri az államot az alapítvány létrehozására. Az alapító 

okirat leszögezné: ezeken az ingatlanokon kizárólag az ORFI 

és ezen belül az irgalmas rendi kórház mûködhet egységes intézményként. 

Az alapítvány kuratóriumában az állam és az egyház, a 

rend képviselõi csak teljes egyetértéssel dönthetnének. 

Az irgalmas rendi kórház önállósága az ORFI-n belül így nézne 

ki: a rendi kórház osztályai, részlegei a tevékenységükkel arányos 

elkülönített költségvetéssel dolgoznának. Autonómia egyes szer- 

92

vezeti kérdésekben: önálló testület, választott vagy az egyház által 

kijelölt vezetõvel, aki egyben az ORFI fõigazgató-helyettese. Az 

autonóm irgalmas rendi kórház a Nagykórház és a Kiskórház épületeiben 

mûködne, a Hild–Császár komplexumban pedig az ORFI 

szakmai munkája folytatódna a régi szervezeti rendben, nem alapítványi 

formában. (Hajdan ez volt egyedül alapítványi tulajdon 

– P. Á.) 

A másik ajánlat a Nagykórház és a Kiskórház átadása a rendnek, 

az értéknövekedés – állami? – megtérítésével. (Ezt a törvény 

nem tette lehetõvé.) Továbbá az ORFI kérte a mûködéséhez nélkülözhetetlen 

és már felsorolt egységek megváltását költségvetési 

pénzbõl, sõt azok felszerelésérõl sem akart lemondani. Bálint Géza 

végül felkérte a rendet, hogy a Mûvelõdési és Közoktatási, valamint 

a Népjóléti Minisztérium illetékeseivel tisztázzák elképzeléseik 

realitását és jogszerûségét. 

Az alkudozás taktikázás is. Bálint dr. ekkor például sebészetet 

is igényelt, amire a reumásoknak kevésbé van szüksége. Ám az 

egyházak ingatlanigényeivel foglalkozó kormánybizottság ülésén 

Pálos Miklós a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára bejelentette, 

hogy a költségvetési keret nem elegendõ az igények fedezésére. 18 

Az ORFI pedig rájött, az egyik vasa elolvadt a tûzben: az alapítványi 

forma a kórház számára hátrányos. Az átalakításhoz több 

tízmillióért kellene teljes vagyonleltárt készíttetni és megszüntetni 

az ORFI-t, mint költségvetési szervet, ezzel annullálni a megszokott 

pénzügyi-számviteli rendszert. A dolgozók elestek volna 

a közalkalmazotti kedvezményektõl, a 13. havi bértõl, a jubileumi 

jutalomtól. Bár az állam sosem öntötte a beruházási pénzeket, 

szponzoroktól ennek a töredéke sem teremthetõ elõ. (Az irgalmas 

rendi kórháznak máig ez az egyik gondja). 

Noha Neumark Tamásnak a javaslatok elbírálásához nem állt 

a rendelkezésére apparátus, két héten belül válaszolt Bálint Géza 

levelére. Hangsúlyozta, a rendi kórház visszakérésével nem ve- 

18 T. A.: Kormányrendelet – titokban. Módosítják az egyháziingatlan-törvényt? 

Népszabadság, 1992. október 11. 

93

szélyeztetik az ORFI mûködését. Sõt. Például a közös felügyelõbizottság 

harmonikus együttmûködést teremtene a felek között. 

A szolgáltatásokról, illetve a közös infrastruktúráról is megegyezhetnek. 

De meg kell szüntetni a tulajdonviszonyok bizonytalanságát. 

A rend a „feladattal együtt kívánja átvenni a kórházát, így elõítélet 

nélküli együttmûködés alakulhat ki”. Annak a vizsgálata 

pedig, hogy a rend alkalmas-e kórházának átvételére, Neumark 

szerint, beavatkozás a belügyeikbe. Állította, hogy „a rend birtokában 

van azoknak a feltételeknek és eszközöknek, amelyek kórházának 

mûködtetéséhez szükségesek!” – ennek ellenére nem zárkóznak 

el, hogy a használatbavétel fokozatos legyen. De minden 

tárgyalás elõfeltétele a tulajdonjogi rendezés! Ez elõtt közalapítványról 

vagy bármirõl beszélni nincs értelme. Ami pedig a kórház 

teljes átadását illeti: ez lehetõséget adna a tárgyalások eredményes 

folytatására. 

Egy hét múlva „Tamás” bejelentette „Kedves Gézá”-nak, hogy 

meddig lesz szabadságon, de elõbb még egy másik levélben terjedelmesen 

felvázolta, hogy az ORFI két önálló szervezetbõl fog 

állni: a Budai Irgalmasrendi Kórházból, és az állami intézetbõl 

– közös felügyelõbizottsággal. A rendi kórház meglehetõsen magyartalanul 

megfogalmazott, helyenként faramuci szervezeti és 

mûködési szabályzatát részletesen vázolta is. 

„Külsõ kapcsolatokban a Rendet választott és kinevezett elöljárói 

(generális, provinciális, perjel) képviselik. A nevezettek felebaráti 

szereteten alapuló hatásköre kiterjed azokra is, akik intézeteiben 

a betegeket ápolják, és gondozzák – akár egyházi, akár 

világi személyek … A Rend kórháza a keresztény erkölcs és vallás 

eszméjét vallja filozófiájának. Ennek alapjai: 

Fogékony érzékenység megkövetelése az emberi szenvedés 

iránt. 

Tisztelet az emberi személyiség integritása, méltósága és szentsége 

iránt. 

Könyörületes törõdés a szenvedõ ember iránt. 

Állandó és következetes figyelem a beteg ember teljessége, egésze 

iránt, beleértve magasabb rendû szellemi és testi jólétet is. 

94

A kórház szolgáltatásait és mûködését azok az eszmények határozzák 

meg, amelyek értelmében az egészségügyi ellátás és gondozás 

a teljes ember szellemi, lelki, pszichológiai, szociális, emocionális 

jólétét kell hogy szolgálja az alábbi elvek szerint: 

1. Valljuk, hogy minden ember Isten képére teremtetett és így 

Isten adta joga van az élethez fogantatása pillanatától egész életén 

keresztül haláláig.(…) 

3. Valljuk, hogy tevékenységünkkel elõ kell segítenünk mindazokat 

a folyamatokat, amelyek az adott társadalom szükségleteinek 

kielégítésére irányulnak.(…) 

5. Mindazokat, akik a Rend bármely intézményével munkavállalóként 

kapcsolatban állnak munkatársainknak tekinthetjük, velük 

szemben tisztelettel, megbecsüléssel és igazságosan járunk el. Vonatkozik 

ez minden munkatársunk hozzátartozóira, a Rend barátaira, 

jótevõire és gondjainkra bízott betegek hozzátartozóira is. (…) 

7. Valljuk, hogy minden embernek, akit befogad a keresztény 

egészségügyi szolgálat, biztosítani kell személyi értékrendjének 

elfogadását, személyi fejlõdésének lehetõségét, és ha szükséges a 

megfelelõ anyagi kártalanítást. (? – P. Á.) 

8. …Intézményünkben csak akkor alkalmazunk újabb diagnosztikai 

és terápiás módszereket, ha azok nincsenek ellentétben 

a Rend küldetésének alapelveivel… (? – P. Á.) 

10. Betartjuk az Egyház erkölcsi utasításait és támogatjuk az 

irgalmas rendi testvérek magyarországi területét (sic!). 

11. Valljuk, hogy mindazok az értékek és elvek, amelyeket magunkévá 

teszünk, a társadalom javát szolgálják, és el vagyunk kötelezve, 

hogy megtegyük mindazokat a lépéseket, amelyekkel a 

kórház identitását megvédjük. 

12. Kijelentjük, hogy senki sem különböztethetõ meg – akár 

alkalmazottja, betege vagy hozzátartozója a kórház személyzetének 

–, kora, neme, vallása, világnézete, hátrányos helyzete, nemzeti 

és etnikai hovatartozása, ill. betegsége alapján.” 

Neumarkék már ekkor leírták, hogy a kórház neve: Budai Irgalmasrendi 

Kórház, tulajdonosa a magyarországi irgalmas rend, 

és nyolc évvel késõbb így is lett, noha, maga Neumark Tamás gyakorlatilag 

persona non grata lett a BIK-ben. 

95

Szusszanjunk egyet. 

– 1989-ben kerültem az ORFI-ba – idézi fel egy, az intézetbõl 

régen elkerült, fõorvos, akit 1990-ben osztályvezetõ-helyettesként 

beválasztottak az ORFI második orvosi tanácsába. – Azt hiszem, 

a politikai nézet is befolyásolta kinek-kinek a véleményét az intézet 

jövõjérõl. Akik jobb felé húztak, azok inkább a szétválást, akik 

bal felé, azok inkább az egyben maradást pártolták; ez utóbbiak 

voltunk kevesebben, de én nem voltam párttag soha. 1989-ben 

egy kolléga a beteghordóval küldte vissza a párttagkönyvét, hogy 

ez neki már nem kell, aztán MDF-es lett majd MIÉP-es. Elvtársai 

közül páran kirakatták osztályuk ajtajára: „Istenben áldott boldog 

karácsonyi ünnepeket kívánunk!” – ez a fordulat elég visszataszító 

volt. Azt nem tudom, hogy Neumark jogosan akarta-e, amit 

akart, igaza volt-e, vagy csak a helyét kereste, és neofitaként pápább 

volt a pápánál. Fiatal voltam, elsõsorban a szakma érdekelt. 

Nem láttam át a dolgokat, befolyásom sem lehetett rá, de Bálint 

Gézát nagyra becsültem. 

Tárgyalási alap híján Bálint Géza sokadszor is megpróbálta 

megértetni az ügyet Neumarkkal. „Az Ön tervezete szerint a leendõ 

irgalmas rendi kórház és az ORFI megmaradó része két különbözõ 

igazgatás alatt, két különbözõ szervezeti mûködési szabályzat 

alapján dolgozna… Ez az ORFI szétválását jelenti, és ellentétben 

áll mind a Népjóléti Minisztérium mind a Magyar Püspöki Kar 

1991. évi állásfoglalásával, mely szerint olyan megoldást kell keresni, 

mely megõrzi az ORFI egységét. A Rend tervezete [pontosabban: 

Neumark ábrándja – P. Á.] nem ilyen, annak dacára, 

hogy az ORFI igazgatása több alternatívát is felvetett… Sajnos, 

az ORFI számára a kormány aligha tudja biztosítani a mûködéshez 

szükséges infrastruktúrát, diagnosztikát, ortopédiai osztályt és 

szakambulanciákat. Ezek nélkül a világ legnagyobb, igen jó nemzetközi 

reputációjú, reumatológiai kórháza mûködésképtelen.” 

Érdeke ez a magyar egészségügynek, a Magyar Köztársaságnak, 

vagy a magyar katolikus egyháznak? A közalapítványi formát Bálint 

Géza még mindig az egyetlen lehetséges megoldásnak nevezte, 

szerinte ezen belül mûködhet a rendi kórház. Hozzák tetõ alá 

egyszerre a tulajdonjog átadását és az alapítványt! 

96

Neumark Tamás, mintha tapasztalt menedzser lenne, válaszában 

taglalni kezdte az ORFI felépítését, szakmai programját, sõt 

kérte, egyeztessék vele is a fõorvosok kinevezését, nyugdíjaztatását 

és a gazdasági-pénzügyi kérdéseket. A fõigazgató felvilágosította: 

ezek nem témái a megbeszéléseiknek. Kérte Neumarkot, 

ne csak emlegesse, adja jelét is kompromisszumkészségének, mert 

eddig egyetlen alternatív javaslatot sem kaptak tõle. 

Az 1992. szeptember elsejei egyeztetõ tárgyaláson az ORFI-tól 

nyolcan, a rend képviseletében hatan gyürkõztek neki a zongorának, 

kétévi küszködés után, hátha meg tudják legalább mozdítani. 

Neumark úgy érezte, mit neki páncéltõke, kiviszi õ egyedül 

is, hiszen az övék! És a hit csodákra képes! Vagy nem. Megszámlálhatatlan 

levél- és szóváltás után ez már a második hivatalos 

egyeztetõ tárgyalás volt. Ha három nekifutásra sem lesznek képesek 

megegyezni, jön az állami-egyházi döntõbizottság. Imamalmuk 

mégiscsak ábrándokat õrölt, a jegyzõkönyv tizenhat oldalas lett. 19 

Bálint Géza megadta a hangot: az átadásnál figyelembe kell 

venni, hogy az irgalmas rend tudná-e mûködtetni a kórházat. 

Szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy mindhárom igazgatójuk 

elkötelezett az egyház iránt, mintha arról lett volna szó, hogy beléphetnek-e 

a rendbe. 

Neumark: Tudni kell, hogy 1989 februárjában volt az elsõ parlamenti 

felszólalásom a rendi kórház és a pécsi rendház visszaállítása 

érdekében. (Az ismert „parlamenti felszólalás” szövegében nem 

szerepel sem az irgalmas rend, sem a Pécs, sem a rendház szó – P. Á.) 

Felidézte a római perjel válaszát Csehák Judit miniszter ajánlatára: 

„Magyarországon a rend még nincs abban az állapotban, hogy 

felelõsséggel átvegyen egy kórházat.” Ám az intézet nem kérdõjelezte 

meg soha a rend tulajdonjogát. Vita a mûködtetésrõl, és a 

fenntartásról van, de ezekre õ nem kívánt kitérni. Minden csak 

a tulajdonjog tisztázása után jöhet szóba! 

Bálint: Az én feladatom az ORFI-t mûködõképes állapotban 

tartani. A külön igazgatás, külön szervezeti szabályzat elfogadha- 

19 A jegyzõkönyveket erõsen rövidítve, szerkesztve közöljük. 

97

tatlan. Az lenne a jó, ha az egyház megkapná a tulajdonát, ám a 

mûködési egység megmaradna. Majd ismertette a három alternatív 

javaslatot. 

Dr. Gerinczy András, az irgalmas rend ügyvédje: Az alapítványi 

kórház nem jó, mert összeköti az államot és az egyházat, ami negatív 

megítélés alá esik. 

Neumark: Anakronisztikus lenne, ha Magyarországon most 

újra összekötnénk az államot és az egyházat. Az irgalmas rend jövõje 

azon múlik, lesz-e saját kórháza. Semmilyen világi beleszólást 

nem lehet elfogadni, ezért kénytelenek vagyunk a teljes szétválást 

kérni. 

Dr. Balla Miklós, az ORFI ügyvédje: Miért kötné össze az alapítvány 

az államot és az egyházat? 

Neumark: Magyarországon az egyház jövõjének alapja a tiszta 

tulajdonjog. 

Dr. Hodinka László, az ORFI fõigazgató-helyettese: A rend 

szándéka a teljes önállóság, és ezzel a céllal valóban összeegyeztethetetlen 

az alapítványi forma is. Én a törvény félreértésének 

tartom, hogy elõször a tulajdonjogról rendelkezzünk, utána jön 

minden más. Ha a tulajdonjogot szigorúan vesszük, akkor nem 

négyszáz ágyról van szó, hanem mintegy ezerkétszázról, vagyis az 

intézet négyötödrésze elvész. Más megoldást kell találnunk, mert 

felelõs állami vezetés ebbe nem mehet bele. A törvény szerint a 

vegyes bizottság is mérlegelni fogja, hogy az állami feladattal mi 

lesz. Az nem megy, hogy egyezzünk meg a tulajdonjogról, aztán 

az ORFI igényelje, amire szüksége van. A megállapodáshoz költségvetési 

garancia kellene. De nem hisszük, hogy az állam képes 

kiváltani az intézet négyötödét. 

Neumark: Jegyzõkönyvet írunk alá, hogy a rend, tekintettel a 

kompenzációra lemond az ORFI javára a Császár-épületrõl. A jelenlegi 

tárgyalás csak a Nagy- és a Kiskórházat érinti. A Rend 

nem fog semmiféle állami kompenzációt kérni. Saját erõbõl képes 

gondjait megoldani. 

Bálint: A rend semmilyen együttmûködést nem akar a megmaradó 

ORFI-val. Mivel az országos intézet önálló infrastruktúra, saját 

igazgatás, saját diagnosztika, továbbá ortopédiai osztály nélkül 

98

nem képzelhetõ el, kikötjük, hogy ennek a pótlására szükségünk 

van a rendtõl vagy a kormánytól. 

Dr. Temesi Tibor, az irgalmas rend jogi megbízottja: Az államnak 

nincs arra pénze, hogy két ORFI-t csináljon, nincs is rá 

szükség. 

Bálint: Javaslom, lépésenként hajtsuk végre az átadást. A Kiskórházban 

van az ORFI energetikai központja és az OTE Reumatológiai 

és Fizioterápiás Tanszéke. Ezt kivonjuk, felszabadítjuk 

az épületet a rendnek. Megegyezünk, hogy az energiaközpont továbbra 

is ellátja az egész ORFI-t. 

Temesi: Miért nem maradhat ott a tanszék? 

Bálint: Mert ez is az állam és egyház „nem kívánatos” együttmûködése 

lenne. 

Temesi: Pécsett szerzõdéssel átvettük a tulajdonjogot, és a klinikák 

maradtak, de a rend biztosítva van. Ha tisztességes szerzõdéssel 

csak a tulajdonjogot rendezzük, az ORFI miért nem dolgozhat 

tovább, ahogy kezdettõl mondtuk? 

Bálint: Semmi akadálya, ha elfogadjuk a generális atya javaslatát, 

hogy visszakapják a tulajdont és kilencvenkilenc évre az 

ORFI mûködteti az intézetet. Ezt azonnal aláírom. 

Neumark: Ha a tulajdonjogot tisztáztuk, lehet ütemtervet készíteni, 

hogy rend miként veszi használatba a kórházát. Akkor lehet 

beszélni, hogy elõször a Kiskórházat, vagy az ortopédiát intézzük-e. 

A rendnek idõ kell ahhoz, hogy képes legyen üzemeltetni 

a kórházat. 

Bálint: Már nyilvánvaló, hogy a rendnek nem érdeke az együttmûködés. 

Neumark: Ha a tulajdonjogokat nem tisztázzuk, az intézet nem 

fog pénzhez jutni. Célunk az intézet személyi állományának megmentése, 

nemzetközi reputációjának megtartása. 

Bálint: A rend ebben a pillanatban átveheti a Kiskórházat. 

Amint az ORFI-nak lesz konyhája, infrastruktúrája, megkapja a 

Nagykórházat is. 

Temesi: Nem értem, miért kell két konyha? 

Bálint: Azért, mert más konyhájában nem ugyanazt fõzik, mint 

a sajátban. 

99

Neumark: Ha módomban fog állni, azon leszek, hogy a dél-budai 

kórházaknak – a Margitnak, a Jánosnak, az ORFI-nak – egy 

mosodája, egy konyhája legyen. Ha nincs tulajdonjogom, nem tudok 

megegyezni a Világbankkal kölcsön ügyben. 

Bálint: A Világbank szándéknyilatkozatot tehet, hogy a rendi 

tulajdonba ennyit és ennyit hajlandó beruházni ilyen és ilyen 

célra. 

Dr. Vincze László, az ORFI gazdasági tanácsadója: Ha a tulajdonjogot 

visszaadjuk, de a kórház egy ideig az ORFI használatában 

marad, nem lehet rá felvenni egy fillért sem. Ha az enyém a 

használati jog, milyen alapon veszel föl rá te hitelt? 

Neumark: A tulajdonjogot tisztázzuk, és megállapodunk, hogy 

a rend milyen ütemben kapja meg a használatot. Nem öt-hat év 

múlva, hanem még ebben az évben tisztázni kívánjuk a tulajdonjogot, 

különben elveszítjük a tárgyalási pozícióinkat, sok millió 

dollárral együtt. Egyszer már elvesztettünk hétszázmilliót (? – P. Á.), 

többé nem fogunk kockáztatni. 

Bálint: Ennek a hétszázmilliónak semmi bizonyítékát nem láttuk. 

Vincze: Megkérdezném, a Tamás által vázolt rekonstrukció 

alatt hogy képzelik el az ORFI mûködését; a kórszövettan, a diagnosztika, 

a konyha, a mûszaki részleg, a mosoda hogy mûködik? 

Hova vigyük az 540 négyzetméteres ügyvitelt, szervezést, az ORFI 

igazgatását? 

Temesi: Az ezernégyszáz ágyból nyolcszáz átmegy a rendhez. 

Nyilvánvaló hogy a kisebb ORFI nem fog továbbra is ennyi embert 

alkalmazni, egy részüket átveszi a rend. 

Gerinczy: A fõigazgató úr javasolta a lépcsõzetes megállapodást. 

Kérnék egypár napot, hogy átgondolhassuk. Csak akkor 

van értelme a további tárgyalásnak, ha két dologban meg tudunk 

egyezni. Az egyik a közalapítvány, a másik, hány évre kapna használatot 

az ORFI. 

Neumark: Ha a tulajdonjog tisztázott, a rend hajlandó tárgyalni 

arról, hogy milyen ütemben veszi át az épületeket. Kompenzálásként 

lemondunk a Császár-épületrõl. Ám az ügyet nem lehet szeptember 

21-énél tovább húzni, mert akkor az egyeztetõ bizottság dönt. 

100

Bálint: A tulajdonjogot soha nem vitattuk, de a továbbmûködés 

feltétele tisztázatlan. 

Neumark: Hajlandók vagytok összeírni a feltételeiteket? Ha 

ezeket megkaptuk, az ügyvéd urak összeülnek. Szeretném, ha a 

fõigazgató úr hozzájárulna, hogy létrehozzunk egy öttagú irgalmas 

rendi orvosi tanácsot, hogy a jövõben ne csak rám háruljanak a 

szakmai problémák. 

Hodinka: Én is fenntartom, hogy az alapítvány jelentené mindkét 

félnek a legnagyobb anyagi biztonságot. Ha az egyház megengedi, 

az ORFI változatlanul marad állami intézmény. Az ORFI-n 

belül a tulajdon nem állami, és nem egyházi, hanem közös. Föl 

lehet sorolni, hogy a fõigazgató úr milyen jogköröket ad le az irgalmas 

rendi kórház igazgatójának. Megoldható az állami költségvetésbõl, 

támogatásokból folyó összegek elosztása. 

Bálint: Sokkal hamarabb, mint bármi más. 

Neumark: Április 21-ei tárgyalásunkon megállapodtunk a közös 

rendi, állami felügyeleti bizottság felállításában. Ehelyett be 

lehet tenni a közalapítványt vagy bármit. Nem azt mondom, hogy 

meg akarunk egyezni, csak azt, hogy április 21-én ezzel keltünk 

fel ettõl az asztaltól, de nem történt semmi. Ahhoz, hogy ebbõl az 

intézetbõl irgalmas rendi kórház legyen, megvalósítási projekteket 

kell összeállítanom. Kérem, hogy bizonyos egységek mûködési tervezéséhez 

kapjak segítséget. 

Bálint: Mindenben tájékoztattunk, mindig szót kaptál. Közölni 

fogom, mibe nézhetsz bele, attól függõen, hogy meg fogunk-e állapodni, 

vagy sem. Az irgalmas rendi kórház mûködtetésére az intézeten 

belül természetesen semmiféle fõorvosi tanács nem jöhet létre. 

A felek megállapodtak, hogy 1992. szeptember 16-án újból öszszeülnek. 

Aztán azon az ülésen csak abban egyeztek meg, hogy 

ügyvédeik közös ajánlást dolgoznak ki, és szeptember 28-án tartják 

a harmadik egyeztetõ tárgyalást. Balla ügyvéd úr (ORFI) a 

közalapítványi okiratba be is építette az irgalmas rend alapszabályát. 

Csakhogy Gerinczy ügyvéd úr szerint az alapítványi forma 

mégsem felel meg a rendi kórház önállósági követelményeinek. 

Fél év alatt adtak az ügynek egy újabb pofont. 

Bálint: Tudtommal az ügyvéd urak megegyeztek. 

101

Neumark: Csak tárgyaltak. Az alapítvány elfogadhatatlan az 

irgalmas rend számára. Mi azért ültünk le, hogy a tulajdonjogot 

tisztázzuk. Ha folytatjuk az eszmecserét, a rend elveszti minden 

hazai és külföldi támogatóját. Tisztelettel bejelentem, hogy a rend 

nem folytatja a kétoldalú tárgyalásokat. 

Bálint: Ez meglepõ, mert korábban arról beszélt Neumark dr., 

hogy a rend akár tíz alkalommal is meghosszabbítja a tárgyalásokat. 

Az alternatívákat szeretném még egyszer felsorolni… 

Gerinczy: Nekünk a tulajdonjog visszaadása a lényeg. 

Bálint: A Kiskórház tulajdonjogáról használatbavétellel együtt 

aláírhatjuk a megállapodást. Ha a Nagykórház tulajdonjogát aláírnánk 

úgy, hogy semmi garanciát nem kapunk a diagnosztika, ortopédia 

és az infrastruktúra pótlására, leállhatna az intézet. 

Neumark: Felajánljuk az infrastruktúra használatát. 

Bálint: Ha az ORFI a rend tulajdonában mûködne, még több 

konfliktus lenne. 

Neumark: Ha ma aláírjátok a tulajdonrendezési megállapodást, 

nyomban aláírunk mindent. 

Balla: Tehát visszakapjuk a használati jogot? 

Temesi: Az ORFI mûködne tovább, mint állami kórház. 

Neumark: Így már tudunk tárgyalni a külföldi beruházókkal. 

Tehát még egyszer: a tulajdonjogot kell aláírni, kikötve, hogy a 

használatbavételt megtárgyaljuk a kölcsönös érdekek szem elõtt 

tartásával. 

Bálint: A használatbavétel feltételeinek kidolgozása elõtt nem 

tudjuk átírni a tulajdonjogot. Nem vagyok följogosítva, hogy aláírjam 

az országos intézet szétszedését. 

Neumark: A rend ezt a tárgyalást befejezettnek tekinti. De hajlandó 

négy-öt héten belül valamilyen megállapodás lehetõségét 

kidolgozni; a tárgyalásokat visszahozni erre a szintre. 

Bálint: Akkor most folytatjuk, vagy nem? 

Neumark: Tudatjuk a kormánnyal, de ha közben megegyeznénk, 

visszalépünk. 

Bálint Géza bejelenti: Az ORFI és az irgalmas rend tárgyalásai 

megegyezés nélkül befejezõdtek, a résztvevõk a döntést a kormánybizottság 

elé terjesztik. 

102

– Vajon honnan vette Neumark Tamás a bátorságot, és a fõperjel 

állásfoglalásaival teljesen ellentétes érvanyagot? – kérdeztem 

Bálint Gézától. 

– Tudta, hogy Róma messze van. Neki kevés volt a Kiskórház. 

Nyilvánvaló volt Tamás törekvése az igazgatói székre. Végül semmire 

sem jutott. 

Hátrább az agarakkal! 

E huzakodás közben Brian O’Donnell atya válaszolt Neumark Tamásnak. 

A „filozófia és a tudományok doktora” (szólt a címzés) 

1992 augusztusában javasolta az „Isteni Szent János Irgalmas Testvérek 

Kórház” felállítását. A rend generálisának gondolatfûzése 

megerõsíti, hogy a szerzetesi buzgalmú Neumark a tárgyalásokon 

leginkább önmagát képviselte. A saját akaratát vitte át – erõszakolta 

rá? – Hilár atyára is, orvoskollégáira is, a munkahelyére is, 

az ORFI-ra is. 

De lássuk a Rómából érkezett levelet: „Megkönnyebbüléssel 

olvastam, tisztában van azzal, hogy Magyarországon a rend sem 

jelenleg, és úgy tûnik, hosszú távon sem képes a tervezetet finanszírozni 

vagy igazgatni … A rend feladatának és kötelességének 

tartja az 1950-es államosítás elõtt tulajdonát képezõ telkek, épületek 

és berendezési tárgyak feletti tulajdonjogának elismertetését, 

mert felelõs azért, hogy ezek a javak a nép javára egyházi feladatukban 

maradjanak. Valószínû, az ezekbe fektetett tõke lehet 

az egyetlen forrása a rend karitatív tevékenységének, ebbõl lehet új 

vallási és szakmai hivatások képzését finanszírozni, és az idõs, ápolásra 

szoruló testvérekrõl gondoskodni. 

Jelenleg és a közeljövõben nem lesz a rendnek Magyarországon 

elég testvére egy kórház személyzetének felállításához, sem 

egy rendtagokból és világiakból álló személyzet felállításának megszervezéséhez. 

A testvérek nem rendelkeznek elég tapasztalattal 

ahhoz, hogy hatékonyan igazgassanak és vezessenek egy kórházat 

(hasonlóképpen nem rendelkeznek egy kórház berendezéséhez és 

fenntartásához szükséges gazdasági eszközökkel sem). 

103

A dolgok mai állása szerint rendünk Magyarországon a jövõben 

valószínûleg más irányban fog tevékenykedni, mint a múltban, és 

elõrelátható, hogy nem fogja átvenni kórházak irányítását. A rideg 

valóság, hogy a hozzánk hasonló, hagyományosan a gyógyításban 

tevékenykedõ rendeknek, nincsenek már erre a munkára 

elhivatott tagjai. Nem is jutnak ehhez elég adományhoz… 

A rend mindig gondolt arra, hogy az egyház vagy tagjai egyesületet 

alapítanak a rend egykori egészségügyi intézményei igazgatására. 

A rend kész együttmûködni ilyen egyesülettel, és szívesen 

delegálná képviselõjét az igazgatótanácsba. A magyarországi körülmények 

között azonban a rend nincs abban a helyzetben, hogy 

kezdeményezze egy ilyen egyesület alapítását. Ez inkább az illetékes 

egyházi hatóságoktól vagy a világiak olyan csoportjától induljon 

el, akik igénylik az egyház hatásos tevékenységét az egészségügyben, 

és hajlandók is ennek szellemében cselekedni. 

Tegyük fel, hogy elismerik a rendet egykori budapesti javai tulajdonosának. 

Ha az egyház (én abból indulok ki, hogy a bíboros 

egyetért és támogatja kezdeményezését) Budapesten egy katolikus 

kórház felállítását kívánja, akkor rendünk természetesen kész 

együttmûködni e terv megvalósításában, és rendelkezésre bocsátaná 

tulajdonát. 

Ehhez a következõket jegyezném meg: 

1. A tervezett kórházat ne az Irgalmas Testvérek Kórházának 

nevezzék, hanem inkább Budapesti Katolikus Kórháznak, vagy 

valami hasonlónak. 

2. A tervezett alapítványt ne az Irgalmas Testvérek Kórház Alapítványának 

nevezzék, hanem inkább a Budapesti Kórház Alapítványnak, 

vagy valami hasonlónak. 

3. Az épületek maradjanak továbbra is a rend tulajdonában, 

de a kórház (azaz a tevékenység, amelyet ezekben az épületekben 

végeznek), ahhoz a testülethez tartozzon, amely vezeti a kórházat. 

4. A rend kész delegálni képviselõjét a kórház igazgatótanácsába 

(a nevezett képviseletet egy vagy több az osztrák vagy más 

német nyelvû tartománybeli testvér láthatná el). 

Mint ahogyan ezekbõl a megjegyzésekbõl kiveheti, különböznek 

a nézeteink arról, hogyan lehetne az Ön által kezdeményezett 

104

tervet megvalósítani. Ön azt ajánlja, hogy a rend, természetesen 

az összes lehetséges segítséggel és támogatással vegye át a budapesti 

kórház irányítását. Én azt ajánlom, hogy a kezdeményezés 

és a felelõsség egy olyan csoporttól származzon, amely egy ilyen 

kórházat óhajt vezetni. A rend hozzájárulása abból állna, hogy tulajdonát 

átadná erre a célra. 

Októberben találkozom Rómában Dömötör Hilár atyával. Ekkor 

beszélni fogok vele errõl a tervrõl, és meg fogom kérni Emerich 

Steigerwald testvért, hogy a továbbiakban foglalkozzon az 

üggyel. Nekem erre a kényes dologra egyszerûen nincs annyi idõm, 

amennyi szükséges lenne. 

A legjobb kívánságokkal üdvözli önt Brian O’Donnell testvér, 

fõperjel.” 

A generális levele óvatosabb, mint amit januári ORFI-s látogatása 

után írt. Ebben nem kerül szóba az intézet sorsa (egyszerûen 

nem ez a téma, ám a Neumarknak írott levelét elküldte Bálint 

Gézának is). Bár O’Donnell „feltételezi”, hogy Paskai László bíboros 

támogatja a fõorvost, véleménye mégis ellentétes Neumark 

álláspontjával. Látjuk, a kórház irányítását csak valamiféle egyházi, 

esetleg civil kezdeményezésû egyesületre bízná, de az sem viselhetné 

a rend nevét, de még igazgatótanácsi képviselõjük sem 

Neumark Tamás lenne. A fõorvos szerepérõl (jövõjérõl) nem ejt 

szót, nem biztatja, sõt, határozottan visszafogja. 

Ez után Neumark Tamás – a fõigazgató javaslatával egyetértve 

„elsõ lépésként és haladéktalanul” visszakéri a Kiskórházat. Indítványozza, 

rendeljenek tanulmányt egy független szakértõ cégtõl 

az állami és rendi kórház együttmûködésérõl. 

– Az elsõ pillanattól kezdve tudtam, hogy a magyar irgalmas 

rend nem alkalmas egy kórház kormányzására – állítja Neumark 

dr. – A második pofon az volt, amikor kiderült, hogy az osztrákok 

sem vállalják a rendi kórház mûködtetésének a terheit. Akkor 

találtuk ki, hogy csináljunk alapítványt, próbáltunk befektetõket 

keresni. 

A fõorvos sebbel-lobbal összehozza a Magyar Irgalmasrendi 

Kórház Alapítványt. Dömötör Hilár perjel az aláíró, de az alapítványi 

székhely már nem Pécsett, hanem kézközelben, a budai 

105

konventben van. Alapításának célja a „magyar irgalmas rendi 

kórházak és gyógyszertárak mûködtetése és szervezése”. Továbbá 

mindaz, amit addig Neumark Tamástól hallani és olvasni lehetett, 

sõt még több. Például: „Egyházi és világi személyek spirituális, 

egészségügyi, mentálhigiénés és gondozói oktatásának, képzésének 

graduális és postgraduális szintû támogatása [sic!]. Külföldi és 

belföldi ösztöndíjak és tanulmányutak elõsegítése és támogatása.” 

Az alapítvány induló vagyona kettõszázezer forint – ezzel lehetett 

volna vállalni feladatokat, ha az alapító Hilár atya, mármint 

a rend, valaha is befizette volna. A vállalt tevékenység ellátásáról 

11 tagú „kezelõ szerv” gondoskodik. Az alapítvány képviselõje 

Laurus atya és az egész masinériát mozgató, uraló Neumark dr. 

– aki „kezelõnek” megnyerte Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai 

Szeretetszolgálat elnökét. 

– Az én tervem az volt, hogy mind az öt volt irgalmas rendi 

kórházat visszaigényeljük – mondta Neumark Tamás –, és létrehozzuk 

a katolikus kórházak hálózatát, még ha nem is kórház lett 

volna mindegyik, hanem szociális otthon is. 

– 1993 környékén Neumark Tamás azzal jelentkezett Kozma 

atyánál, hogy a váci kórházat a máltai szeretetszolgálatnak kellene 

megszereznie – idézi fel Schumicky András (1962), az MMSZ volt 

fõtitkára. – Aztán Tamás azt is pedzegette, hogy elmegy nyugdíjba 

és megmutatja, hogyan kell egy kórházat üzemeltetni. Õ nem akar 

igazgató lenni, de teljes felhatalmazást kér, és azt, hogy Kozma 

atya nevezze meg azt a fiatal embert, akit õ betaníthat. 

– Még in floribus (virágjában) csináltam a rendi kórházat, már 

az járt az eszemben, hogy legyen egy egyházi személy a háttérben, 

végül Kozma Imrére akadtam – folytatja Neumark dr. – Már 1991ben 

írtam neki, hogy találkozzunk. A Máltai Szeretetszolgálatnak 

bázisa volt, de Kozmának nem jutott eszébe, hogy kórházzal is foglalkozzon. 

Csak késõbb döbbent rá, hogy számára ez egy másik 

karrierlehetõség. 

Tamás „ráakadása” Kozma Imrére nem lehetett túl bonyolult, 

hiszen a rászorulók istápolójaként már külföldön is ismert volt, 

másrészt említett elsõ levelét így zárta: „Sok szeretettel ölel: Neumark 

Tamás”. Nyomaték kedvéért azért mellékelte a püspöki kar 

106

per „Asztrik” által aláírt megbízólevelét… Az ezredfordulón aztán 

Kozma atya volt az, aki „egy szál hittel” megvalósította Neumark 

ábrándjait: neki köszönhetõ – ha… –, hogy végül is amputálták 

az ORFI-t, és létrehozták a Budai Irgalmasrendi Korházat. De ez 

még odébb van. 

A „budaiak” – Laurus atya, a budai konvent vezetõje, és Neumark 

Tamás, az MKPK Titkárság és az irgalmas rend megbízottja 

értesítették a kormány egyeztetõ bizottságát, hogy „a rend kórházának 

mûködtetését és rekonstrukcióját rendi alapítvány formájában 

kívánja megvalósítani, oly módon, hogy a rendi korház 

is garantáltan a magyar irgalmas rend tulajdonában marad. Az 

ORFI állami részének zavartalan mûködése érdekében a rend 

tulajdonjogának rendezése után az ún. Császár fürdõ területére 

épített sportuszodát, a jelenleg lebontott egykori Császár fürdõ területét, 

valamint az államosítás után a Császár fürdõ területére 

épített modern, hatszintes épületet nem kéri vissza… a rendi kórház 

mûködtetéséhez és rekonstrukciójához már eddig is jelentõs 

anyagi és dologi támogatási szándéknyilatkozattal rendelkezünk.” 

A vízilabda tehát kimaradt a programból – ebbe késõbb Kozma 

atya is belenyugodott, ám a Császár fürdõvel szinte egybeépített 

hatszintes kórházépületet megszerezte. 

A tárgyalások kátyúba jutása után Bálint Géza küldött néhány 

(több hónapos) fényképet Rómába a fõperjelnek konventjük felszentelésérõl, 

ahol Paskai bíboros volt a celebritás, ám Hilár atya 

nem vett részt az ünnepségen. Az öt- vagy hattagú rend már elég 

„nagy” lett, hogy többfelé húzzon. 

A felszentelés ürügyén a fõigazgató beszámolt a tárgyalások 

gyászos végérõl, hogy Neumark még a generális januári javaslatát 

is elutasította. Bálint Géza igazgatóként és az egyház egyszerû 

tagjaként is sokra tartja O’Donnell világos és ésszerû okfejtését, 

örülne véleményének, tanácsának. 

Bár a rend nevében véres csata folyt tulajdonuk visszaszerzéséért, 

a magyar tartományt Róma ugyan törvényesítette, de elismerésükért 

csak 1992 októberében fordultak O’Donnell atyához. 

„Arra a fontos felismerésre jutottunk, hogy az Istenes Szt. János 

Rend a magyar provinciában tovább tud élni és mûködni. Konk- 

107

étan megvizsgáltuk a mi rendi és aktuálisan lehetséges apostoli 

életünket. Szándékunkban áll kiképezni olyan fiatal embereket, 

akik utódai és fiai lesznek az Istenes Szt. János Rendnek. A Rend 

kiképzési programja alapján irgalmas rendi testvérekké vállnak. 

Megkérjük önt és a Generaldefinitorokat, hogy megfontolásuk 

után minket a Rend jogilag érvényes közösségének tekintsen, és 

mint magyar provinciát, vagy mint az osztrák provincia vice provinciáját 

soroljon be.” A kérelmet már csupán öt barát írta alá. 

A fõperjelnek elege lehetett a magyar ügyekbõl. Bálint Gézának 

küldött nem konvencionális karácsonyi üdvözlõ levelébe 

belerakta a Neumark Tamásnak írt fenti levelét. Ez „egyértelmûvé 

teszi az álláspontját” – írta neki válaszában a fõigazgató, majd 

így folytatta: „Noha a viták nem csitulnak, én optimista vagyok, 

és remélem, közel a megoldás. A két napja tartott püspöki konferencián 

dr. Neumark javasolta egy kórházi alapítvány létrehozását. 

A püspökök ugyan több támogatást ígértek, de az alapítványszervezéstõl 

elzárkóztak, és attól is, hogy bármiféle pénzügyi 

támogatást adjanak. Takács püspök és Paskai bíboros felszólaltak 

kórházunk felosztása ellen. Nagyon hálás vagyok interveniálásért. 

Pálos Miklós államtitkár, a volt egyházi tulajdonok reprivatizálási 

bizottságának elnöke meglátogatta kórházunkat. Õ ugyancsak ellene 

van az ORFI feldarabolásának, és annak is, hogy az esetleg 

leválasztott részek – ortopédia, laboratóriumok, radiológia, patológia, 

mûhelyek stb. – helyett épüljenek nekünk újak az öreg 

monostorépület melletti üres telken, a domboldalon. Remélem, 

sikerül mindkét félnek megfelelõ megoldást találni, ami viszonylag 

gyorsan meg is valósítható.” Búcsú: szeretné a fõperjelt ismét 

Budapesten üdvözölni. 

Itt-ott közben csatácskák tüze villant. A fõigazgató figyelmeztette 

Neumark Tamást, ne hívogassa magához az intézet vezetõit. 

„A napokban Andóczy Csaba, az anyaggazdálkodási osztály vezetõje 

számolt be nekem arról, hogy Ön két ízben hívta telefonon, 

hogy látogassa meg, mert ön, mint a leendõ Irgalmas Kórház 

vezetõje beszélgetni szeretne vele. Eljárása megengedhetetlen, 

és figyelmeztetem, tartózkodjék a hasonló lépésektõl. Többször 

közöltem Önnel, amennyiben adatokra van szüksége, azokat ki- 

108

zárólag rajtam keresztül kaphatja meg.” Neumark kikérte magának 

a gyanúsítást, mire a fõigazgató azt válaszolta: „Készséggel 

hiszek Önnek, és mivel Andóczy Csaba igazmondásában sincs 

okom kételkedni, csak gondolhatom, hogy beszélgetésük során 

valamit félreértett” – és visszavonta a figyelmeztetést. Befejezés: 

„Remélem, a köztünk lévõ eddigi jó viszonyt ez az incidens nem 

árnyékolja be.” 

Az ORFI nyilatkozatot adott ki az irgalmas rendi tulajdon rendezésérõl. 

A közleménybõl kiderül, hogy hajdan a rend kórháza 

– a Frankel Leó u. 17–19. sz. alatti Nagykórház – egy-egy bel- és 

sebészeti osztályból, ezen belül egy-egy kis szemészeti és fül-orrgégészeti 

részlegbõl, kis kapacitású röntgenbõl és laboratóriumból 

állt (a fogászatot, a nõgyógyászatot nem említik – P. Á.), a Császár 

fürdõ épületében, illetve a Kiskórházban (Frankel Leó u. 54.) egyegy 

reumaosztály mûködött. 1951-ben ezek is bekerültek a létrehozott 

Országos Reuma és Fürdõügyi Intézetbe, a késõbbi ORFIba. 

Negyven év alatt a nemzetközi elismerést szerzett intézetben 

önálló fül-orr-gégészeti, szemészeti és felvételi osztály, urológia, 

ortopédia, patológia, kardiológia, laboratórium, immunlaboratórium, 

molekuláris biológiai laboratórium, elektronmikroszkópos 

laboratórium alakult. A Nagykórházat felújították, a tetõteret beépítették, 

új patológia is készült (pepitaház). Harmadik szint került 

a Kiskórházra, a ’70-es években ezt is felújították (itt épült fel 

az intézet energiaközpontja), és alagúttal kötötték össze a Császár 

fürdõ épületével, hogy a betegeknek ne kelljen az úttesten botorkálniuk. 

A fürdõ klasszicista, és romos állapotban átvett mûemlék 

épületét helyreállították. Az ingatlan be nem épített részén készült 

el 1980-ra a kórház Árpád fejedelem út 7. sz. alatti hatszintes 

modern épülete. Ugyanekkor az ORFI felvirágoztatta és európai 

szintre emelte a reumatológiát és a fizioterápiát. A nyilatkozat a 

továbbiakban a megegyezés ismert alternatíváit foglalja össze. Az 

iratot Bálint dr. azzal a megjegyzéssel küldte el a minisztériumba: 

„Magam, a fõigazgatói állásra való pályázatomban foglaltakhoz 

híven mindent elkövettem, hogy olyan megoldást találjunk, 

mely az irgalmas rend jogos igényeit kielégíti, ugyanakkor az Or- 

109

szágos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetet nem vágja ketté. 

Az ORFI ugyanis szellemi kapacitása, külföldi elismertsége révén 

a gyógy-idegenforgalom szakmai bázisa lehet, és ezért a magyar 

egészségügy egyik ígéretes intézménye.” 

Miután Charles Robert Webster kanadai egészségügyi tanácsadó 

két hónap alatt az ORFI minden zegét-zugát bejárta, sõt az 

összehasonlítás kedvéért ellátogatott más magyar kórházakba is, 

azt állította: az ORFI Magyarország legjobb kórháza. Elégedett 

volt a külföldi betegek elhelyezésének lehetõségeivel. Az északamerikai 

tanácsadó inkognitóban, egy régi térdsérülésével jelentkezett 

kezelésre is. „Érdekesnek találtam, hogy noha csak a 

térdemnek volt baja, komplett kezelésben részesítették minden 

ízületemet.” A külföldi beteg azt is mondta: „ha bármilyen oknál 

fogva úgy döntenének az illetékesek, hogy az ORFI egyes részlegeit 

külön-külön kell mûködtetni, az nagy veszteség lenne mind 

Budapest, mind egész Magyarország számára”. 20 

„Megalapozatlan és szakszerûtlen” nyilatkozata miatt Neumark 

Tamás följelentette õt a kanadaiaknál, akik a volt európai szocialista 

országokba, átfogó program keretében, különféle szakembereket 

küldtek – Magyarországra ez esetben hiába. Neumark Tamás 

a széttrancsírozandó intézete számára a következõ nyilatkozatot 

prezentálta a Nagykórház 22 fõorvosától: „Alulírottak az ORFI 

általános kórházrészlegének fõorvosai ismételten azon véleményünket 

nyilvánítjuk ki, hogy az államosított irgalmas rendi kórház 

a XXXII/91 törvény értelmében a Magyar Irgalmas rend tulajdonába, 

és a rend által megjelölt alapítvány kezelésébe kerüljön 

vissza. A több évtizedes szakmai együttmûködés (?) fenntartását 

az ORFI-val mindkét fél szempontjából továbbra is kívánatosnak 

tartjuk.” Ez a karácsonyi ajándékuk 1992-ben önmaguknak, a hazának. 

– Mi bolondította meg a fõorvosi kart? Miért dõltek be Neumarknak? 

– kérdeztem kortársaitól. 

110 

20 Csontos János: Jobb, ha az ORFI egyben marad… Esti Hírlap, 1992. 

december 9.

– Nem tudom, bedõltünk-e – felelte Vogt Ferenc (1937) nyugdíjas 

fõorvos. – Változás volt, el lehetett hinni a kedvezõ dolgokat, 

hogy bejön a modern technika, eredményesebben gyógyíthatunk, 

és annak megfelelõen alakul majd a jövedelmünk is. 

– Furcsa idõszak volt, nemcsak a kórházban, az egész országban. 

Két dologgal tudom magyarázni a történteket – mondta Tanka 

prof. – 1991-ben voltak a fõigazgató-választások. Bálint Géza 

kiváló klinikus volt, az egyik legjobb reumatológus, jó kolléga, de 

kinevezése után ahelyett, hogy maga mellé állította volna az embereket, 

magára haragította õket, mint például engemet. (Szerzõdést 

szegve nyugdíjazták, a bíróság visszahelyezte – P. Á.) A Nagyház 

nemigen kedvelte õt, mert akarnok lett. Farkas Károly is az 

volt, Bálint próbálta utánozni, de nemigen ment neki. És a másik 

oldal mindent ígért. Tamás mutogatta a tervrajzokat, hogy ide ezt 

építik, oda azt. Arra gondoltam, ha az osztrák irgalmas rendi kórháznak 

csak a selejtjét kapjuk meg, akkor is európai színvonalú 

kórház leszünk. Érkeztek is ágyak. De utána nem volt semmi. 

Neumark Tamás hitelét javította, hogy elhozta a római priort. 

Asztrikkal is pertuban volt. Elõttem beszélt vele telefonon! 

– Az aláíráskor mi nem tudtunk a kórházalapítványról, azt a 

Tamás magának csinálta – állította Nemere Gyula fõorvos. – Mi 

irgalmas rendi kórházat akartunk, csak a rend kebelében láttuk 

biztosítottnak a kórház jövõjét, különösen az általános osztályokét. 

Az egész Egyesült Államokban nem volt ennyi reumaágy, 

mint itt! Egy kollégám kinn volt az USA-ban, és egy fél-Magyarországot 

ellátó kórházban három reumaágy volt különbözõ belosztályokon. 

Ilyen komplex reumakórház nem volt a világon, még a 

reuma tanszéket is megkaptuk! Volt itt egy kanadai szaktanácsadó 

és a kórház átvilágításáról szóló beszámolóját úgy kezdte: „Az önök 

betegeinek a háromnegyede Kanadában nem fekszik kórházban, 

többsége betegnek sem számít.” Ilyen helyzetben az ember csak 

arra következtethet, hogy ez a kórház hosszú távon nem maradhat 

fenn. Azért, mert Juli nénit meleg vízbe kell rakni, vagy nem 

tudják otthon ellátni, nem kell kórházba fektetni. Vigyék inkább 

a Hiltonba, az olcsóbb, mert londinernek nincs orvosi diplomája! 

A világ legdrágább szállodája a kórház. Visszatérve az aláíráshoz, 

111

nyilvánvaló volt, hogy csökkenteni kell az ágyak számát, és nem 

tudtuk, mi lesz a jövõ, Bécsben viszont az egyik legjobb kórház az 

irgalmas rendi. (A gyengébbek között – P. Á.) Praktikus oka volt, 

hogy kiálltunk a rendi mûködés mellett. Neumark kiváló ember. 

Azt mondta, elvégezte a teológiát, és mi ezt nem vontuk kétségbe. 

Õ kezdte el az irgalmas rendi ügyet, de õ maga nem volt karizmatikus, 

szakmai bakugrásai miatt igazán hiteles sem. Elõször a 

sebészetre került, ahol nem állta meg a helyét, aztán a röntgenbe, 

ott sem állta meg a helyét, majd jött az elektronmikroszkóp. Nem 

bíztunk benne igazán. A magyar rend valóban nem volt alkalmas 

a kórház ügyeinek vitelére. Ezen is akart Tamás változtatni. Õ belépett 

volna a rendbe. Beszéltem vele errõl, de nem direktben, 

csak homályosan. Azt hiszem, végzettsége alapján akár vezethette 

volna is a magyar rendet. 

Egy nõs, családos ember? És a felesége, három gyermeke, unokái 

látogatták volna a konventben? 

– Eszembe nem ötlött, hogy rendtag lehetnék – mosolyog az 

ötleten Tamás. 

– Neumarkot sokan segítették, mert mindig azt mondta, amit 

hallani akartak – minõsített Polgár József (1942) fõorvos –, erõfeszítéseit 

mégis sokszor kinevették, legalábbis a háta mögött. – Aztán 

még hozzáteszi: – Belülrõl bomlott meg az egység. Az volt a 

vélemény, hogy szabaduljunk meg a reumatológiai béklyótól. 

A béklyó: rabság. Kötélbõl, lószõrbõl font kettõs hurok; futás 

ellen a legelõ ló két elsõ lábára, vagy két egymás mellett legelõ ló 

egy-egy lábára csatolják. Pegazusoknál nem használatos. 

– Elég bizarr reumatológiai béklyóról beszélni az országos reumatológiai 

intézetben, hiszen ebbõl éltek! – szögezi le Bálint Géza. 

– Az általános osztályok betegeinek tekintélyes része a reumások 

közül került ki, két-három hetes kúrájuk közben ugyanis kiszûrték 

és gyógyították ilyen-olyan betegségeiket is. A Nagyházban 

igen ügyes, jó sebészek, jó urológusok, jó belgyógyászok, nagyon 

jó orvosok voltak, de egy reumatológiai és fizioterápiás intézetben. 

Sose mérték föl, milyen elõnyös, hogy ennek a kórháznak a tagjai. 

Mindig a reumatológiától akartak megszabadulni, és mélységesen 

lenézték. Nekik kedvezett Farkas Károly és késõbb Korondi is. Azt 

112

hitték, meg tudnak élni egyedül. Fantasztikus beteganyagot kaptak 

az ország minden részébõl fölvett reumás betegek között. Az 

ORFI-ban elküldték õket a szemészetre, az urológiára, ide, oda, és 

a szûrés során sokan fönnakadtak, és akkor kezelték, megoperálták. 

Egy közkórházban sose jutottak volna ilyen beteganyaghoz. 

De a tudományos munkájuk gyakorlatilag nulla volt. Egyetemi 

klinikákkal mérték magukat, ám se oktatási, se tudományos eredményük 

nem volt. Kitûnõ klinikusok voltak, de sosem értették 

meg, hogy nekik ezt a lehetõséget az országos intézet biztosította. 

Eladták magukat egy tál lencséért. 

Téves következtetés Neumark Tamást tenni bûnbakká az aláírások, 

az el- vagy „visszavágyódás” miatt. Ma már kideríthetetlen, 

hogy miképp oszlott meg az intézet orvosi karának a véleménye a 

rendi kórház visszaállításáról. Sokan leegyszerûsítik a dolgot a reumatológusok 

– „tisztességes fürdõorvosok” – és a többi szakorvos 

közötti szakmai ellentétre. A nagy tekintélyû Farkas Károly patológust 

az 1956 õszén nekibátorodott orvosi kar hívta meg igazgatónak, 

és már õ is csak úgy emlegette, hogy vannak gyógyító 

osztályok és van reumatológia… 

– A régi ORFI óriási elõnye volt, hogy majdnem az összes orvosi 

szakma képviselve volt, és ez lehetõvé tette a betegségek komplex 

kezelését – szögezi le Vogt Ferenc dr., de így folytatja: – Külön 

„klubja” volt a reumatológusoknak és a nem reumatológusoknak. 

Nagyon erõs ellentét alakult ki. Bálint Géza megõrizhette volna 

az ORFI-t, ha nem válik két táborra a hátországa. A nem reumatológusok 

el akartak szakadni a reumatológusoktól. 

– Mindig volt lappangó ellentét a két csoport között – deklarálja 

Neumark Tamás. – Végül kivétel nélkül az egész fõorvosi kar 

aláírta, hogy egyetért az új kórház létrehozásával. 

És Bálint Géza, vagy Gömör Béla, meg a többi reumatológus 

fõorvos? De ehhez a nyilatkozathoz már Vígh József hajdani párttitkár 

sem adta a nevét, és László András fiatal belgyógyász másodfõorvos 

sem. 

A szakmai megosztottság nyilván rontotta az intézet megtartásának 

esélyét. Bár ez jó pár csepp lehetett a pohárban, nem ez 

113

volt az utolsó. Kívülállóként és ennyi év távlatából úgy sejtjük, 

hogy a rendpárti fõorvosok csoportja volt a legerõsebb, a legbefolyásosabb 

és – bocsánat! – feltehetõen a legfanatikusabb is. Hitvallásukat 

Betléri István dr. így fogalmazta meg: 

– Nem pietizmus, nem antikommunizmus miatt akartuk visszaállítani 

a rendi kórházat. Az irgalmasok óriási tapasztalatra tettek 

szert az ápolásban. Elkötelezettjük vagyok, mert idõtlen erkölcsiséget 

akarnak megvalósítani: ötszáz év óta a jobbik Európát képviselik. 

Magot kívántunk vetni, hogy a szétzüllött egészségügyben 

megmutassuk: így is lehet! Nézze meg a történelmet, nekünk csak 

mocskos keresztény Európánk volt. Mi a kétezer éves egyház lassú, 

partot mosó tevékenységében bíztunk, amikor kiálltunk az irgalmas 

rendi kórházért. Az igazságérzet is amellett szól, hogy a 

kommunista diktatúra által elvett vagyont vissza kell adni jogos 

tulajdonosának. 

Csoportjában vezéregyéniség volt még: Nemere Gyula, Nemesánszky 

Elemér és Kisida Elek (a fõigazgató egyik helyettese, aki 

tisztességgel lemondott arra hivatkozva, hogy a másik oldalon áll). 

A rendszerváltás idején nem csupán a politikai vagy az egyházi 

élet sok szereplõje, hanem egyes szakmai csoportok is a múlt felé 

fordulva keresték a megújulást. A rendi kórház egyedisége, erkölcsisége 

vonzerõ volt ott is, ahol az orfis félszázad dacára még a 

falakból is valami idilli világ sugárzott. Kérdés persze, hogy egy 

„posztkommunista” jelenben mi idézhetõ vissza ebbõl. (Egy idõs 

fõorvos szerint az 1950-es irgalmas rendi kórház korszerûbb volt, 

mint amit 2000-ben visszakaptak…!) 

– Ilyen érdekes kórházban én még nem dolgoztam – idézte 

fel Krokovay András (1953), a Nemzetközi Petõ Intézet gazdasági 

igazgatója, aki 2001 után három évig volt a BIK gazdasági 

vezetõje. – Érdekes, mert bár más formában, más szellemiségben 

dolgozott évtizedeken át, az irgalmas rendi szemlélet mégis megmaradt. 

Noha az orvosoknak már életkoruk miatt sem volt közük 

a rendi elõdökhöz, nekik a beteg nem munkadarab volt. Bármely 

más kórházétól eltérõ volt a légkör és a szemlélet. Elmondhatom 

saját példámat. Bevittem az édesanyámat a kórházba. Egy gazdasági 

igazgató nem mehet úgy végig a folyosón, hogy ne szólítsák le 

114

százan, ezért lemaradtam tõle, és csak azt láttam, hogy egy orvos 

odament hozzá, leültette egy padra, elvette tõle a nem megfelelõ 

magasságú botját, és elvitte beállítani. Az ismeretlen nénit istápolni 

kezdte egy tehetséges fiatal fõorvos. Ilyet én még nem tapasztaltam 

más kórházban. Errõl az embercentrikus, holisztikus 

szemléletrõl csak jót tudok mondani. 

Nemesánszky meg Kisida profok is erõsítgették nekem, hogy 

az ORFI-ban más volt a légkör. Azt hittem hazabeszélnek, de 

Krokovay András eloszlatta a kétkedésem. Nyilvánvaló, hogy a 

cégtáblacsere, hogy egy inkább csak formailag létezõ betegápoló 

rend lesz a tulajdonos, egy-két esztendõ alatt nem hoz ilyen fordulatot. 

Az irgalmas szellemiség – az elkötelezett hivatástudat? – 

megõrzéséhez hozzájárult, hogy a rend betiltása után sok orvos – a 

fogász, a szemész, a bõrgyógyász, a radiológus, három vagy négy 

vezetõ reumatológus, a sebész –, gyógyszerész, egészségügyi dolgozó 

maradt az intézetben. Apácák lettek nõvérek, együtt béreltek 

lakást és kitûnõen dolgoztak a sebészeten egészen a kilencvenes 

évekig. A betegszállítás sosem volt olyan magas színvonalú, mint 

a hatvanas években, amikor egy bencés szerzetes pap, egy báró és 

volt minisztériumi fõosztályvezetõk tologatták a betegeket a Frankel 

Leó utcán. Remekül megszervezték, hogy milyen sorrendben 

viszik õket a szemészetre, az urológiára stb. Közülük Placid atya 

– világi nevén dr. Olofsson Károly – a mosoda megbecsült vezetõjeként 

vonult nyugdíjba. (E sorok írásakor, 2010 húsvétján, 94 évesen 

még lelkészi szolgálatban volt.) Visszatérve az irgalmas kórház 

visszaalakításához: talán a rendpárti fõorvosoknál is többen voltak 

a reménykedõk. Vogt dr. úgy fogalmazott: „el lehetett hinni a 

kedvezõ dolgokat, hogy bejön a modern technika, eredményesebben 

gyógyíthatunk, és annak megfelelõen alakul majd a jövedelmünk 

is”. Lehet, hogy meglepõ, én ebbe a csoportba sorolom 

Neumark Tamást is. Õt sem a rendiség vonzotta, hanem a kiugrás 

lehetõsége; az álomkórház, amit õ fog létrehozni – noha néhány 

kollégája a háta mögött fumigálja. Emlékeztetek bemutatásakor 

felidézett néhány mondatára: 

– Nem a kegyesség motivált, nem vagyok igazán vallásos ember. 

Nem az lebegett a szemem elõtt, hogy az egyháznak, vagy a rend- 

115

nek legyen egy intézete, hanem egy modern, európai szintû kórház 

létrehozása. Sokat jártam külföldön, láttam több magas színvonalú 

rendi kórházat, és akkor támadt az ötlet, hogy meg kellene próbálni 

itthon is, hiszen már olyan volt a széljárás, hogy lehetett számítani 

a vagyon visszaadására. Szerettem volna létrehozni a magyar 

egészségügyben egy olyan kórházat, amilyen még nem volt. 

A széthúzás okait tarkította más motívum is. Emlékeztetek mit 

mondott a névtelenséget kérõ javakorabeli fõorvos: – Lehet, hogy 

az embereket befolyásolta a politikai nézetük is. Akik jobb felé 

húztak, azok inkább a szétválást pártolták, akik bal felé – és ezek 

voltunk kevesebben –, inkább az egyben maradás hívei voltak. 

Abszurddá teszi az ellentéteket, hogy mindhárom csoport olyan 

korszerû kórházat kívánt teremteni, amilyen még nem volt. A BIK 

megalakulását Betléri és Neumark sikernek tartja, pedig az eredmény 

szinte ugyanaz, ami volt, csak két darabban: egy kórházból, 

két „kárház” lett, és igazán egyik sem jobb annál, ami idestova 

húsz esztendeje volt, csak az idõ javított-rontott rajtuk. 

Ha lett volna komoly egészségpolitika ebben az országban, akkor 

például a fürdõépítésekre oly vakmerõen áldozó Orbán-kormány 

néhány szûzterület reménytelen „élményfürdõsítése” mellett 

az ORFI-ra alapozott, szakmailag nívós, gyógy-idegenforgalomra 

is áldoz. Ide nem kell „fürdõorvosokat” toborozni; itt millió-egy 

terv vár megvalósításra; a felesleges ágyak igényes szállodai férõhelyekké 

alakíthatók; az istenadta víz után sem kell furkálni, itt 

minden adottság megvolt – (megvan?) –, ahogyan ezt Bálint dr. 

fõigazgatói pályázatában leírta. De mindezt, miért az Orbán-kormánynak 

veti a szemére a szerzõ? Alapvetõen azért, mert mint 

szamáron a fül, rajtuk maradt az ámen kimondása, az ORFI feldarabolása. 

Az esztelenséget minden porcikámmal ellenzem, azt, 

hogy egy élõ testbe belevágtak, és úgy tûnik, nem igazán ésszerûen 

(nem is túl jogszerûen). 

Tulajdonképpen itt is befejezhetõ lenne a történet, ám még 

elõttünk a „java”! 

1993 januárjában fordulatot vett a magyar irgalmas rend sorsa. 

Errõl maga Brian P. O’Donnell tájékoztatta Bálint doktort. 

„Magyar hittestvéreink kérésére, akik a korábbi magyar provin- 

116

ciánk maradékát képviselik, átmenetileg, meghatározatlan idõre 

az osztrák provincia felügyelete alá tartozó tartományi bizottsággá 

alakult. Az osztrák tartományi rendfõnök beiktatása azt jelenti, 

hogy most õ lesz közvetlenül a felelõs bármilyen döntésért korábbi 

magyarországi tulajdonaink visszaigénylésével és használatával 

kapcsolatban. Korábban már elég világosan jeleztem, hogyan gondolkodom 

errõl a kérdésrõl.” 

– Régebben elmondta már nekem O’Donnell, hogy az irgalmas 

rend szegény, Ausztrián és Németországon kívül Spanyolországban 

van kórháza, másutt leányanyákkal, alkoholistákkal, drogosokkal 

foglalkozik, a valóban elesetteket, szegényeket karolja fel. 

Õk a pár magyar szerzetessel nem akarják, és nem is tudnák mûködtetni 

a kórházat, kizárt annak az átvétele – idézte fel Bálint 

Géza. – Amikor Neumark ennek dacára Hilár és Kozma atyával 

mindenféle manõverrel megpróbálkozott, akkor a rend generálisa, 

az osztrák provincia alá rendelte a magyart, hogy megkösse Tamás 

kezét. Ez lett a sok tüsténkedés vége. Az osztrák prior már nagyon 

normálisan állt az ügyhöz. 

Nem Neumark megfékezése, hanem inkább a magyar rendtagok 

kérése miatt történt, ami történt. Még a rendtagok levele 

elõtt, 1992 tavaszán vagy kora nyarán, O’Donnell és Langthaler 

meghívta Grazba Hilárt, Neumarkot és Temesi ügyvéd urat a kórházügyrõl 

tárgyalni, de semmire sem jutottak. Aztán O’Donnell 

egyszerre értesítette a döntésérõl a fõigazgatót és Neumarkot. 

– O’Donnell már 1991-ben közölte, csak az osztrák provincián 

keresztül tud a magyar rendnek segítséget adni. Azt mondtam Hilárnak, 

ha úgy is minden Bécsbõl jön, próbáljunk meg az õ segítségükkel 

egy gyönyörû kórházat teremteni. Tessék, itt az összes 

magyar rendtag által aláírt kérelem O’Donnellhez, hogy a magyar 

provinciát ideiglenesen rendeljék az osztrák provincia alá – mutatta 

meg levelüket Neumark Tamás. – A döntésben benne is van, 

hogy átmenetileg! – viszont a rend illetékessége minden ügyben 

megmarad… Utólag azért nem vagyok benne biztos, hogy ez jó 

húzás volt a részemrõl. 

Egy hónap múlva Bálint Géza Budapesten tárta fel Florentin 

Langthaler osztrák perjel elõtt a Neumark Tamással folytatott tár- 

117

gyalások történetét. Elmondta, milyen alternatívákat igyekezett 

kidolgozni, hogy kielégítsék a rend tulajdonigényét, ugyanakkor 

megõrizzék a kórház egységét, mert az ORFI szétszakítása káros 

lenne. Florentin Langthaler kifejtette, hogy a rend magyarországi 

jövõje bizonytalan. Egy leendõ irgalmas rendi kórház mûködéséért 

a rend sem erkölcsi, sem anyagi felelõsséget nem tud vállalni. 

Dézsy professzor már kérte a felelõsségvállalásukat kb. 700 

millió ATS kölcsönért. Õk sem ekkora, sem sokkal kisebb összegért 

nem tudnak, nem akarnak kezességet vállalni. Azt javasolta, 

hogy a Kis- és a Nagykórház tulajdonjoga szálljon vissza a rendre, 

a rend delegáltja kerüljön be a kórház igazgatótanácsába, de az 

ORFI-t ne nyilvánítsák irgalmas rendi kórházzá. A rend részt vesz 

az irányításban, elvégzi a betegek lelki gondozását, a kórház pedig 

vállalja a konvent mûködésének, illetve a katolikus nõvérek képzésének 

a támogatását, amikor aktuális. Bálint Géza kijelentette, 

hogy ez az ajánlat megfelel nekik. 

A fõigazgató, a provinciális kérésére, le is fordíttatta a Neumark 

Tamással folytatott tárgyalások fontosabb dokumentumait 

és a kormánybizottsághoz eljuttatott állásfoglalásukat, és kiküldte 

õket Langthalernek. Tudatta vele, hogy felvetõdött a nagykórházi 

osztályok bizonyos autonómiája. E részlegek külön igazgatóhelyettesének 

szabad keze lenne a személyzeti ügyekben, és a rend 

részére befolyt adományokat azoknak az osztályoknak a fejlesztésére 

használhatná. „Ön és a generális atya is tulajdonképpen ezt a 

megoldást ajánlotta: így a rend visszakapja tulajdonát, képviselteti 

magát az igazgatótanácsban, és az intézet egységes marad.” Bár 

Neumark dr. eddig hevesen elutasította ezt a megoldást, hirtelen 

beleegyezett, hogy a jogászok tárgyaljanak róla. 

Márciusban, Bécsben szándéknyilatkozatot írtak alá a rendi tulajdon 

jövõjérõl. Itt már a minisztérium is képviseltette magát. Sikerült 

megegyezni abban, hogy az egyházi tulajdont mielõbb visszaadják, 

és 1993 végéig elkészül a végrehajtási szerzõdés. Az ORFI 

továbbra is nonprofit vállalkozás marad. Megállapodtak, hogy a 

rend és az intézet a szerzõdéskötés elõkészítéseként megbíznak egy 

tanácsadó céget a leltárfelvétellel, valamint az intézmény további 

mûködésének rövid, közép-, és hosszú távú tervének elkészítésé- 

118

vel, hogy év végén aláírhassák a szerzõdést. A kórház irányítását 

az ORFI és a rend szakértõi közösen kidolgozott szerzõdésben szabályozzák. 

A szakértõket április 15-ig megnevezik, felhatalmazzák. 

A rend kikötötte, hogy a szerzõdés csak akkor jöhet létre, 

ha megvalósíthatja saját intencióit (a kórházi pasztorációt, a rend 

céljait és filozófiáját) és a római katolikus egyház orvosetikai alapelveit. 

Biztosítani kell, hogy a kórháznak az új rendszerben is az 

állami kórházakkal megegyezõ pénzellátás járjon. 

– Miért nem a bécsi tárgyalásukon lefektetett elveknek megfelelõen 

alakult az ORFI sorsa? – kérdeztem dr. Jávor András volt 

államtitkárt, az Egészségügyi Informatikai Intézet igazgatóját. 

– Nem tudom. Amíg az Antall-kormány mûködött, az osztrák 

rendfõnökkel egyeztetett álláspont az volt, hogy a tulajdont 

a kormányzati szándéknak megfelelõen visszaadjuk, és az intézetet 

közösen mûködtetjük. Abban maradtunk, hogy a részletekrõl 

technikai tárgyalásokat kezdünk. Amikor én hazajöttem Bécsbõl, 

felállítottam a tárgyalócsapatot és errõl értesítettem Langthalert. 

Arra már nem emlékszem, hogy jött-e válasz vagy sem, de mint 

tudjuk, nem ment elõre az ügy, aztán 1994-ben kormányváltozás 

következett. 

– Pedig a római generális is az elképzelésük mellett volt, ha 

egy kicsit meglökik a szekeret, lezárhatták volna az árnyékbokszolást! 

– Azt vártam, hogy a prior is összeállítja a saját csapatát. Engem 

is érdekelne, miért nem történt semmi, hiszen Langthalert 

nagyon rendes embernek ismertem meg. 

És ez a rendes ember még öt éven át, 1998-ig volt a döntõ helyzetben 

lévõ osztrák rend provinciálisa! Ennyi idõ alatt eldõlhetett 

volna a Budai Rendi Kórház sorsa a józan egyezség szerint. Vagy 

más szelek kezdtek fújni Rómából, ahol a pragmatista Brian O’Donnell 

generális megbízatása 1993-ban lejárt. Vajon ezzel szökött ki 

az ésszerûség, emiatt vált iszapbirkózássá a tárgyalás? 

– Surján utasította Gerinczy Andrást, hogy vegyen részt a bécsi 

tárgyaláson, mert rendezni akarják az irgalmas rendi kórház ügyét. 

Mikor én ezt megtudtam, írtam Hilárnak, hogy ez felháborító és 

akkor Gerinczy megbízását visszavonta – állítja Neumark Tamás. 

119

– Gerinczyt én választottam, mivel Surjánhoz jó kapcsolat fûzte, 

és én mentettem fel. A visszahívó levelet én írtam, Dömötör csak 

átfogalmazta. Hilár azt tette, amit mi Temesivel, a pécsi ügyvéddel 

megbeszéltünk. 

– Akkor Hilár az ön megbízott rendfõnöke volt? 

– Hát igen. Nehéz ezt kimondani, de a lényeg ez volt. 

– Fájdalmas volt látni, hogy Hilár atya helyett mindig mások 

cselekedtek – mesélte késõbb a perjelt, és az ügyet ismerõ katolikus 

püspök. 

Nem tudjuk hát, hogy az irgalmas rend magyar tartományi 

fõnöke fejléces papíron írott tiltakozó levelét ki fogalmazta, de 

Pécsrõl Hilár atya postáztatta Surján László miniszternek, Jávor 

András államtitkárnak, Bálint Géza fõigazgatónak és – vajh mi 

okból? – Neumark Tamásnak is. „Tudomásomra jutott, hogy az 

államtitkár úr és a fõigazgató úr az én megkerülésemmel tárgyalást 

folytattak az osztrák provincia fõnökével … Különösen érthetetlen 

számomra a megkerülésemmel tartott tárgyalás akkor, amikor 

az ORFI egy olyan megállapodás tervezetet készített, mely merõben 

más, mint a korábbi. Az sem titok, hogy a Magyar Máltai 

Szeretetszolgálat is hajlandóságot mutat az együttmûködésre…” 

De miért nem az osztrák rendtársakat kérdezte, miért ütik bele 

az orrukat „más ügyébe”? 

Bálint Géza elküldte Hilárnak Brian P. O’Donnell hozzá írott 

levelét, amelybõl kiderül, hogy az osztrák provinciális közvetlen 

felelõs a rend magyarországi tulajdonával kapcsolatos bármilyen 

döntésért. „A tárgyalások nem az Ön tudta nélkül zajlottak, hisz 

Gerinczy ügyvéd urat, a rend hivatalos jogi képviselõjét a tárgyalások 

tervérõl tájékoztattuk, és õt e tárgyalásra államtitkár úr 

meghívta. Sajnálatos, hogy a tárgyalásra nem jött el … A továbbiak 

sem az Ön megkerülésével történnek, hiszen Langthaler provinciális 

úr Önt jelölte ki a tartományvezetés képviseletére.” 

A bizarr események szaporodtak. 1993. március 19-én Neumark 

dr. expressz levélben értesítette a fõigazgatót, hogy a 22-i 

osztályvezetõi értekezleten a kórház jövõjét érintõ bejelentést kíván 

tenni. Vajon át akarta írni a bécsi megállapodást? Ki tudja. 

Ám tény, hogy bõ hét múlva valóban tett egy fontos nyilatkoza- 

120

tot, de levélben, és Bálint doktornak: „Ezúton kívánom tájékoztatni, 

hogy a jövõben irgalmas rendi ügyekkel nem foglalkozom. 

Minden ez irányú megbízásomat érvénytelennek tekintem. Dr. 

Gerinczy András ügyvéd úr megbízását a rend visszavonta.” 

– Bálint kiment Jávorral Bécsbe, és ott fúrtak meg – feleli érdeklõdésemre 

Neumark dr. – Az osztrákok idejöttek, és kényszerítették 

Dömötör Hilár magyar rendfõnököt, hogy távolítson el, 

mert Jávorral és Bálinttal – itt a jegyzõkönyv! – megállapodtak 

ebben is. 

A fentebb olvasott dokumentumban szó sincs ilyesmirõl. Sõt, 

mintha a Neumark-tárgyalások jegyzõkönyvei késztették volna 

az osztrák rendet arra, hogy a második tanácskozáson kikösse: 

„a szerzõdés csak akkor jöhet létre, ha saját intencióit (a kórházi 

pasztorációt, a rend céljait és filozófiáját és a római katolikus egyház 

orvosetikai alapelveit) megvalósíthatja”. 

Neumark dr., igazának bizonyítékaként, elém teszi Dömötör 

Hilár 1993. március 29-i kézzel írott levelét: „Kedves Tamás! Ne 

lepõdj meg, de az a papírtömeg, melyet volt szerencsém most Florentinnál 

megtekinteni, amelyben különbözõ dolgokat kértél, arra 

kényszerítenek, hogy bevonjam minden megbízásodat addig, amíg 

nem tisztázódnak.” 

– Postán kapta? 

– Miközben a laboromban az ügyvéd Temesi Tiborral fogalmaztam, 

Hilár Langthalerékkel tanácskozott, hogy milyen lépéseket 

fogunk tenni. Aztán felhívtak bennünket, és Dömötör a kezembe 

nyomta ezt a sajtpapírt, hogy mehetek a fenébe. Hidegzuhanyként 

ért az egész. 

– A cetlin Hilár meggyanúsította valamivel. Minek kellett tisztázódnia? 

– Egyedül voltam, mint a kisujjam. Senki sem mondta, hogy 

így kellene, úgy kellene. Támogatást kértem a kórháznak. Ekkor 

szembesítettek ezekkel a levelekkel… Egyetlen dolog: kértem a 

rendnek egy kocsit. Öt kórháza volt a rendnek, és arra gondoltam, 

elfekvõként, utógondozóként fenntartjuk ezeket. És a bécsi 

rend esetleg adhat egy használt autót ehhez a munkához. Kértem 

gyógyszereket, kórházi berendezéseket… Jellemzõ, hogy az addigi 

121

munkámért nyolcvanezer schillinges csekket küldtek, amit azonnal 

visszaküldtem, de megvan a csekk másolata. 

– A megbízását akkor nem ön, hanem Hilár atya tekintette érvénytelennek! 

– Nem vagyok elragadtatva magamtól! Egy idealista pasi, akiben 

túlteng az ügybuzgalom. Mai fejjel biztos, hogy meg tudtam 

volna egyezni Bálinttal, de akkor nincs irgalmas rendi kórház! Bálint 

felajánlotta, hogy legyek az irgalmasok kórházának a vezetõje 

a Kiskórházban. 

Rákérdeztem. 

– Ez nem az én kompetenciám. De ha Tamás elfogadja ezt az 

alternatívát, valószínû, õ lett volna az igazgató – felelte Bálint dr. 

Neumark Tamás felmentése negyedik napján Brian O’Donnellnek 

tett szemrehányást, amiért nem figyelmeztette, hogy nincs rá 

szükség: „Mikor 1988-ban meghívtam [1989. júl. 17-én kelt a 

meghívó levél – P. Á.], nem gondoltam volna, hogy lehetetlen és 

kínos helyzetbe hoz a magyar rend és a kórház revitalizációs ügyeivel 

kapcsolatban. Nem értem, miért nem közölte velem nyomban 

és világosan, hogy nincs szükség a segítségemre. Persze senki 

sem kért rá, hogy részt vegyek ezekben a dolgokban. De cselekedtem, 

mert reméltem, hogy jó cél vezérel. Sajnos erõfeszítésemet 

ön soha nem pártfogolta az elvárható módon. Annak ellenére, 

hogy hitelesen tájékoztattam a helyzetrõl, ön a szemben álló oldalt 

támogatta, akik valójában nem érdekeltek a katolikus kórház, 

vagy a rend ügyeiben, és ahogy korábban megírtam: álnokok. Ez a 

hozzáállás erkölcsileg nem fér össze az én mentalitásommal és professzionális 

elkötelezettségemmel! Az Isten áldását kérem önre, és 

fontos jótékony munkájára. 

Tisztelettel: Neumark Tamás. 

A levél másolatát elküldöm Langthaler atyának.” 

A fõperjel válasza „Kedves Neumark doktor!”-nak: „Nagyon 

sajnálom, hogy úgy érzi, korábbi meghívásom miatt került lehetetlen 

helyzetbe. Szintén bánt, hogy azt gondolja, magyarországi 

levelezésemmel bajt okoztam. Szeretném biztosítani, szándékomban 

sem volt soha önt okolni bármiféle nehézségért vagy zavarért. 

Sorai arra ösztönöztek, hogy átnézzem azokat a leveleket, jelenté- 

122

seket és feljegyzéseket, amelyeket a magyar renddel kapcsolatban 

írtam. Azt kell mondanom, semmikor sem tettem egyebet, mint 

próbáltam tisztázni a rend politikáját és kívánságait a magyar tartomány 

újraélesztésével kapcsolatban. Nem tudok arról, hogy támogattam 

volna egyetlen ORFI pozícióját érintõ oldalt, azt sem 

tudtam, hogy ebben az ügyben oldalak voltak. 

Azokra az érzésekre tekintettel, amelyeket felemlített a levelében, 

úgy gondolom, a legjobb, amit tehetek, hogy viszonozva 

a kívánságát, az Isten áldását kérem Önre. Maradok tisztelettel: 

Brian P. O’Donnell O. H. Prior General” 21 

1993. június végén egyeztetést tartottak az osztrák és a magyar 

illetékesek. Az emlékeztetõ sajnálkozik, hogy nem állt fel a magyar 

irgalmas rend tárgyalóküldöttsége, hiszen kívánatos lenne az érdemi 

tárgyalások után a kölcsönösen kielégítõ megállapodás aláírása, 

lehetõleg októberben, Szent Lukács napján, Brian O’Donnell 

prior jelenlétében… „A tárgyalások elõkészítése érdekében 

az osztrák rendtartomány jogászaival elkészítteti és az ORFI-nak, 

valamint a magyarországi rendtartománynak megküldi a megállapodás 

tervezetét.” Az irgalmas rend az ingatlanokat kórházi célra 

veszi tulajdonba. Saját kórházszervezetet nem kíván felállítani és 

mûködtetni, hanem az ORFI útján kíván megfelelni a törvény által 

elõírt célnak cca. 80 évre. A kórház esetleges nyeresége „nem 

képezhet magánjövedelmet, azok a kórház fenntartását és mûködtetését 

kell, hogy szolgálják”. Tudomásul vették a Dömötör Hilár 

atya, mint magánszemély által alapított „Irgalmasrendi Kórház 

Alapítvány” létezését, azonban „ez az alapítvány az irgalmas rendtõl 

és az ORFI-tól független, a támogatás esetleges mértékétõl 

függetlenül, nem jogosult részt venni a kórház irányításában”. 

Hogy ennyi szent akarat, miképp sorvadozhatott és milyen 

átoksúly alatt? 

Lukas Lanzerstorfer tanácsos már másnap válaszolt az ORFI 

emlékeztetõjére, és egy szóval sem cáfolta magyar partnereit. Kiemelte, 

hogy a saját feljegyzéseibe utalásokat írt a jogászuk szá- 

21 Angolból fordított, lényeget nem érintve rövidített levelek. 

123

mára a szerzõdés szövegezéséhez. Megemlítette, hogy július 1-jén 

elfaxolta feljegyzéseit Kozma Imre atyának is, hogy sürgõsen adjon 

idõpontot budapesti tárgyalásukra, de kérésére öt nap alatt 

nem kapott választ. Mellbe vágta volna a hír, hogy még sem lesz 

kórháza? Az udvarias barát szívélyesen üdvözölte tárgyaló partnerei 

mellett még a jegyzõkönyvvezetõ titkárnõt is. Feljegyzésében 

megerõsíti, hogy a kórházi ingatlanokat az ORFI fogja igazgatni, 

kezelni. Bérbeadásuk közhasznú kórház céljaira „50-80 év között 

kívánatos ?…forint éves bérleti díjért, értékbiztosítással (index)”. 

A rend lelki-gondozói …forint havi díjazásban részesülnek; és az 

ORFI átépíti a Kiskórházat konventté. 

Tervezgetésük közben Neumark Tamás újból elõadta régi sirámát 

az elvesztegetett milliókról; ekkor az Új Magyarországban 

(Bálint dr. ezért nevezte õt bajkeverõnek az osztrák perjelnek). 

Neumark szerint az irgalmas rendi kórház rekonstrukciójához 

4,5 milliárd forintnyi hosszú lejáratú, kedvezõ kamatozású hitelt 

nyújtottak volna osztrák bankok, az Európai Közösség pedig több 

százmillió dollárnyi egészségügyi segélyt ígért. A rekonstrukció és 

finanszírozás tervei megvalósulatlan álomként a Népjóléti Minisztériumban 

pihennek, minthogy az ORFI fõigazgatójával folytatott 

tárgyalások során a tulajdonjog rendezésérõl nem született döntés. 

A rend a kormány egyeztetõ bizottságához fordult, mert ha 

nem kap pozitív választ, a pénz elvész. 

A lap egy héten belül úgy igazította helyre önmagát, hogy teret 

adott a tiltakozó minisztérium képviselõje – Fehér Miklós, 

egészségpolitikai fõosztályvezetõ – és Bálint Géza véleményének. 

Elöljáróban a fõigazgató leszögezte, mindketten szívükön viselik 

az ORFI jövõjét, õ 33 éve dolgozik itt, Fehér Miklós hét évig gyógyított 

az ágyszám alapján a világ legnagyobb reumatológiai kórházában. 

Való igaz, hogy Neumark Tamás bemutatta tervezetét 

a minisztériumban, mondta Fehér Miklós, ám amikor ezt meglátta 

Surján László miniszter, Jávor András államtitkár és Várszegi 

Asztrik, a Püspökkari Konferencia akkori titkára, egyöntetû 

volt a véleményük, hogy megvalósíthatatlan. Szerepelt benne egy 

nyolcszázmillió schillinges tétel, amit osztrák bankok, biztosítók 

kölcsönként folyósítanának, de errõl semmiféle ajánlat, szándék- 

124

nyilatkozat nem volt. Ráadásul egy kórház mibõl lett volna képes 

visszafizetni a kölcsönt, különösen, mivel egy karitatív rend esetében 

erkölcsi, etikai képtelenség a profitorientált mûködés. 

Bálint Géza ismertette a szakmai kifogásaikat, tárgyalásaik menetét, 

Neumark gáncsoskodását, a magyar rend státusának a megváltozását, 

és azt, hogy az osztrák priorral megállapodtak, év végéig 

az irgalmas rend visszakapja volt budai kórházát, ugyanakkor 

annak igazgatását átadja az ORFI-nak. 

Az ORFI neve is megmarad, mivel a rend nem adhatja a nevét 

annak a kórháznak, amely ugyan az õ tulajdona, de nem õ mûködteti, 

közölte Fehér Miklós. Az intézetet a hazai gyógy-idegenforgalom 

bázisává kívánják fejleszteni. De erre még hosszú ideig 

nem lesz akkora kereslet, ami eltarthatná a kórházat, így költségeit 

zömmel ezen túl is a társadalombiztosítás fedezi. 22 Neumark 

vádjait a Magyar Orvos novemberi elsõ száma újból leközölte. 

Szeptember elején Bálint Géza felhívta az osztrák perjel figyelmét: 

„hamarosan meg kellene kezdeni tárgyalásainkat, hogy ez 

évben alá tudjuk írni az egyezményt”. Mintha a nyakába szakadt 

bolhacirkusz elriasztotta volna a priort; a füle botját sem mozdította. 

Szeptember végi levelében Bálint dr. sajnálattal állapította 

meg, hogy ügyük jottányit sem haladt elõre. Pedig nagy szükség 

lett volna a megegyezésre, mert Pálos Miklós, a Miniszterelnöki 

Hivatal politikai államtitkára, a kormány egyeztetõ bizottságának 

vezetõje 1993. október 14-ére megbeszélésre hívta az irgalmas 

rendi ingatlanügyben érintetteket, mivel bejelentették, hogy nem 

tudnak egymással zöld ágra vergõdni. 

Noha a rend képviseletében Kozma Imre elsõ fellépésére számíthattunk, 

hogy, hogy nem Neumark Tamás támadt fel „haló 

poraiból”. Elõterjesztést küldött a kormány egyeztetõ bizottságának, 

és ebben a Kis- és Nagykórház mellett a Frankel Leó u. 

31–33. sz. alatti kórházat is visszakéri, plusz a rend igényt tart 

egyéb ingatlanokra is, de egyelõre azokról nem kíván tárgyalni. 

22 Faggyas Katalin: Az Irgalmasrend visszakapja volt budai kórházát. Nincsenek 

elvesztegetett milliók. Új Magyarország, 1993. augusztus 23. 

125

(A Császár–Komjádi uszodáról a Magyarországi Irgalmasrend Tartományfõnöke 

bõ egy éve már lemondott, a nem napirendi tételek 

között mégis szerepelt – ütõkártyaként az alkudozásban.) 

Neumark szerint, mivel az irgalmas rendi kórház továbbra is a 

magyar egészségügy szerves részét képezi, az államosítás után létesített 

felépítmények, berendezések és felszerelések az ingatlannal 

együtt kerülnek vissza rendi tulajdonba… Megismétli teóriáját: 

miután az ORFI-nak nem kell kiköltöznie, ezért a rendi kórház 

létrehozása nem jár kiadással! „A tulajdonjog rendezése után az 

ORFI két különálló intézetre válik szét … a rendi kórház neve: 

Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet irgalmas rendi 

kórháza.” (És ha a „férj” nem engedi bitorolni a nevét?) 

– Pár nappal korábban kaptam csak a meghívót – idézi fel Bálint 

Géza. – Rögtön hívtam Langthalert, akinek fogalma sem volt 

semmirõl, nem hívták meg. Jávort csak az utolsó elõtti nap értem 

el azzal, hogy puccs készül: az osztrák provinciálist nem értesítették! 

Jávor aztán értesítette államtitkár kollégáját, Pálos Miklóst, 

aki aznap éjjel érkezett meg Rómából. Õ is egy normális ember 

volt, és rendkívül karakán. Én egyedül mentem. Kozma atyával 

és Neumarkkal együtt vártunk a folyosón. (Az ülésen, az említetteken 

kívül, Gyulai Endre és Takács Nándor püspök, és a rend 

képviseletében Temesi Tibor vettek részt.) 

A történtekrõl a fõigazgató így számolt be a bécsi perjelnek: 

„Pálos államtitkár úr ismertette az ön faxának tartalmát és az ön 

kérésére a megbeszélést elnapolta. Neumark dr. vitatta a döntés jogosságát, 

mondva, hogy az Osztrák Irgalmas Rendtartomány nem 

jogi személy Magyarországon. Pálos Miklós kijelentette: ez a rend 

belügye, tény, hogy a magyar irgalmas rendi delegáció az osztrák 

provinciális alá van rendelve, ezért a döntést elnapolja. Én felolvastam 

O’Donnell prior generális januári levelét, és elmondtam, 

hogy annak alapján kezdtünk tárgyalásokat és írtunk alá szándéknyilatkozatot 

Bécsben. Erre válaszolva Kozma atya kijelentette, 

hogy kb. egy hónapja olyan levelet kapott öntõl, amelybõl arra 

lehet következtetni, hogy megváltoztatta álláspontját. Azt válaszoltam, 

hogy mi ilyen irányú jelzést nem kaptunk. 

126

Holnap valószínûleg alkalmam lesz Surján miniszter úrral, Kozma 

atyával, Jávor államtitkár úrral négyesben informális beszélgetést 

folytatni a megoldás lehetõségeirõl.” 

– Neumark Tamás ingerült volt, hogy a magyar rend önálló, de 

Kozma is vörös fejjel kiabált, Temesi, az ügyvéd sem hallgatott, 

de hiába – említette még Bálint dr. 

Bár megbízásának rendi felfüggesztése után Neumark bejelentette, 

nem foglalkozik többé az irgalmasok ügyeivel, mégis 

beadvánnyal, meg kiabálással jelentkezett. „Visszafüggesztették” 

volna? 

– Csupán az történt, hogy Pálosék meghívtak az egyeztetõ tárgyalásra, 

és úgy gondoltam, hogy elmegyek – válaszolta. 

Sem „utódja”, Kozma atya, sem a rend ügyvédje, Temesi, sem 

Bálint Géza nem vetette fel, hogy mit keres ott. 

Az osztrák perjelnek írottak folytatása: „Ma nagyon termékeny, 

informális megbeszélést folytattunk … Kozma atya félreértése 

abból származott, hogy a szándéknyilatkozatunkat õ nem 

látta. [Hm! Pedig elküldték neki! – P. Á.] Egyetértettünk, hogy a 

kórház mûködtetését közösen kell megoldanunk, és ez kezd körvonalazódni. 

Kozma atya hamarosan megkeresi önt.” 

– Miért volt más a római és az osztrák perjel elképzelése az irgalmas 

rendi kórház jövõjérõl, mint az ön elgondolása? – kérdeztem 

Kozma Imrétõl (1940). 

– Mert becsapták õket. Az 1993-as tárgyaláson felmutatták 

Langthaler osztrák perjel telefaxát, hogy nem érvényes a megbízásom, 

miközben az én felhatalmazásom tõle származott. Mikor 

az osztrákok tárgyaltak a magyar rend sorsáról, akkor már csak 

két öreg atya élt a rendtagok közül (hatan éltek, de nem ez a 

döntõ – P. Á.). Így nem mondhattak mást, minthogy visszakérik 

a tulajdont, de mûködtesse 80 vagy 100 évig az ORFI… Mikor a 

kormánybizottság elõtt minden tiltakozásom ellenére érvénytelennek 

tekintették a megbízásomat, otthagytam õket, de amikor 

az ajtónál jártam, utánam szóltak, hogy jön a váci kórház ügye. 

Nem különös, hogy csak a budai kórházat nem képviselhettem, a 

vácit már igen, arra érvényes lett volna a megbízólevelem? Ebbõl 

127

is látszik, hogy az a két ember, aki kint járt Langthalernél Bécsben, 

félrevezette õt. 

– Jávor András államtitkár és Bálint Géza volt az a két ember 

és a kórház közös mûködtetésérõl tárgyaltak vele, nem az ön megbízásáról! 

– Ezt persze hogy nem írták le! Elájultam, hogy nem érvényes 

Langthaler megbízólevele, amit nekem Bécsben az elõzõ héten 

adott. 

Kozma Imre ugyanazt állította, amit Neumark, hogy Jávor és 

Bálint becsapták Langhtalerékat és „megfúrták” õt. Az atya csúsztat 

azzal, hogy az ORFI-ra nem, ám Vácra mégiscsak érvényes volt 

a megbízólevél. Semmiféle megbízásról nem esett szó! Az ORFI 

esetében a rendet képviselte volna, amire (akkor még) nem volt 

jogosítványa, a váci kórházat viszont a Szeretetszolgálat vette át, 

és annak õ volt az elnöke. Az osztrák rend tanácsosa, Lanzerstorfer 

megerõsítette, hogy a visszakapott budai ingatlanokat az ORFI 

fogja igazgatni, a bérbeadás „50-80 év között kívánatos”. Errõl szóló 

feljegyzéseit július 1-jén elfaxolta Kozma Imre atyának is. Vagyis 

a tárgyalás idején õ csak Vác-ügyében volt kopetens! Kozma atya 

csak késõbb fordította meg feltehetõen elõbb az új római, majd a 

bécsi prior véleményét a budai kórház jövõjérõl. Kezére játszott, 

hogy O’Donnell megbízatása lejárt. Évekkel késõbb Langthaleré 

is. Az új vezetõk nem voltak elkötelezettek – tájékozottak! – az 

ügyben; ezért is tudta az agilis Kozma Imre elvarázsolni õket, és 

visszájára fordítani a rend álláspontját. 

A nevezett budapesti tárgyalás idejére Kozma Imre annyira beleélte 

magát a kórház-tulajdonosi szerepbe, hogy terve megfeneklése, 

elhallgattatása miatt úgy elkapta az indulat, hogy amikor jött 

kifele, a jelen lévõ – és a történtekben ártatlan – két püspöknek is 

„beszólt”, amiért nem álltak ki mellette. 

– Mit mondott a püspök uraknak? 

– Nem árulom el. De miért kell nekem errõl beszélni? Írja meg 

ellenem a könyvét, nem óhajtok védekezni sem. Nem kívánok 

részt venni ebben a könyvben, nem akarok senkit sem megbántani, 

nem óhajtok gyûlölködni. 

– Miért kellene gyûlölködnie? 

128

– Mert ha az ember kimondja az igazságot, azzal másokat sérthet. 

Különben is nagyon rossz véleménnyel vagyok az újságírókról, 

nem tisztességesek, kivétel nélkül mindegyik átvert. 

– Az önrõl igen pozitív portrét író népszabadságos Romhányi 

Tamás is becsapta? 23 

– Õ nem, õ kiváló újságíró. Egyébként tegnap (2009. március 

19.) nyílt a Sajtófotó és az 1989-es határnyitásról szóló kiállítás a 

Magyar Nemzeti Múzeumban. Spiró György útszéli módon beszélt 

az újságírókról, nem is értettem, hogy jött ez oda. Amikor meg 

én a határnyitás történetérõl emlékeztem, elém toltak egy papírt, 

hogy hagyjam abba… 

– Nem azért figyelmeztették, mert túllépte a megszabott idõt? 

Kozma Imre mosolya szerint naiv vagyok. Bizonyára neki van 

igaza, bár a beköszöntõt mondó házigazda, múzeum-fõigazgató 

mondókáját is három percre korlátozták a közel harminc díj átadása, 

Spiró megnyitója és Kozma Imre köszöntõje miatt. Nem 

vehette észre, hogy a Horn Gyulának jobbulás, hozzátartozóinak 

az ápolásban türelmet kívánó beszéde közben a vendégek kezdtek 

elszállingózni, ezért is dugta a rendezõ elébe a papírt: „Kérem, fejezze 

be.” Mikor másodszor is figyelmeztették, meg is jegyezte: rögtön 

végzek! (Egyébként Spiró gondolatgazdag beszédében nincs 

egy szál „útszéli” megjegyzés sem. 24 ) 

Kozma Imre másfél évtized alatt sem bocsátotta meg, hogy a 

kormánybizottság elõtt nem hallgatták meg, hogy nem szerezhette 

meg már akkor a kórházat. Utólag nem is titkolja. Úgy tesz, mintha 

már 1993-as elsõ fellépésekor is a kórház különválását képviselte 

volna (ellentétben Béccsel és Rómával). Holott, az 1994. 

májusi szándéknyilatkozatban – Bálint Gézával együtt! – közös intézményt 

javasolt. Kozma atya nemcsak a jövõt, a múltat és képes 

megváltoztatni. 

1993 a kétszer is elszalasztott történelmi pillanat esztendeje. 

Talán már akkor is aláírhatták volna a megegyezést, amikor Jávor 

András és Bálint Géza Bécsben felkereste Langthaler provin- 

23 Romhányi Tamás: A hívó szó ereje. Népszabadság, 2008. július 15. 

24 Spiró György: Sajtófotó kiállítás, 2009. Népszabadság, 2009. március 20. 

129

ciálist. Langthaler – az általa elfogadott O’Donnell-intenciónak 

megfelelõ alapokon – pontot tehetett volna az ügy végére. Maga a 

generális ezt közvetlenül nem tehette: a provinciák döntéseikben 

is, anyagilag is teljesen függetlenek. 1993 nyarán, amikor Kozma 

Imre került képbe, Bálint Géza rögtön tudta, sokkal nehezebb 

dolguk lesz. Ha a kormány egyeztetõ bizottsága még 1993 tavaszán 

összeül, vagy októberben idejében értesítik a résztvevõket, 

és Langthaler eljön a budapesti tárgyalásra, talán még kiállt volna 

O’Donnell javaslata mellett, és ennek megfelelõ megállapodás 

aláírására veszi rá a magyar irgalmasrend képviselõinek delegációját. 

De nem ez történt. 

Iszapbirkózás 

Az ORFI felkérésére a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. megállapította: 

„a rend, sõt maga az intézet sincs teljesen tisztában az 

ingatlanátadás jogi- és pénzügyi követelményeivel, ráadásul elõfordul 

kifejezetten téves, vagy elõnytelen jogértelmezés is”. Tudni 

kellene pontosan, mit akar a rend. Ha a tulajdonába visszakerült 

ingatlanokat az ORFI veszi használatba, meg kell határozni az átadott 

vagyon értékét, az elvégzett beruházásokat és gondosan ki 

kell dolgozni a használatbavétel feltételeit. Ha a két fél közhasznú 

társaságot alapít, ki kell dolgozni az együttmûködés feltételeit. 

Biztosítékok szükségesek a társaság vagyonának megõrzésére, és 

a szükséges fejlesztések finanszírozására. Lehetséges az is, hogy a 

kormány közalapítványt hoz létre, amelyhez csatlakozik a rend 

alapítványa az ingatlanokkal, és a közalapítvány kezelõjének az 

ORFI-t jelölik ki. A Creditum kész részt venni egy mindkét fél 

számára elõnyös és hatékony szervezet kialakításában. Sajnos, az 

általuk vázolt megoldások egyike sem valósult meg. 

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1994 elején – feladva tartózkodását 

– kérte, hogy a kormány egyeztetõ bizottsága, lehetõleg, 

még abban az évben rendezze az irgalmasok tulajdonát. Az ügy 

elõadója pedig azt, hogy tisztázzák végre, ki jogosult a rend képviseletére. 

(Nocsak, és Kozma atya bécsi megbízólevele?) 

130

– Az egyház hátrasorolta az irgalmas kórház ügyét – idézi fel 

hajdani értesülését az ORFI-ba Szegedrõl kerülõ Polgár József dr., 

aki a püspöki kar tagjaival, elsõsorban Gyulai Endre szeged-csanádi 

püspökkel jó viszonyt ápolt –, személyesen jártam Gyulainál, 

Seregélynél és több püspöknél, hogy tegyék a sorban elõre az irgalmasokat. 

Kérdésük az volt, jó lesz, ha egyházi tulajdonba kerül a 

kórház? Bár most is tudunk létezni, feleltem, de ha csak egy fillérrel 

több lesz, már megérte. Ebben nagyot tévedtem. És elsõsorban 

nem is a püspökökön múlott a BIK megalakulása: Kozma Imre 

rámenõssége, agresszióig menõ kitartó harca nélkül ez elhúzódott 

volna. 

– Szóval nem volt hozadéka a szétválásnak? 

– Semmi értelme nem volt. A püspökök többször rákérdeztek: 

most jobb? Hát én nem tudtam azt mondani, hogy igen. Kár volt 

ezt a jó gárdát szétugrasztani. Jó munkatársakat választottak el 

egymástól. Szinte örültünk, amikor sikerült! Szurkoltunk, hogy a 

reumásoknak ne menjen jól. Ez nem a vezetõk hibája? 

Milyen vezetõké? Miniszterelnököké? Fõorvosoké? Kozma 

Imréé? 

– Tud róla, hogy Polgár fõorvos lobbizott a püspököknél? – kérdeztem 

Bálint Gézától. 

– Ennek nem lehetett döntõ szerepe – felelte. – Takácsnál jártam 

Székesfehérváron – õt gyakran kezeltük az ORFI-ban –, Seregélynél 

is voltam. Nagyjából ugyanazt az álláspontot képviselték. 

A püspöki karnak nem kell kórház, de az irgalmas rendet nem 

tudják visszatartani, rendi dolgokba a püspöki kar nem szól, és 

nem szólhat bele, erre nincs hatáskörük. Amikor Seregélynél legutoljára 

a Ligeti fasorban jártam – ott volt a püspöki kar budapesti 

székhelye –, ugyanezt mondta: egy külföldi szerzetesrend nem 

a magyar katolikus egyház része, mint egy plébánia. A püspöki 

karnak ilyen hatásköre nincs. És ugyanezt mondta nekem késõbb 

a rendrõl mind a két nuncius is. Amikor 2000-ben megszületett a 

döntés a szétválasztásról, a püspöki kar közleményt adott ki, 

amelyben mosták a kezüket… 

Felidéznénk azért itt az MKPK 1992 tavaszi nyilatkozatát, 

amelyben megbízták Neumark és Dézsy urakat, hogy „a Magyar 

131

Katolikus Egyház anyagi kötelezettség vállalása nélkül tárgyalásokat 

kezdjenek el, úgy Budapesten, majd vidéken is felállítható 

katolikus kórház létrehozására”. Aláíró: dr. Seregély István érsek 

MKPK elnöke. Másrészt az nem beleszólás a rendi dolgokba, ha 

arra kérik az állam képviselõit, hogy gyorsan adják vissza a rend 

vagyonát? Nem kérhették volna meg hittársukat, Kozma Imrét is, 

hogy maradjon a realitások talaján? 

Az ORFI is küzdött az „egy fillér többletért” ugyancsak gazdag 

fejlesztési programjához. Említik is, az ilyen-olyan pénzszerzõ akciókat, 

de – akárcsak Neumark esetében – még ígérvényük sincs 

komoly, de õk legalább nem föstöttek százmillió dolláros szivárványokat. 

– Nagyon jól ismerem Göncz Árpádot – említi Bálint Géza –, 

õ küldött mindenféle szakértõt, ilyen-olyan bankot, de a tisztázatlan 

tulajdonviszony miatt konkrét ajánlatig sem jutottunk el. 

Paskainál jelentkezett egy olasz kamilliánus szerzetes – ez is egy 

ápoló rend –, hogy kórházat szeretne alapítani. Nálam is járt, a 

volt Esplanade Hotel is megfelelt volna neki (ez a Lukács uszoda 

ivócsarnokával szemközti, hatemeletes, ma is orfis épület – P. Á.), 

ajánlottam is valakinek, hogy fogadja. Nagyon jól játszotta a 

szerepét, a bíborost is becsapta, de szélhámos volt. Végül azon bukott 

le, hogy kölcsönkért még tõle is. Talán az Esti Hírlap le is 

leplezte. 

Göncz Árpád ismerte Kozma Imrét is. Majd én elhívlak, összehozlak 

titeket, mondta, rendbe rakom ezt a dolgot. Árpád, ebbõl 

nem lesz semmi, figyelmeztettem, ha Imre azt mondja, hogy nem, 

akkor, minden megáll! Talán februárban találkoztunk hármasban 

Árpád szobájában, a Parlamentben. Én hamarabb voltam ott. Mikor 

megjött Imre, Árpád azzal kezdte: itt van két barátom, két 

kiváló ember, lehetetlen, hogy nem tudnak megegyezni! Imre kisiklott, 

mivel nem engedhet abban, amit kötelessége védelmezni. 

Mikor elment, mi csak néztünk egymásra. Május elején, pár nappal 

a választások elõtt, Göncz Árpád – nem tudom, kinek a javaslatára 

– egybegyûjtött mindenkit az ORFI-ügyben, még a Komjádi 

uszoda igazgatója is ott volt, de hiába – mondta Bálint Géza. 

132

„Feljegyzés a Köztársaság Elnök Úr által 1994. május 3-án öszszehívott, 

az ORFI fejlesztésének lehetõségeit megvitató jószolgálati 

értekezlet ajánlásairól.” Jelen volt: Göncz Árpád, a Magyar 

Köztársaság elnöke, dr. Fehér Miklós, a Népjóléti Minisztérium 

helyettes államtitkára, Fejes László, az Országos Egészségbiztosítási 

Pénztár fõigazgatója, Gallov Rezsõ, az Országos Testnevelési 

és Sporthivatal elnöke, Horváth Gábor, a Fõvárosi Fürdõigazgatóság 

igazgatója… dr. Szolnoki Andrea, a Fõvárosi Önkormányzat 

Egészségügyi és Sportbizottságának elnöke, Téglássy Tamás, 

az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke, Alan I. Godsave, a 

World Travel Tourism Council konzultánsa, dr. Bálint Géza. (Kozma 

Imre kimentette magát…) 

Göncz Árpád: cél az ORFI helyzetének feltárása, a rekonstrukció 

és fejlesztés igényének bemutatása, az intézet lehetséges tulajdonosainak, 

igénybevevõinek és finanszírozóinak és a kitörés 

lehetséges módozatainak vázolása. 

Bálint Géza: az ORFI 43 éve jelenlegi szervezeti formájában 

fennálló országos intézet. Egyesíti magában a világ legnagyobb 

– és mára nemzetközi elismerést kivívott – reumatológiai és fizioterápiás 

szakkórházát, a Szentendre–Dunakanyar általános kórházát, 

diagnosztikai központot, a Haynal Imre Egészségtudományi 

Egyetem Reumatológiai Fizioterápiás és Ortopédiai Tanszékét 

és egyúttal a reumatológiai-mozgásszervi gyógy-idegenforgalom 

egyik bázisa. Mindezen funkciók ellenére az ORFI az ország egyik 

legalacsonyabb szinten finanszírozott intézete, amely a beruházási, 

fejlesztési források elapadása következtében, a magas színvonalú 

szakmai munka ellenére mûszaki tekintetben a mûködõképesség 

határára jutott. Javasolja, hogy az értekezlet a vita során a tulajdoni, 

szervezeti formák elemzése mellett két témakört tárgyaljon 

meg: a „gerinc-centrum”, azaz a gerincbetegségek konzervatív, 

sebészi és rehabilitációs kezelését komplexen végzõ egység létesítésének 

lehetõségét az ORFl-ban és mozgásszervi szanatórium 

létrehozását a Lukács-hotelszárny rekonstrukciójával. 

Fehér Miklós: a Népjóléti Minisztérium elképzelhetõnek tartja 

gerinc-centrum létrehozását, azonban a szükséges ágyszámot az 

ORFI-nak kell adnia. 

133

Fejes László: Az ORFI alkalmas bázis, de ehhez rendezni kell a 

tulajdonviszonyokat. Kívánatos lenne a közös egyházi-állami-fõvárosi 

alapítású vagy tulajdonú egységes intézet. 

Gallov Rezsõ: Az ORFI-val szomszédos OTSH-ingatlanon rövidesen 

szállodát építenek. A Budai Gyógy-idegenforgalmi Negyed 

tervei kissé irreálisak, a hotelkapacitások és közmûigények miatt. 

Bálint Géza: a gerinc-centrum megvalósítható az ORFI beépítetlen 

ingatlanán. Szakértelmünk, szellemi kapacitásunk alkalmassá 

tesz bennünket az együttmûködésre a rehabilitáció mellett 

a rekreációs programokban is, ám terveink zöme csak a tulajdoni 

helyzet rendezésével oldható meg. 

Fehér Miklós: A minisztérium elfogadná az alapítvány vagy 

közhasznú társaság létrehozását. 

Szolnoki Andrea: Ezen tulajdonformák nem idegenek a fõvárostól, 

ám pénzünk nincs rá. 

Alan I. Godsave: Európában egyre kelendõbbek a gyógyfürdõszolgáltatások. 

Az ORFI jó adottságokkal rendelkezik. A marketingterv 

készítéséhez felajánlja szervezete segítségét. 

Bálint Géza: Az egészségbiztosítás szerint megkezdhetik a tervezést? 

Sándor László: Igen. 

Fejes László: az ORFI fejlesztéséhez politikai döntés szükséges. 

A többmilliárdos igényrõl a költségvetés keretében kell dönteni. 

Az OEP támogatná a tervet. 

Véletlen, hogy Hilár atya épp a tárgyalás napján bízta meg – „a 

rendi elöljárókkal egyetértve”, a Göncznél magát kimentõ – Kozma 

Imrét a rend képviseletével: „szerzetesi ingatlanaink tulajdoni 

helyzetének rendezésével kapcsolatos tárgyalásokon”. Ha a megbízás 

valóban ekkor íródott Pécsen, akkor valakinek fel kellett 

hoznia Budapestre, hogy az egyeztetõ bizottság ugyanezen a napon 

tartott ülésén Kozma Imre majd bemutathassa. Nem tudni, 

miért ez a kapkodás, hiszen jó elõre ismert volt, hogy május 3-án 

délelõtt a Göncz-féle tárgyalás, délután pedig kormánybizottsági 

ülés esedékes. 

Mégsem lett volna érvényes a bécsi megbízólevél (ha egyáltalán 

volt)? 

134

Pár nappal korábban találkozhatott Bálint Géza és Kozma 

Imre. Bálint legalábbis a következõ levelet küldte a Máltai Szeretetszolgálat 

elnökének április 29-én: „Kedves Imre! A mellékelt 

szándéknyilatkozatot fogalmaztuk meg. Kérlek, ha javításokat 

gondolsz, azokat tedd meg és juttasd vissza hozzám, ha lehet, hétfõn 

[május 2-án – P. Á.] reggel 9 óráig. Fontos lenne, hogy mind 

az Elnök úrnál, mind a keddi kormánybizottsági tárgyaláson már 

hivatkozhassunk közös nyilatkozatunkra. Biztos vagyok benne, 

hogy ezen az úton elindulva hamarosan végleges megállapodást 

írhatunk alá.” 

Naiv dolog volt ezt hinni. Bálint Géza Göncz Árpáddal együtt 

elkövetett egy apró hibát. A hármas találkozó alkalmával együtt fogadták 

Kozma Imrét, és amikor elbúcsúzott, ismét kettesben maradtak. 

Távozás közben eszébe juthatott, hogy ezek összejátszanak, 

és a májusi tanácskozáskor már ki is mentette magát. Csak az 

egyeztetõ bizottságban bízott, és nem a közvetlen megegyezésben, 

akárcsak Neumark Tamás. Hozzá hasonlóan kitért a közös szándéknyilatkozat 

elõl is: 

„Tisztelt Igazgató Úr! [Nem fõigazgató! – P. Á.] Az elõzetes 

megbeszélések legfontosabb mozzanatai – lehetséges, hogy azokat 

én nem értettem jól, avagy? – hiányoznak a nekem eljuttatott 

szándéknyilatkozatból. Egyre inkább úgy tûnik, hogy csak a tulajdonjog 

bejegyzése után folytathatunk építõ megbeszéléseket az 

ORFI-nak, mint egységes intézetnek a jövõjét illetõen.” Ez a taktika 

szintén ismert Neumarktól: elõbb ide a vagyont, aztán jöhet a 

szöveg! A nyakatekert levél dátumozva sincs, hogy szándékosan, 

vagy sem, nem változtat a dolgon. Az egyeztetõ bizottság délutáni 

tanácskozásán jelen volt, ám az átigazított, és általa, sõt már a tanúk 

által is aláírt szándéknyilatkozatot csak késve, másnap, vagyis 

május 4-én juttatta vissza Bálint Gézának, nem valami elegáns 

módon: „Az eredeti három példányt aláírás végett eljuttatjuk Önhöz” 

– közölte a titkára. 

Bálinték szándéknyilatkozata szerint „a tulajdon rendezése során 

el kell kerülni, hogy az ORFI, mint jól bevált és jól mûködõ 

egységes intézmény több részre váljék”. Kozma Imre ezt módosította, 

hogy „a törvény által elõírt egészségügyi célok egy közös in- 

135

tézmény mûködtetésével valósuljanak meg”. A kivitelezést mindketten 

alapítványi vagy közhasznú társasági formában képzelték 

el. Bálint szerint „meghatározott szavazási eljárással döntenek az 

intézményt érintõ alapvetõ gazdasági és irányítási kérdésekben”, 

Kozma szerint „50%-50%-os” arányban. 

– Az egyeztetõ bizottság második tárgyalásán Pálosnál újból 

jelen voltak a püspökök, a három érdekelt minisztérium stb. 

– idézi fel Bálint Géza – Elsoroltam, milyen megegyezési lehetõségek 

vannak, mire Pálos Miklós azt mondta, tessék tovább tárgyalni, 

mert ez sincs tisztázva és az sem. Ott volt velem Hodinka 

Laci, a helyettesem, Szinai Jóska, a gazdasági igazgató, és nem 

gyõztek gratulálni, hogy sikerült kivédeni a kemény támadásokat, 

mert Kozma Imre mindenáron ki akarta csikarni a bizottság 

döntését. 

A siker az ORFI felkészültségének is köszönhetõ. A tárgyalásra 

készített nyilatkozat leszögezi, már a törvény megjelenése elõtt elismerték, 

hogy jogos az irgalmas rend igénye a tulajdonjogú, illetve 

az általa fõkegyúri, alapítványi jogon kezelt ingatlanokra. Ennek 

kielégítése során az ORFI, a Népjóléti Minisztérium által ismételten 

megerõsített álláspontot képviseli: a nemzetközi hírû 

országos intézmény esetében a tulajdonrendezés olyan módját kell 

megtalálni, amely segíti a további mûködést és a fejlesztést. A tárgyalások 

során a rend ragaszkodott mindenestõl a két kórházi 

épülethez. Az ORFI viszont egyben maradást, egyházi és állami 

alapítású alapítványt ajánlott. 

A tárgyaláson készült feljegyzés megemlíti, hogy a rend fõperjele 

és az osztrák rendtartomány perjele ugyancsak az ORFI egyben 

tartásával képzelte a tulajdonrendezést – többféle szerzõdéssel kiegészítve, 

hogy a rend intenciói, filozófiája és kórházfenntartási 

kötelezettségei is megvalósulhassanak. A tárgyalások folytatására 

mind az állami, mind az egyházi félnek 30 napon belül kell 

megnevezniük, megbízottaikat, ám az irgalmas rendi delegáció tíz 

hónap alatt sem állt fel. „Ezért kérjük az egyeztetõ bizottságot, 

tekintélyével hasson oda, hogy a szándéknyilatkozatnak megfelelõ 

tárgyalások folytatódhassanak, és a szakértõk kidolgozhassák 

javaslataikat az ajánlott modell megvalósítására.” 

136

Ugyanitt olvasható az is, hogy az egyeztetõ bizottság elnöke, 

Gyulay Endre püspök is javasolta készítsék el a tulajdonviszonyt 

rendezõ és az alapítványi okiratot. A Népjóléti Minisztérium az 

alapítvány létrehozásához rögzítse a volt rendi tulajdonok állapotát 

államosítás idején és mai értékét. Végül a tárgyalást elnapolták. 

A restitúció végkifejletének ismeretében, ha idõben megérkezik 

Kozma Imre fentebbi javaslata, talán megállapodhattak volna, 

mivel ennyire engedékeny soha többé nem volt. De a tervezetét 

ugye nem küldte el, és a tartalmát szóban nem ismertette. Az orfis 

vezetésnek ekkor még rémálmában sem jött elõ az, amivel aztán 

hat év múlva szembesült. 

– Néha van némi lelkifurdalásom, hogy Jávor vagy Surján nyakára 

kellett volna járnom, hátha õk el tudtak volna fogadtatni 

Neumarkkal valami normális megoldást – meditál Bálint Géza. 

– Talán még rugalmasabbnak kellett volna lennem. Sajnálom, 

hogy nem sikerült Tamással megegyezni. Ha mi dûlõre jutunk, akkor 

Kozma Imre nem kerül a képbe soha. Paradox, hogy O’Donnell 

rendelte az osztrákok alá a magyar tartományt és Langthaler 

mondta, hogy Tamás helyett inkább Kozma Imrét választja képviselõnek. 

Soha nem fogom megtudni, ki adta neki a tippet. Én 

akkor megijedtem, mert jól ismertem Imrét, nagyon féltem, hogy 

rossz irányba viszi a dolgokat. 

Paradox? Különösen annak tudatában, hogy valójában Neumark 

Tamás ötlete volt, kérjék a magyar szerzetesek a fõperjelt, 

rendelje õket átmenetileg az osztrák tartomány alá. Mint említettük, 

késõbb õ maga is megkérdõjelezte ennek helyességét. És nem 

csak azért, mert ezzel a saját nyakára tette a kést. Ezzel megnyílt 

az út az irgalmas rendi kórház visszaállítása elõtt, mivel Kozma 

Imre érdekérvényesítõ képessége jóval erõsebb volt, mint az övé. 

A protonotárius elsõdleges célja a visszaszerzés volt, a modernizálás 

nem annyira. Pragmatistább volt Neumarknál, nem lévén orvos, 

nem lehettek szakmai álmai. Egyébként Langthalernek nem volt 

szüksége tippre ahhoz, hogy Kozma Imrét válassza. Neki mindegy 

volt ki a képviselõ, csak ne Neumark legyen, akibõl kérincsélése 

miatt kiábrándult. Kozma atya ráadásul külföldön is ismert személyiség 

volt, no meg kolléga, „a mi kutyánk kölyke”. 

137

Hogyan húzódhatott az ORFI/Irgalmas Rend osztozkodás Kozma 

Imre belépése után is még hat évig (összesen egy évtizedig), 

amikor a tulajdon jogosságáról nem is volt vita? Miért vált a szócsata 

süketek párbeszédévé? Gátolta a megegyezést, hogy sokaknak, 

a fõperjelhez hasonlóan, az volt a meggyõzõdése, hogy a törpe 

magyar rend alkalmatlan ilyen horderejû feladatra, ugyanakkor a 

nagy tét is fékezte a megoldást: a milliárdos érték, az ORFI szakmai 

tekintélye. A kormány illetékesei is olyan fajsúlyúnak tekintették 

ezt az ügyet, mint például a Mátyás-templom visszaadását. 25 Nem 

az volt az akadály, hogy az egészségügy különleges státusú lenne, 

hiszen a Szeretetkórház, Közép-Európa egyetlen zsidó kórháza 

már 1993-ban a felekezet kezelésébe került. 26 A Magyarországi 

Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza, a korábbi diakonissza 

kórház, pedig egy évvel korábban. (Egy pillanatra megállok 

a diakonissza jelmondatnál: „Jutalmam, hogy tehetem.”) Kozma 

Imre csak 1994-ben lépett színre. És akkor sem állt rögtön kötésig 

az ügybe. Horn Gyula – Kozma „társa a keletnémetek menekítésében” 

– csak ekkor került kormányra, és miniszterelnökként elõbb 

a gazdaság sínre tétele kötötte le minden erejét, amihez képest a 

„rendes-vita” mégiscsak kisebb horderejû volt. 

Sok mindent megtudtunk már a történetrõl és szereplõirõl, 

de a sok visszaadási ügy között vajon mi vált nyilvánossá ebbõl a 

hosszadalmas párharcból? 

25 Dr. Fedor Tibor: Tájékoztató a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének 

rendezésérõl. In Magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek 

2007. Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2007, 254 o. 

26 „A Szeretetkórház melléképületei a Chevra Chadisa menedékháza és 

Vakok Intézete 1914-ben épültek. A Menedékház részt nem államosították, 

hanem a vallási tevékenység folytatására és a kóserságra való hivatkozással 

meghagyták a zsidó közösségnek. Itt mûködik azóta is a Szeretetkórház. A Vakok 

Intézetét államosították és az épületben a 90-es évek elejéig az Uzsoki 

utcai Kórház Tüdõ és Ideg osztálya mûködött. 1993 – az egyházi javak visszaadására 

hozott törvény alapján, több mint 40 évi használat után az Uzsoki 

utcai kórház felekezetnek visszaadta.” http://www.cylex-tudakozo.hu/ceginfo/mazsihisz-szeretetk%C3%B3rh%C3%A1z-94445.html. 

138

A katolikus hetilap Kunszabó Zoltán tollából riportot közölt 

a betegápoló irgalmas rend jelenérõl. 27 „Amikor becsöngetek a 

pécsi Fõtér sarkán álló csinos kis rendház ajtaján, kissé hajlott 

hátú, de erõs kézfogású, fehér köpenyes, idõs férfi nyit ajtót. »Ne 

haragudjon, hogy olyan soká értem ide, de most nagyon kevesen 

vagyunk a házban« – mentegetõzik. Miért, hol vannak a többiek? 

– kérdezem gyanútlanul. Fürkészõn az arcomba néz, néhány pillanatig 

hallgat, majd széles mozdulattal a plafon fele mutat: »Ezt 

odafentrõl tessék megkérdezni!«” Hilár atya megjárta a kistarcsai 

internálótábort. Harmincöt éves fejjel kezdhetett teológiát tanulni, 

de egy évre rá a szemináriumot is el kellett hagynia szerzetesi 

múltja miatt. Püspöke szívéhez szabott helyre irányította: huszonhatodik 

éve igazgatja az irgalmasok templomát a pécsi fõtéren. 

1991 nyarán sikerült visszaszerezni a hozzá csatlakozó rendház, 

kórház, és három régi patika tulajdonjogát. Vácon is visszakapják 

a kórházukat a Máltai Szeretetszolgálat segítségével. Az egri és a 

pápai kórházat is visszaigényelték, de szerzeteshiány miatt egyelõre 

nem tervezik átvételüket. 

Fájó pont az ORFI sorsa. Az Új Ember március 13-i számában 

Bálint Géza ünnepi beszédére hivatkozva azt írták, hogy küszöbön 

áll a megállapodás a kórház jövõjérõl. Dömötör László Hilár tartományfõnök 

szerint megállapodásról egyelõre szó sincs. 

Az egy szál ifjú novíciust bemutatása így szólt: „Három ilyen 

emberrel meg tudnám forgatni egész Pécset! Annyi jót tudnánk 

tenni…” A kibontakozást a magyar tartomány tisztázatlan helyzete 

is hátráltatja. Hilár atya hiába kérte a rend generálisát, hogy 

küldjön Magyarországra egy újoncmestert, az utasítás szerint a fiataloknak 

Grazba kell eltölteni novíciusidejüket. „Ezalatt megszakad 

velük a kapcsolatunk, és egészen másra készítik fel õket, mint 

amilyen viszonyokra itthon számíthatnak.” A tartományfõnök abban 

reménykedik, hogy 1995-re, a rend alapításának ötszázadik 

évfordulójára sikerül fiatalokat toborozni „egyelõre a pécsi és a 

budai házba”. 

27 Kunszabó Zoltán: Annyi jót tudnánk tenni… Új Ember, 1994. június 12. 

139

A cikk megjelenése óta már az 515. évfordulón is túl vagyunk, 

és a rend hazai konventjei (is) üresebbek, mint Hilár atya életében. 

Témánkkal 1994-ben leginkább az egyházi és a múlékony másodvonalú 

sajtó foglalkozott. Ómolnár Miklós egyenesen „kutatta” 

az ötesztendõs huzavona okait. 28 Az indítás hamis: „Miért nem 

kerülhetett vissza az egyház határozott kívánsága ellenére eredeti 

tulajdonosához, az irgalmas rendhez az Országos Reumatológiai és 

Fizikoterápiás Intézet (ORFI)?” – holott az egész ORFI soha nem 

volt a rend tulajdonában. „Már a Németh-kormányzat idején tárgyalások 

kezdõdnek Csehák Judit egészségügyi miniszterrel arról, 

hogy az eredetileg a magyar irgalmas rend tulajdonában álló legnagyobb 

kórház, az ORFI legalább részben – a rend teherbírásához 

mérten – újra ökumenikus szellemû kórházként mûködhessen.” 

Tárgyalások? Láttuk, hogy mit is mondott a miniszter asszony a 

nála tisztelgõ látogatást tevõ fõperjelnek. Odaadják az egészet, ha 

akarják. Azt is tudjuk mit válaszolt O’Donnell atya. 

Neumark Tamástól értesültünk arról, hogy a kórház egyházi 

része vállalná a rá háruló egészségbiztosítási feladatokat, „ugyanakkor 

lehetõség nyílna olyan szociális kórházközpont létrehozására, 

amely alapja lehetne az egyházi egészségügy magyarországi 

újjászervezésének”. Nézzük tovább: „Már a kezdet kezdetén több 

neves osztrák cég és biztosítótársaság ad szándéknyilatkozatot az 

egyházi egészségügyi intézmény rekonstrukciójának, felszerelésének 

és mûködésének támogatásáról. Még az Európai Közös Piac 

egészségügyi célokra igénybe vehetõ hitelére is komoly az esély … 

Egymást érik a szándéknyilatkozatok, sõt az érintettek már szerzõdések 

tervezeteit küldik egymásnak, amikor az ügy hirtelen megtorpan 

… elképesztõen éles érdekharc kezdõdik Budapest talán 

legértékesebb kórházának ügyében. Az intézmény fõigazgatója, 

dr. Bálint Géza az iratok egyértelmû tanúsága szerint nem akarja, 

hogy a vezetése alatt álló intézmény az általa támasztott feltéte- 

140 

28 Ómolnár Miklós: Kórházkálvária. Lehet-e az egyházé az ORFI? Respub- 

lika, 1994. július 22.

lek híján, akár részben egyházi tulajdonba kerüljön … Tanulságos 

látni, hogyan kezdenek mûködni a kis magyar érdekérvényesítés 

sok évtizedes, akár dzsentroidnak is nevezhetõ módszerei. Az egyházi 

ingatlanok visszaadását lehetõvé tevõ törvény megszületése, 

a hivatalos visszaigénylés benyújtása után a népjóléti miniszter a 

magyar irgalmas rend tartományfõnökének leghatározottabb írásbeli 

tiltakozása ellenére véglegesíti az ORFI élén dr. Bálint Gézát.” 

Nos, mi köze bármiféle egyházi szervezetnek ahhoz, hogy egy állami 

intézetnek ki a vezetõje? 

„S a történetben felbukkan maga a miniszterelnök: Antall József 

… Bár mellékkörülmény, mégis tény: az Orvostörténeti Múzeum 

igazgatójaként kapott fizetését is az ORFI-ban veszi fel. 

Talán ezért is engedélyezi személyesen, egy szigorúan titkosított 

kormányhatározatban egészségügyi intézmények egyes részlegeinek, 

telekrészeinek privatizációját vagy magánvállalkozásokba 

történõ apportálását. Többek között az ORFI területének egy részét. 

A kormányhatározatból ekkor már kiderül, hogy mûködik 

egy bizonyos ORFI-Mithra Kft., amely a reumatológiai intézet területén 

nem egészségügyi célokat szolgáló irodaház felépítéséhez 

kezd. Minderrõl dr. Bálint nem tájékoztatta a rendfõnököt annak 

ellenére, hogy tudta, ez a telek is az irgalmas-rendiek tulajdona 

volt.” 

– 1991 márciusában, vagyis a megbízásomkor kiderült – idézi fel 

Bálint Géza –, hogy a vezetõi interregnumot kihasználva a gazdasági 

igazgató a Kisbuda étterem mellett lévõ garázsunkat és szerelõmûhelyünket 

átadta az osztrák érdekeltségû Mithra Kft.-nek. 

Tudta, hogy szabálytalanságot követett el, vette is a kalapját és 

távozott. Az osztrák tulajdonos egymillió schillinget ajánlott nekem… 

Ugyanakkor a minisztériumban úgy vélekedtek, ha már 

így történt, jobb, ha benne maradunk a vállalkozásban, hozzunk 

létre közös kft.-t a Mithrával. Megegyeztünk, 700 négyzetméter 

telekért kapunk 400 négyzetméter irodát a jelenlegi CEU épületének 

elsõ emeletén és a garázsban nyolc helyet. Felértékeltettük, 

és kiderült, a telek árának négy-ötszörösét éri a járandóságunk, 

80-100 milliót. Ez nem rossz üzlet, ugye. Rongyrázás lett volna oda 

141

irodát költöztetnünk. Végül a minisztérium államtitkára, dr. Pordán 

Endre húsz-egynéhány millió forintért adta el… A szerzõdést 

nem akartam aláírni. De hát volt 1998-ban egyéb bajunk is, így a 

pénzt végül megkapta az intézet. 

Az Ómolnár szerint szigorúan titkosított kormányhatározat két 

hónappal az MDF vezette kormány bukása, másfél évvel a nem 

valami ízlésesen iderángatott Antall József halála után a szerzõ 

kezébe került. A Népjóléti Minisztérium néhány intézményét a 

vagyonzárlati moratórium alól mentesítõ 3112/1992. kormányhatározat 

55 példányban készült és nyoma sincs rajta a titkosításnak, 

de dátuma szerint (1992. március 19.) utólag szentesítette az 

ORFI telkével történteket. 

De térjünk vissza Ómolnár cikkéhez: „Kommentárok nélkül is 

nyilvánvaló, hogy … az ütközetben a szerény lehetõségekkel rendelkezõ 

irgalmas rend csak a rövidebbet húzhatja. Számít-e, hogy 

törvény adta joga egykori tulajdonának visszaigénylése? Amire 

egyébként a legszabályosabb keretek között sor is kerül. Például 

már 1992 nyarán bejegyzik a rend javára az elidegenítési és terhelési 

tilalmat. Mindhiába … Az idõhúzó taktika és Bálint dr. elismerést 

érdemlõen ügyes háttér-diplomáciája meghozza az eredményt, 

nem születik döntés… 

A katolikus egyház látván, hogy minisztériumi és kormányzati 

potentátok is részesei a döntés elodázásnak, háttérbe húzódik … 

Azt senki sem vizsgálja, hogy a rend által benyújtott rekonstrukciós 

és üzemeltetési tanulmány milyen anyagi hátteret nyújtana 

az egyházi kórház mûködtetéséhez. Sõt ezen elképzelések miatt 

Bálint Géza fõigazgató »tõkés konzorciumnak« való, »a rend szellemiségével 

össze nem férõ« elképzelésekkel vádolja a szerzeteseket, 

miközben õ maga gyógy-idegenforgalomban, gyógyszállók 

megépítésében bízik… 

…Bálint doktornak sikerül vendégül látnia az ORFI-ban az 

irgalmas rend római generálisát, akivel feljegyzést készítenek a 

kórház sorsáról. Ebben a rend csupán papírforma-tulajdonjogra 

tartana igényt, míg a kórházat ténylegesen jelenlegi kezelõjénél 

hagyja [hagyná – P. Á.] … Mivel a leggyakrabban hangoztatott 

142

kifogás a tulajdon tényleges visszaadása ellen az, hogy a rend 

szegény, és a hatalmas kórház mûködtetésére nem volna képes, 

egyes vélemények szerint jobb lenne, ha egyházjogilag a tekintélyes 

és tehetõs osztrák tartományfõnökség »gyámsága« alá helyezné 

magát… 

Bálint fõigazgató, egy magas rangú minisztériumi tisztviselõ 

társaságában (aki ma már nevének határozott mellõzését kéri) 

Bécsbe utazik, hogy az osztrák rendfõnököt meggyõzze: az ORFI 

visszaigénylése [a kórház fenntartása! – P. Á.] még az õ provinciálisa 

[provinciája – P. Á.] számára is beláthatatlan terhekkel 

járna. 

Mivel nem sikerült megállapodni, a rend a törvénynek megfelelõen 

az egyeztetõ bizottság összehívását kérte. Pompásan 

idõzítve, az ülés kezdetére faxüzenet érkezik Bécsbõl: az osztrák 

rendfõnökség, mely a tulajdon visszaigénylése terén semmiféle 

jogosítvánnyal nem rendelkezik [? – P. Á.], az ülés elhalasztását 

kéri. S a minden jogalapot nélkülözõ kérésnek helyt ad a kormány 

képviselõje… 

De az irgalmas rend nem tétlenkedik … a nemes cél érdekében 

egyfajta szövetségre léptek a tekintélyes Máltai Szeretetszolgálattal, 

melynek vezetõje, Kozma Imre atya korrekt és talpraesett egyház-diplomáciai 

tevékenységérõl is nevezetes.” 

Szükségesnek láttam a hosszú idézetet, hiszen mi már dokumentumokból 

ismerjük a történetet, és torzított másának olvasása 

közben érezzük a pokoli „médiabûzt”, amit a kicsit is jobb szaglásúak 

az Istennek sem akarnak megszokni. És még hátravan a földbe 

döngölõ vállalkozás java! A trükkös mellékcikk címe: „Látok 

esélyt a megegyezésre.” Szövege: „Fenti címmel szerettük volna 

megjelentetni azt az interjút, amelyet dr. Bálint Gézával, az ORFI 

fõigazgatójával készítettünk. Õ azonban végül nem járult hozzá 

ennek megjelentetéséhez … »Én egy állami intézet fõigazgatója 

vagyok, és nem kizárólag a saját intencióim alapján cselekszem. 

Szem elõtt kell tartanom a Magyar Köztársaság érdekeit és a 

költségvetési törvény elõírásait.« Kérte a fõorvos úr azt is, hogy 

a Mithra Kft.-vel ne foglalkozzunk, mert annak semmi köze a témához.” 

143

A letiltott interjúban az újságíró, Marosvári Árpád elõször afelõl 

érdeklõdött, hogy a törvény megjelenése óta eltelt három év 

alatt miért nem született megegyezés? 29 

„– Miért gondolja, hogy nem született? Szeretném megmutatni 

Önnek az irgalmas rend generálisával, itt az ORFI épületében született 

memorandumot. 

– A kórház kezelõjének az igényjogosulttal, a magyar irgalmas 

renddel kell megállapodnia. A generális legfeljebb kánonjogilag, 

de nem a hazai jog szempontjából felettese a magyar rendnek. 

– A generális ugyanakkor e memorandumban elismeri, hogy a 

magyar rend, jelenlegi helyzetében – a szerzetesek magas átlagéletkora, 

szerény anyagi körülmények miatt – nem képes mûködtetni 

a kórházat. Értse meg, a hazai egészségügy egyik alapintézményérõl 

van szó, ezt nem lehet felelõtlenül feldarabolni, netán mûködésképtelenné 

tenni. Ezt az álláspontot osztotta a rend osztrák 

vezetõje is, aki alá a magyarországi irgalmas rendet besorolták… 

– Többen úgy nyilatkoztak, hogy személy szerint önben látják a 

megegyezés akadályát. 

– Miért lennék az? Mindössze garanciákat szeretnék kapni az 

ORFI mûködõképességére. Erre személy szerint a közalapítványi 

formát látom a legmegfelelõbbnek. 

– Ma már az irgalmas rend is az alapítványi formát részesíti 

elõnyben. Csak hogy a rendezés alapfeltételének a tulajdonjog átírását 

tartják. 

– Amennyiben erre kerül sor elõször, nincs lehetõség a kezünkben 

a garanciák megszerzésére. Vagy közösen mûködtetjük 

e garanciákkal az intézményt, vagy elválunk. Ez utóbbi esetben 

azonban valakinek állnia kell a számlát, biztosítani az ORFI mûködéséhez 

szükséges és rend tulajdonába átkerülõ gyógyító intézményeket.” 

Ómolnár Miklós cikkével együtt megjelent még egy összefoglaló 

a rend történetérõl, valamint Hilár atya „Fogyatkozóban a 

türelem” címû erélyes nyilatkozata: „Bálint doktor és még többen 

144 

29 A letiltott interjú szövegét a szerzõ Bálint Gézától kapta meg.

a nyilvánvaló törvényi helyzet dacára akadályozzák, hogy a rend 

jogos tulajdonához jusson, de lassan fogyatkozóban a türelem. Ki 

a civilekkel a pályáról! Gyors döntés szükséges olyanok közremûködésével, 

akik valódi jogosítványokkal rendelkeznek. Nem hittem 

volna, hogy az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény 

megszületése után ilyen magatartással kerülünk szembe.” 

A csinos összeállításra Bálint Géza a lap címe adta lehetõséggel 

élve válaszolt: „Úgy gondolom, a köz dolga – res publica –, a köz 

érdeke megtudni” a tárgyalásokról az igazat. A „kérdés, hogy szét 

kell-e vágni a gyermeket? … A különbözõ épületekben mûködõ 

osztályok, ambulanciák, diagnosztikus és fizioterápiás részlegek, 

köztük a gyógyfürdõk, az infrastruktúra (konyha, mosoda, hõközpont) 

olyan egységes testté forrtak össze, amelyet szétoperálni 

csak az elvérzés veszélyével lehet.” Végül kifejezte azt a reményt, 

hogy „az egyház és az állam közösen valósítja meg az ORFI, mint 

egyúttal rendi kórház feladatait, azok szépségeivel és gondjaival 

együtt”. 

Ómolnár mondatai egyértelmûen tudatják, hogy õ kizárólag 

Neumark Tamásnál „kutatott”: 

– Frenkl Robi (egyetemi tanár, az evangélikus egyház világi 

képviselõje – P. Á.) – az Ichtys Alapítványból ismertem – ajánlotta, 

hogy keressem meg Ómolnárt. A cikket egyébként nekem 

sem mutatták meg. (De interjúalanyként Neumark Tamás nem is 

szerepelt benne – P. Á.) 

Az orvoskollégákban csalódott Bálint dr. 1994-ben fiatalításba 

kezdett. 

– Neumark és mások nyugdíjazása a kormányváltás alatt történt. 

Nyugdíjaztam a volt párttitkárunkat, aki évfolyamtársam 

volt, és egy piarista iskolatársamat is, mindkettõjükhöz szoros szálak 

fûztek. Összesen öt kollégát küldtem nyugállományba, mert 

úgy gondoltam fiatalítani kell. Korábban kellett volna, de naivan 

azt hittem, hogy a stabil gárdával többre megyünk, mint a fiatalokkal, 

ám nem állt az ORFI ügye mellé közülük senki. 

Neumark Tamás tiltakozott a nyugdíjazás ellen. 

– Kozma Imrének is írtam, hogy segítsen, mert ezzel vége a karrieremnek. 

Tudományos pályám elég komolyan volt jegyezve és 

145

mindezt feláldoztam ezért a hülyeségért, bár lehet, még egyszer 

megtenném, legfeljebb másként. Világhírû tudós voltam, és csak 

61 és fél éves (akkor 60 év volt a nyugdíjkorhatár – P. Á.), továbbá 

nagydoktorit szerettem volna írni. 

– Hiszen a tudományok doktora címe mintha már meg lett volna! 

A fõnöke, Tanka professzor említette is, hogy a szobája falán 

függött a külföldi doktori oklevél. 

– Igen, Malagában egy természetgyógyász-kongresszuson tartottam 

elõadást a reumatikus betegségekrõl és ott kaptam a természettudományok 

doktora címet – idézte fel a történetet. – Én 

nem vettem ezt a címet: elõadást tartottam, és 50 dollár postaköltséget 

fizettem ezért a hitelesített oklevélért. Kértem az Akadémiát, 

hogy ismerjék el, de nem válaszoltak, majd két-három évvel 

késõbb az MTA Köztestületi tagok kötetben megjelent, hogy 

„Neumark Tamás a tudományok doktora”. (Ide mindenki maga 

jelentkezik be, adatait senki nem ellenõrzi. „Az MTA doktorai” 

hivatalos listában Neumark Tamás nem szerepel – P. Á.) Mivel a 

havi juttatást nem utalták, mondhatnám, hogy a pénzért akartam 

nagydoktor lenni. 

Bálint dr. válasza Neumark tiltakozására: „Nyugdíjaztatását az 

igazgatótanács jóváhagyta, és én azt nem óhajtom megváltoztatni, 

mert nem találom indokoltnak. Ön az elmúlt három évben kutató 

munkáját társadalmi tevékenységei érdekében elhanyagolta. Ön 

az elmúlt két évben fel nem mérhetõ erkölcsi kárt okozott az intézetnek, 

igyekezett a fõorvosi és orvosi kart megosztani. Mint az 

irgalmas rend képviselõje akadályozta, hogy a renddel megegyezhessünk. 

Az Ön tevékenysége nélkül ez a megegyezés legalább 

másfél évvel ezelõtt létrejöhetett volna.” 

– Miért kézzel írta Neumark Tamás nyugdíjazásának indoklását? 

– kérdeztem Bálint Gézától. 

– Nem emlékszem. Vagy kézirat, ami hozzá került, vagy azt 

akartam, hogy baráti legyen. 

Hát az utóbbi nem sikerült. 

A nyugdíjazása után Neumark röntgenorvosként zakatolt tovább. 

Majd angliai tapasztalatai alapján foglalkozni kezdett az 

integrált jóléti programokkal. 1998-ban meghívták elõadónak a 

146

debreceni egyetem szociológia tanszékére, ahol minisztériumi támogatással 

18 kistérségre – 250 településre, köztük Kecskemétre, 

Mátészalkára – készült jóléti program. 2008-ban már csak Kispesten 

vajúdtak vele, pedig õ elnyûhetetlen. 2009-ben iskolaorvos 

lett egy hátrányos helyzetû, vagyis jobbára cigány gyermekeket 

oktató pesti iskolában. 

– 1995-ben segítettem Kozma Imrének, hogy visszaszerezze a 

rendnek a váci kórházat. A munka dandárját õ végezte – idézi fel 

nyugdíjas jócselekedetét. 

A volt egyházi ingatlan 1995. november 4-én került a rend 

tulajdonába, de a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítványa 

mûködteti. Vácon simán ment, ami Budapesten csak kacskaringózott. 

Igaz, Vácon nem a rend, hanem a nagyon is létezõ Szeretetszolgálat 

az „ügyvivõ”. Egy idézet a kórház honlapjáról: „A korábbi 

»elfekvõ-utókezelõ« funkciót próbáljuk új tartalommal megtölteni, 

így a beletörõdve megboldogulást várók kórháza a remény 

és esély kórházává változott.” Ámen. 

A történet fonákja csupa élet. Errõl faggatom Neumark Tamást: 

– Kézzel-lábbal tiltakozott a nyugdíjazása ellen, pedig elõtte 

már közölte Kozma Imrével, hogy nyugdíjba vonul, ha visszaigényli 

Vácot, és ad ön mellé egy fiatalembert, akibõl igazgatót 

faraghat. 

– Így történt. Bálint Géza mellett a fejem felett lebegett Damoklesz 

kardja. Kozma Imrétõl nem kértem, hogy én vezessem a 

váci kórházat, mégis volt egy meghallgatásom Zugligetben. Ezen 

részt vett Kozma is, de elment, és Vecseiék 30 kérdezgettek. Megcsináltuk 

a rekonstrukciós tervet – a vejem építész –, de végül 

nem lettem igazgató. 

1995 májusában az atyával együtt hatan tárgyaltak a váci kórház 

átvételérõl, többek között Neumark Tamás és a mindkettõjükkel 

jó viszonyt ápoló Szenzenstein Antal, az Egészségügyi Ön- 

30 Vecsei Miklós pedagógus, teológus, szociálpolitikus, 1989 óta a Magyar 

Máltai Szeretetszolgálat tagja, ekkor budapesti vezetõje volt. 

147

kormányzat tagja. 31 Kozma Imre elmondta, a német máltai segélyszolgálat 

kilátásba helyezte, hogy háromszázezer német márkát 

ad a rekonstrukcióra, ha az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst 

„besegít” félmillióval. A kettõ együtt mintegy hetvenmillió forint. 

Szenzenstein Antal közölte, hogy a váci polgármester támogatja 

elképzeléseiket, akárcsak az OEP – õk eddig ágyanként mintegy 

napi két és fél ezer forinttal finanszírozták a krónikus belosztályt 

(száztíz ágy esetében ez évente majdnem százmillió forint). Ám a 

kórház felújítása kétszázmilliónál többe kerülne. 

Megállapodtak, hogy a kórház neve Máltai Szeretetkórház lesz. 

Felvetõdött, hogy Neumark kb. százezer forintért tervet készíttetne 

a kórház gazdasági és pénzügyi mûködtetésére. Kozma Imre 

elmondta, hogy jelentkezett egy friss nyugdíjas tapolcai orvos, aki 

eljönne Vácra ingyen dolgozni, ha a kórházban lakhatna, ami 

részben megoldaná az ügyeletet is. 

– A már nem élõ Szenzenstein Antal, aki rendkívül jóban volt 

Tamással, megkérdezte Kozma atyától: miért nem nevezed már ki 

Tamást igazgatónak Vácra, nem látod, hogy ezt szeretné? – idézte 

fel Schumiczky András, Kozma Imre hajdani jobbkeze. – Imre 

atya azt válaszolta: csak nem fogok egy zsidót odarakni! Tóni ezt 

elmondta Tamásnak. Ezt még elviselte volna, hiszen sosem tagadta, 

hogy kikeresztelkedett, de Kozma Imre és Vecsei Miklós 

levélben megvádolta, hogy a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjai 

szerint együttmûködésre képtelen, és a váci igazgató, Szõnyi 

Mihály professzor szükségtelennek tartja Tamás közremûködését, 

ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy Kozma atya meg akar szabadulni 

tõle. 

– Már nem tudom, ki közölte, hogy azért nem lettem igazgató, 

mert a meghallgatáson nem voltam elég meggyõzõ – idézte fel Tamás, 

mint aki ezt el is hiszi, sõt tódított is rajta: – Kozma nem antiszemitaként 

mondta, amit mondott, hanem, hogy csak katolikust 

akar kinevezni. Megjegyzése csak bosszantott, mert igyekeztem 

mindenkinek elõre elmondani, hogy kikeresztelkedtem, nehogy 

148 

31 A május 26-i megbeszélés emlékeztetõje a szerzõ birtokában.

õk olvassák a fejemre. A szemináriumban is elsõ dolgom volt tudatni, 

hogy én máshonnan jövök. Kozmának kemény levelet írtam: 

„hadd mondjam meg neked, nagyon büszke vagyok rá, hogy 

zsidónak születtem…” Erre õ nem válaszolt. 

– A váci kórházat tényleg együtt szerezték vissza Neumark Tamással 

– kérdeztem meg Kozma atyától –, és úgy volt, hogy õ lesz 

ott az igazgató? De ön azt mondta, egy katolikus kórház élére nem 

fog zsidót kinevezni. 

– Neumark Tamás úgy gondolta, hogy igazgató lesz, de én nem 

gondoltam úgy. Semmi köze nem volt a származásának ahhoz, 

hogy nem õ lett a vezetõ – felelte, nem cáfolva a kijelentését. 

– Ezután Neumark kemény hangú levelet írt önnek… 

– A feleségétõl kaptam a csúnya levelet. Négyszemközt ezt 

megtárgyaltuk Neumarkkal – mondta és váratlan fordulattal így 

folytatta: – Nyugdíjazáskor õ mûszereket tört össze az ORFI-ban. 

– Kétkedõ mosolyom látva hozzátette: – Legalábbis mi összetörve 

találtuk. 

– Tamást ’94-ben küldték nyugdíjba, és önök csak hat évvel 

késõbb kerültek be a laborba! 

– Lehet, hogy nem õ tette. Egyenes ember vagyok, senkit nem 

akarok megbántani. 

Miután a volt fõigazgató, meg a patológia korábbi és mai vezetõje 

is tudott az esetrõl, megkérdeztem Tamástól, igaz-e a vád. 

– Eljövetelemkor lezártam az elektronmikroszkópot és leadtam 

a kulcsát a titkárságon. Bálint Géza feljelentést tett a II. kerületi 

Rendõrkapitányságon, hogy készakarva tönkretettem a mikroszkópot. 

Behívtak a kapitányságra, és annyira összebarátkoztunk 

a kihallgató tiszttel, hogy megmutatta drága munkatársaim vallomását 

is, aztán lezárta az ügyet. Bálint Gézával hamarosan normalizálódott 

a kapcsolatunk, és egy-két évig tanácsadóként dolgoztam 

az elekromikroszkóp-laborban. 

– Tamás, a páter azt állítja, hogy nem ön, hanem a felesége írt 

neki egy csúnya levelet. 

– A feleségem nem ismeri a csúnya nyelvezetet; apácák nevelték. 

Itt már Ariadné fonala is elfogyott. 

149

A váci szeretetkórház felújítására tíz év alatt sem került sor. 

Gondoltam, azért, mert Csilla von Boeselager az 1995-ös átvételkor 

már nem élt, és nem volt, aki összegyûjtse a pénzt. 

– Csilla halála ellenére megvolt a félmillió márka is, és az egész 

összeg – állítja Schumiczky András –, de Kozma Imre nem fogadta 

el Tamás tervét. Erre fel a németek küldtek egy tervezõcsoportot, 

de az atya valamiért az õ tervüket sem hagyta jóvá, így a pénzt 

vissza kellett utalni az adományozóknak: az ország elesett hetvenmillió 

forinttól. 

150 

* * * 

Az ORFI-ban 1994-ben csitult a csata. Az intézet és a rend képviselõi 

még májusban meghatározták az átadandó és maradó ingatlanok 

körét és értékét. Bálint Géza és Kozma Imre együtt kérte 

a minisztériumtól, hogy az „átfogó vagyonleltár és a rövid-, közép- 

és hosszú távú terv elkészítéséhez” szükséges pénzt ne csupán 

az ORFI kapja meg, elõlegezzenek ötmillió forintot a rendnek is, 

mivel „csak a tulajdonjog megszerzése után tud” pénzhez jutni. 

Örvendetes közös fellépés, és meglepõ a rend részérõl, százmillió 

dolláros „ígéretekkel” a zsebben. 

Kérésüket a minisztérium a központi tartalék zárolása miatt 

elutasította. Különben is mi szükség az ingatlanok felértékelésére? 

– amiben igazuk is volt. Szeptember végén Bálint Géza mégis 

arról értesíti Kozma Imrét, hogy megkapják a tízmilliót, és a 

vagyonfelmérésre tendert írnak ki: nekik együtt kell majd kiválasztaniuk 

a legalkalmasabb céget a munkára. És láss csodát: a 

fõigazgató nyert – de csak 1994 utolsó napján dõlt el, hogy megkapják 

a pénzt. 

– Milyen végeredményre jutott a vagyonfelmérés? – kérdeztem 

Bálint Gézát. 

– Egy profi cég alapos, fényképes, térképes értékbecslést készített. 

Azt akartuk dokumentálni, hogy mi történt 1950–1995 között 

a Nagy- és a Kiskórházban. Az emeletráépítés, a konyha, a 

tálaló, a kórbonctan, a teljes átépítés. 

– Mégis az járta, hogy az ORFI és az állam rossz gazdaként elhanyagolták 

a rend „örökségét”!

– Tagadhatatlan, nem volt jó állapotban egyik kórházépület 

sem, de most sincs abban. Budapesten mindössze három-négy modern 

kórház volt. Látogatóként emlékszem, annak idején a rendi 

kórház sem volt valami modern. Nem is mindegyik 12-14 ágyas 

kórteremnek volt ajtaja a folyosóra, hanem úgy kellett átmenni 

az egyikbõl a másikba. Összegyûjtöttük a háború utáni képeket 

a Császárról és a Nagykórházról. Átépült minden, rengeteg pénz 

és munka volt benne. A felelet persze: „ha nem államosítják, akkor 

is fejlõdött volna!” – csak nem közpénzbõl. Emeletráépítések, 

tetõtér-beépítések: rögzítve lett, hogy az állam mit rakott bele. Tetõtõl 

talpig átépült a Kis- és a Nagykórház is. 

Tízszer ilyen részletes fölmérés sem mozdított volna szemernyit 

sem a megegyezésen. Csak alkuképtelenebb lett a helyzet: ez nem 

fért bele a törvénybe. 

Az ORFI kérésére a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. is beható, 

nyolcoldalas tanulmányt készített az intézeti és rendi kórházalapítvány, 

közalapítvány és a közhasznú társaság lehetõségérõl, 

elõnyeirõl és hátrányairól, taglalták a szervezeti felépítést, az 

alkalmazottak jogállását, a mûködés és a fejlesztés finanszírozását. 

Dolgozatukat Bálint azzal továbbította Kozmának, cserébe küldje 

el az õ szakértõinek a javaslatait. De ilyen nem volt, nem is válaszolt 

a páter. 

1994 végén a fõigazgató tájékoztatja a Nagykórház leendõ tulajdonosát 

az épületben tervezett változtatásokról, például az intenzív 

osztály létrehozásáról. A világkiállítás rendezéséhez kapcsolódó 

pályázaton az ORFI korszerû ambulanciákra 8 milliót nyert. 

Noha a kormány lemondta az Expót, a pénzt felhasználhatták. 

Úgy tervezték, az igazgatás mégis átköltözik az ORFI–Mithra-ház 

irodáiba, és a helyükre kerülnének az új ambulanciák. Bálint Géza 

még a beruházási program javaslatát, sõt a mûszaki rajzokat is elküldte 

a fõtisztelendõ protonotárius úrnak: „Amennyiben elképzeléseinkkel 

egyetért, s ezek nem keresztezik a rend elképzeléseit, 

kérjük, támogassa ezek megvalósítását.” 

Se köszönet, se dörmögés, semmi válasz. (Legfeljebb talán kézdörzsölés: 

„Nekem nõsz nagyra, szentem!”) Különben is a „rendnek” 

csak egyetlenegy elképzelése volt. 

151

1995 februárjában a fõigazgató ismételten kérte a kanonok 

urat, hogy levelére „fogalmazza meg az irgalmas rend alternatíváit”. 

Három hónappal késõbb Bálint Géza újabb levélre fakadt: 

„Szabó György miniszter úrtól értesültem arról, hogy az ORFI kezelésében 

lévõ volt irgalmas rendi tulajdon visszaszármaztatása 

ügyében Protonotárius úrnak új felvetései és javaslatai vannak … 

Kérem, ezeket mielõbb juttassa el hozzám, hogy munkatársaimmal 

és szakértõimmel megtárgyalhassam, majd önnel mielõbb megbeszélhessük 

õket.” Végül a fõigazgató az összes megválaszolatlan 

levelét elküldte a miniszter kabinetfõnökének, de hát milyen eszközhöz 

tudtak volna nyúlni egy pap esetében? 

– Sok esetben Ön udvariatlanul nem válaszolt Bálint Géza, az 

osztrákok és mások leveleire sem – jegyeztem meg az atyának. 

– Önkéntesként vettem részt ebben a munkában – felelte Kozma 

Imre –, nem voltam az osztrákok alkalmazottja. Annyi dolgom 

volt, mint a patkánynak a gyerekágyban. A nagyanyám mondogatta 

ezt, mert a patkánynak nagyon sok kölke van. 

Válasz helyett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – mint az 

Osztrák és a Magyar Irgalmas Rend által a hazai kórházügyekben 

teljes jogkörrel felhatalmazott szervezet (?) – megújította igényét 

a Nagy- és a Kiskórházra, valamint a Frankel Leó u. 31–33. szám 

alatt lévõ, a hajdani Császár fürdõ épületében található kórházra. 

Hét további rendi ingatlan „korábban benyújtott visszaigénylésétõl 

egyelõre eltekintünk … Mivel az érdekelt felek az állami költségvetésbõl 

kártalanítást nem igényelnek, a törvény értelmében 

közvetlen tárgyalások során megegyezhetnek a tulajdonjog rendezésében.” 

Ám mindez felesleges farizeuskodás. 

Bejelentkezett egyszer csak az irgalmas rend magyar tartományi 

fõnöke is, hogy a XXXII. törvény, valamint a katolikus egyházra 

vonatkozó „Canon jog” eltér egymástól, hisz a törvény korlátokat 

szab az államosított egyházi ingatlanok visszaadásában, ám a 

kánonjog nem teszi lehetõvé, hogy az egyházi vezetõk, a szerzetesi 

elöljárók lemondjanak az egyházi vagyonról… 

Szerinte nem szorul bizonyításra, hogy egy kórházat fenntartó 

rend a bázisa nélkül mûködésképtelen. Fûteni, világítani, bért fizetni 

kell, gyógyászati eszközökre van szükség, a betegek etetése, 

152

tisztántartása stb. nélkül nem megy, ezek megteremtésére volt a 

hizlalda (pl. Pécsett, Pápán), a szõlõk, a bérházak stb. stb. Tekintettel 

a törvény szûk lehetõségeire, nem kérnek döntést az államosításra 

került, és a rend mûködésének bázisát jelentõ ingatlanok 

ügyében. (Ezen bejelentésrõl a T. Címnek nem kell elutasító határozatot 

hoznia, ugyanakkor joglemondás sincs a Rend részérõl.) 

Micsoda gondolatfutam! 

Ugyanakkor hiánypótlást jelentenek be egy csopaki ingatlanra. 

Ez valójában nem kórház volt, hanem „pihenõház”. Mai kifejezéssel: 

utókezelõ, illetve munkaterápiás elfekvõ. „Az eredeti betétbõl 

kitûnik, hogy hihetetlen nagy szõlõ, nádas part, és csónakkiemelõ 

tartozott a rendi birtokhoz, ahol a kórházban már nem gyógyíthatók, 

ill. zárt elmeosztályi kezelést nem igénylõk dolgoztak a 

szõlõben (gyakorlatilag életük végéig). Erre tekintettel a jelenleg 

is állami tulajdonban lévõ csopaki ingatlanaink, beletartoznak a 

XXXII. törvény alkalmazási körébe. Az esetleges pénzbeli kártérítést 

egyeztetjük a Máltai Szeretetszolgálattal, és ha változik az 

igény (tulajdonba adás helyett pénzbeli kártérítés), azt nyomban 

bejelentjük.” 

„Vácon a kórház átadása megtörtént, Egerben és Pápán egyeztetés 

folyik az esetleges pénzbeli kártérítésrõl, a »háttéringatlanok« 

vonatkozásában egyik helyen sem kérnek döntést” – írta 

P. Dömötör László Hilár Pécsett, 1995 októberében. (Annak idején 

az irgalmasok csopakija volt a misebor). 

Ugyanekkor Platthy Iván, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium 

címzetes államtitkára „egyeztetõ megbeszélésre” hívott 

minden érintettet az ORFI/Irgalmas Rend-ügyben, mivel 

„a tulajdoni rendezésrõl évek óta eredménytelen tárgyalásokat 

folynak”. 

Ugorjunk! 

Hektikus lehetett a Horn-kormány (1994–1998) egészségpolitikája, 

mivel egyik ciklusban sem fogyott ennyi (népjóléti) miniszter. 

Kovács Pál az egy évet sem várta ki, mert nem értett egyet a 

gazdálkodást szigorító Bokros-csomaggal. Utóda, Szabó György is 

kevesellte tárcája költségvetését, meg szembe is került a kórházak- 

153

kal, ezért másfél év múlva lemondott. Kökény Mihály már a ciklus 

végéig maradt miniszter, és azóta is az MSZP egészségpolitikusa. 

– Szabó György is jó magyarosan belekapott a kórházak összevonásába, 

bezárásába – idézi fel Bálint Géza. – Az 1996-os Semmelweis-napon, 

június 25-én az intézetben bejelentette: összevonják 

az ORFI-t a Sportkórházzal meg a Rehabilitációs Intézettel, 

amivel felszabadul a delikát budakeszi telek, a Sportkórházat 

pedig megkapja az irgalmas rend. Kollégáimmal rohammunkában 

elkészítettük a tervet a párhuzamos osztályok megszüntetésétõl 

kezdve egészen addig, hogy egy új épülettel meg az üresen álló 

SZOT-szállóval miképp tudunk adottságainkkal élni. Mindent 

beleadtunk, hiszen elhárult a fejünk felõl a vész, nekünk ez maga 

a túlélés! Mondani sem kell, a lelkes tervezéssel szereztem pár ellenséget; 

az adott intézetek vezetõit biztos. 

Ugyanekkor, függetlenül az összevonásoktól, a kanadai szakértõ, 

Edgar Sarton három hónapos munkával felvázolta, hogyan 

lehet ütõképes intézetet összehozni az ORFI-ból. (Már említettük 

a programot, amelynek keretében Sartont a kanadai nagykövetség 

ajánlotta és fizette; az ORFI-ban lakott és étkezett.) Jelentését a 

Népjóléti, a Pénzügyi és Gazdasági Minisztériumnak is elküldte. 

Ebben leírta: nincs még egy ilyen világváros, amelynek a közepén, 

egy négyzetkilométeren belül a gyógy-idegenforgalom minden 

formája megvalósítható. A professzionális kórházban minden 

mozgásszervi kezelést megkaphat. A rászorulókat megmûtik, mikor 

az intenzívrõl kijön, a sikló felviszi a „SZOT szanatóriumba”, 

és ott rehabilitálják. A Frankel Leó utcában a forgalmat meg kell 

szüntetni az Üstökös utcától a Zsigmond térig, vagy a Kavics utcáig, 

a rakpartot kiszélesíteni, a forgalmat le kell vinni a föld alá, 

fahidat építeni a Margit-szigetre… Lett volna itt ötcsillagos szálló, 

beteg- és rokkantotthon, akadálymentesített rehabilitációs lakótelep 

a munkaképeseknek stb. stb. A harmincas évekbeli fürdõvárosi 

idea Budapest szociális, kulturális és gazdasági hátterével 

teljesíthetõ ki igazán. Bele kell vágni, az induláshoz ötvenmillió 

dollár elég, az egész belekerül legalább ötvenmilliárdba, de ha egyszer 

elkezdik, akkor húsz év múlva meglesz. Nem pusztán állami 

pénzbõl, hanem privát vállalkozóktól, biztosítók tõkéjébõl, uniós 

154

támogatásból. A szabad mozgást kihasználva ortopédiai mûtétre 

jönnek Nyugatról, de Keletrõl is. Ez a tanulmány nem az ORFI cégére 

alatt készült – a Pénzügyminisztérium irattárában található. 

De a messzelátó nem magyar találmány. A Kossuth rádióban az 

érintetteket megszólaltató mûsor riportere kórház-amputációnak 

nevezte a minisztérium intézmény-összevonási tervét. Noha az 

ORFI-ra az irgalmas rend is igényt tart, mégis a Frankel Leó utcába 

költözne a másik két intézmény. Elhangzott, hogy a felszabaduló 

két budai telek ára nem fedezné az átszervezés költségeit sem, 

amit hét-, illetve húszmilliárd forintra is taksáltak, ám a háromszoros 

különbség komolytalanná teszi az érvelést. Felkonferálás: 

„Látlelet következik az egészségügy Bõs–Nagymarosáról.” 

Jákó Péter, a Sportkórház fõigazgatója nem ért egyet az összevonással, 

ha úgy adódik, a Sportkórház közalapítványként mûködik 

tovább, és a korszerûsítést megoldják más forrásokból. 

Bálint Géza állítja: nem összevonásról van szó. A három intézet 

egymás mellett dolgozna, csak bizonyos gazdasági ügyek lennének 

közösek: ez „az egyetlen pont, amelyben nem tudtunk megegyezni”. 

Pedig jó lenne, ha a sportegészségügy és a mozgásszervi rehabilitáció 

együttmûködne. 

Kulmann Lajos, az Országos Rehabilitációs Intézet fõigazgatója: 

ehhez nem kell összeköltözni. Reméli, nem erõszakos lépésrõl 

van szó. 

Bálint Géza szerint az ésszerûsítés nem okvetlenül jár ágyszámcsökkentéssel. 

Európában egy kórházi ágyra minimálisan kettõ, de 

inkább három-négy egészségügyi dolgozó jut. Az ORFI-nak 1300 

ágya és 1450 dolgozója van, és azt gondolja, a másik két intézet 

sem áll sokkal jobban. Európában egy orvosnak hét-nyolc nõvér 

„társa” van, nálunk kettõ-három. 

A kórházösszevonások miniszteri biztosa Veér András lett. 

Nem végrehajtásra, hanem elemzésére szólt a felhatalmazása. Az 

érintettek mellett kikéri a három szakmai kollégium véleményét 

is. Ha helyeslik, akkor a lehetõségeket kell megteremteni. (Ugyan 

már! A fõigazgatók és a kollégáik nem kerülnek szembe egymással, 

hiszen akkor elõbb-utóbb rájuk is lecsaphat a bárd.) „Nincs 

kényszerhelyzet, garanciát adok arra, hogy csak szakmailag helyes 

155

döntést fogok a miniszter úr elé terjeszteni, amivel az érintett intézetek 

igazgatói, dolgozói is egyetértenek.” Kár volt ekkora feneket 

keríteni, fõképp miután a negyedik szereplõ, Kozma Imre közölte: 

a rend ragaszkodik a volt ingatlanához. „Mi a betegek oldalán állunk, 

és azt szeretnénk, hogy ebben a kórházban betegeket gyógyítsanak 

[! – P. Á.], és azt szeretnénk, hogy újra jelen legyen az 

a szellemiség, amely meghatározta az irgalmas rendi kórházakat. 

Megvan bennünk minden készség arra, hogy mindazokkal együttmûködjünk, 

akiknek a számára a legfontosabb az emberek segítése.” 

32 Ámen! 

A hónap végére annak rendje-módja szerint elvetették a tervet, 

az ORFI lezuhant a fellegekbõl. Bálint Géza nyomban feljajdult 

a miniszterhez, hogy az õ két (nem irgalmas rendi) épületük 

felújítása semmiképp sem halasztható. Ráadásul az intézet az öszszevonás 

érdekében vállalta, hogy 270 helyett 370 ággyal, vagyis 

a negyedénél is többel csökkenti az ágyszámot. Mert ha például 

még két ortopédiai jellegû osztály települt volna hozzájuk vagy rehabilitációs 

osztályok, akkor nem kellett volna annyi ágy. „Mivel 

ez nem valósul meg, ezen ágyakról lemondani nem tudunk, sem 

szakmai, sem gazdasági okokból … Megfelelõ idõpontban személyesen 

is készségesen vázolnám a miniszter úrnak az intézet jövõbeli 

mûködésérõl alkotott elképzeléseinket.” De pár hét múlva 

távozott a miniszter. 

– Elõre megmondtam Szabónak, hogy a kormány nem fogadja 

el az összevonást – említi még Bálint dr. – A sportlobbi erõsebb 

volt akkor is. De készen álltak a tervek, és úgy gondoltuk, tíz év 

alatt meg lehet valósítani. Nem is lett volna butaság. 

– Mennyire volt komoly a Szabó-terv a három intézmény összevonására? 

– kérdeztem dr. Kökény Mihály (1950) volt népjóléti 

minisztert (1996–1998). 

– A szükségtelen kapacitásleépítésére valóban volt ilyen elképzelés. 

’96 végén, amikor én lettem a miniszter, akkora volt 

156 

32 Indri Gyula: Látlelet az egészségügy Bõs–Nagymarosáról. Kossuth rádió, 

Napközben, 1996. szeptember 27.

az ellenállás, mintha nem lett volna racionális magja a tervnek, 

az országos intézetek, a nagy presztízsû fõorvosok, professzorok 

mind ellene voltak. Úgy elmérgesedett a helyzet, hogy jobbnak 

láttam levenni a napirendrõl a javaslatot. Komoly feszültség volt 

a kórház-átalakítások miatt, nem is történt aztán ebben semmi. 

A kezdet kezdetén az volt az elképzelésem, hogy a Rehabilitációs 

Intézetet, mint egy speciális centrumot hagyjuk úgy, ahogy van, 

a Sportkórházat – egyébként ez mai napig téma – át kéne adni a 

sportnak, az élsport teremtse meg a maga külön sportbiztosítását, 

mert nem hiszem, hogy ezt a társadalombiztosítás keretében 

kellene mûködtetni. Ezt sem tudtam, sem én, sem az utódaim 

keresztülvinni. Az ORFI-ról azt gondoltam, hogy át kéne adni 

a fõvárosnak – ebben is voltak vitáim Bálint doktorral. A minisztérium 

jogszabály-elõkészítéssel, szakpolitikával foglakozik, 

és nem azzal, hogy mondjuk valahol hány csõtörés van; a minisztériumnak 

nem kell ennyi intézet! Bár ez a fenntartó szerep folyamatosan 

szûkült, de ami az ORFI-ból megmaradt még mindig 

a minisztérium intézménye. Nem emlékszem a háttéralkura arról, 

hogy az irgalmas rend megkapja a Sportkórházat. De lehet, hogy 

ez is felmerült. 

Eljátszhatunk a kérdéssel: ha mégis megkapják azt, vajon a felbuzdult 

irgalmas párti orvosok felmondtak volna a Sportkórházban 

újraéledõ rendi kórházért? 

– Fordítva is tehették volna, odaadják az egészet a rendnek, 

ahogy azt Kozma atya akarta, és az intézetet kárpótolják máshol 

– reflektál Nemere dr. – Ha az ORFI-t hagyták volna itt, megszüntetik 

a kórházleépítések során. Ezek kapós telkek, ide lehetett 

volna drága szállodákat építeni. Mi a bezárástól is félve kapaszkodtunk 

a rendbe. Egy fürdõkórház léte bizonytalan. Eddig nem 

sikerült kórházi alapon gyógy-idegenforgalmat teremteni. Tervezték, 

hogy idehozzuk a norvégokat, a németeket, volt külön osztály 

a külföldieknek, de a balneoterápiát a világ nem ismeri el kuratív 

tevékenységnek, a biztosítók nem fizetik: fürödjön mindenki a saját 

zsebére. 

– Nem szívesen igazoltam volna át egy másik kórházba – mondja 

Polgár József dr. – Nem az egyházi kórház volt a lényege a tö- 

157

ekvéseinknek. Az ördöggel is szövetkeztünk volna a jobb körülményekért, 

és ebbe egy másféle, nem csupán a reumaosztályokat 

pártoló vezetés is beleértendõ. Az egyház nem olyan szent, mint 

elképzelik. Vallásos nevelést kaptam, piaristákhoz jártam, közelrõl 

láttam a kapzsiságukat és sok minden mást. Szakmai elhivatottságból 

tettük, amit tettünk, és nem csupán a fõorvosok, orvosok, 

hanem a nõvérek is, akik még kevesebb pénzért dolgoztak önfeláldozón. 

– Nem mentünk volna – feleli Nemesánszky prof. – Nem hiszem, 

hogy a hozzám hasonlóan gondolkodó orvosok elhagyták 

volna mûködési területüket azért, hogy mondjuk a Sportkórházba 

telepített irgalmasok szolgálatába álljanak! 

– Azt hiszem, a kollégáim többsége maradt volna az ORFIban 

– közli Vogt Ferenc. – Én nagyon jól éreztem magam a kórházban, 

máig sajnálom, hogy nem lehetett folytatni a munkát. Az 

irgalmas rend a szegényellátásban tevékenykedett, például a foghúzásban 

volt nagyszerû, az ORFI viszont közel világszínvonalú 

intézmény volt. 

– Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert soha nem foglalkoztam 

vele – töpreng Saád Judit dr. – A kórházátszervezéseket nézve, 

úgy látom, a saját egzisztenciáját nehezen adja fel az ember. Nem 

hiszem, hogy tömegesen átmentek volna egy másik kórházba. Nekem 

legalábbis nem jutott volna eszembe, igaz reumatológusként 

nem is írtam alá a fõorvosi nyilatkozatokat. 

Sajtó alatt a kormány 

Jó lenne belelátni Kozma atya fejébe, megtudni, mi vitte 1996ban, 

56 évesen a sikeres papot, a szeretetszolgálat elnökét az irgalmas 

rendbe? Három aggastyán rendtárs mellett nyilvánvaló volt, 

hogy hamarosan õ maga lesz a rend. Azzal pedig, aki csak ismerte 

õt, tisztában volt, hogy belépése azt jelenti, ha cigánygyerekek potyognak 

az égbõl, akkor is lesz irgalmas rendi kórház Budán. 

Gyorstalpaló novíciusként kezdte, autós, azaz Bécsbe „bejáró” 

– kijáró? – szerzetesnövendékként szívta magába a rend 

158

auráját 33 – közben továbbépítette a karrierjét. Bécs volt az a 

hely, ahol „finomítani” tudta a rend elképzelését a budai kórház 

jövõjérõl. Még csak „irgalmas-jelölt” volt, amikor 1996 októberében 

elvetették a kórház közös mûködtetését, maradt a teljes 

és végleges elválás az ORFI-tól. 

1997-ben mégis szinte síri csend volt mindkét térfélen – mintha 

edzõtáborba vonultak volna –, hogy aztán 1998-ban jöjjön 

a döntõ ütközet. Csak az eredményhirdetés maradt el ekkor is. 

A pontosabb megértés érdekében érdemes a folyamat mélyére 

nézni, hiszen ez szülte témánkat, ez alatt dõlt el az ORFI sorsa is. 

1997-nek volt egy meglepetése. A szocialista Horn-kormány, 

hosszú elõkészületek után megpróbálta anyagilag rendezni a volt 

katolikus egyházi ingatlanok sorsát: június 20-án megállapodást 

kötött az Apostoli Szentszékkel a magyar egyház közszolgálati és 

hitéleti tevékenységének finanszírozásáról. Ez a lépés bõkezûsége 

és szûkmarkúsága miatt tovagyûrûzõ vitákat váltott ki. Az igazságérzeten 

túl a politika 1991-ben és 1997-ben is remélte, hogy a 

hajdan államosított egyházi vagyon restitúciójával népszerûséget 

szerez; zsákmányul ejti a klérust, meg a hívõket. Erre az Antallkormánynak 

kevésbé volt szüksége, és nyilván, nem emiatt bukott 

meg a választáson mindkét koalíció. Hornék esetében a vereségben 

– sok fontosabb tényezõ mellett – szerepe volt a klérus és a 

hívõk nyílt ellenagitációjának. A rendszerváltás után hosszú ideig 

ocsúdott a papság, ám Hornékon már jó részük igyekezett leverni 

a „szocializmus” minden bûnét. Ahogy tudós pap segítõm mondja: 

„egy jóérzésû katolikus rosszul lesz a kommunizmus szótól, mivel 

ennek jegyében elvéreztünk”. Nem kezdenék vitát ilyen-olyan 

árnyalgatással azért sem, mert inkább nála az igazság. 

– Hibát követett el Horn Gyula az 1997-es szentszéki megállapodással 

– állítja Donáth László (1955) evangélikus lelkész. 

– Ahogyan Kádár, õ is rosszul becsülte fel a katolikus egyház súlyát. 

A 208 fõs MSZP-frakcióból egyedül én szavaztam nemmel a 

33 Zimányi Ágnes: A Vigilia beszélgetése Kozma Imrével. Vigilia, 2006. 

március 10. 

159

megállapodásra, mert tudtam, ettõl kezdve minden lehetségessé 

válik, és nekem nem lesz sem elég erõm, sem tehetségem megóvni 

az embereket attól, hogy azon az úton menjenek, amerre a hatalom, 

az állam és a nagy egyházak viszik õket. Nem véletlen, hogy 

késõbb Horn megkövetett. Okos ember volt, ha késõn is, de belátta, 

hogy hibázott. Nem védekezett, mint az önmaguk létét valamilyen 

szekuláris katolicizmussal jóvátenni próbáló tanácsadói. 

– Mi a baj a szentszéki megállapodással? 

– Az, hogy egy felekezetet emelt ki az összes többi közül, és 

számára olyan privilégiumot biztosít, amellyel senki más sem rendelkezik. 

A megállapodást nem kiterjesztették a többi egyházra, 

hanem az alá rendelték. Nem mindegy, hogy ki kivel tárgyal. Más 

az, ha az elsõ számú tárgyalást a mindenkori nuncius az erre a célra 

kijelölt államtitkárral, miniszterrel folytatja, majd kinyitják az 

ajtót, behívják a többieket, aztán a sajtónak elõadják, hogy a magyar 

egyházak miben állapodtak meg az állammal. Mert egészen 

más dolog, ha Iványi Gábor ugyanazzal az eséllyel szólal meg, mint 

Várszegi Asztrik. (Lássuk az arányokat: ha a katolikus egyházat 

tekintjük száz százaléknak, akkor ennek a harminc százaléka a református, 

a reformátusnak a harminc százaléka az evangélikus, és 

az evangélikusnak a harminc százaléka az összes többi együttvéve. 

Ez a speciális helyzet eltérõ kezelési módot igényel, különben az 

esélyegyenlõtlenség teremtõdik újra.) 

Hibátlan és teljes kárpótlás nem létezik, mert a rendszerváltásra 

hivatkozva sem lehet a történelemben évtizedeket visszasaszszézni. 

(Csupán a magyar mezõgazdasággal történtekre utalnánk.) 

Az egyházak kárpótlását formálissá tette, hogy ingatlanjaik hátterében 

a háború elõtt az ország leghatalmasabb földbirtoka állt 

– protestánsoknál bérházak is –; ezek jövedelmébõl tartották fenn 

intézményeiket. Nem csoda, hogy a kárpótlás olyan igazságtevéssé 

vált, amely mindenkit sértett: mert kevesebbet kapott, mert késve 

és romosan, vagy azért, hogy másnak adtak, neki nem. De vajh 

hogy viselkedtek volna földbirtokosként? 

Az egyik idõs, nyugdíjas fõpap megkeresésünkkor azt a dodonai 

szöveget mondta: az államosítás történt, amikor történt, és történt, 

ahogy történt. Alapjában mindenki elismerte, hogy igazság- 

160

talan, amit egy másik igazságtalansággal nem lehet jóvátenni. Az 

új törvényt a parlament hozta, nem tárgyalva az egyházzal. Antall 

Józseffel találkoztam és kifejtette, azért ilyen a törvény, mert ha 

nem szavazza meg a parlament, lehet, hogy rosszabb lesz a helyzet. 

Attól, hogy a miniszterelnököt a Demokrata Fórum adta, a parlamentben 

volt más beállítottság is. Antall József a meglévõ nehézségek 

közt kereste az elfogadható megoldást –, ismétlem: nem az 

egyházzal együtt. 

– Azért is igazságtalanság, mert nem adták vissza az egyházak 

900 ezer kataszteri holdját? 

– Nem. Arról szó se volt, hogy visszaigényeljük. Nem is volt 

téma, hogy a termõföldet visszaadják – felelte, majd pár hónapi 

hezitálás, többszöri levélváltás után közölte, nem kíván névvel 

szerepelni. 

– Nem egészen az egyház megkérdezése nélkül hozták a törvényt 

– mondta Seregély István, aki annak idején a katolikus egyház 

második embere volt. – A rendszerváltás után megjelent egy 

cikk a Magyar Hírlapban, hogy az egyház azonnali és teljes kárpótlást 

kér. Behívtak a televízióba, és ott elmondtam, hogy ennek 

épp az ellenkezõje igaz: sem azonnali, sem teljes kárpótlást nem 

kérünk. A püspöki konferencia arra az elhatározásra jutott, hogy 

jövedelemszerzõ tulajdont nem kérünk vissza. Nem minden országban 

volt így. Nem kértünk vissza erdõket, bányákat, földet, 

mert ezekhez a plébánosok nem értenek. Amelyik országban viszszaadták 

õket, ott is rossz tapasztalatok születtek. Magyarországon, 

egy gazdaságilag tönkrement országban nem állhattunk elõ azzal, 

hogy most fizessetek! Én vállalom a szolidaritást a népemmel; mi 

reálisan fölmértük a lehetõségeket. Hitéleti tulajdont kértünk 

vissza: templomokat, szerzetesházakat, iskolákat, egészségügyi intézményeket. 

Hivatalosan ugyan nem kérdeztek meg bennünket, 

de az elsõ kormánnyal meglehetõsen jó volt a kapcsolatunk. Én 

állítottam össze a sajtónyilatkozatot, amit elmondtam a televízióban 

is, ezért vállalom a felelõsséget. A vatikáni szerzõdés ugyanezt 

tartalmazza, tehát ez ma is érvényes. Nincs kizárva, hogy késõbbi 

tárgyalások során szóba lehet hozni még valamit, ami a hitélethez 

szükséges. 

161

Csehák Judittól is megkérdeztem, mi a véleménye, hogy az Antall-kormány 

egyházi konzultáció nélkül döntött a vagyon visszaadásáról. 

A volt miniszter elnevette magát: 

– Józsinak templomjáró emberként személyes emlékei lehettek 

az egyházról… 

Bálint Géza még kiegészítette: – Az egyházi hierarchiát, az egyház 

mûködését csak az Antall-kormány ismerte igazán, és minden 

elkötelezettségük dacára sem Surján, sem Pálos, sem Antall nem 

támogatta a BIK feltámasztását. 

Donáth László nagyobb összefüggésekbe helyezte a témát: 

– Az egyházak az utóbbi százötven évben újra és újra rákényszerültek, 

hogy meghatározzák önmagukat. A katolikus egyháznak 

a rendszerváltáskor alig akadt politikailag, erkölcsileg nem 

kompromittálódott vezetõje. Antall József pontosan tudta, hogy 

velük nincs mirõl tárgyalni. Sem politikai múltjukkal, sem teológiai 

felfogásukkal, sem erkölcsi értékrendjükkel nem értett egyet! 

Az egyházak egyformára szabva, szakrális hazafias népfrontba tömörítve 

léteztek. Az evangélikus vezetés ugyanolyan volt, mint a 

katolikus. A D nem tudom hányas számú tisztek azt hitték, majd 

fentrõl megmondják nekik, mit tegyenek. Megzavarodtak, amikor 

senki nem mondott semmit, és elkezdtek kitalálni ezt-azt. 

– Rossz a törvény? 

– A valóság rossz. Az Úristenre is lehet azt mondani, hogy rossz, 

mert rászakasztotta erre a szerencsétlen magyar világra a friss levegõt, 

a demokráciát, a szabad gondolkodást, a jogegyenlõséget, 

valamint a kapitalizmust. Ez a valóság, az összes többi nyekergés. 

Most, majdnem húsz évvel késõbb mondható, hogy a törvény 

nem adott jó megoldást. Ha ez az állam köztársaság: az államot az 

egyháztól elválasztott lényegnek tekinthetjük. Annak az elképzelésnek, 

amelyet Magyarországon a kádárizmus konzervált – mint 

Lenin tetemét a balzsam –, vége. Nincs tovább balzsamozás! 

Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát: 

– Antall József és kormánya eszményien és elméletien, a többpárti 

parlamentben a mások véleményét is szem elõtt tartva, a 

legjobb szándékkal egyensúlyozva hozta meg a törvényeket, de 

az egyház helyzetét nem ismerve – amit akkor persze egyikünk 

162

sem tudott még felmérni. Menet közben láttuk a részmegoldás 

fonákságát, ellenmondásosságát. Az egyháznak szüksége volt és 

van anyagi bázisra – folytatja –, e nélkül sem saját közösségeit, 

sem intézményeit nem képes mûködtetni. A létezõ szocializmus 

1945-tel kezdõdõen minden gazdasági erejétõl megfosztotta. Az 

új törvény nem vette figyelembe, hogy az egyházat ismét kiszolgáltatják 

a mindenkori hatalomnak. A visszaadás módja hosszú és 

népszerûtlen, máig sem lezárult folyamat. A rendezés metódusával 

visszacsatolták az egyházat háború végi állapotához, sok erejét 

lekötötték, és mint említettem, népszerûtlenné tették a társadalom 

elõtt. Számos ingatlanát visszakapta, de azt, amibõl ingatlanjait 

újjá tudta volna építeni, és hosszabb távon fenntartani, ehhez 

igazán nem kapott segítséget. Ezt zömében külföldi forrásokból, 

meg pályázatokból próbálja megszerezni, ha ez utóbbi egyáltalán 

sikerül. Ma már látjuk, hogy nem ez az út volt a legszerencsésebb 

megoldás. 

– Nemzetközi kritika tárgya, hogy 1990-ben a rendszerváltással 

hogyan állt helyre a jogállamiság – állítja Tomka Miklós (1941) 

szociológus. – Egy demokráciában alapkövetelmény valamiféle 

igazságszolgáltatás a korábban államosított vagyonok ügyében. 

Magyarországot úgy emlegetik, hogy az egyetlen európai ország, 

ahol nem történt meg az egyházi vagyon visszaadása, de hozzáteszik, 

egyedülállók vagyunk abban is, hogy 1945 elõtt érdemleges 

földreform nem volt, és a katolikus egyház fantasztikus földvagyonnal 

rendelkezett. A rendszerváltás után minden nagy egyház 

úgy foglalt állást, hogy a földvagyon visszaadását szóba sem szabad 

hozni. 

A vagyon javának a visszaadása nélkül az intézményrendszer 

nem jött volna létre. Ám különös helyzet alakult ki azzal, hogy 

az egyházak – és elsõsorban a legnagyobb és leggazdagabb katolikus 

egyház – úgy kaptak vissza ingatlanaikkal együtt funkciókat, 

feladatokat, hogy az azok ellátására szolgáló alapokat nem kapták 

meg. Sok leromlott épület került a birtokukba. 

A hazai restitúció képéhez tartozik, hogy az arisztokratákat sem 

kárpótolták, de a sarki szatócsokat sem. Megfontoltabban kellett 

volna az egyházi vagyont visszaszolgáltatni, azt is el tudom képzel- 

163

ni, hogy néhány egyedi esettõl eltekintve az ágas-bogas üzemmé 

váló kórházakat nem adták volna vissza, hiszen a Bethesda, és a 

félig-meddig korábban is egyházi kezelésben lévõ Széher úti Szent 

Ferenc Kórház kivételével a többirõl nem hallani igazán jó híreket. 

Bálint Géza így summázta a véleményét: – A rendszerváltók át 

akartak nyargalni az ügyeken, gyártották a törvényeket, óránként 

tizenkettõt. 

– Eredetileg úgy gondolták a törvényalkotók, anélkül hogy felmérték 

volna a teendõket, hogy 2002-ig be lehet fejezni a vagyon 

visszaadását, de az egyházak annyi igényt adtak be, hogy az állami 

költségvetés ezt nemigen bírta – idézi fel a téma egyik legavatottabb 

szakértõje, dr. Fedor Tibor. – Talán ez is vezetett ahhoz, hogy 

a szentszékkel már ’96-ban megindultak a tárgyalások. A ’97-es 

vatikáni megállapodásban a szentszék a magyar katolikus egyház 

nevében jelentõs ingatlanvagyonról mondott le úgy, hogy ezekért 

az állam örökjáradékot fizet. Ez az ingatlanok felbecsült értékének 

évi 5 százaléka, ami meghatározott képlet szerint folyamatosan 

felértékelõdik, tehát jelenleg az 1997-es járadéknak már körülbelül 

a dupláját fizeti az állam. A megállapodáshoz a többi egyház 

is csatlakozhatott, amelynek államosított ingatlana volt, így a járadék 

most évente körülbelül 10 milliárd, és folyamatosan nõ. Az 

összegbõl körülbelül 6 milliárd forint a katolikus egyháznak jár. 

De a járadékosok között nem szereplõ ingatlanok száma is akkora 

volt, hogy a vatikáni megállapodásba bekerült, hogy ezeket 2001 

helyett 2011-ig kell rendezni. 

– Mennyi lehet az összes egyházi támogatás? 

– Nehéz megmondani. Amit a legszûkebb értelemben egyházi 

támogatásnak tekintünk, az körülbelül évi 26 milliárd forint, és 

ebben benne van például az állampolgárok által felajánlott egy 

százalék személyi jövedelemadó és ennek az állami kiegészítése, 

benne van a járadék, az egyházi közgyûjtemények, a hitoktatók, 

a kistelepülési lelkészek támogatása, egyházi ingatlanrekonstrukció… 

Teljesen elkülönített pénzügyi keret az egyházi ingatlanrendezés, 

és az egyházi közfeladatot ellátó intézmények támogatása. 

Az állam évente körülbelül 50 milliárd forinttal támogatja az egyházi 

iskolákat. Ez jóval több, mint a teljes egyházi támogatás. 

164

– A kórházakat bele kellett ebbe a rendezésbe venni? 

– Miután a hitélet és a közfeladat az a két szféra, amit az egyház 

legitim módon folytathat, nem tudom, hogy lehetett volna 

az egészségügyet kihagyni. Az iskolák ügye fontosabb, hiszen az 

1948-as államosítás elõtt a magyar iskolarendszer körülbelül 60 

százaléka egyházi kézben volt. Többségüket vissza is igényelték az 

egyházak, de inkább pénzbeli kártalanítást kértek. Jelenleg (2009) 

a magyar iskolarendszernek körülbelül 5 százaléka van egyházi kezelésben, 

ez durván azt jelenti, hogy egyházi közoktatási intézménybe 

mintegy 90 ezer gyerek jár. Ennek a nagysága lényegesen 

nem fog változni. 

– Egy kis ellenzéki párt, a Fidesz egyházügyi tanácsadója voltam 

a törvény elõterjesztésekor 1991-ben – idézte fel Balog Zoltán 

(1958); romaintegrációs államtitkár, Orbán Viktor egyház-politikai 

fõtanácsadója. – Mi megfogalmaztuk akkor, hogy az MDF-kormány 

egyházi „kárpótlási” törvénye miért nem jó. Az õ alapelvük 

a funkcionalitás volt. Nem adnak mindent vissza, hanem csak azt, 

amit az egyház hitéleti vagy közösségi célra használni tud. Ez álságosság, 

képmutatás. Az egyházakat is arra kényszeríti, hogy a közszolgálatra 

vagy hitéletre visszakapott épületek egy részét mégis 

vagyonként mûködtesse. Abban a Fidesz is egyetértett, hogy az 

egyházak kiéheztetett és kivérzett állapotban értek el a rendszerváltáshoz. 

Õket helyzetbe kellett hozni, a kérdés, hogyan. Olyan 

alapon-e, hogy mijük volt, és mennyi, vagy hogy mit kívánnak 

tenni most. A kormány véleménye: döntsék el az egyházak, hogy 

mit akarnak. Csakhogy válság adódik abból, ha egy feladatra megkapott 

épülettel felújítás nélkül nem lehet mit kezdeni. Ki fogja 

ehhez a pénzt adni és mibõl? Úgy kellett volna a vagyont visszaadni, 

hogy egyszerre lehessen hitéleti/közszolgálati célra használni 

meg fenntartani. Ez az ellentmondás a mai napig nincs rendezve. 

A mi javaslatunk az volt – és lesz még ennek aktualitása! – mondta 

az 2010-es választások elõtt –, hogy hozzuk létre az iskola- és 

vallásalapot a 19. századi Eötvös-alaphoz hasonlóan, amelyben lehet 

pénz, ingatlan, tõke, értékpapír, bármi, aminek a kamataiból 

egy állami és egyházi közös szervezetnél lehet ingatlan fenntartására, 

felújítására vagy új intézmény alapítására pénzt kérni. 

165

– Az egyházi vagyon visszaadása azért kedvezõ tapasztalatokkal 

is járt! 

– Az egyházi iskolák újra alapítása pozitív tapasztalatokat hozott, 

bár annak idején magam elég szkeptikus voltam. A Baár– 

Madas Református Gimnáziumban hittantanárként csodálatos 

élmény volt együtt tanítani azokkal a tanárokkal, akik 1948-tól 

1951-ig, az államosításig még oktathattak az iskolában. Jelképes 

a negyven év pusztai vándorlás! Eddig tartott a kommunizmus. 

Rövid idõre még elkaptuk azt a generációt, amelyik aktív volt már 

a háború elõtt is. Ilyen tudásra szerzetes nõvéreknél, orvosoknál 

is lehetett még építeni egy-két évig. Kiderült, van olyan oktatási 

tradíció – betegápolási kevésbé, mert a szerzetesrendeket teljesen 

szétverték –, mely alternatív kínálatot jelent. Ehhez úgy kellett 

volna „egyházi kárpótlást” adni, hogy ugyanakkor megteremtik 

a funkcionalitás, a rehabilitáció, és a fejlesztés alapjait. Ez volt a 

Fidesz-bírálat lényege. Érdekes, hogy ezt az egész frakció elfogadta, 

bár akkor, mint ismeretes, a Fideszben komoly egyházellenes 

hangok is voltak. A szakpolitikusok – Fodor Gábor és a gazdasági 

ügyek felelõse, Ungár Klára – úgy gondolták, hogy ebbe az alapba 

beleteszünk vagy ötvenmilliót, mi Németh Zsolttal azt mondtuk, 

erre több milliárd kell. 

– A mai napig amondó vagyok, hogy egyszeri generális rendezés 

lett volna a legjobb megoldás – folytatja Donáth László. – Feltéve, 

ha az egyházak úgy állapodtak volna meg az állammal, hogy 

az ingatlanjaik visszaadása elõtt felállítanak valami vagyongazdálkodási 

intézményt. 

– A volt egyházi vagyon visszaadása, az egyházak állami támogatása 

idõrõl idõre szikrákat szór. 2009 végén egy református püspök 

felvetette: elõ kellene venni a volt egyházi földbirtokok ügyét 

– idézem fel beszélgetés közben. 

– 1945 és ’47 között a földosztó bizottság vezetõjeként apám 

(Donáth Ferenc – P. Á.) számolta föl az egyházi nagybirtokot is, és 

én mind a mai napig helyeslem ezt. A tulajdon és az egyház semmilyen 

összekapcsolásával nem értek egyet. Aki a Szentírást ismeri, 

pontosan tudja, hogy az õstörténet szerint a bûnnek hármas 

gyökere van. Az elsõ gyökér az anyagi javak. A második gyökér 

166

az érzékiség vagy általában a nemiség, és a harmadik gyökér ebbõl 

a kettõbõl következik: a hatalom. Ez a három les az emberre, 

újra és újra elragadja és tönkreteszi. Érvényes ez a közösségekre is. 

Ha nekem számít mindaz, amit a zsidó-keresztény vallás és kultúra 

háromezer év óta õriz, és újra meg újra fölragyogtat, akkor 

azt kell mondani: hála Istennek, hogy az apám megszabadította a 

magyar egyházakat attól a kísértéstõl, hogy újra pénzben mérjék 

az értéküket. A föld rabul ejt. A föld megköti az embert. És azt is 

tudjuk, hogy a kereszténység kezdettõl fogva városi vallás volt, Jeruzsálemtõl 

Rómán, Athénon át New Yorkig és Budapestig. Ezt el 

lehet népiesíteni, ettõl még megmarad az urbs relígiójának, ahol 

mások a normák. 

A magyar földet törvény védi a privatizációtól. Mikor az általam 

nagyra becsült Bogárdi-Szabó István református püspök – aki 

a legliberálisabb teológus Ravasz László halála óta a magyarországi 

reformátusok között – felvetette ezt a témát, az jutott eszembe, 

hogy vidéki emberként nyilván másképp gondolkodik a földrõl, 

mint én. Ha a föld az államé, akkor teljesen mindegy, hogy kinek 

magánosítja, magyaroknak, külföldieknek, intézménynek, netán 

az egyháznak. Vagy elvi kérdés, hogy a termõföld nem magánosítható, 

és ebben az esetben mindenkit ki kell zárni a földtulajdonlásból, 

vagy szabad prédává kell tenni. Azé a föld, aki többet fizet, 

többet adózik érte, aki jobban gondozza, sõt ahogy régen szólt: 

azé a föld, aki megmûveli. Világosan látszik, hogy nem lesz többé 

olyan világ Magyarországon, ahol a pap úrhatnám szolgaként – de 

nem az Örökkévaló úr, hanem e világi urak szolgájaként – megvalósíthat 

ilyen posztfeudális szisztémát. Lehet ez után sóvárogni, de 

végre komolyan kell venni, hogy akármilyen töredékesen, itt-ott 

hamis módon, de mégiscsak polgári demokrácia van, amely elvileg 

kizárja az ilyen szemléletet és tulajdonviszonyt. 

Ha a tulajdonviszonyt visszahozom, megteremtem a materiális 

alapját annak, hogy az ehhez tartozó szemlélet is elõbb-utóbb 

újratermelje önmagát. A feudalizmus csak a tulajdonosokat szolgálta, 

és jobbágyot csinált az emberbõl. Ma már senki sem gondolhatja 

azt, hogy bizalma horgonyát a kapitalizmusba veti, mert 

semmibe veszi õt. Végigéltük e rendszer többszöri csõdjét. Az erre 

167

adott marxi válasz sem állja meg többé a helyét. Ezért van krízisben 

az egész világon a kapitalizmus is, meg a szociáldemokrácia 

is. Ilyen helyzetben az egyház ne akarjon tulajdonolni: ez tévút. 

Annak örüljön, hogy szolgálatához elég egy táska is. Az egyháznak 

a társadalomléptékû tanítás és gyógyítás, a klasszikus evangéliumi 

szolgálat a kötelessége, az emberi, közösségi vagy társadalmi ínség 

szabja meg, mit tegyen. 

168 

* * * 

– Arra nem vállalkoznék, hogy a törvényt értékeljem – kezdi dr. 

Oberfrank Ferenc (1960), az „ORFI-ügyet” végül levezénylõ volt 

közigazgatási államtitkár (1999–2000), az MTA Kísérleti Orvostudományi 

Kutató Intézet ügyvezetõ igazgatója –, inkább megpróbálom 

elmondani, mit látok ebben fontosnak, miért gondolom 

azt, hogy vannak elõremutató elemei. A hagyományok, és külföldi 

tapasztalataim szerint is hasznos, ha a szociális szférában, oktatásban, 

egészségügyben is megjelennek nem állami, nonprofit kezdeményezések, 

intézmények. Nem vallási meggyõzõdésbõl, hanem 

etikai okokból, hogy ez különösen jó az egészségügyben. De, ha 

közfeladatokat adunk az egyháznak, ahhoz meg kell teremteni a 

feltételeket. Ezek egy része a közfinanszírozás, egy másik pedig lehetne 

az is, hogy bizonyos javakkal õk gazdálkodnak. Aztán rájöttem, 

erre nincs átfogó stratégia. De Magyarországon – különösen 

az elmúlt húsz-egynéhány évben – általában semmi sem történik 

átfogó koncepciók alapján, közmegegyezésre törekedve, hanem 

túlpolitizálva, improvizálva, ami teljesen torz dolgokat eredményez. 

Például egy olyan vatikáni megállapodást köt a Horn-kormány, 

ami szóba sem jöhetett volna az Antall-kormány idején. 

Az egyházakat nem hiba helyzetbe hozni olyan területeken, ahol 

küldetésük van. Ezt el tudják látni. A profitorientált szervezeteknél 

jobbnak láttam a nonprofit szervezetek megjelenését, és itt az 

egyházi szerepvállalás valamifajta garanciát jelentett a semmibõl 

keletkezett civilszervezetekhez képest, amelyek Magyarországon 

nem tudtak megerõsödni. 

– Az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról szóló törvényt én a 

kárpótlási törvénnyel egy kategóriába sorolom – mondja dr. Kö-

kény Mihály. – A rendszerváltást követõ egy-két év forgatagában 

sok olyan intézkedés született, ami nem volt végiggondolt, utólag 

nem is bizonyult szerencsésnek. Ebben az idõszakban és lendületben 

sokan azt gondolták, hogy az egyház visszavesz néhány 

egészségügyi intézményt is, és gondos gazda módjára, megfelelõ 

személyzettel, és háttérrel, esetleg nemzetközi pénzekkel komoly 

fejlesztést hajt végre. Az irgalmas rendi kórház kialakításánál ez 

nem így volt. A végkifejlet, ahogy erre a törvényre hivatkozva az 

ORFI-t szétválasztották, megítélésem szerint nem volt szerencsés. 

Biztos, hogy lehetett volna az adott törvény szellemében is jobb 

megoldást találni, amire korábban voltak is javaslatok. 

– Az egyházak vagyonának visszaadását szolgáló törvény új szakaszt 

nyitott – mondja dr. Gógl Árpád (1939) képviselõ, volt egészségügyi 

miniszter (1998–2002). – A magyar egészségügy állami 

vagy tanácsi tulajdonban mûködött, társadalombiztosítási pénzbõl. 

Kakukktojás volt a rendszerben az izraelita hitközség tulajdonában 

meghagyott otthon. Az egyházi intézmények személyzete hivatásrendként 

mûködött, ezzel alapozta meg a hírnevét. Volt is nosztalgia 

irántuk. Sokan azt gondolták, ha korrigálják a több évtizedes 

jogsérelmeket, ugyanott folytatódik minden, ahol megszakadt. De 

nagyot változott a világ, más lett az egyház helyzete is. Az egészségügy 

átalakult, a hetvenes évektõl kezdõdõ technológiai megújulás 

óta majdnem annyit fejlõdött, mint a bakteriológia felfedezése 

után. Azt gondolom, a 21. század, akár a 19. század végi, szolidaritáselvû 

közösségi egészségügyet igényel. A rendszert az államnak 

kell garantálnia, intézményfönntartó lehet bármelyik egyház. Önmagában 

ezt jónak tartom. Megvolt rá az igény, jó fölkészültségû, 

jó szemléletû emberek mûködtek ott már az elején. (Utolsó mondatát 

nem vitattam, mivel nem lehet elég helyismerete.) 

Horn Gyula a vatikáni megállapodás engedményeivel senkit 

nem hatott meg. Paskai László (1927) sincs elragadtatva tõle: 

– Az élet sok területén megtörténik, hogy nem tudjuk a tökéleteset 

elérni. Amit sikerül létrehozni, azzal kell megelégedni. De 

ilyen megállapodásra van szükség ahhoz, hogy az egyház szabadon 

tudjon mûködni? Ez haladás lenne? Az egyház minden lépését 

törvényileg kell szabályozni? 

169

– Bíboros úr szerint a baloldal nem jobban támogatta az egyházat, 

mint a jobboldal? 

– Beleértve, hogy az Antall-kormány idején tudtunk dolgozni? 

A megállapodást Horn hozta elõ. Mivel tudott elmenni a pápához? 

Hát egy konkordátummal. De ma már nem kötnek konkordátumot, 

mert azok hosszú idõre valók, és a körülmények változhatnak, 

ezért is mentek nehezen a tárgyalások. Akad több konkordátum, 

amelyeknek manapság negatív következményei is vannak. 

Ma a Vatikán részleges megállapodást köt. Ebben bizonyos dolgokat 

lefektettek, de a parlament elé nem úgy került, ahogy ezt 

megtárgyalták, ezért nem mondhatom, hogy nagy elõrelépés volt. 

A szentszéki megállapodás mellékletében, a visszaadandó egyházi 

ingatlanok sorában szerepelt a budai irgalmas rendi kórház két 

korábbi ingatlana, a Császár fürdõ Hild József építette mûemlék 

épülete és az egész megosztott telek, az ORFI új ötemeletes épületével. 

(Megint emlékeztetünk: Marczibányi István azért vásárolta 

ezt az ingatlant, hogy a fürdõ bevételébõl tartsák fenn a kórházat, 

de a Császár-fürdõ az alapítványa, nem a rend tulajdonában volt.) 

Térjünk vissza a tetthelyre. Kozma Imréék már az 1998. februári 

tárgyaláson egyértelmûvé tették, hogy minden rendi vagyont viszszakérnek; 

azt is, ami közéjük keveredett. A Császár–Hild épület 

is kellett, de az 1980-ban arra épített ötemeletes új szárnyat ekkor 

még szerényen 99 évre az intézet használatában hagyták volna. 

Kozma szerint a tartomány fõnöke, és a rend római központja is 

ragaszkodik eredeti kórházához, „mert az ORFI területén található 

egy templom”! 

Bálint Géza: Méltányosnak és igazságosnak tartjuk, hogy a rend 

visszakapja a Nagy- és Kiskórházat. Nem tartjuk viszont annak a 

Hild–Császár fürdõ épület visszaadását; fürdõ- és fizioterápia nem 

szükséges része az irgalmas kórháznak, ugyanakkor az ORFI mûködésének 

lételeme. Értékét az elmúlt 37 év alatt a többi ingatlanon 

végzett beruházások kompenzálják. Az ezen a telken felépített ötemeletes 

kórházépületet valószínûleg a rend sem kívánja tulajdonának. 

(Dehogynem. Csak elõbb körülhuncutkodta – P. Á.) 

Bálint dr. úgy képzelte, hogy a Rózsadomb oldalában lévõ két 

170

üres telkük sem kell az irgalmas kórház mûködéséhez, így ott felépíthetik 

az ortopédia, az immunológia, a laboratórium és a radiológiai 

osztály közös épületét, hogy a mintegy kétmillió reumás 

ne szenvedjen pótolhatatlan kárt. „A szükséges osztályok pótlása 

jelentõs összegbe kerül, megfontolandó, nem elõnyösebb-e mind a 

kormány, mind az irgalmas rend számára a pénzbeli kompenzáció. 

Ezt azonban én nem ajánlhatom meg a rendnek. Nem hivatalosan 

megtettem, de nem fogadták kedvezõen. Kérjük a miniszter 

urat, hogy a fentieket szem elõtt tartva alakítsa ki álláspontját.” 

És a minisztérium az amúgy is túl nagy hazai kórházvilágban nem 

engedte egymás szomszédságában megduplázni az említett osztályok 

többségét. 

Március közepén folytatták a táncot, amit hét éve ugyanazon a 

parketten jártak, csak a zene változott. Bár ismerték már a partner 

verejtékének szagát is, az új szereplõk és helyzetek mégis hoztak 

némi változást egymás lábának tapodásában. 

Kozma atya hangsúlyozta: csak elvi kérdésekben tud állást foglalni, 

ezért magával hozta prof dr. Naszlady Attilát (a leendõ fõigazgatót), 

és dr. Kolumbán György ügyvédet. 

Bálint Géza 1991 óta folyamatosan azt ismétli, hogy közös kórház 

kellene a rend megfelelõ beruházási és humánpolitikai önállóssága 

mellett. Mikor errõl közösen tárgyaltak a köztársasági 

elnök úr álláspontja az volt, hogy ketté kell választani a rendi kórházat 

és az ORFI-t. Göncz Árpád szerint az ehhez szükséges milliárdokat 

a kormányzat fedezné… Naszlady prof nem érti, miért 

nem tud a két intézmény olyan szerzõdést kötni, hogy a mûködés 

ne változzon. Az adományokkal javulna a betegellátás. Bálint: 

vannak feladatok, amelyeket nem lehet a rendtõl szolgáltatásként 

igénybe venni, pl. az ortopédiát, amely oktatási feladatot is ellát. 

Az ORFI-nak önálló laborra is szüksége van, mert idegen helyen 

nem lehet tudományos kutatást végezni. Kozma Imre: az irgalmas 

rendi kórházban is mûködhet az ORFI-labor, csak az energia-, a 

víz- és a csatornadíjat fizetné. 

Bálint Géza: Mi lenne, ha az ORFI adná a laborszolgáltatást 

a rend részére? 

Naszlady: Az épületeket funkcióival együtt kell visszaadni. 

171

Bálint: A rendi kórház nem is kíván ortopédiát fenntartani! 

Naszlady: Az osztály is mûködhet a rendi kórházban, amíg az 

ORFI-é el nem készül. Bálint: Nem jó, ha egy épületben kétféle 

az irányítás. Kozma: Tökéletes megoldás soha sem lesz. Bálint 

kijátssza a végsõ tromfot: Budapest ellátásához nincs szükség a 

Nagykórházra, csak azzal tudták megmenteni, hogy a reuma szakmának 

kell. Kozma: Cser Ágnes fõigazgató (OEP – P. Á.) megígérte, 

hogy szerzõdést köt az irgalmas rendi kórházzal, amit a katolikus 

egyház is a sajátjának tekint, ez az egyetlen kórháza, a vatikáni 

szerzõdésnek is kiemelt része. (A Széher úti is katolikus kórház, és 

a vatikáni megállapodás melléklete kiemelés nélkül felsorol minden 

2011-ig visszaadandó ingatlant – P. Á.) 

Bár mindkét fél számára jobb lenne, ha szakmai és nem politikai 

döntés születne, de mivel minél nagyobb részt akarnak megszerezni, 

megtartani, mindkét fél politikus hívek, volt betegek, ismerõsök 

körében keresett pártfogókat – szigorúan szakmai alapon. 

Bálint Géza: A fizioterápiához sebészetre és urológiára is szükség 

lenne, az ORFI mégis csak az ortopédiára, a diagnosztikára és 

a kisegítõ tevékenységre tart igényt. Naszlady: Az irgalmas rend 

is visszakérhetné az ORFI 80 százalékát, de nem kívánjuk tönkretenni 

a reuma szakmát. Sõt, a nyugati eszközök révén az ORFI 

is jobb helyzetbe juthat. Kozma Imre: A rendezés 2010-ig is elhúzódhat, 

de akkor elindul a lavina. Tûrhetetlen, hogy a rendbe 

belépõ fiatalok nem kaphatnak itthon megfelelõ oktatást, és elhelyezést, 

csak Grazban, emiatt nagy a lemorzsolódás. Elfogadja, 

hogy az intézet jelenleg nem tud újabb helyiségeket adni, de ez 

végképp lehetetlenné teszi az irgalmas rend fejlõdését. A megállapodás 

hiánya hátrányos helyzetbe hozhatja az intézetet is. Az 

egyházzal kötött szerzõdéseket sohasem az egyház szegte meg, és 

a már visszaadott intézmények jobban mûködnek, mint állami tulajdonban. 

Ha nincs megállapodás, megkeresheti a médiákat, bár 

eddig egyetlenegy újságnak, tévének sem nyilatkozott. Leszögezi, 

hogy a katolikus püspöki kar katolikus kórházat akar (?), a kormány 

és a Vatikán is ezt támogatja. Naszlady: A visszaadás jogi 

oldala vitathatatlan. Mondhatnánk, hogy az ORFI orgazda, olyan 

tulajdona van, ami nem az övé. Miért kéne az intézet szempont- 

172

jait is figyelembe venni? Bálint Géza: Nem az intézet államosított, 

de kialakult egy olyan páratlan funkció, amit meg kellene tartani. 

Megérti, hogy a közvéleménynek hiányzik az irgalmas kórház, de 

az ORFI-ra is szükség van. Közös érdek az önuralom. Pozitív, hogy 

megalakulhatott az irgalmas rendi konvent, de ott több helyet nem 

tudnak adni, mert a vendégszobákra szerzõdésük van. Miért nem 

igényelte vissza a rend a Frankel Leó utca 52-t, oda visszaköltözhetne 

a konvent. Kozma: abban az épületben lakások vannak. 

Bálint: Két alternatívát vigyünk a bizottság elé, közös mûködést 

közalapítvány, vagy kht. formában, illetve a szétválást. Naszlady: 

Mi lenne, ha a rend privatizálná az egész ORFI-t? (Mibõl? – P. Á.) 

Kozma: Ez már Szabó György miniszter úrral történt megbeszélés 

során is felmerült. Bálint Géza: Kérem, fontolják meg az 1996-ig 

elfogadott közös mûködést. Ha csak a szétválás marad, az pénzbe 

kerül, amire várni kell. Kozma: Ez a megoldás nem jó a rendnek, 

felvetõdik, hogy ilyen feltételek mellett ragaszkodjunk-e a kórházhoz. 

Bálint: Három megoldásra váró kérdés merült fel. Egy: van-e 

realitása a közös üzemeltetésnek; kettõ: melyek a szétválás feltételei; 

három: a rend hogyan privatizálhatná az ORFI-t? Kolumbán: 

Már nincs idõ a szükséges szerzõdések kidolgozására. Bálint: 

Akkor mást nem lehet tenni, mint benyújtani a kettõs alternatívát. 

Kolumbán: Sürget az OEP-pel kötendõ szerzõdés, a vatikáni 

konkordátum szerint is csak március végéig van idõ. (Ezt honnan 

szedte az ügyvéd úr? – P. Á.) Bálint vállalja, hogy az ORFI alternatíváit 

kidolgozza, hogy március 30-ig benyújthassák. Az irgalmas 

rendi delegáció szerint ezek az alternatívák nem tartalmazzák az õ 

álláspontjukat (?). Ekkor az ülést közös akarattal berekesztik. 

Az ORFI és a rend tárgyalásainak stílusa, hangneme – egy ügyvéd 

hamis hivatkozása a vatikáni megállapodásra, 34 a leorgazdázás 

34 1999. évi LXX. törvény a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék 

között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének 

finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetû kérdésrõl 

1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetésérõl. II. 

1. Cikk: „A Magyar Állam tudomásul veszi a Megállapodás 2. számú mellékletében 

felsorolt volt egyházi ingatlanok átadására vonatkozó igényt. Az 

173

– megelõzte korát. Jogosan félt Bálint Géza, hogy egy mozdulattal 

kirántják alóla az egész intézetet. (Ekkor jegyezhette meg az ülés 

végén Dizsery Tamás a BIK elsõ fõmérnökének, Mocsáry Pálnak 

[1944]: „Most mondd, mit csináljunk ezekkel?”) 

A pénteken zárult egyezkedésen Kozma atya talán azért volt a 

szokásosnál is keményebb, mert már beszélt Horn Gyula miniszterelnökkel, 

vagy megállapodtak a találkozásban. Szerdán Kozma 

Imre már Kökény Mihály népjóléti miniszterrel tárgyalt, aki a következõ 

feljegyzést készítette errõl Horn Gyulának: 

„Egyetértettünk abban, hogy a korábbi irgalmas rendi tulajdont, 

amely az ORFI egyes épületeit és beépítetlen telkeit érinti, vissza 

kell adni az egyház tulajdonába. Az ORFI-ban kialakított egészségügyi 

ellátási struktúrát mindenképpen meg kell õrizni … Az irgalmas 

rend átvállalja teljes mértékben az állami feladatokat és az 

egész ORFI-t mûködteti” – ami lényegét tekintve az intézet privatizációját 

jelenti. A népjóléti miniszter szerint tulajdonosi jogaik 

gyakorlása nem sérül, a minisztériumnak kellõ befolyása marad a 

kórházirányításban, az intézmény fejlesztésében, a kiemelt állami 

feladatok elvégzésében. Úgy tervezték, hogy „1999 januárjában 

az OEP már az irgalmas renddel kösse a szerzõdést.” Az utolsó 

mondat: „A vázolt megoldás a korábban kialakított elvi megoldási 

lehetõségek egyik változata, amelyet mindkét fél megnyugtatónak 

lát.” A mindkét fél ez esetben a minisztérium és a rend. 

A feljegyzés tetején kézírással: „Lássanak hozzá! Horn.” Ezzel 

mintha minden eldõlt volna. 

Szerencsére elõször a sajtó látott neki. A Népszava harmadnap 

világgá kürtölte: „Az irgalmasoké lesz az ORFI. A reumatológiai 

intézet lesz a legnagyobb egyházi kórház.” 35 „Kökény Mihály, nép- 

ingatlanokat az 1991. évi XXXII. törvény rendelkezéseinek megfelelõen 

1998–2011 között, évenkénti egyenletes, értékarányos ütemezésben adja át 

az Egyház tulajdonába.” 

35 Tinnyei Mária: Az irgalmasoké lesz az ORFI. A reumatológiai intézet 

lesz a legnagyobb egyházi kórház. Népszava, 1998. március 21. (Mivel az 

ORFI sorsáról folyó viták elõzményei az olvasók elõtt ismertek, a cikkeket 

erõsen rövidítve, többnyire saját szavainkkal ismertetjük.) 

174

jóléti miniszter szerint elképzelhetetlen, hogy egy intézményt két 

tulajdonos üzemeltessen, ezért úgy döntöttek, hogy a jövõben az 

irgalmas rend mûködteti az intézményt a Máltai Szeretetszolgálat 

segítségével. A betegellátást nem befolyásolja az intézmény tulajdonlásában 

történõ változás, ez alapvetõ feltétele volt az egyezségnek.” 

„Kozma atya elmondta, még folyik az egyeztetés a minisztérium 

és a rend között, ám várhatóan pár hónapon belül a kormány és a 

rend megállapodást köthet egymással.” 

Bálint Géza nyomban levelet írt Kökény Mihálynak. „Megdöbbenéssel 

olvastuk a március 21-i újságokban a hírt, miszerint 

a tárca az ORFI egészének mûködtetését az irgalmas rendnek, 

illetve a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak kívánja átadni, 

amirõl néhány nappal korábbi megbeszéléseinken nem kaptunk 

tájékoztatást. Az irgalmas rend jogos igényét az intézet vezetése 

1991-tõl kezdve elismerte, ugyanakkor mindig hangsúlyozta, 

hogy az országos intézet státusából adódó feladatköre nem csorbulhat, 

s az intézetnek ezt az elvét az egészségügyi kormányzat dr. 

Surján László miniszter úrtól kezdve eddig mindig egyértelmûen 

támogatta. 

Az országos intézet progresszív betegellátási, szervezési, módszertani, 

oktatási és kutatási feladata állami teendõ, mely véleményünk 

szerint nem privatizálható a reumatológiai és fizioterápiás 

szakma ellátási körébe tartozó betegek sérelme nélkül akkor sem, 

ha az irgalmas rend magasabb színvonalú betegellátást nyújt. Az 

országos intézetnek ugyanis munkája révén olyan nagy szakmai 

tekintélye és befolyása van, ami egy társadalmi szervezet mûködtette 

rendi kórháznak természetszerûleg nem lehet.” (?) 

„A reumatológia és fizioterápia két olyan szakma, melynek orvosi, 

szociális és gazdasági jelentõsége igen nagy. A reumatológiai 

betegségek a fejlett országok GDP-jének 1-2,5%-ába kerülnek, s 

ez a költség 25-30 évvel ezelõtt csak 0,4-0,7% volt. A rheumetoid 

arthritis a civilizált világ legtöbb rokkantságot okozó betegsége, és 

a betegek 10 évvel rövidebb ideig élnek. A népesség 1%-át érintõ 

rheumatoid arthritis az USA-ban alig kerül kevesebbe, mint az 

ischaemiás szívbetegségek. A degeneratív gerinc és ízületi beteg- 

175

ségek az USA-ban és hazánkban is 2. helyen állnak a korai nyugdíjaztatás 

okai között a szív- és érrendszeri betegségek mögött. 

Mindez indokolja e két szakma jelentõségét. A reumatológia és 

fizioterápia hazai mûvelése ezért elképzelhetetlen fekvõbeteg-háttérrel 

rendelkezõ országos intézet nélkül… 

Kérjük a miniszter urat, fontolja meg, hogy miként lehet az intézet 

mûködését garantálni az irgalmas rend jogos igényeinek kielégítése 

mellett.” 

Az irgalmas rendi kórház útja még a minisztériumban sem volt 

virággal kirakva. Pár nappal korábban Bálint Géza megegyezett 

Kereszty Éva helyettes államtitkárral, hogy elküldi neki a volt irgalmas 

rendi tulajdon visszaadásának orfis alternatíváit, illetve a 

rend képviselõivel folytatott utolsó tárgyalásuk jegyzõkönyvét. 

A paksamétát a miniszteri levéllel egyszerre postázták, feljajdulva, 

hogy a „néhány nappal korábbi tájékoztatásával ellentétben a tárca 

véleménye gyökeresen megváltozott”. 

Mi kanyarodjunk vissza a Népszavához. Egy hónap sem telt el a 

„minden eldõlt” cikkük után, mikor ugyanaz a szerzõ arról adott 

hírt, hogy csak a hónap végén kerül a kormány elé az elõterjesztés, 

az ORFI átadásának feltételeirõl. „Egyházi garanciát kér a tárca az 

ORFI-ért” 36 – szólt a cím, mert elképzelhetõ, hogy az irgalmas 

rend csak a katolikus egyház garanciavállalása (?) esetén veheti át 

az ORFI-t. A népjóléti tárca ragaszkodik ahhoz, hogy a reumatológiai 

szakkórház igazgatóinak a kinevezése az egyetértésével történhessen. 

Garanciát kérnek a dolgozók továbbfoglalkoztatására 

is. „Információink szerint a döntést elõkészítõ szakértõk kételkednek 

benne, hogy a rend képes a közel ezerágyas speciális intézmény 

irányítására.” Ragaszkodik a minisztérium ahhoz is, hogy az 

irgalmas rend anyagi felelõsséget vállaljon az intézmény mûködtetése 

során esetleg felhalmozódó tartozásért. Mivel a magyarországi 

irgalmas rend az osztrák tartományhoz tartozik, a szaktárca munkatársai 

azt is elképzelhetõnek tartják, hogy a magyar katolikus 

176 

36 Tinnyei Mária: Egyházi garanciát kér a tárca az ORFI-ért. Népszava, 

1998. április 18.

egyháztól, vagy Rómától kérnek garanciát a rend tevékenységéért. 

Seregély István egri érsek szerint: „Semmit nem vállal a katolikus 

egyház, hiszen a világegyház jogrendje erre nem ad semmiféle 

lehetõséget.” 

Vagyis a minisztérium és az újság egyaránt járatlan volt az egyházi 

és a rendi életben. 

1998 márciusában, áprilisában jóformán minden sajtóorgánum 

foglalkozott az ORFI/irgalmas rend üggyel. Próbáljuk követni milyen, 

esetenként mennyire torz kép került a nyilvánosság elé. Elfogadható 

megállapodás vagy kapituláció? 37 – kérdezte a Népszabadság. 

Öt évvel ezelõtt úgy tûnt, hogy létrejöhet egy elfogadható 

kompromisszum: a bécsi irgalmas rendi tartományfõnök aláírásával 

szándéknyilatkozat született arról, hogy az ORFI egységét nem 

szabad megbontani, inkább közösen kell mûködtetni. Kozma atya 

– aki a tavalyi évig a zugligeti plébániát vezette, majd lemondva 

errõl, novíciusként belépett az irgalmas rendbe, ma már a rend 

magyarországi megbízottjaként dolgozik – 1994-ben már kitért a 

közös mûködtetés elõl. A tárgyalások ettõl kezdve a múlt hétig 

nem vezettek eredményre. Akkor a népjóléti miniszter váratlanul 

közölte, hogy egyezségre jutottak a renddel. Kereszty Éva helyettes 

államtitkár úgy véli, az ORFI kettéválasztása lett volna a legrosszabb 

megoldás, mert a két intézmény nehezen osztozott volna 

meg például az ortopédián és a diagnosztikán. 

– Az irgalmas rend változatlan profillal venné át az országos 

intézet feladatait, leegyszerûsítve úgy mondhatnám, hogy a minisztérium 

kiadja mûködtetésre az ORFI-t a rendnek, ám a szakmai 

irányításba a tárca is beleszól majd. Megállapodás csak ezzel 

a feltétellel és megfelelõ garanciákkal jöhet létre. Szó sincs arról, 

hogy a rendi emberek operálnának ezen túl, és arról sem, hogy az 

ORFI katolikus kórházzá alakulna át (?). Ellenben a rend nemzetközi 

kapcsolatai révén lehetõség nyílhat új, nálunk eddig még be 

nem vezetett gondozási módszerek alkalmazására, például az ott- 

37 Féderer Ágnes: Elfogadható megállapodás vagy kapituláció? A kormányé 

a végsõ szó az ORFI ügyében. Népszabadság, 1998. március 26. 

177

honi ápolásra, sõt pénzügyi segítséghez is könnyebben hozzájuthat 

majd az intézmény – véli a helyettes államtitkár. Már három hét 

múlva másképpen fogalmazott 

Dr. Kereszty Éva (1963), a Szegedi Tudományegyetem Igazságügyi 

Orvostani Intézet mb. vezetõje, volt helyettes államtitkár 

(1997–1998), tíz év távlatából pedig ezt mondja: 

– Mi is elcsodálkoztunk, milyen megállapodást kötött Kökény 

Mihály Kozma Imrével, mert az elõkészítõ iratokban sokkal óvatosabban 

fogalmaztunk. Sok dolog tisztázatlan volt jogilag is. Némi 

szabotálás is akadt, mindenki kereste a kákán a csomót, hogy ne 

kelljen végrehajtani. Hornnak nem volt aktív szerepe a döntésben. 

Õ mondhatta Kozmának: „Hát látod Imrém, munkabizottságot 

hoztunk létre, és hetente üléseztek!” A titkárnõm meg azt 

kérdezte: „Meddig fognak ezek itt zsúrozni?” 

Magyar Nemzet írásának a címe: „Halálos sebet kaphat a reumatológia” 

38 – ha valóra válik a népjóléti miniszter ígérete – állítja 

a cikkben Bálint Géza. Az 1991 óta folyó tárgyalásokban fordulatot 

hozott a népjóléti miniszter közelmúltbeli nyilatkozata. Bálint 

Géza szerint példa nélkül álló lenne a világ legnagyobb, jelentõs 

állami feladatokat ellátó reumatológiai szakintézményének a privatizálása. 

Az országos intézeti feladatok, így az oktatás és a kutatás 

nem adhatók át egy szerzetesrendnek. A fõigazgató szerint 

nem megalapozott a miniszter érvelése, hogy a felügyelõbizottságban 

a minisztérium képviselõje garantálja az állami feladatok ellátását. 

Az fb-nek csak véleményezési és tanácsadói joga van. 

A fõigazgató leszögezte, nem pozícióféltésbõl ellenzi a körvonalazódó 

megállapodást. Az országos ágyleépítések során az egyik 

legjobban megcsonkított terület a reumatológia volt. Az ország 

megmaradt szakágyainak 30 százaléka (948 ágy) az ORFI-ban 

van. Az intézetnek nincs adóssága, szakmai munkájukat minõsíti, 

hogy betegeik egy-két hónapi várakozás után kerülhetnek a reumatológiai 

osztályokra. 

38 (élõ): Halálos sebet kaphat a reumatológia. Ma egyeztetnek az ORFI 

átadásáról az irgalmasokkal. Magyar Nemzet, 1998. március 30. 

178

Kozma Imre atya a hétfõi tárgyalásokat megelõzõen nem kívánt 

nyilatkozni a Magyar Nemzetnek. 

Az egyeztetõ bizottság elismerte, hogy az államosítást követõen 

az ORFI-ban több új gyógyászati célú épület létesült. Mivel 

a Császár fürdõ és Hild-udvar szerepel az állami tulajdonból ki 

nem adható mûemlékek jegyzékén, az Országos Mûemlékvédelmi 

Hivatal nem járult hozzá az egyházi tulajdonláshoz. (Ám, ha a 

parlament jóváhagyja, hozzá kell járulnia – P. Á.) Kozma Imre bejelentette: 

a rend a teljes intézetet kívánja átvenni. 

A minisztérium zordan lesöpörte az ORFI aggályait. Ám a Pénzügyminisztérium 

képviselõje firtatni kezdte: megszûnik-e az állami 

fenntartású ORFI; ha igen, jogutóddal, vagy anélkül; egy külföldi 

irányítású szerzetesrend elláthat-e országos egészségügyi feladatokat? 

Szerintük meg kellene vizsgálni a rend igényének kielégítését 

pénzbeli kártalanítással, járadékkal stb. Már a bizottság elé a 

különbözõ lehetõségeket tartalmazó részletes elõterjesztést kellett 

volna hozni. Az ORFI megmaradó részeinek koncesszióba adása 

pályáztatási kötelezettséggel járna, ahol a legtöbbet ajánló nyer. 

A Belügyminisztérium képviselõje szerint az érdekelteknek 

szerzõdést kellene kötniük, figyelembe véve a volt rendi tulajdonon 

végzett értéknövelõ beruházásokat is. A bizottság elnöke 

javasolta, hogy a témában készüljön külön kormány-elõterjesztés 

a MEH, az NM és a PM együttmûködésével. Tárcaközi egyeztetés 

után április végéig kellene a kormány elé terjeszteni a javaslatot. 

Az ORFI kérte, hogy az elõterjesztésben szerepeljen az õ 

álláspontjuk is. A javaslatok ellen szavazott a PM, tartózkodott 

a szavazástól a Mûvelõdési Minisztérium képviselõje. Az ORFI 

szemszögébõl mintha még a magát mindenbõl kihúzó egyház is 

eszesebbnek tûnt volna, mint az intézet cselekvésre kényszerített 

gazdája, a Népjóléti Minisztérium. 

A tárgyalás másnapján a Magyar Nemzet már arról adott hírt: 

„Az Irgalmas rend megkapja az ORFI-t. Garantálják a színvonal 

megõrzését.” 39 A tervezet májusban kerül a kormány elé. Kozma 

39 (élõ–szõnyi): Az Irgalmas rend megkapja az ORFI-t. Garantálják a színvonal 

megõrzését. Magyar Nemzet, 1998. március 31. 

179

Imre úgy nyilatkozott, hogy a régi-új tulajdonos alapvetõ fontosságúnak 

tartja az intézmény egységének megõrzését és a szakmai 

színvonal fenntartását, ezért kötelezettséget vállaltak, hogy a 

munkatársi gárdát teljes egészében megtartják. A kórház egyházi 

kézbe kerülését megkérdõjelezõ fõigazgató további sorsáról még 

nem tárgyaltak, Kozma szerint Bálint Géza nyilatkozatai meggondolatlanok. 

Az öttagú bizottságból mindössze a Pénzügyminisztérium 

képviselõje nem támogatta az elképzelést, finanszírozási aggályai 

miatt. Mint megtudták, Magyarországon csupán négy irgalmas 

rendi szerzetes él, Európában azonban kiterjedt egészségügyi 

hálózatuk létezik. 

A Népszabadság „Az Irgalmas Rendé lehet az ORFI” 40 – címmel 

tudósított. 

– Egyedi kormányjelentést készítünk az ügyrõl április végéig 

– nyilatkozta a lapnak Platthy Iván, a Miniszterelnöki Hivatal 

címzetes államtitkára, a kormánybizottság vezetõje –, ebben rögzítjük 

majd a tulajdon-, és mûködtetési jog átadásának feltételeit, 

és az Irgalmas Rend kötelezettségeit, hogy semmiféle jogsérelem 

ne érhesse az ORFI betegeit és dolgozóit. Kozma Imre azt mondja: 

csak ez a döntés õrizhette meg az ORFI egységét. 

– Mi is tudunk gazdálkodni a pénzzel – vélekedett, és a betegek 

megfelelõ ellátása a legfontosabb. Szeretnék rendezni például a 

hálapénz ügyét, és törekvésük az Irgalmas Rend szellemiségének 

megjelenítése a kórházban. Megemlítette, hogy a Magyar Máltai 

Szeretetszolgálat is részt kíván venni az ORFI támogatásában és 

irányításában. 

„A szakmát félti az ORFI-ért harcoló fõigazgató” – írta a Blikk. 41 

„Az átadás még nem tény, csak annyi biztos, hogy a kormánybizottság 

ezt terjeszti majd be a minisztereknek” – mondta Bálint 

doktor, aki nem kétli, ha a rend megkapja az ORFI-t, a betegellátás 

változatlanul színvonalas lesz, de itt a szakma forog kockán: 

40 Az Irgalmas Rendé lehet az ORFI. Népszabadság, 1998. március 31. 

41 Szirmay Dávid: Az irgalmasoké lehet a reumások kórháza. A szakmát 

félti az ORFI-ért harcoló fõigazgató. Blikk, 1998. április 1. 

180

a reumatológiát és fizioterápiát csak az ORFI-ban tanítják. E két 

szakma irányítása és szakembereinek képzése állami feladat, nem 

adható teljesen egy rend kezébe. – Bálint doktor 38 éve dolgozik 

az ORFI-ban, és reménykedik: „Látok esélyt arra, hogy a kormány 

végül a szakma számára kedvezõen dönt.” 

„Rend a lelke mindennek” 42 – írta a Hetek. Dr. Hodinka László, 

az ORFI igazgatóhelyettese több vitatható részletre hívta fel a 

figyelmet: a megállapodás nem számol az államosítás óta történt 

értéknövekedéssel, vagyis az állam sokkal többet ad vissza az irgalmasoknak, 

mint amennyit elvett tõle. A törvény az államosításkor 

üresen álló telkekre nem ír elõ kárpótlást, most mégis vonatkoztatják 

arra a területre is, amelyre az állam emelt épületet 1981ben. 

Kétségeket ébreszt az is, hogy ezentúl a szerzetesek látják el a 

hazánkban mûködõ hasonló kórházak szakfelügyeletét. 

Dr. Kereszty Éva, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára 

azt nyilatkozta: Magyarország jól jár azzal, hogy külföldi 

tõkebevonással fejleszti a hazai egészségügyet, és a renddel kötendõ 

megállapodás jogi garanciákat fog tartalmazni az ORFI szakirányú 

mûködtetésérõl. A minisztérium tudatában van, hogy nem 

a magyar irgalmas rend finanszírozza és menedzseli majd az évi 

2,2 milliárd forint költségvetéssel mûködõ intézetet, de mint 

mondta: „A MÁV Kórházat sem bakterek vezetik.” 

Egy magát megnevezni nem kívánó népjóléti minisztériumi 

tisztségviselõ pedig kifejtette: a római katolikus egyház ma már 

inkább multinacionális cég, mint hitéletet folytató szervezet. Véleménye 

szerint az ORFI esetében a Vatikánhoz tartozó bécsi irgalmas 

rendfõnök fedõszervként használta a Magyarországon élõ 

idõs rendtársait, akik a magyar állam tárgyalópartnerei lehettek. 

Õk terjesztették be kárpótlási igényüket, amellyel valójában egy 

idegen állam, a Vatikán érdekeit képviselik. Informátorunk szerint 

az osztrák irgalmasok nem önzetlenül fektetnek pénzt az 

ORFI fejlesztésébe: jól megfontolt üzleti érdekek vezérlik õket. 

A cikkbõl kiderül, négytagú a rend, vagyis Kozma Imre belé- 

42 Szlazsánszky Ferenc: Rend a lelke mindennek. Hetek, 1998. április 4. 

181

pése óta erõteljes – 33 százalékos – a fejlõdés. A rend megbízottja 

kifejtette: az ORFI-ban nem megfelelõ a betegellátás minõsége 

(?), ezért ragaszkodtak az intézmény átvételéhez. A színvonalemelésrõl 

elmondta: „Ne gondolják, hogy áldással vagy kézrátétellel 

fogunk gyógyítani, megvannak a jól képzett szakembereink.” 

Az írásban a névtelen tisztviselõ szinte minden mondata badarság: 

az idegen állam, a Vatikán érdekeitõl kezdve a fedõszerven 

át az állítólagos üzleti érdekig. Egyébként közel egy évtized alatt 

sem lett a rendi kórház gazdaságos vállalkozás. Újdonság az atya 

„szakvéleménye”, hogy a rossz betegellátás miatt ragaszkodnak az 

ORFI átvételéhez. 

– Elvadult tervek futottak; lézeres számítógépes kapcsolattartás az 

egyes osztályok és az intézet különbözõ épületei között – idézi fel 

névtelenül a fiatal sebészorvos – vagy, hogy a bejövõ óriási pénzeket 

bankban fogják tartani, és csak a kamatait használják fel. 

Chipkártyás betegnyilvántartással az Egyesült Államokban sem 

találkoztam. Amikor én kezdtem, még nem kellett figyelni a költségekre. 

Most spórolás folyik, ami nem is árt, amíg nem megy a betegek 

rovására, de egyre nagyobb hatással van az ellátásra. Ennek 

ellenére Angliában vagy az Egyesült Államokban csak a gazdag 

emberek jutnak jobb ellátáshoz; nálunk az átlagpolgár több mindent 

megkap, mint ott. A csúcsellátásban persze más a helyzet. 

A cikkek kavalkádjában a legjobb címmel a HVG (Molnár Patrícia) 

rukkolt ki: „Csúzrajáratás.” 43 A jelek szerint hiábavalónak 

bizonyul az ORFI vezetésének minden erõfeszítése, a csaknem 

ezerágyas egészségügyi intézménynél alighanem nemcsak a tulajdonlást, 

hanem a szakmai irányítást is az irgalmas rend veszi át. 

A végsõ – vagyis a kormányzati – áldás még hiányzik az aktusról, 

mindenesetre a Népjóléti Minisztérium eltökéltnek látszik az 

ORFI átadása ügyében. 

„A kórházak társadalombiztosítási (tb) finanszírozása szektor 

semleges: a tb-vel szerzõdött intézményeknek jutó pénz attól sem- 

rilis 4. 

182 

43 Molnár Patrícia: Csúzrajáratás. Irgalmasoké az ORFI? HVG, 1998. áp

miképpen sem függ, hogy a tulajdonos, a mûködtetõ a települési 

önkormányzat-e, vagy esetleg valamelyik egyház – tájékoztatta a 

HVG-t Székely Tamás, az OEP fõosztályvezetõje. – A tb kizárólag 

a mûködés költségeit állja, a fejlesztések, a beruházások, az állagmegóvások 

terhei a tulajdonosra hárulnak.” 

Eleinte pusztán arról volt szó, hogy az irgalmasok visszakapják 

1951 elõtti – az intézmény mintegy háromötödét kitevõ – tulajdonukat, 

míg a szakmai irányítás továbbra is világi lett volna, az 

utóbbi átvételét csak 1994 óta hangoztatja a rend. Spanyolországban 

110, Ausztriában 11, de más európai országban is számos kórházat 

mûködtetnek – állítja Kozma atya, aki tavaly óta novíciusa 

a rendnek, amely egyébként Magyarország jelenlegi határain belül 

az ORFl-n és a pécsi klinikán kívül az egri és a pápai kórháznak 

volt a tulajdonosa. [A pécsi klinikának csak egy osztálya, és a már 

átvett régi váci kórház is az övék volt – P. Á.] 

„A rend, a mögötte álló nemzetközi háttér révén, valamennyi 

funkcióban képes lesz helytállni, folytatjuk az intézmény jelenlegi 

szakmai profilját, és megtartjuk az 1400 fõs személyzetet is” 

– igyekezett eloszlatni az aggályokat Kozma Imre. A nemzetközi 

megerõsítésre vitathatatlanul szükség lesz, a rend ugyanis jelenleg 

mindössze négy magyarországi tagot számlál, akik híján vannak az 

egészségügyi, illetve a kórház irányításához szükséges menedzseri 

ismereteknek. 

A nemzetközi háttér azért is elengedhetetlen, mivel az ORFIban 

jelentõs felújításra, fejlesztésre lenne szükség. Bálint Géza 

több százmillió forintra taksálja ezt az összeget. Kérdés, mekkora 

bevételt képes majd produkálni az új tulajdonos. Kozma Imre 

nem kételkedett abban (valóban? – P. Á.), hogy a rend külföldi 

szervezetei elegendõ forrást teremtenek majd a felújításokhoz, beruházásokhoz. 

Viszont a kórház átvétele nélkül szerinte „legalább 

száz évre keresztet lehetne vetni” a magyar rendre. 

„Katolikus szakkórház lesz az ORFI-ból?” 44 – kérdi a Népszabadság. 

Nem érti, hogyan születhetett a gyors megállapodás a mi- 

44 Az ORFI és az Irgalmas Rend. Katolikus szakkórház lesz az ORFI-ból? 

Népszabadság, 1998. április 6. 

183

nisztérium és a rend között a pontos részletek és feltételek kidolgozása 

nélkül? Képes lesz-e Kozma atya a több mint kétmilliárd 

forintos éves költségvetésbõl gazdálkodó, jelenleg senkinek sem 

adós szakintézmény irányítására? Mi lesz a kórház dolgozóinak a 

sorsa (állásukat ugyan nem, ám a közalkalmazotti státusukat és az 

ezzel járó illetményeiket elveszítik)? 

Két nappal késõbb a lap már Bécsben firtatta: „Veszélyben Budapest 

reumatológiai ellátása?” Paulus Kohler atya, akit a rend 

múlt heti tanácsülésén választottak tartományfõnökké, kijelentette: 

a kormánydöntés után (? – P. Á.) ülnek majd le a magyar kabinet 

képviselõivel és megvitatják a felmerült kérdéseket. A Fõvárosi 

Közgyûlés egészségügyi bizottságának elnöke nem támogatja, 

hogy az ORFI a rendhez kerüljön. Gerõ Gábornak nincs kifogása 

az ellen, hogy a rend visszakapja az egykori épületeit, valószínûleg 

jelentõs segítséget nyújthatnának a krónikus betegek ápolásában. 

Ám azzal nem ért egyet, hogy az állam által épített ingatlanok is 

hozzájuk kerüljenek. 

„Az irgalmasok nem osztoznak” – állította a Vasárnapi Hírek. 45 

A lap úgy véli, a végleges és megnyugtató döntést (?) a kormánynak 

kell meghoznia. Dr. Hodinka László, az ORFI fõigazgató-helyettese 

szerint a képviselõjüket meghallgatták ugyan, de a javaslataikat 

nem vitatták meg. A tárgyalás alapja a népjóléti tárca és a 

rend elõzetes megállapodása volt. Az intézmény vezetõinek nincs 

tudomása arról, ki készíti majd a kormány-elõterjesztést, de ebben 

szeretnének részt venni. 

Kozma atya elmondta: a rend elutasítja az ORFI vezetõinek javaslatát, 

hogy mûködtessék közösen a kórházkomplexumot, mert 

elriasztaná a külföldi adományozókat. (Vajon honnan származtak 

ezek az egy irányba húzó és hamisnak bizonyuló ismeretek? – P. Á.) 

A betegek azt érzékelik majd, hogy megváltozik a gyógyítás szelleme. 

Betegcentrikus elvek szerint kívánnak dolgozni. A személyzet 

szemléletének átformálásáért minél több apácát szeretnének beállítani 

nõvérszolgálatra. 

45 Lóránth Ida: Az irgalmasok nem osztoznak. Csak a hónap végén dönt a 

kormány az ORFI szakmai irányításáról. Vasárnapi Hírek, 1998. április 5. 

184

Április 8-án fellázadt tíz országos intézet fõigazgatója – túlnyomórészt 

szakmájuk professzorai –, és többek között azt írták Kökény 

Mihály miniszternek: „Nem tartjuk kivihetõnek, hogy egy 

országos intézetet, szerzõdésben vállalt kötelezettségként, bármely 

civil szervezet mûködtessen”, egyetlen egyház sem láthat el országos 

feladatot az egészségügyben – függetlenül a jó szándéktól. 

„Attól tartunk, hogy amennyiben a most ismeretes változat valósul 

meg, nehezen korrigálható szakmai károk keletkeznek, és az 

egyházi tulajdon visszaadásának ügye is jóvátehetetlen erkölcsi 

kárt szenvedhet.” 

„Nincs végleges döntés az ORFI-ról” 46 – közölte a felbolydulás 

közepén a Népszabadság Kereszty Éva helyettes államtitkárt 

idézve. Az ORFI dolgozói elõtt azt is kijelentette, hogy a tárca és 

a rend közötti megállapodás csupán elméleti és politikai döntés. 

A jövõ év elejéig semmilyen konkrét változás nem várható, és az 

április végéig elkészülõ kormányjelentésben még minden lehetséges 

megoldás helyet kaphat. A rendnek szavatolnia kell, hogy az 

alkalmazottak juttatásai nem csökkennek. Felhívta a figyelmet, 

az egyháznak anyagilag teljes felelõsséget kell vállalnia azért, ha 

a késõbbiekben – például mûködtetési problémák miatt – vissza 

akarná adni az államnak az intézetet. 

Kökény Mihály miniszter fogadta az ORFI vezetõit, így újra kifejthették: 

az állam az országos intézeti feladatokat nem ruházhatja 

át másra. Ennél a kettéválasztása is jobb megoldás lenne. 

„Továbbra is döntésre vár az ORFI” 47 – írja a Népszabadság, 

napokon belül a kormány elé kerül a téma. A kormánybizottság 

javaslatában várhatóan az szerepel majd, hogy az irgalmas rendé 

legyen minden mûködtetési jog. 

Kereszty Éva szerint, ha az irgalmas rend mindössze néhány 

szerzetesbõl álló magyarországi delegációja nem tud megfelelõ jogi 

és anyagi garanciát adni az ORFI változatlan szintû mûködtetésére, 

és ha ezzel kapcsolatban a bécsi rendtartomány sem nyilatko- 

46 Nincs végleges döntés az ORFI-ról. Népszabadság, 1998. április 9. 

47 Továbbra is döntésre vár az ORFI. Népszabadság, 1998. április 22. 

185

zik határozottan, akkor a Magyar Katolikus Egyháznak kellene a 

szükséges garanciákat megadnia. A bécsi rendtartomány vezetõje 

úgy gondolja, hogy elõbb a magyar kormánynak kell határoznia, 

azután lehet a garanciákról tárgyalni. 

Az ORFI vezetõi levélben fordultak a kormány tagjaihoz. Ebben 

azt is hangsúlyozzák, hogy olyan állami tulajdonú épületekben 

történik a járó- és fekvõbeteg-ellátás túlnyomó része, amelyek 

sohasem voltak egyházi tulajdonban. A Horn Gyula miniszterelnökhöz 

március végén eljuttatott, az ORFI megmentését kérõ 

levelükre nem kaptak választ. 

„Ismét vitatéma az ORFI tulajdonlása” 48 – közölte a Napi Magyarország. 

Eszerint az ORFI fõigazgatója, Bálint György (sic! 

– róla talán az újságíró-iskolán hallhatott a szerzõ – P. Á.), majd az 

SZDSZ is kétségeit fejezte ki, hogy a rend képes lesz a mai színvonalon 

megõrízni az intézményt. Kozma Imre közölte: fölöslegesek 

az aggodalmak, a rend megalakulása óta a gyógyítás szolgálatában 

áll, olyan fejlett technológiájú és szakembergárdájú és olyan kiterjedt 

kórházhálózata van a világban, amely garancia az eddiginél 

eredményesebb munkára. 

Közeledett „a pillanat”. A Kökény Mihály és a kormánybizottságot 

vezetõ Platthy Iván által jegyzett kormány-elõterjesztés 

szerint „az irgalmas rend kezdettõl fogva vállalta és igényelte a 

funkcióval együtt történõ átvételt”. (Vajon hol volt ez a kezdet? 

– P. Á.) A továbbiakban arról írnak, hogy a döntés nem halasztható 

az ingatlanrendezés befejezéséig, mivel a kérdés kapcsolódik 

az egészségügy reformjához is. A Népjóléti Minisztérium részletes 

feladatátadási szerzõdéssel az ORFI mûködtetési jogát átadja 

az irgalmas rendnek. Ez lényegében az állami feladat funkcionális 

privatizációját jelenti. Az irgalmas rend az ellátási profilt bõvíti 

(például otthoni szakápolással). Egyidejûleg javasolják a mûemlékvédelmi 

hatóságnak, hogy kezdeményezze a Hild-féle Császár 

fürdõ épület törlését az állami tulajdonból ki nem adható mûem- 

186 

48 – SZÕKE –: Ismét vitatéma az ORFI tulajdonlása. Napi Magyarország, 

1998. április 22.

lékek jegyzékérõl, mivel az ingatlan szerepel a vatikáni megállapodás 

mellékletében. 

„A körülményekre tekintettel javasoljuk az elõterjesztés egyeztetés 

nélküli, soron kívüli tárgyalását. 

Budapest, 1998. április” 

Ez rendpárti, Kozma-párti elõterjesztés volt. Biztonsági javaslat 

lett volna a közös kórház, ORFI-párti pedig, a korábbi római generális 

által is képviselt álláspont, az orfis mûködtetés. 

Április huszonharmadikán azonban a Magyar Hírlap már arról 

adott hírt, hogy a kormány a tisztázásra váró jogi problémák, a tulajdonváltás 

visszhangja, a nyitott kérdések sokasága miatt õszre 

halasztotta a döntést. 49 Kozma Imre ezt tudomásul veszi és várja a 

következõ lépéseket. 

– A történet a vatikáni megállapodás kapcsán gyorsult fel, és 

az én elsõ miniszterségem végén, közvetlenül a ’98-as választások 

elõtt foglalkozott ezzel a kormány, de akkor már nem született 

döntés – idézi fel Kökény Mihály. – Ha én viszem végig, biztos 

nem támogattam volna az elválást ágytól-asztaltól – ami bekövetkezett. 

Kezdettõl fogva az volt a véleményem, hogy olyan megoldást 

kell találni, ami megõrzi az egységet. Vagy úgy, hogy az épületet 

visszakapja a rend, de az állam mûködteti tovább bizonyos 

egyházi szempontokat érvényesítve, vagy közösen létrehoznak 

egy alapítványt, vagy közalapítványt, de mindenképpen egyben 

tartjuk az intézményt. Akkor kisebb a feszültség, nincs, hogy ki 

hova megy, nem kellett volna kiszolgálórészlegeket megduplázni 

egymás szomszédságában stb. Nem örültem az Orbán-kormány ismert 

döntésének. Miniszterségem idején az egyház nem mutatkozott 

gálánsnak a beruházás, befektetés tekintetében, nem derült 

ki, hogy mi mindent akarnak a kórházzal, a kórházért tenni. 

Mondok ellenpéldát: egyházi intézményként mûködik a Bethesda 

gyermekkórház. Abba a református egyház invesztált, de van 

olyan katolikus egyház által fenntartott intézmény is, a Széher úti 

49 Komornik Vera: Õsszel visszatérnek az ORFI-ra. Magyar Hírlap, 1998. 

április 23. 

187

kórház, ahol hasonló a helyzet, de említhetném a hitközség által 

fenntartott intézményeket is. 

– A püspöki kar több ízben leszögezte, hogy õk anyagi felelõsséget 

nem tudnak vállalni. 

– Kezdetben voltak olyan illúziók, hogy jön valamilyen nemzetközi 

rend, a katolikus egyház más egyéb forrásokból majd részt 

vesz a kórház fejlesztésében. Olyan várakozás is volt, hogy Kozma 

Imre máltai és egyéb adományokból meg külföldi befektetésekbõl 

szépen felvirágoztatja a kórházat. Késõbb ez már nemigen került 

szóba, vagyis nem annyira elegáns ez a történet. 

– Döntõ szerepe lehetett az ügyben Horn Gyula miniszterelnök 

és Kozma atya jó kapcsolatának, aki „felkereste Horn Gyulát, és 

az odaígérte neki az ORFI-t”. Feltételezem, hogy Horn utasítására 

jött létre az ön tárgyalása Kozma Imrével. 

– Horn Gyula kétségkívül nagyon jó viszonyban volt Kozma 

atyával, nagyra becsülte õt. 

– Utasította önt, hogy tárgyaljon Kozmával? 

– De nem azt mondta, hogy ezt vagy azt tegyem. „Megoldás 

kell!” Õ gyors megoldást akart. Sajnos nincs meg nekem a ’98. 

áprilisi kormányülés anyaga, az elõterjesztés… 

– Nekem megvan. 

– A Horn-kormány nagyon gyorsan mûködött. Horn nem szerette 

a kormányülésen a vitákat, mindent elõre el kellett rendezni. 

Vagyis az embernek nagyon meg kellett fontolni, hogy nyit-e 

vitát, mert azt õ pillanatok alatt keményen leverte. De ebben a 

kérdésben a kormányülésen újabb alternatívák vetõdtek fel, tehát 

nem csak én vélekedtem úgy – függetlenül az elõterjesztés 

tartalmától –, hogy ezt alaposan meg kell gondolni. A pénzügyminisztérium 

– már nem emlékszem, hogy Medgyessy, vagy csak 

az államtitkára volt ott a kormányülésen – szóba hozta, hogy 

nincs ezzel minden rendben. Hosszan persze errõl sem tárgyaltunk, 

Horn Gyula pragmatikus volt, neki az volt a lényeg, hogy 

zárjuk már le ezt az ügyet, és ne járjon emiatt Kozma atya a nyakára. 

Végül azzal lett elnapolva a döntés, hogy a választások után 

majd visszatérünk rá. Áprilisban még olyan hangulat volt, hogy 

jó, jó, nyomul a Fidesz, de Horn marad a miniszterelnök. Horn is 

188

azt mondta, rendben, majd a választások után megnézzük, addig 

dolgozzanak még rajta. 

– Ez azt jelenti, hogy Horn nem kötelezte el magát Kozmával 

szemben? 

– Nem, nem. Õ megoldást akart. Nem emlékszem, hogy Horn 

Gyula azt mondta volna, hogy tessék szétválasztani az ORFI-t eddig 

vagy addig. Nem kötelezte el magát semmiféle megoldás mellett. 

Csak azt szorgalmazta, hogy intézzük el, zárjuk le, fõképp a 

vatikáni megállapodás után szerette volna, ha a végére járunk. 

Úgy emlékszem, mi ugyanazt mondtuk Medgyessyvel. Tehát ha 

õsszel mi vagyunk ott, és visszatérünk rá, biztos, hogy olyan megállapodás 

született volna, miszerint az intézet egyben marad, akár 

alapítványi formában. Ha a dolog teljesen tiszta, nyilván egybõl 

átment volna. Azért ez nem egy politikai rizikót tartalmazó téma 

volt, hogy errõl a választás elõtt nem lehetett volna dönteni. Ráadásul 

egy korábban vállalt kötelezettségrõl volt szó, a korábbi 

törvénnyel, a vatikáni megállapodással egybevágó egyházi igény 

kielégítésérõl. Akármi lett volna a döntés, feltételezem, Orbánék 

nem változtattak volna rajta. Hogy az õ döntésük miért tartott 

majd’ egy évig, nem tudom. 

– Mi a véleménye, Kozma atya nélkül is így alakult volna a 

történet? 

– Õ nagyon határozottan és szívósan képviselte az irgalmas rendet, 

hogy aztán ezt egyházon belül, hogy ítélték meg, nem tudom. 

Azt határozottan állítom, hogy ebben az ügyben másvalaki nem 

interveniált, más egyházi méltóság, akár a magyar püspöki konferencia 

vagy más szervezet, senki: õ egy személyben járt el. Ha nem 

Kozma Imre képviseli az irgalmasokat, aki rendszerváltás körül 

szerzett nagy presztízst, valószínû, nem ilyen megoldás született 

volna. Õ nagyon sok baloldali politikussal jó kapcsolatokat ápolt. 

– De a ’98-as választás után nyomban hátat fordított Hornnak, 

és kijelentette, hogy az új kormánytól inkább várható a döntés, 

mint a leköszönõtõl. 

– Jó politikus. Egyébként érdekes, hogy az Orbán-kormány idején 

ez az ügy nem került elõ sem a parlamentben, sem az egészségügyi 

bizottságban. 

189

– Néhány nappal a Kozmával való egyezkedés elõtt állítólag 

ön még biztatta Bálint Gézát, hogy keményen álljon ellen. Utána 

meg széttárta a karját, hogy Horn ezt akarta, nem tudott mit tenni, 

sõt bocsánatot is kért tõle. 

– Nem emlékszem rá, hogy Canossát jártam volna ebben az 

ügyben. Nyilván beszélgettünk többször, az ember a kemény, éles 

dolgokat általában nem felejti, de miután ez nem ragadt meg bennem, 

biztos, hogy nem folyt köztünk különleges, érzelmekkel telített 

beszélgetés. 

Bálint Géza szerint Horn miatt fordult meg egyik napról a másikra 

Kökény véleménye: 

– Amikor már közel voltak a választások, a ’94-es ciklus vége 

felé mintha Kökénnyel beszéltem volna, talán Lépes Péter helyettes 

államtitkár is ott volt, aki közvetítette az ügyet. Lehet, hogy 

Lépes mondta, hogy tartsak ki a végsõkig, ebben már nem vagyok 

biztos, de Misi is mondott ilyesmit, egy darabig lelkiismeret-furdalása 

is volt. Amikor késõbb csúnyán néztem rá, meg nem igazán 

akartam vele szóba állni, akkor azt mondta: igazad van, megértem, 

ne haragudj, nem tudtam mást tenni… Talán kedden lehetett 

Kökénnyel vagy csak Lépessel a beszélgetés és csütörtökön 

vagy pénteken jelent meg a Népszavában az a bizonyos cikk. (’94. 

március 21-én, csütörtökön – P. Á.) Rögtön elkezdtünk telefonálni 

jobbra-balra. Mondták, hogy Kökény külföldön van, akkor kerestem 

Kellert, a politikai államtitkárt, és mondta: nem, nem, ez 

csak a miniszterelnök úr véleménye. Aztán kedden már azt mondta, 

hát ugye a kormány, illetve a miniszterelnök úr így döntött, 

ránk telefonált satöbbi. Akkor mentem Göncz Árpádhoz, õ szólt 

az ombudsman Gönczöl Katalinnak, az szólt Kökénynek, õt Árpád 

is felhívta, és csak az utolsó pillanatban tudtuk megbuktatni 

ezt az elképzelést. 

– Említette, hogy állítólag Medgyessy is benne volt – emlékeztetem. 

– Medgyessy Akar Lászlón, az államtitkárán keresztül volt benne, 

meg a titokvédelmi miniszterünk, Nikolits István. Miattuk halasztották 

õszre a döntést, és mivel elvesztették a választást, nem 

tudtak visszatérni a témára. 

190

– Én el tudom képzelni Kökény igazát is Horn Gyuláról. Ha õ 

tûzön-vízen át Kozmának akarta volna adni az ORFI-t, nem megy 

bele a halasztásba. 

– Az még belefér, de mi lett a levelünkkel, aminek az átadására 

Kiss Elemért kértük meg? Sose kaptunk rá választ Horntól. 

– Bevallom fõorvos úr, egyre inkább hajlok arra, hogy vagy az 

ORFI-nak, vagy a rendnek kellett volna mûködtetni az egész intézetet, 

és semmiképp sem szétvágni… 

– De akkor úgy volt, hogy az egészet a rend kapja tulajdonba, 

meg mûködtetésre. 

* * * 

Május közepén a Népszava Tinnyei Mária tollából teljes oldalas 

páros interjút közölt Kozma Imrével és Bálint Gézával. 50 Alcímek: 

„Harminc apáca Indiából – Hálapénz helyett fizetésemelés – Az 

országos intézet feladatainak ellátása nem adható át.” 

Bevezetõ: „A bevallott hálapénz összegével növelt bérnek megfelelõ 

javadalmazást, chipkártyás beteg-nyilvántartási rendszert, 

indiai apácák segítségével jobb betegápolást szeretne megvalósítani 

az irgalmas rend, ha megkapja az ORFI-t. Bálint Géza szerint, 

ahogy a kardiológiai és az onkológiai ellátás is állami feladat, 

a reumatológiai szakma felügyeletét, irányítását sem adhatja át a 

kormány az egyháznak. A tárgyalások során nem derült ki, hogy 

az irgalmasok mennyi pénzt költenének a kórházra. Az is kérdéses, 

hogy mitõl változna a kórház szellemisége, ha ugyanazok az 

orvosok, nõvérek dolgoznának benne, akik ma.” 

„Kozma Imre, az irgalmas rend képviselõje: 

– Egyre kevesebb az esély a januári átvételre, hiszen októberben 

alá kellene írni a szerzõdést az egészségpénztárral. Erre nem 

látok reményt. Évek óta megpróbáltunk konstruktívan tárgyalni 

az ORFI vezetésével, ám az orvosszakma részérõl akkora ellenállást 

tapasztalunk, ami a kormányt is elbizonytalanította. Sok függ 

50 Tinnyei Mária: Folytatódik a vita az ORFI sorsáról. Népszava, 1998. 

május 18. 

191

attól is, hogy milyen kormány lesz a választások után, de nincs 

olyan illúzióm, hogy az elsõ dolga lesz ezt az ügyet rendezni. 

– Ön tavaly augusztusig egy egyházközség vezetõje volt és a 

máltai szeretetszolgálat elnöke. Milyen gyakori, hogy egy világi 

pap szerzetesnek áll? 

– Szokatlan, de nem példa nélküli. Az egyházi jog nem tiltja, 

hogy papjai szerzetesi közösségbe lépjenek. Engem a fõpásztorom 

elengedett, hiszen tudta, mindig is szerzetes akartam lenni. 

(? – P. Á . ) 

– Ki választott kit: az irgalmasok önt vagy ön az irgalmasokat? 

– Nem véletlen, hogy ebbe a rendbe léptem be, hiszen ez gyógyító 

rend. A máltai szeretetszolgálat is a szegény emberek nyomorúságán 

próbál enyhíteni. Az ingatlanok visszaadásával kapcsolatos 

tárgyalásokon 1993 óta képviselem a rendet. 

– Ha a kormány rábízza az irgalmasokra a reumatológiai szakkórházat, 

akkor közel ezer kórházi ágyon történõ gyógyításért kell 

felelõsséget vállalniuk. 

– Míg meg nem erõsödik a szerzetesközösség, a nyugati testvérszervezetek 

segítenek. Ausztriában 11 kórházat mûködtetnek 

az irgalmasok, a világon több mint négyszáz egészségügyi intézményük 

van, így nem maradunk magunkra. Csak az intézmény 

gazdája lenne a rend, szakmai tanácsadóként sok külföldön dolgozó 

rendtárs, orvos, nõvér segíti majd a munkánkat. Arról nem 

is szólva, hogy vállaltuk a dolgozók további foglalkoztatását, így 

ugyanazok az orvosok, nõvérek gyógyítanának az intézményben, 

akik ma. 

– Az ORFI épületeinek 70 százaléka a rend tulajdonában lesz. 

Kaptak-e ígéretet a rendfõnöktõl az épületek rekonstrukciójára? 

Mennyi tõkét akar a rend invesztálni a kórházba? 

– Azt senki sem firtatja, hogy a népjóléti tárca eddig milyen 

gazdája volt a lepusztult épületekben mûködõ országos intézetnek. 

A szaktárca adatai szerint az évi két és fél milliárdos mûködési 

költséghez csak nyolcvanmillió forinttal járul hozzá a minisztérium, 

a többit az egészségpénztár fizeti. Ki kéri számon a lepusztult 

infrastruktúrát, az elavult eszközöket a minisztériumtól? Bántó, 

hogy mindenkit csak a pénzünk érdekel. Azt, hogy a rend mennyit 

192

akar erre az intézményre fordítani, nem tudom. (?) De annyival 

biztos hozzájárul a kórház kiadásaihoz, mint amennyivel korábban 

a szaktárca. Ám ha csak ennyi pénz állna rendelkezésünkre, akkor 

felelõtlenség lenne ezt a feladatot elvállalni. 

– Mit csinálnának elõször? 

– Több dolgot kell párhuzamosan elindítanunk. Az intézmény 

teljes átalakításához, nyugat-európai színvonalra való fejlesztéséhez 

legkevesebb öt év szükséges. Az orvoscentrikus betegellátást 

meg szeretnénk szüntetni. A hozzánk kerülõ betegek kivétel 

nélkül egy alapos, minden panaszt és tünetet figyelembe vevõ, 

csaknem egy órát igénylõ teljes vizsgálaton esnének át. Korszerû 

számítástechnikai chipkártyás rendszerrel minden betegrõl szerzett 

adatot, leletet nyilvántartana a kórház. Az ORFI poliklinikai 

fõépületét olyan szintre szeretnénk fejleszteni, hogy a ma Pest megyében 

– a Duna jobb oldalán – élõ, kerepestarcsai kórházhoz tartozó 

betegeket is el tudjuk látni. 

– Egy alapos kivizsgálás nagyon sok idõt vesz igénybe. A mai 

teljesítmény alapján finanszírozott egészségügyi rendszerben erre 

nincs sok esély. 

– Ma az orvosok döntõ többsége az esetet és nem a beteget látja. 

Ezért nem lehet sem az orvosokat, sem a nõvéreket hibáztatni. 

Ám egy modellkísérlet alapján bebizonyosodott, hogy nem kerül 

több munkába, ha alapos kivizsgálás után veszik fel a beteget. 

– Ha ennyire kiemelkedõ intézményt terveznek, mi az oka az 

orvosszakma ellenállásának? 

– Féltik a jelenlegi pozícióikat. 

– Megtartaná például a jelenlegi fõigazgatót? 

– Korai ezt a kérdést föltenni. 

– Az ápolás színvonalának emeléséhez honnan lesz több ápolójuk? 

– Nem több kell, hanem mentesíteni kell õket a nem nekik 

való mûveletektõl. Ha ehhez több személyzet kell, jönnek Indiából. 

Még januárban megállapodtam egy apácarenddel, hogy harminc 

nõvért küldenek hazánkba. Higgyék el, az önként, ingyen 

szolgáló indiai nõk odaadása sokat javít majd az itthoni ápolók 

szemléletén. 

193

– Mennyire egyeztethetõ össze a hálapénz rendszere az irgalmas 

rendi tulajdonlással. 

– Semmiképpen. A mi kórházainkban nem létezik hálapénz. 

A tulajdonváltással megszûnik az orvosok közalkalmazotti státusa, 

ám a közalkalmazotti béreknél nem lenne kevesebb a fizetésük. 

A Vácon mûködõ ápolóotthonunkban megkérdeztük az összes 

orvost, nõvért, szakdolgozót mennyi hálapénzt kap a betegektõl, 

majd annyival emeltük meg a fizetésüket, amennyit bevallottak. 

Ezt követõen természetesen megtiltottuk a hálapénz elfogadását, 

és ellenõrizzük is a dolgozóinkat. Ám aki nagyon elégedett az ellátással, 

a kórházban elhelyezett perselybe dobhatja hozzájárulását. 

A rendszer mûködik, sõt az egészségpénztártól kapott finanszírozásból 

még meg is tudunk takarítani valamennyit. 

– Ki vállal felelõsséget az esetleges hiányért? 

– A rend és a kormány közötti megállapodás erre is kitér majd. 

De velünk nem fordulhat elõ, hogy adósságot halmozzunk fel (!). 

Jobb gazdája lennénk a kórháznak, mint a szaktárca. 

– Mennyi esélyt lát arra, hogy szeptemberben a kórház átadása 

mellett dönt a kormány? 

– Esélyt latolgatni nem tudok. Ez nem politikai, hanem szakmai 

kérdés. Remélem, hogy a következõ kormány is szakmai elvek 

alapján dönt majd. 

Bálint Géza jelenlegi fõigazgató 

– A rend szerint az ön által hangoztatott szakmai kifogások 

nem helytállóak. 

– A szakmai ellenzés nem pozícióféltésbõl ered. Az országos 

intézeti funkcióknak világnézettõl, vallástól függetlenül kell mûködniük. 

Mikor 1991-ben Surján László megbízott az ORFI vezetésével, 

elsõ dolgunk volt, hogy a püspöki karnak levelet írtunk, 

melyben elismertük az irgalmas rend jogos követelését. Ugyanakkor 

hangsúlyoztuk, szeretnénk olyan megoldást találni, hogy ezt 

a páratlan intézményt ne kelljen szétszedni. Javasoltuk a közös 

mûködtetést. A rend római generálisa is egyetértett ezzel. 1993 

elején Bécsben a rend tartományfõnökével aláírtuk a közös mûködtetésre 

vonatkozó szándéknyilatkozatot. Vállaltuk, hogy az 

194

év végéig elõkészítjük a kórház mûködtetését szabályozó javaslatainkat. 

– Mikor kezdtek Kozma Imrével tárgyalni? 

– 1993 márciusában a rend úgy döntött, hogy Neumark Tamás 

helyett Kozma Imre képviselje az érdekeiket. 1996-ban megváltozott 

a rend „politikája”, és Kozma atya már az elválást szorgalmazta. 

– Az állam kezében maradó 30-40 százalékba belezsúfolhatók 

az országos feladatok? 

– Erre is volt javaslatunk. Visszaadtuk volna a Császár fürdõ 

épületét is, de ezt az országos intézet visszakapta volna mûködtetésre. 

Az országos feladatok ellátásához szükséges osztályok, a 

labor, a röntgen pedig az állami részben maradt volna négymilliárd 

forintba kerülõ átalakítás révén. 

– Mi kell ahhoz, hogy egy országos feladatokat ellátó kórházat 

átadhassanak egy rendnek? 

– Számomra ez elképzelhetetlen. Egy rendi kórháznak mások a 

prioritásai, mint egy állami tulajdonban lévõ országos intézetnek. 

Egy rend nem szervezheti az egész szakmát, hiszen ezt a szakma 

nem fogadná, illetve nem is fogadhatja el. 

– Az eddigi tárgyalások során voltak-e olyan konfliktusaik, 

amelyek szükségszerûvé teszik, hogy önnek távoznia kellene az intézmény 

élérõl? 

– Nem, de ha a kormány az országos feladatok átadása mellett 

dönt, én semmiképp nem vezetem tovább a kórházat. Hét év 

amúgy is elegendõ volt az igazgatásból, és a csaknem egy évtizede 

velem dolgozó csapatom nélkül nem vállalnék már semmit. Van 

annyi szakmai múltam, hogy életemben megélnék belõle, ám az 

osztályos munkám szívesen megtartanám. 

– Ön szerint mennyi hálapénzt kap ma egy orvos az ORFI-ban? 

– Változó. Ha a magánszférában és az állami szférában dolgozók 

keresetének különbségét veszem alapul, egy „hálapénz-mentes” 

kórház mûködtetéséhez legalább 20-30 százalékos béremelést 

kellene végrehajtani. Ez évente kétszáz-háromszáz millió forint 

többletköltséget jelenthet. Erre az egészségpénztár által utalt támogatásban 

nincs fedezet.” 

195

A Magyar Hírlap késõbb ismertette, 51 a Lege Artis Medicinae orvosi 

havilap kerekasztal-beszélgetésén elhangzottakat: az ORFI és 

a rend vezetõi szerint, ha megegyezési javaslattal állnának az új 

kormány elé, még befolyásolhatnák a határozatot. Ám kiderült, 

hogy egyik korábban felvetõdött megoldás sem kielégítõ. A két fél 

ma is megegyezne a szétválásban, azaz, a rend az eredeti épületeiben 

550 ágyon közkórházat mûködtetne és azokat a szolgáltatásokat 

nyújtaná az ORFI-nak, amelyek nála maradnának. Az ORFI 

az állami épületekben, 650 ágyon folytatná az országos intézet 

munkáját, és viszontszolgáltatásként adná a labor és egyéb diagnosztikai, 

valamint az ortopédiai ellátást a közkórház betegeinek. 

Az egyházak 2002-ig jelenthetik be tulajdon iránti új igényüket, 

két feltétellel: ha bizonyítani tudják a tulajdonjogot, és ha 

arra az egyházi mûködéshez van szükség – mondta a kerekasztalbeszélgetés 

során Mihályi Péter, a PM helyettes államtitkára. Ismeretei 

szerint a négy irgalmas szerzetesnek a rend mûködéséhez 

nincs szüksége egy 900 ágyas kórházra. 

Kozma Imre úgy véli, hogy az ORFI esetében nem privatizációról 

van szó, mert a rend nonprofit szervezet, a keletkezõ hasznot 

köteles a kórházi mûködésre fordítani. Szerinte nem csupán négy 

szerzetesrõl van szó, a hagyományosan kórházi rend csak kórház 

mûködtetésével tudja fejleszteni önmagát. Hamis beállítás, hogy 

a mûködtetést vagy a gyógyítást ez a négy barát végezné, ugyanis a 

hazai rend mögött ott állnak a külföldi rendtagok és a negyvenezres 

Magyar Máltai Szeretetszolgálat. 

Gerõ Gábor, a fõvárosi önkormányzat egészségügyi bizottságának 

elnöke úgy véli, hogy a kórház-privatizációt aggályos egy 

országos feladatokat ellátó szakkórházon kipróbálni. Veszélyesnek 

látja a mûködtetés megváltoztatásának kísérletét addig, amíg nem 

tisztázottak a jogi és anyagi feltételek, mivel ez a csõd és az erkölcsi 

bukás kockázatát is magában hordja. Hozzá tette még, hogy a 

fõvárosnak egyedül az ORFI reumatológiai ágyaira van szüksége, 

196 

51 Komornik Vera: A közalapítványi mûködtetés már elbukott. Magyar 

Hírlap, 1998. június 2.

mivel az intézet kapacitása miatt a fõvárosi kórházak leépítették a 

reumatológiai ellátást. Félõ, ha egy újabb regionális elosztás során 

az általános sebészeti, fül-orr-gégészeti és urológiai osztály megszûnne, 

a rend feladat nélkül maradna… 

Kozma Imre kijelentette, a rend ráér. Õ úgy véli, az új kormánytól 

inkább várható a döntés, mint a most leköszönõtõl. 

Kozma Imre novíciussága rövid másfél év alatt véget ért – a rend 

római generálisa kinyilvánította: Imre atyának az eddigi papi élete 

volt a noviciátusa –, és a páter 1998. június 4-én a Hild-udvarban, 

ünnepélyes keretek között letette elsõ fogadalmát: a Betegápoló 

Irgalmas Rend tagja lett. Az avatás után nyomban kérte, hogy 

folytathassa a máltai munkát. 52 A spanyol fõperjel is tisztában volt 

vele, hogy testvére a gránátalma budai ékkövének visszaszerzésére 

készül. Egyetértett vele abban is, hogy a szociális munka és a 

gyógyítás kiegészítik egymást. Az ünnepi beszédet Naszlady Attila 

tartotta. Beleadott apait, anyait, egész valóját (valójukat) az 

„59-ik valódi, és ugyanakkor elsõ jelképes születésnapját” ünneplõ 

elnökük köszöntésébe. „Az õsi egyházi szertartás szerint itt most a 

Te Deum laudamus csendülne fel, hogy dicsérjük, akit Úrnak ismerünk 

– Te Dominum confitemur. Majd így folytatódik a szöveg: 

Te per orbem terrarum sancta confitetur Ecclesia, azaz Vall Tégedet 

világszerte Szentegyházad ezerszerte.” A szónoklat többek 

között végigment a Te deum verssorain, és ekképp zárult: „kérjük 

a Mindenhatótól – a Te Deum befejezõ szavaival: – In Te Domine 

speravi non confundar in aeternum, azaz: Te vagy Uram én reményem, 

ne hagyj soha szégyent érnem”. 53 

Ez mintha nem nyert volna meghallgatást. 

Az öt évvel késõbb megjelent szöveg alatt a szerzõ Naszlady Attila 

(szerkesztõ és kiadó) titulusai is megjelentek: „Prof. dr. med., 

a Budai Irgalmas Rendi Kórház kht. fõigazgató fõorvosa, belgyó- 

52 Zimányi: i. m. 

53 „Investitura [az egyházi személyiség ünnepélyes beiktatása – P. Á.] kö- 

szöntõ.” In Centenáriumi Évkönyv. 

197

gyász, Európai Cardiologus (sic!); Kiváló orvos, Kiváló oktató; a 

MTA doktora; a Római Pápai Akadémia (Pontificia Accademia 

Tiberina) r. tagja; a Szt. István Akadémia r. tagja; Gábor Dénes 

díjas; a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Máltai Arany Kereszttel 

kitüntetett országos orvos-vezetõje; a European Federation 

for Medical Informatics (EFMI) elnöke 1998–2000, a Nemzetközi 

Orvosinformatikai Társaságok Szövetsége (IMIA) alelnöke 

2000–2002.” Tódítsuk másfélével is: „Közéleti publikáció: 2 portrait 

film, 70 média riport, újságcikk.” Végül 71 és 75 éves korában 

Vízi E. Szilveszterrel, az Akadémia akkori elnökével párosban harmadikok 

lettek a 65 év fölötti orvosok teniszbajnokságán. 

Elõször 65 éves korában, 1996-ban a Korányi Intézet fõigazgatói 

állásából vonult nyugdíjba. Kozma Imre kérésére lett a Magyar 

Máltai Szeretetszolgálat fizetés nélküli vezetõ orvosa. Az atya 

mégsem õt kívánta az irgalmas kórház élére, hanem az „esküdt 

ellenséget”, Bálint Gézát. Mi több: Naszlady Attilára bízta a felkérést, 

noha jelen volt õ is! 

A szerzõnek a prof azt mondta: „úgy gondolta” (!), ha egyben 

marad az intézet, a legszerencsésebb, ha a régi menedzsment viszi 

tovább. Ám Bálint Géza elutasította a felkérést. Úgy hírlik Kisida 

Elek, majd Lakatos Tamás fõorvosok sem vállalták a vezetõi 

posztot. Végül Budakeszi után Budán is Naszlady Attila lett a fõigazgató. 

Az õsz hajú, immár nyolcvanadik évébe lépõ, enyhén bicegõ, 

de még mindig rendszeresen teniszezõ professzort egy szóval 

úgy jellemezném: csokornyakkendõ. 2007-ben a SOTE rubin, vas, 

gyémánt, arany díszokleveles orvosai nevében õ szónokolt; csokornyakkendõje 

alatt a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jelvénye 

szerénykedett. (Õ a Budapesti Tiszti Kerület vezetõ tisztje.) 

– Dumagép – jellemzi egyik professzortársa a nem egyszer nagyotmondásba 

csapó szereplésvágya miatt. Esetében jogos „nehéz 

gyermekkor”-ról beszélni. Szülei gombamérgezésben meghaltak, 

hétéves korától árvaházban, illetve a nagynénjénél nevelkedett. 

Már az iskolában kitûnt szerepléseivel, remek szavalásával. 

2008 tavaszán hívtam elõször, hogy beszélgessünk. Ehelyett 

– amint már megírtam: engedélyt kért Kozma Imrétõl. Állította, 

van szólásszabadsága, és elkezdte firtatni milyen minõségben aka- 

198

ok írni? És irgalmasrend-ellenes éllel? Mondtam, nem köszörülni 

akarok, a társadalmi mozgások, csaták érdekelnek. 

– Beszélek Kozma atyával! – mondta, én pedig megkérdeztem, 

Kozma Imre vajon kinek a jóváhagyását fogja kérni, hogy szóba 

állhasson velem? 

Idõ elõtti bejelentkezésem az „udvarba” felfedte a csillagok állását. 

Motoszkál bennem, vajon miképp formálódik a történet, ha 

a rend hazai helytartójánál kezdem? Az biztos, hogy nem kaptam 

volna kulcsot a szájbilincsekhez, szabad bejárást a történetbe. Hiszen 

Kozma Imre alatt a magyar irgalmas rendi tartomány áttért a 

karthauzi barátok némaságára, világi (harcos)társaik egy része is 

zárkózott és bizalmatlan; csak dicsõségüket lehet zengeni. 

– Gondolja, hogy az ön említése nélkül megírható a történet? 

– mondtam búcsúzóul Naszlady profnak (1931). 

– Még most sem látom, mi a célja az írással! 

– Mi a célja egy történelemkönyvnek, egy szociográfiának? 

– Hogy az utókor okuljon a hibákból. Ezek szerint itt a hibák 

domináltak? 

Ennyi volt a legtöbb, amit akkor elértem. Két évvel késõbb, 

2010 tavaszán mégis felhívtam. Egy másik ember válaszolt. Õ jött 

el a lakásomra, jóváhagyta beszélgetésünk szövegét, amelyben így 

is egymást érik a hamisságok. De nem mindennapi személyiséggel 

van dolgunk. A törekvése sem mindennapi. Megannyi siker és 

cím birtokában is az ellentmondásosság a fõ jellemzõje. Diadalait 

elsõsorban nem gyakorló orvosként érte el – a betegek simogatására 

nem áll a keze –, ám a BIK új kardiológiájának létrehozásával 

– a túlhabzás ellenére, és hetvenen felül is – maradandót alkotott. 

Pedig elsõsorban orvos-informatikus. A csúcsokat kerülgette, de 

összes akadémikusságát odaadná az MTA levelezõ tagságáért. 

Az hozzá hasonló szenvedélyes, fanatikus lelkûek általában 

képtelenek szembenézni azzal, hogy nem valósult meg, amit anynyira 

akartak. Kozma atya is ilyen. Fogadalmuk, a viruló irgalmas 

kórház, annak hányattatása – ne szépítsünk: csõdje – egymásra 

kopírozta õket. Kifelé mégis elégedettek! Az atya többet szerzett 

vissza, mint ami józan ésszel elképzelhetõ, Naszlady profnak pedig 

oroszlánrésze volt abban, hogy Krokovay András gazdasági igaz- 

199

gatóval – az akkor (ijedtében?) visszafogott Kozma Imrével hármasban 

– talpra tudták állítani a gyorsan hanyatló kórházat, a 

sikerkovács Krokovayt mégis kirúgták. 

Ki volt az úr a házban? – kérdésemre mellébeszél, de végül kiböki: 

„A személyi ügyekben Kozma atya döntött, a többi témában 

én.” (A BIK szervezeti és mûködési szabályzata: „A fõigazgató 

fõorvos a Budai Irgalmasrendi Kórház Kht. egyszemélyi szakmai 

felelõse … A diplomás személyzetre vonatkozóan a munkáltatói 

jogkör gyakorlója.” 54 – P. Á.). A bécsiek is õt és a gazdasági igazgatókat 

okolták veszteségekért. Menesztésükkel a prof vállalta, hogy 

az elbocsátásért õt teszik felelõssé, de „a Rend jobban ért ezekhez, 

mint én”… 

(Bevezették a „fekete segélyt”. Naszlady Attila öt év alatt több 

mint hárommillió forint vezetõi pótlékot nem vett fel. Zsebbõl kifizetett 

egymilliót számítástechnikára is. Istennek tetszõ cselekedetnek 

számíthatott ez a módi: az ápolási igazgatónõ kétmilliót 

hagyott a kasszában, 63 orvos fél éven át, a radiológia évekig díjtalanul 

ügyelt, több mint hatmilliót „ajándékozva” a kórháznak.) 

– Kozma atya beleszólt a szakmai kérdésekbe? 

– Nem, de a beruházásokról a tulajdonos képviseletében õ 

döntött. 

Vagyis szakismeret híján is, minden alapvetõ kérdésben az 

övé az utolsó szó! A csalhatatlan Rendben az orvosoknál kisebb 

presztízsû gazdasági igazgatók, jogi képviselõk jöttek-mentek. (Az 

egészségügy gazdasági igazgatói, ha összejönnek, mindig elõkerül 

egy-két veretes történet a BIK-bõl.) A rövid lejáratú emberek 

többségét szeretetszolgálati ismeretségei révén Kozma Imre hozta 

az ország különféle szegleteibõl, és amilyen gyorsan rájuk talál, oly 

sebesen el is zavarja õket. Többen állítják – a felmondólevelük 

aláírása miatt? –, hogy Naszlady elõbb-utóbb rossz viszonyba keveredett 

mindegyikkel. Krokovay biztos kivétel: 

– Naszlady Attila talpig becsületes, jó volt vele dolgozni – állítja 

a legsikeresebb gazdasági igazgató. – Jó szívvel tudok rágondol- 

200 

54 Gránátalma, 2000. július 19.

ni, fõképp kifinomult szellemességére. Munkámat segítette az a 

tisztelet és megbecsülés, amelyet õ és Kozma atya iránt éreztem és 

érzek ma is. Az együtt töltött három év alatt sokat tanultam tõlük, 

az irgalmas kórház jó erkölcsi iskola. 

Hitvallását így folytatta: 

– Kozma atya, ahelyett, hogy megvédett volna a rágalmaktól, 

azt mondta: útjaink elválnak, amire azt feleltem: a mi útjaink nem 

tudnak elválni, legfeljebb nem fogunk együtt dolgozni. 

Igen, Kozma Imre ilyen szuggesztív egyéniség: elbûvölte Csilla 

von Boeselagert, levette a lábáról a tapasztalt Horn Gyulát, Surjánt, 

Naszladyt, újságírók egész csapatát. Vajon miért nem tûnt és 

tûnik fel ájtatoskodása, legalább az, hogy nem néz partnere szemébe? 

Naszlady Attila mániákusan szeret írni is. Elõszóban, utószóban, 

elõ zárszóban, köszöntésekben igen erõs, de tudósítást is vállal. 

Fõigazgató létére õ szerkesztette a BIK „idõleges hírlevelét”, a 

Gránátalma címû csalamádét, aminek a 2003 szeptemberéig megjelent 

számai változatlanul belekerültek az irgalmas rend már idézett 

Centenáriumi Évkönyvébe. Naszlady Attila a kötet maradék 

helyét is teleírta. Kedvence a fogalmi tisztázás, a folyamatábra, a 

diagram – az írás látványos, tudományos elemei. Az A4-es formátumú 

évkönyv 17 oldalán írta meg a kórház újratervezésének és 

újraindulásának históriáját (két szimpla helyesírási hibával a 

címben). Hét forrásmûvet sorol fel, amibõl hatnak õ – vagy õ is – 

a szerzõje, a hetedik kéziratnak pedig a barátja. A szövegben a 

miniszter szemére veti, hogy intenzív osztályukról „utólag is elkobzott 

milliókat érõ mûszereket, mi viszont irgalomból milliós 

ráfizetéssel kötöttünk velük szerzõdéseket betegeik ellátására”. 

Betegeik? Hát mégsem egyforma minden beteg? „Kapunk tárva, 

szívünk még inkább”? 

A cikk végén kijár a köszönetnyilvánítás majdnem mindenkinek, 

akik a BIK feltámasztásához „nélkülözhetetlen, pótolhatatlan” 

segítséget nyújtottak. A szerzõ hálálkodik még a tolmácsnak 

is. 

– Neumark Tamás hol maradt? – kérdem. Elismeri, N. T. nagyon 

buzgólkodott, hogy a rend visszakapja a kórházát. Azért nem 

201

köszönte meg a munkáját, mert nem dolgozott irgalmas alkalmazottként… 

Megkérdeztem Neumarkot, milyen a viszonyuk. 

– Említettem, hogy a Medicina Pastoralis bécsi professzora javaslatára 

a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja lettem. Mikor 

Naszlady jelentkezett, véleményt kértek róla, és én nem szóltam 

ellene. Egy találkozónkon azért szóba hoztam: sosem lett volna 

belõled igazgató, ha nem kövezem ki elõtted az utat! Azóta nem 

beszéltünk. 

A prof számtalan fellépése között akadt egy visszhangos magánéleti 

szereplés is. 1998-ban az MTV bemutatta róla a Pulzusszáma 

’56 55 hangzatos címû portréfilmet. Az ’56-os események egyik 

legjobb ismerõje, Eörsi László történész felfigyelt a „Kilián-rejtély” 

megfejtésére vállalkozó jó elõadó-készségû, megnyerõ professzor 

szigorló orvos korából származó fabulájára. A hatodéves hallgató 

már a forradalom elsõ napjaiban elment a Kilián laktanyába segíteni 

a sebesültek ellátásában. De „rossz helyre került”. Szerinte Maléter 

Pál ezredes naponta informálta a honvédelmi minisztert (Bata 

Imrére emlékezett Janza Károly helyett), többek között a Corvin 

közi felkelõkrõl. Hollmann Gábor százados pedig arról számolt be 

Maléternek, hogy hány felkelõt lõtt le a laktanya felsõ emeleti ablakából. 

Naszlady: „Én nem ide akartam jönni, nem olyan helyre, 

ahol a felkelõk ellen és az oroszok mellett kollaboránsként együtt 

dolgoznak, a magyar nép pusztításán, elnyomásán”. 

Eörsi: „Naszlady [egy „orvos”! – P. Á.] Kilián-beli tartózkodásáról 

eddig semmilyen forrás nem került elõ” – noha a téma jól 

adatolt. A film alkotói a volt medikus elbeszélését meg sem próbálták 

igazolni. Szomorú konklúzió: „semmilyen forrás nem utal 

arra, ami alátámasztaná Naszlady professzor rendkívül súlyos vádjait. 

Maléter és Hollmann gyáva tömeggyilkosként való beállítása 

minden valós alapot nélkülöz”. A rendezõ, és társai talán féltek, 

hogy nem lesz a szponzorált filmbõl semmi, ha szakértõt hívnak? 

Eörsi késõbb ezt a portréfilmet is az utóbbi években szaporodó 

202 

55 Rendezõ: Nagy György. Készítette a Video-Plan Stúdió a Soros Alapít- 

vány támogatásával.

„tudománytalan, otromba rágalmak” közé sorolta. 56 Naszlady egy 

évfolyamtársa ’56 októberében az egyetemen – talán az ösztöndíj 

felvételekor – találkozott vele, és elmondta neki, hogy járt a Kilián 

laktanyában, ott kezelt egy vesegyulladásos orosz katonát… 

Eörsi elemzésére Naszlady professzor nekem azt válaszolta: 

– Csakhogy Eörsi nem volt az Üllõi úti laktanyában, én igen! 

– Sõt fenyegetõzött is: – Ez meg fog jelenni még többször, ilyen 

gazemberséget, hogy Maléter tudtával fejvadásznak a gyerekekre, 

ez vérlázító! 

Szóval már nem is felnõttekrõl, hanem a „pesti srácokról” 

van szó! 

– Miért hallgatott a történelmi jelentõségû eseményrõl 42 éven 

át? – kérdeztem a profot. 

– Mert ekkor jöttek a filmesek! 

* * * 

1998 júniusában az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Miniszterelnöki 

Hivatal Egyházi Kapcsolatok Titkárságához fordult 

Bálint Géza bejelentése ügyében. (A fõigazgató eredetileg Göncz 

Árpád, õ pedig Gönczöl Katalin segítségét kérte.) A fõigazgató 

arra hívta fel a figyelmet, hogy az ORFI tervezett vagyon- és feladatátadásának 

módja veszélyeztetheti az állami feladatok ellátását. 

Gönczöl Katalin számára a rendelkezésére álló iratok nem 

voltak elegendõek, ezért tájékoztatást kért a kormány-elõterjesztés 

tartalmáról. 

Platthy Iván azzal a kísérõszöveggel küldte át az iratok másolatát, 

hogy a kormány a döntést április 23-án szeptemberre halasztotta. 

Kérte az ügy bizalmas kezelését. Megjegyezte, hogy a 

vizsgálat jelenleg idõ elõtti lenne. Egyébként az egyházi ingatlanrendezés 

ellen bírósághoz lehet fordulni. 

Tudták ezt az orfisok is. Ügyvédjük elmondta, a per indítása 

nem akadályozza meg a határozat végrehajtását. Az eljárás hosszú 

56 Eörsi László: Dokumentumfilmek ’56 (1988–2003). Metropolis, 2004/2, 

illetve Eörsi László: Corvin köz 1956. Beszélõ, 2000. szeptember–október. 

203

lesz, és ha az ítélet ki is mondja, hogy nekik van igazuk, a helyzeten 

ez már nem fog változtatni. 

– Az Árpád fejedelem úti épületet perelték volna vissza, vagy 

az egészet? – kérdeztem Bálint doktort. 

– Erre nem emlékszem pontosan, szerintem az egészet, de fõleg 

az Árpád fejedelem úti és a Császár–Hild épületet. Az ötemeletes 

hotelrészt nehéz szétválasztani a Császártól, ezek gyakorlatilag 

össze vannak építve. Le lehet választani persze… De talán, mind 

a kettõt pereltük volna, ám a helyettesem, Hodinka és a gazdasági 

igazgató is lebeszéltek róla. 

Újrakezdés 

1998. július 6-án az Orbán-kormány letette az esküt. 

– 1998-ban az egyházi ügyek helyettes államtitkára, Semjén Zsolt 

megbízott, írjak alternatívákat az irgalmas rendi tulajdon visszaszolgáltatására 

– idézte fel Neumark Tamás. 

Fel kellett mérnie, hogy a korábbi kormány-elõterjesztésnek 

megfelelõen rendezzék-e az irgalmasok igényét, vagy csak a volt 

rendi tulajdonú ingatlanokat adják vissza, illetve az összes ingatlant 

hagyják-e állami tulajdonban, és az irgalmas rend igényét az 

egyházi törvény más rendelkezései alapján elégítsék ki (pl. pénzbeli 

kártalanítás, csereingatlan stb.). 

A szétválasztás bajnoka, Neumark Tamás – aki öt évvel ezelõtt 

a rend nevében azt követelte: „ide nekem az oroszlánt is”, ekkor 

egész litániát írt a tisztázandó szempontokról. Néhány ezek 

közül szöges ellentétben volt korábbi álláspontjával: „A magyar 

irgalmas rend saját erejébõl kórházat fenntartani jelenleg, de még 

hosszú éveken át nem tud. Ki lesz a tulajdonjog rendezése után a 

kórház fenntartója és üzemeltetõje? Mind a mai napig nem ismeretes 

érvényes megállapodás a magyar irgalmas rend és a visszaigényelt 

kórház vezetésére alkalmas szervezet (pl. Magyar Máltai 

Szeretetszolgálat) között… Kire hárul a szükséges beruházások, 

ill. felújítások terhe? Van-e rá fedezet? Milyen kapacitást kíván 

finanszírozni az OEP? Nincs írásos szándéknyilatkozat a kórház 

204

személyzetének további alkalmazásáról. Információk szerint a rendi 

kórház sem a MKPK-tól, sem a Máltai Lovagok Szövetségétõl 

nem számíthat számottevõ támogatásra. Az osztrák irgalmas rend 

sem fejezte ki szándékát, hogy támogatni kívánja a kórházat.” 

– Azt tanácsoltam, ne terheljük túl a rendet és az egyházat, 

ezért a Kiskórház váljon ki elõször – foglalja össze számomra az 

új álláspontját. – Ezzel egységet képez a kápolna, oda kerülhetett 

volna a rendház is, és lépésenként lehetett volna átvenni az újabb 

és újabb részlegeket. A pontok között ott van, hogy a fõigazgató 

már ne vegyen részt a tárgyalások lezárásában… Géza is betöltötte 

akkor már a hatvanat. De ez mellékes volt. 

– Korábban a rend csapatában játszott, ekkor átállt a kormány 

oldalára, folyamatosan itt is, ott is feltûnt – szegezem neki értetlenségemet. 

– Ez kétségtelen. De pontosan úgy rendezõdtek a dolgok, ahogy 

én leírtam és elgondoltam, egy a betû sem hiányzik belõle. Közhasznú 

alapítványként képzeltük el, szóról szóra így lett. Minden 

bejött! 

A második beszélgetés: 

– Volt egy fixa ideám, amiért az ördöggel is összefogtam volna. 

Csalódás, hogy a Horn-kormány nem támogatta. Nagy kaland 

volt. Igazán nem bántam meg, a mai fejemmel persze okosabb 

lennék. 

A harmadik beszélgetés: 

– Egyedül voltam, mint a kisujjam. Senki sem mondta, hogy 

így kellene, úgy kellene. Van, amit ma is sikernek tartok. Megvan 

az irgalmas rendi kórház. Lehet vitatkozni, hogy okos volt-e, vagy 

sem… Tizenhét év után azt mondom, sikerült. 

A negyedik beszélgetés: 

– Nem pozitív a szaldó, mert mégsem úgy alakult a dolog, ahogy 

szerettem volna. Valóban két torzó jött létre. Nem mértem fel jól 

a magyar viszonyokat. Nemcsak politikailag, mert ahhoz én Móricka 

vagyok. Akkor komolyabb emberek foglalkoztak ezzel. 

Az ötödik beszélgetés: 

– Valóban nem valósult meg semmi, csak a cégtábla lett kicserélve. 

Modernizálás? Az ember elhiteti magával. Naiv voltam, 

205

észre kellett volna vennem, hogy nincs hátterem. Nem állt mögöttem 

senki, legfeljebb a vállamat veregették. Az ellenzékem három 

emberbõl állt (három ellenfelem volt): Géza, Surján, Kozma. 

Ma már tudom, a házon belül, Bálint Gézával kellett volna megegyeznem. 

A hatodik beszélgetés: 

– Vannak sikeres és vesztes életek, mindkettõ lehet értékes, 

nem tudom, melyik maradandóbb. Persze a siker jobb, de nagyon 

sokat tanultam a kudarcból: nem sajnálom. Számomra kudarc 

volt az irgalmas rendi kórházügy. Jóllehet, van újra irgalmas rendi 

kórház, amit én kezdtem megvalósítani, szinte a semmibõl, de 

nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Persze ma már tudom, hogy 

az adott körülmények között ez az ügy eleve kudarcra volt ítélve, 

ezt a tudatom mélyén akkor is sejtettem. Frusztrált azért nem lettem. 

Az átélt élmények, események sokasága adta életem egyik 

legszínesebb periódusát. Szegényebb lennék nélkülük, és voltak a 

történetnek napos oldalai is. 

Tapasztalatait, jóval késõbb, „Nem eszkimó ne menjen a jégre”, 

illetve „Álom és valóság” címmel ironikusan, csalódottan megírta 

magának. 

Neumark megbízása szerint elképzelhetõ volt, hogy az Orbánkormány 

tényleg újragombolja a mellényt. Ám ez csak a kirakat; 

Semjén tetõtõl talpig egyházpolitikusból áll. Nem elhanyagolható 

az ORFI, a fáradhatatlan Bálint Géza-lobbi ereje sem. Õ képtelen 

volt belenyugodni, hogy egy élet munkáját megtestesítõ intézet 

elillanjon, mint a cigarettafüst. Már szeptemberben azt pedzegette 

a Népszabadság, hogy egyeztetés lesz arról, milyen koncepció 

alapján kerülhet vissza az irgalmas rend tulajdonába az ORFI kétharmadát 

kitevõ ingatlanvagyon. Kökényék arra kérték mindkét 

felet, hogy nyáron dolgozzanak ki alternatív megoldásokat. De 

semmi olyasmi nem volt, amit ne zongoráztak volna már végig. És 

Kozmának önálló királyság kellett. A háromoldalú tárgyalásokat 

akadályozta, hogy a Horn-kormány elõterjesztését nem vonták 

vissza… Ekkor Bálint Géza már a szétválást is elfogadta volna. 

A rend eredeti épületeiben 350 ágyas közkórház lenne, és étkeztetné, 

mûszakilag ellátná a munkáját 650 ágyon folytató ORFI-t, 

206

ahonnan viszont labor- és egyéb diagnosztikai szolgáltatást kapnának. 

Ehhez „mindössze” négymilliárd hiányzott. 

A közalapítványi vagy közhasznú társasági forma nem felelt 

meg az irgalmasoknak, mert ebben nem jelenik meg markánsan 

a tulajdonosi jog – mondta Kozma Imre. Ha a kórház kettéválik, 

akkor a kormánynak garanciákat kell adnia, hogy a rendi kórház 

megmarad akkor is, ha a fõváros ellátásához nem volna szükség 

rá. 57 (? – P. Á.) 

Öt hónappal kinevezése után Gógl Árpád, az új miniszter nyilvánosságra 

hozta, hogy négy országos intézetbõl egyetemi tanszék 

lesz! 58 Az ORFI, az Országos Pszichiátriai Intézet, a kardiológiai 

intézet és az Amerikai úti idegsebészeti intézet is a SOTE tanszékévé 

válik – jelentette be. Csupán azokat a formális intézeteket 

számolják fel, amelyek csak egy-egy professzorból és titkárnõbõl 

állnak. A tényleges gyógyító helyek megmaradnak, és az egyetem 

átveszi a dolgozókat. 

Ez is félelmet keltett az országos intézetek vezetõi – az „orvospápák” 

– körében. Bálint Géza felkereste a Fidesz két prominens 

vezetõjét, Pokorni Zoltánt és Szájer Józsefet. Miért ilyen késõn 

– kérdezte Szájer –, Kozma Imre és Semjén Zsolt már telesírták a 

miniszterelnök úr fülét, hogy amit a szocialisták ígértek, azt adja 

meg õ is. A miniszterelnök úrral már nem lehet errõl tárgyalni. 

Végül azt ajánlotta, keresse fel Orbán egyházügyi fõtanácsadóját, 

Balog Zoltánt, rá hallgat a miniszterelnök úr. Balog igazat adott 

Bálintnak, csak hát õ protestáns, nehéz neki katolikusok ügyében 

bármit is lépnie. Végül decemberben mégis azt közölte a fõigazgatóval, 

hogy a miniszterelnök úr azt mondta, miért adjunk vissza 

mindent Kozma Imrének, kapja meg, ami jár neki, a többi maradjon 

állami tulajdonban! Utána Bálint Géza próbálta Balog Zoltánt 

meg Semjén Zsoltot meggyõzni, hogy legalább még az új épületet 

57 N. N.: Új tárgyalások az ORFI sorsáról. Népszabadság, 1998. szeptember 

23. 

58 (é. a.): Egyetemi tanszék lesz az ORFI és az idegsebészet? Magyar Nem- 

zet, 1998. október 16. 

207

hagyják meg nekik, az csupán alapítványi telekre épült… Azt a 

választ kapta, nem lehet, az egyház és az állam közötti egyezség 

így szól… (?) Állítólag az egri és a pápai kórház fejében kapták 

meg az új ötemeletes épületet – bár késõbb az egriért kárpótlást 

is felvettek. 

Decemberben derült ki, hogy 1998-ban már nem tárgyal a kormány 

az ORFI/BIK témáról. 59 A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 

egyházi fõosztályának vezetõje, Fedor Tibor elmondta, 

több variációt vizsgálnak, de annak a kimunkálása áll a középpontban, 

miszerint a rend visszakapná eredeti tulajdonát, ám az 

egész intézet mûködtetéséért vállalna felelõsséget. Kozma Imre 

közölte, hogy a tavaszi kormányülés óta semmiféle megbeszélésre 

nem hívták, ezért nem foglalkoznak más variációval, az elõzõ terv 

elfogadását várják. Bálint Géza javaslatot nyújtott be az intézmény 

kettéválasztására, de arra még nem reagáltak. 

– Miért húzódott ilyen hosszú ideig a döntés az irgalmas rendi 

tulajdon ügyében? – kérdeztem dr. Gógl Árpád volt egészségügyi 

minisztertõl. 

– Mert a Horn-kormány nem merte fölvállalni: tárgyalás, tárgyalást 

követett, már majdnem aláírták, aztán mégsem. Tovább 

viszont már nem lehetett halasztani. 

– Én a Fidesz-kormány idejére kérdeztem. 

– Már bocsánat, 2000-re meglett! Aki ’98 júliusában lesz miniszter, 

azt már köti a költségvetés. ’99-re már nem lehetett betenni, 

mert ennek más vonzata is volt, csak 2000-ben lehetett 

meglépni. 

Szóval õk is hezitáltak, hogy az „egyházi” vagy az „állami” ujjukat 

harapják-e. 

Az akkor intézetpárti Népszabadság majdnem egy évvel az új 

kormány megalakulása után feltette a kérdést: „ORFI: ki kapja 

a nagyobbik részt? Nem mindegy, hogy két vagy három ingatlan 

208 

59 N. N.: Az idén már nem születik döntés az ORFI-ról. Népszabadság, 

1998. december 7.

kerül az egyházhoz.” 60 Ha az irgalmas rendé lesz az intézet két ingatlana, 

tekintélyes állami támogatás kell az ORFI mûködõképességének 

megõrzéséhez. Ha három ingatlant kap vissza a rend, 

veszélybe kerülhet az intézet léte. A lap szerint már határozott a 

kormány a Kis- és a Nagykórház visszaadásáról. Vita tárgya a Császár–Hild 

mûemlék együttes, és a nyolcvanas években épült ötemeletes, 

háromszáz ágyas kórházi épület, „amelyre a rend igénye 

vitatható”. Kozma Imre szerint mivel a külföldi befektetõk már 

nagyon türelmetlenek, úgy véli, nemzetközi következményei lehetnek, 

ha nem teljesül a Szentszék és a magyar kormány közötti 

megállapodás. Az egészségügyi tárca csak azt közölte: „még semmi 

sincs eldöntve, az egyházi ingatlanok átadásának végsõ idõpontja 

pedig 2011”. 

Neumark után Kozma atya is az ajtó elõtt toporgó külföldi befektetõkkel 

revolverezett. De ez csak blöff volt: amint kinyílt az 

ajtó, senki sem állt elõtte. Fenyegetõztek a vatikáni megállapodással 

is, pedig az nem foglalkozott a visszaszármaztatás részleteivel. 

Továbbmegyek: az ingatlan igényét a rend nyújtotta be az államnak 

még 1992-ben. 

– Ingatlanügyben minden kormányhoz és püspöki karhoz küldött 

felterjesztésen rajta van az aláírásom, én kerestem elõ a három 

helyrajzi számot – állítja Neumark dr. 

Az egyeztetõ bizottság 1999. májusi ülésén Bálint Géza kemény 

„védõbeszédében” felelõtlen gazdának nevezte az államot, amivel 

kivívta Gyulay Endre rosszallását. A püspök úr ki is fejezte az 

Egészségügyi Minisztérium jelen lévõ illetékeseinek, ha az õ beosztottja 

használna ilyen hangot vele szemben, megnézhetné magát. 

Az ORFI meg is nézhette magát. 

1999 nyarán Kozma atya a Népszabadságban elmondta, hogy 

a kórházukat várhatóan õsszel nyitják, még pedig abban a három 

ingatlanban, amely az államosítás elõtt az irgalmasoké volt. 61 Neki 

60 F. Á.: „ORFI: ki kapja a nagyobbik részt? Nem mindegy, hogy két vagy 

három ingatlan kerül az egyházhoz.” Népszabadság, 1999. május 20. 

61 Név nélkül: Három ORFI-épület… Népszabadság, 1999. július 15. 

209

lett igaza. A lap augusztusban is terjedelmes cikkben tért ki erre. 62 

A szerzõ, Féderer Ágnes szerint: a végeláthatatlan történet jellemzõ 

a kilencvenes évek Magyarországára. „Szakmai döntést kellene 

hozni gazdasági megfontolásokkal arról: a világ legnagyobb állami 

reumakórházának mely részeit, milyen feltételekkel kaphatja 

vissza az irgalmas rend. De immár a harmadik kormányzat habozik 

kimondani a végsõ szót. Mert ha a szakmai érvek kerekednek 

felül, egyházellenesnek, a Vatikánnal kötött egyezménnyel 

ellenesnek tûnhet a döntés. Ha viszont a politikai szempontok 

gyõznek, lehet, hogy fel kell áldozni egy nemzetközi hírû oktató 

és kutató egészségügyi intézményt.” A cikk vitatja, hogy a rend 

jogosult a hajdan alapítványi tulajdonú Császár–Hild épületre. 

Ennek ingatlanán épült fel az ötemeletes hotelszárny, és ide került 

a szakkórház fizioterápiás és oszteoporózis centruma is. „Ha 

ragaszkodunk a tulajdonrendezési törvény passzusaihoz: ennek az 

ingatlannak egészségügyi célokat kellett volna szolgálnia az állami 

tulajdonba vételkor [1951-ben – P. Á.], hogy most jogszerûen 

visszaadható legyen. Csakhogy ez nyilvános fürdõ volt, szálláshelyekkel 

meg étteremmel, és az irgalmas kórház csak a bevételeibõl 

részesült. A késõbbi évtizedek beruházásaihoz pedig végképp nem 

volt semmi köze” [a rendnek]. 

Féderer úgy fogalmaz, hogy a rend egy éve „az ORFI egységének 

megõrzése érdekében” hajlandó lett volna átvenni az országos intézet 

mûködtetését, amit az egyeztetõ bizottság megkönnyebbülve 

jóváhagyott. Ám a Horn-kormány elhalasztotta a döntést. Tetézi 

a nehézségeket a mindössze két tagot számláló irgalmas rend élére 

került Kozma Imre atya magabiztossága. Betegközpontú, hálapénz 

nélküli kórházat képzel el, amelynek a kapui minden szegény ember 

elõtt nyitva állnak. 

Bár Kozma Imre szerint a rend nemzetközi szervezetei támogatást 

ígértek, eddig sem a magyar katolikus egyház, sem a rend 

bécsi tartománya, sem egyéb szervezet nem kötelezte el magát. Az 

62 Féderer Ágnes: Egy igazi és egy elképzelt kórház. Nyolc év alatt sem oldódott 

meg az ORFI ügye. Népszabadság, 1999. augusztus 25. 

210

ORFI iránt elfogult szerzõ (lap) jelzi, hogy nem lehet olyan döntést 

hozni, amellyel mindkét fél elégedett lesz. „Milyen garanciák 

vannak arra, hogy a méreteiben óriási, szervezetében, kapcsolataiban 

bonyolult intézmény szétválasztása megvalósítható súlyos 

veszteségek nélkül? Mi biztosítja, hogy a rendi kórház fenntartható, 

mûködtethetõ? Eközben pedig nem válik mûködésképtelenné 

az ORFI is? Idáig jutottak nyolc év alatt. Mintha most kezdenék.” 

Noha e szociográfia írója maga is a Népszabadság munkatársa 

volt, és nyugdíjasként is odatartozónak vallja magát, mindez nem 

akadályozza abban, hogy észrevegye: ezzel a témával foglalkozók 

elõször ellenezték az intézet szétszedését egy fantom rend kedvéért, 

így vélekedett Féderer Ágnes is. Aztán az ORFI/BIK-ügy 

eldõlt, és megjelent a lapban Romhányi Tamás Kozma atyát felmagasztaló 

portréja. Olvasója válogatja, hogy az én szociográfiám 

hova sorolódik, noha a rend korábbi bécsi és római vezetõinek az 

álláspontja lett a sorvezetõm. Már említettem, az ORFI kontra irgalmas 

rend egyre inkább csatába forduló vitája elõtt is az intézet 

betege voltam, és annak ellenére, hogy orvosaimtól, barátaimtól 

hallottam ezt-azt, nyilvánosan nem foglalkoztam az üggyel. Bárhogy 

köntörfalazok, a maga idején süket voltam erre a történetre, 

pedig mint látható, tekintélyes hullámokat vetett. 

* * * 

Kozma atyát és Bálint Gézát vendégszereplésre hívták a Katolikus 

Orvosok Szent Lukács Egyesületébe, és a Regnumba is, ahol 

a páter után a fõigazgató is kifejthette a véleményét, ami mindkét 

közösségben zavart hallgatáshoz vezetett. Állást foglalni nem 

mert senki sem. 

A torontói Magyar Házban Vinczer Péter a Máltai Szolgálat 

kanadai elnöke nyilvánosan elmondta, hogy a Kanadába látogató 

Kozma Imre arról beszélt, hogy a kommunista Bálint Géza akadályozza, 

hogy az irgalmas rend visszakaphassa tulajdonát. 

* * * 

– Számomra úgy indult a történet, hogy Gógl Árpád közölte velem, 

a közigazgatási államtitkárral: a miniszterelnök megbízta a 

211

tárcát az irgalmas rendi ügy megoldásával – idézi fel Oberfrank 

Ferenc. – Érdeklõdtem, mennyire komoly a döntés, és gyorsan 

eljutottam a Balog Zoltánhoz, Orbán Viktor egyházügyi tanácsadójához, 

akit ekkor ismertem meg közelebbrõl. Balog meg volt 

ijedve, mert nem tudta, mit lehet tenni. Összehozott egy találkozót 

az egyházi ügyek felelõsével, a koalíciós partner erõs emberével, 

Semjén Zsolt helyettes államtitkárral. Zsolt elmondta, hogy a 

püspöki kar nincs oda ezért az egészért, õket elsõsorban az érdekli, 

hogy ne legyen belõle botrány. Átadhattam volna az ügyet egy 

fõosztályvezetõnek – és néha ránézek –, de az volt a véleményem, 

ezt vagy el kell szabotálni, vagy nagyon gondosan megcsinálni. 

Akkor kell hozzá egy fõmegbízott. Balog Zoli Dizseri Tamást, a 

Bethesda tisztességes és tapasztalt orvos vezetõjét ajánlotta, aki 

református volt, de nem elõítéletes a pápistákkal szemben. Zoltánnal 

megállapodtunk, hogy két önálló intézetet hozzunk létre, 

és ha megakad az ügy, összeülünk. Dizseri az elsõ hívásra jött, 

hosszú beszélgetéssel megegyeztünk az elõkészítés részleteiben. 

Hamar megkedveltem õt, barátok lettünk. Úgy véltem, jó, ha az 

egészségügyben kialakul az egyházi szektor. Dizseri Tamás rögtön 

vette a lapot, hogy ebbõl kifejlõdhet egy nonprofit közfeladatokat 

ellátó csoport, kidolgozható bizonyos modell, ami segítheti a magánszféra 

térhódítását, az egészségügyben. (Ez a modell tíz év után 

is csak azt sugallja, mit nem lett volna szabad tenni – P. Á.) 

Dizseri megkapta tõlünk a fõbiztosi kinevezést – folytatja Oberfrank 

– és megkezdte a bizalomépítõ kapcsolatteremtést, én pedig 

a minisztériumi oldalról dolgoztam ki a menetet. Hétéves elõzménye 

volt már a történetnek. Föltérképeztem, ki volt benne, kire 

van szükség. Mindenkivel fölvettem a kapcsolatot, meghallgattam 

az összes elképzelést, kimentem Bécsbe és találkoztam az irgalmas 

rendiekkel. Velük csaknem konspiratív módon igyekeztem felvenni 

a kapcsolatot, mert föl akartam mérni Kozma atya hátterét, 

mivel egyfolytában arról beszélt, hogy mi mindent fognak kapni 

Bécsbõl. Balog Zoli szervezte az utat, és õ tolmácsolt. Meglepetésemre 

Kozma atya fogadott bennünket. Nem tudtam megkerülni. 

A bécsiek demonstrálták, hogy azonosulnak vele, õ pedig biztosan 

mosolygott magában, hogy túljárt az eszemen. Bemutatták profi 

212

kórházukat. Szóba hoztam, hogy az atyának nincsen tapasztalata 

a kórházvezetésben, tehát támogatniuk kell a menedzsmentet. 

A pénz nem elsõdleges, mert közfeladatot fognak ellátni, és ehhez 

megkapják a mûködési költségeket. A fejlesztések forrásai viszont 

kérdésesek. Nekünk azt kell bizonyítani a közvéleménynek, hogy 

ez nem egy kalandorvállalkozás, hogy hiteles dolog az egyházi szerepvállalás 

az egészségügyben, noha nem profitért, hanem társadalmi, 

szociális elkötelezettségbõl dolgoznak. A kudarc lejáratná 

az egészet. A rendtõl szóbeli garanciákat kaptam, nem milliárdokra, 

azt nem is kértem. Ez ’98–99-ben volt, õ elõttük nem beszéltünk 

mással. 

Mielõtt még bármi kiszivárgott volna a sajtóba, összehívtam az 

összes kormányszervet, tárcát, az atyát, az ORFI-t és a fõbiztost, 

hogy beszéljük meg, mit is akarunk, és hogyan – folytatja Oberfrank 

dr. – Ez bizalomgerjesztés és hangulatépítés is volt, mert a 

„felek” finoman szólva utálták egymást, még a mellüket verõ katolikusok 

is. Átvettük az egész forgatókönyvet. 

1999. szeptember 8-án a kormány egyeztetõ bizottsága – elnöke 

dr. Semjén Zsolt egyházügyi helyettes államtitkár (Nemzeti Kulturális 

Örökség Minisztériuma) – úgy dönt, hogy az irgalmas rend által 

visszaigényelt három ingatlan a tulajdoni helyzet rendezésérõl 

szóló „1991. évi XXXII. törvény (Etv.) hatálya alá tartoznak”. 63 

Az irgalmas rend több ingatlanra jelentette be igényét, de azokra 

nem vonatkozott az Etv. Az ORFI-ügyrõl több háttértárgyalás 

is zajlott, amelyen Semjén Zsolt mellett részt vett dr. Oberfrank 

Ferenc közigazgatási államtitkár (Egészségügyi Minisztérium), 

valamint az érdekelt felek képviselõi. Az Egészségügyi Minisztérium 

és az Irgalmas Rend között szóbeli megállapodás jött létre, 

hogy 2000. január elsején a rend tulajdonába és birtokába adja 

a Kis- és Nagykórházat, a „harmadik” ingatlan is a tulajdonába 

kerül, de birtokába csak egy évvel késõbb. Az átadással kapcsolatos 

részletes megállapodást – amely az új intézmények mûkö- 

63 Az ülésrõl készült Emlékeztetõ a szerzõ birtokában van. 

213

dését és együttmûködését is érinti – a minisztérium és a rend köti 

meg. A Pénzügyminisztérium képviselõje bejelentette, csak akkor 

szavazhatja meg ezt a javaslatot, ha az ORFI mûködése a továbbiakban 

is garantált. Bálint Géza elõadja, hogy a volt irgalmas rendi 

kórházépületek átadására hajlandó. A Császár–Hild ingatlan 

esetében azonban – több ízben írásban is jelzett – elvi problémái 

vannak. Ez az ingatlan nem tartozott az Irgalmas Rendi Kórházhoz, 

csak a bevételei segítették a mûködését, ugyanakkor az ORFI 

szerves részét képezi, és ezen az ingatlanon áll az új, többemeletes 

kórházépület is, amely semmiképpen sem adható át a rend részére. 

Szerinte errõl további vizsgálatra és egyeztetésre lenne szükség. 

Semjén Zsolt mégis három ingatlanról beszélt. A mûemlékesek 

úgy nyilatkoztak, hogy az épületegyüttes az állami tulajdonból ki 

nem vonható mûemlékek jegyzékérõl megfelelõ kormánydöntés 

esetén levehetõ, noha ez az Országgyûlés hatáskörébe tartozik, 

nekik nincs elvi kifogásuk. A bizottság úgy dönt, hogy a fentiek 

alapján készül a kormány-elõterjesztés. „Szavazás: egyhangú (egy 

ellenszavazat: ORFI).” 

– Ön azt mondja, hogy a legkisebb veszteséggel kellett megoldani 

az irgalmas rend kártalanítását. Nem közkár, hogy az Árpád 

fejedelem úti ötszintes, új épületet is odaadták a rendnek? – kérdem 

Gógl Árpádtól, az akkori egészségügyi minisztertõl. 

– A szakmai megosztást az ottani szakemberekre bíztuk, ebbe 

nem szólt bele a kormányzat, a minisztérium. A cél az volt, hogy 

mind a két rész mûködõképes legyen. 

– De hát ez egy reumatológus épület, a rendi kórháznak nem is 

volt reumatológiája! 

– Õk megegyeztek… 

– Nem volt megegyezés. A kormánybizottság döntött így. 

– Akkor egész biztos, hogy még a Horn-kormány idején. 

– De Hornék az állami részt is odaadták volna a rendnek, hogy 

igazgassa, egyben tartották volna az ORFI-t! 

– Elnézést, biztos, hogy mi nem minisztériumi, vagy kormányszinten 

döntöttünk errõl. Ezt állítom. 

– Semjén Zsolt azt mondta Bálint Gézának, van úgy, hogy az 

egyház jár rosszabbul, van úgy, hogy az állam… 

214

– Mégiscsak nekem van igazam, nem az Egészségügyi Minisztérium 

döntött. Semjén Zsolt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 

egyházügyi kérdésekkel foglalkozó helyettes államtitkára 

volt, õk nem szakmai döntést hoztak. 

Balog Zoltántól afelõl érdeklõdtem, befolyásolta-e az Orbánkormány 

döntését, hogy Hornék az egész intézet visszaadására készültek? 

– Befolyásolhatta pozitívan és negatívan is. Elhangzott az is Orbán 

Viktor szájából, hogy „Azért nem adhatunk kevesebbet, mint 

a baloldal!” 

– De a végén állítólag olyasmit mondott, hogy azért nem kell 

odaadni mindent Kozma atyának! – és ebben tudtommal önnek 

fontos szerepe volt. 

– Azért ezt ne túlozzuk el! 

– Bálint Géza így emlékszik. 

– Õ egy rendes ember, mégsem értékelném túl a szerepemet. 

Kezdetben úgy volt, hogy menjen ez a dolog, ahogy van, nincs ezzel 

semmi probléma. A szaporodó jelzések mégis azt mutatták, hogy 

nem ilyen egyszerû a képlet, ami óvatossá tette Orbán Viktort. 

Van, aki úgy tudja, hogy a nyugati határnyitás tizedik évfordulójának 

eseményei ejtették gondolkodóba Orbán Viktort. A Fidesz-kormányzás 

idejére esõ ünnepség elõtt folyt a találgatás, vajon 

kit fognak meginvitálni. Horn Gyulát? Németh Miklóst? Gerhard 

Schrödert? Horn volt az elsõ, aki megköszönte Orbánnak a 

meghívást, mert elõtte állítólag a német kancellár is kétségesnek 

tartotta, hogy ott lesznek. Ám a köszönet után pár nappal Horn 

nyilvánosan nehezményezte, hogy egyetlen olyan személy sem szerepel 

az évforduló alkalmával kitüntetettek között, akik komoly 

szerepet játszottak a tíz évvel korábbi eseményekben. Nem azt 

várta volna, hogy politikusokat tüntessenek ki, hiányolta viszont 

Kozma Imre, a határõrség akkori vezetõi, vagy az újságírók elismerését. 

64 Egyesek szerint ez verte ki a biztosítékot. A Fidesz-körök- 

64 Szigetváry Zsolt: Horn sérelmezi a kitüntetettek listáját. Magyar Hírlap, 

1999. szeptember 11. 

215

en mindenki tudott Kozma atya kiváló baloldali kapcsolatairól, 

a volt miniszterelnök kritikája ezt nyomatékosította. „Hornnak 

volt négy éve Kozma Imre kitüntetésére, és most minket cseszeget?” 

– csipkelõdtek. Lehet, hogy az atya nagy barátja, Horn Gyula 

csapta le a kezérõl az egész ORFI-t? 

Balog Zoltán árnyalt megfogalmazása szerint Hornék szándéka, 

hogy az egész ORFI-t a rendnek juttatják, „befolyásolhatta pozitívan 

és negatívan is” a döntést. De folytassuk az õ visszaemlékezését: 

– Orbán Viktor megbízott azzal, hogy vizsgáljam meg az irgalmas 

rendi ügyet. Informálisan, mindenféle államigazgatási elkötelezettség, 

felelõsségvállalás, intézkedési jog nélkül tájékozódtam, 

majd tájékoztattam õt. Ez volt a feladatom, semmi több. Leírtam 

a pro és kontra érveket mindhárom lehetõségre, ha az egyház kapja 

az egész intézetet, ha csupán a volt tulajdont, vagy a kompromisszumos 

megoldást. Világos volt, hogy jogilag problematikus a 

dolog, mert milyen alapon adnánk oda az egész ORFI-t? Azért, 

mert Kozma atya rendes ember? De kizárólag a volt tulajdon viszszaadása 

sem volt jó megoldás – ha jól emlékszem tíz év távlatából 

–, mert szétszakítva mûködésképtelennek tûnt mind a két 

kórház, emiatt meg kellett kettõzni több részleget is. Megnéztem 

közelebbrõl a rend helyzetét is, õk akkor gyengén álltak Magyarországon, 

viszont Bécsben volt egy szuperkórházuk. 

– A magyar viszonyokhoz képest szuper! 

– Bécsben is a jobbak közé tartozik. Itt léptem be a képbe: kíváncsi 

voltam, hogy az osztrákok egyáltalán mit tudnak az egészrõl, 

és az államtitkár Oberfrank Ferivel kimentem Bécsbe. 

– És ott várt önökre Kozma atya! 

– Igen, de amirõl talán a mai napig nem tud õ sem, elõtte én 

kimentem egyedül. A második látogatás elõtt a rendfõnök megkérdezte, 

nem zavar-e bennünket, ha Kozma Imre is ott lesz. Ezt 

õk kezdeményezték. Már az elsõ látogatáskor elmondtam a perjelnek, 

hogy ebbõl a dologból közügy lett, és az egyház elemi érdeke, 

hogy a kórház ne valljon csõdöt, mert ez nem csupán a rendre, 

hanem az egész egyházra rossz fényt vetne. Képesek-e teljesen az 

ügy mögé állni? Mikor visszamentünk, kölcsönös garanciákat vál- 

216

laltunk. Mi garantáltuk, hogy megkapják az állami kórházaknak 

járó támogatást, õk pedig azt, hogy nem engedik csõdbe jutni a 

kórházat, támogatják õket saját anyagi eszközeikkel, szakmai, erkölcsi 

tekintélyükkel. 

– Kozma atya járt Orbán Viktornál is? 

– Legfeljebb állami fogadáson, pezsgõspohárral a kézben ejtettek 

szót. Orbán Viktor nem akart az ORFI-üggyel foglalkozni. Azt 

mondta nekem, meg Gógl Árpádnak: oldjátok meg, hogy ne legyen 

ebbõl feszültség. Ami jár, az jár, tisztességesen adjátok oda, 

én nem szeretném, ha ez a döntés felcsúszna hozzám. Kérte, hogy 

folyamatosan referáljak neki, hogy képben legyen, de nem õ akarja 

kimondani a döntést, ez legyen a minisztérium és az egyházügyi 

titkárság dolga. 

– Oberfrank szerint Orbán Viktort az vezérelhette, hogy ne legyen 

botrány az ügybõl. „Vele nem beszéltem errõl sosem, közvetlen 

iránymutatást Balog Zolitól sem kaptam arra, hogy ez technikailag 

miképp menjen.” 

– Így volt. 

– Bécsben nem került szóba, hogy 180 fokot fordult a rend véleménye 

az ORFI jövõjérõl az új priorok megválasztásával? Ebben 

szerepe lehet a Bécsbe „ki-be járó” novícius Kozma Imrének is! 

– Ezt nem említették, de azt hangsúlyozták, hogy most ugyan 

gyönge a magyar irgalmas rend, de higgyem el, hogy majd megerõsödik. 

Erre a minden realitást nélkülözõ hitre építették az egyházi törvényt 

is. Emiatt tarthatott igényt egy fantomrend két gyöngécske 

kórházépület fejében egy jó nevû, félig-meddig korszerû kórházkombinátra. 

Az egyházi szervezetek, majd a rendek betiltása, az egyházi vagyon 

államosítása gerincét törte a háború reménytelenségébõl éledõ, 

fellendülõ egyházi életnek. Bõ negyven év múlva a törvénytelenségek 

sorát úgy próbálta az állam jóvátenni, hogy a részben 

elõdje bûnei miatt is leépülõben lévõ egyházaknak és rendeknek 

válogatás nélkül a nyakába zúdította, az esetek jó részében leromlott, 

egykori létesítményeit, és velük az új feladatba belesimult intézményeket, 

elégedetlenséget keltve mind a kárpótlandók, mind 

217

az új megfosztottak körében. Zömében egyedi elbírálásra lett volna 

szükség, sokkal több pénzbeli kártérítésre, és hosszabb idõre. 

Esetünkben, ha egy buzgó pap nem lép be számításból az irgalmas 

rendbe, nem lett volna kinek visszaadni a többmilliárdos vagyont. 

Ez egyszerre nevetséges és siralmas. 

Még valamit. Mint tudjuk, Balog Zoltán elmondta, hogy az 

osztrák rendnél tett látogatásukon megállapodtak: „Mi garantáltuk, 

hogy megkapják az állami kórházaknak járó támogatást, õk 

pedig azt, hogy nem engedik csõdbe jutni a kórházat, támogatják 

õket saját anyagi eszközeikkel, szakmai, erkölcsi tekintélyükkel.” 

Csak hát errõl nem született írásbeli megállapodás – és ezt a törvény 

nem is követelte meg. Magyarországon a kórházak mûködését 

(fizetések, gyógyszerek, vegyi- és más fogyóanyag, karbantartás) 

az OEP finanszírozza. Az amortizáció, a felújítás, az új beruházás 

költségeit a tulajdonos (állam, önkormányzat, egyház, magáncég). 

Ebbõl adódóan az állam, alighanem csak olyan tulajdonosnak adhatta 

volna át a tulajdonjogot, amely az utóbbira szerzõdéses kötelezettséget 

vállal. Errõl a törvényi helyzetrõl legalább a vezetõk 

tudhattak volna; Bálinték milliószor elmondták. A fõorvosoknak 

is megvolt a lehetõsége, hogy eszerint mérlegeljenek. Hogy is állunk 

akkor a törvény, a megosztás, a felelõsség kérdésével? 

218 

* * * 

Szeptember 13-án az ORFI dolgozóinak munkamegbeszélésén 

Oberfrank Ferenc államtitkár azzal kezdte a tájékoztatóját a döntésrõl, 

hogy az erõszakos kórház-államosítás több évtizedes bûne 

soha nem lesz teljes egészében jóvátehetõ. 65 Az ORFI ügyét mégis 

rendbe kell tenni, ezt támogassák. Kihirdette a fent említett „politikai 

megállapodást”, hogy január 1-jén az irgalmas rend visszakapja 

mindhárom igényelt ingatlanát. Az átadás-átvételt intézõ 

munkabizottság életképes utódintézmények létrehozásán fog fáradozni. 

Szakmai megállapodásra kell jutni, hogy tisztázódjon, miként 

mûködik együtt a két intézmény, például a szolgáltatásokban, 

65 Forrás a megbeszélésen készült magnófelvétel leírt, szerkesztett változa- 

ta. (A szerzõ birtokában.)

amelyeket indokolatlan vagy lehetetlen megkettõzni. Ebben a különleges 

helyzetben fontos a szakmaiság, a méltányosság, egymás 

tisztelete. Mindenki érdekelt abban, hogy bebizonyítsuk, képesek 

vagyunk a múlt súlyos örökségét kulturáltan, civilizáltan kezelni. 

Ehhez közbizalom kell, pontos tájékoztatás. Kérdezzenek bátran, 

bár sok kérdésre csak késõbb fogunk tudni válaszolni. Az intézményben 

lesz több olyan postaláda, ahova be lehet dobni a kérdéseket. 

A bizonytalanság a felelõsségvállalókat is sújtja, de erõs 

a szolidaritásérzésünk. Az ORFI kettéválására rávetül az egyetemi 

integráció, amely legfontosabb szakképzési partnerük volt. 

Nem szükségszerû, hogy egyetemi tanszék a maradék ORFI-ban 

mûködjön. Ez döntõen az integrált egyetem álláspontjától függ, 

illetve a két intézmény megállapodásától. A hatékonyság érdekében 

ésszerûsítések várhatók az ORFI-ban, de szó sincs a hatalmas 

vagyon privatizációjáról, és elsõdlegesen nem létszám-leépítési 

szándékok mûködnek. Tudatában vagyunk annak az egyedülálló 

értéknek, ami megtestesül az ORFI-ban. Szeretnénk megõrizni 

ezeket az értékeket. 

Tudjuk, hogy a január elsejei váltás nehezen valósítható meg. 

Mi nem akarjuk sorsára hagyni egyik intézményt sem. Az egyházi 

sem érezheti, hogy az állam leveszi róla a szemét. A rend és a magyar 

katolikus egyház súlyos felelõsséget vesz át, fontos, hogy meg 

tudjon felelni a vállalt feladatának. 

Bálint Géza: a harmadik ingatlan tulajdonba adása nem jogszerû, 

igazságtalan és méltánytalan. (Közbeszólás: „Így van!”) 

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az istennek, ami 

az istené!” Az elsõ három épületre Szent János neve van írva, de 

a Császárra a császáré, amely ma a Magyar Köztársaság, tehát a 

közé! (Taps. „Így van!”) Remélem, ahogy az elõzõ kormány, a polgári 

kormány sem fogadja el ezt az elõterjesztést. Nem volna tisztességes 

egy olyan kórházépületet átadni, amely soha nem volt az 

irgalmas rendi kórház része, amit egy évvel korábban államosítottak, 

mint a kórházat. Mi indokolja ennek az ingatlannak, fõleg az 

új kórházépületnek az átadását? 

Oberfrank Ferenc: Mivel az érintettek nem tudtak megállapodni, 

a bizottságnak kellett döntenie, ami az 1991-es törvénnyel, és 

219

az 1999-es kormányhatározattal összhangban történt. A kormány 

nem vette le a visszaigényelt ingatlanok listájáról a Császár-komplexumot, 

amit korábban a mai ellenzéki koalíció képviselõi szintén 

ezen a listán szerepeltettek. Az volt a kérdés, hogy a korábbi, 

széles parlamenti konszenzuson alapuló döntést hogyan valósítjuk 

meg. Több variáció közül ez a megoldás született. Ezt fõigazgató 

úr végig ellenezte, de túl vagyunk már ezen. Ám a tulajdon kérdésében 

nem a minisztériumnál kell reklamálni. Én elfogadom ezt a 

döntést, bár sokan nem. (Tudjuk, az ORFI 1992-ben nem fellebbezett 

az említett lista ellen – P. Á.) 

Kozma Imre: Önök csodálatos lehetõséghez jutottak. (Derültség.) 

1950-ben nem kérdezték meg az irgalmas rendet, hogy 

a birtokában lévõ kórházzal milyen tervei vannak. Egyszerûen 

elnémították, teherautóra rakták és kizsuppolták õket a kórházból. 

(1951-ben államosították – P. Á . ) Önök viszont együttgondolkodhatnak 

velünk, hogy ez az intézmény valóban mûködõképes 

legyen. A törvények értelmében az irgalmas rend azt kérte 

vissza, amit a jog megengedett neki. Sok birtokát nem kérhette 

vissza: a Komjádi uszodát, a Mithra-ügy kapcsán elhíresült házat, 

mert a törvény nem tette lehetõvé. Nem is akartuk egyébként, 

arra utaltam mindössze, hogy ezek is irgalmas rendi területre 

épültek… 

Az irgalmas rend egy nagycsalád, a jóléti államokban több mint 

hatszáz kórháza van, a harmadik világban további kétszáz. [Egy 

éve Tinnyei Máriának (lásd 192. oldal) még feleennyi, azaz összesen 

csak négyszáz kórházról beszélt – P. Á.] A budai kórház ennek 

a nagy szervezetnek lesz a tagja. A rend elvállalta a kórház minden 

gondját és baját. Jelenleg ez a kórház a legszegényebb ebben a hatalmas 

hálózatban. Ide pénz fog érkezni, és nem befektetésként, a 

haszon kivételéért. Mikor elõterjesztettük igényünket, megszabták, 

hogy csak azokat az intézményeket kérhetjük vissza, amelyiknek 

átvesszük a funkcióit, és a dolgozóit. Együtt kell mûködnünk, 

egyetértésben, az ügy szolgálatában. 

Bálint Géza: Kérem Kozma atyát, hogy a konkrét kérdésekre 

válaszoljon. Garantálja-e az irgalmas rend ugyanazokat a jogokat 

szabadságban, felmondásban, amelyet az állami kórház? Ha igaz, 

220

hogy tilos lesz a paraszolvencia, milyen mértékû fizetésemelés lesz, 

vagy ezt csak fokozatosan vezetik be? 

Kozma Imre: A jogok természetesen ugyanazok, mint eddig 

voltak. A fizetés kicsit bonyolultabb, hiszen önök áldatlan és 

kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az önök világában nem az a 

norma, ami máshol. Önöknek van fizetése, meg borítékokat is 

kapnak. Gondolom, hogy ez az orvos, a kisegítõ személyzet és a 

beteg számára is megalázó. Ilyen légkörben alig alakulhat ki õszinte 

kapcsolat orvos és beteg között, a beteg kiszolgáltatottsága elfogadhatatlanul 

megnõ. Én még jobban sajnálom önöket, mint a 

betegeket, mert valamibe belekényszerültek. A megoldásra sok 

alternatívánk van, de ezeket nem e hatalmas fórum elõtt óhajtjuk 

elõterjeszteni, hanem minden egyes közösség képviselõjével 

megbeszéljük, miképp szeretnénk õket ebbõl a megalázottságból 

kiemelni. Lehet, van, aki szívesen bennmaradna, azt sajnálom. Ezt 

az egyébként alig kezelhetõ kérdést elõbb-utóbb Magyarországon 

is meg kell oldani. Tehát új fizetési rendszer lesz, mert ezen változtatni 

kell, mi ebben is együtt akarunk mûködni önökkel. 

Dr. Dizseri Tamás: Nagyon fontos, hogy ezekrõl az ügyekrõl 

beszéljünk. Ez nem politika, hanem munkatársi beszélgetés, vita, 

gyötrõdés, együtt gondolkodás. Amennyiben mind a szaktárca, 

mind a jelenlegi és a jövendõ mûködtetõ igényt tart a segítségemre, 

azon leszek, hogy az általam ismert kérdéseket sürgõsen megválaszoljuk. 

A legfontosabb teendõ az átadás-átvételt elõkészítõ 

csapat felállítása, mert rendkívül kevés az idõ. Csak egyetlen példa: 

a munkaügyi kérdések rendezéséhez október végéig tisztázni 

kell minden munkavállalóról, hogy maradni vagy menni akar, végkielégítés 

lesz, nem lesz. A Bethesda kórházban annak idején a 

menedzsment vállalta, hogy ugyanazokat a juttatásokat és jogokat 

nyújtja a munkatársaknak, amelyeket az állami intézményekben 

kaptak. Rossz úton járunk, ha csupán azon gondolkodunk, hogyan 

lehet szétválasztani az intézményt, és nem azon, hogy ezután 

a két külön élõ, de jó testvér hogyan mûködhet együtt. Szerzõdések 

tömkelegét kell újragondolni. Az egyházi kórházak küldetése, 

ráirányítani a figyelmet arra, hogy amikor valami bajunk 

van, megrendül az egész egzisztenciánk. A Bethesda munkatársi 

221

közösségébõl senkit nem küldtünk el. Nem hallottam arról, hogy 

az irgalmas rend radikálisan belenyúlna a munkavállalók közösségébe. 

Azt bûnnek érezném, ha jól mûködõ gyógyító közösségek 

robbannának szét, mert ezeket nem lehet felülrõl és kívülrõl megszervezni. 

Naszlady Attila professzor: Kedves jövendõ munkatársak! Az 

elsõ kérdés, milyen típusú intézmény lesz a leendõ kórház. Mi általános, 

poliklinikai kórházra gondoltunk, tehát sokszakmás, hogy 

minél jobban ki tudja szolgálni a megmaradó állami reuma intézetet. 

Készséggel kötünk az egyetemmel szerzõdést, hogy a reuma 

tanszék a jelenlegi körülmények között folytassa a munkáját. 

A fizioterápiás tanszék vezetõjének is felajánlottuk, hogy szívesen 

adunk nekik otthont. A kórház egyházi jellegét Kozma atya kifejtette. 

A Budai Irgalmas Kórház felekezetre, vallásra, világnézetre 

való tekintet nélkül mindenkit fogad gyógykezelésre. Ugyanez vonatkozik 

a dolgozókra is, csak az megy el, aki akar, mi nem bocsátunk 

el senkit. Az elvárás minimuma a korlátozott önzés, a maximuma 

a korlátlan önzetlenség. 

Saját bevétel is lehetséges: célzott gyûjtés, ajándékozás, jótékonysági 

rendezvények is. Mi a jogosulatlanokat sem akarjuk kizárni 

az ellátásból, hiszen problémája, vagy szegénysége következtében 

került ebbe a helyzetbe. Õket akkor is ellátjuk, ha utánuk 

a tb nem tud térítést adni. Az irgalmas rend háttere a világszervezete, 

és ha a Máltai Szeretetszolgálat más kórházakat segít, akkor 

nekünk is fog segíteni, ha szükség lesz rá. Kényes feladatunk 

a szolidaritás. Ez most is fönnáll, hiszen az ágyak tíz százalékán 

termelik meg a jövedelem húsz százalékát. Az irgalmas rend jelszava: 

a kapunk nyitva, ami azt jelenti, hogy vendégnek tekintünk 

mindenkit, és egy vendégtõl illetlenség a hálapénzt elfogadni, de 

illetlenség ezzel támadni is a házigazdát. 

Kérdés: Hogy képzeli a gyógytornászképzõ intézet bevonását, 

hiszen az nem visszaadandó irgalmas rendi ingatlanban van? Sokat 

hallottunk az irgalmas rend 400 kórházat tömörítõ nemzetközi 

szervezetérõl. (!) Az irgalmas rendi provinciák rendkívül függetlenek. 

Van-e a nemzetközi szervezettõl írásos szándéknyilatkozat, 

hogy valóban finanszírozni is fog? 

222

Naszlady: Megdöbbentem, hogy az ORFI júliusban felmondott 

a gyógytornász tanszéknek. Úgy éreztem, sürgõs segítségre van 

szükségük. Ez alapvetõen hozzátartozik az irgalmas rendi lelkülethez. 

Kozma: A minisztériumokból is megkerestek bennünket, hogy 

segítsünk. Ez máltai lelkiségünkbõl is adódik. A másik kérdés: a 

magyar tartomány jelenleg az osztrákhoz van csatolva, amely magáénak 

tekinti ezt a kórházat, és mikor majd átvesszük, néhány 

autóbusszal elmegyünk látogatóba, Ausztriába, hogy lássák, mit 

jelent a hospitalitás az irgalmas rendben. (Erre soha nem került 

sor – P. Á.) Velünk együtt az osztrák rend fogja aláírni a szerzõdést, 

õ vállal felelõsséget, de a római központban az önálló provinciák 

már bejelentették a támogatási szándékot. (A szerzõdések aláírásában 

nem vettek részt az osztrákok, és a provinciák, ha netán be 

is jelentették, hogy segítenek, nem tették – P. Á.) 

Oberfrank: Mikor értesültem arról, hogy a menedzsment fölmondja 

a szerzõdést a gyógytornász tanszékkel, megnyugtattam az 

illetékeseket, hogy semmiképpen sem kívánjuk az ellehetetlenülést, 

és addig függesszük föl a fölmondást, amíg nem tisztázzuk, hogyan 

folytatható a tevékenység. Ennek a helye az egyetem lenne, 

de az együttmûködhet az irgalmas renddel is, amit támogatunk. 

Engem a köztársasági elnök szerdán nevezett ki, pénteken már 

kint voltam Bécsben, megtekintettem az irgalmas rendi kórházat 

és hosszan tárgyaltunk az osztrák tartomány vezetõjével az ORFI 

sorsáról. Õ szóban határozottan állította, hogy a magyar törvény 

által elõírt kötelezettségeket vállalják. Az átadás nem külföldi, 

hanem magyar tulajdonosnak történik, de rajtuk keresztül tudja 

az irgalmas rend garantálni, hogy nyugodtan birtokba adhatjuk az 

ORFI-t. 

Semjén Zsolt mégsem akart kockáztatni ez ügyben, az egyházi 

tulajdonrendezési fõosztály jogász vezetõje, Fedor Tibor véleményét 

kérte, 66 aki a következõket válaszolta. A hajdan rendi tulajdonban 

lévõ kórházépületekkel nem érdemes foglalkoznunk, azo- 

66 A feljegyzés másolata a szerzõ birtokában van. 

223

kat kezdettõl fogva az ORFI is vissza kívánta adni. A Marczibányi 

Alapítvány tulajdonáról folyt vita. Az államosítás elõtt a Császár 

fürdõ jövedelme a rendi kórházé volt. A Hild-udvarban komolyzenei 

koncerteket is tartottak, ám a kulturális tevékenység is szerepel 

az Etv. elõírásai között… Az államosítás után az alapítvány 

ingatlanát megosztották. A Császár–Hild–Török fürdõ együttese 

telkén a nyolcvanas években – állami beruházásban – felhúzták 

az ötemeletes kórházépületet (kórtermek, rendelõk, étterem) 

részben lebontott rendi épületek helyén. Az Etv. szerint „A volt 

ingatlan az idõközben végzett értéknövelõ beruházásokkal együtt 

átadható az egyházaknak. Ez alapvetõen összefügg az Etv. funkcionális 

és nem reprivatív szemléletével.” Nem reprivatizációról 

van szó, ezért sem terjed ki az ingatlan-visszaadás az összes államosított 

egyházi ingatlanra! Bár alapítványi telekre épült a Császár 

majd a Komjádi uszoda, ám rendeltetésük miatt sem kaphatja 

meg a rend. A lényeg: „indokolható az új épületszárny átadása a 

rend részére”. Nem helytálló az ORFI ügyvédjének álláspontja, 

miszerint ezzel a rend jogalap nélkül gazdagodik. Mivel az építkezést 

nem az ORFI, hanem az állam fizette: „az értéknövelõ beruházást 

senkinek nem kell megtérítenie”. 

Ez a logika egy szekularizált államban az üzemi szarkák felmentõ 

gondolkodására emlékeztet: „Ami az államé, az közös, az enyém 

is, nyugodtan hazavihetem!” 

Fedor Tibor Bálint Géza véleményével vitatkozva megemlíti, 

hogy 1992-ben jegyezték be az elidegenítési és terhelési tilalmat 

(mivel az adott épületeknek a rend a tulajdonosa – P. Á.), és az 

errõl szóló határozatot az ORFI is megkapta, ám nem szólalt fel 

ellene, nem élt jogorvoslattal, így a határozat jogerõre emelkedett. 

Miután a szentszéki megállapodás ingatlanjegyzékét az 

1046/1999. (V. 5.) határozatával a kormány is elfogadta, és ezt 

elõbb országgyûlési határozattal, majd törvénnyel is kihirdette, az 

ORFI fõigazgatójának „felvetése elkésettnek tekinthetõ”. A rendezés 

módjáról az egyeztetõ bizottság döntött a három ingatlan 

funkcióval történõ átadásával. A kormány természetesen másként 

is dönthet. Az ingatlanok átadását részletes megállapodásnak kell 

megelõznie a rend, az ORFI és az Egészségügyi Minisztérium kö- 

224

zött. Ennek rendelkeznie kell az átadást követõen létrejövõ irgalmas 

rendi kórház, valamint a megmaradó ORFI mûködésérõl, illetve 

a két intézmény együttmûködésérõl. (Például az ORFI összes 

közmûközpontja – víz, villany, gáz – a rend részére átadásra kerülõ 

Császár–Hild ingatlanon található.) Rendelkezni kell az átkerülõ 

épületekben dolgozók további sorsáról is. Rögzíteni kellene a 

magyar irgalmas rendi tartományon túlmenõ egyházi garanciákat 

is. Részletes megállapodás hiányában nincs realitása a 2000. január 

elsejei birtokbaadásnak. Ha a rosszul elõkészített birtokbaadás 

miatt akár egyik, akár mindkét intézmény mûködése ellehetetlenül, 

ez az egész 2011-ig tartó ingatlanrendezési folyamatnak 

jóvátehetetlen károkat okozna, és a kormány presztízsveszteségével 

is járna. 

– A parlamentben tíz éve, 2000 februárjában javaslatot nyújtottunk 

be Keller Lászlóval a mûemlékvédelemrõl szóló törvény 

módosítására, hogy ne adhassák az irgalmas rend kezére a Császár–Hild-udvart, 

mert a rend nincs abban a helyzetben, hogy a 

mûemlék megõrzéséért felelõsséget vállalhasson – idézte fel Donáth 

László. – Erre Kozma Imre levelet írt minden parlamenti 

képviselõnek rólam, és egyedül nekem nem küldte el. Többen 

kérdezték, mit tettem? A levél arról szólt, hogy én magam vagyok 

az Antikrisztus. Érdekei érvényesítéséhez õ nemcsak a jogi, emberi 

normát lépte át, hanem a keresztény értéket is oldalba rúgta. 

A parlament illetékes bizottságai elõtt Donáth László élesen bírálta 

a tervezett lépést. A viták során „kiderült, hogy a képviselõ 

úr a javaslatot úgy értelmezte, miszerint az a tárgyi ingatlan mûemléki 

védettségének megszüntetését célozza”. 67 Ám ez a veszély 

nem áll fenn – adták értésére –, a mûemlékvédelmi szabályok a nem 

állami – esetünkben a leendõ egyházi – tulajdonosra is vonatkoznak. 

A képviselõ úr, ha nem is volt tájékozott a jogszabályokban, 

pontosan ráérzett a lényegre. 

Naszlady Attila professzor, aki hét éven át volt a BIK fõigazga- 

67 A vitákat összefoglaló 2000. február 3-án kelt feljegyzés másolata a szer- 

zõ birtokában van. 

225

tója, azt írja honlapján, hogy az állam nem adja a „mûemléki-törvény 

által elõírt támogatásokat, azaz mulasztásos törvénysértésben 

van évek óta”. 68 Csakhogy a törvénynek nincs ilyen passzusa. 

A mûemléket a tulajdonosnak kell fenntartania. (Ha elõírják például 

a restaurálást, arra kérhet támogatást. 69 ) Ám a rendi kórháznak, 

sajnos, a mûemlékvédelemnél fontosabb dologra sincs pénze, 

például az orvosok fizetésére: 2010-ben – „önkéntes felajánlásukra”! 

– csökkentették 25 százalékkal (azon az alapon, hogy a munkaidejük 

napi hat óra lett nyolc helyett). 

Élveboncolás 

1999. szeptember 23-án elkezdõdtek az ORFI és az irgalmas rend 

között az átadási tárgyalások. 70 (A határidõt áttették 2000. július 

elsejére, így a féléves csúszás miatt végül is háromnegyed évig tartó 

egyezkedésen általában tízen-tizenöten vettek részt. A rendtõl 

ötnél többen nemigen voltak, az elsõ ülésen például csupán 

Naszlady Attila leendõ fõigazgató és Kolumbán György ügyvéd 

képviselte õket. Az ORFI-tól a fõigazgató mellett részt vett a két 

helyettes – Hodinka és Kukán doktor –, továbbá Bánhidi Mária 

ápolási igazgató és dr. Szélné dr. Fecser Magdolna jogtanácsos.) 

A kezdés hosszú eszmecserévé fajult, mert dr. Dizseri Tamás miniszteri 

megbízott végigkérdezte a Nagy- és a Kiskórház összes 

osztályáról, részlegérõl a rendieket: „Átveszi-e az irgalmas rend az 

ortopédiai osztályt teljes létszámmal? Igényt tart-e a teljes osztályra, 

vagy szóba jöhet az áttelepítés, vagy megosztás?” Már ennél az 

elsõ kérdésnél kiborult a liszt, mivel az ortopédiára mindketten 

igényt tartottak, ráadásul az osztály egy része a hajdan felszámolt 

kápolna helyén volt, és azt a rend vissza kívánta állítani. Naszlady 

68 http://naszlady.synthasite.com/. 

69 Dr. Horváth Ákos, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jogtanácsosának 

szóbeli felvilágosítása, 2010. március 10. 

70 Jegyzõkönyveik, emlékeztetõik másolatai a szerzõ birtokában vannak. 

226

prof szerint az ágyszámcsökkenés ellenére sem tervezik egyetlen 

orvos elbocsátását sem. Bálint Géza deklarálta az ORFI igényét 

minimum 30 ágyra és az ehhez tartozó mûszerparkra. Döntés: 

„Meg kell osztani az ortopédiát. Az ORFI-nak legalább 30 ágy 

maradjon.” 

Maga az amatõrség volt ez a huzakodás, hiszen a törvény a 

konfiskált egyházi tulajdon visszaszolgáltatásáról szólt, nem arról, 

hogy mondjuk a tetõtér-beépítés, vagy az új intenzív osztály nem 

jár vissza. Ennek ellenére a tárgyalások zöme a mellékvágányon 

futott. 

A vitában a sebészet, a belgyógyászat, az urológia, a szemészet, 

a klinikai-immunológia, allergológia stb. stb. könnyebben átcsúszott, 

bár az ORFI szinte mindegyiknél fogta az abrosz szélét, „óraszámot 

kért”, még a belgyógyászattól is. A központi és az immunológiai 

laboratórium esetében újra kitört a vihar. Az elõbbinél és az 

utóbbinál is a berendezések, mûszerek megosztása volt az eredeti 

döntés. Végül és végre Naszlady Attila megelégelte a huzakodást: 

„Teljes funkcióval lehetett csak igényelni, azzal is kell átadni! Ez a 

személyzetre és a felszerelésre is vonatkozik.” Igaza volt – kivéve 

a személyzetet és a felszerelést, hiszen nem volt jobbágyi röghöz 

kötöttség, az ingóságról pedig nem szólt paragrafus. De hol vagyunk 

már az eredeti értékektõl! Hiszen ha lett volna egy CT-vel, 

MR-rel felszerelt diagnosztikai központja az intézetnek, az egymaga 

annyit ért volna, mint a hajdani Kiskórház! „Szerencsére” nem 

volt ilyen érték, ezért csak az „elsõ vérig” gyilkolászták egymást. 

Az államosítás egyszerû: erõszak is elég hozzá, jobb helyeken 

pedig csak pénz szükséges. A jóvátétel cifrább. Némi gyöngéd 

kényszer ehhez is elkel, na meg annyi elõrelátás, amennyire a magyar 

államigazgatás sosem volt képes. De lehet, hogy csupán az 

volt a baj, hogy a bûnök, úgy ahogy megbocsáthatók, ám jóvátehetetlenek, 

fõképp évtizedek múlva. 

Az EKG-ra szüksége van az ORFI-nak, ezért javasolt a megosztás 

– a gyógyszertár raktárkészlete szintén felezõdik (?). A patológiáról 

például „leválasztották” az ORFI-nak az elektronmikroszkópos 

laboratóriumot. De ez a döntés is felesleges volt, hiszen 

végül a rend az épületeivel együtt mindent vitt. Elvileg azért meg- 

227

osztották a mûszaki osztályt, vagy például a fotólaboratóriumot 

is. Elvileg. 

Dizseri doktor kérte, a rend dolgozza ki, milyen feltételekkel 

veszi át a közalkalmazott dolgozókat. (Õk eddig 13. havi illetményt, 

jubileumi jutalmat, pótlékokat és más juttatásokat kaphattak.) 

A rend ügyvédjének a munkaügyi adatok kellettek, ezeket 

az ORFI fõigazgató-helyettese nyomban átnyújtotta. Ekkor a 

jogtanácsos figyelmeztette, hogy a dolgozók adatai csak az illetõk 

hozzájárulásával adhatók ki, mire az ügyvéd visszaadta a listát. 

Keddenként tartották az egyeztetéseket. Szeptember 28-án terítékre 

került, hogy elfogadja-e a rend az ORFI alapbér plusz pótlék 

rendszerét? Töprengés közben felvetõdött, kihez fognak tartozni 

például a diétás nõvérek, a kézbesítõk, vagy a mûszermérnök? A fõbiztos 

felhívta a figyelmet, adjanak lehetõséget a dolgozók szabad 

választásának. Bálint Géza mintha megijedt volna, hogy mindenki 

elszelel, megjegyezte, hogy igény tartanak az arányoknak 

megfelelõ létszámra. Sõt valószínû, azokra is, akik változó munkahelyen 

dolgoznak. Naszlady Attila, majd Kolumbán ügyvéd úr 

mintegy válaszként megismételte Kozma Imre korábbi csábító kijelentését: 

ami pénz eddig járt, mind megadják, sõt többet is. 

Dizseri dr. figyelmeztet: mivel a rendnek nincs cégszerû bejegyzése, 

nem létezik. Ügyvédjük okoskodik, hogy kórházat alapítvány 

is mûködtethet, de az orvos felvilágosítja, hogy a tulajdont nem az 

alapítvány kapja, hanem a rend. Dr. Kolumbán folytatja: létezik 

kórházalapítvány, amely jogosult kórházat alapítani! Dizseri: Kié 

a tulajdon? Naszlady: Az irgalmas rendé… 

Szeptember 30-án a „fõbiztos” bejelenti, hogy a miniszter elküldte 

a megbízólevelét. (Nem ismerhettem a szelíd Dizseri Tamást, 

de nem rajta múlhatott, hogy miniszteri megbízottból ezekben a 

jegyzõkönyvekben fõbiztos lett – P. Á.) Az ORFI köztisztviselõi 

tanácsának (kt) elnöke, dr. Bariska János laboratóriumi szakorvos 

felvetette, hogy az emberek tájékozatlanok, és sorolta: ha valaki 

szívesen dolgozna a rendnél, felmond-e neki az ORFI? Lesz-e végkielégítés? 

Milyen juttatásoktól esnek el a nem közalkalmazottak? 

Mi alapján döntik el, hogy ki kerül ide, ki oda? Késõbb nem kell-e 

a dolgozónak állás után néznie? Naszlady javasolja, hogy az irgal- 

228

mas rend egyenként tárgyaljon mindenkivel. Kolumbán György 

– mintha mutyiznának – nem érti, hogy a sajtó miképp juthatott 

információhoz. Bariska nyomban védekezett: „én nem nyilatkoztam 

az újságnak”! 

Bálint Géza szerint, a miniszter csak akkor hatalmazhatja 

meg Dizserit, amikor a kormány pecsétje rajta lesz az egyeztetõ 

bizottság javaslatán. Bánhidi Mária ápolási igazgató: ha a dolgozó 

megkapja a végkielégítést, átmehet-e a rendhez? Kozma atya 

a következõ ülésen azt válaszolja: aki a végkielégítést választja, 

azt az irgalmas rend nem alkalmazza. Dizseri Tamás: Bár az ORFI 

példás gyorsasággal létrehozta az „átadó szervezetet” (vezetõje dr. 

Hodinka László fõigazgató-helyettes), a kormányhatározat késése 

veszélyezteti az átadási határidõt, amit aggodalommal konstatál. 

Október 12-én ajánlja, hogy a jegyzõkönyv csak a napirendre és 

a döntésekre korlátozódjon, amit szerencsére nem tartottak be. 

Hodinka László: A rend adja nekik bérbe a labort; szeretnék a 

reumatológiai és a rehabilitációs profilt megtartani. A reumások 

kezeléséhez õrzõágyak is kellenek. Az ortopédia reumasebészetéhez 

mûtõkapacitás is szükséges. Kozma atya jóindulatúan mondja: 

szeretné megismerni az ORFI igényeit. Dizseri javasolja, hogy az 

eszközök megosztását külön megállapodásban rögzítsék. Hodinka: 

Az eszközállomány az államkincstáré, egy megállapodás segítheti 

a döntést. 

A kitûnõ címadásáról is ismert HVG jókor csinálta az „Élveboncolás”-t. 

71 „A tulajdonosváltás utáni mûködtetés sok eleme 

kidolgozott, de ki vállal garanciát azért, hogy egy egészségügyi intézmény 

semmiben sem fog hiányt szenvedni?” – hárította el a 

kérdést a miniszteri biztos. Kozma atya azt állította, hogy az ápoló 

rend teljes tekintélyével és anyagi erejével is hajlandó lesz támogatni 

régi-új szerzeményét. („Szerzemény”! Elszólás? – P. Á.) A lap 

is kételkedett: hiszen a rend osztrák tartománya sem dúskál a 

pénzben. „Igazi keresztényi szeretetet feltételez, hogy forrásaikat 

jó szívvel megosztják”, pedig az ORFI ötvenszázalékos állapotban 

71 Gáti Júlia: Élveboncolás. HVG, 1999. október 16. 

229

lévõ két épületére ráférne némi korszerûsítés. Kozma Imre erkölcsi 

rendet is ígért. A Máltai Szeretetszolgálat váci kórházában elérték, 

hogy a betegek adományait igazságosan szétosztják a személyzet 

valamennyi tagja között. „Ajánlásokat fogalmazunk meg, 

melyekben elvetjük a hálapénz intézményét, helyette fizetésemelést, 

és teljesítménytöbbletet honoráló bérezést kínálunk. Aki ezt 

nem fogadja el, mehet máshová.” Annyi fizetést azért nem tudnak 

adni, amennyit a „sztárok” zsebébe tesznek. A „hétfõs” rend (ekkor 

már négyen voltak. – P. Á.) ifjú tagjai egészségügyi menedzsmentet 

tanulnak Grazban és Regensburgban. 

Bálint Géza: „Ha [az ORFI] kénytelen is lemondani a közkórházi 

részlegekrõl, a reumatológiát és a fizioterápiát korszerû, országos 

intézményként 250 ággyal is el tudná képzelni – lenne is erre 

hely a jelenlegi épületek közelében –, csupán 10 milliárd forint 

körüli összeg kellene a felépítéséhez.” „Csupán”! A cikk szerint a 

hazai egészségügy általános pénzhiányát itt az évek vajúdó tulajdonlási 

bizonytalansága is súlyosbítja, „ami szellemileg és erkölcsileg 

is demoralizálta az intézményt”. Az örök kétkedõk viszont úgy 

vélekednek, mindig mindennél lehet még rosszabb is, legfeljebb az 

utolsó kenetet nagyobb szakértelemmel adják majd fel a haldoklóknak 

a rendi kórházban. 

A HVG „Atyai gondoskodás” címmel bemutatja az osztrák rendet 

is. 72 Mivel Kozma Imre szereti takarásban tartani a lapjait, feltehetõen 

miatta nem valósult meg az osztrákok ígérete: „A mindössze 

27 fõs osztrák »baráti kör«, amely tíz kórházat igazgat, s az 

ispotályok finanszírozására ingatlan vagyont mûködtet, magára 

kívánja venni a magyar irgalmas kórházak irányítási teendõit is.” 

A négyévtizedes betiltást, felszámolást nem sújtott osztrák gyógyító 

rendnek is csupán 27 tagja van, priorjuk szerint a szerzetesi élet 

szikársága miatt vannak egyre kevesebben. A barátok felügyelik 

tíz gyógyintézetüket – köztük hét kórházat (3300 betegágy, 3500 

munkatárs). A bécsi önkormányzat szakembere elmondja az új- 

230 

72 Földvári Zsuzsa: Irgalmas rendi kórházak Ausztriában. HVG, 1999. ok- 

tóber 16.

ságírónak, hogy az irgalmas kórház kisebb személyzettel dolgozik, 

mint az államiak, és felszereltsége is gyengébb. Míg például Bécs 

öt kiemelt kórházában éjjel-nappal mûködik röntgen, CT és MR, 

az irgalmasok nem tudnak ilyen szolgáltatást nyújtani, emiatt kevesebb 

pénz jut nekik. De az öregek, a mentálisan sérültek gyógyításában 

kiemelkedõ szerepet játszó rendi kórházak, és a korszerûbb 

városi kórházak között ésszerûbb kooperációra lenne szükség. 

„Semmivel nem gyengébb a felszereltségünk, mint más kórházaknak 

– mond ellent a városi tisztviselõnek Kohler rendfõnök.” 

Szerinte az irgalmasoknak „hátrányos politikai megkülönböztetés” 

(sic!) miatt kell a többi kórháznak nyújtott pénz felével beérni. 

Pedig évente vagy 60 ezer embert gyógyítanak ingyen, olyan rászorulókat, 

akiknek semmiféle biztosításuk nincs. A rend a beteggel 

szembeni irgalom több évszázados tradícióját akarja meghonosítani 

a budapesti kórházban is. Minden alkalmazottat befogadnak, 

nem változtatnak a kórház profilján, költségvetésén, ha szükséges, 

korszerûsítést, felújítást is végeznek – ígéri a perjel. Megemlíti a 

cikk, hogy „baráthiány” miatt a schärdingeni szanatóriumukat kis 

híján el kellett adniuk. „Ily módon még azt sem tudni, hogyan fogja 

a kis létszámú osztrák rend megoldani a visszaszerzett magyar 

kórházak távirányítását.” 

Erre nem is volt igény. Csak a pénzükre. 

Visszatérve az osztozkodáshoz, 1999. október 19-én szóba került, 

mi lesz azokkal, akik tanulnak. A rend méltányolja, hogy az 

ORFI költ a képzésükre, de arról hallgat, mi a szándéka. 

Kozma atya kifejti, hogy a funkcióval átadandóak az állami feladatok 

is. Dizseri ijedtében azt mondja: A funkció és a feladat 

nem ugyanaz. Hodinka: Sokszor az ORFI-nak sincs elég eszköze 

a feladataihoz. Bálint Géza közli: A vezetõk maradnak az intézetben 

– vagyis munkatársai sem mennek át a szomszéd várba. 

Október 26-án Szinai T. József (ORFI gazdasági igazgató) bejelenti: 

lehetetlen a dolgozókat az elõírt 60 nappal elõbb értesíteni 

a sorsukról – ezzel befellegzik az év végi átadásnak. Hodinka: 

Száztíz tanulmányi szerzõdés van. Õk elõléptetik a végzetteket, és 

nem kell az intézetnél maradniuk. A be nem fejezett tanulmányi 

szerzõdések költsége egy-kétmillió. A rendnek majd új szerzõdést 

231

kell kötni velük. Hozzáteszi: a munkatársak több információt várnak 

(pl. jubileumi jutalom stb.) Már megkezdõdött az emberek 

távozása az ORFI-ból, állást keresnek, sokan kilépnek, többen 

betegszabadságra mennek. A bizonytalanság csökkentéséért Hodinka 

kéri, hogy 2000. július elsején adják át mindhárom épületegyüttest. 

November 3-án a fõmegbízott javasolta, hogy a most 

kezdõdõ dolgozói fórumon a rend világosan válaszoljon a kérdésekre. 

Hozzátette: a közigazgatási határozat problémái nem tartoznak 

a fórumra (nicht vor dem Kind, ne a gyerek elõtt – P. Á.)! 

Bálint Géza: Amíg nincs meg a kormányhatározat, nem tudjuk, 

hány dolgozóra tartsunk igényt. Szinai: Mikorra várható a határozat? 

Dizseri: Talán novemberre. 

A dolgozói fórumon Bálint Géza elmondta, a kormánydöntésig 

a minisztérium nem tudja kiadni az ORFI átalakulási okiratát, 

ebbõl derül majd ki, milyen állami feladatok hárulnak rájuk. Dizseri 

Tamás: A kormány munkarendjétõl függ, mikor lesz a kész 

elõterjesztésbõl határozat. 2000. július elseje a birtokba adás új 

határideje Tudja, minden tulajdonosváltás megrázkódtatással jár. 

A folyamat fontos eleme a dolgozók tájékoztatása. Egyetlen (?) 

kritikus pont a paraszolvencia. Ebben a rend állásfoglalása kérlelhetetlen. 

Naszlady Attila: Az új intézmény neve Budai Irgalmasrendi 

Kórház. Az OEP bázisintézményként számít rá. Egyéb bevételi 

forrásuk is lesz. Vállalják, hogy a kórház mintaként fog szolgálni. 

Bejelenti: õk mindig megtalálják a megoldást. 40 ezer máltai önkéntes 

megszervezte (így, múlt idõben – P. Á.), hogy a III. kerületben 

az idõs egyedülálló emberek nyakában lóg majd egy olyan 

készülék, amely bajba kerülés esetén kéznyomás hatására jelet ad, 

mire egyetemista önkéntest küldenek hozzá. Nem bocsátanak el 

senkit, a dolgozó dönti el, akar-e az irgalmas rendnél dolgozni. 

Dr. Nemere Gyula: A nõvérotthon hova kerül? Naszlady: Nem 

tudni, de biztosított a rend dolgozóinak a helye. 

Járdánházyné K. Zsuzsa: Tanulmányi szerzõdésem van, ha az 

irgalmas rendi kórházat választom, a fennmaradó költséget vállalja-e 

a rend? Kozma Imre helyett Dizseri Tamás válaszol: A rend 

állítja, hogy a mostani juttatásokat a dolgozó ezután is megkapja. 

232

Dr. Takács Sarolta: Milyen szempont alapján döntik el, hogy ki 

kerül a rend állományába, és ki marad az ORFI-nál? Az összes dolgozó 

kap értesítést, vagy csak az átadott épületekben dolgozók? 

Bálint Géza: Ha megszületik a kormánydöntés, az ORFI megkeresi 

azokat, akikre a jövõben számít. 

Kozma atya: A legfontosabb, hogy a betegek olyan szakemberekkel 

találkozzanak, akik segítik õket. Érdekünk, hogy az ORFI 

legalább olyan jól mûködjön, mint a Budai Irgalmasrendi Kórház. 

Kéri, a kollégák inkább csendesítsék, bátorítsák, mintsem hergeljék 

egymást. Lám, az ORFI egyik orvosa arra kérte a Magyar 

Televíziót (?), tiltakozzon az ellen, hogy az egyház visszakapja a 

tulajdonát. Az illetõ megkapta a megfelelõ választ. Nevet nem 

említ, mert nem akarja az illetõt kompromittálni. A páter azt állítja, 

hogy az 1950-ben elvett kórház magas szintûen felszerelt, felújított 

épület volt. 

Dizseri Tamás megköszöni Kozma atya zárószavait; még tartanak 

majd ilyen fórumokat. 

November 9-én az irgalmas rend képviselõi egyéb elfoglaltságuk 

miatt nem vettek részt a tárgyaláson. Hodinka László közölte, 

hogy a Hild–Császár épület korábbi átadása miatt újra kell tervezni 

a reumatológiai ellátást. Szerinte az embereknek joguk van 

arra, hogy eldöntsék állami vagy egyházi kórházba menjenek. Az 

államnak gondoskodnia kell arról, hogy az országos ellátás legmagasabb 

szintje állami intézményben legyen. (? – P. Á.) Sajnálatos 

a minisztérium passzivitása, pedig az õ feladatuk esélyt adni az 

intézetnek. Dizseri Tamás úgy véli: a magyar egészségügy morális, 

ideológiai, és a hozzáférés lehetõsége szempontjából rendkívül heterogén. 

Megkérdezte, hány reumatológiai ágyat tudna az ORFI 

mûködtetni. Hodinka: Legalább 360-400 ágyra volna szükség a 

budapesti területi és az országos feladatok ellátására. Bálint Géza 

– aki korábban 250 ágyról beszélt – hangsúlyozta, hogy a féléves 

csúszás egyik félnek sem kedvezõ. Nagyon szeretné, ha az ortopédia 

maradna, még akkor is, ha bérelni kellene a mûtõt. Szükséges 

még a laboratórium is, hiszen meg szeretnék tartani az országos 

feladatokat. Bánhidi Mária: Már nem lehet megakadályozni a kiváló 

munkatársi gárda egyre erõsödõ elszivárgását. 

233

Ettõl kezdve a tárgyalások két hónapon át szüneteltek a rend 

képviselõinek „sztrájkja”, távolmaradása miatt. Unták volna a 

kormányhatározat nélküli szócséplést? November 15-én ennek 

ellenére bejelentették, elfogadják egyes szervezeti egységek megosztását, 

de az ORFI egységei nem lehetnek a rend bérlõi. Ez fából 

vaskarika. Pedig az intézet nem bûnös a rendet ért sérelmekért! 

Már a Császár–Hild épületen és telken folyó huzakodás során 

nyilvánvalóvá vált, hogy az annyira hangoztatott szakmaiság ellenére 

másfél reumakórházzá szabták át az ORFI-t: egy általános 

kórházzal párosított rendi, és egy lecsupaszított állami készült belõle. 

Az agymûtét, amihez a „beteg” talpán keresztül fogtak hozzá, 

sikertelen volt. De mit is akartak „gyógyítani”? Aki szerint az 

intézet idomtalan volt, mint egy tengeri víziló, annak az elsõ baklövést 

nyilván Szántó László követte el, amikor 1952-ben összerakta 

az intézetet. De vajon jobb lett volna, ha a rendi kórházat 

egyben hagyja, és összehoz egy „tiszta” reumakórházat? Annak 

idején divat volt megforgatni az egész világot. De Szántónak kiforrott 

koncepciója volt, nevezetesen, hogy az általános osztályok 

a reumatológiai betegek speciális igényét szolgálják a saját szakmájuk 

fizioterápiájának mûvelésével. Ez egyedülálló felfogás volt 

a világon. Egyébként azóta beköszöntött az ORFI-nál többször 

nagyobb egészségügyi kombinátok kora. Mintha Szántó doktornak 

lett volna igaza, nem az esetenként méltatlan utódoknak. A 

tûzön-vízen át külön kórházat akarók az igazságtevésen túl azt is 

hangoztatták, hogy az ORFI „vegyes-bazár”, nem szervült egységes 

egésszé. A hagyományos szakorvoslást mûvelõkkel szemben 

a kisebb presztízsû, A, B, C, D, F, G, H, E osztályokra szakajtott 

regimentnyi reumatológusnak még sztetoszkóp sem jutott a nyakába 

– legfeljebb reflexkalapács a zsebébe, mégis õk voltak az intézet 

keresztszülei. 

Megismételjük, hogy a reumásoknak nemcsak betegségük sebészetére 

(ortopédiájára) van szükségük, hanem olyan szemészetre, 

urológiára, fül-orr-gégészetre, sõt patológiára is, ahol otthonosan 

viszonyulnak speciális panaszaikhoz. A gerincbetegek tapasztalhatják, 

hogy a reumagyógyszerek elõbb-utóbb belgyógyászhoz 

kényszerítik az embert. (Orvos barátom évtizedeken át azzal rio- 

234

gatott, hogy Indiában azért pusztulnak a dögkeselyûk, mert a lakosság 

rákapott a diclofenac-tartalmú reumagyógyszerekre.) 

Ha Szántó dr. hibázott volna idestova hatvan éve, akkor a 

2000-es trancsírozásnál helyre kellett volna hozni, amit lehet. 

Csak hát az átszabás nem szakmai alapon történt, hanem paragrafusok 

mentén. Az egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezésérõl 

szóló 1991-es törvény, nomen est omen, természetesen 

kizárólag tulajdonjogi kérdésekkel foglalkozik. Mi mást lehetett 

volna tenni? De ha egyszer „ami visszajár, visszajár!” – akkor a 

termõföld is? A bérházak? A nagyapám szatócsboltja? Társadalmi 

ügyeknek nem lehet nekiugrani, mint bolond tehén az anyjának. 

A kórház, a gyógyítás technikája, szervezése, „üzemmenete”, 

annak mérete törzsökösen megváltozott az elmúlt évtizedekben. 

Hiába ismételgeti az egészségügyi államtitkár, hogy az ORFI/BIKrendezés 

alapelve a szakmaiság volt, a törvény az õ kezére is rákattintotta 

a „három ingatlan” bilincsét. Ebben a helyzetben már 

csak azon lehetett vitázni, hogy a térdmûtétre kapott holmiumlézert 

ne vesekõzúzásra használják-e inkább. (Egyébként dr. Oberfrank 

Ferenc szerint az ORFI gazdaságosan nem mûködtethetõ, 

nonszensz konstrukció volt. Pedig gazdaságosan mûködött! Egy 

„specializált” kórházban – mondjuk az Országos Gerincgyógyászati 

Központban – ha gyomorvérzése támad egy betegnek vagy 

infarktust kap, máshová kell szállítani, ami nem veszélytelen.) Ha 

az ORFI „mûtéte” valóban elkerülhetetlen volt – amit az elmúlt 

évtized nem igazolt –, akkor az egészségügy, sõt az egész ország 

számára is az lett volna a leghasznosabb és legelfogadhatóbb, ha a 

rendnek legfeljebb csak a Nagy- és Kiskórházat adták volna viszsza. 

A harmadik telek kárpótlásaként pedig kistafírozták volna 

pár milliárddal, és a maradékból lehetett volna egy elsõ osztályú 

reumakórház. De ezt is csak úgy szabadott volna elkövetni, ha 

egyedi ösztönzéssel együttmûködésre kényszerítik az ORFI-t és a 

„szent ORFI-t” Ma, miután az „aranylakodalom” alkalmából leszedték 

róluk a kényszerházasság bilincsét, a világra hozott két 

torzó viszonya csapnivaló. 

* * * 

235

1999. november 25-én döntött a kormány az ORFI kettéosztásáról, 

a BIK reanimációjáról. Az elõterjesztés tetejére rákerült: 

„NEM NYILVÁNOS 1999. november 19-tõl számított 30 évig”. 73 

Magyarországon, a másológépek korában, harminc példány esetén 

ez komikus, hiszen ráadásul ez a papír nem is tér el igazán az egyeztetõ 

bizottság döntésétõl. A tulajdon-visszaadás térítésmentes, így 

az átszervezés félmilliárdra becsült költségeit (pl. a közalkalmazottak 

végkielégítése) a kormány vállalta. 

A Kincstári Vagyon Igazgatóság figyelmeztetett, hogy az alapítványi 

ingatlanra épített nagy értékû kórházi szárny „átadását 

és annak jogi alapjait alaposabban kellene vizsgálni”. Fedor Tibor 

érvelését felhasználva félresöpörték az aggodalmaskodást: „a végsõ 

rendezés feltétele az ingatlan mielõbbi tulajdonba és birtokba 

adása, amellyel a betegápoló irgalmas rend közel nyolc éve húzódó 

kérését lehet teljesíteni”. (Bálint Géza panaszára Semjén Zsolt 

állítólag azt felelte: „Nem mindent kap vissza az egyház! Az egyik 

helyen kevesebbet, a másikon többet. Itt most többet.” Vajon mire 

mentek volna, ha még 1992-ben megvétózzák a bíróságon az egyház 

igényét az új épületre? Feltételezhetõ, hogy sajátos középeurópai 

miliõnkben a procedúra gordiuszi megoldása leváltani a 

fõigazgatót, és az utóddal visszavonatni a keresetet.) 

A kormány a nemzeti kulturális örökség miniszterére (Hámori 

Józsefre) bízta a határozat végrehajtását. 1990 óta ki mindenkihez, 

hány hivatalhoz tartoztak már az egyházi ügyek! Az egyik kabinet 

ide, a másik oda tette, azt sugallva ezzel, hogy számára az 

egyházak kérdése fajsúlyosabb, vagy kevésbé az, mint az elõdje 

számára. Valójában tisztázatlan az egyházak társadalmi szerepe, a 

szekularizáció felemás. Tomka Miklós szociológus szerint témánk 

ügyét az 1990-es egyházi törvény vitte jégre. Ez az utolsó pártállami 

jogszabály elsõ pillantásra liberálisnak tûnik, hiszen kimondja, 

hogy a vallásosság az egyéni szabadság része, és azt is, hogy minden 

egyház egyenrangú. Ám a politika a korántsem egyforma súlyú 

szereplõkkel nemigen tud mit kezdeni. (Mentségére említjük: a 

236 

73 1124/1999. (XII. 13.) kormányhatározat.

sorban ott van a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi 

Csan Buddhista Közösség és a Fény Lovagjainak és Testvériségének 

Egyháza, hogy tovább ne soroljuk.) Szép szólamok akadnak, 

de a választási kampányok idejét leszámítva nem igazán fontos 

senkinek ez az egész ügy. Méltatlan lenne az Antall-kormányt 

egyházellenességgel vádolni, mint tudjuk, mégis tetõ alá hozták a 

vagyon restitúciójáról szóló törvényt anélkül, hogy kikérték volna 

az amúgy tétova egyházak véleményét, nem beszélve az elõzetes 

társadalmi vitáról, és némi szakmai megfontolásról. De hát nekünk, 

magyaroknak „adj Uramisten, de mindjárt”, hiszen ki tudja, 

mi lesz öt perc múlva ezen a szélfútta vidéken. Pedig jócskán vannak 

egyházi közremûködést áhító témák a hátrányos helyzetû emberek, 

csoportok, térségek gondjainak kezelésétõl kezdve a családi 

békítésekig! Csak az õ bevonásuk hatalmazná fel a politikát 

arra, hogy alkalmanként figyelmeztesse az egyházakat társadalmi 

kötelezettségükre. (Meglepetés, hogy az 1991 februárjában 1000 

fõs reprezentatív mintán végzett kérdõíves kutatás szerint a félszázados 

„ateista létû” és nem igazán vallásos országban arra a kérdésre, 

hogy célszerûnek tartaná-e a korábban államosított kórházakat 

és szociális intézményeket visszaadni az egyház kezelésébe, 

79,6 százalék válaszolt igennel – szinte függetlenül a párthovatartozástól 

–, noha az akkor második legnagyobb párt, az ellenzéki 

SZDSZ erõsen támadta a törvényt. Van, aki úgy értékelte az eredményt, 

hogy a közvélemény többet juttatott volna az egyházaknak, 

mint amennyit a paragrafusok lehetõvé tettek. Szerintük 

csupán népszerû volt az intézkedés. 74 ) 

A Magyar Közlönyben kihirdették az irgalmas rendi tulajdon 

visszaadásáról szóló 1124/1999. (december 13.) számú kormányhatározatot. 

75 A kormány 2000. július elsejei (a Frankel Leó u. 

31–33. esetében 2001. január elsejei) fordulónappal a betegápoló 

irgalmas rend tulajdonába adta az 1951 óta az ORFI vagyonkezelésében 

lévõ, korábban az irgalmas rend és a Marczibányi Alapít- 

74 Tomka Miklós: A közvélemény-kutató felelõssége. Világ, 1991. május 22. 

75 Magyar Közlöny, 2000. december 13. 

237

vány tulajdonát képezõ államosított vagyont. Eszerint a Nagyház, 

a Kiskórház és a Császár-traktus a Hild-udvarral, valamint az ezzel 

egy telken, az állam által 1980-ban épített 300 ágyas hotelszárny a 

rend tulajdonába került. Akárcsak a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi 

Kar Reumatológiai és Fizioterápiás, valamint Ortopédiai 

Tanszéke is. 

Az ORFI használatában maradt az Esplanade épület, az itt mûködõ 

öt reumatológiai osztállyal, a Lukács épületek, amelyek a 

két reumatológiai rehabilitációs osztálynak, a Lukács Klubnak és 

az igazgatóságnak adnak otthont. Továbbá a központi ambulanciaként 

szolgáló Frankel Leó u. 62. számú épület, valamint a nõvérszálló 

(Frankel 16.), a Kavics u. 4. (volt bölcsõde), a Gülbaba 

utcai kiszolgálóépület, és a Frankel 56–60. sz. alatti terület, a rajta 

lévõ férfiszállással és teniszpályával. 

A nemzeti kulturális örökség minisztere a parlamentben kezdeményezi 

a Frankel Leó u. 31–33. szám alatti ingatlan törlését az 

állami tulajdonból ki nem adható mûemlékek listájáról, ezután 

az ingatlant, „funkcióval együtt” a betegápoló irgalmas rend tulajdonába 

kerül. Az egészségügyi miniszterre testálták az ORFI és 

az irgalmas rendi kórház mûködési feltételeinek és együttmûködésének 

megteremtését. Felkérték a két intézményt, hogy a birtokbaadás 

részleteiben úgy állapodjanak meg, hogy a folyamat 2001. 

január 1-jéig lezáruljon. 

Hodinka László így kommentálta az eseményt: sikerült elérni, 

amit akartunk, egyben marad az ORFI, csak Irgalmasrendi Kórháznak 

fogják hívni! 

238 

* * * 

– Gógl Árpád, volt egészségügyi miniszter állítja, nem õk döntöttek 

az ORFI sorsáról, hanem önök egyeztek meg errõl – mondom 

Bálint Gézának. – Ám az Árpád fejedelem úti új kórházépület 

„elvételét” Hámori Józsefnek, a nemzeti kulturális örökség 

miniszterének kellett javasolnia. 

– Presszió alatt, kormányhatározatra egyeztünk meg. Tulajdonképpen 

mindenki presszionált; a minisztérium – fõleg az államtitkár 

Oberfrank Feri –, Kozma atya, és mindenki, akiket fel

tudott használni. Hámori Jóska kitûnõ ember. Elmentem hozzá 

Naszladyval, és azzal kezdte: foglaljatok helyet, egy órára el kell 

mennem, az alatt egyezzetek meg. Mondtam: nem tudunk, Naszladynak 

az a véleménye, nekem ez, hiába hagysz itt minket, csak 

elbeszélgetünk, de nem fog semmi se történni. Így is lett. Õ megismételte, 

hogy nekünk kell zöld ágra vergõdnünk, õ nem akar ebbe 

beleszólni. Lehet, hogy Góglnak igaza van, de szerintem az egész 

ügyet nem Hámori, hanem Semjén menedzselte. 

– Ön több döntési helyzetben hangsúlyozta vallásos kötõdését. 

Hogy élte meg életmûve szétdúlását? 

– Nekem épp ezért nem voltak illúzióim az egyház felõl, mert a 

piaristáknál és a Regnumban nõttem fel, ahol nem rejtették véka 

alá az egyház, egyházi személyek hibáit, bûneit. Pontosan tudtam, 

hogy nekik, mint akármelyik világi társulatnak, megvannak az 

alapvetõ gyarlóságaik. Ilyen a világ. De a kenetességet, a kenetteljes 

papokat sohasem szerettem. Hála Istennek, sem a piaristáknál, 

sem a Regnumban nem voltak ilyenek. 

– Kiderült az ön számára is, hogy a püspöki kar nem lelkesedett 

a rend ügyeiért? – kérdeztem a politikus Balog Zoltántól. 

– Többször tárgyaltam Seregély érsek úrral, a püspöki konferencia 

elnökével, aki számtalanszor kijelentette, hogy semmi közük a 

rend dolgaihoz. Ugyanazt mondtam neki, amit a bécsieknek, hogy 

a magyar közvéleményt ez nem fogja érdekelni: ha megbukik a 

kórház, az a katolikus egyház csõdje is lesz, ha pedig sikeres lesz, az 

az egyház sikere is lesz. Bár elfogadták, a mai napig távolságtartás 

tapasztalható a részükrõl az egyházi egészségügyi intézményekkel 

szemben. Félnek az anyagi következményektõl, ami érthetõ 

is, hiszen állandóan harcolni kell még a jogos támogatás megszerzéséért 

is. 

– Nem bizarr, hogy a szocialista kormány rábízta volna az egész 

ORFI-t a rendre, a jobboldali kormány meg „kiszúrta a szemüket” 

egy új kórházi épülettel? – tudakoltam Oberfrank Ferenctõl. 

– Óriási fricska lett volna a püspöki karnak, ha az egész intézet 

odaadjuk Kozma Imrének. Az atya német háttere nagy hatással 

volt Horn Gyulára és csapatára. Többször beszéltem Seregély István 

érsek úrral, és másokkal is errõl (Seregély István cáfolja, hogy 

239

valaha is találkoztak – P. Á.). Ezzel a gesztussal Horn bosszantotta 

a püspöki kart. Orbánt az vezérelhette, hogy ne legyen botrány az 

ügybõl, én ezt éreztem Balog Zoli szavaiból. Õ hamar megnyugodott, 

én meg fölvállaltam a villámhárító szerepét is, nem mutogattam 

másra. 

– Az volt a betlehemi csillag, hogy ne legyen botrány? 

– A fõ cél két mûködõképes részre bontani az intézetet úgy, 

hogy nyugodt lelkiismerettel útjára bocsátható legyen az irgalmas 

rendi kórház. Folyamatosan beszéltem az ORFI vezetõivel, Hodinka 

nem tartotta elképzelhetetlennek ezt a megoldást. Konzultáltam 

szaktekintélyekkel, külsõ emberekkel, engem senki sem 

figyelmeztetett, hogy ez perspektíva nélküli intézmény lesz. Nem 

is lett az. Úgy gondoltam, az ORFI-ért továbbra is tudok tenni, az 

irgalmas rendi kórház pedig, mivel a startpisztoly eldördült már 

magáért vállal felelõsséget. Fontosabbnak tartottam, hogy jó lelkiismerettel 

bízzuk a gazdájára a rendi kórházat, mert az ORFI-nál 

tudtam, hogy fenntartóként még korrigálhatunk. 

– Azt hiszem, az ORFI szétvágásával a legrosszabb megoldás 

született. 

– Én nem így látom. Orbán Viktorral nem beszéltem errõl sosem, 

közvetlen iránymutatást Balog Zolitól sem kaptam arra, hogy 

ez technikailag hogyan valósuljon meg. Tehát fel kell vállalnom 

a felelõsséget ezért a megosztásért, amit végül is a szakmai érvek 

alapján vettem tudomásul; Dizseri Tamás – a szétváló szakembergárdával 

együttmûködve – ilyen életképesnek gondolt intézményeket 

teremtett. Figyelembe kellett venni az elõzményeket is, de 

vitás esetekben az életképesség és a szakmai kompetencia döntött. 

Volt olyan épületrész, amit nem kapott meg az atya. Túlzó követeléseit 

visszaszorítottuk, mert neki semmi sem volt elég. Tudtam, 

hogy a katolikus egyház hivatalos képviselõi nincsenek vele jó viszonyban. 

Menet közben e nélkül is tisztába jöttem volna sajátos 

személyiségével, és olyan dolgokkal is, amelyekrõl itt nem fogok 

beszélni. Legyen elég annyi, hogy komplikált jelenség. Nem tápláltam 

illúziókat vele kapcsolatban. Keményen próbált megdolgozni, 

amit kihívásnak vettem, és nem sérültem, de megtörténhetett 

volna, ha sérülékenyebb lennék. Életem során nem õ volt a leg- 

240

keményebb partnerem. Diplomata koromban tárgyaltam a késõbb 

hágai bíróság elé került hírhedt szerb politikussal is… Az atya szerepe 

a BIK ügyében nem volt egyértelmûen pozitív; de tanulságos 

volt a fantom szerzetesrend képviselõjével dolgozni. ’90 elõtt az 

egyházon belül nõttem fel, annak aktív tagjaként. Tudtam, hogy 

egy szerzetesrendnél, amelynek a fõnöksége külföldön van, nem 

fogok tudni a püspöki karra támaszkodni. 

– De önnek volt fõnöke! 

– Gógl gyakorlatilag csak asszisztált ebben a históriában. Viszont 

jóval a befejezés elõtt ki akarta rúgni Bálint Gézát, aki a 

harcban sajnos nem fair eszközökkel is élt, de ez sem lepett meg. 

Élete alkotását védte, amit nem lehet rossz néven venni. Az orvospápák 

erre szocializálódtak, nem õ volt az egyetlen Tartuffe 76 a 

történetben, és nem is õ volt a legnehezebb partner. Az atya anynyira 

hasonló volt, hogy kioltották egymást. Õ sajnálta, hogy elfecsérelem 

ígéretes jövõmet, mert nem azt teszem, amit szeretne. 

Nem voltam hajlandó ellenfélnek tekinteni õket akkor sem, ha 

nagyon haragudtak rám. Nem egyszer próbáltak fölém kerekedni, 

de tudtam, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni. 

– Erõvel osztották ketté az ORFI-t, utána a jogászok csak a kármentésen 

dolgoztak; rossz megoldás volt, hogy belevágtak – állítja 

a volt helyettes államtitkár, dr. Kereszty Éva. – Az Orbán-kormány 

idején az egészségügyben a kijárás érvényesült, ami rossz hatású 

volt. A Kozma–Naszlady páros erõszakkal oldott meg több dolgot. 

Kozma Imre bejött Góglhoz, Oberfrankhoz, és akármit kértek, 

aláírták nekik. Bosszant, hogy mennyire megkülönbözetett bánásmódban 

részesült a rend. Olyan osztályt is megkapott, amire nem 

volt szüksége. Olyan finanszírozási szerzõdéseket kötöttek velük, 

amire nincs joguk. Rossz üzenet volt az egészségügynek, hogy politikai 

kijárással a saját szabályainkon is átléphettek. 

Érdekes lenne egy asztalhoz ültetni Kereszty Évát és Oberfrank 

Ferencet. Nem tudom, ki gyõzné meg a másikat… 

76 A Molière-vígjáték címszereplõje a vallásos jámborságot megjátszó em- 

ber szimbóluma. 

241

Maradt még egy kérdésem a volt államtitkárhoz: – Egyedül ön 

emelt erkölcsi kifogást Bálint Gézával szemben. Én igen tisztességes 

embernek ismertem meg õt. 

– Sajnálom, csak a saját tapasztalataimat mondhatom. Úgy 

éreztem – ezt nem kell feljegyeznie –, hogy mind az atya, mind õ 

olyan eszközöket is bevetettek, amiket én nemtelennek tartottam. 

Bántott, hogy nem tehettem Géza bácsi kedvére – a fia csoporttársam 

volt az egyetemen –, reméltem, hogy Gézát jobb belátásra 

bírhatom. Góglnak erõs törekvése volt az országos intézetek rendbetétele. 

Nagy csatáim voltak vele emiatt. A bécsi kórházholding 

mintájára kidolgoztam, hogyan lehetne az országos intézeteket 

irányítani. Bálint Géza abszolút nem volt fair, rám küldött egy 

szörnyûséges újságírót, könyvet íratott arról, hogy tönkre akarjuk 

tenni az országos intézeteket. Ezt a könyvet 77 az országos intézetek 

vezetõi „dobták össze” a Fidesz-kormány idején. 

– Az országos intézetek vezetõi már két évvel korábban „kiáltványt” 

írtak az ORFI-ért! 78 

– Féltek, hogy ez az õ királyságuk lebontásának a kezdete. Géza 

is úgy gondolta, hogy az intézet az õ hitbizománya… Ha én vagyok 

az egyetlen, aki erkölcsi kifogást támasztott vele szemben, 

vállalom, hogy bármennyire igyekeztem tárgyilagos maradni, nem 

sikerült. Nem akarom bizonygatni az állításomat, én ezt így éltem 

meg. Bizonyos esetekben gyomorforgató volt, ahogy egymással 

hadakoztak. Akadt olyan köztiszteletben álló, szakmailag rangos 

ember, aki fölajánlotta, segít börtönbe juttatni Bálint Gézát. Természetesen 

elutasítottam, hiszen bárkit meg lehet hurcolni. Magamban 

azt gondoltam, Géza helyzete tarthatatlan, de minden 

befolyásomat latba vetettem azért, hogy ne mentsük fel a váltás 

pillanatáig, az nagyon rosszul nézett volna ki. Eldöntöttem, nem 

77 B. Király Györgyi – Krasznai Éva: Végjáték? Budapest, 2000, Animula, 

173 o. 

78 A Kökény Mihály népjóléti miniszternek az ORFI melletti, 1998. április 

8-i keltezésû „kiáltványát” tíz országos intézet vezetõje írta alá, túlnyomó 

többségük professzor. 

242

hagyom kinyírni, védtem a miniszterrel és másokkal szemben is: 

majd ha az osztozás lezárul, nyugdíjazzuk. 

– Elõször Kovács Pál miniszter állt elõ azzal az ötlettel 1994ben, 

hogy meg kell szüntetni az országos intézeteket, mert ezek 

szocialista képzõdmények – mondja Bálint Géza. – Erre a hírre 

összeállt az országos intézetek vezérkara. Jó együttmûködés alakult 

ki közöttünk, hetenként összejöttünk. Végül elhívtam Kovácsot 

és meggyõztük, hogy szükség van ránk… Gógl is hasonló 

programmal jött. Ekkor B. Király Györgyi és Krasznai Éva Végjáték? 

címmel gyorsan tetõ alá hoztak egy könyvet. Én biztos nem 

kértem õket erre, és azt hiszem, egyik fõigazgatótól sem kaptak 

ösztönzést, de megfelelõ anyagot mindnyájan adtunk, hiszen az 

összes intézet sorsa forgott kockán. 

Az ORFI fõigazgatója a Kozma Imrével folytatott csetepaté során 

belekapaszkodott az utolsó utáni szalmaszálba is. A 17 tagú 

Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium – amelynek 

Bálint Géza volt az elnöke, és utóda, a mai fõigazgató, Poór Gyula 

volt a titkára – a miniszter Gógl Árpádnak címezte szakmai sirámát. 

„Az ORFI mûködtetésében maradó épületek állaga, területe, 

felszereltsége nem elegendõ a feladatok megfelelõ színvonalú 

ellátásához.” A szakma krémje egytõl egyig aláírta a levelet, kivéve 

Gömör Bélát, akinek a neve csak gépírással szerepel a listán: 

Véletlen? A miniszter azt válaszolta a kollégiumnak (a kormányhatározat 

után): „az országos intézet mûködõképességét minden 

eszközzel biztosítani fogjuk”. 

2000. január 4. – Dizseri Tamás az újévi jókívánság után kéri a 

kormánydöntés végrehajtását. Hodinka figyelmeztet, hogy a minisztérium 

nem rendelkezett az intézet feladatairól, szervezetérõl, 

pedig ezek nélkül nem lehet megállapodni. Dizseri: A határozatban 

megfogalmazott elsõ határidõ, a 180. nap június 17-re esik… 

Bravó! A rend hozzájárul a dátum módosításához július 1-jére. 

Bálint Géza – csodában bízva? – javasolja, ne rögzítsék még a harmadik 

ingatlan átadásának határidejét… Szerinte az aktív ellátás 

zömének, bizonyos alapvetõ szakmai feladatoknak az ORFI-ban 

kell maradnia (Nemzeti Osteoporosis Centrum, szakmai diagnosztika, 

Reumatológiai Tanszék). 

243

Január 11. – Szinai T. József: A túlfeszített munka miatt külsõ 

segítségre van szükség. Hodinka: A legfontosabb feladat a dolgozók 

értesítése. Írásban nyilatkozzon a rend, hogy milyen feltételekkel 

vállalja az érintettek foglalkoztatását. 

Január 18. – a munkaügyi kérdéseké. 

Január 25. – Dizseri: Az ORFI kb. 350 fõvel gazdálkodhat – a 

korábbi negyedével. Fájdalomdíj: a Lukács épület. A BIK gazdasági 

igazgatója: Ha a dolgozó a rendnél kíván dolgozni, kötelesek 

alkalmazni? Dizseri: Igen. 

Február 1. – Gömör Béla megforgatja a tõrt az orfisok szívében: 

a reumatológiai orvoskari megbeszélés után a fõmegbízott úr 

engedélyezte, hogy bárkivel konzultálhat „a csapatösszeállítás jegyében”… 

Február 8. – Dizseri újból sürgeti a BIK bírósági bejegyzését. 

Február 14. – Újabb dolgozói értekezlet. Bálint Géza – hathetes 

álláspontját cáfolva – bejelenti, hogy a kormányhatározattal 

ellentétben már július elsején átadják a rendnek a Császár–Hild 

épületet is. A Munkaügyi Minisztérium szakértõje szerint egyedülálló 

egy állami intézmény ilyen mérvû megosztása. Az ORFI az 

átruházott épületekben 100 reumatológiai, 50 rehabilitációs, és 

40 kardiológiai ágyat kíván használni. 

Dr. Nemere Gyula: Ha valakit az ORFI nem tud foglalkoztatni, 

viszont lelkiismereti okok miatt az irgalmas rendnél sem óhajt 

maradni, mi történik? Bálint Géza: Felmondási idõ nem, de végkielégítés 

jár. Bejelenti, hogy június 30-ig az éves szabadság elsõ félévi 

részét minden dolgozónak ki kell vennie; elsõsorban azoknak, 

akik az irgalmas rendnél kívánnak dolgozni. 

Február 15. – Hodinka László: Kérik a minisztérium állásfoglalását 

a jogutódlásról, és útmutatását az ingó vagyon és a pénzeszközök 

megosztására. Dizseri Tamás: A minisztérium az ORFI 

tervének megfelelõen jóváhagyta az intézet számára a Lukács, az 

Esplanade és a Frankel L. u 62. sz. alatti épületeket. 

Február 22. – A rend végre bemutatja a BIK bejegyzéséhez benyújtott 

bírósági kérelmet, gazdasági társaság így már mûködhet. 

A reumatológiai tanszék ügyében még nincs döntés. Sok érv szól 

amellett is, hogy a tanszék az állami intézetben maradjon. 

244

Február 29. – Dizseri Tamás ismerteti, hogy az ORFI várhatóan 

290 aktív és 100 krónikus-rehabilitációs ágyon dolgozhat. Kéri a 

rendet, hogy minden vezetõi posztra jelölje ki emberét. Hodinka 

László: Mivel a rendi és az állami kórházban is van oktatásra 

képes szellemi kapacitás, mindkét félnek szerepet kellene kapnia 

az egyetemi tanszék munkájában. Dizseri Tamás: Nincs akadálya, 

hogy a tanszék rendi kórházban legyen. Hodinka: A tanszék fekvõbeteg-bázisa 

1971 óta az ORFI-ban van, a szerzõdésünk 2002 

végéig érvényes. Dr. Dinnyés Gyuláné, a BIK mb. gazdasági vezetõje: 

Át kell-e venniük az élelmezési osztály minden adminisztrátorát, 

mert kevesebb ember is elég lenne. Elvi kérdés is, hogy minden 

ORFI dolgozót át kell-e venni? Varjú Elek az ORFI megbízott 

gazdasági igazgatója: Kozma atya korábban kijelentette, hogy az 

irgalmas rend átveszi a dolgozókat. Persze az átadás-átvétel után 

mindkét fél átszervezést hajthat végre. 

Március elején „Kedves Imre” szemrehányó levelet kapott Neumark 

Tamástól, mert ígérete ellenére sem beszélte meg vele, mi 

lesz a szerepe az irgalmas rendi kórházban. Pedig rajta kívül „talán 

senki nincsen, aki annyi segítséget és támogatást nyújtott Neked, 

mint én! Ezt még Te is elismerted nem régen, sok ember elõtt a 

Hild udvarban.” (Az atya belépési ünnepségén megköszönte fáradozását 

a kórház újjászervezéséért – P. Á.) „Lehet, hogy a váci 

kórház visszaszerzése során felmerült nézeteltéréseink még ma is 

motiválnak? Már elmondhatom, felháborodásomat bizalmas barátod, 

Tóni 79 váltotta ki (béke poraira!), aki tudomásomra hozta 

állásfoglalásodat: »Csak nem képzeled, hogy egy zsidót nevezek ki 

a kórház élére!«” Emlékezteti az atyát, hogy õ ajánlotta be maga 

helyett „az ügyek továbbvitelére”! Sérelmei ellenére kész továbbra 

is segíteni, „hiszen olyan szakmai ismerettel, szakanyaggal és 

lehetõségekkel rendelkezem e téren, amellyel mások nem”. És az 

utolsó szalmaszál: „Szeretném a korábban meghiúsított, nemzetközi 

szintû tudományos kutatásaimat az elektronmikroszkóp laboratóriumban 

tovább folytatni.” Választ nem kapott. 

79 Szenzenstein Antal, lásd korábban. 

245

Március 7. – Naszlady Attila átadja a Budai Irgalmasrendi Kórház 

Közhasznú Társaság Alapító Okiratát Dizseri Tamásnak. Hodinka: 

Az ORFI átszervezése után elõfordulhat, hogy valakit nem 

tudnak alkalmazni, de aki közülük nem kíván a rendnél dolgozni, 

azt próbálják megtartani. 

Március 14. – A rendiek miatt fulladoznak a részszerzõdésekben. 

Március 21. – Már húsz különféle megbízottal egyeztetnek. 

Március 28. – Bálint Géza figyelmeztet, egyik fél sem törekedhet 

teljes önellátásra. A rend szinte minden szakterületen saját 

ambulanciát akar. Ez ellentétes a kormányhatározat szövegével és 

szellemével. 

Április 4. – Naszlady Attila bemutatja immár a harmadik jogtanácsosukat. 

Bizalmi emberekben náluk sûrû a vetésforgó. Gömör 

Béla szakmai megbeszélést követel, és indítványozza, hogy a 

rend mondjon le a hematológiai, a bõrgyógyászati, és a neurológiai 

szakrendelésrõl. Naszlady: Igényt tart az izotóp laborra, és az 

oszteoporózis egységre. Bálint Géza: Az oszteoporózis centrumot 

csak ide telepítették, a készülékek az ORFI tulajdonában vannak. 

Kozma atya: Ha az izotóplabor átadandó épületben van, akkor a 

rendhez kell tartoznia. Elbeszéltek egymás mellett – egymás ellen. 

Kozma páter kéri, tegyék lehetõvé, hogy a Kiskórház felsõ 

emeletén kialakíthassák a menedzsment helyét. Hodinka javasolja, 

kérjék az átmeneti rekonstrukció finanszírozását. Kozma Imre: 

Gondjuk a raktározás, a nõvérszálló, a tetõ javíttatása. A problémákkal 

csupán az együttmûködést akarja elõmozdítani; egyébként 

a nõvérszállót a rend építtette. (Nem az építette – P. Á.) Az 

ORFI már könyörög, adjon végre továbbfoglalkoztatási nyilatkozatot 

a BIK, ezeket õ az érintetteknek kinyomtatja, csakhogy a 

BIK vezetõi aláírhassák. 

Április 11. – Kozma atya megdorgálja az ORFI-t, amiért olyan 

levelet küldött a SOTE-nak, hogy az egyházi intézményben ne legyen 

tanszék. Hodinka: Ilyen levél tõlünk nem ment ki. Azt javasoltuk, 

hogy a SOTE ossza meg a tanszéket az egyházi és az állami 

kórház között, és az ORFI maradjon oktató kórház. 

246

Április 18. – Megegyeznek, hogy az ORFI az ezerötszáz dolgozójából 

maximum hatszázat tart meg. (Ez majdnem kétszerese 

annak, amit a miniszteri biztos január 25-én említett – P. Á.) Akit 

a BIK nem fogad be, annak az ORFI átszervezés miatt megszünteti 

a közalkalmazotti státusát. 

Április 25. – Hodinka: A BIK még mindig nem adott továbbfoglalkoztatási 

nyilatkozatot, ez veszélyezteti a július elsejei határidõ 

betartását. 

A mûszereket, eszközöket, azaz az ingó vagyont úgy osztja meg 

az ORFI, hogy a BIK folyamatos munkája ne kerüljön veszélybe. 

Az orvosi könyvtár esetében szóba jöhet a közös mûködtetés, 

az állomány megosztása, illetve új, jobbára elektronikus intézeti 

könyvtár létesítése. (Ez valósult meg.) 

– Mi valósult meg a közös mûködtetésbõl? – kérdeztem Bálint 

Gézától. 

– Semmi. A BIK nem szorult az ORFI szolgálataira. Mi viszont 

nem bírtuk fizetni az általuk megállapított labor-, fizioterápiás- és 

fürdõdíjakat. Új labort kellett szerezni, betegeink fürdõkúrájáról, 

a különbözõ (szemészeti, belgyógyászati stb.) konzíliumokról le 

kellett mondanunk. Az ortopéd szakorvos „feketén” (finanszírozatlanul) 

jön át a reumatológiai osztályra, konzíliumokra. Végül a 

közös tudományos ülések is abbamaradtak. 

* * * 

Május 2. – Hodinka: A kincstár módosította az ORFI vagyonkezelési 

szerzõdését: eszerint az OEP-térítésrõl nem mondhat le. 

Dizseri kéri, egyeztessenek a felek a készletekrõl, általában egyhavit 

kellene átadni. 

Május 9. – Hodinka: Ötszázhuszonnyolc dolgozó munkájára 

számítanak. Ismét téma, kié az izotóplabor, a könyvtár, az elektronmikroszkóp-labor, 

a fotólabor –, de végül csak a Frankel Leó 

utcán osztoztak: az mindkettõjüké maradt. Tovább huzakodnak a 

dolgozók átvételén is. A jóságos fõmegbízott azt mondja: Akire az 

ORFI-nak nincs szüksége, jelentkezhet a BIK-nél, és ott érje el, 

hogy nyilatkozzanak a sorsa felõl… Naszlady: A könyvtár dolgozói 

a BIK-et választották, de azért elláthatják az ORFI-t is. 

247

Május 16. – Elmarad a tárgyalás, mert az irgalmas rendiek nem 

értek rá. (Vajon partnereiknek ez miért nem jutott soha eszükbe? 

– P. Á.) 

Hodinka dr. levelet írt Naszlady professzornak, mert még egyetlen 

dolgozónak sem adtak befogadó nyilatkozatot, ezért nem tudják 

megszüntetni a közalkalmazotti státuszukat. Ha továbbra 

sem döntenek, az intézet a BIK-be vezénylésükre kényszerülhet. 

Mulasztásuk miatt százaknak kell végkielégítéssel megszüntetni 

a munkaviszonyát, ami ellentétes a feladat átadásával járó kötelezettséggel, 

a BIK érdekével, és terheli a költségvetést, ráadásul 

embertelen is. 

Május 23. – A tekintélyes társaság tovább csócsálja az izotóp-, 

a fotó-, az elektronmikroszkópos, a központi laboratórium, az orvosi 

könyvár és az intenzív terápiás részleg megosztását. Bálint 

Géza levelet is írt fõigazgatótársának. Két nap üzemidõt kért például 

az izotóplaborban fizetség ellenében. Mivel Naszlady Attila 

visszautasította ezt is, a továbbiakra nem térünk ki, hiszen akár 

elfogadták a megosztást, akár nem, semmi sem lett belõle. Dizseri 

tanácsolta, hogy Kozma Imre kérjen a minisztertõl az elsõ két 

hónapra elõleget, mert a májusi és júniusi teljesítmény utáni pénz 

az ORFI-t illeti. Gömör Béla a Kiskórházból kikerülõ nyolcvan 

betegágyat és éjjeliszekrényt felajánlotta az ORFI-nak. (Oda a 

konvent és az irodák kerülnek.) 

Május 30. – Hodinka dr. újból sürgeti, hogy döntsön végre a 

BIK azok helyzetérõl, akik nem akarnak a rendnél dolgozni, de az 

ORFI sem tudja õket alkalmazni. 

A BIK felvette fõmérnöknek Mocsáry Pált, aki orfis partnerével 

– a leendõ rendi osztályvezetõk jelenlétében! – elkészítette 

azoknak a mûszereknek a listáját, amelyekre az ORFI igényt tart. 

Kozma atya kijelentette, hogy a fõmérnöknek nincs meghatalmazása 

nagy értékû eszközökrõl megállapodni, ezt a döntést Naszlady 

professzornak és magának tartja fenn a „Jóisten mûszerésze”. 

Kozma Imre érdeklõdött, hogy az ORFI V–VI. havi teljesítménye 

után járó összeg õket illeti-e? Hodinka: A jogszabályok szerint az 

ORFI nem mondhat le a teljesítmény finanszírozásáról, mert az a 

költségek utólagos megtérítése, Kozma Imre felvetette még az in- 

248

tézeti lakók elhelyezését. Dr. Szélné, az ORFI jogtanácsosa: Mivel 

a rend az ingatlant lakottan kapja, jogában áll eldönteni, megtartja-e 

a bérlõket. Írásos bérleti szerzõdés nincs velük. 

Június 6. – Hodinka László: 908 dolgozót értesítettek, hogy a 

rend továbbfoglalkoztathatja õket, közülük 649 fõ vállalta, és õket 

a rend fogadta is. 15 embert nem vállalt a rend, és õk sem akarnak 

a BIK-nél dolgozni, további 41 dolgozót vállalna a BIK, de õk nem 

szándékoznak oda szerzõdni, és ugyancsak 41 fõt nem kíván a BIK 

alkalmazni. Dizseri: Mintegy 150 dolgozóval kevesebbel indul a 

rendi kórház, ez hogyan érinti az egyes osztályokat? Adamkovits 

Sándorné, a BIK ápolási igazgatója: Kórházunk még nem utasított 

el senkit, de például a gondnokság néhány dolgozóját rendszeres 

italozás miatt nem veszi át. 

2000. július 1-jétõl szétválás – és együttmûködés. Ez utóbbi területei: 

az élelmezés, a mosatás, a sterilizálás, a diagnosztikai, a fizioterápiás 

és néhány más szolgáltatás, területbérlés, és az ORFI 

takarítónõinek szállítása. Dizseri: A rend juttassa el az államtitkár 

úrnak a bírósági bejegyzést és nyilatkozzon arról, hogy július elsején 

nincs adóssága. Hodinka: A minisztérium 8:4 arányban javasolta 

a 12 intenzív ágy megosztását, ezért az ORFI 4 ágy felszerelését, 

valamint az EKG-t és a defibrillátort kéri. Dizseri: A rend 

nem járul hozzá a megosztáshoz. Bálint Géza: A szubintenzív osztályt 

az intézet két éve annak tudatában hozta létre, ha az épület 

a BIK-hez kerül is, osztoznak rajta. 

Ha ez a két trupp találkozott, rögtön rázendített a régi nótákra. 

Hodinka: Az ORFI igényt tart a Toshiba készülékre, a kromatográfia- 

és az elektronmikroszkóp-laborra. Naszlady refrénje: A 

BIK igényt tart a Toshiba készülékre, a kromatográfiára – és új 

variáció! –, az elektronmikroszkóp pedig mûszaki okok miatt nem 

is helyezhetõ át. Hozzáfûzte, a lézerkészüléket az urológia használja, 

ezért kell nekik. Bálint Géza: A holmiumlézert dr. Barabás 

Klára laborvezetõ költségvetési pénzbõl vette kutatási célra, ortopédiai 

mûtétekre. Aztán az urológia kezdte használni, jóváhagyás 

nélkül. A cég megígérte, visszaveszi, és három másik készüléket 

kínál helyette. Varjú Elek: Huszonegy millióba került, ma hatot 

ér. Dr. Kukán Ferenc, sebész fõorvos: A készülék egyedi, nálunk 

249

ezt nem használják a gyógyításban, az urológián nélkülözhetetlen 

feladatot lát el. 

A huzakodások során többször kiderült, hogy az ingóságokra 

(mûszerekre, berendezésekre) nem vonatkozik a törvény. Ha Bálint 

Géza nem lett volna túl tisztességes, mivel mondjuk a fizioterápiás 

fejlesztések zöme a Császárban zajlott, a mûszereket, az 

ultrahang-berendezéseket átvitethette volna az ORFI megmaradó 

osztályaira, de erre õ a meddõ viták ellenére is alig volt hajlandó. 

Morogtak is a reumatológusok. 

– Az intenzívrõl sem hoztak el semmit? – kérdeztem tõle. 

– Onnan valamit hoztunk el. 

A hercehurcáról utólag Gömör Béla azt mondta: – Mindenki 

próbálta maga felé görbíteni a karját. Az elválás után a dolgok 

zöme az irgalmas rendnél maradt. 

Június 13. – Hodinka: Mintegy hatvan emberrõl nem tudni, 

hol fog dolgozni. Naszlady: Nyolcszázhuszonhárom embert vett át 

a BIK, huszonnégyet nem tud alkalmazni. Dizseri: Az egyeztetések 

nem a megállapodások szerint zajlottak, pedig a minisztérium 

kérte a személyi ügyek lezárását, hogy tudjuk, mennyi pénz kell 

a kompenzációra. 

Nem mernék semmiféle következtetést levonni abból, hogy a 

BIK-hez „rendeltek” 5–6 százaléka látatlanba, tapasztalat nélkül 

nem szegõdött hozzájuk. Csábítást jelenthetett a végkielégítés is 

(ha nem is volt milliós nagyságú sem). Egy osztályvezetõ fõorvos 

szerint helyettese, a tehetséges másodfõorvos volt az egyedüli, aki 

azonnal kijelentette, hogy a renddel nem közösködik és kilépett. 

Utánamentem új kórházába, ahol természetesen osztályvezetõ, 

ám õ nem kívánt névvel szerepelni (az én hibámból, mert figyelmetlenségbõl 

kényelmetlen helyzetbe hoztam). 

– Semmi bajom nem volt az egyházzal, azzal inkább, hogy 

1989–90-ben hányan fedezték fel a vallásosságukat. Akkor sem 

voltam párttag, azóta sem, csak a szabadgondolkodású intellektuel 

pártpreferenciái élnek bennem. Fiatalon elkészítettem a PhDmet, 

szerettem volna osztályt vezetni. Hívtak ebbe a kórházba. Ez 

a pozitív oldal. A negatív, hogy az ORFI-ban volt egy kis szobám, 

amit az 1998-as nyaralásom alatt elvettek tõlem – ebbõl lett az 

250

osztályvezetõi szoba –, és beraktak két kolléganõ mellé egy hodályba, 

ahol még szellenteni sem lehetett. A PhD-m idején a fõnököm 

nagyon rendesen viselkedett velem, ezért hálás vagyok. 

Õ nagy tudású, de kimért ember, én meg közvetlen, vidám fickó 

vagyok, akit sokan szerettek, õt meg nem annyian. Talán féltékeny 

is volt rám. Eljöttem hát. 

Számon tartják azt is, hogy a stikliket kedvelõ Gömör professzor 

egész osztálya az ORFI-ban kívánt maradni, noha a fõnökük elõzõleg 

átrángatta õket a tûz közelébe, a Kiskórházba, hogy biztosan a 

rend kebelébe kerüljenek. Ám Kozma Imre elsõ dolga volt visszazavarni 

a profot az új épületbe és a Kiskórházban alakították ki az 

igazgatóságot, meg az atya hivatalát, szobáját. Egy-két gyógytornász 

és fizioterápiás is vándorolt onnan ide, innen oda (talán a hálapénz 

miatt). Nagy kivételként tartják számon a röntgenosztályt, amely a 

BIK-hez került, de õk osztályvezetõstõl együtt az ORFI-t választották. 

Két radiológus orvos maradt a BIK-ben, és asszisztens is. 

Kiderült, hogy évtizeddel a rajt után és kéthétnyire a cél elõtt 

tisztázatlan a három ingatlan „visszteher nélküli ideiglenes használatba 

adása és az ingó vagyon ellentételezés nélküli átadása”. 

Ez olyasmit jelent, hogy „ingyér” fityiszt neked! Igaz, hogy csupán 

kilenc éve kelt az egyházi törvény, és csupán nyolc éve adogatták 

vissza nekik a konfiskált vagyont, de visszteher még mindig nyomta 

a Kincstár agyát. Kozma atya bõvebb információt kért. Végül 

egy „másféle jogász”, dr. Szélné (ORFI) elmondta, hogy a törvény 

szerint õk a vagyonkezelõk és a Pénzügyminisztérium jóváhagyása 

nélkül semmit sem adhatnak át ingyen, és megállapodás hiányában 

nem módosítható a vagyonkezelési szerzõdés. Dizseri kifakadt: 

március 31-e volt a határidõ! Hodinka: A minisztérium 

nem mond, sem át, sem bét. A visszterhen csak az Isten segíthet! 

Dizseri: Kozma atya keresse meg a Kincstár vezetõit. 

Június 16. – A terítéken ismét a meg nem állapodások. A zseniális 

Egészségügyi Minisztérium is bolondozott velük: az ORFI szerezzen 

be kétheti készletet, és számlával együtt adja át a rendnek, 

õk pedig fizessék ki. Végre aláírták az átadás-átvételi, együttmûködési 

és vagyonkezelési megállapodást. De az utóhuzakodásokat 

kétszer ennyi megegyezés sem tudta volna megakadályozni, hiszen 

251

adott volt egy kárpótlandó sértett fél és egy védekezõ sértett fél. 

Mindkettõ fájdalma, küzdelme érthetõ, mint az is, hogy az egyiknek 

semmi sem volt elég – a mi atyánk öt évtizedes gyötrelme 

enyhítésére –, a másik pedig ártatlan volt az elrekviráló állam bûnében, 

mégis rajta verték el a port. A frontvonalban lévõk szerint 

az utolsó pillanatokban szánalmas volt a kicsinyességek tobzódása, 

ilyesmi a többéves történet során soha nem fordult elõ. 

Vörös kámzsa 

A Budai Irgalmasrendi Kórház „július elsejétõl visszakapta régi 

épületeinek egy részét (sic!) az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás 

Intézettõl” – írta a Magyar Nemzet. „Kilenc évig tartó egyeztetési 

sorozat végére került pont … Naszlady Attila professzor, 

fõigazgató fõorvos a nem minden feszültség és gond nélkül zajló 

átmenetrõl lapunknak elmondta …: a gazdálkodás okoz gondot, 

mert a funkcióátadás fogalmát eltérõen értelmezi a két kórház, és 

az eszközök egy részére mindkét fél igényt tart, emiatt az Egészségügyi 

Minisztérium segítségét kérték.” Oberfrank Ferenc, a tárca 

közigazgatási államtitkára átmenetileg úgy rendelkezett, hogy 

amelyik készülék sorsáról nem tudtak megegyezni, az a helyén 

marad, és közösen kell használni. Naszlady professzor szerint az 

ORFI új fõigazgatójával, Poór Gyulával harmonikusabb az együttmûködés 

(mint gyerekkori barátjával – P. Á.). Az átállás során 

három betegellátó osztályt kellett átköltöztetni, a többi páciens 

nem vett észre semmit a változásokból. A rendi kórház öt tonna 

ágynemût és munkaruhát kapott gyorssegélyként. Kevesebb, 

mint nyolcszáz dolgozó ment át a rendi kórházhoz, ami elmarad az 

optimálistól. Munkatársaik 30-40 százalékos bruttó béremelésben 

részesültek – közölte a fõigazgató. 80 

– Rossz megoldás volt az ORFI-t kettévágni – vallja dr. Kereszty 

Éva. – Ha az intézet funkcionális egységet alkot, akkor abból nem 

252 

80 É. A.: Költöztek az irgalmasok. Magyar Nemzet, 2000. július 4.

lehet két új intézetet létesíteni. Fölösleges párhuzamosságok létrehozására 

kényszerültek. Miközben Kilényi Géza miniszteri biztos 

azon dolgozott, miképp lehetne egyetlen közhasznú társaságba 

összehozni az összes országos intézetet, közülük a legelsõt kettévágták. 

Ez a mentalitás egy vasúti pályát hosszába osztana meg. 

– Egy idõ után megkérdezték a barátaim, más lett-e, jobb 

lett-e – idézi fel Vogt Ferenc fõorvos. – Három dolog változott. 

1. Nyugati kórházaktól kaptunk levetett ágyakat. Külön lehetett 

mozgatni a fejrészt, a lábrészt: jobb volt. 2. Kaptunk mûtõruhát is. 

Vöröset, valami mûanyagból, kámzsanyakkal. Az állami kórházban 

nem volt vörös, ekkor az lett, ami kicsit furcsa volt. A nõvérek 

meg hosszanti csíkos kék-fehér ruhát kaptak. A harmadik dolog 

pedig: megszûnt a vasárnapi szentmise. Addig a budai ferencesek 

jártak az ORFI-ba misézni, a betegeknek lelki vigaszt nyújtani, 

utolsó kenetet adni, de õk nem jöttek többet. 

– Milyen emlékeket õriz az ORFI-ról és a BIK-rõl? 

– 2002-ben, hatvanöt éves koromban, éltem a jogszabály adta 

lehetõséggel, hogy nyugdíjba mehetek, és tovább dolgozhatok. 

Két és fél év múlva az intézeti kézbesítõ hozta az értesítést, hogy 

vége. Dühös voltam a felmondás módja miatt. Bejelentkeztem 

a fõigazgatóhoz, Naszlady kicsit engesztelt. Harminchárom évet 

dolgoztam az osztályon. Ennyi idõ után járt volna valami plusz 

szabadság is, de hétfõtõl ki kellett venni minden napot, amíg tartott 

a felmondás. Megértem, hogy a gazdasági helyzet miatt el kell 

küldeni a nyugdíjast, de egy rendi kórházban irgalmasabban, személyesen 

kellett volna a felmondást közölni. Nagy elégtétel volt, 

hogy az ORFI fogadást rendezett a számomra, aranygyûrûvel búcsúztatott 

el. A fõigazgató helyettese beszélt, mert a fõigazgató 

nem akart a szomszéd várral ütközni. 

Kozma atya egyedül az õ esetében vállalta a felelõsséget, ómagyarul 

mondva, önkritikát gyakorolt: 

– Vogt búcsúztatása lehet, hogy az én saram, mert késõn tájékoztattak. 

Emiatt dühös voltam, szebben kellett volna megoldani, 

ez valóban méltatlan volt. 

De legkevésbé sem egyedi. 

253

– Mikor szétváltunk, Kozmáék mindenáron azt akarták, hogy 

adjuk át nekik az utolsó háromhavi finanszírozásunkat – idézi fel 

Bálint Géza, amiben a szerzõ némiképp kételkedne, ha nem került 

volna szóba az egyeztetések során is, hogy kinek jár az utólag kifizetett 

teljesítménybér. – Az indok az volt, ha jogutód nélkül szûnik 

meg egy intézmény, akkor ez a követendõ példa. Egyrészt az 

ORFI nem szûnt meg, másrészt nem utalhattam át nekik, amiért 

megdolgoztunk. Oberfrank Ferenc fölszólított, hogy mondjak le 

errõl a 300 millió forintról, de én nem voltam hajlandó. Végül az 

ORFI-tól elvették háromhavi OEP támogatását, de mivel mindig 

volt valami tartalékunk, nem álltunk fejre. Az aláírás megtagadása 

után, másnap, 2000. június 29-én, csütörtökön, Gógl Árpád 

behívatott a minisztériumba, és közölte, hogy a fõigazgatói székben 

Poór Gyula az utódom. Nem nyugdíjazott, 2005. december 

31-ig osztályvezetõ fõorvosként dolgozhattam, ezért hálás vagyok. 

Felmentésemkor a miniszter meghívott a hétfõi Semmelweis-napi 

minisztériumi ünnepségre, ahol, gondolom, „kárpótlásként” megkaptam 

a Batthyány-Strattmann-díjat. 

– Nem bánta meg, hogy nem adta oda a pénzt? 

– Nem. 

– Mese az egész – állítja Oberfrank Ferenc. – Szó esett már arról, 

hogy a felmentése szempontjából teljesen érdektelen volt, mit 

írt alá, mit nem. Az igazgatók szeretnek abban a szerepben tetszelegni, 

hogy minden rajtuk múlik, de a fenntartó minisztérium 

az OEP-pel együtt az õ egyetértése nélkül is dönthet, sõt az OEP 

egymaga is. Sok mindenben presszionáltam Bálint Gézát, aki végletekig 

nem értett egyet azzal, ami történik, de ez ügyben ennek 

már nem volt jelentõsége. 

Mivel Gógl Árpád dicsérte Bálint Gézát, megkérdeztem tõle, 

miért váltotta le mégis? 

– Õt nem kellett leváltani, mert elérte a nyugdíjkorhatárt. 

– Ám hatvankét évesen még három évig lehetett volna fõigazgató! 

– mondtam. 

– Nagyra becsülöm Bálint Gézát, de egy új intézmény élére 

hosszú távra kell vezetõ. 

254

– De itt a háttérben az is történt, hogy a minisztérium utasította, 

adjon át háromszáz OEP-es milliót a BIK-nek, de õ ezt megtagadta, 

és a következõ pillanatban leváltották. 

– Nincs emlékképem errõl, de amit át kellett neki adni, azt jogszerûen 

kellett átadni. 

Pedig a kórházigazgató miniszteri biztos, Dizseri dr. is kijelentette: 

a pénz az ORFI-é, a BIK kérjen elõleget! A kincstár sem 

tudta mi jogszerû, hiszen megtiltotta, hogy az ORFI lemondjon 

errõl a pénzrõl! Ám ekkor ugyanaz történt, mint az ORFI-Hilton 

esetében – ami odaadható volt. A feladatok megosztásakor kiderítették, 

hogy az OEP-támogatás is megosztható a feladatátadás 

arányában… Az OEP-et a pénz átutalására Gógl Árpád utasította, 

levelét valószínû, nem õ fogalmazta. 

Bálint Géza fõigazgatói megbízatása 1991. március elsejétõl a 

BIK kiválásáig, 2000. június harmincadikáig tartott, utána fõorvosként 

dolgozott, de nyugdíjasként ma is rendel hetente egyszer 

pár órát az ORFI ambulanciáján, meg a magánrendelõjében. Utóda, 

mint említettük az ambiciózus Poór Gyula prof lett. 

– Az intézet jobban járt Poór Gyulával, mintha Bálint Gézát 

hagyták volna a helyén, vagy a helyettesét, Hodinka Lászlót választják 

– állítja egy más kórházba átszökõtt, mégis „névtelen” orvos. 

– Mindhárman céltudatosak, de Bálint Géza határozatlan, 

Hodinka pedig lusta. Poór célratörõ fiú, alkalmatos védõszárny 

alatt építette a pályáját. Õ nem örülne, ha valaki errõl akarna írni. 

Fõleg egy új kormány idején nem akar az életével játszani, hiszen 

kényükre-kedvükre kirugdalnak bárkit. Semjén Zsolt könyékig 

benne volt az ORFI szétnyirbálásában, most miniszterelnök-helyettes. 

Folytassam? Bolond lenne Gyuszi, ha kepesztene, hogy bekerüljön 

ebbe a múltat birizgáló könyvbe. Neki úgy hiányzik a nyilvánosság, 

mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Látnivaló, milyen 

szerepet kap az egyház, a rendkívüli támogatást elnyert kórházak 

között már ott vannak az Irgalmasok is, szóval meg fogják menteni 

Kozma atyát. Nem Poór az egyetlen, aki alámerül. Próbálkozott 

Poór helyettesével, Hodinkával?… Na, látja! Szüleim mélyen tisztelt 

barátja volt a liturgia tudós bencés professzora, Radó Polikárp, 

255

Poli bácsi, akinek abban az átkosban kedvenc mondása volt: „Itt 

élned, nyalnod kell!” Poór és vezetõtársai ezt szégyellnék, fõképp 

nyilvánosan. Ne bélyegezze meg õket. Re-a-lis-ták! Realistábbak 

önnél, aki azt kívánja bizonyítani, hogy egyben kellett volna tartani 

Jugoszláviát. Azért kinevetnék, ezért megkövezik azokat is, akik 

ismerik a „kiszerkesztõ urat”! És ha már Jugoszláviát említettem, 

azt hiszi, hogy az ORFI gyötörtetésének nyolcadik-kilencedik évében, 

csak a Nagykórház orvosai akarták végre a válópört? Szerencséje 

a maradék ORFI-nak, hogy voltak olyan vezetõi – ne kérjen 

neveket! –, akik a csehekhez hasonlóan rájöttek, könnyebb lesz a 

szlovákok nélkül! 2000-ben az orfisok értelmesebbje örült, hogy 

na végre, nem a mi nyakunkon nyüglõdnek. Mi, akik az egyház 

kebelére borultunk, még inkább vertük a fenekünket a földhöz, 

és Kozma atyával dalolva vágtunk az átláthatatlan sûrûbe. Hamar 

kiderült, csak az Isten iránytûje vezet minket – és egyre kevesebb 

a betegünk… Jaj, máris bánom, hogy mit fecsegtem össze, így kiadni 

magunkat! 

Az ORFI fõigazgatója valóban nem kapott utánam. Titkárnõjével 

udvariasan áltatott, de elfelejtett visszahívni, vagy válaszolni 

a 2010. március 10-én elküldött levelemre. („Kedves Fõigazgató 

Úr! Sok keresgélésembõl értesülhetett róla, hogy két éve gyûjtöm 

az anyagot és írom a BIK újjáalakulásának, az ORFI szétvágásának 

a szociográfiáját. Szívesen elbeszélgetnék a témáról Önnel is, 

de annyira kerülte a találkozást, hogy megelégednék azzal is, ha 

két és fél kérdésemre válaszolna. Ezek: 1. Mi haszna volt az országnak, 

az egészségügynek, az egyháznak a BIK 2000. július elsejei 

újraindításából, az ORFI kettévágásából? /Nyilván tudja, hogy 

1995-ig a római és bécsi perjel véleménye az volt, hogy a tulajdont 

ugyan visszakérik, de 80-100 évre az ORFI menedzselje – rendi 

együttmûködéssel, katolikus szellemiségben!/ 2. Mire jutottak tíz 

év alatt? Eldönthetõ-e, hogy melyik fél vitte többre, gazdálkodott 

jobban visszakapott, meghagyott talentumaival?”) A fõigazgatóhelyettes, 

Hodinka László közölte õ továbbra is állami alkalmazott, 

és nem kíván a történtekrõl nyilatkozni. 

A BIK jelenlegi, második fõigazgatója, Kozma atya „keresztgyermeke” 

(õ keresztelte – ha Krisztiánnak talán nem is, fõigaz- 

256

gatónak biztos), Bene Krisztián szintén elengedte a komputere 

mellett a kérdéseimet. De õ csak szelektív, azaz utasításos némaságban 

szenved: másoknak nyilatkozik. 

A néma barátok rendi bûvköre tekintélyes. Õk úgy fáznak ennek 

az ötven plusz tíz éves történetnek a felelevenítésétõl, mintha 

gyilkosság, vérfertõzés, pedofília, vagy istentagadás lenne mögötte. 

Kozma Imre és hasonlóan tisztes kórházi famulusa, Naszlady 

Attila professzor végighamiskodta szinte az egész beszélgetésünket. 

Mi rontás van ezen a histórián, ami képes befogni szájakat és 

eltorzítani alapvetõen jó lelkeket is? 

Már jócskán benne voltam a történetben, amikor a Magyar 

Máltai Lovagok Szövetségének egyik vezetõje – mivel õk nem 

szoktak újságírókkal tárgyalni! – egy megbízható civillel azt üzente: 

ha lehet, a Máltával ne foglalkozzak, inkább csak a kórházzal, 

és ehhez összehoznak a BIK egyik korábbi vezetõjével meg egy 

rakás bizonylattal. Pogány úton járnék? Vagy csak a tõlük is függetlenkedõ 

Kozma Imrét nem kedvelik? 

* * * 

– Tényleg határozatlan? – kérdezem Bálint Gézát. 

– Sajátos hazai felfogás, hogy aki nem üt az asztalra, nem ragaszkodik 

konokul akár egy tévedéséhez is, ha meggondoltan hajlandó 

saját álláspontján is változtatni, az határozatlan… 

– Csõdbe fulladt fõigazgatói pályafutása? 

– Egyáltalán nem érzem úgy. Borzasztó volt az a tíz évem. Reggeltõl 

estig, estétõl reggelig nyomás alatt tartottak. Komolyan vettem 

a feladatomat, minden hajszálnyi lehetõséget megragadtam. 

Végül olyan formában, amilyenben, de mégis csak létezik az ORFI, 

és ebben döntõ szerepem van. Közben persze felmerült bennem a 

gondolat, hogy nem lenne-e jobb odaadni az egészet? De a máltai 

szerencselovagot nem lehetett volna kikerülni. Felelõtlen kezekbe 

önként nemhogy az egészet, egy részét sem adhattam, az még 

nagyobb bukás lett volna. Egy normális országban ez az egész nem 

történhetett volna meg. Az ORFI az ország vagyona. Ha mellém 

állnak, és nem húzzák be fülüket, farkukat, meg lehetett volna 

257

menteni. Hogy az intézetnek ez a kis csücske is megmaradt, az kéthárom 

szocialista politikusnak és Balog Zoltánnak köszönhetõ. 

– De a honoráriumot azért még nem kaptam meg! – nevetett 

a fõigazgató mondatán a Fidesz-vezetõ Balog Zoltán. – Egyébként 

az én „módszerem” az volt, hogy szakmailag nem merültem bele a 

dologba, mert ahhoz úgysem értek. Azokra a pontokra koncentráltam, 

ahol feszültségek voltak, hogy minél hamarabb nyugvópontra 

jusson. Oberfrankék jól megcsinálták, én csak az õ hátát 

védtem. 

– Nehéz megítélni, hogy a restitúció az ORFI-ban inkább káros 

volt, mint hasznos – mondja Bálint Géza. – Kétségtelen, hogy 

nagyon gyorsan akarták ezt is tetõ alá hozni. Ma is azt gondolom, 

olyan ütemet kellett volna tartani, amit a rend képes vállalni. 

Felesleges kapkodni, nem hajt a tatár, kezdjék el, ahogy tudják. 

Azt gondoltam akkor is, ma is, hogy a Nagykórházat nem kellett 

volna visszaadni. A rend inkább szociális gondozást végezzen, 

szociális otthont, szegényházat tartson fenn… Igaz, a Bethesda 

jól mûködik. 

– Bécsben az irgalmas kórház közepes, és a világban szinte mindenütt 

léteznek egyházi kórházak! 

– Milyen múlttal? – és nem ötven év kihagyással! A magyar 

egészségügy, az ország, de az egyház sem járt jól a BIK-kel. Tény, 

abban a formában nem maradhatott volna meg az ORFI. Csökkentettük 

2000-ig is az ágyszámot, de az most is sok mindkét helyen. 

Kozma és Naszlady ígértek mindent, nem tudni, milyen alapon. 

A paraszolvencia is maradt. Az ORFI még csonkán is jobban 

fejlõdött szakmailag és tudományosan, mint a BIK. 

Hivatalosan a szomszéd vár természetesen az ellenkezõjét állítja. 

De nem ápolási, betegforgalmi, halálozási, gazdálkodási adatokra 

hivatkozva, hanem indirekten. Elõszeretettel emlegetik, 

hogy intézményük „az 1950-es államosításig a fõváros legjobban 

felszerelt kórháza volt”. 81 Értsd: ma is az lenne, ha… Emlékszünk 

81 Vágner Mária – Farkas Erika: A hely. A Budai Irgalmasrendi Kórház 

múltja és jelene. MR1 Kossuth rádió, 2010. március 19. 11.40. 

258

még ugye az élelmiszert szállító intézeti csacsira, és hû társára, a 

„Wassermann-birkára”? Az ORFI-t világra segítõ kor- és szemtanú 

dr. Szántó azt írta errõl akkor: „A kívülrõl mutatós nagy kórházi 

komplexum mélyen az akkori ötvenes évek színvonala alatt a múlt 

századot tükrözte mind a mûszaki ellátottság, mind az egészségügyi 

felkészültség tekintetében.” A gondlepte BIK-hívek és vezetõk 

szidják az egészségbiztosítót, a minisztériumot, a baloldali 

kormányt, sõt „gazdájukat”, az osztrák irgalmas rendi tartományt 

is. Mindenki hibás, csak õk nem. De hol vannak a beígért adományok, 

hiszen küldõik csak arra vártak, hogy a kórház végre önálló 

legyen! 

Egy 1990-ben megtért, nyugdíjas „karthauzi” fõrvos annyit megsúg: 

– Az ORFI-t koncként szétcincálták, levágták a fejét, fürdõ 

nélküli fürdõkórházzá degradálták, mégis többet produkál, mint a 

BIK. Annyival jobb az ORFI, amennyivel hosszabb a neve! 

Az ORFI és a BIK egészségpénztári támogatása 1998–2010 

év 

1998 2 066 917 

1999 2 354 446 

ORFI BIK 

ezer forint 

2000 1 890 781 611 921 

2001 1 154 375 1 718 149 

2002 1 213 950 2 571 698 

2003 1 558 858 3 359 306 

2004 1 583 170 3 391 959 

2005 1 703 711 3 530 329 

2006 1 705 401 3 618 130 

2007 1 774 705 3 436 718 

2008 1 881 811 3 120 003 

2009 1 765 665 2 889 536 

2010 1 938 986 3 170 311 

Forrás: OEP 

2000: A BIK-nél csak fél év, ezt egészítette ki az ORFI-tól elvett 300 M Ft 

2010: várható 

259

Az inflációs hatások kiszûrése nélkül is úgy tûnik az elõzõ oldali 

táblázatból, hogy a harmadára visszavágott ORFI és a BIK mintha 

többet teljesítene a vártnál. A „szent ORFI” adatsorán rajta hagyta 

a kézjegyét Krokovay András gazdasági igazgató: 2002–2003ban 

Naszlady professzor álmának megvalósítása miatt ugrott meg 

a támogatásuk. A kettõbe vágott intézmény több munkát végez 

– többe is kerül az adófizetõknek – mint egyben. Az egészségügy 

költségeinek csökkentése mintha jobban érintené a BIK-et, mint 

az ORFI maradékát – az utóbbi a jóval szûkebb mozgástere ellenére 

sikeresebbnek tûnik. 

De az egyházi személyek, a katolikus papok, még Paskai László 

bíboros is elégedett volt a BIK-beli ellátással, kezeléssel, örült, 

hogy „saját körben” lehetett. (Általában azok is jobban érzik magukat 

a kórházban, akik annak idején nemigen támogatták Kozma 

Imre törekvéseit, de például a püspöki kar volt elnökének, Seregély 

Istvánnak nyugdíjas kori lakhelye, Nyíregyháza a „saját kör”.) 

Egy évtized után látni, hogy a „vízilóból” kemény munkával 

sikerült két torzót fabrikálni. Az ORFI egykarú óriás, a kétszer 

akkora BIK haldokló törpe. Viszont a világnak talán csak ez a két 

kórháza van, amelyben villamos közlekedik! 

260 

* * * 

Az olvasó tapasztalhatta, hogy a kívülálló szerzõ véleménye miképp 

formálódott az események és a különféle vélemények hatására. 

Szimpatikus volt O’Donnell generális és osztrák társának a 

realitásokhoz, a magyar rend helyzetéhez igazodó álláspontja. Az, 

hogy kapják vissza a tulajdonukat, de hagyják akár egy évszázadra 

is az ORFI igazgatása alatt, ha az intézet munkájában érvényesíthetõ 

a rend szellemisége. Jó lett volna bármiféle szoros együttmûködés, 

közös irányítás, amelyik nem vesztegette volna el a vezetési, 

szakmai tapasztalatokat, és nem okozott volna annyi stresszt, 

fájdalmat, nem követelt volna annyi ráfordítást pénzben, idõben, 

energiában. Értelmetlen volt az intézet szétvágása. A meddõ vitával 

eltöltött évek órabéreibõl már-már új kórházat lehetett volna 

építeni az ORFI-nak, vagy az irgalmasoknak. De ha semmiképp

sem tudták/lehetett egyben tartani, inkább adták volna az egészet 

a rend kezére, ahogy a Horn-kormány tervezgette. Ehelyett véresen 

vágtak. Elkerülhetetlen volt ez a mûtét? 

– Az irgalmas rendi kórház ügyérõl az én környezetem tudta, 

hogy a szétválás szerencsétlen dolog, iszonyú baklövés ilyet tenni 

egy szerencsétlen kórházzal – mondja Kulka Janina (1957), a 

SOTE patológus professzora. – Mi ezért, vagy másért, egymás között 

csak irgalmatlanként emlegetjük õket. 

– Érzésem szerint nagyon sikertelen dolog ez a szétválasztás 

– véli Kiss János (1941–2010) sebész professzor, az Állami Egészségügyi 

Központ szaktanácsadója, hangsúlyozva, hogy a szakmai 

különbség és a távolság miatt elsõsorban az orfis kollégáktól hallottak 

alapján értékeli a történteket. – Kozma Imre és Naszlady 

Attila módszerével sosem tudtam egyetérteni. Egy jól mûködõ budapesti 

kórházból lett két kevésbé kvalitásos intézmény? 

– Mondtam, tegyünk ki egy táblát: „ORFI–Irgalmasrendi Kórház”, 

csak maradjon együtt, de ezt nem lehetett – sajnálkozott 

a nyolcvankét éves Tanka Dezsõ professzor. – Félkarú óriás lett 

mindkettõ, egy fokkal jobb helyzetben a BIK, mert õ kapott két 

reumatológiai osztályt. De az ORFI-nak nem maradt „gyógyító 

osztálya”. 

– Az általános helyzetrõl beszélnék – kezdte a választ a református 

teológus végzettségû politikus, Balog Zoltán. – Jól ismerem 

a Széher úti Szent Ferenc Kórház és a református Bethesda kórház 

helyzetét, mindkettõ sikertörténet. Szerintem a magyar egészségügybõl 

hiányzik az a fajta ápolási és beteg-orvos viszony, ami a 

háború elõtt az egyházi kórházakban létezett. Kár érte. Ezzel kellett 

volna foglalkozni és nem azzal, hogy ki mit stoppol le magának. 

A BIK-rõl szinte semmit nem tudok, örültem, hogy minden 

baj nélkül lezajlott a váltás, és talán önvédelembõl a tájára sem 

néztem. Az embernek tudnia kell, hogy egy történet hol kezdõdik, 

és hol végzõdik. Belebolondulnék, ha vég nélkül tovább foglalkoztatna 

az összes dolog, ami rám volt bízva. A megállapodás 

után azonnal kiszálltam, azt sem tudom, volt-e valami ünnepélyes 

átvétel, átadás. 

261

Legfeljebb egy autodaféra jöhettek volna össze. 

– Az egészségpolitika sokkal árnyaltabb dolog a kórház fölötti 

diszpozíciónál – állítja Donáth László evangélikus lelkész. – A kórházfönntartás 

meghalad mindenfajta egyéni hóbortot. Csak az 

vállalkozzék erre, akinek vagyona van. De pénzt kérni arra, hogy 

kórházat mûködtessen, abszurdnak tûnik, hiszen ez nem tartozik 

az egyház legsajátabb feladatai közé. A másik álság abban van, 

hogy az állam nem azt mondja: nincs szükség ekkora egészségügyi 

hálózatra, hanem azt, ha az egyház visszaköveteli, hát visszaadom 

neki, majd kiderül, mire megy vele. Tönkremegy bele. 

– Semmi értelme nem volt a szétválásnak – állítja Polgár József 

nyugdíjas fõorvos. – Nagy kár volt az egymáshoz szokott munkatársakat 

szétugrasztani. Szinte örültünk, hogy na, sikerült! Majdhogynem 

szurkoltunk, hogy a reumásoknak ne menjen jól. Ez a 

vezetõk hibája. Püspök ismerõseim többször rákérdeztek: most 

jobb? Hát nem tudom azt mondani, hogy igen. 

– Mindenképpen elhibázott dolog volt mûködõ kórházat feldarabolni. 

Akár állami, akár egyházi fennhatóság alatt egyben kellett 

volna tartani – vallja Vogt Ferenc nyugdíjas fõorvos is. – A régi 

ORFI óriási elõnye volt az egyéb reumatológiákkal szemben, hogy 

majdnem az összes orvosi szakma képviselve volt, és ez elõsegítette 

a betegségek komplex, interdiszciplináris kezelését. (Õ a szem 

reumás megbetegedéseirõl írt kandidátusi értekezést.) 

– Csak diktatúrákban, például a Szovjetunióban volt az ORFIhoz 

hasonló monstrum – vélekedik Betléri István nyugdíjas aneszteziológus 

fõorvos. – Idomtalan volt, mint egy tengeri víziló. 

– Szerintem a szétválással letisztult az ORFI profilja, ami hasznos 

– állítja Gógl Árpád dr. – Az örökölt irgalmas rendi kórház 

teljes spektrumú intézmény volt, nem a nevének megfelelõ 

funkciót látta el. Hasznos volt a döntés az egyháznak is, mert 

viszonylag nagyobb intézményt kapott. Az elsõ fõigazgató, Naszlady 

Attila jó rendszerszemléletû ember, kár, hogy nem mindent 

valósítottak meg az elképzeléseibõl (az adathordozó betegkártya 

modellkísérleteit õ végezte el). Olyan vezetés került a BIK élére, 

amely alapja lehet a katolikus egyház egészségügyi intézményrendszerének. 

A Máltai Szeretetszolgálatot vezetõ Kozma Imre 

262

agilis harcossága révén biztosnak látszik, hogy ez bázis lesz, ahol 

újraépül egy közösség. Ebben a hányattatott világban ma se roszszabb 

az ORFI-maradvány és az irgalmas kórház tevékenysége, 

olyan, mint az átlag. 

– Számomra a BIK szinte egyetlen hozománya a lelki gondozás, 

ami példás dolog – jegyzem meg. 

– Olyan többlet, amit máshol nem tanítanak, nem is gyakorolnak, 

nem kapnak meg a betegek. Pedig a gyógyításban fontos a 

lelki elem. A 21. századi egészségügyben nemcsak a technológiai 

forradalom fontos, hanem az is, miképpen oldjuk meg az utolsó 

mérföld lefutását, hogyan visszük el az embert a szemléletének 

megfelelõ befejezésig. 

– A szétválasztás többletköltséggel járt, bizonyos funkciókat 

meg kellett kettõzni, a korábbi közalkalmazottaknak végkielégítést 

kellett fizetni, és belsõ feszültséget is okozott – mondja Kökény 

Mihály, a szintén orvos képzettségû volt népjóléti miniszter. 

– Szerintem Budapestnek nem igazán volt szüksége egy önálló új 

kórházra. Az egészségügyben ezt a pénzt bárhol sokkal jobban el 

lehetett volna költeni. 

– Salamoni ítélet született! – állítja a szétszabdalásról egy hivatalnok 

orvos (1976). De akkor a mi Salamon királyunkat Magyarországon 

elhagyta a bölcsessége. Mikor Izrael uralkodója volt, két 

asszony járult elé, akik újszülötteikkel együtt laktak, és éjszaka az 

egyik csecsemõ meghalt. Salamon elõtt mindkét asszony azt állította, 

hogy az élõ gyermek az övé! A király úgy ítélt, hogy felezzék 

el a gyereket. Az egyik asszony elfogadta a döntést, ám a másik 

kérte, ne vágják ketté, inkább legyen a másik asszonyé. Salamon 

ennek az asszonynak ítélte a kicsit, mert egy igazi anya inkább elfogadja, 

hogy másé legyen a gyermeke, semhogy megöljék. Nem 

tudni, hogy király tényt állapított-e meg, de bölcsen döntött, ezért 

õrizte meg az esetet az emlékezet. Az ORFI/BIK esetében ki akarta 

mindenáron kettévágni a gyereket, és ki kívánta inkább életben 

hagyni (közösen nevelni)? Hol volt itt Salamon? 

– Mindenáron egy kézben kellett volna tartani ezt a csodát, 

én nyilván azt mondom, hogy irgalmas kézben – fogalmaz Krokovay 

András, a BIK volt gazdasági igazgatója. – Az ORFI szét- 

263

választásával sok szamárság történt, két csonka intézményt hoztak 

létre, amibe mindkét félnek bele kellett ölni egy csomó pénzt, 

hogy mûködõképes legyen. Minden megduplázódott már, csak a 

proszektúra nem, ahelyett, hogy rákényszerítették volna a Frankel 

Leó utca két oldalára az egységet. Minden szereplõ hibás volt, aki 

elzárkózott a megegyezés elõl az irgalmas rend és az állam részérõl 

is. Az ORFI kettévágásának az egyetlen nyeresége, hogy létrejött 

az irgalmas rendi kórház, de anyagi haszonról nem beszélhetünk. 

A ráfordított zsáknyi pénzhez képest csekély az eredmény. 

– Mindennek örülök, ami nem állami – kezdi Füredi János 

(1937) pszichiáter professzor. – Csak hát az egyházi kórháznak 

sem nagyobb a felelõssége, mint az államinak vagy egy önkormányzatinak, 

ezért nemigen lehetett javára senkinek, hogy kettévágták 

az ORFI-t. Nagy bûne Csehák Juditnak, hogy eltörölte a 

„Mikola-törvényt”, amely közhasznú társaságokká alakította volna 

a kórházakat elsõsorban az ott dolgozók gazdálkodásával! Sem 

az állami, sem az önkormányzati, sem az egyházi kórháznál nem 

világos a felelõsségvállalás. Most, hogy megbuktak a Hospinvestkórházak, 

a cégé a kár. Különben nem tudom, egy szekularizált 

államban milyen alapon támogat az állam egyházi intézményeket. 

Ha az a felelet, hogy iskoláik, kórházaik fenntartásához az egyházi 

birtokokat nem kapták vissza, akkor eljutunk oda, hogy mindenki 

újra tizedet fizet az egyháznak. 

Hm! 

Hogyan lehetséges, hogy az állam, vagyis az ország érdekeit az 

ORFI és a rend osztozkodásakor csupán az intézet fõigazgatója 

képviselte? Még akkor is, ha a helyzet némileg skizofrén, hiszen az 

állam maga hozott egy, a korábbi korszak bûneit jóváteendõ, tán 

tisztességnövelõ, ám állami vagyon elleni, végiggondolatlan törvényt. 

Hiszen éppen a fogyatékosságai miatt kellett volna az állam 

hivatalnokainak észnél lenniök. Ismét bebizonyosodott, hogy a 

majdnem két emberöltõnyivel korábban történt igazságtalanságokat 

nem lehet nem megtörténtté tenni, a dolgokat kiegyenesíteni, 

a változások, az idõ múlásának figyelembevétele nélkül. 

És némi elcsámborgás Füredi professzor szavai okán. A meg- 

264

dicsért ún. „Mikola-törvény” 82 elsõsorban azt szabályozta, hogy 

egészségügyi intézményeket miként lehet egy felelõsebb gazdálkodás 

reményében közhasznú társasággá alakítani. Bár a Fidesz, és 

maga Mikola is a profitérdekelt társaságok szerepvállalása ellen 

érvelt, kórháztörvényük nem tiltotta, hogy a kht.-k tulajdonosai 

anyagilag érdekelt befektetõk legyenek, de kizárta az ingatlanok 

privatizálásának lehetõségét. Az ún. „Csehák-törvény” 83 lehetõvé 

tette a befektetõk számára a kórházi épületek megvásárlását is. 

– János nem jól tudja, fenét lett volna a közhasznú társaság a 

dolgozók „tulajdona” – száll vitába Csehák Judit Füredi doktorral 

–; az is az önkormányzaté! A „Mikola-törvény” sem a pénztelenséget, 

sem a felelõsséget nem oldotta volna meg. Máig az 

a meggyõzõdésem, hogy az egészségügynek vegyes tulajdonúnak 

kell lennie. Ezt kívántuk a 2003-as egészségügyi törvényben érvényesíteni. 

Az egészségügyi ellátás szempontjából nem az a lényeg, 

ki mûködteti, hanem az, hogy az állam milyen szolgáltatást 

vásárol a betegeknek. Mi a „Mikola-törvényt” kiszélesítettük. Az 

új tulajdonos csak tõkeemeléssel válhatott volna többségi tulajdonossá, 

legalább százmilliós befektetéssel. Nemcsak a többségi 

tulajdonlást tettük volna lehetõvé, hanem két másik törvénnyel 

megváltoztattuk volna a dolgozók jogállását is, megszûnt volna a 

kivételezett közszolgálati viszony. Az egészségügyi dolgozó Mikola 

szerint sem közszolga. Szerintem jó törvényünk volt. Mádl Ferenc 

köztársasági elnök tövétõl hegyéig kikérdezett és kijelentette: ez 

egy korrekt jogszabály, mégis visszaküldte megfontolásra a parlamentnek, 

amely aznap dafke újra megszavazta, így július elsején 

életbe lépett, ám év végén az Alkotmánybíróság az elfogadás módja 

miatt eltörölte. A kormány nem terjesztette be újból; a minisztert 

ekkor már Kökény Mihálynak hívták. 

82 2001. évi CVII. törvény az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, 

valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról. http://www.medimagister.hu/data/upload/docstore/TV01.CVII.pdf. 

83 2003. évi XLIII. törvény az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi 

közszolgáltatások szervezésérõl. 

265

– A „Mikola-törvény” a nonprofit rendszer mögött megengedte 

volna, hogy részekre szedjék a kórházat – egészíti ki Csehák Judit 

szavait Kökény Mihály. – Az AB megsemmisítõ döntése után, 

2004 elején úgy gondoltam, vissza kellene hozni a törvényt, de a 

kormány nem támogatta. Annyi minden volt napirenden – folyt 

a gyógyszerár-háború is –, ráadásul a törvény több részlete szerepelt 

más jogszabályokban. Végül a minisztérium kiadott egy körlevelet, 

hogy milyen esetben, hogyan kell eljárni. 

Megkérdeztem Csehák Judittól is, vajon nem túl sokrétû üzem 

volt már a kórház ahhoz, hogy egy fantomrend kezére adják, még 

ha hajdan az övé volt is? 

– Miért, a minisztérium ért hozzá? – nézett rám. – A menedzsmentnek 

kell irányítania a kórházat. 

– Az ORFI fõigazgatóját, Bálint Gézát kétszer kérték fel a BIK 

vezetésére, végül Kozma Imre a hatvankilenc éves, nyugdíjas fõigazgatóra, 

Naszlady professzorra bízta az irányítást, de az atya 

benne volt és van minden döntésben. Õ a „menedzsment”. Szerencsés 

volt tehát pusztán tulajdonjogi kérdésként kezelni a restitúciót? 

– Nem tudom, hogyan osztották fel az intézetet, de mintha a 

gesztus, a jogi és politikai taktika, nem hozott volna életképes 

megoldást. Az is rosszul járt, aki elkerült, az is, aki ottmaradt, a 

beteg pedig végképp ráfizetett. A politikai átmenet idején nem 

sikerült az egyház és az állam kapcsolatrendszerét nyíltan, bátran, 

tisztességesen rendezni. Horn Gyula idejében úgy gondolták, hogy 

bizonyos engedmények árán a szociálisan kicsit is érzékeny emberek 

majd balra is fognak tekingetni. Káros illúzió volt. 2003 végén 

a kínok kínját álltam ki, amikor azzal kellett „szórakoznom”, hogy 

Veres András püspök militáns, rosszindulatú szövegeit hallgassam, 

aki azt bizonygatta, hogy kétszer annyi állami támogatást kell kapniuk 

az egyházi intézményeknek, mint az államiaknak. Napokig 

rágódtunk, és össze kellett szorítani a fogam, hogy betartsam a tárgyalások 

udvariassági szabályait. Az eredmény ismert: az önkormányzatok 

igyekeznek megszabadulni a szociális intézményeiktõl, 

mert az egyház kebelében több állami támogatást kapnak. Ennek 

ellenére meggyõzõdésem, hogy a szociális funkció alapvetõen hoz- 

266

zátartozik mindegyik vallási szervezet mûködéséhez. Elemi érdeke 

az államnak, minden hivatalnak, szakembernek, hogy az összes 

külsõ szervezet, köztük az egyház erõforrásait is kihasználja annak 

érdekében, hogy minél többet tegyünk a betegekért, elesettekért, 

a rászorulókért. 

– Nekem nem okozott semmiféle gondot, hogy kettévált az 

ORFI, mert tudtam, hogy ez így nem maradhat, az egyharmadáról 

úgyis le kellett volna mondani – válaszolta Nemere Gyula nyugdíjas 

urológus fõorvos. – A magyar egészségügyet az elmúlt két 

évtizedben meg kellett volna reformálni, de aki ezzel foglalkozott, 

az is hûbelebalázs módjára nyúlt hozzá. Attól még nem modern, 

hogy pontokra játsszuk. 

– Nem túl bonyolult már a kórház ahhoz, hogy egy árnyrend 

kezére adják? – kérdem tõle is. 

– A katolikus egyháznak három funkciója van: pasztoráció (lelkipásztori 

gondozás), az oktatás és az elesett betegek felkarolása. 

A történelem folyamán az orvoslás, a kórház, részben az egyházból 

nõtt ki. Amerikában is sok egyházi kórház van. Az egyháznak ez 

alapfeladata! 

– A gyógyítás vagy a gondozás? 

– Nekünk irgalmas rendi kórház kellett, ezt is írtuk alá. A szerzetesek 

nem akartak rosszat! 

– De hol vannak a szerzetesek? 

– Csinálni kell! Tessék helyreállítani. 

– De papnak sem mennek, uram! 

– Tessék a cölibátust megszüntetni, bevonni a nõket is! 

Figyelj, Róma! Bár az apácakolostorok is sorvadnak, de a cölibátus 

azért… Ám errõl jobb hallgatni, mert a szentszéki kongregáció 

állásfoglalása értelmében a nõi papszentelés ugyanolyan súlyos 

bûn, mint a pedofília. 84 Ám függetlenül a Vatikán több agyborzoló 

álláspontjától (pl. a gumi óvszer tiltása), a tapasztalat az, hogy egy 

rendet nem lehet füttyszóra újrateremteni, még ha egy kórházat 

tesznek mellé karóul, akkor sem. 

84 Czene Gábor: Súlyos egyházi bûnök: pedofília és nõi papszentelés. Nép- 

szabadság, 2010. augusztus 9. 

267

– A szétváláskor mindenki a saját érdekét nézte: mi lesz velem, 

jó lesz-e nekem? – idézte fel Gömör Béla reumatológus professzor. 

– Olyan volt ez, mint a trianoni határ: ki melyik épületben volt, 

odacsatolták. Egy szemész vagy urológus nem tudott átmenni az 

ORFI-ba, a reumatológus még igen. A gyógytornásznõm elment, 

mert Kozma atya mellett nem lesz hálapénz. 

– Büszkélkedett is a páter azzal, hogy megszüntetik a hálapénzt, 

az osztályokon ki is írták! 

– A pártkórházban sem tudták betiltani, a zsidó kórházban, 

vagy a Bethesdában sem sikerült. A szocializmus operettje volt, 

amikor az egészségügyi kormányzat szólt, hogy mondjuk meg, 

mennyi a hálapénz, és majd azután adózunk. A fõorvosi értekezleten 

egy kolléganõ sápítozott, hogy mennyit mondjunk? Menynyit?… 

Egy pillanatig sem kell az ilyesmit komolyan venni. Ez is 

elmúlt, és nem történt semmi. 

– Vagyis a rendi kórházban is épp úgy dúl a paraszolvencia, 

mint máshol? 

– Én mondjam ki? Nem mondom, hogy dúl vagy nem dúl. 

– Az átalakulás elõnyös volt-e az intézet, vagy az ön osztálya 

számára? 

– Nem tudom, hogy gazdagabb lett-e az intézet. Az osztály a 

máltaiaktól vagy honnan kapott egy csomó új széket. Ezzel most 

gazdagabb lett? WC-papírt viszont õk sem adnak. Ez így van mindenhol. 

Gömör Béla különleges elbánásban részesült professzori rangján 

túl talán azért is, mert mindenki másnál többet járt Kozma 

atyával külföldön, a bécsi tartománynál, és máshol is, egyrészt státusa 

miatt, másrészt kiválóan beszél németül, angolul. 

– Lehet, szép lenne azt mondani, mennyi ígéret volt, és mekkora 

csalódás lett. A névtáblacsere valami változást csak jelentett. 

A papok által irányított kórházak csendesebbek. Hangulatilag 

más. Nem kiabálják a folyosón: „Mancika, gyere már!” Az is számít, 

hogy nem a tízgyermekes cigányasszony jön ide, hanem rengeteg 

idõs asszony, külföldiek is, mert ez irgalmas rendi kórház. Az 

alapszabályban benne van, hogy a BIK származásra, felekezetre tekintet 

nélkül mindenkit fogad, mindenkin segít. Lelkisegély-szol- 

268

gálat van, ez hallatlanul nagyszerû dolog. Amerikából átjött egy 

megszállott orvos, gyászba esetteket, mûtét elõttieket õ és társai 

készítik fel. 

– És az orvos Gömör Béla hogy érzi magát? 

– 2002-ben adtam át az osztályvezetést. Ma is rendelek, csupa 

boldogság! 

Boldog, pedig nem járt a délutáni vecsernyékre. Az 1998-ban 

rendtaggá avatott Kozma atya, az irgalmas rend helytartója, majd 

2000-ben a rendi kórház mindenható fõnöke ugyan hivatalosan 

nem közölte, csak finoman felhívta a figyelmet, hogy minden este 

fél hatkor vecsernyét tart a szépen helyreállított Szent István-kápolnában, 

aki ráér, és úgy gondolja, azt szeretettel várja… Aki elment 

és ott bólogatott az elsõ sorokban, az a nyáj tagja lett. Aki 

nem tartozott közéjük, azoknak nehezebb volt. 

* * * 

A névtelenül már megszólaló sebészorvos elismeri: – Kozma Imre 

elõzetes fogadkozásai miatt is pikáns kérdés a BIK-ben a hálapénz. 

De az atya hatása nem múlt el nyomtalanul. A paraszolvencia 

nagyságrenddel kisebb, mint más helyen, jó néhány orvos 

pénzt egyáltalán nem fogad el. Itt etikusabb a helyzet, mint a 

legtöbb kórházban. A törvényi szabályozást teljes mértékben betartjuk, 

nem hiszem, hogy bárki kikötné elõre a hálapénzt, és haldoklótól 

vagy a rokonaitól sem fogadnak el semmit. Nincsenek 

rémtörténetek, reménytelen rákbeteget biztos nem mûtenek meg 

százezerért. De ha egy beteg utólag erõsködik, akkor elfogadjuk, 

fõképp, ha valami ajándékot akar adni. Orvosok és hozzátartozóik 

nekem ne adjanak pénzt, ajándékot se nagyon. Ezt kiterjesztettem 

a közalkalmazottakra is, egy csóró fiatal rendõrtõl sem 

fogadok el semmit. 

A vizitdíj szégyenletes lenépszavazása – írom, és amikor idáig 

jut elõolvasó barátom, megkérdi: „Kinek volt szégyenteljes? Ez a 

népszavazás, mint a népszavazások oly gyakorta, nem megjelölt 

tárgyáról, hanem a regnáló kormányról mondott véleményt. Tehát?” 

Szégyenteljes volt elsõsorban az Alkotmánybíróságra nézve. 

A kormány népszerûtlenségével maga a kormány is tisztában le- 

269

hetett a közvélemény-kutatásokból, de a megbízásuk négy évre 

szólt. Az AB fals döntése segített a Gyurcsány-kormány megbuktatásában, 

és azt a képzetet is keltette, hogy a háromszáz forintos 

vizitdíj, vagy a vele párhuzamba állított hálapénz megszüntetése a 

reform. Pedig az jóval több ezeknél, akkor is, ha a paraszolvencia 

az egyik legnagyobb falatja. Szomorú tény, hogy lepergett húsz év 

érdemleges egészségügyi törvény, valódi reform nélkül. Dr. Repa 

Imre professzor szerint az „orvosok állnak minden változtatás 

meggátlása mögött … a szakma egyéni érdekeltségrendszereken 

keresztül mûködik, s ha neki a változtatás nem jó, akkor azzal 

szembemegy. Megtalálja a politikus barátot, megtalálja a politikus 

beteget, és elkezdi adjusztálni, hogy ezt ne így, ne úgy.” 85 A nagy 

rendszerek – az egészségügy is – csak hosszú távú stratégia kidolgozásával 

reformálhatóak, ám két évtized kevés volt ahhoz, hogy 

a különféle kormányok – és ellenzékek! – erre ráébredjenek, és az 

ügyért együtt mûködjenek. Ráadásul akadt egy kóbor 300 Ft-os 

szikra, amellyel sikerült még milliókat bûntárssá tenni ebben az 

egész elrettentõ, és összességében szomorú históriában. 

– Ha a magyar orvosok többsége kiállt volna, mert emberiszakmai 

tisztessége azt kívánja, hogy gyógyító tevékenysége az új 

társadalomhoz illeszkedõ egészségpolitikai intézményrendszerben 

helyeztessék el, akkor a magyar egészségügy reformja már az Antall-kormány 

idején megtörtént volna – állítja 2010-ben Donáth 

László. Aztán a „szakmai ügyet” õ is társadalmivá bõvíti: – A reform 

nem kórház-privatizációt vagy az egészségbiztosítási rendszer 

átalakítását jelenti csupán, hanem azt a felelõs döntést, amely 

nélkülözhetetlen az egész társadalom morális megújításához. Az 

én drága szabad demokrata barátaimnak sem szívük, sem eszük, 

sem politikai érzékük nem volt ahhoz, hogy ezt fölismerjék. Persze 

a szocialisták között sem akadt senki, aki ellenpontozni tudta 

volna a koalíciós partner „hamis realizmusát”; és ez ennek a pártnak 

a szégyene. Nem hiszem, hogy ez százéves program. Inkább 

85 Zivkovics Natália: Csõd szélén az egészségügy. Repa Imre: A valódi reformhoz 

pénz, ha az nincs, hatalom kell. Magyar Nemzet, 2009. augusztus 15. 

270

az a kérdés, hogy lesz-e olyan – majdnem azt mondom: „Szent 

István-i” erélyû – államférfi, aki kijelenti: bár elõdeim eltolták, én 

nekiállok, és belemetszek. Az üszkösödõ végtagot vonszolja a test, 

és ugyan bele nem hal, de szenved a végtelenségig. Az egyház is, 

ha már belekerült e történetbe, tegyen meg mindent, hogy saját 

spirituális eszközeivel javítsa a kórházban ápoltak életminõségét. 

Legyen jelen. Õrködjék az ínségbe kerültek javán, hogy senkit ne 

alázzanak meg elesettségében. Ez a hivatása. Nem az, hogy az orvosoknak 

elõírja, mit imádkozzanak mûtét elõtt. A szívátültetés 

sikere sem azon múlik, hogy a mûtõben kereszt függ-e. Az Örökkévaló 

jelenlétének nem az egyház a feltétele. A Lélek ott fúj, 

ahol akar, szélnél szabadabban. 

– Sok igazság van abban, hogy az orvosok ellenállása megtört 

minden reformkísérletet – ismeri el Bálint Géza. – Azonban húsz 

év alatt egyetlen olyan elképzelés sem született, amely megoldotta 

volna az orvosok, a nõvérek, általában az egészségügy problémáit. 

Surján László kezében volt a marsallbot; az elsõ kormánynak kellett 

volna ezt rendeznie, mert késõbb egyre rosszabb lett a helyzet. 

Tisztességes megoldást a paraszolvencia kiváltására, illetve a fizetések 

rendezésére senki nem ajánlott. Nem a háziorvosok szabadonbocsátásával 

kellett volna kezdeni a reformot. Beleöltek egy 

csomó pénzt, hiába. A kórházakat kellett volna helyzetbe hozni, 

az ambulanciáikat megerõsíteni, hogy ott végezzék a járóbeteg-ellátást, 

és onnan menni lefelé, a háziorvosok felé. Ha a kilencvenes 

évek elején elkezdtük volna, és szisztematikusan haladunk, már a 

vége felé tartanánk. De mi ajtóstól rontottunk neki a hbcs-rendszer, 

86 a kétpólusú betegellátó rendszer bevezetésének is, az ágyszámcsökkentésnek 

is, a kórházak bezárásának is – mindennek, 

aztán torzó vagy még az sem lett belõlük, mert az ellenállás miatt 

visszakozni kellett. Kanadában a kórházbezárást húsz év alatt valósították 

meg, ennek láttam egy darabkáját. Két évtizeden át 

gyõzködték az embereket és az önkormányzatokat, míg 2002-ben 

86 Homogén betegségcsoportok. A fekvõbeteg-ellátás finanszírozásában 

használt betegosztályozási rendszer. 

271

Torontóban bezárták az utolsó kis húszágyas önkormányzati kórházat. 

A fizetések rendezését már emlegetni sem merik, az rémületes 

összeg. 2002-ben a Medgyessy-kormány mégis esztelenül odadobta 

a kalapjukba a bér felét. 

– Nem lehetett, és nem is kellett volna gyorsan fölemelni a fizetést, 

hanem fokozatosan rendbe rakni – folytatja Bálint Géza. 

– Abba nem lehet belekötni, ha tisztességesen megfizették volna 

az ügyeletet. Honorálni kellett volna a szombati, a vasárnapi, az 

éjszakai munkát, természetesen a nõvéreknek is. Nálunk nem lehet 

levonni az adóalapból a továbbképzés, a kongresszusok költségét, 

a szakkönyvek árát. Aki pluszban tudományos munkát végez, 

oktat, díjazni kellett volna tisztességesen. Okos premizálás mellett 

nem is kellett volna nagyon megemelni a fizetést. Aztán a járandóságokat 

be lehetett volna építeni a bérbe, és kutya keményen 

ellenõrizni a paraszolvenciát. Ezt már elkéstük. Ma már az lenne a 

megoldás, ha olyan fizetéseket kapnának, ami megfelel, mondjuk 

a brit–magyar GDP arányának. 

Ebbe nyilván a legtöbb orvos – na meg mindenki más is – belemenne, 

a nagy keresetûeket pedig bele kell kényszeríteni. Keressen 

a magánrendelésen, ahol keres is, de meg lehetne nézni, hányan 

adnak számlát a tizenöt-harmincezer forintos – félórás? – 

vizitdíjról. 

Az az ország, amelynek mûködését törvények szabályozzák, javarészt 

mégis „törvényen kívül” él. És nem csak az egészségügyben. 

Ez önmagában megérne egy misét, de maradjunk a témánknál. 

Rendes libikóka 

Hová lett az a rengeteg pénz, amely egészen a rendi kórház megnyitásáig 

a levegõben röpködött? Az idõsebb vezetõ orvosok, fõorvosok 

csak legyintenek a kérdésre, akik pedig válaszolnak, kivétel 

nélkül szót ejtenek a kardiológiáról. Nekem az osztály említésekor 

legelõször dr. Kereszty Éva története jut eszembe: 

272

– Egyik kedves barátom kórházba került Pesten, ahol profi ellátást 

kapott, de koronáriára átvitték a „szent ORFI-ba”, ahol rettenetesen 

kedvesek voltak vele, mindenki mosolygott, de amikor 

a szeretetszolgálat önkéntesei hússzor próbáltak tõle vért venni, 

visszasírta a kevésbé kedves rideg professzionalizmust. 

A koronáriát sokan Naszlady emlékmûveként emlegetik. A fõigazgató 

erre költötte el „a kórház összes pénzét” – szól a tájékozatlan, 

mégsem téves megjegyzés. Ez így persze pontatlan, de 

rejtelmes, mint annyi minden a BIK-nél. 

– Állandóan rágták a fülünket, hogy az intézetnek adóssága 

van, takarékoskodni kell, közben Naszlady miatt semmi pénz 

nem ért el hozzánk, minden fillér a kardiológia kiépítésére ment 

– mondja a nyugdíjas dr. Polgár József. – Nekiugrottak anélkül, 

hogy beillesztették volna a fõváros és az ország ellátásába. 

– Megértem, ha valakinek a saját szakmája a gyengéje, de amikor 

magasabb pozícióba kerül, annak az érdekeit kell képviselnie 

– véli Vogt dr. Eláruljuk elõre: Naszlady azt tette! 

– Ígértek számtalan fejlesztést, és amikor kérdeztük az atyától, 

mi lesz már, azt felelte: várjatok, ha elkészül a kardiológia, a havi 

százmillió tiszta haszonból nektek is jut, de végül ráfizetéssel indult 

– idézi fel Nemesánszky Elemér professzor. – Azt is eltitkolták, hogy 

a lízingszerzõdéssel mennyi idõre kötelezték el magukat. Évek múlva, 

az új fõigazgató egy, a Magyar Nemzetben megjelent válaszcikkébõl 

derült ki, csaknem egymilliárd forint ment el a kardiológiára. 

Emiatt kezdõdött az én belgyógyászati osztályom mélyrepülése. 

Mit tudhat a kórházáról általában a BIK személyzete, ha a fõorvosok 

is tájékozatlanok? 

– A fõigazgató mégis megcsinálta az ország egyik legkorszerûbb 

kardiológiáját, osztrák irgalmas rendi pénzbõl, igaz, a Magyar Kardiológus 

Társaság ellenére – állítja Nemere Gyula dr. – Ezt a pénzt 

a kórház modernizálására adták, Naszlady pedig ebbõl hozta létre 

a kardiológiát. 

– Az új kardiológia fõleg osztrák schillingbõl épült, de erre adták! 

– szögezi le az egyik legidõsebb nyugdíjas fõorvos, Betléri István. 

– Kitûnõ osztály, ám nemigen lett volna szükség ekkorára. 

273

Az irgalmas kórház újrainduláskor gyakran elhangzott a rend 

jelmondata: „Janua patet cor magis”: „Kapunk tárva, szívünk 

még inkább.” Ám „látjuk”: a szájuk csukva. Kozma Imre, és részben 

már az új fõigazgató is szájzáras. Ez a BIK-menedzsment ragálya. 

Terveiket nem osztották meg a vezetõgárdával sem, pedig 

közösen a kardiológia is más lehetett volna, a hangulatról nem is 

beszélve. 

– A félelem némítja el a rendi gárdát? – kérdezem Oberfrank 

Ferenctõl. 

– Nagyon egyszerû ennek a háttere. Ezek az emberek úgy érezték, 

életük nagyszerû ajándéka, hogy részt vehetnek az egyedülálló 

intézet kialakításában. Keserûen szembesültek olyan dolgokkal, 

amelyek a súlyos csalódáson túl, már-már a meghasonlásig vitték 

õket. De ezt nem lehetett elõre látni. A többség igen rendes, 

szakmailag rendkívül komoly embernek hitte a fõnököket. Elég 

is ennyi, mert amit sejtek, nem lenne helyes elmondani. Ám az 

elképzelt ideáltól az atya nagyon messzire esett. Én újra és újra 

megpróbáltam beszélni vele is és Attilával is, ez alapján gondolom, 

amit gondolok. Ezzel együtt egészen kiváló osztályaik vannak. 

A kardiológia az ország egyik legjobbja, kollégáimat kezelték, nyugodtan 

rájuk bíznám magamat. 

– Egy évig volt a BIK fõmérnöke Mocsáry Pál. Mikor kijelentette, 

hogy Kozma atya nem tudja, mi kell egy kórházhoz, egy „talpas 

telefon” – besúgó – elszaladt az atyához, és máris az illetõ lett a 

fõmérnök – idézem fel buzdításul a történetet. 

– Valószínûleg kialakult a besúgórendszer – feleli Oberfrank. 

– Nem voltak tisztázva a szerepek, az atya éjszaka bejárt és ellenõrizte, 

rendesen takarítanak-e. Mindennel foglalkozott. A mostani 

igazgató derék fiú, de komoly bajok vannak, mint szerintem 

mindenütt, ahol az atya csinál valamit. Látszólag zseniális szervezõ, 

ám ezek iszonyatos kockázatokat rejtõ dolgok. De hangsúlyozom, 

a bécsiek komoly garanciákat vállaltak, és amíg az atya ki 

nem utálta innen õket, addig próbálták is teljesíteni. 

– Ön meg-, sõt kiismerte Kozma Imrét. Nem sejtette, hogy õ 

nem fog megtûrni maga mellett egyetlen karakterisztikus egyéniséget 

sem, legyen akár a világ legjobb szakembere? 

274

– Lehetett tudni, hogy ez lesz a helyzet. Bár Naszlady erõs lojalitása 

az atyával szemben nehezen magyarázható. Nagy tekintélyû 

szakembernek ismertük. Mondhattam volna, hogy velük nem vállalom. 

De vállaltam. Utólag sok minden okosabbá teszi az embert. 

Kozma Imre pilótajátékot játszik, és nem lehet tudni, mikor-hol 

lesz vége. Kivételezett helyzete is fenntartja. – És ekkor az orvosdiplomás, 

volt magas rangú közhivatalnok partnerembõl váratlanul 

kibújik az egyházi neveltetés, és próbálja megértetni velem 

Kozma Imre „varázsát”: – Egy papnak olyan funkciója és hatalma 

van, ami másnak nincs. Meg kell erõsíteni az emberek hitét, hogy 

létezik bûnbocsánat, ami alapvetõ dolog a világban. Ennek közvetítése 

a papokra van ruházva. De attól, hogy ezt a hatalmat megkapta 

még nem lesz földöntúli lény. 

* * * 

A kórház honlapja is dadogós (az ORFI-é szintén): a fejlesztések 

címszó alatt semmi sincs. 87 Odébb számok a betegtalálkozásokról, 

a mûtétekrõl, az infarktusokról, de az idõpont hiányzik. Az elsõ 

negyedévben? Tavaly? De szólaljon meg végre a legilletékesebb, 

Naszlady prof. 

– A területi ellátás lehetetlen úgy, hogy nincs kardiológiai osztály, 

de még szakrendelés sem, miközben a halálozások felét szív- és 

érbetegségek okozzák. Mikor megkaptuk az ellátandó Pest megyei 

területet, azonnal fölhívtuk az osztrák rend figyelmét, ebbe csak 

úgy vághatunk bele, ha vállalják a kardiológiai osztály és járóbeteg-rendelés 

létrehozását. Talán az ország legszebb és legjobban 

felszerelt kardiológiáját létesítettük, amely rendkívül jövedelmezõen 

mûködik ma is. Azért indult nehezen, mert lassan épült ki a 

mûszerpark (ultrahangkészülék, hemodinamikai labor stb.) 

– Tehát osztrák rendi támogatásból készült a kardiológia osztály, 

a friss szívinfarktust kezelõ hemodinamikával, de az életveszélyes 

szívritmuszavarokat megszüntetõ elektrofiziológiai labora- 

87 http://www.irgalmas.hu/web/guest/developments (utolsó letöltés: 2010. 

június 29.). 

275

tórium már bátor bankkölcsönbõl és túlméretezetten – mondom, 

hiszen ha nehezen is, ki tudtam deríteni pár „titkot”. 

– Állítom, hogy az osztály az ország bármelyik kardiológiájával 

felveszi a versenyt. 

– Ám a kórház nem csupán kardiológiából áll! 

– De tiszta bevétele többszöröse pár százalékos részesedésének. 

És nem mindegy, hogy a vár melyik tornyán van a zászló? 

– Nem, ha a túloldalon már leomlottak a bástyák. A BIK újra 

és újra csüdig gázol a csõdben. A bevétel már jóval kevesebb, 

mint, amivel ön 2006-ban otthagyta a kórházat. Nem túl tisztességes 

25 százalékkal kisebb fizetésért foglalkoztatni az amúgy is 

alulfizetett orvosokat! 

– A BIK jelen pénzügyeirõl nincs információm, ha az ember 

végleg elment valahonnan, oda ne járjon vissza – jelenti ki, aztán 

mégis folytatja: – A bércsökkentésért a bécsi irgalmas rend a felelõs, 

meg a kormány, amelyik a GDP kb. négy százalékát fordítja 

az egészségügyre. (Ez erõs túlzás: a legfrissebb ismert, 2007-es 

OECD-adatok szerint 7,4% ez az adat, 88 amely ha egyedülállóan 

csökkent is, nem ennyire – P. Á.) 

– Van aki „az ország legszebb kardiológiáját” szakszerûtlen beruházásnak 

nevezi, a börtönszerû ORFI-Hiltonba telepítés, továbbá 

a mûtõ, a röntgen, a labor duplikálása, meg a folyosóra nyíló 

mûtõ miatt. Ha ne adj’ Isten tényleg rákényszerülnek az Árpád 

fejedelem úti épület eladására, elszáll vele a kardiológia is? Vagy 

ez legyen Kozma Imre gondja? 

– Fogalmam sincs, honnan szerezte ezeket a hamis és téves állításokat: 

„folyosóra nyíló mûtõ”, felesleges „duplikálások”, „Árpád 

fejedelem úti épület eladása” – egyik sem igaz. 

– A röntgen megvétele hiba volt, de információhiányból is fakadt 

– állítja Krokovay András, akinek gazdasági igazgatóként 

meghatározó szerepe volt abban, hogy 2001–2004 között sikerült 

kimenteniük a kórházat az elsõ súlyos krízisébõl, az ötszázmilliós 

276 

88 http://www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/egeszsegugy_lassunk_szamok 

_moge/143241/.

hiányból. – A Nagyházba és az Árpád fejedelem útra is kellett 

röntgen, ám közben kaptunk egyet Bécsbõl, amelyre rengeteget 

kellett költeni, de a rend azt is kifizette. Amikor a másikat megrendeltük, 

még nem tudtuk, hogy kapunk is egyet. A gépek azért 

voltak drágák, mert DICOM rendszerû, korszerû digitális röntgeneket 

telepítettünk, ám az ún. foszforkereteket már nem tudtuk 

megvenni hozzá, ezért továbbra is csak filmre tudtak dolgozni. 

Elég lett volna egyetlenegy teljesen felszerelt készülék. 

– Szóval lovak húzzák a Mercedest! Van a kórháznak igazi menedzsmentje? 

– kérdezek rá. 

– Olyan nincs, amilyenre én is törekedtem, de Kozma atya nem 

találta meg bennem a neki megfelelõ embert. Az irgalmas rendi 

gondolat nagyszerû Kozma atyával, de nélküle is. Szerintem minden 

kórháznak „irgalmasnak” kell lennie. Ha a szeretetet vagy a 

szerelmet pénzért adjuk, azt másképp nevezzük. A gyógyítást nem 

szabad teljesen pénzfüggõvé tenni. Az irgalmasság számomra azt 

jelenti, hogy ha tudok segíteni a rászorulton, segítek, nem pénzért, 

hanem mert megtehetem – azért vagyok. Az egészségügyet 

nem lehet túlságosan elüzletesíteni, mert akkor a gyógyításba belevisszük 

az üzleti élet szennyét és mocskát is. 

A Kozma atyától kapott egyetlen „beszélõmön”, 2009 márciusában 

megérdeklõdtem: hová lettek azok az ezer dollárok, amivel 

mindegyik irgalmas rendi kórház megajándékozta õket? 

– Engem is becsaptak. Magyarországon tendenciózus kórházleépítés 

folyik, a rend többi tartománya vagy maga az irgalmas 

rend is csak akkor adna támogatást, ha a minisztérium garantálná, 

hogy fennmarad a kórház. 

Keresem a tekintetét, de most sem néz a szemembe, pedig látná 

a csodálatomat: milyen játszi könnyedséggel vesz minden akadályt. 

Nyilván õ is tisztában van vele, hogy jóval kevesebb kórházat zártak 

be, mint kellett volna, hogy a minisztérium nem számolhat fel 

egy rendi kórházat, sõt a püspöki kar sem! Ilyen garanciapapírt 

a rend nem is kért a minisztériumtól. És miért más garantálja a 

fennmaradást, és miért nem az õ munkájuk? 

– Kiapadhatatlan ígérgetései között ön a hûséges Kisida profot 

új sebészeti mûtõblokkal kecsegtette! 

277

– Most készült el az új mûtõ! – feleli. 

– Hét-nyolc év késéssel; Kisida már hetvenhárom éves! Tudható, 

mennyi állami és egyéb támogatást kaptak eddig? 

– Semmi állami pénzt nem kaptunk, csak az OEP-támogatást 

az elvégzett munkánk után. 

(A BIK elsõ teljes évi mérlegbeszámolója szerint „a minisztériumi 

támogatás 309 millió Ft, amelybõl 100 m Ft felújítás, 200 m Ft 

adósság konszolidálás és 8,6 m Ft az országosan elrendelt egyszeri 

bérkiegészítés címén érkezett”. Az OEP-támogatás 1,7 milliárd 

forint volt. 89 Vagy tizenöt pályázaton is nyertek, például a törökfürdõ 

felújítására háromszázmillió forintot.) 

– Az állam állítólag hárommilliárdért váltotta meg az egri kórházukat! 

– jegyzem meg, mire felnevet. 

– Hatszázmilliót ígértek, de otthagytam a tárgyalást, végül 1,2 

milliárdot adtak érte, pedig ha csak a telket adjuk el, az ötmilliárd 

lett volna. Sajnálom, hogy elfogadtam a kártérítést, most, amikor 

látom-hallom, mi folyik az egri kórház körül. (Utalás a Hospinvest 

csõdjére– P. Á.) Az átszervezésre sem kaptunk állami támogatást 

– állítja. 

Mire jó ez a folyamatos mellébeszélés meg titkolózás nemcsak 

kifelé, hanem a kórházon belül is? – írom, de rákérdezni már nem 

volt módom. 

2007-ben a kórházi ágyak számát csökkentették, összetételét 

az egyházi intézményekben is megváltoztatták. A BIK-ben az aktív 

ágyszámot 478-ról lefaragták 292-re (61%), viszont a krónikus 

jelentõsen nõtt (48-ról, 185-re 385%) – az összes ágyszám csak 

40-el lett kevesebb. (Eszerint a krónikus ellátásban kellene erõsnek 

lenniük.) 

278 

* * * 

2001-ben, az elsõ fejre álláskor Naszlady prof Krokovay Andrást 

hívta gazdasági igazgatónak; a harmadiknak egy év leforgása alatt. 

89 A Budai Irgalmasrendi Kórház Kht. Mérlegbeszámolója és Közhasznúságú 

jelentése, 2001. Gránátalma, 2002. július 1.

Félmilliárd forint adóság eltakarítására kérték fel. Krokovay ekkor 

egy cég vezérigazgatója volt, és bár tiszteletet és megbecsülést érzett 

mind Naszlady Attila, mind Kozma Imre iránt, nem szegõdött 

rögtön a BIK-hez, elõször csak külsõ tanácsadóként vállalta a súlyos 

mandátumot. Tudta, menekülni csak elõre lehet. 

– Sokat tanultam azt atyától és Naszladytól. Az irgalmas kórházi 

munka erkölcsi iskola. Istenes Szent János azt hirdette: „Tegyetek 

jót, emberek!” Ha a rossz cselekedet elkerülhetetlen is 

– földi halandók vagyunk! –, az ember cselekedjen sokkal több 

jót, mint rosszat. Az egyház életében szokatlan ez a kevésbé dogmatikus 

szemlélet. Nekem célom lett, hogy naponta legalább három 

jót tegyek. Mindenkinek, Kozma atyának is vannak bírálható 

tettei – egy szerzetes megítélése szigorúbb –, de figyelembe kell 

venni: amit õ szerez, mind a rendé, a szegényeket és a betegeket 

szolgálja. – Majd hozzáteszi: – Ám a jó szándék kevés egy kórház 

vezetéséhez. 

– Ausztria közepén valahol leszereltek egy rendi kórházat, és 

Kozma atya szakmunkásokat küldött oda, hogy hozzák el, amit 

tudnak! – idézi fel Mocsáry Pál. – Hoztak nyolc darab háromszárnyas 

ablakot. Gyönyörûek voltak, csak hát… Megyek a raktárba, 

és nézem, mi van a földön a sarokban. Kis táskában három 

ultrahangkészülék vizsgálófeje. Ma hárommillió forintba kerül darabja. 

Laikusnak kincsesbányák ezek a budapesti szeretetszolgálati 

raktárak. Volt olyan gyógyszerosztó doboz, amiben még egy kis 

gyógyszer is volt… Voltak barna franciaágyak, be volt csavarva 

a gyári papírral, hogy ne sérüljön meg a dukkó rajta. De volt ott 

száraztészta is. 

Krokovay idején a talpra álláshoz a jövedelmezõ részlegeket 

kezdték fejleszteni, például a hemodinamikát (véráramlástani 

vizsgálatok), meghonosították a navigációs ortopédiai mûtéteket: 

folyamatos röntgenképrõl tájékozódva kis nyíláson, vagyis 

kíméletesebben, a beteget kevésbé terhelve rakják be a protézist. 

Minden fejlesztés elõtt – például a mûszer- vagy a röntgenpark 

kiépítésekor is – jövedelmezõségi számítást végeztek. A Naszlady, 

Kozma, Krokovay trió megfontolt garasoskodása révén két év 

alatt egyenesbe került a kórház. Ma már sajnos a hemodinami- 

279

ka sem fizet olyan jól, mint régebben, és azt a rémhírt terjesztik, 

hogy a navigációs ortopédiai mûtéteket pedig drágasága miatt 

már nem is támogatja az OEP. Ezzel szemben az igazság az, hogy 

az OEP ugyanannyi támogatást fizet az egynapos ellátásra, mint a 

nagymûtétért, éppen a betegek érdekében. Õk csak azt határozzák 

meg, hogy egy kórháznak milyen szakmákat kell mûvelnie, és 

összesen mennyi pénzt kap, ennek az elosztását a kórház dönti el. 

A szakmai kompetenciát a szakma határozza meg. Az érdekeltség 

bonyolultabb kérdés. Az egészségügyi rendszer a betegellátásban 

érdekelt, a beszállítók a nagy ráfordításban, az orvos a paraszolvenciában. 

Ha félóra alatt elvégeznek egy mûtétet, akkor a hálaindex 

alacsonyabb, mintha nyolc napra befektetik a beteget, 

körbevizsgálják, ajnározzák. Az sem mellékes, hogy az egynapos 

mûtétek speciális tudást igényelnek, amit a tehetséges fiatal orvosok 

hamarabb tudnak elsajátítani. Az idõsebb orvos nem fogja 

azt mondani, hogy kérem, én ezt nem tudom, ez már nem az én 

világom. 

– Naszlady professzort azzal vádolják, hogy a kórház az összes 

pénzét, közel egymilliárdot saját szakmája, a kardiológia kiépítésére 

fordította. 

– Helyesen tette – feleli Krokovay. – A bécsiek benyúltak a zsebükbe, 

komoly összeget áldoztak erre, de támogatásuk pár százmillió 

és nem egymilliárd volt. 90 A hemodinamikára az elsõ idõszakban 

nem volt OEP-szerzõdés, azért nem hozott pénzt. Fordulatot 

jelentett, hogy kapcsolatai révén Naszlady prof szerzett egynapi 

ügyeletet a fõvárosban. A hemodinamika negyven-negyvenöt százalékos 

jövedelme révén gyorsan megtérült a befektetés. Nem a 

beruházás volt a hiba, hanem a helyszíne. Nem lett volna szabad 

az osztályt a Hild-udvar közelébe építeni, de a rövid távú szempontok 

legyõzték az ésszerûséget. Nem kórházban gondolkodtak, 

90 „…a fenntartó irgalmas rend akkor csaknem egymilliárd forintos beruházása 

a kardiológiai ellátás megteremtését eredményezte” – írta dr. Bene 

Krisztián fõigazgató és prof. Géher Pál osztályvezetõ fõorvos. (Biztosított a 

mozgásszervi szakellátás. Magyar Nemzet, 2007. augusztus 10.) 

280

hanem az Árpád fejedelem úti új épületbe is akartak egy modern 

klinikai részt. Oda telepítették, holott a mûtõ, és a megfelelõ háttér 

adott volt a Nagyházban. Emiatt végül a kardiológiának két 

röntgenre, két laborra volt szüksége. Igaz, a fõépületben a szerkezeti 

átalakítás jóval többe került volna. Viszont a barkácsolt mûtõ 

drágábban üzemel. Amit nyertek a réven, elvesztik a vámon. Meg 

kellett duplázni több szolgáltatást is, jó pár részleget pedig beerõszakolni 

a csodás Hild-udvarba; nézni is rossz. 

– Az én osztályom mellett elfért volna egy 40–50 ágyas kardiológia 

– kínálja a volt orvos igazgató, Nemesánszky professzor 

a megoldást – utólag, és jobb híján a szerzõnek… – Nem kellett 

volna az Árpád fejedelem útján reumaosztályokat megszüntetni, 

falakat szétverni. 

Krokovay Andrásnak arra is volt gondja, hogy mi legyen a vidéki 

irgalmas rendi kórházak sorsa. A pécsi és a váci után az egrit 

és a pápait is vissza akarta szerezni, hiszen ki fog nevelõdni a kórházak 

üzemeltetésére képes gárda, és akkor hálózatban mûködhetnének, 

ahogy ezt a kölni társkórházban is látta, ráadásul az egri 

és a pápai házak értéke pár milliárd forint. 

A BIK vesztesége távolságtartásból, idegenkedésbõl, fennhéjázásból 

is fakad. A beilleszkedés, a munkamegosztásba létkérdés, 

ennek hiányában tartós eredményt az Atyaisten kórháza sem képes 

elérni. Akár az ördöggel is cimborálva be kellett volna – be 

kellene! – tagozódniuk az ellátó rendszerbe. Egy katolikus kórház 

az ördöggel? Krokovay András hiába hajtogatta: menjenek el az 

önkormányzatokhoz, állapodjanak meg Budapesttel, szerzõdjenek 

Pomázzal, Szentendrével… Ahogy a kardiológiának sikerült, az 

egész kórháznak is jelen kellene lennie az ellátásban. Lehetetlen 

helyzet, hogy a BIK-nek csupán Pest megye egy kicsiny zuga a felségterülete. 

Bár induláskor az urológia, vagy az ortopédia a legjobbak 

között volt Budapesten, ebbe a „sarokba” szorítva dolgoznak 

ma is. Ágálniuk kellett volna minden fórumon, közhírré tenni, 

mit tudnak, milyen mûszereik vannak, miképp bánnak õk a betegekkel. 

Ám a lobbizástól nemcsak az atya idegenkedett – egy pap 

a fullajtárok között? –, hanem a prof is. Egy vörös kakashoz nem 

ült be, de a kékhez, meg a sárgához sem. Derogált neki, gyûlölettel 

281

gondolt rájuk, pedig sültgalamb-járatok csak a mesében léteznek. 

Bezzeg a Bethesda rárajzolta magát a fõváros arcára! 

Naszlady Attilának más a véleménye: – A tulajdonos, az Irgalmas 

Rend kötelezettsége lenne, hogy fedezze a kórház beruházási 

amortizációs költségeit, ám a bécsiek nem ismerik el a magyar törvények 

és a jogrend erre vonatkozó részeit. Ahelyett, hogy ezeket 

az összegeket megadták volna, a gazdasági igazgatók mûködését 

kifogásolták, és emiatt cserélõdtek olyan gyakran. Noha az elsõ 

teljes év (2001) 1,7 milliárdos bevételét az ötödik évben (2005ben) 

4,1 milliárdra növeltük, mindez nem lett elég ahhoz, hogy 

bécsi fenntartói mulasztást pótolni tudjuk. Ha megadnák többéves, 

immár egymilliárd forintnyi tartozásukat, százmilliós többletünk 

lenne. 

– Arra nem lehet apellálni, hogy bármit teszünk, a rend – az Isten? 

– majd kisegít – fûzi tovább a gondolatait Krokovay András. 

– Az önkormányzati kórházak sem kapták meg az amortizációt, 

viszont egyformán pályázhatnak a fejlesztési pénzekre. Mikor pályáztunk, 

nyertünk is. Csak az életképeseket érdemes támogatni: 

segítségre csak az méltó, aki élni tud vele. Ha egy kórház nem tarja 

el magát, sõt nem képes az adományok befogadására sem, azon 

nem lehet segíteni. 

De hogyan tovább? Az okos ember, ha feltápászkodik, körülnéz, 

mibe kapaszkodhat, hogy maradhat talpon. Mibõl tud pénzt 

csinálni? Abból, amije van. Jól fizetõ, „divatos” gyógykezelésekbõl 

(fizio-, elektro-, lézerterápia, balneológia stb.) meg adottságaiból. 

A szépséges, Csipkerózsika-álmú Hild-szárny létével kínálkozik 

valami magasztosabb célra, különösen, ha kimentik a talpa alól 

Budapest talán legszebb – Veli bejrõl elnevezett – törökfürdõjét. 

Hild József épületébõl igényes négycsillagos szálloda is születhetne, 

és máris tódulhatnak a fizetõ betegek. 

A tervpályázatot Virág Csaba építészirodája nyerte. A pincegödörben 

raboskodó Veli bejt kiszabadították a fogságból. (Hild 

József lazán ráépítette házát a fürdõ egy részére.) Kárpótlásul, az 

1570–71-ben épült fürdõ üvegvitrin ruhát kapott, hadd illegesse 

magát, hogy visszacsempésszék a budai Duna-part hajdani hangulatát, 

élõvé tegyék ezt az elfeledett, leginkább parkolóként, MDF- 

282

piacként ismert zugot. Arról is ábrándoztak, hogy a Margit hídtól 

a Komjádi uszodáig hangulatos gyógysétány lesz. (Volt már itt 

kúrpromenádról szó!) Sõt a Császár fürdõ helyén lévõ öt lefojtott 

gyógyvízkutat is meg kívánták nyitni. (A 17-es villamos sínje alatt 

– vagy hetven éve hozzáférhetetlenül – egy timsós forrás található, 

amely fõképp nõgyógyászati betegségek, meg állítólag kolera 

gyógyítására alkalmas.) 

Veli bej fürdõje mellé, a hajdani „vendéglõi” terasz alá háromszáz 

fõs konferenciaterem került volna. Az udvarra díszburkolatot 

terveztek, és az elpusztult platánfák újraültetését. A János-forrás 

vizét az udvari ivókútnál kortyolgathatnák a vendégek, a felesleg 

padlóvályúban folyt volna a kör alakú burkolat közepén lévõ medencébe, 

hidegben temperálva az udvart. Az Antal-forrás vizét 

rúdra erõsített vödörrel merték volna fel az ivócsarnok galériáján 

szorongó (!) közönségnek. Kinyitották volna a Hild-udvar eredeti 

bejáratát, fölé reprezentatív, Dunára nézõ erkélyes lakosztályt 

terveztek. 

A skiccen gyógyvizes csobogók sora szerepelt, reprezentatív 

társalgó, presszó, cukrászda, igényes büféterasz, kilátással a fõvárosi 

Duna-szakaszra, az Árpád fejedelem úti hotelszárny emeletráépítéssel 

és még egy kétszintes konferenciateremmel gazdagodna. 

A részletek bõségét érzékelteti, hogy az új szállodának nevet 

is adtak: Granada – azaz gránátalma spanyolul, utalás a spanyol 

gyökerekre is (Istenes Szent János), ráadásul magyarul és más 

nyelveken is jól ejthetõ. Olyan szolgáltatások kínálatára is gondoltak, 

amelyek képesek a test, a szellem és a lélek egyensúlyának 

megteremtésére. Például testi regenerálódást szolgáló szépségkezelések 

(arc, test, kéz, láb, haj), masszázsterápia (svéd, thai, siacu, 

lomi-lomi), fitneszprogramok, sportszolgáltatások, személyi edzõ, 

tanácsadás, egészséges táplálkozás, egészségügyi állapotfelmérés… 

„Lélek-ügyben” például meditáció, relaxáció, jóga, tajcsi, kigong, 

stresszmenedzsment, fengsuj, vagy mondjuk „zennis” – zen és tenisz 

–, a labda nélküli teniszezés. 

Virág Csaba építészirodája mutatós csokorba gyûjtötte a BIK 

erõsségeit és gyengeségeit. Erõsség a tulajdonosi szerkezet, gyöngeség 

az ingatlanok leromlott állapota. Továbbá: önálló gazdál- 

283

kodás, szemben elavult berendezések; természetes gyógytényezõk 

versus hiányzó kiszolgálóhelyiségek; a helyszín (fõváros, Buda) vs. 

a személyzet alacsony bér miatti motiválatlansága; a kórház mérete 

vs. a környezet zajszintje, a zsúfoltság; az irgalmas rend kapcsolatrendszere 

vs. az erõs függés az OEP-támogatástól; a történelmi, 

kulturális örökség vs. a turisztikai ismeretek hiánya; fürdõkultúra 

vs. a költségvetési gondolkodásmód; jó közlekedés vs. a munkatársak 

alacsony vállalkozó kedve; szakmai munka vs. a hiányzó kapcsolat 

a turizmus rendszerével. 

A Hild-udvar és a Császár fürdõ egészségturisztikai fejlesztésének 

tervvázlatát 2004 októberében hagyta jóvá Kozma Imre és 

Naszlady Attila – témavezetõ: Krokovay András szakközgazdász. 

– Elfogadott Széchenyi-tervvel hagytam ott a kórházat, amikor 

még csak a tervezés 23 millióját kaptuk meg, aztán a törökfürdõre 

nyertek háromszázmillió forintot. Az én elképzelésem az volt, 

hogy elõször a Hild-udvarban alakítsunk ki szolgáltatóközpontot, 

térjünk vissza az épület eredeti szerepéhez, amit a formája is sugall. 

A felújításra, a szállodarész bõvítésére elkészült a terv. Én 

erre kértem a pénzt, nem a fürdõre; ezt tudta az atya is. A felújítás 

bizarra sikerült. Nem vagyok építész, mégis utánanéztem a Veli bej 

fürdõ múltjának. Az oszlopcsarnokos, átfolyó vizû medencés fürdõrõl 

több szép korabeli rajz és részletes leírás is található. A mai 

fürdõ szintje is feljebb van az eredetinél. Megszüntették az oszlopcsarnokot, 

szakszerûtlenül létrehoztak három új medencét, a teljes 

átépítéssel ötven évre tartósították a történelemhamisítást. A 

mûemlékvédelem sem lehet jártas a turkológiában, hogy mindezt 

engedélyezte. Persze az eredeti rekonstrukcióhoz alapos kutatásra 

lett volna szükség. 

Rengeteg megvalósítható tervünk volt. Például együttmûködés 

a Kapás utcai rendelõvel. A proszektúrát egészségügyi szolgáltató 

központtá kellett volna átépíteni, a villamosfordulónál megnyitni 

egy szakrendelõ tömböt, és rajtuk keresztül integrálódni a 

II. kerületi ellátásba. A körzeti orvosok is rábírhatók lettek volna 

az együttmûködésre. Elképzeléseim között szerepelt az „Irgalmas 

Egészség Pláza”, amelyhez kapcsolódtak volna a Hild-udvarban 

284

újraindított szolgáltatások. Az atya nem hajlott erre az ötletre. 

Terveinkhez hozzá szerettem volna kapcsolni a volt SZOT-üdülõ 

épületét, és a Széchenyi-tervet beadó munkacsoport már egy lehetséges 

felvonót is elképzelt ehhez az épülethez. (Nem ismerõs? 

– P. Á.) Fontos lett volna a hosszabb távú stratégia kialakítása. 

Annak idején a Marczibányi Alapítvány azért adta oda a fürdõt 

és a kiszolgálólétesítményeket, hogy a rend abból tartsa fenn a 

kórházat. A nonprofit mûködés nem azt jelenti, hogy nincs profit, 

hanem ezt, hogy a jövedelmezõ üzletág hasznát visszaforgatom az 

alaptevékenységbe. Ha nincs profit, vagy más célra fordítom, sérül 

a nonprofit logika, értelmetlen az áldozat. Ha létrehoztuk volna a 

tervpályázatban szereplõ konferenciaközpontot, a szállodát, ezek 

bevétele fedezte volna az alaptevékenység hiányát. 

– Mindezek ellenére tényleg azt mondta önnek Kozma atya, 

hogy elválnak az útjaik? 

– Azt. Erre azt válaszoltam, hogy a mi útjaink nem tudnak elválni, 

legfeljebb nem fogunk együtt dolgozni. Továbbra is tisztelettel 

és jó érzéssel gondolok rá. Függetlenül attól, hogy szerintem 

olyan területre tévedt, amihez nem ért. Tudatlanságból is lehet 

nagy bajokat csinálni. Kárt okoz a rossz menedzseléssel. Eltért a 

véleményünk arról is, hogy a kórháznak milyen irányba kell fejlõdnie. 

Ezek után nyilvánvalóan közös döntés volt, hogy eljövök, 

hogy ezt ki mondta ki elõször, részletkérdés. 

– Azért nem mindennapos ez a válás a félmilliárdos veszteség 

eltüntetése után! 

– Az atya búcsúmondatához azért is jutottunk el, mert amint 

gazdasági igazgató lettem, kevésbé hallgattak rám. A tanácsadót 

arra tartották, hogy figyelembe vegyék a véleményét, de az alkalmazott 

az beosztott. Hiába mondtam, hogy az elektrofiziológiát 

nem kellene megépíteni, rá se hederítettek, pedig hatvan beavatkozásnál 

kevesebbel ez nem jövedelmezõ, ennyi kvótát viszont 

képtelenség szerezni az országos ellátásból. Ez a presztízsberuházás 

indította el a kórházat újra a lejtõn. (Tomcsányi János osztályvezetõ 

fõorvos: „az ország 16 elektrofiziológiai laborja közül egyedül 

ennek a keresztény kórháznak nem engedélyezik, hogy újraélesztõ 

285

készülékek beültetését is vállalhassák” 91 ). A kapzsiság pedig lökött 

rajta még egyet. Nem akartam pápább lenni a pápánál, nem 

kívántam mûteni, de közgazdászként minden technológiát ismernem 

kellett, hogy jól dönthessek. Megnéztem az Országos Kardiológiai 

Intézetben és más hemodinamikát alkalmazó kórházban, 

hogy milyen beültethetõ eszközöket (sztenteket) és katétereket 

használnak. Nálunk ezek beszerzése a fõorvosoktól függött, és nagyon 

egy irányba húzott. Naszlady professzor segítségével versenytárgyalást 

írtam ki, és nem egy esetben darabonként 30–40 ezer 

forinttal olcsóbban kaptuk meg õket. Ezzel bizonyos körökben ellenségeket 

szereztem, akik panaszkodtak rám az atyánál, õ pedig 

nem védett meg a rágalmak ellen. 

Naszlady sem védte meg. Pedig biztos, hogy nem az osztrákok 

kérték a sikeres gazdasági igazgató menesztését. Krokovay megcsinálta 

„a fõigazgató osztályát is”, de a prof számára fontosabb 

volt az alázatos viszony az atyával. A fõigazgató és az „áldozópap” 

összedolgozott. Kozma Imrének magyaráznia kellett egyik legjobb 

emberük menesztését. És fogyott a fekete festék! Hamarosan távozott 

Naszlady is. Nem váratlanul, õ elõre bejelentette az atyának, 

hogy 75 éves korában visszavonul. Mikor bemutatkozott az 

utóda – noha Naszlady 75 éves volt, az ifjú pedig 36 – fölhúzódtak 

a szemöldökök. Hm! Gyermekorvos? (Nem sok idõ múltán Papp 

Lajos profnál infarktussal feküdt egymás közelében Naszlady és 

Kozma.) Abban az idõben, ha nekik esetleg eszükbe sem jutott, 

a BIK orvosai közül néhánynak a fejében alighanem megfordult: 

120 orvos között egyetlen fõigazgatói tisztségre alkalmas sem 

akad? Kinevelni sem lehetett volna? A távozó Naszlady, de elsõsorban 

Kozma Imre arcul csapta a saját gárdáját, és 2006. július 

elsején a Bethesda kórház orvos-közgazdász gyermekgyógyászára 

bízta a BIK irányítását. 

Azóta folyamatosan romlik a kórház. Köztudott, hogy az egészségügyben 

nem egyedül a BIK tántorog a csõd szélén, ennek elle- 

286 

91 Joó István: Irgalmas gyógyítás magasfokon. [sic!] Magyar Nemzet, 2010. 

május 27.

nére „önkéntes” orvosi fizetéscsökkentés rajtuk kívül talán csak 

még egy helyen fordult elõ. Vajon dicséretes ez az önfeláldozás? 

– Ha valaki nem törekszik arra, hogy anyagi egyensúlyban legyen 

a kórháza, akkor ötvenötször elkérheti a fizetés negyedét, 

akkor sem jönnek egyenesbe – szögezi le Krokovay András. 

Abban egyöntetû a kórház vezetõinek az álláspontja, hogy kizárólag 

külsõ okok miatt hanyatlanak. 2006 végén például majd’ 

negyedével kevesebb gyógyító munkát pénzelt az OEP, mint egy 

évvel korábban: „Nincs mit tenni, tovább korlátozzuk a tervezhetõ 

mûtéteket, amivel tovább nõnek a várólisták. Várhatóan sok 

beteget értesítünk … az operációt jövõre halasztjuk. Mintegy 13- 

15 százalékos elbocsátásra is kényszerülünk” – nyilatkozta Bene 

Krisztián. 92 (Az éves adatok nem ezt tükrözik: tessék visszalapozni 

az OEP-támogatás mértékét tartalmazó táblázatra – P. Á.) A 

Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint 2006–2007-ben óriási 

sérelem érte a kórházat, „ahogy a többi felekezeti intézményt is 

… Míg az állami kórházakat átlagosan 20, addig az egyházi kórházakat 

30 százaléknyi aktív ágyszám csökkentésre kényszerítette 

a liberális egészségügyi tárca. [2007-ben a betegellátás egy százalékát 

adó egyházi kórházak aktív ágyszáma 34 százalékkal csökkent, 

az országos adat 26 százalék. A krónikus ágyak száma a felekezeti 

intézményeknél 48 százalékkal nõtt, országosan 35 százalékkal. 

Az össz ágyszám az egyházi kórházakban változatlanul maradt, az 

államiaknál 11 százalékkal csökkent 93 – P. Á.] Az »ágyszám reform« 

mellett az ellátási területek elvétele is sújtotta az itteni reumatológiát. 

A korábbi egymillió ember helyett most csak 15 ezer 

tartozik ide. A három osztály közül az egyiket be kellett zárni.” 94 

A BIK weblapján az áll, hogy az OEP az évente kb. 400 M Ft értékû 

„sürgõsségi szívizominfarktus ellátásra” mindössze legfeljebb 

80 M Ft-ot fizet, vagyis csupán az ötödét. Ennek ellenére ellátják 

a betegeket. Miközben itt a 20-30 százalékok röpködnek, idézzük 

92 http://www.diagnozis.eu/hirek/tovabb-nonek-a-korhazi-varolistak.html. 

93 Forrás: OEP közérdekû adatok. 

94 Joó: i. m. 

287

a korábban közölt táblázatból, hogy a BIK OEP-támogatása 2006ban 

3,6, 2008-ban pedig 3,1 milliárd forint volt. 

2007-ben OEP-szerzõdés híján megszüntették a szemészeti osztályt. 

Bene szerint mindez „az úgynevezett egészségügyi reform” következtében 

történt, holott a legmodernebb eszközökkel ellátott, 

jó hírû egységrõl van szó. „Molnár Lajos korábbi miniszter személyesen 

ígérte meg a fõigazgatónak, hogy felszereltségére tekintettel 

ez az egyházi kórház is részesül majd az egynapos szemsebészeti 

ellátás pályázatából. Nem így lett; ellenben olyan magáncégek is 

kaptak a szóban forgó ellátásra kvótát – és vele egészségpénz tári 

finanszírozást –, amelyeknek még csak telephelyük sem volt, nem 

hogy technikai feltételrendszerük.” 95 Felháborító, ha valóban így 

történt. Azt mondják, hogy a fül-, orr, gégészetre kevésbé van 

szükség, ám azt meghagyták. Káosz lenne mindenfelé? Igen. Az 

egészségügyben azért is, mert a pergõtûzben a szocialista kormány 

nem mert bezárni sok felesleges kórházat. Ahogy fentebb már elmondták, 

mivel a BIK körzetében nincs igazán szükség az önálló 

kórházra, közel 40 százalékkal kevesebb gyógyító munkára kaptak 

szerzõdést, ezért a legtöbb osztályuk ágyszáma csökkent, és a rehabilitációs 

és krónikus ágyak száma már 180. (A 40 százalékot az 

OEP adatai cáfolják – P. Á.) 

2008-ban egy amerikai katolikus lap beszámolt a BIK küzdelmérõl: 

„Kozma atya sokszor tesz – ahogy õ nevezi – »kolduló túrákat« 

az európai országokban, hogy pénzt szerezzen a kórháznak. 

2006 novemberében járt Kanadában, és fontolgatott ilyen utat az 

USA-ba is, de erre még nem került sor. Mióta a kórház szembesült 

évi költségvetésének több millió eurós hiányával, délibábkergetésnek 

tûnhet az irgalmas kórház fenntartása, de nem a hit embere 

számára.” 96 

Emlékeztetnék rá, hogy 2000 áprilisában 912 dolgozót értesítettek 

arról, hogy az irgalmasoknál folytathatja a munkát, de ennél 

95 Uo. 

96 Crow, Ron: A Catholic Hospital struggles to survive in modern Hungary. 

The Roman Catholic Diocese of Colombus, 2008. április 13. http://www. 

colsdioc.org/Offices/TheCatholicTimes/LivingFaith/livingfaith041308.aspx. 

288

százzal kevesebb emberrel kezdhettek. Kilenc év múlva hétszázötvenen 

voltak, a térítések csökkenése miatt további százötven 

munkatársuk elbocsátására kényszerültek, elsõsorban gazdasági 

területrõl, bár már orvosokat, sõt nõvéreket is küldtek el. „Április 

óta havi hatvanmilliós veszteséggel számolunk” – nyilatkozta 

a fõigazgató. 97 (Az utóbbi években a BIK-ben az ágyak 80 százalékos 

kihasználtsága 50-60 százalékra, az országos átlag alá esett 98 

– P. Á.) 

2009 novemberében az elõzõ évihez képest 18 százalékkal csökkent 

a BIK teljesítményvolumen-korlátja (a tvk határozza meg, 

hogy maximum mennyi gyógyító munkát fizet az intézménynek az 

egészségbiztosító) – közölte a Magyar Nemzet munkatársával Bene 

Krisztián fõigazgató. „Mint mondta: megdöbbentek a számok láttán. 

Mostanra ugyanis egyes osztályokon már kimerült a keret, 

azaz a további betegellátásért egyetlen fillért sem kapnak. Ez különösen 

aggasztó egyes szakterületeken, például a kardiológián, 

ahol sürgõsségi ügyeletet ad az intézmény. Az azonnali ellátásra 

szorulókat nem lehet elküldeni vagy várólistára tenni. De ha itt 

korlátlanul engedélyezik az ellátást, akkor a többi osztályon áll le 

a munka – tette hozzá.” 

A Magyar Kórházszövetség elnöke, Varga Ferenc szerint a döbbenet 

abból adódhat, hogy az intézményvezetõk egy része nem 

volt tisztában a finanszírozási helyzettel (köztük az orvos-közgazdász 

Bene? – P. Á.) és azzal a megállapodással, amit a kormánynyal 

kötöttek, amelyben kedvezõtlen változás is szerepel. Ugyanis 

a kormány két lehetõséget ajánlott fel: megmaradhat a korábbi 

szinten a teljesítménykeret, de akkor már most megkezdõdik a 

2010-es terv, hogy a beavatkozások egységéért nem 146 ezer, hanem 

csak 140 ezer forintot fizetnek. A másik lehetõség az volt, 

hogy lecsökkentik a teljesítménykeretet, és akkor megmarad a 

146 ezer forintos díjazás. A két rossz közül az utóbbit választották, 

97 Elmer István: Gazdasági kényszer – beteg ember. Az irgalmasok kórháza 

és az egészségügy krízise. Új Ember, 2009. október 11. 

98 Az OEP közérdekû adatai. 

289

noha tudták, hogy ez azt jelenti, hogy kevesebb beteg ellátását 

fizetik, azaz tovább növekednek a várólisták, és még több kórház 

szinte csak a sürgõs esetek ellátását vállalja, a területen kívülrõl 

érkezõket pedig elküldi. Rácz Jenõ, a Veszprém megyei kórház vezetõje 

úgy nyilatkozott, hogy körülbelül öt százalékkal csökkent a 

teljesítménykeret országos szinten a hamarabb megkezdett 2010es 

finanszírozási évvel. 99 

290 

* * * 

Noha a törökfürdõ a mûemléki, régészeti vizsgálatok miatt csak 

2010 tavaszára készült el, és állítólag a pályázaton nyert 300 millió 

forint háromszorosába került (ebbõl az egész környezetét is átépítették) 

még augusztusban is üresen állt. A megnyitást halasztotta, 

hogy a gyógyvizet túl drágán akarták nekik adni (minden föld 

alatti kincs állami tulajdon) ám ebbõl sikerült valamennyit alkudniuk. 

De akkor már eljött a kánikula, amikor nemigen kívánkoznak 

az emberek egy különleges termálfürdõbe sem. 

Mindent egybevetve, átok ül a budai idegenforgalmi vagy fürdõnegyed 

álmon. Húsz év alatt ahányszor csak felszikráztak az ötletek, 

hogy mit lehetne tenni az egymás sarkát taposó titkos kincsekkel, 

hamarosan bukott angyalok, töppedt álmok borították 

be a ligetet. A legidealistább Neumark–Dézsy-terv dús ötlet volt 

csupán a Nagykórházra építve, és körömfeketényi realitás nélkül. 

A kanadai Edgar Sarton legalább ötvenmilliárdos, húszéves terve 

a Margit-szigetre vezetõ fahídjával és föld alá levitt forgalommal 

csupa merészség. Megvalósításához csak Kanada hiányzott. Nem 

a gazdagsága, hanem a szemlélete, a távlatokban gondolkodás képessége; 

olyan államférfi – na, jó, legalább egy szál politikus –, aki 

bele mer vágni akkor is, ha sejti, hogy utóda lehet, hogy galambdúcokat 

fog ácsoltatni a fahíd deszkáiból. 

A Virág építésziroda rátapintott a lényegre: az évtizedek óta 

befürdõ negyedbõl csak akkor lehet valami, ha az irgalmas kór- 

99 Zivkovics Natália: Megdöbbentek a kórházvezetõk. Magyar Nemzet, 

2009. november 25.

háznál nagyobb egységben gondolkodnak. A Frankel Leó utca 

mentén található páratlan intézmények – Budai Irgalmas Kórház, 

ORFI, Lukács Gyógyfürdõ, Komjádi Sportuszoda és a Császár Szálloda 

– érdeke hogy közösen lépjenek föl az egészségturizmus, illetve 

a szabadidõipar piacán. Ilyen esetben az együttmûködés jóval 

hatékonyabb, mint a versengés. Az utóbbi értelmetlen is lenne, 

hiszen a szereplõk jobbára eltérõ szolgáltatásokat nyújtanak, épp a 

sokszínûség az erejük, hogy mások a pácienseik, a vendégeik. Egy 

sportuszoda, egy szálloda, egy mûemlék-gyógyfürdõ és két egészségügyi 

intézmény együttese egy világváros közepén egyedi felállás. 

Kihívó lehetõség. 

* * * 

2005. augusztus végén a Házi Patika megnyitotta BIK-fórumát: 

„Ha Ön vagy hozzátartozója az intézmény betege volt, ebben a 

topikban értékelheti a kórházról szerzett benyomásait … értékelése 

is elõsegítheti a kórház hatékonyabb, színvonalasabb munkáját.” 

100 Két ápolónõi üzenettel indultak a bejegyzések: „Aki itt 

fekszik, és évek óta visszajár, az nem lehet rossz hely [sic!]. A II 

reuma osztály orvosai, és nõvérei kiváló munkát végeznek, és nagyon 

kedvesek a betegekkel. A betegek mosolyognak, és szeretnek 

itt feküdni.” Két hónappal késõbb „kovacs laszlo” figyelmeztette is 

a hölgyeket: „Nem kellene ennyire népszerûsíteni magukat…” 

Novemberben „somikati” felvételi megpróbáltatásait írta le. 

Elõször fel kellett caplatnia a III. emeleti ortopédiára. Kiakadt, 

hogy több hete nem mûködik a fõ lift, és állítólag jó ideig nem is 

fog, abban a kórházban, ahol rengeteg mozgássérült fordul meg. 

A felvételhez vissza kellett menniük a földszintre, onnan pár perces 

ügyintézés után ismét fel a harmadikra gyalog, vagy a messze 

lévõ másik lifttel. „A harmadikon kb. 8-an voltak, és lassan ment 

a sor. Mikor rendezték a papírjaimat, mehettem a II. emeletre, 

mert az osztály ott van. Én még jól tudok mozogni, de a többség, 

még a másik liftig is nehezen vonszolta el magát. Azt sem értem, 

100 http://www.hazipatika.com/forums/messages?ftid=744. 

291

hogy ahol tíz éve mûködnek számítógépek, miért ilyen bonyolult 

a bejelentkezés. Egyébként a nõvérek, orvosok jók, kedvesek, segítõkészek, 

de mire odaér az ember, már alig él. Ja, és azért tudom 

ezt most megírni, mert betegszabadság miatt elnapolták az én kis 

mûtétemet.” 

2005. 11. 07. Orrpolipmûtét után „Carrie” elégedett az orvosával, 

a nõvérekkel. „A WC-ben csótány (vagy legalábbis kétkörömnyi 

fekete bogár, nem tom mi más lehet), WC-papír nincs. 

De gondolom ez máshol is így van.” „p.edit” egy napot töltött az 

ortopédián. A kórház tényleg „lepukkadt”, de tiszta. A személyzet 

kedves, mosolygós, segítõkész. „Nem éreztem magam egy pillanatig 

sem kiszolgáltatottnak. Ja és az orvos nem várt el pénzt. 

(Én meg nem adok, mert úgy gondolom, ezért kapnak fizetést. 

Azt megértem, hogy keveset keresnek, de nem az én gondom ezt 

megoldani. Én sem kapok senkitõl hálapénzt, ha kedves vagyok, 

vagy megteszek valamit, ami egyébként a munkakörömbe tartozik. 

Pénzügyes vagyok egy kft-nél.)” 

2005. 12. 03. „zsuzsa-040”: „A kórház nevét Irgalmatlanra 

változtatnám. Apám csütörtökön bekerült a kórház belosztályára. 

A lepukkadt jelzõ dicséretnek számít. Pénteken 10 órakor az infúzió 

bekötése után 10 perccel meghalt. Én vidéken voltam, vasárnap 

vittem kis motyóban a szokásos ebédet. Apámat nem találtam. 

A nõvérek segítségét kértem, akiknek nem tetszett, hogy 

zavarom õket. Hümmögtek, majd találgattak, lehet, hogy hazament 

hétvégére, lehet, hogy sétál, lehet, hogy elvitték az érsebészetre. 

Kb. fél óra múlva találtak egy doktornõt, aki közölte, hogy 

meghalt. Telefonszámom a tárcájában, a fiókban, a bõröndben és 

az adatlapján megtalálható volt. És persze senki nem tudott semmit, 

senki nem dolgozott, amikor meghalt. Hát ennyit az irgalomról.” 

2005. 12. 04. Ekkor kezdõdött „steril” pontokba szedett kórházi 

története. Néhány hete került be dr. Kisida Elek sebészeti osztályára 

egy kisebb mûtétre. „1. Az osztály dolgozói csak betegségeket 

gyógyítanak. A betegekkel kizárólag fizikai kontaktusba kerülnek. 

Csak betegség van, beteg ember nem létezik. Orvosilag ettõl még 

292

kitûnõ munkát végezhetnek. Jómagam úgy érzem, gyógyultan távoztam. 

2. Mûtét után a betegek órákig felügyelet nélkül hagyva, 

infúzió lecsöpög, a beteg magára hagyva. 3. Mûtét után néhány 

órával a beteg fájdalomcsillapítót kér. Csönget… a nõvér türelmet 

kér. Több esetben egy-két óra múlva kapja meg a fájdalomcsillapítót. 

4. Az orvosok, nõvérek nem ismerik az ajtót. Az ajtó kipattan, 

villany felkapcsol, munkát elvégez, elvonul, az ajtó tárva nyitva, 

a folyosóról érdeklõdõ civilek tekingetnek. A beteg kikászálódik, 

ajtót csuk, villanyt olt. Késõbb kezdõdik elölrõl. 5. Mûtét után 

három nappal a kacsát magam vittem ki. Közben számtalan vizit 

fõorvos urakkal, takarításokkal, több nõvéri mûszakkal. 6. A WC, 

fürdõszoba ablaka állandóan nyitva (november van) a dohányzók 

miatt. Két fülke. Takarítás csak délelõtt. Kora délután véres lett az 

egyik, másnapig úgy maradt. 7. A folyosó felmosása közben ellentmondást 

nem tûrõ hangon: »A folyosó szélén tessék közlekedni!« 

8. A fõtt ételek és teák kritikán aluliak. Kizárólag a reggeli és vacsora 

zsömléjét nem tudják elrontani. 

Még egyszer szeretném leszögezni: akikkel találkoztam, mind 

gyógyultan távoztak. A mûtõben kedves aranyos emberekkel találkoztam. 

Mindent megtettek azért, hogy gyorsan és gyógyultan 

távozzak a kórházból, de a körülmények KATASZTROFÁ- 

LISAK.” 

2005. 12. 04. „lados”: „A II. sz. reumatológiát leszámítva az 

osztályzat egyes alá. Azzal, hogy visszaadták a kórházat az Irgalmas 

rendnek, tönkre is tették, beleértve az ORFI-t is.” 

Másnap ismét elõkerült az apja halála miatt elkeseredett „zsuzsa-040”: 

„Teljesen egyetértek az elõttem szólóval. Rozsdás, kopott, 

koszos, elnyûtt, igénytelen, gusztustalan minden. Szerintem 

a 17. században is így nézhetett ki. A nõvérek, a takarítószemélyzet 

gépies, durva és szinte sértésnek veszik, ha megszólítjuk õket. 

Az orvosok szintén. És halálszag mindenütt.” 

Bár a topic a betegeké, a „sebesz” nem állta meg szó nélkül: 

„Ez most egy nem elfogulatlan vélemény lesz, fõleg »steril«-nek 

szól. 1. A kérdés: mi egy kórház feladata? Szerintem a betegek 

gyógyítása. Amint írja, Ön meggyógyult, akikkel találkozott, azok 

293

is gyógyultan távoztak. Miért hát e cinikus hang? 2. Beteg mûtét 

után felügyelet nélkül hagyva: sajnos nem ültethetünk minden 

operált beteg mellé egy nõvért (napi 5-8 beteg, nem számítva az 

ambuláns mûtéteket). De legyen nyugodt, minden szorosabb obszervációra 

szoruló betegre jut figyelem. Az infúzió magától is lecsöpög, 

a korszerû tasakokból nem jut levegõ a vénába, és ahogy 

az egy szál osztályos nõvér hozzájut, le is zárja. 3. Biztosan az is elõfordul, 

hogy a beteg nem azonnal kapja meg a fájdalomcsillapítót 

a nagy leterheltség miatt, de nem jellemzõ. 4. Ajtót nem ismerjük? 

Épp az elõbb hiányolta a mûtét utániak felügyeletét. A száguldó 

nõvér így legalább egy pillantást tud vetni a fekvõ betegre. Villany? 

Sötétben nehéz vizitelni, észrevenni, ki sápadtabb a kelleténél 

(pl. kivérzés miatt), ki sárgult be stb. 5. A kacsa-dolgot nehéz 

elhinni, de ha így van, sajnálom, igyekszünk erre is figyelmet szentelni. 

6. WC: valós probléma. Sajnos nem tudjuk megakadályozni 

a dohányzást, sõt, azt sem tudjuk elérni, hogy legalább a kijelölt 

helyig elmenjenek. Ügyeletes takarító fizetését nem teszi lehetõvé 

a finanszírozás. Ha nõvérek hozzájutnak, magánszorgalomból 

rendbe teszik a WC-t. 7. Miért olyan nagy kérés, hogy a folyosó 

szélén közlekedjen? Ha pont abban a 10 percben kell a folyosón 

járnia, ennyit talán ki lehet bírni. 8. A tea tényleg pocsék, én 12 

éve iszom. Otthon kompenzálok. Kaja? A hozzátartozók javíthatnak 

a beteg helyzetén. Tudom, hogy ez nem megnyugtató válasz, 

de a finanszírozásra kell hivatkoznom. Az OEP kb. 200-300 Ft-ra 

kalkulálja a napi élelmezést. Végezetül: szomorúan láttam, hogy 

több ilyen lesújtó vélemény mellett nem nyilatkoznak az elégedettek. 

Megnyugtató csak az, hogy az osztályon mindenki számára 

hozzáférhetõ Betegek Könyvében fordított az arány. Oda azok írnak, 

akik még nem tartoznak az e-generációhoz. Betegeink döntõ 

többsége.” (Ám a Betegek Könyve nyilvános, az internetes bejegyzés 

nem. A Gránátalma szívesen közli a másik bejegyzéseket. 

Például a sebészeten „példaértékû hivatástudattal átszõtt felkészültséget 

és odaadást tapasztaltam, amikor Dixon szerinti rezekciós 

mûtétet hajtottak végre rajtam” /Torday László/. Egy névtelen 

beteg javasolja, helyezzenek el minden ágyhoz „katolikus kiadású 

294

Békés–Dalos fordítású/ Újszövetséget… Döbbenetesen hiányzik 

a falakról a kereszt – ne fekete, az gyászos”.) 101 

2005. 12. 08. „lussye”: „Nagyon méltánytalannak tartom, hogy 

csak a rossz tapasztalatot szerzett betegek véleményét olvashattam. 

Édesapámat, sógoromat, barátnõmet itt operálták és mindannyian 

gyógyultan, megelégedetten távoztak. Remélem, az ilyen 

körülmények között dolgozó orvosoknak és ápolóknak nem megy 

el a kedvük a gyógyítástól.” 

„pandora27”: „Korom ellenére évek óta szívdobogásaim voltak, 

amelyet eddig mindenhol pániknak tudtak be. Toldy-Schedel 

Emil doktor úrral tudtam elõször hosszabban beszélgetni a bajomról. 

Itt a kardiológián vizsgáltak elõször olyan mûszerekkel, amelyek 

segítségével végre sikerült kideríteni állítólagos pánikom valós 

okát. Ezek után szívkatéteres ablatioval egy héten belül megoldották 

ezt a négyéves panaszt, amely azóta sem tért vissza. Bár 

az étel és a WC-k csapnivalóak, a nõvérek és az orvosok tudással 

és értéssel kezeltek engem és szobatársaimat is, akik közül többen 

hasonló kálvária után kerültek ide. Sok kórházban vizsgáltak már, 

de itt beszéltek velem elõször partnerként. Szeretném, ha több 

ilyen orvos lenne az országban.” 

2006. 01. 12. „belabacsi”: „Kilencedikétõl voltam a Budai Irgalmasrendi 

Kórház Kardiológia 208/3 sz. »lakója«. Mivel komoly 

beavatkozás várományosa voltam, e fórumon tájékozódtam mi 

vár rám, kikre bízom az életemet. Bár ne tettem volna! A sok 

lesúlytó [sic!] vélemény valóságtartalmát vitatom és a kórtermi 

betegtársaim hozzájárulását is bírva, határozottan visszautasítom! 

Sajnálom, hogy a »sebész« védi a Kórház becsületét. Dr. Úr! Nincs 

rá szükség! 

»Betegtársaim«, akikre váratlanul szakadt a demokrácia! A szólás 

szabadsága az a jog, mellyel élni kell. Visszaélni vele szerintem 

betegemberi tulajdonság, melybõl a gyógyulás a még oly kiváló 

Budai Irgalmasrendi Kórháztól sem várható el.” 

„heeelga”: „Én még csak 15 éves vagyok és most volt életem elsõ 

101 Centenáriumi Évkönyv, 168–169. o. 

295

mûtéte, most feküttem [sic!] életemben elõször kórházban! Csütörtökön 

bekerültem, mert nagyon fájt a hasam és megvizsgáltak 

és mondták, h megkell [sic!] mûtsenek mert vakbélgyulladásom 

van. Nagyon megilyettem. [sic!] Az egyik nõvér bevitt az egyik 

szobába, ahova fektettek és vért vett. Nagyon kedves volt és óvatos 

és mindent elmagyarázott. Utána már este, bejött egy mûtõs 

az ággyal és õ is kedvesen mondta, h vetkõzzek le tejjesen. [sic!] 

Mindenki azon volt, hogy ne idegeskedjek, az altató orvos mesélt, 

h neki is van lánya. Picit megnyugottam. [sic!] Bevittek a mûtõbe 

és az infúziót rám akarták kötni, de sajnos nem találták a vénám. 

Kidurrant, de bocsánatot kértek. Nem izgultam elaluttam [sic!] és 

megmûtöttek. Utána is kedvesek voltak és segítettek mindenben. 

Ha hívtam a nõvért, akkor jött és segített és nem vágott fejeket. 

Én nagyon jól éreztem magam. Amikor el kellet jönnöm, olyan 

volt mintha egy táborból jönnék haza. Teljesen megszerettem ezt 

a kórházat, és ha valami bajom lesz biztos, h oda fogok menni. 

Köszönöm szépen mindenkinek. A takarítók minden nap takarítottak 

délelõtt. 2 szobának közös mosdója és zuhanyzója volt és 

tiszta. Az ennivaló az nem volt a legjobb, sõt eléggé rossz volt, de 

arról nem tehetnek, h nincs pénz. Én jól éreztem magam, amenynyire 

lehet egy kórházban. Köszönöm. Üdv: Helga.” 

2006. 10. 10. „papillonia”: „Másfél éve történt, de élénken él 

bennem a mai napig, amit a BIK belgyógyászatán a nagymamámmal 

mûveltek. 91 éves korában, átmeneti gyengeséggel és zavartsággal 

vitettük be egy mentõs barátunk segítségével. Egy órát várattak 

minket, addig Õ egy tolószékben ült. Az ügyeletes orvos 

nem akarta felvenni, végül egy röntgen után, a szívnagyobbodásra 

hivatkozva mégis megtette. Három napot töltött a belgyógyászaton, 

kapott infúziót, gyógyszereket, szépen rendbejött. A negyedik 

napon már újságot olvasott az ágyon ülve. Másnapra ígérték, 

hogy kiengedik. Mivel az ágyak magasak, a szélén ülve nem ért 

le a lába. A nõvér látva ezt, odaszólt neki: »aki a lábát lógatja, az 

kimehet pisilni«. Õ el is indult, de mivel csak járókerettel tudott 

menni, az meg nem volt az ágy mellett, lecsúszott és beverte a 

fejét. Két napig élt még ezután, egy napot már eszméletlen állapotban, 

majd ott a kórházban, egy sima kórteremben, paravánnal 

296

elválasztva a többi betegtõl, intubálva, de nem lélegeztetve (!!!) 

halt meg. A nõvér ezután elnézést kért az édesanyámtól. Kizárólag 

anyám kérésére nem pereltük be a kórházat – féltette az idegrendszerünket…” 

2006. 10. 23. „harom_nover”: „Mint Istenekhez szólunk hozzátok 

politikai mindenhatók. Nézzetek le ránk, Egészségügyi szakdolgozókra. 

Lássátok meg nehézségeink, lássátok meg értékeink. 

Ne sújtsatok, reformoknak nevezett megszorításokkal. A betegellátás 

veszélyben van. A betegeinknek nem tudunk enni adni… 

A betegeinknek nem tudunk gyógyszert adni… A betegeinknek 

nem tudunk jó szót adni… A nõvérek munkája, értéke, becsülete 

elveszik. Visszaélnek az elhivatottságunkkal. A Szakdolgozói Kamara: 

vak, süket, néma!” 

2006. 10. 26. „papillonia” ismét: „Ezt rossz helyre címezték! Ez 

az értékelõ és nem a panaszfal!” 

2006. 10. 31. „lpdns”: „utókezelésen feküdt itt nagymamán 

egy nagyon nagy érmûtét után, teljesen legyengülve, egész életét 

szinte kórházakban töltötte, és külön kórházkasszája volt, amit a 

nõvéreknek és orvosoknak osztott szét a 30e. forintos nyugdíjából, 

de mindig mindenki kapott, aki törõdött vele. Az egyik lába 

szintén érszûkület miatt le volt már amputálva, nemrég mûtötték 

nagy fájdalmai voltak nehezen mozgott és 40 kiló volt. Az egy dolog, 

hogy ellopták a mobiltelefonját, de egyik este az éjjeles nõvér 

odahajította neki a lavórt, hogy mosdjon meg, mert van neki két 

keze. Eközben, tehetetlensége következtében leesett az ágyról, kifordult 

a csonkja, ami egész hátralévõ életére még kegyetlenebb 

fájdalmakat okozott. 

A folyosók olyan büdösek mintha egy retkes vécén lennénk, így 

esznek a betegek, saját ürülékükbe fekszenek, néha-néha rájuk 

néz egy nõvér. Egyetlenegy nõvérke, aki ugyan lassú volt, de megsimogatta 

a betegeket, tízszer megkérdezte jól van-e, tud-e valami 

segíteni. Volt, akinek felolvasott, a hozzátartozókkal is nagyon 

kedves volt. Majd kiderült felmondás alatt áll, mert nem elég hozzáértõ 

a munkájában. Legalábbis neki ezt mondták. 

Feküdt még itt több hozzátartozóm is, náluk sem volt más a 

helyzet. Az édesapám majdnem meghalt egy rutinnak számító 

297

epekõmûtétbe, mert az aneszteziológiai vizsgálatok hiányosak voltak 

és allergiás reakciót kapott az altatókoktéltól, és leállt a szíve 

mûtét közben. Késõbb sikeresen megoperálták máshol…” 

2006. 11. 08. „bernike79”: „Nagynénémet egy hete küldték 

be hólyagdaganat gyanújával az urológiára. Ez egy csütörtöki nap 

volt, tehát feltételeztem, hogy azon a héten már nem történik meg 

a mûtét, de azt mondták, majd hétfõn. Hétfõn azt mondták, majd 

kedden, kedden azt mondták, hogy szerdán 100%. Ma, azaz szerda 

reggel megkapta a beöntést, lement neki 2 zacskó infúzió, egész 

délelõtt várt, izgult, majd délután kettõkor közölték vele, hogy 

bocsi, ma sem fért bele! 

Lehet, csak nekem furcsa ez a helyzet, de mivel kisnyugdíjasról 

van szó, nem tömte senki zsebét, és nekem gyanús, hogy esetleg 

ezért kerül hátrányba. Megértem, hogy kevés a pénz, sok a munka, 

de ha nem érez felelõsséget egy orvos a betege iránt, akkor inkább 

ne menjen orvosnak!” 

2006. 11. 09. „papillonia”: „Kifelejtettem egy »lényeges« momentumot 

az októberi hozzászólásomból. Mialatt a nagymamám 

a kórházi ágyon haldoklott, anyámmal mellette álltunk. Hozzánk 

lépett egy hölgy, civilben, bibliával a kezében. Azt mondta, imádkozik 

a haldoklóért. Valószínû, hogy nagyon randán nézhettem 

rá, mert gyorsan távozott. Ha addig nem kaphatott megfelelõ törõdést, 

a halála órájában nekem ne jöjjön oda senki sem a keresztjével, 

sem a bibliájával szenteskedni! Addig kellett volna vele 

foglalkozni, amíg volt esélye!” 

2007. 02. 03. „egyzizzenet”: „A kórház betege vagyok, ma hétvégi 

szünet. Mindenki nagyon figyelmes és kedves. Az orvosok, 

nõvérek nagyon jók. Kár, hogy kevés pénzbõl gazdálkodnak (így a 

liftek többsége már leállított), többet érdemelnének.” 

2008. 06. 02. „FrKornel”: „Én örülök annak, hogy ez az oldal 

létrejött, mert nem csak negatív véleményeket olvashat az ember. 

Ismerem az otthoni helyzetet, és ezen az úton szeretném megköszönni 

minden dolgozónak a munkáját. Egyébként én szerzetes 

vagyok, és a rendünk azon dolgozik, hogy a BETEGEK helyzete 

jobb legyen. Az elmúlt öt évben sok fejlesztés történt (WC és így 

tovább). Minden kedves betegünknek mielõbbi jobbulást és min- 

298

den kedves dolgozónknak kitartást és sok örömet kívánok szeretettel: 

Fr Kornéliusz Unger.” (A Bécsbõl jött magyar rendi pap 

hónapokig feküdt a belgyógyászaton és nem fizetett. Végül kiállították 

neki a számlát, és egy év múlva törlesztették a háromszázezer 

forintot – P. Á.) 

2008. 10. 05. „petera44”: „A kórház kardiológiai osztálya, a 

»második édesapám«, két éve új életet kaptam tõlük. Azt a végtelen 

türelmet, kedvességet, empátiát, amit ott, akkor (és azóta 

is) tapasztaltam, még soha, sehol nem láttam. (64 évem utolsó 

negyedében sajnos, sûrûn kellett egyebeket is tapasztalnom). Pár 

napja jöttem haza, és megint csodálattal kellett tudomásul vennem, 

hogy az orvosok »csúcson« vannak, mindent megtesznek 

értünk, a szakmájuk becsületéért! KÖSZÖNÖM! A nõvérek 

túlterheltsége viszont (hogy valami rosszat is mondjak) szinte katasztrofális! 

Nincs idejük a mozgásban korlátozott, »bénultságra« 

ítélt betegeknek egy kacsát behozni, a 12 órás munkaidejük alatt, 

szinte egyfolytában futnak, valószínû, az empatikus képességük 

emiatt csökkent.” 

2009. 09. 18. „olgika40”: „Mikor ebbe a kórházba kerültem infarktussal, 

megköszöntem a jó Istennek. Meglepõdtem azon, hogy 

itt a beteg az elsõ, az orvosokkal lehet beszélni, kérdezni, a nõvérek 

mosolyognak, és minden zokszó nélkül ellátják a betegeket. Itt 

mindenkinek van egy jó szava az emberhez. Én azt hittem, hogy 

ilyen nem létezik, de hál’ Istennek van még.” 

Megismételném itt Betléri István dr. hitvallását: „Magot kívántunk 

vetni, hogy a szétzüllött egészségügyben megmutassuk: így 

is lehet!” 

Maradva a hazipatika.com weblapon 2009. október 1. és december 

31. közötti szavazáson 4100 internetezõ az orvosi ellátás 

szempontjából a harmadik helyre sorolta a BIK-et 182 kórház között. 

Ám egy ilyen felmérés szakszerûtlen, a kevés szavazó miatt 

még pongyolább, mint a televíziós szavazások. Nem lehet reprezentatív, 

nem tükrözi a lakosság – a kórházban ápoltak? – összetételét, 

nem ismeretes, hogy milyen korúak, hány helyi tapasztalatú 

beteg vagy hozzátartozó stb. szavazott. Egyébként a szóban 

forgó 2009-es „Év kórháza” rangsorban a BIK az ötvennegyedik, 

299

a Budapesti Szent Ferenc Kórház sereghajtó, a 174-dik, a zsidó 

Szeretetkórház az utolsó, a 182-dik – az ORFI-ra nem érkezett 

elég szavazat. 2008-ban a Kardiológiai Központ lett elsõ ebben a 

komolyan nem vehetõ szavazásban – ezerrel kevesebb személy (?) 

véleménye alapján –, a Bethesda kórház a második, és az Onkológiai 

Intézet volt a harmadik. 

– Elég egy istentiszteleten megemlíteni, hogy mondjanak véleményt 

õk és ismerõseik is a kórház munkájáról – állítja egy ifjú 

rezidens –, és máris pár százan klikkelnek hálából az orvosukra. 

De az internet magányában akár a személyzet is szavazhat a kórházára, 

saját szakmájára, egy-egy személy akár százszor is. 

Visszatérve a kritikákra: a „sebesz” próbálta védeni a mundér 

becsületét. Hatásosabbak lettek volna a szavai, ha beazonosítható, 

durva hibánál megnyugtatták volna a betegeiket, hogy elítélik 

a történteket, és megbüntették, elbocsátották a vétkest. Egyébként 

ezeknek a „jeligés” bejegyzéseknek gyaníthatóan többségében 

kideríthetõ a beteg és orvosainak, ápolóinak a személye. Túlságosan 

azért ne rázzuk az öklünket! Tragikus esetek sem csupán 

az „irgalmatlanoknál” fordulnak elõ. Szinte mindenhol akadnak 

gyönge orvosok, gondatlan ápolónõk. Kisebb-nagyobb mértékben 

mindenféle hazai intézményre jellemzõ a hozzá nem értés, 

a hanyagság, az önzés, a teszetoszaság. Szerencsére, a pártok, a 

politikusok, a parlament, az Alkotmánybíróság melléfogásain 

nemigen múlnak emberi életek – csupán a mindennapjaink, és 

generációk sorsa. 

De ne csak a betegekrõl essék szó. A „jó szellemiségû keresztény 

kórház” több esetben is irgalmatlan volt a saját embereivel 

szemben. Vogt Ferenc fõorvos nyugdíjba zavarását egy küldönc 

kézbesítésével már említettük, azt is, hogy ugyanakkor az ORFI 

aranygyûrûvel tisztelte meg. Ha ez lett volna az egyetlen eset! A 

sebészet vezetõinek menesztése kívülrõl tragikomédia, az érintetteknek 

szomorújáték. Az osztályvezetõvel és helyettesével, Kisida 

Elek és Kukán Ferenc fõorvosokkal egyszerre közölték, hogy 

hétfõtõl már nem mûthetnek, vegyék ki a szabadságukat, mert 

azt sem tudják kifizetni. A mûtétre elõjegyzett betegeiket táviratban 

értesítették, hogy a fõorvosok már nem operálhatják meg 

300

õket. A megbízott osztályvezetõ rövid idõre Korpássy István lett, 

majd az egyetemrõl hoztak (igaz, nem K-kezdõbetûs) utódot. 

– Nekem sem tetszett az idõs orvosok elküldésének módszere 

– mondja Krokovay András –, de a rendnél sajnos még nem alakult 

ki, hogyan kell egy ember feladatkörét a korának megfelelõen 

módosítani. Szándékosan nem mondok elküldést, mert biztos vagyok 

benne, hogy meg lehetne teremteni a nagy múltú, kivételes 

tehetségû és képességû emberek továbbfoglalkoztatását valamilyen 

formában. Természetesen az is igaz, hogy a vezetõ szerepkörökben 

fiatalítani kell. 

Polgár József, a hatvanévesen nyugdíjazott szemészeti osztályvezetõ 

fõorvos esete már-már pikáns. A kórház Gránátalma címû 

belsõ kiadványában bírálták az osztályát, de neki elõtte nem szóltak. 

Szóvá is tette a fõorvosi értekezleten, vagy harminc ember 

elõtt, hogy csupán „a kézigránátos lapból” értesült a fõnökség 

kifogásáról. Kozma atya úgy ugrott fel, mint akit darázs csípett, 

hogy mit mond, honnan értesült? A fõorvos gyorsan kiigazította 

magát: hát a Gránátalma lapból… Polgár doktort rövid idõn belül 

nyugdíjazták. Nemesánszky tanúja volt a „kézigránátozásnak”, 

Polgár helyettese, Vogt dr. szerint: „Biztos, hogy megtörtént, hallottam 

róla és hozzájárulhatott a nyugdíjazásához” – de õ maga 

nem tudta/akarta feleleveníteni az esetet! Átlapoztam a kórházi 

híradót és a következõ mondatot találtam benne: „A veszteséges 

szakterületeken további teljesítményjavító intézkedések már 

eldöntöttek (pl.: szemészeti mûtétek számának jelentõs növelése; 

a költségek csökkentésére képtelen gazdálkodás vezetésében 

személycserék már meg is történtek).” 102 Felolvasásomra Polgár 

fõorvos azt felelte: 

– Nem emlékszem, de mindig mondták a mûtétek szaporítását, 

csak a támogatást nem adtak hozzá… – Majd beismerõen megtoldotta 

szavait: – Elszólás lehetett talán. 

Tévedés ne essék, nem történt semmi injúria, csak hatvanéves 

korában, 2002. október elsejével nyugdíjazták a betegséggel is 

102 Uo. 

301

küszködõ fõorvost. A 71 éves fõigazgató közölte vele, hogy a felmondási 

idõ alatt sem tartanak igényt a munkájára, hétfõn már be 

se jöjjön. A betegek riadtan kérdezgették tõle, akkor most kihez 

menjenek? Õ a volt osztályát ajánlotta. 

– Amikor pakoltam, arra járt Kozma Imre, és úgy tett, mintha 

nem tudna semmirõl. Igaz, Naszlady nem mindent mondott el 

neki, de egy osztályvezetõ felmondását nyilván megbeszélték. 

Hát még a „fenegyerekké” váló Nemesánszky professzor feláldozását 

az irgalmatlanok istenének! 

Kitüntetés? Eltüntetés! 

Mint a népmesében, három orfis osztályvezetõ lett/volt a vezéregyénisége 

a visszaegyházasításnak. Névsorban: Kisida Elek sebész, 

egyetemi magántanár, Nemesánszky Elemér belgyógyász, 

címzetes egyetemi tanár, Nemere Gyula urológus, társaihoz hasonlóan 

avatott orvos, „elõrevivõ ember”. Nemesánszky profeszszort 

hepatológusként külföldön is számon tartják. (2009 decemberében 

a májgyógyászok hawaii kongresszusáról hazatérve azt 

mondta: „ez volt az utolsó angol nyelvû szakmai elõadásom”. Hatvannyolc 

éves.) A fõorvosi karból egyedül õ állt ki nyilvánosan 

– az MTV-ben – a rendi kórház mellett, talán még 1995-ben: 

„Mi azt gondoljuk, hogy ez az országos intézet, amelyik mindig 

nagyon jó szakmai reputációval rendelkezett, a jelenlegi finanszírozási 

feltételek mellett nem mûködhet tovább. Megnyugtató 

számunkra, hogy az irgalmas rend, mint egészségügyi intézményt, 

mint kórházat kívánja mûködtetni a saját tulajdonát, mint ahogy 

ez korábban volt.” 103 

– Arról nyilatkoztam még, hogy miért félnek az ORFI vezetõi 

ettõl a gyógyító rendtõl. Nem lesz nõvérgond, ami miatt nem 

103 Tévészereplésébõl csak ez a kis felvételtöredék került elõ, ám az 

MTV Archívumában nemhogy a mûsorra, de az adás idõpontjára sem találtunk 

rá. 

302

tudom ellátni a pácienseinket: éjszaka harminc betegre jut egy 

ápolónõ. A rend pénzt hoz és új szemléletet. A szereplésem után 

Bálint Géza raportra hívott, hogy a tévényilatkozathoz fõigazgatói 

engedélyt kellett volna kérnem! Az irgalmas rendet úgy vártuk, 

mint a zsidók a Messiást. Jöjjön már! 

Az osztályán nem terjesztette a nézeteit, nem szervezett, kiállt. 

– Mi irgalmas rendi kórházat akartunk – erõsíti meg Nemere 

Gyula –, csak a rend kebelében láttuk biztosítottnak a kórház jövõjét, 

különösen az általános osztályokét. 

Az 1992-ben a fõorvosok által aláírt Neumark-féle állásfoglalás 

is „az irgalmas rendi kórház újramûködtetésérõl” szólt. A rendi 

kórház pártfogói arra számítottak, ha az OEP-finanszírozáshoz 

hozzájön az egyháztól, a rendtõl – a külföldrõl! – kapott támogatás: 

õk kizárólag nyertesek lehetnek. A rendszerváltás kavargásában 

az újvilág csábítása olyan erõs volt, hogy a köztiszteletnek 

örvendõ Nemesánszky profot is úgy tartják számon a kórházban, 

hogy 1989-ben – Kisida Elekkel együtt – látványosan ébredt rá, 

mennyire keresztény és nemzeti. Azért mégsem lehet egy napon 

említeni õket. A sebész Kisida dr. elszállt. Arról írt: „amióta a Felvilágosodás 

sötét éjszakája borult az emberiségre, elvesztettük a 

tájékozódási pontjainkat”, továbbá: „A bölcsességnek pedig neve 

van, úgy hívják: Jézus Krisztus.” A firkászok is megkapták tõle: 

„Az »intellektuálisan bûnözõ« írástudók minden pozitív tartalmat 

megpróbálnak negatív illeszkedõ jelzõvel hatástalanítani: így lesz 

a szelídbõl szellemileg visszamaradott, a tiszta, bátor – szélsõséges, a 

minden tekintetben gáncstalan – demagóg.” 104 

– Tényleg ezt írtam? – kérdi felolvasásom után. – Ugye ez kimarad 

a szövegbõl? 

De térjünk vissza napjaink Nemesánszky professzorához: 

– Mi szerettük volna az ORFI-t egyben tartani és a korábbi 

színvonalon, jó reputációjának megfelelõen mûködtetni – állítja 

majdnem tizenöt évvel a tv-szereplése után. – Adják vissza 

104 Dr. Kisida Elek: Gyógyítás a Budai Irgalmasrendi Kórházban. In Cente- 

náriumi Évkönyv, 48–51. o. 

303

az épületeket és legyen egy állami-egyházi szuperintézet a fakuló 

nimbuszú ORFI-ból. Két tulajdonos, de közös cél. Ez példaértékû 

is lehetett volna, hiszen a mögötte álló szakmai erõ jelentõs és (viszonylag) 

egységes volt. Miért kellett belemenni a felosztásba? Az 

ORFI jó hangulatú intézet volt. Egyben kellett volna tartani, én 

is ennek a híve voltam. Hét-nyolc évig ment az osztozás. Kiváló 

társakkal munkálkodtunk azon, hogy maradjon egyben ez a csapat. 

Ezt annyira komolyan vettük, hogy már állítgattuk össze a 

felügyelõbizottságot (az „árnyékkormányt”?). Bálint Géza fõigazgatóként 

uralta a terepet, õ képviselte az intézetet. Vele szemben 

Kozma atya állt, amit õ el akar érni, azt kapcsolatrendszerével el 

is éri. Bálint ezt nem hitte el, és nem hívott meg bennünket partnerként. 

Mívesen cizellált szövegével akkor is foglalkozni kellene, ha 

igaz lenne. Nem az a kérdés, hogy a pásztor hagyta-e el a nyáját, 

vagy a nyáj a pásztorát. Érdekesebb, hogy a BIK-párti triumvirátus 

legtekintélyesebb tagját mi késztette arra, hogy utólag olyasmit 

valljon, ami e hosszú történetben legfeljebb pár óráig állta meg a 

helyét? 

Menjünk sorban. 

Nemcsak a restitúció élharcos triumvirátusa, hanem rajtuk kívül 

is meglepõen sokan vallják, hogy az államosítás után az ORFI 

megõrizte az irgalmas kórház ápolási hagyományait, betegbarátságát. 

Mindez megerõsíti, hogy a közös állami-rendi kórház lett 

volna a jó megoldás. De Neumark Tamásnak, hát még Kozma 

Imrének saját „latifundium” kellett. Az atya retorikája, verbális 

tehetsége, féktelen ígérgetései meggyõzték az orvoskar többségét, 

hogy a rend nem csupán keresztényi szándékkal jön, hanem pénzt 

is hoz: az egész irgalmas rend, még a Máltai Szeretetszolgálat és 

a katolikus egyház is támogatni fogja a kórházat. Kozma atya szívesen 

emlegette a „máltaiak” lehetõségeit. Az elkábított többség 

a katolikus egyháztól szintén hatékony támogatásra számított, 

mert nem ismerték az egyház óvatosságát, nem tudták, mennyire 

tartózkodnak az önálló rendek ügyes-bajos dolgaitól. Kozma 

atya azzal is kecsegtetett, hogy megalakulásakor a világon létezõ 

két-háromszáz irgalmas testvérintézmény szokás szerint legalább 

304

ezer-ezer dollár „induló-segéllyel” fogadja a jövevényt. Ha csak 

háromszázezer dollár érkezik, akkor is itt zsilipes mûtõ, új épület, 

minden lesz. Maga Kozma Imre négy-, sõt nyolcszáz rendi intézményrõl 

beszélt – holott éppen csak kétszáz van –, mégis legalább 

négyszázezer dollárban reménykedtek. Pedig a rend hagyományos 

tevékenysége inkább az elmebetegek, fogyatékosok, alkoholisták, 

öregek, szegények gyógyítása, gondozása. Könyöradományaikból 

nemigen volt várható jövevényajándékul száz dollár sem. 

Még egy remény: gyökeres fordulatot hoz a kórház életében a 

szolgálatba álló – jobbára indiai – apáca, no meg az önkéntes segítõk 

csapata. Megdöbbentõ, hogy a rendpárti fõorvosok csapata 

bevette, hogy a nõvérhiány egy csapásra megoldódik, és megújulhat 

a betegápolás szellemisége. Senkinek sem jutott eszébe, hogy 

az ápolói oklevelet is honosítani kell, hogy ehhez valamennyire 

tudni kell magyarul. Vagy úgy gondolták, hogy az angolul nyilván 

perfekt indiai apácák, a hasonló nyelvtudású orvosokkal, asszisztensekkel, 

beteghordókkal megértik egymást. De a riasztó csengõt 

nyomogató János bácsi jajongásával mihez kezdenek majd? 

– Még az ORFI idejében szóba került, hogy mi, fõorvosok társas 

busszal kimegyünk Bécsbe, az irgalmas rendi kórházba, hogy 

ne Afrikába vagy máshová, hanem nekünk adják az elöregedett 

mûszereket – idézte fel Polgár József fõorvos –, hiszen mi meg tudtuk 

volna mondani, mire van szükség. De ez a busz sosem állt 

elõ. Mikor jóval késõbb megkérdeztem, miért nem megyünk már 

Bécsbe, Kozma atya azt válaszolta, õ mindent be tud szerezni, ne 

kolduljunk. (Kozma Imre ezen ígérete az ORFI 1999. szeptemberi 

munkaértekezletén, nem csak a fõorvosoknak szólt, hanem mindenkinek. 

– P. Á.) 

A BIK alakuló munkaértekezletén – az egyetlen nagyobb elõadóteremben, 

az ORFI Klubban – a rendi kórház alkalmazottainak 

csak a negyede fért el, a többség a szomszédos ebédlõben és 

a folyosón hangszórókon át hallgatta az atya ars poeticáját. Beszédében 

a világ minden tájáról érkezõ ezerféle adománnyal még 

rózsaszínûbbre festette a kórház jövõjét. Az idõsebb nõvérek 

könnyeztek a meghatottságtól, hiszen itt még a halálos betegek is 

meggyógyulnak. 

305

Kozma Imre bemutatta a BIK felsõ vezetését, Naszlady Attila 

fõigazgatót, az általa hozott intézetvezetõ fõnõvért és a gazdasági 

igazgatót. Mivel az atya tisztában volt Nemesánszky Elemér buzgalmával, 

tudhatta róla, amit a kollégái is, hogy „Elemér igazi eminens 

fiú, aki igyekszik mindennek és mindenkinek megfelelni”, 

bejelentette, hogy õt kérik fel orvos igazgatónak. Nemesánszky 

pedig annyira bízott a rendben, hogy határidõ nélkül vállalta a 

megtiszteltetést. 

– Ha július elsején nyitott a BIK, lehet, hogy júniusban volt ez 

a gyûlés – idézi fel Nemesánszky dr. – Mivel nyáron a fél ház üres 

volt és a július-augusztus gyorsan és események nélkül elrepült, 

még az is lehetséges, hogy szeptemberben történt. Az biztos, hogy 

az orvos igazgatói kinevezésem szeptemberben kaptam meg. Ha az 

indulás idõpontja egyetlen napként van is megjelölve, hónapokig 

tartott, amíg az új stáb láthatóvá vált. De az alakuló értekezleten 

hallottakat a munkatársak sokszor idézték a fejemre. Nem 

volt könnyû felelni, hát még kommentálni az ünnepi beszéd és a 

hétköznapok közti ellentmondásokat… Jött például egy újságíró, 

hogy szeretne legalább egy indiai apácával beszélni, mert annyit 

emlegeti õket az atya, állítólag azt is mondta, már nincs nõvérgond, 

ám akkor nem volt még egy apáca sem. Hát lehet, hogy az 

atya hazudik? – kérdezte tõlem. Mondtam, fogalmazzuk finomabban: 

nem mindig mond igazat. 

Az erkölcsileg elfogadható, etikus és perspektivikus terv nagyszerûnek 

tûnt, de a valóság köszönõ viszonyban sem volt felfokozott 

vágyainkkal. Örömmel vállaltam az orvos igazgatói megbízást, 

de díszpinty voltam. Naszladynak senkivel sem volt kapcsolata, 

hozzá nem mertek menni, és mivel Kozma atya is „tárt karokkal” 

utasította el õket, mondva: ott a vezetés, szinte mindenki nálam 

kötött ki, én viszont nem voltam képben. Noha beígérték minden 

osztályon ilyen-olyan fejlesztés lesz, de nemhogy a kollégák osztályainak, 

hanem a saját osztályomnak sem tudtam semmit szerezni. 

Még azt a kevés pénzt is, amit a bécsi rend adott, bypassolták a 

kardiológia építésébe, és jöttek hozzám a kollégák, hogy nem errõl 

volt szó! Végül jó ideig ráfizetéses lett a kardiológia. Elködösítették 

elõttem ezeket a játszmákat, beleértve a nõvérhiány megol- 

306

dását is. Kozma atya több alkalommal megígérte, hogy a sebészet 

zsiliprendszerrel ellátott új mûtõt fog kapni. Õ adta ki tervezésre 

a mûtõblokkot, ami elõzõleg szerepelt Naszlady fõigazgatói tervei 

között is, de hány éven át nem lett semmi belõle. Kisida Lexi csak 

azért hallgat még errõl is, mert megtört ember lett belõle. 

Szinte évenként jöttek-mentek a gazdasági igazgatók, Naszladyval 

mindegyik rossz viszonyban volt: játék folyt a számlákkal. 

Az én aláírásom orvos igazgatóként sehol nem szerepel. Tizenhárom 

hónapos pályafutásom végére az tett pontot, hogy az általam 

is hangoztatott ígéretek be nem tartását rajtam is számon kérte 

mindenki. Csak úgy tudtam a szemükbe nézni, hogy az orvos igazgató 

tisztség terhétõl megszabadulva nyíltan hangoztattam csalódásom, 

a tulajdonos és a szakvezetés bírálója lettem. 

Egyre több energiám ment el arra, hogy az osztályom és a hozzá 

tartozó három szakambulancia mûködéséhez pénzt szerezzek. 

Belefáradtam. Levélben egy évvel elõre bejelentettem Naszladynak 

és Kozma atyának, hogy 61 éves koromban, 2003-ban nyugdíjba 

megyek. Gondoskodtam osztályvezetõ utódról: Banai János, 

a Semmelweis Egyetem kiváló gasztroenterológus professzora. Én 

pedig mellette maradtam volna májbetegek tanácsadójaként. Bemutatkozó 

látogatásán Kozma, Naszlady és Lakatos Tamás orvos 

igazgató fogadta õt. Kozma atya azt mondta neki: téged, profeszszor 

úr nagyon jól ismerünk, ki lesz írva a pályázat az állásra, és 

a bécsi konvent majd dönt. Banai megkérdezte, nem akadály-e, 

hogy református, és négy gyermekét ebben a szellemen neveli. 

Kozma Imre szokása szerint széttárta a karját: ahogy mondtam, 

Bécs dönt. Banai köszönte, így õ nem pályázik, hiszen ha a munkahelyén 

bejelenti a szándékát, az szinte felmondás! 

Idéztük már a szervezeti és mûködési szabályzatból, hogy a diplomások 

esetében a munkáltatói joggal felruházott vezetõ a fõigazgató. 

Nyilvánvaló ferdítés, hogy a kinevezésekrõl Bécsben döntenek 

– õk nem olyan korlátoltak, hogy ezt felvállalják. Az elképzelhetõ, 

hogy az osztályvezetõket nem a fõigazgató válogatta, vagy ajánlotta, 

hanem a szakmai kérdésekben járatlan „tulajdonos”. 

– Az atya Balázs Csabát hozta ide Debrecenbõl, aki nem gasztroenterológus, 

hanem a pajzsmirigybetegségek szakembere. Az 

307

atya senkivel, sem velem, sem valakivel tõlünk, nem konzultált 

– folytatja Nemesánszky prof. – Szakmai stábja mamelukok társasága. 

Még a kommunista diktatúra idején sem egy ember kezében 

volt a döntés. Õ egyeduralkodó. Mikor bemutatták Balázs doktort, 

még ki sem volt írva a pályázat. Egy napot sem dolgoztunk 

együtt, nem ismerte sem az osztályt, sem a munkatársaimat. 2003. 

augusztus 4-én az atyával együtt megjelent, a stáb fele szabadságon, 

két kórterem zárva. Ettõl kezdve én az osztályra többé be 

sem tettem a lábam. Balázs egyik napról a másikra fejest ugrott az 

ismeretlenbe. A módszer nagy csalódást keltett. Más persze nem 

pályázott. Nem szokás. Ha valaki elmegy bemutatkozni, és azt 

mondják, hogy más már pályázott, akkor visszavonul. Szakmailag 

nem akarom Balázs kollégát megítélni. Féltékenysége velem szemben 

egyre nyilvánvalóbbá vált. De hát ott volt nekem részállásban 

a májambulancia. 

A história egyik nyertese a vesztes, Banai prof, aki a BIK helyett 

„kénytelen” beérni az Állami Egészségügyi Központ osztályvezetõi 

tisztségével. Ott megfelelt. 

– Én a szakmai kollégiumban utánaérdeklõdtem az osztályvezetõnek 

javasolt dr. Banainak, és õk maximálisan a Kozma atya 

által javasolt dr. Balázs Csaba mellé álltak, az õ kinevezését támogatták 

– állítja szemrebbenés nélkül Naszlady prof, de azt legalább 

elismeri: – Orvosi személyi ügyekbe Bécs valóban nem szólt 

bele. 

Mivel a Gasztroenterológiai Szakkollégiumnak Banai és Nemesánszky 

is tagja immár tizenhat éve, nehéz felfogni, hogy a „külsõs” 

Balázs mellé álltak. A szakkollégium különben is pályázatokat 

véleményez, és Banai János nem nyújtott be pályázatot, sõt Balázs 

is csak amikor már benne ült az osztályvezetõi székben. 

Búcsúzáskor Kozma atya azt mondta Nemesánszky Elemérnek 

a fõigazgató jelenlétében: professzor uram, nem tudjuk eléggé 

megköszönni, amit a kórházunk érdekében tettél és a legmagasabb 

állami kitüntetésre fogunk felterjeszteni! És ebbõl sem lett 

semmi, mint Kozma Imre annyi más ígéretébõl. A BIK 2003-ban 

megjelent Centenáriumi Évkönyve „Állami, egyházi, tudományos 

kitüntetettjeink” névsorában a kórház egyik legjobban jegyzett fõ- 

308

orvosa, dr. Nemesánszky Elemér professzor nem szerepel. Sem az 

Egészségügy Kiváló Dolgozója nem lett, nem kapta meg 1989-ig a 

Munka Érdemrendet, de még az ORFI Farkas Károly-emlékérmét 

sem. 105 Ám önmagát szép számban tüntette ki tudományos cikkekkel, 

könyvfejezetekkel, kongresszusi szerepléssel. De a szakma 

1996-ban neki ítélte a Belgyógyászati emlékérmet; õ lett az év belgyógyásza. 

No, meg helyettesével, László Andrással 2000-ben õk 

nyerték az ORFI–BIK páros teniszversenyt. 

Aztán, ahogy a budai irgalmasoknál szokás, két és fél évvel a 

nyugdíjba vonulás után lecsapott a szerzõdéssel dolgozó Nemesászky 

profra „a legmagasabb kitüntetés”: 

– A hepatológia szakambulanciát 2006. május 5-én azonnali 

hatállyal megszüntették. Bekopogtatott a fõigazgató, le sem akart 

ülni, csak az atya döntését kívánta közölni. A rendelésre váró sok 

várakozó beteg között Halász Jutka színésznõ és a férje is tanúja 

volt az egésznek. Egy órával késõbb Orosz József telefonált, hogy 

a Napkeltében vár… Akkor még hezitáltam, hiszen itt négy-ötezer 

beteg kartonja van! Elõbb az atyával akartam beszélni, õ vidéken 

volt, a fõigazgató kongresszuson… Végül elmentem tv-interjúra 

a Napkeltébe, és megjelent a Népszavában a „Botrány egy budai 

kórházban” címû cikk. 106 Szerencsére a portás továbbra is beengedett; 

illegálisan folytattam a rendelést, ha mûhibát követek el, 

börtönbe kerülök. A velem szimpatizáló felháborodott kollégák 

telefonáltak, e-maileket küldtek: 

„Hol van már Istenes Szent János?” – kérdezte az egyikben Feri. 

„Az egész fõorvos kar veled együtt érez és elítéli a történteket, de 

mindenki néma, Kozma atya tekintélye, nimbusza és a mesterségesen 

felfokozott létbizonytalanság miatt tulajdonképpen mindannyian 

zsarolás alatt állunk… Egyszóval nincs remény, mindenki 

elkeseredésében csak tûr és tûr, a sok hívõ keresztény a megváltásban 

reménykedik. Naszlady már csak végrehajtó, már rég mennie 

105 Centenáriumi Évkönyv, 103–104. o. 

106 Scipiades Erzsébet: Botrány egy budai kórházban. Népszava, 2006. má- 

jus 15. 

309

kellett volna, õ már nem vezetõ, nem is orvos, csak eszköz. Barátsággal 

üdvözöl: Gyula.” 

A Naszlady–Kozma páros meg sem próbálta, hogy épkézláb 

okát adja annak, miért rakták utcára a májbetegeket és orvosukat. 

Nekik mindenáron szükségük volt a 29-es számú szobára. „Minthogy 

a Rendi tulajdonos képviselõje ez idõ szerint más területi 

megoldást nem tud támogatni, utasításának eleget téve, azonnali 

hatállyal meg kell szüntetnem az Ön részállású alkalmazását 2006. 

május 5-ével. Prof. Dr. Naszlady Attila.” 107 A felmondáson Kozma 

Imre kézjegye is szerepelt. 

– Ki találta ki, hogy okvetlen szükségük van Nemesánszky rendelõjére? 

– kérdeztem a fõigazgatót. 

– Kozma atya kezdeményezte, mert közben kaptunk egy japán 

ultrahang-berendezést. 

– Amit Nemesánszky prof szerzett a kórháznak a magyar–japán 

kormányközi pályázaton talán azért, hogy meneszthessék? 

– Ez tévedés! Kiküldtünk egy másodorvost Japánba, és ez a kolléganõ 

a szaktudásával elbûvölte õket, ezért kaptuk a készüléket. 

Az ultrahang-berendezés Naszlady-féle története visszafelé folyik, 

mint egy megfordított folyó! 

– Nemesánszky tanár úr 2000 tavaszán értesült a Japán Nemzetközi 

Együttmûködési Ügynökség májgyulladással foglalkozó 

fiatal orvosok részére kiírt ösztöndíjpályázatáról – emlékezik vissza 

az immár adjunktus dr. Kiss Krisztina (1972). – Nagy megtiszteltetésnek 

éreztem, hogy engem választott, és a segítségével megírt 

pályázat révén, 2000 õszén egy hónapot tölthettem Japánban. 

Noha még orfis orvosként pályáztunk, én már „magánkórházi” orvosként 

nyertem, ez nem okozott komplikációt. Hazatérve kiderült, 

hogy az ösztöndíjasok pályázhatnak egy nagy értékû mûszerre 

is. A tanár úr szakmai tanácsai alapján, az õ segítségével, egy májbetegek 

rákszûrésére is alkalmas ultrahanggépért folyamodtunk, 

és hosszas procedúra után, 2001 õszén a kórház belgyógyászati 

107 A Nemesánszky-üggyel kapcsolatos iratok másolatai a szerzõ birtokában 

vannak, és itt is csupán értelemszerû rövidítéseket közlünk. 

310

osztálya és ambulanciája el is nyerte azt. A gépet a japán nagykövet 

adta át, és a földszinti 31-es szobába került. 

– Ekkor még Nemesánszky Elemér volt az osztály és a májambulancia 

vezetõje, és ha jól értettem, a gépet négy és fél évvel az 

õ elbocsátása elõtt kapták. 2006-ban miért került át a gép a 29-es 

szobába? 

– Sosem volt ott. Oda Balázs Csaba professzor úr költözött be. 

Furcsa képpel nézhetek a doktornõre, mert mások helyett õ 

kezd magyarázkodni: 

– Balázs prof lett a tanár úr utóda… A gép kezdettõl fogva 

megkönnyítette a betegellátást, a vizsgálatok eredményeibõl számos 

kiadvány, pályázat és tanulmány született. 

Balázs prof kedvéért távolították volna el elõdjét, betegestõl, 

mindenestõl? 

* * * 

Az elbocsátási sokkból felocsúdva Nemesánszky dr. kiírta a rendelõ 

ajtajára: „Intézetünk [még birtokos eset, többes szám elsõ személy! 

– P. Á.] vezetése a Hepatológiai Szakambulancia mûködését 

2006. május 05.-én azonnali hatállyal megszüntette!!! További 

felvilágosítás érdekében forduljanak az Igazgatósághoz.” Ahelyett, 

hogy elmerült volna saját sérelme világgá kiáltásába, azon melegében 

a pácienseihez fordult: „Kedves Betegem! Sajnálattal értesítem, 

hogy a Budai Irgalmasrendi Kórház 2006. május 5.-én a 

18 éve szakmai irányításommal mûködõ Hepatológiai Szakambulancia 

mûködését azonnali hatállyal megszüntette. Önnek készséggel 

ajánlom fel a lehetõséget, hogy a Szent János Kórház (1125 

Budapest, Diósárok u. 1) I. Belosztályának I. emeletén lévõ májambulancián 

májbetegségével kapcsolatos teendõket, a szükséges 

kontrollvizsgálatokat elvégzem. Elõjegyzés az alábbi telefonszámokon… 

Sürgõs esetben elérhetõ vagyok saját mobilszámomon… 

2006. május 5.” 

A prof. Naszlady fõigazgatónak küldött levelét három napon 

keresztül fogalmazta. „Negyven éve vagyok orvos, ebbõl 18 évet a 

Frankel Leó u. 17 szám alatt mûködõ Belosztály szervezeti keretei 

között dolgoztam… A fõigazgató úr május 5.-én délben átadott 

311

levelébõl tudtam meg, hogy életemnek ezt a szakaszát az alábbi 

mondat végleg lezárja: »a Rendi tulajdonos… utasításának eleget 

téve, azonnali hatállyal meg kell szüntetnem az Ön részállású alkalmazását…« 

A fõigazgató úr is egyetértett azzal, hogy ez a verdikt 

megdöbbentõ, etikátlan, semmiképpen nem betegbarát, és az 

irgalmasrendi szellemiség arculcsapása. Kijelentette, hogy a rend 

képviselõje kényszerítette (igen, ezt a szót használta!) a levél megírására, 

és nincs több ideje, mert saját felmondólevelét is ma adta 

be. [Naszlady Attila sosem mondott fel, csupán bejelentette, hogy 

75 éves korában nyugdíjba vonul a szerzõdéses fõigazgatóságból 

is, és 2006. július elsején beállt az utóda – P. Á.] Kérdéseimre, 

hogy mi fog történni a több ezer beteggel, ki fogja ellátni például 

az antivirális kezelésben részesülõket, mit kellene tenni a betegek 

dokumentációival – a válasz csak annyi volt: »majd az utódom 

intézkedik«.” 

Negyvenéves orvosi pályafutása megalázását néma hallgatással 

viselte volna, ahogy az évek óta tapasztalt egyre súlyosabb botladozásoknak 

sem adott az intézeten kívül sosem hangot. Felidézte, 

hogy nyugdíjba vonulásakor Kozma atya, illetve a fõigazgató úr 

gratulált, mivel „igen magas állami kitüntetésre leszek felterjesztve”. 

Számára ez is csak „tényként” fontos, mert azóta az igazgatóság 

részérõl senki, semmilyen ügyben sem kereste. A szakambulancia 

akkreditációja az õ nevére szól, a krónikus vírushepatitiszes 

betegek ellátása nem adható át másnak, hiszen az egy-egy beteg 

kezeléséhez szükséges évi 4,5 millió forint értékû gyógyszert csak 

az általa írt receptre adják ki. Egy ilyen ambulancia megszüntetése 

„azonnali hatállyal” betegellenes és jogi következményekkel is járhat! 

Mivel szerdánként a Szent János Kórházban dolgozik, a betegek 

jelentõs hányadát 2–3 hónap alatt folyamatosan át lehetne 

oda irányítani, és a rendelési idõt meghosszabbítani. Azonban a 

kórház vezetõi meg sem kísérelték, hogy közösen keressenek megoldást. 

Részállású foglalkoztatása szerint „a szerzõdés 60 napos határidõvel 

mondható fel”. Az „azonnali hatállyal” ok- és jogszerûségét 

ezért nem fogadhatja el! Sürgõs intézkedést kért a betegek érdekében. 

312

Leszámolt a nagy csalódással, levelet írt a protonotárius úrnak 

is: 

„Tisztelt Imre Atya! 

Sokan voltunk, akik nagy reménnyel vártuk az Irgalmas Rend 

jogos tulajdonainak visszaadását, és a Budai Irgalmasrendi Kórház 

megalakulását. Azon kevesek közé tartozom, akik ennek érdekében 

évekig munkálkodtak. A Rend iránti elkötelezettségem többek 

között már 1994-ben [?], televíziós szereplésben és rádiónyilatkozatban 

is dokumentáltam (ennek rögzített anyagát azóta is 

õrzöm). 108 Sajnos a remény beteljesülését követõen sok-sok egyéb 

remény lassan szertefoszlott… 

Levelem célja, hogy Intézetünk fõigazgatójának küldött írásomról 

kópiát küldjek. Õ az utasítást végrehajtotta, mert erre 

kényszerítették. Én kötelességemnek érzem, hogy az azonnali felmondás 

tényének következményeirõl a Rend képviselõjét is tájékoztassam. 

A történteket egyelõre nem tudom feldolgozni. Nem találok 

magyarázatot arra, hogy Kozma Atya 2003. augusztus 4.-én tett 

»magas állami kitüntetésem« ígéretének megvalósítása helyett 

most miért adott utasítást a fõigazgatónak azonnali elbocsátásomra. 

Még lehetõséget sem kaptam egy találkozásra, megbeszélésre 

vagy elköszönésre. 

Én most az utóbbit teszem: Isten áldja Kozma Atyát – én nem 

változtam, sajnos az Irgalmasrendi Kórházban sokan, sokat…” 

A prof a fõigazgatónak és az atyának 2006. május 8-án írta meg 

és adta fel levelét, de a Kozma Imrének küldött sorai alá zaklatottságában 

ötödiki dátumot írt. Levélírói fáradozása nem veszett 

kárba. Egy héten belül választ is kapott. 

„Rendes [sic!] felmondás a munkáltató részérõl 

A munkáltatónál 2003. 08. 01. napjától kezdõdõen fennálló határozatlan 

idejû munkaviszonyát a Munka Törvénykönyve 89. § 

(L, 6.) bekezdése alapján 2006. július 13-án rendes felmondással 

megszüntetem… 

108 Mivel utólag mást vettek a szalagra, az interjúból csak a fejezet elején 

idézett pár mondat maradt. 

313

2/ Felmondási ideje az Mt. 92. § (1–2) bekezdés b. pontjára tekintettel: 

60 nap. 

A fentiek értelmében felmondási idejének kezdõ napja: 2006. 

05. 15. 

Munkaviszonya megszûnésének idõpontja: 2006. 07. 13. 

3/ Az Mt. 93. § 1–2 bekezdése értelmében a felmondási idõ 

alatti munkavégzés alól teljes egészében 2006. május 15-tõl–2006. 

július 13-ig 60 napra felmentem. 

Kilépésének és egyben járandóságainak intézése céljából keresse 

fel Munkaügyi Osztályunkat. 

Nyugdíjas éveihez jó egészséget kívánok: Kozma Imre, Naszlady 

Attila.” (2006. május 15.) 

A „rendes” felmondás dátuma rend-kívüli (sic!) nappá vált. 

Kozma atya végre megszabadult egyre feketedõ bárányától, ám 

öröme nem lehetett felhõtlen, mert életében elõször, a nyilvánosság 

elõtt igen keményen bírálták. 

2006. május 15-én a prof az MTV Napkelte mûsorában Orosz 

József vendége volt: „Negyven éve vagyok orvos, és minden reggel 

úgy indulok el, hogy betegközelbe szeretnék jutni. Elõször fordul 

elõ, hogy a televízió felé jöttem.” Riporter: „Az azonnali hatállyal 

azt jelenti, hogy tessék csomagolni, szedje a cókmókját?” N.: „Jogi 

értelemben azonnali hatállyal megszûnik a munkaviszonyom, a 

biztosítás, nincs jogom orvosi ténykedésre abban a kórházban. Én 

ennek a jogi részét nem is fogtam föl abban a pillanatban, mert 

engem akkor is körülbelül harminc beteg várt, és aznap, sõt azóta 

is ellátom õket.” R.: „Hol? Ott?” N.: Még pillanatnyilag ott, illegálisan, 

veszélyeztetve egyéb tevékenységemet.” R.: „A felmondólevélben 

mi szerepelt indokként, miért történt mindez?” N.: „A tulajdonos 

más célra kívánja használni ezt az egyetlen, húsz-huszonöt 

négyzetméteres helyiséget, ahol egy félállásban lévõ asszisztensnõ 

segítségével dolgoztam. A rend képviselõjével véletlenül két nappal 

korábban találkoztam, és kézfogással üdvözöltük egymást. Egy 

szóval sem említette, hogy tárgyalni kívánnak velem. Mert meg 

lehet szüntetni akár egy osztályt is, csak a módszerrel van probléma.” 

R.: „Sikerült már beszélnie Kozma atyával?” N.: „Nem. Tíz 

314

nap óta egy telefont kaptam a fõigazgató titkárnõjétõl, hogy holnap, 

azaz kedden nyolc órakor Kozma atya vár az igazgatóságon.” 

Végül a prof elmondta, hogy a hozzá ragaszkodó betegeket a Szent 

János Kórház befogadja az õ rendelésére. 

Akinek a Napkelte után a kezébe került a Népszava, abban el is 

olvashatta a történetet. 109 „A vizsgálatra és speciális gyógyszerért 

érkezõ betegek a helyszínen szembesülnek avval, hogy több éven 

át tartó kezelésük nem folytatódhat e kórházban. A szakmai kollégium 

magyarázatot vár, a betegek egy része jogorvoslásért ügyvédhez 

fordult.” 

A BIK vezetõit nem a májbetegek sorsa, hanem nyilvánosság 

nyugtalanította. 

– Naszlady felhívatott a titkárnõjével és Kozma atya valamint 

Lakatos Tamás orvos igazgató jelenlétében kifejtette, hihetetlen, 

amit mûveltem, becsületsértõ, hogy elmentem a Napkeltébe. Kikértem 

magamnak ezt a hangnemet, nem velem, hanem a betegeimmel 

van a baj. Itt a szerzõdésem, ami hat hónapi felmondási 

idõt köt ki… Imre atyával szerettem volna beszélni még egyszer, 

de erre nem adott lehetõséget, csupán azt mondta: tudod, hogy 

szakmai dolgokba nem szólok bele. Lehet, feleltem, de itt van a 

felmondólevélen az aláírásod. Az nem számít, a döntéseket a fõigazgató 

hozza – ám Naszlady azt írta és mondta, hogy Kozma atya 

utasítására mondott fel… Szörnyû nyaram volt. Két év lecsengési 

idõ kellett, hogy nyugodtan tudjak errõl beszélni. Rájöttem: a történtek 

nem érintették sem az egzisztenciámat, sem az anyagi helyzetemet, 

sem a szakmai reputációmat. Vagy ötezer beteget annál 

inkább! 

– Hogy tûrhette Nemesánszky, Vogt és Polgár fõorvosok irgalmatlan 

kiakolbólítását? – kérdeztem Kozma Imrétõl. 

– Részt sem vettem bennük. Én tulajdonos vagyok. Nemesánszkynak 

felajánlottam a rendelõt, hónapokig dolgozott benne (sic!), 

különben is egy másik kórházban már megvolt a helye. Amikor 

megelégeltem, mi folyik, leültettem a vezetõt (Naszlady prof) és 

109 Scipiades: i. m. 

315

Nemesánszkyt. Köztük volt az ellentmondás, én békítettem õket, 

de amikor meghallottam, miket mondtak, végtelenül elszomorodtam. 

Nem vagyok Isten, mondtam nekik. Egyébként Nemesánszky 

Elemér volt a felelõs a történtekért, ezt megbeszéltük. 

Nemesánszky minderrõl semmit sem tud. Naszlady sem: 

– A személyi ügyeket jogilag én adminisztráltam, azaz a végrehajtás 

az én feladatom volt, de a döntést Kozma atya hozta, õ mint 

pap, szívesen foglalkozott emberekkel. (!) A Nemesánszky-ügy 

volt a legkritikusabb, mert elrohangált a Napkeltébe, újságokhoz, 

meg nem tudom hova. 

– Önök is elrohangálhattak volna elmondani, hogy semmi sérelem 

nem érte a betegeket! 

– Tipikus egyoldalú tájékoztatás, minket nem kérdezett meg 

a Napkelte mûsor! – Majd „szakmailag” is alátámasztotta Kozma 

Imre döntését: – Meg kellett szüntetni az A-típusú májcentrumot, 

mert a szakkollégium csak átmenetileg engedélyezte, mivel 

nem mûködött teljes idõvel, féllábas valami volt. Egyébként én 

intéztem el, hogy Nemesánszky folytathassa ezt a rendelést a BIKben 

(a rendes felmondás miatt még hét napig – P. Á.), majd vele 

egyeztetve támogattam, hogy a májcentrum átkerülhessen a János 

kórházba, ami megkapta a szakkollégium támogatását is. 

Ám dr. Tulassay Zsolt egyetemi tanár, a Gasztroenterológiai 

Szakmai Kollégium elnöke társaival együtt „sajnálattal vette tudomásul 

azt, hogy a hepatológiai betegek ellátásában Budapesten 

struktúraváltás történik” (2006. július 6.). A gondozásra szoruló 

betegek érdekében felkérte dr. Simon László országos szakfelügyelõ 

fõorvost, tájékoztassa õket arról, hogy a hepatológiai betegek 

ellátása a Szent János Kórházban megoldható-e? 110 

– Az országban elsõként kaptam akkreditációt heti harmincórás 

hepatológiai szakrendelésre, ami azt is jelentette, hogy az 

egész országból fogadhattunk betegeket – idézte fel Nemesánszky 

Elemér. – Mindennap volt „féllábas” rendelés, ezért tudott összegyûlni 

a kb. ötezer gondozott beteg. 

316 

110 A levél másolata a szerzõ birtokában van.

Ezek után a szerzõ kénytelen volt nekiszegezni Naszlady Attilának, 

hogy az atyával együtt elõadott meséjükben és a valós történetben 

csak a Nemesánszky név közös. Neki már volt egynapos 

szakrendelése a Jánosban, kétlem, hogy a szakkollégium tagjának 

annak a segítségére lett volna szüksége, aki kirúgta! Hogy fér össze 

a rend szellemiségével, hogy a tizennyolc évet lehúzó fõorvossal 

közlik, másnaptól ki van tiltva? 

– Nekem csak alá kellett írni a papírt. Igaza van, lehetett volna 

szebben csinálni. Én elég rideg ember vagyok, árvaházban nõttem 

fel, ilyen lelki masszázsokra nekem nincs érzékem – feleli 

nevetve. 

Valaki a fõorvosi körbõl azt mondta – viccbõl? – volt kollégájának: 

– Elemér, te több mint egy fejjel magasabb vagy, tíz évvel fiatalabb, 

a szakmai körökben elismert, stb. és volt merszed a BIK 

indulásakor, a BIK–ORFI teniszversenyen az újdonsült fõigazgatót 

megverni, a dobogó legfelsõ grádusára állni, és onnan letekinteni 

rá. Ez éppen elegendõ, hogy sorsod kérdõjeleire magyarázatot 

nyerjél! 

Nemere Gyula fõorvos sem köntörfalazott: – Nemesánszky önszántából 

ment nyugdíjba, a rendelõbõl pedig azért küldték el, 

mert nem volt lojális a munkaadójával. – Ám a Nemesánszkynak 

küldött, Gyula aláírású, felháborodott e-mailje nem errõl szólt! 

Kozma Imre pedig nem teniszezik, és Balázs Csaba professzor úr 

sem. 

Scipiades Erzsébet cikke után Juhász Jánosné, budapesti olvasó 

nyílt levélben fordult Kozma Imréhez a Népszavában. Azt írta: értetlenül 

és döbbenten szemléli számos betegtársával együtt a Nemesánszky 

professzorral történteket. Õ egészségügyi dolgozóként 

kapott C hepatitis fertõzést tizenöt éve. Azóta Nemesánszky dr. 

„Átsegített nem egy életveszélyen, lelki mélyponton is … Nem 

tudom elképzelni, hogy ilyen hirtelen változtatásra milyen okok 

késztették a kórház vezetõségét. Kérem azonban, vegyék figyelembe 

több ezer súlyos, esetenként reményvesztett beteg ember 

szempontjait is.” Ha a kórház döntése végleges, hogyan juthat a 

317

leleteihez – kérdezte. Az új fõigazgató arról tájékoztatott egy másik 

beteget (2006. július 11.), hogy a leleteirõl a saját költségére 

másolatot kaphat. Húsz oldal másolási díja 2500 Ft, azon felül tíz 

Ft oldalanként. 

Nem irigylem az urak gyóntatóit. 

318 

* * * 

2006-ban az Index hírportálon „Mennyire irgalmas Kozma 

Atya?” 111 címmel hat napig futott ez a topic. Csak ízelítõt adunk 

a bejegyzésekbõl, mivel teljes névtelenségük miatt nehezen értékelhetõk: 

• 

• 

• 

„Enyhén szólva cinizmus »egyházi fenntartásunak« tisztelni 

azokat az oktatási, szociális, eü. intézményeket, amiket 

közpénzbõl tartanak fenn. Ha az egyház kierõszakolta, hogy 

visszakapják, kutya kötelessége mûködtetni…” 

„Mennyivel jobb, ha a kereszt jele (egy kivégzõeszköz) jelenik 

meg a kórházban? Lehetne dávid-csillag vagy micimackó 

is, nem? Mennyivel magasabb rendû az õ gondolkodásuk?” 

„Engem az erdekel hogyan ertelmezi az irgalmasagot egy 

olyan ember aki jogosan sok dolog miatt koztiszteletben all 

de egy hatarozat jovahagyasaval vagy talan akar inspiralasanal 

nem vette figyelembe a tole szellemileg vezettt hazba 

ozonlo betegei erdekeit?…” 

És egy morzsányi happy end: 

– Tavalyelõtt megszüntették a volt osztályom gasztroenterológiai 

akkreditációját; összekeveredett, szétszóródott a gárda. Kozma 

Imre most nyugdíjba küldte kedvencét, 67 éves utódomat, 

és egy kiváló volt tanítványom lett az osztály megbízott vezetõje 

– zárta le a történetét prof. Nemesánszky Elemér. Mintha az égiek 

mégis valami elégtételt akarnának szolgáltatni neki. 

111 http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9144042?cmd=Article 

_showArticle&t=9144042.

A mi atyánk 

Minden jelentõs „szólistáról” olvashattunk már portrét – Neumark, 

Bálint, Naszlady –, csak a karmesterrõl nem. A finálé a 

legellentmondásosabb és a legsikeresebb emberrõl szól, aki meghatározta 

egy több tízmilliárdot érõ egészségügyi komplexum sorsát. 

Rekreálta a saját életét, hogy újjáteremthesse a legnagyobb 

magyar „egyházi” kórházat. Noha kapcsolatunk leginkább ellentmondásokból 

állt, kérés nélkül elküldtem neki is megjelenés elõtt 

a szöveget, hogy írja hozzá, bele a véleményét, igazítsa ki tévedéseimet. 

Ezeket minden esetben közlöm. 

Kozma Imre (1940, Gyõrzámoly) OH (Ordo Hospitalarius), 

protonotárius, érseki tanácsos, címzetes apát, kápolnaigazgató 

(Császárfürdõi Szent István-kápolna) nem csupán Magyarországon 

számít szent embernek. (Élõ személlyel kapcsolatban nem 

használjuk – Kozma Imre. Kérem, olvassa el Vörösmarty Mihály: 

A szent ember címû költeményét – P. Á.) Tudott róla, hogy mindenféle 

rendû, rangú rászoruló istápolója, gyámolítója. Életét 

meghatározta, hogy balesetben meghalt az apja, ezért másfél éves 

korában visszakerültek a nagyszülõi házba. „A nagyszüleim határozták 

meg alapvetõen a gondolkodásomat, anyámmal együtt. 

Anyám refrénszerûen mondta: »Neked nincs apád, belõled nekem 

kell embert formálnom!«” „Nagyapám konkrét feladatokkal 

látott el, azt mondta: »Amit a gyerek el tud végezni, az csak hasznára 

lehet.«” – mesélte. 112 Bár a húszholdnyi földön gazdálkodó 

nagyapa kiemelkedett a falu egy-két holdas többségébõl, hát még 

a grófi cselédek közül, de õk is testközelben éltek a szegénységgel. 

Imi – az idõsebbek ma is így szólítják – mackóban (melegítõalsóban) 

nõtt fel, télen is ebben járt és gumicsizmában. Tizenkilenc 

éves korában kapta az elsõ télikabátját. „Árva gyerek voltam” – csúszott 

ki a száján. „Az édesanyja is meghalt?” – szólt közbe a riporter. 

„Anyám élt” – felelte. 

112 Kun Zsuzsa – Németh Kristóf: Beszélgetés Kozma Imrével. Klubrádió, 

Klubdélelõtt, 2009. január 17., illetve Zlinszky Ferenc: Mai vendégünk: Kozma 

Imre. Szent István Rádió, 2008. február 9. 

319

További mondatok a Klubrádió 2009-es interjújából: „Kifejezetten 

vallásos családban nõttem fel, faluközösségben … Az életfeladatunk 

ott kezdõdik, hogy az ember, hogy tud kifürödni az önzésbõl 

… Minden kisgyerek hazudik, én is hazudoztam … A megbocsátást 

a legfontosabbnak tartom az életben.” 

Nyolcadik osztályos volt, amikor szigetközi faluja, a ma 1600 

lakosú Gyõrzámoly, vert falú vályogházait elpusztította a dunai árvíz. 

A nagyapa, Csontos István téglaháza ahhoz az öt százalékhoz 

tartozott, amelyik túlélte a katasztrófát. A falu föltámadt, késõbb 

még özvegyasszony édesanyja is „épült”. Rátermett asszonyként 

tartotta számon a község. 

A nem átlagos fiúcska az árvíz évében, 1954-ben került középiskolába, 

Gyõrbe. „Nagyjából nyolcéves koromban gondoltam elõször 

arra, hogy pap leszek. Errõl tudott a plébánosom, akit nagyon 

szerettem, és örült neki.” 113 Kutasi Károly esperes mégsem járt 

közbe, hogy inkább a gyõri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba 

kerüljön, ne a Révaiba. (A „legendás atya” mindig jó ügyet szolgált 

– K. I.) Végül az édesanyja vitte át a bencésekhez. „Anyámmal 

soha nem beszéltünk arról, hogy mi leszek. Õ pedig csak felnõtt 

koromban mondta el, hogy mikor szülésre készült, arra gondolt, 

ha fia lesz, örömmel venné, ha pap lenne … Tizennyolc éves koromban 

közöltem anyámmal, hogy ez a döntésem.” A fiú azért 

nem beszélt a szándékáról, mert nem akarta, hogy megkülönböztessék: 

„olyan vagány gyerek voltam, mint a többiek”. Az egyházi 

iskolában tanító papok sem tudtak a tervérõl. A középiskolában 

„nagyon szerelmes voltam” – vallotta be a Klubrádióban. 114 (Az is 

elhangzott: „Ez inkább plátói volt.” – K. I.) A Szent István Rádiónak 

így fogalmazott: „Anyám méhében elhívott az Isten.” 115 

Noha Gyõr az 1956-os forradalom egyik központja volt, a tizenhat 

éves fiú mintha kimaradt volna forró eseményeibõl. A Gyõrtõl 

öt kilométerre fekvõ Gyõrzámolyba sem járt a busz – a teherautóalvázra 

szerelt fapados, fabódés fakarusz, de ha járt volna is, az 

320 


114 Kun–Németh: i. m. 

115 Kun–Németh: i. m.

iskolák zárva voltak – emlékszik vissza a polgármester. (Járt a busz. 

Mindennap volt tanítás a Gyõri Bencés Gimnáziumban, a forradalom 

napjaiban is. Délelõtt iskolában voltunk, délután forradalmárkodtunk 

– K. I.) 

„Gyerekként és a gimnáziumban is a támogatásra szorulók 

felé fordultam. A legjobb barátaim mindig a legerõsebb gyerekek 

voltak, de legközelebb hozzám a támogatásra szorulók álltak.” 116 

Érettségi után az esztergomi papi szeminárium következett. Ekkor 

beszélték meg az anyjával, hogy jó lenne, ha férjhez menne, hogy 

neki ne kelljen érte aggódnia. A felszentelésekor az édesanyja 

közölte vele, nemigen fogják keresni, hogy ne zavarják. „Akkora 

szabadságot jelentett, hogy anyám nem akaszkodott rám, mint 

egy kullancs.” Ez rossz mondat. (Miért rossz? – K. I.) Bármennyire 

elhivatott is, ragaszkodott az anyjához; élete vége felé – amikor õ 

amúgy is sokat járt Bécsbe –, hetente látogatta. „Anyám halálakor 

összetört a szívem. Én nagyon ember vagyok, számomra tragédia, 

ha egy jó ember meghal.” Noha a beszéd is hivatása, a Klubrádióban 

kicsúszott egy ilyen suta mondat a száján. 

Alacsony termete is ûzhette, hogy kitûnjön, kiemelkedjen. 

„A papneveldében is rám szoktak, mindent örömmel elvállaltam.” 

1963-ban Dorog-bányán lett egy szent életû plébános káplánja. 

117 A bányatelep nem tartozott a vallásos helyek közé. A fiatal 

hitoktatót, állítása szerint a nyílt utcán leköpték. 118 Megalázó, 

gyalázatos – hihetetlen. A miséken tízen lézengtek, hittanra egy 

szem gyermek járt. Kozma Imre a közönyös, sõt ellenséges környezetben 

elkezdett mindenkinek köszönni. Három hónap után 

akadt, aki visszaköszönt. Az egyetlen hittanos gyerek pedig annyi 

érdekességet mesélt a pajtásainak, hogy szép lassan nyolcvan társa 

akadt. Az „óralátogató” iskolaigazgató hazapofozta õket. 

– Ez férfimunka volt, igazgató úr – dicsérte meg Kozma Imre. 

A kolónia felfigyelt a csodabogárra, beszédbe elegyedtek vele, 

és persze panaszkodtak is. Érdeklõdése jólesett az embereknek, és 

116 Zlinszky: i. m. 


118 Romhányi Tamás: A hívó szó ereje. Népszabadság, 2008. július 15. 

321

õ próbált enyhíteni is a gondokon. Egy mezítlábas fiú például megkapta 

a másutt kinõtt cipõket. Szombat-vasárnap túrázni vitte a 

gyerekeket. Romhányi kollégám készítette portréból az is kiderül, 

hogy végül száznál többen vágtak neki a hegyeknek. Mikor 117 

gyermeket írattak be hittanra, az iskolaigazgató megkérdezte tõle: 

miért akarja tönkretenni, tudja, hány százalékos emelkedés ez? 

Kozmaimrés választ adott: „Sajnos matematikából mindig gyenge 

voltam.” 

Már több százan jártak misére, midõn a 26 éves káplánt áthelyezték 

a Zugligeti Szent Család Plébániára. Büntetésbõl jutalmazták? 

(Nem büntetésbõl, s nem jutalomképen kerültem el. Szívesen 

maradtam volna ott, amit ki is fejeztem – K. I.) A törekvõ fiatalember 

doktori címet kívánt szerezni, ám jelentkezését elutasították, 

mivel „az államnak nem fûzõdik érdeke ahhoz, hogy még képzettebb 

legyen”. 1968-ban lelkészként átkerült az Alkantarai Szent 

Péter-templomba (Budapest, Ferenciek tere. Itt Horváth Richárd, 

országgyûlési képviselõ, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 

tagja, a „békepapok” egyik vezetõje volt a templomigazgató, 

akit 1958-ban a Zsinati Szent Kongregáció kiátkozással sújtott 

két társával együtt az egyházat üldözõ rezsim kiszolgálása miatt, 

kiközösítésüket azonban az Állami Egyházügyi Hivatal – ÁEH – 

nyomására nem hirdették ki, ezért háborítatlanul mûködhettek.) 

Kozma Imrét is meglepte, hogy éppen ide helyezték. Besúgást nem 

várhattak tõle, Horváth „elvtársat” talán a rendszer feneketlen 

kíváncsisága ellenére sem figyeltették. Õ kedvesen invitálta a békepapi 

mozgalomba az ifjú kollégát, aki kitért a hívás elõl: „Pap 

vagyok, és egy pap csak a békét szolgálhatja, ha nem azt szolgálja, 

nem is méltó a hivatására … Az egyetlen voltam a templom papi 

közösségében, aki soha nem mentem el békegyûlésre, fél év múlva 

mégis rám bízta az anyagi ügyek intézését … egy év múlva pedig 

a templom liturgikus életének irányítását is. Itt bontakozott ki az a 

lelkipásztori szolgálat, amelynek fontossága és idõszerûsége egyre 

nyilvánvalóbbá vált számomra, ez pedig a felnõttek hitbéli oktatása, 

konferencia-beszédek formájában.” 119 Templomi elõadásokat 

322 

119 Zimányi: i. m.

hirdetett meg egyetemista fiatalok és fiatal házasok számára. De 

ez akkoriban már gyanús volt. 

Beszédei olyan népszerûek lettek, hogy végül ezerötszázan 

hallgatták, és ötven-hatvan magnón rögzítették, hogy legépelve 

terjeszthessék – tudjuk meg egyik portréjából. 120 Talán elég lett 

volna annyit mondania, hogy zsúfolásig volt a ferencesek temploma; 

mivel ott egyszerre legfeljebb 6-700-an férnek el. 121 (Amúgy 

a hetvenes években a Magyar Rádiónak sem volt ötven olyan 

magnetofonja, amellyel ilyen körülmények között felvételt lehetett 

készíteni.) „A hallgatóság soraiban zömmel olyan egyetemista 

fiatalok ülnek, akik a rendszerváltás után az élet szinte minden 

területén vezetõ szerephez jutnak. De akad a hallgatóság soraiban 

inkognitóját õrzõ pártember és civil ruhás belügyi tiszt is szép 

számban. Kozma Imrét csaknem a rendszerváltásig két-három titokzatos 

férfi kíséri az utcán, és hetente kihallgatásra idézik az 

Abonyi utcába.” 122 – folytatódik a beszámoló. 

Ám a rendszerváltás utáni elit tagjai nem egyházi indíttatásúak, 

és nem a hetvenes években kezdték felütni a fejüket (például 

a leendõ politikusok – Orbán, Gyurcsány, Fodor, Semjén – ekkor 

még csak elemi iskolások). (Bizony a rendszerváltozás utáni elsõ 

garnitúrában sokan voltak egyházi indíttatású személyek. Akiket Ön 

említ, csak késõbb jutottak nagyobb szerephez – K. I.) Az elõadásokat 

inkognitóban látogató belügyi tiszt felhívta a figyelmét a Budaörsi 

úti kollégiumban szinte nyomorgó vietnami diákokra. Adományokat 

gyûjtöttek. „Önzetlen segítségüket a vietnami katonai 

(?) attasé kitüntetéssel akarta elismerni, Kozma Imrét azonban 

az ünnepség idõpontjára beidézték a szokásos kihallgatásra. Este 

hétkor egy fõtiszt elsápadva azzal nyitott be a vizsgálóba: »Miért 

120 Romhányi: i. m. 

121 Original Message From: Gábor Bezzegh [mailto:kelemenofm@gmail. 

com] Sent: Monday, April 13, 2009 5:30 PM To: Pünkösti Árpád Subject: 

Re: a templomról. Kedves Árpád, ennyi ember biztosan nem fér be a templomban 

egyszerre. Maximum 6-700, ha nagyon tele van. Üdvözlettel: a ferences 

testvérek. 


323

nem mondta, hogy magának meg kellett volna jelennie valahol?« 

»Mert nem kérdezték.« – mondta Kozma Imre. Többé nem idézték.” 

Önkéntelenül felmerül: ha 1977 után többé nem idézték, 

akkor miképp lehet, hogy „csaknem a rendszerváltásig… kihallgatásra 

idézik az Abonyi utcába”? (A kihallgatások megszûntek ugyan, 

de a megfigyelés számos jelével tudatosították velem azt, hogy nem tévesztettek 

szem elõl – K. I.) 

Beidézéseirõl azt nyilatkozta: „Ezek igazából megfélemlítések 

voltak. Aktákat mutogattak, amelyek állítólag mind az én anyagomat 

tartalmazták. Bizony nem könnyû legyõzni a félelmet. Az elsõ 

idõszakban görcsbe rándult a gyomrom, de késõbb megszoktam. 

Egyre több bátorítást és erõt jelentett a biztatás: elég neked az Én 

kegyelmem. Néha a kihallgatók tûntek szánalomra méltónak és 

nevetségesnek. Nem voltak kellemesek a kihallgatások, mégsem 

magamat sajnáltam, sokkal inkább a fiatalokat … Sokakat behívtak, 

megfélemlítettek, volt, akit beszerveztek, volt, akit kidobtak 

az egyetemrõl. Sokan estek áldozatul. A veszélyekre külön is figyelmeztettem 

õket, szintén nyilvánosan a templomban.” 123 

Végül „az akkori biztonsági szolgálat, az ÁEH” büntetésbõl elhelyezte 

a ferencesektõl. Állj. Az Állami Egyházügyi Hivatal nem 

biztonsági szolgálat volt, még ha az egyházak életének irányítása 

miatt valaki úgy is érezte. „Nem nézték jó szemmel, ahogyan a 

fiatalokat neveltem, mert akkora volt az érdeklõdés, hogy esetenként 

ezerötszáz fiatal … Egyébként Budapesten elsõként lettem 

plébános úgy, hogy nem voltam békepap.” 124 (A dispoziciókat az 

Egyházi Hatóság állította ki, az ÁÉH [sic!] kontrolljával. Plébánosi 

kinevezésemet Isten humoraként értékeltem, aki megfricskázta e világ 

hatalmasait. Isten a tudója, hogy mi lehetett az õ szándékuk – K. I.) 

Anyaggyûjtés közben többször kerestem Kozma Imrét. Két hónapi 

halogatás után talán csak a kíváncsiság vihette rá, hogy szóba áll- 


124 Stefka István: Rendszerváltók – Kozma atya, 2007. január 18. http:/ 

/ozmaimre.hu/archivum/13 (A weboldalon egyedül ez az újságcikk található. 

A cikkben Lékai László bíboros Jánosként szerepel.) 

324

jon velem. Érdekelhette, mit is akarok, és mit tudok a rendrõl, 

vagy róla. Elõítéletét hivatásommal szemben – „minden újságíró 

tisztességtelen” –, és kifogását könyvírási szándékomról többször 

megismételte, és bár két órát beszélgettünk, nem engedte bekapcsolni 

egy szál magnómat. 

Már egy évvel személyes találkozásunk elõtt tapasztaltam, milyen 

szigorú „rendész”. Emlékezhetünk, hogy a nyugdíjas Naszlady 

prof engedélyt kért tõle, hogy szóba állhasson velem. Hiába hajtogattam, 

hogy a beszélgetésünk szövegét átadom és kizárólag az õ 

jóváhagyásával, vagy akár a közös jóváhagyásuk után használom 

fel. A professzor nem tágított. Végül engedély helyett Kozma atya 

azt üzente vele, hogy egyenesen hozzá menjek… 

Amikor végre maga elé engedett, azt firtatta elsõ-, másod- és 

harmadsorban: 

– Mi a célja az írásnak? 

– Egy különös társadalmi történet megörökítése. 

– Én mit tudok ehhez hozzátenni? 

– Meghatározó ismereteket, hiszen Ön nélkül nem lenne irgalmas 

rendi kórház! 

– Ez igaz. Az vezérelt, hogy a szegények betegebbek. Az irgalmas 

rendi kórházak a betegek harminc százalékát ingyen gyógyítják, 

de Magyarországon erre nincs lehetõség. Csak az energiámat 

szívják le. 1989-ben megkérdezték, miért nem tettem ezt eddig is? 

Mert nem engedték, kihallgató szobákba hurcoltak! 

– Mikor a fõbékepap Horváth Richárd mellett szolgált, akkor 

is üldözték? 

– Igen, meg is döbbentette, mikor megemlítettem neki. Büntetésbõl 

helyeztek el mellõle! De nem biztos, hogy részt kell vennem 

egy ilyen könyv, vagy nem tudom minek a létrehozásában. 

Annyi méltánytalanság érte már a rendet. – Váltogatja a témát, 

akár félbe is szakíthatja a beszélgetésünket. Nem vehetem át az õ 

beszédfonalát! 

– Meglepett, hogy a 78 éves Naszlady prof engedélyt kért öntõl, 

szóba állhat-e velem. 

– Ez teljesen érthetõ, hisz ki tudja, mirõl szól majd ez a mû. 

325

– Önökön is múlik! 

– Én soha senkit nem tiltottam el attól, hogy önnel szóba álljon. 

Naszlady a lelkiismerete miatt utasította vissza a kérését. De miért 

kellene nekünk errõl beszélni, mikor a renddel végtelen igazságtalanságok 

történtek, töredékét se kaptuk vissza a tulajdonunknak. 

– Felpillantok az írásból a rezdüléstelen arcra. – Húsz százalékát 

kaptuk vissza a javainknak! Húsz hektár szõlõnk volt Csopakon, 

ami a betegek ellátását szolgálta! 

– A törvény szerint nem járt vissza, ahogy az egyházaknak sem 

az egymillió katasztrális holdjuk! (Egyházi javakról szóltam, a millió 

katasztereket [sic!] Ön találta ki – K. I.) 

– Figyelmeztetem, ne keverje össze a dolgokat! Én tudomásul 

vettem, hogy a szõlõnket felparcellázták, eladták, a vevõk építkeztek 

oda, és õket nem lehet onnan kirakni. Persze törvényt 

lehet hozni arra is, hogy elveszik holnap az ön lakását. Mit szólna 

hozzá? Azt adtak vissza, amit akartak! Itt az irgalmas rendi 

épületekben ma is élnek bérlõk, itt laknak háborítatlanul, pedig 

kártalanítani kellett volna a rendet, lakást adni nekik. (A hûség 

kedvéért: az irgalmas rendi kórházban is laktak benn orvosok, 

csak nyugdíjba mentek, kihaltak, az „örököseik” élhetnek ott… 

– P. Á.) Hangsúlyozom, én egy rend karitatív munkájáról beszélek, 

ahhoz kértem volna vissza a kórház mûködtetéséhez szükséges 

javakat. 

Becslések szerint legalább ötven százalékkal többet kaptak viszsza, 

mint amit elvettek a rendtõl. Bármennyire szegény is a magyar 

egészségügy, és elhanyagoltak a kórházak, az 1951-es és az 

ezredfordulós állapotot nem lehet egy napon említeni. A rend 

korszerûsített, emeletráépített épületekben, a félszázaddal korábbihoz 

nem is hasonlítható mûszerparkkal, ráadásul egy vadonatúj 

ötemeletes hotelszárnnyal kistafírozva indulhatott újra. (A kórház 

visszaadásának feltétele volt a gyógyító tevékenység folytatása – K. I.) 

De Kozma Imre jobban tudja ezeket nálam. Sirámát értetlenül 

hallgatom, õ pedig mosolyog rajtam: 

– Furcsa figura vagyok az önök számára, nem tudnak beskatulyázni! 

326

Ahogy Tóték õrnagya dobozol, 125 Kozma Imre olyan megszálltan 

„skatulyázik”. Harmadszor ismétli: „minden újságíró tisztességtelen”. 

Rákérdezek, engem miféle skatulyába zárna az „önökkel”. 

– Én senkit nem akarok megbántani. Lemondtam a gyûlölködésrõl, 

mert öreg vagyok már, netán nem tudom kiengesztelni az 

illetõt. 

Eszerint korábban gyûlölködött? Pap létére? Kozma atya? Nem 

hiszem. (Így lehet kiforgatni a szavakat – K. I.) 

Meglepetésemben rákérdezés helyett inkább az elõttem fekvõ 

lapról olvasom: 

– Azt is ígérte, hogy legalább harminc indiai apáca fog szolgálni 

a kórházban! 

– Itt is vannak! – emeli fel a hangját. – Sajnos, nem fejlõdött 

Indiában úgy a rend, ahogy számítottunk rá. Tíz embert hoztunk, 

hat-nyolc ma is itt van. (Itt senki sem látott egyet sem – P. Á.) 

De miért kell nekem errõl beszélni? Engem eddig minden újságíró 

becsapott! 

Kik? A felkutatott interjúkban, riportokban egyetlen bíráló szó 

sincs: õ felüláll minden kritikán. A hivatásomat ért vádakat próbálom 

lerázni a nyakamról, vitánk során jobbra-balra kevergünk, 

õ – „mellékesen” – a rend háború alatti, zsidómentõ perjelének a 

halálát „egy zsidó ávós” nyakába varrja. Makacssága, és tájékozatlansága 

miatt új témába kezdek: 

– Egy katolikus püspök szerint az egyházi vagyon visszaadásának 

módja nem volt végiggondolva, emiatt talán többet ártott, 

mint használt. 

– Asztrik püspök úr nézetét ismerem, többnyire egyetértek 

vele, de a püspöki karban egyedül van a véleményével. Szerinte 

a törvényhozók nem gondolták végig, mit jelent számukra az egyház. 

Megemlíteném, hogy Romániában mindent visszaadtak. 

– Névleg! Ott megkapták volna a kórházat – az ötemeletes 

épület nélkül –, de továbbra is az ORFI gyógyított volna benne, és 

önök rázhatták volna az öklüket! 

125 Örkény István Tóték címû mûvében a fronton lévõ fiuk parancsnoka, 

az õrnagy dobozolással kergeti õrületbe az õt vendégül látó Tót család fejét. 

327

– A kórház területén is élnek még lakók – említi újból, pedig 

nem lévén szerzõdésük, kilakoltathatnák õket! – Hányszor megalázták 

az egyházunkat, személy szerint engemet is évtizedeken 

át! Nem engedtek el Rómába továbbtanulni, doktorálni sem. Az 

Egyházügyi Hivatal csak azokat támogatta, akik együttmûködtek, 

besúgókká váltak. 

„Rómából” akkor felkészületlen voltam, de pótoltam a hiányt. 

2008 februárjában csak arról beszélt a Szent István Rádióban, 

hogy a papneveldében intenzív szellemi és tudományos munkát 

folytatott két professzorával is: „mikor elkezdõdhetett volna a 

papi életem, az egyházmegye vezetése engem jelölt Rómába”. 126 

Egy korábbi nyilatkozata szerint a római továbbképzését az egyházügyi 

hivatal gáncsolta el, mondva: „az megy ki, akit õk akarnak”. 

127 Nem hiszem, hogy ezt nyíltan kimondták. (Az egyházi 

rendszerben a továbbtanulási lehetõség nem „kívánságmûsor”. Az egyházi 

vezetõk választják ki az arra alkalmas személyeket. A Vatikáni 

Szerzõdés után az ÁÉH [sic!] nyomatékosította, hogy ebben a kérdésben 

is az õ engedélyük a döntõ – K. I.) 1975: „Lékai bíboros kapacitált, 

hogy menjek Rómába tanulni.” Felelete: „Harmincöt éves 

korában ne foglalkozzon ezzel az ember, a helyemen vagyok.” 128 

Ekkor a ferenciek templomában volt beosztott pap. Másodszor 

– vagy elõször? – kitért a Vatikán elõl. (Rosszindulatú megjegyzések 

sorozatával találkozom itt. Ilyen megjegyzések: „másodszor… vagy elõször”. 

A döntésemet is megkérdõjelezni bátorkodik – K. I. Tényt közlök: 

kitért a Vatikán elõl – P. Á.) Máshol azt mondta: huszonnégy 

évesen meghozta papi élete legfontosabb döntését: „a szegényekért 

akarok élni, és lemondtam mindenfajta teológiai elõmenetelrõl”. 

129 De elhatározása beváltására jóval késõbb került sor. Ide 

illik még egy idézet a róla készült portréból: „Kozma Imrét nem tudta 

hová tenni az egyház vezetése sem.” 130 Huszonnyolc évesen meg- 

328 





130 Romhányi: i. m.

tagadták tõle, hogy doktori címet szerezzen, harminchat évesen 

felajánlották neki, hogy Rómában folytassa tanulmányait, amit 

akkor õ utasított vissza. 131 (Nem az egyházi vezetõim tagadták meg a 

továbbtanulási lehetõséget – errõl már volt szó –, hanem az ÁÉH 

[sic!]. Késõbb pedig a püspököm ajánlotta fel a lehetõséget – K. I.) 

Kozma Imre 1968 szeptemberétõl 1977 januárjáig szolgált a 

belvárosi ferences templomban. Mikor ott elkezdett foglalkozni 

a fiatal házasokkal, nálunk még ismeretlen volt a „házas hittan”, a 

házasok hétvégi programja. Az ÁEH-nak nem tetszett az agilitása. 

„1976 októberében Lékai bíboros úr felkeresett (? – P. Á.) és 

közölte, hogy az Egyházügyi Hivatal nem járul hozzá a papi mûködésemhez. 

Jelezte, hogy készüljek fel egy új életre … Majd novemberben, 

névnapomon felkeresett elõzõ plébánosom, Bárány 

Anzelm atya, és elmondta, hogy nyugdíjba megy, és szeretné, ha 

én lennék az utóda Zugligetben. Lékai bíboros úr december elején 

örömmel közölte velem, hogy folytathatom papi tevékenységemet.” 

132 Zugligetben indult el az a sikerkorszak, amely a környezõ 

országokban is ismertté tette. 

Honlapján, Kozma Imre így ír az áthelyezésérõl: „Én az Állami 

Egyházügyi Hivatal büntetésébõl kerültem Zugligetbe, ahogy a szó 

járta, a városszélre, egy eldugott helyre. Állandó megfigyelés alatt 

álltam, és a kihallgatások alkalmával is mindent elkövettek, hogy 

megfélemlítsenek.” 133 Noha a lap alján angolul diszkréten feltüntették: 

„Comments are closed” (kommentálásra nincs lehetõség), 

mi itt megjegyezhetjük, hogy a papi pályáról való eltávolításhoz 

képest Zugliget nem nagy fenyítés, az állandó megfigyelés, kihallgatás 

pedig, korábbi szavai szerint ekkor szûnt meg. 

– Miért csak 1996-ban kezdett intenzíven foglalkozni az irgalmas 

rendi ügyekkel? 

– Ezt cáfolom! Tökéletesen és tudatosan készültem erre a hivatásra, 

már 1986-ban rájöttem, hogy a szegényebbek betegebbek az 



133 A magyar nemzet befogad, és határt nyit 1989. http://kozmaimre.hu/ 

2009. április 26. 

329

átlagnál, az õ segítésük motivált a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében 

is. Maguk az ORFI-t pártolták, azt szerették volna, ha 80 

vagy 100 évre õ mûködteti a kórházat. 

– O’Donnell római és Langthaler bécsi perjel véleményének 

elfogadása talán nem bûn. (Õk nem ismerhették az itteni viszonyokat. 

Kérdezem, kik és milyen szándékkal gyõzködték õket? – K. I. Például 

Neumark Tamás, aki már 1989-ben felvetette a rendi kórház 

felélesztését, és nyomatékul meghívta O’Donnell atyát – P. Á.) 

Nemere fõorvos azt állítja, hogy Kisida Elek dunakeszi lakásában 

beszélték rá önt a kórház visszaszerzésére. 

– Visszautasítom, hogy bármi szerepük lett volna a döntésemben. 

Nem volt rá szükség. Már 1986-ban felvettem a kapcsolatot 

Laurus atyával, az irgalmas renddel. 

A 82 éves Betléri István is azt állította, volt rábeszélés: – Kozma 

Imre történelmi tettet hajtott végre. Én is benne voltam az õt rábeszélõ 

csoportban. Õ látszott a legalkalmasabbnak a kórház visszaszerzésére 

a Szeretetszolgálatnál szerzett tapasztalata alapján is. 

– És miért csak egy évtized múlva jelentkezett a rendbe? 

– Mert egy plébániát vezettem, és ’87-ben elkezdtük építeni a 

Máltai Szeretetszolgálatot. (Késõbb elmondjuk, mit takar a többes 

szám – P. Á.) A rend szellemisége ragadott meg. Az egész világon 

probléma az egészségügy, ami pusztán pénzzel nem oldható meg. 

A Vigíliának így beszélt a túlterheltségérõl az atya: [Zugligetben] 

„már oly nagyra nõtt a közösség, hogy egyedül lehetetlen volt 

ellátni a lelkipásztori szolgálatát … Korábban napi 6-7 órát gyóntattam 

(!), de erre a máltai munka és egyéb plébániai feladatok 

mellett nem vállalkozhattam. Segítõt kértem, sajnos az egyházi 

hatóság nem tudott adni.” Belátta, nem maradhat ott, ahol a közösség 

igényeit képtelen úgy szolgálni, ahogy azt a lelkiismerete diktálja. 

„1996-ban beléptem a betegápoló irgalmas rendbe. A rend 

erõfeszítéseiben és programjai kialakításában már korábban is 

részt vállaltam, segítettem azt a két idõs testvért, aki a rend magyarországi 

jövõjérõl álmodott.” 134 (Bálint Géza, aki befogadta 

330 

134 Zimányi: i. m.

Laurus atyáékat, azt mondta: – Ennek effektív nyomai nem voltak, 

Laurustól sosem hallottam errõl.) 

– Miért titkolják, miért nem említik honlapjaikon sem, hányan 

vannak a rendben? 

– Négyen vagyunk, hárman tanulnak és van két jelölt. Nehéz 

„a múltat eltörölni”. 

– Más rendben is hasonló a helyzet. Mi volt Horn Gyula szerepe 

a BIK felállításában? 

– Meg fog lepõdni, én mindegyik politikussal jóban vagyok. 

– De vele együtt dolgozott, a miniszterelnökök közül egyedül 

hozzá volt szabad bejárása. 

– Õ szeretett engem, nagyra értékelte a máltaiak ’89-es szerepét, 

a Károly-díj átvételekor is megemlékezett a munkánkról. 

A Máltai Szeretetszolgálat gyengéje és ereje, hogy minden politikussal 

jó viszonyt ápol. Mindegyik párt szeretné, ha odatartozna 

az ember. 

Pár nappal utánam járt a protonotárius úrnál egy kolléganõ, 

interjújában Kozma Imre kitért a mi találkozónkra is: „Tudja, fura 

ez… Nemrég itt járt egy újságíró kollégája, s szinte nekem támadt: 

»hogy van az, hogy magának bejárása volt Horn Gyulához?!« Hát 

úgy van, azaz volt, hogy Horn Gyula engem tisztelt, értékelt, s 

uram bocsá’, tán még azt is elmondhatom, hogy szeretett… Tudja, 

mit vártak Kozma Imrétõl? Hogy kezdje szidni Horn Gyulát. Meg 

az akkoriakat. Mert akkor a Kozma Imre hû, micsoda vagány fickó. 

De ha az igazságot mondja, s nem hajlandó gyûlölködni, akkor 

mit keres itt?!” 135 

Visszatérve Kozma Imréhez, szóbeszéd, hogy az anyaszentegyház, 

a magyar püspöki kar nem kedveli õt, emiatt nem teljesülhetett 

leghõbb vágya, hogy püspök legyen. A nyolcvanas évek 

végén, a kilencvenes évek elején bennfentes körökben is pusmogtak 

jelöltségérõl. 1990 elõtt talán azért nem lett püspök, mert 

nem volt hajlandó együttmûködni a rendszerrel. De miért nem 

135 Gündisch Mónika: Magunkban hordjuk emberségünk mértékét. Vasár- 

napi Hírek, 2009. március 28. 

331

lett püspök 1990 után? Hiszen megmutatta országnak, világnak 

a német menekültek ellátásával, hogy mire képes. Megmutatta a 

magyar egyháznak is. És a püspöki kar értett a szóból: megy ez 

egyedül is, gyermekem! Ment is a saját feje után, hiszen már volt 

saját birodalma. Kozma Imre már kész mítosz, ismertebb, mint a 

püspökök! Elõször a szeretetszolgálattal, meg a szabadságra gyülekezõ 

keletnémetek gondozásával kezdett új életet. Másodszor, 

amikor belépett a rendbe. Az emberek többségének egy életre is 

alig futja, neki az elõéletével együtt legkevesebb három jutott, meg 

két birodalom. Betetõzés: „A hivatás az, ami az életünknek is, a 

halálunknak is értelmet ad. Olyan hivatás nincs, ahol nem kell 

meghalni.” 136 (A legzavarosabb hordalék ez a bekezdés. Rosszindulat 

árad belõle. Ön szóbeszédre hivatkozva bírálja a Magyar Katolikus 

Püspöki Kart. Meglepõ, hogy beteljesületlen legfõbb vágyamról beszél, 

úgy, mint, aki gondolataim ismerõje. Tevékenységemet pedig Magyarországgal 

és a Magyar Egyházzal szembeni kihívásként értékeli – K. I.) 

Miután a Kozma Imrérõl szóló fejezet megjelent egy folyóiratban, 

137 hiába kértem õt a beszélgetés folytatására, így a következõ 

véleményeket már csak itt olvashatja: 

– Hogyan zajlik a püspökök kiválasztása, kinevezése? – kérdeztem 

egy idõs püspöktõl. 

– A kinevezésrõl a pápa dönt. A nuncius kötelessége a negyvenéves 

papok körében megkérdezni, kik azok, akik értelmileg, 

erkölcsileg, vezetõi tapasztalat alapján alkalmasak lehetnek erre 

a tisztségre. Ezeket aztán szemmel tartják, ha valami kisiklás van, 

leveszik a listáról. Ha valahol üresedés van, a nuncius kötelessége 

az ordináriust megkérni, terjessze fel a kiválasztottakat. A felterjesztendõ 

három jelölttel kapcsolatban minden püspök a megkérdezettek 

körébe tartozik. 

– A nyolcvanas évek végén, kilencvenesek elején egyházi körökben 

szóbeszéd volt Imre atya püspökjelöltsége. Az is, hogy õ 

mennyire vágyik erre. 

136 A hivatás teológiája, 2008. július 5. (http://kozmaimre.hu/archivum/ 

category/kategoria-nelkul/). 

137 Pünkösti Árpád: A mi atyánk. Mozgó Világ, 2009. október. 

332

– Normális esetben senki fejében nem fordul meg, hogy õ püspök 

legyen. 

– A papokban nincs becsvágy? 

– Az egyházban nem lehet emberileg semmit sem tenni (?). 

Hívõ embernek kell lenni, hogy valaki az Isten embere legyen. 

– Egy megbízható ember állítja, hogy 1991 márciusában a Pátyról 

hazatérõ Kozma atya kocsijában a Lauder iskolánál megszólalt 

a kihangosított telefon, és Angelo Acerbi pápai nuncius, a máltai 

lovagrend tagja gratulált neki, mivel õ lesz a gyõri püspök. Nagy az 

öröm; tervezgetés kezdõdött a szeretetszolgálat jövõjérõl. Két-három 

nap múlva közölték a lapok Pápai Lajos kinevezését Gyõrbe 

megyéspüspöknek. Bõ másfél évtized múlva, 2007-ben ez az illetõ 

Rómában, a Lovagrend nagymesterének temetésén megtudta, 

hogy a magyar lovagrend nagymestere, Kállay Kristóf lépett közbe, 

a lovagrend nevében Kozma atya kinevezése ellen. 

– Ez provokáció, és hihetetlen, pláne Acerbi ilyet nem követett 

el. Korunk Magyarországát hagyja ki ebbõl. Lehet, hogy Kozmát 

egy ellensége provokálta. Az már úri huncutság, hogy a máltai lovagrend 

vezetõi léptek fel ellene. Pápai Lajos útja egyenes vonalú 

volt a püspöki székig. 

Két másik ugyancsak névtelenül véleményt nyilvánító püspök 

szerint Angelo Acerbi szigorú diplomata, Imre atyának nem 

mondhatott ilyet, másrészt nem is volt közös nyelvük, Acerbi érsek 

úr nem tud németül, Imre atya pedig más nyelven nem ért. 

Viszont a bennfentes tájékoztatás annyira konkrét, hogy ilyet meg 

nem lehet csak úgy kitalálni, valós helyzetek, személyek szerepelnek 

benne. 

– Milyen nyelven gratulált Acerbi a telefonba? – kérdeztem a 

megbízható embert. 

– Németül… Bár ahogy idestova húsz év távlatából belegondolok, 

lehet, hogy a titkára tolmácsolt, magyarul. Egyébként most 

találkoztam Acerbivel Jeruzsálemben és németül beszéltünk. 

Donáth László evangélikus lelkész véleménye simává hengerli 

a döccenõket: 

– Ismertem számos rendkívül ambiciózus katolikus papot, akik 

„mindenképpen” püspökök szerettek volna lenni, mondván, Pál 

333

apostol is megírta: aki püspökséget kíván, jó dolgot kíván. Elfeledkeztek 

arról, hogy ez rendkívül szigorú kar, amely többnyire olyan 

vezetõket választ, akik árnyékában bármi megeshet. Nem szereti 

a zseniális, ambiciózus, nagyon kreatív embereket. Egyetlen kivételrõl 

tudok, Asztrik atyáról. Kozma Imre világéletében egyháza 

problematikus tagja volt. Õt a politikai struktúrák változása, 

és az egyház változatlan szisztémája, addig gyúrta, ameddig azzá 

nem tette, ami most. Sem nem világi, sem nem egyházi, sem nem 

politikus, sem nem pap. Sajátos képzõdmény, akit se kiköpni, se 

lenyelni nem tudnak. Mondhatjuk azt is, hogy számûzték az irgalmasok 

közé, miközben az egész emberbõl elképesztõ módon süt a 

vágy a hierarchiába való integrálódásra, ugyanakkor az egész élete 

eleven tanúsága annak, hogy tökéletesen alkalmatlan bármiféle 

integrációra. 

Kórháztulajdonosként is ilyen. Ez az õ tragédiája, és ez a BIK-é 

is. A páter self-made man: önerejébõl érvényesülõ pap, a feudális 

katolikus egyház „kapitalistája”. 

334 

* * * 

Visszakanyarodom 1977-hez, amikor Kozma Imrét „büntetésbõl” 

a XII. kerületi, zugligeti plébániára helyezték, ahol egyszer már 

szolgált két esztendõt, ekkor közel két évtizedes munkálkodás várt 

itt rá. Zugliget hagyományosan gazdag környék, mondhatni úri 

negyed volt, de a kitelepítések jobban sújthatták ezt a körzetet. 

Az 1946-ban Nyugatra számûzött svábok, és az 1951-ben vidékre 

számkivetett budapesti „osztályidegenek” helyére többnyire rendszerhû 

– nem vallásos – lakókat telepítettek. Nehéz feladat várt a 

plébános úrra. 

Zugligetre – mint mondta – háromszáznál több híve követte. 

Közülük kerültek ki segítõi, akik becsöngettek a lakásokba az új 

plébános bemutatkozó és szolgálatait felajánló levelével, majd szociális 

térképet készítettek állítólag az egész hatalmas – több plébániás 

– kerületrõl. „Olyan feladatokat jelöltünk ki magunknak, 

amelyekre a XII. kerületi Tanács is fölfigyelt, és késõbb támogatott 

is. Szegény családok, magányosok, fogyatékkal élõk, mozgássérültek 

támogatását sikerült megszervezni nagyszerû, áldozatkész

fiatalokra támaszkodva. Valójában létrejött egy szociális háló, 

amelyet felelõsségtudattal szövögetett egy katolikus közösség és 

egy pártállami önkormányzat [tanács – P. Á.]. Ez a több száz fiatal 

teremtette meg a Máltai Szeretetszolgálat bázisát, amely késõbb 

Zugligetben alakult meg.” 138 

Egyre többen jártak a miséire is. A rendszerváltás elõtt vasárnaponként 

sokan csak a templomkertben állva hallgathatták. 

Méltón a Szent Család Plébánia nevéhez a páter folytatta a 

család-pasztorációt. „2800 házaspár tartozott ehhez a csapathoz 

… e családokban 4,3 a gyermekek átlagos száma, és talán ha öt 

válás volt…” 139 Kozma Imre mentalitásából adódott, hogy nála 

a fiataloknak volt irodalmi színpada, énekkara, gitárzenekara, témájukat 

a vallás, vagy a Biblia kifogyhatatlan tárházából vették. 

Számomra akkor is hihetetlen, hogy úri kerületünkben létezhetett 

majd’ háromezer négy-öt gyermekes család. (Nem csupán zugligeti 

családokról van szó, hanem a hetvenes évektõl kezdõdõen felépülõ közösségrõl. 

Ami Önnek hihetetlen, az nekem fájdalmas tapasztalat, hogy 

ezek a nagyszerû szülõk szinte kivétel nélkül értelmiségiek, s alig van 

közöttük fizikai dolgozó. Ez akkor is így van, ha én nem fogadom el az 

úri és nem úri kategorizálást – K. I.) 

„Amikor mi elkezdtük a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mûködtetését 

1986 végén még féllegálisan, erre rábólintott az apparátus. 

Ez már jelzett valamit…” 140 „1987-ben a zugligeti templomba 

járók csoportjából nem hivatalosan megalakult az akkor még 

németországi bejegyzésû Magyar Máltai Szeretetszolgálat.” 141 „A 

Magyar Máltai Szeretetszolgálatot 1988 decemberében elõször 

Németországban alapította meg Csilla von Boeselager, Ungarischer 

Malteser Caritas-Dienst néven.” „Csilla von Boeselagerrel 

1988 õszén ismerkedtem meg. Az NSZK-ból hozott a magyar 

kórházak számára felszerelést és társakat keresett, akik segítettek 

volna az adományok elosztásában. Itt a zugligeti plébánián akko- 


139 Gündisch: i. m. 

140 Gündisch: i. m. 


335

iban egy igen jól mûködõ közösség volt, amelynek tagjai közül sokan 

vállalták el a szeretetszolgálattal járó munkát.” 142 „A Magyar 

Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) 1989. február 4-én alakult, de 

kezdetei 1987 õszére tehetõk, amikor a Németországban élõ Csilla 

von Boeselager bárónõ meglátogatta Kozma Imrét, a Zugligeti 

Szent Család Plébánia plébánosát és beszélgetésükbõl karitatív 

együttmûködés kezdõdött.” 143 

A fenti szövegekbõl nem bogozható ki, hogy mikor és miképp 

jött létre MMSZ. Pedig egyszerû a válasz: „Budapest angyala”, 

„Európa legjobb koldusa”, vagyis Csilla von Boeselager volt a Magyar 

Máltai Szeretetszolgálat alapítója. Õ ragaszkodott hozzá, hogy 

a külföldi társszervekkel ellentétben a magyar ne csupán szolgálat, 

hanem a világon egyedülállóan szeretetszolgálat legyen. Arra 

gondolt, hogy egy szegény magyar, ha mást nem is, de szeretetet 

ajándékozhat – egy egészséges, egy szegénynek, aki beteg. 144 

(Ez a kivételes asszony Budapesten született, Fényes Csillaként. 

Szülei a szovjet csapatok elõl menekülve végül Venezuelában kötöttek 

ki. A kislány az apácákhoz járt iskolába, majd az USA-ban 

szerzett vegyészi diplomát. 1970-ben, Frankfurtban kapott munkát, 

és három év múlva dr. Wolfhard von Boeselager báró, vesztfáliai 

nagybirtokos felesége lett. A Boeselager családból többen 

máltai lovagok és aktív munkásai a Malteser Hilfsdienstnek.) 

Csilla asszonynak már nagyobbacskák voltak a gyermekei, amikor 

1987-ben elhozta az elsõ segélyszállítmányt Magyarországra, és 

a folytatáshoz szövetségeseket keresett. 145 Kozma atya szerint püspökök 

és híres papok nem vállalták a feladatot, de Csilla asszony 

Mária nõvérrel is tudatta szíve óhaját. Õ elmondta neki, hogy van 

142 Engrin: Idegen voltam és befogadtatok – beszélgetés dr. (sic) Kozma 

Imre atyával. http://www.gondola.hu/cikkek/37503, 2004. augusztus 17. 

143 A Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Wikipédia. 

144 Gábor László: Szeretetbe csomagolt máltai adományok. Heves Megyei 

Hírlap, 1992. május 16–17. 

145 Lásd In memoriam Csilla von Boeselager. 2004. május 24. Forrás: 

EKCS–Ládonyi Zs. http://www.orvosnet.hu/index.php?c=view&type=news 

&id=273. 

336

egy ember, akit szívesen ajánlana, de már oly sok a tennivalója, 

hogy nem szabad újabb munkával terhelni. „Erre állítólag Csilla 

felujjongott, biztos, hogy õ az én emberem. Felkeresett és elõadta 

tervét. Már volt tapasztalatom a szociális tevékenységgel kapcsolatban, 

és ösztönösen igent mondtam.” 146 A Frankfurter Allgemeine 

Zeitung szerint, Csilla asszony „Magyarország prímásának, Paskai 

bíborosnak köszönheti, gyakorlatilag viszont Mária nõvérnek, 

Paskai akaratos és segítõkész titkárnõjének, hogy megtalálta a 

megfelelõ embert.” Magyarország prímása „a mindenható kommunistákkal 

való érintkezések megpróbáltatásai miatt eltanácsolta 

õt attól, hogy adományait Magyarországra hozza… »Ez a dolog 

túl veszélyes!« A Németországból érkezett látogatót azonban az 

elõszobában Mária nõvér Kozma plébánoshoz irányította.” Csilla 

asszony legfontosabb segítõjének nevezte õt, „aki gondoskodik arról, 

hogy amit összegyûjt Németországban, odajusson, ahol szükség 

van rá”. 147 Kozma atya: „Mindkettõnk számára nagy élmény 

volt ez az elsõ találkozás, az az érzés támadt bennünk, mintha 

mindig is ismertük volna egymást” 148 

Önéletrajzi jegyzeteiben a bárónõ így ír a kezdetekrõl: „1987. 

október 23-án (véletlen ez a dátum? – P. Á.), hat hónapos elõkészület 

után, az arnsbergi Német Máltai Segélyszolgálattal együttmûködve, 

indul az elsõ teherautó adomány Magyarországra … 

Kozma Imre plébános fogadott bennünket, akit 1987 augusztusában 

ismertem meg. Magyarországon az adományok célba juttatása 

volt az egyik legnagyobb probléma. Szerencse volt, hogy erre 

a célra ilyen felelõsségteljes személyt találtunk. Abban az idõben 

ez veszélyes foglalkozás volt.” 1988 decemberéig 37 küldemény 

érkezett kb. 7,5 millió DM (220 millió forint) értékben. Ezekben 

többek között voltak használt, ám mûködõ orvosi felszerelések, 

berendezések, ruhanemûk és lakásberendezések is fogyatékos és 


147 Feldmeyer, Karl: Praktische Menschlichkeit ohne grosse Worte: Hören, 

sehen und helfen. (Gyakorlati humanizmus nagy szavak nélkül: hallani, 

látni és segíteni.) Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1992. december 5. 


337

szociális otthonok, nagycsaládosok és erdélyi menekültek részére. 

„1988 novemberében elértem a magyar kormánynál, hogy engedélyezzék 

a máltai szervezet alapítását. Magyar társaimat nem 

vontam be a tárgyalásokba a veszély miatt. Abban az idõben az 

engedély szenzáció volt, hiszen nyíltan megmondtam, hogy a máltaiak 

jelszava »A hit védelme, és a nélkülözõk segítése«, és hogy a 

magyar segélyszervezet nyugat-németországi testvérszervezete 

lenne.” (Ekkor kérte azt is, hogy a kórházak más célra használt 

templomait, kápolnáit lehessen ismét istentiszteletre használni, és 

legyenek újból „kórházi lelkészek”. Neki is köszönhetõen kezdõdött 

el 1989 tavaszán a kórházi betegek lelki gondozása az országban.) 

1988. december 14-én alakult meg az NSZK-ban az Ungarischer 

Malteser Caritas-Dienst, az elnök Csilla asszony. A Magyar 

Máltai Szeretetszolgálatot (MMSZ) 1989. február 4-én 

alapították, elnöke Kozma Imre plébános, Csilla asszony elnökségi 

tag. „A Kozma plébános által vezetett hívõ egyházközösség tagjai 

képezik a magját az egyetlen máltai szervezetnek a keleti tömbben 

és ez az elsõ civil jótékonysági szervezet Magyarországon (és talán 

az egész keleti tömbben). 1989. januártól decemberig 175 teherautó 

megy 24 millió DM értékû adománnyal Németországból Magyarországra 

és két betegszállító kocsit és két minibuszt is adományoztunk.” 

149 Csilla asszony nélkül nem lenne MMSZ, és Kozma 

atya odaadása nélkül nem lenne ismert és elismert a szervezet. 

Megkockáztatjuk, hogy találkozásuk nélkül talán nem lenne Budai 

Irgalmasrendi Kórház sem. 

A páter meg sem melegedett az elnöki székben, amikor Csilla 

asszony tettvágyának, politikai tisztánlátásának, kettõs hazafiságának 

köszönhetõen felkapta a világpolitika forgószele. Az internetes 

Wikipédia szenvtelen összefoglalója szerint: „1989 augusztusa 

és novembere között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 50 000 

149 Ich wurde der beste Bettler Europas – Erinnerungen an Csilla Freifrau von 

Boeselager. (Európa legjobb koldusa lettem – Emlékezések Csilla Freifrau 

von Boeselagerre.) Dortmund, 1994, Ruhr Nachrichten Verlagsgesellschaft 

GmbH Co., 72 o. 

338

keletnémet menekült ellátásáról gondoskodott a német Malteser 

Hilfsdienst anyagi és szakmai támogatásával.” 

2004-ben Kozma atya így emlékezett a történtekre: „Csilla bárónõ 

éppen máltai ügyekben járt az NSZK követségén, amikor az 

egyre dagadó augusztus eleji válság a tetõpontjára érkezett. Rengeteg 

NDK állampolgár szállta meg a konzulátust és kivándorlási 

engedélyt kért. A magyar kormány nem engedte ki õket, de õk 

hajthatatlanok voltak: nem mennek haza. Egyre többen és többen 

jöttek, úgyhogy az épület csordultig megtelt. A követség dolgozói 

a fejüket fogták: senkit sem akartak elküldeni, de egyszerûen 

nem volt hova tenni az embereket. Már a folyosókon is aludtak. 

A bárónõ ebéd közben megemlítette, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 

megoldhatná a problémát… A követségen nagyot 

néztek, de Csilla asszony lelkesedése átragadt rájuk. Bonn áldását 

adta a dologra. Szentmise után odajött hozzám és elmondta, hogy 

mit vállalt el. Gondolkodás nélkül rábólintottam.” 150 

2007-ben így: „A nyugatnémetek ismerték már a mi munkálkodásunkat. 

Titokban megkerestek engem. Innentõl kezdve 

misztikus a történet. Augusztus 13-án vasárnap este a mise után 

bementem a sekrestyébe és ott állt egy idegen férfi. (Minden úgy 

történt, ahogy itt olvasható. Ezzel nem ellenkezik az, hogy Csilla aszszony 

korábban ezt a kérdést felvetette, illetve tárgyalt a Nyugatnémet 

Követség embereivel – K. I.) Kiderült, hogy a nyugatnémet konzul 

volt. Vele párhuzamosan, Csilla von Boeselager bárónõ, a nyugatnémet 

Magyar-Máltai Segélyszolgálat elnöke éppen ekkor érkezett 

repülõvel Ferihegyre… (Egy nappal hamarabb jött – P. Á.) Tehát 

a konzul eljött hozzám, Csilla von Boeselagert meg a repülõtéren 

várta a nyugatnémet követség elsõ titkára, s feltette neki a kérdést: 

tudnának-e segíteni ebben a helyzetben. Ugyanezzel keresett 

meg engem a konzul – mi egymásról nem tudtunk semmit. A csoda 

az volt, hogy gondolkodás nélkül mindketten igent mondtunk 

… Tehát a két igen találkozott és a következõ nap este, augusztus 

14-én az elsõ tábor állt, s egy héten belül már állt a két hárshegyi 

150 Engrin: i. m. 

339

tábor is.” 151 A Hárshegy az Csillebérc, a harmadik menekülttábor 

pedig Zánkán volt. Így tudták elhelyezni a negyven-ötvenezer menekültet, 

a többség nem Zugligetben, hanem az utóbbi helyeken 

jutott oltalomhoz. 

Stefka István fentebb idézett cikkében szerepel a következõ 

mondat is: „A kis paplakban egymásnak adták a kilincset a magas 

rangú külföldi diplomaták, miniszterek, maga Kohl, nyugatnémet 

kancellár is eljött Zugligetbe.” Kozma Imre szavaival: „Itt Európa 

szinte minden vezetõ politikusa megfordult. Például eljött Kohl 

kancellár, Genscher külügyminiszter, francia, osztrák és más politikusok. 

A templom kicsi konyhájában állva kanalazták a levest 

és dicsérték a mi háziasszonyunkat, aki nemcsak fõzni tudott, de 

öt nyelven beszélt.” (Bizony, Kohl kancellár úr eljött, akivel nem a 

menekült táborban, hanem a külügyminisztérium vendégházában találkoztunk. 

Fényképek tanúsítják – K. I.) Ám Kohl kancellárnak 

– és Európa többi vezetõ politikusának is – volt annyi politikai intelligenciája, 

hogy abban a kényes helyzetben akkor sem tehették 

volna be a lábukat a zugligeti plébániára, a menekültek közé, de 

még Magyarországra sem, ha maga a pápa kérte volna erre õket. 

(Kohl jóval a menekültek kiengedése után, decemberben látogatott 

Budapestre.) 

– 1989-ben a keletnémet menekültek befogadását mi Budapesten 

éltük át – idézte fel 2009 tavaszán Csilla asszony nõvére, 

Kunckelné Fényes Ildikó (1937). – 1989 nyarát közös magyarországi 

szabadságra szántuk. Csilla az NSZK követség elsõ titkáránál 

Detlof von Bergnél lakott, mi pedig a három gyerekkel ötösben 

Kozma atya révén béreltünk egy zugligeti villát. Csilla mesélte, 

hogy von Berget legfeljebb egy integetés erejéig látja: elkezdõdött 

a menekültválság. A nyugatnémet követség bezárásakor kritikussá 

vált a helyzet, ezért a bonni kormány Budapestre küldte dr. 

Gunter Mulackot, a menekültekkel foglalkozó különmegbízottját. 

Mivel a nagykövet szabadságon volt õ is von Berg házában lakott, 

és ott tartották a német diplomaták gyûléseit. Dr. Mulack most, 

340 

151 Stefka: i. m.

2009-ben, Berlinben elmondta nekem, hogy Csilla megkérdezte 

tõle, miért olyan levert. Elmagyarázta, hogy zsákutcába jutottak, 

semmit sem tudnak tenni a menekültáradattal. Kötelesek lennének 

nekik útlevelet adni, de nem merik megtenni, mert a magyar 

reformállammal egyre jobb a kapcsolatuk, és a keletnémetekkel 

sem akarják tovább feszíteni a húrt. A magyar felet köti az NDKval 

aláírt szerzõdés is, miszerint a keletnémet állampolgárokat 

nem engedi Nyugatra. (Kötötte a genfi menekültügyi konvenció 

is, amihez ekkor csatlakozott Magyarország az egyre szaporodó erdélyi 

menekültek miatt, azaz, ha nem akart engedni a román követelésnek, 

hogy küldje vissza az erdélyi magyarokat, akkor nem 

küldhette vissza az NDK-sokat sem – P. Á.) És mi történik, ha 

mégis kiengedi õket? Politikailag lehetetlen a helyzet! Csilla végighallgatta, 

és azt mondta, Herr Mulack, lenne egy megoldás: az 

általam alapított Magyar Máltai Szeretetszolgálat felajánlja, hogy 

törõdik a menekültekkel és behívja a szintén általam alapított és 

vezetett Ungarischer Malteser Caritas Dienstet, amely segítségül 

hívja a Német Máltai Segélyszolgálatot. Ez a máltai hármas humanitárius 

segítséget nyújt, és akkor egyik országnak sem kell, semmit 

sem tennie! (A hármas fogatból csak a német segélyszolgálatnak 

volt elég felszerelése és szakképzett személyzete menekültek 

ezreinek ellátására.) 

Másnap a diplomaták elfogadták Csilla tervét, dr. Mulack felhívta 

Bonnt, Csilla húgom pedig a német máltaiakat, és a kormány 

meg a segélyszolgálat is kivihetõnek tartotta az elképzelést. 

Ezek után Kozma Imre atyához mentek, aki azonnal beleegyezett, 

hogy a plébánia kertjében nyissanak menekülttábort, és a plébánián 

mûködjön tovább a német konzulátus. Ehhez is kurázsi kellett. 

Dr. Mulack húsz év múltán is hangsúlyozta, hogy „von Boeselager 

asszony terve nyújtott lehetõséget arra, hogy a kritikus politikai 

probléma humanitárius kérdéssé váljon”. 152 

A plébánia kertje napok alatt megtelt a menekültekkel. A Német 

Máltai Segélyszervezet teherautó konvoja két napon belül be- 

152 Ezt a mondatát Mulack úr megerõsítette a Népszabadság berlini tudósítójának, 

Dési András kollégámnak is. 

341

futott, és rövid idõ alatt felépítették a sátrakat – addig a menekültek 

a meleg augusztusi éjszakában többnyire a plébánia kertjének 

füvén aludtak. Az egyházközség és a német máltaiak önkéntesei 

osztották az ételt, amit a közeli János Kórház konyhájából hoztak 

– mivel az elsõ CT-jüket Csillától „kapták”, nyomban segítettek, 153 

a számlát a németek állták. A tábor vezetõje Csilla volt. Mi a férjemmel 

és a három gyerekkel együtt öten voltunk ott a plébánián 

és megjelentek a követségi emberek is máltai karszalaggal álcázva, 

mert a Stasi (a keletnémet titkosrendõrség) figyelte és fényképezte 

a tábort. A „konzulátus” titokban, készítette az NSZK-s útleveleket 

a menekülteknek, mert az alkotmányuk szerint minden keletnémetnek 

automatikusan járt a nyugatnémet állampolgárság. 

Minden éjjel, tucatjával tûntek el menekültek a táborból: mindenüket 

(lakó- és személykocsikat, motorbicikliket, csomagokat) 

hátrahagyva, térképekkel felszerelve nekiindultak a határnak, 

ami akkor elég porózus volt. Néha egy-egy ügyetlenebb embert elcsíptek, 

egyet véletlenül lelõttek, pedig nem volt ellenségeskedés. 

A visszafordítottakat figyelmeztették, hogy ne erre jöjjenek, hanem 

száz méterrel odébb. Mi aztán szeptemberben hazautaztunk 

Caracasba, mert egyetemi tanár volt a férjem és én is. 

A határnyitás huszadik évfordulója alkalmából a Der Spiegel és 

a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung is interjút készített Kozma 

atyával. 154 Egyik írásban sem esik szó Csilla von Boeselagerrõl, hacsak 

a „mi máltaiak” említésekben nem gondol valaki rá is. A Spiegel 

szerint Kozma Imrét kereste fel a német konzul, hogy tudna-e 

segíteni a menekültek ellátásában. („És a Stasi bénultan figyelte a 

zugligeti plébánost, aki helytállt a német-német viszályban.”) 

Különös, hányféle változata van a Kozma atyához kapcsolódó 

történeteknek, akkor is, ha maga adja elõ õket. 

153 Jauer, Joachim: Urbi et Gorbi. Christen als Wegbereiter der Wende. Freiburg–Basel–Wien, 

2008, Herder Verlag, 344 o. (151. o.) 

154 Mayr, Valter Von: Der Erste Stein. (Az elsõ kõ) Spiegel, 2009. május 

25., illetve Wrangel, Cornelia von: Die Helden von der grünen Grenze. (A 

zöld határ hõsei.) Frankfurter Allgemeine Sonntagzeitung, 2009. június 21. 

342

Hangsúlyozni kell: a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) hivatalos 

képviselõi a bárónõ mellett a Kozma Imre vezette szeretetszolgálatot 

is elfogadták partnernek, segítségükkel találtak kiutat 

a bénító helyzetbõl. A szituáció kényességét mi sem érzékelteti 

jobban, mint az, hogy Zugligeten volt az elsõ nyilvános keleti menekülttábor, 

amely egy testvérországból fogadott menekülteket. 155 

Természetesen a sátrakat, ágyakat, fürdõ- és WC-konténereket 

– szinte a teljes ellátást – a németek állták, lényegtelen, hogy a 

Malteser pénzébõl vagy a költségvetésbõl is. Polgártársaikért hoztak 

áldozatot. Emiatt tartják számon húsz év múltán is a magyarok 

nagylelkûségét. Kozma atya odaadásról beszél. „A kifõzdéket, az 

éttermeket, a munkásszállásokat, a szállodákat felhívtam telefonon 

és elmondtam, mirõl van szó. Ettõl kezdve tömegével hozták 

naponta háromszor a hideg és meleg ételeket, de senki sem kérdezte 

meg, hogy mikor és hogyan fogunk fizetni … a hívõ magyar 

családok százötvennyolc német családot vittek el, fogadtak otthonaikba. 

A plébániával szemben lévõ utcában lakók mind felajánlották 

fürdõszobáikat, a mosási lehetõséget, de pár nap múlva 

ez is megoldódott.” A hivatalos ellátó, a János Kórház véletlenül 

kimaradt a sorból. 

A plébános úr azt mondta, 162 televíziós stáb fordult meg a 

zugligeti templomban, még Ausztráliából, Argentínából, Brazíliából 

és Japánból is jöttek újságírók. Akárhányan is voltak, a sajtót 

a táborvezetõ Csilla asszony naponta tájékoztatta. Csak a 

diplomatákra vonatkozott a német külügyminiszter tájékoztatási 

tilalma. Csilla azt vallotta, minél nagyobb a nyilvánosság, annál 

nehezebb megállítani a menekültáradatot, annál kevésbé tehetnek 

a keletnémetek bármit is. Az egész világsajtó tele volt a hírrel, 

amit késõbb Genscher megköszönt Csillának. 156 Kozma Imre azt 

állítja, hogy a nehéz helyzetben kizárólag Kohl kancellártól kért 

tanácsot. Felhívta telefonon és Kohl így biztatta: „Páter Kozma! 

Gorbacsov elnök úr a következõt jegyezte meg nekem: »A magya- 

155 Jauer: i. m. 149. o. 

156 Uo. 

343

ok jó emberek!« Legyen elég magának ez a válasz. – Ennyi nekem 

elég is volt.” 157 

Hát elég sajátosan felelt a páternek ez a nagy formátumú politikus 

– ha egyáltalán… (Egyébként a magyar kormány 2008-ban, a 

határnyitásban érintettek visszaemlékezéseibõl kiadott egy angol 

nyelvû kötetet, amelyben Kozma Imre nem említi a német kancellárt. 

158 ) Ha éppenséggel nem magyar lennék, Gorbacsov mondata 

sem tetszene. Valójában õ nem is ezt mondta, amint Oplatka 

András megírta. 159 Kohl önéletrajza szerint a Németh Miklóssal 

folytatott 1989. augusztus 25-i gymnichi titkos találkozó után felhívta 

és tájékoztatta Gorbacsovot, hogy a magyarok kiengedik a 

keletnémet menekülteket, mire némi gondolkodás után Gorbacsov 

azt felelte: „A magyarok jó emberek.” Ám Oplatkának Gorbacsov 

cáfolta ezt; õ azt felelte Kohlnak: „Németh Miklós jó ember, 

megbízhat benne.” 

1989. szeptember 10-én, vasárnap este a tévé A hét címû mûsorában 

Horn Gyula jelentette be, hogy a magyar hatóságok átengedik 

a határon azokat az NDK-s állampolgárokat, akiket Ausztria 

vízum nélkül befogad. A zugligeti táborba kirakott tévé elõtt Csilla 

asszony fordította a menekülteknek a külügyminiszter szavait, és 

a hallgatóság üdvrivalgásba tört ki. 160 (Azon az éjszakán becslések 

szerint ötezren lépték át a határt.) 1989 novemberében Genscher 

külügyminiszter személyesen köszönte meg a magyar kormánynak 

ezt a lépést, Zugligetben pedig – Kozma atyát idézve – azt mondta, 

hogy Kozma Imre, illetve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 

vette ki az elsõ téglát a berlini falból. 161 Ismereteink szerint Kohl 

kancellár 1990. október 4-én, a német újraegyesülés másnapján 

157 Stefka: i. m. 

158 The First Brick From The Berlin Wall. Commissioned by the Government 

of the Republic of Hungary, 2008, 102 o. Kozma Imre írása 64–68 o. 

159 Oplatka András: Egy döntés története. Budapest, 2008, Helikon, 360 o. 

(215–216. o.) 

160 Pünkösti Árpád: Magyaros átvágás. Népszabadság, Hétvége. 2009. 

augusztus 15. 


344

arra emlékeztette honfitársait, hogy „Magyarország ütötte ki az 

elsõ téglát a berlini falból”. 

A szeretetszolgálat augusztus 14-ét, az elsõ menekülttábor felállításának 

dátumát, a befogadás napjaként ünnepli. Az ötödik 

évfordulón emléktáblát, a tizenötödiken emlékmûvet avattak. 

Kozma atya elmondta: „A befogadás, mint a krisztusi program lényege 

– idegen voltam és befogadtatok – meghatározza életünket 

és munkánkat … A befogadásnak nincs alternatívája és feltételhez 

sem köthetõ.” Elkészült a Befogadás Háza is, a télidõben utcán 

talált hajléktalanok otthona. 162 

A keletnémet menekültek istápolásáról sokféle mérleg készíthetõ. 

Mi most itt csak azt említjük, hogy ez gyarapította a Magyar 

Máltai Szeretetszolgálat lehetõségeit, sikereit. Az intézménnyé vált 

szeretetszolgálatnak az országban száznál több önálló egysége van. 

(A tolókocsiban is Magyarországot járó Európa Asszonya, Csilla 

emlékét többek között a pécsi, a miskolci, a pátyi és a tengelici 

otthon õrzi, viseli a nevét valamilyen formában – Pátyon az otthon 

utcáját is róla nevezték el, szobrot is állítottak neki. Az õ „hozománya” 

volt a MMSZ szinte egész autóparkja, a felszerelt mentõautók. 

1987–1991 között több mint 100 millió DM értékû ajándék került 

az õ gyûjtése révén Magyarországra. 163 ) Genscher nem egészen öt 

év múlva, Csilla asszony temetésére ilyen mondatokat írt: „Csilla 

Freifrau von Boeselager neve örökké összeforrt az 1989-es történelmi 

eseményekkel. Magyarországi fellépése, bátorsága, elkötelezettsége, 

szervezõkészsége, emberszeretete felejthetetlen … A zugligeti 

tábor szimbóluma kétségen kívül Csilla von Boeselager volt 

… Senki sem sejtette, hogy már 1988 óta ráktól szenved, nem lehetett 

rajta észrevenni. Ellenkezõleg: segítõkészséget és akaraterõt 

sugárzott … Mindenki érezte: nála csak a humánum fontos, saját 

maga háttérbe húzódott, nagy szavak nélkül tette a dolgát.” 164 

162 Engrin: i. m. 

163 Jauer: i. m. 145. o. 

164 Ich wurde der beste Bettler Europas… i. m. Hans Dietrich Genscher írása 

Boeselager Csilla bárónõ temetésére: „Uns allen hat sie ein Beispiel gegeben”. 

(Mindnyájunknak példát mutatott.) 

345

Alig vonultak el a németek, jött a román forradalom. Zugligetrõl 

harminckét teherautó segélyrakomány indult már december 

22-én Temesvárra. A máltaiak az 1991-ben kezdõdõ délszláv háború 

idején is bizonyították, hogy a szeretet nem ismer határokat. 

A front szerb és horvát oldalán serénykedtek a mentõautóik 

– egyet szét is lõttek –, és a sebesültek százait hozták át a pécsi 

klinikára. A páter lett Vukovár hõse, ennek kapcsán ismerték meg 

a világon, olvasható a honlapján. Riasztották, hogy hét ferences 

szerzetest ki kellene menteni a vukovári templom pincéjébõl. Vállalta, 

hogy segít, de nem csupán a hét papon. Mikor a máltai jelzésû 

kocsijukat megállították a várost körbezáró szerb katonák, kérte, 

vigyék el a parancsnokhoz. Raseta szerb tábornoktól aztán Kozma 

atya megkérdezte, tudja-e, kicsoda õ. Innen Kozma Imrét idézem: 

„Azt válaszolta, valamiféle pap. Erre azt feleltem: nekem van egy 

szövetségesem, akit soha senki nem gyõzött le. Ki az? – kérdezte. 

Úgy hívják, Jézus Krisztus. Erre megjelent egy könnycsepp a 

szemében. Ekkor már tudtam Jézus Krisztus megint gyõzött, s azt 

kértem tõle, hogy engedje el a Vukovárban rekedt összes embert. 

Elengedte mind a négyezer ötszázat, akiket buszokkal hoztunk el 

az ostromlott városból. Megmenekült a hét ferences rendi szerzetes 

is. Utána porig lõtték a templomot, Vukovárt.” 165 

Az újkori horvát történelemben, a Balkán Sztálingrádjáról szóló 

beszámolókban nem szerepel a Kozma név. 166 A korabeli magyar 

híradások és az évfordulós megemlékezések sem tartják számon 

ezt a hõstettet. Érthetetlen, hogy egy köztiszteletnek örvendõ 

embernek mi szüksége van ilyen gyermekded füllentésekre. 

(Ezt az értesülést is aztán szereztem, hogy õ olvasta az írásomat.) 

Kozma atya közvetlen munkatársa elmondta, hogy a Raseta tábornokkal 

való találkozás ellenére Vukovárba nem sikerült bejutniuk, 

onnan egyetlen embert sem hoztak el, nemhogy hatvannyolcvan 

buszra valónyit, ám más háborús területrõl – Vinkovciból, 

Eszékrõl – több százat mentettek ki. 

346 


166 http://hr.wikipedia.org/wiki/Vukovar; http://hu.wikipedia.org/wiki/Vu- 

kov%C3%A1r.

A máltaiak szeretete találékony is. Ebben döntõ szerepe volt a 

német szokásokat átültetõ Csilla asszony ötletességének. Mûtét 

után, a kórházban értesült Margarete Thurn und Taxis hercegnõ 

férjének haláláról. Kondoleált az asszonynak, és javasolta, ha 

nem akarja, hogy a kastélyt ellepjék a koszorúk és a virágok, a 

partecédulán tudassa a meghívottakkal, hogy ezek árát inkább 

ajánlják fel a máltaiaknak… Társa, Kozma atya a szülõfalujában 

keresett lószállító utánfutót, mert Kaposvár mellett ígértek az õ 

sérült alföldi gyermekeinek egy lovat és Volkswagenjével õ akarta 

elvontatni. Aztán nemcsak utánfutót, hanem segítséget is kapott, 

a beteg gyerekeknek így lett lovuk. Szolgálatuk sokfélesége lenyûgözõ: 

„Ilyenek az ingyenes mosodák, az ingyenes tolókocsi szerviz 

és az ingyenes gyógyászati segédeszköz kölcsönzés, ezen belül is az 

elektromos kórházi ágyak kihelyezése családokhoz, akik magukra 

vállalják beteg hozzátartozóik otthoni ápolását. Csak Budapesten 

több mint 1500 ilyen ágy van kint családoknál.” 167 

– Ha Kozma atyát az ORFI történetben nézzük, akkor nem 

szeretem õt – mondja dr. Kereszty Éva volt helyettes államtitkár. 

– Ha azt nézem, hogy hallatlan erõfeszítéssel megteremtették a 

hajléktalan egészségügyi szolgálatot, akkor elfogultan szeretem és 

mélyen fejet hajtok elõtte, ha általában nézem a szeretetszolgálatot, 

akkor nem kedvelem annyira, mert ez elég kocsonyás. Ha a 

betegek otthoni ellátásához nyújtott szervezetüket nézem, akkor 

sajnálom, hogy ezt a minisztérium nem tudta megvalósítani. Abszolút 

ambivalens vagyok vele szemben. 

Feltehetõen Kozma Imre a legtöbbet díjazott, kitüntetett magyar. 

1989-ben megkapta a Máltai Nagykeresztet a Máltai Nagymestertõl, 

és a Szolgálati Nagykeresztet a német államtól. 2007-ig 

további 33 kitüntetéssel és díjjal jutalmazták. Köztük volt a Széchenyi 

István-díj a MÁV-val való jó együttmûködésért (1992), a 

Belügyminisztérium kitüntetése a Haza Napján a Magyar Anyák 

megsegítéséért (1993), Savoyai Viktor Emánuel-díj a szeretetszolgálati 

tevékenységért (1994), Kisebbségekért díj (1995), az Év Embere 


347

Európában (Reader’s Digest Magazin – 1996), „Hûség a Hazához” 

Érdemkereszt az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetségtõl 

(1997), a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykeresztje a Magyar Máltai 

Szeretetszolgálat megalakulásának 10. évfordulóján (1999). 

„Hûség a Hazához” Érdemkereszt az Igazolt Magyar Szabadságharcos 

Világszövetség Elnökségétõl (2000), „Hûség a Hazához” 

Érdemkereszt az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetségtõl 

(2001), Közép-Európa Kulturális Közösségének díja (Udine, Olaszország), 

Európa népeinek szolgálatáért (2002), a Magyar Köztársasági 

Érdemrend Középkeresztje (2003). Aphelandra díj a keletnémet 

menekültekért végzett tevékenységért (2004), Príma Primissima 

díj a magyar oktatás és köznevelés terén nyújtott kiemelkedõ teljesítményéért 

(2005), dr. Bády István-díj Esztergom város szépítéséért 

(2006). A teljes felsorolás megtalálható Kozma atya honlapján. 

Azt azonban még meg kell említeni, hogy 2010-ben francia 

Becsületrendet kapott. Ebbõl az alkalomból a Duna Televízióban 

többek között azt mondta: „Az élet arra való, hogy az ember elajándékozza.” 

168 

– Jól sejtem, hogy Kozma Imre és Csilla asszony kapcsolatának 

a vége nem volt felhõtlen – kérdeztem nõvérétõl, Kunckelné Fényes 

Ildikótól –, hiszen szinte kitörölte õt a történetbõl. 

– Megkeserítette a húgom utolsó hónapjait. Ez mélyen kiábrándító 

és szomorú volt a húgom számára. Ahogy látta, hogy Csilla 

a végét járja, mintha elvesztette volna az érdeklõdését, elfordult 

tõle, egyre kevésbé ért rá vigaszt nyújtani neki. A freiburgi kórházba 

látogatásakor arra sem volt ideje, hogy feladja neki az utolsó 

kenetet. A szeretetszolgálat tízéves emlékülési szónoklatában meg 

sem említette Csillát, más aztán pótolta. 

– A temetésére elment? 

– Õ búcsúztatta. 

Minden felekezetbõl vannak felszentelt barátaim, és egyik sem 

kenetteljes vagy ájtatoskodó. A katolikusoknak egyöntetûen az 

volt a véleménye, arra nincs mentség, ha valaki nem adja fel a 

348 

168 http://kozmaimre.hu/.

szentkenetet. Mivel Kozma Imrének hónapokon át nem jutott 

ideje a második beszélgetésre velem, kénytelen voltam telefonon 

megkérdezni tõle, tényleg elutasította Csilla von Boeselager kérését. 

– Az egyházban nincs utolsó kenet! – felelte. 

– Neki az volt, de nem az elnevezés a lényeg. 169 

– Megkapta ötször (sic!) is! 

– Utoljára talán magyarul szerette volna hallani a tisztelt Kozma 

atyától! 

– Ha azt keresi, hol tudok hibázni, ebben nem hibáztam. Ilyen 

kérdésekre nincs idõm. 

– Lenne más fontos kérdésem is. 

– Ami önnek fontos, nem biztos, hogy nekem is az. Viszontlátásra! 

Akkor most lépjen ki a zárójelbõl Kozma Imre: „Ez a rész árulás 

kifejezéssel illethetõ. Mindaddig ugyanis, amíg Csilla asszony Magyarországra 

tudott jönni, ellátásáról én gondoskodtam. Ezen kívül számtalan 

olyan ünnepi alkalmat szerveztünk, amely az õ iránti tisztelet, 

megbecsülés és hála kifejezése volt. Élete utolsó szakaszában, amikor 

már ágyban fekvõ volt – elsõsorban magyarországi máltaiak ápolták –, 

rendszeresen látogattam. Olyan is elõfordult, hogy este autóba ültem, 

reggel megérkeztem, egy-két órát Csillával töltöttem és indultam viszsza 

az újabb tizenkét órás útra. A szentkenetet kétszer [sic!] adtam fel 

neki. A temetési szertartáson pedig Csilla kérésére – ez egy héttel halála 

elõtt volt, amikor szintén meglátogattam – a tisztelgõ beszédeken túl a 

búcsúbeszédet én tartottam, legkevesebb kétszáz magyarországi máltai 

részvételével.” 

Utószor nem vállalta, de elõtte kétszer elmondta fölötte ezt a 

mondatot: „E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen 

meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg 

bûneidtõl, üdvözítsen téged, és erõsítsen meg jóságosan!”. A tör- 

169 A II. Vatikáni Zsinatig e szentség elnevezése az utolsó kenet volt. Ma 

tudatosan kerülik ezt a kifejezést. A kenet ugyanis nem a haldoklók, hanem 

a betegek számára szól. Gyógyulás után, újabb betegség esetén, vagy például 

egy komolyabb mûtét elõtt a szentség ismételten fölvehetõ. 

349

ténethez tartozik, hogy Csilla asszonnyal 1988-ban közölték az orvosok: 

egy éve lehet hátra. Jöttek a kezelések, a mûtétek; még hat 

évig küzdött. Többször volt úgy, hogy itt a vég, ám újból és újból 

feléledt. A kenetek, egy lourdes-i zarándoklat, és az utolsó elõtti 

napig kitartó tennivalói életben tartották a mélyen vallásos aszszonyt, 

aki úgy gondolta, a halál ráér. 

350 

* * * 

Miután Kozma Imre megkapta ezt az írást, nyomban felkerült a 

szeretetszolgálat honlapjára a tizenöt éve halott Csilla asszony 

fényképes élettörténete, és õt is említõ pár kisebb írás. És a páter 

kezdett nyilvánosan beszélni Budapest, sõt Kelet-Európa angyaláról. 

Fõhõsünk ki-kibicsakló történeteibõl kiderül, szüntelenül változik, 

egyre szebbé válik a múltja, bár a rend kórházának beígért 

csodás jövõje alig-alig válik valóvá. A Klubrádióban azt nyilatkozta: 

„A gyenge jellemû emberek egész életükön keresztül hazudoznak, 

mert tartanak a másiktól, másrészt meg akarnak felelni az 

elvárásoknak.” 170 

* * * 

2010. július elsején a Budai Irgalmasrendi Kórház ünnepséget tartott 

újraindulásának tizedik évfordulója alkalmából. A dekoratív 

meghívó szerint a délelõtti ünnepi szentmisét – a püspökkari elõzmények 

ellenére – Erdõ Péter bíboros celebrálta volna a Hild-udvarban, 

de végül is helyette a házigazda Kozma Imrére maradt ez 

a feladat is. (A feltehetõen méretre ide készült pompás, hófehér 

sátorfedél árnyékában legalább két-háromszáz vendég – számos 

szerzetes, köztük sok idõs apáca – foglalt helyet.) 

Délben tartott megnyitó beszédében elõször „nagyon tisztelt” 

miniszterüket köszöntötte, mivel tõle szavakat kapnak ajándékba, 

és másra nincs is szükségük, mint biztatásra! „A hûség jegyében 

gyülekeztünk, [a rendalapító] Istenes Szent János hûségében. Erre 

170 Kun–Németh: i. m.

legalább annyira szüksége van az emberiségnek, mint ötszáz éve. 

Hûség a karizmához, hûség a hospitalizációhoz, hûség a 17. századi 

elõdökhöz, akik az elsõ kórházakat és gyógyszertárat építették 

… A Lipót létrehozása elõtt egyedül az irgalmasok foglalkoztak 

Magyarországon elmebetegekkel.” 

Ismeretes, hogy Kozma atya a beszéd mestere. Papír nélkül is 

szép, ép mondatokban szónokolt, kenetessége is feledhetõ volt. 

Taglalta, hogy Magyarországon Buda török alóli felszabadítása óta 

hányszor indultak újra az irgalmasok. „Tíz éve nagy lelkesedéssel 

indultunk. Aztán az elmúlt tíz esztendõ elvette az erõnket, hiszen 

jelen pillanatban körülbelül egyötödét végezhetjük annak a munkának, 

amit tíz évvel ezelõtt végezhettünk. Ezt azt jelenti, hogy 

gyakorlatilag ingyen gyógyítjuk a betegeket. Ilyen feltételek közepette 

az intézet jövõje kétséges. Azt kérjük a miniszter úrtól és az 

új kormánytól, hogy engedjenek bennünket egy kicsit többet dolgozni. 

Nem adományt kérünk, de ha úgy gondolják, hogy szükség 

van ránk, akkor segítsenek … Rendünk csupán azért, hogy a kórház 

fennmaradjon több mint négymilliárd forintot mozgósított. 

Arról még nem is beszélve, hogy amit sikerült létrehozni, azok 

nem állami támogatásból, hanem adományokból és elsõsorban 

a rendi elkötelezettség révén valósulhattak meg … Azért hívtuk a 

miniszter urat is: adjanak lehetõséget, hogy dolgozhassunk. Ezzel 

nem csupán ezt a munkát támogatják, hanem önmagukat is értékelik.” 

Két értelmetlen Kozma-mondat bogáncsként belém ragadt: 

„Aztán az elmúlt tíz esztendõ elvette az erõnket, hiszen jelen pillanatban 

körülbelül egyötödét végezhetjük annak a munkának, 

amit tíz évvel ezelõtt végezhettünk. Ezt azt jelenti, hogy gyakorlatilag 

ingyen gyógyítjuk a betegeket.” 

Kérdeztem Bálint Gézát, Naszlady Attilát, de õk sem értik, mit 

kívánt az atya mondani. Gondolom, hogy a BIK orvos igazgatója, 

Lakatos Tamás – aki a kórház szakmai tevékenységérõl tartott 

adatokban gazdag elõadást az ünnepségen –, hasonlóképp lehet 

„fõnöke” kijelentésével, ezért nem válaszolt erre a levélben feltett 

kérdésemre. Hiszen azt mégsem írhatta, hogy ez Kozma Imre írói 

munkásságának a része. Azt sem köthette az orromra, hogy csu- 

351

pán kolduló mondatokról van szó, azt sugallják: adjatok pénzt, 

sok pénzt a kórháznak – pedig ez nem elítélendõ. Ezt teszi az öszszes 

kórházvezetõ, a másik három egyházi kórház tulajdonosa is. 

Legfeljebb, ha nem is mondanak köszönetet, legalább nem hallgatják 

el, nem tagadják („ingyen gyógyítás”!), mennyi támogatást 

kapnak, kaptak a magyar államtól. A BIK adományokból, fõképp 

az osztrák rendtõl tíz év alatt összeszedett 4 milliárdja mellett az 

OEP mintegy 31,5 milliárd forinttal finanszírozta a tevékenységüket, 

meg a pályázatokból és innen-onnan kaptak még vagy másfél 

milliárdot ugyancsak közpénzbõl – ebbõl gyógyítottak, gazdálkodtak, 

gyarapodtak – „ingyen”. Az OEP-támogatást felsoroló táblázatban 

semmi jele nincs annak, hogy ötödére csökkent a teljesítményük. 

(Bevételeik 85-88 százaléka adóinkból származik.) Hát 

akkor? 

„A megváltás, Isten válságkezelõ programja” – mondta Kozma 

Imre. 171 Ez lenne a megoldás? 

352 

* * * 

Egy fõszereplõnket jól ismerõ teológus szerint: „Imre atya narcisztikus, 

172 önimádó, nem igazán empatikus.” Könyvtervemmel, de 

személyemmel, az újságíró-társadalommal szembeni gyanakvása 

is érthetetlen. Majdnem három esztendei anyaggyûjtéssel, több 

mint ötven emberrel folytatott beszélgetésem során rájöttem, a 

rendi kórháznak õ maga a titka, a titkolandója. 

Töprengve írom ezeket a sorokat. Nyomasztanak e nagy ívû 

pálya árnyékai, pedig az ígéretekkel becsapottak kiábrándulásáról, 

a belé vetett bizalom sorvadásáról, tapintatlanságairól alig 

szóltam. Jó lenne, ha írásom nem rombolná életfontosságú tevékenységét, 

amelyet nevéhez kötve ismer, és dicsõít a közvélemény 

tekintélyes része. 

171 2009. március 27. http://kozmaimre.hu/archivum/category/kategorianelkul/page/2. 

(Utolsó letöltés: 2010. július 8.) 

172 Ez a személyiségzavar a görög mitológiából kapta a nevét, Narcissus 

nevû királyfiról, aki beleszeretett saját tükörképébe.

Egy újságíró megkérdezte tõle, megbecsülik-e. Azt felelte: „Úgy 

gondolom, engem az Isten szeret és nekem ez a legtöbb.” 173 

Szeresse is – csak egy kicsit szigorúbban. 

* * * 

Portréját a fenti sorok többségének elolvasása után írott válaszlevelével 

fejezem be: 

„2009. augusztus 6. 

Kedves Szerkesztõ Úr! 

Személyes találkozásunk után megkaptam írását, amelynek megjelentetési 

szándékáról értesít. Megjegyzi, hogy két hónapi halogatás után 

talán csak a kíváncsiság vihetett rá, hogy szóba álljak Önnel. Nem a 

kíváncsiság vezetett, hanem sokkal inkább az, hogy engedtem az Ön 

állhatatos keresésének, annak ellenére, hogy szándékát illetõen nem 

kaptam választ. 

A kíváncsisággal az Ön magatartása jellemezhetõ inkább, ami érthetõ, 

hisz Önnek volt fontos a találkozás velem. Találkozásunk alkalmával 

sem kaptam egyértelmû választ arra, hogy mi a szándéka és 

célja az »elkészítendõ« mûvel? Ezt csak az elküldött írás elolvasásakor 

ismerhettem meg. Most már világos és egyértelmû számomra az Ön 

szándéka és célja. 

Megállapítható, hogy Ön nagyon sokat tud (sok mindennek utána 

járt), de nem eleget ahhoz, hogy egy bonyolult történelmi idõszakban 

élõ személy mozgásterét ismerhesse. Mégis vállalkozik egy portré »hiteles« 

megrajzolására. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy az írás a 

portré mûfajától idegen. 

Sajnálatos, hogy adott szövegkörnyezetbõl ragad ki mondatokat, 

ezáltal sarkít és ítélkezik. Önkényesen von össze, vagy helyez egymás 

mellé idézeteket, majd saját értelmezésével »színezi«, és megcáfolhatatlannak 

tûnõ következtetésekre jut. 

Tiszteletet érdemlõen írja, hogy szerkesztett szöveget ad át, amit jóváhagyásom 

[javítása! – P. Á.] után használ fel. Sajnos beleegyezésem- 


353

mel nem tudom az írás megjelenését támogatni, arra pedig nincs idõm, 

hogy közös »gyomlálgatásba« fogjunk, annál is inkább, mert mindig 

csak használni akartam, s nem tündökölni, még ha Ön kettõs-hármas 

birodalomról is vizionál. S ha így is lenne, akkor sem haszonszerzésrõl, 

vagy mások kihasználásáról volt s van szó. Azt pedig Önnél is jobban 

tudom én magam is, hogy életem gyümölcseit elsõsorban a nyilvánvalóan 

meglévõ gyarlóságaim, gyengeségeim, bûneim, tévedéseim árnyékolják 

be. 

A szentírás szavaival vallom, hogy »senki sem jó, csak az Isten«. 

Igyekszem is élni az egyetlen emberi lehetõséggel »gyõzd le a rosszat jóval«. 

Egyébiránt pedig nem tehetek egyebet, mint Szent Pál, »rábízom 

magamat az emberek lelkiismeretére«. 

Ha valaki, Szent Péter okkal írhatta le, »a szeretet befedi a bûnök 

sokaságát«. Vele együtt én is reménykedem abban, hogy Isten-bírám 

hozzám is irgalmas lesz. 

Írásával kapcsolatos nélkülözhetetlen megjegyzéseimet levelem mellékletében 

jelzem.” 

Búcsúszavak 

El sem kellett mozdulnunk a Frankel Leó tucatnyi épületétõl, 

hogy megbizonyosodjunk, lehetetlen visszafordítani az idõt. Ezt 

a fiatalabbak is tudják, hiszen az 1989–90-es közép- és kelet-európai 

társadalmi változások után eltérõ sorsú országok, különféle 

színezetû pártok próbáltak – próbálnak ma is – visszatáncolni a 

múltba, akár a pogányságig is. Rengeteg nekifutás, de sehol sincs 

tartós siker. Szerencsére itt és most nem a mi feladatunk velük 

foglalkozni. Elég volt az egészségügy tizedutcányi Trianontját figyelemmel 

kísérni. 

Inkorrekt volt az állam, amikor a szárnytollainak megkurtítása 

után visszaadta az irgalmasok felhizlalt jussát. Ebben a formában 

helyük sem volt a röpülésre. Emiatt is vergõdnek – túl Kozma atya 

odaadó dilettantizmusán. Nem bizonyult jó pásztornak a katolikus 

egyház sem. Beadta a fantomrend igényét elbitangolt jószágára, 

sürgette is a visszaadást, ám a rend római generálisa – alapos 

354

helyszíni vizsgálódás és tárgyalások után, a vele egyetértõ osztrák 

perjellel együtt – csak a tulajdonjogot kérte, de az gazdálkodjon 

még évtizedekig, aki ért hozzá – vállalva a munkában a katolikus 

szellemiséget is. De a visszaszerzésben nem hezitáló püspöki kar 

vezetõi minden rákérdezéskor feltartották a kezüket, hogy rend 

önálló, értük semmi felelõsséget nem szándékoznak, és nem is 

tudnak vállalni. Sem az állam, sem az egyház nem kívánt élni a 

külön egyezséggel az irgalmas rend kórházügyében. Pedig tudták, 

hogy már az osztrákok a „fõnökök”, hogy nem a rend, hanem a jól 

helyezkedõ Kozma Imre fogja visszakapni a kórházat, mintha az 

õ jussa lenne. Ám az államot és az egyházat rabságban tartotta a 

kölcsönös elõítélet. 

Gyászos lesz, ha a kormány hagyja csõdbe menni az irgalmas 

rendi kórházat, ahogy szerencsétlen lesz az is, ha próbálja megmenti. 

És a végsõ kérdés: mi lesz a 2010-ben hetvenéves Kozma 

Imre után? 

– Szabad volt a hiperaktív Kozma Imrére ekkora vagyont bízni? 

– kérdeztem Balog Zoltántól, és elmondtam, 2010 elején, kiscsoportos 

beszélgetéseken kérte az orvosokat, hogy mondjanak le 

a fizetésük negyedérõl. Ezt a kardiológusokon, a röntgeneseken és 

az altatóorvosokon kívül mindenki elfogadta. További elbocsátások 

is várhatók. 

– Készül Kozma atya a Fidesz-kormányzásra? – kérdezett vissza 

a politikus mosolyogva még 2010-es választások elõtt. 

– Meg fogják menteni a BIK-et a csõdtõl? 

– Az egyházi fenntartású kórházakat jelenleg nem azon a szinten 

finanszírozza a költségvetés, mint az állami és önkormányzati 

fenntartásúakat. (Ez nem mutatható ki – P. Á.) Az ebbõl keletkezõ 

hiány nem az egyházi intézmény „bûne”, hanem a mindenkori 

kormány felelõssége. 

– Elképzelhetõ, hogy visszaadnak földbirtokokat is az egyházaknak? 

– Az egyházi intézmények rekonstrukciójára, fejlesztésére fordítható 

pénzeszközök ma hiányoznak. Ezek elõteremtése különbözõ 

forrásokból történhet. Egyik lehetséges irány a földbirtok, de 

vannak ennél jobb megoldások is. 

355

Azóta a fél ország ügyeinek nemzeti kormánybeli „szolgája”, 

Réthelyi Miklós professzor, a nemzeti erõforrás minisztere az elsõk 

között konzultált a négy egyházi kórház vezetõivel. Meg is állapodott 

velük, hogy megszüntetik mindazt a sérelmet, igazságtalanságot, 

amely õket érte: hozzájárulnak helyzetük javításához. Bene 

Krisztián fõigazgató nyilvánosság elõtt azt mondta a találkozójukról: 

„Három miniszterrel ültünk már le, de nem történt semmi. 

Most úgy éreztük, hogy ez egészen más beszélgetés volt. Éreztük, 

hogy szükség van ránk” 174 – azaz az õ lekozmált kórházukra is. Tegyük 

még hozzá, hogy ezt a „szükséget” csak a többi kórház rovására 

lehet pénzben kifejezésre juttatni. Innen szemlélve, akár szerencsésnek 

is mondható, hogy az egyházi kórházak az egészségügyi 

ellátásnak csupán az egy százalékát adják, így „elõtérbe kerülésük” 

nemigen ránt a sírba senkit, ahogy az a 2010. szeptember közepén 

nekik juttatott 14,6 millió forint sem. Csak azt nem tudni, hogy 

a miniszter kivel húzatta ki a kupacból az extra pénzhez juttatott 

tíz kórház nevét. 

356 

* * * 

Minden követ megmozgattam, hogy elõkerüljön „gránátalmánk” 

minél több magja. 2010. április 18-án küldtem el az alábbi levelet 

az egyik osztrák provinciálisnak, páter Paulus Kohlernek, aki az 

ORFI/BIK végjáték idején osztrák perjel volt. 

„1. 1993 márciusában Florentin atya megegyezett a magyar 

partnerekkel, hogy a magyar rend visszakapja a tulajdonát, ám azt 

továbbra is – 80 évre? – az állami reumakórház mûködteti katolikus 

szellemiségben, a rend képviselõinek bevonásával. A szerzõdést 

elõkészítõ bizottságot az osztrák rend nem jelölte ki, az egyezség 

elmaradt. 2. 1995-re megváltozott az elképzelés: önálló rendi 

kórházat akartak, P. Kozma hihetetlen külföldi támogatásokat 

ígért. Szerepe volt a fordulatban, hogy lejárt a realista P. O’Donnell 

generális római megbízatása? Vagy inkább P. Kozma agilitása, 

majd belépése a rendbe volt a döntõ? 3. Ha a magyar állam kikö- 

174 Elhangzott az ünnepi beszédében.

tötte volna, hogy az osztrák rendnek a budai rendi kórház mûködésének 

állami fenntartása mellé vállalnia kell a kórház felújításainak 

és beruházásainak a költségét, ezt Önök elfogadták volna? 

4. A budai kórház nem utolsósorban a szakszerûtlen menedzselés 

miatt ismét rossz helyzetbe került, év elején 25%-kal csökkentették 

az orvosok fizetését, nagy az elégedetlenség, csõd fenyeget. 

Tud-e valamit tenni a menedzselésbõl szemlátomást kiszorított 

osztrák rend a kórház megmentéséért? Hagyják, hogy eladják az 

ötemeletes új épületet, valóban gondolkodnak arról, hogy a Magyar 

Máltai Szeretetszolgálat vagy a Máltai Lovagrend átveszi a 

kórházat? 5. Tíz év után mi a véleményük, helyes volt a fantom 

magyar rendnek, valójában Kozma atyának »visszaadni« a kórházat? 

A rend jó hírét nem jobban szolgálta volna, ha az O’Donnell–Langthaler-tervet 

valósítják meg? Tudom, hogy a két utolsó 

kérdésben Ön már csak részben illetékes, de P. Ulrich segítségével 

bizonyára tudnak válaszolni.” 

Tévedtem. Levelemre egyetlen egy sor sem érkezett. 

Ennyire futotta. A Budapesti Irgalmasrendi Kórház története ezernyi 

apró részletbõl állt össze, ahogy a gránátalma rengeteg apró, 

húsos héjú magból kerekedik bõrhéjú, gyógyító erejû gyümölccsé. 

Az ókori görögöknél Aphrodité „szent” gyümölcse a szerelem és 

a bõség jelképe volt. (Aphrodité kertészkedett is, és elültetett néhányat 

a pompás bokrokból Cipruson a szegények örömére. Szebb 

változat, hogy a tengerbõl kilépõ Aphrodité lába nyomán csodás 

növények, gránátalma is sarjadt.) 

A kereszténység számára a Punica granatum az öröklét és a szellemi 

termékenység jelképe. A Spanyolország déli részén található 

Granada is róla kapta a nevét. Görögország némely vidékén gránátalmát 

dobnak a mátkapár elé; ha darabokra törik, az szerencsét, 

bõséget és termékenységet jelent; a pomme d’amour, a szeretet 

almája. Vigyáznia kell annak a lánynak, aki égõpiros színû gránátvirágot 

kap. Vágykeltõ képessége mellett Cato legalább annyira 

becsülte gyökerének hashajtó hatását. E becses növény használatos 

volt vesekõ ellen, vérzés- és lázcsillapító készítésére, sõt mustkészítésre 

is. A termés összehúzó hatású héjával vérhas, a porrá 

357

tört kéreggel galandférgesség gyógyítható. Gyümölcsébõl és kérgébõl 

egyaránt lehet festéket és illatszert készíteni. A neve onnan 

ered, hogy érés után hónapokkal a száradó terméshéj felreped, és 

robbanásszerûen szórja szét a magvait. „Szám szerint 613 magja 

miatt” lett a termékenység szimbóluma. Másutt: „A magok száma 

ezernél is több lehet.” 175 E könyv gyümölcsének magvait mások 

fogják számlálgatni. Csak pontosan, alaposan – úgy érdemes. 

175 Az internetes keresõk a gránátalmára hatvanezernyi szócikket adnak. 

A Google elsõ tíz találata nekünk bõven elég volt. 

358

Történeti kronológia 

1571 • A betegek ápolására megalakult Spanyolországban az Istenes 

Szent János Rend. 

1684 • A budai vár elsõ, sikertelen ostroma alkalmával hat héten 

át az irgalmasok ápolják a sebesülteket „elsõrangúan 

felszerelt tábori kórházban”. 

1686 • Az irgalmas rendiek kórháza Buda visszafoglalásakor is 

jelen van. 

1806 • A mecénás, Marczibányi István megvásárolja a Császár 

fürdõt és környékét az irgalmasok részére, hogy a „fürdõ 

jövedelmébõl annyi beteget és szerzetest tartsanak el”, 

ahányat lehet. 

1815 • Felépül a rend elsõ kórháza (Kiskórház) és a Császár 

klasszicista épülete. 

1842 • Az irgalmas rend megkezdi a Császár fürdõ átépítését 

Hild József tervei alapján. 

1856 • Önállóvá válik a magyar rendtartomány. 

1903. szeptember 29. • Átadják a, „gót modorban készült” új irgalmas 

rendi kórházat (Nagykórház). 

1937 • Az elsõ Nemzetközi Fürdõügyi Kongresszuson, a Gellért 

fürdõben megalakul a Nemzetközi Fürdõszövetség, 

amelynek örökös székhelyéül Budapest fürdõvárost jelölik 

ki. 

1950 nyara • Feloszlatják, részben internálják a szerzetesrendeket. 

1950. szeptember 7. • Az Elnöki Tanács törvényerejû rendelete 

bevonja a rendek mûködési engedélyét. 

1951. május • Államosítják az irgalmas rend budapesti kórházát, 

létrejön a Kunfi Zsigmond utcai Állami Kórház. 

359

1951. július 1. • A volt rendi kórház, az Állami Rheumakórház, 

valamint az Országos Balneológiai Kutatóintézet egyesítésével, 

dr. Szántó László elképzelése szerint, létrehozzák 

az elsõ országos gyógyintézetet, az Országos Rheuma és 

Fürdõügyi Intézetet. (Az ORFI akkor ennek a rövidítése.) 

1966 • Az ORFI a Fõvárosi Fürdõigazgatóságtól megszerzi a 

Hild-épület déli részét. 

1970-es évek • Felújítják, korszerûsítik, emeletráépítéssel bõvítik 

az ORFI Kis- és Nagykórházát. 

Az ORFI a honvédségtõl megszerzi rendelõintézet 

céljára a Frankel Leó u. 62. épületét. 

1980 • Felépül az ORFI új, ötemeletes, 300 ágyas hotelszárnya 

az Árpád fejedelem útján. 

1985. augusztus • Az ORFI tulajdonából a Szent István-kápolna 

198 négyzetméterét átruházzák az egyházra. 

1989 • Neumark Tamás doktor elindítja a harcot az elbirtokolt 

irgalmas rendi kórház visszaszerzéséért. 

1989. december 2. • Az irgalmas rend római generálisa, Brian 

O’Donnell öt napot tölt Budapesten, hogy megismerkedjen 

a helyi adottságokkal. 

1990. február • Az irgalmas rend perjele, Dömötör Hilár meghatalmazza 

Neumark Tamás fõorvost, hogy „a jelenleg 

ORFI – volt Irgalmas-kórház –, renddel kapcsolatos 

ügyeit bonyolítsa”. 

1990. május • A négy történelmi egyház – Neumark kezdeményezésére 

– megalapítja az Ichtys Alapítványt az egyházak 

egészségügyi feladatainak szervezésére. 

1991. január 8. • A Magyar Katolikus Püspöki Kar, az Ichtys 

Alapítványban is körvonalazott teendõit Neumark Tamásra 

és a bécsi prof. dr. Josef Dézsyre bízza. 

1991 tavasza • Elkezdõdnek a háromoldalú tárgyalások a volt 

rendi ingatlanok visszaadásáról, az ORFI, a rend és a 

Népjóléti Minisztérium között. 

1991. június 30. • Korondi István fõigazgatói megbízása lejár, 

Bálint Géza lesz az ORFI megbízott, októbertõl a kinevezett 

fõigazgatója. 

360

1991. július 10. • Az Országgyûlés elfogadja az egyházi ingatlanok 

visszaadásáról szóló XXXII. törvényt – a végrehajtás 

határideje 2001. 

1991. december 1. • Negyven év szünet után az ORFI-ban „újranyit” 

az irgalmas rendi konvent. 

1992. január 28. • O’Donnell atya az ORFI-ban tárgyal, és mivel 

a rend nem képes mûködtetni a volt ingatlanjait, azokat 

kész ezen céllal 80–100 évre az ORFI-nak kezelésre átadni. 

1992 nyara • Az ingatlanokra bejegyzik az elidegenítési és terhelési 

tilalmat a rend javára. 

1992. szeptember 1. • Újabb egyeztetõ tárgyalás az ORFI és a 

rend között. 

1992. szeptember 28. • Az ORFI és az irgalmas rend harmadik 

ingatlanátadási egyeztetõ tárgyalása megegyezés nélkül 

fejezõdik be, az ügyet a kormánybizottság elé terjesztik. 

1992. október • Megalakul a Magyar Irgalmasrendi Kórház Alapítvány 

(„kezelõ”: Kozma Imre). 

1992. december 20. • Az ORFI általános kórházrészlegének fõorvosai 

írásban nyilvánítják ki egyetértésüket, hogy az államosított 

irgalmas rendi kórház kerüljön vissza a rend 

tulajdonába. 

1993. január • Brian P. O’Donnell, a magyar hittestvérek kérésére, 

az önálló provinciát átmenetileg az osztrák provincia 

felügyelete alá tartozó tartományi bizottsággá alakítja. 

1993. március 2. • Az Egészségügyi Minisztérium, az ORFI és a 

bécsi Irgalmas Testvérek Osztrák Rendtartománya szándéknyilatkozatot 

ír alá az ORFI közös fenntartásáról. 

Langthaler atya, a rend provinciálisa kijelenti, hogy a 

rend sem erkölcsi, sem anyagi felelõsséget nem tud vállalni 

egy leendõ rendi kórház mûködéséért, csak tagot 

delegálnak a kórház igazgatótanácsába. 

1993. március 29. • Dömötör Hilár perjel visszavonja Neumark 

Tamás minden megbízását. A rend érdekeinek képviseletével 

Kozma Imrét bízzák meg. 

361

1993. június 25. • Az osztrák irgalmas rendi tartomány, a rend 

budapesti konventje és az ORFI együttesen kinyilvánítják, 

hogy a feleket kölcsönösen kielégítõ megállapodást 

Brian P. O’Donnell prior jelenlétében, 1993 októberében, 

Szent Lukács napján tartanák kívánatosnak aláírni. 

1993. október 14. • A kormány egyeztetõ bizottságának elsõ tárgyalása 

az irgalmas rendi ingatlanok ügyében, mivel a felek 

nem tudnak megegyezni. 

1994 eleje • A Magyar Katolikus Püspöki Kar kérése, hogy a 

kormány egyeztetõ bizottsága még folyó évben rendezze 

az irgalmasok tulajdonát. 

1994. május 3. • Göncz Árpád köztársaság elnök által összehívott, 

az ORFI fejlesztésének lehetõségeit megvitató 

jószolgálati értekezlet záró ajánlása: a kormány építsen 

egy „új ORFI-t”. 

1994. május 3. • A kormány egyeztetõ bizottságának második 

tárgyalása a rendi ingatlanok sorsáról. 

1994 • Megállapodás a Magyar Köztársaság, valamint az Apostoli 

Szentszék között a Magyar Honvédségnél és a Határõrségnél 

végzendõ lelkipásztori szolgálat tárgyában. 

1996 • Kozma Imre, az 56 éves „siker-plébános”, novíciusként 

belép az irgalmas rendbe. 

1996. június 25. • Szabó György miniszter bejelenti a tervet, 

hogy összevonják az ORFI-t, a Sportkórházat és az Országos 

Rehabilitációs Intézetet. 

1996. október • Rendi döntés: nincs közös mûködtetés, a megoldás: 

teljes elválás az ORFI-tól. 

1997. június 20. • Vatikánvárosban aláírják a megállapodást 

a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a 

Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti 

tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni 

természetû kérdésrõl. 

1997. december 8. • A vatikáni szerzõdést az Országgyûlés határozattal 

erõsíti meg. 

1998. február • A rend képviseletében Kozma Imre vezetésével 

tárgyalók a kétoldalú egyeztetés során minden rendi va- 

362

gyont visszakérnek, beleértve a Császár–Hild épületet 

is. A rend egykori telektulajdonára 1980-ban épített ötemeletes 

új szárnyat 99 évre az ORFI használatában kívánják 

hagyni. 

1998. március 19. • Kökény Mihály népjóléti miniszter feljegyzése 

Horn Gyula miniszterelnöknek a Kozma Imrével 

folytatott tárgyalásról: „Az irgalmas rend átvállalja teljes 

mértékben az állami feladatokat és az egész ORFI-t mûködteti” 

– 1999 januárjától. 

1998. április 23. • A döntést az ORFI sorsáról a Horn-kormány 

szeptemberre halasztja. 

1998. június 4. • Kozma Imre páter ünnepélyes keretek között 

leteszi elsõ fogadalmát, ezzel a Betegápoló Irgalmas Rend 

tagja lesz. 

1999. május • A kormány egyeztetõ bizottságának harmadik, 

utolsó ülése az ORFI megosztását javasolja. 

1999. július 5. • Kihirdetik a katolikus egyház hitéleti tevékenységének 

finanszírozásáról szóló LXX. törvényt, az egyházi 

vagyon visszaadásának új határideje 2011. 

1999. szeptember 8. • A kormány egyeztetõ bizottságának döntése, 

amely szerint az irgalmas rend által visszaigényelt 

három ingatlan az „1991. évi XXXII. törvény (Etv.) hatálya 

alá tartozik”. (Elnök dr. Semjén Zsolt egyházügyi 

helyettes államtitkár, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.) 

1999. szeptember 23. • Megkezdõdnek az ORFI és az irgalmas 

rend között az átadás-átvételi tárgyalások. 

1999. szeptember vége • A minisztérium és a rend szóbeli megállapodásának 

megfelelõen a Kis- és Nagykórház 2000. 

január elsején kerül a rend birtokába, a Császár–Hild ingatlan 

2001-ben. 

1999. október 26. • Az ingatlanok január elsejei átadása ellehetetlenül, 

az új határidõ 2000. július 1. 

1999. november 25. • A kormány jóváhagyja az ORFI kettéosztását, 

a BIK újjáalakulását, a határidõ 2000. június 

17., amelybõl közmegegyezéssel mégiscsak július 1. lesz, 

363

a Császár–Hild épület esetében pedig 2001. január 1. (Az 

ORFI ez utóbbit is átadta július elsején.) 

2000. június 30. • Dr. Bálint Gézát az egészségügyi miniszter felmenti 

az ORFI fõigazgatói tisztségébõl, utóda dr. Poór 

Gyula. 

2000. július 1. • Újjáalakul a Budai Irgalmasrendi Kórház. Birtokába 

kerülnek a rend hajdani épületei, a Kiskórház és 

a Nagykórház; a Marczibányi Alapítvány, majd az állam 

(ORFI) által tulajdonolt Frankel Leó utca 31–33. alatti 

Császár–Hild épületegyüttes; az „ORFI–Hilton” az Árpád 

fejedelem útján. Fõigazgató: prof. Naszlady Attila. 

Az ORFI megtartja a nevét és országos intézeti szerepét. 

Az intézet központi épülete a Lukács uszodával szemközti, 

hatemeletes egykori Esplanade Hotel (Frankel Leó 

utca 38–40.). Birtokában maradt a Lukács Duna-parti 

része, az ambulancia épülete (Frankel Leó utca 62.), az 

MR labor (a volt bölcsõde épületében), a nõvérszállás és 

két üres telek. Fõigazgató: dr. Poór Gyula.

Olvasóinkhoz 

1937-ben Erdei Ferenc, Féja Géza, Szabó Zoltán örökbecsû munkáival 

indította el Sárközi György a Magyarország felfedezése sorozatot. 

1968-ban Darvas Józsefék felélesztették a hagyományt. 

A sorozat szerkesztôbizottsága tagjairól és a témákról a múltban 

is maga döntött. Így született újjá az immár több mint félszáz mûbôl 

álló sorozat. Hogy a megváltozott körülmények között meddig 

élünk, azon is múlik, hogy a Magyarország Felfedezése Alapítvány 

támogatókra talál-e. Ha arra gondolunk, mennyi érték veszett el a 

társadalmi átrendezôdés során, talán csak annak köszönhetô talpon 

maradásunk, hogy sokan keltették a halálhírünket. Ha nem 

is a babona, a lendület még életben tart bennünket. De még most 

sem tudjuk teljes bizonysággal, mi jön ezután. Pedig a szociográfiára 

talán soha nem volt nagyobb szükség, mint a mai, alapvetô 

változások közepette. Ám a szociográfusok mindig is az irodalom 

páriái voltak; a valóságfeltárás munkaigényes, sok utazással, talpalással 

jár, amire csak külön támogatással lehet vállalkozni. Alapítványunk 

célja a régi: olyan mûvek világra segítése, amelyek 

a sorozathoz méltó színvonalon, irodalmi eszközökkel, kritikai 

szemlélettel mutatják be a magyar társadalom tipikus jelenségeit. 

Ehhez kéri a kuratórium bárminemû támogatásukat. 

A Magyarország felfedezése sorozat eddig megjelent kötetei 

1. Mocsár Gábor: Égô arany (1970) 

2. Varga Domokos: Erdôkerülôben (1970) 

3. Erdei Ferenc: Város és vidéke (1971) 

4. Moldova György: Tisztelet Komlónak! (1971) 

5. Végh Antal: Erdôháton, Nyíren (1972)

6. Kunszabó Ferenc: Sárköz (1972) 

7. Fekete Gyula: Éljünk magunknak? (1972) 

8. László Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben (1973) 

9. Zám Tibor: Bácskiskunból jöttem (1973) 

10. Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek (1973) 

11. Molnár Géza: Külvárosi barangolások (1974) 

12. Lázár István: Kiált Patak vára (1974) 

13. Tüskés Tibor: Nagyváros születik (1975) 

14. Varga Domokos: Vizek könyve (1976) 

15. Berkovits György: Világváros határában (1976) 

16. Csák Gyula: A szíkföld sóhaja (1977) 

17. Jócsik Lajos: Egy ország a csillagon (1977) 

18. Fábián Katalin: A Makoldi család (1977) 

19. Zsolt Róbert: Labdarúgók, sportolók (1978) 

20. Halmos Ferenc: Illô alázattal (1978) 

21. Márkus István: Nagykôrös (1979) 

22. Miskolczi Miklós: Város lesz csak azért is (1980) 

23. Mátyus Aliz: Holnapon innen, tegnapon túl (1980) 

24. Thiery Árpád: Királynôk városa (1981) 

25. Folyamatos jelen (antológia 1981) 

26. Albert Gábor: Emelt fôvel (1983) 

27. Bakonyi Péter: Téboly, terápia, stigma (1983) 

28. Szász Imre: Ez elment vadászni (1984) 

29. Horváth Dezsô: A tizedik ember (1985) 

30. Vadas József: Nem mindennapi tárgyaink (1985) 

31. Ôrszigethy Erzsébet: Asszonyok férfisorban (1986) 

32. Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam (1987) 

33. Pünkösti Árpád: Kiválasztottak (1988) 

34. Hernádi Miklós: Válni veszélyes (1988) 

35. Diósi Ágnes: Cigányút (1988) 

36. Levendel László: Humanista orvoslás (1988) 

37. Kamarás István: Értéktérkép (1989) 

38. Félmúlt (antológia 1990) 

39. Lengyel László: Micsoda év! (1991) 

40. Márkus István: Az ismeretlen fôszereplô (1991)

41. Závada Pál: Kulákprés (1991) 

42. Pünkösti Árpád: Rákosi. A hatalomért, 1945–1948 (1992) 

43. Lengyel László: Tépelôdés (1992) 

44. Bálint B. András: Szabadulás a félelemtôl (1993) 

45. Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek (1993) 

46. Tanács István: Ön kormányzó? (1993) 

47. Rab László: Mélyszántás (1994) 

48. Ôrszigethy Erzsébet: Birsalmasajt (1995) 

49. Márkus István: Polgárosodó parasztság (1996) 

50. Iványi Gábor: Hajléktalanok (1997, 1998) 

51. Tábori Zoltán: Vasmû (1998) 

52. Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emánuel (2001) 

53. Kun István: A feláldozott Bereg (2004) 

54. Lábass Endre: Vándorparadicsom (2004) 

55. Szilágyi Gyula: Megbukott az iskola? (2004) 

56. Kastélyos Péter: Családi fénykép csatlakozás után. 

Hosszú expozícióval, önkioldóval (2006) 

57. Rácz Romano Sándor: Cigány sor (2008) 

58. Takács Géza: Kiútkeresõk (2009) 

59. Tábori Zoltán: Magdolna negyed (2009) 

A kötetek megírását ösztöndíjjal támogatjuk, témajavaslatukkal 

jelentkezhetnek a Magyarország Felfedezése Alapítvány címén: 

1125 Budapest, Zsolna u. 39 sz. (tiar@axelero.hu) 

További részletek találhatók a sorozatról terveinkrôl a www. 

magyarorszagfelfedezese.hu honlapunkon. 

Érdeklôdésüket köszöni 

A KURATÓRIUM 

Andor Mihály, Gombár Csaba elnök, Letenyei László, 

Ôrszigethy Erzsébet, Pótó János, Pünkösti Árpád titkár, 

Tóth Pál Péter, Végvári Imre

Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz, 

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz 

a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. 

Osiris Kiadó, Budapest 

www.osiriskiado.hu 

Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók 

és Könyvterjesztõk Egyesülésének a tagja. 

A kiadásért felel Gyurgyák János 

Szöveggondozó Macskássy Zsuzsa 

Sorozatterv Szigligeti Mária 

A borítón felhasználtuk Botticelli Gránátalmás Madonna 

címû festményének részletét 

Tördelõ Sörfõzõ Zsuzsa 

Térképek Sebõk László 

Nyomta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyula 

Felelõs vezetõ Kovács János ügyvezetõ igazgató 

ISBN 978 963 276 180 0 

ISSN 0231–2611

teljes könyv letöltése - Magyarország felfedezése

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Delete template?

Save as template ?