A család áldás, a gyermek jövő
A család áldás, a gyermek jövő
A család áldás, a gyermek jövő
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Gyergyóremetei<br />
Képes<br />
vagyok<br />
2010. augusztus www.gyergyoremete.ro Havonta megjelenő községi lap ~ IV. évfolyam, VIII. szám ~ 10 oldal<br />
ELŐ ELŐkép<br />
A <strong>család</strong> <strong>áldás</strong>, a <strong>gyermek</strong> <strong>jövő</strong> »1.o<br />
Szeptemberi körkép »2.o<br />
IV. Csutakfalvi-Svájci Nap »2.o<br />
Kicsibükk - az elveszett világ »3.o<br />
Szent István búcsú Kicsibükkben »3.o<br />
A Magyar Szürke Útja Erdélyben »4.o<br />
Befőzés tartósítószer nélkül »4.o<br />
Évad előtt, évad után »5.o<br />
Háló-tábor »6.o<br />
Az Oltáriszentségben Jézus vár »6.o<br />
3 ország 4 város alkotótábor »7.o<br />
Kárpát-medencei hagyományápolás »8.o<br />
Honismereti tábor »9.o<br />
Anyakönyv »10.o<br />
Tudja-e, hogy »10.o<br />
Illik, nem illik: a dohányzás »10.o<br />
Bölcsességek »10.o<br />
« Augusztus 15-én, vasárnap két szertartás keretében<br />
hét <strong>gyermek</strong>et tartottak keresztvíz alá.<br />
« Öröm végignézni Gyergyóremete Keresztelési Anyakönyvét: augusztusig ötvennégy keresztelés van bejegyezve.<br />
A <strong>család</strong> <strong>áldás</strong>, a <strong>gyermek</strong> <strong>jövő</strong><br />
„Az asszony…, amikor megszülte <strong>gyermek</strong>ét,<br />
már nem emlékszik gyötrelmeire, mert<br />
örül, hogy ember született a világra.” (Ján.16,21)<br />
Amikor a plébánosok valahol összegyűlnek<br />
leggyakoribb beszédtémájuk a hívek<br />
számának fogyása, elvándorlása. Röpködnek<br />
a kérdések: hány híved van? hányat<br />
kereszteltél? stb…<br />
A téma leginkább lemondó kézlegyintésekkel<br />
zárul: bizony, baj van a népszaporulattal,<br />
egyúttal magyar létünkkel. Magyar<br />
Kormány, RMDSZ, MPP, egyházak<br />
egyaránt „harcolnak” fennmaradásunkért.<br />
Ez a harc leginkább a szavak frontján folyik,<br />
elég kevés „győzelemmel”.<br />
Az igazi harc ebben az ügyben minden<br />
társadalom „bölcsőjében”, a fiatal <strong>család</strong>ban<br />
zajlik, amikor a férj és feleség eldönti,<br />
hogy hány <strong>gyermek</strong>nek szeretne édesapjaédesanyja<br />
lenni. Ismerjük egyházunk erkölcsi<br />
tanítását, mellyel a fiatal házasokat<br />
ösztönzi ebben a témában, éppen ezért pár<br />
mondatban elmondom azt, amit a házasságra<br />
készülőknek még lelkükre kötök.<br />
Egy idő óta kapitalizmusban élünk.<br />
Nézzük meg mit tesznek azok, akik már<br />
régebben abban élnek. Egy-két ellustult,<br />
elöregedett ország kivételével (pl. Németország)<br />
<strong>család</strong>jaikból amerikai mintára,<br />
egy „klánt” alakítanak (klán= jól szervezett,<br />
erős <strong>család</strong>). Ez minél több <strong>gyermek</strong>et<br />
jelent, de legalább 3-4-et. Jól nevelt<br />
<strong>gyermek</strong>eik ugyanennyi társat hoznak<br />
majd a <strong>család</strong>ba, így bárhová „teszik be a<br />
lábukat”, kalákába, választási kampányba,<br />
stb. érződik a jelenlétük. A pénzen fizetett<br />
alkalmazottak soha nem lesznek a megbízható<br />
„emberek”, de jól irányított erős<br />
<strong>család</strong>unk tagjai igen. A pénz és a pénzen<br />
megvásároltak egyébként is, az utóbbi<br />
időben többször is becsapták az embert.<br />
A régi felfogást a sok <strong>gyermek</strong>kel és a<br />
szegénységgel kapcsolatban pedig felejtsük<br />
el. A <strong>gyermek</strong> iránti szeretet soha nem<br />
függött a pénztárca vastagságától. A legszegényebb<br />
amerikai <strong>család</strong>nak is van<br />
legalább négy <strong>gyermek</strong>e.<br />
Most pedig térjünk haza, Remetére.<br />
« Folytatás az 5. oldalon<br />
Fotó Balázs László<br />
« BAKÓ ANTAL plébános
2<br />
ESEMÉYEK<br />
SZÉKELYFÖLDI AKADÉMIA<br />
Augusztus 31-én, kedden 17<br />
órától, a Székelyföldi Akadémia<br />
Gyergyóremetén tartja<br />
első előadását.<br />
Meghívottak: Csíki Csongor –<br />
a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi<br />
Kórház igazgatója<br />
valamint Ferencz S. Alpár –<br />
főtanfelügyelő.<br />
ISKOLAIGAZGATÓI<br />
ÉRTEKEZLET<br />
Szeptember 3-án, pénteken<br />
14.30 órakor<br />
igazgatói értekezletet tartanak<br />
a Gyergyói medence minden<br />
magyar ajkú<br />
iskolaigazgatójával.<br />
Meghívottak: Markó Béla -<br />
RMDSZ elnök és Ferencz S.<br />
Alpár - főtanfelügyelő.<br />
Helyszín: a Községháza<br />
Tanácsterme<br />
KÖNYVBEMUTATÓ<br />
Szeptember 3-án, pénteken<br />
16.30 órától<br />
Markó Béla Tulajdonképpen<br />
minden című könyvének<br />
bemutatója.<br />
Moderátor Láng Zsolt.<br />
Helyszín: a Fráter György<br />
Általános Iskola<br />
dokumentációs információs<br />
terme.<br />
TŰZOLTÓK NAPJA<br />
Szeptember 5-én, vasárnap<br />
legszervezik a Tűzoltók Napi<br />
rendezvényt. Minden helyi<br />
önkéntes tűzoltót szeretettel<br />
várnak a szervezők!<br />
SZÉKELY KULTÚRA NAPJA<br />
Szeptember 19-én, vasárnap<br />
17 órától, a Székely Kultúra<br />
Napja alkalmából szervezett<br />
műsoron fellépnek a helyi muzsikusjelöltek<br />
valamint bemutatjuk<br />
Laczkó-Szentmiklósi<br />
Endre Gyergyói kalauz című<br />
könyvét.<br />
IV. CSUTAKFALVI SVÁJCI AP<br />
Ehhez mindenekelőtt kellett egy Vital<br />
Dorsaz, a svájci csupaszív úriember, akinek<br />
az ember számít és fő életcélja minél több<br />
embernek örömet szerezni. Nagyrészben<br />
neki valamint csapatának köszönhetjük az<br />
Avully-Remete Alapítványt, amely révén<br />
működik, illetve tevékenykedik a Csutakfalvi<br />
Svájci Ház és a kezdeményező csapat.<br />
Már kora tavasszal, az első szervező gyűlések<br />
alkalmával kezdetét vette a készülődés<br />
és a kis szervező csapat megpróbált<br />
mindent előkészíteni, hogy minél sikeresebb<br />
legyen az ünnep.<br />
Augusztus 8-án már csak az égiek segítségét<br />
kellett kérjük, hogy a szeszélyes időjárás<br />
ne zavarja meg a programokat, a többi<br />
készen állt.<br />
Ünnepi szentmisével kezdtük a napot,<br />
amelyen a plébániai ifisek közreműködésével<br />
igazi ünnepi hangulatot varázsolt a gitár-,<br />
a furulya- és a fiatalok hangjának ötvözete.<br />
A hivatalos megnyitóval, ahol a szervezőkön<br />
kívül megtisztelt jelenlétével községünk<br />
polgármestere is, kezdetét vette az<br />
ünnepségsorozat.<br />
KÖR kép<br />
égy éve, amikor legelőször megpróbáltunk egy kis ünnepséget szervezni a csutakfalvi<br />
emberek számára azzal az elgondolással, hogy sokan a távolság vagy éppen az<br />
egészségi állapotuk miatt nem kapcsolódtak be a falunapok rendezvényeibe, valami<br />
olyanra gondoltunk amilyent sikerült megvalósítani a IV. Csutakfalvi Svájci apon.<br />
« A kezdeményező csoport az egyik legsikeresebbnek értékelte az idei Csutakfalvi-Svájci Napot.<br />
A több mint két órás kultúrműsorban felléptek<br />
a Step Dance Sportklub helyi modern-<br />
és társasági tánccsoportjai - akik ismét<br />
bemutatták színvonalas produkcióikat,<br />
- valamint a Life Dance tánccsoport. Őket<br />
követték a billentyűs hangszeren játszó fellépők,<br />
majd a citerások nyitották meg a<br />
népzene- és néptánc előadások sorát.<br />
A Sirülő Néptánccsoport kicsi-, közepes<br />
valamint ifjúsági csoportjai több, mint egy<br />
órán át szórakoztatták a népes közönséget<br />
és meggyőződhettünk, hogy Remetén az<br />
ifjú nemzedék a néptánc hagyományát sem<br />
hagyja kiveszni. A programot táncház zárta.<br />
Közben a többi programokkal párhuzamosan<br />
a gyerekek, játékbabákat és játéklovakat<br />
készítettek, megismerkedve a kötélverő<br />
géppel. S hogy mennyire fontos a gyerek<br />
számára az általa készített tárgy arról<br />
meggyőződhettünk azon az egyszerű eseten,<br />
hogy az ünnepség másnapján visszajött<br />
egy gyerek, aki elveszített játék lovacskáját<br />
kereste abban az időpontban, amikor még<br />
sok más gyerek az ágyában<br />
lustálkodott. (Folyt. az 5. olda- « PORTIK-BAKAI ÁDÁM
KOR kép<br />
KICSIBÜKK - AZ ELVESZETT VILÁG<br />
A XVIII-XIX. század folyamán a nagyobb<br />
falvakból való kitelepedések során<br />
jöttek létre Gyergyó szórványtelepülései.<br />
Így a ditrói Orotva és Cengellér, a szárhegyi<br />
Güdüc, a tekerőpataki Heveder, a csomafalvi<br />
Szászfalu, az újfalvi Maros-falva<br />
és Libántelep, az alfalvi Borzont, a remetei<br />
Eszenyő, Martonka és KICSIBÜKK.<br />
Kicsibükk Remete központjától közel 10<br />
km-re, az Emberfő-Martonka-patak<br />
düllőben, a Martonka-pataka felső folyásának<br />
két oldalán alakult ki. A település kezdete<br />
a XIX. sz. első felére, 1820 tájára tehető.<br />
Az egyik első telepesnek Nagy József<br />
községi bíró tekinthető, akik Kicsibükkben<br />
egy kis tanyát hozott létre. Eleinte<br />
ideiglenesen, majd véglegesen kitelepedett.<br />
Innen járt be a faluba szinte minden nap<br />
intézni a közösség dolgait. Állítása szerint,<br />
amikor kitelepedett Kicsibükkbe egy kis<br />
vízimalom roncsaira és egy sírkőre talált,<br />
amelyen ez volt olvasható: Goga Nekuláj -<br />
1820. Ezt tekinthető az első adat Kicsibükkről.<br />
Valószínű az eszenyői Goga nemzetség<br />
egyik tagja telepedett ide az 1800-as<br />
évek elején.<br />
Nagy József bíró után a XIX. sz-ban a<br />
kicsibükki telepesek sorrendben: 2. Kis<br />
János, 3. Korpu János - valószínű Várhegyről,<br />
4. Balázs Ruszka András, 5.<br />
Laczkó-Bőre János, 6. Ivácson(Barka)<br />
János, 7. Nyircsa József, 8. Portik Sári<br />
Lajos, akit az 1916-os román betöréskor<br />
kivégeztek, 9. Iszkovics Péter - ukrán származású<br />
volt és a Moldvában szolgáló Balázs<br />
Ruszka András leányának férjeként<br />
került Kicsibükkbe, 10. Nagy János Están,<br />
11. Portik Sári Ádám, 12. Leopold (Lépot)<br />
Balázs - Tölgyesből jött, 13. Opra Dénes<br />
borszéki, 14. Kis János (Maruka), felesége<br />
várhegyi román nő volt, Măriuca, 15.<br />
Laczkó József, 16. Csortán István<br />
(Borsikás) Kicsibükk legfelső lakója volt,<br />
ahol már a fenyő és a bozót kezdődött, 17.<br />
Ferencz Füge István, 18. Laczkó János<br />
(Jancsipista), 19. Pál Alajos József, 20.<br />
Ivácson Barát János, 21. Bakos József<br />
(Kosza), 22. Ferencz Márton (Nemes), 23.<br />
Laczkó Imre Péter (Horgos), 24. László<br />
Vas Antal (Vaságó) kovács volt, 25. Portik<br />
Lukács Péter, 26. Sándor Antal (Pala) tanyája<br />
közelében palás kőzet volt, amelyet a<br />
Mélikek is bányásztattak, 27. Pál Péter, 28.<br />
Péter Vince Bálint, 29. Ivácson József, 30.<br />
Márton István ditrói, 31. Szűcs István<br />
orotvai, 32. Vizoli Tódor güdüci.<br />
A betelepülés az 1930-as évek végén<br />
szűnt meg. Kicsibükk virágkorát 1940-<br />
Szent István király,<br />
könyörögj érettünk<br />
1965 között élte. Népessége 1950-ben 280<br />
fő körül volt. A lakosság fő foglalkozása,<br />
az állattenyésztés elég jövedelmezőnek A rossz út ellenére, amely a<br />
számított. Az 1953-as állatösszeíráskor kicsibükki kápolnához vezet, az idén<br />
220 db. szarvasmarha, 12 db. ló és 184 db. is számos remetei és magyarországi<br />
juh került jegyzékbe. A tejporgyár beindu- zarándokkal megünnepeltük a kápollásakor<br />
a tejbegyűjtő központ is létesült. na védőszentjének, Szent Istvánnak,<br />
1967-ben vegyes üzlet nyílt, amelyik<br />
első magyar királyunknak búcsú ünne-<br />
Csortán Sándor vezetésével 13 évig működött.<br />
Iskolája 1940-ben létesült. 1938-ban<br />
pét.<br />
Várhegy község vezetősége azt ígérte a A szentmise főcelebránsa Ft. Fr.<br />
kicsibükkieknek, hogy ha román tannyelvű Anaklét testvér volt, aki felemelően<br />
iskolát létesítenek cserében kivezetik a mutatta be a szentmisét mindannyi-<br />
villanyáramot. Ezt a kicsibükkiek nem unkat közelebb segítve a Jóistenhez. A<br />
fogadták el. Észak-Erdélynek Magyaror- szónoklás nehéz feladatát a ditrói<br />
szághoz csatolása után 1940 őszén 32(!) 7-<br />
8 éves első osztályos tanulóval indult el az<br />
iskola. Első tanítója a kálnoki származású<br />
Bedő Ernő volt. Őt követte Trucza Antal<br />
ditrói, Borbáth József kántor, Mezei János,<br />
Füstös Rozália, Laczkó Károly, Petres<br />
Erzsébet, László Regina, László Károly és<br />
György Anna.<br />
Templomát Pál Elek plébános építtette<br />
1946-ban, Laczkó Ádám egyházközségi<br />
bíró felügyeletével. A padok faanyaga a<br />
csutakfalviak adománya. A Nagy Szent<br />
Teréz képet a ditrói plébánia adományozta.<br />
A főoltárnak is számító, Szent István felajánlja<br />
a koronát Szűz Máriának témájú tisztelendő úr vállalta el, aki jellemez-<br />
képet Pál Elek rendelte 1948-ban. ve Szent István királyunk életpéldáját<br />
Az 1980-as évektől a templom állaga felszólított, hogy kövessük szent kirá-<br />
fokozatosan leromlott. A mennyezetet és a<br />
lyunkat, ha meg akarunk maradni<br />
tornyot a beomlás veszélye fenyegette.<br />
András István magánvállalkozó az Instar<br />
példamutató keresztényeknek, magya-<br />
Kft. Tulajdonosa 1994-ben az épület külseroknak és a hagyományaink továbbjét,<br />
1995-ben a belső teret és a tornyot teladóinak.jesen feljavítatta. A szép, közel évszázados<br />
fák árnyékában levő temetője gondozatlan.<br />
A még ép 37 sírhant kő, fém vagy fa síremlékének<br />
felirata csak 19-nél olvasható<br />
ki. Amúgy a II. világháborúban<br />
Kicsibükknek is volt két hősi halottja: ifj.<br />
Kis János és Laczkó Bőre Imre.<br />
Az 1960-as évek közepétől a település<br />
fokozatosan elsorvad. Ennek oka az akkori<br />
mezőgazdasági politika, amelyik a tanyai<br />
élet teljes ellehetetlenítésére törekedett, a<br />
közművesítés, főleg a villany és a korszerű<br />
út hiánya. Lakói fokozatosan beköltöztek a Köszönet minden jószándékú és<br />
községbe. A 2002-es népszámláláskor már segítőkész személynek, aki hozzájá-<br />
csak 4 lakósa volt.<br />
rult a búcsú szebbé tételéhez és sikeré-<br />
A Helyi Önkormányzat, egyház, iskohez,<br />
a Jóisten mindenkinek fizesse<br />
lák, civil szervezetek és magánkezdemé-<br />
vissza jóságát és segítőkészségét.<br />
nyezések összefogásával újra életet lehetne<br />
varázsolni a volt településen, elsősorban „Bizony mondom nektek, amit e legki-<br />
turisztikai feltételeinek kihasználásával. sebb testvéreim közül egyel is tettetek,<br />
Folytatjuk.<br />
velem tettétek.” Mt 25, 34-40).<br />
« LACZKÓ-SZENTMIKLÓSI ENDRE « CSÜDÖR « GYULAI IMRE ANNA sl.<br />
3
4<br />
A Magyar Szürke Útja Erdélyben<br />
Munkamegbeszélés, Gyergyószentmiklós, 2010. szept. 1-3.<br />
A hagyományos, megmentett és ma is értékes húsállat, a magyar szürke<br />
szarvasmarha és útja egy szimbólum. Olyan hagyomány, mely átnyúlik<br />
az országhatárokon, összefűzi a különböző országok rendezvényeit,<br />
emlékhelyeit. Története sok szállal kötődik nemcsak a magyarság, hanem<br />
szinte egész Európa múltjához, évszázadokon át ez a szarvasmarha<br />
volt a fejlett yugat húsforrása.<br />
Történeti források szerint évente<br />
száz-kétszázezer vágóállat hagyta el<br />
a magyarországi legelőket, s került<br />
a nyugati vágóhidakra.<br />
A kezdeti stádiumban levő történelmi<br />
kutatások kimutatták, hogy<br />
húsmarhacsordák a mi életterünkből<br />
is útnak indultak: a rideg tartású<br />
keleti szürke marhákat Podólia,<br />
majd Moldva felől hajtották<br />
Gyergyóba, ahonnan örmény kereskedők<br />
továbbították az Északi hajtóúton<br />
nyugat felé. Háromszék-<br />
Erdővidék (Bárót, Bölön) és a Barcaság<br />
élő portékája pedig Brassóból<br />
indult a Déli hajtóúton. Erdélyben a<br />
középkorban százezres nagyságban<br />
tenyésztették a szürke marhát, Háromszékről<br />
és a Barcaságról tízezer<br />
számra hajtották el Ulmig, Nürnbergig.<br />
Ma a szürke marha út az Európában<br />
divatos nosztalgia utak analógiájára<br />
egy nemzetközi folyosót<br />
jelent, amelynek kidolgozásán már<br />
ausztriai és magyarországi<br />
LEADER térségek több éve dolgoznak.<br />
Ehhez a határon átívelő kezdeményezéshez<br />
csatlakozott Hargita<br />
és Kovászna megye is, akik 2010<br />
februárjában a projekt megvalósítására<br />
együttműködési megállapodást<br />
írtak alá. Az együttműködés első<br />
lépéseként a Caritas Vidékfejlesztés<br />
és a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók<br />
Szövetsége főszervezésében<br />
került sor 2010. június<br />
17-18-án egy történész- és partnertalálkozóra,<br />
melyet szürkemarha<br />
nyájak szemléje valamint szürkemarhahúsból<br />
készített gasztronómiai<br />
különlegességek megízlelése követett.<br />
Gyergyószentmiklóson a 2010.<br />
szeptember 1-3-a között soron következő<br />
találkozó és tanácskozás<br />
tágabb horizontot kíván nyitni egy<br />
nemzetközi együttműködés céljából,<br />
ahol a németországi és ausztriai<br />
Szürkemarha Útban érdekelt Leader<br />
térségek is részt vesznek, valamint<br />
itthonról többek között a G10 -<br />
Gyergyói LEADER akciócsoport is.<br />
Ennek a találkozónak a célja egy<br />
záródokumentum megfogalmazása<br />
a <strong>jövő</strong>beli együttműködés konkrétumaival,<br />
a történelmi útvonal kijelölése<br />
publikációs céllal, továbbá projektjavaslatok<br />
megfogalmazása és a<br />
Leader támogatási irányvonalainak<br />
átbeszélése a nemzetközi együttműködési<br />
lehetőségek tükrében.<br />
« A gyergyószentmiklósi<br />
Caritas Vidékfejlesztési Osztály közleménye<br />
Befőzés<br />
tartósítószer nélkül<br />
KÖZ kép<br />
Sok háziasszony célja, hogy saját termésű,<br />
megbízható minőségű gyümölcsöt tegyen el a<br />
<strong>család</strong>jának télire.<br />
VAJON TÉNYLEG CSAK tartósítószerekkel<br />
és már-már laboratóriumi tisztasággal érhetjük<br />
el, hogy ne romoljon meg a befőtt vagy a<br />
lekvár? Szerencsére nem. Ugyanis befőtt vagy<br />
lekvár esetében az eltarthatósághoz két dolog<br />
fontos: olyan hőhatás, ami az üvegbe zárt baktériumokat,<br />
élesztőgombákat és penészgombákat<br />
elpusztítja, és olyan lezárás, ami az utólagos<br />
bejutásukat megakadályozza. Mivel otthon nem<br />
tudjuk utánozni a konzervgyárakban alkalmazott<br />
rövid, százegynéhány fokos hevítést, ezért marad<br />
a kevésbé forró, de lassú hűlés jóvoltából a<br />
több napon át tartó csírátlanítás. A végeredmény<br />
ugyanaz: évekig eltartható befőtt.<br />
Ajánlott módszer:<br />
1. Tíz liternél kevesebbet ne főzzünk be, mert a<br />
lassú kihűléshez fontos a nagy tömeg.<br />
2. A cukor (vagy méz) nem az eltarthatósághoz<br />
kell, hanem ahhoz, hogy az ízlésünknek megfelelő<br />
mértékben legyen édes és sűrű a befőtt<br />
vagy a lekvár.<br />
3. Csak ép szájú üveget és ép fémtetőt, csatos<br />
üvegnél pedig ép gumitömítést használjunk.<br />
4. A tető alá ne tegyünk se celofánt, se zsugorfóliát,<br />
se alufóliát, mert ezek begyűrődve megakadályozzák<br />
a légmentes zárást, ráadásul az<br />
alumínium káros az egészségre!<br />
5. Mindig forrón szedjük üvegbe az anyagot!<br />
6. Lezárás előtt töröljük le az üveg száját, mert a<br />
tető és az üveg szája közé került növényi rostok<br />
megakadályozzák a légmentes záródást.<br />
7. A lezárt üvegeket azonnal tegyük a száraz<br />
dunsztba?! Minél kisebb mennyiséget teszünk<br />
el, annál vastagabb legyen a párnákból,<br />
takarókból álló hőszigetelés.<br />
8. Csak akkor szedjük szét a dunsztot, ha már<br />
szobahőmérsékletűek az üvegek.<br />
9. Kibontás után kopogtassuk végig a tetőket!<br />
Amelyik befőttnek nincs beszívódva a teteje,<br />
azt tegyük hűtőbe, és pár napon belül fogyasszuk<br />
el! Csak a feszesre beszívódott tetejű<br />
befőttek tarthatók el évekig.<br />
Mindezeket betartva nem romolhat meg a befőtt.<br />
Ha nem tartjuk be, akkor viszont minden<br />
tisztasági elővigyázatosság dacára el fognak szaporodni<br />
a baktériumok, élesztőgombák és a penészgombák.<br />
« Internetes forrásbóll szemlézte BARABÁS ZSÓFIA
KÖZ kép<br />
Évad után,<br />
évad előtt<br />
Most, az új színházi évad küszöbén<br />
tekintsünk vissza az elmúlt időszakra.<br />
A felújított művelődési háznak ez volt<br />
az első olyan éve, amikor teljes év<br />
állt a rendelkezésünkre. Ezt a szolgáltatást<br />
örömemre sokan vették<br />
igénybe. Sajnos akadnak olyanok is,<br />
akik szóban igénylik a kulturális rendezvényeket,<br />
sőt minőségi elvárásokat<br />
is megfogalmaznak, de egész évben<br />
egyszer sem lehet látni őket a<br />
nézők sorában.<br />
Az idei évad kínálata mondhatni<br />
nagyon gazdag és változatos volt. 27<br />
felnőtt- és 7 gyerek előadásból választhatott<br />
a közönség.<br />
A felnőttek bérletet válthattak a Csíki<br />
Játékszín három előadására és ezzel<br />
a lehetőséggel 157-en éltek, ami a<br />
tavalyihoz képest 22-vel kevesebb,<br />
igaz az eddigi nyolc év átlagához<br />
képest 25-el több. Viszont a gyerekek<br />
esetében rekordot döntött a bérletesek<br />
száma, ugyanis 307 gyerek váltott<br />
bérletet. Itt külön köszönet a tanítónőknek<br />
a közreműködésért, akik<br />
nem döntöttek rosszul, amikor a marosvásárhelyi<br />
Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház<br />
ajánlata mellett döntöttek,<br />
mert színvonalas és szórakoztató<br />
műsorokkal lepték meg a fiatal nézőiket.<br />
A zenét, táncot és egyéb szórakoztató<br />
műfajokat kedvelők is találhat-<br />
« A felnőtt néptáncosok a remetei Sirülő Néptánccsoport névadóünnepségén is felléptek.<br />
tak szájízükre valót, de a klasszikus<br />
műfajt igényelők is kivoltak szolgálva.<br />
Helyi jellegű műsorainknál teltházas<br />
előadások voltak, sőt néha<br />
szűknek bizonyult a művelődési házunk<br />
befogadóképessége.<br />
Ennek kapcsán egy észrevételt tennék,<br />
amely nagyon visszataszító és<br />
zavaró is egyben. Megfigyeltem már<br />
több alkalommal, hogy egyes szülők,<br />
miután lejár a saját gyerekének a<br />
fellépése, egyszerűen felállnak és<br />
eltávoznak, ha kell egy fél sort is felállítva.<br />
Tudom, hogy mindenkinek a<br />
saját gyereke a legfontosabb, de<br />
falustársainkat tiszteljük meg azzal,<br />
hogy az ők gyerekük produkcióit is<br />
nézzük végig és várjuk meg az előadás<br />
végét. Kivétel a sürgősségi esetek.<br />
Az új színházi évad küszöbén remélem<br />
sikerül legalább olyan évadot<br />
zárnunk, mint a tavalyi, de ha jobbra<br />
sikerül, az úgy az intézmény, mint a<br />
község javát szolgálja.<br />
Hozzánk látogató vendégeink csak<br />
a csodálat és elismerés hangján szólnak,<br />
amikor meglátják a felújított<br />
művelődési házat, ha viszont mi<br />
gyergyóremeteiek nem vesszük birtokunkba<br />
és nem látogatjuk a rendezvényeket,<br />
amikor csak tehetjük, akkor<br />
hiábavaló az egész, mert a<br />
gyergyóremetei Balás Gábor Művelődési<br />
Ház a község minden lakója<br />
számára épült illetve lett felújítva és<br />
mindenki számára nyitva áll.<br />
« PORTIK-BAKAI ÁDÁM<br />
Folyt. az 1. oldalról<br />
A <strong>család</strong> <strong>áldás</strong>,<br />
a <strong>gyermek</strong> <strong>jövő</strong><br />
5<br />
Öröm végignézni Gyergyóremete Keresztelési<br />
Anyakönyvét. Az elmúlt évtizedekben<br />
minden évben száznál jóval többet<br />
kereszteltek. Így történhetett meg az,<br />
hogy a Ditróból egykor kirajzott nép ma<br />
6000 lelkes községgé nőtte ki magát,<br />
melynek híre van az egész világon. Munkára<br />
és becsületre nevelt tagjai megbecsült<br />
emberek.<br />
Pár éve megcsappant a keresztelések<br />
száma. Tavaly hatvanegy <strong>gyermek</strong>et kereszteltünk<br />
és hetvenegy halottat temettünk.<br />
Ez mínusz tízet jelent.<br />
Most ötvennégy keresztelés és negyvennyolc<br />
temetés van bejegyezve. Augusztus<br />
15-én, vasárnap két szertartás keretében<br />
hét <strong>gyermek</strong>et tartottak keresztvíz<br />
alá. Adja Isten, hogy ez ne a véletlenek<br />
egybeesése, hanem egy jó kezdet legyen!<br />
« A csutakfalvi kápolna keresztelőkútjánál is több gyerek részesült a keresztségben.<br />
A remetei ember jószívű ember, hát,<br />
használja a szívét, amikor <strong>család</strong>alapításra<br />
határozza el magát. A remetei ember jó<br />
felfogású ember, hát, használja az eszét,<br />
amikor <strong>család</strong>alapításra határozza el magát.<br />
Mert olyankor<br />
a <strong>jövő</strong>jéről dönt! « BAKÓ ANTAL plébános
6 FÉNY kép<br />
HÁLÓ-TÁBORI ÉLMÉYEK Az Oltáriszentségben Jézus vár<br />
Nagy izgalommal töltött el<br />
sokunkat a tudat, hogy<br />
Katrosára (Háromszék) megyünk<br />
táborba, méghozzá<br />
nem is akármilyen táborba:<br />
Háló-táborba. Nem tudtuk<br />
elképzelni milyen lehet, mit<br />
kell majd ott tennünk, vagy<br />
hogy egyáltalán mit föd a<br />
Háló megnevezés…<br />
Erre a kérdésre már az érkezés<br />
után választ is kaphattunk,<br />
ugyanis a tábor talán<br />
legelső programja a bemutatás,<br />
majd pedig a zászlófelvonás<br />
volt. Megtudhattuk,<br />
hogy a Háló az egy közösség,<br />
mely nyitott minden<br />
jóakaratú ember felé és akárcsak<br />
a pókhálónak sok apró<br />
ága van , amelyek összetalálkoznak<br />
apró csomókban, hiszen<br />
sokan vagyunk, de<br />
egyek! Viszont a háló szélei<br />
nyitottak, vár még új emberekre<br />
és minden egyes új ember<br />
érkezésekor új csomópont<br />
keletkezik további ágakkal,<br />
így bővítettük mi is a<br />
közösség hálóját.<br />
Táborról lévén szó, volt tábori<br />
himnuszunk valamint tábori<br />
mottónk is, aminek a jegyében<br />
különböző előadásokon<br />
vettünk részt.<br />
„Isten a szeretet!”(1Jn,48b.)<br />
bibliai idézet volt a mottónk<br />
és az előadások erre próbálták<br />
rávezetni fokozatosan a<br />
táborban részt vevő, nyíltszívű<br />
gyerekeket. Első nap<br />
Bene Tamás diakónus segítségével<br />
kerestük a választ<br />
arra a kérdésre, hogy mi a<br />
szeretet? Második nap Dr.<br />
Kerekes László plébános<br />
mutatott rá, hogy a szeretet a<br />
Szentírásban mennyi helyen<br />
fellelhető. A következő nap<br />
Csiby József plébános segített<br />
ráébrednünk arra, hogy a<br />
szeretet a <strong>család</strong>ban milyen<br />
nagy mértékben jelen van. A<br />
negyedik nap Dániel Ernő<br />
plébános magyarázta el a<br />
felebaráti szeretet<br />
„törvényeit”. A hétfői nap<br />
Hölgyes Pál lelkész tett pontot<br />
az előadások sorára, öszszegezve<br />
az előző napok előadásait<br />
és ennek segítségével<br />
rávilágítva a mottónkra.<br />
A tábor mindennapos<br />
programjai közé tartozott az<br />
őrangyalos játék, sportjátékok<br />
valamint a gyerekeknek<br />
volt lehetőségük táncolni,<br />
énekelni, emléktárgyakat<br />
készíteni, mesét hallgatni sőt<br />
még a csoportok előadást is<br />
mutattak be az utolsó esti<br />
tábortűznél.<br />
A tábor mindennapjaihoz<br />
hozzátartozott a napi szentmise<br />
is, ami rendhagyó módon<br />
szabadtéren volt megtartva<br />
és az ifjú zenészek gitárok<br />
segítségével tették még<br />
hangulatosabbá a szentmiséket.<br />
Sajnos csak egy röpke<br />
hetet tölthettünk Katrosán a<br />
sok jó ember társaságában,<br />
ahol még jobban egymásra<br />
tudtunk figyelni, hiszen nem<br />
volt sem térerő, sem elektromos<br />
áram, mégis jól éreztük<br />
magunkat és mindannyian<br />
azt kívántuk, bárcsak még<br />
tovább tartana.<br />
Táborozó társaim nevében<br />
is meg szeretném köszönni a<br />
Háló közösségnek, hogy<br />
megszervezték ezt a tábort,<br />
valamint káplánunknak,<br />
Csüdör Imrének, hogy vezetésével<br />
részt vehettünk egy<br />
ilyen táborban. Reméljük a<br />
<strong>jövő</strong>ben is el tudunk majd<br />
jutni a Hálóba és sikerül még<br />
létrehozni új csomópontokat.<br />
« PORTIK-BAKAI BEÁTA<br />
A katolikus ember számára a Mennyei Atya legnagyobb<br />
ajándéka Jézus. Az Isten Fia közénk jött, hogy megváltson és<br />
példát mutasson. em csupán halálával és feltámadásával,<br />
hanem 33 évig tartó emberi életével. Jézus tanácsadója a<br />
tanuló <strong>gyermek</strong>nek, a dolgozó ifjúnak, a szenvedő betegnek, a<br />
halálra szánt öregnek...<br />
Jézus csendben szól, a csendben jön hozzánk és „mindig<br />
tudomásunkra hozza, amit mondani akar”.(Kis Katekizmus)<br />
Csupán azt várja, hogy elmenjünk hozzá és kérdezzük Őt. Ezt<br />
a „kérdezősködést” szentségimádásnak nevezzük: az ember<br />
leül (letérdel) az Oltáriszentség elé és csendben (magában)<br />
elmondja gondját-baját Jézusnak. Mennyivel kevesebb nyugtatószer<br />
és pszichiátriai kezelés kellett elődeinknek, akik<br />
mindezt tudták és alkalmazták mindennapi életükben.<br />
A szentségimádás orvosság a káromkodás ellen is: aki tudja,<br />
hogy Isten „szeme előtt” folyik az élet, az nem fogja szidni<br />
legfőbb Urát, jótevőjét.<br />
Amikor 1946-ban a Szovjetunió „exportálni” kezdte a szocializmust<br />
nyugat felé, boldogemlékű Márton Áron püspök<br />
elrendelte, hogy egyházmegyéjében minden nap legyen valahol<br />
szentségimádás mondván: „mostantól fogva megszaporodik<br />
a mi világunkban az Isten gyalázása, a káromkodás, szaporodjon<br />
meg az imádság is. A rossz állandóan ismétlődik a<br />
világban, ismétlődjön hát állandóan a jó is.”<br />
E rendelet eredményeként minden év augusztus 11-én Csutakfalva<br />
katolikus népe szervezett szentségimádást tart. Úgy<br />
szoktuk mondani: imádja az Oltáriszentséget a gyulafehérvári<br />
Főegyházmegyéért és helyette.<br />
Ez év augusztus 11-én a délelőtt 10 órás szentmisével kezdődött<br />
a szentségimádási nap. Délután 6 óráig 163 személy<br />
vett részt óránként váltva egymást és 22-en jöttek el a délutáni<br />
szentmisére.<br />
A szentségimádáson való részvétel egyúttal hitünk megvallása<br />
is. Ha erre a 163-as számra tekintek és összehasonlítom<br />
az egyházközség 6000-es létszámával, magamban köszönetet<br />
mondok a résztvevőknek és Jézus kijelentésére gondolok:<br />
„Aki megvall engem a világ (az emberek) előtt, azt én is megvallom<br />
majd Mennyei Atyám előtt.” (Mt. 10,32)<br />
Aki nem vall meg...<br />
« BAKÓ ANTAL plébános<br />
« Minden év aug. 11-én Csutakfalva katolikus népe szervezett szentségimádást tart.
CSOPORT kép<br />
Folyt a 2. oldalról<br />
IV. CSUTAKFALVI SVÁJCI AP<br />
A különböző társasjátékok is népszerűek<br />
voltak úgy a felnőttek, mint a gyerekek<br />
körében.<br />
Azonban a disznóhúsból készült pörköltről<br />
vétek lenne megfeledkezni, mert<br />
közel kétszáz személy győződhetett meg<br />
annak finomságáról.<br />
A REMISZ tagok által ajánlott palacsinta<br />
is kelendő volt, amelyhez a hozzávalókat<br />
a Puskás CBA jóvoltából ingyen<br />
kapta az ifjúsági szervezet.<br />
Itt még megemlítem az End-Ibo Kft.<br />
segítségét. Ők a fellépő gyerekek egy<br />
bizonyos részének biztosították a<br />
házicsokoládét.<br />
A jó ebédhez szólt a nóta és a dal. A<br />
fellépők sorát a gitáros fiatalok zárták,<br />
akik most már világi énekekkel szórakoztattak.<br />
Az est fénypontja kétségkívül a Székely<br />
Góbék humorista páros fellépése<br />
volt és bátran kijelenthetjük, hogy Csutakfalván<br />
még ennyi embert egyszerre<br />
nem sikerült összehozni egy rendezvényre<br />
sem. Nemcsak a Svájci Ház udvara,<br />
de a szomszédos telken is álltak<br />
emberek és közel ezren derültek az ízes<br />
székely nyelven megfogalmazott tréfákon.<br />
A háttér is tökéletes volt, mert a<br />
múltról és gazdálkodásról szóló párbeszédek<br />
egy csűrös istálló előtt hangzottak<br />
el. Itt megjegyzem, hogy a két előadó<br />
tiszteletdíjának nagy részét a Helyi<br />
Önkormányzat biztosította, amely támogatást<br />
ezúttal is köszönünk szépen.<br />
A szervezők készültek egy meglepetéssel<br />
is, de sajnos az időjárás beleszólt.<br />
A képekből álló tevékenységi összefoglalót<br />
és a tábortüzet elmosta az eső, de<br />
nem hálátlankodhatunk, mert ha ugyanez<br />
bekövetkezik kora délután, akkor sem<br />
tudtunk volna többet tenni a sajnálkozásnál.<br />
A IV. Csutakfalvi Svájci Nap véget<br />
ért. Folytatni kell a különböző programokat,<br />
amelyekre reméljük a mezei<br />
munkák bevégeztével egyre több résztvevőre<br />
számíthatunk. A Csutakfalvi<br />
Svájci Ház mindenkié. A kezdeményező<br />
csoport csupán felel a benne zajló programok<br />
szervezéséért és lezajlásáért.<br />
Köszönet a közreműködőknek és<br />
mindenkinek, aki anyagilag illetve más<br />
módon hozzájárult a rendezvény sikeréhez.<br />
Külön köszönet Bakó Antal plébános<br />
úrnak, aki a csutakfalvi vasárnapi<br />
gyűjtést felajánlotta az anyagi gondjaink<br />
enyhítésére. « A kezdeményező csoport nevében PORTIK-BAKAI ÁDÁM<br />
3 ORSZÁG 4 VÁROS<br />
ALKOTÓTÁBOR<br />
7<br />
Június 28 és július 2-a között került<br />
megrendezésre Szentesen a már hagyományossá<br />
vált kézművestábor.<br />
Ezen a rendezvényen<br />
Gyergyóremetéről nyolc tanuló vett<br />
részt, valamint egy csapat Szerbiából<br />
és egy csapat Újszentesről érkezett.<br />
A tábor programja tartalmas volt,<br />
unatkozni nem volt időnk, mert minden<br />
reggel fél kilenctől volt a reggeli,<br />
majd a délelőtti tevékenységek kerültek<br />
sorra, ebéd után pedig Szentes<br />
város büszkeségeit tekinthettük meg,<br />
Első nap a gyertyakészítés fortélyát<br />
tanultuk meg, ezt követően a gyerekek<br />
kipróbálhatták az arcfestés technikáját.<br />
Délután meglátogattuk a városi<br />
könyvtárat, majd játékos sportvetélkedőt<br />
szerveztek a gyerekek számára. A<br />
következő nap papírdíszeket készítettünk,<br />
ezután a polgármesteri hivatalba<br />
látogattunk el, ahol az alpolgármester<br />
úr üdvözölt bennünket és ajándékcsomagot<br />
kapott minden résztvevő. Délután<br />
sem volt henyélés, hiszen meglátogattuk<br />
a fekete kerámia kiállítást, és<br />
ellátogattunk egy lovardába. Itt lehetőség<br />
nyílt lovagolni, amely nagy sikert<br />
aratott. Szerdán textilcsodákat<br />
készítettünk, a nagyobb gyerekek kipróbálhatták<br />
a kerámiakészítést, valamint<br />
az üvegfestést. Csütörtökön virágokat<br />
készítettünk papírból, és ebéd<br />
után volt a gyerekek kedvence, hiszen<br />
elmentünk strandolni.<br />
Az utolsó nap programja is nagyon<br />
érdekes volt, hiszen egyfajta bogozást<br />
tanultunk meg valamint megtudtuk,<br />
hogy mit jelent a dúcolás.<br />
Délután ünnepélyesen bezártuk a tábort,<br />
itt lehetőség nyílt a gyerekeknek<br />
személyes produkciót bemutatni.<br />
Büszkék voltunk, mert három remetei<br />
gyerek is bemutatta amit tud, volt, aki<br />
énekelt, volt aki zongorázott, de olyan<br />
is akadt, aki szívesen szavalt.<br />
Mindannyian jól éreztük magunkat,<br />
sokat tanultunk, ismerkedtünk és szórakoztunk.<br />
Köszönjük mindazoknak a<br />
segítségét, akik hozzájárultak, hogy<br />
néhány <strong>gyermek</strong> vakációját színesebbé<br />
tette.<br />
« OLÁH JÚLIA tanítónő
8<br />
Kárpát-medencei hagyományápolás<br />
A táborban a házigazda szerepet a<br />
Tuzséri Községért Alapítvány vállalta<br />
fel, Klicsu Ferenc főszervező vezetésével.<br />
Míg az elszállásolást egy helyi<br />
iskola biztosította, addig a tábori tevékenységek<br />
az ugyancsak helyi Lónyay<br />
kastély területén zajlottak.<br />
A résztvevők Ukrajnából<br />
(Kárpátaljai Aknaszlatináról), Szlovákiából<br />
(Felvidéki Palócföldről és Bodrogközről),<br />
Szerbiából (Vajdasági<br />
Óbecséről), Romániából, Erdélyből a<br />
Mezőségről, Kalotaszegről,<br />
Szamosvölgyről, Barcaságról, Háromszékről,<br />
Gyimesekről, Szilágyságról<br />
valamint Gyergyóból Szárhegyről és<br />
Remetéről voltak. A táborban 86 gyerek<br />
vett részt.<br />
A program érdekes és szórakoztató<br />
volt. A délelőtti foglalkozások fő témája<br />
a magyarság eredete, származása<br />
és a honfoglalás volt. Az egyik délelőtt<br />
a Tuzséri Fehérlófiai Íjászkörének volt<br />
a bemutatója őseink harci szokásairól.<br />
Ki is próbálhattuk a fegyvereket (íj,<br />
dobócsillag), majd ezt követte a Szent-<br />
György Lovagrend tagjainak nagyon<br />
értékes, régi fegyverek bemutatója. A<br />
délelőtti foglalkozások másik fontos<br />
része volt a népi játékok oktatása, dal-<br />
és tánctanulás Adrien tanárnő és Ervin<br />
tanár úr közreműködésével.<br />
A közös ebéd után következtek a kézműves<br />
foglalkozások (nemezelés,<br />
gyöngyfűzés, gyöngyszövés, makramézás,<br />
rongybabadíszítés, batikolás).<br />
A délutáni foglalkozások után bemutató<br />
estéket tartottunk tájegységenként.<br />
A fellépő csoportok hozták tarsolyuk-<br />
ban népdalaikat, táncaikat, régi népszokásaikat.<br />
A rövid bemutatkozás<br />
után a bemutatkozó csoport a vidéke<br />
egyik jellegzetes helyi dalát tanította<br />
meg a többieknek.<br />
A második héten a debreceni Szeredás<br />
Népzene Együttes szilágysági, mezőségi,<br />
kalotaszegi, moldvai és felcsíki<br />
táncházat tartott.<br />
A tábor egyik kiemelkedő eseménye<br />
a népdal-, mesemondó- és táncverseny<br />
volt. A verseny minden kategóriájában<br />
díjazottak voltunk, értékes könyvjutalomban<br />
részesültünk.<br />
A táborzáró délutánon a táborban<br />
készült tárgyakból kiállítást szerveztek.<br />
Erre a napra, a közeli helységek-<br />
ben lakó táborozó gyerekek szülei,<br />
hozzátartozói is bejöttek és vidékük<br />
jellegzetes ételeiből készítettek finomságokat.<br />
Kiskunfélegyházáról a<br />
Langaméta garabonciások szórakoztatták<br />
a közönséget gólyalábon járó szereplőikkel.<br />
Továbbá sor került Török<br />
Renáta babakészítő kiállítására és egyben<br />
népművészeti kirakodóvásáron is<br />
részt vehettünk.<br />
A táborzáró ünnepség legszebb<br />
TÉR kép<br />
Tuzsér község yíregyházától 30 km-re helyezkedik el, közel az ukrán és szlovák határhoz. Csodálatos a fekvése,<br />
a táj különleges, a Tisza part és vidéke szép és érdekes.<br />
Június 28-július 10-e között e magyarországi településen voltunk, ahol részt vettünk a XII. Kárpát-medencei kézműves<br />
és hagyományőrző táborban. Tizenkét éve minden esztendőben megszervezik ezt a <strong>gyermek</strong> kézműves- és<br />
hagyományápoló tábort, amelynek célja a tuzséri hagyomány ötvözése a határon túli magyarok kultúrájával.<br />
« A gyergyóiak az ott tanult magyarbődi táncot adták elő a gálaműsoron.<br />
része a záróműsor volt, amelyen mi a<br />
magyarbődi karikázót adtuk elő.<br />
A különböző viseletbe öltözött barátainkkal<br />
minden tájegység egy-egy jellegzetes<br />
népdalát énekeltük, ezt váltotta<br />
fel a versenyen díjazottak műsora.<br />
Köszönjük Feri bácsinak a sok gondoskodást,<br />
a sok élményt és a lehetőséget,<br />
hogy részt vehettünk ebben a táborban.<br />
Nagyon hálásak vagyunk táncoktatónknak,<br />
Danguly Ervinnek, aki kiépítette,<br />
ápolja ezt a kapcsolatot és alaposan<br />
felkészített minket a nagy mérettetésre,<br />
de köszönet illeti Portik-Bakai<br />
Ádám művelődési ház igazgatót, valamint<br />
Nagy Erzsébet tanítónőt a közre-<br />
« Atábor házigazdájával, Klicsu Ferenccel (balra) a gyergyói csoportot képviselő szárhegyi és remetei gyerekek valamint a Kárpátaljáról<br />
érkezett aknaszlatinaiak vezetőikkel együtt.<br />
működésért, ügyintézésért.<br />
Külön köszönet a helyi Önkormányzatnak,<br />
személyesen Laczkó-Albert<br />
Elemér polgármester úrnak a községünkben<br />
folyó néptáncoktatás megszervezéséért,<br />
támogatásáért.<br />
Mindenkinek kívánunk további jó<br />
vakációt és szép nyarat!<br />
« A táborozók: BRASSAI ERIKA, BALÁZS-OLDAL<br />
TIHAMÉR, NAGY ANDRÁS ÉS PORTIK-CSERES NORBERT
TÉR kép<br />
HONISMERETI<br />
TÁBOR<br />
Ha nyár, akkor vakáció, pihenés diáknak,<br />
pedagógusnak egyaránt. A kirándulások,<br />
táborok is ezt segítik, egy kicsit<br />
rejtett céllal az aktív pihenést szolgálva.<br />
Ilyen aktív pihenést próbál teremteni<br />
immár lassan 10 éve a biatorbágyi iskolával<br />
közösen a Fráter György Általános<br />
Iskola honismereti tábora 15-15 magyarországi<br />
és remetei gyereknek.<br />
Az idei tábor túlnőtte Székelyföld határait,<br />
Közép-Erdély, Aranyosszék történelmi,<br />
földrajzi, irodalmi és kulturális<br />
örökségét szándékozott megismertetni<br />
14 biatorbágyi és 22 remetei gyereknek.<br />
A létszám növekedése talán azt sugallja,<br />
hogy gyerekek, szülők részéről van érdeklődés<br />
a honismeret iránt.<br />
A tábor július 29-augusztus 6. között<br />
zajlott, egy programfüzetben megtervezett<br />
útirány szerint.<br />
Az első napi Gyilkos-tó, Békási-szoros,<br />
Kis-Cohárd túrát követően egy 4 napos<br />
Közép-Erdélyi, kirándulás következett.<br />
A Maros völgyében az omladozó kastélyokat(vécsi,<br />
gernyeszegi, sáromberki)<br />
látogatva kaptunk egy-két ígéretfoszlányt,<br />
hogy majd bent is látogathatunk.<br />
Marosvásárhelyre egy délutánt szántunk,<br />
sétáltunk a várban, tiszteletünket<br />
tettük a Bolyaiak, Sütő András síremlékénél,<br />
megcsodáltuk a Teleki Tékát. Az<br />
esti órákban Torockó fehér házai között<br />
sétálva, gyönyörködtünk a naplementében<br />
tündöklő Székely-kő látványában.<br />
Az első éjszakát a nagyenyedi Bethlen<br />
Gábor Kollégiumban töltöttük. Apáczai<br />
Csere János, Körösi Csoma Sándor,<br />
Áprily Lajos, Sütő András és más volt<br />
diákok, tanárok nagyságát, szellemét<br />
felidézve, egy picit feledtetni tudtuk a<br />
kényelemhez, komforthoz szokott gyerekekkel<br />
a kollégium középkorból itt maradt<br />
állagát.<br />
A Tordai-hasadékot létrehozó Hesdátpatak<br />
is beírta nevét a 2010-es évben<br />
árvízkárokat okozó folyócskák sorába,<br />
lerombolta a hasadék függőhídjait, így<br />
csak egy hídfő megmaradt romjairól tekinthettünk<br />
rá Szent Lászó fohászának<br />
köszönhető természeti csodára.<br />
Kincses Kolozsváron Mátyás király<br />
lovasszobrát „ dobozolva” találtuk. Idegenvezetőként<br />
csak azt mondhattam,<br />
hogy Fadrusz János remekműve a Világörökség<br />
védő karjainak köszönheti, hogy<br />
az óriásdobozba rakott szobrot még nem<br />
postázták, mondjuk budapesti címzéssel.<br />
A tordai sóbányában a természet és a<br />
modern formatervezés összhangja tárult<br />
elénk. A parajdi sóbányát ismerő gyerekek<br />
elvarázsolva, mesébe illő csodának<br />
nézve ámultak a természet szépségén.<br />
A szerencse játékának köszönhetjük,<br />
hogy a gyulafehérvári várat, székesegyházat,<br />
érseki palotát egy neves teológiai<br />
tanár, Marton professzor mutatta be nekünk.<br />
A tanár úr is nagyon hamar felis-<br />
merte, hogy a szlovén diplomáciai küldöttségnek<br />
nem sokat mond Hunyadi<br />
János, Bethlen Gábor vagy Márton<br />
Áron neve, ezért igazi tanárként a gyerekeknek<br />
mesélt, magyarázott több mint<br />
két órát. Neki köszönhetjük, hogy bemehettünk<br />
Márton Áron püspök emlékszobájába<br />
és közösen mondhattunk imát a<br />
sírjánál. Köszönjük a tanár úrnak!<br />
Az utolsó éjszakát Déván, Böjte Csaba<br />
szerzetes szeretetbirodalmában töltöttük.<br />
Bizonyára meghatott gyereket, pedagógust<br />
a <strong>család</strong>okban élő (nevelőszülőkkel<br />
egy-egy lakásban) vidám, tiszta lelkületű<br />
árva gyerekek mosolya, kedvessége.<br />
Lelki megelégedéssel nyugtáztuk, hogy<br />
ebben a rohanó, önző világban még vannak<br />
emberek, akik életüket a szeretetnek,<br />
az áldozatvállalásnak szentelik. Élmény<br />
volt önkéntelenül is számolni, hogy hány<br />
dévai polgár látogat el a kolostortemplomba<br />
a reggeli bevásárlás után, az oltárra<br />
téve egy friss kenyeret vagy más élelmiszert.<br />
A tábor legnagyobb kalandja a dévai<br />
vár látogatása volt. A modern, kényelmet<br />
szolgáló felvonónak köszönhetően a<br />
várba vezető ösvényt benőtte a növényzet.<br />
Egy picit eltévedve, a várfalat megmászva<br />
jutottunk fel a várba. Lefele mi<br />
is igénybe vettük a technika vívmányát.<br />
A vajdahunyadi várban egy lelkes,<br />
nyelvkönyvekből magyarul tanuló(ezért<br />
érdekes) idegenvezetőnk Hunyadi János<br />
származását igazoló legendát annyira<br />
ízesen mesélte, hogy már-már nem is<br />
bántott a Hunyadiak havasalföldi eredetének<br />
hangoztatása.<br />
Segesvárra alkonyatkor fáradtan érkeztünk,<br />
de még minden gyereknek volt<br />
energiája felszaladni a diáklépcsőn. Késő<br />
éjszaka érkeztünk haza a 4 napos, tartalmas<br />
kirándulásról.<br />
A szerdai napot szabadnapnak terveztük,<br />
úgy hogy a szállásadó <strong>család</strong>ok szerveznek<br />
programot a biatorbágyi gyerekeknek.<br />
A legtöbb <strong>család</strong> a napot a szabadban,<br />
a remetei erdőben kirándulva<br />
töltötte.<br />
Az utolsó nap Remete- Libán-tető-<br />
Székelyudvarhely-Szejke-Farkaslaka-<br />
Korond-Szováta-Bucsin-tető útvonalon<br />
kirándultunk. A ritka meleg napon a<br />
szovátai fürdőzés nagy élmény volt a<br />
gyerekek számára.<br />
Augusztus 6-án reggel a biatorbágyi<br />
gyerekek hazautaztak.<br />
Mint minden évben a legnagyobb gondot<br />
a tábor anyagi költségeinek előteremtése<br />
okozza, ezért köszönjük az Avully-<br />
Remete Alapítványnak a Biatorbágyi és<br />
Remetei Önkormányzatnak, a Magyar<br />
Közoktatási Minisztériumnak és a Favorit<br />
Trans kft-nek a támogatását.<br />
Minden tábor végén megtervezzük a<br />
következő évi tábor helyszíneit. A 2011es<br />
tábor helyszíne Dél-Magyarország:<br />
Szeged, Pécs, Mohács, Ópusztaszer stb.<br />
9<br />
« BALÁZS-KERCSÓ ILDIKÓ ÉS BALÁZS-KERCSÓ ATTILA
10 MÁS kép<br />
ANYAKÖNYV<br />
2010. augusztus<br />
Születés<br />
Portik-Lőrincz Ernő<br />
Barcsa Mózes<br />
Kis-Simó Dalma<br />
Albert Levente<br />
Nász<br />
Czikó Árpád és<br />
Puskás Magdolna<br />
Varga Lóránd és<br />
Portik Beáta<br />
Gyász<br />
Laczkó Magdolna 1931<br />
Portik Irén 1945<br />
György-Mózes József 1934<br />
Bakos Márton 1930<br />
Petréd József 1918<br />
Albert Arnold 2009<br />
Nagy Anna 1923<br />
Balázs-Csíki Erzsébet 1947<br />
Antal Terézia 1924<br />
Képes vagyok<br />
Gyergyóremete község<br />
havonta megjelenő lapja<br />
Kiadó<br />
Gyergyóremete Önkormányzata<br />
és Polgármesteri Hivatala<br />
E-mail<br />
kepesvagyok<br />
@gyergyoremete.ro<br />
Megjelenés minden<br />
hónap végén!<br />
Szerkesztő<br />
Barabás Zsófia<br />
Bakos Szabolcs<br />
Kép<br />
Balázs László<br />
Portik-Bakai Ádám<br />
Nyomda<br />
F&F INTERNATIONAL Kft.<br />
A szerkesztői jog fenntartva!<br />
A megjelent cikkek<br />
tartalmáért<br />
az aláíró személy felelős!<br />
SZÉKELY ANEKDOTA<br />
Haragosan korholja fiacskáját az anya:<br />
- Honnan van az, Áron, hogy te semmit<br />
sem akarsz meghallani? Bármit mondok<br />
neked, az egyik füleden bemegy, a másikon<br />
abban a minutában kiszalad.<br />
- Ne szidjon engem, kedves édesanyám -<br />
mentegetőzött a <strong>gyermek</strong>. - Hát tehetek én<br />
arról, hogy nekem két fülem van? Duka János gyűjtése<br />
PILLANAT<br />
kép kép<br />
« Kézművesfoglalkozás és játék a Csutakfalvi-Svájci Nap alkalmával<br />
Tudja-e, hogy...?<br />
Útszéli keresztek (folytatás)<br />
Az Új út és a Bethlen Gábor utca kereszteződésénél<br />
a 32. szám alatt az 1900-as évek<br />
elején már állott egy fából faragott Krisztus<br />
kereszt. Ezt cserélte ki 1929 vagy 1930-ban<br />
Péter Ferenc ezermester, ugyancsak fából<br />
készített Krisztus testtel.<br />
1961 májusában a közel lakó osztrák származású<br />
Ferdinánd Mária, akire sokan Mici<br />
néniként emlékeznek, javasolta Pál Sándornak,<br />
akinek udvarán áll a kereszt, hogy cseréljék<br />
ki egy időtállóbb fém(öntvény) Krisztus<br />
Corpusra. A szomszédság összepótlásával<br />
ez meg is történt. A régi fából készült<br />
Krisztus testet Menyhárt Antal plébános a<br />
plébániára vitette.<br />
Ugyancsak az Új úton az 56. szám alatt a<br />
Fenekalja utca elágazása előtt látható keresztet<br />
Laczkó Mátyás János (orosz fogságban<br />
halt meg) és felesége állíttatta 1940-ben<br />
Észak Erdélynek Magyarországhoz való csatolását<br />
követően.<br />
(Folytatjuk)<br />
« LACZKÓ-SZENTMIKLÓSI ENDRE<br />
ILLIK NEM ILLIK<br />
DOHÁNYZÁS<br />
A dohányt - amióta csak betette a<br />
lábát Európába - üldöztetés veszi<br />
körül. Egészségügyi, vallási, morális,<br />
jogi törvények próbálták tiltani többkevesebb<br />
sikerrel, de véglegesen<br />
mindeddig nem tudták visszaszorítani.<br />
Hivatkoznak emberi jogokra,<br />
egészségre, függőségre, csak hogy<br />
lebeszéljék a dohányosokat e<br />
szenvedély gyakorlásáról. Ezeket az<br />
érveket lehet vitatni, mindenkinek lehet<br />
saját véleménye, az viszont<br />
vitathatatlan, hogy senkit sem lehet<br />
kényszeríteni, hogy füstöt szívjon.<br />
Ezért a dohányzásra vonatkozó<br />
szabályokat nem csak az illem írja elő,<br />
hanem morális kötelességünk is<br />
betartani őket.<br />
Ha már dohányfüggő valaki tudnia<br />
illik, hogy:<br />
♦ rágyújtás előtt mindig meg kell<br />
kérdezni a társaságban lévőktől, hogy<br />
nem-e zavarja őket<br />
♦ nemdohányzók lakásában kerüljük a<br />
dohányzást. Ne is kérdezzünk rá, hogy<br />
szabad-e, hanem inkább arról<br />
érdeklődjünk, hogy van-e erre alkalmas<br />
hely<br />
♦ középületben, közlekedési eszközön<br />
és egyéb nyilvános helyen csak az arra<br />
kijelölt helyen dohányozzunk (ez már<br />
nem illemtan, hanem kötelező érvényű<br />
szabály, amit be kell tartanunk)<br />
♦ autóban - a szűk hely miatt -<br />
legfeljebb akkor gyújtsunk rá, ha nem<br />
utazik velünk nemdohányzó<br />
♦ amint fent is megjegyeztük -<br />
kerüljük az utcán a dohányzást -<br />
különösen a nők estében a klasszikus<br />
illem egyenesen tiltja<br />
♦ nem illik rágyújtani étkezőasztalnál,<br />
amíg valaki eszik.<br />
(Folytatjuk)<br />
« Szemlézte BARABÁS ZSÓFIA<br />
Bölcsességek<br />
A macska szeretne halat enni,<br />
de fél a víztől.<br />
Mindenki magának a legfőbb orvosa.<br />
A jól előkészített munka<br />
félig el van végezve.<br />
Nem csak tudni kell, hanem<br />
cselekedni is.<br />
Az idő sok mindent hoz magával,<br />
de visz is!<br />
« BORBÉLY DEZSŐ gyűjtése