Beke György: Csángó passió. (pdf)

dasági színvonaluk igen alacsony, nem ismerik a helyes
és korszerű gazdálkodást, háztartásuk elmaradott és
szegény...
Gazdasági elesettségük következtében közművelődési
életük is szegény, szinte egyenlő a semmivel. Azok, akik
tudnak magyarul, nagyon nélkülözik a magyar könyveket.
Petőfit ismerik és szeretik, de nehezen jutnak hozzá.
Általában nagyon félnek a hatóságoktól, aminek fő oka
az Antonescu-uralom alatt szerzett tapasztalatokban
keresendő, amikor - elbeszélők szerint - jármot akasztottak
annak a gyermeknek a nyakába, aki magyarul
beszélt.” (Népi Egység, 1946. szeptember 12.)
Kovács György 1949-ben járt ezen a tájon, s riportkönyvet
írt látogatásáról. Megírta benne, hogy az év nyarán
Lészped dolgozói iskola építéséhez fogtak. Az épület
nagyobbára közös munkával hamarosan el is készült,
a falu gyermekei magyarul tanulnak benne. A csinos
épület messziről magára vonja a figyelmet a bákó-buhu5Í
országút mellen.
Tóth Gyuri bácsitól, falusi dolgozóktól s Zudor Attilától,
az iskola igazgató-tam'tójától érdeklődöm a lészpedi
csángók mai életéről. Régóta nem adtunk hírt erről a vidékről.
A magyar iskola dolgában, hála, semmi újság Lészpe-
den. Öt tanerővel folyik itt most is a tam'tás, s ha egy időben
meg is csappant a tanulók száma, az utóbbi esztendőben
igen örvendetesen megszaporodott. Több mint
száz gyermek jár megint a szép, új iskolába.
„Minden hatóság a legteljesebb jóindulattal kezeli
a csángók ügyét, és támogatja őket az anyanyelvért vívott