A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER KUTATÁSAINAK ... - Zskf

More documents

Recommendations

Info

KABAI IMRE: A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER KUTATÁSAINAK MÓDSZERTANA. 6 ZSKF TKK FÜZETEK 1. 2. AZ EMPIRIKUS TÁRSADALOMKUTATÁS NÉHÁNY ALAPELVÉRŐL – „LAIKUSOKNAK” 2.1. A KUTATÓ FELELŐSSÉGE – ÉS KÖTELESSÉGE A diplomás pályakövető rendszer alapvetően társadalomkutatási eszközök alkalmazására épül. A „beavatott” kutatók pontosan tudják, hogy milyen súlyos veszélyeket rejthet magában egy szakszerűtlenül, tudományos igényesség nélkül végrehajtott adatfelvétel. Éppen a célt – releváns kép kialakítását egy felsőoktatási intézvény tevékenységéről – veszíthetjük el, vagy ami még rosszabb: félrevezetjük, becsapjuk önmagunkat és másokat! Talán egy „beavatatlan” külső szemlélő számára fel sem tűnik a különbség egy releváns és egy „hamis” eredmény, adat között (miért is várhatnánk el…), így különös felelősség terheli a szakembereket a vizsgálatok során. Az „intézményi kutatók” elsődleges feladata, hogy biztosítsák az adatfelvételek szakszerű lebonyolításának minden feltételét a kutatási tervtől a zárótanulmányig. A következő fejezetekben éppen ezekről a „feltételekről” szólunk bővebben. Itt az egyik legnehezebb kihívást emeljük ki: a „laikus” kollégákkal való együttműködés problémáit. A társadalomkutató tevékenysége számukra ugyanis egyszerre „nagyon elvont, érthetetlenül bonyolult” – ugyanakkor több vonatkozásában is szinte hétköznapinak, egyszerűnek tűnik. Eszközeink, „szakmai tolvajnyelvünk” az előbbi érzületet erősíti, míg eredményeink, megállapításaink – legyünk őszinték – olykor igen csak közhelyszerűek („hiszen ezt én is tudom…” – hallhatjuk gyakran a lenéző kritikát). Hogyan is mondhatnánk el nekik: valójában mivel foglalkozunk, mitől „szakszerű” vagy „tudományos” az, amit teszünk? Talán kezükbe nyomhatnánk Earl Babbie kitűnő könyvét, hogy olvassák el és mindjárt „egy hullámhosszon leszünk”, de nem sok sikerrel kecsegtet egy több kilós könyv látványa… Érdemes átgondolni – önmagunk számára is tisztázni – , mik azok a legfontosabb elvek és módszerek („episztemológiai” és „metodológiai” kritériumok), amelyek biztosíthatják a társadalomkutatás szakszerűségét, tudományos igényességét! Ha mások számára megkíséreljük közérthetően összefoglalni, megérttetni ezeket a fontos kiindulópontokat, mindenképpen közelebb juthatunk ahhoz, hogy a „beavatottak” között is kialakuljon a megfelelő egyetértés… A következőkben arra teszünk kísérletet, hogy összefoglaljuk: mit is mondanánk egy „laikusnak” a társadalomkutatás lényegéről, értelméről – Babbie idézett könyvének szellemében. 2.2. MI AZ A „TÁRSADALMI” ÉS HOGYAN ISMERHETŐ MEG? Kezdhetnénk azzal: mi is az, hogy „társadalmi”! Felidéznénk például „Az istenek a fejükre estek” című film 1 első negyed óráját, és közösen elgondolkodhatnánk azon, ha egy hét alatt meg kellene tanítania a kis busmanokat mindarra, amik ahhoz szükségesek, hogy közöttünk éljenek, máris közelebb jutnánk a civilizáció „társadalmi lényegéhez”. Bizonnyal könnyebben rádöbbennének kollégáink is, mi mindent tudunk hozzájuk képest arról a világról, ami őket születésük óta körülveszi; mennyi szabály, érték és intézmény igazgatja hétköznapjaikat, mennyire fontosak és bonyolultak ezek a „társas emberi viszonyok”, amelyek között a „civilizált ember” él. Tanulságos lehet számunkra Babbie egyik példáját felidézni a „rántott gilisztáról”, amely nagyszerű falat – mindaddig, amíg rá nem döbbenünk: „hiszen ez undorító”, mivel így tudjuk… Szembesülhetne a „kétféle valósággal”, a tudásunk tapasztalati és megegyezéses forrásainak ellentmondásaival, a 1 A film első negyed órájában egy különleges helyzetnek lehetünk tanúi: a világtól elszigetelt kis busman csoport életét teljesen felbolygatja egy kólásüveg. Eleinte sorra fedezik fel az új „erőforrás” nagyszerű erényeit (szinte minden munkájukat megkönnyíti, még zenélni is lehet vele…), de olyan – eleddig ismeretlen – érzések alakulnak ki közöttük, mint a féltékenység, irigység, birtoklásvágy. Végül úgy döntenek, hogy visszaadják az isteneknek, hiszen ez a „gonosz valami” csak tévedésből pottyanhatott le hozzájuk… („The Gods Must Be Crazy”, rendező: Jamie Uys, 1981.)
KABAI IMRE: A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER KUTATÁSAINAK MÓDSZERTANA. 7 ZSKF TKK FÜZETEK 1. hagyományok és tekintélyek kettősségével. Mindazokkal a dilemmákkal tehát, amelyek olykor elbizonytalanítják a „hétköznapi embert” az eligazodásban. Bemutathatnánk a tudományos igényű gondolkodás kritériumait, amelyek mentén megkülönböztetjük a „hétköznapi” megfigyelést a „szakszerűtől”. Ezáltal ráirányítanánk a figyelmüket arra, hogy milyen módon, módszerekkel lehet elkerülni azokat a hibaforrásokat, amelyek olykor megakadályozhatják a lényegi összefüggések felismerését. Már azzal, hogy előre pontosan rögzítjük: mit miért figyelünk meg, milyen eszközökkel rögzítjük és elemezzük az eredményeket (vagyis kutatási tervet készítünk) – elkerülhetjük azt a hibát, hogy csak „felületes megfigyelők” legyünk. Ha terveinkben az is szerepel, hogy hány embert kell megkérdeznünk, sőt azt is rögzítjük, hogy milyen legyen a kérdezettek (nemük, koruk stb. szerint), azaz „a mintánk reprezentálja a teljes sokaságot”, akkor nyugodtan kijelenthetjük: majdnem olyan eredményre jutunk, mintha mindenkit elértünk, megkérdeztünk volna. Vagyis nem ítélünk elhamarkodottan, néhány „egybecsengő válasz” alapján. Ha ügyelünk arra is, hogy vizsgálataink minden mozzanata pontosan rögzített, dokumentált legyen, akkor megvan az esélyünk arra, hogy esetleges tévedéseket utólag korrigáljuk, illetve biztosítjuk mások számára is az ellenőrizhetőség és a felülvizsgálhatóság lehetőségét. 2.3. A MÉRÉS DILEMMÁI A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN További dilemmát jelent, hogy vizsgálatunk tárgyai többnyire „nem léteznek”: előítélet, társadalmi egyenlőtlenség, hatalom – mindezek „megfoghatatlan”, közvetlenül nem megragadható dolgok, jelenségek. Nehezebb helyzetben vagyunk tehát, mint például fizikusok, akik atomokból álló műszerekkel vizsgálják az atom összetevőit... A megoldás mégis hasonló: ahogy az atomkutatók számára a „buborékkamrában” láthatóvá válnak a részecskék, ugyanígy bizonyos környezetre gyakorolt hatásuk, látható jeleik („indikátoraik”) révén a társadalmi jelenségeket is érzékelhetjük, sőt meg is mérhetjük (akár az egyenlőtlenséget, vagy az előítéletességet is). El kell ismernünk, hogy itt egy kritikus ponthoz érkezünk „tudományunk” bemutatásakor, ugyanis kevés olyan kényes témája van a társadalomkutatásnak, mint a „mérés”! Előző példánknál maradva az „előítéletesség” tehát valójában nem létezik, csupán „általunk létrehozott megnevezés, fogalom, melyhez bizonyos jelentéseket rendelünk … társadalomtudományi kutatások folytatása érdekében”. Minden fogalom egyfajta megegyezés közöttünk „egy sor láthatólag összefüggő jelenség”, sajátos megnyilvánulás-együttes megjelölésére. Felfedezhető ugyanis bizonyos „tendenciózus következetesség” az emberek magatartásában: például viszonylag ritkán cselekszenek meggyőződésük ellenében. Tehát ha „előítéletesek”, akkor annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy konkrét esetekben, szituációkban előítéletesen is viselkednek. Megfordítva érvelésünk logikáját: nem követünk el nagy hibát, ha bizonyos előítéletes megnyilvánulások „konzekvens sorozatai” esetén kijelentjük, hogy „az illető előítéletes” … (Babbie, 2003: 138) Amint a fogalmat tisztáztuk („konceptualizáltuk”), pontosan meghatározzuk azokat a „műveleteket” (vizsgálati eszközöket), amelyek révén a fogalomhoz tartozó megnyilvánulásokat „osztályozni tudjuk”, azaz kategóriákba soroljuk (meghatározzuk, hogyan állítjuk elő a fogalomhoz tartozó változóink attribútumait – ezt nevezzük „operacionalizálásnak”). A legtöbb fogalom, amivel kutatásaink során találkozunk, meglehetősen bonyolult ahhoz, hogy egyetlen változóval leírjuk – így többnyire indikátorok együttesével dolgozunk. Ebből is kitűnik: a méréseinket nagyon bonyolult folyamatok révén valósítjuk meg, eredményeinket nagyban befolyásolja a fogalmak definiálása és a mérőeszközök kialakítása (lásd erről bővebben pl. Léderer Pál eszmefuttatásait „a halászlé sokféleségéről” – Léderer, 2002). A mi méréseinknek nincs „egyetlen üdvözítő” eszköze, hiszen többféleképpen is regisztrálhatjuk az előítélet megnyilvánulásait. Megfigyelhetjük az emberek viselkedését anélkül,
Page 1 and 2: KABAI IMRE: A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVE
Page 5: KABAI IMRE: A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVE
Page 57 and 58:
KABAI IMRE: A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVE
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
show all

A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER KUTATÁSAINAK ... - Zskf

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?