Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

4
Motto: „Minden, a szakértői ügy elfajulásának leküzdésére
irányuló javaslat és rendelkezés inkább lehet káros,
mint hasznos.”
Max J. Friedländer
SZAKVÉLEMÉNY ÉS BECSLÉS
Az eredeti szövegben használt „Expertise és Taxation” szó idegen eredetű. A magyar
szövegben a szakvélemény és becslés szavakat használjuk helyettük. A szakvélemény alatt
egy tárgy véleményezését, becslés alatt pedig az érték szerinti becslését értjük. A műkereskedelemben
állandóan e fogalmaknak a variánsaival van dolgunk. Ajánlatos ezeket tisztán megkülönböztetni
egymástól.
A régi grafikák vagy festmények szakértői legtöbbször főiskolai végzettségű, hivatásos
szakemberek. Egy állami, városi képtár vagy konzervatórium igazgatójaként, muzeális
érték tulajdonosaként, esetleg egy grafikai műterem vezetőjeként találkozhatunk velük. Általában
nem vesznek részt a kereskedelemben, ezért természetesen a piaci befolyásaik nem
olyan könnyedek, mint egy műkereskedőé. Ebből arra következtethetünk, hogy egy jó szakértőnek
- aki elsősorban művészettörténész - nem feltétlenül szükséges megbízható becsüsnek
is lenni. Becsüsi képességeiket kihasználva azonban gyakran kérnek tőlük üzleti tanácsokat is.
A szemfüles műkereskedőnek csak ritkán kerüli el a figyelmét a nagy értékű műkincsek tulajdonosainak
változása. Mivel véleményezési képességei korlátozottak, ezért mindig jobb lenne
becsüsnek, mint szakértőnek. Ez azonban az adott műtárgy minősége iránt egy nagyon fejlett
érzéket tételez fel.
A hegedűknél nem teljesen így áll a dolog. Mindenek előtt hiányzik egy akadémikus
körből származó műtörténész szakértői tábor. Kialakulásuk sem a közeli, sem a távoli jövőben
nem várható, mivel nincs lehetőség olyan művészeti tanulmányok folytatására, hogy a hegedűszakértő
számára szükséges felkészültséget valamilyen magas színtű szakiskolán megszerezhessék.
Ez a körülmény megkímél bennünket attól a választól, hogy miért nincs, és miért
nem lehet diplomás szakértő, illetve becsüs valaki. Hiszen a diploma iskolai vizsgákat tételez
fel. Bírósági jogvitában, a valódiság vagy vélt érték kérdésében mindenkor a megkeresett
vonós és pengetős hangszerek szakértője ad szakvéleményt, akit osztrák szóhasználattal
„Achätzmeister”-nek (becsüsmester) neveznek. Németországban inkább a szakvéleményt
adón és nem a becsüsön van a hangsúly.
Az utóbbi években a régi hegedűkkel foglalkozó műkereskedés minden szektorában
feltűnt egy úgynevezett tudományos szakértő típus, aki „Liutologe”-nak nevezi magát. Ez a
gumiszerű fogalom nem fordítható le egyértelműen magyarra. Tulajdonképpen minden jelenséget
átfog, a hegedűépítés világában. Területünk terminológiája tehát ismét gazdagodott egy
olyan fogalommal, amellyel gyakorlatilag nincs mit kezdenünk. Ugyanis nincs a hegedűnek
"mindentudója" vagy "polihisztora", aki minden területen tudományos szakember lehetne.
Valamennyi tudományos terület már régen szakosodott, és a vonós hangszerek szerteágazó
területe sem lehet ez alól kivétel. Egy liutológus alatt tehát egy genealógust (családtörténészt)
és történészt értsünk. Például, ebben az esetben a lant- és hegedűkészítők családját kutatja. De
egy olyan kutatóra is gondolhatunk, akit a vonós hangszerek poliform (többalakú) megjelenése
megbabonázott és ezt a területet saját tudományos enklávéjának nyilvánítja. Esetleg elképzelhetünk
egy modern hangfizikust, aki a hangproblémát - az új technika minden eszközével -
39