Skócia - Upc

Culzean Castel, 2006. július 6., csütörtök, 67. nap
Reggel már fél hétkor keltünk. Gyönyörű, napsütéses és kimondottan meleg
volt az idő. Fél kilencre el is hagytuk szálláshelyünket és a közeli Lidl-hez
autóztunk. Vettünk néhány dolgot, melyek mától voltak kaphatóak és
indultunk a komphoz. Egy órával a megadott időpont előtt ott voltunk. Rózsi
megint nagyot alakított, a kanyargós útvesztőben utasításai aranyat értek.
Némi várakozás után elkezdődött a
lassú folyamat. Elsőnek a jegykezelés,
ahol Internetes visszaigazolásunknak
tisztelegtek és kiadták a
beszállókártyát. Utána valamilyen vám
vagy biztonsági vizsgálat, két formális
kérdés a kocsi tulajdonjogáról és a
gázcsap állapotáról. Majd beállítottak
egy várakozó sorba. Eddigre elmúlt tíz
óra, de komp még sehol. Aztán
megérkezett, pik-pakk kipakolták és
ugyanolyan gyorsan behajóztattak minket. Nem voltunk sokan, az egyik
fedélzetet meg sem nyitották.
Eddigre az idő érzékelhetően romlott, hideg az nem volt, de csúnya felhők
gyülekeztek. Időben hagytuk el a kikötőt. Sajnos igazi nyitott fedélzet nem
volt, csak a mentőcsónakok szintjére és az alatta lévő részre lehetett kimenni.
Visszapillantottunk Belfastra és ezzel befejeződött utunk első része.
A túloldalon a kikötő felé hajózva már az öböl mindkét oldalán a jellegzetes
skót tájban gyönyörködhettünk. Cairnryan mellett elhaladva egy kis
világítótorony hívta fel magára a figyelmet. Éppen a konkurens P&O Irish See
társaság komphajója indult az ír sziget felé.
152

A megadottnál pár perccel korábban kötöttünk ki Stranraer-ben. Hamar
lejöhettünk a kompról, de a kikötőben kissé kaotikusak voltak az állapotok.
Szerencsére a tülekedésben és a sok fekvő rendőr miatt nem történt baj és
kijutottunk az észak felé vezető A77-es útra.
Eddigre a felhőknek már kedvük támadt elsírni magukat és változó erősségű
esőben autóztunk. Eredetileg Ayr-ig terveztünk felmenni, de már tegnap este
felmerült, hogy a mintegy 30 kilométerrel előbb lévő Culzean Castel-nél
álljunk meg. Ez a National Tust for Scotland kezelésében van és egyike a
legnevezetesebb skót kastélyoknak. Az NT tagja ként nekünk ide ingyenes
belépésünk van. Mint egy nyolc évvel ezelőtt begyűjtött katalógusból
kisilabizáltam, itt kemping is van.
A helyet könnyű volt megtalálni, mint kiderült a mienkkel konkurens The
Camping and Caravaning Club tulajdonában van, azért korunknál fogva és a
CCI kártyánkra kaptunk kedvezményt és egy kimondottan szép helyen potom
10.10 £-ért alhatunk villannyal. A teljes ár 8.60-nal több lett volna.
Az idő már későre járt, a kastélyt nem lehetett elérni, azért odamentünk és
beszereztük az NTS katalógusát. Kicsit sétáltunk és a kemping recepcióján
sikerült szerezni egy ismertető anyagot erről a klubról és kaptunk egy jó száz
skóciai kempinget felsoroló térképet, sőt kölcsönbe a klub teljes katalógusát.
Naplóírás után ezt kell valahogy feldolgoznom, hogy segítségünkre legyen a
későbbiekben.
Át kompozásunk örömére pezsgős vacsorát szavaztunk meg. Ehhez a
hűtőben lévő zöldbabgulyás nem az igazi alap. Ezért élve az étlapmódosítás
lehetőségével sült virslire váltottunk. Sajnos ma is, mint már többször az eső
a kaja vége felé bezavart minket a lakóautóba.
Tekintettel a hét végére és a kellemes helyre komolyan fontolgatjuk, hogy
holnap a kastélylátogatás után is maradjunk.
Culzean Castel, 2006. július 7., péntek, 68. nap
Reggel nem siettük el a felkelést. Én ugyan már nyolc után kiültem a tegnap
kölcsönbe megkapott kempingkatalógus kijegyzetelésére, Zsóka csak tíz
153

körül keledezett. Az éjjeli eső után ugyan rohangáltak a felhők, azért sütött a
nap, ha nem is a mi részünkön. A késői reggeli után fél tizenkettő körül
akartam az elhatározott két napos hosszabbítást intézni, de a kemping egész
személyzete éppen testületileg a WC-ket takarította. Meg is fenyegettek, hogy
mivel megcsinálták már a parcella beosztást, lehet, hogy nincs lehetőség
hosszabbításra. Végül kiderült, hogy mehet a hosszabbítás és mi indulhattunk
a közeli kastély meglátogatására.
Ez egy kiterjedt birtok, amit a Kennedy család 1945 után adott át az NTS-nek
mivel a többszörös örökösödés illetékei a vagyon két és félszeresébe kerültek
volna. Ez egy érdekes dolog, már más helyen is mondták, hogy a magas
örökösödési illeték miatt kényszerültek az eredeti tulajdonosok köztulajdonba
adni kastélyukat, birtokaikat. Lehet, hogy ez az államosítás egy formája volt
errefelé?
A kaputól jó negyedórás sétával lehet
eljutni a korábbi gazdasági
épületekben helyet kapott Visitor
Center-ig, ahol az ajándékbolt, az
kötelező teázó, egy farmer bolt és más
hasonlók kaptak helyet. Innen további
tízperces sétával juthattunk el a
kastélyig. Közben érintettünk egy
másik épületegyüttest, ahol használt
könyveket árusító bolt van. Ilyet már
más NT-s helyen is láttunk.
154

A kastélyt egy hajdan megerősített
kapun keresztül érhetjük el. Ezen
belépve elénk tárul a kastély a maga
teljes szépségében. Mellette egy
gyönyörű park, közepén szökőkúttal. A
kaputól széles hídszerű úton jutunk a
kastélyhoz. Ez is valaha védelmi
célokat szolgált, rajta számos őrhely
lőrésekkel.
155

A kastély mellett van, egy un. régi épület. Ebben ma a kastély boltja és
kávézó kapott helyet más kiszolgáló helységek mellett. Innen kilépve érjük el
a bejáratot. A kastélyban fényképezni nem szabad. Nincs kötelező vezetés,
de minden helységben van felügyelő, akiktől lehet kérdezni. Ezek önkéntesek.
Mindenhol rendelkezésre áll vagy egy tucat nyelven az adott terem
ismertetője. Ezek nem túl terjengősek, de nyújtanak annyi információt, ami
elegendő a látottak megértéséhez és a látogató szabadon szelektálhat. A
földszint és az első emelet jelentősebb helységei látogathatóak. Köztük
számos eredeti, 18. századi kialakítással és berendezéssel.
A kastélyt különleges kapcsolat fűzi a hajdani amerikai tábornok-elnökhöz,
Eisenhower-hez. Négyszer járt itt, és amikor a birtokot átadták az NTS-nek
kikötötték, hogy a legfelső emelet haláláig Eisenhower rendelkezésére álljon.
Ott ma is különleges apartmanok vannak és nem látogatható. Az első
emeleten pár helységben emlékkiállítás foglalkozik Eisenhower
tevékenységével és Skóciához, és különösen a Culzean Castel-hez fűződő
kapcsolataival.
A jó másfélórás látogatás alatt az idő is kicsit kiderült. Kilépve a kastélyból
lehetett pár szép képet készíteni.
A kastély meglátogatása után tettünk egy kis sétát a környéken. A nagy
szabadtéri körbejárást holnapra tervezzük bízva a javuló időben. Kimentünk a
tengerpartra, ahol a csónakház és a mosoda épületei állnak. Ez utóbbi ma
valamilyen ifjúsági tábornak adhat helyet. Zsóka kihasználta a ritka alkalmat,
hogy tengerparton sétálunk és tovább bővítette kagylóhéjakból,
csigaházakból és érdekes formájú és/vagy színű kövekből álló gyűjteményét.
156

A tengerpartot elhagyva felkapaszkodtunk egy ösvényen a korábbi lőpor
toronyig. Ez egy jelentéktelen kis tornyocska a fák sűrűjében, majd
visszatértünk a kempingbe. Így is egy rendes napi adagra sikeredett a
kirándulás.
Ideje volt sietni visszafelé, mert alig, hogy a lakóautóhoz értünk elkezdett
esni. Egy kiadós zápor után kisütött a nap és nyoma sem volt annak, hogy
valaha esett. Elhatároztuk, hogy a közeli napokra elkészítünk egy milánói
alapot. Alig, hogy elkészült szedhettük gyorsan össze a cuccunkat, mert újra
esni kezdett. A korai vacsorát is bent kellett megegyük. Utána mosogatás,
zuhanyozás, naplóírás. Közben hol esett, hol nem. Most nyolc órakor megint
süt a nap, de nem biztos, hogy fél kilenckor nem fog ismét esni…
Culzean Castel, 2006. július 8., szombat, 69. nap
Este és éjjel megint esett és hidegebb is volt, mint az elmúlt napokban.
Reggel megint 12 fokra ébredtünk és olyan felhőzetre, melyből nem tudni
mikor kezd el esni. Mára csak a kastély parkjában terveztünk egy amolyan
kicsit erősebb sétát. Ezért nem siettük el a felkelést, csak fél tíz körül
kezdtünk hozzá a reggeli készítéséhez.
Ennek megfelelően fél 12-kor indultunk. Elmentünk a Visitor Center-ig, majd
tovább a kastély bejáratáig. Itt olvastam egy táblán, hogy a tegnap
megcsodált romos ív mesterségesen romos és a kastélyhoz vezető viadukt is
csak a hatás kedvéért készült és védelmi célja soha sem volt. A kastélyt
elhagyva elmentünk azokhoz az ágyúkhoz, melyeket a napóleoni időkben
telepítettek egy komolyan megépített földsánc mögé, hogy megelőzzenek egy
esetleges inváziót.
Innen tovább sétáltunk a Swan Pond-ig. Ez egy mesterséges tó hattyúknak és
az a célja, hogy látványosság legyen a birtokon. Mára csúnyán benőtte a
békalencse és más vízinövények, a vízfelület szinte ki sem látszik. Szép
számmal úszkálnak üres sörös dobozok és hasonló szemetek is a vízben.
Láttunk egy hattyút a négy fiókájával, amint a koszos vízben tapicskoltak.
Egyébként a tó környezete nagyon szép. Ez a park egyik központja. A
hegyoldalban egy pagoda áll, mely hajdan madarak és más állatok tartására
157

szolgált, tetejéről pedig kilátás nyílt a kastélyra. Ez utóbbit mára benőtték a
fák, állatokat pedig nem tartanak. Azért a pagoda nagyon szépen helyre van
állítva.
A tó partján egy kedves kis pavilon áll,
ma büfé, WC és egyéb kiszolgáló
helységek vannak benne. Egy
hatalmas szépen karbantartott füves
terület áll a pick-nickezők
rendelkezésére és egy jól felszerelt
játszótér szolgálja a kisebbek örömét.
Azért megállapítottuk, hogy inkább a
6-10 éveseknek készült és az egész
kicsik számára nincs megfelelő játék.
Innen elsétáltunk a tengerpartra. A kastélytól délre eső partszakasz egy szép
homokos strand, ahol sokan kint voltak, természetesen nem napozni, csak
sétálni.
A partról visszasétáltunk a tóig, majd tovább a bekerített kertig. Ez minden brit
kastély elmaradhatatlan tartozéka. Itt ez is méltó a kastély pompájához. A
szépen karbantartott kert egy kicsit arborétum is. Csodálatos színes
virágágyakat láttunk. A kertészház mellett növényeket is árusítottak. Előtte a
kertben egy érdekes képzőművészeti alkotás áll, mely tulajdonképpen vagy
húsz apró napórát tartalmaz.
158

Sétánk közben az erdőben szamócára, később málnára találtunk. Nagy
elánnal nekiestünk, hogy egy jót lakmározunk. Szomorúan kellett minkét
esetben megállapítanunk, hogy a gyümölcsök keserűek, szinte ehetetlenek.
Le is mondtunk róluk.
A fallal körülvett kerttől tovább sétálva
eljutottunk az un. Camellia House-hoz.
Ez eredetileg orangery-nek épült és
ma is növényházként funkcionál.
Kedves kis pavilon a parkban.
Már csak egy dolgot akartunk
megnézni, a szarvas parkot. Ez a
Camellia House-tól nem messze van,
egész közel a kastély bejáratához.
Egy kerítéssel körbevett részben
erdős, részben nyílt területen vagy harminc szarvast láthattunk. Nem
zavartatták magukat sem a közeli autóparkoló forgalmától, sem a kerítésen
keresztül fényképező látogatóktól, teljes nyugalomban legeltek.
Ezzel befejeztük a látnivalókat és visszatértünk a kempingbe. Sietnünk kellett
a mintegy két kilométeres úton, mert a felhők egyre csúnyábbak lettek.
Majdnem három óra volt, amikor visszaértünk a lakóautóhoz. Nem sokkal
később el is kezdett esni és az óta gyakorlatilag megszakítás nélkül esik.
Csak az intenzitás változik.
159

Fel kellett adjuk eredeti tervünket, hogy grillezzük a lazacunkat. Mivel már
feleresztettük, meg kellett csinálni. Maradt a mikró sütő. Zsóka nagyon finom
vacsorát rittyentett össze egy kis krumplival, egy kis zöldség konzervvel. Bent
elfogyasztottuk, nem kis bátorsággal el is ment mosogatni és most gyűjtjük az
erőt és bátorságot, hogy kimerészkedjünk zuhanyozni…
Balmaha, 2006. július 9., vasárnap, 70. nap
Egész éjjel esett, reggelre elállt ugyan, de továbbra is gyakran szitált és a
felhők semmi jót nem ígértek. Fél kilenckor kezdtünk keledezni. Eddigre már
sokan elhagyták a kempinget. Bent kellett reggelizzünk és kihasználtunk
minden esőszünetet, hogy a pakolást megcsináljuk. WC ürítéssel, víz
feltöltéssel tizenegy előtt valamivel már úton voltunk.
Első és legfontosabb feladatunk az
volt, hogy pénzt vegyünk fel, mert
készpénz állományunk ugyancsak
megcsappant. Ehhez megálltunk Ayrban.
Vasárnap dél körül a borongós
időben egy nagyon kellemes,
hangulatos városkát ismertünk meg
rövid sétánk alatt. Bankot ugyan elég
nehezen találtunk és ott is csupa skót
fontot adott az automata. Szép feladat
lesz a következő napokban-hetekben
megszabadulni ezektől a
bankjegyektől és ahol lehet átváltani
angol fontokra.
A várost, mint üdülőhelyet, golf
központot és a legnagyobb skót lovas
pálya helyszínét ismerik. Ma is volt
valamilyen verseny és ezért a város
egy részén kisebb dugók alakultak ki.
Csak vaktában készítettem pár felvételt. Lencsevégre kaptam a városházát,
egy közintézményeknek otthont adó épületet és egyikét a kevés megmaradt
160

középkori épületeknek. A város legnevezetesebb építménye a régi híd. Ezen
át is sétáltunk.
Bevetettük magunkat a bevásárló utca forgatagába is. Érdekes módon déltől
szinte minden üzlet nyitva volt. Biztonsági okokból az utunkba kerülő első
szupermarketban, a Mark & Spencer-nél vettük meg a legszükségesebbeket.
Beszabadultunk egy 1 £-os boltba is és 10 £-ért összevásároltunk
mindenfélét.
Utunkat a hosszabb, parti úton folytattuk. Közben néha esett egy kicsit. Szép
helyeken autóztunk, de sehol sem kívánkozott megállnunk. Greenock-ban
nagy örömünkre találtunk egy Lidl-t és ezzel biztosítva látjuk készleteink
pótlására a következő hetekben is a megszokott árú választékot. Vettünk is
pár kevésbé sürgős élelmiszert és az iparcikk választékból is néhány
apróságot.
Innen egyenesen a Loch Lemond partján kinézett kemping felé indultunk.
Kellemes meglepetés volt, hogy a papír térkép és Rózsi térképe szerint is
fizetős Erskin hídon nyoma sem volt ennek.
Itt két kempinget és LC-ket is kinéztünk. Az egyik LC volt az első, amit
érintettünk és úgy határoztunk maradunk. Csodálatos kilátás nyílik a tóra,
ugyan WC nincs, de villanyt kaptunk és a hely kellemes. Csúnya felhők
rohangálnak a szakaszos napsütés és kék égbolt mellett. Holnap
körbenézünk, szeretnénk kirándulni egy kicsit a tó környékén.
Ma egyszerűt vacsoráztunk, a tavaly bevezetett baget, sajt, vörösbor
kombináció volt egy kis feketeerdei sonkával kiegészítve. Beállítottuk a TV-t,
ma este van a foci VB döntője…
Balmaha, 2006. július 10., hétfő, 71. nap
A tegnapi borús estét talán még borúsabb reggel követte. Éjjel nem volt
hideg, de reggel azért jól fel kellett öltözni, hogy kint reggelizhessünk. A szél
is felerősödött és a felhők sem ígértek sok jót. Az utolsó falatokat sietve ettük,
mert féltünk, hogy megázunk.
161

Ma a közeli hegyekben terveztünk
kirándulást tenni. Ehhez elsőre
elsétáltunk a két kilométerre lévő
Visitor Centerbe, ahol tájékozódtunk a
lehetőségekről. Egy kisebb helyi körön
kívül két lehetőség volt. Vagy
elindulunk a Loch Lomon partján
észak felé addig, ameddig nem
fordulunk vissza, vagy megteszünk
egy nagyobb kört a 360 méteres Conic
Hill megkerülésével. Ez utóbbit
választottuk. Rosszul értelmeztük az ismertetőt, 8 kilométernek tartottuk a
ténylegesen 12 kilométeres kört, mert nem vettük figyelembe, hogy busszal
tervezték bezárni. Előnye, hogy a szálláshelyünk mellett megy el a kör és így
egy darabját már megtettük.
Az út a West Highland Way része. Egyik ága a fő ág, másik egy alternatíva.
Eleinte lankás, erdős részen mentünk, majd az ösvény hirtelen neki szaladt a
hegynek. Egy kellemetlen kaptatón mentünk felfelé, sok helyen lépcső volt
kialakítva. Ahogy emelkedtünk, úgy látszott mind több a tóból. Sajnos a
felhős, párás idő a látványon sokat rontott.
Bár hétfő volt, valószínűleg a szabadságolások miatt nagyon sokan jártak az
úton. Javarészt a szembe irányt választották, de szerintünk a mi irányunk
jobb. Bár a meredek kaptató elég durva volt, lefelé kellemesen lejtős úton
vesztettük el a megszerzett szintet.
162

Ez a turistaösvény kevésbé volt kiépítve, mint azt az ír szigeten megszoktuk.
Hosszú szakaszon egy kisebb vízfolyás osztozott a turistákkal az úton,
máshol nagyon nedves, tőzeges területeken vezetett az ösvény. Ennek
ellenére nem nevezhető nehéznek az út. Amikor az érdekes részeken
túljutottunk, és egy kőzúzalékkal borított erdőgazdasági úton jártunk, eleredt
az eső. Az a fajta, amelyik kevés ahhoz, hogy esőkabátot vegyen az ember,
ugyanakkor elég ahhoz, hogy elázzon. Elsősorban a ronda felhőket
figyelembe véve, úgy érezzük jól megúsztuk a mai napot is.
Mire visszaértünk a lakóautóhoz elállt az eső, de továbbra is folyamatos volt a
fenyegetettség. Azért le tudtunk zuhanyozni, még a függönyöket is többékevésbé
sikerült kiszárítani, Zsóka meg tudta főzni a vacsorát, meg is ettük,
sőt a mosogatást is éppen sikerült abszolválni, de egy perccel sem többet. Fél
hétkor eleredt, de most komolyan és semmi kilátás arra, hogy valaha
abbahagyja…
Glencoe, 2006. július 11., kedd, 72. nap
Éjjel végig esett és a szél is erős volt. Még az is felmerült, hogy nem megyünk
tovább, mert ha már dekkolni kell valahol, akkor ez a hely elég kedvező és
olcsó is. Azért fél kilenc körülre kicsit megemberelte magát az idő és
elkezdtünk készülődni.
Elsőre elmentünk a közeli Visitor
Center-hez, letettük a kocsit és
elmentünk kirándulni egyet. Lejártuk
azt a kis kört, melyet Milleneumi
ösvény néven alakítottak ki a
környéken. Kiegészítettük egy kicsit a
tó mentén a West Highland Way
bejárásával. Megnéztük a tavat a
partról is. Innen is szép. Közben egy
kisebb esőt is kaptunk.
163

A gyenge kétórás kirándulás után elindultunk észak felé a Loch Lomond
mellett. Előtte azonban felkerestük a Helensburgh határában lévő The Hill
House-t.
Ezt az 1900-as évek elején épült házat
C.R.Mackintosh, a neves építész
tervezte. A berendezés is az ő és
felesége munkája. Ez az NTS
létesítmény kicsit különbözik a többi
hasonlótól. Sokkal közelebb van
időben a mai korhoz, ugyan akkor
sokkal nagyobb hangsúlyt kap a
művészet, a belsőépítészet. Az
épületben több kiállítás és modern
művészeti alkotásokat árusító üzlet is
van. A látogatás közelebb van egy múzeum-, vagy tárlatlátogatáshoz, mint a
megszokott kastélylátogatásokhoz. Még a tradicionális ajándékboltban is
Mackintosh és kortársai motívumait felvonultató ajándékok kaphatóak.
A kulturális program után utunkat a Loch Lomond nyugati partján folytattuk az
A82-es úton. Ez bár sok helyen alig pár tucat méterre vezet a tótól, a parti fák
között a vizet csak itt-ott láttuk kivillanni. Errefelé még kellemesen széles az út
és a szokatlanul erős forgalomban sem fárasztó a vezetés. Később Tarbet
után hosszú kilométereken át Írországot idézően keskeny és rossz minőségű.
Ardlui-nál elhagyva a tavat a skót felföld egyik legszebb részén autózhatunk.
Eltűnnek a települések és az emberi civilizáció szinte minden kelléke. Ezer
méteres, vad hegyek közötti széles völgyben araszol fel az út egy hágóig,
majd a túloldalon leereszkedik. Minden zordabb lett, a szél megerősödött, a
hőmérséklet érzékelhetően lecsökkent, sőt egy-egy kisebb zápor is elkapott.
Nem álltunk ki csak egyszer, hogy a Loch Tulla-t és a környező hegyeket
megcsodáljuk.
Innen még vagy 30 kilométert tettünk meg Glencoe-ig, ahol az NTS
tulajdonában, de a Camping and Caravanning Club kezelésében lévő, a
Visitor Center mellett lévő kempingben éjszakázunk. A feltételek hasonlóak,
mint a Culzean Castel-nél voltak. A környezet csodálatos, készítettem is pár
felvételt, ahogy mondani szoktam Gyürki Lacinak. Ezek azok a képek,
melyeken a lakóautó is rajt van.
164

Alig, hogy letettük a lakóautót elszaladtam a Visitor Center-be, hogy
begyűjtsek pár térképet a holnapi kirándulásokhoz. Úgy néz ki kevés jelzett
turistaút van a környéken. Szintvonalas, különböző felbontású térképek
kaphatóak aranyért, de ezek sem jelzik az ösvényeket. Majd meglátjuk, mit
tehetünk holnap. Ez elsősorban az időjárástól függ és az előrejelzés nem sok
jót ígér.
Glencoe, 2006. július 12., szerda, 73. nap
Még este megpróbáltam felmenni az Internetre, mert Annamária jelezte, hogy
az Alcateltől mail-t akarnak küldeni. Az első jól induló lépések után nem ment.
Többszöri kísérletezés után feladtam és reggel újra próbálkoztam. Megint
nem ment és ekkor megnéztem mi van a credit-emmel. Kiderült, hogy megint
lefogyott az összeg, pedig már 60 £-t töltöttem fel. Úgy látszik itt különösen
drága az adatátvitel.
Reggel elég bánatos volt az idő, a nagy hegyekből semmi sem látszott, az
eső pedig szemetelt már megint. Úgy határoztam szerzek valahol feltöltő
voucher-t a mobilomhoz. Ehhez be kellett menni a faluba, ami egy oda-vissza
5 kilométeres sétának bizonyult. Tíz óra is elmúlt, mire visszaértem. Ekkor
megreggeliztünk és megint megpróbáltam az Internetet. Nem ment, de nem
keseredtem el, mert ilyenkor még az otthoni ADSL-lel sem megy mindig.
Az idő még mindig bizonytalan volt, így halogattuk az indulást,. Végül jóval
egy óra után neki készültünk és elindultunk a faluba elsőnek, mert a
kirándulási lehetőségek a falun túl vannak.
A kempingből egy nagyon szép erdei út vezet az országútig. Egy helyen
szurdokban kisebb vízesést keresztez. Az országúthoz leérve, hogy
elkerüljünk egy hosszabb kerülőt, a réten vágtunk át. A túloldali házak hátsó
kapujai le voltak zárva, így egy kisebb dombon lévő emlékmű hátsó kerítésén
és kapuján kellett átmásszunk. Mint kiderült az emlékmű az 1692-es, a
McDonald klánt ért váratlan és alattomos támadásnak, melyben 38 embert
gyilkoltak le, állít emléket. Utunk tovább a falu határában lévő patak
kőhídjához vezetett.
165

Innen a közelben kialakított három
rövidebb sétaút kiinduló pontjához
mentünk. A hármat egybefogó
legnagyobb kört tettük meg, de ez
sem volt több talán három
kilométernél. Eleinte egy jó 50
méteres hegyecskére kapaszkodtunk
fel, majd visszaereszkedtünk egy
mesterséges tavacska partjára. A
tavat félig körbejárva bevetettük
magunkat egy dimbes-dombos erdős
részbe, mely visszavezetett a kiinduló ponthoz. Közben egy helyről szép
kilátás nyílhatott a Loch Leven-re. Csak két gond volt, egyrészt borús-párás
volt az idő, másrészt a fák eléggé belenőttek a panorámába.
Az erdei séta után bementünk a faluba. Glencoe egy egyutcás település, az
A82-es és a B863-as utak találkozásánál. Elsősorban a túrizmusra épít, szinte
minden háznál B&B, vagy más szálláslehetőséget kínálnak. Van egy
166

postahivatala, egy rendőrőrse, egy Spar szupermarketja (itt vettem reggel a
mobil voucher-t), egy temploma és egy flórklór múzeuma. Ez utóbbi
hangulatos nádfedeles épületben kapott elhelyezést.
A két út találkozásánál van egy benzinkút (ennek elég drága), amely egyben
vaskereskedés is. Nagyon jó választékuk van és olcsóak az árak. Olyan
szerszámokat láttam, melyet még életemben soha. Például 60 centiméteres
sublert… Vettem is pár dolgot és kaptunk olyan finom szúnyoghálót, melyet a
fejre (sapkára, kalapra) lehet húzni és a kicsi feketéktől is véd. Mint
megtudtuk midge az itt használatos becsületes nevük.
A benzinkúttól 400 mm hosszú, Ø24-es vídia fúróval és hasonlókkal
felfegyverkezve indultunk vissza. Mielőtt betértünk volna az erdőbe, vetettünk
még egy pillantást az éppen tisztuló időben a környező hegyekre.
Visszaérve a kempingbe öt óra felé járt az idő. Örömmel konstatáltam, hogy a
mai több mint 12 kilométeren a nagy túracipőm ugyan meggyötörte a lábamat,
de legalább újabb vízhólyagot nem gyártott. Túracipő ügyekben kissé kritikus
lett a helyzet. A 8 euróért Németországban vett egyik pár cipő végleg
megadta magát, a talpa olyan gyenge volt, hogy az itteni sziklás terepen
teljesen szétment. A Loch Lomond partján tett kirándulás után a kukában
kötött ki. Bízva a másik párban, tegnap előkotortam a cipős láda mélyről.
Kiderült, hogy ezt annak idején próba nélkül vettem meg és a jobblábas túl
kicsi ahhoz, hogy komolyabb túrának neki induljak benne. Otthon talán lehet
167

valamit csinálni vele, és még jó lesz a Budai hegyekben. Remélem, mostantól
számíthatok a nagy cipőre.
Zsóka nagy főzésbe kezdett, a következő napokra legyártott egy adag
lencselevest és tejberizst hozzá. Ezzel el is telt a nap. Most lezuhanyozunk,
és utána újra nekiveselkedem az Internetnek. Még véglegesíteni kell a
következő napok útvonalát és Rózsit is meg kell tanítani a feladatra.
Invergarry, 2006. július 13., csütörtök, 74. nap
Ma reggel is ködbe burkolództak a kemping fölé magasodó hegyek. Nem
siettük el a felkelést, mert mára nem sok autózást terveztünk. Több
alternatívára készülve indultunk. Fort William-ig kerülővel mentünk, mert
körbejártuk a Loch Leven-t. Különösen a déli partjáról nyílt több helyen szép
kilátás a Loch-ra, a benne lévő szigetekre és a végében a nagy hegyek
lábánál megbújó Kinlochleven-re.
Az északi parton találtunk viszont egy halász bázist, ahol árusítottak is.
Vettünk egy kiló nagyméretű rákocskát és egy kiló kagylót.
Fort William-ig a Loch Linne partján, nagyon szép környezetben vezetett az
út. A városba nem mentünk be, mert először meg akartuk látogatni a
Caledonia csatorna zsilipjeit, a Neptune`s Staircase-t. Próbáltunk
szupermarketet keresni, hogy kenyeret és joghurtot vegyünk, de nem
találtunk.
Egy óra előtt értünk a zsilipekhez. Itt nyolc egyforma zsilipkamrát határol
kilenc pár kapu. A legalsó alatt egy közúti és egy vasúti híd keresztezi a
csatornát, melyek elforgathatóak, hogy a hajók elférjenek. A mintegy egy
kilométer hosszú létesítmény felső végén egy kikötő és a hozzátartozó
kiszolgáló létesítmények vannak. A csatorna itt talán húsz méter széles lehet,
a zsilipek ennek fele sem.
Negyed kettőkor kezdődött egy zsilipezés lefelé. Négy hajó, egy norvég és két
svéd vitorlás és egy valószínűleg helyi nagyméretű motoros jacht állt be a
legfelső kamrába. Közel másfél óráig tartott, amíg leértek. A zsilip kapukat és
a kamrák közötti átereszeket hidraulikák működtetik, de semmilyen
168

automatika nincs a rendszerben. Érdekes volt összevetni a két éve
Norvégiában, a Telemark csatornán végignézett zsilipezéssel. Ott akkor kézi
erővel működtették a kapukat és nem voltak átereszek a kamrák között.
A zsilipek megnézése után választanunk kellett, vagy visszamegyünk Fort
William-be, majd onnan a Glen Nevis partján lévő kempingbe, és holnap
megkísérelünk egy túrát a nagy hegyre, vagy megyünk tovább északnak a
Sky sziget felé. A döntés végül a második megoldás mellett történt.
Megtankoltunk a Ben Nevis Distillery-vel szemben lévő BP kútnál és indultunk
is.
169

Korábban kinéztünk egy CL-t a Loch
Lochy partján. Ezt céloztuk meg, de
előtte még bementünk Spean Bridgebe,
hogy bevásároljunk. Ez egy
kedves kis turistahely. Nagyon
hangulatos turistainformációs irodával,
egy hatalmas kézműipari termékeket
és ajándéktárgyakat árusító bolttal,
Whisky üzlettel, kávézóval és minden
mással, ami egy éppen itt pihenőt tartó
turistabusz utasainak kell. A boltban
nagy leértékelés volt, mi is találtunk elfogadható áron gyapjútakarókat, amit
terveztünk a törpéknek venni.
A település határában van a kommandósok emlékműve. Innen az egyre
tisztuló időben jól lehetett látni a Ben Nevis oldalában még mindig meglévő
hófoltokat.
Tovább autózva simán megtaláltuk a
CL hűlt helyét egy nagyon kedves kis
szálloda parkjában. Még a tulajt is
megtaláltuk, de mondta, hogy feladták
a dolgot. Nagyon sajnáltuk, mert szép
helyen volt, bár se villany, se WC nem
volt.
Nem maradt más választásunk,
mentünk tovább. Invergarry volt a
következő hely, ahol kemping van,
kettő is, Mindkettő farm kemping, ugyan annak a hegynek az oldalában. Mi a
másodiknál maradtunk. Ez kicsit olcsóbb, a terület vadregényesebb és a
parcellák messze vannak egymástól. Egy napot fizettünk, elvből is, de még
nem döntöttünk a következő napok programjáról.
A sok megállás miatt elég későn érkeztünk, azért az M2-n az esti híradót még
elkaptuk. Amíg a kagylók áztak, Zsóka megnyírta a hajamat, utána
megsikáltuk, megfőztük és megettük a kagylókat. Fél tíz felé járt az idő,
amikor mindennel kész lettünk és a kicsi feketék bezavartak.
170

Invergarry, 2006. július 14., péntek, 75. nap
Reggel csillogó napsütésre, de az előző napokban megszokottnál hűvösebb
időre ébredtünk. Nem volt még döntés a mai programra. Két lehetőség
kínálkozott: maradni, vagy menni, de kérdéses volt, merre menni?
Végül a maradás mellett döntöttünk és csináltunk egy pihenő-karbantartó
napot. Ez egy paradox helyzet, karbantartást jól csak jó időben lehet tartani,
és ezen az úton eddig oly kevés alkalommal volt jó idő, hogy az ember
sajnálja ezt karbantartásra feláldozni. Végül egy nagytakarítás, egy nagy
pakolás és pár apróbb dolog került elvégzésre.
És ami a legfontosabb tisztáztuk az út hátralévő részére a program alapelveit.
Ezek birtokában meghatároztuk a következő napok részletes programját.
Közben kicsit sétálgattam is a
kempingben és készítettem pár
felvételt. Igazán egyedi és hangulatos
hely. Nekünk szerencsénk volt, mert
talán az egész kemping legjobb
parcelláját kaptuk. Jól
megnapoztathattuk az ágyneműt és
kiszáríthattuk és szellőztethettük az
egész kocsit.
Előkészítettem a választ az Alcatel mail-jére és Rózsit kell még felokosítanom
a következő napokra. Reméljük este nem túl korán fognak támadni a kicsi
feketék és sokáig kint ücsöröghetünk.
Maryculter, 2006. július 15., szombat, 76. nap
Ma ismét szép napsütésre ébredtünk és nem is volt túlzottan hideg. Fél kilenc
után keledeztünk és nem sokkal tíz után már úton voltunk, pedig
elmosogattunk és a WC-t is kiürítettük.
171

Ma eredetileg valahol fél úton terveztünk megállni Aberdeen felé, mert a
közeli napokban a környék hét jeles kastélya közül szeretnénk párat
meglátogatni. Több variációnk is volt az elkövetkező napokra.
Utunk első 25 kilométerén visszamentünk Spean Bridge-ig, majd ott keletnek
fordulva az A86-os utat követtük. Megálltunk a Loch Laggan-i
duzzasztógátnál.
172
Ezt 1934-ben építette a Brit
Alumíniumipari Vállalat a Fort
William-i erőműrendszer részeként.
Ez a tározó összeköttetésben van a
Loch Treig-gel, majd onnan kapja a
vizet az erőmű.
Eredetileg Newtonmore környékén terveztünk éjszakázni, de már dél körül ott
voltunk és a környéket szemlélve nem találtuk olyan érdekesnek, hogy
megérje ott maradni. Ezért a következő napra tervezett programnak is neki
láttunk. Megcéloztuk a Craigievar Castel-t és tőle mintegy harminc kilométerre
lévő Club kempinget Banchory-ban.
Utunk változatos terepen vezetett. Többek között átmentünk Skócia egyik
nagy síparadicsomán a Lect Ski Centrum-on. 20 %-os emelkedőkön mentünk
hol fel, hol le.
Aztán lankásabbak lettek a dombok és
három óra körül leparkoltunk a
Craigievar Castel parkolójában.
Mint kiderült ez volt egyike annak a
nem sok NT-s létesítménynek, melyet
Tamásékkal 1998-ban
meglátogattunk. Azért bementünk. Jó
érzés volt nyolc év után felismerni a
részleteket. Azért most is élveztük a
látogatást. Az 1600-as évek elején
épült kastélyt ugyanaz a család lakta 250 éven keresztül. Sok minden eredeti,

de a modernizálás kezdetleges jelei is felfedezhetőek. Ez a kastély eredetileg
is lakóépületnek épült, de védelmi célja is volt. Egy érdekes keveréke a két
funkciónak. Kis, lőrésszerű ablakok, keskeny csigalépcsők, ugyanakkor
díszes stukkó mennyezetek, faburkolatok és az akkori normák szerint
kényelmes bútorok, mindenfelé személyes tárgyak. Az öt szint szinte minden
helysége látogatható. Mai szemmel számos helység hiányzik.
A kastélyt elhagyva elautóztunk a kempingbe. Itt derült ki, hogy nincs szabad
helyük. Ugyebár szombat van, a főszezon első napja és még a tetejében az
idő is jó… Ez elég bosszantó volt, mert ettől a helytőt kilenc kilométeren belül
két kastély is van, melyek meglátogatása a holnapi program. A recepciós
hölgy ajánlott egy másik helyet, 12 kilométerre tovább Aberdeen felé,
ahonnan szinte ugyanolyan kondíciókkal becserkészhető a két kastély és
még egy Aberdeen-i látogatás is szóba jöhet..
Ezt a kempinget is megtaláltuk a leírás alapján, még Rózsit sem vettük
igénybe. A hely jobban is tetszik, mint a kissé szögletes Clubsite. Az ár is
valószínűleg alacsonyabb, mindennel együtt 13 £. Be is fizettünk két napra.
Maryculter, 2006. július 16., vasárnap, 77. nap
Ma is szép napsütéses reggelre ébredtünk és az éjszakai tíz fok alatti
hőmérséklet hamar elkezdett emelkedni. Reggelizni teljesen “nyári”
körülmények között tudtunk. Nem is láttuk semmi akadályát, hogy a mára
kinézett két kastélyt motorral járjuk be.
Elsőnek a távolabbi, mintegy 15 kilométerre lévő Crathes Castel-t kerestük
fel. A Dee folyó déli partján, egy kisforgalmú úton közelítettük meg.
173

Ez sokban hasonlít a tegnap
meglátogatott helyhez, csak pár
évtizeddel előbb épült, legalább is az
első fázis. Később hozzáépítettek egy
szárnyat a viktoriánus korban. Ezzel
együtt sok helység funkciója
megváltozott és komoly átépítésekre
került sor. Ettől kicsit elvesztette azt az
eredeti hangulatot, melyet tegnap
megleltünk. Azért számos helységben
megmaradt, illetve felújították a festett
gerendamennyezetet. Ez a család valószínűleg tehetősebb lehetett. A
bútorzat és személyes tárgyak sokkal értékesebbnek hatottak. Számos
gazdasági épület, nagy kert és a brit kastélyokhoz elengedhetetlen fallal
körbevett kert tartozik a birtokhoz. Itt is bemutatták az épület helységeinek
nagy részét. Ez a hely nagyon népszerű, sok látogatót vonzott ezen a
kellemes nyári vasárnap. Itt nem volt idegenvezetés, csak információs lapok
voltak és azok a kedves idős önkéntes hölgyek vigyáztak a kiállított tárgyakra
és lesték a látogatók kívánságait, akiket már előző szigetországi útjainkon is
megkedveltünk.
A kastély meglátogatása után tettünk egy sétát a kertben és indultunk tovább
a Drum Castel-hez. Az A93-as főúton kellett megtenni a mintegy hét
kilométert, de vasárnap ebédidőben nem sokan jártak arra.
Ez a kastély egy érdekes öszvér. Első
része, egy torony a 13. században
épült. Ezt követően kétszer is történt
hozzá- és átépítés. Ennek során
szinte mindennek megváltozott a
funkciója, például az eredeti torony
első szintjén alakították ki a
könyvtárat, második szintjét
egyszerűen ott hagyták üresen.
Eredeti formájában szinte semmi sem
maradt meg. Így egy nagyjából 19.
174

századi kastély alakult ki számos egy-két évszázaddal korábbi bútorral és
építészeti megoldással. Itt is meglátogattuk a kertet, de ez sokkal kevésbé
volt színpompás, mint az előző.
Innen visszatértünk a kempingbe. Hogy elkerüljük a főutat, egy kisforgalmú
mellékúton tettük meg a táv nagyobbik felét. Mire négy órakor visszaértünk
kezdett befelhősödni, de még mindig kellemes meleg volt. Feltettük a motort,
megmelegítettük vacsoránkat, lezuhanyoztunk, megírtam a naplót és még
pontosítani kell a következő napok programját.
Kirriemuir, 2006. július 17., hétfő, 78. nap
Úgy látszik itt a skót nyár. Reggel már 7 órakor 17-18 fok volt és hétágra
sütött a nap. Csak az a kérdés meddig marad ilyen az idő. Nekünk már jól jön
egy kis meleg. Ki is használtuk az alkalmat, reggeli után jól kiszellőztettük az
ágyneműt a napon.
Ma tovább menős nap van, sőt a következő 2-3 napban CL-ben tervezünk
aludni, ezért amit kellett leürítettünk, amit kellett feltöltöttünk. Így is már tíz óra
körül úton voltunk.
Elsőnek bementünk Aberdeen-be, mert több alapvető kajaféleségből
kifogytunk. Itt van négy Lidl, Rózsit oda irányítottuk, mely a St.Marchar`s
katedrális közelében van. Ehhez át kellett verekedjük magunkat a belvároson.
175

Az nem mutatott túl sok érdekességet, és ezzel igazolva láttuk azt a
döntésünket, hogy Aberdeen-t passzoljuk.
Bevásárlás után egy parkon keresztül elsétáltunk a templomig. Az útikönyv
ezt Aberdeen egyik legjelentősebb épületének ismerteti.
Bent egy egyszerűen díszített, de nagyon méltóságteljes templom. Nagyon
szép a tető kazettás mennyezete, mely az 1520-ban uralkodó királyok,
püspökök és brit méltóságok címereivel van díszítve. Az előkelő 4. vagy 5.
helyen ott van II.Lajos magyar király címere is.
Következő állomásnak egy House of Dun nevű NTS létesítményt
programoztunk be, úgy, hogy a tengerparton jussunk el oda. Ehhez megint
átverekedtük magunkat a belvároson, csak közben a forgalom megerősödött
és araszolhattunk vagy fél órát. Most sem jött meg a kedvünk egy
városnézésre. A tengerparti út szép volt, de nem különös. A tengerből nem
sokat láttunk, az is inkább a csúnyábbik arcát mutatta, mert apály volt és a
sziklákon mindenféle tengeri moszat és embertől származó szemét díszelgett.
A House of Dun egy 1730 körül épült, arisztokrata család otthona. Nem túl
nagy, de már érezhetően a funkcionalitás és a kor színvonalán a kényelem
volt a fő szempont a tervezésnél. A házat egyébként ugyan az az Adam nevű
építész tervezte, mint az egy hete meglátogatott Culzean Castel-t. A két
család között rokonság is volt. Ennek köszönhetően pár berendezési tárgy
egyik helyről került a másikra, illetve néhány esetben ugyan azok a tárgyak
kerültek alkalmazásra.
176

szövő műhely és hasonlóak vannak.
is erre.
Az épületen egy nagyon kedves
idősebb hölgy vezetett végig, csak mi
ketten voltunk a csoportban. Érthetően
beszélt és én mindent tudtam
Zsókának fordítani. Talán 95%-át is
megértettük a mondandójának.
A jó egy órás kastélylátogatás után
tettünk egy rövid sétát a kertben és a
korábbi kiszolgáló épületeknél, ahol
ma ajándéktárgy üzlet, teázó, kézi
Innen úgy határoztunk, hogy egy rövid
kerülővel megnézzük a Caledonia
vasutat. Ez egy nagy-nagy csalódás
volt. Egy elhagyott állomáson összevissza
mindenféle korú és állapotú
vagonok és mozdonyok várnak a jobb
sorukra. Közülük néhányat felújítottak,
másokon éppen dolgoztak. Az egész
inkább egy roncstemető benyomását
keltette, mint egy múzeumvasútét.
Pedig időnként közlekednek vonatok
Mára már nem maradt más tennivalónk, mint megkeresni az éjszakára
kinézett CL-t. Ez a GPS koordináták ismeretében Rózsinak nem volt gond.
Egy farm melletti hajdani legelőn alakították ki a helyet. Villany is van és
összesen 5.75 £-t kértek. Eleinte egyedül voltunk, de később egy angol
lakóautó is csatlakozott hozzánk.
Élve a csendes hely, a szép idő és a 16 A-es áramcsatlakozás
lehetősségével egy nagy főzést adtunk elő. A ma estére korábban
elhatározott halászlé mellett elkészítettünk egy adag krumplistészta alapot és
az utolsó székelykáposztát. Ez az utána szükséges mosogatással ki is töltötte
a napot rendesen.
177

Perth, 2006. július 18., kedd, 79. nap
Már este csúnyán befelhősödött, de eső nem esett, sőt éjjel sem. Meleg volt
az éjszaka és reggel felhős időre, de közel húsz fokos melegre ébredtünk.
Nem nagyon akaródzott felkelni.
Ez egy érdekes dolog. Az elmúlt két évben, amikor szintén nyugatra mentünk
és bár az órát nem állítottuk át, a földrajzi idő egy-két órával az otthoni mögött
járt, mi megtartottuk az otthoni életritmusunkat. Most nem csak az órát
állítottuk egy órával hátra, de kb. még egy további órával hátra tolódott az
életünk. Itteni idő szerint rendszerint 8-9 körül kelünk és éjfél előtt ritkán
alszunk el. Ez a visszaállásnál fog gondot okozni, különösen hazafelé úton.
Addigra a napok is jelentősen rövidülni fognak…
A készülődés is valahogy lassabban ment és már fél 12 körül járt, amikor
elindultunk. Programunkban Dundee meglátogatása és Perth elérése
szerepelt. Egy golfpálya melletti CL-t néztünk ki éjszakára.
Dundee-ig nem a legrövidebb utat választottuk, hanem egy part mellettinek
tűnő másikat. Ehhez hosszan autóztunk négy számjegyű regionális utakon,
de nem lehetett kifogásunk. Valószínűleg, aki megjárta Írországot, az már
minden utat jónak ítél. Az út persze nem igazán a parton vezetett és Rózsival
is voltak kisebb vitáink, de azért gond nélkül elértük Dundee régi kikötőjét,
ahol a Discovery Visitor Center előtt potom 2 és fél £-ért találtunk
parkolóhelyet négy órára.
A Discovery Scott kapitány hajója,
mellyel a déli sarkot ment felfedezni.
Most a kikötőben áll és az errefelé
megszokottaknak megfelelően nagy
feneket kerítenek a dolognak. Van
Visitor Center mindenféle
audiovizuális hókusz-pókuszokkal,
kiállításokkal és egyebekkel potom 10
£-ért egy felnőttnek. Lehet képeslapot,
fotóalbumot és természetesen a hajó
motívumával díszített mindenféle
ajándék- és emléktárgyakat kapni.
Magát a hajót a kerítésen kívülről is
meg lehet nézni. Látszatra jó
állapotban van, elég tekintélyes darab.
Bár eredetileg nem terveztük, úgy
határoztunk, ha már négy órára jó a
parkolójegyünk, bemegyünk a
városba. Térkép híján vaktában
kezdtünk el gyalogolni az utcákon. Egy elég rendezetlen és piszkos város
benyomását keltette Dundee. Nagyon sok bevándorlót és rosszarcú embert
láttunk az utcákon.
178

elődje.
A belváros modern épületek és
formás, de kissé egyhangúan szürke
régebbi épületek rendezetlen
halmazának tűnik. Régi templomokra
vagy palotákra ráépítettek
bevásárlóközpontokat és
toronyházakat. Áttekinthető
úthálózatot nem tudtunk felismerni.
azért találomra néhány szebb régi
épületet lencsevégre kaptam.
Sétáltunk kicsit a bevásárló utcában
is, Találtunk megint 1 £-os boltot és
vettem pár szerszámot, majd a nagy
leértékelésben kaptam magamnak
potom 5 £-ért feles túracipőt.
Remélem ez erősebb lesz, mint a
németeknél vett, dicstelen véget ért
Közben a reggeli felhők feloszlottak és kellemes meleg lett. Látszatra a
helyiek már kezdenek szenvedni a “hőségtől” és ez a szárazság is szokatlan.
Út közben egy helyen láttuk, hogy öntöznek már…
179

Három óra körül indultunk tovább Perth felé. A CL megtalálásával volt egy kis
gondunk. Először Rózsi érthetetlen okokból egy alkalommal túl hamar levette
a körforgalom részletes képét és mivel magam nem számoltam a kijáratokat
egy kapuval hamarabb szálltam ki. Ezt még sikerült korrigálni. Később a
golfpályához mindenáron egy mezei úton akart elvezetni, ami a tetejében még
magánút is volt. Itt elég sokat hadakoztunk és kóvályogtunk. Szerencsére a
beprogramozáskor felfigyeltem arra, hogy itt a megközelítés kissé bonyolult
és valamennyire emlékeztem az utak nyomvonalára. Jócskán el kellett
menjünk, hogy Rózsi végre a megfelelő utat legyen hajlandó megtervezni.
Mindezzel együtt még így is sokkal könnyebben értünk ide, mint GPS
támogatás nélkül.
A hely a golfpálya parkolója mellett egy bekerített füves terület. Nagyobb, mint
az eddig meglátogatott CL-ek, villany is van, de WC nincs. Három lakókocsi
már bent állt és a fiúkák a recepción nagyon mondogatták, hogy csak egy
éjszakára van hely, mert annyi a foglalásuk. Ez el is döntötte, hogy nem
maradunk tovább.
A CL jó két kilométerre van a belvárostól. Négy óra körül elindultunk gyalog.
CL-ünk egy domb tetején van, az autópálya mellett. Egy nyíl egyenes út visz
be a városba, mely eleinte egy parkon, később egy kertvárosi részen vezet
keresztül. Errefelé ha nem is túl nagy, de változatos és döntően szép családi
házakat láttunk. A házak közötti réseken kinézve a szomszédos domboldalon
elég egyhangú sorházak garmadáját látja az ember. Ezt már tegnap
Aberdeen-ben és ma reggel Dundee-ban is megfigyeltük, hogy nagyon
fantáziátlan szürke negyedeket képesek építeni.
A városba beérve egy sokkal áttekinthetőbb és mindenképpen hangulatosabb
kép fogadott, mint Dundee-ban. Itt is vannak hatalmas szupermarketek. Lidl
és Aldi mellett vagy egy tucat más nagy áruházat is láttunk, de ezek
elkülönítetten, kereskedelmi zónákban kaptak helyet. Amolyan
bevásárlóközpontot talán nem is láttunk. Az épületek is valahogy
hangulatosabbak, vagy csak mi voltunk jobban ráhangolódva. Itt az errefelé
legáltalánosabb szürke gránit vagy homokkő mellett számos vöröstéglás
épület is van.
Mivel öt óra is elmúlt, az üzletek nagy része bezárt és az utcák hirtelen
elcsendesedtek. Amikor fél hét körül visszaindultunk, kimondottan kihaltnak
180

tűnt a város. Azért mi keresztbe-kasul bejártuk a belvárost, még a Tay folyó
partjára is kimentünk.
Bár eddigre eléggé el voltunk fáradva, elég meleg is volt, kicsit bántuk is,
hogy vállalkoztunk erre a városnézésre és még előttünk volt a vissza út, azért
nagyon jó benyomásokat szereztünk és élveztük a városnézést.
Negyed nyolc után értünk vissza a lakóautóhoz, gyorsan lezuhanyoztunk a
sajátban, megmelegítettük a tegnapról maradt halászlevet, Zsóka evett egy
kis sajtot vörösborral, megettük a régen készletben lévő tejberizst és már
kilenc óra lett. Neki láttam lerögzíteni a mai költségeket és a nap egyéb
adatait, átmásolni a képeket megírni a naplót. Zsóka olvasott egy kicsit,
megnéztük a Duna TV-n a késő esti Híradót és ezzel el is telt a nap.
181

Stirling, 2006. július 19., szerda, 80. nap
Éjjel kimondottan meleg volt, a hőmérséklet csak 16 fok köré süllyedt. Felhős,
borult volt az idő és mi csak fél kilenc körül kezdtük a napot. Nem is siettük el
a dolgot, még Rózsinak is meg kellett mondani pár dolgot, és csak tizenegy
után hagytuk el a golfpályát.
Elsőre egy Dollar Glen nevű helyre mentünk. Utunk eleinte az A9-es mellett
az elmúlt napokban megszokott, a Felföld és az Alföld határvidékét jellemző
tájon vezetett. Itt lankásak a dombok, mezőgazdasági művelés folyik, döntően
szántó, de itt-ott rét-legelő, vagy melegházi zöldségtermelés a jellemző. A táj
kevésbé változatos és kevésbé zord, mint északabbra volt. Amikor letértünk a
A823-as útra rövid időre visszajött a Felföld-i táj, a meredekebb dombok
között kanyargó út két oldalán birkák legelésztek és minden felé rétek és
legelők.
A Dollar Glen egy Dollar nevű település feletti terület. Az NTS tulajdonában
van, erdős környezet, közepén egy szurdok és egy Campbell Castel nevű vár,
melyet a Historic Scottland nevű hasonló szervezet kezel és birtokol, de az
NTS és ezzel az NT tagjainak ingyenes a bejárás. A területen jól kiépített
turistautak vannak, de jelzés az nincs. A szurdok egyes szakaszokon a
Holdvilág árokra, vagy a Rám-szakadékra, némi túlzással a Slovenskij Raj
egyes részeire emlékeztet, csak itt nincsenek létrák, vagy láncok, hanem
mindenhol a szurdok oldalában biztonságos járda, ahol kell híd segíti az arra
járót.
A szurdokból kikerülve érünk el a várhoz. A négyszintes toronyépületet az
utolsó percig takarják a fák. Ez is több fázisban épült, elsőnek a torony a 13.
században, majd a nagyterem épületszárnya és az összekötő részek, végül a
182

teraszos kert. Ezekből a torony teljesen rekonstruálásra került, a többi csak
romjaiban van meg.
A várban nincs idegenvezetés, nem túl
sok, de elegendő tablón, maketten
mutatják be a legfontosabb
tudnivalókat. Első eset volt, hogy a
legfontosabb dolgok németül és
franciául is ki voltak írva. Végig
másztunk mindent a pincétől a
padlásig. Ez kellemes pihenő volt a
nem túlzottan megerőltető szurdoktúra
közepén.
A várat bejárva a szurdok túloldalán
ereszkedtünk le a kiindulópontig. Két
helyről is kitűnő kilátás nyílt a várra és
a fényviszonyok is jók voltak.
Mintegy két óra távollét után értünk
vissza a lakóautóhoz. Ez az út jó
lehetőség volt, hogy felavassam
tegnap vett túracipőmet. Nagy
örömömre kiválóan funkcionált és most legalább van egy olyan cipőm, melyre
kirándulásokkor számíthatok.
Következő állomásunk a Dollár-tól pár
kilométerre lévő Menstrie Castel volt.
Ez a település a sok egyforma szürke
lakóházával le sem tagadhatná, hogy
bányászváros. Itt már megint sík a
vidék, a felszínen az erre jellemző
mezőgazdasági műveléssel.
A város egy lakóházakkal körülvett
területén van a kastély. Ez is az NTS
kezelésében van, de egy kisebb, és
elég színvonaltalan kiállítás kivételével lakásokká lett átalakítva. Maga az
183

épület szép, szépen rendben is van tartva, de csak a külseje őrzi a régi idők
emlékét. A funkcióváltás következtében közelebbről megnézve semmi sem az
eredeti. A kiszolgáló épületek egy része is lakássá lett átalakítva, nagyobb
részét lebontották.
építették.
Innen már az éjszakára kinézett CL
adatait adtuk meg Rózsinak. Úgy
határoztunk, hogy csak holnap
megyünk be Stirling-be, és ott kicsit
több időt töltünk majd.
Utunk a Wallace Emlékhely mellett
vezetett és megálltunk. Nem
szándékoztunk felmenni a toronyba, a
számunkra legérdekesebb legfelső
kilátószint felújítás miatt amúgy is
zárva volt. Azért felmásztunk a közel
száz méter magas dombra és a torony
előtt lévő teraszról körbenéztünk.
Sajnos minden nagyon párás volt, így
fényképezésről szó sem lehetett.
Wallace valamikor a 14. század idején
egy skót szabadsághős volt. Az
emlékhelyet az 1870-es években
Ez a hely megint az itteniekre jellemző. A domb lábánál, a parkoló mellett van
egy Visitor Center emléktárgy üzlettel, jegyirodával, teázóval, WC-vel. Az
Emlékhelyen mindezek kicsiben ismét ott vannak. A két hely között a jegyet
váltóknak ingyenes mini busz járat. Maga az Emlékhely úgy néz ki, mint egy
templomtorony és egy vár keveréke, a középkori épületeket igyekszik
utánozni, de ettől még egy modern valami. Kicsit Gaudi jutott az eszünkbe a
Barcelona-i Segrega Familia székesegyházával.
Innen CL-ünk már csak pár kilométerre volt, simán megtaláltuk. Megint egy
farmház mellett egy rétből bekerített darab, két vízcsappal, egy szennyvíz
kiöntővel. Villany nincs. A tegnapi autópálya melletti elhelyezéshez képest
kimondottan csendes.
Gyorsan lezuhanyoztunk, hogy a fürdőszoba ki tudjon még száradni, hála az
elmúlt napokban végzett előkészítő munkának hamar megvolt a krumplis
tészta és még mindig korai az idő, amikor már csak a következő napok
programját kell lefixálni.
Stirling, 2006. július 20., csütörtök, 81. nap
Reggel az elmúlt napokhoz hasonlóan borult, de meleg idő fogadott. De
valahogy más volt, a felhők makacsabbaknak látszottak.
184

Kilenckor kezdtünk a reggeli készítéséhez és már fél 11 után úton is voltunk
Stirling felé. Eredeti tervünk szerint a kastély és a város megnézése után
tovább mentünk volna Edinburgh alá a keleti partra. Ez vagy három óra
autózást jelent.
Stirling-be beérve a vártól nem messze a főút mellett találtunk szabad
parkolóhelyet. Letettük a kocsit és elindultunk a vár felé. Közben az eső
elkezdett cseperegni, de nem túl nagy meggyőződéssel. Szerencsénk volt,
mert találtunk egy gyalogösvényt a vár felé. Felkaptattunk a jó 70 méter
magas dombra és már is a várfal mellett folytathattuk a kapuig. Itt is külön
Visitor Center és külön jegyiroda van. Megvettük a szenior jegyeket és
nekiláttunk a vár bejárásának.
Ez a vár volt a Stuart-ok idején a skót uralkodók székhelye. Ennek
megfelelően egészen más léptékű, mint az eddig meglátogatott “családi”
várak. Méretében az Edinburgh-i várra emlékeztet. Az épületeket és falakat
szépen renoválták, de gyakorlatilag egyetlen helység sincs korhűen
berendezve. A Nagyterem még csak igyekszik sejtetni milyen is lehetett
korábban, de a kápolnában már csak a felújított üres falakat tudják bemutatni.
A palotában pedig sok helyen hiányzik a mennyezet, a lepucérított terméskő
falak és a kandallók vannak csak meg, a padlót pozdorjalemezek pótolják,
mindenhol állványok. Az ismertető tablók ígérik a felújítást és a korhű
berendezést, de arra még évek kellenek.
185

Meglátogattuk a konyhákat, ezekben a helységekben korhű életképek vannak
berendezve. Megállapítottuk, hogy ma az ANTSz egy teát sem engedne itt
megfőzni. Jártunk az összes bástyán és végig a falakon. Sajnos a párás idő
miatt alig lehetett látni valamit, és az a kevés sem jön elő a fényképeken.
Azért a Wallace emlékhely felé készítettem egy felvételt.
186

Itt aránylag kevesebb kert van, mint a magán kastélyok körül. Ennek
valószínűleg az is az oka, hogy az 1600-as évek végétől, amikor már angolskót
monarchia volt, a királyok nem nagyon tartózkodtak itt és katonai célokra
használták a várat. Egy katonai egységnek emlékmúzeuma is van a várban.
Meglátogattuk a vár területén működő gobelin készítő stúdiót. Ez a régi
lőporraktárak mellett egy modern faházban kapott helyet a külső várban.
Érdekes, ahogy ezeket a hatalmas kárpitokat szemenként szövik. Nagyon
aprólékos munka és nagyon lassan lehet csak haladni vele.
A várat elhagyva a még mindig esőre hajló időben elindultunk a belváros felé.
Elsőnek a Szent Kereszt templomot kerestük fel. Itt koronázták meg Stuart
Mária fiát, VI.Jakabot és ezzel ez a Westminster apátság mellett Nagy-
Britannia másik olyan működő temploma, ahol valaha koronázás volt. A
templom története elég változatos, a katolicizmus és a protestantizmus
harcainak színtere volt. Még ketté is választották valamikor az 1700-as
években (tisztára olyan, mint nálunk a szép emlékű szocializmusban a
lakásleválasztások) és csak 1935-ben bontották le a falat.
A bejáratnál számos nyelven állt rendelkezésre rövid ismertető anyag. Amikor
a kílt-be öltözött szakálas fiatalember látta, hogy keresgélünk, megkérdezte,
honnan vagyunk és egy dossziéból azonnal elővarázsolt egy egyoldalas,
tökéletesen megfogalmazott és helyesen leírt magyar nyelvű tájékoztatót két
példányban. Nagyon megköszöntük.
miközben ránk se hederített.
A templom oldalsó bejáratával
szemben van a Cowane`s Hospital
nevű, az 1600-as években épült
épület. Ez valaha tényleg korház volt,
ma nem igazán tudtuk megfejteni mire
szolgál. Minden esetre a nemzetközi
támogatással működő skót családfa
adatbázist itt kezelik és bárkinek
megadják akár felfelé, akár lefelé a
családfáját. Ma egyetlen idősebb
úriember püfölte a billentyűzetet
A Cowane`s Hospital mögött ott
magasodik egy hatalmas szürke
épület, az Old Town Jail. Ma turista
látványosság és látogatható.
Természetesen itt is van Visitor
Center. Mi passzoltuk a helyet, de
azért lefényképeztem.
Ezt követően már csak cél nélkül bolyongtunk a városban és élveztük a
domboldalban kanyargó hangulatos utcácskákat. Nagyon sok szép régi házat
láttunk, ezek nagy része korábban valamilyen közösségi célt szolgált. Ma
187

mind kiválóan karban vannak tartva és továbbra is szolgálnak valamilyen
funkciót.
láthattuk.
188
Mindet nem lehetett lefényképezni,
sokszor a szűk hely miatt erre nem is
volt lehetőség. Találomra lekaptam
párat. Sajnos a fényviszonyok egész
nap kedvezőtlenek voltak.
A belvárosban megvettük a következő
napokra szükséges kenyeret és
elhatároztuk, hogy nem megyünk már
tovább, hanem visszamegyünk a CLbe
és még egy éjszakát ott töltünk.
Már csak egyetlen nevezetességet
mentünk el megnézni, a régi hidat.
Ehhez elég nagyot kellett kerülnünk,
de legalább is amíg a belvárosban
jártunk, szép házak további sorát
Bár Stirling történelmi belvárosa nagyon tetszett, meg kell mondani, hogy a
település külső kerületeiről már messze nincs ilyen jó véleményünk. A

várfalakról, vagy az autóból számos fantáziátlan, egyformán szürke
városrészt láttunk. A külterületek sok helyen rendezetlenek, piszkosak.
Visszaérve a lakóautóhoz vettünk a közeli gyorsbüfében egy Fish and Chipset.
Ez minden Nagy-Britannia-i úton egyszer jár nekünk. Beülve a kocsiba
visszatértünk a CL-be és egyből elkezdett esni. Lezuhanyoztunk,
megmelegítettük a vacsorát és addigra az idő is kicsit megemberelte magát,
még a nap is kisütött.
Coldingham, 2006. július 21., péntek, 82. nap
Tegnap este a völgy széleire vastag köd ereszkedett, már azt hittük reggel
nem fogjuk megtalálni a kaput, hogy kihajtsunk. Ennél azért jobb volt a
helyzet. Megint be volt borulva, - úgy néz ki errefelé a nyár így működik, - de
meleg volt.
Mára eredetileg csak egy hely meglátogatását terveztük, a Forth Bridge-t
szerettem volna kicsit jobban megnézni, és jó száz kilométer autózás volt
előttünk elérni utolsó skóciai megállónkat, a St.Abb`s Head-et.
Kilenckor keltünk, én még befejeztem az utolsó 25 oldalt az éppen olvasott
könyvben. Egyszerű volt az összekészülés, mert nem voltunk szétpakolva,
így víztöltéssel már fél 11 után úton voltunk. Megálltunk még Stirling-ben az
Aldi-nál, hogy vegyünk pár dolgot és Rózsi máris mondta a tennivalókat Forth
Bridge felé.
Itt az Edinburgh-nál a tengerbe ömlő Forth folyó széles tölcsértorkolatát
hidalja át két híd. A híresebb a ma 116 éves vasúti híd, aki annak idején
sokáig a világ leghosszabb hídja volt és öntött acél szerkezete még ma is
kuriózum. Különleges formája, - gondolom, - mindenkit megragad.
189

Amikor 8 éve erre jártunk nem volt alkalmunk megállni, csak átsuhantunk a
szomszédos közúti hídon. Most előre megtervezetten lementünk az alsó útra
és egy parkolóban megálltunk, hogy ha csak pár percre is, de megnézhessük
a hidakat. Mindkét hídon karbantartást végeznek, ezért több részük is fel van
állványozva, ami azért rontja az összhatást.
Innen Edinburgh megkerülésével mentünk tovább a keleti parton lévő
célpontunk felé. Tettünk egy kitérőt, hogy a parti úton mehessünk. Ezt Rózsi
elég nehezen akarta tudomásul venni, de azért a végén csak beletörődött.
Ha nem is mindenhol, azért több helyen a part mellett, vagy közvetlen
közelében vezetett az út. Egy érdekesség van ezen a részen, North Berwick
mellett a tengerből kimagasodó 90 méteres szikla, a Bass Rock, mely
nevezetes tengeri madár kolóniájáról. Érdekes, hogy gyakorlatilag nincs
lehetőség a Bass Rockot a partról megnézni. Nem vezet út erre a
partszakaszra, előtte mezőgazdasági terület van, mindenhol kerítés és
magánutat jelző tábla. Vele szemben van a Tantallon Castel, egy romos vár,
mely látogatható. Elég sok herce-hurca után, kicsit messzebbről, egy
dombocska tetejéről tudtam csak távoli képet készíteni.
Tovább autózva figyeltünk fel egy táblára, mely az NTS egy létesítményét, a
Preston Mill-t hirdette az úttól 3 kilométerre. Megnéztük a katalógusunkat és
megállapítottuk, hogy nyitva van. Kicsit visszatolattunk és betértünk megnézni
a malmot.
190

A helyen már az 1500-as években
működött malom. 1950-ben
működőképes állapotban kapta meg
az NTS és vagy tíz évig működött is. A
sorozatos árvizek, különösen az 1990es
és 1992-es, után azonban már nem
tudták teljesen helyreállítani. Érdekes
és hangulatos épületegyüttest alkot a
Tyne folyó partján a szárítótorony, a
malom és a lakóépület.
Innen alig másfél kilométerre egy érdekes kis vagyontárgya van az NTS-nek.
Egy furcsa formájú galambdúc. Korábban a téli időszakban az étrend
változatosabbá tételére előszeretettel tartottak galambot ezen a vidéken.
Több száz madár is volt egy-egy ilyen dúcban.
Lassan négy óra felé közeledett az idő és péntek lévén igyekezni kellett
szálláshelyet találni. Úgy határoztunk, hogy megint CL-ben éjszakázunk
kettőt. Közel a St.Abb`s Head-hez találtam is vagy négyet. A legközelebbit
kerestük fel, mert itt a leírás szerint van villany és esetleg gyalog is
megközelíthető a partszakasz. Meg is találtuk, tetszett is a hely, de a “max. 5
egység” szabály miatt csak egy éjszakára volt helyük. Nagyon kedves volt a
hölgy és telefonon megérdeklődte, hogy az egyik szomszédos CL-ben van
hely. Sajnos ez pont az volt, amelyiknek rossz GPS koordinátákat adott meg
a Club. Ízelítőt vehettünk a Rózsi nélküli életből, elég sokat tekeregtünk, mire
megtaláltuk.
191

A hely nem tetszik annyira, mint az előző, de ez van. Szerencsére itt is van
villany, de messzebb van a tengertől és a part gyalogos meglátogatása
reménytelennek tűnik. Majd levesszük a mocit.
Gyorsan letáboroztunk, lezuhanyoztunk és elkészítettük a következő adag
padlizsánunkat. Sőt az 50 napos szakállam lenyírására is sort kerítettem.
Coldingham, 2006. július 22., szombat, 83. nap
A lassan megszokott meleg éjszaka után borús reggel köszöntött ránk. Ma
csak a közelben terveztünk egy gyalogtúrát a tengerparton. Odáig viszont jó 6
kilométert kellett megtenni. Ez gyalog sok, biciklivel ideális lenne, de a terep
alkalmatlan, maradt a moci. Hat nap pihenés után levettük. Most sokkal
feszesebbek voltak a rögzítők és könnyebben indult a gép. Biztos, hogy nem
szerencsés, ha hetekig csak zötyögetjük, és szinte rá se nézünk.
Tizenegy után indultunk és a gyenge forgalomban alig negyed óra alatt ott
voltunk az NTS Visitor Center-énél. Felszedtük a szükséges térképet és
elindultunk. Alig egy kilométert megtéve kiértünk a tengerpartra és ott láttuk,
hogy a tenger szintjén lévő felhők hömpölyögnek át a csak sejthető
csodálatos parti sziklákon.
Úgy határoztunk várunk egy kicsit, hogy az elmúlt napokban
megszokottaknak megfelelően felszálljon a pára és kisüssön a nap. Ehhez a
legmegfelelőbb megoldásnak az látszott, hogy kicsit visszamegyünk, betérünk
St.Abbs településre, ott sétálunk egy kicsit és fordított irányban tesszük meg a
kört, mert erre eleinte a szárazföld belsejében kell menni.
St.Abbs-ba betérve egy nagyon hangulatos, valaha feltehetően
halásztelepülésre érkeztünk. Ma a könnyűbúvárok paradicsoma. Számtalan
hajót láttunk, melyek ilyen vendégeket vártak és a parkolóban három kocsiból
kettő mellett vagy felhúzták, vagy éppen levetették a búvárruhákat.
Félelmetesen hangulatos hely, de ma a felhőben mindent csak sejteni
lehetett. Háttérben a hatalmas sziklafalakat, a több medencés kikötőt, a
hangulatos házakat…
Az igencsak fantáziánkra bízott élmények után, melyeket esély sem volt
fényképen rögzíteni, visszatértünk a Visitor Center-hez. Itt Zsóka fedezte fel,
hogy van szedd magad akció eperre.
Eddig nagy elkeseredésünkre nem tudtunk epret enni, mert elfogadhatatlanul
magas áron lehetett csak kapni, pedig ez volt minden évben az a gyümölcs,
amelyet valamilyen módon azért ettünk. Itt 1.70 £-ért adtak egy kb. egy kiló
befogadására alkalmas dobozt, aztán neki lehetett esni a soroknak. Senki
sem nézte ki mennyit szed, mennyit eszik. Mi is azon túl, hogy jól teleettük
magunkat a dobozon kívül még két kisebb műanyag szatyrot teleszedtünk.
Aztán diszkréten a hátizsákban kicsempésztük… Összesen vagy háromnégykilónyit
szedtünk és ettünk.
192

Új szerzeményeinket elhelyeztük a motorban, majd tele hassal indultunk a
körtúrára. Eleinte a közben kisütött napon ugyancsak sivár legelőkön
kacskaringózó aszfalt úton kutyagoltunk. Jó fél óra elteltével értünk ki a partra
és ott nagyon szép sziklákat, rajtuk népes madárkolóniákat láthattunk.
Beigazolva láttuk a várakozással és fordított irányú körbejárással kapcsolatos
stratégiánkat. Ugyan itt is néhol bezavartak az alacsony felhőpamacsok, de
azért élvezhető volt a kilátás.
193

A St Abb`s Head végén egy kisebb belső tó, a sziklaszirten egy világítótorony
van. Előbbi körbejárását passzoltuk, utóbbit kicsit megnéztük a kerítésen
kívülről.
A világítótorony mellett egy ködkürt is
van a sziklaormon. Számos
kiszolgáló épület, köztük a
világítótorony hajdani őrének háza áll
ott látszatra kihasználatlanul.
Ahogy elhagytuk a fokot és a keleti partra értünk megint jöttek az alacsony
felhők és hömpölyögtek át a sziklákon. Nem is lehetett túl sokat látni. Pedig a
felhőpamacsok közötti rövid szünetekben nagyon ígéretes dolgokat láttunk.
Visszaérve a motorhoz összeszedtük magunkat és indultunk a CL-ünkbe.
Negyed öt körül értünk vissza, feltettük a mocit a lakóautó végére,
lezuhanyoztunk és elkezdtünk készülődni az esti grillezéshez. A hetek óta
hurcolt szivárványos pisztrángot, néhány királyrákot, egy kis gombát tettünk a
platnira és egyet a Lacitól kapott borok közül is csapra vertünk.
Moffat, 2006. július 23., vasárnap, 84. nap
Nyolc után keltünk, az elmúlt napokban megszokott meleg, de borús időt ma
enyhe szél cifrázta. Kényelmesen összekészültünk, kiürítettük a WC-t,
feltöltöttük a vizet és tíz óra után már úton is voltunk. Mára mintegy 150
kilométer volt az autózni való, közben egy megállóval Innerleiten-ben, ahol az
NTS egy érdekes létesítményét, egy jó 150 éves nyomdaüzemet terveztünk
meglátogatni.
A nem túl erős vasárnapi forgalomban alacsonyrendű utakon jártunk. Rózsival
volt kisebb összetűzésünk. Egyszer én mulasztottam el bevenni egy jobb
kanyart, válaszul később be akart küldeni egy helyre, ahol 3 tonnás
súlykorlátozás volt. Azért dűlőre jutottunk egymással és nem volt harag.
194

Utunk első felében Innerleithen-ig a Skót Határvidéken megszokott
mezőgazdaságilag művelt lankás dombok között kanyargott hol szélesebb,
hol keskenyebb utunk. 12-re oda is értünk. Ekkor derült ki, hogy elnéztem a
katalógust és vasárnaponként csak egykor nyit a nyomda. Kiszálltunk és
sétáltunk egy kicsit az egyutcás településen. Kellemes, de nem különleges a
hely, van pár hangulatos ház, aztán semmi.
A nyomda maga a főutcán van. Az
utcafronton egy boltból és egy irodából
áll. Hátul és az emeleten vannak a
gépek és a szedőterem. Hajdan
vízkerék hajtotta a gépeket, a
transzmissziók még megvannak. Ma
természetesen már minden
elektromos. A nyomda ma is működik,
készítenek egyszerűbb
nyomtatványokat az NTS-nek és külső
megrendelésre is.
Az 1800-as évek közepén kezdtek el dolgozni, később újságkiadással is
foglalkoztak. Három generáció vezette az üzemet, míg az NTS birtokába nem
került. Megvannak még és ma is működnek a régi gépek, a legfiatalabb is jó
ötven éves. Megmutatták a szedés, a tördelés és a nyomtatás
munkafolyamatait, a látogatók játszhattak a szedőasztalon a betűkkel. Végül
mindenkinek nyomtak egy saját könyvjelzőt emlékbe.
Kellemes és tanulságos másfél órát töltöttünk a nyomdában. Utána indultunk
tovább ma estére kinézett kempingünkbe, Moffat-ba. Utunk nagyon szép
vidéken vezetett, visszajött a hegyes-völgyes Skócia legelőkkel az út két
oldalán és mindenhol birkákkal. Érintettük azt a helyet, ahol búcsúzóul
Skóciától holnap tervezünk kirándulni egyet. Megnéztük a lehetőségeket és
az utat, mert szeretnénk megint motorral menni.
A kemping a Camping and Caravaning Club tulajdona. Ezekkel kapcsolatban
szereztünk már jó tapasztalatokat. Sajnos az óta főszezon lett, és ami tíz
napja személyenként 3.75 £ volt, az ma 6.90. Hogy csökkentsük a költséget,
nem vettünk villanyt (2.60 £), hiszen még mindig az első palack gázt
használjuk és túl vagyunk utunk 2/3-án.
Megérkezésünk után tartottunk egy kisebb karbantartást, ellenőriztük a
keréknyomásokat, elővettünk néhány kajafélét hátulról pótlandó az
elfogyasztottakat és elraktuk új szerzeményeinket.
Moffat, 2006. július 24., hétfő, 85. nap
Este nagyon sötét és nagyon csúnya felhők riogattak, de végül nem esett és
reggel ugyanolyan időre ébredtünk, mint az elmúlt két hétben. Ugyan ma a
felhők kicsit eső-veszélyesnek látszottak, nem volt egy percig sem kérdéses,
hogy levesszük a mocit és elmegyünk a tegnap kinézett helyre.
195

Fél 12 felé indultunk és egy gyenge fél óra alatt tettük meg a 16 kilométert.
Aránylag keskeny és kanyargós utunk volt, dimbes-dombos terepen egy
patak völgyében enyhén felfelé. Szerencsére forgalom az alig volt.
12-kor vágtunk neki a Grey Mare`s
Trail-nek. Ez egy mellékága annak a
völgynek, melyben az országút megy.
Nevezetessége egy 61 méteres
vízesés, melynek vízhozama az
errefelé száraznak mondható időben
elmaradt a fényképeken látottaktól. Az
ösvény eleinte meredeken megy
felfelé a völgy jobb oldalán. Itt sok
helyen szinte ki van kövezve és
lépcsőkön lehet kapaszkodni felfelé.
Később a völgy lankásabb lesz, van még vagy fél tucat 1-5 méteres vízesés,
sőt egy nagyobbacska is. Visszanézve az országút és a parkoló, mint egy
terepasztal látszik.
Tovább haladva a patak elcsendesedik, tőzeges dombocskák között kanyarog
egy széles, csaknem vízszintes völgy alján. Az ösvény a patakot követi. Itt is
ki van kövezve, hogy a túrázók el ne süllyedjenek a tőzeges talajban. Olyan
hirtelen, ha nem is váratlanul tárul elénk a Loch Skeen, hogy az egyik kanyar
után az ember szinte belelép. Nagyon szép hajdani gleccsertó, az egész
környék olyan, ahogy a tankönyvekben leírják.
Kicsit körbenéztünk, pár percre le is pihentünk a tó partján. Egyórás gyaloglás
volt, amíg felértünk, de megérte. Eddigi utunk egyik legszebb kirándulása volt
ez a mai.
196

Vissza sajnos csak ugyanazon az úton lehetett menni. Ez sem volt könnyű,
mert a meredek szakaszon szinte nehezebb volt, mint felfelé.
Leérve a parkolóba rövid pihenő után még elindultunk a patak másik partján
egy közeli kilátóponthoz, ahonnan a vízesés jobban látható. A nagy túrához
képest ez már csak levezetés volt.
Fél három körül ültünk fel a motorra és indultunk vissza. A forgalom
szerencsére még kisebb volt, egyetlen kocsi előzött le minket alig kétszáz
méternyire a kempingtől. Visszaérve a lakóautóhoz gyorsan átöltöztünk és
izzadtságtól vizes ruháinkat kitettük a napra száradni. Visszatettük a motort,
előtte kicsit le is mostam a motortartót, mert nagyon koszos volt már és
valahányszor hozzá kellett nyúlni mindenem csupa olaj lett.
Később meghatároztunk egy tervezett útvonalat a következő pár napra és
nem sokkal öt előtt elindultunk egy rövid sétára a pár percnyire lévő városba.
Egy nagyon hangulatos, kedves kisvárost ismertünk meg a jó órányi
bóklászás alatt. Megnéztük, legalább is kívülről azt a templomot, melynek
harangjátékát második napja hallgatjuk negyedóránként. Tetszett a főtéren
lévő birkát ábrázoló műalkotás, mely egyben szökőkút is.
197

198
De a legjobban a hangulatos utcák és
épületek tetszettek. Az üzletek
javarésze már be volt zárva. A
kisváros élte a nyári hétköznap késő
délutánjának életét, a kocsmákban,
bárokban sokan ücsörögtek egy ital
mellett.
Betértünk a Coop szupermarketba és
vagy két hónapja először kaptunk,
igaz elég drágán, tejfölt.
Visszatérve a kempingbe megmelegítettük vacsoránkat, lezuhanyoztunk
(élveztük, hogy számolatlanul folyik a meleg víz, és még nyomogatni sem
kell), Zsóka elmosogatott, én a naplóval bíbelődöm. Még Rózsit kell
megtanítani a következő napok tennivalóira.