Úttalan utakon - VadVilág Megőrzési Intézet - Szent István Egyetem
Úttalan utakon - VadVilág Megőrzési Intézet - Szent István Egyetem
Úttalan utakon - VadVilág Megőrzési Intézet - Szent István Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
autópályák vadátjárók nélkül<br />
<strong>Úttalan</strong> <strong>utakon</strong><br />
Adott egy gyorsforgalmi útszakasz, az azt övező (élőhely-védelmi kerítés)<br />
„vadkerítés”, autósok és a területet körülölelő élőhely (vadászterület) színes<br />
élővilágával. Az autósok haladni szeretnének – mégpedig gyorsan és biztonságosan<br />
–, az élőlények (a vad) élni. Ez a két dolog nem tűnik ellentétesnek,<br />
mégis a valóságban szinte megoldhatatlannak látszó problémákat vet fel.<br />
az utóbbi időben vadászati lapokban és<br />
egyéb médiumokban több cikk is megjelent,<br />
mely a vad és az úthálózat konfliktusáról szól.<br />
Ezért is kezdtünk el előbb alapinformációkat<br />
gyűjteni, hogy más európai országokban<br />
hogyan próbálják megoldani ezeket a problémákat<br />
(erről szóló írásunkat bővebben lásd:<br />
Heltai, M. és Szemethy, L. 2009. tilos az<br />
átjárás. vadászlap 18/2/:8789.), másrészt<br />
megterveztük és végrehajtottuk első saját<br />
vizsgálatainkat.<br />
Állatok a sztrÁdÁn<br />
a „sztrádán” közlekedőnek jogos elvárása,<br />
hogy gyorsan haladhasson, ne kelljen az úton<br />
tébláboló kisebbnagyobb állatoktól (esetleg<br />
emberektől) tartania. a jogi háttér ezt<br />
igyekszik alátámasztani – az ország egész<br />
területén a gyorsforgalmi utakat élőhelyvédelmi<br />
kerítéssel kell övezni (Magyar Útügyi<br />
társaság /2007/: Út 21.305:2007 sz.<br />
útügyi műszaki előírás). a szakirodalom és<br />
persze a gyakorlati tapasztalatok azonban<br />
azt mutatják, hogy minden óvintézkedés<br />
ellenére a vad bejut az út területére. a bejutott<br />
állatok többségének az élete – kis test mé retükből<br />
adódóan – feltűnésmentes gázolással<br />
ér véget. az már viszont mindenkinek szemet<br />
szúr, amikor egy nagyvaddal történő ütközés<br />
32<br />
során a gépkocsi vezetője vagy utasai életveszélyesen<br />
megsérülnek. Egy ilyen balesetben<br />
mindenki vesztes, a károk óriásiak<br />
lehetnek, az emberélet pedig pótolhatatlan…<br />
azt sem szabad elfelejteni, hogy az<br />
egészséges, szaporodóképes populációk fennmaradásához<br />
sok esetben szükséges nagyobb<br />
távolságok megtétele, a nagyobb testű és<br />
mozgásigényű fajoknak pedig természetes<br />
mozgásigényét kell tudni kiszolgálni. az<br />
egyes fajok érdekében és általában az élő<br />
helyek felszabdaltságának elkerülésére építik<br />
a különböző típusú vadátjárókat, biológiai<br />
vagy ökológiai felül és aluljárókat. Ezeket a<br />
legtöbb esetben hosszas vizsgálatok után, a<br />
pályatestek kialakításával együtt építik meg,<br />
de szükség esetén utólag is elkészíthetők.<br />
a régebbi hazai autópályákon még nem<br />
készültek ilyen átjárók; az újabb szakaszokon<br />
már igen, de ezeket is sok kritika éri. Igen sok<br />
esetben ennek az indoka vagy valós oka a<br />
pénzhiány. azaz túl sokba kerülnének a<br />
vizsgálatok, és hát egyegy átjáró megépítése<br />
is valóban százmilliós nagyságrendű be ruházás.<br />
ugyanakkor az autópályák alatt és<br />
felett számos keresztező létesítményt kell<br />
megépíteni a beruházóknak. Úgy gondoljuk,<br />
hogy ezeket számos faj használhatná<br />
átjáróként, különösen, ha kialakításuk ennek<br />
megfelelő volna. azaz kettős célú létesít ményeket<br />
alkalmazhatnánk a költségek csökkentésére.<br />
Ezt a problémakört feszegetve és megoldást<br />
keresve terveztük meg munkánkat.<br />
az M3 autópálya Gödöllő és Bag közötti<br />
szakaszán dolgoztunk Ezen a részen nincs<br />
vadátjáró, habár az út egy korábban egybefüggő<br />
erdőt (élőhelyet) vág ketté. Egyrészt<br />
vizsgáltuk az élőhelyvédelmi kerítést, hogy<br />
megtudjuk, mely fajok támadják azt leginkább,<br />
másrészt autópályát keresztező létesítményeket<br />
vettünk górcső alá, arra keresve a<br />
választ, hogy ezeket (pl. csatornaátvezetés,<br />
földút átvezetése pálya alatt vagy felett,<br />
patakáteresz stb.) használhatjae a vad átjárónak.<br />
Sokféle módszert vetettünk be,<br />
köztük a legjobbnak tartott mozgásérzékelős<br />
digitális kamerát is. ahhoz pedig, hogy<br />
ne csak a saját adatainkra támaszkodjunk,<br />
az állami autópályakezelő Zrt. nyilván tartásait<br />
is segítségül hívtuk; ezúton is köszönet<br />
készségességükért.
tapasztalatok<br />
a „többcélú ÁtjÁrókról”<br />
Öt olyan létesítményt vizsgáltunk, mely az<br />
M3 autópályát keresztezi. az ötből kettő<br />
csatornaátvezetés, egy patakáteresz, kettő<br />
pedig földútátvezetés (egy aluljáró és egy<br />
felüljáró). tulajdonképpen csak az egyik<br />
csőáteresz (a gödöllői) esetében nem találtuk<br />
bizonyítottnak, hogy vad használta volna.<br />
Ennek oka egyszerű: az év nagy részében a<br />
cső déli felében áll a víz. a másik csőátereszt<br />
a vad gyakran használta (kutya, róka és annál<br />
kisebb termetű állatok). Itt egy érdekes<br />
problémáról kell szót ejteni: a csőáteresz<br />
északi nyílása az élőhelyvédelmi kerítésen<br />
kívül, míg a déli nyílása azon belül helyezkedik<br />
el, mintegy nyitott kapuként ahhoz, hogy a<br />
vad feljuthasson az autópályára.<br />
a felüljáró a hajdani erdőtömb autópálya<br />
által elválasztott két felét köti össze; ma<br />
turistaút visz rajta. turisták, kutyát sétáltatók,<br />
babakocsis kirándulók, biciklisták,<br />
quadosok, terepmotorosok teszik szinte<br />
állandóvá az emberi jelenlétet a felüljárón,<br />
33
lehetetlenné téve a vadátjárás vizsgálatát<br />
(a nyomcsapdákat gyorsan összejárják, a kamerát<br />
pedig nyilván nem találnánk ott, ahol<br />
hagytuk, hiszen a híd korlátjához láncolt<br />
biciklim is erről az átjáróról „tűnt el”…).<br />
Mindezek ellenére sikerült megörökíteni<br />
egy gímszarvas nyomát a friss karácsonyi<br />
hóban. azaz még egy ilyen zavart, keskeny,<br />
egyáltalán nem megfelelő kialakítású hidat<br />
is használatba vehet legnagyobb vadfajunk.<br />
az aluljáró és a patakátvezetés közös jellegze<br />
tessége, hogy a kis és közepes testű<br />
emlősökön kívül igen gyakran őzek is<br />
használják azokat. az átereszben többször<br />
találtunk vidranyomokat is.<br />
Ezek a létesítmények tehát alkalmasak<br />
vadátjárás biztosítására, tervezésükkor ezt<br />
két okból is szem előtt kell tartani. Egyrészt<br />
költséghatékonyabbá tehető a beruházás, ha<br />
a vadátjáró funkció nem bukik meg bizonyos<br />
apróságokon (pl. elvezetés hiányában megáll<br />
a csőátereszben a víz). Másrészt ezek a<br />
létesítmények akkor is működhetnek vadátjáró<br />
ként, ha ezzel nem számolunk a ter vezéskor,<br />
ami veszélyforrások keletkezéséhez<br />
34<br />
vezethet (lásd a csőátereszt, amelynek egyik<br />
vége kerítésen belül, a másik azon kívül van,<br />
így tulajdonképpen az átgondolatlan tervezés<br />
folyosót nyit az állatoknak a mentett oldalra<br />
való bejutáshoz). Ezek a többcélú átjárók<br />
nem helyettesíthetik a direkt vadátjárókat, de<br />
nagy szerepük lehet az autópályák fragmentáló<br />
(élőhelyeket feldaraboló) hatásának<br />
csökkentésében.<br />
tapasztalatok<br />
a „vadkerítésről”<br />
Minél hatékonyabb egy kerítés, annál kevesebb<br />
állat tud bejutni a mentett oldalra.<br />
az erről szóló adatok értékelésekor a következő<br />
eredményeket kaptuk. 2002 és 2007<br />
között az M3 autópálya 29+200. és 42+200.<br />
kilométerszelvénye között a pálya területén,<br />
tehát az általunk vizsgált szakaszon 12 felismert<br />
állatfaj összesen 184 egyedének<br />
tetemét találták meg. nyilvánvaló, hogy<br />
ebben a statisztikában csak a közismertebb<br />
és nagyobb testű állatfajok szerepelnek. a<br />
kisebb testű fajok tetemeit valószínűleg meg<br />
sem találják, vagy nem foglalkoznak vele (így<br />
ne csodálkozzunk, hogy a felsorolt fajok<br />
között hüllők és kétéltűek nem szerepelnek).<br />
természetesen előfordulhatnak bizonyos<br />
besorolási pontatlanságok is. valószínű továbbá<br />
az is, hogy ennél jóval több állat hullott<br />
el az autópályán, hiszen az adatokban csak a<br />
pályatesten talált tetemek szerepelnek.<br />
a négy legnagyobb gyakoriságot mutató<br />
faj a kutya, a róka, a vaddisznó és a macska.<br />
leginkább talán a vaddisznó magas előfordulási<br />
arányán csodálkozhatunk. Súlyánál<br />
fogva igen nagy anyagi károk és meglehetősen<br />
súlyos sérülések történhetnek az általa<br />
okozott vadbalesetekben. rendőrségi adatok<br />
szerint 2000 és 2007 között a vizsgált<br />
szakaszon 94 vadelütést regisztráltak, a<br />
keletkezett becsült anyagi kár összege 60<br />
millió forint felett volt.<br />
de hogyan lehet, hogy ennyi állat bejut az<br />
autópályára? a 29. és 34. kilométerszelvények<br />
között többféle hibát találtunk. általános,<br />
hogy a drótfonat nincs megfelelően a talajba<br />
süllyesztve. a gyakorlatban szükséges lenne<br />
a kerítés lesüllyesztését a dróthálónak a<br />
támadott oldala felé hajtásával kombinálni,
és úgy visszatemetni. Ez nagyban megnehezítené<br />
az aláásást, lévén, hogy az állat ásás<br />
közben a dróthálón állna. Szintén általános<br />
hiba, hogy a kerítés nincs megfelelő módon<br />
illesztve a pályát keresztező műtárgyakhoz.<br />
Gyakori probléma még a kerítés rongáltsága<br />
(a drótfonat át van vágva) és a talajpusztulás<br />
okozta lyukak a kerítés alatt.<br />
talán az előbb felsorolt okok miatt is, a<br />
29. és 34. kilométerszelvények között összesen<br />
88 darab, többnyire állat készítette lyukat<br />
találtunk. Egymástól való átlagos távolságuk<br />
tehát kevesebb, mint 50 méter. Ez igen jól<br />
szemlélteti a kerítésre nehezedő nyomást.<br />
közvetlenül a kerítés mellett fényképeztük<br />
őzet, borzot, rókát, sőt még vaddisznót is.<br />
két faj (borz és róka) esetében sikerült lencsevégre<br />
kapni még azt is, ahogy – kihasználva<br />
annak elégtelenségeit – átjutnak a kerítésen.<br />
kiút a csapdÁból<br />
az óvintézkedések ellenére a mentett oldalra<br />
került vad számára biztosítani kell a kijutás<br />
lehetőségét, különben a „bentragadt” egyed<br />
közlekedésbiztonsági kockázatot jelent. az<br />
országban sokfelől érkeznek hírek közvetlen<br />
az autópálya mellett legelésző – legtöbbször<br />
– őzekről, kijuttatóberendezésekkel (rámpa,<br />
kiugrókapu) mégsem találkozunk. Így<br />
fordulhatott elő, hogy vizsgálatunk alatt a<br />
30+434. és 32+610. kilométerszelvények<br />
között a pálya és a kerítés közötti keskeny<br />
„zöld” sávban egy őzbak végig megtalálható<br />
volt. az autópályán való átkelésére semmiféle<br />
jel nem utalt. Először 2007. július 3án<br />
sikerült fényképet készíteni róla, ám bejárásaink<br />
során már 2007 áprilisában is<br />
megfigyelhettük. azóta többször is megörökítettük,<br />
még kézi fényképezőgéppel is.<br />
az autópályákat keresztező létesítmények<br />
tervezésekor mindig figyelembe kell venni az<br />
esetleges vadátjárófunkciót, sőt, lehetőleg<br />
úgy kell elkészíteni azokat, hogy a lehető<br />
legjobban megfeleljenek ennek a célnak is.<br />
az élőhelyvédelmi kerítések telepítésére<br />
nagy gondot kell fordítani, a drótfonatot a<br />
földbe süllyesztve a támadott oldal felé kell<br />
visszahajtani, és úgy visszatemetni, hogy ne<br />
tudjon a vad aláásni. a kerítést egészen a<br />
csatlakozólétesítményekig kell vinni. Meg<br />
kell oldani az óvintézkedések ellenére pályára<br />
jutott állatok kijuttatását. különösen olyan<br />
helyen, ahol a korábban egységes élőhelyet<br />
vágja át az autópálya, (mint a vizsgált<br />
területen elhelyezkedő erdő esetében is) – az<br />
élőhelyvédelmi kerítés önmagában nem<br />
jelenti a közlekedésbiztonság megvalósulását.<br />
Sőt, megfelelő átjárók létesítésének hiányában<br />
akár kidobott pénznek is tűnhet.<br />
Ezért még itt is kiemelendő, hogy az<br />
élőhelyvédelem és a közlekedésbiztonság az<br />
autópályákon csak együtt valósulhat meg,<br />
ennek érdekében pedig egyszerre kell megoldani<br />
az átjutás – kizárás – kijutás problémáját.<br />
Ha tehát ebből a háromból bármelyik<br />
hiányt szenved vagy nem teljesül, abban az<br />
esetben mind az élőhelyvédelem, mind pedig<br />
a közlekedésbiztonság sérülni fog.<br />
Markolt Ferenc, Kiss Gyula és Heltai Miklós<br />
<strong>Szent</strong> <strong>István</strong> <strong>Egyetem</strong>,<br />
Vadvilág-<strong>Megőrzési</strong> <strong>Intézet</strong><br />
35