Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Dobray Sarolta<br />
<strong>ŐRÜLT</strong><br />
<strong>VILÁG</strong>
Dobray Sarolta<br />
<strong>ŐRÜLT</strong><br />
<strong>VILÁG</strong>
apunak
© Dobray Sarolta, 2011<br />
Szerkesztette: Erdélyi Z. Ágnes<br />
Borítóterv: Czeizel Balázs<br />
Borítófotó: © Dobray Máté<br />
ISBN 978-615-5008-88-7<br />
ISSN 1785-5667<br />
Megjelent a Sanoma Media Budapest Zrt. gondozásában<br />
1037 Budapest, Montevideo u. 9. Tel.: 437-1100<br />
Felelős kiadó: Szabó György vezérigazgató<br />
Könyvkiadási vezető: Szemere Gabriella<br />
Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft.<br />
Felelős vezető: Vadász Katalin<br />
Tördelés: Oláh Andrea<br />
Korrektúra: Lőrinczi Ágnes<br />
Megrendelhető a www.polc.<strong>hu</strong> online könyváruházban
Aki helyettünk is lát…<br />
Egy nem mindennapi újságírópálya indulásáról szól ez a könyv. Nemcsak annak<br />
dokumentuma hát, milyen a nagy magyar Partiélet, hogyan él a kitartott<br />
Vanessa, a víájpí, vagy hogyan alakul Olga és a Szolga viszonya a netes ismeretség<br />
után, vagy mit érez az anya – ott a helyszínen, élesben –, amikor egy életre<br />
lemond újszülöttjéről. Igen, ezek a történetek lebilincselők, extrémek és hétköznapiak<br />
egyben, és főként igazak, hitelesek – tudom, hiszen megjelent mind<br />
a Nők Lapjában, s főszerkesztőként volt szerencsém bábáskodni születésüknél.<br />
Izgalmas most újraolvasni őket, de van valami, ami még jobban megragad.<br />
A rejtőzködő és mégis feltárulkozó író. Megismerhetjük Dobray Saci titkait, motivációit,<br />
az újságírói elkötelezettséget, kíváncsiságot, a helyettünk látás képességét.<br />
Talán még meglepőbb ez a tartalom és vállalkozó szellem, ha tudjuk, a szerző<br />
gyönyörű, virágjában lévő, második gyermekét váró ifjú anya. Dobray Saci<br />
kíváncsi arra, amiről mi akár tudomást sem veszünk, elmegy oda, ahová mi félünk<br />
belépni, meglátja és láttatja azt, amire más nem talál szavakat.<br />
Az, hogy melyik történet miért íródott meg, éppolyan izgalmas, mint maguk<br />
a riportok. Figyeljenek csak ezekre a részletekre: „…újságíró vagyok, s ez feljogosít<br />
minden merészségre, átlépni olyan világokba, amelyektől addig, azt gondoltam,<br />
betonfal választ el.”<br />
„A szívem becsukom, az agyam kinyitom. Mert máshogy nem lehetne kibírni.<br />
A sok fájdalmat, kínt, könnyet, ólmos sorsokat, amelyekből annyi hömpölyög<br />
körülöttem, mikor »terepen« vagyok, benne a sűrűjében.”<br />
„…nekem nem ez a dolgom. Nekem hírt kell vinnem, megmutatni, ami<br />
a tömegnek (a tömegben…) sokszor láthatatlan.”<br />
„Az élet, az emberek kandikálnak a sztereotípiák mögött. Nem könnyű megtalálni<br />
a megfelelő arányokat. De azt hiszem, a valóságot nem szabad kihagyni<br />
a pakliból.”<br />
Aki elképesztő és elképesztően igaz történeteket akar olvasni az ezredforduló<br />
Magyarországáról, azoknak rányitják szemét a valóság csodáira ezek a riportok.<br />
Akit pedig érdekel, hogyan kell látni és átadni, annak is érdemes elidőzni<br />
velük. S akár tanulni ebből a könyvből a médiaiskolákban.<br />
Molnár Gabriella<br />
a Nők Lapja főszerkesztője
OLASz<br />
MELÓ<br />
Fél évvel azelőtt írtam meg életem első cikkét. Fél éve voltam gyakornok<br />
a Nők lapjánál. Szolgáltató anyagok, miniinterjúk, lelki bajok…<br />
De volt egy téma, ami jó ideje izgatott. Egy lány az ismeretségi<br />
körömben. Helyes arc, csinos test, jó cuccok, kedvesnek tűnő<br />
mosoly. Semmi különös. tudtam, mivel keresi a kenyerét, mégis<br />
csak néztem őt, és sehogy sem tudtam elképzelni… a barátok egyszerűen<br />
úgy mondták, „kurva”. És volt az a srác, a haverja. Kis „nyomozás”<br />
után kiderült, ő intézi a lánynak a munkát. És nem csak neki.<br />
a lánnyal aztán egy szórakozóhely női mosdójában futottunk<br />
össze. Ő elég illuminált állapotban volt, én összeszedtem a bátorságom,<br />
és kérdezősködni kezdtem. a tánctéren aztán rábökött három<br />
önfeledten szórakozó szőkére. Elmesélte, régen „csak” barátnők<br />
voltak, ma már kolléganők. Hogy hosszú titkolódzás után árulta<br />
el nekik, miből vette a kocsiját és miből nyaral Mauritiuson. a lányok<br />
szeme elkerekedett: „Csak ennyi? Ennyi pénzért ennyi idő<br />
alatt?!” És máris indultak volna.<br />
Elmondta nekik, az nem olyan egyszerű… Hogy „sorban állás”<br />
van, itt is egyre inkább meg kell küzdeni a munkalehetőségért. Nekem<br />
pedig nem kellett több némi „utánajárásnál”, hogy kinyíljon<br />
a kapu: az eladólánytól a menedzserig, a modelltől a pornósztárig,<br />
a munkásszülők gyerekétől az értelmiségi családból érkezőig, az iskolázatlantól<br />
a diplomásig, az egyedülállótól a komoly kapcsolat-<br />
9
an élőig, mind fellelhetőek köztük, akik azt mondták, „ennyiért<br />
belefér”. legtöbbjük, amíg itthon van, végig hazudozik arról a néhány<br />
napról, amit időnként külföldön tölt. Hazudik az egész életéről.<br />
Mégis úgy érzik, megéri. Vajon miért? Miért? törtem a fejem, olvasgattam…<br />
azt mondjuk, prostitúció, és indul a lavina. a legalizáció-pártiak<br />
rendezett munkakörülményeket, jogérvényesítést sürgetnek, a felszámolás<br />
mellett érvelők csakis a kényszert és az önrendelkezési<br />
jog sérelmét emlegetik. Mindeközben pedig nap mint nap újabb<br />
lányok, fiatal nők kezdenek hasonló „munkába”, mosolyogva az<br />
egész vitán. Mert róluk nem beszél, nem vitatkozik, és nem is nagyon<br />
tud senki. Nekik jó, ahogy van, ők alig várják, hogy titokban<br />
„ledolgozhassanak” néhány napot külföldön, és itthon megvehessék<br />
az új, drágább autót, vagy elkölthessenek néhány százezret egy<br />
plázabeli bevásárlókörúton. Van itt kényszer? És ha van, akkor minek<br />
a kényszere?<br />
Megkerestem a „munkaközvetítő” srácot. Nem gondoltam még<br />
interjúra, semmire igazán, egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog.<br />
az, hogy nem értem… beszélgettem vele pár szót azelőtt is, de<br />
erről soha. És most megdöbbentem. Hogy mindent elmesél, részletesen.<br />
Eleinte zakatoltak a fejemben a gondolatok: szabad ezt nekem<br />
tudni? aztán azt mondta, írjam meg. Hadd lássák az emberek,<br />
hogy lehet valaki kurva, szabad akaratából is. Persze voltak feltéte-<br />
lei. Nem fedhetem fel a kilétét, és a lányokét sem. Ha a cikk megjelenése<br />
után rákérdeznek, akkor sem. Könnyen belementem, hiszen<br />
nem az ő leleplezése volt a célom, sokkal inkább a lányok motivációi,<br />
érzései érdekeltek, maga ez a furcsa, új, ijesztő társadalmi jelenség.<br />
De hogy írjam meg így a találkozásunkat? Együtt találtuk ki: legyen<br />
sötét autó, sildes sapka, napszemüveg… Úgysem ez a lényeg,<br />
máshogy meg nem megy.<br />
aztán maga ajánlotta fel, amit titokban reméltem. Hiába mondta<br />
mindenki, őrült vagyok, és hogy mi lesz, ha…? a főszerkesztőm<br />
is óvott, de megígérte, a lap fizeti a repülőjegyet. Nem volt bennem<br />
félelem. Elkapott a Munka gépszíja.<br />
10