Tollhegyen A fekete macska - Polc.hu

Úri negyed A Fekete Macska Egy <strong>macska</strong> képére formált mulató Ez a <strong>macska</strong> a 19. század végén az értelmiségi, bohém és irodalmár Párizs koronázatlan királya. A sors igazságtalansága: nem maradt fenn, milyen becenevet viselt az a kandúr, amelynek a leghíresebb montmartre-i mulató köszönheti a nevét: a Fekete Macska. 1881-ben történt, hogy Rodolphe Salis borkereskedô, a költészet szerelmese megnyitotta elsô vendéglátóhelyét a Rochechouart körút 84.-ben. Azon az estén, amikor Salis elôször nézett körül az elhagyatott helyen, egy szerencsétlen, csontra soványodott <strong>fekete</strong> <strong>macska</strong> nyávogása fogadta; a kis állat a szomszéd lámpaoszlopon üldögélt. A vendéglôs befogadta a macskát: kitalálta a mulató nevét, annál is inkább, mert az egyben fôhajtás Edgar Allan Poe és egyik leghíresebb története, A <strong>fekete</strong> <strong>macska</strong> elôtt! De mi az igazság? Yvette Guilbert énekesnô és késôbbi törzsvendég és a Fiáker elôadója más változatban ismerteti a tényeket: „Az üzlethelyiségben talált <strong>fekete</strong> kandúr után kapta a nevét az ott megnyílt mulató. Az állat lett a kabalája is.” Akár így, akár úgy, a <strong>fekete</strong> <strong>macska</strong> megihlette a montmartre-i mûvésze- 54 ket: Willette a mulató cégérére festette, bent pedig egy festmény a madonna lábánál ábrázolta. A Fekete Macskában adott találkát egymásnak mindenki, akit tehetségként tartottak számon Párizsban, lett légyen író, költô, zenész, sanzonénekes, festô vagy grafikus: Victor Hugo, Émile Zola, Charles Cros, Jean Richepin, Léon Xanrof, Jules Jouy, Maurice Rollinat, Maurice Donnay, Gabriel Montoya, Alphonse Allais, Jean Lorrain, Steinlen, Caran d’Ache, Toulouse-Lautrec, Forain, Léandre, Yvette Guilbert... Aristide Bruant, a leghíresebb montmartre-i sanzonénekes komponálta a mulató himnuszát: A <strong>fekete</strong> <strong>macska</strong> panasza azon mód örökzölddé vált, a közönség minden este kórusban énekelte: „Szerencse fel, Vár rám a Chat noir, A holdfény hívogat Montmartre-i éjszakán.” Mivel a helyiség már túl kicsinek bizonyult, hogy beférjen az egyre népesebb közönség, a Fekete Macska áthelyezte a székhelyét egy másik montmartre-i helyszínre, a Laval (ma Aristide Bruant Toulouse-Lautrec plakátján