bree despain

Így január második vasárnapján apa előadta a Rose Crestieknek
a „hivatalos” verziót – azaz hazudott a szószékről. Anya azt akarta,
hogy azt mondja, Jude Kramer papához és mamához ment Floridába,
hogy a papa gerincműtétje után segítsen nekik, és apa is hozzájuk
utazik el időről időre.
De az emberek nem hülyék. Előbb-utóbb észreveszik, hogy Jude
már majdnem tíz hónapja elment, és egyszer sem jött haza látogatóba.
És azt is, hogy eltűnése pont egybeesik azzal a titokzatos
„kutyatámadással” a parókián, amely után Danielt egy hétig az
intenzíven kellett ápolni. Észreveszik azt is, hogy anya alig tudja
apa prédikációi alatt a műmosolyt az arcán tartani, és üveges
szemmel bámul maga elé, és az is feltűnik nekik, hogy apa sokkal
többet „utazik Floridába” az apósáékhoz, mint amennyit otthon
van.
Ami azt jelenti, hogy az emberek beszélni kezdenek.
Tudom, hogy azt, ami tavaly történt, nem lehetett volna teljesen
őszintén elmondani, mégis, nem elég, hogy a pokol titkaival tisztában
voltam, még arról is hazudnom kellett, hová tűnt a bátyám
– ráadásul úgy kellett tennem, mintha nem tudnám, mit beszélnek
a hátam mögött rólam és a családomról. Ez utóbbi persze főleg
annak a szuperhallásnak köszönhető, ami a lehető legrosszabb időpontokban
jelentkezett.
Sok ember őszintén kedves, mások azonban csak az arcomba
mosolyognak, amint azonban úgy gondolják, hogy már nem hallom
őket, rögtön pletykálni kezdenek a családomról. Általában
olyasmikről suttogtak, hogy Jude drogozni kezdett, vagy hogy belépett
valamilyen szektába. Vagy hogy egy olyan nyugati iskolába
íratták be, ahol a problémás gyerekeket a sivatagba küldik, hogy
elegendő víz nélkül próbálják túlélni a szárazságot.
• 44 •