You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Sípcsonton rúgtam. Talán kissé túl erősen.<br />
– Au! Szóval igazán nem kellett volna – mondta, de közben egy<br />
gúnyosan csalafinta mosolyt villantott felém.<br />
– Majd később még dumálunk – mondta Katie. – Azt hiszem,<br />
ma van a nagy nap, nem?<br />
Brr! Lehajtottam a fejemet az asztalra, és hallgattam, ahogy a cipője<br />
végigkopog a linóleum borítású padlón a helyiség másik vége<br />
felé. A nagy nap volt az, amire most egyáltalán nem volt energiám<br />
gondolni.<br />
EbÉD UTáN<br />
A bomba akkor robbant, amikor az ötödik óra elkezdődött.<br />
A haladó művészet dupla óra volt, a két óra között rövid ebédszünettel.<br />
Amikor Daniellel visszatértünk egy gyors ebéd után,<br />
Mr. Barlow megkért minket, hogy menjünk be hozzá az irodájába.<br />
Mindenki azt találgatta, vajon mikor fogja Mr. Barlow bejelenteni<br />
a nagy hírt, mivel már hetek óta furcsán viselkedett. Mialatt<br />
dolgoztunk, folyton ott szuszogott fölöttünk, megfigyelt minden<br />
egyes ecsetvonást annyira, hogy végül már egyenes vonalat sem<br />
voltam képes húzni – míg végül a remény szikrája is kialudt bennem,<br />
és biztos voltam benne, hogy a nagy nap számomra csak csalódást<br />
fog hozni.<br />
Éppen ezért jócskán meglepődtem, amikor ráébredtem, Barlow<br />
nemcsak Danielt hívta be az irodájába.<br />
Már April is ott volt. Amikor beléptem, karba tette a kezét, és<br />
elfordította a fejét. Katie Summers Barlow asztala mellett ült, és<br />
bár nyúzott volt az arca, mégis izgatottnak látszott. Amikor Daniel<br />
belépett mögöttem az irodába, rámosolygott, és odaintett<br />
neki.<br />
• 49 •
Change language