Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

gondolni sem rá. De véget vetni sem akartam a beszélgetésnek.

Már ez is valami új és különleges volt, hogy beszélgetünk. Tétováztam,

ő pedig kíváncsian várt.

– Hát, asszem tizenöt voltam. Majdnem tizenhat. Nem emlékszem…

mármint hogy a szülinapom után történt-e. – Megpróbáltam

felidézni magamban, de az utóbbi idő, az éhség hetei annyira

összefolytak, és ha megpróbáltam rendbe tenni a gondolataimat,

furcsán belefájdult a fejem. Megráztam, amivel félre is söpörtem a

dolgot. – És te?

– Épp tizennyolc múltam, és olyan közel jártam hozzá!

– Mihez?

– Hogy kiszálljak – felelt, de nem folytatta. Egy perc kínos hallgatás

után témát váltott.

– Jól csináltad – pásztázott végig a pillantása keresztbe tett karomon

és lábamon. – Túlélted. Kerülted a feltűnősködést, és épségben

maradtál.

Vállat vontam, aztán felhúztam a pólómat a bal karomon, a vál-

lamig, hogy láthassa a körbefutó vékony, egyenetlen vonalat.

– Ezt egyszer letépték – ismertem be. – De visszaszereztem, mielőtt

Jen megpiríthatta volna. Riley megmutatta, hogyan tegyem

vissza.

Diego savanyúan elmosolyodott, és egy ujjal megérintette a

jobb térdét. Sötét farmere eltakarta ugyan a sebhelyet, de nyilván

ott volt.

– Bárkivel megtörténhet.

– Aú! – mondtam.

Bólintott.

– Komolyan. De mint már mondtam, elég komoly vámpír vagy.

– Ezt meg kellene köszönnöm?

• 33 •

More magazines by this user
Similar magazines