Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

Felsóhajtott. Kellemes volt a lehelete. Minden vámpírnak édes

az illata, de Diegóéban volt valami plusz, valami fűszeres, mint a

fahéj vagy a szegfűszeg.

– Igyekeztem távol tartani magam az ilyen marhaságoktól. Tanultam,

mint az őrült. Tudod, ki akartam jutni a gettóból. Főiskolára

menni. Vinni valamire. De volt egy srác, aki nem sokban

különbözött Raoultól. Állj be a sorba, vagy dögölj meg!, ez volt a

jelszava. Nem akartam, hogy közöm legyen hozzá, ezért távol tartottam

magam a bandájától. Óvatos voltam. Életben maradtam.

– Elhallgatott, és lehunyta a szemét.

Még mindig fúrta az oldalamat a kíváncsiság.

– És?

– Az öcsém nem vigyázott.

Már épp meg akartam kérdezni, hogy az öccse beállt-e közéjük,

vagy meghalt, de az arckifejezése magáért beszélt. Elfordítottam a

tekintetemet, nem tudván, hogyan reagáljak. Nem igazán éreztem

át a veszteségét, a fájdalmat, amit nyilvánvalóan még mindig érzett.

Én nem hagytam hátra semmit, ami még hiányozhatna. Ez a különbség?

Emiatt ragaszkodott az emlékeihez, amiket mi, többiek,

szívesebben elfelejtettünk?

És még mindig nem értettem, hogy jön a képbe Riley. Riley és

az a fájdalmas sajtburger. Hallani akartam a történetnek ezt a részét

is, de most kínos lett volna erőltetnem.

Szerencsémre azonban Diego kielégítette a kíváncsiságomat, egy

perccel később folytatta.

– Tulajdonképpen kiborultam. Egy barátomtól csórtam egy

pisztolyt, és vadászni indultam – heherészett sötéten. – Akkor nem

voltam olyan jó, de azért elkaptam a fazont, aki elkapta az öcsémet,

aztán meg ők kaptak el engem. A bandája maradéka bekerített egy

• 35 •

More magazines by this user
Similar magazines