Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

sikátorban. Aztán hirtelen ott termett köztem és köztük Riley.

Emlékszem, azt gondoltam, nála fehérebb figurát még életemben

nem láttam. Amikor rálőttek, még csak oda sem nézett. Mintha

a golyók csak legyek volnának. Tudod, mit mondott nekem?

Azt mondta: „Akarsz egy új életet, kölyök?”

– Haha! – nevettem. – Ez jobb, mint az enyém. Nekem csak

annyi jutott, hogy: „Akarsz egy sajtburgert, csajszi?”

Arra még mindig emlékeztem, ahogy Riley aznap éjjel kinézett,

bár egészen elmosódott a kép, mert akkoriban totál pocsék volt a

látásom. Nála észvesztőbb pasit még soha életemben nem láttam.

Magas, szőke és minden arcvonása tökéletes. Sejtettem, hogy a szeme

is elképesztően gyönyörű a napszemüveg mögött, amit sosem

vett le. A hangja pedig annyira gyengéd és kedves volt! Azt gondoltam,

tudom, mit akar majd cserébe a kajáért, és meg is kapta

volna. Nem azért, mert olyan jó volt ránézni, hanem mert két hete

nem ettem mást, csak szemetet. De aztán kiderült, hogy másvalamit

akart.

– Elég éhes lehettél – nevetett Diego a sajtburgeres dumán.

– Farkaséhes.

– De miért?

– Mert hülye voltam, és leléptem, amikor még nem volt meg a

jogsim. Nem találtam munkát, és pancser tolvaj voltam.

– Mi elől menekültél?

Haboztam. Az emlékek valamivel tisztábbak lettek, ha koncentráltam,

de nem voltam biztos benne, hogy akarok emlékezni.

– Ne csináld már! – unszolt. – Én is elmondtam.

– Aha. Na, jó. Az apám elől szöktem meg. Elég sokat vert. Valószínűleg

a mamámat is, mielőtt elhúzott volna. Akkor még elég kicsi

voltam, nem sok mindent fogtam fel. Aztán rosszabb lett. Arra

• 36 •

More magazines by this user
Similar magazines