Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

tenni az életemet, csak azért, hogy megmentsek egy vadidegent.

Viszont fényévek óta nem volt senki, akit a barátomnak nevezhettem

volna. Már most, csupán egyetlen éjszaka után nehéz lenne

visszatérni ahhoz, hogy megint ne legyen senki, akihez egy szót is

szólhatnék.

– No estoy quemando – kiáltott le, cukkolódva. – Várjunk csak…

ez nem egy…? Aú!

– Diego?!

Egy ugrással átszeltem a barlangot, és bedugtam a fejemet az

alagútba. Az arca ott volt, néhány ujjnyira az enyémtől.

– Hu!

Közelségétől hátrahőköltem. Csak reflexből, megszokásból.

– Jaj, de humoros – jegyeztem meg szárazon, és eltávolodtam,

miközben visszacsusszant a barlangba.

– Muszáj lesz lazítanod, kislány. Utánanéztem, rendben? Az indirekt

napfény nem árt.

– Szóval azt mondod, hogy akár beállhatnék egy lombos fa alá,

és nem esne bajom?

Egy percig vacillált, mintha azt mérlegelné, elmondjon-e nekem

valamit, majd halkan megszólalt: – Én egyszer kipróbáltam.

Csak lestem, vártam, hogy elvigyorodjon. Mert ez nyilván vicc

volt.

De hiába.

– Riley szerint… – kezdtem, de aztán elhallgattam.

– Aha, tudom, mi Riley véleménye – bólintott. – De Riley talán

nem is tud annyit, mint ahogy előadja.

– De Shelly és Steve? Doug és Adam? Az a répavörös hajú srác?

Mindannyian. Mindnek annyi, mert nem értek vissza időben.

Riley látta a hamvaikat.

• 40 •

More magazines by this user
Similar magazines