Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

Diego – arcán még mindig azzal az lesajnáló fintorral, mintha

a mágia tényleg csak valami maszlag lenne egy vámpír számára –

föltérdelt, és belevájt a feje fölött a homokkőfalba. Apró szemű

kőtörmelék pergett a hajára, de nem izgatta.

– Mit csinálsz?

– Kísérletezem.

Két kézzel ásott, amíg fel nem tudott egyenesedni a maga vájta

kürtőben.

– Diego, ha kijutsz a felszínre, fel fogsz robbanni. Hagyd ezt

abba!

– Megpróbálok… á, mindjárt megvan – kaparta tovább a plafont.

Hangos reccsenést hallottam, aztán még egyet, de fényt nem láttam.

Visszahúzta a fejét, hogy láthassam az arcát. Kezében egy vastag,

fehér, halottra száradt gyökérdarabot tartott. Ott, ahol eltörte,

éles, cakkos volt a hegye. Odadobta nekem.

– Szúrj meg!

Visszadobtam.

– Na persze.

– Komolyan. Tudod, hogy nem árthat nekem. – Felém hajította a

fadarabot, de én ahelyett, hogy elkaptam volna, visszaütöttem neki.

Elkapta a levegőben, és felmordult.

– Te olyan… babonás vagy.

– Vámpír vagyok. Ha ez nem bizonyítja, hogy az emberek jogosan

babonásak, akkor semmi.

– Na jó. Akkor majd én.

Színpadias mozdulattal tartotta el magától az ágat, mintha kard

volna, amellyel éppen fel akarja nyársalni magát.

– Ne csináld már! – idegeskedtem. – Ez hülyeség.

– Épp ezt mondom. Az egész csak kamu.

• 42 •

More magazines by this user
Similar magazines