Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

Olyan erővel döfte a fát a mellkasába, pontosan oda, ahol régen

a szíve dobogott, hogy egy gránitlapot is átlyukasztott volna. Megdermedtem

az ijedségtől, míg fel nem nevetett.

– Látnod kellene az arcodat, Bree.

Ujjai közül forgácsot szitált. A gyökér apró morzsalékokban hullott

a földre. Aztán lesöpörte az ingét, bár teljesen feleslegesen, mert

az már eléggé megviselt volt a sok úszás és ásás után. Mindkettőnknek

ruhát kell majd lopnunk, ha alkalmunk adódik rá.

– Talán ha ember szúr le vele, akkor máshogy végződik.

– Miért? Annyira mágikus erejűnek érezted magad, amikor ember

voltál?

– Nem tudom, Diego – feleltem dühösen. – Nem én találtam ki

azokat a sztorikat.

Egyszeriben elkomolyodva bólintott.

– És mi van, ha az összes történet csupán csak kitaláció? Humbug?

Felsóhajtottam.

– És abból mi következik?

– Nem tudom biztosan. De ha ki akarjuk deríteni, hogy mit

keresünk itt, hogy Riley miért hozott ide őneki, hogy miért hoznak

létre belőlünk egyre többet, akkor meg kell értenünk mindent,

amit csak lehet. – A homlokát ráncolta, s most a jókedv minden

nyoma eltűnt az arcáról.

Csak bámultam. Nem tudtam a választ.

Egy kicsit lágyabb lett az arckifejezése.

– Tudod, az is nagy segítség, hogy egyáltalán beszélünk róla. Segít

összpontosítani.

– Nekem is – mondtam. – Nem tudom, miért nem gondoltam

még erre sosem. Pedig olyan nyilvánvalónak tűnik. De, hogy együtt

dolgozzunk rajta… Nem is tudom. Talán így könnyebb…

• 43 •

More magazines by this user
Similar magazines