Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

– Gyere ide, Bree! Ezt ki kell próbálnod.

Nem sikerült semmilyen kifogást kitalálnom, amivel visszautasíthattam

volna, ráadásul kíváncsi is lettem, de azért még mindig

vonakodtam, amikor odacsusszantam mellé.

– Nem éget?

– Nem. A fény nem perzsel meg bennünket, csak… visszaverődik

rólunk. Bár azt hiszem, ez enyhe kifejezés.

Emberi lassúsággal, húzódozva nyújtottam ki ujjaimat a fénybe.

A bőröm azonnal tündökölni kezdett, és a barlang világosságához

képest a kinti napfény sötétnek tűnhetett. Bár nem pont visszaverődésről

lehetett szó, mert a fény megtört és színes lett, inkább úgy

viselkedett, mint egy kristály esetében. A fényözönbe tartottam az

egész kezemet, mire a barlang még szikrázóbb lett.

– Szerinted Riley tudja? – suttogtam.

– Talán igen. Talán nem.

– Ha igen, vajon miért ne mondaná el nekünk? Mi értelme elhallgatni?

Ezek szerint két lábon járó diszkógömbök vagyunk – von-

tam vállat.

Diego felnevetett.

– Már értem, mi az alapja a meséknek. Képzeld el, ha akkor látsz

ilyent, amikor még ember voltál! Hát nem azt hitted volna, hogy a

figura lángra kapott?

– Ha nem marad egy kicsit dumcsizni. Talán.

– Ez hihetetlen! – csodálkozott Diego. Ujjával vonalat húzott

ragyogó tenyerembe.

Aztán hirtelen felpattant, épp a fénysugár alá, amitől a barlangban

őrületes lett a fénykavalkád.

– Gyere, húzzunk innen kifelé! – Kinyújtotta a karját, és felhúzódzkodott

a felszínre a maga vájta lyukon keresztül.

• 49 •

More magazines by this user
Similar magazines