Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

Bárki azt hihetné, hogy addigra én is túltettem magam a dolgon,

de én még mindig túlzottan aggódtam ahhoz, hogy kövessem.

Mivel azonban nem akartam teljesen beszarinak tűnni, inkább a

sarkában maradtam, de egész idő alatt görcsöltem. Riley komolyan

beadta nekünk, hogy megégünk a napon, és ez az agyamban öszszekapcsolódott

azzal a borzalmas lángolással, amit akkor éreztem,

amikor vámpír lettem, és képtelen voltam megszabadulni az ösztönös

pániktól, amely minden alkalommal elöntött, ha csak eszembe

jutott.

Aztán Diego kijutott a lyukból, én pedig fél másodperccel később

ott álltam mellette. Egy kis füves tisztásra értünk, csupán

karnyújtásnyira a szigetet elborító fáktól. Mögöttünk néhány lépésnyire

egy alacsony szirt, és a víz. Körülöttünk minden a rólunk

visszaverődő színekben és fényben tündökölt.

– Azt a’! – motyogtam.

Diego sugárzó arccal vigyorgott rám, én meg összeránduló gyomorral

rádöbbentem, hogy ez az egész öribari dolog igencsak átlényegült.

Legalábbis a részemről. Annyira gyorsan történt!

Vigyora egyre szelídült, míg végül alig észrevehető mosollyá simult.

Tágra nyílt szemmel bámult körbe, akárcsak én. Csupa ámulat

és ragyogás volt. Megérintette az arcomat, ahogy a kezemmel is

tette, mintha a fényt próbálná megfogni.

– Olyan szép – lehelte, és nem vette le a kezét az arcomról.

Nem tudnám megmondani, mennyi ideig álltunk ott, mint két

bolond, mosolyogva, üvegfáklyaként lángolva. Az öbölben nem

jártak csónakok – ez valószínűleg szerencse volt. Még egy vaksi

ember is észrevett volna bennünket. Nem mintha bármit tehettek

volna ellenünk, de nem voltam szomjas, és a sikoltozásuk csak

tönkretette volna a hangulatot.

• 50 •

More magazines by this user
Similar magazines