Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

– Szerintem nem kellene szólnunk neki – mondtam. – Mondjuk

azt, hogy a barlangban töltöttük a napot, mielőtt keresni kezdtük

őket! – Beszéd közben egyre jobban elhatalmasodott rajtam a rettegés.

– Még jobb lenne, ha azt mondanánk, hogy a barlang tele volt

vízzel, és még beszélgetni sem tudtunk.

– Szerinted Riley nem okés srác, igaz? – kérdezte Diego halkan,

egy perccel később, és megfogta a kezemet.

– Nem tudom. De inkább ezt feltételezem, biztos, ami biztos –

feleltem bizonytalanul. – Te nem akarsz rosszat gondolni róla, ugye?

– Nem – ismerte be. – Bizonyos mértékig a barátom. Mármint

nem úgy, mint te – szorította meg az ujjaimat. – De inkább a barátom,

mint a többiek. Nem akarom azt gondolni, hogy… – Nem

fejezte be a mondatot.

Én is megszorítottam az ő ujjait.

– Talán tök rendes alak. Attól, hogy óvatosak vagyunk, ő még

ugyanaz marad.

– Az igaz. Akkor legyen a víz alatti barlangos sztori! Legalábbis

kezdetnek… Aztán később beszélhetnék vele a napról. Azt úgyis

jobb szeretném napközben megejteni, amikor azonnal be tudom

bizonyítani, hogy igazam van. És akkor kéne szóba hoznom, amikor

egyedül vagyunk, mert mi van, ha már tudja, de jó oka volt

mást mondani nekünk… Nem tudom, hova járkál el esténként, de

hajnalban elkapom, ha visszatér…

Feltűnt, hogy Diego végig csak magáról beszél, nem pedig kettőnkről,

ami eléggé zavart. Ugyanakkor nem igazán vágytam részt

venni Riley felvilágosításában. Én nem hittem őbenne úgy, mint

Diego.

– Hajnali nindzsa támadás – vicceskedtem, hogy megnevettessem.

Sikerült. Újra tréfálkozni kezdtünk a vámpírcsordánkat

• 53 •

More magazines by this user
Similar magazines