Bree Tanner rövid második éle e

konyvmolykepzo.chr.hu

Bree Tanner rövid második éle e

– Á, semmi vész – leheltem, jóformán némán. – Köszönöm.

Vállat vont.

Aztán azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok tovább ránézni.

Ahogy Raoul visszatértére vártam, az órák a szokásosnál lassabban

teltek. Időről időre megpróbáltam újra Fredre pislantani, hogy

túllássak a védelmen, amit önmagának létrehozott, de mindig taszított.

Túlságosan erőltettem, amitől végül öklendezni kezdtem.

Az, hogy Freden agyaltam, legalább elvonta a figyelmemet Diegóról.

Igyekeztem úgy tenni, mintha nem izgatna, hol helyezkedik

el a szobában. Nem néztem rá, csak a lélegzetvételére összpontosítottam

– könnyen megkülönböztethető ritmusára –, hogy észrevétlenül

megfigyeljem. A helyiség túlsó végében ült, és a CD-it

hallgatta a laptopján. Vagy talán csak úgy tett, mint aki hallgatja,

ahogy én is úgy tettem, mintha a nedves hátizsákból elővett könyveket

olvasgatnám. Szokásos ritmusomban lapoztam, de nem fogtam

fel belőle semmit. Raoulra vártam.

Szerencsére Riley érkezett előbb. Raoul és a sleppje ott ügetett a

nyomában, de nem annyira zajosan és elviselhetetlenül, mint máskor.

Talán Fred egy kicsit móresre tanította őket.

Vagy mégsem. Fred inkább csak felbosszantotta őket. Komolyan

azt reméltem, hogy Fred folyamatosan résen van.

Riley azonnal Diegóhoz ment. A szemem sarkából láttam, ahogy

Raoul egyik-másik vadbarma körbejár, és a kedvenc játékait keresi,

hogy ott folytassa, ahol abbahagyta, mielőtt Fred elüldözte őket.

Kevin volt az egyikük, de ő mintha valami mást keresett volna,

nem szórakozást. Többször is megpróbálta rám fókuszálni a pillantását,

de Fred aurája sakkban tartotta. Néhány perc elteltével

feladta, s úgy tűnt, meglehetősen rosszul van. (...)

• 60 •

More magazines by this user
Similar magazines