Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Nem baj, csak látni szerettem volna… – feleltem. Nem értettem,

miért nem beszélhetek Camillával. Nem az esküvőnkre készülünk.

– Mint mondtam, még nincs kész! – ismételte meg Julie nagyon

szigorú arccal.

– Ne ellenkezz vele, úgysem enged be! – hallottam bentről

Camilla hangját. A szívem hangos dübörgésbe kezdett.

– De… – próbálkoztam.

– Semmi de! – Julie hangja határozott volt. – Majd láthatod, ha

elkészült! Ó, és valami fehéret vagy feketét húzz fel. Csak hogy paszszoljatok…

– közölte, majd az orromra csukta az ajtót.

Magamban morgolódva sétáltam a szobámig. Julie néha szörnyen

idegesítő tudott lenni. Miért ne láthatnám Camillát akkor, amikor

akarom?! Próbáltam a megfelelő ruhák kiválasztásával elterelni a figyelmemet,

de nem sikerült. Az eszem folyton a kettővel mellettem

lévő szobában járt. Vajon Camillán már van ruha? A gondolattól

azonnal beugrottak a tegnapi fantáziám képei.

Gyorsan keresgélni kezdtem a nadrágjaim között, végül egy fehéret

húztam fel. Az inget könnyebb volt kiválasztani hozzá. A hajammal

sosem vacakoltam sokat, beletúrtam egy párszor, hogy ne álljon

minden tincsem más irányba, és ezzel le is volt tudva a fésülködés.

Fújtam magamra abból a parfümből, amit a Valentino cégtől kaptam

a fotózáskor, és befejezettnek nyilvánítottam a készülődést.

Lementem a földszintre, remélve, hogy Camilla mihamarabb

elkészül. A lépcső aljában toporogtam az órámat lesve. Még volt

tíz percünk az indulásig, de már úgy éreztem magam, mint egy

veszett egér, aki nem képes egy helyben megmaradni egy másodpercig

sem.

– Elkészült! – jelent meg végül Julie a fenti korlátnál. – Tádám! –

mutatott a folyosó felé.

• 100 •

More magazines by this user
Similar magazines