Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Hagyd már ezt a butaságot! – hallottam meg Cam hangját. A fejét

lehajtva tipegett lefelé a lépcsőkön. Igazán gyönyörű volt, csak…

– Tudtam, hogy nem ezt kellett volna… – nézett fel rám, aztán zavartan

fordította el a pillantását az arcomról.

– Nem… Te tényleg nagyon… – motyogtam. Nem tudtam, mit

mondhatnék. Csodaszép volt, bármit is vett magára, csak épp látszott

rajta, hogy nem érzi jól magát abban a kis miniben és magas

sarkúban, amit valószínűleg Julie kényszerített rá.

– …csak nem én vagyok – fejezte be a gondolatomat. Bólintottam.

– Van még öt percünk, de ha késünk, az sem baj – szólaltam meg

gyorsan. Bár szívem szerint már elindultam volna, azt akartam, hogy

Camilla a lehető legjobban érezze magát. Ehhez pedig az is kellett,

hogy kényelmes ruhában legyen.

– Sietek – mosolygott rám hálásan, aztán a lehetőségekhez képest

gyors léptekkel visszaindult az emeletre.

– Mi? Nem! Nem öltözhetsz át! – tiltakozott Julie. – De hát,

olyan szép vagy… És annyit…

– Csitt! – szólt rá Camilla, majd besietett a szobájába.

Camilla:

Nem is értettem, miért hagytam Julie-nak, hogy rám adja ezt a ruhát.

Szép volt, de nem rajtam. Egy modell alkatú lányon valószínűleg csodásan

állt volna, én csak simán bénán néztem ki benne. Adam ezek

után valószínűleg tényleg csak barátként fog rám nézni, mert valahányszor

felrémlik előtte a képem ebben a hülye ruhában, lelohad

irántam minden lelkesedése.

Bosszúsan húztam le magamról a ruhát, és egyszerűen a földre hajítottam.

Nem kellett volna Julie-ra hallgatnom! Felnyitottam a bőröndöt,

amiből még mindig nem pakoltam ki teljesen, és előhalásztam

• 101 •

More magazines by this user
Similar magazines