Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

Éreztem, hogy már az a pár korty pezsgő is a fejembe szállt. Nem

voltam hozzászokva, hogy alkoholt igyak. Adam rendelt, én pedig

körbenéztem. Alig ült egy-két ember a bárban, és szerencsére senki

sem figyelt ránk. Valószínűleg megszokták, hogy híres embereket látnak

errefelé, így nem jöttek izgalomba Adam jelenlététől.

– Nem lesz gond, hogy eljöttünk? – kérdeztem.

– Már megszokták, hogy korán lelépek – vonta meg a vállát Adam.

– Tudják, hogy nem vagyok nagy társasági ember. Ha meghívnak,

mindig benézek, de sosem maradok sokáig. De ha vissza szeretnél

menni… – pislogott rám zavartan.

– Nem, nem – hevesen rázni kezdtem a fejem, mire elmosolyodott.

– Mármint, kedvesek a barátaid, csak… – nem tudtam, mivel is

fejezhetném be a mondatot úgy, hogy ne bántsam meg, ezért megkönnyebbültem,

mikor a pincér megjelent. Letette elém a narancslevet,

Adam elé pedig egy újabb pohár pezsgőt.

– Köszönöm, hogy eljöttél velem – szólalt meg Adam, félpercnyi

csend után. Tétován megérintette a kezemet. Zavartan vettem a

számba a szívószálat, és kortyoltam egyet.

– Sziasztok! – egy kedves mosolyú lány lépett az asztalunkhoz.

Zavartan kihúztam a kezem Adamé alól. A lány haja vörös volt és

szanaszét állt. Olyan volt, mint egy élő animefigura. – Megszöktem

egy kicsit. Nem baj, ha leülök? – kérdezte, és felém nyújtotta a kezét,

miközben helyet foglalt velem szemben. – Alison Andrews, Adam

kollégája.

– Camilla Jones. Nagyon örülök.

– Hallottam már rólad, de addig nem hittem el semmit, amíg nem

láttalak személyesen – csacsogta. – Tudod, annyi mindent összeirkálnak

az újságírók, Adam pedig mindig olyan hallgatag, ha a magánéletéről

van szó. De örülök, hogy tényleg létezel – mosolygott rám.

• 107 •

More magazines by this user
Similar magazines