Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

időközben felhozatott reggelimet – pirítós, dzsem és az elmaradhatatlan

koffeinadag. Éreztem, hogy valami más, mint eddig, és azon

törtem a fejem, hogy micsoda.

Az egyik kedvenc számomat dúdolgatva felvettem egy farmert

meg egy pólót – na és persze, a szokásos napszemüveget és baseballsapkát

–, aztán elindultam az első forgatási napomra. Izgatott voltam.

Persze ez megszokott. Minden egyes forgatás kezdetén izgalom

járta át minden porcikámat – és idegesség, hogy jól végzem-e majd

a dolgom, el tudom-e kapni a karaktert, elégedett lesz-e velem mindenki?

De volt még valami…

Zavart, hogy nem jövök rá, mi az. Egyszerűen nem tudtam a nevén

nevezni ezt az izét itt belül a mellkasomban.

– Szép napot, Mr. Swanson! – köszönt rám a portás. Már többször

is voltam ebben a szállodában, így emlékeztem rá, hogy Billynek

hívják.

– Önnek is, Billy! – viszonoztam a köszönést. A pillantása hirtelen

furcsa lett, én pedig aggódni kezdtem, hogy a memóriám mégiscsak

megcsalt a nevével kapcsolatban.

– Milyen boldognak tűnik ma, uram… – szólalt meg hirtelen,

míg a kezembe vettem a mai újságot a pultról, ahová mindig kitettek

néhányat a vendégek számára. Hirtelen mintha erősebben dobbant

volna a szívem. Boldogság… Igen, ez az! Ezt a szót kerestem! Egyszerűen

jókedvem volt.

– Igen… Igen, az vagyok – vigyorodtam el.

– Ma kezdődik a forgatás, igaz, uram? – érdeklődött udvariasan Billy.

– Igen, épp oda indulok – feleltem. – További szép napot! – köszöntem

el hónom alá vágva az újságot, majd a szálló előtti magánparkolóhoz

siettem. Először kíváncsian vettem le a szélvédőre tűzött

• 23 •

More magazines by this user
Similar magazines