Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– És ha adnál egy esélyt? Bebizonyítanám, hogy nem így van… –

nézett rám komolyan. – Végül is, mit veszíthetsz?

– Nem tudom… – söpörtem ki egy hajtincset az arcomból. – Azt

hiszem, semmit… – feleltem, bár nagyon is tudtam, hogy ez nem

igaz. Mikor legutóbb bedőltem néhány őszintének tűnő szónak,

nemcsak hogy összetörték a szívemet, de ki is tépték, és győzelmi

táncot jártak rajta.

– Helyes. – Adam arcára újra visszatért az a fülig érő mosoly, amitől

zavarba jöttem. – Akkor… mit csináljunk? – csapta össze a kezét

vidáman.

– Mármint hogy most? – néztem rá kissé kábán. A mosoly elhalványult

az arcán.

– Igazad van, szörnyen udvariatlan vagyok. Csak rád törtem, és

követelődzök, bocsáss meg! – állt fel hirtelen. – Biztosan ezer dolgod

van, majd… később visszajövök, amikor neked is jó, rendben?

– nézett rám. Hirtelen egy kiskutya képe ugrott be, aki egy kis fülvakarásért

pitizik szomorú szemekkel. Ismerős kép volt. Mintha egy

pillanatra magamat láttam volna egy pár évvel ezelőtt. Lehunytam a

szememet, aztán felsóhajtottam.

– Rendben.

– Mikor? – A szeme izgatottan fürkészte az arcomat. A zavarom

nyilvánvaló lehetett, mert teljesen elvörösödtem.

– Holnap délután? Be kell mennem konzultációra, de háromkor

végzek az iskolában – feleltem.

– Eléd menjek?

– Ne! – tiltakoztam azonnal. Az kéne még csak, hogy az egész iskola

arról beszéljen, hogy ismerem Adam Swansont! Nem lenne többé

nyugtom, az teljesen biztos. – Inkább… Tudod, hogy hol van a Teavarázs?

A külvárosban, a régi mozi mellett… – Ha magányra vágytam,

• 36 •

More magazines by this user
Similar magazines