Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Azzal a lánnyal, akinek meg kellett szereznem a címét? – Peter

azonnal átlátott rajtam, mint mindig. Bólintottam. – Jól belezúghattál,

ha már a munka sem megy… – sóhajtott fel.

– Mi? Nem! – kezdtem tiltakozni. – Nem, én nem. Ő csak a barátom.

– Hát persze, fiú! – ütögette meg a vállamat. – Akkor mesélj egy

kicsit erről a te barátodról…

– Ő… más.

– Más? – vonta fel a szemöldökét Peter. – Csak nem egy leszbikusra

kattantál rá?

– Nem! – tiltakoztam ismét. – Csak… nincs… oda… értem – motyogtam,

miközben a füleim elvörösödtek. Peter röhögni kezdett, én

pedig dühösen néztem rá, mire még inkább belelendült – a végén

már a könnyei is potyogtak. Fel akartam állni, hogy otthagyjam, de

elkapta a karomat, és visszahúzott.

– Bocsánat, ne haragudj! – törölgette az arcát még mindig vidáman.

– Képes voltál kiszúrni az egyetlen lányt, aki oda se bagózik

rád, mikor bárkit megkaphatnál? Nem vagy semmi!

– Pont ez a lényeg! – csattant a hangom ostorként. – Neki nem

Jeremy vagy a híres színész vagyok. Csak Adam. Nem is tudod, milyen…

milyen érzés… – ráztam meg a fejem.

– Én örülök, ha találsz valakit, aki mellett jól érzed magad, csak

ne menjen a munka rovására. Ha dolgozol, arra koncentrálj! Amint

kész a jelenet, felőlem arra a lányra gondolsz, amelyikre akarsz, de

addig fókusz. Értetted? – nézett a szemembe. Felsóhajtottam.

– Oké, így lesz – ígértem meg.

– Rendben. Nekem ennyi elég! – állt fel Peter. – Jössz enni valamit?

Meghívlak! – ajánlotta fel.

– Most nem érek rá… – húztam fel a edzőcipőmet.

• 40 •

More magazines by this user
Similar magazines