Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Te melyiket szeretnéd?

– Vérnarancs… Talán… De ha te nem… – kezdtem. Azt akartam,

hogy jól érezze magát, és ehhez hozzátartozott, hogy a teát is finomnak

találja.

– Nekem tökéletesen megfelel – bólintott. Összecsukta az itallapot,

de nem tette vissza a helyére. Ujjai szórakozottan játszottak a

lapokkal. Unatkozik. Biztos, hogy unatkozik. Mondj már valamit!

– Öhm… Szép ez a ruha. Jól áll neked – nyögtem ki. Ennél jobb

nem jutott az eszedbe? Szép ruha. Lúzer. Legszívesebben belevágtam

volna a fejem az asztallapba, de akkor nemcsak bénának, hanem még

elmebetegnek is nézett volna.

– Köszönöm – halvány pír futott végig az arcán, és idegesen kipillantott

a paraván mögül, hátha jön a pincérnő. Most már biztos

voltam benne, hogy elszúrtam. Legszívesebben felugrana, és elmenekülne.

– Milyen napod volt ma? – szólalt meg, kizökkentve a kétségbeesésből.

– Leszidott a rendező és a menedzserem – feleltem. Nem tudom,

miért mondtam el, csak úgy kicsúszott. Gondolatban azonnal fel is

pofoztam magam. Ez az, most meg hitesd el vele, hogy hisztis sztár

vagy! Zseniális!

– Ó, miért? – A szemében őszinte érdeklődést láttam, de valószínűbb,

hogy csak képzeltem.

– Nem tudtam igazán a felvételre koncentrálni…

– Miért nem?

– Én csak… túl… izgatott voltam. A találkozónk miatt. – Az arcát

fürkésztem, hogy lássam a reakcióját.

– Miért voltál izgatott miatta? – Mocorogni kezdett, mintha kényelmetlenül

érezné magát. Kellemetlenül összeszorult a gyomrom.

• 44 •

More magazines by this user
Similar magazines