Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

Furcsa volt ezután. Mintha megolvadt volna egy jégfal vagy burok,

ami eddig elzárt minket egymástól. Meséltem a családomról, az

iskoláról, arról, hogy mikor és miért határoztam el, hogy festeni fogok,

a jövőbeli terveimről. Még soha életemben nem beszéltem anynyit,

mint most; magamat is megleptem.

Adam mosolyogva végighallgatott, és amikor valami kapcsolódási

pontot talált a történeteimmel, ő is mesélt. Megtudtam, hogy Peter

olyan apaféle a számára, mert az édesapja korán meghalt egy autóbalesetben.

Van egy húga, és mivel az édesanyja elég beteges volt, és jó

pár éve meghalt már ő is, így korán fel kellett nőnie. Tízévesen szerepelt

először egy reklámfilmben, és igazából azóta ő a kenyérkereső

a családban. Elmondta, hogy az élete a színészet, de nem szereti azt a

felhajtást, ami körülötte van, és hogy néha szörnyen magányos, mert

eddig mindenki csak a hírességet látta benne.

– Ezt nem mondod komolyan… – pillantottam Adamre elkerekedett

szemekkel, miután fizetett, és kiléptünk az utcára.

– De, esküszöm! Ott állt a szálloda erkélye alatt menyasszonyi ruhában,

az arcát fátyol takarta, és követelte, hogy vegyem feleségül,

vagy bevonul apácának – mesélt épp egy őrült rajongójáról. Nem

tudtam, hogy nevessek vagy sírjak-e a történeten…

– Ez agyrém! – ráztam meg a fejemet. Kezdtem érteni, hogy miért

utálja a nyilvánosságot, amiben mostanság része van. – És mit

csináltál?

– Elvettem feleségül – nevetett fel. Kinyújtottam rá a nyelvem. – Peter

hívta a rendőrséget, és rendzavarásért bevitték. Többé nem láttam.

Lehet, hogy tényleg bevonult apácának, ki tudja – vonta meg a vállát.

– Jézus… – Hihetetlennek tűnt, hogy tényleg vannak olyan agyament

emberek, akik ilyen torz és rémisztő módon képesek rajongani

valakiért, akit nem is ismernek.

• 48 •

More magazines by this user
Similar magazines