Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

hirtelen leolvadt a mosoly, és egy teljesen más kifejezés ült ki rá. Közelebb

hajolt hozzám, tétován, bizonytalanul. Elakadt a lélegzetem,

és hirtelen, mintha az összes gondolat kiszállt volna a fejemből.

Az utolsó pillanatban húzódtam hátra. Lehunytam egy másodpercre

a szememet, és vettem egy mély levegőt. Ha most elragadtatom

magam, később csak csalódni fogok, mint akkor… – nem hagyhattam,

hogy az érzelem eluralkodjon rajtam. Pedig legszívesebben megragadtam

volna Adam ingét, és magamhoz húztam volna egy csókra.

De pontosan tudtam, mivel jár, ha rózsaszín álmokba ringatom magam,

egy olyasfajta csalódást nem hiszem, hogy túlélnék megint.

– Sajnálom, ezt nem kellett volna. – Adam lehajtott fejjel állt előttem.

A vállai előreestek, a kezei elfehéredtek, ahogy ökölbe szorította

őket.

– Nem… én csak… jaj, istenem… – sóhajtottam fel. Miért kell nekem

mindig kínos helyzetekbe keverednem?

– Semmi gond. Én voltam a hülye. Barátságot kértem, nem többet.

Nem tehetsz róla, hogy nem vagyok az eseted. – Attól a szomorú

mosolytól, ami Adam arcán ült, mikor ismét felnézett rám,

összeszorult a torkom.

– Szerintem nincs olyan nő a világon, akinek ne lennél az esete –

próbálkoztam egy félénk mosollyal.

– Ezt nem értem – rázta meg a fejét.

– Helyes srác vagy – kételkedve nézett rám. Tényleg nem tudja,

hogy mennyire szívdöglesztő? – fürkésztem elgondolkozva az arcát.

Valamiért nem hittem, hogy csak színjáték és álszerénység lenne ez.

– Tényleg az vagy – ismételtem meg a nyomaték kedvéért. – És nem

csak külsőleg. Jól éreztem magam veled.

– De csak mint barát. Igen, értem. – Bosszúsan megráztam a fejem.

• 50 •

More magazines by this user
Similar magazines