Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Nem, nem érted. Azért akartál megismerni, mert más vagyok,

mint a többiek, nem igaz? – kérdeztem, felidézve az ő szavait a tegnapi

beszélgetésünkből.

– De igen – bólintott, és érdeklődve nézett rám. Valószínűleg nem

tudta, hogy hová akarok kilyukadni.

– A legtöbb lány bármit megadna azért, hogy megcsókold – kezdtem.

Próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy megértse, és ne

félreértse, miért utasítottam el. – De ők nem téged csókolnának, hanem

az egyik szerepedet, amit a moziban láttak, vagy a színészt, aki

bejuttathatja őket valami filmes partira. Én, ha megcsókollak, akkor

téged akarlak. Azt a valakit, aki itt van. – Nem tudom, honnan vettem

a bátorságot, de a tenyeremet a mellkasára fektettem a szíve fölé.

Éreztem, hogy milyen gyorsan ver. Elpirulva néztem fel rá. – De még

nem ismerlek igazán. Az a kevés, amit ma megtudtam rólad, tetszik,

de nem elég. – Hogyan is lehetne elég… Ha valakiről, akit évek óta ismer

az ember, kiderülhet, hogy teljesen más, mint amilyennek hitte,

mit várhat egy háromnapos ismeretségtől. Visszahúztam a kezemet.

– Akkor a holnap este még áll? – kérdezte olyan szemekkel, aminek

egyszerűen nem lehetett nemet mondani.

– Igen, holnap hétkor itt. Most mennem kell… – néztem körbe

tétován. – Jó éjt! – Gyorsan lábujjhegyre emelkedtem, és egy puszit

nyomtam az arcára.

– Neked is jó éjt! – motyogta utánam.

• 51 •

More magazines by this user
Similar magazines