Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Julie! – Camilla hangja olyan szigorúan csengett, hogy hirtelen

még én is megijedtem tőle. – Adam rosszul érzi magát, úgyhogy most

vagy csendben maradsz, vagy kimész innen! – ragadta meg barátnőjét

a vállánál fogva, és egyenesen a szemébe nézett. Ahogy észrevettem,

Julie is megszeppent, mert olyan szemekkel nézett Camillára,

mintha éppen el akarná sírni magát – reméltem, hogy nem teszi,

mert a síró nőktől mindig kínosan érzem magam. Aztán bólintott, a

velem szemközti fotelhez sétált, és leült bele. – Helyes, hozok valami

fájdalomcsillapítót. Van valami allergiád? – fordult felém Cam ellágyult

tekintettel. Megint csak egy fejrázásra telt tőlem.

Abban a két percben, amíg a konyhában volt, próbáltam figyelmen

kívül hagyni, hogy Julie úgy bámul, hogy még pislogni is elfelejt.

Fogtam a két bogyót, amit Camilla a kezembe nyomott, és egy

kis vízzel lenyeltem őket. Reméltem, hogy gyorsan hatnak, mert elég

kínosan éreztem magam. Camilla előtt gyengének látszani… – még a

hátfájásnál is pocsékabb érzés volt.

– Gyere! – fogta meg a karomat végül, és felhúzott a fotelből. Biztos

voltam benne, hogy falfehér lettem a fájdalomtól. Nem értettem,

mit akar, reméltem, hogy nem kidobni. Valószínűleg a következő házig

sem jutottam volna el. Igaz, volt nálam mobil, és felhívhattam volna

Petert, de abban is kételkedtem, hogy beszélni lenne-e elég erőm.

– Cam… – Julie szemei elkerekedtek, ahogy elindultunk az egyik

ajtó felé.

– Majd holnap megbeszéljük, jó? – felelte Camilla, aztán kinyitotta

előttem az ajtót. Más esetben jobban feldobott volna, hogy

láthatom a hálószobáját, de most csak hagytam, hogy elkísérjen az

ágyáig, és hasra fektessen.

Kellemesen puha volt az ágyneműje, és az illata is tetszett – barack és

méz. Belefúrtam az arcom a párnába, és a fájdalom helyett próbáltam

• 56 •

More magazines by this user
Similar magazines