Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

inkább kiemelte a szeme csillogását. Magában somolyogva ült le a

székre. Kíváncsian pislogtam felé.

– Min nevetsz? – Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá. Csak nem

vette észre, hogy figyeltem? Éreztem, hogy az arcom felforrósodik.

– Tényleg gondoskodó vagy… – motyogta mosolyogva. Értetlenül

néztem rá. – Mikor a teázóban kitöltötted a teát, az jutott az eszembe,

hogy biztosan minden körülötted lévőről gondoskodsz. Fogadni

mernék, hogy Julie reggelijét is te csináltad…

– Igen, igen – sóhajtottam fel bosszúsan. Ezzel egy csomóan hecceltek

már. Szeretem, ha a környezetemben élők boldogok és elégedettek.

És ha mindenük megvan, amire csak vágynak. Ez még nem

szokott zavarni senkit. De ehhez társul az is, hogy mindent túlaggódom.

Tudnom kell, hogy a szeretteim biztonságban vannak, és semmi

sem árthat nekik. Na, ezzel az emberek agyára megyek.

– Ez nem baj – vonta meg a vállát. – Szerintem aranyos tulajdonság…

– Kíváncsi vagyok, hogy pár hónap múlva is ezt mondod-e… –

forgattam a szememet. Adam mosolya kiszélesedett. – Ha már lebuktam

ezzel az anyáskodással, hogy van a hátad? Fáj még?

– Nem, most nem – mozgatta meg óvatosan. – Kényelmes az

ágyad… – nézett rám bűnbánó szemekkel. – Sajnálom, hogy elfoglaltam.

– Neked most nagyobb szükséged volt rá – vontam meg a vállam,

aztán fogtam Julie tányérját és bögréjét, és a mosogatóba tettem.

A hirtelen csörgéstől majdnem elejtettem a mosogatószivacsot.

Adam végigtapogatta a zsebeit, aztán előhúzta a telefonját.

– Ó, a fenébe! – mordult fel. – Bocsánat – nézett rám, aztán kelletlenül

fogadta a hívást. – Hello, Peter… Igen, szólnom kellett volna,

de elaludtam, és… Nem, tegnap rosszul lettem… Már jól vagyok. –

• 62 •

More magazines by this user
Similar magazines