Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

akarok lenni minden percben. Kívánlak, de mindenedet akarom. A lelkedet

is. – Olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem, ahogy a forró

lehelete végigsimogat. Lehunytam a szememet, aztán megéreztem a

száját… Az arcomon.

Kábultan néztem fel rá. Csak most jöttem rá, hogy eddig elfelejtettem

lélegezni. Adam visszahúzódott, és furcsa tekintettel bámult

rám. Először nem értettem, aztán összeállt a kép. Színjátszás… Az

egész csak játék volt. Idiótának éreztem magam. Hirtelen felpattantam,

igazából nem tudtam, hová is indulok, vagy mit akarok tenni,

még mindig teljesen szét voltam esve. Csak azt éreztem, hogy nem

megy az egy helyben ülés.

– Camilla? – Adam hangja aggodalmas volt. – Valami baj van?

– Nem, én csak… – kezdtem tétován. Nem akartam megsérteni,

de most nem bírtam a közelében sem maradni. – Haza szeretnék

menni – suttogtam magam elé. Felkelt a földről, és elém sétált.

– Valami rosszat tettem? Megbántottalak? – Olyan hangon beszélt

hozzám, hogy a lelkifurdalástól összeszorult a gyomrom. Tudtam,

hogy én vagyok az, aki rosszat tett. Minden elvem és szavam

ellenére, amit Adamnek a teázás után annak a háznak a tövében

mondtam, az előbb hagytam volna, hogy megcsókoljon. Olyan hatással

volt rám, hogy egy pillantásától eltűntek a józan gondolatok

a fejemből. Ez veszélyes. Nagyon veszélyes. Volt már tapasztalatom

olyan férfival, aki annyira elvette az eszemet, hogy szinte bármit eltűrtem

tőle. Egyszer pont elég volt ezt átélni, aztán meg kilábalni

belőle. Palmer majdnem tönkretette az életemet. Képes volt elkábítani

egyetlen kedves szavával. Tíz évvel idősebb volt nálam, és úgy

irányított, mint egy kislányt – én meg hagytam, mert azt hittem, így

normális. Aztán eltelt két év, és mikor elég érett lettem szembeszállni

vele, úgy akarta érvényre juttatni az akaratát, hogy megütött. Ekkor

• 73 •

More magazines by this user
Similar magazines