Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

A liftben már potyogtak a könnyeim. Nem értettem magam, minden

olyan zavaros volt. Szédültem tőle. Ahogy kifutottam a szállodából,

egy kocsi reflektora a szemembe világított. Az arcom elé kaptam

a kezem, aztán gyors léptekkel elindultam a legközelebbi taxihoz,

ami a járdaszegélyen parkolt. Bemondtam a címet a sofőrnek, és csak

bámultam kifelé az ablakon. A város fényei összemosódtak a könynyek

miatt. Alig vártam, hogy végre otthon legyek. Csak be akartam

bújni az ágyamba, a fejemre húzni a takarómat, és elfeledkezni az

egész világról.

Mikor végre lefékeztünk a házunk előtt, gyorsan előszedtem pár

bankjegyet, a taxis kezébe nyomtam, aztán már ki is ugrottam az autóból.

A ház felé menet a táskámban turkáltam, hogy előkeressem a

kulcsaimat, de nem volt rájuk szükség. Julie kitárta előttem az ajtót,

és rémült szemekkel nézett rám.

– Mi történt veled? – Csak arra volt erőm, hogy megrázzam a fejemet,

aztán zokogva átöleljem őt. Behúzott a nappaliba, és leültetett

az egyik fotelbe. – Cam… – térdelt le elém, és megszorította a kezemet.

– Bántott téged?

– Tessék? – értetlenül pillantottam rá. Kellett egy kis idő, míg felfogtam

a kérdését. – Nem, nem, dehogyis! – tiltakoztam azonnal,

amint rájöttem, mire is gondolt. – Én… én csináltam hülyeséget…

Vagyis csak majdnem.

– Mit tettél? – nézett rám biztatóan Julie.

– Előadott egy részletet valamiből, és én… majdnem… én… – dadogtam

összevissza zavarodottan.

– Mi történt? – ismételte meg a kérdést, hogy ösztökéljen.

– Azt hittem, meg akar csókolni, és én… akartam, hogy megtegye.

Hagytam volna neki… – Bűntudattal telve néztem fel Julie-ra. Hirtelen

nevetni kezdett, és én sértődötten préseltem össze az ajkaimat.

• 75 •

More magazines by this user
Similar magazines