Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

Camillára, mert féltem, hogy megalázva magam még könyörögni

kezdenék neki.

– Értem – nyögtem ki végül, aztán felálltam a székről, és az ajtó

felé indultam.

– Hová mész? – Hallottam meg a hangját és a szék lábának csikorgását.

Mikor visszafordultam, mintha rémült lett volna a pillantása.

– Azt mondtad, hogy nem akarsz a barátom lenni – feleltem,

miközben azon igyekeztem, hogy a hangomon ne lehessen hallani,

mennyire bánt ez.

– De még nem fejeztem be… – harapta be a száját. – Nem úgy érzem

magam a közeledben, mint egy… barát… – folytatta. Világos. Az

én zűrös és kusza életemmel… Egy olyan értelmes és kedves lány, mint

ő… – Emlékszel, mikor a teázás után meg akartál csókolni? – kérdezte

hirtelen. Teljesen összezavarodva bólintottam. – Én is akartam,

hogy megcsókolj. És tegnap este is akartam. – Kiszáradt a torkom, és

a szívem izgatottan dörömbölni kezdett a mellkasomban.

– Akkor miért…? – próbáltam meg kinyögni egy értelmes kérdést,

de nem igazán akart sikerülni.

– Miért rohantam el? – segített ki. – Össze vagyok zavarodva –

idegesen beletúrt a tincseibe, és tett pár lépést a hűtő felé, aztán viszszafordult.

– Én… alig pár napja ismerlek, és… kedvellek. Nagyon

kedvellek. Úristen, ez de zavarba ejtő… – temette a tenyerébe az arcát

elvörösödve. Gyönyörű volt ilyenkor. – Szóval… – nézett fel végül

bizonytalanul. – Mi lenne, ha randiznánk, úgy igazából? – nyögte

ki végül. A megkönnyebbüléstől felnevettem. Egyszerűen, mintha

ezertonnányi súly szakadt volna le a vállaimról.

– Te tényleg randizni akarsz velem? – kérdeztem még mindig nevetve.

Hallani akartam újra, hogy tudjam, nem csak a képzeletem

játszott velem. Felnéztem rá, és láttam, hogy a pír helyét sápadtság

• 81 •

More magazines by this user
Similar magazines