Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

vette át az arcán. Mikor rájöttem, hogy a nevetésem hogyan hangozhatott

neki, azonnal abbahagytam. – Sajnálom, én nem… Nem kinevetni

akartalak, csak… én… nem is tudod, hogy mekkora kő esett le

a szívemről. Azt hittem, hogy soha többé nem akarsz látni majd, és

ez… – próbáltam elmagyarázni neki.

– Azt hiszem, le kell ülnöm… – tántorgott el az egyik székig.

– Jól vagy? – aggodalmasan néztem rá.

– Épp most hívtalak randira. – A hangja kissé magasabban csengett,

mint általában. – Nem, egyáltalán nem érzem jól magam. Ez

stresszesebb, mint gondoltam… – sóhajtott fel.

Majdnem felkuncogtam. Annyit már megtudtam Camilláról,

hogy elég régimódi lány, így sejtettem, hogy milyen nehezére eshetett

nő létére valamiféle vallomást tennie, és randevúra hívnia. Jólesett,

hogy megtette miattam.

– Bátor vagy – térdeltem le elé. A konyha linóleumpadlója elég hideg

volt és kemény, de nem törődtem vele. Kinyújtotta felém mindkét

kezét. Reszketett.

– Bátor? – A hangja hitetlenkedő volt. Elmosolyodtam, és megfogtam

a kezét. Ujjaim gyöngéden masszírozták a kézfejét.

– Bátor – bólintottam. Én is elhívhattam volna, én is elmondhattam

volna neki, hogy mennyire kedvelem, mégsem volt elég merszem

hozzá. Camilla, bár nem tudta magáról, sokkal merészebb volt nálam.

– Én inkább totál idiótának érzem magam – nyögte ki, miközben

a kezeinket figyelte. Az arcát, legnagyobb örömömre, ismét halvány

pír öntötte el. Csak egy pillanatra mertem ránézni, mert én is zavarban

voltam. Mióta híres lettem, ez volt az első eset, hogy valaki rám

volt kíváncsi. Ez pedig összezavart.

– Nem vagy idióta – feleltem halkan. Közelebb hajoltam hozzá,

mintha egy láthatatlan mágnes vonzana felé, aztán egyszerre több

• 82 •

More magazines by this user
Similar magazines