Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Sajnálom, nem akarok semmit rád kényszeríteni… Én csak, azt

hittem… Mindegy… – legyintett egyet. – Hagyom, hogy kicsomagolj!

– sietett ki a szobából. Összeszorult torokkal néztem utána.

A francba, ezt jól elszúrtam!

Az agyam ezerrel pörgött, míg a legszükségesebb dolgokat előszedtem

a bőröndömből. Nem akartam teljesen kipakolni, mert reméltem,

hogy hosszú távon nem lesz szükségem a menedékre. Mikor

végeztem, lerogytam az ágy szélére.

Adammel valahogy semmi sem úgy működik, ahogy az megszokott

lenne. Nembeszélgetések, nemcsókok, nembarátság és

nemrandi… Egy csomó olyan dolog, amit nem terveztem, mégis

megtörténtek. Most pedig egy nemösszeköltözés. Nagyot sóhajtottam.

Az utóbbi pár napban minden felborult, amit biztosnak hittem.

Nem csak a mai napról volt szó és arról, hogy el kellett költöznünk,

hanem az egész életemről. Sőt, saját magamról is! Eddig tudtam,

hogy mit akarok, és elégedett voltam azzal, amim volt. Aztán berobbant

az életembe ő, és rájöttem, hogy talán mégiscsak szükségem van

valamire, amit eddig nem vettem észre.

Rémisztő, hogy a világ kifordult a négy sarkából, és az egész eddig

létező rendje felborult. De a rémület mellett volt még valami… Izgatottság,

kíváncsiság? Nem tudtam volna a megfelelő szót ráaggatni.

Csak annyit tudtam, hogy szeretek Adam közelében lenni. Egyszerre

volt nyugtató és felkavaró vele.

– Olyan hülye vagyok! – szakadt fel egy sóhaj a mellkasomból.

Hátradőltem az ágyon, és az egyik párnát a fejemre nyomtam. Alig

pár másodpercig volt csak nyugtom, aztán az ajtó kivágódott, és Julie

úgy rontott be rajta, mint egy tornádó. Mint egy nagyon vidám és

elégedett tornádó…

• 90 •

More magazines by this user
Similar magazines