Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Mennyire öltözzek ki? – érdeklődött. Ahogy láttam, egy kicsit

megkönnyebbült.

– Nekem teljesen mindegy, hogy miben jössz… – közelebb hajoltam

hozzá, élvezve, hogy az arcszíne megint mélyvörösbe vált. –

Mindenben gyönyörű vagy.

– Kö… köszönöm – motyogta. – Akkor én most… – mutatott a

kezével a folyosó felé, hogy indul, de nem tett egy lépést sem.

– Jó éjt! – léptem még közelebb hozzá. Rám emelte a tekintetét,

és hallottam, hogy elakadt a lélegzete. Lágyan az arcához nyomtam a

számat. A bőre olyan forró volt, és az illata olyan bódító, hogy minden

erőmet össze kellett szednem, hogy ne hajoljak az ajkaira. Végül

elhúzódtam.

– Jó éjt! – mosolygott rám zavartan, aztán eltűnt a szobájához vezető

folyosón.

Végigheveredtem az ágyon. Nemcsak a szívemre, hanem egyéb

testrészeimre is nagy hatással volt Camilla közelsége. Az illatát még

mindig éreztem az orromban, és a lüktető keménység, amit ez az

emlék okozott, szinte elviselhetetlen volt. Elképzeltem, milyen lett

volna, ha az előbb nem az arcára adom azt a csókot, hanem a szájára.

Szinte éreztem az ízét. Nyelvem végigszaladt a gondolattól kiszáradt

ajkaimon. Elképzeltem az apró tűzrózsákat, amik a csókom hatására

nyílnak az arcán. Ajkam végigsimítana rajtuk, hogy aztán folytassa

az útját a hosszú, kecses nyak felé. Édes vándorút…

A kulcscsontjához érve olyan sóhaj hagyná el a száját, mint amilyen

az enyémből szakadt ki épp. Vágyakozó, kéjes… Hallani akartam,

hogyan nyöszörög a vágytól, miközben felfedezem minden

egyes porcikáját. Láttam magam előtt, ahogy reszket és vonaglik.

A testem izzadtságban fürdött az álomképtől.

• 95 •

More magazines by this user
Similar magazines