Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

Lerángattam magamról a jelmezt, felvettem a saját ruháimat, aztán

elindultam a parkolóhoz. Mikor odaértem, Nicolette épp kiszállt

Stephanie autójából – valószínűleg, ő is vigasztalni próbálta. Egy pillanatra

rám nézett, ahogy elhaladt mellettem, aztán lehajtott fejjel

továbbsietett. Rossz érzés öntött el. Tényleg annyira durva lettem

volna, hogy még a mindig nagyszájú Nicolette is a nyakát behúzva

meneküljön a közelemből? Nem akartam, hogy egyetlen verbális kirohanás

miatt a kolléganőim azt higgyék, félniük kell tőlem.

Stephanie még mindig szipogott, mikor bekopogtam az autó ablakán,

és kinyitotta az ajtót előttem. Leguggoltam a kocsi mellé, hogy

az arcunk nagyjából egy szintben legyen, és normálisan bocsánatot

tudjak kérni tőle.

– Ne haragudj, amiért kiabáltam… – kezdtem motyogva. – Nem

akartalak megbántani, de egész nap a cikkekkel zaklat mindenki, és

kiakadtam.

– Értem… – törölgette a szemeit Stephanie. – Semmi gond.

– Tényleg sajnálom – ismételtem meg a bocsánatkérést. Mindig egész

jól kijöttem Steph-fel, és nem akartam, hogy haragudjon rám vagy roszszul

érezze magát. – Tudod, Cam, tényleg… fontos nekem, és az a sok

hülyeség, amit összeirkálnak… és mindenki folyton ezzel zaklat…

– Szerelmes vagy belé? – Stephanie kérdésére felkaptam a fejem.

– Ó, bocsánat, már megint kezdem. Nem akartam tolakodó lenni…

– szabadkozott.

– Nem, semmi baj. Én… Nem hinném, hogy ez már szerelem. De

nagyon kedvelem őt, és talán… lehet belőle szerelem is – mosolyogtam

rá. Reméltem, azzal, hogy ennyire a bizalmamba fogadtam, sikerült

törlesztenem valamit a délutáni viselkedésemből.

– Hát, akkor sok sikert! Hallottam, hogy ma parti lesz Connernél,

oda is elviszed? – lendült bele a kérdezősködésbe Steph.

• 98 •

More magazines by this user
Similar magazines