Zoey görbe utakon

szolgált. Jobbára üres volt, csak pár helyi autó árválkodott itt:
rozsdás, szánalmas, rendszámtábla nélküli roncsok. North Harbor
hat-nyolc háztömbbõl állt, Chatham Island mindössze három
mérföld hosszú volt, és az utak e terület felét sem hálóz ták be.
Nem volt itt szükség drága luxus autókra. Az „igazi” kocsikat a
szárazföldön tartották egy fedett parkolóban, azok kal végezték a
bevásárlást, ruccantak ki délre, Portlandbe, vagy akár Bostonba.
A Passmore, Zoey szüleinek étterme pár méterre volt, és a
Dock Streetre nézett. Az apró kávézó utcára kitett három asztala
közül csak egy volt foglalt. Zoey befordult a mellék utcába,
hogy a hátsó bejárat felé kerüljön, és csak annyi idõre állt meg,
hogy visszategye egy teli kuka fedelét.
Az ajtó nyitva volt. Belépett a zsúfolt, rozsdamentes acélfelületektõl
csillogó konyhába. A tûzhelyen nagy fazékban
ro tyogott az étel, a mosogatógép bömbölt és gõzfelhõket ere getett.
Zoey apja háttal állt az ajtónak, a haja lófarokba kötve.
Gyors, határozott mozdulatokkal aprította a petrezselymet, és
idõnként halomba söpörte a deszkán, majd meghúzta a párás
sörösüveget.
– Szia, apa – szólt oda Zoey.
Az apja félig felé fordult. Fehér köténye elejét zöld és barna
foltok tarkították. Fapapucsot viselt, és „Grateful Dead”* feliratú
trikót. Gunyoros, nevetõs kék szeme akár csak Zoey-é. Ha
együtt látták õket, mindenki felfigyelt a sze mük hasonlóságára,
bár egyéb vonásaiban – kócos szõke hajában, féloldalas mosolyában,
még cseppet elálló fülében is – Zoey az édesanyjára
hasonlított.
– Hoztál padlizsánt? – kérdezte az apja.
Zoey felemelte a szatyrot, hogy megmutassa, aztán elkezdett
kirakodni a munkapultra.
* Lefordíthatalan szójáték. A Grateful Dead jelentése „Hálás Halott”. A dead
(„halott”) szó kiejtése megegyezik a dad („apa”, „apu”) szóéval.
20