Klinikai endocrinologia

A próba három úton végezhető el:
– Iv. próba: 200 µg (gyermekeknél 7 µg/ttkg) TRH-t viszünk be intravénásan, s a próba előtt,
valamint a beadás után 30 percre meghatározzuk a TSH-szintet. Alkalmazható 400 µg TRH
is, amely erősebb TSH-választ okoz, de diagnosztikailag nem előnyösebb az előző próbánál.
Mellékhatásként felléphet meleg- vagy forróságérzés, rosszullét, szívdobogás, szédülés
és/vagy vizelési inger.
– Nasalisan 2 mg TRH-t alkalmazhatunk (permet formájában, egy-egy adagot mindkét orrnyílásba),
és a TSH-t a beadás után 30-120 percre vizsgáljuk (ugyanis a kialakuló TSHplateau
ebben a periódusban áll fenn). Ennek előnye az előzőhöz képest a kevesebb
mellékhatás.
– Oralisan 40 mg TRH-t kell adni, míg a TSH-t a beadást követő harmadik és negyedik óra
között kell meghatározni. Mivel az előző két módszerhez képest kevésbé pontos eredményeket
ad, illetve hosszú időt vesz igénybe, rutindiagnosztikai célra nem javallható.
A próbát különböző tényezők befolyásolhatják. Például oestrogen-bevitel növeli a thyreotropsejtek
TRH-kötési helyeit, s így megváltoztatja a TSH-választ.
Csökkent a basalis TSH-szint és a TRH-válasz Cushing-syndromában vagy glucocorticoidtherapia,
GH-szint emelkedés, valamint hypercalcaemia esetén. Teljes éhezés, súlyos extrathyreoideális
betegségek, psychiatriai megbetegedések (pl. anorexia nervosa) fennállásakor,
időseknél, idült vesebetegségekben, májcirrhosisban, ill. bizonyos gyógyszerek után (L-dopa,
dopamin, egyes psychopharmaconok, acidum acetylsalicylicum, cyproheptadin,
pajzsmirigyhormonok) csökken a TRH-ra adott TSH-válasz. A TSH-válasz fokozott Addisonkórban,
GH-hiányban, antidopaminergiás gyógyszerek után (l. a TSH-secretiót befolyásoló
tényezőket).
– Suppressiós tesztek: – T3-suppressiós teszt: Werner-próba – l. később, a radiojód-kötési
görbe ismertetésénél.
2.2.2.l.3. A szöveti pajzsmirigyhormon-hatásokat közvetve felmérő vizsgálatok
Ezek részben in vitro, részben in vivo vizsgálatok. Az ismertetendő módszerek, ún. metabolicus
indexek, az elváltozások súlyosságáról szolgáltatnak adatokat. Nem-specifikus jellegűek,
ezért önmagukban nincs értékük, hanem csak a klinikai tünetekkel, egymással és más
laboratóriumi módszerekkel összehasonlítva segíthetnek a diagnosis felállításában.
– Alapanyagcsere. Standard, ún. basalis feltételek közt méri az oxigén-felhasználást a szervezetben
(mérhető helyette a CO2-termelés is). Az értékek a testfelszínnel arányosak. Meghatározására
zárt rendszerű spirométert használnak. Normális értékek: +5 – +15 %.
Magas értékeket ad nemcsak a hyperthyreosis, hanem az acromegalia, mellékvesekéreghyperfunctio,
phaeochromocytoma, szív- és érrendszeri betegségek (magasvérnyomás, aortastenosis),
tüdőbetegségek (emphysema, asthma stb.), haematológiai megbetegedések
(leukaemia, polycythaemia, súlyos vérszegénység), bizonyos gyógyszerek (sympathomimetikumok,
pajzsmirigyhormonok, coffein, salicylátok), terhesség, láz, májcirrhosis,
alkoholizmus, anxietás, neurovegetatív dystoniák fennállása is.
Csökkent értékeket találunk – hypothyreosis mellett – hypophysis-, mellékvesekéreg-, gonádelégtelenségekben,
elhízásban, egyes neuromuscularis betegségekben, depresszióban, alultápláltságban,
hypothermiában, anorexia nervosában, nephroticus syndromában, központi gátlószerek
alkalmazásakor.
A hypothyreosis diagnosisában, főleg negatív értékek esetén jól felhasználható.
152