Klinikai endocrinologia

ki, gyors növekedésű, el kell különíteni az anaplasticus formától. Therapia: csak műtéti, mert
radioaktív jódot nem kaptál; külső besugárzás és chemotherapia is számításba jön. A
sarcomák nagyon ritka, agresszív és rossz prognosisú daganatok. Kezelésük az anaplasticus
carcinomáéhoz hasonló.
D. Metastasisok (secundaer pajzsmirigydaganatok)
Rendszerint nem indokolt a kezelésük. Ez alól csak akkor van kivétel, ha feltehetőleg ez a
primaer daganat egyetlen metastasisa: akkor el kell távolítani.
A pajzsmirigy rosszindulatú daganatainak kórisméje
Anamnesis:
– csecsemő- vagy kisgyermekkori nyaki besugárzás;
– életkor: fiatal (30-40 év alatti) betegeknél - főleg férfiaknál, ill. időseknél (60 év felett) –
valamivel gyakrabban nőknél, halmozódnak a differenciált, ill. az anaplasticus formák;
– familiaris anamnesis MEA II/a és II/b esetében;
–a golyva megjelenési időpontja, jellege (pl. solitaer csomó), növekedési üteme (gyors);
– compressiós tünetek (nyelési fájdalom, rekedtség, stridor vagy egyéb);
– esetleges nyaki nyirokcsomók megjelenése;
– műtét utáni recidíva; a golyva nem csökken T4-suppressióra.
Klinikai tünetek: Nincsenek specifikus korai tüneteik. Kb. 50 %-ban solitaer csomóként
(főleg fiataloknál), vagy polynoduláris, kemény tapintatú, sokszor szabálytalan felszínű,
gyorsan és infiltrative növekedő, a környezettől rosszul elhatárolódó, rögzített (esetleg
nyelésre el nem mozduló), hamar compressiós tüneteket (l. fent s az endemiás golyvánál)
okozó golyvaként jelentkezik, regionális (nyirokcsomó-) és nem egyszer távoli
metastasisokkal. A daganatban finom calcificatiók (pl. psammoma-testek papillaris rákban)
vagy olykor kifejezett elmeszesedések (medulláris rákban és jóindulatú daganatokban)
jelentkezhetnek. Előfordul, hogy a nyaki nyirokcsomó-áttét az első tünet, s a pajzsmirigyben
nem tapintható elváltozás (főleg fiataloknál).
A golyva rendszerint normo- vagy hypofunctiós, ritkán társul hyperfunctióval.
A klinikai adatok mellett a diagnosis előterében a paraclinicai morphologiai vizsgálatok
állanak.
Paraclinicai és laboratóriumi vizsgálatok:
– ultrahang: az elváltozás rendszerint echo-szegény, elhatárolódása nem éles; lehet solid
vagy cysticus (25%), de a cysticus képletben nem egyszer sejtburjánzás észlelhető;
– scintigraphia: a „hideg” göb mindig gyanús, mert kb. 5-25%-a malignusan elfajul (lásd
részletesebben a göbös golyvák tárgyalásánál, valamint a pajzsmirigy-scintigraphia ismertetésénél);
a pajzsmirigyrákok kb. 25%-a, „hideg” göbként jelentkezik; „meleg” göb mögött csak
igen ritkán rejtőzik rák; néha egy polyheteronodularis golyva egyik göbje rákosodik el; műtét
után egésztest-scintigraphiat kell végezni (radioactiv jóddal), metastasis-vizsgálat céljára;
– néha szükség van nyaki és más testtáji (mellkas, hasüreg stb.) CT és MRI vizsgálatra;
–vékonytűvel végzett cytologiai vizsgálat: szükséges a differentialdiagnosishoz, amelynek
sensibilitása és specificitása – jó szakember kezében – 90% körül van. A fals-negativ, ill.
fals-pozitiv eredmények 5-25 % körülire tehetők. A cytologiai vizsgálattal kapcsolatban
265